KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Heidi szobája (Wagners)

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyCsüt. Május 04, 2017 11:38 am
 



 

Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyHétf. Júl. 24, 2017 10:05 pm
 



 



Kell egy kávé. Nem azért, mert annyira koffeinre vágyom, hanem azért, mert le kell foglaljam magam valamivel. Tudom már, hogy mikor indul a repülő és azt is tudom, hogy Heidit sem hagyhatom itt szó nélkül, de nem igazán körvonalazódott bennem az, hogy mit is kéne mondanom. Se az igazsággal nem vagyunk előrébb, se a hazugsággal. És egyébként is utálom azt az érzést, amikor olyan, mintha üvegcserepeken táncolnék. Pláne, mert utálok táncolni. És nem is tudok.
A klasszikus főzőt választom, európai ajándék volt egy leköszönő kollégától még az előző őrsön, azóta féltve őrzöm. Mert bikább kávét csinál, mint amerikai testvérei és mert nagyon jó csaj volt, öröm emlékezni rá. De ez az utóbbi a jelen szituációban teljesen mellékes vonulat.
- Heidi! Főztem kávét, kérsz te is?
Nem tudom követni, hogy mit szabad enni-inni a terhesség alatt. Szelektálja az információkat az agyam, ismer jól, tudhatja. Azt meg nem kell levegye rögvest, hogy ez az egész kiabálásom csak ürügy arra, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele valami könnyed felütésből. Máskor is csináltam már ilyet, máskor is kínáltam. Nincs ebben semmi különleges és kirívó.
Akármit válaszol, perceken belül a szobája ajtajában állok. Vagy egy neki is csinált csésze kávéval, vagy csak a magaméval a kezemben.
- Van egy pár perced? Szeretnék beszélni veled valamiről és előre tudom, hogy nem fog neked tetszeni.
Valahogy így van azzal a ragtapasszal, nem? Hirtelen kell letépni. Hát ha már az elején rögvest felidegesítem, annál csak jobb lehet, nem? Azért ennyire nem lehet hímes tojás az a baba sem.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 10:25 am
 



 




Wald and Heidi


Nem tudnám pontosan megmondani, hogy magamtól, vagy a bátyám csörömpölésére és motoszkálására ébredtem e fel. A biztos, hogy az utóbbi időben, mióta kiderült, hogy Hanst meglehet csalja a felesége, nem aludtam valami jól. Na jó legalább próbáljunk meg magunknak nem hazudni, örültem, ha legalább pár órára elnyomott az álom, mielőtt felébredtem. Persze aztán az is lehet, hogy a lelkiismeret furdalásom nem hagyott aludni, elvégre én is titkolóztam. És amikor Wald találkozik majd Hanssal, nincs kizárva, hogy azén titkom is napvilágra kerülhet. Ez nyomasztott vajon ennyire, vagy a vegytiszta aggodalom a legidősebb bátyám iránt, ami olyannyira marta a szívemet. Vagy leginkább mind a kettő.
- Inkább csak teát! - kiabáltam vissza egy nyögés kíséretében, de az ágyamból esem ágában sem volt kimászni. Akármit is akar tőlem Wald, ilyen korai órán, azt elmondhatja úgy is, hogy az ágyban fekszem. Nem mintha így a karikákat a szemem alatt el tudnám titkolni, de foghatom rettenetes kinézetemet, arra, hogy éppen most keltett. Oldalamra fordulva pillantom meg az éjjeliszekrényemen lévő órát, ami szerint már nincs is annyira korán, reggel 9 óra elmúlt. Ezek szerint ma már nem megy dolgozni. Vajon már szabadságon is van, vagy csak simán szabadnapos?
- Hát persze, gyere be. Mellesleg jó reggelt! - nyögök fel amikor meghallom, hogy nem fogom értékelni a mondandóját. Még nem kerültem igazán harcias és visszavágós hangulatba, de lefogadom, hogy ő majd perceken belül kihozza belőlem a nőstényördögöt. Amikor belép a szobámba eszembe jut, hogy talán rendet kellett volna tennem. A festőállványom a szoba közepén áll a konyhából behozott bárszékkel egyetemben. Mellé toltam az íróasztalomat, amelyet számtalan ceruza vázlat takar el a kíváncsi szemek elől. Ezen kívül természetesen még számtalan tubus festék, és ecset kap helyet rajta. A festővászonról egy férfi arcának körvonalai tekintenek vissza, de hála istennek még nem teljesen felismerhető.
- Bocs a kupiért. - kelek fel az ágyból, majd egy fehér lepedővel letakarom a vásznat. Lars miatt most nem kell aggódnom, nincs itthon. Ettől függetlenül nem szeretnék olyan kérdéseket kapni, hogy miért festem meg Nathaniel arcképét, mert még én magam sem tudom rá a választ. Sóhajtva mászok vissza az ágyba és rántom magamra a takarót. Még nem akarok felkelni ha nem feltétlen muszáj. Azért úgy helyezkedek el, hogy Wald is kényelmesen mellém heveredhessen ha úgy tartja kedve.
Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 11:00 am
 



 

A tea szótól konkrétan a hideg is kilel. Nem azért, mert bármi bajom lenne a teafogyasztással, egyszerűen csak Angliával kötöm össze és a mai napon igencsak bizarr módon stílusosnak találom azt, hogy Heidi éppen teázna. Vajon Lars is teázott, mielőtt..? Hülyeség. Ilyesmire nem szabad gondoljak, abszurd az egész.
- Gyümölcsös vagy natúr? - nyitom ki a konyhaszekrényt, hogy utánanézzek a felhozatalnak. Kétféle van, a többi elfogyott. Garantáltan nem én fogyasztottam el, ahogy nem is én vettem, úgyhogy nincsen hiányérzetem.
Feldobom a vízforralóban a vizet forrni, a magam csészéjébe fekete kávét töltök - kárba ne vesszen, megiszom mind a két adagot, annyi baj legyen - Heidinek pedig egy bögrébe belelógatom a teatojást amint választ kapok arra milyen fűrettenetet tegyek bele. Aztán mehet rá a víz.
- Citrom, cukor, méz vagy egyéb? - csak akkor tudom szervírozni a megfelelőt, ha ezekre is választ kapok.
- Jó.. - nyelnem kell egyet, hogy bele ne bukjon a nyelvem - ..reggelt neked is!
Körbenézve a szobában elnyomok egy vigyort magamban. Ma nem vagyok vigyorgós kedvemben, de azért mindig örömmel tölt el, hogyha ne csak én vagyok mentes a pedantériiától ebben a lakásban.
A teás bögrét Heidinek nyújtom, én magam pedig lábbal elkanalazom a vászon elől a bárszéket, arra ülök rá az ágyhoz közelebb.
- Nem gáz, tudod hogy engem nem érdekel. Az ki? - térek inkább rá kitekintésül két korty kávé között a letakart kép szereplőjére. Annyira nem néztem meg magamnak, ami azt illeti. De valahogy nehezemre esik belekezdeni a mondandómba, hát mindent megragadok, hogy elodázhassam. Van még pár órám a gép indulásáig, húzhatom még egy kicsit.
- Lars Dublinba utazott, elvileg. - elvileg, bassza meg, csak elvileg. - De nem ott van. Tudsz róla valamit?
Ebben a családban és ennyi titok között inkább megkérdezem. Addig is van időm kitalálni miképp fogalmazom meg a történetet úgy, hogy Heidi ne kapjon instant szívrohamot.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 10:18 pm
 



 




Wald and Heidi


- Natúr, és nem kell bele semmi sem. Főleg nem cukor! - mondom jó hangosan, hogy még véletlenül se lehessen félreérteni. Mindkét bátyám utálja a teát, mintha valamiféle istentelen ital lenne. Lars pedig képtelen elviselni, hogy ráadásként még cukor nélkül is iszom. Ez valami olyasmi ami bár mindenkinek Londont juttatja eszébe, nem kelt kellemetlen érzéseket. Meglehet azért, mert a első igazi londoni teámat Clarissával költöttem el. Akkor még egyáltalán nem éreztem magamat kellemesen sem az országban, sem pedig az iskola falai között. Az a délután viszont feloldott bennem egy bizonyos szintű tartózkodást, és onnantól valahogy könnyebben ment minden.
A ágyamból figyelem a bátyámat, ahogy belép a szobámba, és persze a csésze kávé a szájában megakasztja a reggeli köszönését. Már rájöttem, hogy felesleges szóvá tennem neki a teli szájjal való beszélgetést, mert úgysem használ. Meg egyébként is... ha most beszólok érte, utána ő következik, hogy még is miért nézek ki ennyire kifacsartan, amikor tegnap még csak nem is dolgoztam.
- Köszönöm. - fogadom el a felém nyújtott teásbögrémet és óvatosan bele is kortyolok. Ennél jobban nem is kezdődhetne a nap. Attól eltekintve persze ha aludnom is sikerült volna annál a két három óránál többet, mint ami összejött. Sóhajtva támasztom meg a hátamat párnákkal, és megvárom, amíg eldönti hova ül le. Természetesen a széket választja... újabban mintha valamiféle távolságot próbálna közénk lopni, amelynek nem értem a okát. Ellenben kis híján félrenyelem a számban lévő teát, amikor az általam félkész festmény után érdeklődik.
- Még én sem tudom mi lesz belőle. - szegezem tekintetemet inkább a takaróm mintájára, mint sem rá. Bin bing... így ne hazudjatok, főleg ne egy rendőrnek, mert utána egyből irány a hűvös. Ha tovább feszegeti a témát persze, akkor nincs mit tenni. Viszont meglehet az első mondatomat követően futva hagyja majd el a szobámat.
- Hogy mi? - dobom félre azonnal a bögrémet az éjjeli szekrényre és érzem, hogy kiveri a hátamat a hideg veríték. Ha nem Dublinban van, akkor mégis hol? És miért? És miért hazudott nekünk?!
- Wald, mond hogy nincs semmi baja...? - hagyom lógva a levegőben a kérdést, de megfeszült izmokkal várom rá a választ. Képtelen lennék elviselni, hogyha történne vele valami.
Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 10:42 pm
 



 

- Pfujj. Gusztustalan lőre. - fintorgok bele a tea elkészítésébe. Pedig nem tudom, hogy rossz-e, egyszer voltam hajlandó egy kortyot megkóstolni belőle és az se ma volt, tehát nem nagyon emlékszem az ízére. De valamiért úgy maradt meg, hogy istentelenül szar íze volt. Az angolok mind idióták. S a mai napon még inkább haragszom rájuk, legszívesebben eltörölném a földről az egész rohadt szigetországukat.
Addig jó, amíg azt hiszi, hogy a kávézás miatt hagytam félbe a köszönést. Nem kell értenie, hogy a "jó" szóba bukott bele a nyelvem, mert sok mindennek tudom nevezni ezt a reggelt, csak jónak nem. És a folytatás sem lesz éppen fáklyásmenet, abban biztos vagyok.
- Beteg vagy? - nem tudom nem észrevenni az állapotát. A hangomból eltörölhetetlen a kendőzetlen aggodalom. Rettegek, hogy itthagyjam úgy is, hogyha egészséges, de ha még beteg is? Hogy a szent égben szakadjak ketté? Hanstól se kérhetek segítséget és momentán a feleségétől sem. Maradt hát Jones, akit még csak nem is ismerek és azt se tudom, hogy mennyire vannak jóban a húgommal. De még inkább ő, mint Joël. Ő csak az én haverom, Heidinek csak orvosa. Még nehezebben lenne magyarázható az egész. És különben is jaj nekem, ha Heidi megneszeli, hogy féltem őt.
- Portré, nem? Annak általában van alanya, vagy rosszul gondolom?
Olyan vagyok a művészethez, mint órakakukk a mosogatáshoz. Annyit tudok róla, amennyi feltétlen szükséges ahhoz, hogy teljesen ne legyek eladható hülyének, de semmi több. Viszont vérszemet kapok attól, hogy nem néz rám, miközben ezt mondja. A. Kurva. Életbe. Csak nem ő is rejteget valamit? Előlem mindenki titkol valamit ebben a kibaszott életben? Mondjuk bagoly mondja verébnek. Én sem vagyok jobb semmivel.
- Londonban van.
Ez az, amit mondani tudok. Szívem szerint állítanám, hogy nincs semmi baja, de képtelen vagyok rá. Megszorulnak ujjaim a csészén, s mivel eltörni nem akarom, inkább leteszem a székre, amin eddig ültem - még csak annyit se, hogy bemelegedhessen alattam, de az mellékes - és amiről idegesen kelek fel, mint aki nem tud magával mit kezdeni.
- Nem tudom, hogy miként került oda. Én is úgy tudtam, hogy Dublinba megy Hansékhoz. Nem mondhatom meg mi van vele, mert én sem tudom, de feltétlenül oda kell repülnöm. A koradélutáni gépre foglaltam jegyet magamnak, de.. megtennéd, hogy nem maradsz itthon egyedül, amíg távol vagyok?
Nem merem szóba hozni a kórházat, de abból, hogy leülök mellé az ágyra, s idegesen remegő, de mégis gyengéd mozdulattal a keze után nyúlok - az ilyesfajta gyengédséget csak Heidivel szemben alkalmazom, soha egyetlen nő nem érdemelte még ki tőlem, csak ő. És tudom, hogy normál esetben őt is kiveri tőle a víz, mert hisz "nem szorul rá a tutujgatásra", de most.. most egyszerűen nem tudom mi mást tehetnék - sejtheti, hogy van valami, amit nem mondok el. És ismerhet már annyira, hogy tudja: ha eddig nem tettem, eztán sem fogom bővebben beavatni. Nem önzésből, hanem féltásből. De a következménye mindkettőnek ugyanaz, így a motivációm teljesen lényegtelen.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 11:03 pm
 



 




Wald and Heidi


- Azért gondolod így, mert még sosem ittál jó teát. - jegyzem amikor gusztustalannak titulálja az italomat. A mondandómban benne van természetesen a felajánlás is, hogy majd én főzök neki egyet, de nem hiszem hogy elfogadja majd. Néhány dologban kifejezetten vaskalapos tud lenni, és ez is egy olyan dolog. Amiről egyszer eldönti, hogy nem ízlik neki, hát arról még isten sem tudja megváltoztatni a véleményét, nem hogy én vagy bárki más élő személy. Az pedig megint egy más kérdés, hogy valószínűleg Londont is a háta közepére kívánja. Ebben tuti biztos vagyok, mert már amikor tanulni utaztam oda, akkor is így vélekedett. Meglehet az ellenszenv oka részben én magam is vagyok.
- Nem kell aggódnod, csak nem aludtam jól az éjjel. - válaszolom, elnyomva egy ásítást. Később meglehet talán visszafekszek egy kicsit még aludni. Hátha sikerül pótolni valamennyit abból ami az éjjel kimaradt. Viszont azt sem csinálhatom a végtelenségig, hogy éjjel éberen hánykódok, nappal pedig alszok. És nem csak azért, mert egészségtelen, hanem azért is, mert két nap múlva megint be kell mennem dolgozni. Nem nézhetek ki úgy, mint akit most dobott ki a mosógép.
- Tényleg nem tudom. Csak elkezdtem és ez lett belőle... még be sincs fejezve. - intek a kép felé, és ezúttal igazat mondok. Nem szánt szándékkal akartam Nathanielt felvázolni a papírra, egyszerűen csak viszketett a kezem a ceruza után, és mire feleszméltem, már az ő vonásait láttam átsütni a papíron. Nem véletlenül nem lett befejezve. Amint rájöttem, hogy mit művelek, azonnal abbahagytam, és lefeküdtem aludni. Persze aztán ez sem jött össze, nehogy már egyszer tényleg minden úgy legyen, ahogy én szeretném.
- M... miért? - nyögök fel és érzem, hogy elsápadok. Miért ment Lars Londonba? És egyáltalán miért hazudott arról, hogy hova megy? Nath... ha elmondta neki?! Istenem, nem... nem az nem lehet. Ha elmondta volna, Lars egészen biztosan elmondta volna Waldnak is, és most egyikük sem állni itt velem. De akkor miért miért? És Wald miért kezeli ezt ennyire higgadtan?! Mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig koránt sincs.
- Már meg ne haragudj, de elfogytak a testvéreim... És honnan tudod hogy nem ért oda? Beszéltél Hanssal? Wald...? - akarnék kérdezni, de amikor megfogja a kezemet gombóc gyűlik a torkomba. Mit nem mond el? Mi az amitől meg akar óvni a hallgatásával? Miért hiszik azt, hogy ha eltitkolnak előlem dolgokat, azzal csak megóvhatnak.
- Ne hazudj nekem! Mi történt Larssal?! - teszem fel a kérdést, egyenesen a szemeibe nézve, és ha kicsit is ismer tudhatja, hogy nem fogok tágítani amíg rendes választ nem kapok. Egyébként is, mit szeretne hova menjek? Feküdjek be addig a kórházba megfigyelésre amíg ő Londonba repül? És meddig lesz ott?
Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Júl. 25, 2017 11:42 pm
 



 

- Nem is fogok, mert a jó tea nem létező fogalom. - forgatom meg a szemeimet. Oké, még én is érzem, hogy a szokásosnál is morcosabb vagyok ma, s bármennyire is igyekezzek normális hangot megütni, hogy legalább ne a legelején lógjon ki a lóláb, ez a tea most a legrosszabbkor jött elő. Kivetítem rá a problémáimat.
- De mégis mi az oka az álmatlanságodnak? Valaki netalántán tahó volt veled?
Nem bírom, hogyha cseszekednek a családommal. Ha valaki megbántotta Heidit, abból kiverem a szuszt is, hogyha olyan a szituáció, erre bárki mérget vehet. És egyáltalán nem biztos, hogy előtte megkérdezem az illető nézőpontját is az esetet illetőn.
- Hm. Volt az a pszichoanalitikus, tudd, Freud. Kedvtelve csámcsogna a tudatalattid játékán? Csak nem bejön valami pasi, hm? - emelem meg a szemöldökömet kíváncsiskodón, hagyva magam kizökkenni egy pillanatra a családi teher alól. Mert így könnyebb. Mert így talán nem okozok akkora károkat, mint amire készülök.
- Fogalmam sincs. Nem feltételeztem, hogy nem mond igazat, így nem hívtam fel Hansékat, hogy ellenőrizzem: ott van-e.
Meg egyébként is elég feszült Hansszal a viszonyunk azóta, hogy elköltözött. Haragszom rá, mert úgy élem meg, hogy elhagyta a családot, de erről nincs az az élő ember, akivel hajlandó lennék beszélni, így nem tudhatja senki se a családból, se úgy egyébként.
- Dehogy fogytak el! - csattan a hangom élesen, mint a korbács. Amilyen veszkődve ültem le az előbb az ágyára, most úgy pattanok fel, majd fújtató-szusszanó légvételek után ülök csak vissza. Nem Heidi tehet arról, hogy rettegek attól, hogy mi érte Larst és ráadásul arról se, hogy nem tudom mi van Hansszal. Nem veszik fel nekem a telefont azóta, hogy a felesége engem talált felhívni Lars helyett.
- Nem tudom, hogy nem ért oda. Hans meg én nem beszéltünk egy ideje. Nem szívesen zavartam volna őket. Mint kiderült Lars jobban be van avatva, mint te vagy én, hát hagytam, hadd intézze ő a dolgokat.
Torokköszörülésbe menekülök a megbicsakló hangom elől. Megsimogatom a kézfejét.
- Ha tudnám, elmondanám, de nem tudom. Én vagyok a vészhelyzet esetén értesítendő személye, ahogy Hansnak ő, nekem pedig te. - ezt a kört már nagyon rég megcsináltuk, akkor jó ötletnek tűnt, hogy körbe-körbe adtuk meg egymás nevét. Most nem tudom. Az egész rettenetesen zavaros.
- Reggel felhívtak egy londoni kórházból. Annyit tudok, hogy ott van és oda kell mennem. Nem mondhatok el többet, mert nincs több, amivel tisztában volnék.
Nehezemre esik felkelni mellőle, pedig talán nem kéne tovább tetézzem a bajt. Ennyit se lett volna szabad elmondanom neki. Fogalmam sincs milyen hatással lesz ez rá.
- Hanst nem csalja a felesége. Ez már biztosan kiderült. emiatt nem kell aggódj, oké? És Larsszal se lehet semmi baj, biztos csak egy kis hülye baleset. Tudod, hogy milyen..
Nem, nem kezelem higgadtan. Belülről szanaszét szaggat ez az egész, de ha hagynám, hogy átömöljenek kettőnk közé az érzelmeim, félő, hogy maradandó károkat okoznék. Hát próbálok úgy cselekedni, ahogy helyesnek érzem, még ha nincs is jó megoldás jelen esetben, ebben biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzer. Júl. 26, 2017 10:40 am
 



 




Wald and Heidi


- Majd én főzök neked. De ne aggódj, szigorúan egy kóstolás erejéig, aztán ha az sem tetszik hát ígérem többet nem zaklatlak majd vele. - ajánlom fel a lehetőséget, és remélem, hogy elfogadja majd. Egyik testvérem sem értette soha, hogy mi volt az amit annyira szerettem Londonban. Hiába is magyaráztam nekik, hogy ott az élet merőben más, mint a rohanó Seattleben. Legalább is London azon része, illetve az iskola környéke nem tobzódott a forgalomban. Csendes volt, mindenki a saját tempójában végezte a dolgát, és körülvett a természet. Igaz, hogy az eső folyamatosan esett, de a nyári hónapokban emlékszem néha volt olyan nap, amikor a napsütés is megmutatta magát.
- Azokkal tudod jól, hogy nem foglalkozom. Nem érdekel ki mit gondol rólam. - válaszoltam megvonva a vállamat, elvégre mindketten tudjuk, hogy a rendőrségen az unatkozó női dolgozók körében én vagyok az egyik legkedveltebb pletykatéma. Vagyis hogy az állapotom és annak a kialakulása. Az elején irritált, mostanra azonban már annyira sem méltatom őket, hogy egyáltalán foglalkozzak a dologgal. Ha persze a bátyáim kerülnek terítékre, az teljesen más tészta. Az információs pultunknál dolgozó kis Vanessa ezt már meg is tanulta, minek után bizonyos szavakkal illette Larst a háta mögött, elkaptam a női mosdóban. Azóta még rólam sem mer pletykálni, nemhogy a bátyámról. Nyomatékosan közöltem vele, ha kedves neki minden testrésze hát soha többet nem veszi a szájára a családomat. Nem mintha ezt a munkámhoz méltó viselkedés lett volna, de teszek rá. Nekem csak Lars, Wald és Hans maradtak meg a családomból és értük bármire hajlandó vagyok.
- Ő lenne az utolsó, akit a gondolataim közelébe engednék. Egyébként is, ismersz, nem vagyok az a randizós fajta. - húzom el a számat a pszichológus említésére, és egyúttal meg is kerülöm a válaszadást. Hogy beszéljek a bátyámnak olyan dolgokról, amikről azt sem tudom egyáltalán, hogy érzem? Mit érzek egyáltalán? Vannak egyáltalán érzéseim romantikus vonulatban? És ha igen képes lennék bizalmat adni ezeknek az érzéseknek? Nem vagyok normális, és nagyon nem most fogok ezzel foglalkozni! Sietve rázom meg a fejemet, majd az éjjeliszekrényen lévő bögrémből jó nagyot kortyolok.
- Wald, Lars Londonban van, te is odamész. Hans és a neje pedig Dublinban. Mit szeretnél hova menjek?! Feküdjek be a kórházba? Nem lesz bajom itthon, csak könyörgöm, amint tudod hogy mi történt azonnal hívj fel! Tudnom kell, hogy mi van a bátyánkkal! - fogtam a végén már szabályosan könyörgésre a mondandómat. Nem tarthatnak a sötétben, az üveg mögött folyamatosan attól félve, hogy megsérülök. Mert bár teret hagynak nekem, nem vagyok ostoba. Látom a szemükben a félelmet, hogy a legkisebb stressz is bajt okozhat nekem és a babának.
- Ne akarj így megnyugtatni mert nem sikerül. Nem tudok nem aggódni, amíg nem tudunk semmi biztosat. És tudom hogy te sem. - néztem a szemébe és éreztem, hogy nagyon nagy önuralomra lesz szükségem, hogy visszatartsam a könnyeimet. A bizonytalanság a legrosszabb érzés a világon. Inkább tudnám biztosan, hogy mire számíthatok, mint erre a nyomorult várakozásra, és idegtépő csendre, amíg a telefonra várok. Mert pontosan tudom, hogy ez lesz. A baba miatt szóba sem jöhet hogy repülőre üljek, maradok hát itthon és el sem mozdulok majd a készülék mellől. Persze ha velem történne valami én Wald számát adtam meg. Tiszta szerencse, hogy a Londonban történtekkor Nathaniel velem volt. Ez volt az egyetlen oka, hogy nem hívták fel telefonon a bátyámat.
- Mikor indulsz?
Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzer. Júl. 26, 2017 1:54 pm
 



 

- Egye kánya, benne vagyok. - adom be a derekamat, mert tudom már egy ideje, hogy így könnyebben szabadulok. Nem halálos dolog tulajdonképpen egy korty, hagyom, hadd haljon el ez a téma is ennyiben.
- Jól is teszed. - mosolygok rá halványan, vérszegényen. A gyanakvásom mondjuk nem alszik el, valami nem tetszik nekem Heidiben sem, de hosszú ideje már annak, hogy így érzem, s lassan el kell fogadjam, hogy így is marad. Sokkal kevésbé tiszta ez a család, mint amit hittem róla. És bármennyire is fájdalmas legyen ebbe beletörődni, tudom, hogy én magam is jócskán és vastagon tehetek róla.
- Mármint Freud, vagy a fazon a képeden? - kérdezek bele, csak hogy tisztán lássuk a dolgokat. Azt még mindig nagyra becsülöm ebben a családban, hogy a legnagyobb rémságek közepette is tudunk rá módot találni, hogy kizökkenjünk. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ők találnak módot arra, hogy engem kizökkentsenek, s hagyják ezáltal, hogy megpróbáljam őket is kirángatni a helyzetből.
- Mit tudom én! Bizonyára vannak barátnőid, vagy tudom is én. Nem vagyok túl érzékeny szociálisan, nem tudok erre mit mondani. Én csak azt szeretném, hogyha.. - fújtatok, mint egy dühös bika, elharapom a mondat végég, legyintek és visszaülök az ágy szélére. Nem terhelhetem azzal, hogy kimondom: csak azt szeretném, ha biztonságban tudhatnám legalább őt. Ezt a terhet nem neki kell cipelnie, hanem nekem. Ha nem lenne állapotos, akkor se tenném a nyakába. Ő a kishúgunk, természetes, hogy a séltől is megóvnánk akkor is, ha ez őt mélységesen irritálja.
- Sajnálom. Én.. - ölni tudnék a pipától - ..mindent elintézek, oké? Jelzek, amint Londonba értem, s akkor is, ha már tudok valamit.
Néhányszor ökölbe szorítom ujjaim, hogy aztán elernyesszem a levegő markolását. Valamilyen szinten így tudom lenyugtatni magam. Mert tényleg nem tudunk semmit, a "baleset érte" nem elég sűrű információ ahhoz, hogy túlzásokba essek. Lehet, hogy csak eltörte a lábát ez a szerencsétlen és most műtik, azért nem tudott beszélni. Nem, mintha hinnék a dolgok jó végében, de ez már legyen az én gondom, nem akarom Heidiben is növelni az ideget.
- Kettőkor megy a gép. Ki akarsz jönni velem a reptérre, vagy nem? A taxit délre hívtam. Biztos, ami biztos alapon.
Saját autóval már mégse fogok kimenni a reptérre, hogy ott álljon a fizető parkolóban ki tudja meddig. Egyszerűbb taxival.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzer. Júl. 26, 2017 2:26 pm
 



 




Wald and Heidi


Enyhén meglepődött arcot vágok, amikor mindenféle ellenkezés nélkül belemegy a kóstolásba. Azt hiszem addig kell ütni a vasat amíg meleg, szóval gyorsan el kell kezdenem megfelelő teafüvet keresni, mert aztán ha meggondolja magát, hát akkor bukhatjuk az egészet. Utána már akkor sem issza meg a teát, ha Lars lefogja Hans pedig kiveszíti a száját, hogy megitathassam vele.
- Freudra céloztam. A fazon a képemen, hidd el hogy nem akarja mindenáron ellopni minden gondolatomat. - vágtam rá egyszerűen ami igaz is volt, elvégre Nathaniel sosem viselkedett tolakodóan. Pedig neki aztán minden joga meglett volna, hogy alaposan kifaggasson mégis mi a fene történt velem Londonban, de nem tette. Mi több nem csak, hogy nem kíváncsiskodott, de szó nélkül őrizte meg a titkomat az eltelt hónapok folyamán.
Figyelem az arcát, ahogy a mondandója befejezetlenül elhal a száján. Nem mondja ki, de tudom, hogy mit akar. Aggódik Hans és Lars miatt, az lenne a legkevesebb a részemről, hogy legalább, miattam ne kelljen aggódnia.
- Majd felhívom Analysset és megkérem, hogy aludjon itt. - válaszolom végül csendesen, de csak fél szívvel. Nem feltétlenül szeretném belerángatni a lányt ebbe a családi drámába. De meg akarom nyugtatni Waldot. A kezemet óvatosan ökölbe szorítom, mert utána kívánkozik, hogy megöleljem. Vagy inkább arra lenne szükségem, hogy ő öleljen meg engem, hogy megnyugtassuk egymást. A mi részünkről sosem voltunk a nagy ölelkezős fajták, nem volt rá szükség. Ezer és egy más módon voltunk képesek kifejezni az egymást iránt érzett testvéri szeretetünket.
- Azt hiszem inkább maradnék. De a reptérről hogyan tovább? Már meg ne sértődj, de soha nem jártál Londonban. - vesz újra erőt rajtam az aggodalom és éppen azon gondolkodom, hogy talán a volt főnököm szívesen a rendelkezésére bocsát egy sofőrt és idegenvezetőt egyben ha felhívom. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy az én forró fejű bátyám mindenféle ismeretség nélkül menjen Londonba, arról nem beszélve, hogy ki tudja mi várja ott.
Vissza az elejére Go down
Waldemar Wagner
Waldemar Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : luke evans
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzer. Júl. 26, 2017 10:19 pm
 



 

- Nem is értem miért. Pedig nagyon népszerű. Engem különösen a gyermeklélektani fejlődéssszakaszok csigáztak fel a tanulmányai közül.
Csigáztak? Egy nagy túrót. Egyszer egy pszichológussal randevúztam és egy alkalommal a kocsimban felejtette az egyik könyvét. Freud említett marhaságai voltak. Az orális szakasztól egyenesen kiakadtam. Értem én, hogy a csecsemőnek fontos a szája meg a szopás, de azért így nevezni? Nem vagyok prűd, de ez méltatlankodásra késztetett. Hát még amit utána a székletürítési elenged-megtart komplexusokról olvastam. Hülye könyv. Órákig savaztam a vacsoránál a többieknek - még Hans is velünk lakott - de csak nem bírtam letenni, végig kellett olvassam. Egy hét múlva visszaadtam a nőnek, s újabb egy hét múlva már nem is voltunk együtt. A dolognak semmi köze nem volt Freudhoz, de az egyetlen olyan nő volt, aki dobott, szóval akaratlanul is Mr. Sigmund F.-re vetítettem ki a frusztrációimat. Röhejes időszak volt, ma már tudom. Legszívesebben tarkón csapnám saját akkori magam.
- Hanem akkor milyen a fazon? - ragadok le ennél, mert ha már így belementünk nem akarok veszni hagyni semiféle információt. Legalább nem úgy megyek el innen, hogy csak a drámába mentünk bele. A megismerés fontos része a családnak. Főleg a miénknek, ahová elkélne egy adag újra-megismerés.
- Köszönöm! - mielőtt lerogynék újra az ágya szélére, lehajolok hozzá, hogy egy csókot nyomhassak a feje búbjára. Nem vagyunk az az ölelkezős család, vagy a nagy érzelmi - pozitív értelmű - kirohanásokról híres személy sem vagyok, de nagy kő esik le a szívemről hallva, hogy áthívja Analysset. Még ha nem is fogja megtenni, akkor is jó ezt hinnem. A történtek után is mindent elhiszek neki, hiszen Heidi nem hazudott nekem soha elég vastag a plafonunk?, így nem feltételezem, hogy most ne állítana igazat. Ha azt mondja, hogy felhívja, akkor felhívja. És rettentően hálás vagyok neki azért, hogy nem kellett kimondjam az aggodalmamat, megértette szavak nélkül is.
- Autót bérelek. Kaptam egy telefonszámot is, hogyha elkeverednék, legyen kit felhívjak. A londoni kollégák egy kis seattle-i ráhatással állnak rendelkezésemre, ha kellenének.
Nem akarom sem azt kimondani, hogy Jonest hívtam fel segítségért, sem azt, hogy bűntényre gyanakszom. Az ösztönös borúlátásom mögé rejtőzöm, mert ez nem feltűnő. Máskor sem süthették rám azt a bélyeget, hogy mindig a legjobbra gondolok először.
- Megadták a kórház nevét. - elmondom Heidinek azt, amelyik kórházból hívtak Lars kapcsán - Tudod merre van? Ismered? Öhm, összedobálok pár ruhát egy táskába, hagylak addig pihenni.
Beköszönök mielőtt elindulok, oké? Megígérem neked, hogy minden rendben lesz. Hazahozom
- akárhogy is - egyben.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyCsüt. Júl. 27, 2017 1:37 am
 



 




Wald and Heidi


Azzal, hogy azt ígérem felhívom Analísset még nem hazudtam semekkorát sem. Elvégre fel is fogom hívni és arra is megkérem, hogy töltsön nálam legalább egy éjszakát. Arra mégsem kérhetem meg még őt sem, hogy meghatározhatatlan időre, ameddig a bátyáim Londonban bolyonganak aludjon nálam, mert közel a harminchoz féltenek engem. Persze nem tudom őket hibáztatni elvégre én magam is folyamatosan csak aggódok értük. Még akkor is ha nem teszem szóvá. Hogyan is tehetném, hiszen mindhárman ugyanabban a kötelékben dolgozunk és elfogadtuk hogy ez mivel jár. Persze én most éppen a munka legveszélytelenebb részét űzöm. De ettől ők még éppen hogy benne vannak a sűrűjében.
- Magánakvaló. - jellemeztem leginkább egy szóval. - De nem szeretnék belemenni ebbe a beszélgetésbe. - húzom el a számat, jelezve, hogy nem is nagyon tudnék neki mást mondani. Vagyis hogy éppen tudnék mert a legutóbbi találkozásunk alkalmával több dologra is fény derült, de egyik sem olyasmi amit meg kellene osztanom Walddal. Nem csak azért mert nem tartozik rá, hanem mert egyszerűen nincs jogom elmondani. Meg aztán mint kiderült elég jó vagyok abban, hogy elhallgassak dolgokat mások elől.
- Nincs mit, szerintem élvezni fogja. Kevés barátja van, ahogy nekem is. - hunyom le a szemeimet amikor homlokon csókol és magam mellé parancsolom a kezeimet. A bátyám egy túlfeszített húr és nem gyúzök eleget aggódni érte, hogy mikor pattan el. Sosem volt igazán kiegyensúlyozott, még akkor sem amikor annak mutatta magát. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje. Hans volt az egyetlen akiért valahogy sosem kellett aggódnom. Neki valahogy még a házas élet is jól ment... megy ma is, elvégre mégsem csalják.
- A francba nem tudom. De figyelj ha kell fel tudom hívni a volt főnökömet. Ő úgy ismeri Londont mint a tenyerét. Ad neked egy autót sofőrrel, aki mellesleg idegenvezető is lehet egyben. Szállást foglaltál? Vagy azt legalább megengeded hogy én intézzem? - teszem fel óvatosan a kérdést és reménykedek, hogy legalább azért valamit mégis csak fogok tudni tenni érte, még itthonról is.
- Tudom. Mond meg neki hogy szeretem. És téged is. - nézek a szemeibe, és figyelem, ahogy szavaihoz hűen csomagolni indul. Alighogy becsukódik utána az ajtó a gombóc a torkomban szászorosára nő és az eddigi elfojtott érzelmek reszketés formájában csapódnak ki. Vadul az ajkamba harapva törlöm le a könnyeimet, amik akaratlanul is lecsorognak az arcomon. Baj van. Valami nagy baj van és én képtelen voltam megállítani hogy megtörténjen.

//Ezek szerint elég vastag az plafon xD Élmény volt Smile //
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyVas. Dec. 24, 2017 8:38 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
Nathaniel Jones
Igazság- és hadügy

Avataron : Daniel Gillies
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzomb. Jan. 06, 2018 9:55 pm
 



 

Új játék - Heidi & Nath

Lassan lépkedek felfelé a lépcsőkön és minden fok után egyre idegesebb lesz. Én, aki általában a legnagyobb fejetlenségben is békés és nyugodt tudok maradni és könnyedén keresem meg a leglogikusabb megoldást. Általában. Most viszont egy olyan ötlet fogalmazódott meg a fejemben, amelyet nem könnyen ültettem át gyakorlatba, és még kevésbé tudom, hogyan is adjam elő. Heidi kezdte az egészet, kicsivel több mint egy hete a karácsonyi ünnepek alatt, amikor meghívott engem és a gyerekeimet is. Azóta pedig eltöltöttem jó pár órát a számítógép előtt, telefonáltam vagy húszat és sikerült mindent kiderítenem. Utólagos ajándék neki? Hízelgés az önzőségem előtt? Hirtelen ötlet? Fogalmam sincs, hogyan jellemezzem az egészet, csak tudom, hogy nagyon fogom bánni, ha most nem megyek fel és kérdezem meg a véleményét a témáról. Tudom, ez egy agyrém. De legalább olyan agyrém, amelynél nincs közönség a láthatáron. Lisa a bébiszitterrel van, Andy elvileg tanul, a bátyjai meg dolgoznak. Kisebb tömeg mint Heidi és Yvonne előtt már nem is éghetek le...
Az ajtó elé érve már automatikusan nyúlnék a csengőért, de az utolsó pillanatban megállítom az ujjamat. Nem hallok baba sírást. Ami sok mindent jelenthet, alapvetően az egyik fő lehetőség, hogy alszik a kicsi. És nem akarom felébreszteni. Heidi pedig még délelőtt kapott egy üzenetet elvileg, hogy ha érkezem, beugrom. Szóval jöhet a kopogás. Elsőre csak csendesen, minimális zajt keltve a lakásban és adok is egy percet, mielőtt újra próbálkoznék. Van még néhány igencsak élénk emlékem róla, én hogyan éreztem magamat Lisával az első hónapokban és maradjunk annyiban, hogy egyedül soha többet nem akarnám ezt végig csinálni. Még párban sem könnyű, a legtöbb helyen két aktív nagymama kell a kiegyensúlyozott kapcsolathoz minimum. Heidit még mindigcsodálom a bátorságáért és elszántságáért. És szeretem. Ez valami olyasmi, amit csak nemrég ismertem fel. Nem szégyellem bevallani sem. Főleg mert az egyik legnagyobb csoda az életemben, hogy ő is elfogad engem mindenestül...
Az ajtó kitárul én pedig minden erőltetés nélkül húzom mosolyra a számat. Kevesen tudják ezt a reakciót kiváltani belőlem. Nem nagy titok, hogy nőneműek és a szememben gyönyörűek. - Szia, ugye nem ébresztettelek fel téged vagy a kicsit? - bukik ki belőlem a kérdés azonnal. Valamivel leplezni akarom a zavaromat és ez olyan alap kérdés a bevezetőnek...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzomb. Jan. 06, 2018 11:25 pm
 



 




Nath and Heidi


Sosem tudtam elhinni igazán, hogy majd ekkora örömben lehet részem ebben az életben. Bármennyire is mutattam a külvilág felé, hogy erős vagyok és sosem török majd meg, belül mélységesen rettegtem, hogy mi lesz, ha őt sem tarthatom majd soha a karjaimban, ahogy az már megesett nem először. De ezúttal sikerült. A sors valami furcsa fintora után talán úgy döntött már éppen elég dolgot vett el tőlem az életben, és most ideje adni is valamit a türelmemért. És a jutalmam egy hatalmas csokoládébarna szemű, hófehérbőrű kis tünemény képében érkezett, aki az Yvonne Wagner nevet kapta.
A napom, ha lehet így fogalmazni szokásosan indult,bár leginkább véget sem ért igazán mióta December elején Yvy megszületett. Nem igazán alszik egyhuzamban- óránál többet, így tehát ez rám is igaz, de nem panaszkodok. A bölcsőjemindössze néhány lépésre van csak az ágyamtól, így néha sikerült még azelőtt felvennem és lecsitítanom, mielőtt felverné a fiúkat illetve Blacket is. Utóbbit perszenem nehéz, ő gyakran már a gügyögésére is felébred és azonnal fülel.
Most is éppen a mi megszokott helyünkön, a szobámban lévő hintaszékben pihenünk, és nézem lányom békés arcát. Alighogy elszenderedett, de még nincs szívem lefektetni, hiszen nincs nála számomra szebb dolog a világon.
Szinte csak alig hallom meg a halk kopogást az ajtó felől. Mi több ha Black nem rohanna azonnal oda farokcsóválva, talán elkönyveltem volna a szomszédok motozásának az egészet. Óvatosan feketetem le Yvyt a bölcsőjébe és kifelé menet behúzom magam után a szobám ajtaját. Nem egyedül őt kaptam ajándékul az élettől. Ajtót nyitva Nathaniellel találom szemben magamat.
- Szia. Éppen most aludt el. - mosolygok fel rá, és gyengéden megölelném, ha Black nem próbálna minden áron odafurakodni hozzá, így jóformán, a karjaiba lök, nem mintha ezt annyira bánnám.
- Black viselkedj. - intek a kutya felé, majd félreállok az ajtóból, hogy Nath is bejöhessen, a huzatos lépcsőházból.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
Nathaniel Jones
Igazság- és hadügy

Avataron : Daniel Gillies
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyHétf. Jan. 08, 2018 8:47 pm
 



 

Már az ajtó nyitás előtt másodpercekkel hallom a motoszkálást bentről. Heidi puha léptei, Black körmeinek apró, csattogó nyoma a padlón. Ezek szerint meghallottak. Kivéve Yvy-t, aki fel sem sírt. Jackpot. Mondhatni, ha tudnám, miért jöttem pontosan és nem érezném magamat ennyire szerencsétlennek. A kínos mosolygós köszönésre felkészülök, amint kinyílik az ajtó, de a kutya megment. Elsőre majdnem letámad, másodikra pedig Heidit böki meg, de olyan erővel, hogy elhiszem, fel is borítja, ha nem áll olyan stabilan. Vagy nem kapom el egy megkezdett ölelés befejezéseként. Persze én elkapom, és már ez az érintés is megnyugtat. Azonnal közelebb lépek hozzá, a karjaim a hátára kulcsolódnak, olyan bizalmassággal, amit pár hónapja nem hittem volna, hogy valaha is megkaphatok tőle. Kedveltem őt, régen is, de az én fejemben ő másképp élt. Egy fiatal egyetemistaként, aki alig idősebb a fiamnál. Jó, az öt év azért számít az ő korában, de az enyémben nem olyan sok ez. Annál inkább a tizenöt, ami köztünk van és amelynek a megemésztéséhez idő kellett. És mondhattam volna, hogy kegyetlenség az egész, mert ő annyival fiatalabb és előtte az élet, hogy kipróbáljon és felfedezzen mindent, de ő megelőzött. Már akkor kifogta a szelet a vitorlámból, amikor fogalmam sem volt róla, hogy hajóra akarok szállni. Heidi pontosan tudta, mit akar az élettől és férfi nélkül is elérte. Terhes volt, felkészülve és berendezkedve egy életre, amelyben egyedül neveli fel a gyermekét. Lányát mint utóbb kiderült.
Őszintén bevallom, fogalmam sincs róla, mikor kezdett az általános védelmezési kényszer; amit vele szemben éreztem amióta egyszer régen találkoztunk Angliában, átalakulni valami mássá. Mélyebbé és erősebbé. Csak annyit éreztem az egészből, hogy találkozunk, újra és újra, lassan kikopik a lányom mint a beszélgetések alaptémája a tudatból és áttérünk minden másra. Régen nem voltam olyan őszinte senkivel, mint vele; fedtem fel családi titkokat. Természetessé vált, hogy a mindennapjaim része és hiányozni kezdett, hogy nem láthatom minden nap a kicsi születése után. És mégis, ez az egész annyira új és békés. Nem kell kimondanom minden nyilvánvalót, elég csak a szemébe néznem és tudom, hogy érzi, megérti. Persze ettől még nem félek újra és újra biztosítani róla, hogy csodálatosnak látom őt még akkor is, ha fáradt és zilált mindenki más szemében. Mert ott van az arcán egy állandó békés mosoly, elégedettség érzet. Bennem Lisa első mosolya váltotta ki, neki Yvy, az első alkalom, hogy kézbe vette...
- Ne szidd meg nagyon, neki köszönhetem ezt a meleg fogadtatást - válaszolok halvány mosollyal miközben belépek és az ajtót is behúzom magam mögött. Gyorsan leveszem a kabátomat is, rutinosan akasztom fel a fogasra majd a kutyát gondosan kerülve újra Heidi elé lépe és ezúttal az ölelésem sokkal meghittebbre sikerül. Még egy gyors csókot is adok a szájára, ha engedi. Semmi kényszer vagy sietség, egyszerűen engem a tény tölt el jó érzéssel, hogy őt fogom, velem van és nem akarok belőle engedni ilyen hamar. Yvy úgyis bármelyik pillanatban pontot tehet a cselekedeteim végére és még csak haragudni sem tudok érte. Sőt, ha nem aludna, valószínűleg őt is felvenném. - Hogy vagy? Yvy hagyott legalább egy keveset pihenni az éjjel? - nézek le rá, amikor elengedem az ölelésemből végre és megállom, hogy eltűzzem az egyik tincset a hajából a füle mögé.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyHétf. Jan. 08, 2018 9:16 pm
 



 




Nath and Heidi


A kórházból hazafelé tartva rengeteget gondolkoztam, hogyan is legyenek majd a dolgok a későbbiekben. Persze Yv fogadására kellőképpen felkészültem, mindenfelé kelléket beszereztem a számára. A kérdés csak az volt, hogy hogyan vezessem majd fel a testvéreimnek a külön költözés ötletét. Bár eddig még csak nézegettem a lehetségesen megvásárolandó lakásokat és nem találtam meg az igazit. Még most sem, viszont most már a keresési feltételeim is kicsit tágultak. Elbizonytalanodtam. Elvégre az elejétől kezdve, csak magamnak és Yvnek kerestem egy otthonos kis lakást. Most viszont itt volt nekem Nath is. Persze neki is megvan a saját lakása Lisával, és boldog, mindazonáltal a kapcsolatunk is mondhati elég friss, mégis elgondolkodtam... meglehet talán mert nem tini fejjel gondolkodok és hosszú távra tervezek. Erről mindenesetre majd megkérdezem a véleményét.
- Nélküle sem tettem volna másként. - mosolygok fel rá és hagyom beljebb lépni. De azért gyengéden megsimogatom Black fejét aki lihegve vág hátraarcot és letelepszik a szobám ajtaja elé, mint valami örző védő szolgálat. Ösztönösen bújok hozzá, amikor megérzem a karjait körülöttem, s természetesnek érzem a csókját. Úgy érzem, hogy ez így rendben van. Hogy belép az ajtón és átölel. Azt szeretném, hogy ez minden nap így legyen, és hogy Lisát is minden nap magamhoz ölelhessem Yvvel együtt.
- Nem sírós baba, négy öt óránként kel fel. Lassan kezdem kitapasztalni a rendszerét. Azt nem mondanám, hogy teljesen friss vagyok, de aludtam már kevesebbet is. - nézek fel rá, és tudom, hogy szemeim önkéntelenül is csillogni kezdenek. Mindig ez történik ha a lányomra terelődik a szó. Már képtelen lennék elképzelni nélküle az életemet. Olyan érzés, mintha egy hosszú út után végre hazaérkeztem volna. Igazán haza.
- Most tettem le aludni, szóval van egy két szabad órám. Kérsz gyümölcslevet vagy vizet? - mosolygok továbbra is, és kezemmel a kanapé felé intek, hogy nyugodtan foglaljon helyet.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
Nathaniel Jones
Igazság- és hadügy

Avataron : Daniel Gillies
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Jan. 09, 2018 10:00 am
 



 

- Négy-öt? Elismerésem, Lisának éjjelente összejött a hat, de mellette egész nap fél órákat aludt csak - oké, ez nem teljesen személyes tapasztalat, hanem beszámoló a bölcsödéből és a lányoktól, akik vigyáztak rá, amikor sokáig kellett dolgoznom. Az egyetlen szerencsém a lányommal kapcsolatban az volt, hogy hiába nem aludt sokat, nem is akart folyamatosan kézben lenni. Az a fajta baba volt, aki jó ok nélkül nem sírt, helyette csak egyfolytában fenn volt és amikor már sikerült elérnie valamelyik játékot, akkor saját magát elszórakoztatta azzal, hogy rázogatta, akár órákig is. Sőt, miután megtanult ülni, végképp nem zavarta, hogy mit csinálok, amíg lát engem, szóval egy csomó anyuka volt, aki nagyon irigyelt, amiért már pár hónaposan egész napokat gond nélkül eljátszottam vele. Mióta valamennyire az értelme is kezd kibontakozni, még jobb, mert a gyerekeknek kitalált órákhoz igazodik. Ha a napocska világít, lehet zajongani és kiabálni apának, hogy szedje ki az ágyából, de amíg a hold van fenn, éjjel van és aludni kell. Vagy csendesen játszani az aktuális kedvenc macival. Én pedig saját magamnak fél hetet állítottam be a váltásra, amivel elejét vettem egy ideje annak, hogy nyáron minden szombaton öt órakor ébresszen fel...
- Csak vizet - válaszolok kedvesen Heidinek, miközben elindulok a kanapé felé. El kellene végre mondanom neki, miért jöttem ide, de annyira nem akarom. Még. Élvezem ezt a kis békét. Persze azért a kanapéra addig nem ülök le, amíg nem ér vissza Heidi. Tudom, hogy nem kellene folyamatosan védenem, megállom, hogy utána menjek a konyháig, de szemmel azért követem, ahogy összegyűjt mindent, sőt, még segítő kezet is nyújtok neki, ha szüksége van rá a cuccok kihozatalához. Még hogy nem védem? Jó vicc...
A kanapén úgy helyezkedem, hogy mellém tudjon ülni, de most kivételesen nem karolom át. Akkor nem tudnák rá nézni, az arcát figyelni és onnan leolvasni az érzéseit. Most erre szükségem van, a tudatra, hogy semmire nem kényszerítem, mindenben övé a döntés. Mert csak így lesz értelme az egésznek... - Igazából azért jöttem, mert kaptam egy ajánlatot és szerettem volna veled is megbeszélni. Az egyik kollégám legalább három évre Washingtonba megy, de nem akarja eladni a házát. Bérlőt keres, és gondolkodom rajta, hogy jelentkezem. Emeletes ház a kertvárosban, négy hálószobával... - valahol még képek is vannak róla a telefonomon, de addig nem akarom megmutatni, amíg nem tudom, érdekelné-e az egész Heidit. Tudom, hogy tervezte a külön költözést a testvéreitől, ahogy én is hónapok óta próbálok egy másik, nagyobb lakást találni hasonló helyen mint ez. Lehet, hogy előre szaladok a dolgokkal, amikor egyből arra kérem, próbáljuk meg együtt, de ez az egész szó szerint az ölembe hullott a hét elején. Persze Peterson csak márciusban fog elutazni, de ennyi nem igazán lehet akadály. Sőt, Heidinek nem is kell most döntenie, elég, ha elgondolkodik az egészen és februárban választ ad, amikor már Yvy is majdnem betölti a fél éves kort és teljesen beáll a rutinja...

//hogy én ezért mit fogok kapni a bátyáidtól x"D
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyKedd Jan. 09, 2018 2:03 pm
 



 




Nath and Heidi


A konyha szekrényből gyorsan kerítek két poharat s míg az egyiket a hütőből kivett vízzel töltöm meg, addig a másikba a még tegnap délután lepréselt narancslevet töltöm ki. Miután az üvegeket visszapakoltam a hűtőbe csendes léptekkel sétálok vissza a kanapéhoz.
- Én is szeerencsésnek érzem magam. - teszem le a dohányzóasztalra mosolyogva a poharakat. Mielőtt leülnék még csendesen az ajtóhoz suhanok és Blacket átlépve bekukucskálok. Lányom néma csendben szuszog a kiságyában, ahogy nem sokkal korábban letettem. Azért az éjjeli szekrényen lévő babafigyelőt bekapcsolom, s így már teljesen nyugodt szívvel megyek vissza Nathez a nappali behúzva magam után szobám ajtatját. A babafigyelő másik felé piros fénnyel égve a dohányzóasztal jobb sarkában kapott helyet. Eztkövetően végre magam is csatlakoztam Nath mellé a kanapén ülve és belekortyoltam a narancslébe.
Amikor felfogtam a szavai értelmét egy pillanatra a teljes döbbenet vehette át az uralmat az arcvonásaim felett. Elvégre ismertem őt. Nem volt az a fajta aki elkapkodná a dolgokat, sem a magánéletben, sem pedig a munkában. Ami kettőnk között volt, az pedig még mondhatni rettenetesen friss volt, legalább is a külső szemlélők számára. Mondjuk néha még számomra is, ennek ellenére nem volt kétséges részemről, hogy vele szerettem volna tölteni az életmet, vele és Lisával és a fiával, mint egy család. De az eszembe sem jutott, hogy esetleg ő is éppen ezen gondolkodik.
- Ez nagyon jól hangzik. Szeretném ha megpróbálnánk. - suttogtam megilletődve, nem feltétlen csak azért mert Yvy alszik. Hanem mert nem éreztem helyénvalónak a világba mondani azokat a dolgokat, amelyeket meg akartam tartani csak kettőnknek. Mosollyal az arcomon bújtam a karjai közé, és elöntött az a természetes érzés, ami vele mindig is jelen volt. Hogy így van rendben.
- Egyébként én is nézegettem több szobás lakásokat, az útóbbi néhány napban. - vallottam, be, hogy nem volt egyedül ezzel az ötletével, miszerint ha már költözök, akkor költözzünk együtt, ha ez neki ismegfelel így.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
Nathaniel Jones
Igazság- és hadügy

Avataron : Daniel Gillies
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzomb. Feb. 24, 2018 2:03 pm
 



 

Mondanám, hogy visszafojtott lélegzettel várom Heidi válaszát a kérdésemre, de a valóság ennél azért kicsit kevésbé drámai. Nyugodt vagyok, mert már napjaim voltak, hogy átgondoljam a kérdést és felkészüljek minden lehetséges válaszra. Heidi nem tud olyat mondani, még a visszautasítással sem, ami miatt megbántódnék. Eleve egyedül akart elköltözni, saját lábra állni és kipróbálni, hogyan boldogul magában Yvy-val és én ezzel az ajánlattal pontosan ezt a nem könnyen meghozott döntését teszem kockára. Másik oldalról pedig ott a lehetőség, hogy igazán kipróbáljuk, hogyan boldogulunk együtt napi huszonnégy órában, amikor nem kell senkinek egy-két óra után elmennie, mert megzavarnak minket, vagy van hátul egy kislány, aki a figyelmünket igényli és így tovább. Tudom, pontosan tudom, mit kérek és mibe ugrom ismét fejest, voltam már nős, éltem együtt valakivel és neveltem már gyereket kapcsolatban és egyedül is. Számomra nem kérdéses, hogy mit szeretnék és átgondoltam-e az egészet, de ott van Heidi is. Ő olyan sokkal fiatalabb nálam, hogy néha nem tudom, miért választott engem, miért nem valaki olyat, aki vele egykorú. Bár, ha jobban meggondolom... Az én korosztályom nagy része is ódzkodik a gyerek vállalástól, igazából folyamatosan döbbentem le a munkatársaimat, amikor kiderül, hogy Lisa nem az első gyerekem és Andy már elmúlt 18 is. Heidiről technikailag még nem tudnak, én nem szóltak legalábbis, de szerintem abban is lesz egy adag vegyes fogadtatás. A főnökömet pedig mindenképp be fogom majd avatni a közeljövőben, mielőtt elkezd azon gondolkodni, hogy esetleg nem lenne jobb, ha megint áthelyeztetne. Hogy ismét jelentkezzek ilyesmire? Na, az esélytelen, előbb mondanék le a nyomozásról, ami az elmúlt két évben a legtöbb időmet felemésztette. Seattle az első igazi otthonommá válik, amilyet még gyerek koromban sem tapasztaltam meg igazán, azóta pedig keresem folyamatosan. És szerintem megtaláltam hozzá a tökéletes helyszínt...
És hiába állítottam magamnak, hogy minden mindegy alapon kérdezem meg Heidit, azonnal elönt az öröm, amikor meglátom az arcán az elfogadás jeleit. Még ki sem kell mondania, már tudom, hogy bele fog egyezni és nem én vagyok az egyetlen, akinek megfordult a fejében ötletként az egész. A szavai kellenek azonban, hogy biztosan tudjam, megértette és tényleg elfogadná az ajánlatomat. Mosolyra húzódik a szám és a szemébe nézve elönt az érzés, hogy most már csak át kell ölelnem őt és nem lesz semmi gond. Rózsaszín szemüveg, mondhatni, amely az elmúlt időszakban folyamatosan alakult ki a szemem előtt éppen vastagodni akar. A törékeny nő a karjaim között, aki egyetlen szavával simán össze tudni zúzni engem, mégis inkább a legboldogabb emberré tesz. Annyira, hogy fogalmam sincs, mivel érdemeltem őt ki magamnak. Egyszerre áll két lábbal a földön és része egy olyan világnak, amelyet csak a legjobbak kaphatnának meg és én biztosan nem voltam az. Nehéz megfogalmazni, mennyire furcsa, ahogy a kétség eltűnik belőlem végképp miatta és nem marad utána más, csak nyugalom. Végtelen nyugalom és szeretet. Az én szívemet két nő mentette meg. Az egyik most lesz három éves, a másik pedig elmúlt huszonnégy.
- Van néhány kép a telefonomon a házról, ha szeretnéd látni is mire mondtál igent. A szobák persze át lesznek alakítva és a bútorok egy részét is elviszik, de biztos vagyok benne, hogy te szívesen dekorálod - művész lelkek és a festés. Heidi esetében már megszoktam, hogy a lehető legfurcsább helyzetekben kapja el az ihlet és szerintem a gyerekszobában már most felkészülhetek a kézzel festett falakra. Mennyi az esélye, hogy a szavazást megnyerem a témáról, mielőtt rózsaszín ruhás királylányok és zöld sárkányok veszik át a terepet? Vagy Lisa kedvenc pónijai... - Ha akarod, megbeszélem Petersonnal, hogy élőben is láthassuk előtte - teszem hozzá mosolyogva, miközben kihalászom a zsebemből a telefonomat. Tudom, Heidi melyik oldalról szeret hozzám bújni és igazából azóta a telefonom nem ott van. Eddig fel sem tűnt, mennyire automatikusan sikerült az egész...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
Heidi Wagner
Igazság- és hadügy

Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptyHétf. Feb. 26, 2018 7:44 pm
 



 




Nath and Heidi


Az utóbbi időben gyakran kezdtem úgy érezni magamat, mint egy mese, vagy egy happy enddel végződő film szereplője. Hiszen annyira vártam és akartam Yvy-t, mint igazából semmi mást ebben az életben. Na jó talán annak idején a Londoni művészeti iskolába járni, de mindent összevetve azért mégsem kellett ennyit küzdenem. Ott nem volt többszöri próbálkozás, elsőre felvettek és be is fejeztem. Többször eszembe jutott, hogy ha elsőre visszautasítanak, akkor talán teljesen másképpen alakult volna az életem. Talán az a rengeteg rossz, amely rémálmokat hozott, és elvette a gyermeki lelkemet, sosem történt volna.
De akkor sosem találkoztam volna Nathaniellel sem. Ezért pedig úgy érzem, hogy megérte keresztül mennem azon a rengeteg rémes dolgon, a számtalan magányos éjszakán, és titokban átsírt egyedül töltött nappalokon. Megérte újra és újra felállni a földről, sokszor egyedül, többször a testvéreim támogatásával, akik bár nem tudták a pontos okokat, sosem hagytak magamra, de engedték, hogy a saját utamat járjam.
- Persze, hogy szeretném látni. - bólintok mosolyogva, és szemem akaratlanul is a szobám, kislányom felé rebben. Folyamatosan figyelem őt, még akkor is ha egy ajtó, vagy egy szobányi tér választ el tőle. Néha olyan, mintha nem létezne más csakis Yv, de ez sokszor csak néhány óráig tart. Aztán ismét eszembe jut Nath és gyakran a testvéreim és most már Lisa is. Ők az én mindenem. Az én kis családom.
- Jól hangzik, valamelyik nap szerintem Lars és Wald is itthon vannak. Szerintem szívesen vigyáznának Yvyre. Még valószínűleg nem viselne jól egy hosszabb napot. - vetem fel, és magamban feljegyzem, hogy feltétlen beszéljek erről a srácokkal, lehetőleg még ma este, ha Nathnak sikerül leszerveznie az időpontot a kollégájával. Bár eredetileg egy teljesen saját otthont szerettem volna, így nem tűnik butaságnak a bérlés. Addig is festek és az eladott képek árának egy részét hozzáteszem a lakásra szánt pénzhez. Így előbb utóbb azért egy szép összeg fog összegyűlni.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
Nathaniel Jones
Igazság- és hadügy

Avataron : Daniel Gillies
Kor : 46

TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) EmptySzomb. Ápr. 14, 2018 12:04 pm
 



 

Nem gondoltam, hogy Heidi ilyen gyorsan belemegy. Fel voltam készülve mindenre, kezdve az azonnali visszautasítástól a hosszabb meggyőzési vita folyamatig. Voltak érveim mellette és ellene is, ötleteim és képeim, hátha a vizuális segítség túllendíti a holt ponton. Állíthatom én magamnak, hogy azért jöttem ide, mert éppen adódott az alkalom, de tisztában vagyok vele, hogy ez ennél mindig is sokkal több volt. Heidi a nő, akit imádok és a lánya is egyre inkább a szívemhez nőtt, ráadásul a legkisebb problémája sincs a ténnyel, hogy mennyire zavaros és komplikált a családi helyzetem. Előtte semmit nem kell eltitkolnom a magánéletemből, a munkám iránti megszállottságomat is jól kezeli, ráadásul a legszebb szíve van, amit csak teremthettek. Nem áltatom magamat azzal, hogy nem lesznek kisebb súrlódások, ahhoz túl régóta nincs öt év feletti nő az életemben, de a gondolat, hogy neki és a két királykisasszonynak a kezébe kerül az életem irányítása még csak meg sem ijeszt. Inkább várakozással tölt el. Egy saját otthon pedig igazán jó kezdés az egészhez.
- Ha ezt akarod, legyen. Azért, van némi tapasztalatom a babahordozó cipelésében, ha úgy gondolod, mégis magad mellett tartanád - Yvy ugyan csak pár hónapos, de azzal tisztában vagyok, hogy hosszú távon igencsak megterhelő őt kézben tartani vagy a kocsit emelgetni minden olyan helyen, ahol még nem került sok az akadálymentesítésre. Ha visszagondolok, soha nem volt problémám az edzőtermekkel, de azóta vannak a legjobb állapotú karizmaim, hogy Lisa bekerült az életembe. Sokkal örömtelibb és kimerítőbb elfoglaltság tud lenni az ő szórakoztatása mint bármelyik súlyzós edzés egy teremben. És szeretném, ha Heidi lánya is teljesen megszokná a jelenlétemet, bízna bennem és képes lennék őt megnyugtatni. Yvy még túl kicsi, hogy felismerjen arcokat, de hangokat és illatokat már képes és tudja, melyik jelent biztonság érzetet, melyik pedig ismeretlent. Én nem akarok az utóbbi kategóriában ragadni vele. Soha.
- Van valami programod szombat délutánra? Ugyan hűvös lesz, de napos időt mondanak és én ki akarom vinni Lisát a kézműves vásárra a piactéren. Igazából pár kollégám is kinn lesz, szeretnének megismerni. Azt hiszik, én találtalak ki - enyhén szólva. Ugyan vannak képek a telefonomon Lisáról, Heidiről és Yvyról is, de nem nagyon mutogatom őket. Ráadásul van egy nem kicsi paranoiám, ami miatt igencsak erős biztonsági falakat rakok a telefonomra és nem tartok semmi személyeset a munkahelyi gépen vagy az asztalomon. Ha az FBI a munkahelyed és emberkereskedelemre szakosodtál, akkor igen jó esély van rá, hogy láttál sok ronda dolgot. És az ilyen mocskokat nem nagyon tartja vissza olyasmi, mint a törvény áthágása még egy ponton a másik húsz mellett, amikor felkínálnak egy gyermeket eladásra. Sok szülő nem is tudja, hogy csak azért nem fosztották meg a sajátjától, mert a közösségi oldalak képei alapján nem volt olyan vevő, aki a kívánt összeget fizette volna érte. Ez az életemnek azon része, amelyet nem nagyon osztok meg senkivel és még a munkatársakkal sem tárgyaljuk ki. Csak próbáljuk az iroda falai között hagyni, amennyire ez lehetséges...

//nem a legjobb, de kicsit elhavazott a suli, igyekszem felhozni magamat Smile
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Heidi szobája (Wagners)
Heidi szobája (Wagners) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Heidi szobája (Wagners)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Wald szobája (Wagners)
» Lars szobája (Wagners)
» Parkolóhelyek (Wagners)
» Közös terek (Wagners)
» Elijah szobája (Bum(mer))

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
 :: 
Wagners
-
Ugrás: