KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Sunshine Tornastúdió

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzomb. Ápr. 09, 2016 4:18 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Barbara Lamb
Barbara Lamb
Inaktív

Avataron : Sasha Pieterse
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzomb. Ápr. 09, 2016 8:52 pm
 



 




Angliába azt tanácsolta a nőgyógyászom, hogy ha lehetőségem adódik itt, Seattleben járjak el terhestornára. Fogalmam sincs, hogy mégis az miből áll, de úgy döntöttem hallgatok rá. Bár az új lakóhelyemen még nem találtam meg az új dokimat, hogy megtudakoljam tőle, hol tartanak ilyen fajta tornákat. De gond egy szál se, hiszen a neten pillanatok alatt találhatók nem is egyet, csak hát az sem mindegy, hogy mennyire jó. Ebben viszont nem tudom kihez fordulhatnék segítségért, nem ismerek senkit aki hasonló cipőben jár, mint én. Körülnézhetnék valami terhességgel foglalkozó fórumon, vagy valami hasonlón.
Ahogy a neten böngészek, megszólal a telefonom.
- Szia anya! - szólok bele a készülékbe miután felveszem. Minden héten felhív egyszer, hogy az állapotomról érdeklődjön. Bűntudat gyötri, hogy kiskoromban nem kaptam meg tőle a kellő figyelmet és ezt most akarja pótolni. Meg persze a babára is kíváncsi, ő lesz az aki mindazt a szeretetet meg fogja kapni tőle amit én nem kaphattam meg.
- Persze anya, minden rendben. Nem, még nem találtam meg a megfelelő dokit – nem mintha túlságosan is törtem volna magam miatta.
- Igen tudom, hogy milyen fontos ez, egyszerűen csak még nem futotta az időmből erre is. De most keresek valami lehetőséget terhestornára – közben még mindig az oldalakat görgetem. Megakad a szemem egy hirdetésen, amin egy stúdió képe virít, rákattintok.
- Most keresgélek még csak, fogalmam sincs, hogy melyik lenne a legjobb de elmegyek egyre és ha nem válik be akkor legközelebb egy másikra megyek – ahogy betölt az oldal a menüben meg is találom az engem érdeklő részt. A kiírás szerint pont ma lesz az első foglalkozás. Az órámra pillantok. Ezek alapján még van egy órám elkészülni és odaérni. Felírom a címet és bezárom az oldalt.
- Igen anya itt vagyok csak találtam egy jó helyet ahol pont ma lesz az első óra. Most mennem kell, majd beszélünk. Szeretlek! Szia! - lerakom a telefont és elindulok a szobámba. Kellene keresnem valami csinosabb, de mégis kényelmes melegítőt, amiben tudok tornázni.
Beletelik vagy fél órába mire indulásra készen állok, de megérte. Ahogy végignézek magamon elégedett vagyok a végeredménnyel. Már csak oda kell érnem időbe. Lehet, hogy annyi nő között még tanácsot is fogok kapni a jövőre nézve és az orvost illetőleg.
A tömegközlekedésnek hála hamar a helyszínre érek és ahogy belépek egy hatalmas terem fogad, ami két fő részre van osztva. Az egyik helyiség főleg férfiakra specializálódott, ott vannak a nagyobb gépek. A másik egy függönnyel van leválasztva, az lesz az amit én keresek. Belépve látom, hogy már sokan összegyűltek, de szerencsére még nem kezdték el, úgyhogy nem késtem le semmiről. Keresek egy helyet valahol a terem végében, hogy ne lássanak olyan sokan bénázni. Nem sokat szoktam mozogni, így kíváncsi leszek, mit hoz ez az egy óra.
Remélem tetszik
Vissza az elejére Go down
Angelique B. Mallors
Angelique B. Mallors
Polgárság

Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzomb. Ápr. 09, 2016 11:19 pm
 



 

Barbie ¨ Angie


Rosezal nem jártam tornázni. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy szükségét érezzem és egyébként sem szívesen mozogtam volna már kismamák társaságában, nem hiányzott az, hogy furcsálkodva nézzenek egy tizenöt évesre. Tudom - és akkor is tudtam - hogy elkapkodott és óvatlan dolog volt amit Tristannel tettünk, de szóba sem jöhetett az abortusz. Nem olyan családban nőttem fel, ahol ebbe belementek volna és nála sem pártolta senki. Maradt hát az, hogy hozzájuk költöztem, s megpróbáltunk rendes családdá válni. A torna.. az kimaradt.
Most sem igazán a terhességem, sokkal inkább a felgyülemlett feszültség levezetésére irányuló vágyam az, ami elhoz ide. Kissé ugyan zavarban érzem magam - konditerembe sem jártam soha, és egyébként amennyire szociális lény vagyok a mindennapokban, a tornázás és ezek a fitness és társai női marhaságok annyira tudnak feszélyezni - de a mosolyom valódi legalább.
- Szia!
Fordulok oda a mellém telepedő lányhoz kedvesen.
- Mondd, hogy te is most vagy itt először.
Veszek fel kedélyes, csevegő hangnemet, s közben cinkos kacsintásra fakadok. Nem tudom, valamiért úgy vélem, hogy nem véletlenül foglalt leghátul helyet. Ha magamból indulok ki, akkor így lehet a legjobban elrejtőzni a kíváncsi szemek elől. S ki tudja miért, de ez a gondolat, hogy ketten osztozunk az első-de-nem-bálozók helyén megnyugvással tölt el.
Vissza az elejére Go down
Barbara Lamb
Barbara Lamb
Inaktív

Avataron : Sasha Pieterse
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyHétf. Ápr. 11, 2016 10:30 pm
 



 



Kíváncsian nézek körbe, figyelem a többieket akik hozzám hasonlóan lassan helyet találnak maguknak és letelepszenek. Elég vegyes korosztály gyűlt itt össze. Vannak jóval idősebbek, olyan 40 év körüliek és vannak még nálam is fiatalabbak. Jobban mondva csak két fiatalabb csajszi van, akik olyan 17 évesek lehetnek. Érdekes, én az ő korukban még egyáltalán nem gondoltam az anyaságra. Még most sem vagyok igazán biztos magamban, félek, hogy nem leszek elég jó anya. Még alig van valami tapasztalatom az életről, éppen, hogy magamra találtam és hamarosan már nem csak magamról, hanem egy másik emberi lényről is gondoskodnom kell. Vajon meg tudom csinálni, képes leszek normális gyereket nevelni? Olyat akinek teljesen más élete lesz, mint nekem?
Szeretném ha sikerülne, ha a jót tudná megtanulni tőlem. Akinek a kamaszkora nem arról fog szólni, hogy melyik nap kivel és hol szív be. Akinek nem csak felszínes barátságai lesznek, hanem megtalálja maga mellé azokat az embereket akikre számíthat. Ez a világ mát nagyon elkorcsosodott és én nem akarom, hogy rá  is ráragadjon ez a sok szenny. Érdemes egyáltalán egy ilyen világba gyereket szülni? De már úgy a szívemhez nőtt, hogy nem lennék képes elvetetni, ha egyáltalán ez a lehetőség még fent állna. Nem vagyok képben az ilyen dolgokkal.
Szia! - köszönök vissza, miközben letelepedem a földre. Kíváncsi leszek, hogy milyen feladatok lesznek, de remélem semmi megerőltető, mert nem igazán érzem jól magam. Már kezd elegem lenni ezekből az állandó rosszullétekből. Anyukám legalább ebben szerencsésebb volt nálam. Ő nem  sokat érzett meg a várandóságából. Csupán csak kívánós volt, de az nagyon és főleg a csokira. Aminek most én is nagyon örülnék, így lehet hazafelé beugrok a boltba és veszek egy táblával, vagy kettővel, vagy amennyire futja.
- Ezek szerint te is – elmosolyodom. Azért örülök, hogy van itt még olyan személy akinek ez a legelső órája. Így már sokkal nyugodtabban tudom majd csinálni a gyakorlatokat.
- Első gyerkőc? - nem néz ki többnek huszonötnél. De ki tudja a mai világban már bármi megtörténhet. Ma már a kislányok sem a babájukkal játszanak sokkal inkább a fiúkkal vannak elfoglalva. Már tizenkét évesen diszkóba járnak és ágyba bújnak a legújabb fiúikkal. Az én koromban még nem számított menőnek ilyen fiatalon elveszíteni a legdrágább kincsünket, de a mostaniak már a legelső szembejövő helyes srácnak kitárulkoznak.

Remélem tetszik
Vissza az elejére Go down
Angelique B. Mallors
Angelique B. Mallors
Polgárság

Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyPént. Ápr. 15, 2016 6:09 pm
 



 

- Igen. Egy kicsit izgulok is emiatt. Nem vagyok az a tornászós alkat. Valahogy sosem éreztem kényszert arra, hogy fitnesstermekbe járjak, így sosem bukott ki mennyire átaludtam a testnevelésórákat a suliban.
Vallom be őszintén, nem zavartatva magamat azon, hogy csak most szólítottam meg, s máris elárulok magamról dolgokat. Egyrészt sosem voltam zárkózott jellem, másrészt pedig szerintem ennyi bőséggel belefér kapcsolatfelvevő beszélgetéskezdeményezésnek.
Nem azt mondom, hogy baj lenne az állóképességemmel, fizikai munkát végzek és általában egészen jól bírom, de az is tény, hogy mostanában iszonyatosan fáradékony vagyok, legszívesebben egész álló nap csak aludnék. Rosezal nem emlékszem ilyesmire, lehet azért, mert akkor még bőséggel fiatalabb voltam. Hiába, az idő elég rendesen elszaladt, Rose már nagylány, vérbeli kamasz.
A kérdésére újabb mosoly kúszik ajkaimra.
- Második. De ettől még tornaszűz vagyok. Meg udvariatlan, ne haragudj. Még be sem mutatkoztam.
Csapok homlokomra teátrálisan.
- A nevem Angie, Angelique Roux. Hát téged hogy hívnak?
Azt nem kérdezem, hogy első gyermekét várja-e, hiszen oylan fiatalnak tűnik, de én csak ne ítéljek ilyesmiből, kiindulva azzal mennyi idősen estem teherbe Rosezommal.
Vissza az elejére Go down
Barbara Lamb
Barbara Lamb
Inaktív

Avataron : Sasha Pieterse
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyVas. Ápr. 17, 2016 3:45 pm
 



 




Teljesen egyet tudok érteni vele. Én se voltam az a kimondottan sportos lány. Anno a suliban belevágtam ebbe – abba, de az más, meg hát hamar fel is adtam mindet. A kézilabdás karrierem talán fél évig se tartott, a teniszezésnek pedig ép, hogy nekiálltam már abba is hagytam. Nem voltam kitartó.  Nem sok olyan sportágat tudok megemlíteni ami egy kicsit is érdekelt volna. Egyedül talán a lovaglás, azt nagyon szerettem. Amikor már egyedül lovagolhattam ki a lovardához közeli erdőbe, az valami fantasztikus volt. Az a csend és a nyugalom, nagyon jót tett és én is sokkal nyugodtabban tértem vissza a városba.
- Én sem pont a sporteredményeimmel tűntem ki a diákok közül, a suliban. Népszerű az voltam, csak egészen más okból kifolyólag – de abba most nem szeretnék belefolyni, hogy mi miatt. Amikor az egész elkezdődött még büszkén újságoltam fűnek – fának, hogy mi történt. Aztán az egész katasztrofális véget ért. Emlékszem arra a napra amikor először találkoztam vele. Azt hittem pokoli nagy mákom van, hogy annyi lány közül pont én tudtam meghódítani a szívét. Annyira boldog voltam vele, annyira csodás volt minden. Elvakított a rózsaszín köd és talán azért nem is láttam, hogy valójában milyen. Derült égből villámcsapásként ért amikor végül kiderült, hogy nem más, mint ő akar eltenni láb alól, csupán csak a féltékenység miatt. Sokkal többre vittem, mint ő. Már kezdett lecsúszni a ranglétráról, egyre kevesebb szerepet kapott. Én pedig tündököltem, hol egy fotó sorozat, hol egy interjú. Nem bírta elviselni, hogy az ő hátán felkapaszkodva lettem sikeres. Alakulhatott volna másként is, elérhettem volna máshogy is, hogy címlapra kerüljek. Vagy élhettem volna teljesen átlagos életet, de már felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha. A múlton senki se képes változtatni, ami megtörtént, az megtörtént és még ha nehezen is de el kell fogadni. Tovább kell lépni, még akkor is ha kínkeserves minden egyes mozdulat.
- A terhességem előtt főleg a táncban merült ki a heti mozgás. Minden héten diszkóban voltam, akkor is volt egy pár hónap kimaradás, de az is csak kényszerből -  térek vissza még egy gondolat erejéig az előbbi témánkhoz. Bár az is igaz, hogy havonta egyszer előkerültek a szekrény mélyéről a tornás DVD lemezeim és arra olykor, olykor mozogtam valamit. De az nem sokat számított. Anyukámtól jó géneket örököltem és így akármennyit ehetek, nem hízom meg annyira, mint mások. Előfordul, hogy rám is felszalad egy – két plusz kiló, de az hamar le is pörög.
- Barbara Lamb – a bemutatkozás a részemről is elmaradt. Túlságosan megörültem annak, hogy nem én vagyok az egyedüli aki először van itt. Tekintetem a hasamra siklik. Remélem, hogy a pocaklakóm is élvezni fogja ezt a röpke egy órát. Közben az edző a CD-lejátszóhoz lép és elindítja. Ritmusos, de nem túl pörgős zene hallatszik. A bemelegítést helyben járással kezdjük.
- Hányadik hónapban jársz? - vetek rá még egy pillantást. Majd visszafordulok az edző felé és figyelem a gyakorlatsort. Nem túl nehéz az összeállítás, de már öt perc után feladnám. Legszívesebben leülnék és nem csinálnék semmit. Figyelném a többieket, vagy elmennék haza. Nem is értem, miért volt olyan fontos idejönnöm. De legyőzöm a lustaságomat és tovább csinálom.
- Ki az orvosod? - remélem nem túl indiszkrét a kérdésem. De mivel én csak most költöztem ide, találnom kell egy jó orvost. Sajnos nincs időm mindegyiket végigjárni és úgy dönteni.
Remélem tetszik
Vissza az elejére Go down
Angelique B. Mallors
Angelique B. Mallors
Polgárság

Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyKedd Ápr. 26, 2016 8:49 pm
 



 

- Ha nem vagyok indiszkrét, akkor mi okból?
Teszem fel az első kérdést, ami eszembe jut. Mondjuk ránézve a szépségéért biztos népszerű lehetett, vagy a bájáért esetleg, de ki vagyok én, hogy találgassak?
Egy kicsit irigylem, valahol. Hiszen én estin fejeztem be az iskolát, s már akkor sem voltam éppen a népszerűségről híres, amikor épp jártam s nem voltam terhes, megesett. Mondjuk tény, hogy nem is hajhásztam soha azt a bizonyos figyelmet, egyszerű lány voltam mindig, semmi különleges. Hacsak nem a családi életem volt az, ami kiemelt a többi közül, vagy éppen az, hogy mindenki - nem túlzok, esküszöm! - az én bátyáimért rajongott, volt beléjük szerelmes. Étienne lógott ki talán csak egyedül. Büszke voltam rájuk, nem arról van szó, de jólesett volna ha magamért kedvelnek. Ezért is lepett meg, amikor Tristan felfigyelt rám. Aztán nézzük meg hová is jutottunk..
Erre a gondolatra elmosolyodom.
- Eszerint a discozene áll a legközelebb hozzád? Én magam a nagyon tüctücöset nem szeretem, s igazából a mozgásom egyik táncfajtára nézve sem tökéletes. Hiába, nem spanyol vagyok, hanem francia, hiányzik belőlem a latinos csípőringás.
Nevetem el magam. Félelmetes, hogy mennyi lényegtelen kis sületlenség tud eszembe jutni egy ilyen egyszerű helyen, mint egy tornastúdió. Hiába, antiszociális az sosem voltam, na meg ha zavarban vagyok, akkor még többet beszélek, mint egyébként.
- Tizenharmadik hét.
Tudom, hónapot kérdezett, de valahogy megszokás, hogy hetekben mérjem az időt. emlékszem, Rosenál is így csináltam, s ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy orvosilag mit szokás és mit nem. egyszerűen csak az egy hét beláthatóbb idő, mint a hónap, s így nem volt oylan közeli vagy épp annyira rémisztő, ami előttem állt. Most meg? Visszajöttek az emlékek, ennyi, semmi több. Már nem félek, egyszer már jártam itt. Az egyetlen, amik aggodalomra ad okot az a családi reakciók.
- Hát te?
Kérdezem én is, mert bár tudom, hogy mzgás közben nem kellene beszélni, mert nem arra való egy ilyen torna, de csak nem szólnak ránk..
- Dr. Callaghan a Wirginia Masonben. Miért kérdezed?
Sejtésem szerint nem azért, mert csak úgy érdkelődik, valahogy az a gyanúm van erre más oka is. Szívesen segítek amúgy, s ha már így eszembe jutott..
- Nem ő a legjobb, de a legnevesebbel érdekütközéseink vannak. Ő ugyanis a bátyám, s mégis bizarr lenne rokonnál szülni.
Mosolyodom el. Hiába, jó bornak nem kell cégér, nem is azért emlegetem Joëlt. Egyszerűen csak büszke vagyok rá, na. Ez csak nem lehet baj.
- Hová valósi vagy?
Vissza az elejére Go down
Barbara Lamb
Barbara Lamb
Inaktív

Avataron : Sasha Pieterse
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyVas. Május 01, 2016 9:29 pm
 



 





Angie & Barbie







Mielőtt válaszolnék végigmérem. Nem tudom kiben bízhatok meg és kiben nem, mert már nem nyílhatok meg bárkinek. Bár ő nem látszik veszélyesnek, de talán elítélne, ha mindent elmesélnék neki. Nem akarom, hogy itt is megbélyegezzenek.
- Ez egy elég hosszú történet  – nehéz visszatartani a szavakat, híres voltam a nagy számról is. Régen annyira könnyen jöttek a szavak, bárkinek bármit képes voltam magamról elfecsegni. Szerettem amikor velem foglalkoztak az emberek. Imádtam a reflektorfényben tündökölni. Annyira jól éreztem magam amikor mindenki velem foglalkozott. De tettem is azért, hogy felejthetetlen legyek. Hogy őszinte legyek kíváncsi lennék, mit cikkeztek rólam az újságok miután leléptem az országból.
- Nem tudnám megmondani, hogy melyik zenei műfaj áll hozzám a legközelebb, de igen szeretem a Dischka zenét is. Bár a legtöbb mai sláger bejön – változó zenei ízlésem van, ahogy a rapet úgy a rockot is ugyanúgy meghallgatom. Csak legyen jó a szöveg és utána a többi már nem számít.
- Francia vagy? - kerekednek el a szemeim. Amikor a nevét említette fel sem tűnt, hogy esetleg ő is európai országból származna.
- Ha megkérdezhetem mikor költözték Amerikába és mi hajtott ide? Esetleg a nagy almába készültél és itt kötöttél ki vagy valami egészen más oka van, hogy Seattle-be jöttél? - kíváncsiskodom. Vajon neki mi oka lehetett arra, hogy elhagyjon egy gyönyörű országot. Én többször megfordultam Párizsban és imádtam. Annyira varázslatos hely és méltán érdemelte ki a szerelem, a fények és divat fővárosa nevet.
- Miért jöttél el Franciaországból? Párizsnál szebb várost alig ha találni, legalábbis szerintem  – bár igaz, hogy kicsit koszos és zsúfolt.
- Oh, én még csak 8 hetes vagyok, de már alig várom, hogy megszülessen. A reggeli rosszuléteket már alig bírom, de valahol azt olvastam, hogy a negyedik hónap környékén elmúlnak – nem tudom mennyi igazság tartalma lehet, de nagyon reménykedem benne.
- Most költöztem ide és még nem találtam meg a legjobb nőgyógyászt aki még megbízható is. Milyen néven kereshetem a bátyád?  - az ő esetében valóban elég bizarr lenne, de ha ő a legjobb akkor nekem megfelelne.
- Angliából költöztem ide  – vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy onnan menekültem egészen idáig.


 




Vissza az elejére Go down
Angelique B. Mallors
Angelique B. Mallors
Polgárság

Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyHétf. Május 09, 2016 8:50 pm
 



 

- Igazán nem szeretnék vájkálni!
Visszakozom, amikor megérzem bizonytalanságát. Lehet, hogy csak én képzelem be magamnak, de ettől még felüti bennem a fejét némi kellemetlen érzés ezzel kapcsolatosan, hát nem átallok meg előállni mindazzal, amit mondtam. Igazán nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, nem vagyok az, aki ne fogadná el, ha valamibe nem akarják beavatni igazság szerint.
- Ha nem akarod, természetesen nem mondod el, nem erőszak. Alapvetően kíváncsi természet vagyok, de elfogadom a nemeket is. Más se hiányozna, semmint valakinek a személyes szférájába másszak az erőszakoskodásommal!
Csapom össze kezeimet talán picit hangosabban a kelleténél. Ezt onnan realizálom, hogy valaki hátrafordul felénk. Zavartan elnézést kérek tőle, majd visszafordítom figyelmemet Barbie felé.
- Igen, Franciaországból származom, de már nagyon régóta élek itt Seattleben.
Hogy mióta? Na ez részemről lesz olyan kérdés, amiről nem szívesen beszélek majd, bár igazából ahogy magamat ismerem, úgysem tudom megállni, hogy Elroyt szóba ne hozzam. Hiszen hiányzik. Hiszen szerettem. Hiszen a halála hozta a családot ide.
És lám, a kérdésre nem is kell sokat várnom.
- Akkor jöttünk, amikor a legidősebb testvéremet eltemettük odahaza. Nem kérdeztem soha, hogy miért éppen ideköltöztünk, így esett. Tulajdonképpen itt nőttem fel, de megtartottuk az anyanyelvünket, s a francia hagyományainkat is. Így mind a mai napig kétnemzetiségűnek érzem magam.
Elroy betegségéről nem szívesen beszélnék itt és most, sőt, semmikor. A leukémia olyan dolog, aminek még a kiejtését is kerülöm azóta és Damoklész kardjaként lebeg a fejem felett, nehogy valaha újra felüsse a fejét egyetlen rokonomnál. Vagy bárkinél, akit ismerek. Felnőtt fejjel sem viselném jobban, azt hiszem.
- Párizs tényleg szép, de vannak az országnak annál szebb tájai is. Én jobban kedvelem a francia vidéki életet, hogy őszinte legyek. Utaztam már az idősebb lányommal egy a bátyáimmal vissza Franciaországba, de elkerültük akkor is a nagyvárosokat.
Figyelmesen hallgatom mindazt, amit a terhességéről mond, s közben meg kell állapítsam magamban, hogy rettentő szerencsés vagyok, hiszen nekem egyik babánál sem voltak reggeli rosszulléteim. Mondjuk igaz, hogy helyettük volt mindig problémám a szédüléssel é az ájulás-közeli helyzetekkel, de ez nyilván abból adódott, hogy amúgy is nagyon rosszul tűri a szervezetem a stresszt, így a terhesség csak felerősítette ezeket a tüneteket nálam.
- Elmúlnak, igen, bár ez is egyénfüggő. A bátyám neve pedig Dr. Joël Roux.
A második keresztnevét feleslegesnek tartom elmondani, így is meg fogja találni.
- Miért épp Seattle?
Kérdezem, s ha közben kiderül, hogy már válaszolt ezekre nekem, ugyan el fogom szégyellni magam kissé, amiért figyelmetlen voltam, de ez a gyakorlat.. nem nehéz, épp csak már most nem tudom miről beszél a torna vezetője. Hát igen, talán nem beszélgetni kellene közben.. mint a rossz gyerekek. De én élvezem, Barbie nagyon kellemes társaság.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyPént. Júl. 22, 2016 4:21 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Okt. 19, 2016 9:00 pm
 



 

Tara & Maximilian

Szerda este, a heti két vívóedzés egyike a Sunshine termeiben. Nincs túl későn, hogy diákok is lejárjanak, de ahhoz sincs túl korán, hogy  a munkahellyel rendelkezők bevállalhassák. Mint én is például. Szerencsére sikerült úgy kikönyörögnöm az órarend elosztást az intézetvezetőtől, hogy erre az időpontra lehetőleg semmilyen szemináriumot, vagy előadást ne rakjanak már be nekem. Eddig egész jól működik a dolog szerencsére, így lehet az, hogy most is itt vagyok és már meg is kezdődött a foglalkozás. Természetesen csoportokra osztottam már a sorakozónál az embereket: a haladók akik jól felszereltek s hozzám hasonlóan plasztront és vastag vívókabátot hordanak, hónuk alatt vívómaszk, kezükben a megfelelő sportkard, mellettük a középszinten állók, akik még csak saját kardra és kesztyűre ruháztak be, majd a kezdők, akik szintén ízlés szerint öltöztek szabadidő ruhába, nekik pedig az egyesületi, kincstári sportkardok lettek kiosztva. Az én vívószerelésem a többiekével ellentétben teljesen fekete, akárcsak a segéd edzőmé, hogy meg lehessen minket különböztetni. A gyors köszönés és bevezető már megvolt, a segédedzőmet a haladókkal hagytam a  terem egyik sarkában, hogy küzdjenek, a középhaladókat pedig igyekeztem párba állítani a kezdőkkel, bár a legújabb jövevénynek így sem jutott pár, így a hölgy az én társaságomat "élvezheti". - Rendben, akkor nézzük a vívóállást, és a lábmunkát. - a középhaladók mind beállnak a kezdők mellé, hogy mintát mutassanak majd nekik. - Mint mondtam, az alapállás az, amikor a lábak nyújtva, a sarkak derékszögben összeérnek. - ellenőrzöm, hogy ez megvan, majd folytatom. - Vívóállásba úgy lépünk, hogy az elől lévő jobb láb előre lép két lábfejnyit, a térdek rogyasztanak, súlypont lent, a testsúly a két lábra fele-fele arányban terhelődnek, ez az úgynevezett ötszög-állás. - ellenőrzöm ennek is a végrehajtását, hogy utána jöhessen a következő instrukció. - Innen úgy fogunk előre lépni, hogy az elülső lábat emeljük, majd először a sarok éri a padlót s mikor a teljes talp leérkezik, azzal egyszerre érkezik meg a bal láb is. - természetesen egy-két lépéssel be is mutatom ezt. - Na, nézzük, irány a terem másik vége! - adom ki a végső utasítást s figyelem a produkciót. Az újonc hölgyeményre pedig különösen figyelmet szentelek, hiszen neki ez még teljesen új és mellette nincs rutinosabb, aki figyeljen.
Sunshine Tornastúdió C41c95ff1e4ec9673e54b65c271f584d
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Okt. 19, 2016 9:32 pm
 



 

// Maximilian //

- Figyelj Jean, felejts el! Töröld ki a telefonszámom a mobilodból és soha többé ne szólj hozzám! - feldúltan ácsorogtam a tornastúdió kétszárnyas ajtaja előtt, amit eddig csak kívülről láttam, s ha Jean most itt lenne, akkor ez megváltozna. Rimánkodott, kérlelt, két hétig rágta a fülemet, hogy kísérjem el, jöjjek vele és legalább nézzem meg egyszer, talán kedvet kapok a böködöléshez, de egy picsa éppen most gondolta úgy, hogy világja dobja a kölykét, az én kedves és önfeláldozó barátnőm pedig kapva kapott az alkalmon, hogy elvállaljon egy újabb műszakot. Ideges voltam és puffogtam!
- Szia... - mosolygott rám egy kedves arc, egy végtelenül kisportolt, talán harmincas férfiállat, én pedig rögtön elfelejtettem, hogy miért is vagyok haragos. Ha mindkét ligában játszik az ember, akkor könnyen elcsavarhatják a fejét. Visszaköszöntem, amit talán meghallott, mert visszafordult és tartotta nekem az ajtót. Mégsem veszett ki a férfiakból az udvariasság, s mivel cikibb lett volna beismerni, hogy a hülye barátnőm miatt inkább egy gombóc fagyival vigasztalódnék, mintsem izzadnék a gyurmarudik között, így elindultam felé.
Recepció, eligazítás, átöltözés, böködölő kézbekapás... Nos igazából nem is tudtam, hogy mi a francot keresek itt, mert tulajdonképpen nem hittem ebben az egészben. Úgy értem, megvan a technológiánk, hogy egy pár grammos rézdarabkát hangsebesség fölé gyorsítsunk irányított robbanással, akkor mégis mi a péklapát lisztes fogantyújáért akar valaki megtanulni vívni. Azonban vitt előre az áradat, s még mielőtt kettőt pisloghattam volna, egy feketébe öltözött férfi instrukciókat adott.
- Jobb láb ... két lábfej előre ... ötszög? Mi van? - matematikából sosem voltam jeles, inkább csak a kettes szintjét karcoltam, de nekem nem jött ki az ötszög. Elképzeltem magamat fentről, forgattam virtuális fejemet, de ez valahogyan nekem inkább egy amorf paralelepipedon (ne kérdezd erre honnan emlékszem) volt. És közben még egyedül is vagyok, a srác meg engem figyel. Össze kell magam szedni! Azt meg hogy érti, hogy amikor a sarok leér, akkor a másik is egyszerre ér le vele? Azt akarja, hogy eltörjem a bokámat? Én a fagyimat akarom!
~ Szedd össze magad kislány. Az a vén tata is a végén meg tudja csinálni, akkor neked is menni fog! - adom magam alá a lovat, majd megfeszítem az izmaimat, emelem a jobbat, sarkam le, talpam le, a bal lábam meg csúszik. Most ez jó volt? Király vagyok vagy király? Biztos jó volt, mert nem kiabálnak velem, szóval megint megcsinálom: jobb, sarok, talp, csúszik. Még mindig nem értem, hogy miért csinálom, de pöpec jó vagyok benne! Őstehetség...
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Okt. 19, 2016 10:06 pm
 



 

Pontosan óra percre kezdtük az edzést és nem vesztegetünk semmi időt: gyorsan kiadom a feladatokat és hozzálátok a személyes instruáláshoz is.Szezon eleje van több kezdővel, így ők jobban igénylik a figyelmem, a többiek majd elboldogulnak. Az alapokkal kezdjük persze. Olyan ez, mint az élet: először meg kell tanulni állni, majd járni és jöhet a többi. Ahogy ez egy gyereknek sem könnyű, úgy most sem lehet gyorsan tökéletes eredményre számítani, de én azért vagyok, hogy ezen dolgozzunk és a hibákat javítok, amit végigsétálva a soron, könnyedén eszközölök. Legvégül a legfrissebb résztvevőhöz érek. Látom, hogy nem stabil az állása, billeg, ahogy felveszi a helyzetet és nem érti igazán. - Nyugalom, csak lazán. Így nem lesz stabil és a lábmunka is instabil lesz.- válaszolok a motyogására, majd megkeresem a javítandó hibát. Enyhén megbököm a vállát, hogy érezze, könnyen kibillen az egyensúlyából. - Ezt kell kerülni. - az ilyen fizikai kvalitásokat, harci tudást a fizikai kontaktus nélkül bajos átadni, egy egyetemi előadóban ez nem járja, de itt igen. - Valahogy így. - felállok előtte alapállásban, majd abból lépek vívóállásba, hogy lássa profilból, hogyan is néz ez ki szabályosan. Utána mellé lépek. - Szabad korrigálnom? - kérdem a vörös nő szemeibe nézve s ha igenlő választ ad, úgy közvetlenül mögé lépek az ő helyzetét felvéve, lábfejemmel kicsit előrébb tolom az övét mert túl szűket lépett, szabad kezem finoman tolja kicsit lejjebb csípőjét, hogy jó helyre kerüljön a súlypontja is. - Na, így jó. - lépek távolabb, hogy megszemléljem az eredményt. Remek, most már jöhet a lépés, az elsődleges lábmunka. Instruálok, majd figyelem az eredményt. - Egész jól megy a csúszó lépés hölgyem. - állapítom meg pár ütem után. - Viszont ide az nem lesz jó. A lényeg, hogy amikor a jobb sarka földet ér, akkor emeli a bal lábát és amikor a jobb talpa padlót ér, akkor érkezik meg a bal láb is, tehát ez egy ütem, egy dobbanás. - mutatom be újfent, mire gondolok. - Azért van ez így, hogy amikor a talpak földet érnek, a lépéssel együtt a teljes testsúly lendületét beleadhassuk a vágásba. - mutatom be a folyamatot lassan egy fejvágáson keresztül. Türelmesen magyarázok, már azért is, mert látom valamelyest a vörös hölgyeményen, hogy igencsak keresi a helyét még... közben a vívókabát nyakát is meghúzgálom kicsit, mert mintha az előttünk lévő ökölvívók miatt jobban befűtöttek volna s beöltözve bizony megérzem a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Okt. 19, 2016 10:24 pm
 



 

Akkor mégsem megy olyan jól, mint ahogyan elsőre gondoltam. Egyensúlyról beszél, közben meg lyukat szúr az ujjával a vállamba, majd táncolni is felkér. Nem vagyok egy prűd lány, de mindjárt az első randin ilyen intim viszonyba kerülni? Na, de tanár úr, kérem!
- Persze, elvileg azért vagyok itt, hogy tanuljak. - duruzsoltam mély hangomon, ami inkább volt rekedtes, mint csábító. S majdnem felpofoztam magam, amiért ekkora hazugságot mondtam a másiknak. Mert igazából nem tudom, hogy mit keresek itt. Nem kellett volna bejönnöm, nem kellett volna átöltöznöm, nem kellett volna kardot rántanom... de megtettem és ha már itt vagyok, akkor esetlegesen jól is csinálhatnám, nem? - Még mindig nem értem, hogy ez miért ötszög, de el tudom fogadni, ha maga mondja.
Elmosolyodom. Először, amióta lecsaptam a telefont. Végülis mi bántódásom eshet abból, ha egy órácskát törődök az egészségemmel? Úgyis csak otthon ülnék a netet bámulva vagy a tévére kérődzve. Azoknál minden jobb, még egy kis vívás is. - A hölgyem kifejezést viszont kikérem magamnak! Soha életemben nem viselkedtem úgy, mint egy hölgy és nem most fogom elkezdeni. Hívjon csak Tara-nak...
Kacsintok rá, amikor a zipzárját igazgatja, s igazat kell adnom neki, tényleg meleg ez a hely, én meg alig mozdultam kettőt, máris összeizzadtam a fehér pólómat. Csak pisztolytáskát ne növesszek, mindent, csak pisztolytáskát ne!
- Szóval akkor le a sarkam és szökkenek, mint egy zerge? - kérdezem magabiztosan, de nem várom meg a válaszát, hanem inkább csinálom az előbb ellesett mozdulatot. Sarok, talp, szökken... Félszeg szemmel nézek rá az oktatóra, majd újra: sarok, talp, szökken. Próbálok valami mosoly szerű képződményt az arcomra erőltetni, szemmel pedig kérdést formálok. Jól csináltam?
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Okt. 19, 2016 11:31 pm
 



 

Az átlagos kezdő hibák itt is megvannak, annak idején én is így kezdtem, így türelmesen, megértően, de határozottan magyarázok és ami még fontos: meg is mutatom, hogy mi miért nem jó, vagy hogyan kell korrigálni. Még ha ez bizonyos fokú illetlenséggel is jár, mert vívást oktatni tud olyan lenni, mint egy rossz film rossz golfozós oktatós jelenete. Lehet az sem segít, hogy a vörös leányzó igen szemrevaló teremtés, de profinak kell lennem, így teszem a dolgom. Még ha nem is nehéz rávenni magam...
- Jó hozzáállás. - kaptam már rosszabbat is, egyesek nem tudnak megbarátkozni vele, hogy elsőre nem jó valami, így fel vagyok már készülve minden gorombaságra is. Szerencsére most csak rekedtesen duruzsoló hangot kapok. Akaratlanul is átfut a kérdés az agyamon, hogy dohány formálta ilyenre az orgánumát? Ha dohányzik, az kiderülhet még, amikor tüdőt intenzívebben igénybe vevő feladatot kap. Szerencsére a katonai suli után én le tudtam tenni a cigit, bár ott, mint egy börtönben, még kamaszok közt is fontos volt. Látom még a kis bizonytalanságot a másikon, de alakul a dolog. - Majd egy papírra lerajzolom később, hátha úgy világosabb lesz. Bár nem ez a legfontosabb, hanem, hogy helyesen menjen és elég vívóállásnak hívni. - mosolyodom el én is. Az ő mimikája indukálja az enyémet is, kicsit megkönnyebbülök, hogy tán mégsem lesz olyan kihívás, mint amilyen nyakasnak gondoltam előre a hölgyeményt. - Akkor bocsánat Tara kedves, de az ártatlanság vélelme jár mindenkinek, amíg be nem bizonyosodott, hogy bűnös... - mosolyodok el újfent és kacsintok egy aprót, majd inkább rendezem arckifejezésem. Oké, kezdtem messze menni, ideje a feladatra koncentrálni. Tehát lábmunka. - A szökkenés külön lábmunka, kicsit másként működik, de a kecsesség hasonló. Lássuk! - lehet nem ugyan azt értettük szökkenés alatt s ez be is bizonyosodik. - Na, megy ez Tara! - bólintok, majd megtesszük az utat a falig, mellette haladok ugyan olyan lépésekkel. - Hátra nem megfordulunk és elsétálunk, hanem a bal láb vezeti a haladást és az ennyire nem szofisztikált, először a bal láb lép hátra, majd a jobb. A cél egyensúlyban maradni. - ha erre bólint, visszahátrálhatunk a másik falig. - Amit ma még megnézünk lábmunkából az a kitörés, utána jön a kéz mozgása. - folytatom, majd bemutatok egy kitörést. - Tehát, jobb láb lép előre, a bal helyben marad. A jobb térd derékszögben hajlik, a térdkalács nem megy a lábfej elé, a bal láb nyújtva, a talp nem emelkedik el. A felsőtest nem dől be, továbbra is szál egyenes tartás. Nos, lássuk! - fordulok az újak felé és elkezdek számolni, tízig, hogy a tíz kitörés alatt mindenkin javíthassam a hibákat. - Oké, kis lazítás! - jelentem ki, homlokom alkaromba törölve. - Jogos a kérdés, hogy mire jó ez az egész, hogyan is működik. A pihenő alatt, ebbe adok betekintést, na meg abba, hogy mit is lehet elérni. - magamhoz intem az egyik haladót, kérve, hogy hozzon két másik fegyvert. - Ezek nehezebb régi stílusú lovassági kardok, veszélyesek, de ettől érdekesek. - mutatom fel a pengét, majd tisztelgek Stannek. Ő visel vívósisakot, én viszont nem vettem fel. Veszélyes? Rettenetesen. - Ezt vívósisak nélkül nem érdemes próbálni. - egy huncut pillantást küldök a vörös hölgy felé, bár nem csak macsóság a döntésem, a meleg miatt nagyon nem akaródzik felvenni, ellenfelem vívókabátja vékonyabb, ő jobban bírja. Tisztelgünk és indulhat is az asszó. Ő magas, én alacsony pengeállásban állok s ezzel be is vonzom az első vágást arcra, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: a trükk ez volt, könnyen hárítom, majd rakom vissza az íves vágást, aminek a védése már meg is van ahogy vártam azt, csakhogy az én indításom csel volt, fokélvágássá alakítom egy elegáns csukló csavarással, találatot adva végig keresztben ellenfelem hasfalára. Találatot utána sem kapok, ám a második betaláló vágásom után megérzem, hogy gáz van: szemem előtt csillagok, a verítéket hidegnek érzem. Fojtogat ez a rohadt kabát most s pár tized másodperc alatt megjön a hőguta letaglózó hatása és a parkettre roskadok. Remek...

//https://www.youtube.com/watch?v=yJTg3i_SL5Q kicsit hibás a lábmunka, de érzékeltetésnek jó lesz Smile //
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyCsüt. Okt. 20, 2016 6:46 am
 



 

Haladunk kérem! Edző bá megdícsért, tehát szolgalelkűen követtem az utasításokat és ellépdeltem a falig. Valóban meleg volt, a vékony jóganadrág is úgy rámtapadt, mint egyszeri alfahím a plázacicára, de én bírtam. Mármint nem azért ücsörgök hetente kétszer fél órát egy szaunában, hogy egy ilyen helyzet eltántorítson.
Mutatja nekem a hátrálást, én is megpróbálóm a technikát, de bármennyire is könnyű elmondva, illetve egy évek óta vívónak ez a mozdulatsor, én azért küzdök vele. Kicsit olyan az érzésem, mintha heréket növesztettem volna és most ebben a hatalmas terpeszben nem akarnám összetörni a tojásokat. Na jó, talán túl pőre volt a megfogalmazás, de ezek csak gondolatok, senki más soha nem fog tudni rólunk, én meg jól elkacarászom magamnak a hirtelen kapott férfiasságomon.
Annyira figyelek a hátrálásra, hogy észre sem veszem a falat, de szerencsére vannak hátul lökhárítóim, amik felfogják az ütközés erejét. A plafont kezdem el vizslatni, majdnem kiszakad belőlem egy kuncogás, de megfogom, visszatartom, lenyelem és eltemetem valahová nagyon mélyre, hiszen máris haladunk tovább a tananyaggal: a kitöréssel. Talán van valami koncepció az edző bá módszerében... Az elején meghúzza az iramot, mindenkitől szinte lehetetlent kér, elkeni a pusztán érdeklődők száját az egyre nehezedő feladatokkal, hogy csak azok jöjjenek el a legközelebbi alkalommal, akik tényleg komolyan gondolják. Magam részéről még nem döntöttem el, hogy továbbra is a Sunshine Tornastúdió állandó vendége leszek vagy csak erre az egy alkalomra fogtam böködölőt a kezembe. Viszont itt most ki kell törni, én meg túlságosan azzal voltam elfoglalva, hogy saját gondolataimmal zsonglőrködjem. Rossz Tara!
- Szóval kitörés... Előre ... derékszög ... térdkalács ... egyenes... - az első még könnyű volt, már ha jól csináltam. Nem jött oda hozzám edző bá, szóval biztosan sikerült kitörnöm, szóval folytattam a másodikkal. Majd a harmadikkal, ami már nem ment annyira gyorsan és fájdalommentesen. Félreértés ne essék, sportolok. Nem sokat, de eleget. Nem is túl rendszeresen, de azért kell izzadnom azért, hogy megtartsam a formámat,  mert azok a bizonyos éclairek abban a bizonyos kedvenc francia cukrászdában bizony nagyon formabontó ételek. Azonban ilyen összetett mozdulatokat ritkán csinálok. A negyediknél már mélyebb levegőt veszek, az ötödikkel kicsit pihenek, a hatodiknál valahogyan furcsán szúrni kezd az oldalam. A hetedik hasonló koreográfiával bonyolódik le, a nyolcadiknál érzem az izzadságcseppet, ami a két mellem között csorog alant, a kilencediknél majdnem feladom és összeesek, de a tizedik ... no, az sikerült a legrosszabbul. És ezt emberek önként és dalolva csinálják? Őrültek!
Már csak arra a részre figyeltem, hogy kis lazítás... A böködölőt leteszem a földre, vizes palackért nyúlok és csak figyelem, ahogyan ez a szexi férfi felkészül a párbajra. Mosolyognom kell, amikor a sisaktalanság felett eltölt pár másodpercet, ahogyan keresi a figyelmem. Térdeim kissé elfáradtak, így legugolok, úgy figyelem az első asszót. Figyelem, de valahogy nem tudom követni az eseményeket. Nekem túl gyorsak ezek a nindzsa mozdulatok, mert kívülről bár látványos, amit ketten csinálnak, de nekem ez kínai. Az egyik újonc majdnem tapsot enged meg magának, amikor edző bá beviszi az első találatot, de még a nyilvános megszégyenülés előtt visszavonja a buzdításra irányuló mozdulatot. Újra kortyolok egy kevés vizet, majd visszazárom a palackot és megigazítom a hirtelen kontyot, amit még a tréning előtt rögtönöztem. Aztán valami baj történt...
Edző bá, aki ugye nem mutatkozott be különbe, amikor megtudta egyszerűen csengő nevecskémet, gellert kapott valamitől és mint egy felrobbantott gyárkémény, elterült a padló kemény faburkolatán. Hallottam valami nagy koppanást, amiről csak remélni tudtam azt, hogy a böködölője volt és nem a feje, de amint kiegyenesedtem, jobban szemügyre vettem a helyzetet. S a helyzet az volt, hogy mindenki lesokkolva állt a helyén...
Az újoncokat még megértettem, magamat is beleértve, hiszen böködölni jöttünk, nem hőseink bukását végignézni. De voltak itt már haladók, segédedző, meg ki tudja még kicsoda, és hogy én legyek az első, aki végül megindul feléje? Azt azért nem gondoltam volna... Megint fáj a térdem, hiszen amilyen gyorsan csak lehet, lezuppantam mellé, majd fülemet az orrához tettem. - Szerintem még szuszog... - erről a mellkas mozgása is árulkodott, legalábbis meg voltam győződve róla, hogy azt látom. Aztán lehet, hogy edző bá másként dönt.
Közben kicsit többen lettünk körülötte, a segédedző is ott térdelt szemben velem, próbált kemény maradni, de valószínűleg még sosem volt ilyen helyzetben, szóval igazából csak sűrűbben voltunk vele. Forróságot éreztem, amikor edző bá fölé hajoltam, és láttam a kidagadt ereket is a nyakán, úgyhogy gyors diagnózist állítottam fel: egy punci. Na jó, nem kellene ennyire szavatosan fogalmaznom, de egy férfi igenis bírja a meleget, akkor is, ha nagy a hőség. Szentem meg itt összeroskadt. Aztán végiggondoltam, hogy lehet, hogy agyvérzést kapott vagy megállt a szíve, én meg lepunciztam. Szép tőled Tara, mondhatom!
- Segítsen már! - förmedek rá a segédedzőre miközben a vívóruha zipzárját húzom le, és olyan akadályba ütközöm, amilyenbe még sosem: belebújós kabát. Értem én, hogy védeni kell a királyi ékszereket, de akkor is furcsán néz ki. Próbálom lefejteni róla a külső réteget, s végre a kismókus is észbe kap, mert ő is ráncigálni kezdi edző bá testéről a textilt. Nem kellene és ahogy így visszagondolok rá, szörnyen restellem, de amikor megláttam ennek az Adonisznak a testét, önkéntelenül is be kellett harapnom a számat.
A vívóruha ápol, véd és eltakar, de most kimutatta a foga fehérjét... Fókusz Tara, itt egy élet van a kezedben! Kicsatolom a nadrágtartót, már ha az van rajta, és kismókussal megszabadítom a pólójától is, ha volt rajta. Nem volt rá szükség, de végighúztam ujjaim a mellkasán, a barázdákon, amit kockahasnak szokás nevezni, majd felnézek a kismókusra. Valamit hallottam, hogy mondott, de nem értettem tisztán, mert én csak annyit akartam, hogy a vizes palack tartalmát arra a hasfalra öntsem és gyönyörködjek a csillogásban, a cseppek kajla versenyében, amíg elérnek a padlóra ... no, régen voltam már bárkivel, néha nekem is lehet piszkos a fantáziám!
- Hívjak mentőt? - ocsúdok a fantazmagóriából, amiért majdnem lekevertem kismókusnak egy pofont, de igaza volt, az emberélet a legfontosabb, az én vágyaim háttérbe szorulhatnak. Hirtelen azonban nem tudtam válaszolni, lenéztem edző bára, vissza kismókusra...
- Persze, miért ne? - lihegtem, majd visszatértem a mosódeszkára hasonlító felépítményhez és elképzeltem a nagymosást ... rengeteg szennyesem van, edző bá!
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyCsüt. Okt. 20, 2016 9:40 pm
 



 

Minden kezdet nehéz és ezért egy kezdőnek sem könnyű. Pedig lelkem látja az ég, hogy én a legalapvetőbb dolgokkal kezdem mindig. Nem mondom, hogy nem követelek, de itt el kell dőlnie, hogy valaki meg tudja tanulni ezt a mozgásformát, vagy van e kedve hozzá, mert ha nem, akkor itt érdemes rájönni. Persze a kezdeti sikertelenség nem tehetségtelenséget jelent, csak kell mögé egy erős akarat, az meg nem mindenkinek van sajnos. Annak idején, amikor igazán vívni kezdtem és még nyáron is bent maradtam inkább az internátusban (kicsit jobb volt akkor ott, mint otthon), akkor reggel hattól folyamatosan vívtunk és ha pihenő volt, akkor maximum ihattunk, de teljes csendben kellett állni és figyelni, merthogy a "pihenők" is szakmai magyarázattal teltek. Most viszont ideje a múltból visszarándulnom a jelenbe és inkább arra figyelni, hogy Tara ne hátráljon neki a falnak, így tenyerem kiteszem, hogy annak ütközzön a háta. - Fal. - legyezem meg finom mosollyal, aztán már ott sem vagyok, hogy bemutathassam a következő feladatot, ami nem más, mint a második legalapvetőbb lábmunka. - Igen, ezek a fő szempontok. - bólintok szavaira, majd számolni kezdek és figyelem a produkciót. Persze mindenkin személy szerint korrigálok és szegény Tara pont a sor végén áll, úgyhogy tőle pont a tizediket kell javítanom. - Figyeltem, eddig jól indult, de pár dologra figyelni kéne. - intéssel jelzem neki, hogy maradjon meg legyen szíves a kitörésben. - Először is, ha beledőlsz törzzsel, nem lesz stabil és nem tudsz belőle jól felállni, ezért lett egyre bizonytalanabb. - könnyedén fogok derekára, de csak hogy egyenesítsek rajta, már el is engedem. - A másik pedig a térd. Ha nem derékszög és előrébb megy, az meggyilkolja a térded ízületeit. - végül bólintok, hogy rendben, felállhat. - Mellesleg az alkatod és a mozdulatsor kivitelezésében megvolt a természetes tehetség hozzá, ezek apróságok. - teszem még hozzá, hiszen ez így is van. A többi kezdő kevéssé bír a női kecsességgel, amivel Tara ezt kivitelezte s itt éppenséggel nem hátrány. Végül csak pihenőt rendelek el a következő nagy egység előtt, amihez némi gyakorlati bemutatót is tartok. A terv az is, hogy az érdeklődést újra felkeltsük és motiváló legyen a dolog, ezért döntök a látványosabb, nehezebb pengék mellett. Nem is tudom, hogy perceken belül mi fog következni, akkor lehet nem emberkednék... hirtelen üt be a K.O. és nem nagyon tudok ellene tenni. Még a sötétség előtt a helyzet megalázó mivolta fut át a tudatomon, majd jön az önkívület némi időre. Lassan aztán kásásan átszűrődnek ebbe hangok, majd érzek valamiféle megkönnyebbülést is, egyre inkább. Mellesleg a vívókabát alatt,- ami extra vastag a többségéhez képest-, még van egy szürke izompóló is, persze teljesen átizzadva, de nadrágtartó nincs. Ahogy az egész lekerül rólam, már érzek valami érintés félét is, majd lassan visszatér a látásom ködösen, de alakul. Pislogok és már hallom tisztán, mintha csak víz alól jöttem volna fel, hogy mit beszélnek. - Nem kell mentő, csak sokkfektetés! - préselem ki magamból a határozottnak szánt mondatot, újonnan ébredő öntudatomnak hála. Remélem teszik amit kérek és úgy tűnik a segédedzőm meggondolja magát, mert hagyja a telefont és megtartja a lábam, amíg valaki csak eljut addig, hogy vizet adjon nekem. Iszok és elégedetten sóhajtok, mélyeket lélegzek. Visszatér a vér, megtelik oxigénnel, lassan fel tudok ülni, amit meg is teszek, nem túl hirtelen mozdulattal, majd felnézek az elképedt arcokra. - Folytassátok, Stan majd tartja tovább az edzést. Tara, lennél olyan szíves segíteni? - na nem abban, hogy talpra álljak, az megy magamtól is már, csupán nem lenne rossz, ha valaki mellettem lenne, ő pedig most a legnagyobb lélekjelenlétet tanúsította és az edzésről se fog egyelőre nagyon hiányozni, Stan nem fog tudni vele is foglalkozni. Persze dönthet másképp is, nem parancsolok én neki, de ha megteszi, akkor megindulunk kifelé a teremből. - Köszönöm a segítséget, hálával tartozom. - nézek szemeibe. Nem volt nagy vészhelyzet, de ha az lett volna, legjobban rá számíthattam volna, bármily fura is. Közben átfut az agyamon, hogy mintha ő egy-két perccel később ért volna be és lemaradt volna a kezdőknek tett bemutatkozásomról. - Maximilian von der Goltz a nevem, de szólítson csak Maxnek. - mutatkozok be és ha hagyja, még kezet is csókolok neki futólag. Hiába, az udvariasságot régtől verték belém s a bemutatkozást se tudom megejteni az apámtól korán eltanult hajdani német öntudatosság nélkül, holott nem kéne már az a "von der", de ez a fránya büszkeség... mindegy, kilépünk a teremből s akkor eszmélek rá, hogy amúgy alul vagyok csak öltözött, felül semmi... - Ömm a pólóm elkérhetem? - pillantok a ruhadarab felé, ami valahogy Tara kezében maradt.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyPént. Okt. 21, 2016 1:31 pm
 



 

Sokkfektetés... Kerestem gondolataim között, hogy mégis mire gondolhat edző bá, de egyszerűen nem jutott eszembe semmi. Aztán szerencsére kismókus kezelte a dolgot, és valahonnan mélyről, egészen az agyam egyik legelfeledettebb csücskéből rikkant fel a gondolat, hogy ezt tanultam! Arra már nem emlékszem, hogy miért is kellett egészségügyi vizsgát tennem, talán a jogsi vagy esetleg a középiskolában voltam ennyire eminens, de most, hogy így mutatják nekem, már meg tudnám én is csinálni.
Mindezek ellenére rosszallóan néztem a kockahas birtokosára, hiszen ez akár több is lehet egy szimpla ájulásnál. Mi van, ha valamelyik ér az agyában görcsölt? Vagy a tüdejében pukkadt egy hörgőcske? Nem vagyok orvos és olyan helyzetben sem vagyok, hogy megmondjam neki, mit csináljon, hiszen nem vagyok az anyja, a barátnője, de mégcsak az ágyasa sem ... bár pár ajtócsapkodást megérne és akár több lepedőmosást is. Nyugi Tara, már megint a lábad közt nőtt pókháló beszél belőled, nem kellene olyan dolgokba lovalnod magad, ami úgysem fog bekövetkezni. Biztos van valakije, az ilyen srácoknak mindig van valakije. Kicsit most irigykedtem is arra a sosem látott szerencsésre, aki ezt a csődört várja otthon.
- Naná! - mire is mondtam igent? Egy randira? Edző bá, én nem vagyok olyan lány, aki az első mosoly után bármire igent mond. Pedig megtettem, és próbáltam valamiféle zen állapotba kerülni, hogy elküldjem a bánatba a mindenféle gondolataimat azokról a fokhagymagerezd ülőgumókról, amiket olyan akurátusan figyeltem meg pár perccel ezelőtt, és próbáltam edző bá segítségére lenni. - Nem tesz semmit...
Hebegtem, majd egy nagyot sóhajtottam, amikor bemutatozott és kezet csókolt. Meg sem tudom mondani, hogy utoljára mikor csókoltak nekem kezet, manapság annyira kihalt ez a szokás, hogy teljesen elveszett. Nem mondom, hogy hiányolom, de nemes gesztus volt edző bától ... illetve Maxtól. - Tara Goglin.
Mutatkozom be én is, bár a keresztnevemet már tudta, most azonban már a teljes nevem tudásának birtokosa. Micsoda kiváltság!
- Biztos? - haraptam be alsó ajkamat, ahogyan talán utoljára végignézek azokon a mesterien megformált izomkötegeken, majd egy újabb sóhajjal a számon nyújtottam felé a pólót. - Nem ülünk le valahová? Kezdem érezni, amit az előbb a térdekről mondott és magának is jobb, ha inkább lecsüccsen. Mert, ha még szólna is előtte, bármennyire vagyok erős és független nő, szerintem nem fognék meg egy újabb esést...
~ ...bár nyugodtan leteperhetnél te emberállat! - Tara, az ég áldjon már meg, fog be! Leültök egy nyugisabb helyre, elcsacsogtok valami kellemes témáról, mondjuk az időjárásról vagy a Ganümédesz csillagrendszer kegyetlen csillaggrófjairól, csak fejezd már abba ezt a nyáladzást!
Teljesen igaza volt a hangocskának, mely inkább volt egy üvöltő amazon, mint egy kedvesen csengő hangú bakfis. Viszont hosszú ideje vagyok egyedül és ezt az amazon is tudja. Az életem megkíván némi alkalmazkodókésséget, hiszen nekem akkor ér véget a nap, amikor másoknak kezdődik, s akkor ébredek pihe-puha ágyikómból, amikor a lakosság legnagyobb része már a melóhelyről való hazajutáson töpreng. Isten lássa lelkem, próbáltam egy kapcsolatot is beleszőni ebbe az életvitelbe, de sehogyan sem jött össze. Most pedig egy edzőterem fekpadján csücsörgélek egy ilyen pasival, mert azt csak remélni tudom, hogy utánam jött a hívószavamra, és a vágyak, azok a piszkos és mocskos vágyak előtérbe kerülnek.
- Azt hiszem, még sosem találkoztam olyan emberrel, akit "von der"-nek hívnak. Holland? - komolyan képes voltam ezt megkérdezni? Most komolyan? Tényleg? Micsoda amatőr... Inkább iszom, illetve innék a vizemből, ha nem hagytam volna ott, ahol az előbb még félmeztelenül feküdt... Na most már elég lesz! Megint az amazon.
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzomb. Okt. 22, 2016 1:55 am
 



 

Kellemetlen eleve ájulásból eszmélni, de ebben a szituációban még inkább az. Ráadásul a jelek szerint környezetem egy tagja se figyelt Eü tanfolyamon, mert tanácstalanok mint a kisközség s idő kell, mire a kérésemre is kapcsolnak. Akárhogy is, megtörténik amit kérek s én hamarosan magamhoz is térek, a mentőt pedig elutasítom. Hitem szerint tudom, hogy mi bajom volt, ha pedig tévedek... nos, azért is hívtam magammal Tarát. - Hiába a rosszalló pillantás, nincs komoly baj. - persze, hogy kiszúrtam kissé kótyagos állapotom ellenére is, mert elég gyorsan tér vissza az énem. - Ha pedig igen, akkor majd hív mentőt. - persze megköszönöm segítségét, elvégre nagyon is kedves volt tőle, manapság meg elég sok "más valaki problémája" ember járja az utcákat. S hogy a korábbi apró csepp ecet mellé legyen még méz, bemutatkozáskor kézcsókot is kap. Jó, nem titkolom, hogy jó érzés kecses kacsóját egy pillanatra megfogni s a másodperc töredékéig felvillantani valamit egyetlen ajakérintéssel abból, amit egy nő ébreszthet, egy férfiben... de egyelőre még mindig sápadt vagyok és napirendre kell állnom. Neve is ismerősen csengett valahonnan, akárcsak orgánuma, de még nem azonosítottam be... viszont arra is rájövök, hogy az edzőtermi keretekhez képest is ledérebben öltözött vagyok a kelleténél, ezért elkérem izzadt pólóm. - Igen, a világért sem várnám el, hogy tovább fogdossa a büdös, összeizzadt pólóm. - mosolyodom el és aprót kacsintok, hiszen észlelem a hangjában rezgő érdekes csalódottságot, na meg ott az ajak harapdálás... Közben intek a pult felé is, ott pedig tudják, hogy m ia dolguk. - De célszerű lenne leülni egy kis időre. - bólintok. - A gond az volt, hogy a vívás előtt én már lenyomtam egy intenzív edzést és csak némi folyadékot pótoltam. Ráadásul oxigén hiányos környezetű edzéssel gyötörtem magam, így mostanra a hősséggel beütött a táplálék hiány, ezért ájultam be. - ecsetelem a dolgot, mire megérkezik a pultból az intéssel kért víz és némi fehérje szelet, ami most átmeneti megoldásnak jó lesz. Neki is esek, hogy helyre billenjek. - Hiába, megfeledkeztem az antik sorstragédiák és mitológia első számú tanulságából és a hybris, a gőg bűnébe estem. Elfelejtettem, hogy nem bírok már úgy és annyit, mint tizenévesen. - mondandóm közben Tara szépen csillogó víz-kék szemeit figyelve az én kékségeimmel. Semmi kétség, megkapó látvány a hölgyemény ezért is érzem jobbnak, ha megtisztelem a szemkontaktussal is, ahelyett, hogy arra kéne figyelmeztetnie, hogy a szemei fent vannak... a nők pontosan tudják, hogy mikor nézzük meg őket, én pedig ezzel tisztában vagyok s épp ezért nem bámulok, csak diszkréten adózok egy-egy villanásra a bájaknak azzal, ami jár nekik. Ha ez őt érdekli, akkor nem fogja elkerülni a figyelmét, ha pedig nem, nos... az is ki fog derülni és érteni fogok belőle. A mondókám is igaz, hiszen vívás előtt edzettem és persze gázálarcban oxigén szegény környezetet teremtve és jobban terhelve magam. Hülye katonai módszer, nem is mindennaposan alkalmazom, de tény, hogy régebben jobban bírtam. Bár Angliában még nyomtam, amikor másfelé utaztam, akkor kimaradt s az utóbbi időben se vettem elő. Az most bebizonyosodott, hogy már nem hányhatok csak úgy fittyet testem visszajelzéseire. Nem vagyok öreg, bőven erőm és teljesítőképességem teljességében vagyok, de akkor sem olyan a szervezetem, mint tizennyolc évesen, amikor sokkal jobban hozzászokott a sanyargatáshoz. Gondolataimból kérdése ránt ki, amire csibészes félmosollyal az arcomon felelek. - Majdnem, de nem talált. Német származású a családom és nem is tudom miért tettem hozzá, már évtizedek óta nem használjuk... - rázom meg a fejem. - Ha holland lennék, akkor van-t mondtam volna. - tény, hogy a múlt kis árnyéka ez a von der, bár nem hinném, hogy Tarát nagyon érdekelné a dolog története, az embereket általában nem köti le az ilyesmi. Ha nem is vagyok nagyon világos szőke, de termetem és kék szemeim azért elárulják, hogy bizony az ereimben ott csörgedezik a germán vér... és olykor olyan, mintha két felem lenne: poroszos múltú úriember és az ókor "vadember" germánja s csak szituáció kérdése, hogy mi jön elő. Ahogy megiszom a vizet és elfogyasztom az ételt, minden sokkal jobb és a gyors felszívódás miatt helyre áll végre a világ egyensúlya bennem, elégedetten mozgatom meg kicsit karjaim, majd veszem újfent szemügyre Tarát. - Remélem nem bánja, hogy itt kell velem üldögélnie, kint. Viszont tényleg hálás vagyok a segítségért és ha van pár perce, hogy viszonozzam, úgy szívesen meghívom valamire. Én például mindenképp szeretnék most enni valami normálisat. - igyekszem magabiztosan és határozottan elővezetni a kérdésem, bár afelől nincs kétségem, hogy Tarát komoly férfi figyelem övezi s könnyen válogathat és találhat jobb társaságot, mint az enyém, de próba cseresznye. Lehet, ez jobban fogja érdekelni, mint a vívás, mert a teremben láttam, hogy megvannak a maga kétségei. - Szóval ha van kedve, pár perc múlva találkozzunk a bejáratnál. - lehetőséget adok neki, hogy ha akar, eltűnhessen angolosan is, ha kellemetlennek érezné a szemembe mondani. Micsoda úriember vagyok! Vagy csak félek a visszautasítástól? Nem is tudom... minden esetre megyek, és az öltözőbe térek, ahol rövid zuhany után gyorsan átvedlek civilbe az izzadt göncökből: aláöltözetnek tökéletes fekete izompóló, merthogy erre kerül egy szürke sportzakó, alulra pedig egy feszesebb szabású, a zakóval egyező szürke nadrág, na meg fekete bőrcipő s hogy az edzés kellemetlen mellék illatát eltüntessem, a táskámban található markánsan fűszeres illatú Dior férfiparfümöm is bevetem. Használok én dezodort is, de egyszerűen az összeizzadt vívókabátnak van egy olyan makacs szaga, amitől sem az, sem a fürdés nem szabadít meg maradéktalanul, picit rá kell segíteni. Így elkészülve és vállamra vetett táskával várom a bejáratnál a vörös hölgyeményt, ha megjelenik.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyHétf. Okt. 24, 2016 7:26 am
 



 

A legtalálóbban Stephen Gore fogalmazta meg a tavalyi karácsonyi bulin, hogy miért vagyok még mindig vagy már megint egyedül: "Tara, te olyan vagy, mint egy ötven éves whiskey! A férfi gyönyörködik a látványodban, vágyik arra, hogy megkóstoljon, érezne és kívánna, de egyszerűen túl drága vagy ahhoz, hogy ténylegesen, akár csak egy kortyot is igyanak belőled."
Valójában sosem értettem, hogy mit is akar ezzel a magvas gondolattal kifejezni, de annyira rájöttem, hogy olyan nincs, hogy túl szép lány. A férfiak, és a nők is, ha már itt tartunk, elárasztanak kutató és fürkész pillantásokkal, némelyik lopva, mint az előttem ülő és protein szeletkét majszoló Max, vagy premier plánban stírölnek, mint a mellettünk lévő fekpadon szuszogó gyurmaroland. Megvallom, az előző módszer sokkal jobban tetszik, s csak edző bának, csak most egy kicsit ki is egyenesedem, hogy kebleim még dúsabbnak, még ellenállhatatlanabbnak tűnjenek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden természetes nálam, de büszke vagyok arra, ami most vagyok és elég sokat megteszek azért, hogy jelenlegi formám meg is maradjon.
- Egyáltalán nem bánom. - őszinte szavakkal válaszolok neki. - Tudja, valójában én egyfajta kíséret lettem volna az egyik barátnőmhöz. Ha jól tudom, éppen egyesületet akar váltani vagy valami ilyesmi, én meg elkísértem volna, hogy ne legyen annyira egyedül a nagy világban. A legutolsó pillanatban viszont lemondta... Buta, buta Jean.
Rázom meg kissé a fejem, majd a messzeségbe réved tekintetem. Néha még fáj, amikor találkozok vele. Nem volt hosszú a románc, de mindkét végén égettük a gyertyát, s elkerülhetetlen volt a katasztrófa. Most már "csak" barátok vagyunk, amit leginkább ő kényszerít ki belőlem, hiszen bennem még mindig ott pislákol a remény, hogy egyszer, talán... De Jean már továbblépett, legalábbis mindig azt mondja, és az is bizonyító erejű tény lehet, hogy felszedett magának egy másik csajt.
- Egy almás pite jól esne. - s valóban. Amilyen jó kedvem volt az előbb, annyira pillanatok alatt szállt tova a kellemes érzet. Jean még mindig meg tud bántani, még mindig tud izzó acélrudakat döfni a szívembe, de ő nem tehet róla, én vagyok az, aki képtelen elengedni őt, aki képtelen hátat fordítani. Mosolyt csalok az arcomra, amikor Max a bejáratot emlegeti, majd bólintok a felvetésre és pár szavacskával biztosítom arról, hogy ott leszek. - Ha öt perc múlva nem lennék ott, várjon tovább... Tudja, női dolgok.
Mosolyt csavarok ajkaimra, majd amikor Max távozik, én is felállok a fekpadról és a gyurmaroland mellett elsasszézva indulok a női öltöző felé. Nem mondhatnám, hogy túlságosan megizzadtam, de rettentően jól esett, hogy a langyos víz lemosta rólam az ötszög és a kitörések fáradalmait, s valahogyan lelkileg is rendbe rakott. S ahogyan meztelenül álltam a zuhanyrózsa alatt, ahogyan testemen végigcsorgottak a puha cseppek, végignéztem magamon és  csak nevettem. Jean szerette a szőrtelenséget, mániája volt a csupaszság, én pedig annyira készültem erre a találkozóra, hogy még a prémemtől is megszabadultam. - Buta, buta Tara...
Szakadt ki belőlem a felismerés, s azt hiszem kellett nekem ez a pár perc magány a hangosan csacsogó öltözőben, hogy helyére tegyem a dolgokat. Már a szekrényem előtt álltam, amikor a telefonon pötyögve küldtem el neki a következő üzenetet: "Találd meg a boldogságod, elengedlek. Tara."
Egy világoskék, mindkét combján hasított farmerbe préselem be magam, hozzá egy acélbetétes bakancsot húzok, mely éppen a térdemig ér. Vörös, minden sallangot mellőző ingpóló, egy vastag, fekete nadrágtartó, mely teljesen nélkülöz mindenféle funkciót, hiszen a farmert olyan bombabiztosan kitöltöm, hogy semmi esélye nincs lecsúszni. Záróakkordként egy kopott bőrdzseki, vállamra pedig egy motyós zsák, benne a félbeszakadt edzés relikviái, telefon a zsebben, sminket pedig viseljen, akinek két anyja van. Most egyáltalán nincs kedvem...
- Azt hiszem, más helyre készültünk az edzés végeztével. Kicsit alúlöltözöttnek érzem magam. - ezt azután a másfél perc nyáladzó fürkészés után mondtam, amit a recepciónál töltöttem, s ami kellett ahhoz, hogy oda merjek lépni ehhez a csődörhöz. Az egy tévedés, hogy nekem könnyű! Igen, tudom, hogy jól nézek ki, legalábbis erről meggyőzött a külvilág, de nekem is vannak fóbiáim, szorongásaim, kétségeim, nekem is vannak agyzsibbasztó pillanataim, amikor fogalmam sincs, hogyan kezeljek egy helyzetet, s most nekem kellett pár másodperc, hogy oda merjek menni Maxhoz és az ő kifutóra tervezett megjelenéséhez.
- De ha rám bízza magát, olyan élményben lesz része, amit még az unokáinak is mesélni fog... - nem, egyáltalán nem terveztem ezt a mondatot a zuhany alatt, s azt a mozdulatot sem, ahogyan a taxit intettem le. Tudod, az a szétesős, majdnem hanyattvágós, lazának mutató mozdulat volt, mire egy narancssárga kocsi fékcsikorgatva állt meg mellettem. Felpattintottam az ajtót, illedelmesen köszöntem, s vártam, hogy Max is csatlakozzék. - Jön vagy teljesen elijesztettem?
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
Maximilian Goltz
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyHétf. Okt. 24, 2016 10:55 am
 



 

A figyelem is eszköz lehet, ha jól használják s én valamelyest igyekszem is kihasználni. A többi férfi itt a teremben nem épp az összetett megközelítést alkalmazzák, de ez gusztus dolga. Na meg az is számít, hogy a női nemmel aránylag későn kezdtem meg az ismerkedést, tekintve, hogy nem koedukált katonai középiskolában töltöttem tinédzser koromat. Az egyetem jelentett változást, ott jöttem rá, hogy mennyi mindent kell ilyen téren tanulnom. De az egészből egy nagyobb fokú tisztelet bontakozott ki s ezt most is igyekszem megadni, amit apró jelzés alapján mintha értékelne is Tara. - Értékelem az őszinteséget. - bólintok. Visszás és zavaró lett volna, ha előad egy olyan változatot, amiről érzem, hogy nem stimmel. - És ez megmagyarázza, hogy miért vágott néha olyan arcot, mint aki eltévedt. - jegyzem meg mosolyogva, majd észlelek némi hangulatváltozást Tara viselkedésén, tekintete alapján már nem teljesen itt jár s tán nem is baj, így kevésbé figyel idióta lamentálásomra a fiatalság mulandósága kapcsán. Saját hülyeségem, hogy egy pár éve hajlamos vagyok bizonyos pillanatokban jobban öregíteni magam a kelleténél s most is ezt teszem, de rövid úton észbe kapok, megrázom a fejem és inkább a jelenre koncentrálok. Mondjuk arra, hogy minél hamarabb helyre rázódjak. A víz és a kis protein segített, de nem tökéletes megoldás, testemnek ennél többre van szüksége. Talán nem annyira, mint az az antik görög birkózó, aki egy komplett kis ökröt leütött, megsütött, majd megevett a városa agoráján, de ezzel a kis szeletkével messzire nem jutnék. - Rendben, akkor ez el van döntve. - bólintok örömmel, hiszen még társaságot is találtam ehhez a nos, bizonyos tekintetben megkésett estebédhez. De ha már ezt eldöntöttük, akkor ideje cselekedni is, mondjuk átöltözni. Így rövidesen mindenki a maga öltözőjében köt ki. Itt igyekszem magam ütemesen ráncba szedni, bár nem kapkodok, hiszen Tara kifejezésre juttatta, hogy nő lévén nem biztos, hogy villámgyors lesz. Tán nem is baj, kell az a pár perc nyugalom a zuhany forró vize alatt ami feltölt, majd jöhet a gyors törölközés és öltözés, ami után már a recepciónál várom meg Tarát, aki annyira nem várat meg s ezt egy mosollyal köszönöm meg, de ez persze megjegyzésének is szól. - Én speciel sehová nem készültem, de ide munkahelyről jöttem, ott pedig nem kifejezetten szeretek lezseren járni-kelni. - adom meg a választ, míg alaposabban szemügyre veszem, hogy mire gondol alul öltözöttség tekintetében. - Az összkép vitathatatlanul vagányabb, de ezt nem mondanám alul öltözöttségnek. Ha pedig béna viccet szeretnék elsütni, azt mondanám, hogy lehet alul öltözött, de fölül értékelt. - kuncogok s már ég a bőr a képemről. Uram atyám, hogy mondhatok ekkora baromságot? Mondhatom, rendkívül költői megszólalás volt s legalább olyan magvas, mint egy Horatius sententia. Lehet az a laza magabiztosság zavart meg, amit ez a Kirké tud tanúsítani, vagy az, ahogy a farmer tökéletesen hangsúlyozza ki alakját, ahogy korábban az edzőnadrág is, bár a foglalkozáson lényegesen szakmaibb szemlélettel néztem a világra s az ilyesmivel kevésbé foglalkoztam, most viszont ez már a múlté. - Ha azt mondja, hogy mesterszakács, nem fogom elhinni, mert az orgánuma inkább egy rádió műsorból ismerős... - igyekszem könnyed hangot megütni, miután napirendre térek megjegyzése után. Ha ittam volna, most köhögnék a félre nyelt kortytól, annyi biztos. Szavaim viszont arról tanúskodnak, hogy rájöttem a zuhany alatt, honnan is volt olyan ismerős Tara hangja. Direkt értelmeztem félre szavait, kulináris élvezettel azonosítani nem éppen burkolt ígéretét, de ettől még adósnak érzem magam valami frappáns válasszal. - "Trahit sua quemque voluptas." Mindenkit a maga vágya vezérel. - apró kacsintás és csibészes félmosoly kísérik szavaimat. Ó, a klasszikus műveltség mindig megmarad utolsó mentsvárnak és most némán köszönetet mondhatok Vergiliusnak a jól megfogalmazott szavakért. Nem is én lennék, ha nem így felelnék. - Nem ijesztett el, de szerintem a taxist hagyjuk útjára menni, mert én nem szívesen hagynám itt az autóm. - emelem meg a zsebemből előkotort slusszkulcsot, jelezve, hogy én bizony nem a taxi mellett teszem le a voksom s remélem elfogadja döntésem, mert tényleg nem szívesen hagynám itt a járgányt. Ha rábólint, akkor pedig vezetem a megfelelő irányba, ahol parkoltam a terem mellett. Nem nagy táv s egy gombnyomásomra, pittyen a riasztó, majd az autóhoz lépek, ahol kinyitom Tarának az ajtót. - Tessék parancsolni! - ha beszállt zárom, majd én is elfoglalom a másik oldalon a helyem. Nem egy mai darab a Fordom sőt, de ez egyfajta szerelem volt és tökéletesen fel lett újítva, így nem bántó, hogy egyébként negyvenkét éves idén a kicsike. A kulcs elfordítására pöccre indul és barátságosan brummog fel. - A helyválasztás ehetőségét viszont átadom, oda megyünk, ahová szeretne. - pillantok Tara felé s ha közli a célt, akkor oda is fogunk érkezni, a távtól függően rövid, avagy hosszabb időn belül.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyCsüt. Okt. 27, 2016 8:36 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptySzer. Nov. 02, 2016 10:48 pm
 



 

// Anabeth-nek

Visszatérés a tett színhelyére... Talán nem kellene ide járnom azok után, ami múltkor történt itt, de nagy lány vagyok és jól leinformáltam a recepciós kislányt, aki szivélyesen elmondta, hogy Max és a csipet csapata csak a délutáni órákban szokott jelen lenni, így az én hajnali szaunámat semmi nem befolyásolhatja. Azért sem, mert ilyenkor még nagyon gyér a látogatottság, nekem pedig néha kell az a fél óra egy-egy műszak után, hogy feltöltődjek.
Lassú léptekkel közelítem meg a szekrényemet, s nem tudom miért, de úgy közlekedek, hogy a lehető legkevesebb zajt csapjak. Rajtam kívül senki nincs az öltözőben, mégis a szokások rabja vagyok, hogy hajnali reggel hétkor nem hangoskodunk, a szekrény ajtaját nem csapkodjuk és még arra is ügyelünk, hogy a parketta a lehető legkevesebbet nyikorogjon. Mondjuk itt egy lazac színű járólap van, aminek esélye sincs bárki álmát megzavarni, de mint mondottam volt, a szokás nagy úr, én pedig engedelmeskedem neki.
Először is minden ruhámtól megválok, még az alsóneműnek is búcsút intek időlegesen, s a fülbevalóim, a gyűrűim szintén a szekrényben kötnek ki. Ezután egy kellemes, melengetően átölelő zuhany, mely nemcsak a higiénia alapfeltétele, de minden sminket leáztatok magamról. Végül egy hatalmas nagy fürdőlepedőbe csavarom hab testemet, felmarkolok egy másikat, amire majd feküdni fogok és irány az infraszauna.
Persze, szeretem a finn módszert, de most nincs se időm, se türelmem a hosszú rituáléra. Sajnos így a felöntések kimaradnak az élményből, pedig egy fincsi mentaolajos párásítás most nagyon jól esne. Mindig megnyugtat, ahogyan hallom a víz sercegését a felforrósított köveken, ahogyan az aromák átjárják a kis kabint és megtöltik csodálatosan illatozó felhőkkel. Most azonban erre nincs időm, mint már mondottam, csak fél órám van, mielőtt mehetek vissza a rádióba valami unalmas megbeszélésre. Semmi kedvem hozzá és álmos is vagyok, de a nagyvezír szava szent és sérthetetlen. Ott kell lenni, akkor ott kell lenni.
- Szia Bob. - köszönök a szaunamesternek, akiről megtudtam, hogy felesége van, két gyermeke és egy halom adóssága. Bob csak azért ül itt, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik véletlenül fullba nyomják a szaunát és elfelejtik, hogy mennyi az egészséges szint, ami fölé nem kellene menni. - Csak egy fél óra és már itt sem vagyok...
Csak bólintott, majd az utolsó előtti kabinra mutatott, ami az egyik kedvencem, hiszen ennél kisebb szauna nincs az egész létesítményben. Egy embernek tágas, kettőnek még pont megfelel, de háromnak már túlontúl szűkös. Így lehet, hogy általában egyedül hódolhatok ennek a szenvedélyemnek. Ma megelégszem egy kellemes 131 °F-tel (kb. 55 °C), had égjen a zsír és aszaldójak kisebbre. Az ajtót behúzom magam mögött, leterítem az egyik padra - a kettőből - a kezemben hordozott törölközőt, a másikat hanyagul a padlóra ejtem, s kényelmesen elhelyezkedem a hátamon, majd szememet becsukva várom a hatást, azt a jó melengető érzést és hangulatot.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyCsüt. Nov. 03, 2016 10:55 am
 



 



Tara & Anabeth (feat. Tallulah)


Két születésnapunk van. Egy amikor tényleg megszülettünk, pontosabban én megmurdeltem...meg az amit én választok. Nekem tök mindegy mikor van születésnapom, nem? Igaz Tallulah ilyenkor is picsog és nyavalyog, hogy már megint mit művelek, és milyen ruhába öltözöm és kikkel vagyok és….jön a sok felesleges locsogásával, de az igazat megvallva ez a nap az enyém, és ilyenkor azt csinálok amit akarok. Csak annyit kért, hogy vigyázzak a testére! Meg van ez a csaj húzatva? Ha megmihálylik akkor azzal magamat is kicsinálom, jóhogy vigyázok! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vágnék oda rendesen és ne élvezném ki ezt az egy napot! Na okés, hogy nem minden alkalommal nyomunk IHB bulit…
~ IHB? Ez nekem új...már megint egy új kód amit nem értek.~
- Iszunk Hányunk Belefekszünk. Ámátőr! Néha nem is hiszem el, hogy ebben a tudatlan fejben kell élnem nekem is. Hol éltél te eddig? Vödörben?- szóval az a lényeg, hogy ilyenkor tényleg én valósíthatok meg mindent amit csak akarok. Sok évvel ezelőtt találtuk ezt ki, és azért kaptam meg, hogy ne okozzon neki olyan sok gondot engem kordában tartani. Nem ezekkel a szavakkal mondta, de a tököm se fog olyan cizelláltan fogalmazni, ahogyan ő szokott. A barátait megpróbálom kerülni, de az ellenségeinek odanyomok rendesen. Ha már ő túl gyáva ezt megtenni. Már annyiszor mondtam, hogy ne engedje magát macerálni, meg cseszegetni, de állandóan elbújik a hülye ruhái, és a kiengedett haja mögé. Lehajtja a fejét, és úgy néz ki mint Szamara barna hajú verziója. Na hát én meg nem fogok így meghunyászkodni mint ő, és legalább ezeken az alkalmakon élünk. Persze jönnek a sápítozások, meg a nyavalygások, és a siránkozások. Mint egy kosár csipogó csirke, meg kell tőle bolondulni! Na amúgy szoktam én máskor is felszínre jönni, amikor eléggé maga alatt van, mert olyankor valakinek életben kell lenni kettőnk közül. Ezeken az alkalmakon amúgy ő olyan mintha kikapcsolták volna az agyát, és csak mered maga elé. De most tényleg, mondd meg nekem, nem jobb, hogy előjövök és kicsit felpörgetem a témát? Dehogynem! És akkor egy ideig kussol, nem szólal meg, majd amikor ráeszmél, hogy egy buli közepén tombol, akkor jönnek a szokásos nyafik….miért vagyunk itt, mit csinálunk,  menjünk haza….haza bazz’! Anyánk narkós mindennapjaiba, amikor a kanapén fekve a saját ürülékében találjuk meg és cipeljük a fürdőbe, hogy valami külsőt varázsoljunk neki. Jó lenne tudni miért csinálja, miért olyan fontos neki az a lotyó aki megszült minket, de azt mondta ezt úgysem érthetem. Hát akkor leszarom, ha ezt nem osztja meg velem.
~ Azért mert az anyám. Bármit is csinál, az anyám.~
-  És ha holnap kést szorít a torkodnak és kinyúvaszt azért mert a hulládért jó pénzt fizet valami nekrofil barom és abból tud venni stuffot, akkor is az anyád?
~ Akkor is!~
- Dzsízusz cseszd meg! Te elbaszottabb vagy mint gondoltam.- na szóval erről beszélek. Érthető szerintem miért szeretem időnként átvenni az irányítást, és ez leginkább akkor van amikor a születésnapnak kinevezett időpont elérkezik. Mint most is.
~ És ma ma mi program? Remélem ezúttal nem valami borzalmas házbuliba megyünk, ahol hagyod, hogy egy csövet nyomjanak a szádba és  egy tölcséren keresztül öntsék bele neked a piát.~
-  Hát nem rosszabb mint öt éve, amikor beszedtél egy marék gyógyszert és ugyanezt csinálták végig veled gyomormosás címszóval. Ebben legalább van élmény, abban mi volt a pláne? Meg akartál dögleni?
~ Csak fel akartam hívni magamra figyelmet.~
- ...amibe majdnem beledöglöttél.- azóta mondjuk nem csinált semmi ilyet. Nem mintha nem tartanék tőle, hogy egyszer nem fog összeomlani. Gyenge jellem...túl gyenge ami azt illeti, szóval sok melóm lesz még vele, mire ráncba szedem
- Szaunázni megyünk.- jelentem ki egyszerűen és elnyomok egy vigyort magamban, mert már előre hallom a felcsattanó hangot, ami meg is érkezik. Csak ne ismerném ennyire! Mondjuk ő is én vagyok, jóhogy ismerem!
~ Miiiicsooodaaaa? De ott pucérra vetkőznek az emberek és beülnek egy gőzös kis helységbe, hogy izzadjanak.
- Pontosan. És ne rémüldözz! Fogd fel úgy mintha uszodába mennénk.
~ De ott van fürdőruha.~
-  Na itt meg nincs. Ennyi.- nem érdekel mennyire tiltakozik én már eldöntöttem, hogy ez lesz a program és kész. Ezt akarom csinálni, ez ma az én születésnapom.
- Vagy jobban akarod, hogy leszopjam Sunders professzort a jobb falszerkezet átlagért?
~ ANABETH!!!~ felháborodása várható volt a múltkori után.
-  Na akkor meg pofa be, szaunázni megyünk!
Itt el is dőlt a téma, hogy fél óra múlva egy törölközőbe bugyolálva ( azért nem akartam, hogy infarktust kapjon szégyenében mire eljutunk a kabinokig) lecsapatott testtel indultunk el felfedezni a helyet. Sosem voltunk még ilyen helyen, és az igazság az, hogy most sem tudom mi merre hány méter. Egy idősebb fószertől kapunk törölközőt és jelzi, hogy az utolsó előtti kabinon kívül mindegyik szabad, bármelyikbe mehetünk. Vigyorogva indulok meg a vége felé…
~ Anabeth...ugye nem azt tervezed, hogy….~
- Csssss…..mókás lesz, meglátod.
~Neked!~
- Igen, de ne feledd ez az én születésnapom!
És mielőtt hallanám újra vernyákolni, már nyitok is be az ajtón, hogy meglepjem aki ott tartózkodik. Helyette ő lep meg engem.
- Aaaazdebazmeg!- úgy kibukik belőlem első reakció gyanánt, mikor tetőtöl talpig tetovált nőt meglátom. Mármint ez olyan lelkesedős reakció.
~ Anabeth...menjünk innen!~
Nem válaszolok neki, helyette szélesen elvigyorodom.
- Hello van itt helye három….akarom mondani kettő embernek is ugye?- nem mintha érdekelne a válasz lazán besétálok és dobom le magamról a törcsit.
~ Anabeth én félek!~
Hát nem leszarom?
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
Tara Goglin
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió EmptyCsüt. Nov. 03, 2016 1:30 pm
 



 

Különösképpen élveztem a hőséget, annak ellenére, hogy inkább téli lány vagyok. Bostoniként hozzászoktam ahhoz, hogy a hideg évszakban jóval fagypont alá kúszik a hőmérő higanyszála, s amióta Seattlebe költöztem, ez nem sokban változott. Kicsit talán más az itteni hideg, de ugyanúgy képes vagyok egy szál miniszoknyában és vékony pulcsiban flangálni a belvárosban, mintha éppenséggel a legnagyobb hőség lenne.
Most azonban messze küldöm a zimankós gondolatok, s teljes egészében átadom magam a szauna adta lehetőségeknek. Testemen vékony filmrétegként terült szét az izzadság, de hagyom, nem törődök vele, meg sem próbálok tenni ellene. Agyamban a kusza gondolatok kiegyenesednek, nyugodtan fel tudok készülni az előttem álló találkozóra, a nagyvezírrel tartandó szokásos, havonta megtartandó koketálásra. Gondolataimnak azonban valami gátat vet, s talpamon érzem, ahogyan a nyíló ajtón beáramló hidegebb levegő kellemetlenséget okoz.
Két lehetőség adott: vagy telt ház van és mindegyik másik szauna foglalt, vagy Bobot egyáltalán nem érdekelte, hogy szeretek egyedül lenni. Az fel sem merül bennem, hogy a magányomat megzavaró készakarva nyitott rám. Pilláimat megrebegtetem, s fogadom a káromkodásba oltott bókot, apró mosolyra húzva ajkaimat. Szeretem, ha reakciókat váltok ki az emberekből, bár leginkább a hangommal teszem mindezt, most látványom ingerelte a kibukó reakciót.
Fejemet megemelem, ránézek a lányra, majd visszaengedem magam a padra. - Persze, érezd magad otthon...
Nem törődtem túlzottan a másikkal, s próbáltam visszaterelni magamat a nyugalom szigetére, de valahogyan mégsem sikerült. Arcomra fintor ült ki, szememet újra kinyitottam, majd a plafont kezdtem vizslatni, mintha onnan számítanék valamiféle isteni megváltást, s a kellemes gondolatokra vezető ösvény térképét. Nem sikerült, így felülök, pár kósza hajtincset elterelek izzadt homlokomról, majd figyelmemet a lányra terelem.
- Nyugodtan vedd le a törölközőt, nem zavar. S különben is, úgy sokkal több haszna van a szaunának, mint textilbe csomagolva. - mondom ezt úgy, mintha evidens lenne, hogy a másik még életében nem volt ilyen helyen. Felálltam, a hátamra ragadt lepedőt újra eligazgatom a padon, hátamat mutatva addig is neki, illetve a hátsómat ... fedetlen, anyaszült meztelen hátsómat. - Remélem, téged sem zavar a meztelenség.
Mosolygom el magam, ahogyan hátrapillantok a lányra, majd hasra fekszem a lepedőn, bár ezt a lépést abban a pillanatban megbántam, amint kigondoltam. Nem tudok túl hosszan hason feküdni, s erről Adriana és Sophie tehet... Gyűlöllek érte Kurt Bennings, hogy elnevezted a melleimet és annyira megmaradt bennem a kettős neve, hogy azóta is újra meg újra használom.
- Százharminc fokot állítottam be magamnak, ha kevesled vagy sokallod, nyugodtan állíts rajta. - szavazok neki bizalmat, hogy nem fog a termosztáttal babrálni, majd újra megpróbálom a meditációt és a gondolatok kizárását. Talán most sikerül.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Sunshine Tornastúdió
Sunshine Tornastúdió Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Sunshine Tornastúdió
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: