KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzer. Jan. 11, 2017 2:25 pm
 



 





Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzer. Jan. 11, 2017 8:48 pm
 



 

 
Riley & Joy



Mondhatjuk, hogy izgatott voltam. Nem csak azért, mert mostanában nem találkoztam Rileyval, és örültem neki, hogy újra láthatom, hanem az apropó miatt is. Az ugyan, hogy végre lehetőséget kaptam arra, hogy önállóan szervezzek meg egy műsort, teljesen feldobott. Lehet, hogy csak azért volt, mert látták rajtam, hogy nyomasztanak a történtek, és kicsit stresszesnek éreztem magam. Nem tudom, de nem is érdekelt. Csak az lebegett a lelki szemeim előtt, hogy a tőlem telhető legjobban sikerüljön megcsinálni.
Erre pedig tökéletes lehetőségnek tűnt az, hogy felkeressek egy kutyás rendőrt. Jó lett volna kicsit meginterjúvolni, noha nem támadtam le ezzel egyből a telefonban. Csak annyit mondtam, hogy szeretnék vele beszélni valamiről, és amikor ráér, akkor szívesen meglátogatnám.
Ugyan nem lakott olyan közel hozzám, de még így is taxival tettem meg a távolságot. Tudom, lehet, hogy csupán paranoia az egész, de még mindig nem mertem a tömegközlekedési eszközöket használni. Így is tudott követni bárki, ha éppen volt kocsija, de mégis nagyobb biztonságban éreztem magam. Az még csak meg sem fordult a fejemben, hogy az illető egy taxis lehet, hogy talán állandóan ő fuvarozik mindenfelé. Most, hogy ez megfogalmazódott bennem, teljesen rám tört a frász, és alig vártam, hogy odaérjünk.
Nem való nekem a gondolkodás. Abból mindig csak baj származik, és most is ok nélkül ijesztgetem saját magam. Pedig semmi okom rá, nincs itt senki, aki veszélyt jelentene rám. Végig ezt mantráztam magamban, amíg el nem értük a célállomásomat. Ott némi borravaló fejében távozhattam az autóból, de elég gyorsan értünk ide ahhoz, hogy úgy gondoljam, megérte még az a két dollár. Talán túl nagylelkű voltam, de ezzel is csak arról akartam meggyőzni magam, hogy nincs itt semmi baj.
Szerencsére elég volt meglátnom a házat ahhoz, hogy ténylegesen is megnyugodjak. Már is sokkal jobb kedvem volt, úgyhogy örömmel közelítettem meg az ajtót, dobva egyet a táskán, amit a vállamon viseltem.
- Csengő! – kicsit elnyújtottam az utolsó hangot, miközben megnyomtam. Álmos voltam kicsit, mert tegnap azért bevállaltam egy éjszakai adást, de a kávé csodákra képes. Olyannyira, hogy egy kicsit talán túl is pörögtem, de ebből még soha nem származott semmi baj. Mire kinyílt előttem a bejárati ajtó, máris széles mosoly terült szét az arcomon. – Riley! – ragyogtak fel a szemeim, ahogy megláttam a ház úrnőjét. – De régen láttalak, te jó ég! – ha nem húzódott el előlem, akkor üdvözlően megöleltem, kicsit még rá is szorítottam. – Nem mintha azt gondolnám, hogy te nem vagy képes rá, de hoztam egy kis süteményt! – emeltem meg a mindeddig féltve szorongatott dobozt, mintha valami trófea lenne. – Tessék! – nyújtottam át, és még véletlenül sem az volt a célom, hogy lekenyerezzem. Á, dehogyis!
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
Riley Cooper
Inaktív

Avataron : Sophia Bush
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptyPént. Jan. 20, 2017 10:54 pm
 



 


Joyce & Riley
Pár perc volt még hátra addig, míg megérkezik a vendégem, nem vagyok valami nagy vendéglátó, egyszerűen ritkán van időm ilyesmire, úgy magamra összességében, pláne most, hogy még a lakás sincs kész minden pontján, de most sikerült összehozni. A hálóm meg úgyis tabu, azt csak az aktuális pasimnak mutogatom, ami ugyebár jó ideje nincs, és nem is tervezem, hogy ez változni fog. Szóval jelenleg aligha számítana, hogy az pont nincs kifestve. Azért nagyon nem vittem túlzásba semmit, összedobtam egy könnyű salátát, hoztam egy üveg bort, meg ha esetleg bűnösebb életmódot folytatna nálam bárki, nem túl nehéz, akkor mindig volt itthon némi tartalék édesség meg rágcsálnivaló, bár részemről simán lejárt volna a szavatosságuk, mert abszolút nem éltem ilyenekkel.
Egyébként is ő szeretne valamiről beszélni, szóval gyanítottam, hogy nem pusztán baráti látogatásról van szó, nem is volt ezzel semmi baj, szívesen találkozom vele, akarjon bármit is, elvégre kedvelem, és valóban rég sikerült összehoznunk egy találkát.
Már hallottam is a csengőt, szóval sietve mentem az ajtó felé, a kiskaput nyitva hagytam, mikor hazaértem, így azon nyugodtan bejöhetett, így pár pillanat múlva már mosolyogva ereszthettem be a bejárati ajtómon. Furcsa volt még nekem is, alig pár napja laktam itt, de szerettem, eltekintve a szomszédtól, mert azt egy jó nagy baromnak tartottam, de hát nem muszáj nekünk kommunikálnunk. Vélhetőleg nem is fogom túlzásba vinni a jövőben sem a dolgot.
- Szia Joyce! Hú, tényleg ezer éve! – Mosolyodom el hozzá hasonlóan, s még az ölelést is sikerül viszonoznom, alapvetően nem vagyok ennyire bizalmaskodó, de akadnak olyanok, akiket kedvelek annyira, hogy kivételt tegyek, Joyce is ezen személyek közé tartozik.
- Képesnek éppenséggel képes lennék rá, ha akarnék. – Csakhogy nem szokásom süteményekkel tömni a fejem, azt hiszem, tényleg rég találkoztunk, ha elfelejtette, hogy nálam egy tálca paradicsommal többre megy, mint a sütivel, de sebaj, majdcsak elfogy, nyilván nem leszek olyan bunkó, hogy nem kóstolom meg, mert biztosan nagyon finom, és az egészséges életmódba is belefér néha némi bűnözés. - Nagyon kedves tőled! Gyere csak beljebb. – Azzal becsukom mögötte az ajtót, Mickey szépen kinn marad, eddig biztos távolról leste a vendégemet, bár már találkoztak, szóval nem idegen számára Joyce, de tény, hogy hozzám hasonlóan ő is rég látta. - Mesélj, hogy vagy? – Majdcsak előjön azzal, hogy miért keresett meg, addig meg folytathatjuk onnan, ahol legutóbb abbahagytuk. Egyébként sem muszáj mindig a dolgok közepébe vágni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptyVas. Jan. 29, 2017 3:42 pm
 



 

Nem kellett vészesen sokat várakoznom az ajtó előtt, de annyira mindenképpen elég volt az idő, hogy elbizonytalanodjak. Nem szokásom annyira, de az utóbbi időben kezdtem felvenni ezt, és ennek nem örültem. Talán korrekt lett volna, ha már a telefonban elárulom neki, hogy miért szerettem volna meglátogatni, de féltem, hogy egyből elutasítana. Így azonban, hogy személyesen jöttem, talán meggondolja majd a lehetőséget. Tudom én, hogy nem volt fair, de biztosra akartam menni, és különben is, nem bántam azt sem, ha ez egy potya út. Már úgyis régen találkoztunk egymással.
- Nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó házba csengettem be. – vallottam be őszintén, miközben benyomakodtam az üdvözlő ölelést követően. Odakint nem volt éppen gatyarohasztó meleg, így vágytam be a kellemesebb hőmérsékletű házba. Szerencsére nem is tartott sokáig a küszöbön állva a kedves vendéglátóm. – Igen, én is gondoltam! Ezért is mondtam, hogy nehogy célzásnak vedd esetleg! – mosolyogtam rá szélesen. – Bevallom, ezt sem én csináltam, hanem út közben vettem. – tájékoztattam közben. Jelenleg, amikor csak lehetett, inkább elmentem a lakásomból. Valószínűleg ostobaság.
- De nyugi, tudom, hogy nem rajongsz annyira az édességekért. Ez valami diétás cucc. Gluténmentes, vagy cukor nélkül készült, vagy mi… - nem mozogtam ezekben annyira otthonosan, de a cukrászdában azt mondta az eladó hölgy, hogy ez a legnépszerűbb ezek közül. Hittem neki, amikor arra biztatott, hogy kóstoljam csak meg, mert nem fogok csalódni. Reméltem, hogy igaza lesz, mert végül magamnak is azok közül választottam, csak úgy szolidaritásból. Nagyon önfeláldozó vagyok, tudom.
- Még most költöztél, ugye? – pillantottam körbe érdeklődően. Nem azt akartam mondani, hogy kupleráj lenne, csupán érdeklődtem az öltözködés közepette. – Nos, megvagyok, köszönöm! – közben lecsavartam a sálat a nyakamból, és belegyömöszöltem a kabátom ujjába. Az utána a megfelelő helyen landolt, amerre Riley irányította a kezemet. Vagy fogason, vagy valami széken. – Mostanában zajlanak körülöttem az események. – némi gondterhelt sóhaj kicsúszott az ajkaimon, akaratom ellenére is. Nem akartam feltétlenül ezzel fárasztani, vagy traktálni, de attól még így állt a helyzet. Minek is tagadnám le?
- És te? Gratulálok ehhez a házikóhoz! – őszintén örültem neki, hogy ilyen szép helyre költözhetett. Én szerettem a lakásomat, de néha hiányzott, hogy legyen egy kis kertem, ahol nevelhetem a virágokat, vagy egyszerűen csak kiléphetek a friss levegőre. – Nem kell valamit segíteni, vagy ilyesmi? – kérdeztem segítőkészen, kissé tanácstalanul álldogálva az előtérben. – Mert nem akartalak egyébként megzavarni, ha esetleg sok a tennivalód! – szabadkoztam, de ha hasznomat tudta venni, nekem az is tökéletesen megfelelt kikapcsolódásnak. Úgyis örültem volna, ha elterelhetem a gondolataimat. A társaság, és a tevékeny időtöltés pedig tökéletesen megfelelt a célnak számomra. Nem vagyok nagyon válogatós ám.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
Riley Cooper
Inaktív

Avataron : Sophia Bush
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzomb. Feb. 04, 2017 7:51 pm
 



 


Joyce & Riley
- Hú, akkor romlott a részidőm ajtónyitás tekintetében. Szerencsére nem lőttél mellé. – Kacsintok rá, a címet bemondtam, bár szerintem mi nők sokszor még térképpel a kezünkben is képesek vagyunk eltévedni. Nem kifejezetten lenne meglepő, hogyha máshová csengetett volna be valóban, de nem így esett, szóval nem szükséges szabadkoznia valaki másnak.
- Nem gond, manapság kinek van ideje sütögetni? Holt biztos, hogy nem nekünk, dolgozó csirkéknek. – Mégsem mondhatok tyúkot, nem kelt még ki egyetlen kiscsibe sem odabenn, legalábbis a magam részéről ebben biztos vagyok, és gondolom, tudnám, ha Joycenak lenne otthon lurkója. Még pasiról sem hallottam az utóbbi időben, bár tudom, ez nem jelent semmit, könnyen lehet, hogy attól még van, csak túl friss dolog, vagy valami hasonló.
- Az egy fokkal jobban hangzik. A kedvedét megkóstolom majd. – Annyira elvakultan nem vagyok egészséges életmód párti, néha belefér egy kis ez meg az. Egyébként sem azért csinálom, mert fogynom kellene, úgyis lemozgom, bármit eszem meg, egyszerűen csak megszoktam az utóbbi években.
- Igen, alig egy hete, még azért bőven van mit csinálni, a hálóm ki sincs festve, de azt úgysem mutogatom. – Legalább már nincs dobozokban az életem, de cserébe alig aludtam a héten, mert vagy dolgoztam, vagy itthon pakolásztam, festettem, rendezkedtem. - A festék szagért bocsánat, még nem szellőzött ki tisztességesen. – Én már megszoktam, de lehetséges, hogy neki azért még új lesz a dolog, és zavarja az orrát, épp ezért megelőlegezem az információt.
- Húha, ezt nem mondtad túl lelkesen. Baj van? – Kérdezek rá gyorsan, némileg aggódom, bár még azt sem tudom, mi lehet a gondterhelt sóhaj mögött, de én már csak ilyen vagyok, lehetséges, hogy foglalkozási ártalom. Az én eletemben mindig nagyon pörögnek az események, valami mindig történik, ha nem velem, akkor valamely ügyemben török össze újra meg újra, hogy utána ismét felépítsem önmagam. Nem egyszerű, de eddig még mindig sikerrel jártam.
- Köszönöm szépen. Ideje volt kiköltözni az albérletből, és a saját lábamra állni. – Jasonnel volt csodás közös kis lakásunk, imádtam minden négyzetcentiméterét, de már túl rég nem hallottam róla egy szót sem, mintha a föld nyelte volna el. Joyce tud a dologról, szóval nem új számára, hogy faképnél hagyott gyűrűs menyasszony voltam még egy éve.
- Nem, köszönöm, szerencsére egész jól haladok, bár még van mit tenni, de nem akkora ez a házikó, hogy ne birkózzak meg vele. Pont jó nekem meg Mickeynek. – Elsősorban a kutyám miatt költöztem kertes házba, neki nem jó a négy fal között. - Csak a szomszédom egy barom. Helyes barom, de attól még az. – Húzom el a számat, szép kis bemutatkozást rittyentettünk egymásnak már az első nap, az biztos.
- Nem zavartál meg, nem parázz már. Ha dolgom lett volna, akkor máskorra ütemezzük a találkozót, ez biztos. – Igyekszem megnyugtatni, annyira már ismerhet, hogy ha egyszer nem érek rá, akkor akárki akarhat velem összefutni, esélytelen. - A hálómat kell még kifesteni, meg pár dolognak megtalálni a végső helyét, de az ráér. Inkább mondd, mi a baj, mert elég furán viselkedsz. – Terelem vissza rá a témát, az sokkal jobban érdekel, mint a falfestés. - Jöhet egy pohár bor a süti mellé? Ugya nem autóval vagy? – Ajánlom fel, tőle függetlenül én biztosan elkortyolgatok egy pohárral, illetve hozok a sütiknek tányérokat meg desszert villát, hogy megeszegethessük őket.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptyVas. Feb. 05, 2017 4:43 pm
 



 

- Jaj, nem úgy értettem! – mondtam sietve, miközben elnevettem magam. – Még előtte bizonytalanodtam el, aztán reménykedtem, hogy megfelelő helyen járok. – szerencsére tényleg nem telt sok időbe, hogy beengedjen a házba. Odakint amúgy sem volt éppen várakozásra alkalmas az idő, lévén, repkedtek a mínuszok. Maradjunk annyiban, hogy az én kedvenc hónapom mindig is a tavasz volt, a maga színeivel, és a megújulással. Kedveltem, a telet meg csak az ablak mögül szerettem bámulni.
- Én azért szeretek ilyesmivel pepecselni, de általában tényleg akad valami, ami sokkal fontosabb. Most amúgy is olyan felfordulás van körülöttem, szóval csak ezért döntöttem a cukrászda mellett. – vallottam be őszintén. Oké, tényleg sokat dolgoztam, ha éppen be kellett mennem, de ha éjszakai műszakot vállaltam, akkor ott volt előttem az egész nap arra, hogy azt tegyek, amihez csak kedvem van. Az alvás is szerepelt ugyan a listán, de korántsem vagyok az a lusta típus, aki az egész napot képes lenne ágyban tölteni. Nekem mindig csinálnom kellett valamit, hogy lekössem a sok energiámat.
- Sejtettem, hogy ezt értékelni fogod! – kacsintottam játékosan, levéve magamról a feleslegessé vált kabátomat. – És különben is, ha te nem eszed meg, akkor kénytelen leszek magamba tömni, és az igazán nem lenne jó. Muszáj megmentened az elhízástól! – játszottam meg az aggódó, kétségbeesett nőt, hogy aztán ismét mosoly ragyogja be a vonásaimat. – Ha kell, akkor szívesen segítek kifesteni. – ajánlkoztam, mert jó mókának tűnt. A filmekben mindig olyan vicces, de ott amúgy is mindig minden sokkalta könnyebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. – Semmi baj! – legyintettem nemtörődöm mozdulattal. – Egy kicsit ugyan csavarja az orrom, de túl fogom élni. Pár perc és megszokom. – ebből tényleg nem kellett nagy ügyet csinálni, legfeljebb majd néha kidugom a fejem az ablakon levegőzni.
- Ó, lebuktam! – emeltem meg mind a két kezemet megadóan. De hát miért is ne avathatnám be? Hiszen ő is rendőr. – Egyébként nem olyan fontos. – igazából először megpróbáltam még kerülni a témát, és ennek kedvezett az is, hogy sikerült némiképp elterelnem a szót magamról, Rileyra. Ez biztonságosabbnak tűnt. – Szerintem nagyon jól tetted, Riley! – mondtam őszintén. – Örülök neki, hogy sikerült meghoznod ezt a döntést, biztos nem volt túl egyszerű… - de túl volt rajta, és ez a lényeg. – Ez a ház pedig igazán jó választás volt! – néztem körül újra, immár legalább harmadjára.
- Rendben, de bármikor kell még két dolgos kéz, csak szólj nekem! – ajánlkoztam lelkesen. Talán nekem is jót tenne, ha még ennél is jobban lekötném a szabad perceimet. Mostanában amúgy sem volt túl sok belőle. – Tényleg? – a helyes barom emlegetésére egyből felcsillantak a szemeim. – Lehet, hogy nem is akkora barom, mint amekkorának látszik. Nem gondoltál még rá, hogy adj esélyt valakinek? – kérdeztem óvatosan. Tudom, hogy egy csalódás nagyon ki tud hatni az emberre, de lehet, hogy jót tenne neki.
- Jól van, jól van! – egyeztem bele végül egy sóhajjal. – Nem, még mindig nincs új kocsim. Taxival jöttem, úgyhogy a bor nyugodtan jöhet. – megvártam, amíg felszolgálja a dolgokat, és csak azt követően kezdtem bele a sztorizásba. – Köszönöm! – fogtam immár kezembe a poharat, és miután kortyoltam egy párat lélekerősítés gyanánt, belekezdtem. – Szóval az történt, hogy van egy elvakult rajongóm. Bocsánat, zaklatóm. – helyesbítettem gyorsan. – Ez nem olyan nagy újdonság, eddig is mindig voltak, akik telefonálgattak a csatornához, csak eddig egyik sem merészkedett addig, hogy befurakodjon a személyes terembe. Ez a pasas viszont a múltkor betört hozzám hajnalban, felforgatta az egész lakásomat, és elvitt néhány személyes tárgyat. – egy szuszra soroltam el, most nem kellett olyan hivatalosnak lennem, amilyennek a vallomásomnál.
- Ezzel még nem is lenne nagy gond, de nálam hagyott valamiféle új drogot, és ezzel bevonták a kábszereseket is. Az egyik nyomozó most állandóan mellettem van, hogy ne történjen bajom, és megpróbálják elkapni a pasast. Röviden ennyi a történet. – gyorsan ittam újabb pár kortyot, és az ölembe vettem a süteményemet.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
Riley Cooper
Inaktív

Avataron : Sophia Bush
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzer. Feb. 08, 2017 2:34 pm
 



 


Joyce & Riley
- Jaaaa, bocsi, lehet kicsit lassabb vagyok a szokásosnál. – A kevés alvásra kenem a dolgot, meg a sok munkára, valóban nem fordult meg a fejemben ez a verzió.
- Rá se ránts, de kezdek aggódni a rejtélyes megjegyzéseid miatt. – A felfordulás sem épp az a jelző, amit az ember hallani szeretne azokkal kapcsolatban, akiket kedvel, szóval szöget ütött a fejembe, és reméltem, hogy idővel be fog avatni, vagy esetleg éppen ezért jött.
- Ha nincs benne cukor, akkor annyira nem veszélyes a vonalaidra, de ne aggódj, az én részemet megeszem. – A kedvéért mindenképpen, és egyébként is belefér, nem elvakultan diétázom, nincs rá szükségem, egyszerűen csak egészséges ételeket veszek magamhoz rendszerint, de olykor teszek kivételt. Kínozni én sem szeretem magam.
- A hálómra már akadt jelentkező, de a fürdő plafonja még nincsen kész, ha gondolod. – Élek a javaslattal, bár alapvetően nem gondolnám, hogy a legtöbben szeretnek festegetni, főleg a nők körében, de élek a gyanúval, hogy nem ajánlotta volna fel, hogyha nem tenné meg szívesen. Bólintottam a szavaira, örültem, hogy nem a kényes királykisasszonyok közé tartozott, de olyan nőkkel én általában egyébként sem jövök ki, következésképpen nem maradnak meg az ismeretségi körömben epizódszerepeknél tovább.
A tématerelést észleltem, de annyira már ismerhetett, hogy tudja, nem fogom ennyiben hagyni a dolgot, de kap még némi felkészülési időt, hogy előálljon a farbával, ha nem teszi, akkor megint rákérdezek majd, engem ugyan nem kell félteni, ha tudni szeretnék valamit.
- Igazság szerint már érlelődött egy ideje. Van az a pont, amikor már a remény is elhagyja az embert, akkor jön a továbblépés. – Szerettem Jasont, úgy, ahogy egyetlen férfit sem még az életemben, de elhagyott egy szó nélkül, és úgy eltűnt, hogy még nyomozóként is hiába kerestem. Valószínűleg túl jól ismert ahhoz, hogy képes legyen ezt megkoreografálni.
- Igen, szerintem is. Ha olyanom lenne, felfelé még bővíthető is, de leginkább a kert miatt kellett, sokkal jobb itt Mickeynek. – Ha nem lenne kutyám, valami kis garzonban élnék most, az biztos, nekem bőven elég lenne, viszont, ha úgy alakul, hogy lesz valakim egyszer még az életben, akkor adott a jövőbeli kuckónk… Nos, az sem mostanság lesz, ez tuti.
- Bevallom, nem szokásom még egy esélyt adni olyanoknak, akik tahó módon rám törik az ajtót, és engem hibáztatnak, amiért a tüzelő kutyájuk átszökött, és a kutyám próbál közelebbről megismerkedni vele. Úgy viselkedett, mintha mindenen és mindenkin felül állna, totál lekezelő és arrogáns volt. Belőlem is kihozta a primitív állatot, ami azt illeti. Szóval nem elég, hogy nekem ellenszenves ő, ez fordítva is biztosan így van. – Úgyhogy, ha én enyhülnék is, még mindig kétesélyes a dolog. Mindenesetre ez sincs tervben, akármennyire legyen sármos a pasi.
A róla való csacsogás helyett mentem a borért, meg a tányérért a sütiknek, van egy olyan érzésem, hogy ahhoz elkél majd mindkettő, amit hallani fogok.
- Jesszusom. – Sápadtam le kissé, szerintem kevés rosszabb dolog volt annál, mint mikor valakinek a saját lakásában veszik el a biztonságérzetét. Egyszerűen elképzelni sem tudtam, hogy mennyire meg lehet ijedve. Sajnos sok beteg ember jár közöttünk, akiket ki sem kellene engedi az elmegyógyból…
- Komolyan nálad is az az új szer került a képbe? Van egy ilyen ügyem… Még az is lehet, hogy van kapcsolat. Sokan meghaltak már miatta sajnálatos módon. Esélyes, hogy ez a te zaklatód képes lenne nyomra vezetni minket. Remélem, elkapják, és megnyugodhatsz. Elképzelni sem tudom, mit élhetsz most át. – Erre nekem is innom kell. Majd megérdeklődöm a kábszereseket, hogy haladnak az ügyben, már csak azért is, mert kapcsolási pont lehet az ügyek között a szer, ezért nem árt összedolgoznunk.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzer. Feb. 22, 2017 9:54 am
 



 

- Azért annyira nincs nagy baj, nem akartalak halálra ijeszteni! – emeltem meg megadóan a kezeimet, mielőtt tényleg a frászt hoznám rá. Oké, inkább csak magamnak mondogattam, hogy nincs nagy baj, mert lehet, hogy olyanba keveredtem akaratlanul is, ami határozottan veszélyes. Egyedül pedig kevés lennék megoldani, ezért is volt szükségem a rendőrség segítségére. Bár nem tagadom, azért izgatta a fantáziámat, hogy esetleg én nyomozzam ki a dolgot. Lehet, hogy még egy jó könyv is kerekedne belőle, amúgy is vonzott az írás már korábban is, csak eddig még nem próbálkoztam meg vele.
Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy azért meg fogja enni, amit hoztam neki. Egyébként az sem okozott volna nagyobb gondot, ha nekem kell magamba tömni, mert ilyesmik miatt sosem fájt igazán a fejem. Ráadásul, a jelenlegi helyzetemben talán igazán megérdemeltem ennyi kényeztetést, vagy nem?
- Tényleg szívesen segítek, ha szükséged van rá! – ajánlottam fel ismét, hogy megerősítsem a szándékaimat illetően. Szerintem jó buli lett volna festegetni, bár ő nyilván másképp gondolta, mivel neki muszáj volt. Nekem meg inkább kikapcsolódásnak tűnt, afféle figyelemelterelésnek. – Akár most is, vagy majd máskor? – próbáltam közben elképzelni, hogy milyen magasan lehet a fürdő plafonja. Azért nem vagyok egy égimeszelő, de talán meg tudom majd oldani egy létra segítségével, amiről még csak le sem esek.
- Büszke vagyok rád! – jelentettem ki. – Sokszor nagyon nehéz rászánni magunkat arra, hogy továbblépjünk, pedig időnként elkerülhetetlen. Nekem szerencsére nincs sok tapasztalatom benne. – ennek tényleg örültem is, mert egészen jól megúsztam. De sohasem lehet tudni, hogy mikor lesz egy bizonyos első alkalom. Mert az mindig van ugyebár. – Azt elhiszem. Birdie remekül elvan a lakásban is, azt hiszi, hogy övé az egész! – kuncogtam a macskám emlegetésétől. Tényleg elég egyedi figura, de pont ezt szerettem benne. A legutóbb is annyira kárörvendően figyelt az ablakból, mikor kint ragadtam, mintha nem is tőlem kapná a vacsoráját.
- És itt most hadd állítsalak meg, mert pontosan ezekből szoktak kialakulni a legerősebb szerelmek! – cukkoltam egy kicsit vigyorogva, ahogy szidta a legújabb szomszédját. – Teljesen biztosra veszem, hogy vonzó pasas, és amúgy nagyon is tetszik neked! – lehet, hogy tévedtem, ez benne volt a pakliban. De jól esett kicsit mással foglalkozni, nem pedig saját magam miatt keseregni. Habár így sem úsztam meg a beszámolót, de erre számítottam is. Nem vagyok naiv, ismerem már Rileyt, ráadásul rendőr. Mit is vártam volna mást tőle?
- Azt mondják, de én még a régiekről sem tudok semmit! – vontam meg a vállaimat tanácstalanul. Nekem ez semmit nem mondott, maximum azt, hogy nagy bajban lehetek. – Az nincs kizárva, hogy van kapcsolat, ráadásul a nyomozást vezető rendőr is pont ezt mondta, amit te. Ő is abban reménykedik, hogy nyomra bukkan általa. Én nem tudom… - sóhajtottam, leengedve pár pillanatra a villámat, amivel nekiláttam a süteményemnek. – Kezdek azért egy kicsit megnyugodni, hamarosan talán izgalmasnak is fogom találni! – mosolyodtam el, abba pedig nem avattam be, hogy talán egyedül is a nyomába eredhetnék. Talán könnyebben túltenném magam ezen, ha szembenéznék a félelmemmel. Ez mondjuk nem ugyanaz, mint egy fóbia, de majdnem.
Kivéve, hogy a fóbia általában nem akar megölni, vagy kárt tenni bennünk, míg egy drogos simán.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
Riley Cooper
Inaktív

Avataron : Sophia Bush
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptyPént. Márc. 10, 2017 3:16 pm
 



 


Joyce & Riley
- Azért ez az egész nem hangzik túlságosan bíztatónak. – Sejtésem szerint inkább csak engem szeretne nyugtatni, és nem arról van szó, hogy ne venné komolyan a helyzetét. Egyébként sem olyannak ismertem meg, aki félvállról venné a problémáit, szóval élek a gyanúval, hogy ezúttal sincs így.
- Ha annyira szeretnél festeni, én nem fogom megakadályozni, de szerintem előtte öltözz át, nehogy összefestékezd a ruháidat. Tudok adni pár halálra ítélt darabot. – Igaz, magasabb nálam szerintem, de alkatilag nagyjából egyezünk, szóval hülyén semmiképp nem fognak állni rajta a kiszuperált ruháim, a festegetésre pont jók az ilyenek. Ha belement, akkor már elő is vettem pár darabot, és odaadtam neki, megmutatva a fürdőt is, ahol átöltözhet. Létrám akad, bár csak egy, de úgyis ő akar annyira festegetni, esetleg majd váltjuk egymást öt percenként, vagy valami hasonló.
- Nem volt más választásom, de határozottan nem az a típus vagyok, aki hónapokig keseregne bármi miatt. – Szerelmes voltam, na és? Most már tudom, hogy hülyeség az egész, és elképzeléseim szerint soha az életbe nem keverem magam még egyszer ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Lehetséges, hogy túl sötéten látom, de amilyen rondán lett vége a kapcsolatomnak, ahol már az esküvőnket tervezgettem fejben, hogy rettenetesen elvette a kedvem az egésztől, nemes egyszerűséggel szívem szerint soha többé az életben nem közösködnék még pasival sem. Oké, a szex néha belefér, túl jó ahhoz, hogy csak úgy levegye az ember az étlapról.
- Hahh. – Hát ezen akkorát kell röhögnöm, hogy legalább egy percig megszólalni sem bírok, és a végén már a hasamon vannak a kezeim, mert szabályosan fáj. - Soha. A. Büdös. Életben. – Rázom meg a fejem, eszemben sincs meghülyülni még egyszer életem során, de ha netalántán meg fogok valaha, az tuti, hogy nem Jake Lester lesz az, aki elcsavarja a fejem. - Előbb eszek meg egy zsák kutyaszart… – Aztán meghallom, hogy készpénznek veszi, hogy a pasi tetszik nekem, és eltátom a számat. Ráadásul nagyon? Semennyire. Egy tuskó, és a bunkósága igencsak csodásan ellensúlyoz bármit, ami a külsejével kapcsolatban eszembe jutna. Még el sem jutottam odáig agyban, hogy egyáltalán kiértékeljem a küllemét, annyira felcseszi az agyamat minden alkalommal, ahogy meglátom. - Örülök, hogy ilyen lányregényes magasságokban szárnyalsz, de azt kell mondjam, hogy ezúttal tévedsz. Egyáltalán nem tetszik. – Ismét sort kerítek egy fejcsóválásra, és remélem, nem fogja kötni az ebet a karóhoz, mert már ennyitől is sokkal feszültebb vagyok, mint lennem kéne. Egyszerűen kihoz a sodromból az a pasi, elég csak rá gondolnom. Kellemetlen.
- Bízom benne, hogy sikerül majd nyomra lelniük, lehet engem is bevonnak majd Mickeyvel, hogyha már van valami, amiből kiindulhatunk. – Ezzel semmit nem árultam el neki, amit nem lett volna szabad, pusztán általánosságokat említettünk, az ügy mélységeibe akkor se mehettem volna bele, ha akarok, lévén még semmit sem tudtam róla, és az sem biztos, hogy hozzám kerül.
- Azért ennyire szerintem ne ess át a ló túlsó oldalára, tudod, ez a világ nagyon mocskos tud lenni, és könnyen megsérülhetsz. Akármi is piszkálja a fantáziádat, ami szerinted izgalmas, hagyd a rendőrökre, jó? Nehogy még nagyobb bajba keveredj. – Az csak a magánvéleményem, hogy ebben nincs semmi izgalmas. Veszélyes bűnözőkről beszélünk, akik olyan drogot hoztak a városba, ami sorra szedi az emberéleteket. Ebbe civilként belecsöppenni felér egy halálos ítélettel. Jobban tetszett, amíg riadtnak tűnt, az az egészséges hozzáállás.
- Na gyere, fessük ki azt a fürdőt akkor, legalább kikapcsolunk kicsit. – Mindezt csupán akkor mondtam, ha átöltözött végül, az előkészületeket már elvégeztem, a festék is odabenn van, a nem összefestendő dolgok leragasztva, szóval csak elkezdeni kell. Legalább ennyivel közelebb leszek ahhoz, hogy kész legyen a házikóm.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) EmptySzomb. Május 13, 2017 8:29 am
 



 




Játék vége

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali, konyha, fürdő (Riley házikója)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Kert (Riley házikója)
» Háló (Riley házikója)
» Nappali & konyha
» Nappali & konyha (Panelkastély)
» Konyha és a nappali (Walsch lakás)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: 
Riley házikója
-
Ugrás: