HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kutyapark

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Kutyapark
Csüt. Ápr. 07, 2016 12:22 am
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Csüt. Ápr. 07, 2016 11:01 am
 



 

Rose  & Aaron



Egy újabb nap, újabb lógás. A bátyám már reggel lelépett otthonról a rendőrségre, szóval nem jó, ha ott zargatják efféle szitukkal a tanárok. Reggeli kávé és cigi, pár tv műsor és jól indul az ember napja.
Régen nem verekedtünk – én legalábbis nem emlékszem rá -, így nem tudom, melyikünk lenne a jobb. A hasam éhesen megkordul, figyelmeztetve, hogy egy ideje már nem ettem. Mindjárt baszki, pillanat. -Vody mindjárt megyünk csavarogni, csak elszaladok boltba.
A hasam éhesen korog a ruhám alatt, ez egy normális reakció, mert ez az élet rendjébe tartozik - bár a fing is, azt mégsem tudom tolerálni, főleg, ha az asztal mellett eresztik el a békegalambot.
Felöltözés, cigi a szájba, majd tipli. Be a kedvenc boltomba. Egy kis sör, valami chips, fagyi és az ebnek valami játék… mert a tegnap vett holmiját elintézte. Takaríthattam is utána az egész kócerájt. Otthon lepakoltam, majd előszedtem a láncstílusú pórázát, meg a kendőjét, fekete alapon piros kockás, melyeket ráhelyeztem és indulhattunk is. Mindent bezártunk. Még a szájkosara is nálam van. Volt már aki azért nem engedett be egy bizonyos helyre, mert nem volt a kutyán szájkosár. Szóval szereztem neki…pedig birkatermészete van.  A világ nem körülöttem forog, hanem velem; annyira szédülök, hogy úgy érzem: nemsokára megroggyan a súlyom alatt a tulajdon térdem. Miért ilyen nehéz elhinni azt, hogy egyszerűen nem akarok törődni azzal, ami akkor történt?
Kiszámíthatatlan voltam, mint egy hurrikán, és elég volt csupán az, hogy valaki nem úgy ment át a zebrán, ahogy az nekem tetszett, és valami elpattant bennem. Képes voltam aprócseprő dolgokon feltúráztatni magam, mint az a kibaszott Christine Stephen King regényében.
A kutya parkba hamar ki is érünk, szokásommá vált, hogy belépés előtt már leveszem a pórázát, most is ezt tettem. Leült és várt, amig a kaput nyitottam ki, hogy fáradjon beljebb a parkba. De ehelyett felpattant, kinyögött egy muffantást és elkocogott. - Vodka! - kiabáltam utána, de meg se hallotta, szóval siettem utána, még mielőtt bárki rendőrt hívna a fenevad miatt.
De a kutyám egy csaj előtt állt meg és csóválta neki a farkát… hé, hisz ez a szöszi a múltkorról, hát persze, hogy emlékszik rá, hisz megsimogatta. - Hé szöszi, meg ne ijedj tőle. - ég mindig igyekeztem a kutyához, de már a képemen viritott a mosolyom. Siettem, nehogy ráugorjon a csajra. Mert megteszi, hogy körbenyalja, ahogy a fagyit szokás.
- Helló! - kaptam el az ebet a nyakörvénél és ráhelyeztem a pórázt, majd leültettem. - Te voltál múltkorról, ugye? - érdeklődöm tőle, hiszen ismerős az arca, de nem tudom biztosan.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Csüt. Ápr. 07, 2016 1:20 pm
 



 



Aaron & Rose


Alig tudtam aludni, majdnem egész éjszaka csak forgolódtam. A tegnap délután járt a fejemben, amikor megismertem Őt. Azt az igen vonzó idegent, akitől pillangók repdesnek a gyomromban és alig bírok megszólalni a közelében. Ami valljuk be eddig nem nagyon fordult még elő velem, a legtöbb esetben be nem áll a szám, de ott és akkor teljesen elnémultam.
Még nyújtózok párat az ágyikómban majd kikászálódom belőle. Lomhán megcélzom a fürdőszobát és megpróbálok valami normális külsőt varázsolni magamnak. Ez is egy olyan nap amikor úgy érzem bármit is fogok csinálni semmi jó sem fog kisülni belőle. Csupán csak azért, mert amikor ma először néztem bele a tükörbe egyáltalán nem tetszett amit láttam. Borzasztóan nézek ki.
Veszek egy kellemes zuhanyt és ahogy kilépek alóla máris sokkal jobban érzem magam. Mos már csak a hajammal és a sminkemmel kellene valamit kezdeni és akkor már valamennyire jól fogok kinézni. Balerinakontyba csavarom a hajam. Az arcomat langyos vízzel lemosom, előveszem az alapozómat és a korrektoromat. Következik a szemceruza és a szempillaspirál. Végül egy sötétebb rózsaszín szájfénnyel fejezem be. Mikor újra a tükör felé fordulok elégedett vagyok a végeredménnyel.
Leveszem a fehér napszemüveget a polcomról és a hajamba tűzöm. Keresek egy nagyobb táskát és máris indulásra készen állok. Ahogy kilépek az ajtón körülleng a finom tavasz illata. Imádom a tavaszt, amikor a természet felébred hosszú téli álmából. Szeretem hallgatni a madarak énekét és nézni a rügyező fákat. Boldog vagyok.
Előkeresem a bicajomat a garázsunkból és a kosarába helyezem a táskám, felülök rá és már tekerek is.
A kutya park mellett elhaladva lassítok és megállok. Szeretnék elszívni egy cigit, mert a nikotinhiányom egyre csak fokozódik. Alig szívok bele egy-két slukkot a távolban egy ismerős kutya alakja bontakozik ki. A szívem megdobban ahogy felismerem, hiszen ha ő itt van akkor a Ő sem lehet messze. Ahogy odaér lehajolok hozzá és megsimogatom közben már hallom is ahogy a gazdája szólongatja.
- Oh, szia – húzódik széles mosolyra a szám ahogy odaér hozzánk. Olyan boldog vagyok, hogy újra láthatom, hogy itt van és talán most tovább marad mint a múltkor.
- Megismersz? - csúszik ki a számon meglepetten a kérdés.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Csüt. Ápr. 07, 2016 3:09 pm
 



 

Fura, mikor ezerfelé akad az ember gondolata, nem képes észrevenni a dolgok menetét, vagy fel sem tűnik egy aprócska vágás… Ez a csaj ott van a toppon. Külsőleg főleg. Elmosolyodok köszöntésére, majd biccentek, amolyan szevát jelent nálam. Végig mérem tetőtől talpig. - Persze, hogy meg, szöszi. - kacsintok rá jókedvűen, megvillantottam felé egy apró mosolyt. Annyira cuki, Ő biztos nem talált engem annak a ezer wattos, bosszantó vigyorom miatt. Az események lassan új fogató könyvet vettek, s ez tetszett. Legalább ez a reggel nem lesz unalmas. Észrevettem, hogy dohányzik. Mennyi lehet, 16? Kevesebb?  - Mindjárt megyünk. - paskolom meg Vodka oldalát, majd előveszek én is egy cigit és rágyújtok. - Merre mész? - érdeklődöm, újra végig pillantva rajta, majd nagy slukkot szívtam belőle. - Bejössz a parkba? Dumálni…kicsit, ha ráérsz? Vagy nagyon sietsz?- érdeklődöm. Majd azért bemutatkozok. - Amúgy Aaron. - majd a kutya felé pillantok… - Ő meg Vodka és nagyon kedvel téged. - kacsintok újra a kis szöszire. Jelenleg úgy be voltam zsongva, mint egy öt éves gyerek, akivel közölték, hogy egész évben karácsonyt tartanak. Látszólag minden ok nélkül szaladt vigyorra a szám. Eloltottam a csikket, hamar megy az elszívása, majd megindultam a kapu felé, ha a szöszi jön, akkor hagyom, hogy lépést tartson velünk. A kaput kinyitva előre engedem a hölgyet, majd a kutyát is beeresztem, elengedem és hagyom futkározni a többi ebbel. Rápillantok Rose-ra, majd intek a fejemmel a pad felé, majd megindulok felé és leülök rá. Hellyel kínálom, van hely mellettem. Nem vagyok jó, csak más.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Csüt. Ápr. 07, 2016 10:07 pm
 



 



Aaron & Rose


Kedvem lett volna abban a pillanatban öröm táncot járni. Hihetetlen, hogy egy ilyen pasi nem feledkezett meg rólam. Hiszen látszólag teljesen más világ vagyunk. Külső alapján olyannak tűnik aki nem sokat foglalkozik a lányokkal, maximum addig amíg meg nem kapja őket. De én nem szoktam külső alapján ítélni és lehet, hogy sokkal több lapul a felszín alatt. Azon leszek, hogy megismerhessem és mindent megtudjak róla.
A szemeiben égő tűz nem lenne elég akkor még a mosolya is olyan gyönyörű. Itt fogok elolvadni, ha így fog tovább rám nézni. Ahogy a szemeibe nézek visszatükröződöm benne, leírhatatlan érzés. Biztos vagyok benne, hogy az a bizonyos ragyogás már az én szemeimben is jelen van.
- Csak úgy kijöttem egyet bicajozni, nem árt egy kis mozgás – na jó ennél jobb nem jutott eszembe? Valami amitől izgalmasabbá válhatok a szemében.
- Miért is ne? Tulajdonképpen ráérek – egész délelőtt. Teszem még hozzá gondolatban. Örülök, hogy ő is vágyik a társaságomra és bízom benne, hogy nem csak azért akar velem társalogni, hogy befűzzön és az ágyába cipeljen. Mert bár eldöntöttem, hogy nem adnám magam könnyen mégis előfordulhat, hogy teljesen elveszi az eszem és beadom a derekam. Akkor pedig hiába vártam arra a bizonyos nagy pillanatra.
- Sharon vagyok – mosolygok tovább bájosan. Ha valaki tetszik, hajlamos vagyok túlzásba vinni a vigyorgást. De fogalmam sincs, hogy miért ezen a néven mutatkoztam be.
- Vagyis Rose – habogok. Na szép, most meg még hülyének is fog nézni azért, mert még a nevemet sem tudom.
- Milyen szép neve van. Csak nem ez a kedvenc röviditalod? - nevetek fel miközben elpöckölöm a cigicsikkem és lehajolok a kutyushoz, hogy újra megsimogassam. A bicajomat magam mellett tolva indulok el a park felé. A kapu mellé érve letámasztom és lelakatolom. Majd bemegyek a kapun és várom, hogy ők is kövessenek és végül megindulunk egy pad felé. Leülök Aaron mellé.
- Sokat szoktatok erre járni? - mert én elég sűrűn, de még sosem láttam itt őket és ő nem az a srác akin könnyen tovasiklana a tekintetem.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szomb. Ápr. 09, 2016 6:10 pm
 



 

A dolgok megváltoztak. A változás nem mindig rossz persze, csak én szerettem a dolgokat úgy, ahogy voltak, régen. Az idő kerekét azonban nem lehet vissza forgatni, ha lehetne, én se lennék most itt, nem lennék az, aki. Nem szeretek ilyeneken elmélkedni, a túl sok merengés megüli a gyomrom. Én a tettek embere vagyok. Nem szokásom a múltba tekinteni, sem pedig egy másfajta jövőről képzelegni, mert most már, szeretem azt, amim van, aki vagyok. Pont így, mindenfajta változástól mentesen.
Az elmúlt napok és hetek felfordulásai után kifejezetten jól esett még a gondolata is annak, hogy jelenleg lesz egy kis időm egy ilyen hölgyemény társaságában lézengeni.. Őszintén, már fel sem tudom idézni, mikor volt akár csak pár szabad percem egy kis lazulásra házon kívül. Örülök, hogy szán rám, így ismeretlenül is egy kis időt.
Ránézek. És érzem, hogy a szám sarka görbülésnek indul, a szemem enyhén hunyorgósba vált, hogy a végére egy őszinte mosoly kerekedjen ki. Ó bazmeg, édes ez a lány! - Rose Sharon… csini neved van szöszi.
Lelkesedésére és örömére megint halványa elmosolyodtam. Nem volt feltűnő, legalábbis nem akartam, hogy az legyen, de amilyen gyakran én ezt megeresztem, saját érzésem szerint kilométerekről ki lehetett szúrni.
A padra leülve figyelemmel követtem a lányt, tetőtől talpig végig mértem, majd a kutya felé pillantottam. Kérdésére újból rá lestem. – Nem rég költözünk Seattle-be.
Olyan könnyű lenne  elmenni, csapot-papot magam mögött hagyni és egyszerűen csak eltűnni. Idővel elfelejtenének és egészen biztosan nem tudnám őket tovább bántani. Tettekkel, szavakkal.
De nem akaródzik hátat fordítani mindennek, amiben hiszek, amit szeretek, ahová tartozom. Egyszerűen nem megy. Az nem én volnék. - És te? Nem sűrűn láttalak az eddig itt töltött heteim alatt. - vigyorgok rá a szemeibe pillantva. Szívem szerint most instant kiugranék a bőrömből, olyan jó érzés dumálni egy csini szöszkével….
- A suliba is beiratkoztam, de már most leiratnak... már harmadjára lógok. - felpillantok az égre ábrándosan, majd a kis csajra pillantok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Vas. Ápr. 10, 2016 9:24 pm
 



 



Aaron & Rose

Nincs bennem semmi különleges, legalábbis szerintem. Egyetlen olyan dolgot sem tudnék most mondani ami miatt kitűnnék a tömegből. Legalábbis a csajok közül, ami miatt egy srác szemében többnek tűnnék. De ez a srác mégis kitüntet, a figyelmével. Legalábbis egy ideig, lehet, hogy csak pár órára, de remélem azért annál tovább fog ez tartani. Valamivel muszáj lesz megfognom, felkelteni még jobban az érdeklődését. De addig is megpróbálom élvezni a pillanatot. Hogy végre eltölthetek egy kis időt egy ilyen srác társaságában a barátaim társasága nélkül. Eddig ha akadt is volna olyan aki randira hívott volna, a társaságom miatt nem merte. De mit számít a múlt?
- Oh, köszi – örülök, hogy mégsem nézett bolondnak. Vagy csak már megszokta, így viselkednek vele a lányok. Az is lehet, hogy nem én vagyok az első aki még bemutatkozni se tudott rendesen. De az a mosoly, istenien áll neki. Nézem az ajkait. Vajon milyen lenne megcsókolni? Kíváncsi lennék milyen érzést váltana ki belőlem. Bár még senkivel sem csókolóztam, de hiszem, hogy vele lenne a legjobb.
- Hogy – hogy?- bár végül is úgy is az a lényeg, hogy itt van. De attól még érdekel, minden érdekel ami ő. Szeretném megismerni és közel kerülni hozzá, közelebb, mint eddig bárkihez.
- Hol éltél ezelőtt és miért pont Seattle? -  szép ez a város és szeretek is itt élni, de ha nem itt nőttem volna fel és bárhova költözhettem volna akkor inkább New Yorkot, vagy Orlandot választottam volna. Bár az utóbbi sem annyira híres, sokaknak csupán csak egy újabb város Florida államában, de nekem ennél jóval több.
- Oh, hát mostanában kerültem a tömeges helyeket. Csak a jól megszokott és jól eldugott helyekre szoktunk járni a barátaimmal. Nem akartam olyan helyre menni ahol nagy a tömeg– keresztbe vetem a lábam és lepillantok a kezeimre.
- Nem azért, mintha antiszoc lennék, csak túl sok szarság van otthon mostanában – azt hiszem túl sokat fecsegek feleslegesen. Nem kellene rögtön ennyire megnyílnom mások előtt. Még akár vissza is élhetnek az egésszel, nem mintha olyan nagy titok lenne.
- Te aztán nem vagy semmi - mosolyodom el ismént és keresem a szemkontaktust, miközben a leválasztok egy szálat a hajamból és azzal kezdek játszani. Bár mostanában nekem is meggyűlik a bajom a sulival és a tanárokkal.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szer. Ápr. 13, 2016 8:10 am
 



 

Kérdéseire sóhajtok. - A bátyám miatt. Rendőr, itt kapott hosszú távra munkát…meg a balhéimat egyik suliban sem díjazták. Kirúgtak mindenhonnan, ahol épp megfordultunk. Melbourne, Bentley, Lyon, La Rochelle… - sorolom fel a városokat, ahol megfordultunk, többet voltunk mint kettő hónap, ahol suliba jártam kötelezően. - Pedig jó kis banda voltunk… - felpillantok az égre, a felhőkön végig bámulok, majd a szöszire vetek egy újabb pillantást. - A balhékban jó vagyok, az hogy rendet tegyek magam után és maradjak bent tanítás után egy kis fejmosásra…A suszter maradjon a kaptafánál. - felelem kissé morcosabban, hiszen milyen az hogy húszon évesen bent tarthatnak a teremben? Jó ebben az is közre játszik, hogy a fivérem megnyúzna ha innen is kibasznának mint macskát szarni, szóval tűrnöm kell. Ezt tehetem. Sokat csalódott már bennem, szóval nem kockáztathatok. Gikszer, de pokolian fontos. Hiszen végre szeretné ő is megtalálni a helyét. Ahonnan nem húznám vissza.  Az egyetemi élet egyáltalán nem eseménytelen, de nem is olyan borzalmakban dúskáló, mint az előző volt a vége felé. Hallgatom a szöszit, figyelme és tekintetem is rajta van, igazából vonzza a kettőt, úgy hogy fel se tűnik a cselekedet. Valahogy ösztönös, zsigerből jön. Tényleg csinos csaj és ha jól sejtem, karban tartja a testét valamilyen egyszerűbb mozgásformával. A kisugárzása és a körvonalai ezt súgják…
Kerülte a helyeket… hm….igy érthető hogy a napjaim alatt miért is nem láttam őt. Igaz ami igaz, a suliban sem épp a csajokat lestem, hanem lehetséges útvonalakat, a balhékat, a bandákat. A Jót és a rosszat.  - Nálatok is? - húzódik fel a szemöldököm a magasba, majd kezet nyújtok egy pacsira. Nem biztos, hogy díjazza, vagy belecsap, vagy nem. De ez a családi probléma nálunk is folyton lóg.  Igaz, hogy én okozom, de az már lényegtelen.
- Én Franciaországhoz szoktam, onnan azért más idepottyanni, mint Bellevue-ból... Nem csak az éghajlat miatt. Itt minden csendesebb, a nyüzsgő almakukacok közül egy szinte steril barackba költöztem át. Az emberek persze itt is emberek és azzal foglalkozhatok, amit a szívem kíván, szóval nem én leszek a harmónia nagy megtestesítője itt se. A pro és kontra közül például már az előbbi kategóriát erősíti az is, ha ilyen szomszédjaim lesznek…- válaszolom egy sejtelmes és barátságos mosollyal. Kicsit lenyugodhatok, ha a szöszi is a társaságomban lesz… vagy nem, de az más tészta. Nem vagyok valami nagy gavallér, de próbálkozom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szomb. Ápr. 16, 2016 6:06 pm
 



 



Aaron & Rose

Figyelmesen hallgatom amit mesél, de nem túl bizalomgerjesztő. Hiszen ha azért van most itt, mert sokat balhézik, akkor mennyi az esélye, hogy most nem fog tovább állni. Már pedig én azt szeretném, hogy ha maradna. Megpróbálhatnék majd tenni azért, hogy ez ne fordulhasson elő, de még nem tudom hogyan.
- Nem hangzik rosszul pedig – az egyik legnagyobb vágyam, hogy körbeutazzam a világot. Még nem sok helyen jártam és még egy ideig nem is lesz rá lehetőségem, ugyanis nem sok időm van suli mellett. A szüleim nem preferálnák, ha bejelenteném nekik, hogy otthagyom a sulit és utazgatni kezdek. Hallottam már olyanokról, akik egyik napról a másikra leléptek a suliból és elindultak világot látni. Aztán valami jó kis helyen letelepedtek és azóta ott is élnek. Viszont ha én próbálnék egy ilyen ötlettel elő állni apa kitérne a hitéből, hát még anya.
- Ezek szerint Franciaországban születtél? - érdeklődöm, hiszen a felsoroltak közül több is ott található.
- Egyszer oda is nagyon szívesen elmennék, főleg Párizsba, a divat, a fények és a szerelem fővárosába – milyen jó lenne ha az Eiffel torony tetejébe történne meg az első csók. De akkor igen sokat kellene rá várni és annyira nem vagyok türelmes.
- A szüleim tizenhárom év után rájöttek, hogy mégis halálosan szerelmesek – na jó ezt így nem mondták ki, de mi másért csókolóztak volna olyan szenvedélyesen. Bár jobban örültem volna ha nem vagyok a szemtanúja, jobb lenne nem tudni az egészről. Csinálhatták volna a végtelenségig a hátam mögött.
- Hamar hozzá fogsz szokni ehhez is - szavai hallatán elpirulok és csak abban reménykedek, hogy nem túl feltűnően. Nem akarom, hogy lássa, nekem semmi tapasztalatom a flörtölés terén. Azt hihetni, hogy csak egy kislány vagyok és már nem is foglalkozna úgy velem. Ha eljutunk odáig akkor úgyis kiderül, addig pedig legyen csak az én titkom.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Vas. Ápr. 17, 2016 11:49 am
 



 

- Jó helyek vannak különben, helyes látványosságokkal… profi színészekkel, rengeteg látnivaló. - bökök ki ennyit, hiszen jó helyekről jöttem el, csak épp nem díjaztam semmit és nem becsültem meg soha. De majd most. Vagy nem, de az biztos. A nagy szám persze sok esetben veszélyforrást jelentett, pont ezért, ezekben a vészterhes időkben még inkább odafigyeltem arra, hogy egyáltalán kivel állok szóba. Nem mindegy, hogy kinek dobom be az ablakát vagy épp betöröm az aktuális képét. Rövid időn belül repülök. Hogy az jó vagy rossz értelemben…nos. Talán mindkettő. Aztán kakaskodhatok megint a hülye bátyámmal.
- Pas, merci est très jolie. - felelek kérdésére, minden akadozástól mentesen, folyamatosan, hiszen az anyanyelvem anyám miatt… gáz lenne, ha pont azon nem tudnék egy kukkot sem. Rossz vicc. - Melbourne-ben születtem, anyám francia, tőle tanultam mindent.
Ő is elmenne. Csak szélesen elvigyorodva meredek magam elé, fel felpillantva a csajra, majd a kutyások felé. Igen, Franciaország a nyerő… még úgy is hogy elköltöztünk…
- Jobb későn, mint soha. - nevettem fel a szülei által felhozakodott válaszán. Jó lehet, hogy nem vicces a dolog, hanem halálosan komoly, de nah. Akkor is. Ez mekkora már? Mindenhol vannak furcsaságok… ha az én szüleim lennének, már rég rájuk aggattam volna a Lúzer fc szart. Pár másodperc erejéig megragadt rajta a tekintetem. A bőre még mindig hófehér, olyan, mint a legdrágább porcelán. Ennek ellenére sem nézett ki törékeny játék babának. Rövid füttyentés tör fel belőlem, azzal egyidőleg túrok bele kabátom belső zsebébe és adok át a szöszinek egy teniszlabdát. Kicsit már megcsócsált, de átadom. Vodka is feltűnik türelmes izgatottsággal várja, hogy a szöszke elhajítsa neki a labdát. Ha eldobja neki Sharon, akkor rohan is utána… - Szép dobás. – fűzöm hozzá, visszadőlve kényelmesen a padra.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szer. Ápr. 20, 2016 9:20 pm
 



 

- Hm, bocsi de nem értek franciául. Mit jelent amit mondtál? - egyetlen szót sem értettem belőle, de örülnék ha valami romantikus jelentése lenne. Valami aprócska kis bók, vagy bármi. Viszont a kiejtése, te jóságos ég olyan szexin beszél franciául.
- Mondasz még valamit az anyanyelveden? - annyira tetszik, hogy szívesen hallgatnám még. Meg szeretek nyelvet tanulni, vagy inkább csak szeretnék. Olyan régóta tervbe van véve valami egzotikus nyelv elsajátítása. De még nem jutottam el odáig, egyszerűbb halogatni. De még azt sem választottam ki, hogy mivel kezdeném. Három lehetőség merült fel bennem, a spanyol, kínai és a lengyel. De mindegyik elég bonyolultnak tűnik és most bőven lenne mit behoznom a suliban is. A szüleim biztos támogatnának, amíg meg nem tudnák, hogy mennyit rontottam az előző félév óta.
- Szerintem meg marhaság. Elszúrták az egész gyerekkorom, most pedig amikor már felnőttem újra egy család leszünk. Szerinted ezt, hogy lehet kibírni? - meg voltak annak is az előnyei, hogy külön váltak. Hiszen így valamivel kárpótolni akartak és mindig megkaptam a kellő törődést mind a két fél részéről. Kényes témában apához futottam, női dolgokban anyához és a legjobb az volt, hogy nem kellett félnem, hogy az egyik elmondja a másiknak. Bőven akadtak olyan témák amikbe csak az egyiküket akartam beavatni. Hiszen a csajos dolgok többségét még akkor is ciki lett volna megbeszélni apával ha ért is hozzá. Bár az olyan kényes dolgokban a nagybátyámhoz is mehettem,. Jut eszembe ha a dolgaink úgy alakulnak, hamarosan fel kell keresnem. Vagy én egyáltalán mehetek hozzá? Sokkal egyszerűbb lenne egy ismerőshöz fordulni, mint egy ismeretlenhez. Ugyanakkor furcsa is lenne, hogy pont ő vizsgálna meg. Átveszem a labdát Aaron kezéből és már hajítom is el. A kutyus pedig boldogan lohol utána.
- Köszi – mosolygok rá újra.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Pént. Ápr. 29, 2016 10:01 pm
 



 

- Nem franciában születtem. - nevettem el magam jókedvűen, hiszen édes, ahogy érdeklődik. Imádom ezt, ahogy kérdőjelek jelennek meg a feje fölött. Ezt egyszerűen nem tudom nem észre venni. Újabb kérdés, elvigyorodok ezen is, elgondolkozom, majd felé fordulok. - Mais curieux. Je l'aime. Kíváncsi vagy. Ez tetszik. - fordítom is le egyből, hogy megértse, meg ne csak nézzen rám értelmetlenül. Nem szeretném megzavarni. - Te tudsz valami nyelven? - érdeklődöm, majd elpillantok róla, talán már túl zavaró lehet a dolog.  A szülei szétmentek, majd most újra együtt.
- Hát passzolom, de biztos szar. Ha szereted őket, akkor meg tök mindegy, hogy épp együtt vagy külön. - húztam el a szám egy vállvonás kíséretében újra rápillantva ártatlan tekintetem... A labdát átpasszolom neki, dobja el Vodkának, el is dobja és meg köszöni. - Ugyan már szöszi! - villantok rá egy mosolyt.
- Majd ha úgy ráérsz… ütközhetnénk. - mert jó a társaságod és nem a csili vili vigyorod miatt, ami édes. - Mindennap kijövünk ide, ebben az óratájában. Szóval jah. - szusszanok aprót, majd felállok, Vodka is előkerül a labdával és ledobja elém, mehetünk. A pórázát rárakom. - Merre mész? Elkísérlek egy darabon… - nézek rá egy mosollyal megfűszerezett kedveskedő arccal. Vigyoromat nem lehet lemosni az arcomról. Aztán ha mehetünk kifele, elfele innen, akkor lépek is ki a területről. Magára hagyva a többi kutyást.
- Remélem nem sietsz semerre sem, nem szeretnélek feltartani. - pillantottam le rá, arra a törékenynek tűnő alkatán végig pillantva.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Május 02, 2016 9:03 pm
 



 





Aaron & Rose








- Akkor hol?  - kiváncsískodom tovább. Szerencsés srác, nagyon sok helyen járt már ahova én is szívesen eljutnék. Hajtana a kalandvágy, csak a szüleim elég szigorúek, főleg anya. Én vagyok a pici hercegnőjük, aki időközben felnőtt, csak nem akarják észrevenni. De ha, összejönnénk és otthon bemutatnám, talán vele már  szabadabb lehetnék. Vagy pont az ellenkezőjét érném el, amilyen vadnak tűnik, inkább eltíltanának tőle.
- Nem, pedig szeretnék megtanulni néhány egzotikus nyelvet, de neked nagyon jól áll a francia  - az én felmenőim között is voltak franciák, anyai ágon. De ők nem sokat szoktak ezen a nyelven beszélni.
- Akkor majd egyszer véletlenül én is erre járok majd, pont ebben az időpontban   – ekkora hülyeséget, legszívesebben visszatekernám az időt pár másodpercre, hogy visszaszívhassam. De sajnos ez nem áll módomban.
- Hazafelé, van egy barátom, aki megígérte, hogy bemutat valakinek aki elvinne egy körre motorozni, de még nem fixáltuk le az időpontot. Ez is már egy régi vágyam és annyira izgulok. Azt mondják valami fantasztikus az utakon száguldozni és én imádom a sebességet   – apának is van motorja, de nem sokat ültem még mögötte és amikor igen, akkor se mentünk őrültek módjára, annál jobban félt.
- Egyáltalán nem tartasz fel, jó érzem magam, veled     – mosolygok. De összeszorul a szívem, hogy máris itt akar hagyni. Összeszedem magam és ahogy lenéz rám mélyen a szemeibe nézek. Itt az idő, ha most nem teszem, meg akkor nem lesz ma még egy lehetőségem rá. Ha tényleg kell nekem, akkor olyannak kell lennem, mint azok a lányok. Lassan közeledem ajkaihoz, hogy végre megízlelhessem a csókját. Nekem ő lesz az első, neki én valószínűleg a több századik.
Én nem vagyok ilyen, nem tudom mi ütött belém   – szabadkozom, de már mindegy. Félénken nézek szemeibe és el is pirulok. Sosem tettem ilyet és bár annyira mennyei érzés volt, mégis jobb lett volna kihagyni.


 




Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Kedd Május 10, 2016 11:30 am
 



 

- Ausztrália, Melbourne… - engedek a kíváncsiságának, ha már ennyire benne vagyunk a dolgokban. - Na és te szöszi? – kérdezek vissza azért, mert érdekel. A csaj érdekel, nem pedig a születési mizériája, de neki ezt nem kell tudnia. - Köszi – húzódik vigyorra ajkam, amikor közli, jól áll a francia. – Lehetek a tanárod pár alkalommal… - vonok vállat lazán, ha akar nyelvet tanulni, van esély, ha nem, akkor majd a nagy oktatók pénzért elvállalják. Nem ügy. Az ő dolga.
Döntsön és jók vagyunk. - Gyere csak… - véletlenül mi? Én szívesen látom, nem tiltja senki, hogy betegye ide a lábát… szal’ édes mindegy hogy véletlen vagy csak úgy erre jár. Bár jó lenne őt többször is erre látni. - Ha csak motorozni vágysz, majd elviszlek én is. Nekem is van egy kétkerekűm szöszi…. – villantok egy vigyort, majd előkerítek egy cigit, hogy majd elszívom.
- És igen. Fantasztikus érzés. Olyan…. felszabadító. - magyarázom, hogy én miképp érzem magam a kétkerekűn.  A szemeimbe néz, s én visszanézek rá és egyszer csak közelit, kicsit meglep a reakció, de viszonozom csókját, s bánatomra hamar vége szakad… s  meg csak tiltakozik…Elvigyorodok. - Csak légy önmagad szöszi… - mert ő tuti nem ilyen. Arcát simítom meg finoman ujjaimmal, majd felemelem állát, hogy rám nézzen újból.
Közel hajolok és ajkaira mormogom a szavakat. – Közelebbről is megismernélek, Rose Sharon…. – egy hosszú csókot lehellek ajkaira, forrón és égetőn, közben a pórázt már rég elengedtem és a lány derekára fontam karomat, közelebb vonva magamhoz. Csípőmhöz.
Majd eleresztem, mintha semmi sem történt volna az imént kisétálok a lány és a kutyám társaságában a futtatóból, lepillantok rá. - Jó lenne majd tényleg összefutni...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Jún. 27, 2016 2:57 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Sebastian Stan
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Aug. 01, 2016 8:19 pm
 



 



Nincsen kutyám. Sose tartottam igényt arra, hogy legyen, bár Neela szeretett volna, de könnyen le tudtam őt is beszélni erről az őrültségről. Sokat utaztam és sokszor volt egyedül, ez igaz, de a bázison nem igazán fenyegette veszély, unatkozni pedig pláne nem unatkozott így, hogy a fél rokonsága - sőt, az egész - Fort Lawtonban állomásozott.
Így? Egyáltalán ezt kell mondanom, vagy maradhatnék inkább annél, hogy úgy? Hiszen ő már nincs. Hiszen mi már nem vagyunk. Egy a biztos csak: nincs kutyám. Nem is volt. És nem is lesz soha.
Ettől még mondjuk szeretem a dögöket. A futtatóra - vagy minek hívják ezt az istenverte helyet - gyakran kijárok és itt nem iszom. Ez az én kontrollom, ha már Raoul annyiszor említette, hogy ki kellene mozduljak. Nem hiszem, hogy így gondolta, de ugyan én miben hiszek mostanában? Rég nem követem el azt a hibát, hogy higgyek valamiben. Valakiben talán. Benne. Az egyetlenben, aki idegesítő módon nem hagyja, hogy elveszítsem az eszemet. Vajon meddig bírja még? Mert józanabb pillanataimban tudom, hogy nem egyszerű velem. Részegen ezzel nem - sem - foglalkozom.
A zakóm zsebében ott lapul a laposüveg, szinte égeti mellkasomat. Hozzányúlnék, de nyilvános helyen, fényes nappal nem vetemedem ilyesmire. Ez nem egy rohadt bár, én is tisztában vagyok vele.
Letelepszem az egyik padra, alibiből ölembe fektetem aktatáskámat és kinyitom, mintha valamit keresnék benne. Letámasztom magam elé a zsebből mégis elővett, krómozott flaskát, s hogy azzal, vagy a mögéje állított esküvői képpel szemezek-e? Rohadtul lényegtelen, egyik se kevésbé fájdalmas, azt hiszem.
Hallom, hogy csattan valami mögöttem, moccanok is,mire sikerül leverjem a táskát, s annak minden tartalma a földre borul. Nem nagyon izgatom magam rajta. A mobilom után kotrok, segítséget kell hívnom. Határozottan ismerem ezt az autót, a jó ég csessze meg!
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Szept. 19, 2016 5:40 pm
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szomb. Okt. 29, 2016 1:32 pm
 



 

to: Jackie

(előzmény: még a rendőrségen...)

Sűrű volt a napom, azt sem tudom, ettem -e valamit, épp ezért vettem egy szendvicset, mégse legyen az, hogy rosszul legyek az egész napi nem evéstől. A főnök rám bízott egy véletlen balesetnek tűnő esetet, mégpedig egy Carl Winston nevű férfi esetét. A fószer az ingatlanbiznisz egyik legjobbja volt, negyvenes évei elején járt, hallottam róla már, amikor ideérkeztünk Dave-vel Seattle-be. Átolvasva a tanúk vallomásait, egyre jobban körbefog engem az érzés, miszerint ez nem csak egy egyszerű konyhai tűz vagy hasonló volt. A szendvicsemet fogyasztom közben, és a földön ücsörögtem. Szétterítettem az összes képet, amit csatoltak hozzá. Az egy laikusnak is látható, hogy az épület nagyon öreg, és emiatt a gázcsövek sem lehetnek már annyira jó állapotban, ezt sem hagyom ki, hiszen megeshet.
Két tanú vallomását olvastam, és megragadt mindkettőből valami, amiket aláhúztam egy piros filccel, mert mindketten láttak egy alakot, aki furcsa volt.
Kitűnt a sok közül:
"Láttam félórával korábban bemenni egy sötétkék kapucnis felsőben valakit, nem volt magas, átlagmagassága volt. Az arca takarásban volt, de végül fittyet hánytam rá, és játszottam a kutyáimmal tovább. Aztán hirtelen füst szivárgott ki a felső emeletről, és ezután láttam kijönni a kapucnis felsőst, aki nagyon sietett. Nem tudom, tudnak -e ezzel kezdeni bármit, biztos urak, de nekem ez volt a nagyon feltűnő."
És a másik tanú szavai:
''Összeütköztem az utcán egy idegesnek tűnő alakkal, aki bunkó mód elsietett onnan. Még most sem tudom, lehet -e ennek bármi jelentősége.''
Elolvastam két tanú vallomását a kutyaparkból, ami nekem adott némi támpontot, és ezzel igazából fel is keltette az idegen felé való érdeklődésemet. Az ügyet elfogadtam, mert valahogy nincs kedvem hazamenni a férjemhez, akivel úgysem tudok egyetlen értelmes mondatot sem beszélni az elmúlt hetekben. Inkább bevállalok vagy segítek olyan ügyekben, amik elvileg nem tartoznak a gyilkosságiakra, de ez a Winston úr ügye felettébb átütött az érdekes jellemzésen. Lehet, én beszélem be magamnak, hogy ez nem véletlen volt, és ezzel is csak távol szeretnék lenni otthonról.
A tűzvizsgáló nyomozók nem arról híresek, hogy minél korábban megállapítsák a szándékosságot, de már zaklattam őket párszor az elmúlt órákban, de semmi. Én nem tudok várni, túl nyughatatlan vagyok most. Az asztalomon lévő telefonért nyúltam, és kikerestem Jackie telefonszámát, majd pedig irtó gyors lepötyögtem egy kisebb üzenetet egy fontos kérdéssel:
Helló, Jackie! Van néhány szabad perced? Kellene a véleményed. A kutyaparkkal szembeni épületnél várlak fél óra múlva. Üdv.: Vera M.

(...)

[helyszín: a kutyaparkkal szemben lévő lakóház]

Leparkoltam az egyik szabad helyre a kutyaparknál, elővettem az aktát is, amit az autó tetejére raktam fel, mert közben a már kicsit kihűlt kávét iszogattam. Nekidőltem az autó oldalának, és felfelé néztem, ahol a lakás található, és onnan visszacikáztak a szemeim a ház melletti utcába, ami inkább csak egy sikátor, ami hátborzongató lehet éjszaka. A kutyák csaholnak mögöttem lévő parkban, a gazdik egy része megbolondulva játszik a dögökkel, a többi pedig pihen, szemléli a parkot. Én is elmerengtem, és ekkor láttam meg, hogy közben már meg is érkezett Jackie.
- Szia! Bocsi, hogy idehívtalak.. Főleg, hogy még pihenned kellene - sóhajtottam fel, és ezután a csomagtartó felé settenkedtem, ahova odainvitáltam őt is. Van néhány eszköz nálam, ami jól jöhet mindkettőnknek a kutatásnál. Nem igazán állíthat meg engem senki, felkészült is vagyok mindenre. - Itt van ez, nézd meg - adtam neki az aktát is, hogy legyen fogalma arról, hová viszem őt be, mert nem akarok az utcán mindenki előtt erről dumcsizni. - Van egy megérzésem, ami nem hagy nyugodni, és... és szeretnék megbizonyosodni róla vagy épp ellenkezőjéről - a szemeimmel megint csak felfelé néztem az ötödikre, és vártam Jackie-re, benne van -e ebben a nyomozósdiban.
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Szomb. Okt. 29, 2016 7:26 pm
 



 

A mai napon nem volt órám, így amíg a többi társam a katasztrófavédő képzésen szimpla munkanapot tudhat le, addig én megint itthon ragadtam. Komolyan fontolóra veszem, hogy megpróbálom kilobbizni az előrehozott alkalmassági vizsgát, mert lassan tényleg becsavarodok a négy fal között az unalomtól és a semmittevéstől…
Ezt elkerülendő pedig nagytakarításra adtam a fejem, annak minden bájával együtt, beleértve a sosem – vagy csak ritkán – használt textíliák mosásától kezdve, az ablakpucoláson át a szekrények tetején megbúvó por-oroszlánokkal való küzdelemig. Utálok takarítani, azt meg még jobban utálom, hogy ez a legizgalmasabb tennivalóm a nap folyamán. Tényleg kezdek bedilizni...
Annyira elegem lesz nagyjából délre, hogy hagyom a takarítást és inkább a szerszámaimat kerítem elő, azzal a szándékkal, hogy most aztán mindent megjavítok a lakásban, ami arra vár, de pechemre a fürdőszobai, lustán csöpögő csapon kívül nem találok mást, csak az egyik ruhásszekrény zsanérját, amiből kiállt az azt tartó csavar egy kicsit. Nem nagy dolog, de legalább az is visszakerült a helyére egy csavarhúzónak és nekem köszönhetően.
Komolyan kész megváltásnak tűnik, amikor csörren a telefonom és sms érkeztét jelzi egyúttal. A készülék után marok és bár a kérés nem várt, eszemben sincs nem elfogadni. Gyorsan pötyögök vissza egy rövid Ott találkozunk-ot, minden egyéb sallang nélkül. Fél óra elég rövid idő, hiába van a lakás a belvárosban, úgyhogy jobb lesz csipkedni magam és megszabadulni az itthoni ténykedéshez felkapott kantáros farmertől, hogy azt aztán egy sima fekete, csőszárú, normál derekú változatra cseréljem. Belebújok a bokacsizmáimba, magamra kapom a bőrdzsekim és miután a telefonom, a kulcsom és az irataim meglétét is ellenőriztem, már csak a bukósisak felnyalábolása van hátra.
A motoromra pattanok és nagyjából a megbeszélt időben sikerül megálljak a két kerekűmmel az smsben elküldött helyszínen.
Intek Verának már azelőtt, hogy leszállnék a motorról egy célirányos láblendítést követően, majd pedig a bukómat is leveszem, hogy aztán azzal a kezemben lépjek felé közelebb.
- Szia! Semmi gond, nem probléma. Mihez kell a véleményem? – már az sms olvasásakor feltűnt a helyszín „különlegessége”, de nem a kutyák miatt, hanem annak okán, hogy tudom, pár napja a fiúk pont itt voltak oltani. Attól, hogy nem dolgozhatok, még nem haltam meg, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mi történik a városban, abban a körzetben, ahová a társaim oltani és menteni járnak ki.
Az akta kapcsán kicsit magasabbra szaladnak a szemöldökeim, de azért elveszem és bele is nézek. Már első pár sor után tudom a kérdésemre a választ magamtól is.
- Oké, de tudod, hogy hivatalos szakvéleményt nem tudok adni?! – a biztonság kedvéért kérdezek vissza és ennek oka, hogy nem vagyok tűzvizsgáló. Ha dolgozhatnék most, akkor is ez volna a helyzet, szóval csak azt tudom elmondani, ami a véleményem, de írásban haszna nincs.
- Gondolom be akarsz menni. Van nálad mondjuk egy feszítővas például és kesztyű? – mivel nem voltam biztos abban, valóban emiatt hív – csupán sejtésem volt róla –, és amúgy is motoron közlekedek, egyikkel sem készültem. Abban viszont bízom, hogy Vera legalább gondolt ezekre. A feszítővas nem a bejutáshoz kell, de mivel sejtésem szerint a tűzoltóknál rendszeresített csákányt nem tart… hát kreatív próbálok lenni. Nem biztos, hogy kelleni fog az eszköz, de jobb felkészülni, nem igaz?!




Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Okt. 31, 2016 9:37 pm
 



 

Igazából nem szeretném belekeverni semmibe Jackie-t, nem tudom, miért őt kerestem meg ezzel. Tudom, min ment át, és pont ezért is vonakodom most is ettől a kéréstől, amit megtettem, de mintha kissé bánnám kicsit. Valahogy számít nekem a véleménye erről, ő többet volt tűz közelében, mint én. Én maximálisan a konyhában vagyok tűz közelében, meg amikor éppenséggel tűzpárbajba keveredem egy bűnözővel.
- Köszönöm, hogy idejöttél - kezdtem bele a csevegésbe, majd egy pici szünet után folytattam, miután átadtam neki az aktát. - Tisztában vagyok azzal, hogy nem adhatsz hivatalos szakvéleményt, de még mindig vacakolnak a tűzvizsgálók az eredményekkel, váratnak... és én tudod, milyen vagyok - én türelmetlen vagyok ebben a dologban, főleg, ha egy fontos nyomozásról van a szó. - Ha esetleg úgy döntenél, hogy nem jössz be velem valami oknál fogva, akkor azt is megértem, természetesen! - mondtam ki elég komolyan, és megérteném azt is, ha visszatáncolna.

(...)

Ha tényleg úgy dönt, hogy megteszi nekem ezt a szívességet, akkor már a csomagtartó belsejébe mutatok, ahol találni fog mindent, amire szükség lehet. Legalábbis szerintem, ha más nem, akkor kitaláljuk a további eshetőségeket. Én is kézbe kapok valamit, meg gondolom ő is, ami kell neki.
- Legutóbb már járhatóvá tették az egész lakást, így mindenhová biztonságosan el tudunk jutni - megosztottam vele az információt.
Én megindultam, előtte még körülnéztem az utcán, aztán a túloldalon vártam meg Jackie-t. A bejárat nyitva volt, nem kellett semmit sem erőlködnünk meg becsöngetnünk. Nem tudom, mit részesít előnyben Jackie, a liftet vagy a lépcsőt, de én utóbbiban jobban megbízom, mert az ilyen régi házakban a lift sem lehet tökéletes. Nem tudom, de szerintem ő örül annak, hogy nem beszélek sokat. Öt emelet beszéd nélkül, de gyorsan felértünk. Jól megértjük egymást anélkül is. A rendőrség zárószalagját felemelem, és beengedem magunkat. Őt engedem előre.
- Itt is vagyunk - még mindig eléggé érezhető az égett szag, ami nem kellemes.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Kedd Nov. 29, 2016 9:53 pm
 



 





játék vége






Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Csüt. Dec. 29, 2016 8:27 am
 



 


Nadi & Jake

We love the dogs, aren’t?




Vasárnap reggel van, őrület, amire két nyolc hónapos husky képes. Az ágyamban fekszem, még az igazat álmát aludnám, mert reggel négykor jöttem haza a kórházból, meghalt egy betegem, és olyan vagyok, mint egy szúrós sündisznó. Hat ez bármelyik ebre is?
- Samira az istenit. – tolom arrébb az orrát, de már a hátamon matat az egyik mancsával, miközben Dózer az ajtóban állva ugat.
- Nagyon remélem, hogy nyomós indokkal lettem felébresztve, mert ha nem, akkor ma ebédre kutyahús lesz, és nem kímélek senkit. – morgok a párnámba nyomva az arcomat, de Sami nem hajlandó mellőlem mozdulni, és a fülembe liheg.
- Csak egy napot kértem, ez olyan nagy kérés? – nyújtózom egyet, de be kell látnom, hogy visszaaludni már nem fogok, így marad a felkelés. A hasamra fordulok át, és a kezemmel tapogatom ki az éjjeli szekrényemen felejtett mobilomat.
- Naná…hogy lemerültél. – pillantom meg a sötét kijelzőt, hát nem marad más lehetőségem, valóban…
- DÓZER… - a semmiből érkezik a másik eb, és rám ugorva még a levegőt is kiszorítja a tüdőmből. Ketten támadnak be, és esélyt sem adva kebeleznek be.

Fél órával később, két liter kutyanyáltól megszabadulva az egyik kedvenc sorozatom főhősévé válok. A Walking deadet nem kell bemutatni senkinek….zombik, felismerhetetlen arcszerkezet, szagra érkező delikvensek, és rozzant testtartás. Az én menüm nem egy agykéreg lesz, de közelít afelé. A kávémasinát beizzítom, hogy elfogadható külsőt varázsoljak magamra, de tévedés azt hinni, hogy ez úgy megy, mint a filmekben. Az öltöztetők, sminkesek, és fodrászok nélkül is legalább egy fél óra lenne, de nézzék jó fej vagyok, és a fekete koffein is segít…elkészülök huszonhárom perc alatt, belevéve a zuhanyt is. Az öltözékem teljesen hétköznapi, egy sötét farmer, kék, bolyhos, kötött pulóver (Alaszka az agyamba égett, nem tudok szabadulni az ottani időjárástól). Idekint még repkednek a pluszok, másik kontinensen már befagyott volna a seggem is. Az orosz tél merőben más, mint a nyugati civilizáció bölcsője. A lényeg, a lényeg, hogy alig aludtam valamit, de ha már nyolc óra, és indulásra kész vagyok, akkor kifárasztom a két kis dögöt, mert a délutáni sziesztámról nem óhajtok lemondani. A kertben fogják tölteni azt az időt, vagy kulcsra zárom a hálómat. A végén a két póráz felkerül, és a kocsihoz igyekszem velük. A szomszéd házat nemrégen adták el, de az új lakót még nem láttam. Nem vagyok nyomozó, de örül az ember fia, ha nem valami pszichopata költözik a szomszédos házba, nem beszélve arról, hogy nem lenne hátrány az sem, ha szeretné az állatokat. A két csirkefogóm sokat van egyedül, rendbontóknak is elmennek, de semmi pénzért nem szabadulnék meg tőlük. Elidőzök a földszintes kis csoda előtt, de Dózer vakkantása töri meg a jeget. A kocsim hátsó ülésére tuszkolom meg őket, én magam beülök a volán mögé, és a kormánykeréken dobolgatva egy kis rappel nyitjuk a napot. A kutyapark a város másik végén van…milyen szerencse, hogy egy metropoliszban lakok, és úgy kell vadászni a zöldövezetre. New Yorkban legalább itt van egy bazinagy park, ahova énekelni, koldulni, és szexelni is lehet járni. A kutyaparkban maximum az ebek fognak, de nem én. Dózer lassan eléri a felnőttkort, egyetemben testvérével együtt…még nem tudom, hogy a tüzelési időszakban melyik lesz a rosszabb, de majd idővel elválik. A tekintetemmel kutatok egy üres parkoló után, de nem nagyon akad.
- Mi az isten, az emberek ilyenkor még nem alszanak? – zsörtölődve nyomok rá a dudára, de hasztalan. Fél órát körözök, két piros előtt is dekkolok, mire feltűnik a reménysugár, és sikerül szereznem egy helyet. Gyorsan (keresztbe) leparkolok, és a két isten átkával szállok ki, de még rájuk se adom a pórázt, Dózer önállósítja magát és futásnak ered.
- GYERE VISSZA… - kiáltok utána, de szarik rám…értem én hív a természet szindrómát, de jó lenne, ha nem csinálnánk ezt folyton. Samirával együtt futásnak eredek, de bele is ütközök egy másik gazdába.
- Bocsánat… - állok meg, és jobban megfigyelem a szőke nőszemélyt.
- A kutyám….na ott az a kutyám. – megsemmisültem horgasztom le a fejemet, amikor Dózert meglátom a közeli fánál vizelni.



A hozzászólást Jake Lester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 05, 2017 11:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nadiya Bishop
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Melanie Laurent
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Pént. Dec. 30, 2016 5:55 pm
 



 

to Jake

Az utóbbi napok elég unalmasan, eseménytelenül teltek. A hidegre való tekintettel csak a nagyon fontos dolgok elintézése érdekében dugtam ki az orrom a házból. Néha kezdem azt érezni, hogy betegesen fázós vagyok. Elnézem az embereket az utcákon, lenge öltözetben – szinte egy szál semmiben – és mégsem dideregnek. Nekem bőven elég ha elfelejtem feltenni a sapkám, vagy megfeledkezem a kesztyűmről és máris szarrá vagyok fagyva. Ha valakinek elmondom, hogy életem első tizenkét évét oroszországban töltöttem, a mínusz fokok fogságában, kiröhög. Azóta hosszú idő telt már el és szervezetem átszokott az amerikai időjárásra. Bele sem merek gondolni, hogy hogyan élném meg a teleket szülővárosomban. Három hónapig tartó szobafogság, vagy valami ehhez hasonló. Ezen az unalmasan indult vasárnapon sem terveztem semmit, de Zafír és Topáz nagyon vágynak már egy kis szaladgálásra. Egész héten csintalanok és rendetlenek voltak. Alapjáraton jó kislányok, de ahogy észrevettem a bezártságot nem nagyon szeretik. Mondjuk, ki az, aki szívesen ül naphosszat a négy fal között. Topáznak nemrég volt egy nagy műtétje, el kellett távolítani a méhét, és a doki azt tanácsolta, hogy az első időszakban nagyon vigyázzak a seb ne fertőzzön be. Így is tettem, még a széltől is óvtam a kiscsajt, de most már nagyon jól néz a vágásnyom és ő is sokkal jobban viselkedik. Már nem akarja felfalni Zafírt, ha az ugrándozik mellette vagy éppen a farkát rágcsálja.
Nekem is jól fog esni a friss levegő a hideg ellenére is, jót fog tenni kiszabadulni egy kicsit a romantikus filmek és telesírt zsebkendők társaságából. A két kutyuska vonyításának kíséretében lépek ki az utcára, és azonnal fennebb húzom a kabátomon a cipzárt. Nincs olyan égbekiáltó hideg mint ahogy azt a meleg lakás ablákából elképzeltem, de a hajamat felborzoló szél bőven elég arra, hogy begubózzak a kabátom melegébe. Mivel autóm nincs, biciklizni nem igazán van kedved és a park is elég távol van ezért kénytelen vagyok igénybe venni a tömegközlekedés adta lehetőségeket. Ha szerencsm van nem leszek az ajtónak préselődve a metróban. Végülis, néhány megállót még az ajtóba kapazkodva is kibír az ember, csak kutyuskáim féltem a hatalmas tömegtől. Nem szeretném, ha össze-vissza lennének taposva amíg megérkezünk.

Szerencsénk volt. Aföldalatti vasút szinte kongott az ürességtől, így kényelmesen tetteük meg utat. A friss levegőre kiérve pedig már a lányok szinte ugráltak örömükben. Ez az egyetlen park a közelemben, ahol biztonságban elengedem őket. Szép zöld övezet, fákkal, park széli árusokkal és persze sok másik kutyával. A gazdikkal nem igazán szoktam barátkozni, általában egy kávéval vagy fánkkal a kezemben figyelem a lányaimat. Apark széléhez érve máris lecsatolom a pórázt és következő pillantban már Zafír messze jár. Topáz mozgása még egy kicsit nehézkés, biztos vannak még fájdalmai, így ő csak néhány lépésnyire szimatol mellettem valamit a fűben. Rengeteg fajta kutya szaladgálni szinte naphosszat a fák között. Általában élvezem figyelemmel kísérni őket, mindegyiknek különálló személyisége van, de most nem sok kedvem van a sétához. Éppen az egyik árus felé veszem az irányt, egy jó meleg kávé reményében, amikor egy férfi ütközik nekem, aminek következtében kiesik a telefon a kezemből.
- Na! hajolok le, hogy felvegyem a készüléket. – régóta járok már ide, de olyat ritkán látok, hogy a gazdi jobban szalad mint a kutyusa mondom egy kissé megsértődve. Nem okozott nekem fájdalmat, csak nem igazán szeretem, ha az emeberek figyelmetlenek. Szememmel követem a férfi tekintetét amíg meg nem pillantom a vizelő kutyát. Hangos nevetés tör elő belőlem.
- Ahogy látom sietett, mert hívta a természet. És gyönyörű husky. Nekem is kettő van. mutatok a mellettem cammogó Topázra, majd ujjammal az egyik bokor körül szimatoló Zafír felé intek.
- Két kis rosszcsont. Én pedig Nadiya vagyok. nyújtom felé kesztyűs kezem.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Vas. Jan. 01, 2017 9:25 pm
 



 


Nadi & Jake

We love the dogs, aren’t?




Nem éppen egy roncshalmaznak képzeltem el magam így vasárnap reggelre, de a munka az megállíthatatlanul pörög, és neurológusként igen sok beavatkozásom van. A kórház egy örökös vesztőhely, és ha az ember ott éli a fél életét, akkor rájön, hogy a másik felében nem akar aludni, de ma igenis vágytam az ágyam után. A puha és a meleg jobban vonzott, mint a park, de nem én diktálom a feltételeket. A kutyáim még fiatalok, és energikusak, sőt mondhatni belevaló rosszcsontok. A nyolc hónap vízválasztó, és több figyelmet igényelnének, de nem lehetek velük a nagy huszonnégy órájában, ezért ha már otthon vagyok, akkor menjen az alvás rovására. Még ki sem szállunk a kocsiból, de az egyikük már nem is ismer kegyelmet. Miért van az, hogy a férfiakat a tökük irányítja? A nők sokkal kifinomultabban végzik ezt, és nem is rántanak magukkal a süllyesztőbe, de Dózer nem ennyire kedves, sőt az ösztönei vezérlik. A másikat még kordában tudom tartani, hogy ne essünk át tíz másik gazdán, de sikerül így is egyen majdnem átgázolnom. Észre se veszem eleinte, hogy kiverem a kezéből a telefont, mert jobban leköt a vizelő ebem. A helyzet az, hogy illene bocsánatot kérnem, de jobban leláncol a tudat, hogy visszatartsam a testvérét a másik vérebnek, és egyet tekerjek a csuklómon a pórázt illetően. A lány megjegyzésének van némi éle, így most már rá fordítom a figyelmemet, és a tekintetemet is. Szőke, és feltűnően csinos is.
- Helló…nem direkt volt, de amint látod már nem is én irányítok. – sóhajtok egyet, de a mosolya láttán nekem is egy fokkal jobb lesz a kedvem, sőt még dob egyet rajta, hogy neki is pontosan két huskyja van, mint nekem.
- Nem gondoltam volna, hogy van még egy akkora őrült ebben a városban, mint én. Eredetileg szánhúzók lettek volna, ha Alaszkában maradok, de itt más a klíma és a nevelési viszonyok is. Egyébként a nevem Jake, és ott a nagy gané Dózer, ő pedig itt Samira. – mutatok a mellettem lihegő kutyára, de szemügyre veszem az ő példányait is.
- Nagyobbak, mint az enyémek, de hihetetlenül szépek. Imádom a fajtájukat, csak azt sajnálom, hogy kevesen választják mégis őket. Nagy a térigényük, társas lények. Nem sokan viselik el, na de megint csak pofázok. – rázom meg a fejemet, és füttyentek Dózernek, hogy tolja vissza a képét hozzánk. Nem kell sok, hogy elinduljon az ismerkedés, és felmérje Topázt a bokor közelében.
- Ha már így egymásba gabalyodtunk, akkor nem lenne kedved meginni valamit? Eléggé hideg a reggel, és nekem nem indult be az agyam működése sem igazán. Reggel jöttem haza a munkából, orvos vagyok. – jegyzem meg, és ha elindulunk az egyik bódé felé, akkor rápillantok.
- Te mivel foglalkozol? A neved alapján azt mondanám nem is idevalósi vagy eredetileg, ugye? – egy mosolyt is elfojtok, aztán kénytelen vagyok Samirát is elengedni, mert nyüszít mellettem.

Vissza az elejére Go down
Nadiya Bishop
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Melanie Laurent
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
Hétf. Jan. 02, 2017 8:33 pm
 



 

Általában szeretem az időmet ebben a parkban tölteni. Boldoggá tesz ha a kisasszonyaimnak örömet tudok okozni vele, és persze nem utolsó sorban a sok szaladgálástól lefáradva könnyebb dolgom van velük. Félreértés ne essék, imádom az én kis virkonckáimat, de néha nagyon nehéz visszafogni őket, hogy ne tépjék szét az egész lakást. Kettejük közül is inkább Zafír a virgoncabb, néhány hónappal fiatalabb és türelmetlenebb természetű is. Topáz a betegsége óta nagyon visszafogott,. Az ilyen séták alkalmával ritkán – vagyis inkább soha – kerülök csak szóváltásba a többi gazdival. A jópofizás nem az én asztalom, az ismerkedés meg elég nehezen megy. Ez nem feltétlenül a többi ember hibája, egyszerűen csak az általam kialakított világba ez nem igazán fér bele. Mégiscsak egy sorozatgyilkos vagyok, így jobb ha minél kevesebb ember vesz körül, így biztosan kerülni tudom a lebukás veszélyét. Nem igazán akarom kockáztatni sem a szabadságom sem pedig az életem. Megpróbálom a tekintetemmel nem megölni a semmiből felbukkant férfit. Ő igazán nem tehet arról, hogy én antiszociális vagyok, és balesetek meg mindenkivel előfordulnak.
- Semmi gond, velem is gyakran előfordul, hogy a csajok irányítják az életem. Nem akartam bunkó lenni... A bocsánatkérése után simán megtehetném, hogy sarkon fordulok és ott hagyom, de a szavak csak úgy ömlenek belőle. Jó neveltetést kaptam ami nem engedi, hogy csak úgy faképnél hagyjam az embereket, egy kis beszélgetésbe pedig biztosan nem fogok belehalni.
- Szerintem elégedettek lehetünk ugyanis nekünk van a környék legszebb kutyái. és ezt minden elfogultság nelkül mondom neki. A husky azonkívül hogy gyönyörű jószág van benne elegancia és magabiztosság is. - Szóval te alaszkából származol? Nem éppen a szomszédban van. rázom meg a kezét. - Ők itt Zafír és Topáz...a lányaim. mutatok ismét a kutyusok felé, akik látszólag kedvelik a hirtelen jött társaságot.
- Hát igen. Az emberek szeretik a kényelmet és azért valljuk be, hogy mellettük az embernek nem sok ideje marad kényelmesnek lenni. Estére majdnem mindig szétszedig a lakást. gondolom nem mondok ezzel semmi újjat Jake számára. Felém intézett szavain kissé elgondolkodom, nem tudom mit válaszoljak neki. Igazából nekem is jól esne egy forró kávé, de agyam másik része arra sarkal, hogy lépjek le. Ismét belebotlottam egy emberbe, akinek az életek megmentése a szakmája, míg én pontosan az ellenkezőjét csinálom. De nem akarok mindig minden elől elszaladni, azt hiszem egy ártalmatlan kávé és beszélgetés még az én vasárnapomba is belefér.
- Miért is ne? Én is pont egy jó erős fekete után idnultam, amikor belém szaladtál. És hát hogyan utasíthanám vissza egy életmentő ajánlatát? Mindig jól jön az új ismeretség. követem az egyik park széli bódé irányába, miközben a négy rosszcsont mindent körbeszaladgál.
- Én orosznyelvtanár vagyok.   veszem elő a jól bevált hazugságot a tarsolyomból. Akár még igaz is lehetne, de én egy másik utat választottam magamnak, azt meg nem vághatom senki fejéhez, hogy gyilkos vagyok. Nem gondoltam volna a reggel, hogy társaságom is akad, ráadásul egy ilyen jóképű férfi személyében. Nagyon tetszik a szeme, valamiért mindig az az első amit megfigyelek egy férfin, a tekintet sok mindent elárul az emberről. Ahogy Antoine de Saint -Exupéry is megmondta: a szem a lélek tükre.
-Oroszországban születtem. Anyukám orosz míg édesapám amerikai. Körülbelül tíz éves korom óta élek ebben a városban. Időközben megérkezünk a fabódé elé.
- Egy jó erős feketét kérnék, tej nélkül és nagyon kevés cukorral. mosolygok rá Jake-re.
- Na és mondd csak, mire szakosodtál? Ha tippelnem kellene akkor kardiológusra vagy agysebészre tippelnék. támasztom neki a hátam az egyik öreg fának.


A hozzászólást Nadiya Bishop összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 06, 2017 8:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Kutyapark
 



 

Vissza az elejére Go down
Kutyapark
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: