HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Las Vegas

Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Las Vegas
Szomb. Feb. 17, 2018 8:17 pm
 



 



Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Aleksander Walsh
avatar
Polgárság

Avataron : Matthew Gray Gubler
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Las Vegas
Szer. Feb. 28, 2018 12:46 am
 



 

Úttalan utakon.. - avagy véget ér ami még el sem kezdődött






Hogy miért pont Vegas? Őszintén... még magam sem tudnám megmondani. Talán mert ott annyi az ember.. senki nem kérdi ki vagy, honnan jöttél, mindenki meg van róla győződve hogy csak egy újabb szerencsevadász, pont olyan mint mindenki más. Egyszerűen szerencsés ötletnek tűnt…
Már annál kevésbé az út, ami még hátravolt, olyan 20 mérföld, és még ha bírtam is a gyaloglást, úgy alapjáraton volt már részem benne, mégse számítottam rá hogy Ronald, mert ha igaz így hívták azt a kamionost aki kitett az utolsó nagy kereszteződésben, Vegas előtt hátraarcot vesz, mert elmulasztott egy lehajtót a 95-ösön California fele.  

Végül is sose panaszkodtam..
Most se teszem csak követem a saját lépteimet, egyik láb a másik után, és küszködve tűröm a forróságot, a port.. az egyre erősödő homokot, és a kietlen, hosszú, egyre olvadó aszfaltot az úton.
Hogy mikor döntöttem az út mellett, nem tudom. Hogy mikor gondoltam azt, hogy a közel dél hevében megpihenek a távolabbi sziklák árnyékának sötétjében, de akkor még egész jó ötletnek tűnt.
Alig 3 percbe telt. Egymás után követő homokos léptek, az enyhülést adó hívogató feketeség.. és ahogy eldobom a zsákot és nagyot zakózva leheveredek, pont az égbe meredő sziklák mögé.
És akkor hallom meg azt a hangot.

Amikor otthon néztem a National Geographicot, még egész barátinak tűnt. Igen, ott egész könnyen veszed, jön a mongúz.. az életét kockáztatva kerülgeti a veszélyes helyzetet, és végül mindig ő lesz az aki győz. Itt már nem voltam meggyőződve erről.

Csak az állatot figyeltem. A méltóságteljes, magasztos voltát, ahogy szétterül az a köpeny a nyaka mögött... a pikkelyek.. a sötétség.. és a méltatlanság azokban a szemekben amiért valaki megzavarta a csendben töltött álmát. Még mindig nem az járt a fejemben hogy meghalok. Talán mert már nem féltem a haláltól. Megtanultam nem félni tőle többé. Muszáj volt. Elengedhetetlen.. Aztán mégis csak előbb utóbb elhatározásra tértem, a kígyó nem enged, csak rázza a farkát, hirdeti a veszedelmet és nekem muszáj volt... nagyot kellett nyelnem.

- He.. helló..  – nyeltem megint – Én.. én nem akarlak bántani ugye te se teszed… - próbálkoztam, habár ujjal mutogatva röhögnék egyéb esetben, most mégse mondanám azt, hogy annyira tetszik ez az egész.

- Én csak.. én csak.. – a szám szárazzá aszott, felemészti a körülöttem feszengő sivatag pora, és emlékszem még pont arra a pontra amikor még LA-ben a tükörbe nézek és csak vizslatom a tükörképemet.: Miért.. pont.. Vegas.
Hát itt a válasz.. Talán pont itt kellett megtalálnom a végzetem.

Az életösztön mégiscsak valamikor dolgozni kezd. Nem tudom miért.. nem tudom hogyan, vagy ki súgta meg, de egész lassan tápászkodni kezdtem. Fel. Lassan.. és közben mindvégig csak azt a dögöt figyelem.

- Jól van.. nyugalom.. ottmaradsz.. – suttogom, de képtelen vagyok kiengedni tényleg hangokat. Csak halkan.. némán, talán az elhatározást erősítem, talán csak a jövőbe vetett hitet, nem lesz baj, minden rendben lesz, és lassan ülőbe tornázom magam. De a kígyó nem tágít. Felmér. Vacsorának néz, talán nem evett már egy egész hete. Hónapja?? Megköszörülöm a torkomat és magam előtt megtámaszkodva határozom el magam a következő lépésre. Nem akarom egy kupac csontként végezni egy kígyó belső szerveiben, még ha a józan ész valahol azt is diktálja: Képtelenség! Ez nem történhet meg!
És aztán kezdek el háromig számolni...

Egy.. kettő..

HÁROM!

Olyan sebességgel vetődök el hogy azt bárki megirigyelhetné hasonló helyzetben. Mégsem volt elég. Érzem. Lassú, mardosó fájdalom kezd terjedni az ereimben és felhúzva a bokámon a nadrágot meg is bizonyosodok róla. Elkapott.. Csak egy foggal, de elkapott...!
Most hálát adtam volna ha a régi természetfilmekből arra is emlékszem hogyan zajlik ez az egész. A terjedés.. Mennyi időm van.. Mikor lesz az amikor meghalok. Persze anyámat nem fogja érdekelni... Ettől nem kell félnem, nem fognak majd keresőkutyák hasztalan utánam kutatni, vagy fog napokat átsírni csak mert nem talál meg, mégis valahol fájlaltam ezt az életet. Ezt az életet, amit alig fél éve újra a kezembe kaptam, hogy végre kezdjek is vele valamit.

Az egyetlen bölcs döntésnek tűnt, a közeli út olvadó aszfaltjának széle. Bár most se gondoltam azt hogy épp bárki is erre tévedne, de abban biztos voltam hogy az az egyetlen esélyem.
A hátizsákomat magam után ráncigálva.. amit még ott a sziklák mögött olyan egyszerűen ejtettem el, most csak húzom a homokban.. mély vályút ás a hátam mögött a földbe, és érdekesmód valamiért pont az jár a fejemben, hogy ennyit legalább itthagyok ennek az emberiségnek.
Ezt a rajzolatot…

A lábam egyre inkább nem akar működni. Abban is biztos vagyok, hogy a kígyó kíméletes volt velem, hisz annyira még emlékszem, hogy ha a szívem.. a tüdőm, vagy a nyaki ütőerem közelében kap el, még ennyi időm sem marad. Hálás voltam neki. Adott vonuló perceket, nem suhantak, egyre lassabban teltek, és hiába van hogy közeledem, mégis egyre távolabbinak tűnik az az út.

A homlokomhoz érek. Valami ragad, valami forrón tapad a bőrömre, vér. Meglepődök, nem is emlékszem mikor történt meg, aztán felidézem újra a pillanatot. Az a kő.. Az amire vetődtem, most érzem csak a jobb vállam mennyire fáj. Eltakarja az ingem, de a homlokomon kicsurranó vér, vékony patakban csorgott végig a fejemen. De most már nem számít. Most már nem… Már nem jelentek veszélyt. Senkire sem…

És végül csak elém kerül az az út! A cipőm szinte megmerül a forró aszfaltban, de mégis csak fordulok, és vele párhuzamosan lépkedni kezdek. Nem tudom miért teszem. Érzem ahogy az erőtlenség egyre jobban elural, a hátizsák is egyre nehezebb, még húzom, magam után a porban, valami mégis azt súgja mennem kell. Életösztön… Igen, ki hinné, még bennem is él olyan. Egy halálraítéltben... Valakiben akiben már minden elveszett...
Vissza az elejére Go down
Leander Niffenegger
avatar
Polgárság

Avataron : Jack Falahee
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Las Vegas
Pént. Márc. 23, 2018 8:22 pm
 



 

Üvöltöttem volna, hogyha nem hivatalos minőségében jelenik meg előttem. Így csak álltam vele szemben a kórház folyosóján, épp csak kilépve a szobából, ahol megfigyelték az állapotomat és semmi mást nem mondhattam, csak azt, hogy igen, uram. Gyűlöltem. Rettenetesen gyűlöltem őt abban a pillanatban és bár hittem, hogy ez el fog múlni, az eltelő időben sem történt változás. Mert nem is történhetett. Csak két hét, „csak annyi”, de nyomaszt az otthon, nyomaszt hogy nem indulhatok el nap mint nap munkába és.. meg kell valljam, nyomaszt valami más is. Ez az a más, ami miatt fogtam magam és nyakamba vettem a kilométereket.
Hogy miért pont Vegas felé tartok? Ki lehet találni. Inni akarok, elsüllyedni, őrültnek lenni és talán olyan tenni, amit ötök életemben bánhatok. Mert most nem érdekel. Csak halad velem az út, odafigyelés nélkül közlekedem az utakon, s így esik meg az, hogy nem eszmélek időben.
Röhejes, de a megint lenne a helyes kifejezés erre. Megint megszivattam magam a figyelmetlenségemmel, s most ott vagyok, hogy a telefonom lemerült, így a GPSnek esélye nincs eligazítani. Jobbra is a kurva sivatag és balra is. De legalább az úton vagyok.
Őrültséget akartam csinálni, nem? Nos, akkor itt van, nesze nekem, elhagyom az autót, a lezárt járgány kulcsát a zsebembe süllyesztem, s nyakamba veszem a métereket. Nincs szükségem benzinre – egyelőre – hiszen a kocsi tankja félig van, így még csak azzal se mentegethetem magam, hogy el kell jussak egy kútig. Nem tudom hova akarok jutni, de valamiért úgy érzem, hogy indulnom kell egy irányba.
Ahhoz még nem vagyok elég ideje a sivatagban – főleg mivel az út mentén sétálok és nem a vad homokóceán gyomra felé, befelé - , hogy a kiszáradás jele legyen a mozgás megpillantása, így igencsak fennakad a szemem a tényen, hogy hallucinálok valamit. Vagy épp valakit. Nem tudom, hogy igaz-e, amit látok, így kieresztem a hangomat, hadd kapjak bizonyságot, ha éppen létezik olyan.
- Hé, ember! Kell egy fuvar?
Hülye kérdés. A kocsim mögöttünk van az út mentén, de csak tíz perce kutyagolok, lineáris vonalban. Addig csak vissza tudunk jutni gond nélkül, hogyha a válasza igenlő lesz legott. Ha egyáltalán van ott valaki s nem csak képzelem.
Apropó.. ha nem fog reagálni, visszafordulok. Kezd fejbe kólintani az igazság: tényleg nagyon hülye vagyok. Griffin megint azt hinné, hogy én.. pedig dehogy, most sem, ahogy akkor sem. Isten ments, odáig még nem süllyedtem lefelé, most egyébként is jobban vagyok.

//Bocsi hogy csak most Embarassed


Vissza az elejére Go down
Aleksander Walsh
avatar
Polgárság

Avataron : Matthew Gray Gubler
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Las Vegas
Kedd Márc. 27, 2018 6:23 pm
 



 


Egy hang... Egy a fejemben játszó hang, ami úgy hiszem szellemeket idéz.. Ez már a túlvilág lenne?? Az a nyomorúságos, és nehéz, legalábbis ahogyan a könyvekben olvastam régen. "Mi vár rád, HA...!" És a 'HA' mögötti út annyira beszédes... Ha meghalsz?? Ha egyszerűen csak azt mondják neked lőttek!?? Fel lehet erre készülni valaha..?? Mindig azt hittem, igen. Mindig azt hittem úgy majd könnyebb lesz. Ha ismered mi vár.. Ha ismered az elméleteket.. Az elmondott történeteket, a visszatérések... Most mégis annyira a messzibe vonult az egész.
Most csak a végtelen hideget éreztem...
Félelem..
Ha az agyam nem fuldoklik, a fülembe suttogná a tényeket....

De aztán mégis csak megismétlődik(??) az a hang...

A lábaim legyökereznek.. nem tudatos, tudatalatti ismérveknek engedelmeskednek, aztán mégis megfordulok.
A hang iránya egy látványt is képez...

- Te... Te igazi vagy..? - a hangom már sejtelmes.. biztosan, pedig én nem is érzékelem. A lábam puffadt... egyre inkább, talán már az arcomon is kiülhetett a méreg ereje. De ott az a vér... AZ, a vér ami lecsurgó... A fejemen, ami VESZÉLYES!
És akárhogy is, az alak létező vagy csak káprázó délibáb, ez az egyetlen ami kitölti a fejemet.

VIGYÁZZ!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Las Vegas
 



 

Vissza az elejére Go down
Las Vegas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: