KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Irodák (Rendőrség)

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyPént. Júl. 22, 2016 4:16 pm
 



 

Irodák (Rendőrség) Tumblr_oti0r40ZHE1svzm7do5_500
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 06, 2016 1:49 am
 



 






[08. 02.]

Magam mögött hagyva a kórházat és Ron húgát is, akivel véletlenül futottam össze még odabent, a motoromra ülök. Felteszem a bukósisakot, felhúzom a bőrdzseki cipzárját, és hamarosan kikanyarodok a parkolóból. Az első gondolatom azonban nem az, hogy visszatérjek Ron lakásába. A négy fal között most egészen biztosan nem tudnék megmaradni, nem azok után, amit ma a kontrollon elmondtak.
Januárig nem mehetek vissza dolgozni, pontosabban az alkalmasságit sem tehetem le, a másik pedig… nem olyasmi, amit most képes volnék vagy egyáltalán akarnék végiggondolni.
Átkanyarodom a városból kifelé vezető utak egyikére – mindegy melyik, nem is különösebben figyelem –, a lényeg, hogy arrafelé már sokkal kisebb a forgalom és nem utolsósorban az autópályák irányába már bőven lehet haladni. Gyorsan.
Nem, nem világgá menni készülök, egyszerűen csak kell valami, amitől érzem, hogy élek és újabban mondjuk úgy, előfordult néhányszor, hogy túlléptem a megengedett sebességet. Nem is kicsit, nem is ritkán. Mert ez olyasmi, amit élvezek, amitől az adrenalin felszabadul és amit nem mellesleg kontroll alatt tudok tartani. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy ez nem így van. Szóval igen, rákaptam a gyorshajtásra, ez van. Mindenki máshogyan kezeli, ha kiakad vagy, ha nem tud valamivel megbirkózni. Van, akinek a dühkitörés segít, nekem a sebesség.
Eddig egyszer kaptak csak el, azt is sikerült megúsznom. Igaz azzal, hogy legközelebb már nem csak egy sima, szóbeli figyelmeztetés lesz a következő lépés. De könyörgöm, mennyi esélye van annak, hogy megint belefussak ugyanabba a zsaruba?! Ennyire csak nem vonzom őket…
… És kiderült, hogy mégis.
Legutóbb simán kidumáltam magam ennél a Parkernél – amúgy őt pont nem ismertem még –, oké, nem annyira simán, de a lényeg, hogy elengedett, most azonban… beváltotta, amit ígért, mert nagyjából egy órával azután, hogy lekapcsolt, be is kísért az őrsre. Jegyzőkönyvet készítenek – mondjuk úgy, hogy picit jobban túlléptem a megengedett sebességhatárt… úgy jó 45-50 mérföld/órával, gyakorlatilag kétszer annyival mentem, mint szabad lett volna... – és több, mint csinos összegű büntetésre is számíthatok, miután bekerült a rendszerbe, amit tettem, hogyha esetleg megint eszembe jutna valami ilyesmi vagy bármi ehhez hasonló, akkor rövid úton mondhassak búcsút a jogsimnak. Remek…
- Telefonálhatok? – nézek az asztal felett a szemben ülőre – erre a bizonyos Parkerre –, amíg marconán összevont szemöldökkel csapkodja a klaviatúrát. Nem nagy örömmel, de int, hogy megtehetem, szóval mielőtt még híre menne gyorsabban az egésznek – főleg, hogy már nem egy ismerős zsarunak köszöntem és intettem vissza az elmúlt tíz percben –, megpróbálom Ront hívni.
Bízva abban, hogy elérem – bár, ha csak a hangpostát, akkor azzal állok neki csevegni –, kezdek bele a rövid és velős monológba.
- Szia! Öhm, végeztem a kórházban, de most nem ezért hívlak, hanem, mert itt vagyok a rendőrségen, az irodák emeletén. Behoztak gyorshajtásért. – az nem volt titok, hogy hová is megyek reggel, az meg mondjuk tervbe nem volt véve, hogy itt kötök ki a végén.
Ha elértem Ront telefonon, akkor nyilván nem teszem rá a hívást, de ha csak a hangpostájával sikerült csevegnem, akkor nem húzom tovább a dolgot. Nem tudom, hogy már/még(?) bent van-e, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem lesz túlzottan elragadtatva ettől. Vagy legalábbis most ezt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
Dwayne A. Harper
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 06, 2016 7:40 pm
 



 

Nem tudnám megmondani mikor esett utoljára ennyire rohadtul jól kibújni műszak végén a mellényből.. Szinte fizikai fájdalom formájában mutatkozik meg a megkönnyebbülés, amikor lekanyarítom a vállamról, amit aztán alaposan átmozgatok, miközben felakasztom a helyére. Ekkor hallom meg a telefonrezgését, amit a fémpolc felerősít a szekrényben. Felfelé fordítom a kijelzőt és a nevet látva fogadom a hívást, majd kihangosítom, hogy közben továbbra is egyre több részétől váljak meg az egyenruhának.
- Szia! – a kapcsolat létrejöttekor egyből köszönök és ezzel egyidejűleg gondoskodom az ing gombjairól, hogy mielőbb lekapjam az utált göncöt, de ahogy belekezd Jacks miért is keresett félúton kézbe veszem a telefont. A fülemhez tartva már kilövöm a kihangosítást, a vállamra fektetve támasztom meg a készület, hogy az utolsókat mégse fél kézzel babráljam. Mi a franc.. Nem ismerem a részleteket, nem gondolnék komoly szabálysértésre, így kifejezetten furcsállom, hogy idebent van és ez nagyon nem tetszik.
- Oké, egy olyan öt perc és ott vagyok. Ki csinálja a papírmunkát? Vagy írd meg sms-ben, ha hallja, mindegy. Megyek. – sóhajtok és ha nem akar még valamit feltétlenül megosztani velem a vonalban, akkor megbontom azt, hogy most már tényleg leráncigáljam magamról az inget az ujjaiból kibújva. A fekete pólót nem cserélem már le, a cuccaimat is csak visszadobom, hogy ráfordítsam a kulcsot a szekrényre és meginduljak a harmadik emeletre, ahol a valószínűleg még a jegyzőkönyv készítésével vacakolnak. A lifthez érve átdörgölöm a képem és megrázom a fejem, hogy valamennyire felfrissítsem magam agyilag is a rám váró konverzációra, ami a kapott információ alapján nem biztos olyan egyszerű lesz. Parker simán seggfej, kedvétől függően nagyobb vagy kisebb.
A másodikon újabb utasokat fogad be a szállító szerkezet, köztük egy gyakori partnert, akit beosztanak mellém és már dobja is a kérdést a szokatlanul hiányos felszerelésről, de csak megingatom a fejem. Majd később. A harmadikra érve egyből balra fordulok, ahol a folyosó végén jobbra fordulva keresni kezdem a számítógép mögött görnyedők között az ismerős fejeket. Vagy Jacks-ét vagy Parker-ét, amelyikükét előbb meglelem. Bingó, az utóbbié félig takarja a monitorral együtt a barna üstököt. Mély levegő. A kolléga vállát megkocogtatva hívom fel magamra a figyelmet odaérve, illetve előtte egy gyors pillantást vetek a készülő félben lévő anyagra.. Szemöldök ráncolást ér, nagyon is, de helyette csak röviden nézek oda a bajkeverőre; intézem.
- Parker! Válthatnánk pár szót? Odakint. – bökök a folyosó irányába a fejemmel nyomatékosan és látszik rajta nem az az első intermezzo a napjában, amitől nem repes örömében. Igen, szívás, de eszem ágában sincs sokáig rabolni az idejét – biztos ő se akarja elhúzni a beszélgetést, így távolabb már rákérdezek, hogy pontosan mi történt. Kérdezhettem volna Jackie-t, de az ő szemszögéből elmondott sztorival most nem mennék sokra, ha gyorsan rendezni akarom az ügyet. Gondoltam volna egyáltalán, hogy nem ez volt az első alkalom? Vagy hogy jócskán túllépte a sebességhatárt? Ha csak tizenöttel haladta volna meg rá lehetett volna fogni a trafipaxra, annyi félremérés gond nélkül bemagyarázható, de közel ötven.. Egyelőre nagyon is érthetetlen a számomra, de nemsokára lesz magyarázat erre is.
Nem volt egyszerű és egyperces az ügy rendezése, mert a rosszabbik seggfej énjét adta, de sikerült lebeszélnem a jegyzőkönyv megírásáról. Ha még egyszer előfordul az eset, akkor persze, jegyezze le és kövesse az előírást, de vegye figyelembe, hogy milyen események történtek nemrégiben vele. Már a túloldalt lévő szabálysértővel – igen, olyan belemagyarázósan.. Legközelebb, pedig kap egy rekesszel a húgyízű söréből, amit annyira szeret, afféle bocsánatkérés gyanánt. Most kevesebb munka, elmondhatja megvolt a napi jó cselekedete és kieresztheti a gőzt dohányzás közben, mindenki jól jár – főleg,  hogy nem ismétlem el másodjára miért nem ált elő a szokásos helyszínen fizetendő szabálysértési bírság lehetőségével; a következő alkalomnál kellett volna csak, a harmadik figyelmeztetésnél behoznia. Megközelítőleg volt ez is vagy öt perc, ha nem valamivel több időben, mire végeztem vele.
- Távozhat Ms. Collins. – lelkesedéstől tocsog a hangja, ahogy ledobja magát a székére és kilövi a futó ablakot a számítógépen, miután visszatörölte a rendszerbe bejegyzett, de még nem mentett adatokat. Én kint várom meg Jackie-t, addigra egy kávét kikönyörögve az automatából. Nem kérdezek, ha kifordul a billentyűzet lenyomásától és beszélgetésektől nyüzsgő helyiségből eléggé nyilvánvaló mi lenne az, ha szóban is kifejezném; ez meg mi volt..?
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 06, 2016 8:16 pm
 



 

Alapvetően nem azért telefonálok, hogy kihúzza a hátsóm a dologból, hanem mert nagyon is megtanultam mivel jár az, ha nem időben szólok neki… dolgokról. Olyan dolgokról, amik simán kibuknak, főleg, ha mondjuk a munkahelyén ücsörgök és ismerem az itt lévők nagy részét, mert gyakran dolgozunk együtt a rendőrökkel egy-egy tűzesetnél. Már csak az hiányozna, hogy esetleg megüsse a fülét valami vagy mondjuk meglásson. Szóval jobb így, meg tisztább is, hát telefonálok. És hát az sem mellékes, hogy merre kószálok, ha ő már hazaért, én meg sehol sem vagyok.
- Öm, Parker és oké, én itt leszek. – nem nagyon izgat, hogy a fickó hallja a nevét vagy sem, elvégre nem titok, ha jól sejtem. Kicsit persze furán néz rám, de végül nem szólal meg, csak pötyög tovább, rendületlenül kérdezgetve az adataimról. A hívást kinyomom én is és válaszolok a születési adataimmal kapcsolatos kérdésekre.
Ron nagyjából akkor bukkan fel, amikor a címemet kellene, hogy bediktáljam, ami elmarad, ahogy beszélni akar a fickóval. Nem szólalok meg, úgy döntöttem, majd akkor, ha kérdeznek, szóval csendben figyelem, ahogy Parker beadja a derekát és elvonulnak beszélgetni.
Az íróasztalon lévő tűzőgépet veszem a kezembe és azt piszkálom unaloműzőként, amíg odébb történik a csevej, feltehetően rólam. Illetve az ügyemről. Gondolom.
Mikor a fickó egyedül jön vissza, kérdő tekintettel pislogok és leteszem a tűzőgépet, vissza a helyére. Egyelőre nem tudom eldönteni, mit jelent az, hogy Ron nem csatlakozott az asztalhoz visszavezető útra.
- Csak így? Ennyi? – jó, ez egy kicsit meghökkent.
- Igen Ms Collins, ennyi. – mordul a fickó, én meg gyorsan felállok a székről, mielőtt meggondolja magát ez a Parker. Már épp indulnék, amikor eszembe jut még valami.
- A motoromat, hogy kapom vissza? – merthogy amikor behoztak, nem azon kísérhettem őket, lévén, hogy ők kísértek engem a saját autójukba ültetve.
- Harpernél érdeklődjön. Viszontlátásra! – azt hiszem ezzel le is zárta a dolgot, úgyhogy szusszanva fordulok immáron a folyosók irányába és elhagyom az irodákat.
Megállok Ron és a kávéautomata mellett, kezemben még ott a bukósisakom.
- Hogy szerezhetem vissza a motoromat? – hát, nem kérdezett semmit, szóval akkor majd én. Bár sejtem, hogy ennyivel nem fogom megúszni, ezt az arckifejezéséből(?) nem túl nehéz megállapítani.
- Mehetünk vagy maradunk még? – nem, nem kezdek bele magamtól. Illetve nem abba, amit – szerintem – hallani szeretne.
- Amúgy miért engedett el? Nagyon nem akart… szóval mit mondtál neki? – faggatózok tovább én és… nem arról van szó, hogy hálátlan dög lennék, de tudni szeretném, mégis mi volt ez az egész az előbb. Parker egyértelműen hajthatatlan volt, addig legalábbis, míg az előttem álló félre nem hívta és mivel nem lehettem fültanúja a beszélgetésnek, persze, hogy tudni akarom, mi is történt pontosan az előbb, amitől hirtelen szabadon távozhatok, minden következmény nélkül.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
Dwayne A. Harper
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 06, 2016 10:13 pm
 



 

Nem kezdek el felesleges gondolatköröket futni, hogy miért is ment jóval a megengedett sebességhatár felett a külvárosban. Fogalmam sincs róla mennyire sok köze van ahhoz, amivel legalább részben kimagyaráztam Parker-nél a hajtás okát.. Csak a kávémat iszogatom és pont a pohár pereme felett ér a direkt kérdés a járgányára vonatkozóan. Kicsit megemelkednek a szemöldökeim, de nem spilázom túl. Őszintén nem értem és hülyeségnek tartom az egészet, de nem akadok fenn rajta, nem vagyok pipa. Annak kéne lennem? Most már különben sincs milyen ügyről beszélni, időben el lett rendezve.
- Gyere, átveszem neked a nyilvántartóból a garázsban. – rögtön egy lépéssel indítványozom a haladást a lifthez, hogy az érdekelt tárgyköri problémát orvosoljam majd. Csak egy engedélyező aláírásra van szükség, hogy nem lesz benne a rendszerben az eset. A fiúk nem fognak problémázni. Egyelőre én sem, húzza, ha akarja, a garázsig megteheti.
A vállam felett sandítok rá, ha még nem csatlakozott be mellém, a jobb oldalra ahol helyet hagytam neki.
- Miután átadtam a motorod nincs több kötelező köröd, én épp készülődtem, amikor hívtál. Egy zuhanyt még megejtenék, kábé tíz perc ráadás. – megvonom a vállam. – Megvárhatsz a parkolóban, ha gondolod, de abszolút rád bízom. Úgyis egyenest a lakáshoz mennék. – ami meg egy köpésre van innen. Piti ez az idő, mind várakozás, mind hazaérés szempontjából, szóval nem bánom, döntsön akárhogyan is. Kiiszom a maradékát kávét a pohárból, amit a lifttel szembeni kukába dobok, ahogy a felérésére várakozunk. Ez még mindig bűn rossz.
Igen, szívesen. Zsebre dugom a kezeimet és egy másodpercig még az emeletjelző számlálóját szuggerálom, amíg belekezdek.
- Nem szabott ki szabálysértési bírságot, igaz? Ő nem említette, ahogyan a közigazgatásit se. Innentől behozni se hozhatott volna be, ha szigorúan vesszük az ügyeljárást.. Mondjuk úgy most szigorúan vettük amellett, hogy hozzátettem nem lesz még egyszer ilyen. Ha mégis, akkor természetesen intézkedjen. – nem teszem hozzá, hogy mást is mondtam. Őszintén szólva amúgy sem amiatt adta be a derekát Parker, így lényegtelennek tartom. Belépek az idő közben felért emelőbe és célállomásnak a mínusz egyediket jelölöm meg. Most nincs akkora forgalom az őrsön, rajtunk kívül még két ember szállt be a harmadikon, a többin sem várható sok, míg ki nem szállunk. Addig is zsebre teszem a kezeimet és amikor félrehúzódik a nekünk kellő szinten a fémlap, akkor oldalba bököm a könyökömmel Jacks-t.
- Nah, kezdj bele miért mentél olyan gyorsan a külkerületben, mert jogomban áll még huszonnégy óráig bent tartani a járgányod, márcsak a hivatalos kiadatásnak megfelelően is. – lehet viccnek hangzik, de egyáltalán nem az. Már az a része, hogy jogilag tényleg bent tartható az első huszonnégy órában a lefoglalt jármű és nem kötelességünk ennél előbb kiadni a tulajdonosának. A lift és a nyilvántartó fülke közti rövid út miatt persze nem várom el, hogy most azonnal kezdjen bele, ha nem akar plusz füleket, amíg alá nem írom a nyomtatványt. Utána is beszélhet vagy folytathatja, ahogy gondolja, én intézem a kétkerekűt.
- Frank! Alig egy fél órája hoztak be egy 019-PEG rendszámú motort, ide adnád a kiadási papírokat? – nem fogom részletekbe menően elmesélni mi történt az ügyben, de nem is érdekli az üvegablak túlfelén ülő kollégát. Amaz már szó nélkül hajol is a kulcs kikeresésért, amit megelőlegezetten csúsztat át a pulton, csak utána tolja át az irattartót.
- Itt van és ez gyors volt.
- Jah, kössz. – nem, nem nyújtom még át a kulcscsomót Jacks-nek. Előbb egyébként is a papírmunka. Az időt kaparom oda utoljára és már vissza is adom a nyomtatványt.
- Hova tettétek le?
- Még itt van elől, közvetlenül a D oszlop mellett. – csak egy intéssel köszönöm meg, búcsúzom és mivel nincs más megindulok a megjelölt irányba, ami nincs messzebb két percnyi sétánál. Innen látni tökéletesen látni lehet a járművet.
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 06, 2016 10:48 pm
 



 

- Oké, kösz. – bólintok egyet a motort illetően. Már-már egészen kezdem azt hinni, hogy ennyiben is marad minden és nem firtatjuk, hogy pontosan miért is csináltam.
Megindulok én is utána, ahogy mozdul, de azért a rend kedvéért még van mit megkérdezzek, bele is fogok.
- Csak ennyi vagy van még valami teendő? – pillantok rá oldalra és felfelé a magasságkülönbség miatt, ahogy a lift elé érünk. Újabb bólintással veszem tudomásul, hogy nincs több kötelező kör, már ami a gyorshajtási mizériámat illeti.
- Vagy ha kibírod a lakásodig, együtt is zuhanyozhatunk. – vetem fel, mint egy mellékesen nem, nem mellékes, de ennél konkrétabban nem óhajtom közölni, hogy már akár ezt is lehet az ötletet, miközben a bukósisakot a csípőmnek támasztva az egymásba kapaszkodó kezeimmel tartom meg és figyelem, ahogy az emelet számláló felvillan minden egyes felfelé megtett szintnél, jelezve a felvonó hol is jár.
- Mit jelent az egészen pontosan, hogy mondjuk úgy most szigorúan vettétek? – pillantok megint rá, mert a megfogalmazásától van egy olyan érzésem, hogy nem csak ennyiről volt szó.
- És hozzátetted, hogy nem lesz még egyszer ilyen?a nevemben, helyettem? Oké, ezt mondta, hallottam, de erre akkor is visszakérdezek.
Követem a liftbe, megint mellette állva meg és csendben maradok, illetve maradnék, ha végül nem térne rá arra, amit eddig rendkívül ügyesen elkerültem egy oldalba bökés kíséretében. Feljebb szaladnak a szemöldökeim a homlokomon és felé is fordulok a szavait hallva.
- Komolyan túszul ejtve tartanád?!ha nem adok magyarázatot? utóbbit azonban már hangosan nem fűzöm a kérdésem után.
- A rövid vagy a hosszú verziót kéred? A rövid egyébként az, hogy nem néztem el a mérföld/órát. – tehát nem véletlenül alakult úgy, ahogyan alakult. A hosszabb változatra meg időm nincs – nem is baj –, mert közben megérkezünk a célállomáshoz. Intek Franknek, bár nem ismerem, de, ha már itt ácsorgok, akkor azt hiszem ez a minimum. Amíg várok, csendben maradok és ugyan nyújtanám a kezem a kulcsaimért miután kitöltötték a papírokat, de mivel úgy tűnik, hogy nem annyira akaródzik ide is adnia, így visszaejtem magam mellé a kezem és – már megint – Ront követve haladok tovább, ezúttal a járgányom felé.
- Most akkor megkapom a kulcsokat vagy visszatartod őket? – egyelőre még az is kérdés, hogy akkor most visszamegy-e zuhanyozni vagy inkább a lakásán ejti, ejtjük meg vagy itt a garázsban akarja hallani a folytatást vagy akkor most mi is lesz pontosan.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
Dwayne A. Harper
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 07, 2016 12:11 am
 



 

Csak ennyi. Röviden és szótlanul erősítem meg a kérdésbe foglalt választ, ahogy bólintok rá.
A felvetés ellenben már óhatatlanul is kivív magának egy gyors, tetőtől talpig szemlét. Akarom, túlságosan is és muszáj egy hosszabb belégzéssel csitítanom azt a régóta munkálkodó feszültséget, amit a sima gondalatával is előidézett. Kiroppantom a nyakam. Bassza meg, az őrületbe kerget.
- Ha kibírom.. Oké, akkor csak a cuccaimért kell visszamennem. – nem kell kétszer mondania igazából, csak nekem kell emlékeztetnem magam arra, hogy még milyen érzékeny is a golyó lyuggatta rész ennyi idő után is. Az, hogy normál körülmények közt nem feltétlen sajog.. Ch, az semmit sem jelent.
Sóhajtok, azt nem is leplezem, hogy a másodjára feltett kérdése mennyire cseng jól. Leginkább senkinek se.
- Most mondjam azt, hogy korruptak vagyunk és ígértem egy rekesz sört, ha még egyszer előfordul? Ami nem fog, így nem is kell ezzel a részével foglalkoznom, hacsak nem akarsz persze ezer dolláros csekket kapni a következő szabálysértésért. A harmadik striguládnál meg elveszíteni a jogosítványod. – átfogóan magyarázkodom a mentesítés részleteiről immáron a liftbe érve és nem zavartatom magam, amikor ennek ellenértékére célozgatva adok lehetőséget összeszednie a gondolatait a saját sztorijához. Nem hihette, hogy megússza. Sokáig biztosan nem, amit végeredményben a meglepődés, felháborodás jegyeit megtartó kifakadásból nem nehéz levenni – még szép, hogy inkább erre hegyezi ki..
- Ez Amerika. – ..és azt hiszem ezzel még többet is mondtam, több mindenre ráhúzható gúnyát adtam. Sikerült kibújtatni a jogi következmények alól, a pénztárcája sem veszített a súlyából, de emellett nagyon is lehetséges tennem azért, hogy az elkövetkezendő huszonnégy órában ez garantált állapot legyen. Bírságmentes állapot.
Nem nézte..? Ez nem jó vicc, amihez egy illő fújtatás és fejcsóválás is jár.
- Majd a kifejtheted. – miután megszerzem a leadott kulcsokat, aminek a menete kifejezetten gördülékenyen zajlik és tényleg csak egy-két percbe telik kézhez kapnom őket. A sajátomba, nem az övébe. Figyelmeztettem mi lesz, ha nem mondja el, addig jó helye lesz nálam.
- Most akkor elmondod vagy visszatartod? – használom szánt szándékkal az ő szavának járását ahogy a motorhoz érünk. Nem, szemmel láthatóan még most sem akarom visszaszolgáltatni a tulajdonosnak a motor indításához szükséges eszközt ahogy lapos sandítással figyelemmel, mikor kezd bele.
A rövid indoklását csak remélem, hogy nem veszi elő ismét; ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy direkt szabályt akart szegni és le se szarta a sebességkorlátozást.
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 07, 2016 1:14 am
 



 

Talán észre sem vehető az a nagyon halvány kis fél mosoly, ami kiül az ajkaimra, ahogy tetőtől-talpig végigmér. Nem tagadom, hogy jól esik. Érzékelem a légzésében beállt pillanatnyi változást, a nyak kiroppantást meg nehéz volna nem meghallani.
- Oké. – nézek oldalra, ismét rá és most rajtam a sor, hogy megmustráljam, nem túljátszva azért azt a szemrevételezést. A felvetésemre kapott beleegyezése rám is hasonló hatással van, mint rá, már csak a gondolat előidézése is.
A liftben azért még kicsit visszakérdezek erre a hirtelen csakúgy elengedésemre. Megadóan emelem meg mindkét kezem – ami annyira nem látványos, tekintve, hogy még mindig tartom a bukót is a kacsómban –, de azt hiszem így sem lehet félreérteni a mozdulatot.
- Nézd… kösz, hogy elintézted azt, hogy most eljöhettem, de ez... – inkább befogom a szám. Nem, annak egyáltalán nem örülök, hogy ezt így csinálta. Felnőtt nő vagyok, és elég önálló is. Ha hülyeséget művelek azaz én dolgom és nem igazán tetszik, hogy a nevemben mond és ígér bárkinek bármit. Vagy intézkedik a fejem felett, még ha jó szándékból tette is. Ha pedig arról tudnék, hogy mi hangzott még el annak érdekében, hogy ez a Parker elengedjen, sokkal jobban kiakadnék.
- Chh! – horkanok fel a megjegyzését hallva. Kezdem úgy érezni, hogy kölyökként kezel vagy úgy, mint akinek bármi joga volna felettem. És most nem azt értem ez alatt, hogy ténylegesen jogában áll visszatartani még a motoromat egy napig.
Oké, megúsztam az egészet anélkül, hogy bármi következménye lenne és nem kell fizetnem sem és nem arról van szó, hogy ezért nem vagyok hálás vagy nem örülök neki, de ettől függetlenül az sem igazán van ínyemre, ahogy kezeli az egész helyzetet. Jó, hogy nem állít sarokba büntiből. Nem, csak közölte, hogy visszatarthatja a motoromat még egy ideig. Pff, na köszi.
A saját szavaimmal élt visszakérdezését követően feljebb emelkedik némileg mindkét szemöldököm a homlokomon és élesen eresztem ki a tüdőmből a levegőt némi fújtatásba csomagolva.
- Komolyan itt, a garázs kellős közepén akarod hallani? – nem, ez – szerintem – a legkisebb mértékig sem idevaló téma, de legyen, ahogy akarja.
Leteszem a sisakot a motorra és leveszem a hátizsákom, abból pedig ki a zárójelentésem, amit a kezébe nyomok. A kezeimet a farzsebembe teszem és a testsúlyomat a jobb lábamra helyezem át. Megvárom, hogy elolvassa, bár a sok orvosi maszlagból nem tudom mennyire lesz világos mi is a helyzet, szóval azért tartogatok mellé némi magyarázatot is, de csak akkor szólalok meg, ha azt látom, hogy végigolvasta.
- Januárig nem engednek vissza dolgozni, pontosabban a fizikai alkalmassági vizsgára sem... – van némi indulat – az egyébként visszafojtott – hangomban, de nem neki szól, hanem magának a ténynek, hogy hónapokig fog még az életem otthon ülésből állni és akkor még a végére se értem annak, ami még hátra van. Azonban míg ezt könnyebben sikerült kimondanom, a másik fele problémásabb.
Mély levegőt veszek és úgy döntök a ragtapasz módszerrel próbálok élni. Essünk túl rajta.
- ...és soha többé nem kell aggódnom azért, hogy megismétlődne az, ami… amit egyikünk sem tervezett. – nem, ennél konkrétabban nem akarom kimondani, ott a kezében a papír, hasba lőttek és elvetéltem. Azt hiszem össze tudja így is tenni a dolgot.
Elveszem róla a tekintetem már azelőtt, hogy befejezném a mondatot és csak akkor pillantok rá vissza, amikor folytatom a mondanivalómat.
- Egyszerűen jól esett száguldozni... – nem fogom szépítgetni neki a dolgot jobban, ez az igazság, ez történt. Nem vagyok idióta, pontosan tudtam, hogy mikor lépem túl a megengedett sebességhatárt és azt is, hogy mennyivel.
- ...és nem pedig törékenynek érezni magam. – vonom meg a vállam és elveszem a kezeimet a farzsebeimből, majd pedig saját magam karolom át. A garázs kijáratát kezdem szuggerálni, minthogy továbbra is fenntartsam szemkontaktust.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
Dwayne A. Harper
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 07, 2016 9:27 pm
 



 

Az előbb megbeszéltek a jó szájízt hagytak maguk után, meg némi türelmetlenséget, ami nagyszerű szolgálatot fog tenni a főfájásomnak, de ezt le tudom egyelőre vezetni azzal, hogy dobolni kezdek a lábfejemmel a liftbe belépve. A nézésével az imént sikerült félre állítania az útból a felesleges agyalást, de.. Ismerjük Murpy törvényét. A megadó kézfeltartását követő megszólalásánál ezt az érzést hatványozottan kapom vissza, ahogy nem fejezi be a mondatot. Nem, nem. Ha már belekezdett igenis fejezze be, mert fogalmam sincs mi következne a „de” után, nem vagyok gondolatolvasó.
- ..de mi? – csúsztatom két másodpercnyi várakozás után a magyarázatra váró kérdést, ha a kérdő szuggerálással nem érem el, hogy még azelőtt magától akarja folytatni. Nem kell tudnom, hogy pontosan mik az okai, az indokai, pontosan mi az, amivel nem tud kiegyezni, nem vagyok hülye, hogy ne vágjam le; valami nem tetszik neki. Van egy gyenge sejtésem arról, hogy mi, de erről lemondok még gondolat szintjén is, ahogy párhuzamot vonok eközött és a húgom esete között. Egyenletes lélegzetvételt erőltetek magamra, közvetlenül, hogy ez az eszembe jutott – ez már nem az a feszültség, amit az elmúlt időszak nélkülözése okoz..
A horkanása felett eltekintek az előzőek fényében, nem szalad rövidpályás vigyorba a képem, mint amikor általában csinálni szokta. Nem gondoltam komolyan, hogy bent tartom a járművét. Csak jogilag megtehetném. Nem ugyanaz, de nem vagyok most már biztos benne, hogy ez az információ nem-e csak nálam van meg. Sima érdeklődést mutattam a miértekre vonatkozóan és tovább tartom magamnál a kulcsokat.. Nekem nem áll össze miért lesz ebből már-már pipa kifakadás, de nem is fogok kitérni rá. Őszintén, csak annyit kellett volna mondania, hogy inkább a lakásban beszéljünk róla. Várakozóan figyelem, hátha megvilágosodok a problémájáról, aminek köze van a motorhoz, nyilvánvaló magában miért csattogna? Mindegy. Előbb nyúl a táskájáért és adja a kezembe a papírokat, mintsem érdemes lenne szóra nyitnom a szám valami válasz megformálásáért. A dokumentum előlapja elég beszédes, a pillanatnyi értetlenségnek, amivel az átadásáig néztem nincsenek nyomai az arcomon. Kinyitom a mappát és instrukció híján melyik részre figyeljek oda jobban a legelejétől kezdem el olvasni. Az orvosi szakzsargon nem az erősségem, de a lényeget felfogom a sorok közé rejtve és észre sem veszem, hogy az elmélyült betűbújás közben megnyomorgatom az államat. Nem volt könnyű menet a műtét, de nem fordult meg a fejemben, hogy ilyen hosszú távú következményei lesznek.. A történtekhez képest nagyon is jól áll a gyógyulás terén. Eléggé úgy tűnik, tűnt.
- Meddig..? – hallottam, persze, de ez az idő még engem is meglep. Nem úgy az ingerült él a hangjában. Ha nem kéri még vissza a jelentést ismét belelapozok, azaz lapoznék. A mozdulat félbemarad a folytatásnál, visszájára fordul, mert végül visszacsukva eresztem magam mellé. Ez már nem az a sztori, hogy továbbra is csak sima meggondolatlanságnak tartsam a gyorshajtást, a legkevésbé sem tudok pártatlanul hozzáállni. A fenébe is, hogy mennyire nem, mert eddig ugyan az én meglátásomban láttam a nagyobb igazságot, a megfelelő kezelését, most úgy dobhatom lazán félre, mintha az sosem lett volna nálam.
- Nem vagy attól törékeny, mert nehéz időszakon mész át és szinte mégcsak most hagytad el a kórházat. – igenis nem olyan rég volt. Meglőtték, nem egyik hónapról a másikra fog ez megváltozni, de.. Január? Bár jobban értenék a szavakhoz és nem kellenének másodpercek ahhoz, hogy újra megszólaljak. Valószínűsíthetően most sem azokat a mondatokat elmodnva, amiktől jobban érezné magát.
- Ennyitől nem leszek törékenyebb vagy gyengébb. Csak, ha hagyod. Én ezt nem láttam. – más kérdés én mi az, amit ténylegesen is meglátok, akkor is, ha az orrom előtt van.. – Jackie én.. – muszáj kieresztenem a levegőt a tüdőmből. – Én sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék, gondolom amúgy sem tőlem akarod hallani azután, amit akkor mondtam, de ettől még ne mondd úgy, hogy  „nem kell aggódnod miatta”, ne érezd úgy, hogy így kell mondanod. Ez.. Ez nem aggodalom. – befogom. Befogom mielőtt valami oltári nagy baromságot kezdenék el ontani vagy nagyobbat, mint eddig és egy lépést oldalra lépek, hogy a hideg oszlopnak döntsem a hátam.
Az egész el van baszva. Az egész. Nem tudom mit mondjak, nem tudom megnyugtatni, könnyíteni a dolgát, az eddigi próbálkozásaim is csak az ellenkezőjét bizonyították. Szeretném, ha nem így lenne röhejesek az eredményeim és hiába látom most is a kapaszkodó keresést önmagában. Fogalmam sincs, talán az a legjobb neki – nem..?
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 07, 2016 10:37 pm
 



 

Megint rápillantok, ahogy visszakérdez. Miért nem lehet néha annyiban hagyni dolgokat? Halkan szusszanok egyet, mert ha ebbe belekezdek, abból semmiképpen sem fogunk jól kijönni. Így kell az amúgy egész kellemes hangulatot egészen más irányba rántani…
- De… oké, csak egy pillanatra gondold át, hogy fordított esetben te mit szólnál ehhez?! Ha mondjuk én beszélnék a nevedben vagy helyetted és ígérnék akárkinek akármit is… Honnan tudod, hogy nem csinálom meg még egyszer? Igen, tudom, elmondtad, ha igen, akkor számíthatok egy vaskos büntetésre és elveszíthetem a jogsim. Tisztában vagyok vele én is, eddig is tisztában voltam vele. És az a büntetés meg engem érint csak és az én jogosítványomról van szó. – könyörgöm, még azon sem vagyunk túl, hogy mit is jelentünk egymás számára – illetve én túl vagyok rajta, ha szigorúan nézem –, és nem, nem akarom, hogy ezt ilyen módon kezelje, hogy engem így kezeljen. Önálló ember vagyok, akit nem kell oltalmazni. Nem így legalábbis.
És valóban, azt sem díjazom, hogy gyakorlatilag ultimátumot ad; vagy elmondom neki, hogy miért hajtottam annyival gyorsabban vagy nem adja ki a motoromat még egy napig. Nem ezekkel a szavakkal, de ezt a hatást keltve és hát… azt hiszem – megint csak – fordított esetben, ez neki sem tetszene. Igen, persze, megkérdezheti, hogy miért csináltam és jól esik, ha tudni szeretné, de akarom a jogot magamnak, hogy eldönthessem, meg is osztom vele. De nem úgy, hogy meg kell tennem, mert ha nem, akkor ilyen vagy olyan következményei lehetnek. Vagyis nem igazán sikerül másként értelmezni azt, hogy külön felhívta a figyelmem arra, huszonnégy óráig még nem köteles visszaadni a két kerekűmet. Az pedig hogy esetleg nem így gondolta vagy értette… nos, gondolatolvasó én sem vagyok és nem igazán rendelkezem azzal az empatikus képességgel, amivel a nők többsége, de ezt tudja, nem?!
Nem, arra sem jövök rá magamtól, hogy az elmondom vagy visszatartom esetében akár tolhatnánk is a dolgot, mivel nem utalt rá. Előkapom hát a papírokat és a kezébe adom, essünk túl rajta inkább alapon.
- Januárig. – ismétlem meg önmagam és elhúzom a szám, mert ez nekem sem tetszik. Nem engednek, mert súlyokat kell emelnem, mert fizikailag nagyon is megterhelő a munkám és az izmaim olyan mértékben roncsolódtak – és nem gyógyulnak úgy, ahogyan azt várták –, hogy jelenleg ez a prognózis, idén már egészen biztosan nem engednek vissza.
A szavait hallva összepréselem az ajkaimat.
- Mégis annak érzem magam. – nincs indulat a hangomban, egyszerűen csak… bár fogalmam sincs, hogy példának okáért Connorral mit is takart a fiús-beszélgetés, amit nem tudhattam meg, mert lány vagyok, de figyelembe véve, hogy a gyerek velem végig óvatos volt, valahogy bevillant annak az eshetősége is, hogy Ron is annak tart és erről lehetett szó közöttük. Arról nem is beszélve, hogy átszokott az ágy szélén való alvásra és ettől… ciki vagy sem, de azaz érzésem támadt, hogy törékenyként kezel. És valahogy a mait is ennek tudtam be, hogy ezért nem kell felelnem a gyorshajtásért.
Szeretném, ha ez csak a fejemben lenne így, ha tényleg nem arról lenne szó, hogy kímélni kell, mert történt, ami történt.
- Nem akarom, hogy sajnáld, mert nem tehetsz róla. – rázom meg röviden a fejem. Azt pedig nem merem és talán nem is akarom megvallani neki, hogy azért nem adtam még választ a beköltözést illetően, mert féltem attól, mi lesz, ha megint megtörténik… ha ugyanoda jutunk újra. Most azonban, így, hogy ennek a lehetősége sem áll fent többé…
Nem tudom még átgondolni azt, hogy mit is jelent mindaz, ami a papírokon áll, amit az orvosom elmagyarázott ma, egyszerűen túl sok és nem ma akarok megbirkózni vele.
- Ron, nem mehetnénk csak egyszerűen hozzád, anélkül, hogy ebbe most jobban belemennénk? Én csak… szeretnék veled lefeküdni és érezni, hogy élek és ennyi. Megtehetnénk ezt, kérlek?! – egyikünk sem túl jó abban, hogy az érzéseiről beszéljen és nekem most halmozottan nem menne. Vágyom arra, ami korábban megszokott és normális volt, amikor még nem volt se gyerek, de lövés, sem pedig annak a következményei a képben.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
Dwayne A. Harper
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyHétf. Aug. 08, 2016 11:37 pm
 



 

- Váo, tudod mit? Menjünk vissza és úgy intézed el ahogy te akarod. Fizesd ki a közigazgatásit, mert eléggé úgy fest ragaszkodsz hozzá. Nem tudom egyáltalán ugyanarról beszélünk-e, mert szerintem semmit nem tettem, nem a napot ígértem oda a nevedben. Csak a sallangot mondtam, hogy ne akarjon dolgozni, aminek semmilyen rád néző következménye nincsen. Emlékezni fog rá még vagy öt percig, de ha ez téged ennyire érzékenyen érint, bocs.. – megadóan, ugyanakkor hökkenten tartom fel a kezeimet. Nyasgem. Rohadtul nem vágom ezt a bolhából elefántot dolgot, amit az előbb úgy vázolt fel, mintha fordított esetben egy ilyen kis piti szar felhúzna. Ha olyat ígérne, amiért már tennem kell.. Oké, megérteném fordított helyzetben, de itt egy olyan ésszerű lépésről van szó, hogy nem lépi át a törvény határát, ami nem véletlenül lett megszabva. Jézus. Megrázom a fejem és inkább nem foglalkozom ezzel a résszel tovább, mert ehhez végképp nincs elegendő kapacitásom. Ha annyira akarja legyen az ő gondja, amit megold. Én mosom kezeimet.
Semmi nem jó úgy fest és egy fokkal feszültebben kezdem el olvasni az olvasásra átadott dokumentumot, ezáltal jobban bele is mélyedek, hogy ne arra terelődjön a figyelmem a szemem sarkából hogyan helyezi át a súlyát a jobb lábára. Egyre előrébb haladva mindinkább a sorok maguk kötnek le, a tartalmuk, a kimutatott értékek és az a rész, ahol a várthoz képesti eredmény szerepel.. Sokkallom az időt. Elsőre igen. Meg másodjára is, pedig ott áll feketén-fehéren, hogy miért indokolt a hosszú gyógyulási idő a foglalkozásának fényében. Csakmíg neki az áll érdekében, hogy mielőbb visszaállhasson dolgozni, addig mindenki másnak az, hogy ezt minél egészségesebben tegye meg. Vetek még egy pillantást a papírra, a január felemlegetésére, ami az előbb hangzott el megerősítésként. Nagyjából ennyire jut időm szabadabb szájjal.
Nagyjából ennyire jut időm szabadabb szájjal..
- Mert emberből vagy, amelyik vérzik, ha meglőtték..? – félredöntött fejjel kutakodom a szempárja után, ha továbbra is inkább lesütné őket. Nem kizárt jobban jártunk volna, ha be tudom fogni a számat, de ez a kérdés olyan nyilvánvaló és.. Kicsúszott, olyan természetesen és jogosan, hogy még abban az esetben sem vonnám vissza, ha lehetőségem adódna rá. Igenis ez az igazság, amit el kellene fogadnia. A sebesült és a törékeny közel sem szinonímája egymásnak.
A legnagyobb bűnének az nevezhető, hogy elbizonytalanodott a sok szartól, ami egyszerre a nyakába hullott és aminek ő a legkevésbé sem okozója.. Ez egyszerűen értelmetlen, semmi más. Most én leszek az, aki a tüdejét megtelítve keres máshol kapaszkodót a tekintetének. Tehetek vagy sem róla, igenis sajnálom.. Pont annyira tudom kontrollálni, mint ő hogyan érez önmagával kapcsolatban; sehogy. Hallgatok és egy bővebb másodperccel még tovább, amikor elhangzik a kérés. Kérés. Ellököm magam a oszlop kövétől és felegyenesedek, majd úgy lépek, hogy a hajába túrva, a tarkójánál fogva húzzam közelebb.
- De, persze. – egy gyors és határozott bólintás előzi meg a fejbúbjára nyomott csókot, mielőtt elereszteném, hogy a nehéz levegőm ne rá fújjam. - Sietek a cuccaimmal, oké? - a kulcsot tartom felé, hogy vegye el. Márha vezetni akar, amire szerintem éppen annyi oka lenne, mint arra, hogy ne, de nem tisztem döntést hozni helyette..
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
Jackie Collins
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyKedd Aug. 09, 2016 12:34 am
 



 

Folytatást -> ITT
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzer. Aug. 10, 2016 10:03 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 27, 2016 8:55 pm
 



 

FŐnök  & Aaron



Dwayne Harper asztala


Lehet, hogy az irodában ücsörgés a világ legveszélytelenebb foglalkozása, de pont hogy unatkozom… mit csinál egy gyakornok?
Olvas és jegyzetel. Fullra de nem csipem ezt az egészet.
Azt hittem valami menőbb dolgokat adnak… mondjuk fegyver tisztítás… erre tessék.
Igaz… a bátyám mondta hogy ne lepődjek meg az első 9 hónapban full unalmas lesz az egész, hiszen ő is így kezdte…17 éves korában… Én meg nem hittem neki. De ő meg Harper akarták…. illetve én is, Harper meg… ő olykor elmehet a búsba.
A kocsija túlélte a múltkorit. Még jó hogy közel az asztalhoz a fal, különben halálra unnám magam, a kis teniszlabdát dobálgatom a falnak, míg a többiek taktikai megbeszélést tartanak…. csak én nem mehetek terepre…. úgy megnéznék egy akciót. Legalább legyen valami gyakorlatom is benne… elvi gyakorlat, hogyan is működik ez. Ron érti a dolgát, legalábbis az őrmester biztosan tudja, mit csinál... csak ne legyen olyan, mint akibe karót dugtak volna fel. Hülye lennék a nyomában járni és arra áldozni az időm, hogy tönkretegyem a napját.
Legalábbis minden óráját nem szeretném elbaszni, mégis el van baszva… Mindennél jobban idegesít, hogy nem tehetek semmit. Ezúttal tényleg nem az zavar, hogy bíznom kell(ene) Dwayne-ban. Mindegy.
Megvan a magam baja.
Na de… nem azért vagyok itt jelenleg, hogy teljen a munkaidő, hanem mert valakinek dolgoznia is kell és elintézni a legutálatosabb feladatokat is. Hol őket nézem kissé unottan, hol a papírokat magam előtt.
3 napja nem volt semmi balhém. Javulnék? Áh… ugyan. Látni, hogy kérdezni akarok, részleteket tudni. Valaki biztos beengedne a titkos anyagok raktárába. Ki?
A bátyám szavai jutnak eszembe… Ad le jelentést az iskolám felé, (amit Harper készít el) vagyis ha nem rontok el semmit, legrosszabb esetben is szerinte KETTŐ éven belül nagyobb mozgáskört kapok…
Most először, mintha mosoly jelenne meg az arcomon. Aztán hamar el is tűnik onnan, csak egy pillanatnyi "gyengeség" volt, semmi több. Meg az anyád… valamit tennem kellene, amin túllendülhetek, hogy előbb kaphassak nagyobb mozgáskört…
Őszintén? Még én sem tudom, pontosan mit tervezek. Sőt, nem tervezek semmit, de előttünk az egész nap, ráérek kitalálni, amíg itt ücsörgök, nem igaz?
De mindez most nem lényeges. Ez a reggel - és úgy egyáltalán a többi - nem arra való, hogy ilyesmin járjon az eszem és az eddigi életem mérlegeljem.
Mármint úgy eddigit, hogy mióta ide jöttem.
Szerintem szétestem ebben a kényelmetlen székben, olyannyira kidőltem a fáradtságos munkában.
Olykor olykor a tekintetem a fegyverekre téved..., de marad a labdadobálása.
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
Kathleen Reynolds
Inaktív

Avataron : Jessica Chastain
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 28, 2016 8:51 am
 



 

Aaron & Kathleen

Az irodámban ücsörögtem egy gőzölgő kávé és egy akta felett. Tipikusan az a nap, amikor a legkevésbé se vágyom semmi komolyra. A sajtó napok óta faggat egy-két nyomozásról, és én pedig szépen elküldöm őket azzal, hogy amint többet tudunk, elmondjuk.
Nagy a felelősség rajtam, ezt nem bánom. Most már nem csak egy kisebb, pár emberes osztályra kell figyelnem és törődnöm velük, hanem az egész rendőrségre, mindenkire, aki a rendőrségen dolgozik. Most is épp az egyik gyakornok személyi aktáját bűvölgetem és olvasgatom, mert szeretek tisztában lenni mindennel és mindenkiről tudni sok mindent.
Amióta az ex-férjem nálam járt, azóta még különösebben utánanézek a dolgoknak. Bár egy szörnyű alak, de mégis belül mélyen elhiszem neki azt, amit mondott. Veszélyes terep ez, de nekem tudnom kell az igazat. Nem tudom, talán össze kellene hívnom néhány személyt, akiknek ezt elmondhatnám.
Van egy személy, akiben megbízhatom, ő pedig nem más, mint a volt rendőrfőnök, aki átadta nekem ezt a pozíciót. Apámtól a mai napig kérek tanácsot, hiszen attól függetlenül, hogy nem ő a rendőrkapitány, örök életre rendőrszív és gondolkodás lakozik benne. Én pedig nem tudnék tőle visszautasítani semmit sem, mert imádom őt. Tőle örököltem az összes tulajdonságomat, ami ahhoz kell, hogy jó vezetővé váljak, és ezért mindig, amikor találkozom vele, elmondja, mennyire hasonlítunk egymásra, és pont ez az, ami sokakból hiányzik.
Időközben elindultam Harper őrmester asztalához, mert oda kell adnom valamit, de tudom, hogy jelenleg úgysincs ott, és ez most nem is baj. Ott ül Aaron Layton, akinek a személyi aktája a kezemben van.
- Jó reggelt, vagy napot inkább már? - köszöntöttem rá, hogy megijedt -e hirtelen a hangomtól, főleg, hogy nem szemből jöttem, nem tudom igazából. A napszak pedig kinek melyik. Ki hogyan érzi... - Aaron Layton, igaz? - kérdeztem rá a nevére, pedig jól tudom, kicsoda ő. - Én Reynolds kapitány vagyok, de gondolom, ez nem újdonság számodra - a nevem elhangzása után már csak egy kézfogás vár ránk, én pedig odatoltam magamnak egy széket a szomszéd asztaltól. - Mesélj, miért is választottad éppen a rendőrséget? Mik a terveid? - hátradőltem a székben, és keresztbe tett lábakkal ültem, ölemben pedig az akta pihent.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzer. Szept. 14, 2016 10:56 am
 



 

Az unalom a legszebb… beteggé lesz tőle az ember… utálok beteg lenni és gyűlölök unatkozni. Se Solomon nem érti meg se a kisFőnök
Szórakozott vagyok, világ életemben az voltam. Különc és furcsa, ha fogalmazhatok így. Sok embertől megkaptam már a legkülönfélébb és legcifrább megnevezéseket szerény személyemmel kapcsolatban. Nem tehetek róla, szeretem ha rám szegeződnek a tekintetek. Jó nem minden esetben, de ezt jobb ha tudjátok.
A váratlan és hirtelen jövő hang megakaszt minden nemű teendőmben, a nagy semmiben, igen. Nem rossz a lelkiismeretem, szóval az ijedezés sem a repertoárom közé tartozik.
Durrogtassanak el mellettem egy fegyvert… na akkor a szar is szó szerint megfagyna bennem.
- Öhm reggelt…Asszonyom… - a megszólítás? Fogalmam sincs melyik a legjobb a helyzetemmel, igaz Harper említette, hogy egy nő a nagyFőnők, nem vagyok benne biztos, hogy Ő lenne az… de hamar kiderül.
A nevem kérdezésére fel is kelek a kényelemből, hamar talpon vagyok és úgy figyelek rá. - Igen… - a nevem hallatán persze hogy igennel felelek, bizonyára tudja is ki vagyok és miért vagyok itt. Kényszerből. Phmp… persze. Már eldőlt rég ez a dolog.
- Reynolds kapitány… nem, nem az Asszonyom. - vigyorodtam el jóízűen, kezet fogtam vele stílusosan és férfiasan és mégsem „énvagyok a nagyfiú” mód.
Ahogy helyet foglalt akképp cselekedtem én is. A labdát pedig az asztalra helyeztem, nyugalmi állapotába.
Kérdése kicsit megingatott, egy ideig bámultam a szemeibe, majd a labdára esett a pillantásom, némi várakozással teli pillanat után mégis megszólaltam.
- Az életem nem telt mással mint az állandó balhékból… egyikből repülve a másikba. Apámmal való legutolsó találkozás nem sült el valami jól… a fejemhez vágta, hogy belőlem már csak börtöntöltelék lehet… leszartam az egészet. De mikor Solomon is mondta… tudom, hogy én ennél többre is hivatott vagyok Főnök. Jobb akarok lenni… - lassan állok fel és magamra mutatok két kézzel szétnyitott ujjakkal, tenyérrel magam felé. - … ennél. Csak van aki nem akarja ezt elhinni. - mondjuk Harper (durcás biztosúr) és ezt nagyon is megértem, mert nem egyszer akaszkodtunk össze amióta itt élek Seattle-ben…
Jó, hát nem tetszik neki a helyzet, én sem rajonganék, de el kell fogadnunk mindkettőnknek a helyzetet.
- Tudom jól, hogy bizonyítanom kell neki és én azon vagyok… csak vannak dolgok, amit fullra nem tud értékelni. - mondjuk egy jó humort...
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyPént. Szept. 16, 2016 9:49 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
Sigmund Gallagher Mallors
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyHétf. Szept. 19, 2016 10:05 pm
 



 



Vannak elveim és ritkán lépem át a határaikat. Most viszont, ahogy talpig farmerban és ingben szobrozok egy bizonyos iroda előtt egyértelműen tudom, hogy szembeköptem önmagam.
Nem azért, mert úri kedvem így diktálja. A volt feleségem barátnőjéhez beszélőre járulni több, mint kellemetlen, pláne azért, mert egy kissé sértve érzem magam a szituációt illetőn. Ő - nem, továbbra sem vagyok hajlandó a volt feleségemet a nevén szólítani magamban, a sértett önérzetem eltemette a valamikor nagyon szeretett női nevet az emlékek sodrában - volt az, aki kihajított, mint valami megunt szemetet, s miatta van az, hogy Naomival nem találom a közös hangot. Pedig sosem voltunk rosszban, sőt. Emlékszem mennyire szerettem, ha őt tudtam megkérni, hogy maradjon Sadievel, amíg az anyjával dolgoztunk. Bíztam benne és még mindig bízom, épp csak valami erőteljesen félrement.
Mindegy. Nem azért vagyok itt, hogy a magunk elromlott kapcsolatáról beszéljek, hanem azért, mert van egy bizonyos betegem. A Hippokratészi eskümet nem szeghetem meg, tehát titoktartással tartozom, de a rendőrséget beavathatom a félelmeimbe, ezt nem tiltják a szabályok. Legalábbis legutóbbi tudomásom szerint nem. Bár az is igaz, hogy nem nagyon néztem utána annak, hogy jól emlékszem-e. Annyira felháborított a gyermek helyzete - az egy dolog, hogy Seattle nedves város, s könnyen meg lehet hűlni, mégis két hónap alatt négyszer kerülni egy csecsemőnek tüdőgyulladással kórházba több, mint gyanús - hogy félretettem minden józan észt és előre mérlegelést, s eljöttem ide.
- Bocsánat, segíthetek valamiben? - áll meg velem szemben egy egyenruhás férfi. Ekkor esik le, hogy egy ideje már szuggerálom Naomi irodájának ajtaját.
- Köszönöm, nem. Azt mondták várjak, hát várok. Nem jelent gondot. - jegyzem meg, célozva ezzel arra - igen, talán kissé ridegen - hogy eltántoríthatatlan vagyok. Mással nem óhajtom megbeszélni ezt az ügyet, s ezen véleményemet sem kívánom senki orrára koppintani. Inkább megvárom, amíg a "szomszéd lány" ráér beszélni velem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyKedd Szept. 20, 2016 3:59 pm
 



 


A laborban jártam, ahol átadtak pár információt, nem sokkal jutottak előrébb ők sem. Az a DNS-minta, amit találtak, használhatatlan és kevés. Már tényleg csak a fantomképet kell kicsit megsürgetni, hátha az használható lesz, és talán benne lesz a rendszerben, vagy nem lesz benne, de akkor az nagyon nem jó.
Ideje visszamennem az irodám csendes és nyugodt világába, még be kell fejeznem az egyik jelentést, amit aztán követhet egy másik is, és végeláthatatlan lesz ez a nap is megint. Lassan ballagok, itt-ott-amott kell bólintással köszöngetnem az embereknek, akikkel összefutok a folyosón.
Az egyik rendőrtiszt a kezembe adott egy aktát, amit még én kérettem ki, de már órákkal ezelőtt, és úgy tűnik a rendszer lassan csordogál. Ahogy sétálok, közben belenézek, de persze, fél szemmel magam elé is nézek, nehogy elessek, vagy nekimenjek valakinek.
Az irodám előtt egy ismerős személyt látok meg. Nemcsak egy ismerős, hanem barát. Mégpedig a megbízható fajtából, csak az utóbbi időben nem valami fényes a kapcsolatunk.
- Mondták, hogy valaki vár rám, de nem hittem, hogy te leszel az - nem volt semmi gúny, semmi hűvösség a hangomban, hanem inkább csak meglepettség. Nyitom ki az irodám ajtaját, így pár másodpercen át hátat fordítottam neki, ám visszafordultam. - Fáradj be - invitáltam be őt, ne kint beszélgessünk.
Sigmund a szomszédom, akinek van egy lánya, Sadie. Mindkettejüket jól ismerem, szinte jobban, mint bárki mást. Szoktam vigyázni a kis hölgyeményre, amikor kisebb volt. Azonban a válásuk engem is megviselt, és azóta is gyötör engem valami, hogy nem támogattam Sigmund-ot, úgy ahogyan azt egy barátnak tennie kell.
- Foglalj helyet - lerí róla, hogy valami nagyon aggasztja, én ezt az arcot nagyon jól ismerem már, és szerintem kérdeznem sem kell tőle, hogy tudja, hogy tudom, valami nincs rendben. - Miért jöttél? - érdeklődtem tőle, de valami fontosról lehet szó, hiszen nem itt keresett volna fel engem.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyKedd Szept. 27, 2016 8:38 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Jan. 28, 2017 2:13 pm
 



 


Esther & Kean
Gyilkossági osztály
Néha sajnálom ezeket az embereket. Nem, inkább szánom őket, a sajnálat valami olyasféle érzelem, amelynek produkálására képtelen vagyok. Talán idő közben hagytam hátra, talán mindig is hiányzott belőlem, voltaképpen egyáltalán nem érdekel.
Tehát az emberek. Kollégák… Egész álló nap megállíthatatlanul járnak, kelnek fel-le az irodában, minden erejükkel arra törekednek, hogy megértsenek valami olyat, amihez egyszerűen kevesek. Mint amikor az ember akarja Isten indítékait megfejteni, pedig ahhoz túlzottan korlátolt az elméjük. Nem mintha hinnék Istenben.
Sok a munka, de olyankor, amikor nem a terepen vagyok, vagy a hullaházban konzultálok a többiekkel, bőségesen van időm az osztály egyedüli, állandó pontjaként nyomon követni az itt dolgozók rajzását. Mint a szorgos kis méhek, azzal a különbséggel, hogy ezek a példányok elhiszik magukról, lehetnek méhkirálynők.

Elmélkedésem mélyéről szokás szerint a sötétített, egészen apró irodám ajtajának erőszakos kivágódása ránt fel, persze meglehet, hogy a kolléga határozottsága csupán számomra képez túlzott kontrasztot az eddigi csenddel és békességgel. Bár kényszerem nincsen rá, hogy lássam, ki óhajtja rám zúdítani magát, a látszat kedvéért azért mégis felnézek a nyomozóra, aki valamilyen oknál fogva kimondottan barátságosan áll hozzám mindig. Jó lenne tudni, mivel érdemeltem ezt ki.
- Donovan. Remélem nem felejtetted el, hogy ma jön a csaj a fő laborból. Szedd elő a tündéri énedet, és kápráztasd el, egyrészt, mert kell az ügyhöz, másrészt nemsokára szereznünk kell melléd valakit. Túl sok a meló, na léptem - megszólalni sincsen időm, az ajtó visszacsukódik, de amúgy sem tudnék nyikkanni az elmémet kíméletlen satuba fogó hír hallatán. Legutóbb valahogy nem akartam realizálni, most viszont kénytelen vagyok szembenézni létükben kétségbe vonható félelmeim egyik legnagyobbikával.
Változás… Mások epekednek érte, mindent felforgatnak, csakhogy ne teljen sivár monotonitásban az életük, és ha úgy vesszük, nekem is megvan erre a tökéletes stratégiám, de valahogy az pont elég is. Nem kell semmi és senki, aki felrúgja a megszokott napirendemet, az irodám kellemes, magányos légkörét, arra meg végkép nincsen szükségem, hogy bárki árgus szemekkel felügyelje a munkámat.
Hát megtörténik. Vége az egyeduralomnak, Donovan, ha nem is ezt a nőt veszik fel mellém, valakit biztosan fognak találni. Már előre gyűlölöm.
Apró, remegő szusszanás formájában süllyesztem le tekintetemet az ölemben pihenő tenyereimre, amelyeknek a bensőmben kavargó káoszt leképezve izzadniuk kellene, vagy legalábbis kipirulniuk, mégsem teszik. Szárazak és hűvösek, mint mindig, ebben az állandóságban pedig hamar nyugalomra lelek. Odáig mégsem jutok, gondolatszinten forgó mosolyomat is világnak eresszem, az ajtómon kopogás hallatszik, s mivel senki nem lép be, gyanakvón kisandítok az irodára néző ablak reluxája mögül. Fantasztikus, már is itt eszi a rosseb a fő laborost.
Szedd elő a tündéri éned… Nincs is ilyenem.
Egy utolsó, mély sóhajtás után felkelek a székemből, s noha minden porcikám ellentmond biztonságos bástyám elhagyásának, kénytelen vagyok előbújni, és felvenni a normalitás irritáló maszkját. Lágy, szelíd mosoly, barátságosnak ható tekintet, és magabiztos járás a kulcs ahhoz, ne tűnjek ki rögvest a szürke átlagból. Amikor már meg is kell szólalni… Az egy másik történet.
- Blomkamp, ugye? Kean Donovan - szeretem a bemutatkozást olyan rövidre szabni, amilyenre csak lehet, elkerülve a kínos kérdések túl hamar bekövetkező záporát, mint például, hogy merre lakok, ismerjük-e egymást valahonnan, meg amit még a kellemetlen pillanatok nyomása alatt képesek megkérdezni az emberek, ahelyett, hogy bölcs csendben maradnának. Ja igen, kézfogás. Remélhetőleg észrevehetetlen hibámat hamar korrigálom, kezemet némi bizonytalansággal, de odanyújtom a lánynak, felkészülve arra a gusztustalan és irritáló érzésre, amely akkor telít el, ha mások érnek hozzám. - A Westlake parki gyilkosság miatt jött segíteni, jól mondom? - teszem fel az első kérdést, amely messzire kerüli a személyeskedést, ellenben megmarad a szakmaiság biztonságos és merev határvonalai között.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Jan. 28, 2017 2:58 pm
 



 

Bevallom, kicsit ideges vagyok. Ez az első olyan gyilkossági ügy, ahol nem csak segédként veszek részt a bizonyítékok elemzésében, hanem konkrétan az én felelősségem az egész folyamat, a kezem munkáját viseli az egész folyamat. Büszke voltam, amikor rám osztották ezt a feladatot, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy ki lesz a nyomozó, akivel együtt kell dolgoznom. Nem azért, mert Donovan-ről annyira rosszakat hallottam volna, hanem éppen azért, mert egyáltalán nem hallottam róla még semmit. Se jót, se rosszat, így nem tudom megítélni, vajon milyen lesz vele dolgozni. Akárkit kérdeztem a laborosok közül, csak tanácstalanul megvonták a vállukat, majd továbbsétáltak, mint akik jól végezték dolgukat.
Ettől függetlenül, lelkesen vetettem bele magamat a munkafolyamatok tengerébe, hogy aztán eljussak a ma megbeszélt találkozóig. A köpenyem alatt a szokásos pulóvert, farmert, és bakancsot viselve baktatok fel az irodák szintjéig, hónom alatt egy vaskos mappával. A klumpámat a labor bejáratánál hagytam, csak ott kell ügyelnünk a tisztaságra - na, meg persze a laborban -, az örs többi részén az utcai cipő is megengedett. A hajamat egy hosszú fonatba fogva viselem most, jelen pillanatban ez a legkényelmesebb munka közben. Az olvasószemüvegem a köpeny zsebébe csúsztatva pihen éppen.
Donovan irodája előtt lefékezek, kopogok, majd türelmesen várok. Arra számítottam, hogy behív, ehelyett, úgy fél perc elteltével kitárul az ajtó, és szembetalálom magam a leendő kollégámmal.
Nem tudom hova tenni magamban ezt a fickót. Az világos, hogy valamivel fiatalabb lehet nálam a babaarcából ítélve, s így talán kicsit meg is lep, hogy máris rábíztak egy gyilkossági ügyet… De nem tudom, min csodálkozom, mármint arra se számítottam, hogy a bizonyítékok elemzését meg pont rámbízzák. De a főnököm szerint egyszerű, és egyértelmű esetről van szó, ezért sem akarta megtartani, inkább rámsózta, az ő szavaival élve, gyakorlás gyanánt, hadd próbáljam ki az eddig felcsipegetett tudásomat élesben is.
Ezt az embert pedig úgy lengi körbe a hideg, hogy szívem szerint még szorosabbra fonnám magam körül a pulóveremet, de inkább uralkodok magamon.
- Esther Blomkamp - mutatkozok be, és a szabad kezemmel kezet nyújtok neki, bár az igazat megvallva, van egy olyan érzésem, hogy Donovan nem az a fajta, aki erre a minimális gesztusra hajlandó lenne.
De aztán kellemesen csalódom, amikor kissé mereven ugyan, de kezet fog velem Na, haladunk. Nem hittem volna, hogy valaha nálam kevésbé szociálos emberrel lesz dolgom, de mit ad Isten, most itt van Kean, akinek szemmel láthatóan még zavaróbb a jelenlétem, mint nekem az övé. Ez így kimondottan érdekes lesz.
Így van - biccentek, majd a mappámmal együtt bemasírozok az irodájába, és leteszem azt az asztalára. Kinyitom, majd hozzálátok a vizsgálati anyagok kipakolásának.
Boncolási jegyzőkönyv, halottkémi jelentés, DNS-teszt eredmények, anyagelemzések, és egy félkész fegyverelemzés, mind gondosan lefűzve egy külön bugyiba, pos-itekkel megjelölve. A precizitás és az átláthatóság a mániám, így erről nem fogok lemondani soha. Nekem ez segít a koncentrálásban, és még abban is, hogy észrevegyek olyasmit, ami a káoszban talán elkerülné a figyelmemet.
Az utolsó dokumentum azért félkész, mert a gyilkos fegyver tekintetében még nem jutottam az analízis végére, és addig nem merem bizton kijelenteni, hogy az okozta egy ember halálát, amire én gondolok.
- A gyanúsítottból sikerült kiszednie valamit? - pillantok Kean-re.
Ha már ő az ennyire hivatalos stílus mellett tette le a voksát, nem fogom azért törni magam, hogy változtassak a hangnemen. Nekem így is megfelel. Most dolgozunk együtt első ízben - és még az sem kizárt, hogy utoljára -, ezért én sem ragaszkodom ahhoz, hogy jóban legyünk. Bár a többségtől azt hallom, hogy ez nagyban megkönnyíti a közös munkát, a mostani kollégám nem tűnik olyannak, akire ez így, ebben a formában igaz lenne.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptyCsüt. Feb. 02, 2017 12:01 am
 



 


Esther & Kean
Gyilkossági osztály
Túl sokáig bámul. Nem… Méreget. Azokkal az irritálóan hatalmas, kék szemeivel, mintha legalábbis egy pillantásra megfejthetné minden titkomat. Hasonlítunk, azt hiszem. Az iroda nagy részét valahogy mindig körbelengi ez a mesterkélt jókedv; mosolyognak, béna zsaruvicceket sütnek el egymásnak, kedélyesen kávézgatnak a helyi labor túloldalán fekvő pihenőben, s közben úgy tesznek, mintha tökéletesen rendben lenne minden. Pedig az egyik épp a válással küszködik, aztán ott van Kamp… Mindig olyan körültekintő óvatossággal igyekszik rejtegetni az alkarjait borító régi s új karcolásokat, és egészen jól csinálja, rajtam kívül kötve hiszem, hogy bárkinek feltűnt volna, miféle lelki nyomorban tengődik. Elvégre mindennap mosollyal lép ki a liftből, fánkkal kínálja, aki éhes, hogyan is lehetne ennek az alaknak romokban az élete?
Mind ezt művelik, műanyagtól bűzlő színpadi előadást tárnak egymás elé, és valahogy mégsem veszik észre, ha másoknak is rejtegetnivalójuk akad. A kéretlen társam? Nem, ő nem köszönt méztől tocsogó, szívderítő mosollyal, ő analizál, megfigyel. Visszasírom Kamp fánkjait.
- Remek, akk- - még befejezni sincs időm a mondatomat, az ajtó szűkös korlátaival mit sem törődve arrébb söpör az útjából, hogy birtokba vehesse az irodámat. Nem vagyok olyan kifinomult és igényes, mint Hannibal Lecter, de valamiképpen meg tudom érteni az indítékait, amikor az udvariatlanságra gondol.
Nehezen tudom száműzni ábrázatomról az undort, amelyet alapvetőn hátrahagyott a kézfogása bennem, sem pedig a feszült türelmetlenséget, ami túlzott magabiztosságának talaján csírázott ki. Mégis megteszem, arcizmaimat ellazítom, tüdőmben rekedt levegőmet kifújom, s becsukom magam mögött az ajtót. Megfordulva azonban nem is kell többé közelharcot vívnom a fintoraimmal, realizálva, hogy mint egy alfanőstény, képletesen körbevizeli a szentélyemet, kellő mértékben megfagyásra készteti lényem egészét. Ha nem ügyelnék arra kínosan, egy rendőrségi dolgozót se tudjak az áldozataim között, már a mai este vízbe fojtanám.
- A gyanúsítottból? - fagypont alá esett testhőmérsékletem pillanatok leforgása alatt felhevül. Remek, egy tudálékos, ostoba tyúkkal kell jópofiznom.
Vehemens testi reakcióimnak pozitív foganatja is akad, például képes vagyok az övébe akasztani tekintetemet, ahelyett, hogy kitartóan szuggerálnám a koszos kis iratait, amelyekkel már is akkora kuplerájt idézett a helyiségben, amelyet az itt létem óta még senki nem látott.
- Esther… Már ha szólíthatom így. Valami tévedés lesz, nem vagyok nyomozó, bármit is mondtak magának - mosolyodok el gyengéden, mintha legalábbis még én szégyellném magamat az ő hibájáért. - Vérnyomelemző vagyok, speciális szakértő a gyilkossági osztályon - kezdek bele bővebb bemutatkozásomba, ugyanis a példa nyomán egyértelművé válik, a felettese vagy akárkije képtelen volt vele közölni a pontos információkat. - Ha a másik oldali ajtót kinyitja, láthatja a helyi labort - osztom meg vele, bár a megjátszott segítőkészségre sem hajlok igazán, annak tekintetében, minden további nélkül belém akasztotta a szót, mikor a körbevezetésére kívántam invitálni. - Jah, és gyanúsított sincsen - teszem hozzá egy szélesebb mosoly kíséretében, miközben a szűkös helyiségben malőrözve, eljutok a másik sarokba, ahol a mappáimat tartom. Minden gyilkossági esetről kapok másolatot, ha van vér, ha nincs, amolyan több szem többet lát alapon. Ezúttal pedig kész áldás, van mit az orra elé dugnom.
- A Könyves Gyilkos nyomozásában kell segédkeznie, legalábbis ezt hallottam. Prioritást élvez az ügy, és az itteniek szeretik felügyelni a laborosok munkáját - bár ne lenne így, most nem kellene atyáskodnom egy ilyen irritáló nőszemély felett. - Tegnap reggel találták a holttestet a Westlake Parkban. Megfojtották, viszont nem tudtunk rájönni, hogy mivel. Talán valamiféle huzal, drót, kötél, maga a szakértő - vonom meg a vállaimat, persze nagyon is jól tudom, mi okozta a drága Kristen halálát. Csodákra képes a fogselyem…
- Vér nem volt a helyszínen, de kellett lennie - nyújtom felé az immáron kiterített mappát, benne a helyszínről készült képekkel.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzomb. Feb. 11, 2017 1:52 pm
 



 

Nem vagyok pestises, meg semmi, de ez a férfi olyan leplezetlen undorral bámul, hogy szívem szerint kedvem lenne egy szó nélkül kifordulni az ajtón. De ha ő így, hát akkor legyen. Fogalmam sincs, mitől ennyire ellenséges, lehet, hogy szociális fóbiái vannak, akkor viszont nem értem, minek keresett magának olyan munkát, ahol mondhatni alapfeltétel, hogy az ember, ha minimálisan is, de képes legyen csapatban dolgozni. Ő viszont szemmel láthatóan nem nagyon jeleskedik ezen a téren, ami jelenthet problémát.
Oké, kezdem úgy érezni. hogy vagy mi beszélünk el egymás mellett, vagy teljesen más dolgokról tájékoztattak minket, mert Kean úgy néz rám, mint borjú az újkapura, és én is rá. Nagyon nem örülök ennek, de valamit ki kell hozni belőle.
- Várjunk egy percet - emelem fel az egyik kezemet egy pillanatra. Nem akarok vele goromba, vagy illetlen lenni, de van itt valalami, ami egyáltalán nem stimmel… Ugyanakkor meg is magyaráz bizonyos dolgokat.
Ha Donovan vérnyomelemzőként dolgozik, akkor teljesen logikus, hogy a neve miért nem mondott semmit azoknak a nyomozóknak, akiket róla kérdeztem. Viszont felveti a következő problémámat is.
Azt hiszem, engem csúfosan félretájékoztattak - veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom, hátha ezzel sikerül megszabadulnom a frusztrációtól, ami kezd eluralkodni rajtam.
Ez nem Kean személye ellen szól, bár az eddigi viselkedése alapján alighanem magára fogja venni, de nem érdekel. Nincs most arra idő, hogy egymás szociális problémáit próbáljuk meg orvosolni, helyette inkább az összekuszálódott szálakat kellene kibogoznunk.
- Nekem azt mondták, hogy az egyik nyomozóval fogok együtt dolgozni, vérnyomelemzőről egy szó sem volt - mondom.
Ami végül is, félig-meddig talán logikus, de lehet, hogy csak az eligazítók és a főnökeim megint nem tudtak egymással normálisan kommunikálni, aminek, láss csodát, most én iszom meg a levét, ugyanis szemmel láthatóan sikerült teljesen beégetnem magam Donovan előtt. Hát ez zseniális… Ebből a gödörből elég nehezen fogok kikászálódni, azt hiszem, de muszáj lesz megpróbálnom. De ez még nem jelenti azt, hogy engedni fogom, hogy ez a férfi annyira lenézően bánjon velem, mint ahogyan most teszi.
- Lehet, hogy a feletteseim nem tudnak megfelelően kommunikálni, de ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy úgy beszéljen velem, mint egy utolsó kis szardarabbal. Még egy ilyen, és itt sem vagyok. Világos, hogy nem vagyunk szimpatikusak egymásnak, de vagy félretesszük az ellentéteinket erre a pár percre, vagy cseszhetjük az egész ügyet - közlöm vele tényszerűen, ugyanúgy a szemébe nézve, ahogyan ő beszélt velem nem sokkal korábban.
Alapvetően békés természetű valakinek tartom magam, de Donovan valahogy kihozza belőlem azt az agresszort, amiről azt sem tudtam, hogy egyáltalán bennem van, azonban ő úgy hozza a felszínre, mint a parancsolat. Nem vagyok rangidős tiszt, meg semmi ilyesmi, de az embernek kijáró minimális tiszteletet akkor is elvárom, még ha ez Donovan-nek szemmel láthatóan komoly nehézséget jelent.  
Végül átveszem tőle az elém “tálalt” mappáját, és belelapozok, miközben hallgatom a magyarázatát.
- Ha megfojtották, az nem feltétlen jár vérrel, hacsak nem védekezett a gyilkossal szemben - gondolkozom - Illetve, az is kérdés, hogy a parkban ölték-e meg, vagy utána vitték oda. Mert ebben az esetben a való helyszínt kell megkeresni, hátha ott több ilyen jellegű nyomra bukkanhatunk.
Persze ez attól is függ, hogy mennyire elővigyázatos az elkövető, mert lehet, hogy feltakarította a nyomait… Csak avval nem számolnak ilyenkor, hogy ez a tény is igencsak árulkodó lehet, akárcsak a vérnyomok.
A boncmester jelentése alapján vékony, de nagy szakítószilárdságú anyaggal fojtották meg. Én horgászdamilra gondoltam először, bár az sebeket hagyott volna a nyak bőrén - majd lapozgatni kezdem a jegyzeteimet, hátha találok még valami hasznosat…
Igaz, a gyilkos fegyverből én még nem kaptam mintát, így valóban nem tudok biztosan mondani a mibenlétéről, de lehet, hogy Donovan már tud róla valamit. Viszont meglepően fojtogató érzés vele egy irodában tartózkodni, szóval nagyon remélem, hogy hamar végzünk, vagy könnyen lehet, hogy megöljük egymást, ami meg nem lenne túl szerencsés, lássuk be.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) EmptySzer. Júl. 05, 2017 1:46 pm
 



 




Játék vége

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Irodák (Rendőrség)
Irodák (Rendőrség) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Irodák (Rendőrség)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Felvonó (Rendőrség)
» S.P.A.A. (Rendőrség)
» Recepció (Rendőrség)
» Konyha (Rendőrség)
» 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Rendőrség
-
Ugrás: