HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Főnöki iroda

Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Főnöki iroda
Vas. Jan. 07, 2018 1:46 pm
 



 

...


Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Vas. Jan. 07, 2018 8:14 pm
 



 

+16


- Lolitaaaaaa!- hangom orkánként süvöltött át a szűk folyosón, amely a dolgozó szobámba vezetett. A megszólítani kívánt személy - fogalmazzunk kissé cizelláltan azt illetően, hogy tulajdonképpen istenesen kieresztettem a hangom- éppen porszívózott. Hallottam ahogyan a szerkezet monoton brummog, ő pedig csuszatolja rendületlenül a folyosó szőnyegét. Egy hangos sóhajt hallatott a masina amikor kikapcsolta, és egy nagyobb méretű rodonendron bokor mögül felém kukucskált.
- Igenis, asszonyom?
- Hagyd abba ezt az éktelen lármát, hát szétmegy a fejem, a saját gondolataimat sem hallom.- mintegy nyomatékul megdörzsöltem két oldalon a halántékomat, majd megráztam a fejem. Kócos tincseim rendezetlen kuszaságban olvadtak el a fejemen, a sminkem kiborítóan szétkenődött az arcomon, aminek az oka az volt, hogy reggel óta szét akart menni a fejem, és nyitott tenyeremmel többször átdörzsöltem az arcomat.
- De asszonyom…- kezdett volna valamiféle mentegetőzésbe a takarító, mire kezem lendült a magasba, mutatóujjam vádlón, és ellentmondást nem tűrően meredezett  az ég irányába.
- Ne! Bele se kezdj!Kikapcsolod, abbahagyod, máshol hasznosítod magad! Ha még egyszer meghallom ennek a szarnak a hangját kiváglak a falra futó borostyánbokor közé vele együtt.Entiende?- bólintott, melyre én is hasonlóan cselekedtem, majd visszafordultam az irodám irányába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Odabent egy férfi foglalt helyet az asztalomnál. Magas, szokatlanul sovány, szinte már beteges. Úgy egyensúlyozta az orrán az óriási szemüveget, mintha az tartaná itt a földön, hogy el ne fújja a szél. Loknis bongyor barna haja minden alkalommal szépen oldalra fésülve, és gyanítom páratlan csokornyakkendő gyűjteménye volt, mert kétszer soha nem láttam rajta hasonlót. Kifogástalan szabású sötétkék öltönyének jobb zsebében harsány sárga ingével tökéletesen harmonizáló zsebkendő lapult. Egyenes háttal, várakozón üldögélt, ölében egy széthajtott dosszié hevert. Ő volt Henry Dormington a szálloda igazgatója és egyben az egyetlen olyan bizalmasom, akit szinte már meg sem tudom mondani mióta ismertem. Szinte az első alkalmazottaim között volt, amikor bekerültem ebbe a fényűző világba, és elsősorban hálám jeleként tettem a seggét a vezetői székbe. Hogy miképpen indult a mi barátságunk története, legyen elég annyi, hogy egykor a szomszédunkban lakott, és nem egyszer vitt az éjszaka közepén kórházba. Többször látott akkoriban összeverve semmint normális ábrázattal. Nem hinnéd? Ó sokmindent nem tudsz rólam, és ez jobb is így!
- Hol is tartottunk MonAmi?- lépkedtem beljebb és amikor mellé értem a vállára simítottam a tenyeremet, majd lassú, önelégült mozdulatokkal masszírozni kezdtem. Henry legnagyobb bánatomra meleg volt. De dögöljek meg, a legjobb seggű meleg, akit valaha ismertem, és a korához képest igen jól is tartotta magát. Fiatal szerető kondiban tart, vallotta mindig! Ha annyi idős leszek mint ő, meg is fogadom a tanácsát. Most még egészen más érdekelt.
- Ott, hogy kifizetted a csekket, innentől azt csinálsz vele amit akarsz.És ennek már egy hete, de azóta sem tudtad behajtani az adósságot rajta.
- Úúúúúgy van!- bólintottam helyeslően, majd elhúztam a számat, és abbahagytam a masszírozást, hogy ellépjek mellőle, az asztalomhoz induljak, és a széken helyet foglalva kényelmesen elhelyezkedjek.
- Látod mennyire balfasz vagyok, Henry? Előre fizettem egy dugásért, amit meg sem kaptam. Na ilyet nem játszunk! Ezt nem szeretem!
-Akkor most mi lesz?- sóhajtottam egyet, és jelentőségteljes, egyszerű mozdulattal nyúltam az előttem heverő cigarettás doboz felé. Kecses ujjaim egy szálat kiemeltek, az ajkaim közé igazgattam, majd meggyújtottam. Henry eközben a feje fölé pillantott, ide-oda tekergetve azt, mire én csak elnevettem magam.
- Ne keresd a füstjelzőt! Kikapcsoltattam az irodában, mert valahányszor rágyújtottam visított mint a fürdős kurva.
-De a tűzoltóság….
-Majd elrendezem a birságot, ha lesz.
Ezzel le is zártuk a füstjelző kérdését, mert nem ez volt a legfontosabb jelenleg, hanem az, hogy finoman szólva is átbasztak a palánkon,mintha most csináltam volna ilyet először. Persze lehettem volna óvatosabb, mehettem volna biztosra, ahogyan korábban is tettem. Az állandó ügynökségről rendelni, kifizetni a végén,és kivágni őket a szobából, hogy ne kelljen néznem a sajnálatra méltó ábrázatukat. Kellett, hogy fájjon nekik, kellett a vérük íze a számon, kellett, hogy rúzsként kenjem szét, és élvezettel, kéjtől részegen vesszek el vérben és nedvességben.Hogy miért? Újabb olyan témát érintettünk, amiről nem fogok beszélni. Most még biztosan nem.
Erre én mit csinálok? Hagyom, hogy valami idióta, nyeretlen kétéves kölyök felkeltse az érdeklődésem, és nekiálljak becserkészni. Egy ideig ellenállt, egy ideig úgy tett mint akit nem érdekel a pénz...egy ideig. De őszintén: a szállodai recepciósok csak egy fokkal keresnek jobban a hordároknál nálam, igaz a jatt és egyéb juttatások őket illetik, szóval ne mondja nekem senki, hogy ne lett volna szüksége arra a dohányra. Mindenkinek vannak titkai, olyan gyengeségei, amik nem kevés pénzt emésztenek fel, és szinte éreztem, hogy egyszer nála is felszínre fog kerülni mindez, nekem csak el kell a bogarat ültetnem a fejében. Persze azt nem árultam el neki, mire is kell pontosan. Az részletkérdés, legalábbis számomra.
- Hagyd futni, Rose! Elbuktál némi zsebpénzt, játszadozol egy darabig vele, aztán kirúgod a faszba!- Henry épületes tanácsain komolyan elgondolkodtam egy ideig, de ez sajnos nem ennyiről szólt. A füstöt egyenletes lassúsággal fújtam ki, karikát formáló karmazsin szín ajkaim között tekergőzve szökött a magasba és én utánanéztem, majd elmélázva pillantottam vissza a velem szemben ülő igazgatóra.
- Nem lehet! Cheeeeejjj- csettintettem a nyelvemmel, majd hátradőltem a székbe, a lábaimat feldobáltam egy kisebb zsámolyra és a kezem kalandozón indult meg a szoknyám alatt az ölem felé. A gondolat is, ahogyan arra a szemét kis disznóra gondoltam több volt mint izgató. Ellentmondott nekem, ellenállt, nem tudom miért, de nem azt csinálta amit én akartam és ezzel kegyetlenül beindította nálam a zsigeri reakciókat, melynek folyományaként minden rohadt alkalommal az ő szemei lebegtek előttem amit másokkal töltöttem.
- Ezt a játékot még lejátszom, Henry! Tudod, hogy semmit nem hagyok befejezetlenül. Nem a pénz miatt….hanem ez elvi kérdés nálam.
- Ahha! Kefélésből elvi kérdést csinálsz.
Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínű úgysem értené, ahogyan eddig sem értette. A kezem egy időre befejezte a játszadozást, és kihúzva onnan az íróasztal széléhez érve ellöktem magam
- Ha jól láttam ő volt ma reggel a recepción. Mondd neki, hogy kéretem. Most! Ha ellenáll, akkor közöld vele, hogy felére csökkentem a bérét, és minden ellenállás után újabb öt százalékkal lesz kevesebb. Ha tovább erősködik akkor grátiszként említsd meg, hogy megvan a cím ahova az adósságát elküldtem rendezésre. Lényegtelen. Érd el, hogy tíz perc múlva itt legyen!- adtam ki utasításba, és Henry nem kérdezett vissza, nem mondott semmit. Egyszerűen felállt, hogy teljesítse amit kértem.
- Ja és Henry! Keríts valakit az alkalmazottak közül, aki hajlandó extra pénzért meghúzni Lolitát. Unom már, hogy minden reggel azt a szar porszívót ráncigálja. Hátha mást is tud ráncigálni és lenyugszik!- szóltam még az igazgató után, aztán kézfejemmel körözve hessegető mozdulatot tettem, és kértem, hogy távozzon. Mikor ismét egyedül maradtam újabb szál cigarettáért nyúltam, miközben kezem visszavándorolt oda ahol az előbb volt. Kéjes sóhajjal dőltem hátra.
Vissza az elejére Go down
Morris Langdon
avatar
Inaktív

Avataron : Justin Chatwin
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Vas. Jan. 07, 2018 9:05 pm
 



 

Még egy tökéletes nap a paradicsomban. Igazából, ha nem vágynék többre, akkor remek helyem lenne itt recepciósként és ha naponta csak két olívabogyót ennék, akkor nem élnék hónapról hónapra, de mivel ennél nagyobbak az igényeim, így a jelenlegi fizetésemnél többet akarok. Sokkalta többet, amiből a lakásom mellett futná még egy kocsira is, hogy ne egy órával a meló kezdete előtt kelljen elindulnom és ne tartson minden hazaút órákig. Olyan sokat kérek ettől a kibekúrt élettől? Szerintem tökre nem!
Mindegy, nincs időm sopánkodni, mert egy orosz párt igazítok útba, elmagyarázom nekik, hogy a legegyszerűbb, ha egy taxit rendelnek, de biztos, ami biztos, egy térképen megmutatom nekik, hogyan jutnak el a Space Needle-hez tömegközlekedéssel. Már előre sajnálom őket, mert körülbelül nulla nyelvtudással akarnak érvényesülni ebben az amúgy is befogadó városban... Sok siker Masha és Sasha!
- Mrs. Duncan-Hyatt vár. Szedd a lábad! - gyűlöltem ezt a nyurga palit, annyira ... gyomorforgató volt, ahogyan kinézett. S amikor a seggemet stírölte, akkor még a szőr is felállt a hátamon és lúdbőrt nyalt gerincem mentére. Megráztam a fejemet és felvettem a telefont, mintha a világ legfontosabb beszélgetése várna rám, amire ő csak sóhajtott egyet és félrehívott. Nem mondom, hogy túlzottan kívántam a közelségét, de pontosan tudtam, hogy mi lesz, ha nem engedelmeskedek neki. A ribanc fülébe jut és a ribanc haragja ... nos, ribancos.
- Nem hagyhatom itt a helyem.
- Lesz, aki helyettesít. Egyébként meg, ha nem mész fel hozzá, búcsút inthetsz a fél fizetésednek. Meggondolnám, hogy tényleg megéri a dacos kisfiút játszani, vagy inkább behúzod a farkad és meghallgatod, hogy mit akar.
- Nem érzem túl jól magam, ha a farkamat emlegeted.
- Mondták már, hogy mennyire hülye vagy? - láttam rajta, hogy viszonylag nincs jó kedve és ha még mondok valami cifrát, akkor addig üt, amíg el nem érünk a ribanc irodájáig, de biztosan nem a seggemnél fogva ráncigálna oda, mert azt másra használná. Én azonban nem tágítok!
- Belefér még egy cigi?
- Eszednél vagy? Takarodj fel! - vállat vontam és akkorát szipogtam az orromnál fogva, hogy egy idősebb úr is megirigyelte a recepciós pultnál, de reakciója inkább volt szörnyülködés, mintsem elismerés. Szarni bele, nem érdekelt tovább, így megindultam a liftek felé, és egy végtelenül kínos pillanatban hátrafordultam és látom, amint Henry a seggemet figyelve nyalja meg a száját, amire én csak a középső ujjamat mutattam neki, majd egy vigyort nyalva az arcomra tűntem el a felvonóban.
A megfelelő gombot megnyomva indult el a kabin, nekem pedig rettentő sok időm volt arra, hogy elmélázzak saját vonásaimon. A bordáim még nem száz százalékosak, de fogjuk rá, hogy terhelhetőek, a fekete mokka a szemem alatt nem igazán akar halványulni, hajam pedig olyan kócos, mintha egy tehén nyalta volna le reggel, én pedig a lehető legtöbbet próbáltam volna kihozni ebből a helyzetből. A legjobban azonban az öltönyöm zavart, s bármennyire csipogtam a közvetlen főnökömnek, nem tudott kisebbet adni. Mert ez a mostani körül és belül két számmal nagyobb, és úgy áll rajtam, mintha valakitől loptam volna. Ígéretet azonban már kaptam, hogy a következő rendelésnél figyelembe veszik az igényeimet, amik azért valljuk be, nem túlzottan nagyok. Illetve ebben az értelmezésben kicsik. Vagy a franc sem tudja jobban!
- Helló-belló Lolita! Milyen hangulatban van a ribanc?
- Morris! Nem mondhatsz ilyet! Még a végén kirúg!
- Na és? Mindketten két perc alatt találnánk új munkát ebben a szakmában, szóval nem idegeskednék.
- Te könnyen beszélsz! - fintorgott el a takarítónő, majd sóhajtott. - Egyébként nincs jó hangulata. Szerintem valaki nagyon kiborította...
- Vele beszélgetsz drágaság! - csettintettem a számmal, kacsintottam rá és két hüvelykujjamat magam felé fordítva emeltem fel az ökleimet. Vigyorogva hátráltam, s nem vártam meg Lolita következő kérdését, hogy nekem mi közöm van Őfelségéhez, Ribancia örökös és állandóan fagyos lyukú hercegnőjéhez, így a fantáziájára bíztam a dolgot.
Biccentettem a titkárnőnek, aki próbált megállítani, de a szám elé tettem a mutatóujjamat és elcsitítottam. - Vár rám aranyom, tökre nem kellene pattognod!
A csini lányka is szájcsettintést és kacsintást kapott, majd benyitottam a ribanc irodájának ajtaján és olyan erősen vágtam be, hogy még én is szinte megijedtem. És ott volt ő... Egy más helyzetben még azt mondanám rá, hogy álmaim netovábbja, de a mézes és mázos külső igazán rohadt belsőt takart. Talán még mindig a szoknyája alatt turkált, amire egy szemöldökfelhúzást érdemelhetett, talán már abbahagyta, mit sem változtatott a következő lépésemen.
- Rohadtul nem szeretem, ha megzavarnak munka közben, szóval dadogd el, mit akarsz és már indulok is vissza a recepcióra! - hangos voltam, de nem dühös, kiabáltam, de nem haraggal, szemeimben mégis egy olyan láng gyulladt meg, ami szinte egész valómat elemésztette.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Hétf. Jan. 08, 2018 3:02 pm
 



 

A haragom sosem volt első pillantásra látványos, igaz az előszele már megcsapta a takarítónőt, és jutott belőle Henrynek is. Ha valaki igazán felmérgesített, akkor többnyire lassan és kitartóan álltam rajta bosszút. Az igazság az, hogy második esélye, netán harmadik, vagy sokadik eddig nem sok embernek volt nálam. Hogy most mégis miért kap egy újabbat ez a kis senkiházi, akibe alapesetben az ezredik agyonhasznált cipőmet sem töröltem volna, annak elsősorban az volt az oka, amilyen hatást kiváltott belőlem. Nyers volt, szinte sütött róla az ellenállás és a gyűlölet. Gyűlölte és imádta a pénzt és ezzel együtt engem is, mert tőlem megkaphatta, de cserébe voltak elvárásaim, amit meg ő nem akart megadni.Persze a kérdés nyilvánvaló,hogy ha bárki mást megkaphatok, csupán tized annyit kellene fizetnem mint neki, akkor mégis mi a csudának nyomulok olyan eszement módon utána? Na hát pontosan ugyanezért. A visszautasítás volt az egyetlen amit nem tudtam elviselni, kivált akkor, ha tudtam, hogy anyagi fölényben vagyok, még ha erkölcsiben nem is.
Miközben az asztal mögött ülve ábrándozva simogatom csupasz combom belső ívét (Ugyanmár, másra gondoltál? Hess huncut!), másik kezemben a cigaretta parazsa forrón izzik fel ajkaim hatására, és a füst megadó könnyedséggel siklik körbe. Vanília illata édes burokba zár egy időre, és lehunyt szemeimen túl röpíti egyre messzebb amúgy sem szegényes fantáziámat.Azon gondolkodom, hogy most azonnal követeljem tőle ami jár,vagy fizettessem vissza vele a pénzt, esetleg adjam őt ki azoknak akiknek tartozott? Az alvilágban mindenkinek sokszoros ára van, a bosszút pedig éppúgy mérik, mint a feketepiacon a lopott fegyvereket, vagy a csempészett rubintot. Így is alaposan helyben hagyták, és mosolyogva kell arra gondolnom, hogy az a néhány karcolás amit én ejtenék rajta már igazán nem osztana vagy szorozna. Mámorító a gondolat is, hogy ajkaimmal úgy szívom ki a sebből a vért, mint a legüdítőbb nektárt mit ateista hitem megváltó istene teremtett.
Nem mérem az időt, de a tíz perc már alaposan letelhetett, és a süppedős szőnyeg tökéletesen elrejti az érkező lépteit.Dörren az ajtó mögötte amikor végül belép, én pedig egy ideig még a combomon tartom a kezem, de fejem lassan megemelem, szemeim kinyitva nézek az érkezőre. Dühe egészen felvillanyoz és mulattat is egyszerre.
- Én sem szeretem.-jegyzem meg, és az asztal alatt kalandozó kezem felhúztam, majd megtámaszkodva rajta vontam magam egyenes tartásba a széken. Leeresztett szemhéjamon keresztül figyeltem őt és be kell vallani még így is képes volt másodpercek alatt beindítani. Nem érdekeltek a sérülései, hiszen olyanokat tőlem is kaphat. Az egyedüli zavaró tényező a zakója volt, ami úgy állt rajta, mintha valamelyik tanyasi madárijesztőről akasztották volna le, és benne maradt a vállfa.
Az egyetlen kiejtett mondaton kívül nem szóltam még mindig semmit, de kimért és kiszámított léptekkel indultam el felé. A lélegzetvétele is sütött, amikor szuszogva csapta a bőrömnek a levegőt. Ó édes,zihálhatnál te így is alattam akár! Újabb távolság szűnt meg közöttünk, már hozzá is érhettem volna akár, de csak a szemei előtt vezettem el mutatóujjam, azt a kezemet amelyikben a cigaretta utolsó maradványait tartottam. A monokli körül játszadozva simogattam a levegőt majd halkan ciccentettem egyet. Fejem oldalra billenve, szemléltem ezt a csiszolatlan gyémántot, amely olyan nagyon akaratosan ellenállt nekem. Magamat láttam benne. Pontosan azt a gőgös kivagyiságot, amely egykor engem jellemzett és amelyet a házasságom évei alatt és a pénz segítségével tökéletesre fejlesztettem. Neki is megadtam volna, ha nem lett volna olyan nyomorult módon pofátlan. Persze ha nem lett volna az, fel sem figyeltem volna rá. Van ez így.
Eddig nem értem hozzá, de most nemes egyszerűséggel megfogtam a rajta lévő zakó hajtókáját, kissé megemeltem, mintha éppen egy szöszt akarnék leseperni róla. Vagy több szöszt, pihét, akármit. Az apróvá zsugorodó cigaretta csonkot ajkaim bölcsőjébe helyezve a fogaimmal támasztottam meg. Hunyorogva figyeltem a kavargó füsttömegen keresztül türelmetlenségét, vagy jobban mondva azt az állapotot amelyben vergődik. Várja, hogy elmondjam miért hívattam, hogy aztán visszatérjen a recepcióra. Ezt hazudja. De közben tudom, nagyon is jól tudom, hogy ezernyi teóriát futtat végig a fejében, mert tisztában van az egy hete történt beszélgetésünkkel, ahogyan azzal is, hogy felém még tartozása van. Méghozzá olyasmi, amit nem szeretek ha bárki adós marad vele. Igaz, ilyesmi eddig, Morrisig még sosem fordult elő. Ő az első és az egyetlen aki egyszerűen visszatartja tőlem az élvezetet.
Ujjaim művészi pontossággal sepregetik azt a hajtókát, majd a cigarettáért nyúlok, és az addig összegyűlt hamut egyszerűen a zakó hajtókájára pöckölöm végül eltolom magam tőle és ellépek.
- Remélem van váltóruhád, mert ez piszkos lett.- tudom, hogy van, csak éppen nem itt. Az alkalmazottak munkaruháját a szálloda tisztíttatja. Kezdésnek egy váltásnyit kapnak, és minden évben egy újabbat. Morris még nem dolgozik itt annyi ideje, hogy több váltóruhája legyen, ahogyan annyi ideje sem még, hogy saját, méretre szabott viselete legyen. A recepciósok között túl nagy volt a mozgás ahhoz, hogy effélére költsek. Igaz a nagy része éppen miattam mondott fel. Nem bírták a gyűrődést.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy te meddig fogod húzni. Az elődöd... mármint a recepción…- ekkor léptem az asztalhoz, neki félig háttal, és kaján, pofátlan vigyorral néztem rá vissza a vállam felett. Naná, hogy nem csak a recepción volt elődje
-...egészen két hónapig bírta. Felmondott. Még címet sem adott, ahova az utolsó munkabérét kipostázhattuk volna.Ó milyen kár!- a sajnálkozás mímelése közepette arra gondoltam, hogy a legnagyobb kár azért a sok éjjelért amit még eltölthettünk volna. Igaz jó befektetésnek bizonyult, mert a pénzből amit kapott rendszerint nekem vásárolt bóvli ajándékokat, aminek egy része a szemetesben egy része meg a titkárnőm ékszerei és egyéb csecsebecséi között landolt.
Még mindig nem tértem a lényegre, csak megfordultam a nagy mahagóni asztalnál, csípőm a szélének támasztottam, és a csikket elnyomtam magam mellett egy kristály tálban.Mosolyogtam, édesen és tündérien rezegtettem a pilláimat amikor ismételten megszólaltam. Jéghideg íriszeimet egyenesen rá függesztettem, mint valami prédáját biztosnak érző ragadozó, akit csupán néhány centiméter választ el a mai lakomájától.
- Nem Morris!- karistolt a hangom akár a törött jég.
- Neked akkor van dolgod amikor én mondom, addig nyugton maradsz és pofa be!- tökéletesen ellentéte volt hangom lágy tónusa azoknak a szavaknak amelyek elhagyták a számat. Pislogtam párat mielőtt tovább folytattam.
- Van egy rendezetlen számlád, és innen addig el nem riszálod a formás segged, amíg ezt le nem rendeztük.- hatásszünet következett, mert amilyen hirtelen az arcába vágtam a tényeket, olyan hirtelen tettem egy kanyart az egész folytatásába.
- Egy hete….egy hete Morris kifizettem egy nem kevés összeget, kártyaadósság címszóval egy morózus, de velem szemben roppant készséges orosz medvének. Szeretem a mackó tipust is, feltéve ha van miért. Szóval beszélgettünk kicsit. A pasas odáig van a Kardhal című filmért. Micsoda művelt ruszki!- nevettem, fejemet hátravetve, végül újra előre billentve és megint a fiút nézve folytattam.
- Nem tudom te vagy e ennyire filmbuzi mint az a tag, de van a filmnek egy jelenete, amelyben a fickónak hatvan másodperce van feltörni a védelmi minisztérium rendszerét. Úgy, hogy előtte nyomtak bele három méregerős piát, fegyvert tartanak a halántékához, egy csini szöszke meg alulról dolgozza a farkát, de úgy rendesen. Szóóóóóval, Morris!- nyújtottam el a végső mondatot és mozdulatlanul álltam ott tovább, ahol az előbb.
- Az orosznak nincs olyan jó fantáziája, mint nekem, de ha összefogunk egész érdekes kis játékokat tudunk neked kitalálni. De ha nem az orosz, akkor valaki más. Mert a hozzád hasonló kártyafüggők nem állnak le soha. Mindig lesz adósság, mindig lesz amit ki kell fizetni. Na most a probléma az, hogy jelenleg nekem tartozol.Méghozzá túl régóta ahhoz, hogy tovább akarjak várni. Szóval szállj le a magas lóról és dadogd el végre hogyan és mikor akarsz fizetni!- túl egyszerű lett volna ez így? Tény, de nem féltettem. Túl dörzsölt és mocskosul és imádnivalóan szemétláda, hogy ki ne találjon valamit. És rohadjon meg, ezért de imádtam!
Vissza az elejére Go down
Morris Langdon
avatar
Inaktív

Avataron : Justin Chatwin
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Hétf. Jan. 08, 2018 4:04 pm
 



 

Már az első pillanattól kezdve feltűnt nekem, hogy a ribanc nagyon szereti a teátrális jeleneteket, s most is, ahogy itt illegett és billegett előttem, legszívesebben felrúgtam volna, mert untatott. Miért nem lehet egyszerűen elmondani a dolgokat, miért kell mindennek nagy feneket keríteni, miért kell kettőnket egy bugyuta színdarab két tehetségtelen szereplőjévé tenni, csak hogy kibökje végre, hogy mit akar. Ennek ellenére vonzotta szemem a tekergőzése, ahogyan kimérten lépdelt, csalta a távolságot közöttünk, ahogyan arcán grimaszok jelentek meg, amint formás alakja egyre közelebb ért. Mert Isten a tanúm rá, tetszett, imádtam volna mellei közé fúrni az arcomat, csókkal árasztani el mindegyik rését és olyan keményen megkefélni, hogy két hétig nem tud leülni. A belsőjétől azonban okádhatnékom támadt, görcsbe állt a gyomrom és éreztem, ahogyan a savam elönti a nyelőcsövem. S amint ezen gondolkodom, már érzem is a nyelvemen a vitriolt, amitől köpni lenne kedvem, egyenesen az arcába.
Aztán hozzámér. Úgy csinál, mintha csak a tulajdona lennék, mintha azért a harminc ezer dollárért vett volna egy játékszert, amit végre ki akar próbálni, de ellenkezem, a rendíthetetlen ólomkatona hozzám képest kutyafasza, s állom fúró tekintetét, annak minden egyes pillanatát és szúrkáló jelenét. Felképelni volna kedvem, de tudom, hogy akkor szólna az oroszoknak, nekem délutánra nem lenne seggem, mert annyira szétrúgnák, hogy szabály szerűen megszűnne létezni. Ezt pedig ugye ki akarja, én nem, Henry pedig biztosan nem, hiszen akkor lefekvés előtt kinek a gondolatára matyizna minimum háromszor? Na ugye, teljességel kiszúrnék vele és azt még ez a ribanc sem akarja.
A pöckölést viszont nem értettem, s igyekeztem kitérni előle, de olyan közel volt, hogy esélyem sem lett volna megmenekülni a parázsló hamu elől, így fintorral az arcomon nézem rá, majd a kissé megégett öltönyre. - Pontosan tudod, hogy van. Ne tegyél úgy, mintha teljesen hülye lennél!
Szavaim fröcsögtek rá, s ha nem sajnálnám annyira a nyálamat, hogy akár még piszkos is lehet, akkor leköpném. Turhát kaparnák fel a tüdő megaljáról, azt jól szálló és nagyot csattanó fajtát, majd egyenesen az arcát venném célba, hogy szenvedjen a kurvája!
- Hallottam pár rémtörténetet arról a szerencsétlenről, de nem akartam hinni egyiknek sem, annyira alja azért te sem lehetsz. Kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben a fejedben, ha olyan baromságokra voltál képes vele. Ennyi volt? Ezért hívtál fel? - vállat vontam, és már fordultam volna kifelé az irodájából, amikor megejtette Nessy, a partra vetett bálna táncát, mert hiába volt csinos, valahogyan nem állt jól neki ez a majdnem felfekvés az asztalra. Tényleg jól látom, hogy nincs rajta bugyi?
Szavai visszatartanak, s akkor végre, végre, valahára elkezdte mondatainak garmadáját, szavainak megállíthatatlan ütemét. Mégis, mi a franc köze van ennek az egésznek a Karhalhoz? Miért kellett végighallgatnom a filmtörténet egyik legszánalmasabb jelenetének leírását? Bár Helga engem is megdolgozhatna, egyáltalán nem bánnám!
- Azt hiszem, nem hallottam jól, de te most engem fenyegetsz? - széttártam a kezeimet, így még viccesebben állt rajtam a hatalmas nagy zakó, majd közelebb léptem hozzá, és pofonvágtam. Igazából, ha felkészül rá, akkor is csattannak ujjaim bütykei az arcán, mert visszakézből kapott egy hatalmasat arra a mérget okádó szájára, majd kihasználva, hogy talán kicsit megszédült az ütéstől, elkentem az asztalon, hogy utána a derekára üljek. Nem mondom, hogy nem fájt a tüdőm és bordám ettől az akciótól, de annyira dolgozott bennem az adrenalin, hogy lefostam olyan magasról, mintha maga Isten szarta volna le a mennyek kapujából!
- Ide figyelj cukibaba! - föléhajoltam, zuhálva mondtam szavaimat, fejét pedig két tenyerem közé szorítottam, hogy ne tudjon elfordulni. - Adtál nekem pénzt, amiért hálás vagyok, és adott esetben meg is kefélnélek miatta, de nem áll fel tőled. Tudom, most azzal jössz, hogy impotens vagyok vagy buzi, de egyáltalán nem. Érzel valamit a hasadnál? Egy apró merevedést? Egy kicsi erekciót? Semmi, nada, nichts, niente és hogy megidézzük az orosz barátainkat is: ničto. A pénzeden kívül semmi nincs benned, azt pedig már megkaptam, szóval feleslegesen tepersz, nem kapsz a farkamból. Stimt? Én is úgy gondoltam!
Még nem eresztettem, s akármennyire próbál ficánkolni, szerintem erősebb vagyok nála még repedt bordákkal is. - Mondd szépen, hogy rendben vagyunk és akkor rendben vagyunk! MONDD!
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Hétf. Jan. 08, 2018 9:24 pm
 



 

Édes volt mint a bűnbeesés, és olyan forróság áradt felőle, hogy a gondolata kis híjján lángra lobbantott. Minden másodpercben csak arra tudtam gondolni, hogy már kurvára nem a pénz motivál, amit neki adtam. Az semmi. Zsebpénznek is kevés. Ürügy csupán amire foghatom, hogy megkapjam magamnak, ahogyan mindenki mással is tettem. Ahogyan az elődjeit megszereztem, de őt valahogyan nem sikerült. Minden egyes ellenálló és dühös szava egyre jobban korbácsolta a vágyaimat, és minden egyes ócsároló megjegyzése, vagy csak a gondolat amely kiült az arcára egyre kívánatosabbá tették a szememben. Nagyjából bármit csinálhatott velem, mert egyetlen dologra tudtam koncentrálni: akartam őt mindenáron. Fenyegetéssel, hízelgéssel, tettlegességgel...annyira nem válogattam az eszközökben, hogy az észbontó, de nem is erről voltam híres.
Mit tudott volna nekem megadni amit a férjem, vagy bárki más nem?Éppen azt amit most és itt is művelt. Ellenállt. Nem tudta vagy nem akart arról tudomást venni, hogy ha egyetlen egyszer odavetné magát nekem,többé lehet nem is kellene.Tucatkölyök. Így hívtam minden recepcióra kerülő újoncot,akik néhány nappal a belépésük után már a louboutin cipőm sarka alatt hevertek és zokogva nyeldesték a saját nyálukat, ahogyan ezredszer is a bőrük alá vájtam. Némelyik beteg szukának nevezett, másikuk sem éppen az ép elmémet dícsérte miután egy ólomkristály pohárban aranylón hömpölygő Armand de Brignac-ba folyattam pár csepp vérét. Élvezettel adóztam annak a pár másodpercnek amíg a torkomat csiklandozta a pezsgő zamatába kevert emberi élet apró csodája, majd egyszerűen úgy vágtam ki az illetőt csupaszon a szobámból, mert a továbbiakban nem volt rá szükségem. Szeszélyes voltam mint télben a tavasz, és éppen olyan illékony volt az efféle hóbortom.
Morris merészsége éppúgy elégedettséget váltott ki belőlem, ahogyan az idő előrehaladtával bosszantani is kezdett. Az érdekessége egy ponton elveszítette a varázsát, és ott tartottam, hogy egy tekergő kézmozdulattal egyszerűen elhajtom, hagyom a pénzt a francba, kirúgom és menjen élje a sivár és semmire nem jó kis életét. Mert biztos voltam benne, hogy bármelyik kis lotyónak bepakolhatja, bármelyiket nyalhatja a mennyországig, de olyan élményben amiben velem lehet része, még soha nem kapott.
Nem igazán érdekelte amit mondok, de nem is nagyon számítottam tőle másra. Az a baj, hogy túl kiszámítható volt. Kérek valamit,követelek valamit...bla bla...Morris pofátlan és nemet mond….újabb fenyegetés, újabb zárt kapuk. Persze mondhatom, hogy ettől még nem tört meg bennem a vágy, hogy megkapjam, de azért nem tagadom, hogy valami merészebbet vártam.Valami kevésbé gyerekeset. Hogy ezt éppen itt és most kapom meg tőle arra azt hiszem nem is gondoltam. Az ajtó felé indul,és magamban elkönyvelem, hogy hamarabb adja fel mint bárki...hogy meghátrál előlem. Tévedtem. Mondjuk ha nem tévedtem volna, akkor magam vágom őt ki, és nem csupán a pénzt szerzem vissza, hanem még őt is megdolgoztatom kicsit. No tévedés ne essék, nem verték volna meg. Ó nem! Én attól kicsit kifinomultabb vagyok. Hogy a segge elveszítette volna férfiak általi szüzességét az a minimum. Annyit fizettem volna le, ahány nyelven ez a kis porbafingó beszélt, és mindegyik a sajátján rebegte volna a fülébe, hogy “Az én köcsögöm vagy!” Egy egyéjszakás élvezetet okozva, és hetekig lábra sem állva. Mindezt mosolyogva és a világ legtündéribb pillantásai közepette néztem volna végig, valószínű egy egész doboz cigarettát elszívtam volna,és hagytam volna, hogy Henry is ott legyen velem. Nem kerülte el a figyelmem hogyan méregeti, de amíg csak a szemeinek és a gondolatainak enged engem ugyan nem zavar. Ugyanazok a potenciális jelöltjeink, óhatatlan, hogy időnként keresztezzük egymás útját.
Szóval az ahogyan abban a túlméretes öltönyben visszafordul, és odalépve hozzám arcul csap, váratlanul és a meglepetés erejével ér. Ahogyan az is, hogy lazán, minden fájdalmát leplezve, amit a korábbi verés okozhatott az asztalra teper és leszorít. Megemelem a csípőm és az ágyékának nyomom, de csak annyira tudom, amennyire engedi. Picsába! Többet kell edzenem, mert még az ilyen kertitörpék is fél kézzel letepernek amilyen ő volt. Mondjuk jobban meggondolva egész mutatós kis darab lenne a hálószobámban mint sarokba állított szobor. Két kezem oldalra kicsapva, az arcomat szorítja amennyire tudja, de még így is inkább nevethetnékem támad mindarra amit mond nekem.
Kacagásom azonban gurgulázó, torokfullasztó, mert a levegővétel ebben a pózban nem éppen a legkönnyebb.
- Mégis ki a picsát érdekel, hogy feláll vagy nem? Azt hiszed a te gyönyöröd kedvéért csinálom? Cukibaba!- a szám még mindig sajog a bütykeitől. Meg kell hagyni azért ütni rendesen tud.
- Hol tanultál pofozkodni? Női iszapbirkózáson? Hát egy gyenge csontú madárka nagyobbat üt nálad!- hergeltem, tudom, hogy hergeltem, de ez a kis nyomorult nem tudja tán mivel lehet engem felhúzni? A fájdalom volt amiből erőt merítettem és amibe vissza is menekültem. A fájdalom, amely a múltból táplálkozott, onnan régről gyerekkoromról.
Lehunytam a szemeimet és egy pillanatra az egész szituáció rezzent egyet, és a múlt egy szelete megismétlődött. Csak Morris helyén ő volt...a Fekete Hajú...itt pedig, ahol most vagyok megint én...én voltam tizenkét évesen. Éppen csak serdültem.
~ Mondd szépen, hogy minden rendben lesz, Rosie! MONDD!~
Bagó szagú lehelet az arcomba vágott, fintorogva fordítottam el a fejem.
Újabb rezzenéssel a jelenben voltunk megint, és miközben kinyitottam a szemeimet már Morrist láttam magam felett. Ezúttal azonban volt valamim, ami akkor nem volt. Bátorságom és vakmerőségem.
Lefogta ugyan a fejem és felettem volt, de minden erőmet összeszedve megemeltem a térdem, és teljes erőből, már amennyi maradt a lendületből az ágyékába térdeltem. Ez a pillanat elégnek kellett lennie ahhoz, hogy egy kis időre lazítson a fejem szorításából, ekkor pedig oldalra fordultam és fogaimmal teljes erőből a tenyerének vékony húsába vájtam.Minden erőt belevittem, és az utolsó pillanatban kellett visszafogni magam, hisz az ember állkapcsa valami veszedelmes erős dolog, és valószínű egy életre képes lennék a kezét alkalmatlanná tenni mindenre. Megérdemelné, ami azt illeti!
A vér azonban így is kibuggyant és az ajkaim közé folyt belőle nem is kevés. Felmorrantam, amikor megéreztem, és úgy nyúltam el elégedetten, olyan őrülten elégedetten, hogy innentől már nagyjából leszartam mit akar.Nyelvemet kinyújtva maszatoltam el azt a kis vért az ajkaimon, és önelégülten pillantottam rá.
- Na most már rendben vagyunk. És most takarodhatsz vissza! De a jövőben a helyedben vigyáznék arra a harapnivaló hátsómra. Mert lehet itt ma végeztem veled, de mindent nem fizettél még vissza. És igen, Morris, fenyegetlek! De ha még egyszer megütsz, istenemre mondom saját kezemmel fogom feldugni neked Lolita italos szekrényben rejtegetett vibrátorát.
Vissza az elejére Go down
Morris Langdon
avatar
Inaktív

Avataron : Justin Chatwin
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Kedd Jan. 09, 2018 11:19 am
 



 

Első szavaira vigyorognom kellett, mert mégiscsak ki a tököm beszél így egy ilyen szorult helyzetben? Ha ő tehénkedne rám azzal a négyszáz kilós súlyával, akkor elmondanám a legutolsó kurvának, arcon köpném és még talán az orrát is leharapnám, de biztos vagyok benne, hogy nem törődnék olyan bonyolult szavakkal, mint a gyönyör. Meg szerintem nem tudnék ilyen összeszedetten beszélni, mert leginkább azon fáradoznék, hogy leszedjem magamról, amibe a magasztos beszéd egyáltalán nem fér bele. Örömöm pedig tovább fokozódott, hiszen ez a gyengébb vagyok egy nőnél taktikával igazán mellélőtt. Bizonyítékom erre az, hogy ő fekszik alul, én pedig fölé tornyosulok és most mindenki elmehet a picsába azzal, hogy egy nőt megütni könnyű. Nem, egyáltalán nem könnyű, ugyanolyan nehéz, mint egy férfit arconbaszni, és megint ott tartunk, hogy iszapbirkózás? Meg gyenge csontú madárka? Honnan szalajtottak téged ribanc?
- Ennyit tudsz? Erre vagy képes? - s amíg lehunyta a szemét, végignyaltam az arcát. Tokától a halántékáig, amibe bele is remegtem, mert egyrészt mélyen kellett hajolnom, ami nem tett jót a bordámnak, másrészt meg a púdernek olyan okádék íze volt, hogy majdnem el is hánytam magam. Bár az is lehet, hogy még élvezné is, ha sárgarépával és zöldborsóval teríteném be a pofáját, nem tudhatom és legyünk őszinték egy pillanatra, nem is nagyon érdekelt.
Annyi azonban biztos volt, hogy amikor újra kinyitotta a pilláit, valami megváltozott benne, mintha őrület és eszement vakmerőség csillant volna a szemében, amit nem is értettem, hogy honnan merített, majd lendült a lába és a seggemet találta telibe. Kicsit meg is zavarodtam, hiszen az imént még a csípőjével próbálta elemelni a lágyékomat, most pedig meg akart térdelni? Vajon figyelt a biológia órán vagy csak dísztöknek tartották az iskolában? Mindenesetre megzavart annyira akciója, hogy egy pillanatra ne szorítsam a fejét, amit ki is használt és a tenyerembe harapott. A kibaszott tenyerembe harapott!
- Mi a fasz bajod van? - ordítottam a két füle közötti részbe, majd ösztönösen, minden gondolatmenet nélkül újra csattant tenyerem az arcán, és ha nem állítom meg magam, akkor ráfogok a nyakára és addig szorítom, amíg szuszog. Nem mantráztam belül a nyugalomért, nem csitítottam magamban a felgyülemlett dühöt, de ahogyan láttam, hogy nyelvével tisztogatja ajkait, valami zsigeri undor fogott el és rájöttem, hogy elbánt vele már annyira az élet, hogy én ahhoz már nem kellek. S miközben leszálltam róla, hallgattam a kis mondókáját, figyeltem kielégült arcvonásait, s a zsebemből egy kendőt vettem elő és azzal szorítottam a harapás nyomára.
- Nem tudom, mi szörnyűbb: az, hogy egy vibrátort akarsz a seggembe dugni vagy hogy tudod, hogy Lolita mit tart a szekrényében? - fájt az a kibaszott harapás, és lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogyan a kórházban elmagyarázom az ügyeletes orvosnak, hogy mi történt. Mert az emberi fogsor nem hasonlít semmi másra, és biztos nem adom be neki, hogy egy kutya harapott meg, mert azért ők sem most jöttek le a falvédőről. A barátnőm volt, kicsit eldurvult a petting és megharapott ... mondjuk ezzel nem is hazudnék akkorát. Távolodtam tőle két lépést, de hátat nem fordítottam neki, biztosra játszottam, nem szeretném, ha mondjuk tarkón harapna. - Ha még egyszer a közelembe jössz, kés lesz nálam és nem félek majd használni. Szóval kopj le ribanc, élni és élni hagyni vagy Istenemre mondom, elvágom a torkod!
Ziháltam miközben az ajtó felé hátráltam, majd résnyire nyitottam, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal kisiessek. Henry biztos örülni fog annak, hogy megint lelépek a műszak közepén.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
Kedd Jan. 09, 2018 3:29 pm
 



 





játék vége






Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Főnöki iroda
 



 

Vissza az elejére Go down
Főnöki iroda
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Duncan-Hyatt Winter Hotel
-
Ugrás: