HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Hard Rock Café

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Hard Rock Café
Szer. Márc. 23, 2016 6:06 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Márc. 24, 2016 3:20 pm
 



 

To Noah<3



Az, hogy egy orvosnak van a kórházon kívül is élete, szinte hihetetlenül hangzik. A szabadnap fogalmát a rendes, lelkiismeretes orvosok nem is ismerik úgy igazán. Ma azonban szombat van, és bár délután beugrottam megnézni, hogy a betegeim jól vannak-e, úgy döntöttem, hogy kiveszem az egész délutánt és csak lebzselek. Filmet néztem, aztán fürödtem, de mégis hamar meguntam az otthonlétet. Ekkor határoztam el, hogy beülök valahova egy jó kis kávéra vagy koktélra, attól függ, hogy mennyire lesz helyes a pincérsrác. Igazából nem tervezek kirúgni a hámból, mert holnap ebédelni megyek anyuhoz, és nem szereti, amikor nyomott vagyok, vagy bealszom miközben életbevágó fontossággal meséli, hogy mi volt a piacon. Szeret engem, ezért néha még főz rám. Tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér, tulajdonképpen sosem főzök, mindig inkább beülök valahová, vagy rendelek kínait, pizzát. A gyorskaja híve sem vagyok annyira, a kórházban a kantinban tök jó kajákat szoktak csinálni, úgyhogy így belefér néha egy-két egészségtelen étel is.

Ahogy felveszem a dzsekim azon gondolkozom, hogy hová kellene menni. Seattle olyan baromi nagy, hogy minden sarkon van valami, de ma menő helyre akarok beülni. Még csak öt óra, így talán nem lesz annyira ciki, hogy egyedül megyek. Ahogy leérek a lépcsőházból, mert persze, a hatvankilencedik emeleten lakom, rögtön eszembe jut, hogy csak pár saroknyira innen van egy Hard Rock Café. Tuti hely, mert amellett, hogy a világ legjobb koktéljait csinálják, még kajálni is lehet. Ha már ott vagyok, akkor eszem egy óriás hamburgert. Gyorsan befordulok a sarkon, és elindulok. Semmi táska, semmi smink, csak egy laza szombat délután, amikor egymagam akarok lenni. Bár Seattle hatalmas város, úgyis akad valaki, akit ismerni fogok, vagy ha nem is, hát majd ismerkedem.

Belépek az üzletbe, ami persze kong az ürességtől, és lemegyek a lépcsőn, hogy az étterem részhez érjek, ott sincsenek sokkal többen. Viszont Rolling Stones szól hangosan, és ez megadja az alaphangulatot. Mellettem persze ott van a sok kabát, gitár, aláírt szalvéták, amiket egyszer már megcsodáltam. New Yorkban is jártam több Hard Rock Caféban, így amikor elköltöztünk anyával Seattle-be az egyik legelső dolgunk volt ezt is megnézni. Amúgy drága hely az egyszerű embereknek, bár egyszemélyre nem olyan vészes. Amúgy sem költök túl sokat az orvosi fizetésemből, mert nincs időm vásárolgatni, meg utazgatni. Anya mindig azt mondja, hogy fizessem be őt egy világkörüli útra, és majd ő szépen elkölti nekem.

Leülök az egyik asztalhoz, kirakom a mobilomat az asztalra. Ahogy a pincér közeledik, gyorsan kinyitom az étlapot, és elkezdem átfutni. Ez igazából csak időhúzás, mert mindig pontosan tudom, hogy mit akarok enni. Viszont a pincérem egyáltalán nem jóképű, valaki mást nem kérhetek? Végigmérem, majd elmosolyodom, ő meg próbál flörtölni:

- Mit hozhatok ezen a szép napon, egy ilyen szépségnek?

Kicsit húzom a számat. A naphoz hasonlított gyakorlatilag. Zavartan elmosolyodom, majd csendesen, de határozottan szólalok meg, azzal a céllal, hogy mielőbb eltűnjön innen. Remélem nem fog majd itt ácsingózni, mert én vagyok itt az egyetlen vendég jelenleg, úgyhogy elég kínos lesz.

- Egy Oreo shaket kérek, és egy nachos tálat egyelőre, aztán majd meglátom, köszi.  





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Ápr. 11, 2016 1:16 pm
 



 

let's talk a little bit,
but i hope, you aren't a fanatic
Ölbe tett kézzel ülök a notebookom előtt, és az agyam kattogását valószínűleg méterekről hallani lehet. Igen hülyén hangzik, de konkrétan gondolkodom azon, hogy éppen mit is írhatnék a könyvem következő fejezetébe… Borzasztó, és egyben idegesítő is, hogy semmi ihletem nincs az elmúlt időszakban, és azt sem tudom, pontosan mióta ücsöröghetek itt a gép előtt. Az bizonyos, hogy perceken belül leragadnak a szemeim, és rögtön elalszom, ha nem öntök magamba egy jó nagy adag kávét. Kicsit jó is lesz kimozdulnom a friss levegőre, mert már jó ideje gubbasztok itt bent, természetesen nulla eredménnyel. Felkapom a dzsekim, és már a lépcsőházban indulok el lefelé, mikor csörög a mobilom. Privát szám. Ki az isten az?
- Haló?! – szólok bele a telefonba, és mikor meghallom a szerkesztőm hangját, rögtön az égnek emelem a szemeim.
- Szia Noah. Kénytelen voltam titkos számról hívni, mivel ha én hívlak nem veszed fel. Hogy állsz a könyvvel? – szegezi nekem rögtön a kérdést, én pedig magyarázkodásképp, szavakat nem találva határozott „ő”-zésbe kezdek.
- Ő… haladok vele. – mondok csak ennyit, majd a zsebemből előhalászok egy cukrot, bekapom.
- Örülnék, ha legalább egy részét elküldenéd. – mondja, én pedig hirtelen a cukorpapírt a telefon mikrofonjához dörgölöm, és az csörgésbe, sistergésbe kezd. Adok mellé egy kis hörgő hangot is, hogy tényleg hihető legyen a vonalmegszakadás.
- Haló?! Nem hallak, Bree. Halóó, haló! – Akár színésznek is mehettem volna, hiszen a túloldalon a szerkesztőm is halózni kezd, majd nemes egyszerűséggel rányomom a telefont. Nincs kedvem magyarázkodni, és utálom, ha siettetnek. Azt hiszik, hogy ettől jobban megy majd az írás? Hát nem. Nyilván még szarabbul is fogom érezni magam, nem tudom, hogy tanultak-e valaha pszichológiát. Frusztrál, és idegesít. Ennyi.
Kilépek a lépcsőházból, és balra fordulok. A Hard Rock Café éppen két háznyira van tőlem. A törzshelyemnek is mondhatnám, előfordult már, hogy itt ültem le írni, de aztán rájöttem, hogy ez hosszútávon nem lesz kifizetődő, ugyanis folyton megtaláltak a megrögzött rajongók, a könyvemmel a kezükben, hogy dedikáljam nekik. Igen, baszki. Én nem tudom, hogy csinálják. Állandóan, maguknál hordják azt a kibaszott könyvet?! Sosem értettem őket, de ma már inkább meg sem próbálom. Az ajtón belépve körbenézek. Meglehetősen üres most a hely. Leülök egy asztalhoz, és megvárom, míg Leo, a pincér, akit már elég jól ismerek, felveszi a rendelést.
- Helló. Egy jó erős feketét kérek. – mondom, aztán már el is viharzik, én pedig a mellettem pár asztalnyira ülő nőre szegezem a pillantásom. Nem igazán látok jól távolra, de ha a szemeim nem csalnak, ez az a nő, akiben körülbelül két napja belerohantam az utcán. Meghívtam egy italra, de ő könnyedén elutasította, ami számomra azért kicsit furcsa volt. Kevesen mondanak nemet, ego ide, vagy oda.
- Csatlakozhatok? – kérdezem, miután megkörnyékeztem a nőt. Ha jól emlékszem, Madison?! A memóriám nem a legjobb, de még nem rég történt az eset, így még talán jól emlékszem. – Vagy még mindig ódzkodik a közös italtól? – mosolyodom el, majd ha nem utasít el, leülök vele szembe. Talán jól esne egy kis beszélgetés, hiszen az elmúlt három napban nem igazán mozdultam ki otthonról. Lehet, hogy az meghozná az ihletem, ha kicsit többet járnék el, és nem görcsölnék annyira ezen az egész könyv dolgon… Ki tudja, éppen mikor csókol meg a múzsa?!
note: --- | tag: Madison ♥ | music: click
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Pént. Júl. 22, 2016 3:28 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szomb. Júl. 23, 2016 5:58 pm
 



 


-.Dan és Mia.-


Úgy döntöttünk, hogy ideje lazítani egy kicsit, csak úgy Lawrence módra. Garantáltan szétcsapom magam ma este, ennek érdekében –vagy inkább azért, hogy elejét vegyem a bajoknak- kikapcsoltam a telefonomat, és ignoráltam a családot. Dan még nem érkezett meg. Talán jobb is, mert így van időm rákészülni a dologra. Azt hiszem, minden okom megvan arra, hogy görcsbe állt gyomorral várjam az este végkimenetelét. Amire készülök, az elsülhet nagyon jól is, vagy végül a padlóról kell majd felkanalazni úgy összezuhanok. Félek. Piszkosul be vagyok rezelve. Ugyanakkor nincs az az Isten, amelyik kedvéért meghátrálnék, ha egyszer már meghoztam a döntést, és ez segít előre lépni egyiket a másik után.
Első körben martinit rendelek. Ennek oka, hogy nem akarok berúgni még Dan érkezése előtt – ki tudja, mikor szabadul a munkából- viszont hogy festenék egy pohár kóla felett? Ha valamelyik testvérem vetemedne hasonlóra egy bárban, én zsigerből tagadnám, hogy ismerem őt, hogy bármi közöm van hozzá, és pucér kisbaba képeikkel árasztanám el az étert. Vagy valami hasonló.
Tehát nem ücsörgök tétlenül. Előveszem a táskámból az út közben beszerzett újságarzenált – ez a táska Narniába vezet-, és beleveszek az apróhirdetésekbe.
Egy ablak melletti boxban ücsörgök úgy egyébként. És ez az infó már csak azért se árul el semmi konkrétat, mert az épület falai jóformán üvegből vannak. Mondok valami pontosabbat: bal oldalon az utolsó előtti box. Jó rálátás nyílik innen az utcára, és oda kintről is belátnak. Pont olyan szakasza van a napnak, amikor egyelőek a benti és a kinti fényviszonyok is, ezért az ólomüveg pont nem takar minket, és gátlástalanul bámulhatnánk egymást én meg a járókelők. Ha érdekelnének egyáltalán. Van jobb dolgom is most, ami azt illeti: apróhirdetéseket böngészek.
Neon zöld szövegkiemelővel ikszelek és kérdőjelezek teljes apró betűs szakaszokat. Egyik-másik mellett kép is van, de nem ez az elsődleges szempont. Az egyik túl nagy, egy másikban bekrepált a klíma, a harmadik túl kicsi, és úgy a 120.-ban is van valami kifogásolni valóm, legfőképpen az árban. Gőzöm sincs, hogy mennyi időt szúrtam el így, mire feltűnik a bátyám is a láthatáron, és ez visszarángat a valóságba. Hogy beszéljek erről vele? Pont vele?!
-Szia Dan! Szia Dan! – felállok, hogy adjak az arcára egy puszit. Nem tudom, hogy ez mennyire ciki neki. Igaz, hogy a januárban történtek óta ismét egészséges testvéri kapcsolatot ápolunk, de annyira közvetlen kapcsolatban nem vagyunk, hogy például ezt a puszi kérdést megtárgyaljuk. Valószínű, hogy megint csak én spirálom túl a kérdést, és nem is akkora nagy ügy. Ideges vagyok. Erről van szó.
Hát akkor essünk túl rajta.
- Ülj le. Szeretnék mutatni neked valamit. – Találomra kiemelem az egyik újságot a kupacból, és bekarikázom az egyik aprót, ami mellett eddig csak egy kérdőjel feszült. – Kiveszed nekem ezt a lakást? Mondjuk holnap?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Júl. 25, 2016 6:09 pm
 



 

Mia and Dan



Nem mondanám, hogy a házasságom jó úton halad a megjavulás útján, sőt mostanában egyre többször gondolkodtam el azon, hogy elváljak. A körülményeink ugyan nem változtak, a temetésen már jó ideje túl voltunk, és néhány hónap el is telt azóta, de mintha megragadtunk volna abban az állapotban, és nem lenne tovább, vagyis nem együtt. A munkába temetkeztem, nagyobb ügyeket is bevállaltam, hogy ne kelljen a négy fal között ülnöm Lilyvel, akinek az lett az új hobbija, hogy a pohár fenekére nézzen. Miával, és Lucyval minél több időt szándékoztam együtt tölteni, de a húgaim nem pótolhatták a bennem kialakult űrt. Szerettem őket, de mindannyiunknak megvolt a maga élete, és az enyém jelenleg romokban hevert. Már nem éreztem, hogy mindent meg kellene tennem a feleségemért, mert szart ő eleget arra, amit mondtam, és a napot általában vitával zártuk. Egy hónapra el is repültem Kínába, hogy ott üssek nyélbe egy üzletet. Az élet kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, csak mi lettünk mások. A hetedik év lenne a kritikus, de ennél már sokkal többet töltöttem el vele. A szokásos felállás van. A laptopom nyitva, a harminckettedik emelet ablakából bámulok ki a városra, és az esti találkozón jár az eszem. Megígértem Miának, hogy ma minden figyelmemet neki szentelem, és elmegyünk felönteni a garatra. Azt is mellékelte, hogy akar velem beszélni, és ha úgy vesszük, hogy egy ideje már nem is találkoztunk kettesben, akkor pont itt volt az ideje. Fáradtan nyújtózok egyet, és csapom le a fedelét a Dell készüléknek. Papírvékony az egész számítógép, de remek tervező programok vannak rajta, és az e-mail rendszerem is a legújabb. Ma már két tárgyaláson estem át, így marad a hivatalos verzió. Világoskék ing, grafitszürke öltöny, és a hozzáillő nadrág. Nem éppen ilyen felszerelésben akarok a húgom előtt tetszelegni, de ha egyszer ez dukál a munkám mellé, akkor nincs más megoldás. Felállok a székről, és kitekintek a hatalmas metropoliszra. A Grace Klinika, és számtalan másik film, vagy éppen sorozat színtere, miközben nekem itt telnek a szürke hétköznapjaim is. Elteszem a fontosabb előszerződéseket, és az aktatáskámmal együtt hagyom el az irodát.
- Lanore, kérem menjen haza. Már későre jár, és nem akarom úgy dolgoztatni, mint egy rabszolgát. – kedves mosolyt ejtek meg a titkárnőm felé. Lassan öt éve dolgozik nálam, és eddig nem volt rá panaszom.
- Igenis Mr. Lawrence. Este színházba megyek a férjemmel, és már kérni is akartam. – pirul el, így még ki is tárom előttünk az üvegajtót, ami a díszes előtértől választ csak el.
- Akkor ne kelljen kétszer kérnem. – együtt távozunk az irodából, csak én éppen a Ferrarimmal, ő meg metrón megy el. Néha hazaviszem, de mára programom van. Az esti forgalom megőrjít, és kétszer kell visszafognom magam, hogy ne káromkodjak, mire elérek a megbeszélt helyre. Kiszállok, de az öltönyömet a kocsiban hagyom, és így lépek be a kocsmába, annál egy fokkal stílusosabb helyre. Mia az egyik boxban ül, és milyen meglepő, de újságot olvas. Két puszival köszöntjük egymást, és ez még számomra is fura, de megtörténik, és visszacsinálni már nem fogom. Lehuppanok vele szemben, és intek a pincérnőnek.
- Egy whiskey-t legyen szíves. – meglazítom a nyakkendőmet, amikor a húgom olyasmivel áll elő, hogy szinte le is fagyok.
- Tessék?! Lakást kivenni…mi a fene történt Mia? – döbbenek le, és az elém tolt újságot lesem, de csöppet sem érdekel egyelőre az apróhirdetés, ez a fordulat annál inkább.



A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 30, 2016 8:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Júl. 25, 2016 7:08 pm
 



 

Feszengek, mint valami hülyegyerek az első randin, és ez csak fokozódik azzal, hogy Dan meglazítja a nyakkendőjét. Ki nem állom a nyakkendőket. Felgyújtanám az összest, ha tehetném. Elég csak, hogy hozzá ér valaki a sajátjához, és már hunyorogva lesem, hogy mi van, mert ha ezt csinálja egy pasi, akkor ott balhé lesz... de ő a bátyám, én meg a húga vagyok, szóval igyekszem félretenni az előítéleteimet, mert a családi köteléket tisztelni kell.
-Csukd be a szád, Daniel. Belerepül egy légy. – idézem anyát, hátha azzal oldok a feszkón. Ami engem illet, hát nem sikerült.
-Adj egy percet, és megmagyarázom.
A kért időben egy hajtásra lehúzom a martinit, és valami tisztességeset rendelek. Portorico  rum pont megteszi, abból máris háromszor 4centet mérek, mellé kísérőnek kóla kis lime karikákkal és veszett sok jéggel –nesze nekünk nyár-, meg egy tálka sósmogyorót, mert éhgyomorra iszok.  
Ha e közben jobban szemügyre veszi azt a hirdetést, akkor látja rajta egyrészt azt, hogy rögtönöztem választáskor, másfelől meg hogy nagyon kicsi. Egy szoba, konyha, wc, fürdő. Viszonylag olcsó kategóriából, ami szerintem meg is fog látszani a falakon, viszont bútorozott és a belvárosban van.
Felhajtom az első pohárkát.
-Először is... nem hagyom el Jamest. – ezt még így az elején szeretném leszögezni, mert nem akarok szent beszédet a házasságról. Tudom, hogy mivel jár, és nem változtat a korábbi állásfoglalásomon, hogy most éppen savanyú a szőlő. – Az történt, hogy semmi nem történik. Az elmúlt  négy év ugyanaz a monoton semmi, munkavacsorák olyan nők között, akik ki nem állnak, vagy balhé többnyire a munkám miatt, meg szex. – Egy pillanatra lehunyom a szemem. – Sok szex. Jó szex. – és ekkor eszembe jut, hogy a testvéremmel beszélek, aki erről nem akar tudni. – Hagyjuk. A lényeg, hogy változtatni akarok, és ehhez előbb szükségem van egy kis szünetre. Vagy inkább afféle elcseszett kincsvadászatra. Mietta Halliwell nem vehet ki saját lakást, mert ráharap a sajtó, de Daniel Lawrence megtehetné. Plusz, így nehezebben talál meg, mert ahhoz előbb téged kéne megdolgozzon, ami kemény menet lenne. Ha nem sikerül téged meggyőznie, majd engem megtalálnia, akkor megette a fene az egészet. Ha sikerül, akkor meg kicsikarom belőle azt a beszélgetést is, amit konkrétan a házasságkötés óta halogatunk, és elfelejtjük, hogy valaha is megtörtént.
A végét már levegővétel nélkül daráltam, hogy mielőbb túl legyek rajta, így most levegőért kapkodok, miközben arcomat a kezeimbe temetem, és az ujjaim között kukucskálok Dannyre. – Tényleg akkora faszság, amilyennek hangzik? – Á, van ennél jobb kérdés is. – Ha Lily játszaná meg, te mit csinálnál?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Júl. 28, 2016 8:01 pm
 



 

Mia and Dan


Egy laza iszogatásra gondoltam a testvéremmel, de kezd úgy tűnni a dolog, hogy ebből egyik sem lesz. Miával inni néha könyörtelenül nagy kihívás, mert képes bármelyik ismerősömet leinni a sárga földig, de az, hogy újságokkal teríti ki a fél asztalt már aggodalomra adna okot. Még szinte el sem csattant a puszi az arcomon, de máris jön a fekete leves. Éppen meglazítanám a nyakkendőmet, hogy felkészüljek egy laza csevejre, erre azzal jön nekem, hogy vegyek ki neki egy lakást?! Túl sok minden fordul meg egyszerre a fejemben, és a legrosszabb variációk. Az a pöcs, James bántotta, és most menekülne tőle. Valami ostobaságot csinált, és el kellene tűnnie egy időre. Fogalmam sincs, mi lenne a jobb.
- Ne mondd ezt nekem, és kérem azt a magyarázatot most. – csapok az asztalra, de időközben arra is figyelnem kell, hogy nyilvános helyen vagyunk, és a hangos szó nem vetítene ránk jó fényt. Megköszönöm a whiskey-met, és szinte azonnal le is húzom. Fel akarok készülni lelkiekben erre a nem túl hétköznapi beszélgetésre. A tekintetem ismét egy másodpercig lesiklik a hirdetésre. Nem nagy lakásról lenne szó, és neki éppen megfelelne. Lilynek se kellene beszámolnom róla, hiszen már egy jó ideje van saját számlám is. Szeretem a feleségemet, de ebben a világban bármi megtörténhet, és nem rossz, ha az ember előre is gondolkodik, nemcsak a mának él. A pultosnak intek, hogy jöhet még egy kör, aztán minden figyelmemet Miának szentelem. Hallgatom, de nem akarom elhinni, hogy tényleg James miatt van.
- Azt se bánnám, ha elhagynád a pöcsöt, de mégis miért jutottál arra a következtetésre, hogy jobb lenne a szünet? Ugyan már Mia, ne gyere nekem azzal, hogy unalmasan telnek a mindennapjaid. Az egész család ellen mentél, hogy igent mondj neki. Vállaltad a politikai nej szerepet, pedig tudtad, hogy nem illik hozzád. – grimaszba rándul a szám, és majdnem felnevetek azon, amit mesél.
- A szex, négy év, és csak a testiség kötött vele össze? Lehettél volna a szeretője is ezzel az erővel. Igen, ezt az én számból hallod. Most hagyjuk az én tökéletes életemet, mert te egészen más vagy, mint én. Állandóan mehetnéked volt, nagyszájú vagy, és nem szereted, ha bekorlátoznak, mégis igent mondtál neki. Szereted, nem? Most meg mégis szünetet akarsz? – sóhajtok egyet, és az üres pohár szélén kezdek el játszadozni.
- Nagyon szeretlek húgi, de én nem fogok beleavatkozni a káoszos életedbe. Lily…ha ő ilyen lett volna, akkor el se veszem. Nem éppen olyan pasas vagyok, aki heccből házasodik. Mondd meg az igazat Mia, miért éppen most? Ismerlek már annyira makacs és határozott személynek, ha véget akarsz valaminek vetni, akkor megteszed, és nem tőlem vársz segítséget. Bántott, megfenyegetett, más ügybe bonyolódtál? – tekintek a szemébe, és most az egyszer őszinte választ várok tőle.




A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 31, 2016 2:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Júl. 28, 2016 11:10 pm
 



 

Vajon mennyire lehetnek készen az idegeim, ha már attól összerezzenek, hogy Dan az asztalra csap? Meglep, hogy mennyire feszült. Ha nem lenne ott az orrnyergén a W-t formáló ránc, ahogy összevonja a szemöldökét, simán megkérdezném, hogy neki igazából mi baja van, és hogy akar-e beszélni róla. Csakhogy ott az a „W” forma. Pont, mint Anyáé. Ez a betű jelzi, hogy nem szarakodunk, beszélünk... szóval hát beszéltem, és ő hallgatott egy darabig. Uh, már el is felejtettem, hogy van az a tipikus, pasis „farokméregetés” dolog közte és James között, amiért fújnak egymásra. Kicsit bemar, hogy így beszél róla. Róla, aki egyelőre még semmit nem sejt abból ami következik.
Nagyot sóhajtok.  
-Ki nem állom, amikor egy pasi az agyával gondolkozik. – elnyúlok a következő pohárért, és minden ceremónia nélkül felhajtom a portoricoi rumot.
Az a helyzet, hogy amit Danny mondott, annak minden szava igaz attól kezdve, amit az „igen”-emről mondott, addig a pontig, hogy jól tudtam mit vállalok. A legrosszabb része az, hogy rávilágított az összes ellentmondásra a sztorimban, amiről tudtam, hogy sántít, de nem gondoltam, hogy neki is fel fog tűnni. – Cseszd meg Danny. Neked most az én pártomon kéne állni. Tudom én is, hogy milyen vagyok, kösz már... – puffogok, mert húznom kell az időt, amíg kitalálok valamit. Nem volt B terv. Gondoltam, ezt lebeszéljük gyorsan, aztán áttérünk arra a részre, amikor testvéri versengéstől fűtve az asztal alá isszuk egymást. Sztorizgatunk, röhögünk, papírcsákót hajtogatunk a sok szarból amit idehurcoltam, aztán jó kedvel hazamegyünk. Erre most mindent elcsesz pusztán csak azzal, hogy használja az eszét.
Fasza.
-Állj már le. Nem bántott, és nem fenyegetett meg. Így döntöttem. Nem lehet ezt csak úgy elfogadni? Talán csak hiányolom önmagamat. Talán szeretném végigkúratni magam a fél várossal még mielőtt betöltöm a 30-at. – Máris rosszul vagyok magamtól, amint az utóbbi elhagyta a számat. –És talán annyira kétségbe vagyok esve, hogy már hülyeségeket pofázok.
Mindkét karral felkönyökölök az asztalra, és előre hajolok. Halkan beszélek, hadarva, mint a veszett fenne.
-Hannah az. Az öregebbik Harondale sok pénzt vert el arra, hogy minél kevesebbet üljön a fia, és ne szexuális bűnözőként tartsák számon. Ne csak ügyvédekre gondolj, valakinek tanúkat kellett szereznie Hannah erkölcsi értékeinek megkérdőjelezésére, bizonyítékot eltüntetni, elhelyezni, engem lekoptatni, halottkémet és mentősöket megkenni, mindezt utólag, amikor világossá vált számukra, hogy nem marad annyiban a dolog. Ki képes minderre? Egy magas rangú tisztviselő. Az utóbbi években több őrsre is bejárást kaptam, ahol átnyálazhattam a lezárt aktákat. Néha elő-elővettem ezt az ügyet is. Pár hónappal ezelőtt leszűkítettem a kört egyetlen személyre. Seavers az, baszd meg. Aki a nyomozást vezette Hannah halálának ügyében. Ott volt az orrom előtt mindvégig, de nem láttam. Most se tűnt volna fel, ha nem hallom meg, hogy két rendőr arról cseveg, hogy nyugdíjba vonul a nyomorult.– hadarok lázasan. Én is érzem, hogy megint úrrá lesz rajtam a megszállottságom, de most ez aggaszt a legkevésbé. – Az eddig összeszedett infók alapján elég kínos perbe foghatnám, de Harondale úgyis megint megken mindenkit. Viszont... Ha úgy keverem a kártyát, hogy az öreg is bukjon a kiskutyájával együtt... Érted, ugye? DE... ha én esek el, jó eséllyel rá megy a karrierem, a házasságom, Ellie, mindenem. – a harmadik poharamból is kiiszom ami benne van, aztán hátradőlök azzal a „nem is akkora gáz a helyzet” mosolyommal, amivel most inkább magamat próbálom nyugtatni. Az az igazság, hogy félek. Piszkosul rettegek. Ugyanakkor, ahogy arra már Danny is rávilágított, ha én egyszer eldöntök valamit... – Isten ments attól, hogy téged is belekeverjelek, csak a lakásra van szükségem, és arra, hogy tartsd fel Jamest. Csak egy darabig. Ez minden. Ha... ha valami történik, az nem kompromittálhatja a családomat, a világ szemében akkor is a szemét ribanc kell, hogy legyek, aki megunta a kényelmes életét, oké?
Szembemegyek Harondale-el. Éppen itt volt már az ideje. És ha ennek vége, befejeztem. Nincs több cikk, nincs több rossz arcú ember után sunnyogás. Végeztem.
Intek a pincérnek, és mutatom, hogy még 3-at kérek.
-Nem akartam elmondani neked. Se senkinek. Számíthatok a diszkréciódra, igaz? Egyébként meg... tényleg ki kell csikarjak egy beszélgetést a férjemből, de azt nem így intézném. Február óta külön szobám van a házban nekem meg a hisztériás napjaimnak. Duzzogónak nevezzük.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Vas. Júl. 31, 2016 3:13 pm
 



 

Mia and Dan


Némiképp zavar, hogy a húgom hazudni akart nekem, mert hamar lejön, hogy azt teszi, és megint valamivel takarózni akar. Mia soha nem volt olyan, aki annyiban hagyott dolgokat, és ha már nem működne a házassága, akkor simán beadná a válópert, mert nem lehet rövid pórázon tartani, csak erről a férje nem igazán győzte még meg saját magát sem. Attól, hogy nem hangoztattam a húgomnak mindennap, hogy nem tudom elviselni a kedves választottját, attól az még így volt, és már nem is fog megváltozni. Már akkor hibának tartottam, amikor hozzáment, de ugye Lawrence, és megy a saját feje után, mint valami kos. Csendben hallgatom az érveit, hogy miért is kellene nekem egy lakást bérelnem neki, és visszatérünk egy régi sémához.
- Hannah? Édes istenem. – túrok bele a hajamba, mert tudom, hogy a megszállottja volt a barátnőjének. Emiatt lett belőle újságíró is. Senki nem tudta volna lebeszélni róla, de mégsem elégedett meg azzal, amit elért, és visszatértünk ide.
- Te nem vagy normális Mia. Mennyi embert kell még magadra haragítanod? Jesszusom, hát nem veszed észre, hogy Herondale mekkora falat lenne neked? Még a saját férjeddel sem bírsz el, akkor majd egy ilyen alvilági alakkal fogom engedni, hogy hadba szállj? Elmentek neked otthonról. – gesztikulálok erősen, és most már határozottan tudom, hogy ez nem olyan este lesz, ahol csak iszogatunk, és nem történik semmi.
- Tudom, hogy nehezedre esik a halála, és igazságot akarsz neki szolgáltatni, de ezt ne olyan áron tedd meg, hogy megöleted magad. Minden szempár így is rajtad áll, mióta hozzámentél James-hez. – sóhajtok egyet, és megköszönöm az újabb italt, de most már egy egész üveget rendelek kettőnknek, mert kényes témákat feszegetünk.
- Nem érdekel, hogy mit írnak rólad az újságok, mert az én húgom vagy, és ismerlek, de tudod, hogy az én kezem se ér el mindenhova Mia. A lakást kivehetem, de hogyan állíthatnálak meg? – tekintek rá könyörgően. Mégiscsak a vérem, és ha bántódása esne, akkor azt már nem biztos, hogy ilyen simán fel tudnám dolgozni.
- Ha elveszítem Lilyt, akkor ki marad nekem? Nem lehetsz önző, mert a munkád a végzeted. Válj el, tarts szünetet, de Herondale közelébe ne menj. Esküszöm, rád állítok valakit Mia, ha nem hagysz fel ezzel az őrült ötleteddel. – az üveget kettőnk közé húzom, és kitöltök magamnak egy emberes adagot, majd lehúzom egyben. Az életem így is egy káosz, de most még a húgom miatt is aggódhatok, hogy ne csináljon hülyeséget. Rossz emberbe akar belekötni, és ezt ő is nagyon jól tudja.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Aug. 01, 2016 6:31 pm
 



 

A „meglepődök” Danny reakcióján, az enyhe kifejezés. Számítottam valami tessék-lássék ellenállásra, ami után majd beadja a derekát... A heves tiltakozás viszont nem szerepelt az to do listán. Számomra idegen a tesótól NEM azért kioktatva lenni, mert hülyeséget csinálok, hanem azért mert hülyeséget csinálok ÉS közben félt is. Ebből eddig csak Lucynak járt, én valahogy kimaradtam belőle. Féltékeny voltam. Szóval most, hogy megkaptam a jussomat, nem is a szavain puffogok, inkább vad örömmel vigyorgok rá. Átnyúlok az asztalon, hogy alaposan felborzoljam a haját, és ha nem üti el a kezemet, akkor az arcába is belecsípek, mint még dédi nagyon-nagyon kicsi korunkban. –Hogy te mennyire cuki vagy! –még a hangszínem is a dédié. Egyik első emlékem az életből, hogy sorban állunk a kerekes széke előtt, és ugyanezt csinálja Dannyvel. Emlékszek rá, mert utána nyomban én következtem, és legalább annyira utáltam, mint ő.
-Senki nem lesz veszélyben, Dan. A családom jó hírét leszámítva persze, de részben ezért is költözök ki Jamestől. A szóvivője majd tisztára mossa a nevét, ha balul sülnek el a dolgok. – hátradőlök a boxban, úgy rágódok azon, hogy fordított helyzetben mennyire nem hinném el egy szavamat se. – Mondom máshogyan. Egy politikus feleségét nem nyírják ki olyan emberek, akik amúgy a háttérben szeretnek sunnyogni. Nem lesz semmi bajom. – jelentőségteljesen nézek rá, mert arra számítok, hogy még mindig kételkedik. – De komolyan, Danny. Mindössze annyit teszek, hogy rá és a kutyájára bizonyítom, valami levakarhatatlanul, hogy közük van az alvilághoz. –mentegetőzve feltartom mind a két kezemet magam előtt. -  A többi már a hatóság dolga. Nem engedhetik futni őket. Herondale ülni fog, Seaversnek meg letépik a váll-lapjait és elveszik a nyugdíját, míg én elhúzok alapítványozni firkázás helyett. – emelem az egyik poharamat, és ha magától nem tart velem, akkor noszogatom még. – ’Bro, ez nálam a mindenki jól jár definíciója. – és ha koccint, ha nem, én legurítom a következő italomat is.
Nagyon, de nagyon szeretnék visszaugrani egy-egy mondatára. Például arra, hogy a férjem nem a kiskutyám, hogy tudnom kelljen bánni vele, vagy idomítani, és amúgy is legyen már szíves moderálni magát, ha velem beszél. Jó dolog is öntudatos, önálló döntésekre is képes nőnek lenni. Csakhogy olyan témát vet fel bújtatva a sorok között, ami nyilván fontosabb mint én, meg az önérzetem. Szóval elengedem a bántó szavakat a fülem mellett, hagy szálljanak tova, inkább a hallottakra repülök rá, mint a prédára leső sólyom.
-Hogy értve, hogy HA elveszíted Lilyt? – most az én orrnyergemen tűnik fel a semmi jót nem ígérő „W”. – Miről maradtam le, Daniel?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Aug. 04, 2016 9:54 pm
 



 

Mia and Dan


Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Mia csak azért hívott el, hogy a cinkostársa legyek, és még jó pofát is vágjak mellé, ha kockára akarja tenni az életét. Bár az utóbbi években inkább az volt érezhető rajtunk, hogy eltávolodunk, és csak a családi eseményeken beszélgetünk, az elmúlt időszakban ez kezdett megváltozni, és én örültem a legjobban, hogy egy olyan emberrel oszthatom meg a titkaimat, aki mégis a legközelebb áll hozzám, mégis közbeszólt a nagytestvér szerep ismét . Szeretem, és aggódom érte, mert ismerem, hogy milyen ostobaságra képes, ha elragadja a hév. Hannah esetében ez még ingoványosabb talaj, tekintettel arra, hogy a legjobb barátnője volt. Az ember nehezen fogadja el, ha elveszít valakit, én vagyok az élő példa erre, de még nem fordult akkorát az életem, hogy emiatt válasszak életre szóló döntést, mint a munkám például. Mia pontosan a barátnője miatt lett újságíró, és ha be kellene vallanom, akkor az egyik legjobb, de mégis megszállottja volt az öngyilkosságnak feltüntetett gyilkosságnak. Talán emiatt lett James felesége is, hogy nagyobb hatalmat nyerjen egy politikus által? Sok minden megfordul a fejemben, de a reakciója nem kicsit lep meg, amikor átnyúl az asztal felett, és beletúr a hajamba. Az arcomba csíp, és azonnal felötlik egy emlék. A dédi, babarózsa illata, az öregekhez tartozó émelyítő szag, és a kedves, ráncos arc. De utáltam kicsinek, de manapság már hiányolom őt, és a bölcsességeit is.
- Nem vagyok cuki. Úgy nézek ki, mint aki az? – morcosan tekintek rá, de nem bírok sokáig haragudni rá, ezért ellágyulnak az arcvonásaim, és végighallgatom, amit mond nekem. Szeretne meggyőzni róla, hogy nem lesz semmi baja, és a lényeg, hogy Herondale-ről lerántsa a leplet. Nem hiszem el egyetlen szavát sem, de már nem ejtem ki hangosan a számon, hanem amikor koccintásra emeli a poharát, én is ezt teszem a sajátommal.
- Mia…kiveszem a lakást, ha belegyezel, hogy mindennap felhívsz, és ha baj van, akkor nem titkolózol. Másképpen ez nem fog működni közöttünk. – halál komolyra váltok, és a szám sem rándul meg. Lilyre tudtam, hogy rá fog kérdezni, és nem sokáig titkolhatom el előle a tényeket.
- Iszik..keményen. Már nem tudom, hogy mit tegyek vele. Csendesen tűröm, de napról napra nehezebb. Szinte már a rögeszméje lesz, és minden este máshol akadok rá egy üres üvegre, vagy éppen egy széttört pohárra. A stresszre fogja, de nem hiszek neki. – sóhajtok egyet, és keserűen hörpintem fel a pohár alján lévő alkoholt.
- Ma estére elég volt a gondokból, nem igaz? Lesz egy szép lakásod, de nélkülem nem veheted ki. Megnézzük, és ha lehet, akkor az árat is lejjebb viszem. – mosolyodom el, és az ismerős kék szempárba tekintek.
- Ugye tudod, hogy olyan helyre csábítottál, ahol van karaoke? – vigyorogva szedem le magamról a nyakkendőt, és kicsit kioldom az ingemen lévő felső három gombot is.
- Húgica benne vagy? – hívom ki egy párbajra. Na, melyik Lawrence lesz a jobb?




A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 06, 2016 11:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Pént. Aug. 05, 2016 8:43 pm
 



 

A legszívesebben a nyakába ugranék a hírre, hogy kiveszi nekem azt a lakást, de ehelyett csak dobbantok kettőt a lábammal örömömben, és bazsalygok, mint egy hülyegyerek. A kemény feltételek se szegik kedvemet. – Ééés Jamest is feltartod? Úgy három hétig? Kemény menetre készülj, ’bro. Nem tartod sokra, de okozhat meglepetéseket, ha igazán begőzöl. – gondolok itt arra, amikor Ellie mobiltelefon nélkül  kiszökött otthonról, ő meg mint a veszett fene elindult megkeresni. Megtalálta. A Pokol legmélyebb bugyraiból is előkerítene bárkit. Igazából tetszik a gondolat, hogy keresni fog, és megtalál majd... Tudom, hogy nem kéne, hogy tessen, de imádom amikor átmegy protektor-őstulokba. Három hét az első óvatos becslésem. Annyi időnek elégnek kell lennie. De vajon Dan is kibírja addig?
Amit viszont Lilyről mesél az lelohasztja a mosolyomat. Nem kell mondani, ott lóg a levegőben, hogy Nessie és Ben miatt. Az a szomorú ebben, hogy teljesen meg tudom érteni, amiért az italt választotta. Könnyebb nem tudomást venni a fájdalomról, ha az tompa és csak mint háttérzaj zúg a fejedben. Néhány hétig rendben is van. A gyász része. Csakhogy fél év telt el. – Visszament már dolgozni? Emlékeztetted már rá, hova vezet ez az út? Tudom, hogy Te inkább tűrsz, és vársz, hogy jobb legyen, de ha igazán segíteni akarod, akkor ne emeld fel a padlóról, hanem rugdosd fel onnan. Eleinte utálni fog. Talán meg is gyűlöl. De aztán vissza fogod kapni. Láttam már ilyet... – Lehet, hogy ezt nem kellett volna hozzá tennem. Lehet, hogy elittam már az agyamnak azt a részét, amely a „maradj már csendben” életérzésért felelős, és olyan dologba szóltam bele, amibe semmi jogom nem volt. Mindenesetre... hát várom, hogy mi a véleménye az ötletről. Biztos neki  is könnyebb csendben tűrni, és nem megint Ő lenni a család összeszedettebb tagja, mint mikor elveszítették a babákat. Az ő gyerekei is voltak, nem csak Lilyé. Danny is padlón volt, nem csak ő. Dan felállt onnan, következésképp neki is ezt kell tennie. Ha már zugpiás lett, akkor mélyebbre süllyedt, mint hittem... hittük.
A nyakkendő levétel ötletét újabb vigyorral díjazom, de ami ez után jön, az fájdalmas emlékeket idéz... Kínomban felröhögök mielőtt válaszolnék a felkérésre.
-Tudod, legutóbb a lánybúcsúmon karaokéztam. Nem tudom Lily mit mesélt... Szóval az Armageddon dalt kellett énekelnem –a házasság csodás metaforája-, miközben a sztripper sráccal lassúztam a színpadon, aki csak egy cuki csokornyakkendőt viselt meg a mosolyát, ééés a „don’t wanna close my eyes” résznél mindig lesmárolta valamelyik szememet. – felvihogok. Sokáig szégyelltem, de ez most így két év távlatából inkább vidám emléknek tűnik, nem a fájónak.
Az asztalra csapok. – Legyen! De én választok neked dalt.
Ha benne van, akkor az Ain't no rest for the wicked mellett voksolok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szomb. Aug. 06, 2016 11:52 am
 



 

Mia and Dan


Úgy tűnik, hogy Miának most az a legfontosabb, hogy kivegyem neki a lakást, és a többi nem is számít. Nem szívből teszem, mert tudom, hogy képes elmenni a végletekig, és most, hogy nekem kell feltartanom a férjét is, hát pontosan az az ember lettem, aki beleszól a húga házasságába. Vajon Lily és Mia miről tudnak csevegni, ha én nem vagyok ott? Megannyi kérdés merül fel bennem, de ezt jól palástolom egy mosollyal.
- Mindent meg fogok tenni, hogy ne találjon meg. A keze sokáig ér el, de azt hiszem tőlem még mindig fél annyira, hogy ne próbálja meg bevetni egyéb megoldásokat. – sóhajtok egyet, és felhajtom a poharam tartalmát, mert Lilyről már nem tudok olyan könnyen beszélni, mint az ő férjéről. Egyikünknek sincs jó dolga, ha a magánéletünket kellene nézni, de sejtem, hogy Mia éppen annyira fog küzdeni a frigyért, melyre igent mondott, ahogyan én is.
- Néha bejár, de nem az igazi. Vissza fogom kapni? Mia, nem az első vetélés volt, ez nem olyan, ami után az ember néhány hónap elteltével visszatér, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Rugdossam meg? Még magam se tudom, hogyan érzek iránta, és igen fontolgatom a válást, mert a végtelenségig nem lehet ezt csinálni, de igyekszem. Nem adom fel egyelőre, és látom, hogy a padlón van, és a sebeit nyalogatja. Megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Nem megy a kommunikáció, és a szex sem. Én nem értékelem a jó szexet, mint te, mert nincs. Lassan két hónapja nem értünk egymáshoz. Utálja a testét, bűnösnek érzi magát. Talán már túl lennénk rajta, ha meg tudtam volna bocsájtani. – a pohár az asztallapon csattan, és a húgom szemébe nézek. A háttérben meglátom a készülődést, és felmerül az ötlet, hogy mi lenne, ha? Nem is kell sokat várnom, hogy Mia rábólintson, és magunk mögött hagyjuk a búskomor hangulatot.
- Erről én nem tudtam semmit. Akkor elég jól sikerült, mert a drága férjed olyan volt, mint egy karót nyelt pöcs. Bíztam benned húgi, hogy legalább te odateszed magad. – nevetek fel hangosan, és a reakcióját figyelem.
- Micsoda? Hát nem vagy normális. – rázom meg a fejemet, de nem akarok meghátrálni, így felállok, és odaállok mellé.
- Ám legyen. Ha eléneklem, és még tetszeni is fog a közönségnek, akkor te állod a ma esti cechet, ha nem, akkor én. Hajrá Mia, na áll az alku? – nyújtom felé a kezemet, és amennyiben elfogadja a feltételeket, akkor még iszok egy keveset az üvegből, és letörölve a kézfejemmel a számat indulok meg a színpad felé. A srác kissé meghökken, hogy még nem is említették, de már akad is egy jelentkező rá. Meghajolok előtte, és a mikrofont a kezembe ragadva tántorgok fel a kis pódiumra.
- Mivel ma este a testvérek harca megy, így kénytelen vagyok megnyitni a sort. Szép estét Seattle. Az én nevem Dan, és az a bájos hölgy…igen te. – mutatok közvetlenül Miára. - ..a húgom. Miatta vállaltam be, hogy feljövök ide, és eléneklek egy dalt. Szeretnék, ha meglepi is lenne benne? – a nézőközönség felbődül, és egyszerre kiáltják, hogy igen, így nem marad más, hogy belekezdjek a dalba…




A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 15, 2016 6:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Vas. Aug. 07, 2016 9:37 am
 



 

Elfojtom a mosolyomat, mert mégse úgy közöljem a testvéremmel a rossz hírt, hogy közben vigyorgok rá (a témától független vidámság miatt). – Ami azt illeti, James nem fél tőled. Te vagy bepöccenve rá, amúgy miért is (?) őt meg csak szimplán nem érdekled. A kettő nem ugyanaz. – Ezért is megy a para azon, hogy amíg én kiköltözök, ezek egymásnak eshetnek. A tesóm meg a férjem. Nekik nem haveroknak kéne lenni?
Ami viszont Lily-t illeti. Amit Danny mond, az ékes példa arra, hogy ne alkossak véleményt mielőtt megismerem a kerek egészet. Ő Lily és Dan. Az álompár. Az nem létezik, hogy mindketten padlón vannak azóta is. Persze, értem amit mond, hogy ez nem csak egy vetélés volt, hiszen a babáknak már csak kettő vagy talán három hetük volt a születésig... Csak azt nem értem, hogy ha ekkora nagy a szar még mindig, akkor Dan honnan veszi az erőt egyáltalán felkelni reggel. Valami nincs rendben a képpel. Még nem egészen világos, hogy pontosan mi az, csak sejteni, hogy valami bűzlik.
-Danny, baszdmeg... – szisszenek fel amikor a szex kerül fel témának, mert nem akarok tudni róla, de... hát megérdemeltem, mert én is felhoztam ma már. Oké, menjünk bele. – Biztos, hogy nincs senkitek egymáson kívül? Ha James nem ér hozzám egy napig, akkor már a torkának ugrok, hogy félrekefél-e. – Tudom, hogy a házasság velejárója, hogy a szex is egyre kevesebb lesz az évek teltével. Vonatkoztassunk el ettől a sztereotípiától, és nézzük onnan a dolgot, hogy elsősorban Lawrencek vagyunk, elég heves vérmérséklettel. Két hónap... vagy becsavarodnék, vagy... vagy lehet én volnék az, aki a házasság szent kötelékén kívül keres vigaszt.
Ekkor eszembe jut, hogy az első óvatos becslések szerint is minimum három hétig vonulok önkéntes James-megvonatásba. Még ki se költöztem, még csak el se mondtam neki, hogy (még nem is tudom mi lesz a kifogás, talán az, hogy a házasságunk szar és idő kell átgondolni), de már most remeg a kezem és szorul a mellkasom, ha a külön töltött időre gondolok, és ennek a résznek pont semmi köze nincs a testiségnek.
De várjunk már! Daniel válást emleget? Komor képpel áthajolok az asztalon, és csettintek egyet az arca előtt. – Ezt most azonnal verd ki a fejedből, Daniel! Lily szenved. Nincs joga hozzá egyedül tenni, a saját módján, téged kizárva, ezt aláírom. DE ha most hagyod el őt, egyedül a szarban, akkor már megbocsáss tesó, de a szemedet kikaparom. Anyáék nem erre neveltek minket. Keserű a szőlő? Ja, megesik, tökéletes kapcsolat nem létezik. – a legszívesebben innék még egyet, de ahhoz előbb le kell adnom a rendelést, és nem húzom az időt vele, hogy esélyt adjak a tesónak témát elterelni. – Már akkor -nem mondom ki, hogy pontosan mikor, tudja ő- kértelek, hogy döntsd el: meg tudsz-e bocsátani neki. Erre mindvégig úgy álltál mellette, hogy tudtad, még nem vagy képes rá? Ne érts félre, nem őt védem, és a Te oldaladon állok, csak akarom, hogy őt is értsd meg, én meg már csak tudom hogyan működik a nő. Márpedig úgy, hogy a nő megérzi szart. Érzi a haragodat, érzi, hogy a szemedben már semmi nem olyan, miközben még őt is emészti a gyász és a bűntudat. Hogyan bocsásson meg magának, hogyan szeresse a saját testét, ha tudja, hogy nem őszinte az, amikor te biztatod? Márpedig ne mond azt, hogy igenis őszinte vagy, hisz te magad mondtad az előbb, hogy még nem bocsátottál meg neki. A kettő kizárja egymást a legnagyobb jóindulattal szemlélve is. – igyekszek végig tárgyilagosan, érzelmeket kizárva beszélni, ami részint megy is, és részint nem, hiszen én mégis ÉN vagyok.

Forgatom a szemem, hogy már megint a férjemet szekálja. –Daniel, gombostűt adtatok a szájába, hogy egy szőlőnek öltözött ringyó muffjáról pukkantsa le a léggömböt. Mertem is remélni, hogy nem lelkesedik az ötletért! – Komolyan mondom, viszont ja, hát mosolygok hozzá. Acél gerinc kellett ahhoz, hogy ne menjen bele a buliba, és iszonyat büszke vagyok rá, hogy a legénybúcsún is kiállta próbát. Ezzel szemben én... el se hiszem, hogy kis tiarában meg rózsaszín boában lassúztam meg énekeltem egy pucér sráccal, ééés még lelkes közönségünk is akad. Lehet, hogy a korral jár, de mai ésszel már nem vállalnám be, pedig csak két év telt el azóta.
-Megegyeztünk. – fizetem  én a hülye whiskey-jét cserébe, hogy végre kicsit jól érzi magát és leereszt, ezen ne múljon. Talán csak ennyire van szüksége. Egy kis biztatásra, érezni, hogy bírják. Pasik és az egójuk... ugye?
Nyelvet öltök rá, amikor engem is bemutat, aztán poharamat emelve fordulok 360-at mosolyogva a rögtönzött közönségnek, majd vissza a bátyámra. Épp csak az első akkordok zengnek fel a zenéből, és Dan még nem is kezdett énekelni, két csaj már hisztérikusan sikít fel a pultnál. Vetek rájuk egy „vegyetek vissza, picsák” tekintetet, de ezt leszámítva  minden figyelmem a tesó előadásáé. Tapsolok és táncolok – még csak úgy lightosan- a zene ütemére.
Jó lesz ez, jó lesz.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Aug. 11, 2016 5:47 pm
 



 

Mia and Dan


Mia férjét nem kedvelem, és bármennyire is szeretné a húgom, hogy menjen ez a bájcsevej nem fog, mert nem vagyok vevő rá. James nem egyszerűen elcseszte, hogy megbízzam benne, hanem még meg is utáltatta magát. Nem értem, hogy Mia miért nem veszi észre, hogy nem olyan gyakran megyünk hozzájuk, és ha lehet, akkor is a szüleinknél jövünk össze az ünnepek alkalmával. Nem akartam kizárni a húgomat az életemből, de a kedves politikus sarj tett róla, hogy egy kicsit eltávolodjunk. Nem kenhetek mindent James-re, de nagy szerepet játszott abban, hogy ne legyünk olyan közel, ahogyan az régen volt. Nagyokat sóhajtok, mert nem szeretném ezt nyíltan a képébe mondani, de előbb-utóbb muszáj lesz.
- Megoldom, és nem baj, ha szarik rám, akkor talán nem lesz annyi esze, hogy nálam keressen. Tudod, nem kívánom, hogy rád találjon, és egy picit. – összeérintem a két ujjamat, hogy lássa mennyire komolyan gondolom. -…egy picit örülnék is neki, ha küzdenie kellene miattad, mert készpénznek veszi, hogy vagy neki. – na még a végén egy szamaritánus leszek, mert így nyilatkoztam róla. Nem sok kell, hogy áttérjünk az én magánéletemre, és ez már kezd afelé menni, hogy ma este iszonyúan be kell rúgnunk, mert az enyém a válság szélén van.
- Ne legyél már prűd édes húgom. Az előbb itt ecsetelted nekem, hogy mennyiszer keféltek, most meg ezen megütközöl? – vigyorgok rá, mert az aranyló párlat kezd hatni rám, de azért még képben vagyok, így ki is tálalok neki, de a véleménye nem kicsit döbbent meg.
- Ne váljak el? Nem terveztem, de megfordult a fejemben. Szerinted nem vagyok tisztában vele, hogy össze van omolva? Igen, látom minden egyes nap, de mit tehetnék én? A férje vagyok, mellette állok…és a megbocsátást illetően..már nem tudom, hogy hányadán állunk. Az egyik részem tudja, hogy nem az ő hibája, de van egy olyan részem, amelyik őt teszi felelőssé. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, és ezen még az sem segít, hogy prédikációt tartasz...szóval nyugalom. Szórakozzunk egyet. – érintem össze a két tenyeremet, és amikor feljön a karaoke, akkor már ő is átkapcsol egy kicsit. Igaza van, hogy nem az a megoldás, ha elválok, de arról már nem tehetek, hogy a végső döntésen jár az eszem, és talonban ott van, mint eshetőség.
Nem kell sok, hogy a paktum megszülessen közöttünk, és már megyek is a színpadra. Elkérem a mikrofont, és némi bemutató szöveg után szerencsére feltűnik a dalszöveg is. Belekezdek, de nem olyan bátran, viszont nők még így is szép számmal akadnak körülöttünk. A refrénnél beleadok apait és anyait, hogy aztán méltóképpen zárjam le az előadásomat, és meghajoljak. Az alkohol, és a zene kifárasztott, ezért szétgombolom teljesen az ingemet, és kitalálom, hogy mivel vághatnék vissza a kis egyetlenemnek.
- Akkor Mia te vagy a soros, és jöjjön Madonnától a Like a virgin című dala. – többen felsikkantanak, de engem csak egy személy érdekel, és az nem más, mint a vérrokonom.
- Tudod, egy kis emlékeztető a leánybúcsúdra, ha már nem lehettem ott. – tárom ki a karjaimat, és az egyik ujjammal invitálom fel magam mellé. Egy kis ráadás, ha már kell neki az a lakás, és még a hátamat is tartanom kell miatta. Ha feljön, akkor átnyújtom neki, és a fülébe suttogok.
- Úgy néz ki, hogy vesztésre állsz Lawrence. – kacsintok rá, és felbuzdítva a nézőközönséget még egyszer meghajolok. Nem számít, hogy a felsőtestem már kilátszik. Ma ereszd el a hajam partyy van.

Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Pént. Aug. 12, 2016 10:55 am
 



 

Prűd vagyok, vagy nem, azért fontolóra veszem, hogy kérek egy kanalat kikaparni a szememet. Nem akarok én a testvéreim nemi életéről tudni, VISZONT elismerem, hogy az én hibámból került egyáltalán szóba a téma, úgyhogy türelmesen hallgatok, és lépjünk tovább. A hosszú beszédem ellenére nagyon rövidre fogja a választ, és látom, hogy máris védekezésre állt be. Ha most megpróbálom erőltetni a témát, azzal már semmire nem megyek. A sün-Dan begubózott, és innen kezdve odaszúr, ha baszogatom. Úgyhogy csak hunyorgok rá alamuszin, és odaszólok, hogy – Erre még visszatérünk- de nyitott vagyok új vizekre evezni.
A férjem legénybúcsúját illetően semmit, de SEMMIT nem mond. Vegyem ezt hallgatólagos egyetértésnek? Mert hallgatás beleegyezés elv Lawrence-éknél jól működik. Legyen hát.
A tesó előadása valami fergetegesre sikeredik. Csajok és igen, pasik is állnak a színpad köré őt nézni és hallgatni, de engem inkább az képeszt el, hogy Dan mennyire élvezi a figyelmet. A dörzsölt kis szemétláda – gondolom nagy szeretettel. Imádom látni, hogy ennyire elemében van. A végén még az ingét is gombolja. Az előbbi két csaj, akik előreverekedték magukat, most megint felvisítanak, én meg két ujjamat a szám szegélyéhez tartva harsányan kifütyölöm őket. Elég lesz már hülye picsák. Gyűrű van az ujján...
A dalválasztáson felröhögök. Like a virgin... – Azt már elbasztam. – Jegyzem meg kicsit hangosabban, mint akartam, mire páran felröhögnek.
Na jólvan. A párbaj az párbaj. Elég szar esélyekkel indulok egy olyan dallal a torkomban, ami nálam is öregebb, szóval ez így nem volt fair. Viszont valahol értem, hogy miről szól ez az egész, és belemegyek a játékba. Az a helyzet, hogy Danre mostanság rájár a rúd, mint azt az előzőekben megtudtam. Szüksége van a pár perc hírnévre, a figyelemre, és igen, arra is, hogy elpáholja a testvérét. Talán ettől majd megint férfinak érzi magát, vagy lendületet kap folytatni tovább. Nem számít, én a partnere leszek ebben is. A jóban-rosszban nem csak a házasságra vonatkozik. Az egy kötelék. És mi köt erősebben egymáshoz a vérnél?
Szóval felmentem a színpadra, átvettem a mikrofont, lehessegettem a kekec bátyámat onnan, aztán indult a móka. Like a virgin...
Mit szépítsek? Nem volt akkora sikerem, mint a tesónak. Zongorázni tanultam, arcom van, hangom az pont nincs. Hiába a jól  kiénekelt hangok, ha maga a hang nem egy Rihanna.
-És most megint a bátyám következik. Az a jóképű szemétláda, ott, ni! – vigyorgok felé, aztán megint a közönséghez fordulok. – Azt már láttuk mire megy a poppal. Adjunk valami nehezebbet, mit szóltok? – helyeslés. -  A választásom Macklemore & Ryan Lewis... – eljutottam arra a szintre, hogy szerintem tök valóságosan tudom utánozni a ba-bum-tiss dobhatást. – Thrift shop.
Diadalittasan vigyorgok a tesóra, és mielőtt még átadnám neki a mikrofont, véletlenül még abba mondom be az egyetlen sort, amire még emlékszek az adott dalból. – This is fucking awesome!
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Aug. 15, 2016 6:03 pm
 



 

Mia and Dan


Nem nagyon akarok a romokban lévő házasságomról beszélni, ha nem muszáj, éppen ezért érdekes a szituáció, mert én már mennék énekelni, de a húgom még visszatart, és kitér rá, hogy ezt még valamikor folytatjuk, de csak lazán legyintek rá. A mai este nem arról szól, hogy egymás életében vájkáljunk, bár igaz, ami igaz még nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez a lakás dolog, de megígértem neki, hogy kiveszem, és nem fogok meghátrálni. Ki másra számítana, ha nem rám? Imádom őt, és nagyon sajnálom, hogy az elmúlt pár év kimaradt. A közös események nem pótolhatták a testvéri viszonyt, és igazán örültem neki, hogy legalább ez helyrejött az életemben, ha már más nem. A dal nem olyan nehéz, amit választ nekem, és előszeretettel merülök el a dallamok között. Már fiatalabb koromban is akadt egy-két est, amikor felléptem a haverokkal, de bandát nem alapítottunk. A hangi adottságaim megvannak, nem úgy, mint Miának, de ugye minden családban csak egy tehetség lehet…khm..neki az írás jobban megy, mint nekem. Erőteljesen nyomom végig, és a hatás nem marad el, mert többen tapsolnak meg, mint vártam volna, és elég feltűnően sok lesz a nőnemű is a színpad környékén. Az ingemet kigombolom, és rá is játszok, de ez mind csak azért van, hogy oldjam a bennem dúló feszültséget. Nem vagyok egy magamutogató ficsúr, azok az idők elmúltak, és van egy feleségem, akit a gondok ellenére is szeretek. A végén már nem is kérdéses, hogy melyik számot fogom a testvéremnek választani, és többen fel is nevetnek, amikor felkonferálom. Nem megyek olyan messze, és egy vizet is rendelek magamnak az előadása közben. Hirtelen lett meleg idebent, és kell valami utánpótlás is. Végigkísérem a tekintetemmel, és a poharamat is a magasba emelem a tiszteletére, de úgy tűnik, hogy ezt a kört én nyertem meg.
- Na, nem is vagyok szemétláda. – üvöltök vissza, de a vigyor nem olvad le az arcomról, amikor a második körre melegítünk be.
- Nem lehetsz ekkora genyó Mia. – mászok fel, és mellette állok meg. Még a karomat is kitárom előtte, mert tényleg belenyúlt a lecsóba, és nem akármilyen slágerrel drukkolt elő. Még egy kis segítséget is kapok tőle, de mielőtt még elmenekülhetne, egyszerűen ráfogok a kis kacsójára, és odaállítom magam mellé.
- Nem gondoljátok, ha már ennyire ki akar velem tolni a kis tesó, akkor neki is csatlakoznia kellene? Kérhetek még egy mikrofont? – tekintek a szervező srác felé, aki nem rest már hozni is még egyet.
- Szeretem a kihívásokat, de ha nem bánod, akkor veled szállnék a csillagokig, hátha valaki felfedez minket. – nevetek egyet, és amint felcsendül az első dallam már bele is kezdek, de odarántom a húgomat is. A rap nem az én világom, de megpróbálkozok vele, és egy kicsit lazább stílusra váltok. A kezemmel segítek rá, és még az ingemet is meglengetem, aztán becsúszok Mia elé, hogy folytassa.
- Hajrá kislány. – kacsintok rá, és közben nem állok meg.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Kedd Aug. 16, 2016 11:24 am
 



 

-Dehogynem lehetek! – bólogatok alattomosan, mikor a dalválasztásomért szekírozik. Én legalább 2010-es évekből választottam. – Nézd csak, már meg is tettem! – vigyorgok, mint az ördög. Nem, ebből nem fogja kihúzni magát. Hiába kéri ki azt a másik mikrofont, ziher, hogy én nem tartok vele ebbe a körben. – Repülj csak egyedül, szépfiú, nekem tök kényelmes itt a Földön! - búcsúzóul még megveregetem a vállát, aztán eloldalgok a színpadról ha tetszik neki, ha nem.
Oké, hogy belementem a játékba, de őszintén szólva tisztelem én annyira a Macklemore-t, hogy ne basszam el a szép nótáját. A másik pedig, hogy párbajról volt szó. Eleve körök hátrányával indultam el a nem létező hangommal, szóval most, hogy kicsit kényelmetlen a választás egyszerűen nem fogadom el, hogy menet közben módosítson a szabályokon. Húztam egy „engedékenység” nevezetű határvonalak ma estére, hogy mire vagyok hajlandó a testvériség jegyében, de a duett –azért, hogy könnyítsek az ő dolgán- már túl van a határon. Ha belemegyek, akkor nem Mia vagyok, akár ki is tagadhatnának a csökönyös családból.
– Edd meg amit főztél, bro’. – vigyorgom a következő négy centes portoricoi rumomba – ezt már nem én rendeltem, valaki más volt kedves kikérni nekem-, és miután lehúztam, a tesó előadásának szentelem a figyelmemet. Fél szemem eddig is rajta volt. De most azt nézem, hogy kigombolt inggel, kezét lóbálva énekel arról, hogy csak húsz dollár van a zsebében, a nagyapátok kabátja van rajta, hihetetlenül néz ki, és ezt lent vette az út menti turkálóban.  Valami elképesztően fest leizzadt hajjal, kivillanó mellkaskával, és a celeb attitűdökkel. A csajok imádják, én is imádom. Csak egy pasi van, aki inkább engem figyel, és odajön még egy itallal. A piát átveszem, és felhajtom, de amikor fecsegni kezd, felemelem a gyémánttal gyűrűzött kezemet, és az arcába tolom, hogy vegye észre. Elmorog egy bocsánatot, és tovább áll. Azért szép próbálkozás volt. Ha nem családi este van, akkor hosszabb beszélgetésbe bonyolódtam volna vele, fogadtam volna a bókjait – mert a figyelmet és a szép szavakat ki ne szeretné? – majd csak aztán hívtam volna fel a figyelmét a házasságomra, amit nem fogok megrontani egy pásztorórával valaki mással.  Csakhogy ma a tesóval vagyok, ezért máris lerövidítettem az amúgy is röpkének ígérkező ismeretséget úgy 4cl-re. Ahogy Dannyre nem fogom ráengedni az új rajongó picsákat, úgy én se kezdek ártatlan flörtbe senkivel. Ez így jogos, nem?
Az előadás végén tapsolok, és fütyülök felváltva. Az eleve nem volt kérdés, hogy ki fog nyerni a párbajban. Maradok a boxban, ahonnan eddig is figyeltem őt, de intek, hogy magamra vonjam az ő sikertől ittas figyelmét. – Na elég volt már? – kiabálok, hogy ő is meghallja. – Énekelj amit szeretnél, én már kiestem! – biztatom, de gondolatban máshol járok már. Be akarom kapcsolni a telefont, hátha jött már sms-em... volt-e nem fogadott hívás. Most,  hogy holnap szinte biztosan szakítani fogok a férjemmel –csak egy kis időre, csak egy kis időre, csak egy kis időre – most valami elképesztően hiányozni kezd. Csakhogy ez nem volna fair Dannyvel szemben, hiszen itt hagyni mégsem fogom...  szóval ha van egy perce rám, akkor a kezébe nyomom a telefont. – Tedd el az este végéig! Kezdek telefonbetyárnyira részeg lenni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Csüt. Aug. 18, 2016 10:11 am
 



 

Mia and Dan


Bármennyire is be akarom vonni a húgomat a műsorba valahogyan nem tetszik neki, és nem is erőltetem tovább, mert én meg belejövök, és nincs megállás. Hiába is vetettem fel az ötletet, már az elején tudnom kellett volna, hogy én fogok nyerni, de olyan hősiesen küzdött, hogy egy kört mindenképpen inni fogunk még. A rap nem az én világom, de élvezem, és a fejem is könnyeddé válik. Az alkoholbevitel emelkedésével minden problémám összezsugorodik, és szinte megsemmisül. Éljeneznek, és nekem áll a világ ma este. Legalább ma, ha már otthon nem érezhetem magam férfinak, mert a feleségem a pohár fenekére néz. Lesz megoldás az újrakezdésre? Nem sokat töprengek ezen, mert felhangzik az utolsó akkord, és tapsvihar fogad. A tekintetemmel Miát keresem, aki a pult mellett áll, és éppen egy férfitől búcsúzik, vagy nem is tudom. Nem lep meg, hogy ennyien tapadnak rá. Mindig is népszerű volt, és talpraesett. Nem is értem, hogy alakulhatott így az élete. Sikeres újságíró lehetne, aki bármit megmondhat, de James mellett aligha fog ez megtörténni. Valóban szereti, és csak szünetet akar? Fogalmam sincs, de abból kiindulva, hogy a kicsike aktív szexuálisan csakis erre tudok következtetni. Nem is késlekedek, hanem leugrok a színpadról, és elindulok felé.
- Köszönöm, már nem akarok többet, mert nekem is elég volt a rivaldafényből. – macsós mosolyommal teszem le a mikrofont, és dőlök neki oldalasan a pultnak.
- Add ide, nem lesz belőle gond, esküszöm. Nem fogod felhívni, sem sms-t küldeni neki. – a nadrágom zsebébe süllyesztem a kis készüléket, és minden teketória nélkül ragadom magamhoz a kezdeményezést, hogy a húgomat az ölelésembe zárjam.
- Imádlak Pocok. – suttogom a fülébe a gúnynevet, amivel kiskorában éltem, és ráaggattam, de azóta már sok mindent átéltünk.
- Meg fogjuk oldani, nem lehet belőle gond. Itt leszek melletted. – talán nekem van szükségem a támogatásra, és talán a pia teszi velem, de nem engedem el, sőt még egy puszit is adok neki.
- Erről holnap egy szót sem. – dorgálom meg őt az ujjammal felmutatva, aztán áthajolok a pulton a pincércsajhoz.
- Két portóit. – villantom rá a sármos mosolyomat, és már készülnek is a piák, de ezután egyből Miára függesztem a tekintetemet.
- Ezt már te állod. – kacsintok rá.



A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 21, 2016 9:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Pént. Aug. 19, 2016 7:00 pm
 



 

Laza vállba-boxolással jutalmazom az önelégült vigyorgást. –Azért Grammy díjat még nem viszed, helló! – mosolygok rá meleg szeretettel. Nem tudom, talán csak az ismeretség teszi, vagy a pia, de szerintem a család férfi tagjainak kifejezetten  jól áll, hogy kicsit vastagabb bőrt növesztettek az arcukra. Apa is el tud telni magától, a férjem is, és Dan is. És míg bárki mástól a hideg kirázna, ha ilyet látok tőle, szívem fickóit annál jobban szeretem az ilyen apróságok miatt is.
Vagy – és ez a valószínűbb- arról van szó, hogy én ittam már hülyére magam. Ezt alátámasztja, hogy a boxonktól hirtelen a pulthoz teleportáltam, és nem tudom azt se hogyan történt, hogy a bátyám úgy ölelget, mint kiskorunkban a plüssállatkákkal tettem én. Én hülyére ittam magam, Dan meg boldogra. Így igazságos, nem?
Nevetve lapogatom a hátát, és dülöngélek vele jobbra-balra, hogy mégse nézzen ki annak a dolog, mint ami valójában: két szánalmasan elveszett testvér vigasztalja egymást. A gond ezzel annyi, hogy én magamnak kevertem a szart amibe nyakig elmerültem, de Danny nem érdemelte ki, hogy ilyen nyomorúságos lapokat osszon neki az élet.
Nagyon szeretnék vitatkozni vele azon, hogy igazából nincs szükség arra, hogy végig fogja a kezemet a "hazafelé úton", és hogy ez az állapot csak ideiglenesen tart, különban se parázzon, mert eléggé félek én saját magam és kettőnk helyett is. Csakhogy van valami abban az ölelésben, a pusziban a végén, és abban ahogyan rám mosolyog, ami inkább bölcs hallgatásra int. Illetve visszatart attól, hogy most szájalni kezdjek a tesónak. Csak egy valami... – Ha még egyszer le Pockozol, még Instára is kirakom a képeidet. És persze, persze, fizetem a nyavalyás piát ha már így ki lett porolva a seggem. – forgatom a szemem, csak úgy nő módra, és ha nincs ellenére a dolog, akkor most vissza teleportálnám magunkat a boxunkhoz, ahol a többi pia, a táskám, meg a rakás újság csekkolja a helyünket, és le is ülhetnénk akár. Bevallom, az én cipőm talpa kicsit gömbölyű már. Viszont a boxnál ott van még két további portóim, és Dan üvegnyi whiskey-je, amit még nem ittunk meg, de kutya kötelességünk lesz.
-Szóval. Térjünk vissza oda, hogy... – keresem a telefonomat. Későn esik le, hogy az előbb adtam oda neki. Pontosan azért, hogy ne keressem. – oda, hogy sehova. Részeg vagyok. – mint olyan pedig mégis kibököm az első dolgot, ami az eszembe jut. –Basszus, hogy csinálod, hogy annyi szar után, amin keresztül mentél még mindig Danny vagy?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Vas. Aug. 21, 2016 9:49 pm
 



 

Mia and Dan


Fogalmam sincs, hogy hol állunk lassan, és kezdek átmenni az érzelgős énembe, és azt eddig nem sokan látták, talán a húgom se, bár mostanában elég sokszor előfordult az, hogy részegen látott. Nem az első, és az utolsó alkalom lesz ez. Lucy még kicsi ahhoz, hogy megmutassuk ezt az oldalunkat, és szerintem menten elveszíteném azt a státuszomat, hogy felnézzen rám a legkisebb Lawrence. A slamasztika kis dolog ahhoz képest, amire Mia készül, de talán túlélhető a dolog, nem? Elvégre elvégezte az egyetemet, és nem az első eset, hogy ostobaságra készül, de komolyabb baja még nem esett. Ha James egy ujjal is hozzányúlna, akkor nem érdekelne, hogy hány nagy kétajtós szekrénye van, mert hidegen hagyna. Megölném a puszta két kezemmel. Nem értem, hogy miért tör fel bennem ez az érzés, de meg akarom védeni a húgomat, és ha arra gondolok, hogy attól a mocsoktól menekül egy időre. Az ölelkezést viszonozza, és nem menekül el belőle, ami már egy fél siker, így amikor ismét egymás szemébe nézünk, akkor nekem is kiül az arcomra az a bárgyú vigyor.
- Nem…soha többet nem foglak Pocoknak hívni. – valahogyan sikerül visszatántorognunk a boxunkig, ahol még egy csomó pia vár ránk, és jó lenne, ha az is lemenne még a torkomon, de nem nagy esélyt látok rá. Már kettőt látok az asztalból is, de azért leülök, és a fejemet a tetejére hajtom, amikor Mia beszélni kezd hozzám, de csak félszavak jutnak el a tudatomig.
- Hmm? – emelem meg a fejemet, aztán csak szomorúan elmosolyodom.
- Hát ez egyszerű. Van egy családom, aki még összetart. Van még kiért élnem, és dolgoznom. Lily lehet a mélyben van, de a feleségem, és ahogyan te mondtad köt az eskü, és nem vagyok az a férfi, aki feladja. Mia…én nem akarok elválni egyelőre, de mi lesz, ha nem marad más lehetőség? Szeretem őt, de nem lehetek mindenben a segítségére…érted? Az elmúlt hat évben én voltam a támasza, de könyörgöm a gyerekek..nekem is fáj. Megpróbálok mellette állni, de ha ő nem akar változtatni, akkor így marad. – fejezem be, és ott lebeg, ha nem változik, akkor el fogom hagyni. Lehet egy utolsó fasz leszek, de nekem is vannak határaim.
- Te..te nem akarsz gyereket? Már benne vagy a korban, és tudod…nem lennél rossz anya. – vigyorodom el, és felülve rendesen megtalálom a piát, hogy meghúzzam az üveget még egyszer. Már nem számít, hogy mennyit iszok, mert ma már nem jutok haza, jobb lenne Miánál aludni?
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Kedd Aug. 23, 2016 1:05 pm
 



 

Amikor ráborul az asztalra, az annyira aranyos, hogy muszáj vagyok előre nyúlni és megborzolni a haját. Aztán én is hátradőlök a boxban, és felmérem, hogy mennyire részeg vagyok. Ha magamban nem lett volna elég ezt így eldönteni, akkor a kimondott szavak győznek meg helyette. Buliztunk. Tök jól elvoltunk, erre nekem megint bele kellett kérdeznem a sűrűjébe. Sokat foglalkoztatott ez a kérdés, persze... Csak ez nem az a téma, amire nyíltan rákérdez az épeszű ember. Ezt a témát legfeljebb pedzegetjük, és várakozunk, hogy a másik fél majd magától beszélni kezd róla. De mivel én ÉN vagyok, ezt is el kellett csesszem. És tudom, hogy elittam már az agyam tapintatért felelős részét, ergó: rohadtul nem fogok megállni itt, vagy csak úgy annyiban hagyni.
Megtudom, hogy Dannyt a család motiválja. Abból merít erőt. Mivel azt feltételezem, hogy „család” jogcímen én is tettem hozzá egy kicsit, kedvesen mosolygok rá a dicsérő szavak hallatán. Csak ami Lily-t illeti... –Az a baj, bro, hogy külső szemlélőként én ezt nem látom olyan tőmondatokkal összefoglalhatónak, ahogyan te. Egy szuszra beszélsz házasság helyrehozásáról és arról, hogy akár véget is vetnél neki, pedig a kettő két külön lapra tartozik. – csóválom a fejem. – Kérlek, ne egyszerűsítsd le ennyire. Nem fogadod el a korábbi véleményemet? Jó. Nem vagyunk egyformák, nem is lehetünk ugyanazon az állásponton. Viszont újra megkérdezem... és légy őszinte. Biztos nincsen senkid?
Eztán olyan témát említ, a tesó, hogy kifújom a 4centest, amit épp le akartam gurítani a torkomon. – Basszus! – kézfejjel letörlöm az arcomra csorgott piát. Igazából egy zokszavam se lehet, mert én is beletenyereltem ma már csúnya dolgokba. – Gondolkoztam rajta, miután ti bejelentettétek Bent és Nessiet, hogy talán ha majd betöltöm a 30-at, akkor majd én is... TALÁN megpróbálhatnám. Csakhogy arra jutottam, hogy az nekem nem fog menni. James soha nincs otthon, gyakran még a szexhez is fáradt mire beesik az ajtón.  Mit gondolsz, mi lesz, ha majd éjszaka felsír a gyerek? Teljesen egyedül maradnék vele. A munkámat se végezhetném el... Nem. Nem nyugodtam még le annyira, hogy bevállalhassak egy babát. De kösz, hogy szerinted jó lennék benne. – vigyorgok, és emelem a következő poharamat is, csak azt már inkább visszateszem az asztalra. – Hogy merült fel benned ez pont most?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szer. Aug. 24, 2016 7:35 pm
 



 

Mia and Dan


A részegség egy dolog, az megint más, hogy miközben itt ülünk, és várunk a Messiásra, vagy hogy éppen történjen valami, megint az én házasságom kerül előtérbe, és bármennyire is szeressem a húgomat már kezd egy kicsit szőrszálhasogató lenni, és ezt a következő alkalommal nem is vagyok hülye figyelmen kívül hagyni, hogy szóba hozzam.
- Drága, egyetlen húgom, én aztán nagyon szeretlek, de most akkor, figyelj. – egyenesedek ki, amennyire csak lehetséges ebben a pityókás állapotban, aztán feltartom a kezemet, és az egyik ujjamat is, mint aki megrója a másikat, mert éppen ezt fogom tenni.
- Elő kell állnom a nagy testvér kártyával. A munkádban valószínű megengedik neked, hogy belemártsd magad mások életébe, és szétboncold a történteket, de amit elmondtam, azt úgyis gondolom. Hét éve vagyok lassan házas veled ellentétben, és ebbe nem számít bele az a néhány év, amit együtt töltöttem Lilyvel. Négy vetélésen vagyunk túl, és megannyi problémán, amit nem érthetsz meg, mert nem vagy benne. Szeretlek, de a te kapcsolatod James-szel egészen más, ott a hatalmi harc dominál. Makacs vagy, ő se kis kutya, de nem mindenki olyan szerencsés, mint te Mia… - kissé szédülök is már, de nem hagyom abba.
- Nincsen senkim, látod…meg se kérdezted volna, ha bíznál bennem. Bonyolult, hogy egyszerre szeretek, és gyűlölök valakit? Üdv a való világban, ahol a babák nem potyognak az égből, és a frigyek sem tartanak örökké. Szeretem még…igen küzdök, de már megfordult a fejemben a másik eshetőség is. Tiszteletben tartom, hogy a szüleink példáját akarod követni, de anyának és apának nem ment el négy alkalommal a gyerek, és lám hárman vagyunk, ezzel szemben az én gyerekeim száma nulla. – halkulok el, és felhajtok még egy felest, hogy most visszavágjak, és én vessem be a gólyaprojektet érintő kérdést. A válasz nem lep meg, de el kell nevetnem magam.
- Mietta Halliwell nincs jobb kifogásod, mint hogy a férjed nincs otthon, és éjszaka fel kell kelni a gyerekhez? James akkor se lenne többet otthon, ha lenne. Politikus, tudod mit jelent ez. Az élete, mint neked az újságírás, de ez a nőknél nem így működik. Ketyeg az órád, el kell döntened, hogy karriert építesz, vagy gyereket nevelsz. Az újságírással nem fog menni, hisz tudod, hogy egy babának szüksége van az anyjára, és nem lehetsz olyan meggondolatlan, mint általában. A felelősségtudatod még nem az igazi, de meddig akarod még Hannah gyilkosát üldözni? Lemaradsz az életről, mert a halott barátnőd siratod. Mia…most kellene élned. Szereted James-t, hmm? Kell a szünet, vagy úgy érzed elnyom, és az egyik feled a pokolra kívánja? Akkor üdv az én poklomban, ahol Lilyt szeretem, és utálom is egy időben. Te hogy érzel? – feszülök neki az asztalnak, aztán elhallgatok. A kemény valóságot tártam a húgom elé, de már valakinek ideje volt.


Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szomb. Aug. 27, 2016 4:58 am
 



 

Azt pontosan nem tudom mikor történt, hogy a tesó boldog részegből a tenyérbemászó, minden szót kiforgató, hőbörgő, kekec barommá változott. Ez is csak úgy megtörténik, mint minden más. Az én hangulatomat részegen a környezetem befolyásolja, de még nem tartok Danny szintjén, hogy partnere legyek a vagdalkozásban. Még. Előbb-utóbb úgyis hatni fog rám.
-Hallottad egyáltalán mit mondtam ez előbb? – összevonom a szemöldökömet, és lassú, szótagolt, tanárnénis stílusban idézem vissza a korábbi szavaimat, bár meglehet, nem egészen szóról-szóra. – Nem-kell-ugyanazon-a-véleményen-lennünk. A házasságomra pedig nincs annyi rálátásod, hogy véleményt alkothass róla. – Ami részint annak is köszönhető, hogy kerülöm a témát, ha tehetem, mert tudom mennyire negatívan áll hozzá. Méghogy hatalmi harc pffff. Mi köze van két ember kapcsolatának a hatalomhoz? Sose így fogtam fel, de ha már itt tartunk és mégis dönteni kell, hogy ő vagy én, akkor inkább James a főnök, mivel az ő házában lakunk és ő keres többet.
Hiszem, hogy ezek után a józan Dan belátná, hogy sehol nem stimmel a logikája. Az ő tiszteletére nem társulok be mellé vitatkozni azzal kapcsolatban, amit még a házasságáról mond. Szeretni és gyűlölni egyszerre még ha lehet is – szerintem nem lehet. a két érzelem már a végletek tekintetében is eleve kizárja egymást – akkor se lehet csak fél szavakkal, könnyedén elintézni egy olyan fontos döntést, mint a válást. Elmondom, hogyan fest a dolog mindazok alapján amit az előbb és az ezt megelőző körben megosztott velem: Úgy néz ki, hogy a tesó már eldöntötte, hogy mi lesz a frigy sorsa, és máris felkészült a védekezésre. A tipikus pasis hozzáállás, hogy ő mossa kezeit, az ő lelkiismerete tiszta, és a másik fél leoltásával máris bizonyítottnak látja a saját igazát. Ha mindketten józanok lennénk, felhívnám a figyelmét az összes pontra ahol a logikája nem klappol (ami fontos, ha másnak is ugyanígy akarja majd tálalni a dolgot. Anya biztosan ki fogja szúrni a kamut.)  Most viszont figyelembe kell venni az állapotunkat...
Sikerül is egészen addig a pontig, amíg az én nem létező gyerekemre reflektál... Ott már szakad a cérna. Vannak emberek akiknek egyszerűen nem való gyerek. Miért baj az, hogy én is ilyen vagyok?
-Kifogás? Jól hallom? Ezt a szót használtad? – levegőt se kapom a hirtelen fellobbanó haragtól.  A fejemben kezdődik, és hullámokban terjed szét minden porcikámban, ahogy egyre előrébb merészkedik a következtetéseivel. Igazságtalan. El se hiszem, hogy pont ő beszél így rólam azok után, hogy keresztülsegítettem a januárban történteken. Ezek szerint mindvégig csak egy váll voltam, ahova pakolja a terhet a sajátjáról? Mert az ahogyan beszél velem, és amiket mond, az rohadt közel áll a megvetéshez, a lekezeléshez, az utálathoz. – Tehát összegezzük... Szerinted ha már férjhez mentem, nincs más dolgom, mint gyerekeket potyogtatni, mert a te értékrendedben ez az élet célja. Nem mellesleg úgy véled, hogy a munkám csak valamiféle szeszély, amit eddig békésen megtűrtél, de most ideje lenne abbahagynom a kedvedért. Azért mert egy: nem vagyok elég jó benne; kettő: szerinted megérdemlem, hogy megfosszanak tőle, mivel a TE jobb meggyőződésed ellenére hozzámentem Jameshez, akit te történetesen nem szeretsz, plusz még politikus is. Igazából a foglalkozása se érdekel, csak ez is bizonyítja a teóriádat, miszerint vessek magamra amiért hozzámentem, tessék csak gyereket szülni, mondjak le a munkámról, hiszen szerinted nekem ennél több nem jár. Hát rohadjál meg Daniel! - A végére már felállok, és a táskámat baszogatom. Visszapakolom bele a rakat újságomat, elveszem telefonomat Dannytől, és induláshoz készülődök. – Nem hallgatom tovább a részeg agymenésedet. Hívj fel ha kijózanodtál. Én ezer örömmel végigbeszélem veled a témát, amikor már nem ez a hőbörgő balfasz vagy, aki keveri a barátságos kézfogást a gyilkossági kísérlettel. – és mint a kígyó, sziszegve –mert elgémberedett a lábam-, támolyogva hazaindulok.
Az utcákat járva, taxira vadászva még magamban puffogok, amiért a mellékelt ábra szerint a saját testvérem az aki még a semminél is kevesebbre tart engem. Becsapva érzem magam, amiért ez csak ennyi  idő után bukott ki belőle; és megalázva, mert annak ellenére, hogy én fontosnak tartom a munkámat és nem érzem magam olyan rossznak benne, a testvérem szerint ideje lenne felnőnöm, vagyis „megkomolyodnom”. Én azt hittem, ez már megtörtént. Tudom, hogy így van. Ezért is megalázó, dühítő és... rettentően megbántott vele.
–Részeg fasz.
-Tessék?
-Nem maga!
Aztán eldarálom a címet a taxisnak.
// Cool Sikerült nő módra megsérteni, így ez inkább zárás lett. Cool Köszönöm a játékot!   //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
 



 

Vissza az elejére Go down
Hard Rock Café
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: