KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Kuba

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyKedd Ápr. 12, 2016 6:13 pm
 



 

First topic message reminder :

Part

Kuba - Page 2 Kuba9

Hotel

Kuba - Page 2 02-iberostar-varadero

Öböl

Kuba - Page 2 Korall-12

Nightclub

Kuba - Page 2 3360608810_e07aa0ed00_b
Vissza az elejére Go down

Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyKedd Ápr. 19, 2016 2:48 pm
 



 

Joel and Chloe


A csók után némiképp zavarba jövök, és hirtelen még azt is elfelejtem, hogy hol is vagyok, de nem kell sokat várnom, mert a kanapé felé terel Joel. Tényleg éhes vagyok, és a tegnap este nem sok minden landolt a gyomromban. A pezsgő eltelített és a fejembe is szállt. Kényelmesen foglalok helyet, és az egyik pirítóst veszem el, hogy vajat kenjek rá, és az egyik sonkát tegyem a tetejére. Jóízűen harapok bele, amikor rákérdez a hajóútra.
- A közeli Öbölbe megyünk majd, és ott megállunk egy kicsit. Lehetőség lesz búvárkodni, és delfinekkel úszni is. Nem semmi a prospektus szerint. – lelkesülök fel, és megadom magam a gyomromnak, mert már a második péksüti után nyúlok. A tea lesz most a megfelelő számomra, de aztán kissé elhallgatok. A feltett kérdésére, hogy miért vele iratkoztam fel már nem válaszolok, mert egyértelmű. Vele nyertem meg a táncversenyt, és a súrlódások ellenére neki éppen annyi joga van részt venni a közös programokon, mint nekem. A táskámat szedem össze gyorsan, amibe belekerül egy fehér kalap, és a naptejem, meg egy kendő is. Nem mindennapi dolog, hogy itt lehetek Kubában, és minden percét ki akarom élvezni, így vagy úgy. A végén már szaladnunk kell a kikötőbe, de még szerencsére felengednek bennünket, de azért lihegve állok meg a korlát előtt. A szél a hajamba kap, amikor előveszem az óriási kalapot, és a fejemre húzom. A bikinim is ilyen színű, így most nagyon is örülne Amy, ha meglátna, mert hepciás arra, hogy nem tudok divatosan felöltözni. A fedélzeti napozóágyak mellett állunk meg, és az utazótársam nem rest le is vetni magát az egyikre, de én csak némileg később ülök le, és először a ruhámtól válok meg. Nem arra koncentrálok, hogy megnézhet esetleg hiányosabb öltözetben, mert ma reggel látott, és akkor is meg tudta állni, hogy ne nyúljon hozzám. Úgy látszik, elsimulnak közöttünk a problémák, de attól még nem esett jól, amit ma reggel művelt. Lefekvés előtt még a törölközőt a hátam mögé terítem le, és a kalapot a fejemre húzva élvezem a forró napsütést. A térdeimet behajlítom, és megfordul a gondolataim között, hogy megkérjem Joelt, hogy kenje be a testemet a naptejjel, de végül leteszek az ötletemről, és csendben maradok. A futás után kijár már némi pihenés, és én személy szerint tényleg nem aludtam ki magam, ezért hamar el is bóbiskolok, de egy árnyék vetül rám, így kénytelen vagyok megemelni a kalapom peremét, és feltekinteni a most érkezőre.
- Szép napot Senora. Remélem, nem veszi tolakodásnak, ha megszólítom. Már egy ideje figyelem, és úgy látszik, nem sok olyan hölgy van erre, aki ilyen méltóságteljesen tudna napozni, mint maga. Eduárd vagyok. – nyújtja felém a kezét, így én is feljebb ülök, és amikor a kézfejem a tenyeréhez ér, akkor finoman az ajkaihoz húzza, és csókot lehel rá.
- Chloe. – közlöm a nevemet mosolyogva, és egy sanda oldalra pillantással mérem fel Joelt, de úgy tűnik, hogy elvan a maga kis világában.
- Egy földre szállt angyal jár közöttünk kedves Chloe ilyen névvel. Nem lenne kedve velem ebédelni? – mélyed bele kék íriszeimbe, azonban még választ nem adok neki. Kíváncsi vagyok, hogy a kedves útitársamat érdekli-e, hogy szemet vetettek rám, vagy tényleg hagyja, hogy egy másik férfi társaságában ebédeljek meg. Hamar vörössé válok, amikor a tekintetünk összeakad, és a légzésem is bent reked. Eduárd még csak most kezdi kapiskálni, hogy nem vagyok egyedül, annak ellenére sem, hogy közel fél órán keresztül úgy feküdtünk egymás mellett Joellel, mintha idegenek lennénk egymás számára. Az út kimerítő tud lenni, és a tegnapi napunk nem éppen valami jól zárult.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 21, 2016 11:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 21, 2016 9:09 am
 



 

- Jól hangzik. – A búvárkodás mindig érdekelt, valamelyest megy is, a delfinek kifejezetten nem vonzottak, valahogy egyik állatfaj sem, mindenesetre egynek jó lesz, vélhetőleg azért egyébként is a nők és a gyerekek vannak inkább oda, bár Chloe részéről ezzel nem vagyok tisztában, de majdcsak kiderül, ha eljutunk addig a programig. Igaz, meglehetősen lelkesnek tűnik, szóval, ha mást nem, majd a vidámsága feldob engem is, tudja a frász.
Azt hiszem, beszélnünk illenék majd erről a ha kérdeznek tőle valamit, illik válaszolni dologról, mert ő nő, én férfi vagyok, az esetek nagyon elenyésző századában gondolkodunk ugyanúgy egyes dolgokról. Így hát számomra nem egyértelmű, éppen ezért kérdeztem. Mindenesetre, most inkább eszem, minthogy beszéljek, az ilyesmi ráér később is, de nem most fordult elő először, és mostanra rájöttem, hogy nem kedvelem ezt a homokba dugom a fejem effektust. Mármint a részéről, mert én ugyan nem kerülgetem soha a forró kását.
Sikeresen elérjük a hajót, és a magam részéről még mindig a repülőút, rövid éjszaka, rohanás hatásait nyögöm, azaz inkább ledőlök a napozóágyra, és süttetem a hasam. Nem mondom, hogy nem érzek magamon pár pillantást, köztük kedves utastársamét is, de egyelőre a relaxációt fontosabbnak vélem, mint a flörtölést. Ezt olyan szinten komolyan gondolom, hogy meg sem nézem bikiniben, miután levette a ruháját. Csak a neszezésből sejtem, hogy ez megtörtént, de jelenleg úgy vagyok vele, hogy ez a vonal túlságosan is hullámzó ahhoz, hogy nagyon firtatni akarjam, mindenesetre meglátjuk majd, hogy hová jutunk…
Egészen diszkréten kénytelen vagyok megköszörülni a torkomat, mert bizony ez a méltóságteljes napozás témakör majdnem heves röhögőgörcsöt vált ki belőlem. Meg kell hagyni, nagyon csodásan tud bókolni, és a neve is roppant mód bájos. Oldalra is sandítok rá, nem azt mondom, hogy ronda, de hogy rendkívül nyájas a stílusa, olyan szinten, hogy az már bosszantó, az biztos. A sanda pillantás viszont megtalál, mert bármennyire is hiszi azt a kishölgy, hogy elvagyok a magam kis világában, attól még nagyon is jelen vagyok. Egy felvont szemöldök a válasz. Most mit vár? Döntsem el helyette? Én itt vagyok, nem is megyek sehová, lévén a hajóútra is együtt jöttünk. Azt aztán részemről várhatja, hogy minden egyes alkalommal, ha bizonytalan, én döntsek helyette. Nem, köszönöm, a hajnali kis procedúránk pont elég volt arra, hogy ne akarjam megtenni, mert ha nem ő teszi magától, abból jól az életben nem fogunk kijönni.
Az már csak hab a tortán, hogy ötletem sincs, miként lesz valaki földre szállt angyal a nevétől. Túlságosan távol nem jár a valóságtól, de annak aztán semmi köze a nevéhez.
- Hú, várj, most kéne zaklatottan kirohannom a mosdóba, ugye? – Pillantok a kisasszonyra, ha már láthatóan vár tőlem bármiféle reakciót. Nem hiszem, hogy pont ilyet, de úgy gondolom, egész egyértelműen megtehetem ezt azok után, amit ő leművelt a repülőn. Utánamentem, de sorozatosan nem fogok felülemelkedni megszokott stílusomon, és többször kinyilvánítani, hogy tetszetős hölgyeménynek találom. Jobban mondva, úgy semmiképp, hogy kikényszeríti belőlem egy másik férfi.
- Ha vele szeretnél ebédelni, tégy úgy, Chloe, ha beéred velem is, itt vagyok. – Közlöm végül egyszerűen, döntse el maga, én nem fogom megtenni, az szerintem adott, hogy ha már együtt jöttünk, együtt is ebédelünk, mint ahogy szerinte egyértelmű volt, hogy a hajóútra is együtt jöjjünk. Noha ezt kinyilvánítani már nem akaródzott. Hát most nekem sem. Kakaskodni azonban nem fogok, így nem kelek fel, hogy a puszta kiállásommal is kiüssem a pacákot, mert azért olyan szerénytelen bőven vagyok, hogy mind küllemben, mind stílusban köröket verek rá, az intelligenciát nem tudhatom, lévén nem ismerem.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 21, 2016 11:27 am
 



 

Joel and Chloe


Joël egy percig sem figyel rám, és néha elgondolkodom azon, hogy minek erőltetem a dolgokat, de végül eljött velem, szóval vehetném fél sikernek is, azonban még mindig ott motoszkál bennem a bizonytalanság. Tegnap este olyasmiket vágott a fejemhez, melyeket egy darabig nem fogok elfelejteni. Bebizonyítottam neki, hogy minden nő csak egy dugásra érdemes…szóval én se vagyok kivétel. Hallgatag módon burkolózom a gondolataim mögé, de valaki megzavar engem, és egy bókkal indít. A barna szempár, és a nyájas mosoly nem éppen a zsánerem, de kedves, és üdítően hat rám, hogy valaki még flörtölni is képes velem. A mai nap indulása után azt hiszem ennyi kellett, mert félő, hogy a fürdőszobában maradtam volna. Megcsókoltam, és vissza is csókolt, de vajon neki ez csak játék volt? Magától még egyszer sem csókolt meg úgy igazán. A repülős kalandunk is csak az én hazugságom miatt alakult úgy, ahogy. Az egyik pillanatban édes szavakat suttog a fülembe, a következőben eltaszít magától. Túl fiatalnak, túl ártatlannak tart, aki nem lenne képes megemészteni azt, hogy ágyba bújik vele, és utána nem lesz belőle semmi. Saját magamhoz hűen (ismét tőle várom a megerősítést) pillantok rá, amikor Eduárd ebédelni hív, de a válasza éppoly nem kellene, hogy meglepjen, mégis rosszul esik. Beszívom mélyen a levegőt, és egy mosolyt erőltetek az ajkaimra.  
- Nem állítottam, hogy most zaklatottan el kellene rohannod Joël. – hangsúlyozom ki a nevét, majd a másik úriemberre emelem világoskék íriszeimet.
- Nagyon szépen köszönöm a meghívását Eduárd, de sajnos nem fogadhatom el az ajánlatát. – a férfi némiképp értetlenül néz kettőnkre, és nem érti a párbeszédet közöttünk, de nem is kell értenie, mert még magam se vagyok tisztában, hogy hányadán állok a mellettem fekvővel.
- Ahogy gondolja Chloe. Amennyiben meggondolja magát, akkor megtalál az étteremben. – búcsúzik el tőlem, és ismét kettesben maradunk, de úgy érzem, hogy egy kis egyedüllétre van szükségem jelen pillanatban. A kalapomat megigazítom, és felállok a napozóágyról. A kendőt a kezembe fogom, és megkötöm lazán a derekamon, majd a táskámból előkeresem a napszemüvegemet is.
- Körülnézek a fedélzeten. Ha szükségét érzed, hogy csatlakozz hozzám az ebédre, akkor megtalálsz az étterem közelében. – a vállamra helyezem a táskám pántját, és faképnél hagyva indulok meg a jacht elülső feléhez. Rengetegen vagyunk, és néha úgy kell kikerülnöm az embereket, de mindenki egy meleg, és barátságos mosollyal fogadja a bocsánatkérésemet, ha nekimegyek, vagy éppen meglököm. A kíváncsiságom nagyobb lesz, mint a kételyeim, így végre kissé ellazulok, és vidámabban látok neki a felfedezőútnak. Egy nagyobb élménymedence mellett is elhaladok, ahol a gyerekek ugrálnak bele a vízbe, és a felnőttek a mellettem álló nyugágyakon pihennek. Nem érzem magam éhesnek, de a konyha igenis vonz. A lételemem, hogy új ízeket próbáljak ki. Édesapám génjeit örököltem. Az étterem mellett állok meg, és a korlátnak nekidőlve figyelem a horizontot. Az óceán meseszép, és élvezem, hogy itt lehetek. Egy kis idő elteltével úgy döntök, hogy bekukkantok oda, és nem is kell csalódnom a felhozatalon. Tengeri herkentyűk széles választéka várja az idelátogatókat, és meg is állok az egyik svédasztal előtt.
- Istenem… - csillan fel a szemem, miközben fogalmam sincs, hogy miből vegyek először. Az ajkamat harapdálva hezitálok, amikor egy pincérlány áll meg mellettem.
- Senorita mihez lenne kedve? – kulcsolja össze a kezeit a lábai előtt, és kihúzza magát. Hirtelen azt se tudom, hogy mihez nyúljak végül rámutatok a kaviárra.
- Ez fekete kaviár, és az orosz régióból származik? – érdeklődök teljesen természetesen, miközben egy meghökkentő bólintást kapok válaszul.
- Honnan tudja? – elégedetten mosolyodok el, de nem akarok kérkedni.
- Jó tanítóim voltak. Megtenne nekem egy szívességet…Lanore? – tekintek a névtáblájára.
- Természetesen hölgyem. – tettre készen húzza ki magát, így még bátrabban állok elő az ötletemmel.
- Egy kis fűszervajra, és némi citromlére lenne szükségem. – mondom direkt lassabban, így sikerül meg is értenünk a másikat. Egy biccentéssel jelzi felém, hogy teljesíti a kívánságomat, és máris egyedül hagy. Nem vagyok rest egy kis pezsgőt tölteni magamnak, miközben a tegnap este jár a fejemben, és újabb rossz érzések kerítenek a hatalmukba. A végén Lanore ránt vissza a búskomorságból, amikor a kezembe adja a kért kiegészítőket, én pedig egy kis tálra két kaviárt szedek ki magamnak. Megmártom őket a fűszerves vajban, és néhány citromcseppet csöppentek a tetejükre.
- Így sokkal jobban kijön az eredeti íze. A jég miatt kellően lehűlt, de így lesz pikánsabb. Tudja, hogy régen afrodiziákumnak használták? – érdeklődöm tőle, és felé nyújtom az egyiket, hogy kóstolja meg. Senki nem figyel minket, így belemegy, és ketten ízleljük meg. Kisebb ízorgia megy végbe a számban, és ennek eredményeképp kéjes nyögés hagyja el az ajkaimat. A különleges hatást egy kis pezsgővel koronázom meg. Elpirulok, és a szám elé tartom a kezemet.
- Ez mennyei Senorita. Honnan tudta, hogy mi kell hozzá? – kérdi tőlem kuncogva, de én csak megrázom a fejemet.
- Ez maradjon titok. – nevetem el magam, és továbbkortyolgatom a pezsgőmet.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 22, 2016 12:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 21, 2016 11:21 pm
 



 

- Pedig azt hittem, ez kötelező. Vagy csak akkor, ha engem akarnak befűzni a hölgyek? – Tudom a nevem, szóval különösképpen nem szükséges emlegetnie, de felőlem aztán. Nem tudom, azt hiszem, zavar a dolog, azért lettem hirtelen mosdatlan paraszt, de ha már elrohanni nem szabad. Meg amúgy miért is zavarna? Nyilvánvalóan nem akarok Chloetól semmi komolyat, mert én senkitől sem akarok semmi komolyat, egyebek mellett pedig nem vagyok benne biztos, hogy jót tenne neki, ha néhányszor örömet okoznánk egymásnak, aztán kalap kabát.
Nem gondolja meg magát, basszus, csak húzz már innen. Nem mondom ki, talán túl árulkodó volna, én viszont nem szeretném, hogy bárkinek is világos legyen, hogy jobban érdekel a kisasszony, mint azt mutatom. Azt sem tudom, miért van így, egyébként is az őrületbe kerget.
Látom, hogy menni készül, és mivel nem szokásom másokra telepedni, hagyom, hagy menjen. Annyira már kiismertem, hogy kifejezetten az a színpadiasan elszáguldó típus.
- Értettem, főnök.- Most az volna a baj, hogy nem hívom meg ebédelni egy hajóúton, ahová együtt jöttünk? Hú, anyám, öreg vagyok én az ilyen fiatal teremtések logikájához. Hagyjuk is inkább, azt hiszem, jobb ezt nem firtatni, menjen csak, én meg majd… próbálok nem nagyon felrobbanni közben.
Visszafekszem, mint valami sértődött gyerek. Nők. Komolyan, néha falnak tudnék menni tőlük, most csak azért nem teszem, mert félő, a vízben landolnék rögvest. Már majdnem elbóbiskolnék megint, áhh, még mindig rettenetesen fáradt vagyok, mikor engem is betalál valaki, és a nap meg közém áll, nem díjazom. Felpislogok, és egy formás szöszi – már megint szőke, annyira nem is komázom őket mellesleg – mosolyog rám.
- Igen? – Köszörülöm meg a torkom, és egyértelműen nem tűnünk egy nyelvet beszélőnek, de amilyen lelkesen a kezembe nyomja a naptejes flakonját, elég egyértelmű számomra, hogy mit akar. Még oda is teszi a formás hátsóját mellém a nyugágyra. Eszem megáll. Kicsit kezd sok lenni már a nyomulós nőkből. Mindegy, bekenem, egye fene, nem tapizok, meg semmi, ki tudja mikor kerül elő az izomagy faszija, mintha láttam volna valaki mellett beszállásnál.
Sokat egyébként nem kell várnom, mert nagyjából három perc múlva már meg is érkezik, csak úgy trappol a fedélzeten, és holt biztos, hogy nem vágyom a találkozásra vele, a csaj ijedten rebben arrébb, én meg kapok egy csodás jobb egyenest. Le is zakózok az ágyról, és hallgathatom még bő másfél percig a bizonyára válogatott, azt hiszem, lengyel szidalmait.
- Itt és most szentül megfogadom, hogy én az úton többet nőhöz nem érek… ilyen nincs. – Dúvadként csörtetek el az étterem felé, azzal sem foglalkozva, hogy éppenséggel már ebédidő van. Ennek biztosan lesz nyoma, a büdös francba. Nem szívesen mászkálnék így a nyaralás alatt, de a jelek szerint kénytelen leszek. Egy kis jég talán csillapítja a csillagokat, amiket látok… Amint meglelem a pultot, kóvályogva támaszkodom meg a szélébe, és kérek is rögtön jeget a mögötte állótól. Ő legalább férfi. Hála istennek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyPént. Ápr. 22, 2016 12:07 am
 



 

Joel and Chloe


A kaviár mennyei, és sok időt el tudnék itt tölteni. A pincérlány is jól érzi magát, és ez engem valamilyen oknál fogva elégedettséggel tölt el. Ez lenne a célom az éttermem megnyitásával is…hogy összehozzam az embereket. Egy fárasztó nap után nincs is jobb, amikor az ember leül a barátaival, vagy a családjával egy jó kis étel mellé, és a finom fogások mellett elmesélhetik, hogy milyen napjuk volt. Nem nagy kérés, és úgy hiszem nem is lehetetlen. Egy kis boldogságot csempészni a szürke hétköznapokba. Sok pasi a gyomrán keresztül elérhető. Még veszek magamnak egy adagot, és azt is megforgatom a fűszeres vajban, de aztán felcsillan a szemem, mert éppen a frissen sült halakat hozzák ki a melegítő tálakban.
- Azt hiszem meghaltam, és a mennyországba kerültem. – mosolyogva csapom össze a két tenyeremet, és az asztal szélére helyezem le a táskámat, hogy összegyűjtsek egy kis kedvcsináló tálcát magamnak. Lanore-t már sikerült megnyernem, így segít nekem összekészíteni egy könnyed ebédet. A végére a halak mellé egy kis ráksalátát is szedek, na meg zöldségköretet, ha már az óceán közelében vagyunk, akkor mellőzzem a többit. Az italoknál leragadok, és csak akkor kapom fel a fejemet, amikor valaki becsörtet az étterembe, és a pulthoz sétál. Ki más lehetne, ha nem éppen Joel? Már azon vagyok, hogy odamenjek hozzá, és megkérdezzem tőle, hogy mire fel ez a nagy jelenet, de akkor egy barna cicababa, és egy pincérnő előz meg. Kisebb csapat gyűlik össze körülötte, én meg megpróbálok „beleolvadni a tömegbe”, ha már megint egy egész háremet gyűjtött maga mellé. Fél füllel hallgatózok, és a táskámért nyúlva, beleejtem a napszemüvegemet, amikor sérülésről papolnak. Ki sérült meg?! A tálcát ott hagyom az asztal szélén, és megkérem Lanore-t, hogy vigyázzon rá a táskámmal együtt. Óvatosan lépkedek el az asztalok mellett, amikor a barna dögös maca birtoklóan szeretné a kezét a felkarjára helyezni, és ekkor végképp elpattan nálam a húr. Nem tudom, hogy milyen indíttatásból, de megszaporázom a lépteimet, és megkocogtatva a barna vállát szólalok meg, mikor rám pillant, és Joel is ezt teszi. A meglepődés csak egy másodperc alatt fut át az arcomon, mielőtt rátérnék a kérdésemre.
- Elnézést, de lenne szíves, és félreállna? A férjem kezét fogdossa. – a hangom most nem remeg meg, sőt egyre magabiztosabbá válok, és hamarosan egy meghökkent zöld szempár mélyül bele az én kék íriszeimbe.
- Joel…mi történt? – aggódóvá válok, és átfurakszok a két hölgyeményen, hogy a közelébe kerüljek. Nem úgy tűnik, mintha most nagyon vágyna társaságra. A férfitól már kapott jeget, én viszont vagyok annyira bátor most, hogy engedély nélkül érintsem meg az állát, és szemügyre vegyem az ütést, ameddig úgy nem dönt, hogy rám is besokall, mert akkor inkább menekülőre fognám, de addig csak a pillantásomat az övébe fúrom.
- Behúzott neked valaki? – az ajkaim szétnyílnak, és akaratlanul is beharapom az alsó szirmot, miközben hezitálok, hogy mit kellene tenni.
- Lanore… - kiabálok a hátam mögé, de nem szakítom meg a szemkontaktust, hanem megvárom, hogy a lány odaérjen hozzám.
- Foglalnál nekem egy asztalt, és hoznál egy kis ánizst a konyhából? – érdeklődöm, mire bólint a pincérlány, és újra csak Joelre figyelhetek.
- Bízol bennem? – teszem fel a kérdést, és most elengedem az állát, hogy ne érezze úgy, hogy rá akarok mászni jelen pillanatban, vagy éppen én kapjam a következő pofont tőle…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 23, 2016 8:04 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 12:12 am
 



 

- Az ég szerelmére, csak hagyjanak békén. – Morranok fel, rohadtul nincs szükségem közönségre, még egy kattant libára, aki rám akaszkodik, aztán persze majd jön a kandúrja, hogy megtorolja sérelmeit. Hát a picsába már, komolyan. Meglehetősen paprikás hangulatba kerültem, és legszívesebben már odacsapnék, hessegetném el őket, mint a tyúkokat, főleg, mikor az egyik még tapizni is elkezd, és ötletem sincs, mi a túrót akar. Tán csak be tudom jegelni a szememet egyedül… Amikor Chloe elő kerül, valami megmagyarázhatatlan módon megkönnyebbülök, és férj kártya újbóli kijátszása még apró mosolyt is csal az arcomra. Kezd túlzottan rákapni a dologra, bár most nem zavar, mert így legalább lekopnak végre rólam.
Szólni ugyan nem szólok, semmi kedvem most beszélni, mert a végén még az eddigieknél is nagyobb tuskó lennék, az meg aztán tényleg senkinek sem hiányzik. Csak megrántom a vállam, semmi extra, ugyan hozzá nem vagyok szokva, hogy felfújt izomagyak akarjanak kiütni, nem vagyok gyenge gyerek én sem, de sosem ütök első felindultságomban, pláne bejelentés nélkül. Milyen stílus ez már… Hagyom, hagy nézze meg az arcom, addig sem kell morognom, mint valami téli álomból épp ébredt medvének.
- Úgy fest. – Foglalom össze röviden és tömören, mert őszintén szólva tényleg nincs sok hangulatom ahhoz, hogy beszéljek, és nem is akarok annyit, hogy a jelen pillanatban érzett arrogáns haragom kiütközzön, mert abszolút nem Chloe ellen irányulna, de biztosan magára venné, az meg egyikünknek sem hiányzik.
Hallgatom, hogy szót vált a pincérnővel, én inkább közben szorítom a jeget a fejemhez. Ez a Lanore név olyan, mint valami öblítőmárka, komolyan. Nem irigylem érte a csajt, de amúgy hidegen hagy a jelenléte, addig legalábbis, míg nem akar minden tiltakozásom ellenére segíteni. Szívom a fogam rendesen, és utálom, hogy jó eséllyel ez elcseszi az egész napomat. Miért kell nekem mindig belemásznom valami szarba? Soha többet naptej, komolyan.
Chloe kérdésére nagyot sóhajtok. Vajon mennyire akasztanám ki, ha azt mondom, nem? Alapvetően kevés emberben bízom, de akikben igen, azok nagyon közel állnak hozzám. Vele még csupán kerülgetjük egymást, bár ha onnan nézzük, hogy egy esetleges monokli lekezelésében rá bíznám-e magam, arra azért már tudnék igent mondani. A kettő teljesen más, de úgy hiszem, ő inkább a második eshetőségre gondolt, ha meg nem… nos, a jelenlegi helyzet szempontjából ez most azt hiszem, egészen lényegtelen.
- Naná, doktornéni, de előre szólok, rettenetes beteg vagyok. – Mi más is lennék, férfi és orvos is vagyok egyben, ez már-már magától értetődik. S tudom ugyan, hogy beteg technikailag nem vagyok, de bízom benne, hogy érti, miként gondolom a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 8:10 am
 



 

Joel and Chloe


A válasza cseppet sem lep meg, de a részletekbe már nem megy bele, és talán mindketten így járunk jobban. A körülöttünk lebzselő nők idegesítenek, és a bátorságom ellenére azért tartok Joeltől. Nem azért, mert képes lenne megütni, hanem mert képes lenne szavakkal bántani, és bármennyire is nyitok felé, ha ez megtörténik, akkor azt hiszem maradandó károk keletkezhetnek friss ismeretségünk rügyén. Lanore nagyon segítőkész, én meg miközben csendesen állunk, még mindig csak a kék íriszeket bámulom. A feleletén elmosolyodom, de már nem teszek rá megjegyzést, csak megvárom, hogy megérkezzen, amit kértem. A pincérlány hamarosan az ánizsmagokkal tér vissza, és mutatja nekünk az utat az egyik sarokban lévő asztal felé.
- Gyere. – fogom meg az egyik kezemmel Joelét, és odavezetem, ahol már nem áll női rajongók körgyűrűjében, és kettesben maradhatunk. Lehelyezem az asztallapra a megszerzett csecsebecséket, és ráemelem világoskék lélektükreimet.
- Lekezellek, de ehhez kelleni fog a táskám is, meg az étel, amit összekészítettem a tálcára, mert éhen halok. – egy bocsánatkérő mosoly kíséretében tűröm a hajamat a fülem mögé, és elillanok a svédasztalhoz, ahonnan szerencsére nem tűnt el a személyes holmim, és megkapom a tálcámat is. Pár percen belül két ásványvizes pohárral gazdagodva telepszem le, és kiöntöm a táskám tartalmát, hogy megtaláljam a naptejet. Magától nem fog összeállni a krém, és kell valami alap, mert nem vagyok egy gyógynövény specialista. A magokat megpróbálom összetörni, és egy kis üvegtálba nyomok a naptejből is. Ez apának bevált a konyhai balesetek alkalmával, bízom benne, hogy itt sem fog kudarcot vallani. Szótlanul teszek-veszek, míg elkészül a kis csoda, és felállhatok vele együtt.
- Nem fogok kérdezősködni, hogy mi történt, mert nem rám tartozik, de így attól tartok nem fogsz velem búvárkodni. – most az egyszer nem kerülöm el a pillantását.
- Ne aggódj, majd megoldom egyedül. – vonom meg a vállamat, és a sérült területre viszem fel a krémet. Nem olyan hideg, mint szerettem volna, de a jég már megtette hatását egy kicsit. Vékonyan kenem be neki az édes illatot árasztó kencével.
- Ezt meg kellene ismételni egy óra múlva, ha holnap nem akarsz egy szép monoklival szaladgálni az utcákon. – egy mosolyt erőltetek magamra, de még mindig zavarban vagyok a közelében, és azt hiszem ez egy ideig nem is fog változni.
- Készen is vagyunk. – simítom el az arcán a végét, és nagyon óvatosan járok el, az ujjbegyeim finoman érintik csak a feldagadt területet. A tekintetünk összekapcsolódik, és ha most képes lennék olvasni ennek a férfinak a gondolataiban, akkor nagyon boldog lennék, de ez sosem fog bekövetkezni. Fogalmam sincs, hogy mi lehet rólam a véleménye a tegnap este óta, de van egy olyan érzésem, hogy többet nem fog bepróbálkozni nálam. Hátralépek, és félrebiccentett fejjel szemlélem meg a remekművemet.
- Nem voltál olyan rossz beteg, mint ahogy állítottad. – szelíd mosoly ül ki az ajkaimra, miközben elpakolok, és leülök az asztal másik felére. A tálcát kettőnk közé húzom.
- Van itt egy kis kaviár, ráksaláta, és egy kis pisztráng, meg zöldségköret, ha megéheztél volna. – mondom el, hogy mi mindent talál az összekészített ebédünkből, én meg nem vagyok rest, és el is veszek egy kis ráksalátát.
- Ma este én szerintem a lakosztályunkban maradok. – jegyzem meg, és kíváncsian kémlelem a poharam szélét, de feleslegesen, mert a tekintetem felsiklik rá, és összekapcsolódik az övével ismét. Kezdem megkedvelni, és ez veszélyes.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 23, 2016 5:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 3:21 pm
 



 

Hát lehet neki ellenállni? Megyek, még az sem zavar, hogy a keze szinte eltűnik az enyémben, és érzem a kissé nyirkos tenyerét, bizonyára izgul. Mármint, nem tudom, most pont miért, de gyanúsan miattam, ami épp annyira fura, mint amennyire valahol jól is esik. Az is tény, hogy az esetek nagyon elenyésző százalékában nem hagyom, hogy törődjenek velem, mert ahhoz egy minimális bizalom azért valóban szükségeltetik, ellenben én nem szeretem semmilyen szinten közel engedni a hölgyeket. Már a fizikai együttléten kívül, nyilván.
Ha kapok engedélyt, hát leülök rögvest, semmi kedvem ácsorogni, zsong az egész fejem. Nem ez volt minden vágyam, az tuti.
- Akkor hajrá, nem volna túl kellemes, ha éhen halnál, amíg megpróbálsz lekezelni. – Viccesnek szándékoznék lenni, de közel sem vagyok benne biztos, hogy sikerül. Valahogy nem érzem száz százalékosnak magam, és fogalmam sincs, mi hozna vissza ebből a kissé letargikusra hajazó állapotból. Nem megyek sehová, amíg intézkedik, szóval ettől nem kell tartani, szabad kezemmel az asztalon dobolok, és mivel hozott vizet, pohár meg van az asztalon, töltök is magamnak, egészen kitikkadtam. Addig átmenetileg az asztalon landol a jeges zacskó, mert eszemben sincs hagyni, hogy egy nő nyisson ki helyettem ásványvizes üveget.
Csendesen figyelem aztán, hogy mit csinál. Arról gőzöm sincs, hogy az ánizs mire jó, az ilyen dolgokban nem vagyok jártas, szóval nincs módon találgatni még fejben sem, beszélni meg amúgy sincs kedvem, szóval elvagyok azzal, hogy őt nézem, miközben ténykedik, érdekes módon kicsit megnyugtat a dolog.
- Egy csaj megkért, hogy kenjem be. Megtettem, semmi egyebet nem csináltam, még csak egy nyelvet sem beszéltünk, a seggfej fickója meg előbb üt, aztán kérdez típus. Bár… utána sem kérdezett. És… rá se ránts, én el leszek azzal, hogy a fedélzetről nézem a formás hátsód. – Mondjuk, lehet akkor nem válaszoltam volna, ha kérdezősködik, de mivel jó eséllyel rohadt kíváncsi volt rá, mégis türtőztette magát, úgy gondoltam, ennyit megérdemel, pláne, hogy segít is.
- Ez a vállvonás pont arról árulkodik, hogy megoldod egyedül. Nem tehetek róla, nem az volt minden vágyam, hogy kapjak egy jobb egyenest attól a felfújt hólyagtól. – Morgom az orrom elé, mintha szándékosan azon lennék, hogy mindent elbasszak ezen az úton. Hát nagyon nem ez a helyzet, de egész egyszerűen mintha minden ellenünk lenne, legfőképpen mi magunk.
Lehunyom a szemem, amíg kenegeti a szemem környékét, és közben sóhajtok is egy mélyet. Jól esik, bár arra nem tennék nagy téteket, hogy helyre is fog hozni, de egy próbát gondolom, megér.
- Nem vágyom rá túlzottan, és oké, bekenheted egy óra múlva is. – Incselkedem, naná, azt már szerintem megszokta, hogy sokszor talán szemtelenebb vagyok, mint az átlag. Nyilvánvalóan be tudom kenni magamnak, és be is fogom, ha szükséges lesz, ettől még nem hagyhattam ki.
- Köszönöm. És tulajdonképpen mi is ez? Mire jó az ánizs? – Kérdezem, most már azért lényegesen nyugodtabb vagyok, mint mikor becsörtettem ide.
- Nos, akkor azt hiszem, szerencsésen megúsztad. – Engedek meg magamnak egy apró mosolyt, bár elég hamar feladom, mert feszül tőle némileg az arcom, így hát nem erőltetném. Meglehet, akkor vagyok valóban rémes beteg, ha tényleg ledönt valamiféle vírus, de ez az esetemben rettenetesen ritka. Egész ellenálló vagyok.
- Nincs sok étvágyam, egyél csak, maximum majd csipegetek. – Egyelőre ennyivel is bőven beérem, talán estére helyrerázódom némileg. S valóban, olykor egy-egy falatot a magamévá teszek, de inkább csak iszom a vizemet. A kijelentésére felvonom a szemöldököm, hát ez meglep. Mármint, eddig nagyon pörgős nőszemélynek tűnt, és nem gondoltam volna, hogy kibír egy estét is a négy fal között.
- Hogyhogy? Semmi tánc, semmi éjszakai fürdőzés, városnézés, bazározás, vagy bármi hasonló? Vagy csak tökéletesen hangulatromboló vagyok, és biztonságosabb odabenn? – Határozottan nem, sőt, ami azt illeti, kettőnket illetően épphogy a négy fal közt maradás a legveszélyesebb. - Én szerintem úszom majd megint, jól esik a késői órákban, amolyan levezetés…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 5:12 pm
 



 

Joel and Chloe


Az étterem egyik eldugottabb helyét kaptuk meg, és már nem is kelt akkora figyelmet, hogy behúztak neki egyet, és most átmenetileg én vagyok neki az ápolónő. Ez a gondolat megmosolyogtat, mert egy kicsit egyenlítésnek vélem a Cuba bárban történtek után. Akkor én ájultam el, és ő vitt be a kórházba, sőt még meg is látogatott, így ez csekélyke viszonzás, de örömmel vállalom, hogy én legyek az, aki segít neki. A rögtönzött krémmel kenem be az arcának azt a felét, ahol az ütés érte, és közben azt hallgatom, hogy miket mond. Elmeséli hogyan történt a baleset, de nem véleményezem. El tudom képzelni, hogy a nők rámásznak, mert mindig ezt csinálják, és ennek már nem egyszer voltam a szemtanúja. Charlotte a bárban, akkor egy másik szőke, a stewardess, és még ki tudja hány nő szeretné kivetni a hálóját rá. Nem merem megszámolni a vetélytársaimat, de aztán rájövök, hogy lényegében egy sincs. Minek versengjek a kegyeiért? Nem akar megfektetni, és még ő hangsúlyozta ki tegnap, hogy nem vagyok olyan, mint a bögyöskéinek a fele. Akkor pedig bűn lenne egy olyan mérleg másik felére tennem magam, ahova nem is tartozom.
- Megoldom igen is, ha lesz kedvem hozzá, és nem arra akartam kitérni, hogy ez a te hibád lenne. Akadnak olyan nők, akik akkor is szabad prédának tekintik magukat, ha éppen van párjuk. Jól nézel ki Joel, mit vártál? Azt csodálom, hogy akkor nem jöttek oda, amikor én is ott feküdtem melletted. – jegyzem meg, de bele is pirulok a beszédembe, mert most mondtam ki hangosan, hogy jól néz ki.
- Nem vágynod kell rá, hanem megtenni, ha nem akarsz holnap egy szép nagy monoklival ébredni. – villantok rá egy mosolyt, és közben befejezem a lekezelését. Szépen leülök vele szemben, és a feltett kérdésére kuncogva válaszolok.
- Sok mindenre jó az ánizs, mert édes, de ebben az esetben egy krémet akartam készíteni, hogy kissé lelohassza a duzzanatot a jég mellé. Semmi extra, apu sokszor csinál ilyet, mondjuk nem naptejjel ötvözve, de átmenetileg ez is megteszi. – kapom be az egyik kisebb rákot, és elmajszolgatom, amikor elmesélem neki az esti terveimet. A hajókirándulás éppen elég kimerítő lesz, nincs kedvem egy újabb átmulatott éjszakához, és a pezsgő miatt az alkoholt is mellőzni kellene legalább egy napig még.
- Nem vagy hangulatromboló. – húzom közelebb a tálcát, és egy kis zöldségkörettel egyetemben a halat is megkóstolom.
- Nem aludtam ki magam én se, ahogyan te, és Havana nincs olyan közel, a belváros minden esetre nem. A tánc várhat holnapig, ahogyan a városnézés, és a bazározás is. Egy kis nyugalomra vágyom, és semmittevésre. Az étteremben eleget pörgök, igaz mostanában ott sem sokat voltam. – eszegetek tovább, és az úszásra tett kijelentésén elgondolkodom. Lehet benne igazság, hogy jó feszültség levezető, de mindketten tudjuk, hogy annál akad jobb is, csak nem merjük felhozni. Mellesleg pedig az úgysem jönne szóba a tegnap esti vita miatt.
- Kedves vendégeink nemsokára kikötünk az Öbölben. Ha szeretnének, akkor jelentkezzenek a búvárkodásra Danielnél, ő az oktatónk, illetve lehetőség nyílik a delfinek megfigyelésére is az óriás teknősök mellett. – csendben fejezem be az étkezést, és iszok mellé egy kis vizet. A kalapom, és a ruhám a táskámban van, de a kendő elég jól védi a derekamat, így nem lesz gond. Egy pincér fárad arra, és elveszi tőlünk a tálcát, én meg megköszönöm neki az ebédet. Éppen szedelődzködni kezdek, amikor rápillantok Joelre, és már félig felemelkedtem a székről. Gondolom, azt várja, hogy álljak be Daniel sorába, ahol már így is sok a női jelentkező.
- Nincs kedved velem tenni egy sétát a parton, és megnézni a delfineket? Nincs kedvem egyedül alámerülni, és egy kicsit félek is a víz alatt lenni. – vallom be neki, és felállva most tekinthet először végig rajtam, ha akar. A krémet tartalmazó üvegedényt a táskámba süllyesztem.
- Természetesen, ha nem irtózol az állatoktól, vagy nem akarsz egyedül maradni, mert akkor feliratkozom búvárkodni. – enyhe fintor ül ki az arcomra, aztán elnevetem magam, és a kezemet nyújtom. Rajta áll, hogy melyik programot válassza.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 25, 2016 9:57 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 25, 2016 12:30 am
 



 

- Alapvetően azt várnám, hogy egy nő, akinek párja van, megmarad a hátsóján. Mert én eleve nem kezdek olyanokkal, maximum akkor futok bele, ha letagadják, de az meg elég szemét dolog a párjukkal szemben, nem gondolod? Nem, akkor hozzád mentek oda. – Húzom el a számat, nem mintha érdekelnie kellene, mégis így van, és különösképpen nem akarnám tovább ragozni, mert ez is olyan tipikus ebbe inkább ne menjünk bele helyzet. Most tényleg azért pirult el, mert azt mondta, jól nézek ki? A bókot nem viszonzom, épp az imént tituláltam formásnak a hátsóját, egyszerre elég ennyi. Egyébként is épp eléggé kifejeztem már, hogy vonzónak találom, bár kezdem azt hinni, hogy ezt csak én gondolom így. De hát… miért is lenne fogalma arról, hogy egyetlen nővel sem eszegettem még teszem azt mondjuk jégkrémet.
- Ha én is jól nézek ki, és a monoklim is szép nagy, akkor az összehatás sem lehet rossz. – Viccelem el, de nyilván bekenem én magamnak, ha szükséges, hisz még csak nem is csípett. - Ezt vegyem úgy, hogy magamra vagyok utalva kenegetés terén? – Pillantok azért még rá felvont szemöldökkel, biztos, ami biztos.
- Értem, akkor most már édesnek biztos édes a monoklim, eltekintve a naptejtől, ami biztos nem a legfinomabb dolog a világon. – Lehet napszúrást is kaptam időközben, ki tudja, mindenesetre nem nevezném normálisnak, amit előadok, de egye kutya, inkább ez, mint a marakodás, abból már kissé elegem van.
- Világos, akkor ma a semmittevés a program. Korán lefeküdni is remek, legalább kialussza magát az ember. – Attól még úszni elmegyek, mert muszáj, egyébként is állandóan sportolok valamit, legyen szó a napi futásomról, vagy épp a bicikli túrákról és tenisz partikról Raoullal. Ha meg nem űzzük, hát nézzük, mondjuk ő a fanatikusabb baseball rajongó. A búvárkodás mindenesetre most kimarad, maradnak az ultrahanggal kommunikáló emlősök. Elég érdekesek azért, azt meg kell hagyni, szóval csak nem lesz olyan unalmas, a hölgyek meg általában kedvelik őket. Mindenesetre tényleg megnézem majd, hogy miként búvárkodik, ha menni szándékozik, mert érdekel, meg legalább, ha nekem nem jön össze, tegye helyettem, vagy valami ilyesmi.
- Ohh, tényleg? Szerintem ez a Daniel biztos segítene, ha tényleg szeretnél búvárkodni. – vetem fel, és nem, határozottan nem azért, mert le akarom pattintani, hanem mert úgy tűnt, szeretné kipróbálni. - De ha tényleg nem mész, akkor nagyon szívesen. – Miért is mondanék nemet, csak arra keresek mindenféle kifogást, hogy miért ne gyűrjem össze vele a lepedőt, arra nem, hogy a társaságában is időzzek. Mondjuk, az ilyen bikinis felvonulások alkalmával bevallom, elég kevés indokot tudok összeszedni arra a bizonyos távolmaradásra erotikus értelemben, de basszus, ha valaki megsértődik azon, hogy szűznek nézem, ami mondjuk a szememben manapság igencsak nagy érték, mert tizenöt évesek is elhagyják minden útszéli bokorban, akkor nem hiszem, hogy nagyon bele kellene lovallnom magam.
- Nem, nem irtózom az állatoktól, és egyedül sem szeretnék maradni. Mármint… a többi nőtől azért ments meg, kezdek kiborulni tőlük. – Nem mintha ne szoktam volna meg, de itt valahogy sokkal inkább kiéleződik a dolog, és nem esik jól… Ráfogok a kis kacsójára, és részemről mehetünk is.
Amint lelépünk a hajóról, lekapom magamról az éttermi látogatáshoz felkapott pólómat, hagy érjen tisztességesen a nap, mert kellemetlen, ha valaki csak az egyik oldalt barnul le. Szerencsére a bőrtípusomból adódóan legalább égésre nem vagyok hajlamos.
- Egyébként, te bírod a delfineket? – Ha már azokat jövünk bambulni, adja magát a kérdés.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 25, 2016 10:04 am
 



 

Joel and Chloe


Daniel segítségében egy percig sem kételkedem, mert egyértelmű, hogy bármilyen dekoratív hölgynek segítene, hogy alámerüljön vele, de engem különösebben nem vonz, így maradnék az eredeti tervem mellett, hogy Joellel tegyek egy sétát a parton, és vele lessem meg a delfineket. Ott azonban már nem fogom kihagyni a lehetőségét, hogy ússzak is velük. A búvárkodás még bepótolható, és előttünk áll még néhány nap ezen a csodálatos szigeten. Meglep, hogy ennyire kommunikatív velem, és nem rest még poénokat is gyártani. Nagyon cukinak találom a monoklijával együtt, és mélyen belül érzem, hogy se egy Eduárd, de még egy Daniel se érne Joel nyomába. Az első benyomást nem lehet megmásítani, újra lejátszani, mert megtörtént, és hatással volt rám. Nevetségesen viselkedtem a rendelőjében, de örülök, hogy végül úgy hozta a sors, hogy vele repülhessek el ide. A táncon még a mai napig nem léptem túl, mert anya szavai újra és újra a fülemben csengenek. Ha egy férfi tud táncolni, az már veszélyes lehet. Joel pedig nagyon tudott.
A felkínálkozó lehetőséggel végül él, nekem meg egy kisebb kőszikla esik le a szívemről, hogy nem egyedül kell kirándulást tennem az öbölben. Kéz a kézben hagyjuk el a hajót, és a fejem tetején felejtett napszemüveg most ott pihen továbbra is, de ő nemsokára megválik a pólójától, és ismét rossz gondolatokra sarkall. A tenyerem elveszik az övében, és kicsit izzad is, de nem tehetek róla. A szívverésem megint elárulna, és inkább szótlanul lépkedek mellette, amíg a delfinek szóba nem kerülnek.
- Szeretem őket, és szeretnék velük úszni is egyet. Hihetetlenül szelíd állatok, és titkon az egyik vágyam, hogy közelebbről megszemléljem ezeket a csodálatos teremtményeket. – mosolygok fel rá, és megtorpanok, mert időközben lemaradoztunk a többiektől, és csak ketten sétálunk a fehér homokos tengerparton. Nem bánom, hogy a legtöbben búvárkodni akarnak, mert így megmarad a másik élmény nekünk. Megállunk az egyik stég közelében, ahol éppen nem tartózkodik senki. Hezitálok, hogy megtegyem-e, amit akarok, de végül, ha nem teszem, akkor örök életemre bánni fogom. Felé fordulok, és feltekintek a kék íriszekbe. Arcszínem megint egy élénkebb színt üt meg, de bízom magamban. Lábujjhegyre állva támaszkodom meg az egyik vállán, és a fülébe suttogok.
- Nem minden lány rossz Joel. – finom puszinak indítom az ajándékomat, de túl sokáig tartom az arcán az ajkaimat. Illata körbeleng, és szeretném, ha az idő megállna. Az orromat a nyaka tövébe fúrom, és lágy érintéssel fektetem rá az arcomat is. Nem akarom sokáig húzni, mert félő, hogy én is azoknak a lányoknak a sorsára jutok, akiktől éppen menekül.
- Nézd, ott vannak a delfinek. – mutatok az óceán felé, és el is húzódzkodom tőle. Feléled bennem a kislány, így bocsánatkérően nézek rá, és szaladva teszem meg azt a néhány métert, ami elválaszt tőlük. Egy gondozó, vagy mindenesetre egy felkészültebb férfi vár ránk egy vödörrel a kezében.
- Ó, megjöttek az első vendégeink Amara és Will. – bedob egy halat a delfineknek, és felállva a vödörrel együtt sétál oda hozzánk. Hátratekintek, és ha minden igaz, akkor Joel követett a stégre.
- Jack vagyok a delfinek gondozója. – nyújtja a kezét, és én se vagyok rest bemutatkozni.
- Chloe vagyok, és ő pedig itt Joel. – mutatok mögém, ha utolér minket, én meg izgatottan szemlélem a két állatot.
- Szeretnél úszni velük Chloe? – mosolyog rám Jack, én meg hevesen bólintok rá.
- Ha szabad, akkor igen. – ezután elmondja, hogy mire kell figyelnem, és mit kell tennem. Perceken belül a bikinimben mászok lefelé a stégről Jack társaságában, és merülök bele a hidegnek tűnő vízbe.
- Ne tegyél hirtelen mozdulatot, rendben? Csak nyújtsd ki a kezedet, és várj türelmesen. – eleget is teszek ennek a kérésnek, és a legnagyobb meglepetésemre Will jön oda először.
- Will nyitottabb az emberekre. Amarát néhány hónapja mentettük meg, amikor beakadt egy halásznak a hálójába. Most éppen vemhes, így vele vigyázni kell. – a kis hang hallatán meglepődöm, de amint a kezem hozzáér a delfinhez fura érzés kerít a hatalmába. Leírhatatlan élmény, ilyen közel lenni egy emlőshöz.
- Úgy tűnik máris megkedvelt. –  mondja rám nézve Jack, miközben mosolyogva tekintek fel Joelre, akire rásóztam a táskámat, mert túlontúl belelkesültem. Kis puha és nyálkásnak hat a teste, de közben meg hihetetlenül jó érzés hozzásimítani a tenyeremet.
- Kapaszkodj meg az uszonyában, és meglátod mi fog történni veled. – bátorít a gondozó, és így is teszek, amikor egy erős rántást érzek, és a delfinnel együtt úszni nem kezdek. Halkan sikkantok fel, aztán megpróbálok hozzáidomulni a mozgásomban. Le is merülünk a víz alá, én pedig lenyűgözve figyelem a lenti élővilágot. A levegőt még visszatartom, és amikor újra a felszínre jövünk, akkor ismét oxigénnel töltöm meg a tüdőmet. Kapaszkodnom kell, míg el nem érünk a stégig. Jack elvileg a másik delfinnel van elfoglalva, én meg most kapok észbe, ahogyan csukott szemmel mászok felfelé a stégre, hogy nagyon lengén vagyok. Éppen csak felállok, amikor Joel égető tekintetével találom szembe magam, és feltűnik, hogy elhagytam a bikini felsőmet. Hiába kapom már oda a kezem, hogy eltakarjam, mert mindent látott…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 25, 2016 7:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 25, 2016 3:15 pm
 



 

- Egész sok vágyad van, ami azt illeti. S most már nem is titkos, de egyébként, ebben nincs semmi fura, szerintem is bájos állatok, de ez a simogatás téma elég csajos dolog. – Ami engem illet, nekem megteszi az is, ha messzebbről figyelem őket, azt meg kivárom nyugodtan, hogy ő végezzen.
Azt hiszem, túlságosan lassan sétálunk, mert lemaradunk a többiektől, de nem akarom rángatni előre, ha lassan akar menni, hát felőlem, úgyis élénken él még bennem a jobb egyenes okozta sokk, semmi kedvem sietni nekem sem. Nem tagadom, hogy meglep, amit csinál, de alig telik el egy fél pillanat a szavai után, képtelen vagyok szó nélkül hagyni.
- Én viszont rossz vagyok. – Suttogom vissza, és bár ő vélhetőleg nem ennek szánja, de amint távolodna, az álla alá nyúlva fordítom magam felé, hogy puszi helyett csókot lopjak magamnak, bár most sokkalta finomabb és érzékibb, mint a repülőn ölembe rántós jelenet esetében, valahogy nem is illene más a nyugodt tengerparti látképhez. Fogalmam sincs, mit művelsz velem, te nő…
Utána eresztem, ha nézegesse a delfineket, elvégre, ez neki sokkal többet jelent, mint nekem. Már, ha éppen beszámítható állapotban van, igaz, szerintem most nem rohantam le, noha tudja a fene, ő miként éli meg a dolgokat.
- Menj csak, megvárlak! – Biccentek a gondozóknak, és egy darabig még a kezemmel kísérem Chloet, majd lassan elválik a derekától, én pedig maradok a helyemen, nem akarnék úszkálni, ahhoz nem érzem most jelenleg alkalmasnak magam, remélem, estére már nem fogja ilyen kellemetlen érzés feszíteni a bőrömet. Annyira, de annyira kislány még, és elmondani nem tudom, mennyire nem akarom megégetni, de úgy vonzom, mint éjjeli lepkét a fény, akit abszolút nem érdekel, hogy épp a halálába repül. Ha átlép egy bizonyos határt, már nem fog érdekelni, hogy jó eséllyel megbántom, mert egy merő provokáció az egész nő, amellett, hogy máskor meg levág egy ilyen szaladós jelenetet, és máris maximum tizenötnek gondolná az ember.
Valóságos fogasként várom, hogy kiúszkálja magát, felőlem tarthat akármeddig, maximum akkor leszek pipa, ha nem érjük el a hajót visszafelé, de mivel mások is vannak az öbölben, valahogy mindenképpen megoldanánk a visszajutást.
Úgy néz ki, lassan végeznek, én a magam részéről még mindig nyugodtan várok, nem szaladok elébe, a stégen állok ugyan, de nem a legvégében, eszemben nem volt útban lenni. Ettől még nagyon is jól látom, mikor jön felé, és még azt is sokkal hamarabb szúrom ki, hogy valami nem teljes ebben a képben, mint ő maga.
- Lassan azt fogom hinni, hogy direkt csinálod. – Kétségkívül megnéztem, miért is ne tettem volna? Kettőnk közül nem én vagyok a szégyenlős. Mindazonáltal rendkívüli módon szórakoztat a jelenet, de nem fogom kinevetni, mert azt azért nem szeretném, hogy így kelljen elszaladnia zavarában. Attól még közelebb lépek, de igyekszem az arcát nézni, mert nyilván nem direkt csinálta, megállok tőle egy lépésnyire, és felemelem a pólómat, hogy könnyedén áthúzzam a fején, majd igazgassam el rajta úgy, hogy bele tudjon bújni, aztán pedig elfordulok, ne kelljen itt rákokat megszégyenítően vörösödnie.
- Van ötleted, hol hagytad el? – Bemegyek érte a nap megmentésének érdekében, de ha fogalma nincs, és nem is úszott fel a felszínre, akkor attól tartok, tehetetlen leszek. Tű a szénakazalban tipikus esete, és arról még gőzöm sincs, mennyire mély a víz. Ellenben pillanatokon belül felkerreg a delfin, akivel úszott, és ott van az orrán a felső.
- Ügyes vagy, Will! Kisasszony! – A gondozó már nyújtja is oda, így igazából probléma letudva, még jó, hogy ilyen okosak a delfinek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 25, 2016 7:55 pm
 



 

Joel and Chloe


Bármire számítottam volna a fülébe suttogott szavak után, csak arra nem, hogy ilyen gyengéden fog megcsókolni. A tegnap történtek után ambivalens érzések tombolnak bennem, és félek, ha kezdeményezek, akkor elutasításra találok. Mégis hogyan hihettem ezt, ha képes így az ajkaimra forrni, és még a véremet is felpezsdíteni? Kicsit szédelgek, amikor magára hagyom, és az óceánhoz futok. A delfinek mindig is vonzottak, és itt a vissza nem térő alkalom, hogy ússzak velük. A gondozó nagyon kedves, és egy kisebb oktatásban részesít, de aztán bele is merülök a vízbe, és a hím lesz, akinek megnyerem a bizalmát. Will szórakoztató, és felettébb szép példánya a delfineknek, így nem is félek annyira, amikor alámerülünk, és felfedezhetem, hogy milyen érzés más szemmel nézni a világot. Szerelem első látásra a lenti élővilág, hiszen ehhez foghatót, aligha lehet látni bárhol máshol. A szívem megtelik örömmel, és a fejembe akarom vésni a képet, de nem bírom sokáig oxigén nélkül, és ezt valahogyan Will is megérzi, így felvisz, és el is enged. Jack a háttérben a másik szépséggel van elfoglalva, én meg vaktában mászok fel a stégre. Egy a bibi..a szép kis felsőm. Joel tekintete égető, de nem tart sokáig. A kezemet a melleim elé kapom, és elvörösödöm. Nem készültem magánszámmal, de sikerült megint beégnem előtte.
- Én annyira sajnálom…nem tudom…a felsőm. – mekegek és makogok előtte, és amikor közelebb lép egy kicsit meg is ijedek, de a szemkontaktust tartja velem.
- Tényleg nem vagyok közönséges. – bizonygatom, és akkor odaadja a pólóját. Úgy kapok érte, mintha ez lenne az utolsó ajándékom, és azonnal bele is bújok. Eligazítom a szegélyét, de pont eleget takar belőlem.
- Nem tudom, hogy hol hagyhattam el. Amikor lemerültünk, akkor még megvolt. – nézek körül, de Will hozza az orra hegyén oda hozzánk. Megkönnyebbülök, hogy nem veszett el örökre a bikinim, így leguggolok és elveszem tőle.
- Köszönöm szépen. – simogatom meg az orrát, és egy újabb magas hang után odaúszik Jackhez.
- Hogy tetszett? – érdeklődik tőlem, mire megpróbálom összeszedni magam egy kicsit a történtek után.
- Felejthetetlen minden szempontból. – a póló alá nyúlok be, és valahogyan sikerül magamra varázsolni ezt a felsőt. Nem akarom még egyszer elhagyni. Le is veszem Joel pólóját, és visszaadom neki.
- Köszönöm. – kicsit még mindig zavarban vagyok, de egy férfi jelez nekünk integetéssel, hogy vissza kellene térnünk a hajóra. A telefonomat sajnos nem hoztam magammal, pedig nem ártott volna egy-két képet ellőni idekint. Holnap magammal viszem a fényképezőgépet, ha elmegyünk Havanába. Most nem merem megfogni a kezét, de mellette haladok, és a delfinúszásról csacsogok, hogy tereljem a témát a kis bakimról.
- Hihetetlen odalent az élővilág. Úgy éreztem, hogy eggyé válok vele. Szívesen lennék hableány ilyenkor. – sóhajtok fel álmodozóan, és kis idő múlva visszatérünk a hajóra. A fedélzeti napozóágyak mellett telepszünk le ismét, és most bekenem magam, hogy ne égjek le. Igazából fel sem tűnt, hogy elrepült a délután. Egyszerűen képtelenség, hogy ennyi időt töltöttünk volna kint a szabadban. A fáradtság ólomsúlyként telepszik rá mindkét vállamra, és hamarosan el is bóbiskolok a saját ágyamon. Kis idő elteltével felébredek és felülve nézek körül.
- Mindjárt kikötünk. – mutatom meg a szárazföldet Joelnek. A hajón nem igazán beszélgettünk, mert én elfáradtam, ő meg ki tudja, hogy mit csinált, miközben én aludtam. A tegnapi este hosszúnak ígérkezett az utazás végett. A fedélzeti személyzetnek megköszönöm a segítséget, és megnyugszom, hogy ma már nem fogok egy hajón ringatózni. A kikötő nincs messze a szállodától, és az út alatt több bazárost is felfedezek.
- Holnap muszáj lesz kicsit vásárolnom. – lelkesülök fel, és a temérdek kendőn, és kisebb ajándéktárgyon akad meg a tekintetem, de aztán ott is hagyjuk őket. A szálloda halljába belépve a tegnap esti indiai srác köszönt bennünket, és még ránk is kacsint.
- Mit hisz rólunk? – pillantok hátra, amikor beszállunk a liftbe, és elindulunk az emeletünk felé. Nem tudom miért, de megmagyarázhatatlan várakozás lesz úrrá rajtam. Még ki se szállunk, de már az ajkamat harapdálom. A mágneskártya lehúzása után belépek a már ismerős légkörbe, és a háló felé visznek a lépteim, de megállok.
- Nincs kedved vacsorázni menni, vagy pihennél egyet? Ledőlhetek addig, ha csak később van kedved hozzá. – állok meg az ajtóban, és hevesen dobogó szívvel mérem végig.
- Nem is vészes a monoklid. Holnapra nem fog annyira látszani. – csücsörítek nem túl észrevehetően, és megérintem az egyik ujjbegyemmel az alsó szirmomat. Valószínű ő is látja a mozdulatot, én meg letagadni se tudom, hogy mennyire az emlékezetembe véstem a parton elcsattant csókot…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 26, 2016 3:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyKedd Ápr. 26, 2016 2:41 pm
 



 

- Ugyan, bárkivel megesik. Nem mintha amúgy sokat takarna. – Cukkolom egy kicsit azért, mert valljuk be, a mai bikinik azért hajmeresztően kevés anyagból hajlamosak összetevődni, szegény anyukám mindig el van hűlve, ha véletlenül kitéved a strandra az asszonyos fekete úszódresszében.
- Mondtam én ilyet? – Emlékeim szerint nem, és gondolatban sem fogalmazódott meg bennem, az egy dolog, hogy gyanúsan sok olyan dolog történik, amikor alig ruhában találom magam szemben vele, de addig még nem jutottam, hogy komolyan gondoljam azt a szándékosságot. Könnyedén túllendülök a dolgon, és adom rá a pólómat, illetőleg elfordulva hagyom, hogy felvegye, mert a megszégyenítés semmilyen szinten nem terepem.
- Na, meg is van, látod, Will nem szeretné, hogy itt pironkodj. – Kacsintok derűsen, mert amennyire ő kínban van, én legalább annyira jól szórakozom, bár igyekszem palástolni, de nem biztos, hogy tökéletesen sikerül. A pólót leveszem, bár ennyire sürgős nem lett volna nekem, ugyanakkor nyilván nőből van, és szereti megmutatni, amije van. Vagyis kezdem úgy gondolni, hogy igazából nagyon is ez a helyzet.
Visszafelé indulva érezhetően másabb a légkör, de nem csodálom a dolgot, én sem ugrálnék nagyon egy ilyen villantás után, noha én szerencsére nem tudok bikini felsőt elhagyni.
- Csini kis kagylómelltartóval és uszonnyal? – Somolygok az orrom alatt, mert bevallom, ez azért valahol nagyon vicces. Kis hableányként elképzelni… a vízben legalább nem tud elesni, és hasonlók. Meg ajtók sincsenek. Mondjuk azt nem tudom, a sellők hogyan ejtik meg a párzó tevékenységüket, de elég gáz lehet uszonyban a téma. Azt meg pláne nem értem, miért gondolkozom ilyeneken. Agyamra ment egy, s más, az egyszer biztos.
Amíg szunyál, addig én jobbára a véget nem érő vizet lesem, meg kérek egy koktélt, és élvezem a napot. Legalább lesz némi színem, ami valljuk be, jól jön így a tél után. Azt viszont nem akarom, hogy Chloe megégjen a bealvásnak hála, szóval a hátára ráterítem a pólómat, bekenni eszemben sincs, szerintem sikítva ugrana arrébb, annyira megijedne. Ez is megteszi, bár nem tudom, milyen a bőre, de jobb az óvatosság.
- Meg is lepődtem volna, ha nő létedre nem érzel égető késztetést rá. – Én ugyan nem égek vásárlási lázban, de nyilván elkísérem, mert még a végén elrabolják nekem, kínos volna, és fogalmam sem lenne, hol keressem. Jó arc az öregje, nem akarnám vele közölni, hogy elhagytam a lányát.
- Szerintem nem akarod tudni, mit hisz rólunk. – Állapítom meg fejcsóválva, mert a látszat az, ami, egy tehetősnek tűnő, jóképű, ámde ideje híján hölgyek társaságát kivívni nem tudó úr társat fogad magának egy utazásra. Jó, tudják, hogy táncversenyt nyertünk, szóval szimplán őt apakomplexusosnak hiszik, rám meg azt mondják, hogy, tudom is én, mázlista vagyok, hogy szóba állnak velem az ilyen pipik. Igazság szerint gyakrabban, mint szeretném, mert az ő korosztálya már tényleg nem nekem való. - De jól gondolod, kétségkívül abban a hitben él, hogy minimum szeretők vagyunk. – Ez egy erőteljesen kozmetikázott verzió, és a magam részéről teszek is rá, elvégre, mi pontosan tudjuk, mi a helyzet, és ehhez senkinek semmi köze sincs. Én sem ugatok be más magánéletébe, és cserébe elvárom, hogy felém is ez legyen a helyzet.
- Ha éhes vagy, vacsorázhatunk… – Lepihenni nem érzem okos ötletnek, mert ha megteszem, félő elalszom, és akkor buktuk a vacsorát, én legalábbis tutira, este meg majd a korgó gyomromra ébredek. Ebédelnem sem sikerült túl sokat éppenséggel.
- Örömhír, már kezdtem aggódni miatta. – Be is sietek a fürdőbe, de nem mondhatnám, hogy egyelőre elszíneződött volna. Látom közben, ahogy megérinti az ajkát, és sejtem, mire gondolhat, de ez most mindenképpen ennyiben marad a részemről, mert még mindig ott tartok, hogy a józan eszem képes visszarángatni a szakadék széléről. Visszasétálok a táskámhoz, hogy előkapjam belőle a ruháimat. - Ha szeretnél zuhanyozni, megvárlak, én úgyis megyek majd utána úszni, szóval most fölösleges lenne megejtenem. – A nők viszont általában szeretik rendbe tenni magukat ilyenkor, és ennek nem kívánok útjába állni.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyKedd Ápr. 26, 2016 3:50 pm
 



 

Joel and Chloe


A hallban felmerül bennem is a kérdés, hogy mit gondolhat a recepciós. Megnyerünk egy kubai utat, és amint megérkezünk egy olyan lakosztályt kapunk, melyet egy friss házaspár kapna. A háló, és a pezsgő sok volt az első este, de azóta sem tudtak szerintem elkövetkeztetni tőle, hogy mégis milyen kapcsolatban állhatunk. A szeretőt nem ejteném ki a számon, mert bár ez volt az első gondolatom, attól még nem tűnik jó ötletnek, hogy ilyesmibe belemenjek Joel előtt. A mai nap kellemesen telt el a reggeli indítás után, viszont érzem a kettőnk között húzódó falat. A három lépés távolságot tartja, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Mondanám, hogy vagyok olyan vakmerő, hogy megtörjem az ellenállását, de akkor az nem én lennék. Az aprócska gesztusok még belefértek a mai délutánba, de a határt nem kellene átlépnem. Milyen csúfos visszautasítás lett a kenyerem. A kérdése nem bántott volna meg, inkább a hangsúly, ahogy mondta. Ő soha nem kezdene egy olyan nővel, aki még szűz, és tapasztalatlan. Kislánynak tart, aki rajta csüngne, és édes, szerelmes szavakat suttogna utána a fülébe. Ha tudná, hogy milyen tapasztalatom van ezen a területen, akkor másképpen állna hozzám. David után reménykedni se mertem volna. A kapcsolatunknak nagyon rossz vége lett, és az önbizalmam a béka segge alá került. A megalázottság ama formáját sok nő már nehezen kezeli, na még amikor engem okolt, hogy nem sikerült kielégítenie. Fa pina voltam, aki nem nyitott az új dolgokra, és nem bírja elengedni magát. Mikor elkezdtem volna élvezni már el is ment. Önző disznó volt az ágyban, aki a saját kielégülésére törekedett, és engem cserbenhagyott. Meg akarom ízlelni az igazi szenvedélyt. Joel mellett csak kóstolót kaptam belőle, de ennyivel nem érném be. Szeretnék egész csomagos ajánlatot kapni a dokitól. A szobába belépve azonban elhessegetem ezeket a gondolatokat, és a vacsorára koncentrálok. Fel is teszem neki a kérdést, hogy merre, és hogyan legyen tovább.
- Igen, le szeretnék zuhanyozni. – mondom neki, és bemegyek a hálóba, hogy összeválogassak valamilyen ruhát, de semmi nem tetszik, de a tekintetem megakad egy szetten. Amy most sem volt rest meglepetést okozni nekem, mert ott virít a bőröndöm alján a fekete csipke bugyi, és a hozzáillő melltartóm. A push upot nem szeretem, és szerencsére ez nem olyan. Vacillálok, és végül kikapom. A fekete mindenhez jó, és a ruha alatt amúgy sem fogja látni. Kisietek, mert nem akarom nagyon megváratni őt. A fürdőbe bezárkózom, és leveszem a bikinimet. A szárítóra helyezem a vizes darabokat, és beállok a kabinba. A tegnapi napból tanulva mellőzöm a zenét, és egy gyors tusolásra vágyom. A levendula illatú tusfürdő akad a kezembe, és azzal mosakszom le. Már szinte csak a hab látszik belőlem, de az óceán jellegzetes illatától szeretnék megválni. Hamarosan a törölközőmet is elcsenem az akasztóról, és a testem köré csavarva állok meg a tükör előtt. A hajam alja vizes lett, és a pára miatt begöndörödött. Most hasonlítok leginkább az édesanyámra, aki az egyik legszebb nő volt, akit ismertem. Apa nem direkt mondogatja, hogy kiköpött mása vagyok. Igyekszem felöltözni, de nem én lennék, ha nem feledkeztem volna meg a ruháról…amit még ki se választottam. A fehérnemű legalább megvan, így fel is kapom magamra. Az egész alakos tükörben megnézve az összhatást pont úgy nézek ki, mint aki csábítani készül. Nem kellene ilyesmire gondolnom. Simán végigsétálok a szobáig. Veszek egy nagy levegőt mielőtt kilépnék a helyiségből, és nekiiramodom, de amint átlépem a küszöböt, megtorpanok, és a kék íriszekbe mélyül el a tekintetem.
- Öhm…kimegyünk a partra, vagy a szállodai éttermébe? – harapom be az ajkamat, és végigmérem őt. Rajta áll, hol szeretne enni. Mégis miért érzem, hogy nem akarok annyira enni menni egyelőre?



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 30, 2016 3:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzer. Ápr. 27, 2016 1:44 pm
 



 

- Akkor tégy úgy.
Majd meg pusztulok már, olyan éhes vagyok, és felmerül bennem, hogy amíg zuhanyozik, addig lemegyek kajáért, de végül inkább bízok abban, hogy gyors lesz, és inkább csak ledobom magamról a vizes cuccaimat, felveszek magamra egy alsógatyát, és kiakasztom erkélyre száradni a törülközővel egyetemben. Egy kicsit elidőzöm a táj nézegetésével, épp annyi ideig, hogy már nem jutok vissza a bőröndömig, hogy felkapjam a többi göncömet is, mikor nyílik az ajtó.
Komolyan nem hiszem el, amit látok. Ezek után higgyek el bármit a nem szándékossággal kapcsolatban? Nos… kötve hiszem. Technikailag nem lett visszautasítva korábban sem, tekintve, hogy egy egyszerű kérdés megválaszolása helyett inkább felhúzta az orrát, és elmenekült, s pontosan ezért gondolom úgy, hogy jobban járnánk, hogyha nem mélyednénk el ebben az egészben. Ugyanakkor ez már nem az első eset, hogy alig valamiben lejt be elém, és az ég szerelmére, ha nem akarná, hogy így lássam, egyszerűen bekérhetne magának ruhát, és el lenne intézve.
Én ezt befejeztem, nem játszom ezt a játékot, rohadtul nem vagyok fából, és most szakadt el minden maradék cérnám. Komolyan sajnálom Chloe, én nem akartam belemászni ebbe, mert fájni fog, ebben teljesen biztos vagyok, mint ahogy abban is, hogy nem érdemled. Ugyanakkor túl sokat cibáltad az oroszlán bajszát, és felhergelted, noha nem mondhatni, hogy éppen negatív értelemben, de az utóhatásaiban már nem vagyok biztos ilyen téren.
Tekintetemmel minden további nélkül falom a csipkébe bújtatott alak minden négyzetcentiméterét. Erre aztán abszolút nem lehet azt mondani, hogy nem érdeklődő, hogy nem is nézem meg rendesen. Tessék, Chloe, akkor most éld át, milyen amikor végigborzongat a tekintetem, és felkúszik a gerinceden a felismerés, hogy átlépted a határt, és most már nem menekülsz. Sejtem én, hogy nem is akarsz, ez igaz, attól még van benne valami kellemesen borzongató, bőrre libabőrt csaló bizonyosság.
- Kitalálom, ez sem direkt volt. – Jegyzem meg kissé rekedt hangon, fel is köhögök, de közben elindulok felé, mert el kell keserítselek kicsi lány, te ebben a göncben maximum az ölemben jutsz el a szobádig, sehogyan máshogy. - Nem Chloe, nem megyünk sehová. – Érezheti a hangomból vélhetőleg, hogy ezzel kapcsolatosan nem igazán tűrök ellentmondást, mert nem fogom hagyni, hogy tovább hergeljen „büntetlenül”. Ha úgy érzi, egyszer sem csókoltam meg úgy igazán, szándékosan, nos, most kétségkívül megteszem, ahogy odalépve elé simítom nyakára egyik tenyerem, és húzom bele egy meglehetősen hamar hevessé váló, egyértelműen szexualitástól túlfűtött csókra, míg a szabad kezem a formás vállakra siklik, hogy végigsimítson a karján, onnan pedig könnyedén vándoroljon az oldalára, és állapodjon meg a keskeny derékon. Nem sok lehetőséget hagyok neki a nemre, de amikor elszakadok az ajkaitól, hogy a nyakára hintett csókokkal édesgessem magamhoz, és korbácsoljam fel a vágyait, még kinyithatja a száját, noha sokat erre sem várok. Szemérmetlenül könnyedén, tökéletes természetességgel fogok rá a csipke takarta formás hátsóra, és emelem meg, lábait a csípőm köré fonva, hogy így induljak a háló, s azon belül is az ágy felé…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzer. Ápr. 27, 2016 3:58 pm
 



 

Joel and Chloe



+18

Mindketten érezzük, hogy amint elhagyom a fekete csipkébe bújtatott idomaimat, és féltett ágyékomat takaró fehérneműben a fürdőszobát, akkor már tudom, hogy nem fogok lejutni az étterembe, és a ma este nem úgy fog véget érni, mint az előző. Nem lesznek felesleges szavak, kifogások, hogy miért nem akarjuk megtenni. Megfordult a fejemben, hogy elcsábítsam? Számtalan alkalommal, de az önérzetem nem engedte, hogy megtegyem. Nem vagyok egyéjszakás, futó kaland, ahogyan Joel a legtöbb nőt beskatulyázza. A vágyat nem tudom megjátszani, hiszen az első pillanattól fogva a tudomására jutott, hogy tetszik nekem. A pirulások, a figyelmetlenség, a koncentrációhiány mind-mind az ő számlájára írható. Belül reménykedem benne, hogy elég kívánatos vagyok a szemében ahhoz, hogy végül eljussunk az ágyig, de közben tartok is tőle. Nem a szívemet féltem, mert a szerelemtől messze állunk, csak magától a nagybetűs férfitól, aki ebben a testben él. Joel nem hétköznapi, nem is unalmas. Határozott, és tapasztalt. Tudja, mi kell egy nőnek, és nem is tagadja meg a partnerétől, de ott van a másik oldal is. Megközelíthetetlen, már-már érzelmileg elhatárolt. A korkülönbség, vagy az évek tették vele fogalmam sincs, de az biztos, hogy a szexben nem fogja vissza magát. Felmértem-e a lelki sérülés esélyét? Most magabiztosan állítanám, hogy igen…de közben meg nem. Nem gondolkodtam előre, mert vele nem lehetett. Nem volt kiszámítható, mint David. Mikor készülhettem fel a kemény Joelre? Soha. Holnap éppen akkora az esélye annak, hogy idegenekként fogunk egymás mellett felébredni, mint az, hogy ma este két ismerős találkozik túlfűtött szenvedélyben. Most, itt a játék véget ér közöttünk.

A tekintete egy háborgó tengerre emlékeztet, ahogyan összekapcsolódik az enyémmel. A hideg is kiráz, miközben végigmér tetőtől-talpig. A gyomromban enyhe remegés jelzi, hogy nem menekülhetek, mert úgysem jutnék messzire. A feltett kérdésem is süket fülekre talál, azt hiszem, de aztán megválaszolja. A hangjától lúdbőrözni kezd a karom, és az apró pihék az égnek állnak. A szoba hőmérséklete sokat esik néhány másodperc leforgása alatt, de amint a tudtomra adja, hogy már nem megyünk ma sehová, akkor kezdődik az igazi kihívás. A tenyerem megizzad, és a hőmérő foka az egekbe szökik. A szívem össze-vissza kalimpál, és az ajkaim is kiszáradnak. Meg fog csókolni? Leteper? Elkap? Nincs időm eldönteni, hogy melyiket fogja választani, mert közelebb lép. Halkan, és súlytalan léptekkel szeli át a közöttünk lévő távolságot, és ragad el. A tenyere a nyakam peremére vándorol, és felégeti a bőrömet. Feltekintek a kék lélektükrökbe, de levegőt venni se hagy időt. Az ajkaimra tapad, és forrón falja fel őket. A szárazság azon nyomban eltűnik, és pusztán belőle táplálkozom. A nyelvünk összeakad, miközben azt veszem észre, hogy a karjai közé kerülök. A pók megszőtte hálóját, és hiába kapálóznék, ha már behálózott, és szorosan fogva tart. Az övé vagyok, a testem, a lelkem jelenleg arra vár, hogy egy magasabb szintre röpüljön vele együtt. Milyen lesz az orgazmus? Az alhasam feszül, és kapkodva szívom be az orromon a levegőt. Galád módon a nyakamon folytatja egyszemélyes hadjáratát ellenem, és elolvadok, el fogok esni, ha nem tart meg.
- Joel… - nyöszörgök félig lehunyt szemhéjakkal, és amikor a fenekemre helyezi a kezét, és rámarkolva megemel, akkor egyből a nyaka köré fonom a karjaimat, és a csípője körül zárom össze a lábaimat. A nyakába fúrom az arcomat, és pihegve puszilom végig sós bőrfelületét. Az ajkaim alatt pulzál az ütőere. Szédülök tőle, azt akarom, hogy a magáévá tegyen. A háló eddig az én területem volt, de úgy hiszem, hogy a mostani állás szerint átveszi a hatalmat, és ha úgy tartja kedve, akkor ezek után simán átköltözik ide. Nem fogja megkérdezni, hogy beleegyezek-e. Szeretem, ha egy férfi tud irányítani? Határozottan felforr a vérem tőle. Az ágyra dob le, nem durván, de megérzem a lendületet, és a két alkaromon kell megtámaszkodnom. A kecses ragadozó fogalma új értelmet nyert számomra. Széles, és deltás vállai megcsillannak a lemenő nap fényében, mely az ablak spalettáin szűrődik be. Kockás hasfala megfeszül, de a legjobban a szemében égő tűz pezsdít fel. Beharapom az alsó ajkamat, és gyönyörködöm ebben a félistenben. Nem is létezik, biztosan meghaltam. Leterít az ágyra, és barna hajzuhatagom elterülve, ölel körbe. Ő van felül, így végre megérinthetem. A vállain zongoráznak végig az ujjaim, és halkan, mély búgó hangon szólalok meg.
- Téged megrajzoltak. Ilyen tökéletes bicepsz nincsen. Kitaláltak. – pillantok fel a szemébe. A szavaimat egy újabb csók követi, és belém fojtja a további beszélgetés maradékát. El fogok veszni, és ez a férfi a vesztemet fogja okozni. Érzem zsigerből.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 28, 2016 12:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 28, 2016 10:07 am
 



 

18+

Istenemre mondom, én megpróbáltam, pedig soha nem voltam tekintettel senki korára, látszólagos sebezhetőségére, ha akartam valakit, és a legapróbb jele volt a viszonzottságnak, megszereztem. Őt hagytam volna futni, nem engedte, innentől kezdve tényleg magára vessen. Mondani már aligha szándékozom bármit is, mert ilyenkor számomra nem a szavak nyelve az, amit beszélek, sokkal kellemesebb dolgokat művelhet az ember, mintsem beszédre használja a száját, példának okáért már ajkainak kóstolása, kecses nyaka bőrének kényeztetése is ilyen. Határozottan.
Fogom, aligha menekülhetne, vagy épp eshetne maga alá ismét, nem, most olyat nem játszunk, nincs ajtó, ami fejbe kólintsa, vagy épp figyelmetlen vendég, isten óvja attól, hogy előlem az ájulásba meneküljön, noha akkor legalább már nem lenne több kérdés azt illetően, hogy ennek köztünk nem kell megtörténnie. A nyöszörgésére nem válaszolok, noha tudom jól, hogy a nem szó kiejtése nem az erőssége, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a nem ez az a szó, amit keresne, de kimondani már nem tudja.
Nyelek egy aprót a puszijai nyomán, és érzem, hogy abszolút nem kell sok ahhoz, hogy a vágyam szemmel láthatóan és kézzel foghatóan megnyilvánuljon, de aligha lehetne ennél ékesebb jelen annak, hogy kívánom, így hát nem is zavartatom magam miatta, egyébként is volt már ilyen témában incidensünk a repülőn.
Abban valóban biztos lehet, hogy eztán nem fogom magam a kanapén gyötörni, eszemben sincs. Ha nincs szüksége a rá tekintettel levő úriemberre, akkor megtudja, milyen az, ha olyan férfivel veti össze a sors, aki teljes mértékig kielégíthetetlen, noha a gyakori éhségérzetéért cserébe bőségesen ad maga is. Szent igaz, már reggel is rendkívül jól esett volna megszabadítani attól a kis hálóingtől, de nem volt itt az ideje. Ami engem illet, most sincs, de már eszemben sincs visszafogni magam. Nem is hiszem, hogy komolyan azt gondolta, ebben a szettben megúszhatja… Még az ágy felé menet lesimítom lágyan az egyik pántját, a másik karommal könnyedén tartom addig, majd csókolom a bőrét a pánt helyén, mélyen belélegezve az illatát.
Az ágyon landolunk, az is volt a tervem, eszemet vetted, te nőszemély, és egy részem határozottan nem értékeli, viszont a testiségeknek mindig örömmel hódolok, innen már tényleg nincs visszaút, az ég csak nem szakad ránk, igaz? Az szavaira elvigyorodom, miközben a kék szemeibe nézve csókolom végig az utat a célomig, aminek kezdőállomása az ajkak vonala, majd siklok le a nyakán, kétségkívül a kellemesen formás keblek felé haladva. Nem eresztem a tekintetét, kíváncsi vagyok, meddig bírja cérnával, terveim szerint még akkor is összekapcsolódik a két kék szempáros, amikor az őrjítő csipkén keresztül szívom be vágyát fennhangon firtató mellbimbói egyikét, eszemben sincs kihagyni a lehetőséget. Közben jobbom bőrét simítja oldalán, elérve a másik csipkeanyag vonaláig, de még nem húzom le, ó nem, még feszegessük kicsit a határokat, nem szeretem durr bele módon intézni, az ritkán kellemes, és előtte más módon illik hangolódni, apró érintések formájában, burkolt és kevésbé burkolt célzásokkal. Majd visszafelé a repülőn… ha akad még olyan kellemesen férfi agyat bolondító szoknyája. Másodjára ki nem hagynám.
Most viszont pusztán a test nyelvét beszéljük, s ha már a másik kis ékeskedő testrészének is hódoltam, pusztán akkor simítom be balomat a háta alá, hogy könnyedén oldjam ki a kapcsokat. Láttam ugyan már fedetlen keblekkel, de közel sem éreztem elégnek. Most, hogy lehetőségem nyílik rá, én bizony ki fogom élvezni… Finoman lefejtem róla hát, s míg felegyenesedem, hogy biztonságos távolba hajítsam a szükségtelennél vált darabot, módomban áll meg is valósítani a terveimet.
- Elképesztően gyönyörű vagy. – Szakad ki belőlem vágytól fűtött, érces hangon, majd tekintetem simításához, ujjaim is csatlakoznak, ahogy végigsiklok szép arcának vonalán, kacérkodva egy keveset az ajkaival, le a nyakán, mellkasán, hogy végül a csodásan formás kebleket is becézhessem puha simításokkal. Nem vagyok vak, rájöttem már, hogy közel sem olyan magabiztos, mint kellene hogy legyen ilyen testtel, és ez nem járja. Nekem általában elhiszik, és soha nem is hazudom, hogy valaki gyönyörű, ha nem az…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 28, 2016 12:17 pm
 



 

Joel and Chloe



+18

Belülről éledezem újra. Nem beszélek ostobaságokat magamban. Tudtam, hogy Joel képes rá, és tovább is megy, mint egy szimpla adok-kapok játék. A vágyakozás egy puszta, és elemi erővel bíró jelenség, és buta, aki nem látta, hogy közöttünk akkor is elektromosan sistergett a levegő, ha egymás közelében voltunk, vagy ha csak szimplán beszéltem róla a barátnőmnek. Amy elszólása a bárban miszerint egy szexisten, az én ajkaimról származott. Én mondtam ki először bármilyen tapasztalat nélkül, hogy eszméletlen lepedőakrobata lehet. Hány nő fordulhatott meg alatta, hány nő állna sorban, hogy most az én helyemben legyen…valószínű nagyon sok. A csecsemős nővér, a stewardess, és még talán a tulajdon barátnőm is. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit szabadítottam magamra. A figyelmeztetések, a kerülgetések hívatottak felébreszteni az alvó oroszlánt. A kíváncsiságom nagyobb volt, mint a félelmem, és nem bírtam továbbvárni, hogy ne a saját bőrömön szerezzek tudomást a szerelmi művészetéről. Akartam őt, és égtem a vágytól, hogy legalább egyszer az övé lehessek. Itt és most az alkalom elérkezett, de nem tudtam megélni a pillanatot. Túl sok impresszió ért egyszerre, és ez a kezdeti kaland közel sem olyan volt, mint Daviddel. Az exbarátom nem figyelt rám, sürgetően szabadított meg a felesleges ruhadaraboktól, aztán mire észbe kaptam már túl is voltunk az aktuson. Állandó és ismétlődő ciklusban, havi egy alkalommal terített le, de nem kedveskedett virágokkal, nem vitt el vacsorázni, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy a kedvemre tegyen. Használati tárgy lettem az önző világában. A kirakati baba, akivel megjelenhetett egy-egy eseményen, mert bizony David Gallaghan az elkényeztetett politikus csemete így tekintett rám. Csoda hát, hogy nem bíztam a saját vonzerőmben? Egy életre megtanultam a leckét, hogy nem akarok egyetlen férfitól sem függeni, de aztán belebotlottam Joelbe, és minden észérv elszállt a fejemből. Visszahúzódóvá váltam, de a konkrét jeleket, hogy tetszik nem bírtam elrejteni. A tűzzel játszottam, és arra is felkészültem, hogy megégetem magam. Veszítenivalóm nem volt.

Az ágy felé tartva a melltartóm egyik pántját letolja a bal vállamon, miközben finomkodó puszikkal halmozom el. A női énem bátrabban kezdeményezne, hogy megérintsem, én menjek elébe egy csóknak, de valahogyan még itt is egy korlát működik bennem. Még most sem lehetek biztos abban, hogy nem az ágyon végzem, otthagyva egyedül a szobában. A szavaim ostobán csengenek, de felfedezem a vigyort, és kissé magabiztosabbá válok. Az ajkai lenyomata ott marad az enyémeken, de nem sokáig, hiszen ádázul ostromol tovább. A tekintetünk összeforr, és nem ereszt. A légzésem szaporán hagyja el a szájüregemet, és az orromon keresztül próbálom a tüdőmet megtelíteni egy kis oxigénnel. A melltartó anyaga nem vastag, sőt vékonyka, akár a selyem, így amikor édes szirmai közé veszi a mellbimbómat, a levegő bent reked, és fellobban a szememben a szikra. Játszik velem, nem siet, és ezzel csak a tüzet szítja feszülő ölemben. Várat, és várja, hogy könyörögjek? Beharapom a számat, és lélegzet- visszafojtva epekedek a folytatásért. A jobb mellbimbóudvarom is a nedves ajka érintésével megkeményedik, és az égbe tör, szinte átüt az anyagon. A szívem a torkomban landol, miközben képtelen vagyok értelmes hangot kiadni. A hátam mögé nyúlva emel meg egy kicsit, és szabadít meg a melltartótól. A hidegtől megrázkódom, amíg elhajítja a fehérneműt. A röppálya után a szoba másik végében ér földet. A bókja váratlanul ér, mikor ismét nekem szenteli a figyelmét. Gyönyörűnek tart? Fátyolos tekintettel érintem hozzá az arcomat az ujjaihoz, és kellő türelmetlenséggel követem, hogy a mellemnél pihenjen meg. Kezeivel körüljárja, és megmarkolja a mellemet. Mintha új életre kelnék a karjai között. Kéjes nyögések hagyják el ajkaim zárt terét, és forró leheletem csiklandozza a férfi arcát. A kezeim hátára simítom, és kidomborítva a mellkasomat csupasz mellkasához nyomom a megduzzadt kebleimet. Odalent nedvesség áraszt el, és félek, hogy nemsokára elégek, ha nem szabadít meg a kíntól. Ilyen nehéz várakozni? Soha nem éreztem ezt Daviddel, mint Joellel. Hóna alatt kapaszkodom belé, és a két test súrlódása közben megizzadom, de jól esik ez a melegség. Ágyéka hozzám dörgölőzik, és érzem az erekcióját.
- Joel… - nyílnak el ajkaim meglepetten, és a jobb kezemmel oldalán lefelé haladva közelítem meg a csípőjét, és egy kis merészséget megelőlegezve benyúlok az alsójába. Méretes fallosza még az elképzeléseimet is felülmúlja, mikor ujjaim ráfonódnak, és finoman simogatom őt. Felhajolok, hogy a szájába nyöghessek, de bármennyire is elvette az eszemet, valami eszembe jut.
- Kell a gumi…nem szedek gyógyszert. – kéjesen oldódom fel szirmai között, és mohón csókolom, mintha az életem múlna rajta.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 28, 2016 5:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 28, 2016 1:49 pm
 



 

18+
Annak dacára, hogy ő azt gondolta, zavar a tapasztalatlansága, nem így volt. Miért is zavarna, ha én nagyon is tisztában vagyok vele, miként kell az ilyesmit művelni? Egyszerűen csak meg akartam óvni attól, hogy belém habarodik, és el kell küldenem őt is. Annyira fiatal volt még, könnyű összetörni a szívét, nem edzette érdesre annyi csalódás a férfiakban, de ha csalódott is, én nem akartam beállni a sorba. Az isten áldjon meg, te némber, hogy képtelen voltál megmaradni a bőrödben. Viszont nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem. Mindez azonban már mondhatni mindegy, mert innen eszemben sincs visszafordulni.
Első napirendi pont mondhatni kipipálva, hisz tudom jól, nem minden nőnek vannak magától értetődő helyen erogén zónái, sajnálatos, ámde szerencsére Chloe nem közéjük tartozik, így bátran becézhetem a kebleit, ha élvezi, úgysem fog leállítani, maximum türelmetlenkedve megsürgetni, hogy ne szórakoztassam egyikünket sem ezzel tovább. Könyörgést nem várok egyébiránt, többnyire pontosan tudom, mikor jön el az a pillanat, hogy nem bírják tovább. Ez nem kínpad, s ilyen óhajokat ezer örömmel teljesítek. Noha úgy tűnik, a kisasszony sokkal inkább elkapkodná a dolgot, mint én magam. Nyugi, Chloe, ne túl akarj lenni rajta, élvezd. Nem lehetnek túl jó tapasztalatai, egyre világosabban így érzem, de semmi gond, változtatni ezen meglehetősen könnyű, legalábbis én mindenképpen ezen vagyok.
Az teljesen biztos, hogy órákat tudnék azzal tölteni, hogy ezeket a kebleket kényeztetem, olyan szinten formásak, még a tekintetemet is alig vagyok képes elszakítani tőlük. Hol csak cirógatom, hol galád módon morzsolgatom az élvetegen felfelé törő bimbókat, hogy magammal alig bírva markolok rájuk finoman. Magamat is kínzom, ez tény és való, de nekem azért már jóval több önuralmam van, kellően sokat gyakoroltam hozzá.
Édes, mennyire türelmetlen, teste talán önkéntelenül is hozzám préselődik, szerintem észre sem veszi, hogy kettőnk közül az ő öle sürgeti a végső határ átlépését, ami határozottan kedvemre való, mert egyre inkább úgy érzem, mégsem olyan szent, mint amilyennek kezdetben mutatta magát.
Nem szólok, nem akarok, csak egy elégedett, kaján mosolyt kap, amikor veszi a bátorságot a nadrágomba nyúlni. Mi tagadás, kíváncsi vagyok, miféle felismerés csillan a lélektükreiben.
- El kell keserítselek, Chloe, igenis rossz kislány vagy. – Búgom a fülébe, s finoman a cimpájára harapok, gyönyörittas, élveteg sóhaj hagyja el torkomat ténykedése nyomán. Így is állt már, mint a cövek, de kezdem hozzá hasonlóan érezni magam, s nem biztos, hogy terveim szerint alakul a dolog. Nem számítottam rá, hogy ilyesmire képes, de határozottan kellemes a meglepetés. A szavai azonban némileg lelomboznak, ez talán érződik is, mert rühellem gumiban csinálni, annyira sokat von le az élvezhetőségből, hogy az félelmetes. Legalábbis férfiként, nőket nem kérdeztem ki erről, de szerintem nekik is természetesebb és kellemesebb nélküle. Az igazságot eszemben sincs megosztani vele, annyira bizalmas viszonyban nem vagyok. - Ez esetben, kénytelen leszel elengedni pár pillanatra.,  
Mosolyodom el, és a bőröndömhöz igyekszem, hogy kivegyem a vésztartalék dobozomat, nem mindenki hiszi el, hogy elköttettem magam, de miért is ne tettem volna, ha nem akarok gyereket. A dobozt ledobom az ágy mellé…
- Viszont, ne siess ennyire, Csipkerózsika…. – Nem használati tárgy, számomra egyik nő sem az, amíg szeretkezünk, mindegyikőjükbe szerelmes vagyok kicsit. Simítok hát fel a bokájától a lábain, mert még azért van itt egy, s más, amit illenék megejteni előtte. Gondolkodás nélkül csókolom végig a lábait, a helyzet feltüzeltségéhez képest talán több időt töltve belső combjai környékén, a határt nem átlépve, miként ő azt szeretné. Végül, ha már érzem, hogy kissé kényelmetlenül mocorog, és feszeng, gond nélkül kóstolom meg a szirmait odalent a fekete anyagon keresztül, s szívom be mélyen az illatát, elégedett mosolyogva magamban, hogy a jelek szerint már valóban nem szorul segítségre idelenn… Jobban mondva, bizonyos téren mégis. Felemelkedem hát, hogy lassan, finoman megfosszam az utolsó rajta feszülő ruhadarabtól, de nem bírom ki, meg kell ízlelnem anélkül is, bármennyire is várja már talán, hogy megtapasztalhasson másként is… noha azt tényleg nem fogom megvárni, hogy vágya szikrákat szórjon, mert másként vágytam ezt elérni, ettől még egyelőre nagyon is kéjenc módon viseltetem iránta ezen területen is, s mi tagadás, már én is majd megőrülök, de valahol bízom abban, hogyha kellőképpen elveszem az eszét, elfelejti azt a hülye óvszert. Utólag már simán bevallom, de a pillanatot nem törném szilánkosra emiatt.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 28, 2016 5:06 pm
 



 

Joel and Chloe



+18

Nem a türelemről vagyok híres, főleg nem, ha tényleg szeretnék valamit, és most igenis ragaszkodom ahhoz, hogy Joel karjai között felégjek. A lelkemet is eladnám az ördögnek, csak ne hagyjon itt, vigye el arra a helyre, amit a paradicsomnak neveznek. Át szeretném élni az orgazmust. A lepedőt gyűröm, morzsolom az ujjaim között, miközben a melleimet veszi célba, és nem áll le. Könyörtelen, de nem a rossz értelemben. Nem csak magával van elfoglalva, sőt úgy tűnik, hogy az én testem feltérképezésére több időt szán, mint a saját kielégülésére, pedig éreztem, hogy fel van izgulva. Hatalmas erekciója van, és a férfiassága mérete megrémiszt. Félek, hogy szűk lesz a barlangom, hogy nem fogom tudni magamba fogadni, hogy kudarcot vallok, és a szememre veti, hogy pontosan ezért nem akart egy kislánnyal kezdeni. Nem vagyunk egy súlycsoportban, ő nem a tapasztalatlan szüzekhez van hozzászokva, akik azt sem tudják, hogy mit tegyenek a férfival, hanem az érett, és határozott nőszemélyekhez. Mégis mélyről feltör egy érzelem, és benyúlok az alsójába. Finoman cirógatom a makk tetejét, és eljátszadozom a gondolattal, hogy milyen lenne szájjal kielégíteni. Megmerném tenni? David elvárta tőlem, de amikor azt mondtam, hogy nem teszem meg, akkor majdnem megütött. Nem éreztem rá késztetést, hogy megtegyem, mert nem kaptam cserébe semmit. Az indulatait nehezen irányította, és sajnos előfordult, hogy nem állt meg a szavaknál, hanem tettlegességig fajult a vitánk. Egyszer okozott fájdalmat, és utána bocsánatot kért, de már nem tudtam benne megbízni. Hinni akarok Joelben, nem akarom egy olyan férfitársához hasonlítani, aki kezet emelt rám. Véget ért, már nem vagyok vele. Most Joel az emberem, így nem is kellene, hogy ilyen borúlátó gondolatok kússzanak be a fejembe.
A tekintetem az övébe fúrom, de mikor elmondom neki, hogy nem szedek gyógyszert, és gumira lenne szükség, akkor abbamarad a forró kis előjátékunk, és a keresésére indul. A kezem kihúzom a nadrágjából, pedig szívesen felfedeztem volna az egészet. Oldalra pillantok, miközben a bőröndjéből keresi elő a kondomot. Az ajkamat harapdálom, mert még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a férfi engem akar. Formás feneke még így nadrágon keresztül is észveszejtő, de mi lenne, ha normálisan bele is markolhatnék…a pokolban égne el a lelkem, és nem kapnék megváltást a túlvilágon.
-          Nem hinném, hogy az vagyok. – pirul el az orcám két fele, és egyfajta izgalom járja át a belsőmet. Joel ismét meglep. Nem egyszerűen levetkőzne, hogy az evidens dologgal folytassuk, hanem a lábfejemet megragadva mászik fölém, de addig nem jut el, hogy a kebleimhez térjen vissza. Mire készül? Szétválasztva a combjaimat a lábamon felfelé haladva csókokkal hinti be selymes bőrömet. A gyomrom liftezik, és a tekintetem elfátyolosodik. Szaporán veszem a levegőt, és a hátamon hideg veríték csurog végig. Túl közel kerül édes kelyhemhez, és attól tartok, hogy az alhasamban keletkező feszülő érzést robbanás fogja felváltani. Már majdnem arra kérem, hogy fejezze ezt be, de akkor ajkai titkos háromszögem pontján cuppannak. Nedvesség árasztja el a bugyimat, és a tenyeremet felfelé húzva rántom össze alattunk a lepedőt. A hátam ívbe feszül, és felhúzom az egyik térdemet is. Joel arca elveszik a két combom között, és menten átesek a szakadék szélén. Kénytelen vagyok lehunyni a szememet, a tüdőmet szétfeszíti az égető érzés, mert nem kap elég oxigént. A fülem zúg, és nem bírok egy helyben maradni. Ezt a pillanatot választja arra, hogy megemelje a csípőmet, és levegye az utolsó akadályt is rólam. Immár meztelenül fekszem alatta, kiszolgáltatva neki a testemet. Forró, és meleg lehelete a szeméremajkaimat csiklandozza, és felkészülök…mire is a felkészülhetetlenre? A fejem fölé húzom a két karomat, és összekulcsolva az ujjaimat fohászkodom a Mindenhatóhoz, hogy ne hagyjon cserben. Joel hosszú nyelvcsapásokkal hatol belém, és ízlel meg odalent. Vajon élvezi? Nyöszörögve kérlelem, igaz szavak nélkül, de félek, hogy hamarosan elveszítem az eszméletemet, vagy nem? A legérzékenyebb idegcsomóm válik nyelve martalékává, amikor gyorsítva öleli körbe, és egy kis löket után hangosan felsikítok. A hüvelyem megremeg, és földöntúli élményben lesz részem. A végtagjaim cseppfolyóssá válnak, és egy éteri helyen lebegek. Nem tudom, hogy ez tekinthető-e egy túlvilági élménynek, de nem akarom kinyitni a szememet..még nem. Túl intenzív, és új az érzés számomra. A fejemet össze-vissza dobálom, és már-már úgy tűnik, hogy egy félmaratont futottam le. Pihegve próbálom összeszedni magam, és kinyitni a szememet, hogy a kék lélektükrökbe merjek nézni. Mit művelt velem?
-          Joel…én még…ilyet…nem…éltem át. Most elégítettél ki? – remeg meg a hangom, és végigsimítok a takarón, miközben a légzésem normalizálódik, és a szívverésem visszaáll a rendes tempójába. Megütközik vagy sem, de nem tagadhatom le előtte, hogy ilyesmiben még nem volt részem. Felülök hozzá, a világ darabkái még nem álltak össze egy egésszé, de nem bánom. Széles vállain mászkálok végig az ujjaimmal, és a két tenyerem közé fogom az arcát, majd szenvedélyesen megcsókolom. Fura a saját ízemet érezni a nyelvemen, de nem ellenkezem, sőt élvezem, hogy valami rosszat tehetek. Hozzáidomulok a szépen kidolgozott felsőtestéhez, szorosan préselem hozzá a melleimet, miközben elveszek szájának játékában.  Hanyatt dőlök magammal húzva őt, és mielőtt szorosan összebújnánk merész mozdulattal „tévedek el” ismét, és erősen rámarkolok a férfiasságára.
-          Akarlak…magamban akarlak érezni. – pillantok fel a kékségbe, és megvárom, hogy most mit lép…




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 29, 2016 12:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyPént. Ápr. 29, 2016 10:30 am
 



 

18+

Nem vitatkozom, nagyon is kell ahhoz némi rosszaság, egy csipetnyi tűz, és merészség, hogy valaki tapasztalatlansága ellenére gond nélkül benyúljon egy férfi alsójába. Ezzel nincs értelme szembemenni, s őszintén, jelen helyzetben pont az a jó, ha valaki rossz.
Nem, sosem vágok bele csak úgy a közepébe, én szeretek hódolni a női test szépsége előtt, és alaposan kiélvezni, kiváltképp azért, mert többségükkel úgysem találkozom többet, akkor pedig illik jó benyomást hagyni magam után. Chloe pedig különösképpen olyannak tűnik nekem, aki bár nagyon is hajlana a hasonló helyzetekre, az erotikus gyönyörökre, csak éppen valamiért fél tőle, és nincs önbizalma, egész szép esélye van, hogy valami gyökérrel sikerült a kezdeteket megtapasztalnia, az pedig sajnos meghatározó élmény tud lenni egy nő esetében.
Oké, jelen helyzetben még azzal a gyanúval is élek, hogy orális élményben sosem volt része, márpedig akkor istenesen tarkón vágnám azt a szánalmas kis gyökeret, akivel összehozta a sors. Milyen férfi az ilyen? Elhagyom az agyam… Alig, csupán kis ráhatással igyekszem egy helyben tartani a csípőjét, de a vergődésből tudom, hogy ez bizony igencsak kedvére van, ami különösképp jól jön, mert amennyire nekem kedvem van elidőzni itt, annyira tetszik neki. Ez csak még inkább arra sarkall, hogy ne akarjam abbahagyni, amíg nem lököm át a túlpartra, hagy érezze, milyen is ez teljes egészében. Eszemben sincs kihagyni, utána is ráérünk minden egyébre. Hallom a nyöszörgését, de tekintettel arra, hogy pontosan tudom, mit csinálok, nem fogom abbahagyni, de valahol mélyen egészen elszomorít, hogy érezhetően fogalma sincs róla, mi történik vele tulajdonképpen. Így tényleg olyan, mintha szűz lenne… igaz, lehet jobban járt volna, ha még mindig az. Kedvem támad felülbírálni magam, mert még mindig jobb velem, mint egy olyasvalakivel, akit nem érdekel a párja gyönyöre.
Meglehetősen élvetegen ízlelgetem magam is, s hol mélyen ízlelem, hol csak be-beszívva csókolom a kelyheket, kitapasztalva, mi az, ami neki jobban esik, mert az sem mindegy. Nem árt tudni, mi az, amitől pillanatok alatt képes egy nő robbanni, s mi az, amivel viszont elodázni, nyújtani lehet a gyönyört, s egyben édesen kínozni. Mindkettőnek megvan a maga előnye. A csiklóját foglyul ejtve észlelem, hogy kétségkívül ez a legnyerőbb pont jelen helyzetben, ami abszolút nem lep meg, sokan vannak még így, s ekkor döntök úgy, hogy megadom neki a kegyelemdöfést, egyrészt, „kínoztam” már eleget, másrészt eszeveszett módon szűk már az az alsó, és szeretnék megszabadulni tőle, hogy bebarangoljam a még felfedezetlen területet.
Türelmesen, lágyabb csókokat hintve rá várom, hogy csillapodjon felhevültsége, és derűsen tekintek kékjeibe, mikor rámnéz.
- Ez felettébb szomorú, Csipkerózsika, épp ideje volt tenni ellene. – Egyébként meg bólintok, és ahogy a szavait hallgatom, érthetetlen módon meglehetősen dühössé válok, mert bassza meg, ki az a gyökér, aki ennyire nem tud bánni egy nővel? Mégsem akarok most ezzel foglalkozni, hagyom csókban összeforrni ajkainkat, és igencsak foglalkoztat a tény, hogy vajon eljutott-e a tudatáig, hogy ezzel együtt önmagát is megízlelni… Finoman csípőjére szorítok, ahogy hozzám simul, majd gondolkodás nélkül markolok a formás popsira, ó te jó ég, valósággal megveszek a testéért, szerintem faragni sem lehetne ennél tökéletesebbet. Nem állítom meg a mozdulatban, de megtartom magam végül egyik kezemmel, hogy ne nyomjam össze. Mély sóhaj szakad fel belőlem, ahogy ráfog a férfiasságomra, és egy pillanatra én magam is lehunyom a szemeimet.
- Akkor megszabadítanál az alsómtól? – Hergelem kissé, s ha segít, úgy minden bizonnyal hamarabb érünk célt, mert az egy dolog, hogy biztos vagyok abban, hogy istentelenül akarja, nem kevésbé én magam is, de az más, hogy ki meri mondani. Végül, ha már sikerült alsótlanodnom, finoman hajolok fölé ismét, hogy a már bevált kebelkényeztetéssel figyelmet elterelve mérjem fel, hogy a mostanra bizonyosan kellőképpen átnedvesedett barlangját ostrom alá tudom-e venni. Ám ha igen, akkor nem vagyok rest vigyázva ugyan, de benyomulni, ugyanakkor, ha ez megtörtént, várok egy kicsit arcát fürkészve, mert ha fájdalmai vannak, eszem ágában sem lesz egyelőre folytatni, ám ha nem, akkor nyugodtan kezdek el benne mozogni, és kisvártatva már némi megkönnyebbült sóhaj is elhagyja számat, lévén egyértelműen mérhetetlenül vágytam már rá…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyPént. Ápr. 29, 2016 12:45 pm
 



 

Joel and Chloe



+18

Zavarba kellene jönnöm, hogy bevallottam a féltett bűnömet, vagy szégyenemet. Még soha egyetlen pasi sem elégített ki orálisan, és bármennyire is szépítjük ez az első igazi szexuális egyesülésem, ahol tudom, hogy milyen egyenrangú félnek lenni. Joel csöppet sem önző, sőt engem helyez előtérbe, és nem tudok elég hálás lenni az égnek, hogy aznap nem rendelt a nő, és hozzá tévedtem be. Az ismeretségünk kacifántosan alakult, de megkedveltem az elmúlt napokban, és örültem, hogy nem húztuk tovább ezt a macska-egér játékot. Kijelentése nem sért meg, nem is veszem magamra, hogy szomorúnak tartja, mert be kell ismernem, hogy ez nem az én hibám. Joel felébresztette bennem az igazi nőt, és olyasmit mutatott, amit más női társamnak is át kellene élnie. Pihegve borulok a nyakába, és szenvedélyes csókban forrunk össze. Nem kellenek szavak, csak egyszerűen eggyé akarok válni vele. El akarom ásni a kételyeimet, és legalább ma estére egy buja teremtés akarok lenni, aki ha a világot nem is váltja meg, de legalább legyőzi a gátlásait. A saját ízemet érzem a nyelvemen, és egyfajta romlottságra utalna ez, de élvezem. A kezem a nadrágjába vándorol, amikor hanyatt érkezek le, és magamra húzom. Nem támaszkodik rám teljes testsúlyával, de hallom a torkán felszökő morajlásból, hogy tetszik neki, amit teszek, sőt a szavaim megpecsételéseként megkér rá, hogy vegyem le róla az alsót. Nem csak az ujjaim finom játéka alatt fogom érezni a pulzáló ágyékát, hanem magamban is. Nem is szólok semmit, csak simán elveszem onnan a kezem, és elkezdem letolni a csípőjéről a szűkösnek vélhető alsóneműt. Még segít is benne, hogy sikerüljön lekerülni róla idő előtt, és a lélegzetem is eláll a látványtól. Ténylegesen felizgattam, és mos nincs mellébeszélés. Akar engem, és fordítva én is akarom őt. Fölém magasodik, és a melleimre összpontosít. Bedomborítva a mellkasomat engedem át neki az irányítást, és hagyom, hogy magával ragadjon a hév. A figyelmemet nem bírja elvonni teljesen, hiszen a gyomromban feszülő érzés nem akar csökkenni, és a sóvárgás már olyan méreteket ölt, hogy félek, nem maradok egészben, ha nem cselekszik gyorsan. Vigyáz rám, amikor belém hatol, és egy pillanatig nem is mer mozdulni. A tekintetünk összekapcsolódik, és beharapva az alsó ajkamat kapaszkodom meg a széles vállaiban. Felkészítette a testemet az egyesülésre, de olyan régen feküdtem le már bárkivel is, hogy szűk vagyok odalent. Tövig van bennem, és a legkisebb porcikámig érzem, hogy kitelít. Nem gondolkodom, csak létezem, és a híres matematikus mottója teljes mértékben igaz lesz rám. A létezés eme új formáját megismerve nem is értem, hogy nevezhettem az eddigi életemet egésznek. Hiányzott belőle a kaland, és a túláradó szenvedély, ami felemészt. Az arcára simítom az egyik kezemet, amikor megmozdul bennem, és engem is arra sarkall, hogy vele együtt tegyem ezt meg. Még össze kell csiszolódnunk, hiszen még soha nem voltunk együtt, de amint ráérzek a ritmusra, a két test tökéletes összhangba kerül, és az ősi tánc életre kel. Ösztönösen megyek elébe a csípőmmel a lökésének, és a kezdeti feszítő érzés el is múlik. Apró nyögéseink, és az ágy ritmikus mozgása jelzi a levegőben összesűrűsödő részecskék halmazát, mely egy hatalmas éteri robbanásra vár. Az ütemünk egyre gyorsabb lesz, és alatta fekve ezeregy kérdés cikázik át az elmémen. Hol volt eddig ez a férfi? Miért nem tettük meg hamarabb? Az arcáról a vállára simítom a tenyeremet, aztán a lapockájára. Még szerencse, hogy a fejem nem ütöttem be az ágy háttámlájába. A testünk melegsége kölcsönösen kiegészíti a másikét, és szavak nélkül a másik lelkéig látunk. A kék íriszek mélyén ott ül a vágyakozás, a több napi őrült játék végeredménye. Felemelem a fejemet, és óvatosan ízlelem meg a sós permettel ellátott szirmait. Kéjes sikítás hagyja el ajkaimat, amikor egy utolsó erőteljes lökéssel átrepít a másik oldalra. A remegés az alhasamból indul, és spirálisan kúszik végig a gerincem mentén. Beleharapok a szájába, vér serken, miközben ezzel tökéletes összhangban a lapockáiba mélyesztem a körmeimet is. Csillagokat látok lehunyt szemhéjaim mögött, és satuba fogom méretes szerszámát. Az izmaim egy idő után elengednek, de még mindig ebben az örömteli buborékban lebegek, miközben neki is eljön a várva várt kiteljesedése, és belém lövelli magjait.  Pihegve fekszem alatta, és hagyom, hogy a melleimre boruljon a beteljesülésünk után. Nem kellene boldognak éreznem magam, de mégis az vagyok. A szívem nekilódul, és kell néhány perc, hogy magamhoz térjek. Lustán túrok bele nedves hajfürtjeibe, és élvezem, hogy csak kettőnké ez a perc. Nem érzek korlátokat, akadályokat, de problémákat sem.

Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptyPént. Ápr. 29, 2016 11:07 pm
 



 

18+

Úgy tűnik, nem kell többször kérnem, mert szíves örömest segít, aminek bevallom, én is csak örülni tudok. Nem szívesen szakadtam volna el tőle még annyira sem most, hogy magam oldjam meg a fennálló problémát. Látom a jeleket, már alig bír magával, és bevallom, mindig élvezem, amikor ennyire felhúzok egy nőt, az kiváltképp kedvemre való, mikor hangot is adnak neki, miként Chloe is tette pár pillanattal ezelőtt.
Kellemes nyögéssel fűszerezett morgás hagyja el számat, tény és való, hogy az ő szűkössége köszönőviszonyban sincs azzal, amit az én korosztályom produkál. Ha kevésbé lennék tapasztalt, rettentően hamar „megkoronázhatnám” az estét egy gyors elsüléssel, ámde szerencsére nem így van, pusztán nekem is egészen egyedi az élmény, lévén nem ehhez vagyok szokva. Azt is sejtem, hogy így neki is jobb, feszesebb az érzés, több a súrlódás… Egészen kellemes az elgondolás, hogy még egy hüvelyi orgazmussal is megspékeljük az eddigieket, na akkor aztán biztosan csillagokat látna.
Mozdulok végre, és határozottan rajongok az érzésért, ami azt illeti, már meglehetősen felhúzott több ízben is, csak épp ő ennek nem volt tudatában. Pech, mondhatni, mindenesetre már lassan ott tartottam, felhajtok valakit a strandon, nem telt volna nagy erőfeszítésembe, akkor talán nem kötünk itt ki. Még mindig féltem, magamtól, de ez van, a kéjbarlangjában lavírozván csalom elő a kéjes hangokat belőle, s innentől kezdve már mindegy, mert visszaút nincs. Nem is akarok, ami azt illeti, most már csak az számít, hogy megtudja, milyen, amikor valaki tényleg a partnere vágyaival foglalkozik, és maradéktalanul kiélvezhesse az együttlétet. Érdekes módon meglehetősen hamar megtaláljuk a közös ritmust, ami arra tökéletes, hogy tudjam, semmi gond nem lesz a beteljesüléssel jelen helyzetben, nem mindenki érez rá, én sem vagyok képes egy szinten rezegni minden nővel, valakivel minden próbálkozásom ellenére is pusztán egy hangos orgazmus lesz csupán, semmi több, semmi értékelhető, semmi nem evilági. Most viszont magam is belesüppedek a pillanatba, hagyom, hogy magával ragadjon, kedvemre való az egész, élvezem a szűk, forró ölét, pillantásának vágytól tüzelő súlyát, ujjainak kutató érintését. Elvesznek a pillanatok, percekké duzzadva tűnnek semmivé, s fogalmam sincs, mikor érünk el arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút, de őszintén, mégis ki akarna innen visszafordulni?
Megcsókolom, illetve, inkább ő engem, de eszemben sincs nem viszonozni, noha amikor megérzem, miként marnak számba fogai, már úgy gondolom, talán hiba volt, ugyanakkor kétségkívül imádom, hogy sikerült átlendítenem a másik oldalra, oda, ahol a nőket földöntúli gyönyör várja, s ezen a ponton mondanék hálás köszönetet az apró összerándulásaira, mert felteszik a pontot az i-re, s én magam is csatlakozhatok hozzá a leírhatatlan érzések tekintetében. Nem érdekel már sem harapás, sem körmök, csak a pillanatnyi gyönyör van, a férfiak is kiszolgáltatottak néha, ebben a helyzetben a leginkább. Végül lehunyt szemekkel dőlök rá, nem bírom tartani magam, kész szerencse, hogy nem százhúsz kilós vagyok… Percekig fekszem így, élvezve, hogy a hajammal játszik, én a kulcscsontján futtatom le fel ujjaimat, nem is tudom igazán, miért, pusztán jól esik. Már kinavigáltam belőle magamat, és erősen azon az állásponton vagyok, hogy nagyon jól jönne egy zuhany, mert így nem szeretek lefeküdni aludni, de valahol a gondolat közepette már csalnak is a maguk oldalára az álommanók, de Chloe szerencséjére azért annyira még futja, hogy legördülök róla, és mellé fekszem, de azért azt ki nem hagynám, hogy átkaroljam, hacsak nem akar azon nyomban felkelni. Ezt követően viszont teljesen biztos, hogy én elalszom, éhség ide vagy oda. Az is elég valószínű, hogy reggel ölni tudnék majd bármilyen falatért.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
Chloe Ward
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 30, 2016 3:22 pm
 



 

Joel and Chloe



A csend nem vesz el semmit az együttlétünkből, sőt mondhatni, hogy fokozza az érzések intenzitását. Szeretnék örökre itt maradni, és vele együtt feküdni. Nem bánnám, ha az idő vaskereke megállna a kedvünkért, és együtt élveznénk ennek az egzotikus szigetnek az előnyeit. A légzésem lassan visszaáll a normális ütemébe, és lehunyt szemhéjakkal adózom az élménynek. A lelkem húrjai kisimulnak, és gondtalan leszek. Végül Joel kihúzódik belőlem, és átfordul a másik oldalára. Mondanom kellene valamit? Egyszerű csak fáradtan ráemelem kék íriszeimet, és amikor át akar ölelni, akkor felemelem a fejemet, és az egyik kezére fektetem. A mellkasához bújok, és mélyen beszívom férfias illatát. A takaró nem is szükséges, mert borzasztó meleg van idebent. Tegnap nem érzékeltem ennyire, de lehet csak én voltam túl kimerült. Az álom hamar rám talál, és a biztonságot jelentő karok között ér utol.

A másnap reggel túl hamar érkezik el annak ellenére, hogy úgy érzem többet aludtam, mint terveztem. Kicsit kábán mozdulok meg, amikor egy kis izomláz nyilall a két combom közé. Nehezen megy a mozgás is, de nem akarom felébreszteni a mellettem hortyogó Joelt, így átfordulok, és megemelem a fejemet. Édesdeden szunyókál mellettem, mint egy kisbaba. A mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed. Kicsit mocskosnak érzem magam, mert nem ártott volna a zuhany, de amint a tekintetem az ágy másik végére siklik, ahol rálelek a bontatlan csomagra, minden megváltozik. Hirtelen futtattom végig a fejemben az este történteket. A gumi, Joel formás feneke, és a kimaradt védekezés. Nem merem megnézni a két combom közötti rést. Mennyi idő is telhetett el azóta? Rémület lesz úrrá rajtam, és úgy szökkenek ki, mintha megégettem volna magam. A bőröndömből kiveszek egy fehér nyári ruhát, és egy bugyit, aztán sprintelek a fürdőbe. Magamra zárom az ajtót, és nekidőlök a tokos ajtókeretnek. A szívem a torkomban dobog, mert nem…egyszerűen nem lehetek ennyire felelőtlen. Nem akarok gyereket, még nem. Joel megölne, talán még arra is megkérne, hogy vetessem el. Miért nem gondolkodtam?! Elvette az eszemet, és megfeledkeztem a kondomról. Elbotorkálok a zuhanyzóig, és turbósebességgel mosakszok le. A fejemben felállítok egy tervet arra nézve, hogy még mit tehetek. Először is le kell jutnom a recepcióra, és kérnem kell egy címet valamelyik gyógyszertárhoz. A spanyol tudásom elég gyatra, de csak megértik az esemény utáni tablettát. A hajamat felfogom lófarokba, és felöltözöm. Nem hiszem el, hogy így ilyen fordulatot kellett vennie az utazásunknak. Az egyik fehér magas sarkút bent felejtettem tegnap este, így abba bújok bele, és visszasettenkedek a szobába. Szerencsére nem ébresztettem fel, így felkapom az egyik retikülömet, és a pénztárcámat. A telefonom fogalmam sincs, hogy hol van, de talán nem kerestek még fontos ügyben. A liftben már a körmeimet rágom, és trappolva várok, hogy leérjünk a földszintre. Még ki se nyílik az ajtó, de máris sietek a recepciós pulthoz. Nem látom itt a tegnap reggeli csajt, de még az indiai gyereket se. Helyinek tűnik a srác, de bízom benne, hogy beszéli a nyelvemet.
- Helló…tudnál nekem segíteni? – támaszkodom meg a pult szélén, és a fülem mögé tűröm idegesen az egyik kilógó hajtincsemet.
- See Senorita? – pontosan ettől tartottam. A kaják nevével nem lenne gondom spanyolul, de a gyógyszertárat sajna nem tudom.
- Toll és papír? – kérdezek vissza, de tagadólag megrázza a fejét. Mélyet sóhajtok, mert úgy tűnik ma kettőnk között nem fog létrejönni a kommunikáció, de még nem adom fel azért.
- Gyógyszer… beteg. – az arcomhoz kapok, majd azt mutatom, hogy összeesek, de nem tudja, mire gondolok, még egy ismerős szót ki nem ejt a száján.
- Doctor? – bizonytalanul kérdez rá, amikor bólintok, de aztán végképp összezavarodik, mert egy keresztet rajzolok a levegőbe, és megpróbálom a kígyó formájával ötvözni.
- No…Senorita. – már a háta mögé néz, hogy akad-e segítsége, de nem jön senki, és maradunk ketten. Végül a hasam méretét növelem meg a levegőben mutogatva, mire azt hiszem felfogja, de aztán rájövök, hogy még nagyobb bajba kevertem magamat.
- Baby? – bólintanék, de aztán mégse. Megrázom a fejemet, amikor örömteli mosoly kúszik az arcára.
- No baby…én csak egy gyógyszertárat akarok sürgősen. – túrok idegesen a hajamba, és szétszedem a lófarkamat is. Még mennyi ideig várhatok? Minél előbb el kell mennem egy gyógyszertárba. A tervem akkor megy a mosogatóba, mikor rá kell döbbennem, hogy ahhoz előbb nőgyógyászhoz kellene elmennem. Egy éppen a közös szobánkban alszik. Lemondóan horgasztom le a fejemet, és az étkező felé veszem az irányt. Szólnom kellene Joelnek? Én, mint anya? Észre se veszem a tömeget, csak keresek egy üres helyet, és lehuppanok oda. Az asztalra teszem le a táskámat, és megtámaszkodva az asztallapon a fejemet a két kezem közé fogom, és lehunyom a szemhéjamat. Egy ilyen remek este után tudtam, hogy valami nem lesz rendben. Az ajkaimat harapdálom, mert ideges vagyok, és semmi ötletem sincs..ráadásul dél is elmúlt.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 04, 2016 12:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kuba - Page 2 Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Kuba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: