HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Bejárat és udvar

Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Bejárat és udvar
Szomb. Ápr. 09, 2016 6:56 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Hétf. Ápr. 11, 2016 12:14 am
 



 


Nem szép dolog. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem az, de egyszerűen nem vagyok hajlandó lemondani a fejemben megszülető lehetőség kiaknázásáról. Ez nem arról szól, hogy tönkre akarnám tenni őt, ez egyszerűen Baileyről szól. Nem másról. Mert egy anya számára legyenek a gyermekei a legfontosabbak.
A munkahelyváltás legalább annyira megviselt, mint Violetet az iskolaváltás, de megtette a kedvemért, mert jóhiszemű gyermek, minden szavamat készpénznek veszi. És ha én, mint az anyja azt mondom neki, hogy itt jobb lesz, hogy majd minden rendbe fog jönni, akkor nem kételkedik. Sokkal jobb ember, mint amilyen én valaha voltam, vagy amilyen leszek.
- Sziasztok!
Köszönök el a kolléganőimtől, kikkel (legyen bármilyen furcsa) azonnal megtaláltam a közös hangot. A személyiségem mosolygós fénye semmit sem kopott, ugyanaz vagyok, aki régen is. Talán plusz-mínusz 5 kiló a változás rajtam, de az meg nem csökkenti mosolyom intenzitását.
A parkolóba menet - nem, mintha lenne autóm, de erre a legrövidebb az út a buszmegálló felé - veszem elő telefonomat, hogy menet közben tárcsázzam Thaddet. Megígértem neki, hogy felhívom, mert Violettel félbehagytak egy témát az este és az utolsó kérdésére nekem kell válaszolnom. Hiszen rajtam áll, vagy bukik, hogy a kisasszony elmehet-e.
- Hallo! Szia, itt Amy.
Mutatkozom be megszokásból. Úgyis felismeri a számomat, a hangomat.. vajon még mindig ugyanaz az egyedi csengőhangom van beállítva, mint rég? Egek, imádtam azt a számot (egy fél élettel ezelőtt).
- Nem rosszkor?
Kérdezem, miközben helyet foglalok a megállóban. Vállammal szorítom fülemre a telefont, s a táskámban kezdek kotorászni a fülhallgató után. Headsettel jobb szeretek beszélni, akkor utazás közben mindkét kezem szabad. Bérletet előhalászni, holmit cipelni.. praktikum.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Kedd Ápr. 12, 2016 10:29 pm
 



 





A nyálam szó szerint a párnára csorog öntudatlan és mély álmomban. Azt hiszem elmúlt reggel 6 is, mire befejeztem az épp aktuális fejezet átírását, amin dolgozom. Éjjel valahogy jobban ment – megy általában is, de az most mindegy – és nem hagytam abba az alvás kedvéért. Következésképpen akkor zuhantam ágyba, amikor mások kelni szoktak és rögtön be is aludtam.
A telefon csörgésére riadok fel, hirtelen felülve és kapva a készülék után – Rosie Anne is lehet azzal, hogy baj van – meg se nézve ki is a hívó fél, csak rákoppintok a fogadásra és már bele is gurgulázok.
- Halló? – bennem a lendület, hogy megkérdezzem Rosie mi baj?, de tekintve, hogy a másik oldalon lévő tárcsázó megelőz, csendben maradok.
Összeráncolom a szemöldökeimet és megdörgölöm a képem, próbálva magamhoz térni, miközben hunyorogva próbálom meg leolvasni a falon lévő óráról, hogy mennyi is az idő pontosan.
- Amy? Nem, nem rosszkor. Mi van Vioval, baj van? – szedem össze lassacskán magam és a szavakat is, amelyek nem könnyen szöknek a nyelvemre.
Felülök az ágyban, a lábaimat is kissé felhúzom, várva arra, hogy kiderüljön miért is a hívás vagy, hogy mihez kellek pont én.
- Te jól vagy? Vagy Baileyvel van valami? – teszem hozzá kisvártatva, megpróbálva kipuhatolózni, hogy vajon mit szeretne mondani.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Szer. Ápr. 13, 2016 7:47 pm
 



 

Már rég nem szisszenek fel, hallva az efféle kérdéseit. Volt, amikor kifejezetten zavart az, hogy az első kérdése mindig Violethez kapcsolódott, s el kellett számoljak háromig, mielőtt újra szóltam volna hozzá ilyenkor. Most viszont? Egyszerűen csak kedvesnek gondolom tőle, s nem misztifikálom túl. Már csak azért sem, mert alapja van arra, hogy ilyen legyen, s az eltelő évek lecsendesítették a bennem élő indulatot.
Én hagytam el.
Én hibáztam.
- Nincsen semmi baj.
Nyugtató a hangom, kedves, már-már dédelgető, s ha jól figyel, ha ugyan még szokott rám így figyelni, akkor kihallhatja belőle a mosolygást, ami oly jellemző volt rám mindig is.
- Csak beszéltetek az este és említette, hogy elhívtad valahová. Nem nagyon részletezte, késő volt és még tanulnia kellett, szóval röviden csak ennyit mondott. Meg megkért, hogy hívjalak fel és beszéljük meg a részleteket. Nyilván az engedélyemet várja. Szóval ígéretet teljesítek.
A helyzet vázolása nem olyan bonyolult, bár valamiért van bennem egyfajta kellemetlen érzés, mert kicsit olyan ez, mintha kerestem volna egy indokot, amiért felhívhatom. És nem, telefonon nem intézhetjük azt, amit intézni szeretnék, ám egyelőre le kell tegyem az alapköveket - megint és minduntalan - különben nem jutunk sehová.
- Bailey jól van, köszönöm. Egyelőre jól.
Sóhajom tovarohan belőlem, miközben felszállok a megérkező buszra.
- Éppen hozzá indultam így munka után. Ha van kedved, gyere be a Virgina Masonbe, személyesen is megbeszélhetjük Violet ügyét.
Sose kértem még erre, nem véletlenül. Most viszont magamat is meglepő természetességgel nyögöm ki a cseppet sem sürgető, mintegy mellékesen odavetett, ám nagyon is lényeges szösszenetet. Aztán várok. Semmi "és te hogy vagy?", egyelőre semmiképp. Hiszen Violet miatt beszélgetünk, nem igaz? Akkor mi, elrontott életű felnőttek ráérünk hogylétünk elemzésével kivárni a sort.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Hétf. Szept. 19, 2016 5:34 pm
 



 





játék vége





Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Avataron : Miranda Kerr
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Szer. Dec. 28, 2016 10:47 pm
 



 


Marion and Cory

Help, two girls in the school





Az életem egy káosz, de a legnagyobb, és egyben legfontosabb momentum, hogy tisztázzam az új lakótársammal, hogy mi is történt lassan egy hete a konyhánkba, amit azóta Adrian készségesen elkezdett felújítani. A nappali nem bánta, de a szobám igen, és arra is ráfért egy tatarozás. A legjobb szakembert nyertük meg, bár rá kellett jönnöm, hogy mekkora hibát is követtünk el aznap este. Megint engedtem neki, felhúzott, és átléptünk egy határt. Kárt tettem Marion lakásában, nem beszélve arról, hogy terhes vagyok, és még új is a lakásban. Nem hiszem, hogy lenne lejjebb, és úgy hiszem, hogy a közöttünk lévő problémák nem simultak el, ezért is vettem a bátorságot, hogy elhívjam erre a jótékonysági napra. Közelednek az ünnepek, és nem árt, ha nem a média középpontjában állunk, főleg miattam. Az újságok másról sem írnak, csak az új ivadékról a Waldorf klánban. Milyen sajnálatos, hogy nem az ő gyereke…én barom meg igent mondtam neki, pedig elég egyértelmű, hogy nem szeretem. Cornelia Jones elveszett, és szeretné helyrehozni az életét, ami azt jelenti, hogy legalább egy emberrel őszintének kellene lennem, és az most Marion lesz. A közös fagyizásunk, és filmezős esténk után már nem maradt kétség, hogy megérdemli a bizalmamat, de féltem, hogy az afférom miatt, nem fogom kiérdemelni az övét. Hülyeség lenne? Az életemben mindent megkaptam, de az igazán fontos dolgok sohasem jönnek könnyen, emiatt aggódtam leginkább mostanában. A barátok elmaradoztak mellőlem, és végre akadt egy lány, aki nem a gazdag és sznob előkelőséget látta bennem, hanem annál többet. Féltem, hogy a kialakuló viszonyunknak vége szakad, és megint ott fogok állni egy hamis világ közepén, egyedül. A hormonok is szerepet játszottak abban, hogy gyakrabban sírtam el magam, mint kellett volna. Az igenlő válaszra egy kicsit megnyugodtam, és a megbeszélt helyre szerveztem le a délutánunkat. Bizony, ételt fogunk osztani a szegényeknek, és a hajléktalanoknak is. A főzés nem az én terepem, ezt Marion már első kézből érzékelhette, hát még az, aki megpróbált rávenni arra, hogy saját kezűleg készítse el valamit, így az osztogatáshoz jelentkeztem a barátnőmmel együtt. A pufis kék kabátom, és a szürke sapim alatt várakozom az épület előtt, hogy Marion is befusson, és csak utána indulunk el a mentorunkhoz, aki kiosztja a munkát is. A karácsony közeledtével a színházi darabok is megsokszorozódnak, hát nem csoda, hogy annyi munkája lett a lakótársamnak, mint a nyű. Én meg? Hejhó…szabadságot kértem, rosszullétre hivatkozva. Dr. Woodward fel is mentett azonnal….jaj nem akartam én kihasználni a lehetőségeimet, de ez most halaszthatatlan ügy lett, nálam mindenesetre. Marion be is fut nemsokára, én meg egy széles mosollyal, némi gomolyfelhővel köszöntöm, hála a farkasordító hidegnek.
- Szia…úgy örülök, hogy ideértél időben. – eligazgatom a féloldalas táskámat, és ha megvolt az ölelkezés, akkor kitárom a nagy ajtót, és betessékelem rajta. A nyüzsgés enyhe kifejezés lenne, meg a kígyózó sor is, ami ránk vár.
- Biztosan ti vagytok a három órások. Emma vagyok, de szólíthattok Emnek is. A két kötény, és a merőkanál kikészítve. Kissé szellősen vagyunk, az udvaron is lesztek, aztán majd bejöhettek. A csomagosztásnál úgyis kevesen vannak. Hess. – összenézek a barátnőmmel, és egy mély sóhaj közepette veszem az irányt az udvar felé.
- Ugye nem gond? Marion… - torpanok meg, és a kezemet kezdem el tördelni.
- Úgy hiszem, hogy nem tisztáztuk le eléggé ezt az Adrian ügyet. – zavarba jövök, és a földet kezdem el fixírozni.
- Bocsánatot szeretnék kérni a lakás miatt…tudom azóta beszéltünk róla, csak mintha kissé fagyos lenne közöttünk a hangulat, vagy nem tudom. – hallgatok el végül.




A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29, 2017 9:57 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Avataron : Margot Robbie
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Csüt. Dec. 29, 2016 2:46 pm
 



 


Cory & Marion
[Karácsony előtt]

Bevallom, az utóbbi időszakban jó párszor volt részem negatív élményekben, de nem vesztettem el igazán a jó kedvemet, maximum Brad társaságában csappant meg, bár ott nem is kicsit. Ettől függetlenül Coryval nem szándékoztam a haragot tartani, onnantól kezdve, hogy a pasija, aki nem a pasija, csak néha élvezik egymás társaságát rendbe hozta a kecót, és a főbérlő nem tudta meg. Az érvágás lett volna, igen tudnék haragudni, ha miatta kitennének a kecóból, úgyhogy azt azért közöltem a miheztartás véget, hogy lesz szíves legközelebb Adrian lakását porig rombolni. Arra már inkább nem mondtam semmit, amit az újságokban olvastam, merő hülyeségnek tartottam, amit művel, de mint korábban is mondtam, nem állt szándékomban beleszólni az életébe. Ha hozzá akar menni valakihez, akit nem szeret, és még csak nem is a gyereke apja, akkor csak tegye, ő dolga. Attól még hülyeség marad, de legalább nem az enyém. Van nekem a saját nem létező magánéletemben is sok szépséges dolog.
A sok melóba könnyű volt temetkezni, bár sokszor kellett Mandy éttermébe szaladnom, és Brad dolgait felügyelnem, nem mintha szükség lett volna ott rám az első pár alkalmon túl, de egyikük sem engedett a 21ből, úgyhogy mentem. Egyszerű fekete szövetkabátból buggyant ki a szemem színével harmonizáló kék sál, és a sapim is ugyanabban a színben pompázott, feldobtam némileg a kabátomat vele. Egyébként is szerettem a színeket, szóval bármi jöhetett, most ilyen kékes hangulatom volt.
- Szia! Szerencsére nem húzódott el. – Mosolygok rá én is, a hiedelmekkel ellentétben nem haragszom, sosem tartok haragot, nem éri meg, kifejezetten vitatkozni sem szoktam, hangos szóváltásokat rendezni pláne nem. A lényeg, hogy jól van, bár tény, hogy azért némileg bezavart a kapcsolatunkba az a jelenet, de talán jót tett, hogy túl sok ideje egyikünknek sem akadt mostanában.
- Igen, szia Emma! – Az Emma nem olyan hosszú, hogy rövidíteni kelljen, szóval maradjunk annyiban, hogy most ez így marad, egyébként is jobban tetszik így. - Rendben, köszönjük. – Erre a hessre azért elhúzom a számat, amikor Emma elszelel, én meg Cory kérdésére megvonom a vállamat.
- Miért lenne gond? Segítek, ahol tudok, szóval így az ünnepek előtt ez kifejezetten jót tesz a lelkemnek. – Az más dolog, hogy a mentor csaj stílusa nem jön be, de nem fogok pattogni miatta, ettől nem én vagyok kevesebb.
- Beképzeled, Cory. Túl vagyunk a dolgon, nem szükséges többször bocsánatot kérned, csak ne verjétek mégy egyszer szét a lakást. – Látom én, hogy zavarja a dolog, de tényleg szükségtelen, nem szokásom hosszasan őrizgetni a haragomat. Kivéve Bradleyt illetően, bár az is inkább sértődöttség. - Csak sűrű a december, ennyi az egész, ki sem látok a melóból. – Többnyire fáradtan esek haza, és csak aludni vágyom egy gyors zuhany után, ennek azonban semmi köze a korábban történtekhez. A véleményem megvan arról, amit magával művel, de megtartom, nem ítélkezem, nem próbálom helyrehozni helyette az életét, mint mondta, bonyolult, és nem akarja, hogy kitagadja az apja, amivel az egész családot kicsinálná. Valahol megértem, másrészt szerintem némileg önzőnek kell lennünk néha a saját boldogságunk érdekében.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Avataron : Miranda Kerr
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Csüt. Jan. 05, 2017 11:54 pm
 



 


Marion and Cory

Help, two girls in the school




Érdekes szituációba keveredtem a lakótársammal, és eleinte még talán fagyosnak is mondtam volna a viszonyunkat utána, de Adrian nem hazudtolta meg magát, és betartotta az ígéretét. Megcsinálta a konyhát, és a szobámat is, így szent lett a béke. Ez mind szép és jó, de egy friss kapcsolatba ez nem tudom, hogy mennyire fért bele, és hallottam ezt-azt tőle az előző lakóról. Nem szaladgáltam ugyan meztelenül, de azért a konyhában szex sem éppen az, amire az ember lánya szeret hazajönni. Talán nem ártana visszafognom magam, és ez valamennyire sikerül is, mert a kórházban kerülöm a pletykafészkeket, otthon meg, ha éppen nincs ott Marion, akkor bezárkózom a szobámba. Vészes területre értem el a baba miatt is, így egyelőre nem tudom, hogy melyik úton haladjak, és csak egyik napról a másikra élek. A figyelemelterelés mindkettőnknek jót fog tenni, így bátorkodtam meghívni erre az eseményre. Viszonylag időben fut be, és mehetünk is befelé, ahol Emma vár ránk.
- Szia Emma.. – köszönök én is, de a csaj úgy pattog, mint a nikkelbolha, és már terel is bennünket az udvar felé. Köszönöm, de egyedül is megoldom..majdnem kicsúszik a számon, de nem akarok pofátlan lenni, és felesleges feszkót generálni. A felállított asztalok mellett azonnal találok is egy névjegykártyát a nevemmel, meg Marionnak is ott áll az övé.
- Rendben, ebben az esetben fátylat rá. – már veszem is a kitűzőt, hogy a kabátomba szúrjam, de a közelben lévő tűz miatt, a fázás is elmúlik, így lehúzom a cipzárt, és azzal együtt a pulcsimét is.
- Nem hiszem el… - rinyálok, de nem tudom elrejteni a melleimet. Feltűnően nagyok lettek, és a kórházban is már mindenki arról beszél, hogy a terhességemnek vannak pozitív velejárói is. Tuskó az összes férfi. Felkapom az egyik kötényt, és a derekamra erősítem, miközben felemelem az egyik fedő tetejét, és beleszagolok.
- Babgulyás…és meleg. – nem igazán mozgatja meg az ízlelőbimbóimat.
- Marion…most lehet hülyének fogsz nézni, de szerinted is sokkal nagyobbak lettek, mármint tudod…? Ezzel zaklatnak állandóan odabent… - eszembe jut a betegem, és azt amúgy is el akartam mesélni neki, de előtte még odaállok elé, és a kezemmel a levegőben köröket írok le a kebleim előtt egy fintor kíséretében.
- Ejha…ha ilyen lesz a kiszolgálás, akkor érdemes sorban állni. Héj Arni…bögyöskék szolgálnak ki extra show-val. – a kissé ittas bácsika foghíjas mosolyt fakaszt a barátjára, én meg csak pislogok.
- Erről beszéltem. – mormogok, és próbálom felhúzni a cipzárt, de nem megy…


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 08, 2017 10:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Avataron : Margot Robbie
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Pént. Jan. 06, 2017 1:47 pm
 



 


Cory & Marion
[Karácsony előtt]

Bólintok, haragtartó típus nem vagyok, kivéve talán mostanság Bradleyt, bár rá sem kifejezetten haragszom, inkább csak kerülöm, mert úgy érzem, kicsit megtaposta az önérzetemet, és jobb, ha csak akkor időzök a társaságába, hogyha munkáról van szó. Én azért olyannyira nem melegedtem még át, szóval nem vetkőzöm, de ami késik, nem múlik, a nagy munkában a kabát úgyis biztosan sok lesz, legalábbis általában így vagyok vele.
- Micsodát? – Pillantok rá oldalvást, miközben pakolgatok, de alapjaiban véve fogalmam sincs, miről beszél, más nők melleivel nem nagyon szoktam foglalkozni, azaz… nos, nem tudom, az utóbbi időben egy kicsit eltévelyedtem a nemi identitásomat illetően, szóval lehet mégis kéne, bár határozottan nem Coryéval.
- A magam részéről nem rajongok a babért, eléggé felfúj. Nem is értem, miért ebből csinálták, de az tuti, hogy a gulyás a maga nemében elég laktató. – Van benne minden, az egyszer biztos. Cory következő kérdésére kicsit elhűlve nézek rá, miután magamra applikáltam a kötényt.
- Cory, bocsi, de engem nem kötnek le a melleid, szóval nem figyeltem, de egyébként nyilván nagyobbak, hiszen állapotos vagy. Ilyenkor minden nőnél van ez az áldott vagy épp áldatlan mellékhatás. – Az én cickóim pont úgy jók, ahogy vannak, már szerintem, nem tervezem a babázást amúgy sem, ahhoz előbb találnom kellene egy olyan pasit, aki képes mindig száz fokon pörgetni, és nem unom el mellette a világot. Sajnos elég nehéz eset vagyok, ha az érdeklődésem fenntartásáról van szó.
- Szép napot, John, hogy van mindig? Tudja, Marion vagyok, találkoztunk múlt héten is, remélem, szereti a babgulyást, extra show nincs, maximum extra szósz, remélem, beéri azzal is. – Próbálom leépíteni az ártalmatlan, ámde kétségkívül garatra felöntött bácsikát, akit már többször volt alkalmam látni, beszéltem vele, szóval képben vagyok. Másrészt, nem tudok rájuk haragudni, ezeknek az embereknek a világon semmijük sincs, szóval ha csak abban lelnek némi örömet, hogy nézelődnek, hát részemről tegyék, de Cory miatt próbálom azért tompítani a dolgok élét, mert őt láthatóan zavarja. Ami a zipzárját illeti, annak a felhúzásában segítek, ha tudok, és nem krepált be.
- Nyugi, lekaratézom azt, aki hozzád mer érni. – Kacsintok rá vidáman. - Egyébként, ha netalán rosszul lennél, szólj azonnal, vagy menj nyugodtan pihenni, megleszek addig. – Szép tőle, hogy itt van, bár lehet, nem kellene annyira erőltetnie, nehogy a babának essen baja miatta, de azt már megtanultam, hogy Cory meg én azért egész máshonnan jöttünk, másfelé is tartunk, másként látjuk a világot, szóval elég hamar leszoktam arról, hogy a nézőpontomat magyarázzam neki. S igazság szerint én sem szeretném, hogyha valaki állandóan a saját hülyeségével bombázna. - Hány hetes is vagy most? – Közben elkezdem kiszedegetni az első adagokat, mert percek múlva beeresztik az embereket, és jobb, ha van, amit már előre kikészítettünk, addig kihűlni úgysem fog, és bár elég lehangoló erre gondolni, de ők hidegen is oda vannak érte, hiszen többnyire még ennyi sem jut nekik.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Avataron : Miranda Kerr
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Vas. Jan. 08, 2017 10:59 pm
 



 


Marion and Cory

Help, two girls in the school





Nem is tudom, nekem jó ötletnek tűnt, hogy elhívjam magammal Mariont, és lelkesedtem is a mai délutáni programért, de amikor befut, és be is megyünk az udvarra Emma kíséretében, akkor úgy érzem, hogy van benne némi távolságtartás, és egy adag fáradtság is. Betudom annak, hogy mostanában megszaporodtak a felkérések, meg a karácsony előtti nagy fellépések, de azért nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy talán én erőltetem csak ezt a barátságot. A szavai egy ideig nyugalommal töltenek el, nem hiszem, hogy haragudna, bár elég furcsán reagálta le az Adrienes dolgot, és be is menekült a szobájába. Rossz passz, vagy rossz időszak? Nem is gond, mert bele kell vetnünk magunkat a munkába, az emberek gyűlnek, hideg is van, de nekem mostanában gyakran okoz a várandósság hőhullámot, ezért le is húzom a kabátomat, meg a pulcsimat is kigombolom. A melleim túlontúl érzékenyek, és nagyok lettek, ezt nem vagyok rest megemlíteni a barátnőmnek is az előkészületek alatt, miközben magamra kötöm a kötényt, és az egyik merőkanalat rakom a műanyag edények mellé.
- A babért nem is kell rajonganod, mert nem te fogod megenni, hanem a hajléktalanok, de valóban laktató, és csak ez számít. – emelem fel a fedőt, és nekem se igazán tetszik, de ez a nap a segítségnyújtásról szól, és nem a mi igényeinkről. Az egyik beérkező bácsika említést tesz a kebleimre, amire először pislogva nézek, de aztán mormogok az orrom alatt egy sort, de előtte még meghallgatom Marion véleményét is. Ejha, én nem vagyok már benne olyan biztos, hogy elmúlt volna a rossz kedve, de erősen állítani akarja, hogy még sincs így. Elhallgatok egy időre, kimerek egy adagot, és csak akkor kapom fel a fejemet, amikor megvéd, vagyis próbálkozik vele, aztán felém intézi a kérdéseit.
- Nem lesz gond, a kórházban sokkal többet kell állnom, és pörögnöm is, mint itt. Szívós vagyok. – teszem mellé egy halvány mosollyal az arcomon, de talán nem kellene belemenni ebbe se.
- Most múltam tizennégy hetes. – pillantok fel rá, és sorba rendezem a tányérokat. Az előbbi jelenet miatt kissé összezavarodtam, de máskor bizonyosan nem hozom fel a problémáimat, megtartom inkább magamnak. A pulcsit begombolom, és Marion jobb oldalára állok be, hogy én is kiszolgáljam a betévedőket. A lényeg egy laza, és kellemes hangulatú délután lett volna, de most már abban se bízom, hogy ez így fog alakulni. Nem tudom, hogy ki váltotta ezt ki Marionból, de amikor megismertem nem volt ennyire sündisznó. Nem ártana, ha megsürgetném a lakásavatómat, és elköltöznék? Még az is lehet, hogy én láttam többet bele a barátságunkba, ami még gyenge lábakon áll, de majd elválik idővel. Néhány hónapja lakunk csak együtt, a magánéletéről semmit nem tudok, ő ellenben az enyémről már elég sokat, na mindegy is.
- Tessék, itt a kanál is mellé. – mosolyodom el, és egy néninek merek ki, meg adok mellé kenyeret is.

Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Avataron : Margot Robbie
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Pént. Jan. 20, 2017 11:03 pm
 



 


Cory & Marion
[Karácsony előtt]

- Így van. – Bólintok mosolyogva a szavaira, egyébként, ha rajonganom kellene a babért, akkor sem menne. Olcsó és jól laknak tőle, tényleg ez számít, semmi más. Igazság szerint nem értem, hogy miért csendesedik annyira el. Semmi köze a hangulatomnak ahhoz, hogy nem szoktam más nők mellét bámulni, éppen ezért az övét sem. Az meg más kérdés, hogy volt egy kivétel, de hát erről nem tud, mert még nem volt alkalmam elmesélni, milyen őrületbe másztam bele. Valahogy az én magánéletem közel sem olyan színes, mint az övé, mert szinte nem is létezik, éppen ezért többnyire fölöslegesnek tartom beszélni róla. A kikosarazásom olyasmi, amiről jobb nem szót ejteni, mert hát valljuk be, nem jutok egyről a kettőre semmilyen téren, és ez kissé frusztrál. Azonban még mindig úgy gondolom, hogy az én problémáim az övéinek a közelében sem érnek, így miért is sírdogálnám el őket? Van elég baja enélkül is.
- Tényleg, és meddig fognak hagyni dolgozni? – Igaz, ami igaz, ott a kórházban nagyon biztonságban van, mint otthon, elvégre, ha valami történne, ott van helyben, de azért remélem, nem hajszolja túl magát, bár, amilyen kis munkamániásnak tűnik, ez esélyesen be fog következni, de azért bízom benne, hogy nem lesz belőle baja.
- Ez annyira izgi. Bár, szánalmasan keveset tudok a lurkókról. Például mikortól lehet egyáltalán tudni, hogy milyen nemű? Szeretnéd majd egyébként, vagy a meglepi mellett vagy? – Lelkesedem, mert ha valami, hát ez a baba téma tutira érdekel, és csillog is a szemem annak rendje és módja szerint, bár ezzel magamat is meglepem, mert nem gondoltam, hogy ilyen gyerekes típus lennék, egyetlen baba sincs a családban sem, és nem úgy néz ki, hogy ez egyhamar változni fog. Részemről ki van csukva még jó ideig, és Cat életében sincs senki, akivel baba projektbe kezdhetne. Nem mintha Cory tervezte volna, és a helyében valószínűleg a para kerülgetne nem mint nap. Fogalma sincs róla, mennyire csodálom azért, hogy ennyire jól bírja a dolgot, és közben próbál mindenkinek megfelelni. Én holt biztos, hogy mindenki mást leszarnék, csak a születendő gyermekem meg én is boldogok legyünk. Azt hiszem, pont ezért nem is vagyok még érett az ilyesmire.
Részemről csöndesen szedegetem az adagokat, és nagyon igyekszem visszatartani, ami már a dolgok történte óta ki akar bukni belőlem, de tartok attól, hogy nem fog sikerülni. Egy ideig még lényegtelen dolgokról csacsogunk közben, mosolyogva váltok pár szót a hajléktalanokkal is, de kisvártatva azért csak kibukik belőlem.
- Lefeküdtem egy nővel… – Suttogom kicsit közelebb hajolva hozzá. Nem egy könnyed délutáni téma, viszont esetemben azért nem is olyan komoly, mintha azt vallanám be, hogy leszbikus vagyok, mert ez nem igaz, kíváncsi voltam, meg kissé magamba zuhant nőiségemben, szóval kellett valami esztelenség… így sikerült. Remélem, nem kap sokkot tőle, vagy valami ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Avataron : Miranda Kerr
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Vas. Jan. 29, 2017 10:02 am
 



 


Marion and Cory

Help, two girls in the school





Marionnal nem jutok dűlőre, egyszerűen képtelenség megfejteni, mert az egyik nap a legapróbb részletről is beszámol, de eltelnek napok úgy is, hogy szinte a köszönésen kívül, meg a formális „Hogy vagy?” kérdésen kívül nem is jutunk tovább. Nem vetem a szemére, hogy kissé ingatag lábakon áll a kibontakozó kapcsolatunk, de valahogyan másképpen képzeltem el az együttlakást, miután olyan figyelmes volt velem a baba témakörben. Vakon rábíztam magam, hogy jöjjön értem, és megnyíltam előtte. Nem sok emberrel teszem meg, túl sokat csalódtam már, ezért megválogatom a barátaimat, de vele most éppen ott tartok, hogy eldöntsem a helyességét…jól tettem, hogy a bizalmamba fogadtam? Elvárhatja a másik, hogy visszakapja ugyanazt? Nem tudom, lehetséges, hogy én vagyok fordítva bekötve, de kimondatlanul is bennem él a kétely, ha a csend beszél helyettünk. Kis semmiségekről folyik a csevej, néha egymásra pillantunk, de inkább az ételosztással vagyunk elfoglalva.
- Nem volt konkrét időpont. Nem hinném, hogy megengedném, hogy idő előtt elküldjenek kényszerpihenőre. – megrándul a szám sarka, egy mosolyt erőltetek magamra, félek kérdezni, de megteszi ő is helyettem.
- A tizenhatodik hét környékén derül ki, de biztosat a 18. és 20. hét között fognak mondani. Nem vágyom meglepetésekre, szerintem már ő maga is az. – simítok végig a hasamon, de egy hajléktalan esdekelve néz rám, és muszáj észrevennem, hogy nem adtam kanalat neki.
- Elnézést, tessék. – nyújtom át, és megtörlöm a kezemet a köntösben, amikor közelebb lép hozzám Marion, és egy fura megjegyzést súg a fülembe. Nem vagyok süket, de időbe telik, hogy feldolgozzam az információt. A pótcselekvéssel le is állok, és finoman megérintve a vállát egy kicsit hátrébb lépek vele együtt.
- Mármint egy nővel feküdtél le? Nem…akkor nem hallottam rosszul. Én azt hittem, hogy tudod… - jaj, de kínos ilyesmit szóba hozni, de az a feltételezés élt bennem, hogy csakis a férfiakhoz vonzódik.
- Akkor tulajdonképpen neked a nők is bejönnek? – félve pillantok a szőke barátném szemébe. Nem tudom, hogy ez mennyire volt sértő, mármint, hogy kibukott belőlem a kérdés.
- Vagy… - kapok a szám elé, és most már én is lejjebb halkítom a hangomat, és egészen más vizekre evezek. A képzeletem túlontúl élénk.
- Ugye nem olvastál valami erotikus könyvet, és onnan szedted az ötletet, hogy kipróbáld…szóval egy azonos neművel? Figyelj, én nem vetem meg azokat a könyveket, és már a kezem ügyébe került a Szürke ötven árnyalata is, csak ez a BDSM nem bejövős. – fintorodom el, de aztán felcsillan a szemem, és alig hallva, teljesen felvillanyozva érdeklődöm meg a részleteket tőle.
- Szóval milyen egy nővel? Érzékibbek, mint a férfiak? A szájuk tényleg selymesebb…és más tudod…segédeszközöket is használtatok? Ó, ezért akasztott ki a melles kérdésem? – kapok a szám elé ismételten.  


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 19, 2017 3:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Avataron : Margot Robbie
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Hétf. Feb. 06, 2017 12:10 am
 



 


Cory & Marion
[Karácsony előtt]

16+

- Persze, az biztosan jó lenne, ha minél tovább tudnál dolgozni. Én szerintem megkattannék, ha otthon kéne várnom, hogy kijöjjön belőle a lurkó. – Szerintem Cory is hasonlóképpen lehet ezzel, lévén ő sem egy nyugodtan otthonülő típus. Én a magam részéről még jó darabig nem fogok babázásba vágni, sőt, szerintem egyébként soha, valahogy nem a világom, vagyis hát… nem tudom, kell hozzá egy pasi, az fix, de olyan pasival én még nem találkoztam, aki engem képes lenne beleimádkozni egy kapcsolatba, valahogy túlságosan is szeretem a szabadságomat.
- Majd azonnal szólj, ha már tudod, olyan kíváncsi vagyok. Tényleg, szeretnél majd olyan babaváró bulit? Vagy az ilyesmit családilag szoktátok rendezni? – Nagyon más világból jön mint én, azért kérdezem, hisz nekem fogalmam sincs róla, hogy tulajdonképpen hogy szokás olyan magaslatokban, ahol ők vannak. Az én szüleim átlagpolgárok, már anyagi tekintetben. Érzelmileg átlag alattiak, anya legalábbis biztosan, kár rá gondolnom. A hasa simogatására melegen elmosolyodom, nem tehetek róla, ellágyulok a baba témától, pedig igazán még sosem volt közöm senkihez, akinek van gyereke.
- Ühüm. Egy nővel. – Nem is akármilyennel, de talán nem kéne az éjszakai rádióműsorsáv királynőjét hírbe hoznom, szóval ezt nem ragozom, kilétét fedje jótékony homály. Várom, hogy folytassa, közben azért igyekszem a levesekkel is, hogy haladjunk valamit, de szerencsére a legtöbben már sorra kerültek, most már inkább csak szálingóznak, ami jól jön, és tudunk kicsit nyugisabban beszélgetni.
- Igazából, ez egy nagyon bonyolult dolog. Mármint, elméletileg nem jönnek be, sosem volt még nőhöz közöm, de… eléggé a padlón voltam, és akartam, hogy valaki kívánjon, ő rám mozdult, én meg hagytam magam. – Húzom el a számat, igazság szerint nem bántam meg, mert nagyon jó volt, újszerű élmény, amit szerintem legalább egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia, de szerintem rendszert azért nem fogok belőle csinálni.
- Nem, határozottan nem könyvből vettem az ötletet, a BDSM meg… nos, az nekem sem. A totál lightos kikötözést meg szerintem erős volna annak nevezni. – Az mondjuk elég izgató, de ennyire nem mélyedek el a pikáns részletekben. A szürke ötven árnyalatában meg még úgyse. Olvastam, a filmet is láttam, de maradok inkább a saját kis életemben, nekem az épp elég szexi. Vagyis volt pár hónappal ezelőttig, most mintha némileg megfakult volna, de majdcsak visszatérek a rendes kerékvágásba.
- Sokkal érzékibb egyébként, és a szájuk határozottan puhább és selymesebb, na csókolózni valami isteni volt vele. Nem, szerintem élt a gyanúval, hogy attól azért beparáznék. Nem mintha sosem láttam volna még vibrátort, de na… azért félő volt, hogy csak úgy megpattanok, rájött ő is, hogy tulajdonképpen hetero vagyok, csak valami üzemzavar lehet épp a fejemben. – Ebbe már egy kicsit azért belepirulok, bár az is közrejátszik, hogy eszembe jut az az este. Nem mondom, hogy nem csinálnám újra, de szerintem csak vele. Soha előtte más nőre nem gondoltam így, nyilván előfordulhat még, de nem jellemző. - Van rá esély, hogy ezért igen. Hú, na neki aztán alapból akkorák a mellei, hogy csak úgy pislogtam, totál kisebbségi komplexusom volt mellette. Azt nem lehetett nem észrevenni. Szóval bocs, ha rosszul jött ki, de egyébként tényleg nem figyeltem. És te jó ég, nehogy azt hidd, hogy esetleg sutyiban bámullak, vagy valami. – Sápadok le, mert az azért halál kínos lenne. Megjártam a másik oldalt, Aeval szerintem a lelépése előtt az ujja köré akart csavarni, csak rá nem voltam nyitott. Én viszont sosem tennék ilyet Coryval, egyrészt terhes, másrészt férfiből is a kelleténél több van az életében. - Szóval nyugi, nem kell attól félned, hogy éjszaka vibrátorral támadok rád. – Nevetem el magam, abszurd az egész, az egyszer biztos. Remélem, fel sem merült benne.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Avataron : Miranda Kerr
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Vas. Feb. 19, 2017 3:12 pm
 



 


Marion and Cory

Help, two girls in the school





+16

- Amíg feljebb való utasításban nem érkezik, hogy otthon kell maradnom, addig még bombával sem tudnak elvinni a helyemről. Az orvoslás az életemet jelenti Marion, és nem szívesen mondanék le róla idő előtt. – a kötényemet igazgatom, és a hasamra simítom a kezemet, de valóban ez a szituáció. Nem érzem magamban az affinitást, az ősanya szerepet. Nem arra teremtettem, hogy otthonülő nő legyen belőlem, aki meleg vacsorával várja haza a férjét, puff már a házassággal is problémáim vannak, de igent mondtam Willnek, és februárban hozzá is fogok menni. A terv ez, és ha már kimondtam, akkor ki fogok tartani a véleményem mellett, még akkor is, ha ez nagyon fáj.
- Az elsők között leszel, aki megtudja. Babaváró bulit? – szalad fel a szemöldököm a meglepettségtől. Nem szeretem, ha a középpontban vagyok, már megszoktam a médiát, de a magánéletemben nem vágyom a reflektorfényre.
- Én beérem azzal is, ha kiveszünk egy videót, megnézünk egy riasztó dokumentumfilmet a szülésről, szörnyülködőnk, vagy divatbemutatót csinálunk, de nem akarok még ebből is felhajtást csinálni. Az élet természetes velejárója, szóval ígérd meg, hogy nem hívod fel az anyámat, mert megőrülök. Már ő is szóba hozta, de nemet mondtam. – mosolyodom el halványan, nem bántani akarom, de többre értékelem a kettesben töltött időt, és ha meg akarjuk erősíteni a barátságunkat, akkor ezzel biztos nem nyúl mellé. A kiszolgálás zavartalanul megy, de aztán elköp egy olyan hírt, ami felett nem hunyhatok szemet. Vissza is kérdezek, de még nem vagyok süket. Lefeküdt egy nővel? A szám elé kapom a kezemet, és sóhajtva figyelem, hogy még hányan állnak sorban. Jó lenne, ha ezt úgy bírná kifejteni nekem, ha nem hallja más. Érdekel a téma, én is kacérkodtam vele az egyetem alatt, hogy csókot váltsak egy azonos neművel, de végül nem történt meg, erre jön ez a szőkeség, és közli, hogy ennél tovább ment el.
- Az önbizalmad növelése érdekében használtad…ki tett padlóra Marion? – komolyodom el, mert férfiről nem beszélt, nem tudom, hogy egyáltalán potenciális jelölt akadt-e a láthatáron, de úgy tűnik, hogy volt mégis valaki, aki elvett tőle valamit, és megritkította az egyéniségét. A terhesség önzővé tesz, jobban is ügyelhetnék a környezetemre, de az én magánéletem se kong az ürességtől.
- Akkor most megnyugodtam. – a kapok a szívemhez, és lassú mosoly kúszik az ajkaimra. Ennyire mélyen még nem mentünk bele ebbe a témába, de kell ilyen is. Szerencsére a hajléktalanok nagy része már étkezik, és senki sem tobzódik a pultunknál.
- Azta, akkor igazak a pletykák. – akaratlanul simítok végig a saját szirmaimon, és gerjedek be a történettől. A hormonjaim nálam is üzemzavart okoztak.
- Lényegében, akkor csak tipi-tapi, vagy kézzel való kielégítés volt? – kérdezek rá a lényegre, nem pironkodom, ha már belemerültünk, és hajlandó is beszélni róla.
- A nagy melleket még mi is észrevesszük, és ehhez nem kell tesztoszteron. – látom, hogy zavarba jön, és máris előrevetít valamit, ami csak az ő fejében fordult meg.
- Nem is gondoltam Marion, hogy rám mozdulnál. – nevetem ki, és kissé fel is oldódom.
- A vibrátor nem lenne rossz ötlet viszont. Jesszusom bocsánat. – vörösödöm el.
- Mostanában érdekes álmaim voltak…szóval bevallom neked. – lepillantok a földre, így könnyebb színt vallani előtte.
- Pornót néztem. Nem vagyok rá büszke, de meg vagyok bolondulva. Hülye történeteket találnak ki, de valamiért megérintenek. – nézek fel rá, hát én se vagyok normális, az is biztos.
- Jaj, a kórházban volt egy esetem…képzeld a faszi, nos érdekes volt. Többen ismerik, média szereplő, de nevet nem mondanék. A lényeg, hogy megijedt valamitől, és nem hallgatott rám. Egyszerűen bepánikoltam, és képzeld… - hajolok közelebb hozzá, hogy más ne szerezzen erről tudomást. - …megmutattam neki a melltartómat. Nem szép, de legalább hatásos volt. – könnyebbülök meg, de kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani erre. Úgy látszik mindkettőnknek vannak pikáns történetei.

Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Avataron : Margot Robbie
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Csüt. Márc. 09, 2017 2:15 pm
 



 

16+

- Ez tiszta sor, de szerintem nem is kell, sem idő előtt, sem utána. Ott van például az a dokis sorozat, a Grace klinika, van a kórházban ilyen gyerekmegőrző. Nálatok nincs? Ha nincs, szerintem vesd fel, imába foglalnák a neved a gyerekes kórházi dolgozók. – Lehet hülyeség, de ez jutott eszembe, mármint, így tök hamar vissza tudna menni dolgozni, és nem bolondulna meg. Szerintem simán megérné, de persze majd ő eldönti, hogy miként fog zajlani életének ezen része, bízom benne, hogy megoldja majd valahogy, én ott leszek, amíg csak szeretné.
- Jó, akkor nem hívom fel anyádat. Nem mintha nem előzött volna már meg, de a jelek szerint csak meg akart kerülni, úgyhogy majd leszerelem valahogy. Komolyan riasztó szülős filmet akarsz nézni? Beteg… – Vigyorodom el. - Eddig sem akartam kifejezetten gyereket, de azt hiszem, ez végleg el fogja venni a kedvem, de amúgy naná, hogy jöhet. Csak akkor előtte együnk fagyit, mert utána már nem hiszem, hogy lesz gusztusunk hozzá. – Vagy pizzát. Nagyjából ebből áll a sebnyalogatós táplálkozási repertoárom, lévén sütni nem tudok. Meg főzni se nagyon. Totál szar feleség lennék, anyának szintén, és ugyebár ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
- Jah, olyasmi. Tudom, elég szemét dolog, de akkor úgy voltam vele, hogy érezni akartam, hogy kellek valakinek. Fogalmam sincs, ennek így utólag van-e bármi értelme. Egy pasi, bár ez is hülyeség, mert pusztán annyiról van szó, hogy nem volt hajlandó ágyba bújni velem, aminek nem kellene rosszul érintenie, csak hát, tudod, engem még nem kosarazott ki senki, akit kinéztem, és így jobban megvisel, mint az normális lenne. – Ez amúgy nem azt jelenti, hogy számtalan pasival bújtam ágyba, nem, még így is bőven elég a két kezem, hogy megszámoljam a delikvenseket, de tény, hogy egy három hónapos szenvedős kapcsolatpróbálkozás kivételével mind egyéjszakás kaland volt csupán.
- Fogalmam sincs, mi ilyenkor a módi, és… nem csak kézzel… kis barátom nekem is akad azért. Szóval egészen újszerű és kellemes élmény volt, attól még inkább a pasik, mert mégiscsak hiányzott az a pár centi, viszont a lelkemnek meg sokkal jobban esett. – Ezt nehéz megmagyarázni, de talán azért lehet így, mert a nők jobban megértik egymás, mint a férfiak valaha is képesek lehetnek velünk kapcsolatban.
- Ennek őszintén örülök. – Kínos lenne, nem mintha ne lenne gyönyörű nő, mert kétségkívül az, de egyrészt tényleg nem vonzódom a nőkhöz úgy általánosságban, másrészt a lakótársam, akkor sem mozdulnék rá, ha leszbikus lennék. A vibrátor újbóli emlegetésére elnevetem magam, és mikor a pornó szintúgy terítékre kerül, azért feljebb szaladnak a szemöldökeim, de határozottan derűs a téma, legalábbis ezen szerintem csak nevetni lehet. - Szerintem pornót nagyon sokan néznek titokban, néha én is szoktam, pedig nem őrjítenek meg a hormonjaim. – Az eddigiek után ez már nem hoz annyira zavarba, ámbár kényes téma szintúgy, de egész belemelegedtünk már, szóval annyira nem hoz zavarba.
- Aaaaaaz szép. – Buggyan ki belőlem megint a nevetés. - Legalább szereztél a pasinak egy jó napot, legyen szó bárkiről. El tudom képzelni, hogy totálisan ledöbbent, de ha hatásos volt, akkor nincs is ezzel semmi baj. Kétlem, hogy bármelyik pasi női mellek látványáról panaszkodna… – Körbenézek, aztán úgy tűnik, hogy már mindenki vígan eszik. - Nem vacsizunk meg utána valahol? Totál megéheztem, vagy sütizni is beülhetünk, attól függ, mire vagy épp rágerjedve. – Nem mondok olyasmit, hogy a pocaklakója mire vágyik, vagy hogy ők mire éheznek, számomra egyes számban létezik Cory, s ha a babája megszületik, akkor sem lesz belőlük többes, lesz ő, meg lesz a kisbabája. Mindenesetre, ha belement, akkor lassan elkezdtünk pakolgatni, és indultunk a megálmodott cél felé.

//Köszönöm szépen a játékot! Ha kell majd Marion féle lelkisegély, vagy akármi, kiabálj! <33333 //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
Szer. Márc. 22, 2017 2:51 pm
 



 




Játék vége



Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Bejárat és udvar
 



 

Vissza az elejére Go down
Bejárat és udvar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Roosevelt Középiskola
-
Ugrás: