HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Portland

Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Portland
Szer. Feb. 28, 2018 12:40 am
 



 



Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Bailey Donovan
avatar
Polgárság

Avataron : Chloe Bennet
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Csüt. Márc. 01, 2018 9:42 pm
 



 



[Útközben, az autóban]

Hálás voltam Ray-nek, amiért rábólintott a dologra, azért meg még inkább, hogy felajánlotta, menjünk autóval. Én motorral is simán lenyomom a három órát, de kétlem, hogy mögöttem ülve annyira élvezte volna az utazást, így sokkal kényelmesebb. Nem mellesleg bezsebelhette az ámuló tekintetem és az elismerő bólogatásom, ahogyan begurult az autójával a társasház elé. Már odalent vártam! Nagy szó ez tőlem, de ha már ő bevállalta a dolgot, akkor én ezzel fejeztem ki köszönetemet. Vagy lehet előre próbáltam jóvá tenni, amit majd rázúdítok az autóban? Megeshet, nem is gondoltam ilyesmire, amikor odalent vártam rá, majd bepakoltam a csomagtartóba az egy kisebb méretű sporttáskányi cuccomat. Merthogy az ajánlat ottalvással együtt született, hiszen éjszaka azért nem kényszeríteném újabb három óra levezetésére és mellesleg édesanyám sem engedne neki minket az éjszakának.
Már jó másfél órája jöhettünk, egy a lényeg, mögöttünk már nagyobb távolság állt, mint előttünk, ezt kihasználva bátorkodtam elé tárni azt a plusz adalék információt, amit eddig gonosz módon elhallgattam előle.
- Jártál már Portland-ben? - érdeklődtem először kedvesen, próbálva a hétköznapi dolgokról való csevegésünk szándékosan terelgetni az előttünk álló "kaland" felé.
- Tudod.. - kezdtem bele torok köszörülve, amiből már sejthette, hogy nem a tegnapi reggelimet kívánom megvitatni vele. Amúgy is azóta, hogy beszálltam mellé az autóba, talán érezhette ő is, hogy valami nem teljesen okés, mintha kicsit feszültebb volnék az átlagosnál. - Az a helyzet, hogy amikor felvetettem anyukámnak, nem egyedül jövök, egyből lecsapott a dologra, nem is hagyva többet szóhoz jutni. Két éve nem vittem haza senkit bemutatni nekik és kicsit túllelkesült a dolgot hallva... - úgy tűnik, kerülgetem a forró kását, de muszáj vagyok felvezetni a dolgot, hogy értse a miérteket. Bár valószínűleg már sejti, mi a helyzet, de azért egy apró szusszanást követően folytatom. - Remélem nem fogsz kirakni az autóból, de az a helyzet, hogy annyira belelkesült a dolgot hallva, hogy nem volt szívem kiábrándítani, te nem a barátom vagy, szóval azt mondtam, hogy együtt vagyunk - hadarom el egy szuszra az egészet, hogy utána alig észrevehetően, de behúzzam a nyakamat. Már most bánom, hogy nem mondtam el már akkor a dolgot, amikor pár napja telefonáltam anyával, de hát nincs visszaút. Csak abban bízhatok, hogy nem dob ki az autóból poénnak fogja majd fel a dolgot és nem akad ki túlságosan ezen. - Ne legyél rám túl mérges, jó? - fűzöm még hozzá csendesen, kislányokat megszégyenítő ártatlansággal a hangomban, oldalra fordítva a tekintetemet, hogy vonásait vegyem szemügyre; vajon mennyire rossz a helyzet?
Vissza az elejére Go down
Raymond Marshall
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Luke Mitchell
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Pént. Márc. 02, 2018 9:47 pm
 



 

Az édesanyjáról már hallottam egy s mást, amióta ismerem, mesélt róla olykor és többek közt említette, hogy a zenei világban mozog és isteni narancsos kacsát csinál, aminek a hiányától láttam már napokon át szűkölni, úgyhogy maximálisan hiszek neki. A ma esti programunk merőben eltér a megszokottól. A számára inkább létező hétvégét megünneplő sörözés, a hétköznapokon tartott közös sportolás, a hétvégi túrák vagy a nagyon fáradt időszakainkban beiktatott plöttyedt mozizás valamelyikünk kanapéján, amikor épp össze tudjuk egyeztetni a különböző ütemezésű menetrendünket. Röviden összefoglalva; sokkal lazábban töltjük el az időnket, hogy közben bepótoljuk a lemaradásunkat mi történt addig a másikkal, mint a mára vonatkozó felvetése. Kissé meglepett, de nem rossz értelemben és különben nem tudtam volna megmondani az idejét annak, mikor vettem részt utoljára ilyen jellegű koncerten, a válaszon nem agyaltam sokat, tulajdonképpen tetszett ez a fajta változatosság. Ha pedig a meglepetéseknél járunk, akad további kettő is. A legelső és a legfontosabb; nem késett. Hozzám képest sem. Ha ő ámult a lízingelt jármű láttán, hát én, amikor megláttam a járdán várakozva..? Fel kellett tolnom a fejem tetejére a napszemüveget, hogy meggyőződhessek róla jól látom-e.
A szállással kapcsolatban érkezik a másik meglepetés, a családi házat mindig is afféle szent helyként képzeltem el, ha visszagondolok rá mit hallottam mind tőle, mind a húgától, ilyetén nem számítottam a felajánlásra az éjszaka ott töltésére. A lányok már kirepültek otthonról, de az ilyen közös családi alkalmakkor mind hazamennek és egyáltalán nem feltételeztem akad még szabad kapacitásuk. Főleg nem számoltam vele. Számomra természetes volt körbe nézni a helyi hotelek választékában, ennek tudatában bólintottam rá az utazási idő miatt kétnapos találkozóra. A karom még mindig nem az igazi, úgyhogy a pihentetés kell neki, nem, mintha máskor annyira észben tartanám az ezzel kapcsolatos orvosi utasításokat.. A kelleténél kicsit többet erőltettem a napokban.
Épp a magam mellék készített vízből iszok, amikor kérdez.
- Nem, a keleti part délebbi részeit ismerem. Oregon területén még sosem jártam. – oh, igen, LA és Vegas kedvelt célállomásai voltak az egyetemista éveimnek.. - Tényleg, nem is mondtad, ott nőttetek fel? – érdeklődök jut eszembe alapon és röviden elszakítom a tekintetem az útról ez idő alatt.
..majd ismét, amikor megköszörüli a torkát. Naivan már majdnem a palack után nyúlok, hogy ivásra nyújtsam át. Majdnem. Ahogy a folytatás egyre kerekebb lesz nem válik nehézzé azelőtt összerakni a kirakós darabkáit, mielőtt a befejezéshez érne és nagy vonalakban feltárná számomra a lényeget. Díszhím leszek. Ráadásul az eseményen szó szerint a hátulsó ülésnél akaszkodó öltöny jóvoltából.. Lenne hozzáfűzni valóm vagy tanácsom a számára, ez látva való rajtam, de észreveszem azt a nyuszi nyakbehúzást. Veszek egy mélyebb levegőt és a felé közelebb eső tenyeremmel betemetem az arcát, ha sikerül elkapnom, végül alaposan megrázom.
- ..és ezt nem tudtad volna időben mondani, igaz?! – nem haragszom, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy talán képzelheti. Sóhajtva eresztem el az üstökét. - Nem raklak ki ütődött, de ha most azon sajnálkoztál volna mi van, ha kiábrándítod, képzeld el mi szakad a nyakadba, ha rájön átvered. – Mae említette már milyen szigorú neveltetésűek, az lesz a kisebb következmény, hogy a pokolba leszek átkozva a szülők által. Mázli a földrajzi előnyöm velük szemben. Ellenben neki..
- Meg is kérhettél volna, de mivel ez elmaradt nagyon sokkal jössz és remélem valami űber ciki pizsamád van, mert ha jól sejtem, akkor nem kapok külön szobát.. Vagy másként van? – visszatekintek rá a szemem sarkából és ennyiből, valamint azért a szóhasználatomból is sejtheti, hogy nem morgok vagy szívom mellre az egészet basszus, megkér és poénból belemegyek, ha neki fontos, de azért örültem volna, ha időben tájékoztat.


Vissza az elejére Go down
Bailey Donovan
avatar
Polgárság

Avataron : Chloe Bennet
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Pént. Márc. 02, 2018 11:47 pm
 



 

- Mondanám, hogy akkor lehúzhatsz egy pontot a felfedezésre váró államok listájáról, de annyira azért nem nagy durranás - grimaszolok aprót, bár aztán simán lehet, hogy én csak azért vélekedem így róla, mert ott nőttem fel. Ellenben neki ez akkor újdonság lesz, minden bizonnyal másként fog rá hatni, mint rám, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki, hiszen nem várost nézni megyünk. - Bizony ám! - bólintok egyből a kérdésre és ahelyett, hogy azon kattogok, tényleg nem mondtam neki, inkább kifejtem picit bővebben. - Van egy szép birtokunk, ami már generációk óta a Donovan család tulajdonát képezi. Szóval ne lepődj meg rajta, ha meglátod. Nem millió szobás kúriáról van szó, de nem is egy kis családi házról beszélünk - ne ott érje meglepetésként a dolog. Bár minden bizonnyal ez lesz a legkevesebb a ma esti programok sorában. - És igen, van kertészünk is - toldom még meg a mondandómat, felfelé kunkorodó szájszélekkel, nevetősbe hajló hanggal.
A jókedvem mondjuk nem tart sokáig, ahogyan belekezdek a pontos felállás ismertetésébe és ahogyan elnézem őt, egy pillanatra tényleg megfordul a fejemben, hogy akkor most fordulunk vissza. Annyira belemeredek a feszült várakozásba, hogy nem sikerül időben kapcsolnom, így könnyedén elkaphat, még a szám sem tudom eltátani - pedig ha képes lennék rá, tuti megtenném, annyira nem ilyen reakcióra számítottam. Átdörgölöm az arcom és a hajamba túrva simítom hátra az előrehulló tincseket.
- Mekkora hülyeség lenne azt mondani, hogy tartottam attól, így inkább nemet mondanál? - bizonytalanok a szavak, ahogyan rásandítok. - Így ehelyett inkább kihasználtalak és csapdába csaltalak - szusszanok aprót, mert hát lényegében ez történt és így kimondva rohadt szarul hangzik. - Bocsi, ez nem volt túl szép tőlem - sóhajtok, enyhén megereszkedett vállakkal. Csúnya Bailey...
- Nem fog rájönni - nem csak őt, magamat is meg szeretném ezzel győzni, mert hát igen, az valószínűleg sokkal csúnyább lesz. És így jobban belegondolva ezer és egy olyan pontja van a sztorinak, amin elhasalhatunk és máris nem tűnik olyan jó ötletnek ez az egész. Lehet mégis fel kellene hívnom még most az anyukámat?
- Majd alszom én a kanapén - legalábbis remélem, hogy még nem vitték ki a szobámból a kanapét. Ezzel viszont mintegy igazat adtam a szavainak, valóban nem fog külön szobát kapni, elég furán venné ki magát a dolog. - Amúgy is, mivel a szüleim elég vallásosak, nem is néznék jó szemmel, ha egy ágyban aludnánk - jut eszembe a mentőöv, amit nem is vagyok rest megosztani vele, ne aggódjon annyira a dolog. - Csak űber ciki pizsamáim vannak - forgatom meg a szemeimet, mert nem az a típus vagyok, aki csipkés kombinéban hajtja álomra a fejét. Oké, azért a mindenféle állatmintás pizsamákból már kinőttem, de ha ezen múlik a jókedve, akkor túrok valamit a szekrény aljáról.
- Bocsi, hogy a hátad mögött akcióztam és nem kérdeztem - fordítom felé a tekintetemet, őszinte bocsánatkérés ül a grimaszoló vonásokban, mert habár nem tűnik mérgesnek, azért beismerem, nem volt túl szép dolog tőlem így intézni a dolgokat.
- Elő merjek hozakodni azzal, hogy meg kéne beszélni pár részletet a "kapcsolatunkat" illetően, vagy hagyjalak még picit emészteni a dolgot? - fűzöm tovább a beszélgetésünket, mert ha nem akarunk lebukni a szüleim előtt, akkor lehet nem árt tisztázni egy-két alap dolgot; hogyan találkoztunk, mióta vagyunk együtt, ilyenek. Mégsem zúdítok mindent egyszerre a nyakába, képzelem, ez azért így is elég tömény így nagyjából egy órával a megérkezésünk előtt.
Vissza az elejére Go down
Raymond Marshall
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Luke Mitchell
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Pént. Márc. 16, 2018 1:43 am
 



 

- Nem néztem utána, de összegezhetnéd röviden mire számítsak ezután. Azon kívül, hogy a hivatalos állati jelképetek a hód nem sokat tudok róla. – az időjárás előrejelzést nem számítom kutató munkának, miközben csak az érdekelt az elkövetkezendő napokban hogyan alakul a felhőzet és a hőmérséklet. Az arcára rajzolódó véleményét egyébként sem tudom addig osztani, amíg nem segít ki némi információval az államról. A család gyökereihez kanyarodva meglepetten emelkedik feljebb a szemöldökvonalam. Egy szóval sem említette eddig, hogy nagyobb méretű földbirtokkal rendelkeznek, amit nem neveznék túlontúl jellemzőnek az átlag amerikaiak között.
- Most már nem fogok annyira meglepődni. Azt hiszem. Különben jó időben szólsz Donovan, hogy mire készüljek.. Szerencsére elegánsabb inget pakoltam be. Van még valami, amiről elfeledkeztél és jobb, ha tisztában vagyok vele? Különleges elvárások a modorommal szemben, protokoll, speciális etikett..?! A legfontosabb: a mosogatásra ugye van személyzet? – ezt alig hagyhattam ki a végére, miközben felveszem magam is a jó kedélyű, csipkelődős beszélgetésformát a felcsapott lehetőség nyomán. Ha már saját kertésszel rendelkeznek feltételezem a házi munkát is más végzi és amennyiben a gondolatmenetet tovább tudnám vinni, meghökkenő hírek közül, kényelmes touché-val indítanám a következő kört, piszkálódóan, hogy mindezek fényében már értem miért nem jeleskedik a konyhai trükkökben. A lehetőségtől viszont olyan módon foszt meg, amire nem számítok és hideg zuhanyként ér. Halvány sejtésem igen, volt azzal kapcsolatban milyen lesz a családja, családjuk eddig nem ismert részével a találkozás, de ez távol áll az elképzeléseimtől, amikkel ma felkeltem, elindultam, hogy felvegyem a lakásánál. Hogy ez pozitív fényben tünteti-e fel az elkövetkezendőket? Ezen a ponton vennem kell egy mély levegőt és közben természetesen ügyelek az útra, míg gyerekeknek szánt megrovásban részesítem.
- Elég nagy? – jelentőségteljesen nézek vissza rá, a félénkebb sandítására egy komolyabb, de a rákövetkező másodpercben sóhajjal megtörő sandítással a szemem sarkából. - Ezt nagyon jól látod és nagyon, nagyon sokkal fogsz jönni az adhoc szívességért.
- Te ismered őt. Minden esetre nagyon remélem nem fog komolyan belekérdezni az egyébként is kínos témákba.. – aligha hinném ezek ki fognak maradni, de mint mondtam; nem ismerem Mrs. Donovan-t. Megeshet a vallásossága miatt tisztelettudóan, inkább felszínes társalgási témákkal fog előhozakodni a szóval tartásom végett és nem leszek szabad prédának tekintve, amikor Bailey épp nem lesz a közelemben. Gondolatban erősen fogom a fejemet a jeleneten, amiből tudom, hogy legalább egyet előre elkönyvelhetek.
- Úgy kapnánk egy szobát – vagy feltételezem ez már lakosztály méretű lenne –, hogy azt feltételezik vagy azt várnák el.. Amellett, hogy „együtt vagyunk”, hogy majd a kanapéra vonulnék ágy helyett? – aztán koppan.. - Vagy ők azt várják el tőletek, hogy a házasságig semmi..? – nem áll szándékomban megsérteni a kérdéssel, remélem ezzel tisztában van, de kínos-e az adott pillanatban vagy se, ezt több okból kifolyólag sem feltételeztem eddig. A külön szoba nem kapása után a kanapé vagy a nemlétező külön ágy még furábban hatna alapvetően.
- Ajánlom. – ez a legkevesebb, amit engesztelés szintjén hirtelen kiemelhetek. Sokkal inkább komolytalanul, semmint komoly elgondolásból, viszont ha mégis előszedi a régi idők cókmókjait, biztosan nem fogok az útjába állni. A tekintetemet az úton tartom és csak röviden pislogok vissza a bűntudattal gubbasztóra.
- Semmi, csak többet, ha lehet ne hozz ilyen helyzetbe, miközben elkerülhető lenne. Elég flexibilis vagyok, ha nem rémlene. – kicsit odaszúrok a végén, hogy emlékeztessem miért is nem tudom megérteni a döntését. Jön eggyel, de ezt leszámítva nem neheztelek rá. Alakulhatott volna jobban, másként is a felkészítésem által, minimum, de elfogadom a helyzetünket, mert nem fogom cserben hagyni. Vagy épp kitoloncolni az autómból a csínyért.
A kérdés megválaszolása előtt egy mély levegőt azért még elvisel a tüdőm..
- Nem kell. Öhm, mit mondtál rólam? Kinek és milyennek állítottál be? Feltételezem annyival nem elégedett meg édesanyád, hogy simán hozol valakit. Illetve jesszus.. Mae? Neki is ugyanazt mondtad? Vagy ő tisztában van vele, hogy ez az egész színjáték lesz? – a húgát olyan szempontból lényegesebbnek tartom, hogy ismer. Találkoztunk már és nem fogom tudni olyan könnyen alakítani a fedősztorit, ha ő is jelen lesz a koncerten. Vagy a házban.. Oh, Bays..!


Vissza az elejére Go down
Bailey Donovan
avatar
Polgárság

Avataron : Chloe Bennet
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Csüt. Márc. 22, 2018 10:24 pm
 



 

- Oregon amúgy elég szép állam azt kell mondjam, az anyatermészet elég bőkezűen bánt vele látnivaló terén, szóval ezzel máris megcáfoltam az előbbi kijelentésem, hogy nem nagy durranás - grimaszoltam röviden. Ami nekem nem nagy durranás, az neki attól még lehet az. - Portland-nek van egy gyönyörű folyója, a Willamette, ami kettészeli a várost, de az igazán érdekes, hogy képzed, szunnyadó vulkánunk is van! - hagyok néhány pillanatnyi hatásszünetet. - 80-ban tört ki utoljára, akkor hamuval borította be a várost, anya siratta is a szép virágait - engedek meg egy bennfentes poént, majd úgyis látni fogja, anya mennyire rajong a mindenféle virágokért. Akkoriban persze nem volt még kertje, se virágai és eléggé túlzóak a szavaim is, de valamivel fel kell dobjam a "tárlatvezetést". - Este kifejezetten szép a folyópart, úgyis látni fogjuk majd, szóval ne aggódj, nem maradsz le róla - villantok felé egy bájos mosolyt. - Van még kérdés? - toldom meg a szavaimat, mert én a részemről nem tudom, mit mondhatnék még, ha érdekli valami, majd megkérdezi úgyis.
- Jajj már, nem a portland-i elit krémjébe doblak bele, ne aggódjál. A koncertre meg gondolom amúgy sem szakadt farmerban készültél eljönni, szóval nem éreztem szükségét szólni a dologról - és amúgy sem tartom olyan lényegesnek, hogy korábban említést kellett volna tegyek róla. Éppen ezért, remélem érzi ő is, felesleges ráparáznia a dologra, mert nem ez a lényege a ma esténknek. - Haha, ne reménykedj, azt nem úszod meg - bököm óvatosan vállba, nehogy abban a tévhitben éljen, hogy komplett kiszolgáló személyzet fog legyeskedni körülöttünk. Van egy kertészünk és egy bejárónőnk, ennyi az egész, de az utóbbi például csak azért, mert anya dereka már nem annyira bírja a takarítást, egyébként csinálná ő maga.
A kertész és a mosogatás kérdésköre azonban hamar tovaúszik, ahogyan bedobom a jó néhány napja dédelgetett kis bombámat.
- Ehh, igen, most már én is annak látom - húztam el a számat, mert így utólag már én is sokkal okosabb vagyok és ha újrakezdhetnénk, tuti nem így csinálnám. - Igen, azt egyből gondoltam és kibújni sem fogok a dolog alól, szóval... - tártam szét kissé a karjaimat, amennyire az ülő helyzet megengedte. Tudom jól, hogy nagyon szívességet kérek ezzel tőle - nem is kérek, hanem egyből belekényszerítem -, de tisztában vagyok az ellenszolgáltatás mértékével és állok elébe, rendelkezzen velem meglátása szerint, egy szavam sem lehet ellene.
- Nem hiszem. És ismered az örök aranyszabályt, ha olyan kérdést tesz fel, amire nem tudsz válaszolni, akkor csak dobj be egy bókot és tereld el a figyelmét - ugrik be a hirtelen ötlet. - Mondjuk.. ez lehet nem olyan jó ötlet, mert anyukám nem az a fiatal fruska fajta, aki bedől az ilyesminek, de egy próbát lehet megér - kezd visszatérni a jókedvem, ez érződik a szavakból, persze ez még közel sem jelenti azt, hogy félvállról venném a helyzetet, egyszerűen csak próbálom oldani a bennem lévő feszültséget. - Nem foglak magadra hagyni - érkezik a komolyabb válasz, elébe menve minden olyan eshetőségnek, ahol szabad prédaként marad. Anyukám amúgy sem az a típus, aki keselyűként vetné magát Ray-re az első adandó alkalommal.
- Nincsenek lakosztályok, mondtam, hogy nem kúriáról van szó, csak egy nagyobb méretű, hatalmas kerttel rendelkező, kétemeletes házról - tisztázom azért dolgot, ne várjon aranyszegélyes csempét, vörös szőnyeget és plafonról lelógó, hatalmas, gyémántos csillárokat. - Igen, így is mondhatjuk - adok egyből választ, ékes jeleként, hogy cseppet sem érzem sértőnek a kérdést. - Nem megrögzött katolikusok, hogy akkor külön szobába pakolnak minket és tévhitekbe sem ringatják magunkat, hogy tiszta életet élünk, de azért vannak elvek. Nate is volt anno nálunk és nem volt ciki, hogy egy ágyban aludtunk, de a nyálas smacizásokat meghagytuk a szoba magányának - ilyen veszély minket nem fenyeget, hogy anyáék előtt esnénk egymásnak, de azért szükségét érzem némi magyarázatnak a helyzetet illetően.
- Tudom és nem fog előfordulni többet, cserkész becsszó - egyik tenyerem a mellkasomra fektetem, másikat felemelem, ezzel is prezentálva a dolgot, tényleg nem fogom újfent ilyen helyzetbe hozni. - A cserkész becsszó akkor is számít, ha nem voltam sose cserkész? - evezek könnyedebb vizek felé, a mosolyt is egész jól sikerül tartani. Egy darabig...
- Hogy baráti viszonynak indultunk, aztán idővel több lett a dologból. Anyát már azzal levettem a lábáról, hogy kedvesnek és sármosnak írtalak le, bár minden bizonnyal az előbbit jobban értékelte - vakartam meg a halántékomat egy aprócska grimasz kíséretében. - Mae azt tudja, hogy téged hozlak magammal, de csak sejtelmesen hümmögött és nem kérdezett többet. Ő nem jön a vacsira, csak a koncertre ér ide, szóval annyival könnyebb lesz a helyzet és tuti falazni fog nekünk - hogy aztán néhány nappal később, egy pohárka bor társaságában jót röhögjön rajtunk és az egész kialakult helyzeten.
Vissza az elejére Go down
Raymond Marshall
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Luke Mitchell
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Hétf. Ápr. 02, 2018 7:55 pm
 



 

Nehéz nem sokat mondóan oldalra pillantom, amikor egyből véleményváltoztatással kezd. Nem nagy durranás, huh? Megcsóválom a fejem, ahogy visszaterelem a figyelmemet az útra és tovább hallgatom a rövid ismertetőt az állam, feltételezem városhoz közvetlenebbül köthető nevezetességeiről.
- Egyelőre nem, nincs ma’am. – a tisztelgő mozdulatot hozzáképzelheti a hivatalos hangnem megütéséből ihletetten. - A koncert különben a folyó mentén lesz vagy amellett laktok? – ha már elszunnyasztotta az „aggodalmam” azzal mindenképp látni fogjuk egy kérdésnyi időre mégis visszakanyarodok a témához. Minden esetre igazán figyelmes tőle nem hagyja felszökni a pulzusszámom, mert ismer annyira ki nem hagynám a lehetőséget valami romantikus látványkép magamba szippantásához. Ha nem vezetnék csókot is dobnék a pimasz jó lelkéért.
Sosem voltam merev vagy a spontán ötletek elütője, de szeretek bizonyos keretek között és mértékben előre tervezni, ha módomban áll. A családját ő ismeri, természetes nem ő az idegesebb kettőnk közül - neki miért kellene akármin is kattognia hogyan fog végződni, ha nincs tétje, nem igaz? –, mégha magamat sem vallanám annak, de vele ellentétben először találkozok a húgán kívül mással a családjából. A módjának megadása nem hiszem annyira hihetetlen idea lenne.  A vállamat érő bökésre kedélyesebben élénkülök fel és nem teszem szóvá a fejbéli előzményeimet, csak visszaadom a vállnoszogatást.
- Mit ne mondjak kíméletesen bánsz a meghívott vendéggel.. Viszont viccen kívül; van még valami, amiről tudnom kellene? – ..és ekkor még naiv hitben éltem, hogy ha akad is, az is legfeljebb kis méretű lehet. A laza, kényelmes hétvége és a mikroszkóp alá helyezés között nagy a különbség, de a bajom nem ezzel van, gond nélkül tudom kezelni az ilyen helyzetet.
- Nagyon lökött vagy Donovan. – a nyomás hatására sok hülyeséget csinálunk mindannyian, feleslegesen vagy meg nem értően nem kezdek bele a hibáztatásába, csak emlékeztetem róla ez elég pitiáner ügy, hogy elhallgassa előlem. A másik fele kevésbé, hogy most rakja a nyakamba. Eh. A vonásaim enyhültek, nem árulkodnak semmi nemű neheztelésről.
- Megvédem magam, ne félts, de azért köszi. Csak azt nem tudom mire számítsak: szeretnek kifejezetten belekérdezni a dolgokba vagy inkább lazábban álltak hozzá eddig a partnereitekhez? – a szerényebb és a kicsit határozottabb fellépés közül kell ilyen esetekben válogatni, szóval szerencsésebb, ha jól választok egy kétesen értelmezhető helyzetben. Már, ha nem megutáltatni akar a szüleivel és egyúttal rendezni az ügyet miért nem lesz „legközelebb”. Egyszerűen és gyorsan. Nekem csak az a feladatom, hogy alkalmazkodjak.
..pedig az aranyszegélyes csempe.. Néma oké-val veszem tudomásul a ház méretét, inkább a kanapé felemlegetésével zavarta össze a fejemben lévő képet.
- Ez általánosságban elmondható azt hiszem. – nem csak kifejezetten a szülők előttre vonatkozóan. Az másik lapra tartozik és csak gondolatban fut át az agyamon a viszolygás mennyire abszurd lenne szülői házban, miközben otthon tartózkodnak.. A hideg is kiráz. Határozott nem. Hála az égnem a téma tekintetében nem is releváns.
Épp szólnék, hogy elvárom tőle a jövőben ekképpen tegyen, amikor beelőz. Felciccenek.
- Miután erre készséggel rávilágítottál; nem. – egy másodpercig tartó, komoly képpel vágom rá a szavaira, hogy húzzam egy keveset az agyát és talán megoldjam ezzel a jól érezhető feszültségének maradékát. Szelídebben eszi magát a szám sarkába a mosoly.
- Nem hazudtál, szóval.. – jegyzem meg halk szerénységgel a kedves-sármos elhangzása utáni, halántékvakarási szünetben. - Őszintén szólva nem tudom mennyire fog falazni, ha azt hiszi ez nem játék. Sokkal inkább arra tippelnék ki fogja szívni a vérünket.. Bár nagyon remélem leveszi a dolgot. Anyudhoz visszakanyarodva; az idővel több lett, mit takar? Pár hónapja vagy hogy határoljam be? Jah, meg tuti kellene néhány sztorit is egyeztetni ehhez. Mikor, hogyan, hol, ki hogy reagált.. Elég hamar kiszúrják a történetekben lévő hézagokat és ha neked egyértelműen nem tetszik, amit én mondok azt tuti levágják. Elvégre ismernek. – az arcra kirajzolódó reakciókat értem ezalatt. - Szóval.. Jézus, ez már most hülyén hangzik, pedig csak a fejemben van.. Mennyire vagy romantikus alkat vagy mennyire igényled? – vannak dolgok, amik mondjuk úgy.. Nem merülnek fel köztünk, mint beszédtémák. Ez pontosan egyike azoknak.


Vissza az elejére Go down
Bailey Donovan
avatar
Polgárság

Avataron : Chloe Bennet
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Hétf. Ápr. 16, 2018 9:03 pm
 



 

- Nem messze a folyótól van a Portlandi Művészeti Center, ott lesz a koncert, mi pedig a város szélén lakunk, szóval egyik tipp sem jött be. De ahhoz, hogy eljussunk a koncert helyszínére, át kell mennünk a városon, szóval így kerülünk majd a folyó közelébe - magyarázom a helyzetet. Aprócska része csupán az esténknek, de ha már rákérdezett, akkor pontos választ adok neki a folyó helyzetéről illetően.
- Ezen kívül nem terveztem mást a nyakadba zúdítani - a tervezés persze semmit sem jelent, de szánt szándékkal nincs már ilyen horderejű bomba a tarsolyomban.
- Nem tiltakozom - emelem fel  megadóan a két mancsomat, hogy aztán az ölembe ejtsem vissza őket. Lökött vagyok, tudom jól, ahogyan azt is, hogy nagyon bénán intéztem a dolgokat, de kár tovább emészteni magam miatta. Egyrészről úgy tűnik, egy hatalmas szívességgel megúsztam a dolgot, másrészről bízom benne, hogy minden jól fog menni az este folyamán.
- Hm, hát, ez az első találkozó, szóval valószínűleg fognak jönni kérdések, de sosem álltak neki a vesézésnek már az első pillanatban. Inkább az a fontos, hogy az első benyomás jó legyen, ha szimpatikus vagy nekik, akkor nem fogják boncolgatni a dolgokat - legalábbis nagyon bízom benne. Eddig csak Nate-et hoztam haza és vele elég gördülékenyen mentek a dolgok, hamar levette a szüleimet a lábukról. Abból kiindulva, hogy Ray sem egy házsártos, karótnyelt, öltönyös pingvin, szerintem most sem lesz probléma.
- Hát.. akkor kénytelen leszel megbízni bennem - kanyarítom én is lazábbra a mondandómat, mikor látom a felfelé kunkorodó szájszéleit. Azért egy pillanatra megijedtem a komoly képétől, de bíztam benne, hogy nem kerül sor az "örök harag és a karikat is vissza" frázisra.
- Persze, hogy nem - forgattam meg szemeimet, nevetős hangom pedig arról árulkodott, hogy sikeresen beléptem az oldódó hangulat szakaszába. A röpke monológját nem szakítom meg a kérdések elhangzásakor sem, az utolsó, záró mondatot követően viszont akaratlanul is előbuggyan belőlem egy könnyedebb fajta nevetés.
- Akkor lássuk szép sorjában... A szülinapomat lőttem be neki, túl jól sikerült az ajándékba kapott meglepi program. Részleteket nem meséltem neki ezzel kapcsolatban, szóval az rajtunk áll, milyen programot kanyarítunk a történethez és hogyan fűzzük a folytatás szálait - nekem lennének ötleteim, de nem akarok semmit sem újfent ráerőltetni, szóval megvárom, mit nyilatkozik, van-e kívánsága a dolgot tekintve. - A romantikusságot illetően pedig.. Szeretem, ha egy férfi figyel rám és törődik velem, de attól egyenesen hányok például, ha valaki etetni próbál, nem vagyok kisbaba. A gyertya még belefér, de a vágott virágot nem szeretem - ez utóbbit mondjuk ő is tudja, egyszer kaptam már tőle egy csokrot, szerintem elég mély nyomot hagyott benne a reakcióm, amit akkor sem rejtettem véka alá. - Nem gondoltam volna, hogy valaha is sor kerül köztünk egy ilyen beszélgetésre - csóváltam meg mosolyogva a fejemet. A maga módján mókás, ha nem gondolok arra, mekkora veszély fenyeget minket, engem, ha lebukunk. Az út hátralevő részében viszont van bőven időnk, hogy csiszoljunk az álcánkon és tisztázzunk minden felmerülő kérdést és részletet.

[ Portland, Donovan birtok ]

- A következő kereszteződésnél fordulj balra és végig az úton - adom az instrukciókat, nem sokkal azután, hogy átlépjük a Portland határát jelző táblát. A külvárosban van a házunk, akkoriban, amikor épült, közel s távol nem nagyon volt más, csak rét és legelők, mostanra viszont nem egy gazdagabb család vert fészket a környékünkön. Az említett út végén kőből épített, masszív kerítés fogad minket egy szépen megmunkált vas kapuval. Nem kell kiszállni, a kapu automatikusan nyílik, megejtettem egy telefont apa felé, amint átléptük a városhatárt. Fákkal szegélyezett út vezet minket a házhoz, melynek bejárata előtt akad némi fákkal árnyékolt hely a parkolásra.
- Nos, akkor kalandra fel - bokszolok egyet játékosan Ray vállába, biztató mosolyt eresztve meg felé mielőtt kiszállnék az autóból. Az ajtóban már anya és apa vár, anya közelebb siet, apa az, aki türelmesen vár, amíg a lányok letudják az ölelkezős köröket.
- Anya! - tárom ölelésre a karjaimat, automatikusan váltva át a kínai nyelvre. Erről már figyelmeztettem Ray-t, hogy anyával általában kínaiul beszélgetünk, de ha vendég van, akkor ne aggódjon, csak a titkos részeknél váltunk át angolról erre a nyelvre. Jó néhány hosszúra nyúlt pillanatig élvezem édesanyám ölelését, mire elengedjük egymást már apa is közelebb sétál. - Szia apa! - ölelem őt is meg köszönés gyanánt, hogy aztán mosolyogva lépjek el tőle és forduljak Ray felé.
- Anya, apa, szeretném nektek bemutatni Ray-t - nyújtom a kezem az említett felé, ezzel is jelezve, jöjjön csak nyugodtan közelebb senki sem harap.
- Szervusz Ray, Shiya vagyok, üdvözöllek minálunk - mutatkozik be édesanyám elsőként. - Pakoljatok be nyugodtan, én szaladok vissza a konyhába - búcsúzik is tőlünk egy pillanatra, hogy hármasban hagyjon minket. Apa a komoly tekintetével fordul Ray felé és nem palástolt tekintettel méri végig.
- Szervusz, fiam, Donovan hadnagy vagyok és elvárom, hogy amíg itt tartózkodsz, így szólíts - komolyak a vonásai, az én arcomra mégis széles vigyor szalad, ahogyan közelebb lépek és apa vállára simítva egyik tenyeremet nyomok egy puszit az arcára.
- Apa, kérlek, ne ijeszd el az első pillanatban, oké? - nevetős a hangom, bár képzelem, Ray-nek mennyire zavaros lehet a szituáció, de apa vonásai is enyhülnek, ez pedig összességében talán elég lesz arra, hogy rájöjjön, apa hiába katona és hiába szigorú a maga módján, azért némi humorérzék még belé is szorult.
- Philip vagyok - nyújtja végül kezét Ray felé, enyhe, mégis barátságos mosollyal az arcán. - Segítsek a csomagokkal? - toldja meg egy kérdéssel a bemutatkozást, mire én csak a fejem rázom, kiszedve a csomagtartóból az egy szem sporttáskámat.
- Köszi apa, de ennyivel még elboldogulok - és kétlem, hogy Ray rásózná a cipekedést az apámra, szóval a részemről indulhatunk is befelé.
Vissza az elejére Go down
Raymond Marshall
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Luke Mitchell
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Szomb. Május 05, 2018 9:52 pm
 



 

Kétszer is hümmögve veszem tudomásul a szavait a kalauzolás és az egyéb tudnivalók kapcsán. Mivel ismerem, az utóbbinál nem kell kettőt tippelnie ahhoz, hogy a hangsúlyából rájöjjön sejtem mi lesz belőle a hét végére.
- Helyes. – csekély elégedettséget von a szám sarkába a megadó hozzáállás és igyekszem elengedni a továbbiakban a tartogatott hideg zuhanyt, amit a nyakamba öntött. Lehetett volna másként, nem így lett, most már ez van és gördülékenyen tisztáztuk. A lényegre törő egyeztetések viszont ennek ellenére vagy pontosan emiatt nagyon is fontosak, mert az én fejemben nehezebben áll össze hogyan álljak hozzá a találkozóhoz és hogyan fognak hozzám is az eddig elhangzottak alapján. Legalább ezekből nem volt sok, ami segít a helyzeten.
- Vettem. – bólintva veszem tudomásul a szüleihez sorolt tippinfókat és a bizalomadásra kényszeredettséget nevetést köpve fogadom. A fejemet csóválom mellé és a hallgatásommal adok igazat az elhangzottnak. Muszáj leszek, ahogyan az utolsó lökést is megadni ahhoz maga mögött hagyja a botlásából született kényelmetlen érzést. A gyorsan érkező megerősítések kiváltanak egy szelídebb, nyugodtabb bazsalygást. A piszkálódó próbálkozás sikeresnek bizonyult végtére is, majd figyelmesen hallgatom a részletek kifejtését. A szomjamat a pohártartóba dobott palack vízzel oltom közben, a tekintetem ez idő alatt valóban az útra terelve. Az utolsó korty és a beszédének befejezésekor biccentem felé a műanyag aljat, máskülönben visszazárom a tetejét. A virág szóba hozásakor láthatja a beszédes arcnyúlásomból, hogy igen, mély nyomot hagyott bennem az eset..
- Ketten vagyunk. – pislogok rá. - A becézgetéseket, akkor szerencsésen kihúzhatom a listáról. Ha csak nem támad kedved a véremet szívni, de ajánlom ne legyen, mert duplán kapod vissza. A születésnapodra visszatérve, mivel a folytatás sikerült jól.. Ha az eredeti felállást szépítjük? A srácokat meglepetésnek hívtam össze, nem számítottál rájuk, a szíved majd kiugrott úgy megijesztettek a sötétből előugorva, az eredeti program meg sima tortázás lett volna és némi alkoholfogyasztás nálam. Hm? Így nem zavarodunk bele mi volt, elmondjuk kábé az igazat. – illetve jobbnak látom tisztázni mire számítson nonverbális kommunikáció terén, mert köztünk ezek nem nevezhetőek megszokott gesztusoknak és az adott pillanatban a váratlansága miatt okozhatja azt kiesik a szerepből. Nem hibáztatnám érte, ha úgy érintené a derekának megérintése vagy a vállának átkarolása. A kézfogáshoz nem tudom hogyan áll hozzá, de személy szerint nem rajongok érte, ami nem jelenti azt problémát jelentene, ha ő azt szeretné.. Ezt rábízom. A támogató, odafigyelő mellette állás nem fog gondot okozni úgy, hogy ne pincsizzek be közben.

[ Portland, Donovan birtok ]

- Értettem ma’am. – az ide vezető úton úgy érzem sikerült minden információt magamra szednem, ami a hitelességünkhöz szükséges. A kérdések elapadtak a maradék időben és a beszélgetést is kicsit félre tettem, aminek nagyon egyszerű, levehető oka volt; eléggé el voltam az új környék szemlélésével. A kíváncsiságért nem piszkálhat, bőven van látnivaló.. Az egyik flamingó alakúra vágott bukszus például ide tartozik. Haljak ketté, visszafelé lefényképezem. A házukhoz érve, pedig meg kell állapítanom, amit a már látott épületeknél is megtettem magamban, hogy a mi családi házunk ennél sokkal-sokkal szerényebb bárhogyan is nézzük.. Eszembe is jut, hogy az eresz javítását meg kellene csinálnom, ha teljesen rendbe jön a karom.
Ráérősen kanyarodok be az egyik fa alá, amiről azt feltételezem nem fog termést vagy bármit hullajtani a lombkoronájából az autóra. A gyors felkar boksz után hamar kihúzza magát annak bárminemű viszonzása alól, csak utána ismétlem a mondatát némi átalakítással, ahogy hozzá hasonlóan kiszállok, a szempáromat már rég a bejáratnál lévő fogadóbizottságra függesztve.
- Kalandra fel, Dóra. – a családi összetalálkozást hátsóbb, de nem kívülállók távolságában lévő perifériából követem figyelemmel, kisebb mosolyt ültetve el a szám sarkában. Az ő pillanatukat semmi esetre sem zavarnám meg, a slusszkulcson lévő gombot nyomom csak meg közben, hogy kinyissam a csomagtartót, ahol a poggyászaink vannak. Türelmesen kivárom a soromat és a kézjelzésre lépek közelebb előzetes biccentéssel.
- Üdvözlöm asszonyom, örülök, hogy megismerhetem..! – a tegeződés meg sem fordul a fejemben, nem került felajánlásra és mielőtt többet is szólhatnék vagy a kezem nyújthatnám a részére bejelenti a gyors távozását a konyhai teendők okán. A családfő vizslató pillantását nehezen nem érzékelném anélkül, hogy teljesen odafordulnék egyáltalán.. Mesélt már róla Bay, úgyhogy nem ér kényelmetlenül sem a múltjának fényében a szigorúan csillanó szempár és éppenséggel a kérése sem azt leszámítva magamban egy minimális furcsállást megejtek, de nem ül ki az arcomra. Keménykötésű katona. Ha azt várja el így szólítsam, az nem okoz gondot, ismerem a rangját és a hierarchiát is. Házon belül is. A közbe avatkozó nőszemélyen pihentetem meg a szembogaraim, ahogy csökkentem az apja s köztem lévő távot.
- Azért ne óvj édesapádtól, a végén azt fogja hinni védelemre szorulok. – ha közvetlen mellettem állna ez lenne az a momentum, amikor oldalba csípem.. A nevetés él az én hangomra is átragad, de a mondanivalóm komolynak szánom, mert így is van. Megoldom, ha zűrössé válik a helyzet és ez messze volt tőle azért, nem hiányzik ennyiből esetleg azt vonja le következtetésnek Mr. Donovan, hogy nem állok meg magamtól a két lábamon.
- Raymond Marshall és nagyon örülök a találkozásnak uram! – határozottan rázok vele kezet és nem-et ingatok a kérdésre. - Köszönjük, elbírunk velük. – hozzáteszem a magamét is Bay után, a csomagom kivételét követően a beltérből is kiveszem az akasztóra helyezett ruhákat az esti koncerthez. Az utat ők diktálják, úgyhogy csak utánuk fogok menni. A küszöbnél azért még egy pillantást vetek kívülről is a robusztus házra..


Vissza az elejére Go down
Bailey Donovan
avatar
Polgárság

Avataron : Chloe Bennet
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Portland
Szer. Május 30, 2018 9:41 pm
 



 

- Bizony, hogy kihúzhatod a becézgetéseket, életem muffinjának egyetlen szem mazsolája - fordulok felé, enyhén csücsörítve, átváltva olyan hangszínre, amit a nagymamák szoktak alkalmazni újdonsült unokáikkal szemben. Pillanatnyi csupán az egész, mivel a vérét szívom, aztán persze elnevetem magam, anyáék előtt semmi ilyesmit nem fogok használni, legfeljebb annyit, hogy drágám, de a macifül, nyuszi, meg hasonlók nem is szerepelnek a szótáramban. - Nekem teljesen jó, sokkal egyszerűbb, ha nem térünk el túlságosan az eredeti történésektől, kisebb az esélye, hogy belekavarodunk, vagy egyszerre válaszolunk valami full mást - sóhajtok aprót, hiszen megvan a lelki szemeim előtt az a filmekben sokat látott jelenet, amikor kérdezik a párt színlelőket és a választ egyszerre nyögik ki, természetesen teljesen mást mondva. Na, pont az ilyen szituációkat akarjuk elkerülni, mert az én szüleim nem olyan dinkák, mint a filmbéli szereplők, akiknek nem esik le, hogy az arcukba hazudnak.


Mosolyt csal az arcomra a szüleim viszontlátása, még pont el tudom csípni Ray Dórás megjegyzését is. Csak a szemem forgatom meg, de arra már nincsen időm, hogy visszafordulva közöljem vele, hogy a térképem sajnos elhagytam, így nem lesz olyan egyszerű menet az a bizonyos kaland. Próbálok nem izgulni, de akaratlanul is összébb zsugorodik a gyomrom, ahogyan bemutatom Rayt a szüleimnek, anya meg persze egyből mustra alá veti, amolyan anyás pillantással, amit ugyan leplezni próbál, de tökre egyértelmű, hogy mit is csinál. Mondjuk olyan mindegy, mert apa a keményebb dió, bár azért a viccelődésen meglepődöm. Vagy legalábbis azon, hogy próbálkozik.
- Jól van, jól van, én kérek elnézést, ezentúl oda sem figyelek, mit beszélgettek ti ketten - emelem fel megadóan a kezeimet, mosolyogva csóválva meg a fejemet. Azért ez túlzás, bár a maga módján tipikus reakció, miszerint csak a végleteket ismerem, de elég a szám szélén csücsülő mosoly, hogy egyértelmű legyen, nem gondolom komolyan a szavaimat.
- Hagyjuk az uramozást, nem terepen vagyunk, szólíts csak Philip-nek - ráz Ray-jel kezet és látom az arcán azt az apró rándulást, miszerint a határozott kézfogással és indítással Ray megszerezte nála az első piros pontot. Remek, csak így tovább! - Rendben, hát akkor irány befelé. Nyugodtan pakoljatok le, vezesd körbe a vendégünket, aztán gyertek majd az étkezőbe, még kell egy kis idő a vacsorának - indulunk meg befelé, apa elől, mi meg utána, egyetlen pillantást váltok csak Ray-el, röpkén bólintva, jelezve neki, jó lesz ez, csak így tovább.
- Az egyik vendégszobában ágyaztunk meg nektek, megkímélve a párodat a babaházaidtól, meg a rózsaszín falaktól - sandít ránk apukám az előszobába érve, mire megforgatom a szemeimet.
- Apa, azt hiszem túl sok talk show-t néztél mostanában, nem gondolod? - grimaszolok neki, mire röpke mosoly jelenik meg arcán, mielőtt még jelezné, ránéz anyára a konyhában. Milyen humoros lett mostanság, komolyan! - Na jó, hát akkor irány a vendégszoba! - intek az előszobából induló széles lépcsősorra, az emelet lesz a mi terepünk, úgyhogy indulhatunk felfelé. Gyorsan meglelem az említett helyiséget, mely kellemes, szolid stílusát tárja elénk, ahogyan beengedem magunkat.
- Mondtam, hogy nem vicceltem a kanapéval - valóban van kanapé, de az ágy is éppen elég nagy, hogy ketten is elférünk benne még úgy is, ha párnákkal jelöljük a válaszvonalat kettőnk között. - Egyébként a félreértések elkerülése végett; csak egyetlen egy babaházam volt, ami nagyjából hat-hét éves koromig volt érdekes és soha, de soha nem volt rózsaszín falú a szobám - utalok még vissza apa poénkodására és tisztázom is egyből a helyzetet. - Nem tudom, mi ütött belé, úgy tűnik, ma jó lábbal kelt fel, vagy lehet anya rápirított, hogy vegye lazára a figurát előtted - vonom meg a vállamat, némi magyarázatot adva arra, miért is ilyen vicces kedvű az öreg,  amikor úgy harangoztam be, hogy a maga módján elég komoly a stílusa.
- Szeretnéd megnézni a házat? - dobom be a kérdést, miután letettem a sporttáskámat a kanapéra. Kívülről elég nagynak tűnik az épület, de belülről azért nem egy labirintus és nem is akkora, mint amire az első pillantás alapján következtetni lehetne. Oké, nyilván nagyobb, mint egy átlagos családi ház, de eltévedni nem fog benne.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Portland
 



 

Vissza az elejére Go down
Portland
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: