KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Róma

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Róma
Róma EmptyHétf. Május 15, 2017 10:44 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyKedd Május 16, 2017 1:26 pm
 



 

Chantal and Chloe




Sok minden átalakulóban volt az életemben, és még mindig nem hittem el, hogy terhes vagyok. Nekem ez az állapot álomba illett volna, hiszen nem sok esélyt jósolgattak, és féltem is, mert Joel steril…amiben nem kételkedem, de a tudomány tévedett, és lám mégis megfogant bennem egy másik élet. Jelenleg egy sejtcsomóra emlékeztet, az ultrahangfelvétel alapján, mégis tudom, hogyha eljön az idő, akkor ki fognak alakulni a szervei, és kézzel fogható baba lesz belőle. A gyerekem. A lányom, vagy a fiam…a neme nem érdekel, csak épségben tudjam a világra hozni. Joel remekül helyt állt, de azóta még nem igazán ocsúdtunk fel a meglepetésből, hogy a keresztelő után, mi magunk is szülői örömök elé nézünk. Senkinek nem mondtam még el, a tizenkettedik hetet sem értük el, így jobbnak láttuk, ha titokban marad egyelőre. A nagymamám meghívása úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Nem készültem rá, nem is tudtam, hogy mit mondjak rá. Egy teljes hét Rómában? Eleinte még ódzkodtam tőle, hiszen borzalmasan hosszú lesz a repülőút, viszont nem maradok társaság nélkül. A nagymamám hóbortja, hogy gyűjtse a tehetséges fiatalokat, talán ezért, talán csak eljutott hozzá az információ, de felkérte az egyik helyi múzeum kurátorát is, hogy tartson velem. Melyikünkért volt az utazás? Nem tudnám megmondani, ha Marigold Stormról van szó, de sejtéseim szerint mindkettő szerepet játszott benne. Egy ifjú titán oldalán ismerhetem meg az Olaszhon bölcsőjét, a művészetek fellegvárát. Chantalról némi kutatómunkát végeztem, hogy mégis mi lenne a közös nevezési pont, de rájöttem, hogy felesleges, mert igazán akkor fog ez kiütni, ha belevágok a „nyaralásba” . Nem tétlenkedtem, felhívtam a nagyit, hogy elfogadom a meghívását, és belecsapok a lecsóba. Európába megyek, egy karnyújtásnyira leszek Párizstól, de mégis, ami a legjobb az egészben, hogy végre megkóstolhatom az olasz pizzát. Nem vagyok válogatós, de ez a kulináris világ messzebb áll tőlem, mint a keleti, vagy a francia, de soha nem zárkóztam el előle. Tudtam, hogy Joel nem díjazná az utazásomat, hát úgy döntöttem, hogy az indulás napjáig eltitkolom. Képes lenne visszafogni, vagy ne adj isten…ááá nem olyan, bár nem tudom, hogy mit vált ki belőle az, hogy a gyerekét hordom a szívem alatt. A jövő túl kockázatos volt egyelőre, igyekeztem kihasználni a jelen adta lehetőségeket. A kutyámról gondoskodnom kellett, és én ezt meg is tettem, mert nem mondtam le arról, hogy magammal vigyem. A drága apukajelölt annyi plusz műszakot vállalt be, hogy a héten nem is jutott időnk a találkozóra, ezért üzenetet hagytam neki, hogy hívjon fel, amikor egy kis ideje lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy éppen akkor fog ez megtörténni, amikor a melltartómat igyekszem a tükör előtt becsatolni.
- Szia…öhm..igen akartam veled beszélni. – a vállammal támasztom meg a telefont, és az egész alakos tükör előtt nézegetem, hogy melyik ruhát válasszam a repüléshez, miután a két kis kapocs a helyére kerül.
- Igen…szóval szeretném, ha nem akadnál ki, de a mai napon elutazom. – néma csendet vártam, de helyette jött a kérdések armadája. Már nem tudtam követni az ötödik után, így lehunyom a szemhéjamat, és egy mély lélegzet után nyögöm be a riposztot.
- Rómába…kérlek hallgass meg. Tudom, hogy félelmetes, de úgy hiszem, hogy ez az egy hét nem olyan sok idő, és ki fogod bírni, meg én is. Nem készülök hülyeségre, mert nem is egyedül utazom, hanem egy új ismerőssel.  Lánnyal fogok, és a nagymamám odakint vár ránk a repülőtéren, ha landoltunk. Nem fogok össze-vissza enni, sem idegeskedni. Joel…szükségem van erre. Ki kell kapcsolódnom, olyan régen élveztem bármit is, hogy úgy érzem, ez most jár nekem. – csendesem el, amivel elérem, hogy ő is lehiggadjon egy kicsit.
- Vigyázni fogok magamra, és tudod, hogy nem veszek el. Kuba az másik eset volt…nagyon szeretlek, de ezt most egyedül kell, mármint tudod, hogy értem. A munkádtól nem tudlak elszakítani, és nem is akarlak. Rendben, írni fogok, és hívni is. Rómába megyek… - könnyesedik be a szemem, de már a boldogságtól. A pakolás ezután már könnyűszerrel fejeződik be.

***

A kettes terminál előtt állok, akkora a hangzavar, hogy nem tudom beazonosítani az indulási időnket, de ami még jobban aggaszt, hogy nem látom még sehol a másik felemet, aki egy teljes héten át, most a társam lesz. Vajon tényleg annyira kedves, mint a hozzászólások takarták…fiatalnak tűnt a képek alapján, talán velem egyidős, de pontos adatot nem találtam róla. A nagymamám ítéletében bízom, így csak türelmesen várakozom tovább. Egy narancssárga A vonalú ruhát választottam, hozzá egy színben passzoló topánkát, a hajamat meg felfogtam egy laza lófarokba. A kék lélektükreim sürgetően mérik végig az előttem tornyosuló embermasszát, mire feltűnik egy kis kezecske.
- Öhm…te vagy? – kiáltom oda, de a hangomat elnyeli a tömeg. Újra megpróbálom, de addigra nekem jön valaki, és a kis hordozó felborul szintén. A kutyám elszabadul, és hangosan vakkantva indul meg a hozzám közeledő lány felé.
- Vigyázz…nem bír magával. – szólok oda, mert utána már esélyem sincs kapni. Brutus ugrálva szerzi meg magának, ami jár…ebben az esetben az utazótársam táskájának egyik pántját.


A hozzászólást Chloe Ward összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 23, 2017 10:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyKedd Május 16, 2017 10:36 pm
 



 




To: Chloe
Mikor a főnök az irodájába hívatott pár nappal ezelőtt, nem igazán tudtam, hogy félnem kellene, izgulni vagy szimplán világgá szaladni. Sosem lehet tudni, hogy mi kivetnivalót talál egy főnök az ember munkájában, szóval nem túlzok, ha azt mondom, hogy kisebb görcs dübörgött a gyomrom helyén és vattát tudtam volna köpni, miközben közeledtem az irodája ajtaja felé.
Ami a legrémisztőbb, hogy sosem lehet semmit leolvasni az arcáról. Se szomorúságot, se örömet, se elégedettséget... semmit. Most is póker arccal ült az asztala mögött és, csak annyit mondott, hogy "Foglalj helyet". Igazából, már ez elég bizalom gerjesztő volt, hiszen, ha pikkelne rám valami miatt, azt mondta volna, hogy tedd le a hátsód, vagy ilyesmi.
Ruhámat lesimítva oldalamon végül helyet foglaltam és kíváncsian, csendben pislogtam rá. Végig gondoltam a heti munkáim eredményét, hogy mit csináltam jól és mi lehet, ami kevésbé volt sikeres, de tényleg gőzöm nem volt róla, miért hívatott be magához. Hála az égnek viszont, hamarosan megszólalt.
-Rómába utazik, Miss Lefevre.- közölte szárazon, minek hallatán szemöldökeim az égig szaladtak és már-már kibukott belőlem a kérdés, hogy miért meg minek meg hasonlók, ugyanakkor ott dübörgött bennem az is, hogy RÓMA!!! Egek! Mióta is szeretnék Olaszországba menni? Mióta az eszemet tudom?
-Egy igen neves művésznő szeretné a segítségét kérni. Három nap múlva megy a gép és egy hétig lesz ott, valamint elkíséri önt Miss Marigold Storm unokája is.- közölte tovább a tényeket és most, még az se zavart túlzottan, hogy mindezeket tényként közölte. Nem kérdezte meg, hogy ráérek-e vagy nincs-e ellenemre a dolog... dehogy. Ez van, ezt kell csinálni, én pedig majd kiugrok a bőrömből. Nem is kérdezgetek semmi hülyeséget. Minek?
-Ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen egy tanfolyamon, melyet ő tart, mivel szemmel tartja egy ideje az ön munkásságát. A legutóbbi kiállításra, melyet egyedül tervezett meg, érkezett pár igen neves olasz művész is. Gondolom, ők ajánlották be.- pakolgatott pár papírlapot maga előtt, ami szerintem inkább volt pótcselekvés, mint szükséges tevékenység, de kit érdekel ez ilyenkor?
-Van valami ellenvetése?- pillantott rám végül kérdőn, mire gondolatban mantráztam picit, hogy ne álljak neki visítva ugrándozni a főnök irodájában, végül nagy nehezen rá vettem magam, hogy megszólaljam.
-Nem, dehogy.- és ennyit sikerült végül kipréselnem magamból, de gondolom, értette ő amúgy is, hogy miért. Egy ilyen lehetőség nem terem minden bokorban, úgyhogy hülye lennék kihagyni. Ráadásul... Róma. A reneszánsz bölcsője, a művészetek otthona és az a város, amit olyan régóta meg akarok nézni. Bár anno úgy képzeltem, hogy a nászutamon fogok oda eljutni, de azt hiszem, ez még azt is übereli, mivel egy tanfolyamra lettem épp hivatalos. Őrület.

***

Izgatottan lépkedek végig a repülőtér padlóján magam után vonszolva bőröndömet, melyben a tényleg, csak, nagyon szükséges holmijaimnak szorítottam helyet. Nem is igazán figyeltem senkire a repülőtéren, pedig máskor azzal szoktam múlatni az időt, hogy a körülöttem járkáló emberek arcát fürkészem. Most azonban azon járt az agyam, hogy mi mindent fogok csinálni és, hogy mégis, milyen lesz a kísérőm, már, ha lehet annak nevezni. Hiszen, a művésznő unokájával fogok utazni, aki úgy tippelem, szintén szeretheti a művészeteket és talán, még elég jó fej is ahhoz, hogy csavaroghassunk együtt.
Gondolataimból egy furcsa "Te vagy?" kérdés zökkent ki, mire felpillantok és egy körülbelül velem egy korú, igazán csinos fiatal nőt pillantok meg. Nem igazán tudom, kit kell keresnem, de eszembe jut, hogy a legjobb, ha megkérdezem tőle, mire valaki meglöki a nőt, minek köszönhetően elszabadul a kutyája. Hirtelen megtorpanok, mert az állat egyértelmű célpontja rögtön én vagyok, de szerencsémre nem úgy fest, mint aki meg akarna ölni. Sokkal inkább izgatott a drága, szóval megpróbálok olyan pózt felvenni, minek köszönhetően akkor sem fogom hanyatt dobni magam, ha nekem ugrik a kutyuli és várom a várhatót.
Szerencsémre, elég jól kijövök az állatokkal, szóval miután össze vissza nyalja kezeimet a kutyus és sikeresen le is guggolok hozzá, sikerül némiképp megszelídítenem.
-Lehet, hogy izgul a repülés miatt.- pillantok fel közben a nőre, akiről még mindig nem tudom, hogy ő az e, akit keresnem kell.
-Te vagy Marigold Storm unokája?- egyenesedek ki végül, miközben a kutyának továbbra is ott tartom kezeimet, hogy nyalogathassa kedvére. Még mindig jobb, mintha a ruhámat tépné szét vagy a nyálát törölné belém.
-Chantal Lefevre vagyok, a Művészetek Múzeumának kurátora.- mutatkozok be, bár kezet inkább nem nyújtok a nő felé, mivel tocsog a kutya nyálban, de nem izgatom magam emiatt, mivel van mosdó a repülőtéren, ahol majd megmoshatom. Sokkal inkább izgat most az a kérdés, hogy megtaláltam-e azt, akit kell vagy sem.

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptySzomb. Május 20, 2017 10:08 am
 



 

Chantal and Chloe




A repülőtérre általában időben érkezem ki, ez alól csak Kuba képezett kivételt, amikor hazudnom kellett, hogy feljussak a járatunkra, különben soha nem utaztam volna el Havannába. A remek légkör ellenére is feszít a hasam, megint ennem kellene, de csak óvatosan, mert bizonyos ételektől felpuffadok, és a szagoktól hányinger kerülget, de alapvetően jól viselem a terhesség első szakaszát. A rendelőben tett látogatásom óta nem sok minden változott meg, időt hagytam Joelnek, hogy megeméssze a történteket. Nagyon hősiesen helyt állt, de nem akartam, hogy kényszerből legyen az, hogy összeköltözünk. A kapcsolatunk megerősítésre várt, és nem az esküvőre szóló harangok miatt. Kedvesen, és megértően viselkedett velem, de azóta még nem hozta szóba, hogy ellátogatott volna bármely szakemberhez. Nem fogja annyiban hagyni, elméletben steril, és biztos voltam abban is, hogy előbb vagy utóbb, de elérünk ahhoz a ponthoz, hogy felmerüljön az apaság kérdése. Nem szerettem volna, ha nekem támad, mert abban a pillanatban tudni fogom, hogy vádol, és nem bízik bennem. Megerőszakoltak, esélyem se lett volna egy gyerekre, hát még arra, hogy mással intim viszonyba kerüljek. Megbélyegezne, és azt hiszem, hogy az a törékeny bizalom, ami kialakult közöttünk, dugába is dőlne, mert ismerem magam annyira, hogy ezt nem bocsájtanom meg neki. Talán még jobban fájna, mint bármi más. Vajon benne is hasonló gondolatok vertek gyökeret, csak nem beszél róluk? Nem tudom, de most itt áll előttem egy nagyszerű utazás, és egy felejthetetlen élmény.
- Brutus nyughass. – a lábammal védem a mellettünk elhaladó emberektől, de túl izgága, és félek, hogyha kiszabadul, akkor nem fogják tudni megállítani. Az extra költségeket a nagymamám állta, amikor kijelentettem, hogy a kutyámat is viszem. Nemsokára elveszik tőlem, és be is nyugtatózzák az útra, de addig a legjobb neki is, ha velem marad. A tekintetem sürgetően pásztázza a tömeget, de hamarosan feltűnik a képről látott személy. Felemelem a karomat, hogy felfigyeljen rám, de valaki meglök, és kiszabadul a kis ördögöm a ketrecéből. Utána kiáltok, de későn hajolok le hozzá, így nem strapálom magam. Néhány másodpercig kihagy a szívverésem, de a közeledő lány pozitívan áll a dolgokhoz, és megpuhítja őt. Leguggol, és édesen szagoltatja meg a kezét, hogy ne féljen tőle. Ettől a jelenettől is könnybe lábad a szemem, de betudom ezt a hormonok ugrálásának. Odasietek melléjük, és a tekintetem a fiatal nőre függesztem.
- Soha nem repült még, így nem csoda, ha izgul. – egy szelíd mosollyal húzom oda a ketrecét, hogy visszategyem majd, de még így is látom, hogy az újonnan érkező engem bámul.
- Én lennék az unokája, és te leszel akkor… - mutatok rá, de beelőz, és bemutatkozik.
- Örvendek Chantal, és örülnék neki, ha továbbra is tegeződnénk. Chloe Ward vagyok, de nyugodtan szólíts csak Chloenak, vagy ahogyan tetszik. – a mosolyom még szélesebb lesz, és elkapva a rosszcsontnak a nyakörvét, elrángatom a közeléből.
- Most lesz fél éves, és mindent játéknak él meg. Nem bírtam itthon hagyni, lett volna, aki vigyáz rá, de már így is úgy érzem, hogy sokszor teher másnak. Az enyém, és bevállaltam, hogy a gazdája leszek, nem akarom megszegni ezt az ígéretemet. – fektetem vissza a helyére, de több ízben nyal végig, és nem is engedi olyan könnyedén, hogy becsukjam az ajtaját.
- A gépünk egy órán belül felszáll, szerintem menjünk, intézzük el a papírmunkát. – húzom ki magam, és megigazítom a táskám pántját. A napszemüveg a mélyén pihen, de bízom benne, hogyha Rómába érünk, akkor lesz alkalmam használni is. A végén a bőröndöm húzásával indulok meg a lánnyal együtt, de hozzáigazítom a lépéseimet.
- Mióta dolgozol a múzeumban? A mamám nagyon kritikus, nem rossz értelemben, csak úgy gyűjti a tehetségeket, mint más a szalvétapapírt. – gesztikulálok, és beállok az előttünk lévő sorba. A beszállókártyákat be kell váltanunk, és még ott az útlevélellenőrzés is, sőt a motozás. Brutust a két lábam közé teszem, és máris egy müzli szelet után kutatok, szétnyitva a bombabiztos kacatomat.
- Ms. Ward és Ms. Lefevre…kérem fáradjanak velem. – hirtelen megugrok, és kiráz a hideg is, mert tőlünk két méterre egy, a húszas évei végén járó olasz pasi áll meg, és meleg, csokoládébarna íriszeivel minket fürkész.
- Öhm…és Ön kicsoda? – csúszik ki a számon az egyértelmű kérdés.
- Tiziano vagyok, a kísérőjük. A nagymamája nem szólt, hogy első osztályon fognak utazni, és maguk mellé rendelt? – egy aprócska mosoly játszik az ajkai szegletében, és ettől bármelyik lánynak megugrana a pulzusszáma, hát akkor nekem, aki állapotos?!!
- Valahogyan ez elfelejtődött.. – harapom el a mondat végét, és a mellettem álló lányra pillantok, akinek szintén egy kisebb sokk lehet ez.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyHétf. Május 22, 2017 12:47 pm
 



 




To: Chloe

A kis gézengúzról közben kiderül, hogy a neve Brutus, mivel megérkezik a gazdája is, aki remélhetőleg épp az a nő, aki elkísér: Miss Storm unokája.
Kíváncsian mérem végig az igen csinos fiatal hölgyet, majd elmosolyodok a magyarázkodásán. Hiszen egy kutyáról van szó. Ilyenek. Kis izgágák.
-Semmi gond. Én is izgulnék a helyében, ha nem utaztam volna még gépen. Bár, én így is izgulok.- nevetem el magam, hiszen annak ellenére, hogy ültem már repülőn, mindig izgulok. A felszállás és a leszállás még mindig olyan dolgok, amelyeknél kissé parázok. Ha már fent vagyunk a levegőben nincs nekem semmi gondom.
-Én is nagyon örülök Chloe.- mosolyodok el és valamiért, már most úgy érzem, hogy kellemes kis utazás áll előttünk. Kicsit aggódtam amiatt, hogy majd esetleg egy elkényeztetett libával kell utaznom, hiszen egy neves művésznek akár olyan unokája is lehetne, de Chloe egyáltalán nem tűnik olyannak, sőt. Szimpatikus nő már most.
-Hát igen, egy kutyus nagy felelősség. Én is épp azon gondolkozok, hogy szeretnék majd egyet, de még nem sikerült eljutnom odáig, hogy meg is valósítsam.- mosolygok továbbra is, miközben figyelem Brutust, akit ekkorra már visszatessékelnek a helyére.
-Persze, mehetünk.- bólintok és el is indulok vele, hogy becsekkoljunk meg minden hasonlót elintézzünk, hiszen hamarosan megindulunk. Nem tudom, hogy fogom bírni ezt a hosszú utat, hiszen még sosem voltam Európában, tehát két óránál többet nem is repültem. Bár, ahogy Chloet elnézem, nem fogunk közben unatkozni. Biztos találunk majd közös témát, amiről beszélhetünk, mint például a mamája vagy a munkám, vagy épp az, hogy ő mivel foglalkozik.
-Nem tudom, hogy mennyire vagyok nagy tehetség, de már lassan fél éve vagyok a múzeumban, ebből pedig 4 hónapja vagyok kurátor.- válaszolok készségesen és már épp rákérdeznék, hogy ő mivel foglalkozik, de megjelenik egy pasas -a meglehetősen sármos fajtából- és bennem akad a szó.
Chloe persze közben megtudakolja, hogy ki ez és mit akar, minek köszönhetően kiderül, hogy bizony ez a krapek fog minket kísérni Rómába, amit én személy szerint nem nagyon tudok bánni.
-Heló. Chantal vagyok.- mutatkozok be a pasinak kezet nyújtva, ha már ezek szerint ő lesz a kísérőnk, majd körbe sasolok, hátha meglátom, hova is kellene mennünk.
-Épp készültünk becsekkolni.- járatom a számat, mert hát Chloe eléggé úgy néz ki, mint aki zavarban van, amit meg is tudok érteni. Én se számítottam rá, hogy egy ilyen pasit mellénk fog rendelni a nagyanyja.

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyKedd Május 23, 2017 10:22 pm
 



 

Chantal and Chloe



Első pillantásra Chantal nagyon energikus, és már alig várom, hogy szóval tartson, de valahogyan ez a kocka megfordul, és én leszek az, aki többet beszél, holott ez nem jellemző rám. A pasik esetében másképpen működök, akkor aztán van minden, mint a búcsúban. El is adhatnának két tevéért, mert az eszem elhagy, de már régen történt ilyesmi, ezért is fura, hogy nekem kell az irányító félnek lennem. A nagymamám tuti biztos nem tévedett, én csak néhány cikket olvastam el róla, de ott mindenki dicsérte, és a facebook adatlapján is, amennyit láttam belőle…egy igazi életkedvelő. Nehéz lenne megmondani, hogy mégis mi az, amiből én személy szerint más vonok le. Kedvesnek tűnik, de vajon neki is vannak olyan sötét foltok a múltjában, mint nekem, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen? Sokat nem filózok ezen, mert a kutyusom lesz a nap sztárja, nem is ő lenne, ha nem akarna egy kicsit a rivaldafényben tetszelegni. Kimerítem a vele kapcsolatos témákat, szerintem még azt nem mondtam el a velem szemben álló lánynak, hogy miért kaptam, pontosabban miért hoztam el a menhelyről. A pszichomókus egy közelebbi viszonyban megengedett, de nem akarom azzal terhelni, hogy mennyire sérülékeny vagyok. A nap süt, babát várok, és Rómába repülök. Nincs okom a panaszra, a többi meg majd alakul magától. Végül úgy döntünk, hogy elindulunk leadni a bőröndöket, és a többi procedúra.
- Egyébként milyen kutyust szeretnél, ha mégis úgy alakul, hogy belevágsz? Én nem gondoltam volna soha, hogy lesz egy, de mióta megvan, már azt lenne nehéz elképzelni, hogy nincs. Megrág ezt azt, és előfordult, hogy bepisilt a kedvenc szőnyegemre, de még szerencsére egyetlen cipőmet se vágta tönkre…ami igazán számított volna. – vigyorodom el, mert ez csak félig igaz, ha nem számolom azt a fél pár edzőcipőt, és szandált. Sebaj, pénz lesz másikra, de ő már pótolhatatlan számomra. A tekintetemmel elmerülök Chantal zöld íriszeiben, és egy mosollyal ajándékozom meg, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a sor csökken.
- Mi a dolga egy kurátornak…oké nagyjából tudom, de más egy olyan ember szájából hallani, aki nap, mint nap ezzel foglalkozik… - kezdenék bele, de megjelenik egy harmadik tag is mellettünk. A srácról egyből lerí, hogy nem amerikai, mármint az akcentusa, és a kinézete miatt sem. Szeretem a déli vidéket, de Joel óta nem igazán néztem meg más pasikat…nem is volt szükség rá, de most kivételt teszek, és végigmérem tetőtől-talpig. Ejha..milyen vállai vannak már. Zavarba jövök a saját gondolataimtól, és a számon kicsúszó kérdések után Chantal siet a segítségemre.
- Igen, ez így van, én vagyok Chloe, mondjuk ez gondolom alap, mármint a nagyi nem szokott mellérókázni, párdon mellébeszélni. – veszek egy mély levegőt, és lesütöm a szememet, de Matteo jót szórakozik rajtam.
- Semmi gond...értem az angolt. Ms. Storm jól felkészített, de az első osztályra nem itt kell becsekkolni. Jöjjenek velem, vagy tegeződhetünk? – dülleszti ki a mellkasát, és azonnal elönt a forróság. Ajaj, ez nem jó, ha éppen most ugrálnak a hormonjaim.
- Elvigyem a kutyádat? – pillant rám, én meg nem tudom, hogy mit kérdezett, de hevesen kezdek el bólogatni rá. Sebaj, ez van, ha elmennek otthonról. A bőröndöm fogantyúja után kapok, és Chantalra nézek, miközben Brutust elviszik.
- Figyelj, én nem számítottam rá, biztosan számolni fogok emiatt a nagyimmal. Készülj fel, hogy ennél meredekebb dolgok is előfordulhatnak, nemcsak az, hogy elénk küld valakit. – nem messze van a másik kapu is, de itt nem tolonganak annyian. Matteo eltűnt, valószínű a kis jószágom sorsát rendezi el, így előveszem az útlevelemet, és átnyújtom a fiatal lánynak.
- Hölgyeim… - pecsétet nyom rá, aztán meg visszaadja, és a fémdetektoros kis állványra bök.
- Menjen át alatta, ha van nemesfém, azt vegye ki, mert be fog sípolni. – nem szerettem az ékszereket, ezért nem is tartottam tőle, szóval fogom magam, és szépen átsétálok. Kissé felszökik a pulzusom, és izgatottá válok, de megúszom a tapizást.
- Ms. Lefevre ön következik. – pillant rá a repülőtársaság munkatársa a mögöttem állóra. A bőröndöket szépen fogom, és át is emelem, hogy azon essünk túl.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyCsüt. Május 25, 2017 10:41 pm
 



 




To: Chloe

Nem igazán tudom még, hogy mit gondoljak erről az egész útról. Csak azt remélem, hogy a főnök nem így akar eltenni láb alól és nem épp valami szervkereskedők kezére adott át, bár, Chloet látva kétlem, hogy ilyesmiről lenne szó. Az tény, hogy, ha már engem hívatnak Rómába, annak biztos nyomós oka van. Jelen esetben az, hogy sok vendég távozott a kiállításainkról pozitív véleménnyel, melyek még Rómába is eljutottak. Büszkének kellene lennem magamra emiatt, de valahogy nem tudok elszállni magamtól, mert tudom, hogy most kell majd csak igazán bizonyítanom. Legalábbis, az az érzésem, hogy komoly tesztek várnak majd rám odaát, Európában. Chloeval viszton biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj. Hasonló korosztály, mint én és vidám csajnak tűnik. Elsőre legalábbis ezt érzem, aztán persze meg van rá az esély, hogy tévedek. Előfordult már ilyesmi.
-Imádom a huskykat és azt hiszem, elég nagy kertem is van hozzá, hogy jól érezhesse magát majd nálam a gézengúz, de még nem szántam el rá magam, hogy megszerezzem magamnak a tökéletes kutyust.- mosolygok kissé zavartan, hiszen nem igazán tudnám megmagyarázni, ha kérdezné, hogy mégis miért tökölök még ennyit a kérdésen. Olyan, mintha azt kellene fontolgatnom, hogy akarok-e gyereket vagy sem. Nagy felelősség egy kutya, ebben biztos vagyok és én nem tudom, hogy meg tudok-e majd birkózni a feladattal. Ráadásul, igen. Olyan, mintha az ember gyereket vállalna, hiszen egy kutya is sok törődést és figyelmet igényel, ráadásul sok múlik azon, hogyan neveli a gazdája.
- Ha tudnád, milyen sűrűn teszik fel nekem ezt a kérdést.- nevetem el magam, de persze nem Chloen vagy a többin nevetek, hanem azon, hogy mennyire nincs középpontban ez a szakma és mennyien nem tudják, hogy egyáltalán van ilyen.
-Igazság szerint, nekem konkrétan sokkal több dolgom van, mint egy sima kurátornak, mert a főnököm egyre több mindent bíz rám, de egyébként kiállításokat tervezek, szervezek és műtárgyakat is én intézek, hogy épp mikor milyen kell, honnan és meddig. Elég összetett munka.- próbálom minél rövidebben, és minél érthetőbben megfogalmazni a választ, mire eszembe jut a kérdés, hogy vajon Chloe mivel foglalkozhat? Ha tippelnem kellene, még modellt is simán mondanék, mert tényleg nagyon csinos nő, de persze nem gondolom, hogy az is. Az egy rizikós szakma.
-Na és te mivel foglalkozol?- kérdezem meg végül, mert amúgy tényleg nagyon érdekel. Ha a nagymamájából indulunk ki, akár ő is valami művészetekhez kapcsolódó munkát végezhet, de az is lehet, hogy valami teljesen mást.
Gondolataim viszont teljesen másfelé terelődnek, mikor megjelenik az olasz pasi, aki úgy fest, akár egy komolyabb férfi lista dobogós helyezettje, nekem pedig a szívem is félre ver simán a gondolatra, hogy velünk lesz egész úton. Ha sok ilyet látok majd odaát, talán vissza se jövök...
-Tegezz nyugodtan, hogyne. Hiszen nagyjából egy korosztály lehetünk, nem?- csicsergek máris, mint valami hülye tini, de képtelen vagyok nem leégetni magam, ráadásul őrülten kíváncsi vagyok, hány éves lehet körülbelül a pasi. Nem, mintha rá akarnék mászni, mert azt azért nem tenném, hiszen nem lenne valami jó belépő Margaret Stormhoz, ha felszedném a ... kijét is?
Miközben a pasi elviszi Chloe kutyusát, ő felém pillant és máris mentegetőzni kezd de én, csak jót mosolygok.
-Te jó ég. Abszolút nem bánom, ha mind ilyen jól fog kinézni. Inkább lesem ezt a pasit a repülőn, mint egy csomó lökött turistát.- vigyorgok ezerrel, bár tudom, hogy most mi is annak számítunk majd, de nem érdekel. Elképesztően menőnek fogom érezni magam, ha én és Chloe egy ilyen pasi kíséretében fogunk utazni. Mint két hercegnő, akiknek túl szexi a testőre.
Miközben Chloe átadja a papírjainkat, én már szedegetem is le az ékszereimet, mert van rajtam bőven. Karkötő, nyaklánc, fülbevaló, gyűrűk és egy köldök piercing -egyetemi évek-, amelyektől megszabadulok és bedobom a kis műanyag dobozba. Miután Chloe átjut a kapun, átvilágítják a bőröndömet és az ékszereimet, mintha lehetne azokba rejteni bármit is, közben pedig fémdetektorral átnéznek engem is. Ezek után még én is csodálkoznék, ha valami miatt sípolna a kütyü, mert akkor vagy rossz, vagy van még bennem valahol piercing, amit nagyon részegen csináltattam anno.
Hála az égnek mindent rendben találnak, így végül haladhatunk is tovább és a szexi olasz is csatlakozik hozzánk pillanatokkal később.
-Te voltál már Rómában vagy sűrűn látogatod a nagymamádat?- kérdezem kíváncsian, miközben ismét azon gondolkozok, hogy vajon minden olasz pasi ilyen helyes-e, vagy épp Chloe nagymamája ügyel rá, hogy a minőségibb fajtából dolgozzanak nála?

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptySzer. Május 31, 2017 10:40 am
 



 

Chantal nagyon kedves, nem gondoltam volna, hogy a nagyim ilyen társat választ mellém, de örülök, hogy nem kellett csalódnom benne, mondjuk már az utazás is olyanfajta meglepetés, amire nem számítottam. Pedzegette az ittléte alatt, hogy látogassam meg, de ez csak szóbeszéd szintjén maradt meg, és nem láttam rá lehetőséget, hogy a közeljövőben megvalósul. Az életem fenekestül felfordult a terhesség miatt. Nem készültem rá, hogy ebben az évben anyukává avanzsálódjak, de hát ez nem akkor jön, amikor szeretnénk, és így is örülök neki. A körülmények kétségesek, de semmi pénzért nem cserélném el a bennem növekvő életet.
- Egy husky nagy térigényű, de ha a kerted megfelelő hozzá, akkor már csak egy kutyus kell. Miért nem szántad még el magad, húzod, vagy még nem érezted az indíttatást rá? – tudakolom meg tőle, miközben sorban állunk. Egy kicsit liftezik a gyomrom, de nem olyan vészes, és a vitaminokat is beszereztem. Borsós áruk van meg kell hagyni, és olyan hosszú a lista, hogy napestig azokat fogyaszthatnám, de egy multiban kiegyeztem, és most azt használom. Az étrendemen nem sokat változtattam, de igyekszem még a nem túl kemény ételek evésére koncentrálni, mert az állkapcsom ennyi idő után is érzékeny, a fogaimról nem beszélve, amiért még vissza kell majd mennem az orvoshoz.
- Valóban? - lepődök meg, hiszen a kurátor szakma nem igazán ivódik be a hétköznapi emberek tudatába…nem tudnák összefoglalni, hogy mivel is foglalkozik, ahogyan én sem. Kicsit elpirulok, de valószínűleg csak a melegtől, amiért a tömeg berekeszti a levegőt egy helyre.
- Utaznod is kell egy-egy tárgyért, hogy úgymond a védelmezője legyél, mielőtt a múzeumba érne? Úristen, akkor rengeteg híres kiállítást láthattál már. – lelkesedek fel, és éppen rám terelődne a szó, hogy mi az én szakmám, de egy jóképű, kicsit kreolosabb férfi szakítja félbe a kezdődő ismerkedésünket, és a nagymamám másik kísérőjeként mutatkozik be. Percekig nem tudok felocsúdni abból, hogy mennyire helyes, és fiatal, de az utazótársam sokkal jobban a helyzet magaslatán van, és át is veszi tőlem a szót. Megrekedek a kinézetén, hatással van rám, és ez az érzés újdonsággal tölt el. Joel mellett nem szokásom másra szemet vetni, és nem is teszem, de most illetlenül végigmérem, és dadogva adom át a kutyámat is, hogy gondoskodjon róla helyettem is. Kettesben maradok Chantallal, és át kell mennünk az első osztályra. Megannyi a különbség a két részleg között. Itt nincsen sor, csak nekünk tartják fent a helyet, és hamar át is megyek a motozáson, meg a kapun is. Az útlevelem még érvényes, minden alkalommal megcsináltattam, mert nem tudtam, hogy hova sodor az élet. Nem bírtam válaszolni a kijelentésére, pedig nekem is hízik a májam, hogy a mamám egy ilyen kaliberű pasit küldött elénk, aki még egy igazi gentleman is ráadásul. Chantalnál sem találnak semmit, könnyedén jut túl az ellenőrzésen, és perceken belül ismételten együtt sétálunk a váróterembe.
- Igen, nekem is nagyon tetszik, és ezért még megróni se tudom a mamámat. Egy istenség, láttad a bicepszét? – kislányos módon csevegek vele, egy kis időre a háttérbe szorítom a mindennapi problémáimat.
- Ó, Rómában még életemben nem jártam, ezért sem tudtam nemet mondani a meghívására. A legtöbbször ő látogat meg engem, mert nagyon sokat utazik, és az éttermem miatt helyhez kötött vagyok. Igen, nem fejtettem ki, de egy francia kis csodám van a belváros szívében. A Revoir-t talán jobban ismered a nyugati konyha miatt, ott dolgoztam előzőleg, de a séffel nem jöttem ki túl jól, aztán inkább valóra váltottam az álmomat, és a saját magam ura lettem. – ecsetelem vígan, némi szomorúság vegyül a hangomba, mert nem tudom, hogy meddig érezhettem még ezt. A gyerek mellett nem biztos, hogy lesz időm rá, sőt…beszélnem kell az édesapámmal is nemsokára, de még várok. A három hónap még nem telt le, és nem akarom világgá kürtölni, hátha becsap a ménkű.
- Hölgyeim kérnek pezsgőt? – jön oda hozzánk egy tálcával a légi kísérő, de határozottan megrázom a fejemet.
- Köszönöm, de én nem iszom alkoholt. – utasítom el, és leülök, amíg nem nyitják meg a kapukat, hogy felszállhassunk a gépre.
- Jártál már a Revoirban? – érdeklődöm tőle, és lehuppanok az egyik kényelmes fotelbe az előtérben. Igazi luxus ölel körbe minket, és ezt kár lenne tagadni, de mindegyik nő élvezi.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptySzer. Május 31, 2017 6:12 pm
 



 




To: Chloe

Úgy tűnik, hogy egész jól el tudunk cseverészni, amiben őszintén, nagyon reménykedtem. Nincs is annál rosszabb, mint amikor az ember össze van zárva egy ilyen útra egy olyan emberrel, aki alig szól két szót egész úton. Mondjuk az se jobb, ha valaki végig fecsegi, de a kettő közti adag az szerintem kell. Nekünk pedig úgy tűnik, hogy nem lesz ezzel bajunk, mert a kutyás téma máris olyasmi, ami felkelti Chloe érdeklődését.
-Van egy kisebb kert a házam mögött, de nem az a fő gond, hanem, hogy elég sokat vagyok a múzeumban. A főnököm minden munkát át passzol nekem, így aztán felesleges lenne még kutyát tartanom, hiszen azzal foglalkozni kell.- mesélem el röviden, mi is az ami visszatart ettől a komoly döntéstől, holott már annyira nagyon szeretnék egy kis kutyát, hogy irigy vagyok, akárhányszor látok valakit egy négy lábú baráttal. Azt hiszem, hamarosan beszélnem kell a főnökömmel, hogy szálljon le rólam. Talán, most Chloe nagymamájával sikerül annyira összebarátkoznom, hogy mindenféle félelem nélkül inthessek be a főnöknek. Nem arról van szó, hogy máson szeretnék felkapaszkodni, csak könnyebb úgy boldogulni, ha a háttérben közben pár befolyásos ember mosolyog az ember neve hallatán nem pedig tüzet okád.
-Igen, olyanra is volt már példa, de megtörtént már az is, hogy egy gyűjtőt fel kellett keresnem személyesen és rávenni, hogy adja kölcsön a múzeumnak azt a műtárgyat. Telefonon nem adta be a derekát, de nekem sikerült meggyőzöm.- kuncogok és bár a világért se akarok én nagyképűnek tűnni, de arra azért büszke vagyok. Tylert a főnök hiába győzködte, mert utálja a hapsi. Meg is mondta nekem, mikor személyesen találkoztunk, én viszont felvilágosítottam, hogy, ha nekem beadná a derekát, akkor az én karrieremen dobna egy kicsit, mellesleg jönnék neki eggyel. Megegyeztünk végül.
Idő közben az olasz pasi elviszi Chloe kutyáját, mi pedig átjutunk az ellenőrzésen. Csak ekkor jut el útitársam odáig, hogy megszólaljon a pasival kapcsolatban, szavaival pedig teljes mértékig egyet kell értsek.
-Mindig is tudtam, hogy az olasz pasik nagyon szexik tudnak lenni, na de, hogy ennyire...- csóválom a fejem röhögve és most már tényleg egyre izgatottabban várom, hogy elinduljunk végre. Minél előbb látni akarom Róma minden egyes kincsét, látványosságát és szépségét. A reneszánsz szívébe utazok épp és még mindig nem tudom elhinni. Igaz, hogy egy ilyen utat nem pont így képzeltem, hanem mondjuk a leendő vőlegényemmel, aki épp ott kérné meg mondjuk a kezem, de így se rossz. Van még csomó hely, ahol majd megkérhetik a kezemet, ha valaki akarja.
-Igen, a Revoir-t ismerem.- bólogatok, miközben Chloe mesélni kezd, hogy mivel is foglalkozik, szavain pedig elcsodálkozok. Nem éppen tűnt szakács vagy étteremtulajdonos típusnak, ugyanakkor irigylem is azért, hogy ilyen csodás szakmája és egy étterme is van. Ha nem lettem volna művészet mániás kicsi korom óta, biztos, hogy én is ezt a pályát választottam volna. Hiszen, a főzés is művészet.
Miközben bekísérnek minket az első osztályra, ámulva pislogok körbe. Határozottan nem olyan, mint a turista osztály, sőt. Első látványosságnak is megteszi a kis kirándulásunk alatt, hiszen még nem utaztam első osztályon.
-Köszönöm, kérek.- én viszont a pezsgőt látva megkívántam picit, így aztán el is fogadom azt a poharat még, ha Chloe nem is iszik.
-Igen. Épp mostanában voltam ott egy régi kedves barátommal. Igazán kellemes hely és az étel is nagyon finom volt.- válaszolok készségesen, miközben felidézem magam előtt azt a Bradley-vel töltött estét, mikor konkrétan semmi más nem kötötte le a figyelmemet, csakis ő. Ahhoz is meg kellene erőltetnem magam, hogy megmondjam, mit ettünk akkor, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt jó az étterem.
-Így viszont muszáj leszek egyszer meglátogatni a te éttermedet is. Melyik az?- biccentem félre a fejem kíváncsian és el is határozom magam, hogy amint visszaértünk, meglátogatom a helyet. Persze, csak, ha Chloe elárulja a nevét.
-Milyen ételeket készítetek ott?- kíváncsiskodok tovább de hát, ha egyszer esetleg oda tévednék, nem ártana, ha tudnám, hogy kínairól, olasz, francia vagy indiai vagy mit tudom én milyen étteremről van szó. Nem, mintha nem szeretném mindegyiket, mert a hasamat tekintve nem vagyok válogatós.

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyVas. Jún. 04, 2017 11:57 am
 



 

Chantallal lenni sokkal jobb, mint először hittem volna. Nem tagadom, hogy féltem a művészektől, de a nagymamámat imádtam, mégis megvolt a maga hóbortos stílusa, akár a mellettem álló lánynak, aki tele volt élettel, és szenvedéllyel. Már régen éreztem magam így, nem irigykedtem, inkább csodáltam, hogyan képes ennyi energiát megmozgatni, és mosolyogni a világra. A terhességem kiderülése óta egy hullámvasúton utaztam, de igyekeztem pozitív maradni, mert a veszekedés nem tett jót se nekem, se a babának. Az elvesztésére gondolni se akartam, mert abba belepusztultam volna. Nem csattantam ki az örömtől a hír hallatán, mert túlontúl letaglózott, de már útban volt, és nem cseréltem volna senkivel. Elutazom Európába, az ókor fellegvárába, és megtekintem azt a várost, ami annyira megdobogtatja a szívemet. Elámulok azon, hogy képes volt az egyik vevőt egyedül felkeresni.
- Akkor nagyon jó lehetsz. Nekem soha nem sikerült ilyen mértékben hatni az emberekre. A főnököm csak akkor engedett a helyére, amikor helyettesesítenem kellett. Nem könnyű, de te…egyszer megnéznélek munka közben. – nevetem el magam, de időközben feltűnik az olasz pasink is, aki elviszi a kutyámat, és átvezet bennünket az első osztályra. Még soha nem repültem ott, de amint belépünk a váróterembe, egy különös vonzódás indul meg bennem.
- Ejha…szerintem már azért megérte, hogy itt vagyunk. – tátom el a számat, és kezdetét veszi a motozás, meg az ellenőrzés, de még ez sem olyan tolakodó, mint a turista osztályon. A végén bevárom Chantalt, és leülnék, de egy másik elegáns nő lép mellénk, és pezsgőt kínál. Automatikusan utasítom el, és inkább helyet foglalok az egyik kényelmes fotelban. A Revoir, és az éttermem kerül szóba, így lelkesen kezdek bele a mesélésbe.
- Remek hely, én is nagyon szerettem. – a kézipoggyászomat igazgatom, és elteszem az útlevemet is, miközben elgondolkodom a kérdésén.
- Nem vagyok túl jó a névválasztásban, ezért Little French Dream lett a neve az étteremnek, és ebből kifolyólag a francia konyhában vagyok otthon, de sajnos még nem jártam Franciaországban. Sok ideje vágyódom már oda, annyi mindent kipróbálnék még. Mindenképpen látogass el egyszer, sőt ha már bejelentkezel, akkor külön főzök neked valami finomságot. Úgy tűnik szereted a hasadat, és az nálam már előny. Nem akarok nevetséges lenni, de pontosan azért vágtam bele, mert abban hittem, hogy változást hozhatok mások életébe. Az ételek összehozzák az embereket, és ebben látom a művészetet. Alkotok, és örömet szerzek ezáltal. – hajtom le a fejemet, de a kijelzőn, és a hangosbemondóban is közlik, hogy megnyitották a kapukat, és felszállhatunk a gépre. Nem tétlenkedem, azért még idegesen körülnézek Matteo után, de ha menni kell, akkor menjünk. A folyosó szűk, és már két stewardess vár ránk a lépcsősor tetején. Hatalmas az utasszállító, mégis kényelmes, és gyors is. A helyünkre kísérnek.
- Ezek majdnem olyanok, mint a váróban. – lepődök meg, és leülök, a ruhámat elterítve, és kitekintve a felszállópályára.
- Mennyit is fogunk repülni…tizennégy órát? – gondolkodom el hangosan, de végre feltűnik a kis kísérőnk is, és mosolyogva, a napszemüveget levéve huppan le velem szemben, így még esélyt hagyva Chantalnak, hogy helyet válasszon magának.
- Megvan a kutyusod, szépen viselkedett. A nagymamád nagyon kedves velem, munkát adott. – kissé felszalad a szemöldököm, és mielőtt rákérdezhetnék, hogy mifélét, máris jönnek, hogy újabb italrendeléseket vegyenek fel.
- Nekem egy narancslé lesz. – hálásan nézek a vörös hajú stewardessre, aki bólintva jegyzi meg a többit is, és valahogyan az arcára ragad a mosolya, ami nekem már kicsit természetellenes. Becsatolom az övemet és az államat megtámasztva pillantok végig Matteon.
- Mivel is foglalkozol? – érdeklődök tök ártatlanul, és néha Chantalra sandítok.
- Modellkedem. – széles vigyorával bármelyik nőt kibeszélne a bugyijából is, és észrevéve a körülöttünk ülőket, ezek a tünetek eléggé feltűnőek. Végül megkapom az italomat, és belekortyolva fűzöm tovább a megkezdett beszélgetést.
- A nagyim..akkor…fotóz? – nem fér össze a fejemben ez a festészettel, de hamar felvilágosít róla, hogy tévedtem.
- Nem…a nagymamája lefest…aktmodell vagyok. – na ez az a pillanat, amikor kiköpöm majdnem a frissítőmet, és kikerekednek a szemeim.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyVas. Jún. 11, 2017 11:25 pm
 



 




To: Chloe
Nem tudom, hogy igazából minek köszönhetem, hogy sok mindent rám mer bízni a főnököm, de Chloe szavai jól esnek és ráébresztenek, hogy ez valóban nagy dolog. Ugyanakkor hatalmas teher is, hiszen olyan vagyok, mint a suliban valami stréber, akitől mindig elvárja a tanár, hogy jól teljesítsen, minden kérdésre tudja a választ és a maximumot hozza minden áldott nap minden percében. Nem akarok én stréber lenni.
-Azt hiszem, a maximalista mivoltom, a makacsságom és a kitartásom sokat segített ebben, de nem tudom igazából. A főnökömet még sosem kérdeztem erről.- vigyorodok el én is, közben felvésem a kis agyamba, hogy ha visszajövünk, mindenképp elhívom Chloet a múzeumba. Ha nem is munka közben láthat majd, a munkám eredményét annál inkább. Vagyis, a kis csapatunk közös munkája eredményét, hiszen sehol nem lennék, ha nem lennének jó fej kollégáim.
-Izgalmas utunk lesz, annyi szent.- kacsintok Chloera, mikor még mindig az olasz pasin ámulunk, aztán hosszas teketória után végül feljutunk a gépre és nem is akárhova. Az első osztályra, amivel együtt természetesen jár a pezsgő is. Meg se fordul a fejemben, hogy visszautasítsam. Ki akarom élvezni az utazás minden pillanatát, ha már Chloe mamájának köszönhetően eljutok végre Rómába és ebbe bele tartozik az első osztályon való pezsgőzés is, amit szintén neki köszönhetek. Ha odaérünk első dolgom lesz, hogy hálálkodjak egy sort.
-Megjegyzem a nevét és tuti, hogy ezek után meg fogom nézni magamnak a helyet. Amúgy is szeretem a francia konyhát is, mármint... nem vagyok amúgy se túl válogatós, úgyhogy nehéz olyan étterembe mennem, ahol nem találok a fogamra valót.- kuncogok és gondoljon bárki bármit rólam, én tényleg imádok enni. Szerencsémre nem vagyok egy hízásra hajlamos típus, másképp már kétszáz kilós lennék. Főleg, ha nem edzenék rendszeresen.
-Mindenképp szólni fogok, ha ott leszek, hogy főzhess nekem valami finomat.- bólogatok egyetértően, azon viszont elcsodálkozok, hogy hogy lehet, hogy még nem volt Franciaországban. Mármint, egy neves művész a nagymamája, aki Olaszországban él. Onnan már, csak egy köpés Franciaország, bár igaz, mondta, hogy nem nagyon utazgat ő sem.
-Fogalmam sincs. Inkább saccolnék tízre, de majd kiderül.- gondolkozok el, ahogy Chloe felteszi a kérdést, de tényleg nem tudnám megmondani, hogy milyen hosszú lesz az út. Európa nem egy köpésre van sajnos. Nem is tudom régen, hogy bírták ki az emberek a több hetes hajó utakat is. Egyszer kipróbálnám, hogy viselnék egy olyan hosszú utat, de persze csak akkor, ha lenne repülő a fedélzeten, hogy bármikor leléphessek, ha már nem bírom.
Közben megérkezik útitársunk is, a szexi olasz -azt hiszem, az én elmémben már, csak így fog megmaradni- én pedig érdeklődve hallgatom a Chloeval folytatott beszélgetésüket, miközben a pezsgőmet kortyolgatom. Természetesen, kérek is még egyet, de magamban megfogadom, hogy két pohárnál nem iszok többet. Nem akarok én lerészegedve odaérni.
-Modell.- jegyzem meg már-már magamnak, ahogy a pasi elárulja, majd az utolsó mondatán nagyokat pislogok én is. Akaratlanul is elképzelem, ahogy Chloe mamája előtt ücsörög vagy épp ácsorog tök pucéran a srác és egy dolgot már biztos tudok: három pohár lesz az a pezsgő, nem kettő.
-Érdekes meló lehet. Nem voltál eleinte szégyenlős vagy ilyesmi?- próbálom kissé természetesen venni a témát, hogy ne érezze furcsának Chloe és az én kiakadásomat, de ettől még szerintem az arcunkra van írva, hogy meglepődtünk. Mondjuk engem jobban meglep a tény, hogy Chloe mamája előtt ácsorog a srác. Vagány nagyi lehet, ebben már most biztos vagyok.
-És hogyhogy téged küldött el értünk?- kíváncsiskodok, ha már szóba került a "mivel foglalkozol" téma, tekintetem pedig néha néha, titokban végig járatom a férfin. Nem tudom, mit fedhet pontosan az öltözéke, de képzelőerőm van, szóval most már biztos, hogy hosszú utunk lesz. Na meg az is biztos, hogy Olaszország szuper hely lehet.
-És jársz emellett suliba vagy konkrétan a modellkedés a főállásod?- kérdezősködök tovább, hiszen sokszor hallani, hogy valaki egyetem mellett elvállal ilyesmi melókat plusz pénzért, aztán tök jó dolga van. Nem beszélve a csajokról, akik sztriptízelni járnak a tandíj miatt, ami majdnem ugyanaz, mint amit az olasz macho csinál.

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyVas. Júl. 02, 2017 4:44 pm
 



 

Mindent rá lehet húzni erre az utazásra, de azt nem, hogy unalmas. A repülőn már kibővül a duónk, és még a feszállás előtt beér a harmadik tagunk is, aki történetesen egy szuper szexi olasz, és hova máshova vinne az utunk, ha nem a szülőföldjének tökéletes szegletébe…igen mondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel, és most nem kívánkoznék máshova, azonban egy kicsit a bűntudat mardos, hogy nem figyelmeztettem hamarabb Joelt arra, hogy el fogom hagyni az Államokat. Nem hiszem, hogy most repes az örömtől, és biztos vagyok benne, hogy ki fog akadni, ha legközelebb személyesen találkozunk, de ez még legyen a jövő zenéje. Élvezni akarom az utazást, és erről tesz is a velem szemben ülő fiú, akiről kiderül, hogy modell, és még meztelenkedik is mellé. A nagyi soha nem mesélte, hogy miféle művésztelepet működtet odaát az „öreg kontinensen”, de a látottakból úgy ítélem, hogy nem akármilyent. Vajon mivel fog telni az egy hetünk…csak múzeumokba megyünk, vagy a szórakozásra is jut idő? A pezsgőt elutasítom, maradok a gyümölcslé mellett, de azért a szemem így is jól lakik. Hűséges típus vagyok, de aki nem bámulja meg Matteot az buzi, vagy nem ért a művészethez. Elveszítem a józan képességemet, amikor a munkája kerül szóba, de Chantal kiment, és ő viszi tovább a beszélgetés fonalát.
- Nálunk a családban ezzel soha nem volt gond. A szüleim azt mondták az a legfontosabb, hogy boldog legyek, és ha ehhez vetkőznöm kell, akkor tegyem azt. Eleinte még fura volt, hogy annyi…bella, vagy hogy hívjátok…szépség figyel, de aztán belejöttem. Marigold nagyon sokat segített. – mosolyodik el, és ő is elfogad egy pezsgőt. Naná, hogy a mamám fogékony az ilyesmire…elvégre évek óta nincs senkije, és ott éli ki a vágyait, ahol akarja. A múltjáról igen keveset tudok, de bízom benne, hogy a következő hét napban változni fog ez.
- Nem akarta, hogy kísérő nélkül utazzon két ilyen lány. A terrorcselekménynek megsokszorozódtak nálunk, és jobbnak látta, ha van veletek egy kísérő. – ez még ésszerűnek is hangzik, de miért nem szólt nekem erről? El fogok beszélgetni vele, ha leszálltunk, mert ez nem maradhat annyiban.
- Most kezdtem el egy szobrász sulit…meg is mutatom majd egy-két remekművemet. – ennél a résznél inkább kilesek az ablakon, mert hirtelen melegem lesz. Szobrászkodik…őt még nem készítette el senki? Nem kérdezek ilyesmit, mert rosszul jönnék ki belőle, helyette csak szendén mosolygok.
- Olyan jó, hogy ennyi mindenhez értesz. – válaszolok ennyit, és fel is szállunk. Az út első fele csendben telik, Matteo néha kimegy a mosdóba, hoz nekünk újságot, és egy Róma térképet is kapunk, ahol bejelöli nekünk a nevezetességeket. A hagyományaikról kérdezzük, szinte ő van végig a középpontban. Egy idő után úgy döntök, hogy küldök egy sms-t Joelnek is, hogy minden rendben, éppen ettem, és nem is émelygek, de a biztonság kedvéért betettem azt a gyógyszert, amit múltkor adott a hányás ellen. Nem minden alkalommal használ. Végül beteszek egy kis zenét, és el is alszom, ami nem gond, mert iszonyúan kimerítő ilyen sokáig a magasban lenni. A mondás szerint még egy repülő se maradt fent, és bízom benne, hogy épségben landolunk majd. Később Matteo löki meg a vállamat, hogy felkeltsen, mert szerinte hamarosan megérkezünk.
- Nézzetek ki, az a Como Lake, nektek tó…nagyon szép. Az olaszok sokat járnak ide nyaralni, de rengeteg a turista is. – mutat az alattunk elterülő hatalmas vízfelszínre. Még kissé kómás vagyok, de amint meglátom a tavat, szinte eláll a lélegzetem is.
- Ez meseszép, ugye Chantal? – bököm meg a másik útitársunk térdkalácsát, és felélénkülök. A kapitány is közli, hogy tíz percen belül megérkezünk Rómába. El se hiszem, hogy valóban itt járok. Valaki csípjen meg, mert ez nem lehet a valóság!
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptySzer. Júl. 05, 2017 9:45 pm
 



 




To: Chloe
Figyelmesen hallgatom, ahogy szexi utastársunk röviden elmeséli, milyen is lehet modellt állni egy rakat művész előtt, hogy aztán azok testünk minden apró részletét papírra vessék. Jómagam sose tudnék ilyesmibe belemenni. Félre értés ne essék. Nincs bajom magammal, de azért az ilyesmit már nem bírnám. Oké, hogy egy pasi előtt levetkőzök de az nem is azzal szokott foglalatoskodni, hogy lerajzoljon. Vagy nagyon cikinek érezném a helyzetet, vagy végig röhögném az egészet. Nem tudom.
-Végül is, ha ez az, amit tényleg örömmel csinálsz, akkor más dolgokkal nem is szabad foglalkozni.- mosolyodok el, ahogy végig hallgatom a srácot, de a véleményem akkor sem változik ezzel kapcsolatban. Őszintén szólva, kissé még irigykedek is, hogy ilyen magabiztos. Mondjuk olyan külsővel, mint ami neki van, nem is csoda ez...
-Ez kedves tőle.- bólintok, mikor válaszol arra a kérdésre is, hogy konkrétan minek jött ő el értünk és kísér minket vissza, a válasza után pedig, csak az kattog a fejemben, hogy a terror cselekményeket tekintve miért is jó nekünk, ha nem ketten robbanunk fel, hanem hárman? Mondjuk én annyira nem is tartok attól, hogy annyira peches lennék, hogy mire eljutok Olaszországba, felrobbant valami ütődött muzulmán de, ha mégis így alakulna, tuti, hogy a túlvilágon megkapná érte a magáét. Ha már robbantani akarna, robbantson fel hazafelé menet inkább.
-És absztrakt dolgokat formálsz meg vagy akt terén mozgolódsz te is?- próbálom én a magam módján folytatni a beszélgetés, ami számomra egyre kényelmetlenebb, mivel akarva akaratlanul a pasit próbálom elképzelni pucéran. Édes Istenem. És milyen hosszú az út...
És még a hosszabbik fele van hátra, ami azzal telik, hogy Matteo minden kívánságunkat lesi, majd Chloe elszundít én pedig, csak bámulok kifelé az ablakon. Először utazom át az Atlanti-óceánt, legalábbis az északi részét és bár másból se áll az egész -ha épp nem takarják felhők a látványt-, mint nagy kékségből. De attól még nagyon király.
Végre láthatom majd azt a helyet, amire gyerekkorom óta vágyok. Nem is tudom, hogy fogunk annyi mindent bele sűríteni ebbe a hét napba, főleg úgy, hogy azért a csavargás mellett nem ártana Chloe mamájára is szánni némi időt. Pedig, annyi mindent szeretnék látni és persze, ha Chloe is benne lenne, az éjszakai csavargás se lenne ellenemre.
Annak ellenére viszont, hogy ébren akartam maradni, végül én is elszundítok valahol a két kontinens között és arra ébredek, hogy Matteo óvatosan megbököd. Álmosan pislogok fel és hirtelen azt se tudom, hol is vagyok, de a jó képű olasz láttán azonnal rájövök. Miután Chloet is felébreszti, a tavat kezdem figyelni, amiről beszél.
-Nagyon jó helynek tűnik.- vigyorodok el, bár igazából ugyanúgy kék, mint eddig az óceán, de tény, hogy jól néz ki. Muszáj lesz majd azt is megnéznünk közelebbről. Ha fél órára is, de muszáj lesz.
-Bár annak most még jobban örülök, hogy lassan megérkezünk végre.- nevetem el magam, mert első osztály ide vagy oda, azért kezdtem eléggé unni a repülést. Nincs vele semmi bajom persze, csak már teljesen be vagyok zsongva, hogy mindjárt Olaszország földjét tapossa majd a talpam és bár jól titkolom, úgy érzem magam, mint egy kisgyerek Karácsony reggelén.
A landolást sikeresen túl is éljük és bár ezer évnek tűnik az a fél óra, nagyon élvezem, mert tudom, hogy itt a cél, ráadásul fel se robbantottak minket. Legalábbis, eddig még nem. Remélem, ez után se fognak, mert már az ajtó felé közeledünk az izgatottság pedig gyanítom, elég rendesen az arcomra van írva.
-Basszus, milyen régóta el akartam ide jutni.- vigyorgok Chloera és konkrétan most az se érdekel, ha tényleg olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Oké, nem nyaralni jöttem vagy ilyesmi, de akkor is azon leszek, hogy minél több mindent láthassak és minél szebb élményekkel térjek majd haza.
-Akkor Matteo... innentől a te kezedben vagyunk.- kuncogok, holott csak utólag jut eszembe, milyen hülyén is hangzik ez a mondat főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy akt modell ácsorog mellettem...

From: Chantal



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyVas. Júl. 09, 2017 12:08 pm
 



 

Az utazás nagy része arról szólt, hogy Matteo elmesélte nekünk, hogy mivel foglalkozik, mi ketten meg igyekeztünk nem túl nagy részben a fantáziánkra támaszkodni, de ebben csúfos kudarcot vallottunk, mert ha Chantal nem is vallotta be nyíltan, attól még sejtettem, hogy mi jár a kis buksijában…mert nekem is megfordult ugyanaz. A lelkem nem fog elkárhozni ennyitől, nem szándékozom megcsalni a páromat, és soha nem is tettem volna, még akkor sem, ha hasonló kaliberű pasik mászkálnak egész Olaszország területén. Amerikához képest sokkal jobb máris a hangulatom, és nem bánom, hogy elhagytam egy rövid időre az otthonomat, mert a sok lelki katyvasz után megérdemeltem ennyi szórakozást. Az izgatottságunk ott éri el a tetőfokát, amikor a szívtipró útitársunk bejelenti, hogy fél órán belül landolunk a fővárosban. Milyen lehet odakint a divat, mit esznek ebben a napszakban az olaszok, és miért érdekel az engem, hogy…na a négy fal között történő eseményeket már most jó lesz, ha kizárom a fejemből. Chantal megjegyzésére Matteo csak halkan felnevet, és elő is veszi a mobilját. Még nem hallottam nagyon a saját anyanyelvén beszélni, de ez megtörténik, és Chantal kezét megfogva szerintem mindketten elalélunk.
- Miért nem tanultam meg még olaszul? – suttogom oda neki, de már a kapitány is bejelenti, hogy csatoljuk be az öveket, mert leszállunk. Mondanom se kell a gyomrom liftezni kezd, és hiába járok a világ másik felén, a hasamban egy gyermek növekszik, akinek ugyanúgy vannak igényei. Nem csoda, hogy a leszállás után az első utam a mosdóba vezet, hogy könnyítsek a terheken, és kissé felfrissítsem magam a tizenkét órás repülés után. A csomagellenőrzés könnyedén megy, az útlevekkel sem bíbelődnek sokat, és ennek most külön örülök, mert a fejem hasogat, de amint kiérünk az épületből és meglátom a nagymamámat, minden gondom elillan, és sietős léptekkel repülök a karjai közé.
- Olyan jó, hogy itt vagytok drágám. – ölel át, és puszikkal halmoz el, amíg fel nem tűnik a másik két résztvevőnk is.
- Ó, biztosan te leszel Chantal…örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat. Marigold Storm, de jobban örülnék a Mary megnevezésnek...ó, hogy te is mennyire fiatal vagy, talán egyidős vagy az unokámmal. – csippenti meg a fiatal lány orcáját, aztán melegen üdvözli is, de ami engem lesokkol, az Matteo üdvözlése. Nem ölelés, sem két puszi…hanem szájra micsoda? Annyira zavarba jövök, hogy el kell fordulnom, és mélyeket lélegeznem, mert ez a kép örökbe belevésődött az elmémbe. Az olasz csevejből nem sokat értek, de határozottan ismerik egymást, és ha jól sejtem, akkor nemcsak tanár és diák viszonylatban.
- Most elmegyünk a szállodátokba, ami a Colosseum mellett áll. A belváros gyalog is bejárható, de erre holnap délelőtt kerítünk alkalmat. Egy lakosztályt foglaltam nektek lánykáim..innentől kezdve rám vagytok bízva. – kacsint ránk a nagymamám, amikor beülünk a Range Rover hátsó ülésére, és elindulunk Rómába. Az út nem tart húsz percnél tovább, odakint időközben besötétedett, de amikor megpillantom a rengeteg képről ismert épületet, többek között a Colosseumot is, akkor könnybe lábad a szemem.
- Isten hozott titeket a 7 dombra épült ókori fellegvárban. – mosolyogva les bennünket a nagyim, de szerintem Chantal is a kilátással van elfoglalva éppen, akárcsak én.
- Csípj meg… - érek hozzá a vállához, mert ez meseszép.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
Chantal Léonie Lefevre
Polgárság

Avataron : Emma Stone
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyHétf. Aug. 28, 2017 2:30 pm
 



 




To: Chloe
Mindig is szerettem a lökött, romantikus vígjátékokat, ahol a főszereplő élete egyik pillanatról a másikra gyökerestől megváltozik, vagy épp olyan váratlan fordulat éri, amire mindig is vágyott. Megtörténik a csoda, valóra válik az álom és bár, az ember általában tisztában van vele, hogy csak a filmekben történik ilyesmi, úgy tűnik, néha-néha valóra válik a mese, hiszen velem is épp valami hasonló történik.
Bár Marigold nem az én rokonom, mégis, már a repülőút alatt olyannak tűnik számomra, mint a mesebeli jó tündérkeresztanya, ráadásul Matteo, saját Don Juan-unk se rontja a hangulatot, sőt. Mikor telefonálni kezd az ereszkedés megkezdése előtt és Chloe a fülembe súg, kuncogva reagálok. Igen. Az olasz meglehetősen tetszetős nyelv és, bár a művészetek miatt én a latint kellett tanulgassam, azért úgy, ahogy meg tudom értetni magam azzal is. Matteo viszont nagyon szexis, ahogy telefonál, ez tény.
-Sosem késő elkezdeni.- sutyorgom vigyorogva Chloenak, majd az ablakon kifelé bámulva várom, hogy végre földet érjünk. Azt mondjuk már most tudom, hogy a landolás sose lesz a kedvencem, de a cél érdekel igazán, hogy végre talajt érjen a lábam.
A leszállás, a papírok intézése és a csomagok átvétele hála az égnek, nem sok időt rabol már el tőlünk, amiért újfent hálás vagyok az égnek, végül megpillanthatom végre Marigold Stormot, aki nagy öleléssel üdvözli unokáját. Mosolyogva figyelem őket, közben futva megfordul a fejemben, hogy én is kikövetelek magamnak egy ölelést esetleg Matteotól, mert hát a sikeres landolást meg az ilyesmiket nem ártana egy öleléssel ünnepelni, de elhessegetem a gondolatot. Inkább Chloe mamájához sétálok kezet nyújtva, ahogy elszakadnak egymástól és vigyorogva bólogatok.
-Igen, én lennék és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek.- és ez még enyhe kifejezés. Azt hiszem, sosem fogom tudni meghálálni neki, hogy valóra váltotta az egyik álmomat.
-Rendben, Mary és azt hiszem igen. Körülbelül egy korosztály lehetünk Chloeval.- pillantok az említett személyre mosolyogva, végül figyelmem újra Marynek szentelem, de abban a pillanatban, mikor Matteot üdvözli, arcomra fagy a mosoly és inkább a telefonomnak szentelem a figyelmem. Bekapcsolom, ellenőrzöm rendben működik-e, közben vetek egy sanda pillantást Chloe felé, aki láthatóan szintén kényelmetlenül érzi magát a romantikus üdvözlés láttán. Akkor most szólítsa Matteot mostoha nagypapinak?...
Már maga az út nagy élmény, amit a szállodáig megteszünk, de én már titkon epekedve várom, hogy a Colosseum is a látó távolságon belülre érjen, mikor pedig ez megtörténik, vigyorogva lesem a hatalmas építményt.
-Ez életem legszebb napja!- suttogom magam elé és szinte, mint egy kisgyerek, úgy tapadok az oldalüvegre, hogy minél jobban láthassam azt a helyet, ahol sok-sok évvel ezelőtt annyi vér folyt. A maga morbidsága ellenére gyönyörű.
-Szerintem mindketten álmodunk.- vigyorgok Chloera, majd hálásan Maryre pillantok, végül ismét kilesek az ablakon. A legdurvább, hogy szerintem lesz még pár hasonló élményben részünk, úgyhogy lehet nem ártana beszereznem valami nyugtatót, mielőtt még elhalálozok szívrohamban.
A szállodához érve a boy azonnal a segítségünkre siet, hogy a táskáinkat egy pillanatig se kelljen cipelnünk, a recepciós pedig széles mosollyal az arcán üdvözöl minket. Azt hiszem, nagyon jól ismeri már Maryt, hiszen csak egy rövid adminisztráció után -tényleg iszonyatosan rövid-, már meg is kapjuk a kulcsainkat Chloeval a közös lakosztályunkhoz. A liftben ácsorogva el is töprengek rajta, hogy vajon miféle látványra készüljek fel, de az ajtón belépve végül majdnem hátast dobok. Nem aprózta el az öreglány, hiszen már-már valami celebnek kezdem érezni magam a panoráma és a bútorok láttán, melyeket látszik, hogy gondosan válogattak össze és egy komoly lakberendező csapat tette végül a helyükre. Stílusos volt, gyönyörű és áradt belőle az elegancia.
-Kezdem magam tényleg úgy érezni, mint valami királylány a mesékben.- csóválom a fejem elámulva és az ablakhoz sétálok, melyen át elképesztő kilátás nyílik a Colosseumra.
-Most jött el az a perc, hogy cseppet sem bánom azt a rengeteg ébren, tanulással töltött éjszakát.- ujjongok Chloenak boldogan. Azt hiszem, ma este igazán szépet fogok álmodni.

From: Chantal





//Bocsi, hogy csak most Embarassed //
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma EmptyVas. Dec. 24, 2017 8:33 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Róma
Róma Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Róma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: