KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Fürdőszobák (Carter ház)

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptySzer. Márc. 01, 2017 5:36 pm
 



 

1.


2.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyVas. Márc. 05, 2017 1:35 pm
 



 

Megszűnik tér, idő. Nem számít már az sem, hogy nem vagyunk teljesen és tökéletesen kettesben sem, hisz a sofőrje nyilván valahol tisztában van vele, hogy mi történik a jármű hátsó taktusaiban. Érdekes, sőt a maga nemében elgondolkodtató, hogy ez a pillanatnyi intim kettes érzet elég ahhoz, hogy az est folyamán dédelgetett vágyaim felszínre bukjanak. Néha azt kívánom, bárcsak ne lenne az, aki. Bárcsak ne kellene a sajtósok és az irigyek hadával foglalkozni mindenhol. Akkor azonban már nem lenne az a lenyűgöző személyiség, akit megszerettem. A munkájától is az, aki. És én elfogadtam tokkal-vonóval. Sóhajaim, testem neki zenélnek. Minden bőrfelületem az övé után áhítozik. Az érzése, hogy milyen mélyen jár bennem leírhatatlan gyönyörrel tölt el. Pedig nem az első alkalmunk együtt, de nem is a tizedik. Mégis még mindig újszerű, még mindig imádom, megveszek érte és könyörgöm a folytatást. Elgyengülök és kiszolgáltatottá válok számára, mégis erőt ad, feltölt. Testem remeg érte, ismerem a rezdüléseit, őt magát is. Izgató, végtelenül izgató. Tekintetéből vágy sugárzik, az a fajta nyers, parttalan gyönyörűség, amely minden férfi szemeiben felvillan szex közben. Az ösztöné. És ezek mindegyike, meg az érzelmeim iránta, már adóznak is. Az orgazmus fehér fényességként robban szét bennem, sikoltva kapaszkodom belé, míg végigmegy a remegés, szívem újra tanul dobogni. Meghalok, egy kicsit ilyenkor mindenki meghal. Mégsem húzódom el, nem akarom elengedni, nem akarom, hogy ne járjon bennem. Melegét akarom, a lényét, mindenét. És nem pihen, nyöszörgök, annyira jó. Életem végéig kész lennék vele erre, ha megígérné, hogy nem hagy el, hogy nem un meg. Húsunk találkozásának hangja ritmust ad, dallamot. Elragad magával, szinte belé olvadok. Testén végigfut a remegés, az én erőm is egyre dagad, meglovagolom hullámát, nyögve imádom, ahogy belém lüktet. Az enyém. Ebben a tiszta és gyönyörű pillanatban tökéletesen az enyém. Mosolyogva nyalintom meg a fülcimpáját. Ez a pompás férfi, velem van. Szinte hihetetlen..kócos tincseim közül nézek gyönyörű szemeibe.
- Akkor hamar elveszítenénk az állásunkat. - mosolygok rá szívből.
Különösen csapódik le bennem mondata. Egyetlen napot sem. Olyan képek villannak fel nyomában, melyektől inkább elpirulni szokás, hogy jó mélyre rejtsük őket. Minden nap vele. Ah, a gondolattól is bizsereg a testem. Remegése abba marad, kiengedem magamból, hogy hátrébb csúszhassak egy kicsit, úgy nézhessek rá. Megérkeztünk? Máris? Azt hiszem kicsit..belefeledkeztem a testiségbe, bár mindig így járok ha vele vagyok. Az idő elrepül. Csókjai mosolyt csalnak az arcomra. A telhetetlen Mr. Carter. Imádom, imádom.
- Milyen csábító ajánlatok kicsim. - nevetek fel rá - Ezek szerint nem dolgozol holnap? - kérdezem óvatosan - Mert ha igen, talán pihenned is kellene..
Fészkelődöm egy kicsit, szavai nyomán izgatottan ugrik össze az alhasam, mindig kéjenccé válok mellette, főleg amikor ilyeneket mond. Ébredező férfiasságára simítva kéjes mosoly színezi ki vonásaimat. Ezek szerint komolyan gondolja. Nagyon komolyan. Ujjaim ráfonom, ajkaimmal övéire tapadva, alapos és akaratosan szenvedélyes csókot követelek magamnak. Táncba hívom nyelvemmel övét, vágyam feltámad. Lihegve engedem el, halk nevetés kíséretében.
- Akkor vedd el, ami a tiéd kedvesem. Más vágyam sincs. - súgom ajkaira, kezeimet vállaira csúsztatva felemelkedek, hogy ki tudjak szállni.
A ruhát visszaigazítom magamra, amennyire ez lehetséges. Bár már se nem szép, se nem makulátlan mégis minden ránca a szenvedély hevében született, amit nem cserélnék el semmiért. Ezért nem is szánakozom rajta. Nincs miért. Kiszállok az autóból, lábaim örülnek a mozgásnak, mosolyogva nézek be az utastérbe.
- A bugyimat ha kérhetném drága uram. - nevetek rá, majdnem elfelejtettem.
Lábaim köze az ő nedvével és a sajátommal, valóban kiált egy alapos zuhanyért. Szó szerint sikamlós léptekkel várom meg életem férfiját. A háza a mai napig lenyűgöz. Ízléses, férfias mégis minden luxus és kényelem a gazdája igényeit tükrözi. Hiába, hogy netán gondos lakberendezők dolgoztak vele, Chris íze mindenhonnan visszaköszön. Bevallom nem lettem volna a helyében sem a festőknek, sem a bútorosoknak. Szerelmem elég határozott álláspontokat követ, ha tudja mit akar. És ha nem azt kapja? Jaj annak, aki hibázik!
A lakásban csend honol, az illatot magamba szívom. Szeretek itt lenni, minden annyira Ő. Annyira jelen van minden pontján. Kibújok a cipőmből, meztelen talpakkal suhanva teszem le a koktéltáskát. És célirányosan indulok meg a fürdőszoba felé. Kibújtatom vállaimat a ruhából, lassan engedve, hogy végigcsússzon testemen. Kilépek belőle, egyszerűen félretolva. Csábos tekintettel pillantok hátra Chrisre.
- Talán egy számmal kisebb kellett volna. - játszva hazudom, mert pont tökéletes, de a selyem alkalmas ilyesmire, nem véletlenül kedveltem meg - Mondja csak Mr. Carter, lenne olyan jó, hogy megmossa a hátamat? Sajnos nem érem el. - biggyesztem le ajkaimat, mintha nélküle nem lennék képes boldogulni sem.
Beszaladok a zuhanyzóba, nevetve, szélesre tárom az üvegajtót és húzom is be. Némi időmbe került míg ezt a csaprendszert megtanultam kezelni, hogy jó legyen, de a ház egyik legjobb pontja. Beállítom a megfelelő hőmérsékletre és beállok a permet alá, élvezve a meleg víz áldásos hatásait. Kifelé fordulok, mielőtt a pára eltemeti az üveget, incselkedve hívom, ujjaim végigszaladnak testemen és tűnnek el lábaim között egy leheletnyi időre.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
Christopher Carter
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyVas. Márc. 05, 2017 4:20 pm
 



 

Minden percet gyönyörűséggel tölt el amikor Jae velem van. Az iránta táplált kíváncsiságom az évek alatt nem szűnt meg, sőt, terebéjesedett és átvette a helyét valamilyen más érzés. Ami sokkal erősebb a puszta érdeklődésnél. Magamnak is nehezen vallottam be, de beleszerettem. A magam sajátos módján mutatom ki az érzelmeimet. Talán...jobban kellene figyelnem rá, nem csak azt éreztetni vele, hogy a szex miatt kell. Az első időszakban talán ez játszotta a központi szerepet a kapcsolotunkban, de mára már másképp van. Hajtott a kíváncsiság, hogy végre megízleljem bőrét, hogy láthassam szemeiben csillogni a vágyat, minden alkalommal úgy tettem magamévá mint még előtte senkit, mintha ő lenne számomra az egyetlen, én pedig az első neki. Megpróbáltam bevezetni minden taktikába amit csak ismerek, mindig újabb dolgokat váltottam ki belőle, ahogy ő is belőlem. Azt hittem, hogy amikor már megszokott lesz testének íze, ajkának játéka akkor megunom, ugyanúgy ahogy előtte ráuntam már sok nőre. De nem így lett. Lassan és kitartóan csavarta el a fejem, most már nem csak az együttlétek miatt akarom őt, a nap minden percében vele lennék. Hallgatnám a hangját, nézném a mosolyát, kecses alakját, átadnám magam neki minden hibámmal és bűnömmel együtt. A többi nőben valóban csak a kaland vonz, az ismeretlen felfedezése, a tudat, hogy mit tudok adni nekik, lehet, hogy beteges, de számomra ez is csak az önkifejezés egy formája. Ez is én vagyok. Nem csak az ügyész, az úriember, akinek vigyáznia kell minden lépésére, a hírnevére, akit körberajonganak a seggnyalók, akinek minden kívánságát lesik bárhol is vagyok. Nem csak a vasmarkú vezető vagyok, az akaratos főnök, a mintahím. Ezek csak a felszín. Igazából sokkal több rejlik bennem, amit az emeberek felé nem mutathatok. Szerető vagyok, vágyakozó férfi, egy a sok a közül mégis talán a legemlékezetesebb. Önző, akinek fontosak a test vágyai, néha mindent még a szív szavát is elnyomom magamban. Odaadó, de mégis oly sokat követelő. Kaméleon. Ezeket a bennem rejlő csodákat minden nap el kell nyomnom magamban, nem mutathatom a gyengeség egyetlen jelét sem, de este...végre kiszakadhatok a siker és hírnév börtönéből, hogy az a férfi legyek aki bennem elnyomva él.
Jae pedig olyan érzéseket váltott ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Bennem nem. Szeretem őt, minden együtt töltött nap után egyre biztosabb vagyok benne. Teljesen elveszek gondolataim kuszaságában, mosolyogva vonom közelebb magamhoz, belélegezve nyakának émelyítő illatát.
- munka...munka...el foglak rabolni...meglátod. halmozom el apró puszikkal nyakának vonalát. Minden érintésétől egyre jobban eluralkodik bennem az állat, többet és még többet akarok belőle. Elveszni benne.
- Te vagy nekem a pihenés. Ezen a hétvégén a tied vagyok...senki más nem érdekel. Rendelkezz velem! merülök el tekintetében. Mindig elveszek ha így néz rám, elgyengülök, megszűnik minden más valóság körülöttem. Soha nem volt ezelőtt senki ilyen mély hatással rám, pedig kétszer nősültem. Balga tévedések voltak csupán. Jaelyn viszont....régóta az első jó dolog ami történhetett velem. Kiegészít, bátorít, megvadít, szeret.
Viszonzom a csókot amivel ajkaimat ostromolja, nyelvem fáradhatatlanul csatázik az övével. Lehunyom a szemem, átadom magam a pillanatnak, olyan közel húzom magamhoz ahogy csak bírom. Érintése alatt férfiasságom duzzadni kezd, nem ismerve a határokat. Mély sóhaj tör fel belőlem ahogy lemászik ölemből, még ölelni akartam, csókolni. Hosszú pillanatokig csak nézem őt az autó tomba fényében, gyönyörűbbet nem is kívánhatnék magamnak. Akkor térek csak magamhoz amikor egyedül maradok a járműben, kissé kótyagos fejjel igazítom be az ingem, és rejtem el férfiasságom a nadrágomban. Bár igencsak nehéz dolgom van vele, mert a farkam nem akar engedelmeskedni, külön életet él. Szavai hallatán mosoly kúszik az arcomra, és meglógatom előtte a bugyiját.
- Erre nincs szükséged kedvesem. vigyorgok még mindig és a zakóm zsebébe gyömöszölöm. Talán majd holnap visszakapja, talán nem. Nehéz léptekkel követem őt a bejárat felé, kissé kegyetlen most a mozgás, férfiasságom egyre jobban szeretne előbújne rejtekéből. Mosolyogva figyelem ahogy otthon érzi magát. Szép házam van, minden bútordarab, minden apró részlet gondosan lett kiválasztva, de amikor Jae itt van, akkor lesz csak igazán otthonos. Az ő jelenléte varázsolja át a férfibunkert otthonná. Bevallom ez tetszik nekem. Nyelek egy nagyot amikor a ruha selymes anyaga végigfut tökéletes testén, hogy otthont találjon a padlón. Pimasz vigyorral az arcomon gombolom ki az ingem, hogy hozzá hasonlóan megszabadulhassak a nem kívánt ruhadarabtól.
- Amit csak szeretne Miss Williams... válaszolok kissé elfúló hangon és leplezetlen vágyakozással követem őt a fürdőszoba felé. Tekintetem nem tudom levenni róla, formás alakja, feneke, hosszú lábai...igencsak beindítják a fantáziámat. Még mindig némán figyelem ahogy a zuhanyzófülkében áll. Megszabadítom magam a nadrágtól és boxertől. Imádom ezt a nőt, nyelek egy nagyot, majd gondolkodás nélkül lépek be a vízzuhatag alá.
- Hmm...te kis kéjenc... suttogom füleibe átkarolom immár vizes derekát.
- Teljesen megbolondítottál. Boszorka vagy...ezt meg fogom büntetni... suttogom ajkaira két csók között, ujjaimat pedig végigtáncoltatom formás combján, hogy aztán eltüntetethessem lábai között.
Csókkal hintem végig testének minden porcikáját, letérdelek lábai elé, hogy nyelvemmel átvehessem ujjaim helyét. Minden estémet vele akarom tölteni, az ő szuszogását hallgatni éjjelenet, látványára ébredni reggel. Abbahagyom a kényeztetését, hogy fel tudjak egyenesedni, végigsimitok csodálatos arcán mielőtt kibuknak belőlem a szavak.
- Azt akarom, hogy költözz ide!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyVas. Márc. 05, 2017 8:39 pm
 



 

Nem tudom mikor változtak meg az érzelmeim. Nem tudnám napra pontosan megjelölni, hogy mióta vagyok menthetetlenül szerelmes Christopherbe. Pedig igyekeztem, hogy ez ne következzen be. Az voltam, aminek kezelt. Egy kiegészítő nő. Valaki, akivel jókat szeretkezik, de nem vár tőle semmit cserébe. Soha nem kértem vagy követeltem, hogy nevezzen szerelmének ország-világ előtt. Nem kértem, hogy had legyek még jobban része az életének, vagy hogy jegyezzen el. Semmit. Annyit adtam, amennyit épp igényelt. Ha nem csörgött a telefonom, vagy szólalt meg a csengőm, éltem a saját életemet. A loft magányában, a könyveim mellett ismét csak Jae voltam, nem a bájos Miss Williams, akiről előszeretettel írtak a lapok. Nem az a Jae, akit vágyak armadája öntött el már attól is, hogy meglátta a szuperszexi ügyész urat. Az első kilépése viszont bántott, szaggatott. Sírtam és átkoztam magamat. Azt hiszem, az volt az első jel, hogy olyan érzelembe merültem, melyet igyekeztem elkerülni.
Ha vele vagyok, a világ jobb helynek tűnik. Azt mutatom a társaság előtt, amire igényük van. Sosem rendezek jelenetet, nem kiabálok, nem égetem le magamat részeges megnyilvánulásokkal. Mindezt azért, hogy vele lehessek, az életének a része. Hogy szeressen, kívánjon és akarjon, jobban mint bárkit. Chris viszont nem irányítható, a legkevésbé sem. Öntörvényű, erős jellem, a "nem"-et nem ismeri. És leomlottak bástyáim, falaim, szívem reménye ott remegett magányosan az ő melegében. Ez azóta is tart, nem lankad, nem halványul. Példa erre a mai nap is. Elég volt megpillantanom, máris vége volt a lázadó döntéseknek, mindennek. Nem láttam senkit, csak őt. És imádtam, hogy ez az erős, gyönyörű férfi féltékeny. Mert kételkedett és birtokolni akart, kicipelni onnan. A magáénak akarni. Az autó magányában viszont nem volt már ok rejtegetni, vagy megjátszani bármit. Akartam őt a testemben, élvezni akartam. Megkaptam, úgy és ahogy szerettem volna. És mégsem akartam utána mást, csak az ő élvezetét, csak ölelő karjait, meleg, cirógató leheletét bőrömön.
- Elrabolni? - adom át magam ajkai lágy érintésének - Nem is hangzik olyan rosszul.
Játékos mosollyal jutalmazom, két egész nap együtt és még a ma éjjel..kecsegtető, nagyon is jól hangzik. Ritkán van ideje igazán csak rám figyelni, mindig elszólítja valamely bokros teendője. Ez része az életének, mégis ajándékként élek meg minden ilyen szabad hétvégét, amikor tudom, hogy nem rabolja el mellőlem sem egy újabb gyilkosság, sem valami más ügy. Csak az enyém lehet, mindenestől.
- Két egész nap, csak veled. - nézek rá boldogságban úszó tekintettel - Nem hagyhatod el a házat. Csak az enyém leszel..
És csókolom is, becézve mindig tettrekész farkát, melytől szintén eszemet vesztem, legyünk bárhol. Most is csupán már a kényelem, a ruhátlanság közelsége állít meg. Igen, érezni akarom magamon, amikor felhúzott lábaim közé fekszik s elérhetem minden izmát, minden csodás felületét. Ezért szállok ki a kocsiból, mosolyom pedig lefegyverző.
- Touché, kicsim - hajolok meg felé egy pillanatra - Nem is akarom, hogy szükségem legyen rá.
Imádom, ahogy meztelen bőrömet cirógatja a lakás kellemes klímája. Ahogy Chris tekintete végigjár, végigsimogatja minden tagomat. Erőt ad, magabiztossá tesz, noha az én szememben is hasonló vágy csillan fel, amikor gombolni kezdi az ingét. Menekülök inkább a fürdőbe, nem gondolva arra, hogy hogyan dudorodik nadrágja eleje, és milyen szexi látvány félig kigombolt ingben. A végén nem jutnék el a zuhanyzóig, hanem hanyatt feküdnék a padlón, hívva őt.
- Sok mindent szeretnék és még többet kívánok. - találkozik újra a tekintetünk.
A zuhany rejtekében, már magabiztosabban szemlélem gyönyörűségét. Ahogy az utolsó ruhadarabja is elhagyja a testét, megérintem magam, de tekintetem őt hívja. A meleg vízsugár kényeztetően simogatja a hátam, a levegőm pedig benn szakad amikor teljes meztelenségében szorít magához. Áruló testem belebizsereg meztelen bőrének érintésébe, apró nyögés hagyja el ajkamat. Kívánom. Megint.
Felmosolygok rá, cseppet sem bűnbánó tekintettel.
- Nem, csak ilyen hatással vagy rám. - súgom az igazságot.
Beleolvadok a csókjába, imádom az érzést, hogy teljesen ruhátlanul összeér a testünk, még mindig maga alá temet az élmény, még mindig elgyengülök minden négyzetcentijétől. Felnevetek szavait hallva.
- Én érdemlek büntetést azért, mert magamban akarlak érezni? - ingatom a fejem, a levegőm pedig elfelejtődik, amikor lábaim közét érinti..mohó csók válaszom, csípőm pedig mozdul is magától.
Kéjes és édes utat jár be ajkával, beleborzongok a látványba is, ahogy sötétlő hajkoronája egyre lejjebb kerül a látómezőmből. Nyelve kérlelhetetlen gyönyörrel siklik be lábaim közé, térdem megroggyan a hirtelen impulzustól, nyögve túrok a hajába. Édes istenem, mit művel velem? Honnan mozgósít bennem ennyi gyönyört valahányszor rám pillant, vagy hozzám ér? Kínzóan rövid izgatása után újból markáns vonásaiban gyönyörködhetek, újra tanulva a lélegzés technikáját. Döbbenten hallom szavait, bár pár pillanat kell, hogy igazi értelmüket is megértsem. Tényleg ezt mondta? Tényleg azt akarja, hogy együtt éljünk, itt?
- Istenem.. - nézek fel rá ragyogó tekintettel - Komolyan gondolod? - lehunyom a szemem, nem hiszem el, nem hiszem el, hogy kimondta, újra felnézek rá, ezúttal igazi mosollyal együtt - Szeretnék veled élni, Chris. Hozzád költözöm, szívesen.
Forró csókot nyomok ajkaira, kevés híja van, hogy ne ugorjak a nyakába, de túl sok itt az üveg, a végén még baleset lesz. Azonban a mosoly letörölhetetlenül ott marad az arcomon. Elnyúlok a tusfürdőért, nyomok belőle a kezemre és hátrébb lépek tőle. Belesimogatom vállaiba, széles mellkasába, lapos hasába. Ugyanezt megismétlem a hátával is, mielőtt a tusfürdő elérné, lágy csókokkal köszöntöm bőrét, alatta izmait. Fenekének kerek ívére játékosan rácsapok, majd visszatérek elé.
- És eztán ezt minden nap megtehetem? - kérdezem, tusfürdős tenyerem combjai ívén simítva végig, fél térdre ereszkedem, hogy mindkét lábán megismételhessem a folyamatot, végül a vízsugár alatt lecsapatom kezemről a tusfürdő maradványait - És ezt? - markolok rá csodásan lüktető férfiasságára, hogy végre ajkaim közé kaphassam, szívva, ingerelve egészét, kemény selymességét. Adózva gyönyörnek, vágynak és hatalomnak, melyet egymás felett kaptunk, egymástól. Minél mélyebbre engedem be, hogy lassan engedjem ki ajkaim közül, majd vegyem újra vissza, ezúttal tövig fogadva, újra kiengedve. - Szóval? - fonom rá ujjaimat, lágy simogatással ösztökélve a választ, bár azt hiszem, magamtól is tudom.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
Christopher Carter
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyKedd Márc. 07, 2017 5:04 pm
 



 

+18

Ha hosszú évekkel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy lesz majd egy nő aki ilyen hatással van rám akkor valószínűleg kiröhögöm. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen érzések kerítsenek hatalmába. Gondosan építgettem a falat magam köré, törhetelennek tűnt. Csupán azt engedtem át a kapun akit akartam, a gyerekeimet, ideig óráig mindenféle nőcskéket. Jaelyn viszont megjelent a semmiből természetes bájával és észrevétlenül földig rombolta a váramat. Sebezhető és nyílt céltábla lettem a számára. Akár vissza is élhetett volna azzal amit észrevétlenül tett velem, de ehelyett csak beolvadt az életembe és olyan fontos lett számomra mint a levegő. Tudom, nem mindig vagyok olyan férfi aki megérdemli őt, néha nagyobb szükségem van rá mint neki énrám...de igyekszem mindent megadni neki amire szüksége lehet. A kalandozásaimról viszont nem tudok lemondani, ahhoz még időre van szükségem, ha egyáltalán valaha sikerül. Túl nagy a szexuális étvágyam, túlságosan csábítóak a női idomok, túlságosan hajt a vérem. Hogyan is mondhatnék nemet a kínálkozó esélyeknek, hiszen a lehetőségek embere vagyok. Én vagyok az, aki mindig kihasználja az előtte álló esélyeket, az élet minden területén. Nem azért csinálom, hogy bántsam Őt, vagy megalázzam, egyszerűen nem tudom elszalasztani a kínálkozó alkalmakat. Bunkónak tűnhetek, de képtelen vagyok megváltoztatni a személyiségem. Mindannak ellenére, hogy szeretem. A régi szokásaimat nem tudom csak úgy a hátam mögött hagyni, ahhoz túlságosan berögzültek már...nem tudok más szemmel tekinteni a szebbik nem képviselőire, nem tudok úgy tenni mintha nem érdekelnének. Ha Jae társaságában vagyok az más, sosem gyaláznám meg a nyilvánosság előtt, nem hoznám őt kellemetlen helyzetbe...de olyankor nincs is szükségem másra. Tőle mindent megkapok amire egy egészséges férfinak szüksége lehet.
Meztelen testének érintése és látványa az égig emeli a szexualitásomat. Nem tudom, hogy találkoztam-e valaha ilyen nővel, akinek már a puszta látványa is elég lenne ahhoz, hogy elélvezzek. Talán...az érzelmeim is segítenek a dolgon, de egyszerűen megvadulok ha csak megpillantom egy csupasz testrészét. Végem.
- Azért fogsz büntetést kapni mert ilyen hatással vagy rám. Ez bűn....elfenekellek miatta. suttogom válaszomat a nyakába, miközben ujjaimmal szorgalmasan ostromlom lába közét. Minden porcikáját szeretem, bőrének minden rezdülését, testének válaszát, csókjának ízét. Nem szabadott volna hagyjam, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek, de megtörtént. Közel a negyvenhez lettem szerelmes.
- A tied vagyok... a szó nemesebb értelmében. Ha testemen osztoznia is kell más nőkkel, a szívem egyedül az övé, és az is lesz amíg szüksége van rá.
A legjobb gondolatok mindig a legváratlanabb helyzetekben buknak elő belőlem. Miközben nyelvemmel lábai között kalndozok, rádöbbenek, hogy mire is vágyom igazán. Már többször megfogalmazódott bennem az ötlet, az összeköltözés gondolata, de mindig elnyomtam magamban. Nem tudtam, hogy fel vagyunk-e készülve egy ekkora lépésre, hogy valóban akarom-e. De...mostmár tudom, hogy semmi másra nem vágyom igazán csak minden nap az ő szépségében gyönyörködni. Szavai elégedett mosolyt csalnak az arcomra, nem kételkedtem a válaszában, de azért bevallom jóleső érzés ilyen lelkesnek látni őt. Végigsimitok arcának lágy vonásain.
- A legkomolyabban. tudnia kell, hogy nálam a kimondott szónak súlya van. Csak olyan dolgokat mondok amikben biztos vagyok, pontosan azért, hogy később elkerüljem a kellemetlenségeket. Ha valamiben nem vagyok egészen biztos inkább gondolkodom még rajta, nem kenyerem az ármánykodás és csalfa hitegetés. Egyenes ember vagyok. Ennél biztosabb rég nem voltam semmiben.
Érintése alatt teljesen elgyengülök, élvezem ahogy kezeit végigjáratja felhevült bőrömön. Minden tapintása perzsel, fokozza az amúgy sem csillapítható vágyam.
- Igen... nyögöm a választ miközben combjaimat simítja végig tusfördős kezével. Mindegy hol és hogyan érint meg, ellenállhatalan akármit is csinál. Farkam az érintése alatt még keményebb lesz és tökéletesen belesimul tenyerébe. Hangosan felnyögök a kéjtől ahogy szájába veszi a legérzékenyebb pontom, végigfut a gyönyör a testemen. Ráharapok alsó ajkamra, élvezni akarom az érzést amiben kedvesem részesít. Egyre szaporábban veszem a levegőt, kezemet végigsimítom nedves haján.
- Oh...ii...iigen... hogyan is tudnék ebben a szituációban normálisan megfogalmazni egy mondatot. Imádom amikor ilyen tüzes és tettre kész, az pedig, hogy én váltom ki belőle ezeket az érzéseket elégedettséggel tölt el. Karjánál fogva emelem fel, hogy ismét elmerülhessek szép szemének látványában. Mohón és akaratosan ízlelem meg ajkait. Kezemmel mellét kényeztetem, kívánom, nem bírok tovább várni. Addig hátrálok vele amíg háta neki nem ütközi a zuhanyzó falának. Ujjaimat ismét eltüntetem benedevesedett lábai között, nyelvemmel mellbimbóját kényeztetem.
- Az enyém vagy....csakis az enyém... suttogom ajkaira miközben erőteljes lökéssel ostromlom farkammal. Megvadít, nem is tudom mi lenne velem nélküle. Most erősebb lökéssel támadom csodálatos bejáratát. Vadul és szenvedélyesen akarom őt, talán úgy ahogy még soha senkit.
- Örökké az enyém.. nyögöm fülébe, egy percre sem pihentetve csípőmet, mély mozgással török előre, amíg csak bírok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyPént. Márc. 10, 2017 11:37 pm
 



 

+18

Imádom és beleveszek. A hely ízébe, illatába és Chris jelenlétébe is. Egyik felem az autóból sem szállt volna ki, a másik azonban nagyon is tudja, hogy a csodás falak között még érdekesebbé válhat a ma este. Kielégültem, mégis vágyakozom. Örökké vágyakozom rá, utána. Hangja után, ölelései és lénye után. Olyan nekem mint a fény, mindig keresem. Ha nincs velem, nem vagyok igazi teljemben. Egy egyszerű és gyors zuhany lenne ildomos, hogy utána megihassunk valamit és folytassuk. Vagy elölről kezdjük, mindegy is nem számítana. Minden alkalmat újdonságként vagyok képes megélni, minden alkalommal megbabonáz az érintése, bőrének illata, érzete. Ismeri az én testem is, látott már minden napszakban, minden oldalról és szögből mégsem érzem, hogy unna. Kitartóan és gyönyörrel szeret, amivel legtöbbször megőrjíti minden érzékemet. És még másnap is a fejemben jár, ha nem találkozunk. Ismerem, jól ismerem ezt a házat. Minden zugát és bútorát. Minden szépségét és gyönyörködtető erejét. Férfias mégis kényelmes. Modern mégis otthonos. Csodaszép. És itt olyan, mintha nem egy ekkora városban lennénk, hanem valahol máshol, magányban. Távol minden kutató és kérdő tekintettől. Itt magunk vagyunk és anélkül élvezhetjük a másikat, hogy bárhol rosszakat kellene keresnünk, vagy tartanunk attól, hogy intimitásunk csodája szétpattan mint a gyenge buborék.
Imádom figyelni, ahogy belép, annyira férfias, hogy sikítozik a testem ha a közelébe jön. Felnyögök érintésétől, szavaitól nem kevésbé. Nedves vagyok, készen állok rá, de nem akarom, hogy abba hagyja. Szavaira elfúló nyögéssel felelek először. Hatással. Igen, igen.
- Én imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád. - nyögök fel újra - Csináld. - pillantok rá vágyban égő szemekkel - De ezt se hagyd abba. - nyögöm enyhén megremegő lábakkal.
Ívbe feszülő háttal, megbabonázva figyelem őt. Nem is az hatol be lélekbe, szívbe, testbe csakis amit épp csinál, hogy épp tűzzel borít el, hanem a három apró szó, mely mindezt fokozza. Szeretem őt. Tisztán és ragyogóan, lelkem minden pontjával, összetevőjével őt szeretem. Csakis és senki mást.
- Ahogy én a tiéd. - túrok bele selymes hajába, felfokozva és bizseregve, hisz tényleg így van. Mióta megláttam, mióta érzéki hangon először mondta, hogy meg fog csókolni, azóta nem tudok szabadulni a hatása alól. Még most is emlékszem, mennyire fájóan kívántam. Nos, lehet, hogy az évek elrepültek, az érzés azonban nem változott. Az enyém maradt, dédelgettem, építettük és növeltük, hogy túlcsordulva szerelemmé változhasson.
Bódultan, remegve nézek igéző szemeibe, imádom amit mond, minden részemmel. Vele élni. Itt. Együtt. Minden nap. Innen menni munkába, várni haza, vele kelni és feküdni. El sem hiszem, hisz idáig soha szó sem volt távlati, vagy épp komolyabb dolgokról. Együtt voltunk és jó volt, rendben volt. Soha nem is gondoltam..mosolyom felragyog.
- Istenem, persze, hogy igen. Nem is tudnék mást mondani. - mosolygom boldogan, mert amit érzek valóban a boldogság. Bár bujkál bennem némi kétely, hisz nem éltem még együtt férfival, sőt a szüleimen kívül jóformán senkivel, ez pedig hordozhat némi veszélyt, hisz mi van ha már nem úgy fog hozzám állni ahogy eddig? Ha nem leszek már rá ilyen hatással, ha megun? Félek. Igen, félek mégis boldog vagyok. Boldog és bátor és imádom őt. Szeretem.
Tenyerem alatt izgatóan futnak izmai, a tusfürdő habján lágy csíkokat hagynak ujjaim nyomai. Felizgatott Mr. Carter, attól mert épp boldog nővé tett, még nagyon is elkezdett valamit, amire emlékeztetni kell és amit nem kapott meg az autóban. Izgatóan kemény farka a tenyerembe simul, és úristen ettől el tudnék élvezni, ahogy látom, érzem selymes keménységét. Ezért térdelek le és veszem ajkaim közé, kényeztetve, sóhajtva szeretve szívva és ingerelve. Veszítse el az eszét, érezzem a végigszaladó rándulásokat. És istenem, csak keféljen meg. Hogy épp most, vagy később, az nem számít. Csak történjen meg. Ma éjjel. Cuppantva engedem ki ajkaim közül és hagyom, hogy talpra állítson. Hozzásimulok, fogadom faló csókját, engedelmesen hátrálok míg el nem érem a csempét. Ujja belém csúszik, megkapaszkodom a vállaiban. Édes istenem, kínzóan édes..ajkai mellemre tapadnak, belekiáltom gyönyörömet a kabinba. Segítek, tudom, hogy meg tud tartani. Lábaimat köré kulcsolom, tekintetem az övébe függesztem. És belém is vágja magát, kíméletlenül és édesen, erősen, hogy szavai nyomatékot kapjanak. De imádom ha ilyen, ha érzem az erejét, akarását. Megnyílok neki, egészen, jusson még mélyebbre.
- Igen..- nyögöm - Igen..a tiéd. - elvesztem az eszem, kapaszkodom belé mégis, ösztökélve, hogy gyorsítson, had folyjon össze nyögésem a kiáltásokkal. Töröljön el mindent belőlem, az estét, a kételyeket, a finom provokációt melyet Marcussal csináltam. Mindent. Mindent, hogy ismét csak ő maradjon és a tiszta érzés, a tökéletességé.
- Örökké kicsim.. - lihegem erősebben kapaszkodva, ölem már bizsereg a gyönyörért, az ő gyönyöréért, a kettőnkéért - Annyira szeretlek.. - és kicsúszik, talán egy legőszintébb pillanatban, talán nem is hallja, talán igen és ha igen, sem számít, hisz így van és ez az igazság. Csípőm mozdul az övével, segítem, imádom és szeretem. Mégis..hátrébb tolom magam, hogy kicsússzon. Szenvedéllyel telve csókolom meg és hátat fordítok neki, előredőlve, kapaszkodva a csempébe. Izgató mosollyal ajkaimon hátranézek vállam felett, hátranyúlva érte. Fenekem hozzádörgölöm ágaskodó farkához és árulkodón fel is nyögök.
- És addig, hogy ne tudjak a lábaimon kimenni. - búgom neki, kérlelem, testem éhezik rá, lökéseire az élvezetére az eksztázisra.
Megfeszülnek az izmaim, nem lennék messze az édes kishaláltól. Ma nagyobb boldogságot kaptam, mint amire számítottam. Nem hittem, nem hittem, hogy ez a gyönyörű, szeretnivaló férfi beemel majd ilyen szinten az életébe. Emiatt nem bánom egyetlen percre sem, hogy kimondtam mit érzek. Hisz így van: Szeretem.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
Christopher Carter
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptySzomb. Márc. 11, 2017 7:29 pm
 



 

+18

Beleborzongok minden érintésébe, minden csókja parázsként égeti a bőröm. A szenvedély egy másodpercig sem csillapodott az elmúlt évek alatt. Mindig, ahányszor csak ránézek ugyanolyan szenvedély lobban lángra bennem. Mintha nem is lennék teljesen önmagam vele, de talán még soha nem voltam ennyire valós. Jae az aki mellettem van, támogat, együtt örül velem, együtt bosszankodik. Ő a másik felem, a boldogságom, a jobbik énem. Nehéz volt beismerni, de az évek alatt mély és őszinte szerelem szövődött közöttünk. Olyan, ami talán a kívülállók számára nem is igazán érthető, más szemmel nézzük a világot, más szemmel tekintünk egymásra is. De azt hiszem ettől olyan szép a mi kapcsolatunk. Kívülről talán szép kellékeknek tűnünk egymás mellett, mi vagyunk a pénz és az elegancia párosa, vagy a hírnév és báj csapata, de valójában ennél sokkal de sokkal több van bennünk. Ebben a kapcsolatban. Szeretők vagyunk, társak, gyarló emberek, tele vagyunk hibákkal, hiánnyal és szeretettel egyaránt. Fontos, igen fontos nekem a testiség, de amióta ez a csodálatos nő az életem része másképp élem meg vele mint a futó kis kalandokkal. Más az ő törékeny testét szorítani magamhoz, ölelni, csókolni mint egy olyanét akinek néhány óra múlva a nevét is elfelejtem. Hogy van-e bűntudatom? Nincs. Nem jelentenek a többi nőcskék semmit számomra, a testi vágyaim kielégítésén kívül semmi másra nem használom őket. Érzelemmentes robot üzemmódban döngetem meg őket aztán lépek tovább. A testiségen kívül semmi nem fűz a nőicskéimhez és ez nem is fog változni.
Megőrülök érte. Minden másodpercben magamhoz akarom szorítani, szeretni, kényeztetni a mennyországik repíteni. Szinte mindegy, hogy mit tesz vagy mondd, nála tökéletesebb társat el sem tudnék képzelni magamnak. Teljes szívemből szeretem, olyan tökéletlenül amilyen vagyok.
Mohón kapok ajkai után, illata, lénye teljesen megbabonáz. Hosszú pillanatokig elveszek pillantásában, szeretni akarom őt, éjjel és nappal, ma és holnap is. Ujjaimat végigjáratom puha testén, nyelvemmel melleit kényeztetem. Minden porcikám utána sóvárog, esdeklek azért, hogy örökké kegyeiben tartson, hogy ne engedjen el. Lelkem testemmel egyszerre sóvárog utána, szükségem van rá mint a levegőre, mint szomjazónak a vízre. Imádom ahogy szavaim hallatán öröm sugárzik a szemeiből, ahogy boldogságtól elcsukló hangon beszél hozzám. Megbabonázott, elvarázsolt, különlegesebbé tette az életem. Hangosan nyögök, ahogy farkam finom ajkai közé veszi és kényezteti nyelvével. Egész testem megfeszül, átjár a borzongás. Annyira imádom őt, nincsenek szavak amivel kifejezhetem elégszer azt az érzést amit nap mint nap erősít bennem. Legszívesebben most azonnal elélveznék, de vétek lenne elrontani ezt a csodás pillanatot. Minél többet és hosszabb ideig akarom érezni őt, elveszni benne.
Vadul és szenvedélyesen ostromlom őt, nem engedve pihenni. Testem egyre vadabbul követeli az övét, elveszve a pillanat a hevében. Derekam körül átkulcsolt lábait ujjaimmal cirogatom, fenekébe kapaszkodva fáradthatatlanul játszom tovább testével. Minden apró részecskéjét ismerem, de mégis ujdonságként járják be ujjaim az ismert területet. Szívom magamba édes illatát, megbabonázva, mint egy bábu adom át magam neki. Teljesen az övé vagyok.
Szavai hallatán szívem vadabbul kezd kalapálni a mellkasomban, gyomrom összerándul. Tudom, hogy szeret. Évek óta mellettem van már, támogat és minden létező formában kielégíti a vágyaimat. De még sosem mondta ki, soha nem mondtuk még egymásnak, hogy szeretlek. Talán túl természetes volt mindkettőnk részéről. Mosoly jelenik meg a szám sarkában, jól eső érzés kerített hatalmába.
- Én is szeretlek...nagyon... suttogom füleibe mielőtt ajkaimat vadul az övére tapasztom. Értelmetlen tovább titkolnom azt ami nyilvánvaló. Szeretem, Christopher Carter, talán életében először őszintén érez ilyet egy nő iránt. Tekintetem végigjáratom tökéletes testén ahogy elmozdul tőlem, hogy a következő percben már formás fenekét tolja ingerlőn a farkamnak.
- Olyan gyönyörű vagy... nyelek egy nagyot. Istenem, tényleg csodálatos. Imádom, nem tudnék meglenni nélküle. Megpaskolom fenekét, alsó ajkamba harapva merülök el ismét benne.
ahogy kívánod... motyogom bajszom alatt miközben tovább ostromlom őt. Kezeimmel a csípőjébe támazkodom, élvezem a pillantot, őt, a mozgását, lényét. Egyre gyorsabb mozdulatokkal támadom, olyan mélyre döföm a farkam amennyire csak lehetséges. Jobb kezemmel előrenyúlok, hogy mellét kényeztethessem. Kissé kényelmetlen így, de az érzés mindent felülmúl. A gyönyör fékezhetetlenül tör elő, átjárva a testem. Felüvöltök ahogy reszketve élvezek el kedvesem alatt. Testem ívbe feszül ahogy az orgazmus elrepít a csodák kapujába.
- Gyere csak ide... ragadom meg a karját lihegve és fordítom szembe magammal. Kisimítom kósza tincseit a szeméből és mosolyogva nézek rá.
- Szeretlek... ismétlem meg a a vallomásom és apró puszikat nyomok ajkára. Nem hittem volna, hogy ilyen érzéseket indít el bennem, pedig első perctől fogva a rabja vagyok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) EmptyVas. Ápr. 30, 2017 2:54 pm
 



 

Vallani. Bevallani, elmondani és feltárni érzéseinket, az igaziakat, rettenetesen kemény. Mindig ott lebeg annak valósága, hogy nem fogják értékelni, nem kapunk viszonzást, csupán elnéző tekintetet, mosolyt avagy egy csókot, mellyel lezáródik a beszélgetés. Saját vallomásom nem akarattal csúszik ki. Véletlen ez, melyet lénye, egésze és a szeretkezés csodája hoz elő. Érzem, tudom egy ideje, hogy így van. Küzdöttem is ellene, emlékeztettem magam számtalanszor, hogy nem szabad, mert vannak mások. Más nők. Ki akartam őt, nevét és hírét használni, hogy megírhassam az elsőt, a tökéletest. De Chris nem az a férfi, akit figyelmen kívül lehet hagyni. Nem tudom tisztában van-e azzal, hogy már elsőre is mekkora hatással volt rám, pedig nem volt tolakodó, nem célzott arra, hogy le akar fektetni. Adott egy izgatóan tökéletes csókot, engem pedig elsodortak a vágyak. Mert akkor, életemben először, nem egy kölyökkel hozott össze a sors, hanem egy férfival. A nagybetűs fajtából. Megmentett, segített, tanácsot adott és vigasztalt, megkívánt és igazán nőnek éreztem magam ott és akkor. Pedig mit sem tudtam róla. Elragadtál drága Chris, mégsem féltem. Mert tudtam, ha elbotlom, ott leszel, hogy elkapj.
Agyam belesikolt a pillanatba, hogy talán nem kellett volna. Talán sok neki, hogy vívjon érzelmeim tisztaságával, mélységeivel. Ebben a pillanatban nem csak testileg vagyok meztelen, hanem mindenhogyan. Füleimbe súgva válaszát, érzését szívem hatalmasat dobban. Sok, túl sok, túl jó és túl boldoggá tesz, mely egy hatalmas, testet szaggató orgazmusban nyilvánul meg. Sejtjeim életre, új életre dobbannak, meg kell szakítanom csókját, kiáltanom kell, élveznem, segítség mert nem bírom annyira jó, annyira baromi jó! Újra tanulok lélegezni, kielégített minőségben és boldogabban mint bármikor máskor. Szeret! Tényleg, komolyan. Kacérkodva fordítok hátat, birtokoljon, menthetetlenül az övé vagyok. Nem csak most, hanem minden nap. Érkezik is vissza, hátulról, mélyre. Elnyújtott sóhajjal fogadom, csípőm megtámasztva. Élem, átélem és imádom minden pillanatát. Azt teszi és úgy, ahogy kértem.És sikoltva, nyögve adózom kettősünknek. Nem tudom, nem érzem élesen, hol kezdődik ő, hol kezdődök én. Imádva fogadom élvezetét, nem eresztem, ragaszkodom, tartom őt. Testem érzékenyen sikoltozik, mégis boldog, annyira boldog vagyok. Remegve engedem ki magamból, felé fordulva. Tényleg komolyan, őszintén komolyan mondta. Szemeibe nézve efelől nincs kétségem. Boldog mosollyal ölelem át nyakát. Mennyire reméltem, szerettem volna hallani ezt egyszer tőle!
- Szeretlek Chris, talán el sem tudnám mondani, hogy mennyire. - ismétlem meg a rettegett szót, most pedig átkozom magam a butaságomért, hogy eddig miért nem mondtam el neki, miért nem fejeztem ki szavakkal is. Bár azt hiszem tudta, mert az igazi érzéseket nem lehet palástolni. Mintha a ma estével két gát is átszakadt volna, melyek az elmúlt években sosem kerültek terítékre. Talán az, hogy megjelentem más valakivel, nélküle, őt is elindította egy úton. Nálam pedig nem volt kérdés, hogy valódi-e a kapcsolatom vele. Nekem senki más nem volt az elmúlt négy évben. Szeretem őt.
- Úgy látszik, minden nagy lépésünknél vizesnek kell lennem. - nevetek lágyan, hisz először is így volt és így van most is.
Tusfürdőért nyúlok, újra és élvezettel masszírozom bele bőrébe. Mosolyogtató a tény, hogy valóban mindig vizes vagyok. Amikor megismertem kihalászott a hideg tengervízből és álltam előtte kócosan, dideregve egy fürdőruhában. Vizes vagyok most, mikor megkér, hogy költözzünk össze és kimondom mennyire nagyon, visszavonhatatlanul vagyok belé szerelmes. Vallomása lángra gyújtja a lelkem, imádom érte. Az pedig külön öröm, hogy tudom az egész hétvégéje szabad és együtt leszünk. A zuhany végeztével elzárom a vizet és kilépek a kabinból. Otthonosan mozgok, tudom mit hol tart, így könnyedén találom meg a törölközőket, átadva neki is egyet. Arcomon még mindig mosoly játszik, letörölhetetlenül. Talán fogalma sincs milyen felszabadítóan boldoggá tett. És mennyivel őszintébb volt így, mint bármilyen más helyzetben. Olyan nővé váltam mellette, amire sosem gondoltam volna. Őszintén egyáltalán nem gondolkodtam ilyesmin. Persze nem terveztem, hogy egyedül halok meg, de megjelenése alapjaiban rengette meg a világomat, egy olyan időszakban, amikor a lehető legnagyobb szükségem volt rá. Szeretem azért, mert nem szólt bele az életembe, nem kezdett el nekem utakat egyengetni, kiselőadni arról, hogy mégis milyen munkát kellene végeznem és hogyan. Úgy emelt maga mellé, amilyen voltam. Pedig mennyire rettegtem, hogy nem fogok megfelelni a közegnek. Persze a rá ácsingózó vagyonhajhász nők utálnak és kritikusan lesik minden lépésemet, ez ellen azonban nem tudok és nem is akarok tenni. Emberből vagyok, hibázhatok és teszem is. Bár igyekszem nem szégyent hozni Chrisre.
Felakasztom a törölközőt és elcsenem az ingét. Szeretem viselni az illatával bélyegzett ruhadarabokat, persze nem nyilvánosan. Elé lépek, lágy csókot nyomva a szíve fölé. A szíve fölé, melyet nekem adott csak nem mondott ki. És vigyázni, óvni akarom, boldoggá szeretném őt tenni. Akkor is, ha fogalmam sincs hogyan csináljam. Ha félek attól, hogy a mindennapokban megun. Annyi érdekes, sikeres és csinos nő szaladgál a városban. Mind örömmel lenne mellette, vagy tenné szét neki a lábát. Felmosolygok rá, a rossz gondolatokat pedig eltávolítom.
Meztelen talpakon indulok meg a konyha felé, keresve valami italt. Testem bizseregve emlékeztet arra, milyen jó is volt az ide vezető út és milyen élvezetes is tud lenni a közös zuhanyzás. Magamnak bort töltök, rá pedig érdeklődő tekintettel nézek.
- Egy italt? - teszem fel a kérdést, várva, hogy feleljen mit szeretne, bár gyanúm szerint erősebbet, a partin csak pezsgőt ivott, ez is jelezte, hogy nem érezte magát felhőtlenül jól.
Megcsinálom amit szeretne, elé is csúsztatom én magam pedig felkönyökölve kortyolgatom a boromat. Most először nézek úgy körbe, hogy tudom, itt fogok élni. Vele. Ez a ház az én otthonom is lesz, a mindennapjaim része. És ez jó, boldogsággal tölt el, pedig szeretem a lakásomat és fizetem is egy ideje. De Chris..nagyobb boldogság mint egy ingatlan és néhány bútor. Még vizes hajam hátrasimítom vállaim mögé és rámosolygok életem férfijára.
- Mikor gondoltad ezt a költözést? - kérdezem komolyan - Mert őszintén, nem tudom hova rejteném el a rengeteg holmimat. - nevetek végül rá, gyönyörködve markáns vonásaiban és istenem, néha nem hiszem el kettőnket. Nem tudom elhinni, hogy tényleg engem akar, amikor a világ dolgairól oly sok mindent nem tudok. Számos területen nincsenek tapasztalataim sem. Engem nem erre a közegre készítettek fel. Több csapdát láttam benne az elejétől, mint ösvényt. Szerencsére, jó kapitányom van, aki elrettenti a tolakodókat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Fürdőszobák (Carter ház)
Fürdőszobák (Carter ház) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Fürdőszobák (Carter ház)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Nappali (Carter ház)
» Konyha (Carter ház)
» Hálószoba (Carter ház)
» Kert medencével (Carter ház)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: 
Carter ház
-
Ugrás: