HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Mia lakása

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Mia lakása
Csüt. Ápr. 19, 2018 9:02 pm
 



 

First topic message reminder :

...


Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

James Kenway
avatar
Felső tízezer

Avataron : Jason Momoa
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Vas. Ápr. 29, 2018 10:38 am
 



 

Most már tudom, hogy nem fogalmaztam éppen a legjobban. És van is alapja így már a kvázi felháborodásának, viszont megvárom, míg elmondja, amit el kell, én pedig halványan mosolygok közben. – Nem így értettem, hogy kifordulok önmagamból. Csak egész egyszerűen nem fogok annyit a munkámnak élni, mint régen. Helyére rakom a prioritásaimat, azt akartam mondani – ez pedig mindkettőnknek pozitív végkimenetelt jelent. Legalábbis szerintem. Már eleve most is megtaláltam érezhetően az arany középutat a család és a munka között, hiszen mióta szenátor vagyok, nem igazán gondolkoztam ennél nagyobban, így nem is túlórázok annyit, ha nem szükséges. Néha persze becsúszik egy-egy, de javarészt próbálom okosan beosztani az időmet. Csak néha ez sem sikerül. De ez szerintem várható annak fényében, hogy milyen pozíciót töltök be.
Szavain halkan felnevetek én is, és hagyom, hogy felálljon rólam. Követem őt, mikor elindul, aztán kicsit meghőkölve és nagy szemekkel nézek le rá kérdőn, mikor hirtelen megakadunk félúton. Mit követtem már el ilyen rövid idő alatt? Aztán mindjárt világossá válik, hogy mi miatt nem tudtuk folytatni az utunkat. Leveszi magáról a felsőmet és elkezd azzal csapkodni, én pedig ahelyett, hogy meghunyászkodnék, csak halványan nevetek Mián. A kínzó, égető, gyilkos fájdalomról mégis sikerül elvonnia a figyelmemet, hogy közben kicsit megnézem őt is már újra fedetlen testtel. Igen, abszolút jobb így. A végszónál már rendesen felnevetek, és közelebb lépek hozzá, aztán fenekére rápaskolok egyet, hogy induljunk már. – Ne csak én legyek már a hibás! Te se mondtad, hogy okosabban célozzak! – felelem neki még mindig nevetve. Hiányzott már ez.
Fürdőbe érve ledobom magamról a felesleges ruhadarabokat – amit én sem teljesen értek, miért vettem magamra -, és beállok a zuhanyba mellé. – Se szappan, se semmi? Ejj, Mia, hát hogy lesz itt fürdés? – rázom meg a fejemet tettetett rosszallással, aztán derekáért nyúlok és közelebb húzom őt magamhoz, hogy újra megcsókolhassam ajkait. Ha már előbb én szakítottam meg ezt a fajta csókot a zuhany lehetőségével, most rábízom, hogy mikor akarja, hogy ennek vége szakadjék. Kezemmel mindeközben lágyan simogatom a hátát, és derekát. Végül csak elkalandozik a kezem az egyik mellére, amit kezembe fogok és kicsit megmarkolok. Amint a csókot megszakítja akármilyen módon, akkor szólalok csak meg. – Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre a változást – mondom neki mosolyogva. Elég érdekes is lenne, ha ez elkerülte volna a figyelmemet. Ezzel viszont nem azt mondom, hogy bajom lett volna régebben a méreteivel, mert ez abszolút hazugság lenne. Számomra ő mindig is úgy volt tökéletes, ahogy. Csak ezt sem hangoztattam neki túl sokszor. Sok mindent elhallgattunk, mert úgy voltunk vele, hogy egyszer kimondjuk, aztán jó paraszt módira, ha változik valami, akkor szólunk csak. Bezzeg most már bánjuk valamelyest ezeket az elhalasztásokat, de még nincs minden veszve. Mint azt az ábra is mutatja.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Hétf. Ápr. 30, 2018 3:34 am
 



 

+16
Nem hiszek a fülemnek. – Okosabban célozz? – ismétlem félig nevetve, és nem csak suhintok a pólójával, hanem hozzá is vágom. Erre ő a fenekemre csapva tessékel tovább. Na szépen vagyunk. – Auu! – dörzsölgetem a pontot, ahol elkapott. - Most jogomban állna gyógypuszit kérni ide, de nyakamat rá, hogy akkor kapok még egyet. – vihogom. Igazából se egyiket se másikat nem bánnám, de a „csókold meg a seggem”, azt csak úgy mondják, úgyhogy beállok a zuhany alá, és közlöm a tényállást. Összeszűkült szemmel fogadom az újabb kekeckedést. – Hú, de nagy a szád. Tudod, megmoshatod a makkodat mosogatószerrel is. Az is ugyanúgy habzik. Kicsit csíp, de majd összeszorítod a fogad. – a díjnyertes mosolyomat villantom rá, mert bizony nagyon „okosat” mondtam már megint. Máskülönben szerintem mindketten kiegyezünk a tiszta vízben, erős sugárral, csak a hajmosást hanyagolom el ezegyszer. Hanyag csomóra kötöm a fejem tetején, miközben a sugárnak oldalt állva hagyok helyet James-nek is. Ő máris közelebb húz magához a derekamnál fogva. – Tetszik amikor így kiszolgálod magad. – mosolyogva engedelmeskedek, és lábujjhegyre állok a csókhoz. Baromi rég volt már, hogy mi utoljára így elvoltunk. Ki is élvezem a pillanatot úgy a magam minden értelemben lefáradt módján. Hozzábújok, átkarolom a nyakát, szelíden csókolom. Van az úgy is, bár baromi ritkán, hogy szexuális indíttatás nélkül akarok ilyesmit csinálni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kívánom-e vagy sem (naná, hogy igen), egyszerűen jól esik érezni. Egészen más jellegű kémiai reakciók zajlanak le bennem ilyenkor. Ettől nem szét akarom tenni a lábamat, hanem belebújni a mellkasába, és ott kicsire összekucorogni. Legyen ennek bármi értelme is. Úgyhogy baromira ráérősen csókolom, és csak úgy mellékesen tűni fel, hogy közben a víz csípi a fal-szőnyeg horzsolta sebeket a hátamon, a karom már zsibbad ott ahol a vízsugár veri, hogy a nyakam lassan kiáll. Mellékes most minden. Csak a szája létezik, meg a keze a csípőmön, derekamon, az érzés, ahogy cirógat vele. Aztán az érzés, ahogy ráfog a mellemre. A lélegzetem is eláll tőle. – Vérig lettem volna sértve ha észre se veszed. – mosolygok. Lenézek oda, ahol a mellemet fogja. –Bár még így is elvész a nagy mancsodban. Biztos csalódott vagy. – ugratom. Persze, hogy ugratom. Kicsinek kicsik, de önértékelési problémáim nemigen voltak, hogy ez engem zavarjon is, és úgy tűnik,  hogy őt se nagyon izgatja a méret. Ami azért is jogos, mert én meg az ő méreteiért nem reklamálok. És ha már a méretre terelődött a szó, akkor leakasztom a jobb karomat a nyakából, és kettőnk közé nyúlva rámarkolok. – Baszki még meg se fogtam. – Amit azért furcsa elgondolni, tekintve, hogy alig egy órája hogy megdugott vele. Belátom, egyikünk se a részleteken töprengett. – Az hiszem,  most be fogom pótolni. – Szorosabbra zárom a markomat, és mozgatni kezdem fel-le a bőrével együtt. Közben az arcát nézem, látni akarom ha jó. Ha megcsókolna, elhúzódok; ha közelebb húzna, ellen állok. – Élvezz el így nekem.
Vissza az elejére Go down
James Kenway
avatar
Felső tízezer

Avataron : Jason Momoa
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Hétf. Ápr. 30, 2018 10:34 am
 



 

+18

Jót derülve kapom el a pólómat és csapok rá viszonzásként a fenekére. – Ne aggódj, majd kapsz rá – felelem neki jókedvűen, aztán valahova eldobom a felsőmet, hisz nem nagyon lesz rá most szükség. Jól tudom, hogy Miát nem nagyon hatja meg az ilyesmi, mint amit az előbb csináltam, sőt, még élvezi is. Szépek is lennénk, ha ezt is csak ennyiben hagynánk. A fürdés nálunk amúgy is elég kétértelmű szokott lenni, nem is nagyon tudok olyat felidézni, mikor nem történt valami és csak a szó szoros értelmében tisztálkodtunk. Nem mintha bánná egyikünk sem.
- Kösz, de ezt most kihagyom. Talán majd máskor – bár szerintem evidens, hogy nem igazán szándékozom mosószerrel megmosni magamat, főként nem azokon a tájakon. Felköti a haját, mire nekem egyből más gondolatok kezdenek el az agyamban cikázni, mint a valós szándéka Miának. De hát így van ez mifelénk, a szex elég szerves része volt a mi kapcsolatunknak, ebben pedig szerintem semmi rossz sincs. Nem mintha az lett volna, hogy csak ez tart minket össze. Inkább úgy mondom, hogy egy hatalmas plusz a kapcsolatunkban, amit pedig miért is ne élveznénk ki fulladásig? Na ugye.
Szeretem az ilyen pillanatokat. Mikor nem csinálunk semmit, csak csókoljuk a másikat, és hagyjuk elveszeni magunkat benne. Nem olyan vad csók ez, mint az előbbiekben, mikor körülbelül a szívroham közelébe kerültem én is ettől a dugástól, és ez így van jól. Kezeim viszont automatikusan kezdenek el testén járkálni fel-alá, végül már érzékenyebb területre érnek, ekkor akarva-akaratlan is megszakad a csók. – Csalódott? Ugyan már. Ha kifolyna a kezemből, az meg már pazarlás lenne. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy – tisztában vagyok vele, hogy csak szórakozik, én viszont tényleg így gondolom. Jó, ezzel mondjuk neki sem mondok újat, hisz láthatta ő is, mennyire szívesen játszadozom velük. Lehet, hogy nem túl nagyok, de nem különösebben érdekel. Nekem pont így jó, ahogy van. Ez jobban illik hozzá. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy mikor ráfog a farkamra, nem sokat kell tennie, hogy teljes pompámban meredezzek előtte. Már körülbelül akkor felállt, mikor a pólómat hozzám vágta és beriszált ide a fürdőbe. Kicsit beleköthetnék, hogy még nem fogta meg, mert a gatyámban azért matatott, de nincs hozzá túl sok lelkierőm, tekintve, hogy hamar milyen szorosan fogja már meredező erekciómat. Mélyebb levegőt veszek, ahogy belekezd, és próbálnám is közelebb húzni magamhoz, hogy jobban érezhessem őt, de ellenkezik. Kérdőn nézek rá, de aztán megszólal. Elmosolyodom szavain, és ha ezt akarja az úrnő, akkor ezt akarja az úrnő. Nem tagadom, én jobban élvezném, ha kicsit rásegített volna a szájával is, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Akármennyire is hülyén hangzik ez ebben a kontextusban.
Így hát csak egyik vállába kapaszkodom meg, másikkal pedig a mellettem lévő falnak támaszkodom, és szakadozottan sóhajtozok, fejemet hátravetem pár pillanatra, és úgy élvezem kényeztetését. – Ne aggódj, vissza fogod ezt még kapni! – mondom két mély légvétel között. Számít is rá szerintem, hogy ez nem marad viszonzatlanul. Nagyokat nyelek, ahogy egyre közelebb kerülök a beteljesedéshez. – Fú baszki, de kurva jól csinálod! – mondom neki ahelyett, hogy inkább a légzésemmel foglalkoznék. Minek is az? Ha nem húzódik el tőlem újra, akkor vállán pihenő kezemet végül mellére vezetem, és ott markolom meg őt és kezdem el masszírozni, majd bimbójával játszadozni. Ez csak még inkább az orgazmus felé lök. Egy-két halk nyögés, ami a vége felé haladva egyre erőteljesebb lesz és hosszabb, míg végül érzem, hogy nem sok van már hátra. Kezeimmel fogást keresek, ha a melle lehet az, akkor abban, másik esetben pedig maradunk a vállánál. Próbáltam magam tartani, ameddig csak tudtam. Viszont érzem, hogy nem volt már sok hátra. Próbálva tartani vele a szemkontaktust merevedek meg a kezében és forrón élvezek először Mia hasára, majd ráfolyok a kezére is. Mélyen lihegek, próbálva kicsit rendezni a légzésemet, de ez aligha megy most hirtelen. – Legközelebb… legközelebb nem elégszem meg csak a kezeddel – mondom neki vigyorogva, aztán odahajolok hozzá és magasról szarva arra, hogy levegőt még mindig nem kapok rendesen, de megcsókolom őt. Ujjaim közben lecsúsznak a délebbi tájakra, ahol azonnal megérzem nedvességét. – Most én jövök – mosolyodom el gonoszan. Csiklójához érintem ujjaimat, és elkezdem ott körkörösen mozgatni azokat, először még kellően lassan, és majd csak idővel gyorsítok rá. Én viszont nem fogok beérni csak azzal, hogy a kezemmel játszom vele. De még csak az elején tartunk. Még mielőtt ide eljutnánk, azelőtt viszont nedves hüvelyébe vezetem most még csak két ujjamat. Viszont ahogy mondtam, nem fogunk ennyiben maradni.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Kedd Május 01, 2018 4:27 am
 



 

+18

Igazából, ha mondja is, nekem nem esett volna le, hogy ma már egyszer „matattam a gatyában”. Minden aktusnak megvannak a maga kiemelkedő pillanatai, amik rend szerint másnap bírnak nagy jelentőséggel mintegy bevillanó képek formájában. Több megmozdulás is verseng a szabad helyekért, és a hevenyében produkált, tessék-lássék előjáték pont nincs köztük.
Ellenben remélem, hogy ez most ott lesz.
Próbálkozik becsülettel behozni a köztünk lévő sóhajtásnyi távolságot, aztán meghallva az én elképzelésemet, megadja magát. Lesz ennek még böjtje, és alig várom, hogy bekövetkezzen, de addig is élvezem a kikövetelt helyzetet. Tudod, bármilyen hihetetlen, nem voltam mindig szerelmes ebbe a gengszter szemétládába. Egy partin találkoztunk először, ahol a terem másik végéből összeakadt a tekintetünk. Véletlen néztünk egymásra.
Abban a pillanatban tudtam, hogy én ezt a férfit akarom.
Már akkor működött közöttünk az a kémia, ami most is megvan még. Aztán úgy az 5. alkalomig nem is foglalkoztatott semmi más ezen kívül. Utána már tudtam, hogy menthetetlenül bele vagyok zúgva. Attól kezdve számomra egyébként teljesen másodlagos a testiség. Tudom, hogy ez nem így látszik, mert megint a kezemben a farka, de tényleg igaz. A lényeg az, hogy alapvetően erősebb az emocionális, mint a fizikai vonzalmam hozzá. De attól még nem tudok betelni a fickóval. Ahogy ő kigyúrta magát azt büntetni kéne, a szája valami elképesztő, és hogy tudom is mire képes vele... ezerszeresére fokoz minden várakozást. Ez a pasi egy tanulmány (pszichikai értelemben is), és én most valamiféle megfigyelésre készülök. Van egyféle perverz öröm abban, hogy  eképpen teszem. Hogy nem érhet hozzám közben, és hogy tartja is magát hozzá, pedig tudom, hogy neki is mennyire fontos a közvetlen kontakt; ez iszonyatosan felhúz engem is, de látom, hogy őt is pörgeti. Feszülnek az izmok azon a hihetetlen testen. A szája elnyílik, a tekintete éget  közben, mint a tűz. Bár alapos megfigyelést terveztem, miközben kiverem a farkát, már elbuktam. Rabul ejt a tekintete. Máshová se bírok nézni. Ez volt az, ami először megfogott benne. Jöjj és lásd, még mindig megvan.
Nem tiltakozok, hogy a kezével azért kalandozni kezdjen. Erre már nekem is szükségem van. Érzem, hogy már közel jár, hát fokozok a tempót, a másik tenyeremet meg az ő kezére téve próbálkozok vezetni, de nem is én irányítok, magától talál rá a mellemre, és csinál mindenféle hihetetlen dolgot.
Aztán a tekintete teljesen... de totálisan elködösödik, a teste megfeszül, ahol ér ott megszorít, aztán nincs egy másodperc, a hasamra élvez. Érzem, mert a víz csak langyos, ő pedig forró. A kezemre is jut anyag bőven, ami ettől kezdve síkosítóként funkcionál, mert a mozgást nem hagytam abba.
Elvigyorodik.
Én pedig tudom, hogy baszhatom a  másfél év kitartást, már megint menthetetlenül elvesztem.
-Hoppá. – őszintén meglepődök. – Beszélni is elfelejtettem, nemhogy....- csókra hajol, nincs kegyelem. Befogom a számat, és átadom magam neki, csak a lélegzetvételnyi szünetben mormogom a szájába, hogy fogom én még mély torokra venni a farkát, aztán megint csókolom. Keze a lábam között, amitől a jólesőbb fajtával összerezzenek. A mozdulatra bár számítottam, az előbbi jelenettől fel vagyok húzva annyira, hogy tűzben égjen minden idegvégződésem.
Válaszul a burkolt fenyegetésre a tenyerébe tolom a csípőmet. Ó, igen ez az ő köre lesz. És alig gondolok bele pontosan mit jelent ez, megérzem két ujjal felsiklani. Minden amit ott művel velem, forró hullámokban árad szét az egész testemben. Előbb az alhasamon érzem, a gyomromban, a gerincem mentén, de kihat a lábamra is, amitől egyszeriben baromi nehézzé válik talpon maradni, vagy csak megállni egy helyben. A jobb lábamat feladom neki, két kézzel pedig a nyakába, a tarkójába kapaszkodok. – Csináld hárommal. – Kérlelem. Az alsóajkát előbb beszívom, aztán elharapom, és finoman meghúzom foggal. A tarkóját fogó kezem csúszni kezd, hát a hajába markolva kapaszkodok tovább. Valójában baromi nehezen türtőztetem magam, hogy kivárjam mit akar még kezdeni velem mielőtt a farkával váltja fel a kezét. Igyekszem... nagyon keményen próbálkozok tiszteletben tartani, hogy ez az aktus az ő feltétele szerint zajlik, nekem itt csak élvezni kell. Node menni fog ez nekem?
Vissza az elejére Go down
James Kenway
avatar
Felső tízezer

Avataron : Jason Momoa
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Kedd Május 01, 2018 11:50 am
 



 

+18

Egyre inkább kezdtem dűlőre jutni a Mia által választott kényeztetési formával. Nem hazudok, jobban élvezném, ha a keze helyett mást használna, de kell néha egy kis újdonság, változatosság, nem lehet mindig ugyanazt csinálni. Először még kicsit bosszankodok magamban emiatt, de ahogy Mia csinálja ezt is… hát, nem igazán maradok ebben az állapotban, hamar átveszi helyét az élvezet. Egy ideig bírom is, hogy csak kapaszkodjak a vállában és a falban, de aztán csak elfogy a türelmem és megtalálom a mellét, amit újra elkezdek kényeztetni. Ezt már nem különösebben bánja ő sem, mint azt látom, hisz még ő maga is rásegített a kezével, akármennyire is én vezettem.
Imádom azt a tekintetet, ahogy rám néz. Az egy külön dolog, hogy most éppen kézimunkázik rajtam, de az arca annyi féle érzelmet elindít bennem, hogy az hihetetlen. Tüzet ébreszt bennem minden módon, és melenget a tudat, hogy ha most legalább egy kis időre, erre az estére újra tudunk olyanok lenni, mint régen. Újra tudjuk élvezni egymás társaságát, újra képesek vagyunk elveszni egymás érintésében. Hiányzott már az ilyen fajta törődés mindkettőnk számára, ehhez kétség sem fér. Annyi legalábbis biztos, hogy részemről nem igazán volt olyan, hogy unalmas óráimban én magamhoz nyúltam volna. Korábban sem volt szükség ilyesmire, miután pedig rájöttem, hogy én nekem csakis Mia kell, senki más… nos, szerintem nem kell magyarázni. Az ilyeneket is legfőképpen akkor szoktuk csinálni, mikor megint valami kis változatosságot akarunk, és hergeljük egymást azzal, hogy a másikhoz nem érhetünk hozzá, csak a szemünkkel figyelhetjük.
A célzást most nem foghatja senki másra, csak magára, hisz mégiscsak az ő kezében volt az eszköz. De nem úgy tűnik, mint aki egy pillanatig is bánná a kialakult helyzetet, hisz még az után is mozgatja a kezét egy kis ideig, miután már mindent kiadtam magamból.
Elsuttogott ígéretén elmosolyodom és állok is elébe, hogy ez inkább előbb mint később történjen meg. Jelenleg viszont nem feltétlen ez lenne a legjobb ötlet, mert már olyan érzékeny vagyok azon a téren, hogy hihetetlen. Nem azt mondom, hogy ha itt rákezdene, akkor nem nyerném vissza hamar teljes pompámat, csak tudom, hogy kicsit kellemetlen lenne. De ez olyan kellemetlenség, amit túlontúl is élvezek.
Mikor emeli, akkor megfogom az egyik lábát, közben ujjaimmal lassan mozgok benne. Kérését meghallva máris belévezetem a harmadik ujjamat is és úgy ujjazom tovább őt. Ahogy csak tudom, csókolom őt és lassan elkezdek gyorsítani az ujjaim játékán, mire ő a hajamban keres fogást. Kicsit tépi ugyan, de nem ezen fogok fennakadni, hisz ennél jobbat aligha tudnék most elképzelni, mint ahogy teste magatehetetlenül vonaglik amiatt, amit csinálok vele. Még mindig fel tud izgatni, ahogy látom a hasán az előbbi élvezésem nyomát.
Rácsókolok a nyakára, majd kulcscsontjára, miközben szüntelenül mozgatom benne az ujjaimat. Lassan kezdek el lentebb haladni, és újra megállok a melleinél, és felnézve rá kezdem el csókolgatni, nyalogatni. Pont úgy csinálom, hogy ne csak élvezetes legyen, hanem a látványtól is csak még inkább felizguljon az én drága feleségem.
Nem sokkal később pedig már lent vagyok a csiklójánál, amit először megszívok, majd nyelvemmel kezdek el játszadozni vele. A szabadabbik kezemmel fenekébe markolok, és úgy húzom közelebb csípőjét a számhoz. Élvezettel telve kóstolgatom őt újra idelent, és ezt valószínűleg ő is túlzottan jól érzi. A fenekét érintő kezem helyzete hamar elkalandozik és végül, hogy még inkább segíthessek neki átjutni a túlsó partra, a fenekébe dugom az egyik ujjamat, és úgy ujjazom őt. Ha meg akarná szakítani, hát ez esetben engedő vagyok, viszont ha fel akarna húzni magához, abban már nem.
Szemkontaktust, ahogy csak tudom tartom vele, miközben számmal és nyelvemmel egy pillanatra sem állok le a kényeztetésével. Megteszek mindent azért, hogy a számon élvezzen el, ezért hát másik kezem ujjai pedig újra hüvelyébe találnak be és hevesen ujjazom, és nyalogatom őt. Már érzem, hogy rendesen rezeg a léc alatta is. Bármelyik pillanatban…
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Szer. Május 02, 2018 6:48 pm
 



 

18+
Kérj és megadatik. Tartja a mondás. De van egy olyan is, hogy „vigyázz mit kívánsz baszdmeg”. A szájába nyögöm, hogy mennyire jó, ahogy megérzem a harmadik ujjat is odabent. Nem is nyögöm, szinte sírom már, annyira élvezem. A lábam megrogy, neki pedig tartania kell amíg visszanyerem az egyensúlyomat, különben itt csuklok össze a zuhanytálcán. Kell néhány másodperc rendezni az elgyepált idegeimet. Arra nem tudom – és nem is akarom- rávenni, hogy álljon le azzal amit a kezével csinál, de annyit megtehetek, hogy a csókot szüneteltetve a vállába kapaszkodjak foggal és körömmel. Közben a fejemet oldalra döntve kínálom a nyakamat neki. Imádom, amikor ott csókol, attól meg egyenesen falnak megyek a gyönyörűsétől amikor csak végighúzza az ajkát közvetlenül a fülem alatt. Esküszöm, nem akarok beletrollkodni az ő körébe, de ennyit azért még megpróbálok kikövetelni magamnak. A hátradőlök és nem teszek semmit stílus nem az én műfajom, de ezek után ígérem, hogy megpróbálom betartani a játékszabályokat. Nagyon fogok igyekezni.
Azért van egy pont, amikor azon kezdek gondolkozni, hogy el kéne élvezni már, csak úgy önvédelemből. Alapvetően utálok ennyire kiszolgáltatott lenni. Hogy teljesen rábízom magam, az
rendben van, de hogy nekem abba beleszólásom nincs, az már kevésbé. Gyorsan feljuthatnék a csúcsig. A ránk zubogó víz és az egész együttlét fülledt erotikája lángra lobbantotta az összes idegvégződésemet. Bármit csinál James a szájával, az alhasamban visszhangzik, és amit a kezével művel, az valami zseniális. Borzasztóan könnyű lenne csak úgy elengedni magam, szárnyra kapni és repülni. Csakhogy szeretek egyensúlyozni ezen a vékony peremen a puszta önkívület és az instant eszméletvesztés között. Bolond lennék már most elébe menni a befejezésnek, amikor az addig vezető út még kellemesebb.
És mennyire jól tettem.
James a nyakam után a kulcscsontomra csókol, és én beleremegek a várakozásba, mikor felötlik bennem egy lehetséges útirány, amerre majd haladni fog. Ő ebből annyit érez, hogy egy pillanatra rászorulok az ujjaira, ahogy intim izmaim is megrándulnak. Félúton még megáll a melleimnél, és habár azon a ponton nem vagyok annyira érzékeny, ahogy ő rám néz, miközben játszadozik velük, attól mindkettő bimbó megkeményedik, és büszkén meredezik előre. Azt. A. Kurva. Erősen ráharapok a számra, és csak a fájdalomra összpontosítok, hogy ne élvezzek most rögtön azonnal. Az egyik erogén zónám közvetlenül a fülem alatt van, még éppen a nyakamon. A másik, a nem fizikai pedig ez a tekintet, ahogyan ő néz rám. Bárhol, bármikor, bármilyen élethelyzetben beindulok ettől, de hogy aktus közben produkálja, az több mint elég. Kicsit több mint amivel még elbírok. Teljesen megbabonáz a szarházi.
Oké, hogy ez az ő köre, de nekem ettől kezdve szükségem lesz egy falra, ami tartja a hátamat, különben őt nekrofiliáért  ültetik le nagyon-nagyon hosszú időre. Szóval bizonytalan, reszketeg lábbal fordulok úgy kilencven fokot, és konkrétan nekipukkanok a csempének. A víz most a nyakszirtemet veri. Nagy levegőt veszek. – Oké, mehet. Habár ezen a ponton kötelességem emlékeztetni rá, hogy nem vagy már húsz éves, és különben is csúnya halálnem a fulladás. – idegesen felnevetek, ami sóhajban hal el, amint érzem a száját a bőrömhöz érni. Közben a tarkóját fogom mindkét kezemmel, és a hajában markolva jelzem, hogy mennyire jó. Ahogy az ölemhez közeledik, inkább a csempére helyezem át a kezemet két oldalt magam mellett, mert így biztosan nem teszek kárt benne. Csak a jobb lábamat helyezem a vállára a jobb belátás érdekében, máskülönben visszavonulok a tőlem telhető legnagyobb passzivitásba: erővel feszülök a csempének, hogy tétlenségre bírjam magam, a csípőm mégis jár közben – ez ellen semmit nem tehetek-. Szája rátalál a legérzékenyebb pontomra, mire én hosszan nyögök, mintha sírnék, olyan vékony a hangom. Azt hinném, ezt már nem lehet fokozni, de ő tesz rá még egy lapáttal: megérzem egyik ujját a fenekemnél. A rohadék! Csípőmozgással biztatom, hogy gyerünk, tegye be, és ugyanilyen mozdulattal segítek az ujjának beljebb csúszni a résben. Most, hogy így bevetette a nehéztüzérséget is, már tényleg nem tudok mit tenni. Küzdök én a vége ellen. Basszus, de még hogy! Baromira nem akarok még élvezni. A végtelen és plusz húsz évig akarom  érezni ezt amit most. Négy ujjával van bennem 3-1 arányban, a szája a csiklómat ostromolja, a tekintete pedig az enyémet. Derekasan küzdök az orgazmus ellen úgy szűk két percen keresztül, aztán teljesen maga alá gyűr a fergeteg. Eltátom a számat, de hang nem jön ki a torkomon. Lélegeznék, de a tüdőm nem mozdul velem. Egy adott ponton olyan hevesen rándulok, hogy azt érzem, megszakadtam odabent, és két lábon is csak azért állok még, mert ott is merevre feszültek az izmaim. Már az elején érzem, de nem tudok szólni, hogy ezt addig nem fogom tudni abbahagyni, amíg ő nem vonul vissza legalább a szájával a csiklómról.
Mire befejezi, és az orgazmus is elviselhetőre csillapodik, a tüdőm pokolian éget, a fejem zúg és tompán fájni kezd az oxigénhiánytól, a hasizmom görcsbe áll, a lábam teljesen elzsibbad. Összességében  kurva jól vagyok, mikor konkrétan összecsuklok előtte és az arcába kapaszkodva húzom magamhoz forró hálacsókra. – És most vigyél ágyba nagyfiú.
Jártányi erőm sincs.
Vissza az elejére Go down
James Kenway
avatar
Felső tízezer

Avataron : Jason Momoa
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Vas. Május 13, 2018 11:58 pm
 



 

+18

Fogalmam sincs, hogy hova fog még alakulni ez az este, vagy az elkövetkezendő idők mit tartogatnak számunkra. De egy valamit tudok, mégpedig, hogy szeretném a lehető legjobb benyomást tenni rajta, hogy ő is emlékezzen rá, mi az, amit kihagyhat. De nem úgy tűnt, mint aki erre vágyna, csak egyszerűen szét van szakadva, hogy mit tegyen. Nem is tudom hibáztatni ezért. Viszont az teljességgel bizonyos, hogy én sem fogok mindent úgy csinálni, mint ahogy régen, akármennyire is azt mondta, hogy minden faszságom mellett is úgy szeretett, mint senkit, és elfogadott. Rövid távon – négy év – működött, de később… hát nem tudom. Az pedig a másik tényező, hogy van két közös gyerekünk is.
Tudom, hogy Miánál mitől döglik a ló, és én pedig most a lehető legjobb élményekben akarom részesíteni őt. Mindemellett egy kis önzőség is van bennem, aláírom. Tudom, hogy nem különösebben érzékeny a melleinél, ő viszont azzal van tisztában, hogy én nagyon szívesen csókolgatom, ingerlem őt ettől függetlenül. Azt pedig nemrég megfigyeltem, hogy a látvány most különösen felizgatja, így egyértelmű volt, hogy élek is kicsit a saját akaratomnak, közben persze jó pontokat szerezve nála is. Mindezt félretéve viszont ott csókolom, ahol tudom, roppantmód fel tud izgulni elég hamar, illetve amint leérek oda, úgy csókolgatom, ingerlem őt, hogy igazán emlékezetessé tehessem ezt az estét számára. Hogy ne bánja meg, mikor elküldte azt az üzenetet félrészeg állapotában. Imádom, hogy mindig ennyit beszél, szóval egy mosollyal nyugtáztam csak újabb szavait, mielőtt folytatnám azt, amibe belekezdtem. Ez is egy nagy különbség köztünk. Neki szinte alig van olyan, mikor ne fűzne hozzá egy-két apróságot, nekem pedig az a ritka, mikor így teszek. Mégis tökéletesen megértjük egymást. Sosem volt gondunk ezzel.
Mindig is örültem annak, hogy Miánál aligha vannak tabuk. Őt nem érdeklik az ilyen hülyeségek, ha valamiről tudja, hogy milyen élvezetekhez juthat, akkor bizony élni is fog vele. Én pedig tudom, mivel kell hozzájárulnom ahhoz, hogy elveszítse a fejét teljesen. Ezért is haladtam egyre közelebb a fenekéhez, és csípőmozgása tökéletesen elég volt ahhoz, hogy felgyorsítsam ezt a folyamatot.
Szüntelenül folytatom ezt, míg érzem, ahogy rettentő hevesen élvez el a számon. Ettől függetlenül én még pár hosszú pillanatig ott maradok lent és levezetésként folytatom, amibe korábban belekezdtem. Végül egy utolsó búcsúcsókot kap, aztán felállok. Mosolyogva nyugtázom, hogy mennyire kiment minden ereje, de a csókját viszonzom, közben persze tartom, ahogy csak tudom. Szavaira még mindig vigyorogva reagálok, és egy újabb hosszú csókkal illetem meg őt. Elzárom a csapot és egy-egy törülközőért nyúlok, hogy kicsit áttörölhessem magunkat, magamra kevesebb időt fordítva, mint Miára, akit újra megtapogatok egy-két helyen. De így is megvagyunk egy bő fél perc alatt. Csak nem akartam csurom vizesen ágyba feküdni, érthető, nem?
Amint ezzel végeztünk újra rácsókolok ajkaira, közben egyik kezemmel hátára simítok, másikkal a térdhajlatáig hajolok és úgy kapom fel őt a karomba mindenféle nehézséget nélkülözve. A konditeremben nagyobb súlyokat nyomok ki, mint ő, na meg tudom, hogy őt is eltölti azért valamiféle perverz örömmel, hogy úgy pakolgatom ide-oda, ahogy csak kedvem van. Én pedig ki is használom ezt, amíg csak tudom. Szerencsére jó kondiban vagyok, szóval nem egyhamar fog bekövetkezni, hogy az ilyesmiről lemondok.
Az ágyig cipelem így őt – azért kérve egy kis iránymutatást -, aztán pedig ráfektetem arra, miközben én magam is követem őt és kicsit rá is nehezedek, újabb csókra invitálva őt. Végül, ha nincs ellenkezése, akkor pedig lemászok róla és oldalamra fordulva nézem őt. – Remélem azért még nem bénultál le – mondom neki mosolyogva, halkan és röviden nevetve. Hihetetlen, hogy mennyire hiányzott már ez. Látni ennyire széthullottnak őt, és érezni, mennyire nagy hatással vagyok rá. Még ennyi idő és viszontagság után is.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Hétf. Május 14, 2018 2:22 pm
 



 

Hogy vagyok két ilyen menet után? Szerintem elég beszédes a kép, hogy amíg James csapot kezel, törölközőket szerez és törölget mindkettőnket, addig én állok és támaszkodok vagy a csempének vagy neki. Minden átkozottul lassúnak tűnik most, hogy én meg amúgy sietnék már az ágyba. Utálnám bevallani, hogy teljesen le vagyok amortizálva ahhoz, hogy én nagyobb aktivitást mutassak egy közönséges fikusznál. Állok, lomhán emelem a karom ahogy hevenyében megtörölget, közben érzem, hogy a nyakam csuklik, a szemeimet meg alig bírom nyitva tartani.
Iszonyatosan fáradt vagyok.
Nem csak a szex miatt. Kikészítettek a srácok. Oké, imádok velük lenni, de ez most még csak a szaladgálásról, büfiztetésről és pelenkacseréről szól. Kicsinált a munka, illetve hogy sehova nem haladok mióta kitettek az őrsről, és a kedvenc szerkesztőm halott. Nem ismertem annyira, alig dolgoztunk együtt, de kedveltem mint embert, és pokolian jól végezte a dolgát. Viszont ami miatt most nem tudom eldönteni, hogy egy hétig csak aludni, vagy csak bőgni akarok, az ez a nagy fickó, aki most felnyalábol, és visz amerre mutatom. (Mutatom az túlzás. Inkább legyintek kétszer. Először a fürdőnél balra, aztán megint balra az első ajtónál. Nem neheztelek rá amiért idegenvezetést igényel. Amikor legutóbb itt volt egészen a konyhapultig jutottunk, a hálószobáig már nem.) Szóval akarva-akaratlanul is ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mennyit bántott ez a szarházi akkor is, ha nem is volt az életem része másfél éven át. Arra gondolok, hogy milyen keményen próbáltam NEM megint alatta kikötni az összes létező értelemben, és mégis milyen könnyen beadtam a derekamat. Másfél évig építettem valamit egyedül, amiről azt gondoltam, hogy meg fog majd védeni tőle, és igen, kicsit saját magamtól is. Nem akartam ezt, ami most van. Mégis annyira jó, hogy könnybe lábad a szemem. Mikor kaptam én utoljára ennyi gyengédséget, hogy valaki megtörölget, karban visz az ágyig? Most érzem igazán, hogy mekkora szükségem van erre. IS. Szóval igen. Mocskosul elfáradtam. Belefáradtam. Kikészültem. Nem tudok több szinonimát rá jelen pillanatban.
Amikor letesz az ágyra, én éppen csak sóhajtok csukott szemmel, hogy milyen jó is vízszintesben lenni úgy, hogy nem marja a szőnyeg a hátamat; amikor süpped a matrac, James súlya tompán beleépít, szája a számon. Riadalmamban tágra pattannak a szemeim „temitdolgozol????” formában. Szó se lehet róla, hogy én még egy kört lezavarjak. Fizikai képtelenség. Viszont az íze jó, az illata elképesztő, az ajka puha, úgyhogy a csókot viszonzom szelíden. Mire lekászálódik rólam, már kicsit tudom sajnálni is, hogy nem maradt még rajtam. Jól esett ahogy tompán rámnehezedett, bár nyilván nem a teljes súlyával. Aztán legördül rólam, az oldalára fekszik, és mint az ördög, úgy vigyorog rám. Vele nevetek, és lustán meglegyintem a vállát. – Csak ne legyen olyan elégedett magával Mr Kenway. Reggelre önnek is csak a derekába áll merevedés. – Legalábbis igazságtalanság lenne az élettől, hogy én meg se fogok tudni mozdulni holnap fájdalom nélkül, míg ő ördögi vigyorral a száján végigpörgi a napot.
De ez még nem a holnap. Azzal majd máskor foglalkozunk. Szóval én is oldalra fordulok, míg őt tenyérrel biztatom, hogy helyezkedjen hanyatt, aztán hozzábújok ahogy még egy másik életben tettem nagyon gyakran. Testem az oldalához simul, egyik lábam átvetve a csípőjén közvetlen az ágyéka felett, fejem a válla hajlatában. Vannak közöttünk lényeges méretbeli különbségek (is), de baszki, engem erre a helyre, ebbe a pózba gyártottak le. Ebben a testhelyzetben minden részünk idomul egymáshoz az utolsó porcikánkig. Maradhatunk így egész éjszaka, akkor se zsibbad el egyikünk végtagja se, nem lesz kényelmetlen, az alvás is pihentető... és teljesen más kontaktusba kerül az egész este csak attól is, hogy mi így fekszünk. Már nem csak úgy tűnik, hogy betoppant hülyére dugni. Innen már én se tudom bemagyarázni magamnak, hogy ennyi volt.
Nagyon szeretnék mondani valamit erről. Egy elmosódott „szeretlek” talán még kicsúszik, de vagy nem érti amit zagyválok, vagy nem is fogok emlékezni rá majd. Szerintem alig fészkelődök be mellé így, az egyik pillanatban még azt érzem, hogy ez így olyan jó, hogy mindjárt elsírom magam tőle, a következő gondolattal pedig már elsodor az álom.
Még mindig húzom a lóbőrt mikor felébred.
Vissza az elejére Go down
James Kenway
avatar
Felső tízezer

Avataron : Jason Momoa
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Pént. Jún. 01, 2018 8:22 pm
 



 

Rettentően hiányzott már, hogy végre újra vele lehessek ilyen értelemben. Hogy örömet okozhassunk egymásnak ilyen módokon. Hogy ne veszekedjünk végre és legalább egy kis időre elfelejtsük a gondokat. Úgy is fel fognak még törni előbb-utóbb, de most ezt az estét mindenképpen szerettem volna, ha emlékezetessé tesszük. Még annak ellenére is, hogy Mia kicsit részeg. Nem bántam meg, hogy átjöttem és szerintem ő sem. Mi több, ennél jobban nem is alakulhatott volna az esténk. Tudom, hogy mennyire igényli ő is az ilyen gyengéd érintéseket – azaz helyesbítve az én gyengéd érintéseimet. Lehet, hogy néha bevadulunk – mint most is -, de egy határon sosem mentem túl. És összességében nem is lehetett panasz a kapcsolatunkban elég sok mindenre, ez pedig közé tartozott. Ha pedig sikerül újra visszatalálnunk egymáshoz, akkor pedig még annál az állapotnál is jobbra fogok törekedni. Hogy ez mennyire reális…
- Szeretnéd, ha így lenne, mi? – nevetek fel vele együtt. Egyébként nem tartom kizártnak, hogy reggelre nálam is beüt egyfajta zsibbadás, vagy izomláz. De az a holnap, most még örülök, hogy én vagyok az, aki utoljára nevet. Nem mellesleg mindig is imádtam ilyen állapotban látni őt. Mikor már semmi ereje sincsen és ez csakis nekem köszönhető. De ki tudja, lehet kutya bajom sem lesz holnap. Vagy fordítva, neki nem lesz semmi baja, én meg majd megpusztulok.
Kicsit elkezdem én is helyezkedni, bár itt általában Mia az, aki mint valami lego rám illeszkedik. Édes istenem, de hiányzott már ez a póz, hogy ennyire egymáshoz simulunk minden téren. Nyomok egy csókot a feje búbjára, mielőtt visszahajtanám a fejemet a párnára és a takarót is magunkra húzom valamennyire. Nem kell sok, hogy én is átlendüljek a ponton és már húzzam a lóbőrt.

Hajnalban egyszer felkelek, és örömmel konstatálom, hogy ez nem csak egy szép álom volt, ami az este történt. Egy ideig figyelem még őt, ahogy a mellkasomon szuszog csendesen, aztán néhány perc múlva újra alszom.

Következőleg, mikor megébredek, már reggel van rendesen, az ablakon is halványan besüt a nap fénye. Még mindig alszik. Hm… egy ide illő ébresztés sosem árthat, ha belegondolok. Ráadásul elég régen volt már ilyenben része, és ha emlékem nem csal, szerette ilyesmivel indítani a napot. Még ha most csak egyirányúra is tervezem az egészet. Én már annak is örülök, ha élvez valamit.
Így hát kicsit mozgolódni kezdek, hogy – most még – ne ébresszem fel, kezemmel pedig végigsimítok oldalán, fenekén, majd lábai közé nyúlok be, ahol elég hamar meg is lelem keresésem forrását. Lassan elkezdem mozgatni ujjaimat és bele is fogok a csiklója kényeztetésébe. Közben lágy csókokat lehelek nyakára, vállára, mellkasára, ujjaim pedig továbbra is lassan kényeztetik őt. És baszki, nyilván nem marad el az sem, hogy én is elkezdek mindennek nyomán keményedni. De ezzel nem akarok most foglalkozni. Végigcsókolom a melle közét, már félig-meddig a hátára forgatva őt, a hasán át pedig elérek a csiklójához, ahol ujjaim játékát felváltja a nyelvem és a szám. Egyik karomat körbefonom combján, másikat hasán pihentetem és már-már túlzottan nagy élvezettel izgatom odalent őt, ahány módon csak tudom, próbálva elérve hogy egy rettentő élvezetes reggele legyen. Mikor elkezdtem forgatni őt, már akkor éreztem, hogy ébredezik, de még kell pár pillanat, mire ez is eljut az agyához, hogy miért is érez ilyen jót jelenleg. Amikor már megmásíthatatlan jelét látom vagy érzem annak, hogy ébren van, akkor hamar máris elveszem a kezemet a hasáról és két ujjammal belényomulok, és egyáltalán nem szemérmesen elkezdem benne mozgatni azokat.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Média és művészet

Avataron : Olivia Wilde
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
Vas. Jún. 17, 2018 9:05 am
 



 

Felneszelek, ahogy óvatosan próbál lehámozni magáról.
Egy űrhajó stabil utazási sebességével robban be a fejembe mindenféle random kép a tegnap estéről. Még félálomban hagyom végigfolyni őket, miközben ideges izgalom vibrál az alhasamban. Innen minden olyan valószínűtlennek tűnik, mintha ez is csak magányos, kiéhezett képzelgéseim egyike  lett volna. Gyakran megesett, hogy valami ilyesmit csináltam, főleg még terhesen, amikor a tomboló hormonok nemigen hagytak nyugtot. Tudni, hogy a valóság is lehet éppen olyan... attraktív... mint a képzelgés, az egy kicsit megijeszt. Mert ha minden vágyálmod valóra vált, akkor mégis hova tovább?
James mutatja az utat.
Inkább még alszok, mint ébredezek amikor hanyatt fordít. Érzem a leheletét a bőrömön, hallom hogyan változik a lélegzetvétele, a matrac emelkedik majd süpped ahogy helyezkedik. A szemem csukva, a testemen végigfut a várakozás remegése, amint felsejlik, hogy nem kávét akar főzni. Ritkán ébresztett így, és noha rettentően nyűgösen ébredek fel (az első kávé előtt senki ne szóljon hozzám), mindig lelkes rajongója voltam az efféle kezdeményezéseinek. Ó, de még milyen lelkes!
Amikor a lábamat rendezi, abban már partnere vagyok. Lázasan tiltakozik egy izom a combomban mindenféle mozgás ellen, amitől megint felrémlik a tegnap este egy-egy kiemelkedő pillanata, és elégedett mosolyra húzódik a szám. Sokáig fogom én még visszaidézni azokat a perceket később, ha majd megint egyedül leszek, de most erővel hessegetek el minden effélét, hogy csak a jelenre figyeljek. Most még itt van James. Most még akar. Még én is akarom.
Minden más várhat.
Amikor végre révbe ér, már tudom, hogy nem fog menni. A szája puha, a nyelve forró, és minden idegvégződésemmel kívánom őt, de pont a tegnap este hevessége miatt egy kicsit sem élvezem azt amit csinál. A csiklóm rendellenesen duzzadt, a bőrfelszín megsérült, ezért ahogy a szakálla is hozzáér az nem izgató plusz, mint bármikor máskor, hanem nagyon szúr; a nyál pedig borzasztóan csíp. Amikor az ujjait is beveti, már önkénytelen kiszalad belőlem a fájdalmas sziszegés, és próbálok elhúzódni. – Az istenit neki! – azt hiszem, valami hasonlót éreznek a fickók amikor tökön rúgják őket. Elkap a késztetés, hogy az oldalamra fordulva magzatpózba kuporogjak, és két kézzel szorongassam-védelmezzem ami a nunimból még megmaradt. A valóságban ebből csak annyi történik, hogy feltolom magam ülőhelyzetbe, és baromi szorosan összezárom a lábaimat. – Bocs. – Hunyorogva próbálom felmérni a helyzetet. Mennyire van begerjedve? Mennyire csalódott? Azt tudom, hogy én baromira az vagyok, és ettől egyszerre vagyok megsértődve rá is meg magamra is.
Ha nem szól semmit, akkor én is csendben maradok, úgy nézem egy percig. Hirtelen idegennek, szokatlannak tűnik az, hogy ő most itt van, és kellemetlennek a tény, hogy tök pucér vagyok előtte. Szóval magamra rángatom az ágytakarót miközben két lábra állok, és nagy hűhót csapva a testem köré tekerem. Ekkora a fejem élesen hasogatni kezd, húzódik a bőr a hátamon, a combomban meg eddig még soha nem érzett izomláz tombol.
Nem  tudom, hogy dühöngeni akarok, vagy csak lekuporodni valahova sírni egyet.
-Kávé... Csak kell egy kávé. – mondom, és a szavak kásásak még az álomtól. Úgy érzem magam, mint akit agyoncsaptak, és ez nem  múlik el percek alatt, de ha kapok egy kis koffeint legalább hisztizni nem fogok a semmin. Úgyhogy ennek szellemében megindulok a konyhába. Másom sincs még itt csak a laptopom és a kapszulás kávéfőzőm. Abba most nem akarok belemenni, hogy ez mit mond el rólam. Fáradt vagyok (bár meglepően jól aludtam), hisztis (amire igazából semmi okom), és ébredező bűntudattal méregetem a tényt, hogy megint lefeküdtem a férjemmel. – Ez nem volt a tervben. – magammal beszélgetnék, de van az olyan hangos, hogy James is hallja. Igazából akarom is, hogy hallja, elvégre ő az oka mindennek. – Hülye picsa. – úgy nyomom a start gombot azon a kávéfőzőn, mintha azt akarnám, hogy a másik oldalán jöjjön ki. Ha az önkontroll úgyis nullán áll, akkor miért pont egy gép épségére vigyáznék? Ugyan már. – Ezt jól elbasztad.
Két csésze kávét főzök le. Az egyiket félretolom, a másikat máris a szám elé kapom, és fújni kezdem, hogy beleszédülök. Így is tűz forró még, amikor kortyolok, kis híján ki is köpöm.
Ha James nem jött utánam a konyhába, akkor bögrébe töltöm a neki szánt koffeinadagot, és a keresésére indulok. Haragszok (magamra, nem rá), nyűgös vagyok (majd elmúlik), fáj a  fejem (veszek be Advilt), ugyanakkor teljesen magamnál voltam amikor arra kértem, hogy maradjon itt éjszakára, és baromira nem fair minden nyomoromat rajta leverni. A kávé afféle békeajánlat. Vagyis egyféle fegyverszüneté. Gőzöm sincs, hogyan mondjam el, hogy igazából jó az, hogy itt van, csak nem tudom kezelni az így kialakult helyzetet.
A kávé talán jó kezdet.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Mia lakása
 



 

Vissza az elejére Go down
Mia lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
-
Ugrás: