Caterin bérlakása

1 szobás, második emeleti lakás

Kép később

ADAM :: CAT

Tegnap levehettem vegre azt a szemkotot. Azt hittem, hogy valtoztat majd valamit, hogy jobb lesz tole, de az igazsag az, hogy rettenetesen erzem magam. Csak ulok a nappali kozepen az orvosi papirjaimmal - mappaba kivannam rendszerezni oket, koros lefuzesi maniam van csak epp elhanyagoltam mar egy ideje - es a befizetett csekkekkel meg egyeb kivonatokkal es legszivesebben itt hagynam az osszeset a francba, en pedig elmennek bulizni valahova. A pia talan segitene, kar, hogy nem ihatok, mert kilokodes ellen meg mindig gyogyszert kell szednem. Meg ez a het az antibiotikummal es vege lesz. Nem ugy a latasomnak. Annak mar egy ideje vege van.
A telefon utan nyulok, hogy feltarcsazzam Mariont. Laza traccspartinak indul az egesz, de mikozben beszelgetunk egy ponton kihangositom ot es ruhakat kezdek valogatni. Adammel abban maradtunk, hogy atjon ma, de ha megolnenek se emlekeznek arra, hogy hany oraban maradtunk. A delutan remlik, keso delutan - epp csak kora delutant beszeltunk meg, tehat eleg eroteljesen mellegondolkozom - hat ugy itelem meg, hogy boven van meg idom letusolni, mielott ideer. Akar egy delutani sziesztat is beiktathatnek. Vegul is van kulcsa, be tud jonni, ha akar akkor is, ha alszom epp.
Elkoszonve Mariontol - es meg mindig hagyva a nappalit ugy, mint ahol papirbomba robbant - a furdoszobaba megyek, hogy szandekaim szerint jol kiaztassam magambol a rossz hangulatot, mire a volt ferjem - es a mindenkiro legjobb baratom egy szemelyben - ideer. Epp a viz ala merulnek, hogy lemossam a hajamrol a habot, amikor zorgest hallok az ajto felol. Talpig vizcseppesen, viztol csopogo hajjal csavarom magam falatnyi torulkozobe - sietni azert annyira nem tudok meg, a gyogytorna sokat segit, de a hirtelen mozdulatoknak a labam meg nem engedelmeskedik mindig es egyebkent is front van most, ezt meg rohadtul nem birja az osszeforrt csont - es indulok el az eloszoba fele. A postas, aki erre posztos, csutka homokos. Nem nagyon zavartatnam magam, ha aluloltozotten latna. Arra pedig, hogy rosszul remlett az Adammel megbeszelt talalka ideje, egy pillanatig se gondolok. Igy nagy eselye van arra, hogy ugy nyissak ajtot neki - vagy talalkozzam ossze vele az eloszobaban - ahogy azert eleg ritkan mutatkozunk (kiveve az egyutt lakos honapot evrol evre) egymas elott.
-Basszus. Bocsi. Azt hittem kesobbre beszeltuk meg.
Szalad ki a szamon koszones helyett a mentegetozes. Es ha mar igy esett, odalepek hozza, hogy megkapja a szokasos puszijat, ami az udvozlesek melle jar. Hogy a fejemben meg mi jar, azt inkabb nem ragoznam senkinek. Biztos sajat aluloltozottsegem teszi. Vagy az elnyomott szerelem az, hogy nem szulettem apacanak, s bizony egy ideje nem randiztam (es barmennyire is jol hangzana ezt mondani, nem azert nem, mert nem lett volna kivel, hanem mert elbol elutasitottam mindenkit aki nem Adam) senkivel.

//Biztos, ami biztos, 16+

Cat végre megszabadult a szemtapasztól. Egyszerre várta és rettegte is ezt a napot. Tudom, még csak ki sem kellett mondania, annyira az arcára volt írva a kétségbeesés. Biztos vagyok benne, hogy Marion is érzékelte és megpróbálta minden erejével elvonni a figyelmét, de ez nem lehetett túl sikeres, ha az utolsó pillanatban még megegyezett velem, hogy délután átmegyek hozzá és kicsit kimozdulunk, hogy megtapasztalhassa, mennyire nem veszik észre az ilyesmit az emberek, ha jól meg van varrva a heg körüli bőr és jár mellé egy csinos smink is. Oké, lehet ezt nem pont így mondják angolul, mert Cat pislogott rám, mikor neki próbáltam beadni, de szerintem a lényeg átment. Ami nem repül az ember arcába, azt hajlamos nem észrevenni. Egy jó dekoltázzsal a férfiak nyolcvan százaléka például simán megvezethető. A maradék fele meg nem lát bele, mert alacsony, a többi homokos. Probléma rövid távon megoldva, sekélyes nők mellett pedig hosszabban is. Persze ez megint olyasmi, amit azért személyesen és a meggyőző erőm tudatában is elő kell majd neki adnom. És erre készen is állok...
A megbeszélt találkozó előtt két perccel sikerül parkolót találnom Cat bérháza előtt, így mondhatni, másodpercre pontosan érkezem meg, kezemben egy doboznyival a kedvenc bonbonjából. Igen, csali is kellhet alapon ezt hoztam. Kopogok az ajtón, de Cat nem válaszol, sőt, még csak motoszkálást sem hallok bentről, így egy perc várakozás után előbányászom a kulcsot az ajtóhoz és beszúrom a zárba.
- Cat? Tudom, hogy itt vagy tündérke, miért nem bújsz elő? Ennyire nem akarsz ma utcára menni? - érdeklődöm körül sem nézve, miközben belépek, majd becsukom magam mögött az ajtót, veszem le a cipőmet és indulok el a nappalinak nevezett tornádó járta iratgyűjtő felé, hogy megnézzem, nem a munkába merült-e bele ennyire. Néha hajlamos rá ő is, mint én, de most nincs a kedvenc helyén. Már épp fordulnék a háló felé, mikor végül sikerül előkerülnie és lefagyasztania a mosolyt az arcomról. Nem azért, mert olyan rosszul néz ki, hanem mert évek óta nem láttam ennyire természetesnek, nevezzük így. Persze találkoztam már a dekoltázsával, a hosszú és formás lábaival, csak nem egyszerre és nem akkor, amikor nedves hajjal és nulla sminkkel mosolygott rám. Meg egy olyan fejjel, amit az ágyban elégedetten pihegő nők öltenek fel elég gyakran. A szám egy pillanat alatt kiszárad a látványra, nem tudom sem nyelni, sem megszólalni, mire egyáltalán eszembe jut pislogni, az egész nedves, törékeny nő már ott van előttem és az arcomra lehet egy puszit. Megcsap az illata, a parfüm mentes aroma, amelyet jó ideje nem volt esélyem megtapasztalni. Késztetést érzek, hogy behunyjam a szememet és csak élvezzem, de attól egészen biztosan még rosszabbra fordulnának a dolgok. Például az időközben kialakuló merevedésem igencsak látványossá válna. A francba! Évek óta nem reagáltam így semmire, senkire. És nem tudom összeszedni magamat, pedig a helyzet kezd nagyon kínos lenni. Cat a legjobb barátom. Nem szexuális örömforrás. Pontosan azért ilyen jó a kapcsolatunk, mert nem fekszünk le a másikkal. Szóval le kellene hűtenem magamat, méghozzá nagyon gyorsan. Bármivel. Ráncos nagymamák, csontvázak, haldokló állatok. Csupa olyasmi, ami vágylohasztó a szememben általában. Mégsem működik, amikor ilyen közel van hozzám ez a nő...
- Öhm... igen... arra rájöttem.... szívesen megvárom, míg végzel... - ajánlom fel neki a szabadulás lehetőségét, de közben nem tudok leállni a nyeléssel és a torkom nedvesítésével. Igazából még az is csoda, hogy minden angolul jött ki a számon, szóval megrázom a fejemet, hátha segít visszatérni. Remélem. Kellene a józan énem, gyorsan!

Meg se hallom, amit mond az utcáról és rólam. Lenne benne igazság egyébként, hiszen nőből vagyok és hiúból is, de be nem vallanám. Igazából a plasztika egészen jól sikerült, s a mai modern technika üvegszemei már nem olyanok, mint Peter Falk fénykorában voltak, de azért.. látszik. Látszik, hogy halott az a szem, bár mindenki azt mondja, hogy csak akkor, ha külön felhívom rá a figyelmet. Én szerintem nem így van, de mindegy, ezen nem fogok senkivel összeveszni. Majd megtanulok a dologgal együtt élni, ahogy sok mindenki más is képes rá. Lehetne rosszabb is. Nem a lábamat vesztettem el végül is.
Lazán adom a puszit, nem is jut eszembe, hogy ez így talán eléggé kínossá válhat, mint szituáció. A furcsa, elnyújtott-nyelt szavas válasza viszont szemöldökfelhúzásra késztet, nem is kicsit.
Hátrébb lépek, valamelyest kimászva a személyes teréből így, s végigmérem, mintha most látnám először.
- Lényegében már csak meg kell szárítanom a hajamat. Nem zavarsz, bejöhetsz a szobába, s akkor közben beszélhetünk is.
A magyarázkodásban benne van egy jó nagy adag "neked meg mi a bajod?", de mivel zavar, hogy összecsepegtetem az előszobám, így azért annyira nem szeretnék sokat itt időzni. Ha nem ő lenne, akkor még a végén azt hinném, hogy tetszik neki, amit lát, s esetleg olyan gondolatai támadtak, melyek közöttünk eddig cselekedetként tabunak számítottak. Így viszont? Nem gondolom túl a dolgokat. Hiszen soha nem akart tőlem semmit, semmi olyat, ami ne tűrné meg a tizennyolcas karikáktól való mentességet. Joggal feltételezem hát, hogy nem mozgatom meg, mint nő.
- Jössz, vagy maradsz?
Ismeri a lakásomat, a hálószobából lehet bemenni a fürdőbe - ami nem lenne praktikus, hogyha nem egyedül laknék itt, de mondjuk nincs lehetetlen, csak a hálót kéne nappalivá kinevezni, s jobb lenne a helyzet - így ha letelepszik az ágyamra, akkor tényleg tudunk beszélgetni, amíg én nyitott ajtónál hajat törlök. Nem nagyon van kedvem telibe ordítani az egész lakást.
- Jaj ne csináld már! A feleséged voltam. Mi ebben olyan új? Csak nem valami zavarba ejtő jár a fejében Mr. Miller?
Nevetem el magam a végére, mert ez a partra vetett hal típusú tátogása amellett, hogy valahol a szívem mélyén zavarba hoz, még vicces színezetű is számomra. Nem tetszhetek neki. Nem így.. szóval bátran humorizálok ezen, mint valami olyanon tenném, aminek tétje sincs.

Van olyan önáltató őrült, aki nem szúrja ki, ha a legjobb barátja leleplezte? Mert szerintem nincs, ennek a címnek a tulajdonosa éppen arról híres, hogy tudja, mikor nincs minden rendben és Catnek egyetlen pillanat elég hozzá. Én pedig nem vagyok olyan állapotban mentálisan, hogy ki tudjak találni egy hihető magyarázatot, így leginkább csak állok mozdulatlanul, időnként pislogva és remélem, hogy ráun a vallatásra félig vizesen és inkább hagyja a fenébe a dolgot. Épp elég harc nekem az is, hogy az arcára tudjak nézni, ne pedig a melleit bámuljam elképzelve, milyen jó lenne lenyalogatni azokat a lecsorduló vízcseppeket a bőréről. Oké, ez már megint kezd túl pikáns lenni, így gyorsan lehunyom a szememet és egy olyan képet hívok elő az elmém mélyéről, ami mindig le tudott hűteni eddig függetlenül a helyzettől. Az apám arca. A rohadéké, aki soha nem tanulta meg, hogy a gyerek nem egy élő verésre alkalmas zsák, akinek egyébként nincsenek vágyai, szükségletei és kiszolgál mindig. Neki nem a fia voltam, hanem a rabszolgája. Tudom, hogyan ráncosodik össze a homlokom és a szemem sarka a gondolatra, szorul össze a torkom és a szám, de hat a dolog, azonnal lehiggadok. És mire újra kinyitom a szememet Cat már messze jár, nekem hátat fordítva igyekszik vissza a fürdőbe. És tudom, hogy ha követem is, akkor marad nekem a háló. Az jó, biztonságos távolságban van.
- Mi? Persze, megyek már. Bocsánat, úgy tűnik ma nem csak te vagy szétszórt - teszem hozzá némi humorral és elindulok beljebb a lakásban. Szinte már reflexből követem, ezt a helyet majdnem annyira jól ismerem, mint a saját otthonomat. Ezer és egy alkalommal jártam már itt, ugrottam be pár percre, töltöttük együtt az estéket, hívott meg valamilyen családi eseményre vagy leptem én meg valami aprósággal, szóval pontosan tudom, minek hol van a helye és a legkisebb változást is ki tudnám szúrni. Máskor. Most épp mindent újnak látok, mindent megnézek, miközben a hálóba tartok és helyet foglalok az ágy szélén. Innen elvileg nem látni be a fürdőbe. Legalábbis én arra számítok, hogy nem fog menni a dolog. Utána persze elég felpillantanom, hogy tudjam, a tükör miatt ez messze nem ilyen egyszerű dolog és egy sávban pont mutat mindent. Ha Cat nem kezd újra beszélni, talán még akaratlanul is megpróbálnék elmozdulni annyira, hogy jobb rálátásom legyen. Így rajta kapott fiúnak érzem magamat pár pillanatig, majd végre talán sikerül visszatérnem magamhoz.
- Igen, házasok voltunk, de az utóbbi időben nem voltál ilyen nagylelkű a villantással kapcsolatban. Akarod, hogy egyenlítsek, mielőtt folytatjuk a programtervezést? - hajolok kicsit oldalra, hogy az arcát is láthassam a tükörben és ő is az enyémet. Mert ezt nem viccnek szánom teljesen. Ritkán mondok olyasmit, amire nem lennék képes és a vetkőzés eléggé egyedi helyzet számomra munkán kívül. Több mint elég ember látta már a testemet ahhoz, hogy ne jöjjek zavarba tőle, ha megnézik maguknak. - Ha neked menni fog a beszélgetés folytatása pillanatnyi lefagyás és látvány elemzés nélkül, akkor tiéd minden tiszteletem és nyertél. Ha nem, akkor kezdheted értékelni, hogy a tipikus pasis szövegeket az ikreid formájáról és méretéről hanyagoltam - teszem hozzá, miközben felemelem a kezemet és hajamba túrok, de éppen csak annyira, hogy egyértelművé tegyem számára, gyorsan válaszolnia kell, mielőtt fognám magamat és folytatnám a fenyegetésem beváltását. Igen, valahol a lelkem mélyén és a sok rideg réteg alatt rejtőzik egy csibész kisfiú is, aki szereti ugratni a szeretteit. És ez a fajta szexuális könnyelműség Cat esetében a leginkább működő képes dolog már jó ideje. Pontosan azóta, hogy tényleg beleegyezett a házasságba...

- Ez egy ilyen nap. - nevetem el magam, s belibbenek a fürdőszobába. Mielőtt a hajammal foglalkoznék, lekapom a fekete, francia bugyit amit előkészítettem felvételre magamnak a törülközőszárítóra, s felhúzom a törülköző alatt magamra. Eztán következik az, hogy hátat fordítok Adamnek, lecsavarom magamról a viselt frottírt és azzal állok neki szárazra törölni a hajam. Igen, egyetlen szál bugyogóban állok a volt férjem előtt, de szigorúan a hátamat mutatva neki, még csak nem is szemben a tükörrel, hogy azon keresztül zavaró legyen félmeztelenségem pikánssága. Nem érzek ebben semmi szégyellni valót, elvégre monokinizni se lenne tilos egy strandon, márpedig az sokkal direktebb lenne ennél. Arról nem is beszélve, hogy minek vizezzek össze két törülközőt egyszerre, ha így is megoldhatom?
- Hogy mit parancsolsz? - állok meg a mozdulatban, s vonom melleim elé lazán az anyagot, hogy szembe fordulhassak a hálószobával. Felvont szemöldökkel méregetem Adamet.
- Ha most azt gondolod, hogy nem tudnám kezelni a meztelenségedet, akkor nagyon tévedsz. Játszhatunk ilyet, kedvesem, állok elébe. - kezelni.. abban biztos vagyok - csettintek nyelvemmel, nyomatékosítandó a mondandómat, s a végére belenevetek a pillanatba. Az ikreim? Jesszus, Adam! Melyik században élünk?
- Árulj el nekem valamit! - lépek hozzá közelebb, még mindig lazán magam előtt tartva azt a törülközőt, de nem nagyon foglalkozva azzal, hogy precízen takarjon. - Sose jutott eszedbe, hogy mi lenne, ha teljesen házasok volnánk?
Nem kertelek, soha nem volt szokásom. ezzel most nem azt mondtam, hogy rá akarok mászni, csak piszkálom, mert ha neki szabad engem, akkor nekem is őt. Soha, senki mellett nem éreztem annyira nőnek magam, mint Adam társaságában és ehhez nem keveset dob hozzá az is, hogy mindig figyelmes volt velem. És örökké fenntartottuk a látszaton kívül a működőképes kíváncsiságot is. Nem léptünk át határokat. Pedig..
Sose gondoltam, hogy szeretném. Amíg együtt voltunk, az volt a természetes, ami volt és nem akartam elijeszteni. Szüksége volt rám és én vele akartam lenni, mert fontos volt számomra. S az eltelő évek folyamán még fontosabb lett. És másmilyen. Ahogy ő is látja bennem a nőt, úgy én is látom benne a férfit és az elmúlt félév megpróbáltatásai hatnak rám így talán, vagy csak mostanra érett meg bennem a gondolat.. nem tudom. De eszemben sincs hagyni, hogy az elkezdett kis játékunknak pkönnyedén vége legyen. Legszívesebben megcsókolnám, de valami mégis visszatart. Hát csak állok előtte és várok valamire. Magam sem tudom, hogy pontosan mire, de.. egy biztos. Sehol sem lennék szívesebben most, mint vele.
- Mondd ki, hogy mit gondolsz. - mosolygok rá érzéki közelségből. Még épp nem vagyok szemtelenül közel, még épp tiszteletben tartom a személyes terét. Nem azért, mert nem szeretném átlépni, hanem azért, mert egy romantikus, gusztustalanul rózsaszínben gondolkodó részem azt szeretné, ha úgy szeretne engem ő tenné meg. Mégis csak a férfiaké a kezdeményezés lehetősége, nem igaz?