Szauna

Tárgy: Re: Szauna Szer. Feb. 01, 2017 9:33 pm

Julie and Zoe

A munka az életem, de néha nekem is kijár a pihenés, főleg akkor, ha kiderül, hogy a négyesünkből ketten felöntöttek tegnap este a garatra. Amyre nem jellemző az ivás, de Cammel néha elszabadul a pokol, és akkor nincs visszaút, mert egyikünket rántja magával a mélybe. A józanság nekem elsődleges szempont volt, ha egy fontos találkozóra készültem, és ez ma délelőtt össze is jött. A Harmon-Serena esküvő tető alá hozása megizzasztott, és több „extra bájt” kellett bevetnem, hogy a minket válasszanak, de azt hiszem hála Julienak ez is megtörtént ma. A kényességük nem ismert határokat, és már az első öt perc után falra másztam tőlük, de ebből a jegyespár, aligha érezhetett bármit is. A mosolyosom kifogástalan volt végig az irodában, még magamhoz képest is kedvesnek bizonyultam, csak azok tudták, hogy ez nincs rendjén, akik igazán ismertek. Tizenegy órára több tervrajzzal gazdagodtam, mint két évvel ezelőtt, amikor konkrétan a saját lakásomat alakítattam át. Julie türelmesen válaszolgatott a mennyasszonynak, és együtt jutottak dűlőre a torta méretét is illetően. A menüsort még nem vettük át, mert ehhez egy célzott személlyel is fel kellett vennünk a kapcsolatot. Ugyan már, honnan hozassak egy igazi sushi mestert? A különleges kívánságok itt még nem értek véget, de szorított az idő, és a délutáni programot nem szívesen halasztottam volna el. Délre már sínen voltunk, és az előkóstolóknak hála egy újabb időpontot is lebeszéltünk, ahol alá fogjuk írni a szerződést. Hol járt eközben Cam és Amy…na azt én is szeretném tudni, mert ha kiderül, hogy a macskajaj okozta a távolmaradásuk okát, akkor én magam fogom halálra itatni őket, hogy megismerjék az igazi másnaposságot.

A délután már egy sokkal kellemesebb közegben kezdődött meg. A hirtelen jött ötletemnek köszönhetően elrángattam drága barnaságomat, hogy megismertessem az ellazulás fogalmával. A recepción egy három órás jegyet váltottunk, és beszabadultunk a belvárosi uszodába. Első körben felvettem a legújabb modellemet, hogy ebben brillírozzak, és az éhes férfi szemeket kielégítsem, mégis a legjobban az számított, hogy jól éreztem magam a bőrömben. A fehér frottírt az alkaromra terítettem, és azzal együtt indultam meg az első medence felé. Julie még mindig némát játszott, és ettől kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Tudod drágám, néma gyereknek anyja se érti a szavát. Nem tetszik, hogy elhoztalak ide, vagy túlontúl szemérmes vagy, és nem akartál belebújni ebbe a cuki bikinibe? Ne kéresd magad, ideje nekünk is szórakozni, mert az idejét se tudom már, hogy mikor engedtem ki a fáradt gőzt. – fintorba torzult az arcom, és lepakoltam az egyik szabad napozóágyra, aztán kibújtam a papucsból, és lábujjhegyen totyogva a pezsgőfürdő előtt álltam meg.
- Na, jössz már? – kérdeztem rá, de ha nem mozdult meg, akkor belemásztam a bugyogó vízbe, és az egyik sarokba hátráltam. Jólesően döntöttem hátra a fejemet, és hunytam le a szemhéjaimat. A két kezemet oldalt kivezettem, és kikapcsoltam a világot, amíg a barátnőm úgy nem döntött, hogy csatlakozik hozzám.
- Dolce Vita… - nyíltak fel a szemhéjaim, és a kék és lila fényekben játszó mennyezetet kémleltem.
- Hogy állsz mostanában a pasikkal? Befogtál már valakit, hmm? – érdeklődtem kaján vigyorral a képemen, de nem mozdítottam meg a buksimat.

Tárgy: Re: Szauna Csüt. Feb. 02, 2017 11:02 am

Én egyáltalán nem vagyok semmi jónak az elrontója, ezért is nem zárkóztam el Zoe ötletétől. Pedig szívesen mondtam volna rá kapásból nemet, de nem akartam elrontani a kedvét. Én már csak ilyen vagyok, pedig annyira csábító volt a gondolat, hogy kihúzzam magam alóla arra hivatkozva, hogy fontos munkám van. Biztos, hogy találtam volna elfoglaltságot, ha nagyon akarok, de ha már végigszenvedtük a délelőttöt közösen, talán ennyit még igazán megérdemeltünk mára.
Otthon még sikerült bekapnom pár falatot, amikor hazaszaladtam a holmimért, de nem akartam sokáig időzni. A programot ugyanis nem sokkal későbbre beszéltük meg, én pedig szokásomhoz híven, időben megjelentem a megbeszélt találkahelyen. Már idejét sem tudtam egyébként, hogy utoljára mikor jártam a város uszodájában, de nem is mondanám éppen a kedvenc helyemnek, Zoe bármennyire találta is jó ötletnek, hogy ott töltsünk el néhány órát.
- Ez igaz, de más módját is megtalálhattad volna ennek! – dünnyögtem az orrom alatt, miközben én is belebújtam a fürdőruhámba. Azzal semmi bajom nem volt, mivel kényelmesnek találtam, ráadásul egészen előnyös modell volt. Nem szégyenkeztem, bár egy kicsit talán túl vékony voltam, ezért is nem éreztem magam annyira komfortosan benne. Úgy éreztem, hogy ez nem az én terepem, hiába voltam tisztában azzal, hogy semmi okom takargatni a testem. – Bár úgy látom, hogy te viszont remekül érzed magad. – a megállapítás úgy gondoltam, hogy abszolút helytálló volt. Mondjuk máskor se nagyon láttam rajta, de a feszültség mindig kiült az arcára, én észrevettem. Akkor is, ha a többiek nem. De ennek most nyoma sem volt.
- Menj csak! – legyintettem egyet, közben én is elfoglaltam az egyik ágyat. Szerintem ő nélkülem is remekül érezte volna magát, talán csak engem akart kimozdítani egy kicsit otthonról. Vagy elráncigálni a munkától, a kettő között igazából nem volt számottevő különbség, már ami a lényeget illeti. Mire észbe kaptam, szőke barátnőm rég bemászott a vízbe. Néhány pillanatig még elgondolkozva figyeltem őt, hogy aztán végül én is kibújjak egy sóhaj kíséretében a papucsaimból, és meginduljak utána.
Könnyedén másztam be mellé, és nem sokkal messzebb cövekeltem le tőle. Én azért annyira nem lazultam le, mint ő, de kétségkívül jól esett, ahogy az apró kis buborékok a bőrömet ostromolták kitartóan. Egészen felfrissítő élmény volt, számomra újabban kicsit idegen. Nem szántam elég időt magamra, ezt én is nagyon jól tudtam, csak nem láttam értelmét annak, hogy foglalkozzak vele.
- Hogy micsoda?! – kérdeztem vissza értetlenül, félig felé is fordultam a testemmel. – Mégis mikor lenne nekem időm ilyesmire szerinted? – a kérdés csupán félig volt költői, még ha meg is ráztam lemondóan a fejemet. – Andrew óta inkább a karrieremre koncentráltam, de ezt te is olyan jól tudod, mint én. – nem szomorkodtam emiatt, ahogyan a korábbi kapcsolatomat sem hiányoltam. Szép volt, jól megvoltunk, de egy idő után inkább barátok lettünk, ráadásul Drew állásajánlatot kapott Los Angelesben, és végül elfogadta azt. Én nem akartam elmenni Seattle-ből, a távkapcsolatot pedig nem találtam különösebben vonzónak. Néha még szoktunk beszélni telefonon.
- Te viszont feltűnően jó kedvű vagy, teljesen kisimultál. – cukkoltam vigyorogva, most már teljes testemmel odafordultam Zoe-hoz, lábaimat pedig törökülésbe húztam fel. – Lemaradtam valamiről? – dobtam vissza a labdát. Egyébként is meg akartam kérdezni, hogy minek köszönhető a derűs hangulata. Nem mintha bántam volna, hogy így van, én csak örültem neki.

Tárgy: Re: Szauna Vas. Feb. 05, 2017 6:38 pm

Julie and Zoe

A vállalkozásunk alappillérét az teszi ki, hogy már régóta ismerjük egymást, és nem utolsó sorban tisztában vagyunk a másik erős, és gyenge pontjaival. A vitákon felül tudunk emelkedni, és egészen jó csapatot alkotunk. Mindenkinek megvan, hogy miben a nyerő, de talán rólam mondható el a leginkább, hogy összetartom a teamet. Julie szeret belemerülni a saját kis világába, és akkor nincsen az az ember a Földön, aki ki tudná onnan robbantani. Amy csendes, és szerény személyiség, ha lehetséges, akkor kerüli is a konfrontációt. Cam és én lettünk megáldva lobbanékony természettel, így ha kényes helyzet alakul ki, akkor először közöttünk robban fel a bomba, és csak utána húzzuk bele a másik kettő barátnőnket is. A mai tárgyalás után elismerem szükségem volt a kikapcsolódásra, a feszültség normális levezetésére, és abban biztos voltam, hogy Julie semmiképpen sem menne bele egy sportos délutánba, ezért maradtam a wellness mellett. A metropolisz közepén nem is olyan könnyű egy megfelelő helyszínt találni, de az igényektől függetlenül, beértük a városi uszodával, vagyis én mindenképpen. A barátnőm húzta a száját, de be kellett látnia, hogy okkal hoztam el. Állandóan a konyhában tevékenykedik, és nem ismeri a szórakozás fogalmát. Cam legalább hatni tudott Amyre, és elvitte abba az új bárba, de Julie? A tökéletes rendezettség mintaképe, nem lehet kibillenteni az egyensúlyából. Már régen elküldtem volna melegebb éghajlatra az ügyfeleinket, ha nincs mellettem, holott én vagyok a nehéz esetek specialistája. Mostanában nő bennem a feszültség, és a gondok csak egyre nagyobbak lesznek. Az öcsémet is idestova két hónapja nem láttam, mert valamilyen kutatási projektben vesz részt. Örömmel fogadtam a hírt, amikor elolvastam a szünetben az e-mailjét, hogy a hétvégén hazalátogat, és szeretne találkozni velem, meg a barátnőmmel is. Titkon odavan Julieért, a kis szentemnek le se esett, hogy Jeff rajong érte. A tortákon, és a süteményeken kívül nem lát tovább…kellene már egy kis kaland neki, mondjuk az öcsém nem ez a kategória lenne, de örülnék neki, ha összejönnének. A köpenytől egyszerűen válok meg, és minden könyörgés nélkül mászok bele a pezsgőfürdős medencébe. Tudja jól a barátnőm, ha akar csatlakozik, ha nem, akkor is megleszek, és társaságom is lesz, bár szemét lennék, ha szóba elegyednék a felénk kacsintgatós srácokkal. Végül beadja a derekát, és bemászik mellém. A fejem lehajtva a színes mennyezetet bámulom, és vigyorra görbülnek az ajkaim. Köntörfalazás nélkül csapok bele a közepébe, nem szeretek álszenteskedni, ha kíváncsi vagyok valamire, akkor egyenesen megkérdezem az illetőtől.
- Amikor nekem drága. Ne add nekem a szendét. Lassan pókhálós leszel odalent, és akkor már egyenlő leszel egy szűz lánnyal. Julie…tudod jól, hogy szex nélkül nem lehet létezni. – emelem meg a fejemet, és rápillantok. Kissé görcsbe állt a nyakam, így ez még pluszban jót is fog tenni neki, ha kiropogtatom.
- Andrew már időszámításunk előtt volt. Egyedül akarod leélni az életedet? Jesszusom, mikor voltál utoljára randizni? Tudod, ahova ki kell öltözni, megborotválkozni….mindenhol. – lendítem előre a felsőtestemet, és már többen is felénk tekintgetnek.
- Ennek megvan az oka szívem. Tegnap este egy orbitális farokkal találkoztam. Cápa a Wall Streeten…meg kell hagyni a szövege jobb volt, mint az ágyban nyújtott teljesítménye, de mindenképpen növelte az egómat. Nőnek kell érezned magad, hogy tündökölhess. A kapcsolatokat messzire kerülöm… - rázom meg a fejemet, és a hideg is kiráz. Sohasem bonyolódtam bele semmi komolyba, az nem én lennék. Talán az a férfi még meg sem született, aki meg fog hódítani engem.
- A hétvégén hazajön az öcsém Los Angelesből, és szeretne velünk vacsorázni. Nem mondhattam nemet, ezért a nevedben is igennel válaszoltam. Hidd el, hogy jól fogunk szórakozni, és végre lesz okod felvenni azt a csinos fekete ruhát. – kacsintok rá, aztán elfordítom a pillantásom, és körbenyalom az ajkaimat.
- Tetszik fiúk, amit láttok, hmm? – intézem feléjük a kérdésemet, mire egy jó, szinte már zavarba ejtő szemezést kapok cserébe.
- A névtelenekkel nem tudunk, mit kezdeni. – sóhajtok fel unottan, de akkor az egyikük fogja magát, és odaúszik hozzánk.
- John vagyok, és te szépségem? – mér végig, szerintem már le is vetkőztetett a szemével.
- Zoe…a barátnőm pedig Julie…a haverod? – tekintek át a válla felett a barna, sportos egyedre.
- Sam. Lenne kedvetek ma este meginni valamit? – mosolyog rám, én meg elbambulok, aztán közvetlenül Julie barna íriszeibe fúrom a sajátomat.
- Mit gondolsz, megérné nekünk? – harapom be az alsó ajkamat. Kíváncsi vagyok, mennyire jön zavarba a barátnőm.

Tárgy: Re: Szauna Vas. Feb. 05, 2017 7:39 pm

Zoe időnként egy egészen kicsit zavarba ejtően tudott viselkedni, de már egészen megszoktam tőle. Nem is nagyon vettem magamra, ahogy általában azt sem, ha sértően viselkedett esetleg velem is. Ez mondjuk elég ritkán fordult elő, de volt már rá példa a sok év alatt, amióta ilyen közel állunk egymáshoz. Ahhoz azonban még mindig nem tudtam teljesen hozzászokni, amikor nem ő maga volt zavarba ejtő, hanem a helyzet, amit teremtett. Nekem egy fürdő például felért egy rémálommal, pedig nem vagyok szégyellős. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy lett volna jobb dolgom is, mint itt lógatni a lábaimat.
Bár tény, hogy maga a környezet egészen kellemesnek tűnt, de viszonylag sokan voltak ma, és ez már korántsem tetszett annyira. Egyik percben még bántam, hogy nem mentettem ki magam – mintha ez egyáltalán lehetséges lenne a szőkeséggel szemben -, a másikban meg úgy ítéltem meg, hogy egészen tűrhető a dolog. Végül ezen őrlődések közepette telepedtem be én is mellé a bugyogó vízbe. Legalább az kellemesen langyosnak bizonyult, így valamelyest el tudtam lazulni, még ha pár pillanattal később a témától fészkelődni is kezdtem.
- És nézd meg, én egész jól elboldogulok nélküle is! Túléltem minden áldott napot… - nem vagyok én prűd, és az sem okozott gondot, hogy a szexről beszéljek vele, már ha egyáltalán volt miről. Jelenleg nem igazán akadt egyetlen hódolóm sem, akivel gyakorolhattam volna a stressz ilyesfajta levezetési formáját. És mégsem bánkódtam, mivel mással töltöttem ki a szabad perceimet. Ha elhitte, ha nem. Én teljesen őszintén mondtam neki, hogy megvagyok így is. Nyilván nem sírnék, ha akadna valakim, de azon sem bánkódtam, hogy nincs.
- Dehogy akarom egyedül leélni! Tőled úgysem tudnék megszabadulni. – dünnyögtem az orrom alatt kelletlenül. Nem sértésnek szántam, inkább csak egy kicsit piszkálni akartam, ha már ő is kötekedett velem. – Amúgy is, elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy megtaláljam a nagy betűs igazit, már ha egyáltalán létezik. – tettem hozzá egyszerűen, hátha félbehagyja a témát. Tévedtem. – Nem emlékszem. – vallottam be végül őszintén, és már előre tudtam, hogy ezen vagy teljesen kiakad, vagy kapva kap az alkalmon, hogy megpróbáljon rábeszélni a randizásra. Egyik eshetőség sem tetszett igazán.
- Látod, én meg ezeket a futó valamiket kerülöm. – eszem ágában sem volt véka alá rejteni, hogy nem értek egyet vele. Jó, az is tény, hogy nem néztem le, vagy ítéltem el emiatt. Egyszerűen csak nekem nem feküdt volna az egyéjszakás kaland. Én más típus vagyok, olyan fajta, akinek kellenek az érzelmek is. Néha fájóan romantikus tudtam lenni, ez az én nagy bűnöm. Nem vártam én csodát, vagy a szőke herceget. Beértem volna egy vonzó, normális pasassal is, de jelenleg nem igazán akadt megfelelő jelölt. Csak azért pedig, hogy ne legyek egyedül, nem fogok belebonyolódni semmibe.
- Tényleg? – kicsit mocorogtam, de látható volt, hogy örültem a hírnek. – Ó, akkor ez ilyen kiöltözős dolog? – nem volt bajom vele, csak jobban szerettem, ha nem úgy kell megjelenni. – És miért akarja, hogy én is ott legyek? Nem örülne jobban, ha az egy szem nővérkéjével vacsorázhatna? – kérdeztem kíváncsian. Nem volt problémám vele, hogy velük tartsak, csak kíváncsi lettem. – Ó, édes Jézus… - dünnyögtem az orrom alatt, közben az ég felé emelve a tekintetem. Zoe elemében volt, méghozzá nagyon. Már azt hittem, hogy eltöltünk egy kellemes kis délutánt itt kettesben, de sajnos olybá tűnt, hogy én nem voltam elég jó társaság neki.
- Helló! – köszöntem oda zavartan a bemutatkozást követően. Én minden tőlem telhetőt megtetettem azért, hogy láthatatlanná váljak. Nem igazán sikerült, az viszont igen, hogy Zoe-ra vessek egy sokatmondó pillantást, miszerint én nem szeretnék menni ma este. – Hát, azt hiszem, hogy nekem dolgom van ma… - próbáltam kihúzni magam. Nem mondom azt, hogy nem volt helyes ez a Sam nevezetű egyed, de pontosan olyannak tűnt, aki nem akar semmi komolyat. Én meg mégis mit kezdjek egy ilyennel?

Tárgy: Re: Szauna Vas. Feb. 12, 2017 1:11 pm

Julie and Zoe

Bevallom szórakoztatott egy kicsit, hogy Julie feszeng, holott nagyon jól tudta, hogy mennyire bombateste van, és bármelyik pasi szívesen hívná randira, de valahogyan az önbizalma az átlag alatt volt, és néha nem ártott neki egy kis edzés. A spa fogalma nem volt ismeretlen számunkra, a pénztárcánk is elbírta volna, de nem minden esetben vágytam a luxusra. A tömegből szerettem kitűnni, de bizonyos keretek között óhajtottam megőrizni az egyediségemet. Nem egy akartam lenni a sok plasztikázott nő közül, hanem az egyetlen, akire felnéznek a pasik, és ne csak a kinézetem, hanem az eszem miatt is szeressenek. A tiszteletet elérni nálam igen csak nehezen ment, a legtöbb férfineműt ágybetétnek használtam, mert ők sem tekintettek többnek egy árucikknél. Kölcsönösen előnyös csereüzlet, és mindenki elégedetten távozhat. A bugyogó vízben hamarabb ellazulok, mint a barnaság mellettem, de ez általában így szokott lenni. Nem is lepődöm meg azon se, hogy kell néhány perc, hogy csatlakozzon hozzám. Mi a különbség köztem, és Julie között? Nagyon egyszerű. Én nem gondolkodom, hanem cselekszem. Ő mérlegel, álmodozik, és csak nehezen teszi meg az első lépést. Néha nem árt, ha ott állok mögötte, és megadom az utolsó löketet.
- Szívem ez nem a túlélésről szól, hanem az élvezetről. Te minden aktusban arra törekszel, hogy minél hamarabb véget érjen? Inkább ne is válaszolj. – kavarom fel magam előtt a vizet. Néha muszáj felhoznom olyan témát is, amiről nem akar beszélni, különben magába fordul, és újabb estét töltünk azzal, hogy a süteményeket válogatjuk át, vagy éppen a munkába süppedünk bele.
- Igazán kedves vagy Julie…ezen most meg is sértődhetnék. Nem, valóban nem szabadulsz tőlem, de ne felejtsd el, hogy együtt vezetünk…ó igen várj. – elkezdek számolni az ujjamon, és a négynél állok meg.
- Négyen egy vállalkozást. Nem mintha örökszerződést írtunk volna alá, de esélyes, hogy ezzel fogunk foglalkozni, amíg értünk nem jön a kaszás. – negédes mosolyt villantok rá, előfordul, hogy megsértődök, de pár percnél tovább nem tart a haragom. Jót akar nekem.
- Sajnálom…te amolyan hercegnő típus vagy, aki várja a szőke herceget fehér lovon, a sorsban bízik, de én ebbe belefáradtam. Szerintem nem létezik olyan pasi, aki el tudná csavarni a fejemet. – egy halk sóhaj szökik fel az ajkaim fogságából, és oldalra pillantok, ahol két férfi minket les. Imponálva rájuk kacsintok, de ismételten a barátnőmre figyelek.
- Tudom, hogy neked nem megy, de térjünk át arra, hogy Jeff hazajön. Kiöltözős, nagyon is, és exkluzív. Tiszteld meg annyival a doktor urat, hogy eljössz velem. Szeretne látni, miért kell mindig kétségbe vonnod, amit mondok? – a kelleténél jobban nyomom meg az utolsó mondatot, mint kellene, de nem tehetek róla. Állandóan kibúvókat keres. A perifériás látásom nem hazudtolja meg magát, és észreveszem, hogy a két jómadár még mindig szüntelen minket néz, de lépni egyikük sem mer. Kacérkodni kezdek velük, tudom, hogy Julienak nem fog tetszeni, és a legszívesebben a föld alá süllyedne, de muszáj bíznia önmagában. Végül az egyikük odatalál hozzánk, elmondja, mit szeretne, és a válaszunkra vár.
- Nem hinném, hogy sok dolgod van, ha nyélbe ütöttük az üzletet, és a szerződést is csak hétfőn hozzák be. – kínosan ügyelek a részletekre, és tisztában van vele, hogy nyomós indokkal kell előállnia, hogy este ne jelenjünk meg az adott helyszínen.
- Figyelj, üzenem Samnek, hogy este kilencre legyen ott a Cuba bárban, és te is, ha jót akarsz magadnak. – emelkedem fel a vízből, és belebökök a mellkasába.
- Rendben… - már nyúlna az ujjamért, de elhúzom tőle, és elhessegetem.
- Gyere, menjünk át a szaunába, ott biztosan kettesben lehetünk. – intek a barátnőmnek, hogy kövessen. Én mindenesetre kimászom a medencéből, és az árgus szemek, meg a kiéhezett férfiak sem hoznak lázba. A törölközőért sétálok, és lassan futtatom végig a nyakam ívén, aztán felitatom a dekoltázsomban összegyűlt vízcseppeket is. Hagyok időt Julienak is, hogy összeszedje magát.

Tárgy: Re: Szauna Szer. Feb. 15, 2017 9:16 pm

- Én ezt egyetlen szóval sem mondtam, Zoe! Ne forgasd ki a szavaimat! – szóltam rá komolyan a barátnőmre, mert ez volt az igazság. Nekem egyáltalán nem volt bajom a szexszel. Sőt, nagyon kedveltem, ha éppen volt rá lehetőségem, de csak azért nem kerestem egy pasit sem, hogy ennyire legyek neki csupán jó. Az nem én lettem volna, de szerintem ezt éppen olyan jól tudta a mellettem ülő is, mint én. Csak piszkálni akart, semmi több. Ez abszolút nyilvánvaló volt számomra.
- Igen, megsértődhetnél, de nem fogsz! – mosolyogtam rá, hiszen szándékosan én soha senkit nem lettem volna képes megbántani. Vagy legalábbis eddig még nem találkoztam ilyen emberrel, és nagyon reméltem, hogy ez így is fog maradni. – Az bármikor megtörténhet… - fűztem hozzá, mintegy mellékesen. Hiszen sosem tudhatjuk, hogy melyik az utolsó nap, igaz? Bár én nem szoktam ilyen borúsan gondolkozni, és most sem akartam belesüppedni eme gondolatmenetbe. Inkább próbáltam elterelni a figyelmem, valami másra. – Amúgy is tudod, hogy már egészen megszoktam, hogy vagy nekem. – tettem hozzá, mintegy engesztelésképpen.
- Most nem tudom eldönteni, hogy ezt bóknak szántad-e, vagy inkább sértésnek! – morogtam az orrom alatt kissé kelletlenül. – Amúgy meg a nők többsége hercegnő szeretne lenni, legalább egy napra. Arra a napra, amin mi tesszük őket azzá! – magyaráztam elgondolkozva, és csak remélni tudtam, hogy ha számomra is eljön az a bizonyos nap, akkor nekem is olyan esküvőm lehet, mint amilyenről minden kislány álmodik. Én a magam részéről mondjuk évek óta nem gondolkoztam ilyesmiken, de majd ha eljön az ideje, akkor újra felidézem gyerekkorom vágyálmait.
- Nem tudhatod, Zoe! Lehet, hogy csak nem találkoztál még vele. Én sem találkoztam még azzal, aki képes lenne eléggé elbűvölni ahhoz, de még sok dolog vár ránk! – bizonygattam teljes meggyőződéssel. Nem akartam én rátukmálni a szerelmet, vagy lyukat beszélni a hasába azzal kapcsolatban, hogy jobb lenne neki, ha tartósabb viszonyokba vágna bele. Ő tudta, hogy mi teszi boldoggá, egészen egyszerűen nekem az nem lett volna elég. Én ilyen vagyok, ő meg amolyan. Ez teljesen rendjén is van.
- Jó, rendben! – emeltem fel megadóan a kezeimet, egy halk sóhajt követően. – Ott leszek, kiöltözve, kikenve-fenve! – egyeztem bele végül. Egyébként nem volt bajom azzal, ha csinosan kellett megjelenni, de csak akkor, ha nekem éppen olyan hangulatom volt. Most azért kötetlenebb program elé néztünk, és csak remélni mertem, hogy nem is fog megváltozni a dolog. Amúgy is kedveltem Zoe testvérét, úgyhogy nem lesz itt semmi baj azzal, ha kicsit kieresztem a gőzt másképpen is, mint most tesszük.
- Még szerencse, hogy ott a saját üzletem is, amivel foglalkozni kell! – súgtam oda jelzés értékűen. Tudtam, hogy csak szórakoztatni szeretne engem, de ez a pasas aligha szeretne komolyabban megismerkedni velem. Ez egyből látszott rajta, nem kellett túlzottan éles szem hozzá, hogy lássa az ember. – Rendben! – csak tehetetlenül bólintottam egyet. Nem tetszett az események alakulása, de úgy tűnt, hogy ez rajtam kívül senkit nem foglalkoztat. Mivel jó menekülőútnak tűnt, ezért nem sokat teketóriáztam, amikor a szaunába indultunk.
- Ez most mégis mire volt jó, mikor közvetlenül előtte beszéltük meg, hogy én nem vágyom ilyesmire? – sziszegtem, mikor beértem Zoet, és én is magam köré tekertem a törölközőmet. – Tudod nagyon jól, hogy az a srác nem vágyik semmi komolyra, én viszont nem akarok senki játékszere lenni! – mondtam teljesen komolyan, megindulva a szaunák felé, követve a táblák utasításait.

Tárgy: Re: Szauna Kedd Feb. 21, 2017 5:26 pm

Julie and Zoe

- Nem kell mindent komolyan venned. – legyintek, mert szerintem megint a szívére vette a történteket, és nem állt szándékomban megbántani, csak ami a szívemen, az a számon elv működtet, és kicsit elfogultnak tartom a testi örömök megszerzésének témájában. Az ég tudja, hogy képes lenne-e az egy éjszakás kalandokra, ha sohasem próbálta ki, nemde? A vízzel szórakozom, jól esik a bőrömnek a meleg fuvallat, ahogyan a felszínre szállnak a buborékok.
- Igen, megsértődhetnék, de ismersz annyira, hogy nem fogok. – villantom rá az egyik legmegnyerőbb mosolyomat. Ki tudja már, hogy mióta vagyunk barátnők, de néha előfordul, hogy közöttünk is kialakul vita, de hosszú távon semmiképpen sem tudnék haragudni rá. Az élő lelkiismeretem, a görbe tükrök ő tartja elém, ha átlépnék egy bizonyos határt. Mire valók a barátok, ha nem arra, hogy megmondják a szemedbe az igazságot? Nem szeretem, ha hamis őszinteséggel látnak el. Rövid úton válok meg az ilyen emberektől, és ezt Julie is nagyon jól tudja.
- Én tudom, és mindenkiben él a vágy, de én kivétel vagyok. Nem akarok hercegnő lenni, mégis ez a munkám. Talán már minden kreativitásomat kiéltem abban, hogy másokat tegyek boldoggá. – vonom meg a vállamat. Nem feltétlenül becsmérlés ez a részemről, de én, mint hófehér ruhában? A vőlegény kilétét is homály fedi…és szerintem örökre az is fogja, mert nem lesz. Nem született még meg az a férfi, aki engem nőül venne.
- Szerinted létezik olyan pasi, aki engem meghódítana? – vonom fel az egyik szépen ívelt szemöldökömet. Egyetlen név, egy nyár jut eszembe. Aaron megtestesítette azt a férfit, aki mellett képes lettem volna megvalósítani ezeket a dédelgetett kislányos álmokat, de a tinédzserkor véget ért, mint az a szép nyár a Crater-tó vidékén. Kellemesebb vizekre evezünk a témák tengerén, ami a testvérem hazaérkezését tekinti, és ennek örülök is.
- El is várom, hogy kikend magad. – görbülnek felfelé az ajkaim, de már a közelünkben lévő férfiakkal kokettálok egy ideje. Julie nem mutatja, hogy észrevette volna, de ami késik, az nem múlik, és megjelenik az egyik. A nevét már az első pillanatban elfelejtem, a barátja sokkal rokonszenvesebb, de nem az én stílusom. Lebeszéltem a randit a latin bárba pillanatok alatt, ránk fért volna egy kis ivászat, és ha nem is ezzel a két szépfiúval lépünk le, akkor is megérné, hogy ropjunk egyet. Nekem semmi problémám az esttel, sőt már most felforr a vérem tőle, de aggódom, hogy Julie visszalép az utolsó pillanatban. Nálam kell kezdenünk a készülődést, sőt fel is vetem, hogy aludjon ott. A szauna ötlete úgy látom, hogy tetszik neki, vagy csak jobbnak látja, ha menekülhet, mindenesetre követ, és bevárom a törölközőmmel együtt.
- Azért Julie, mert nem mész sehova. Ki tudja, hogy mikor szórakoztál utoljára, és nem halsz még bele, ha este kimozdulsz. Mondtam én, hogy velük kell lennünk? – sóhajtom az égre emelt tekintettel, és be is osonok az első ajtón. A meleg azonnal megcsap, a törölközőt a fenekem alá fektetem, és törökülésben foglalok helyet. Szerencsére senki nincs rajtunk kívül itt, hát adok egy kis kakaót, és meghintem a lapáttal a forrósító közeget.
- Nem leszel senkinek sem a játékszere Julie, az istenit. – fakadok ki, és megigazítom a hajamat, mert szétjött a kontyom.
- Rád uszítottam, kettesben hagytalak vele? Esetleg megkértem, hogy aludjon ma nálad? Megtanultál nemet mondani, én csak ki akarok mozdulni este, mert ha Cam és Amy is megtehetik, akkor nekünk is jár. Nem értem, hogy mi ez a nagy ellenállás benned? Mondd meg, mikor akartam én rosszat neked? Kihúzlak egy kicsit a komfortzónádból, hogy megmutassam más is van a sütésen, meg a könyveken, és a vállalkozásunkon kívül. Ennyi az egész. – úgy jár a nyelvem, mint még soha, és most valóban egy kis haragot érzek a barátnőm iránt. A csigaházba menekülés nem megoldás az élet elkerülésére. A két combomra fektetem a tenyeremet, és elhallgatok. Izzadjak rendesen, és a méreganyagok távozzanak el belőlem, ne az agyam forrjon fel.

Tárgy: Re: Szauna Pént. Márc. 03, 2017 9:16 am

- Igen, én is ebben reménykedtem! – küldtem felé egy mosolyt én is, mert hát tényleg eszem ágában sem volt őt megbántani. Lehet, hogy szoktunk vitatkozni, lehet, hogy odamondom a véleményem, ha éppen olyanom van, de szándékosan sosem okoznék neki fájdalmat. Meg másnak sem, ha már itt tartunk, azt hiszem, ez gyárilag kimaradt belőlem. Sokan talán ezért is akartak visszaélni a jóindulatommal, de attól még, hogy kedves vagyok az emberekkel, a naivitás egyáltalán nem jellemző rám. Mondjon Zoe akármit ezzel kapcsolatban.
- Az a munkád, hogy hercegnő vagy? – kérdeztem vissza, enyhén felvonva a szemöldökömet. Épp csak nem nevettem el magam ezen a megnyilvánulásán. – És nagyon jól is csinálod, de mi legfeljebb csak a hercegnőként kezelt arák csicskásai vagyunk, nem hercegnők. – sóhajtottam kissé szomorkásan. Nem vágytam most esküvőre, de azért néha irigyeltem őket, ahogy körbe voltak rajongva az egész barátnősereg által. Az anyákról már nem is beszélve, akik természetesen minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy boldognak lássák a lányukat.
- Szerintem létezik, csak még nem találkoztál vele. De hinnem kell, hogy létezik, mert amikor majd téged varázsolunk hercegnővé, és te roppantul élvezni fogod, akkor a mostani beszélgetést majd az orrod alá dörgölhetem. – igyekeztem beszéd közben ellazulni, de még mindig nem éreztem olyan komfortosan magam, mint a szöszi mellettem. Valahogy mindig könnyedén vette ezeket a dolgokat, míg nekem meg kellett küzdenem azzal, hogy lazítani tudjak. Pedig egyáltalán nem vagyok karót nyelt perszóna.
- De ugye nem tervezel összehozni senkivel? – mert azt nem említette ugyan, hogy jönne egy negyedik ember is vacsorázni velünk, de sohasem lehet tudni. Kinéztem Zoeból, hogy meglépne egy ilyet, és ez némi idegességgel töltött el. Nem akartam vakrandit, az meg egyáltalán eszembe sem jutott, hogy esetleg a testvérének tetszenék. Túl régóta ismertük már egymást, és voltunk jó viszonyban hozzá. Nem, ez képtelenség lenne, úgyhogy a hirtelen jött gondolatot gyorsan messzire is űztem magamtól.
- Nem, nem mondtad! – sóhajtottam beletörődően. Már most láttam, hogy nem lesz menekvés, úgyhogy talán az a legegyszerűbb, ha elfogadom. – Jól van, menjünk akkor, de remélem nem fogsz rám csúnyán nézni, ha nem fogadom valami szívesen a közeledést. – figyelmeztettem előre. Persze, nekem is imponálna, ha egy férfi rám startolna és az illető még tetszene is nekem, de ezek a fiúk biztos, hogy nem akartak semmi komolyat. Még abban sem voltam biztos, hogy az izmuk nem nagyobb-e, mint az IQ-juk. – Elég régen voltam már, az igaz… - ismertem be, némi gondolkozást követően.
- Jól van már, nem kell így felkapni a vizet! – szóltam rá csitítóan, miután bevonultunk a szauna fülledt terébe. – Igen, persze, hogy mi is megtehetjük… - morogtam z orrom alatt kelletlenül. – Én nagyon jól tudom, hogy csak jót akarsz. Azt is tudom, hogy mi minden létezik még, amik amúgy jelenleg hidegen hagynak. Egy kicsit a karrieremre akartam koncentrálni, de ha ilyen fontos neked, hogy menjünk, akkor elmegyek veled. De ha nem lesz jó… megverlek! – böktem felé fenyegetően a mutatóujjammal, de igazából csak viccnek szántam. Meg is enyhültek a vonásaim elég hamar.

Tárgy: Re: Szauna Szomb. Márc. 04, 2017 4:18 pm

Julie and Zoe

Nem leszünk egy véleményen Julieval a házasságot illetően, mert amíg ő hisz a mesékben, és a nagy Ő-ben, addig én racionális maradok, és felépítek egy olyan jövőképet, ahol függetlenül is megállom a helyemet, és ehhez nem kell férfi, de még társ sem. A magányos emberek hajlamosak ideje-korán lelépni az élők sorából, mert beszűkül a látókörük, és csakis abban a hitben tudnak létezni, hogy kell egy másik ember, aki kiegészíti őket. Szomorú a valóság, ezért is végződik olyan sok frigy válással, mert az érdekek nem egyeznek, jönnek a hiányosságok, az egymásra mutogatások. Nem jó az sem, hogy rossz kapcsolatban vagyunk, ha elveszítjük önmagunkat, és a végén már azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk. A kölcsönösség, az egymásra építés…még a szüleim házassága sem makulátlan, nem hiszek a sírig tartó szerelemben, ahogyan az egyenlőségben sem. Az emberek gyarlóak, kapzsik, és elsősorban önzőek. Minek akarnak osztozkodni, és szimbiózisban élni, ha saját magukat sem merik felvállalni? Nem túl feltűnően, de ásítok egyet, és ráhagyom Juliera, ezt a majd engem fognak felöltöztetni dolgot. Nem hiszem, hogy feleségül fogok menni valaha egy férfihoz, az nem az én stílusom lenne. Nem bírok alkalmazkodni, nincs meg bennem a kellő alázatosság egy férfi irányába. Mindhárom barátnőm könnyebben boldogul a párkapcsolatok terén, mint én, de ez legyen a legnagyobb problémám. A pasikat hamar a hátunk mögött hagyjuk, és a szaunába megyünk melegedni. A méregtelenítés mindig jót tesz, és miközben kissé felszökik a hőmérséklet, abban is biztos vagyok, hogy este elő kell hozakodnom a tervemmel. Julie-nak kell valami elterelés, ezért tettem néhány intézkedést az ügy érdekében. Még az is lehet, hogy otthon maradunk, és nem lesz semmi a táncból, ha megejtjük azt a bizonyos beszélgetést, de várok vele estig…mindenképpen.
- Nem fogok csúnyán nézni rád. Nagylány vagy, és saját döntéseket hozol. Belátom, hogy nem vagyunk egyformák, de abba még nem fogsz belehalni, ha megiszunk egy-két koktélt. Meredith és Cam is leléptek tegnap este, akkor nekünk is kijár ennyi. Ma meg se jelentek a megbeszélésen. – neheztelően sóhajtok fel, mert nem az enyém a vállalkozás, hanem négyünké, de mostanában többet gürizek, mint például Cam, aki elkezdett valami fotótanfolyamra járni, és Mer is néha el-eltünedezik. Kőbe van vésve, hogy az útjaink idővel szétváljanak? Nem szeretném, nekem ők jelentik Jeff mellett a családot. Nem akarom felborítani az életemet, ha nem muszáj, de mindennap ezen kattogok, hogy vajon melyikünk fogja előbb bemondani az unalmast, és kilépni a közös vállalkozásból?
- A karriered már felfelé ível, szívem. – emelem rá kék íriszeimet a mellettem ülőre, aki csak morog és morog, ha egy kicsit ki van mozdítva az álomvilágából.
- Az lesz a legjobb, ha a masszázst kihagyjuk, és hamarabb átjössz hozzám. Lenne egy fontos dolog, amiről beszélni szeretnék veled. – mosolyodom el, mert tudom, hogy ezzel talán nagyobb jót teszek, mint hinné a barátnőm.
- Igyekezzünk. – pattanok fel, és a törölközőmet magammal húzva lépek ki a frissítő levegőre, mert odabent már meg lehet fulladni, és amúgy is ketten váltanak minket. A készülődést nem húzom el, nincs kedvem újabb felesleges vitákba bonyolódni, jobb a békesség mindkettőnknek. Az uszoda előtt a karórámra pillantok, és végigmérem Juliet.
- Legyél nálam mondjuk fél hétre, rendben? Rendelek kaját, de az édesség a te felelősséged. – adok egy puszit az arcára, és magára hagyom. Külön érkeztünk, hát külön is megyünk haza.

Fél hét

Az otthoni teendőkkel mindig el vagyok csúszva, de most igyekeztem röptében egy kis rendet tenni, ha már nálam alapozunk. A zuhanyzást sem hagytam ki, így mire elértünk a kezdési időponthoz, már egy kényelmesebb öltözékben vártam a barátnőmre. A dohányzóasztalra bekészítettem két talpas poharat, egy kis pezsgőt, de ha éppen ez nem felel meg neki, akkor ott van a rosé is. A kajának is perceken belül meg kell érkeznie, de hamarabb kopog, így azzal most nem törődöm, hanem egy széles mosoly kíséretében tárom ki előtte az ajtót.
- Szia, időben érkeztél. –nyitom ki, és beengedem őt, de a tekintetem az asztalra fektetett papírhalmazra siklik.
- Mielőtt még inni kezdenénk, van itt egy dolog, amiről beszélnünk kellene négyen is majd, de előtte neked akartam róla beszélni. Ülj le. – intek neki a fehér garnitúra felé, és elsietek a konyhába tányérokért, igaz a futárra még várnunk kell.
- Szóval a cégünk image növelése érdekében részt vehetnénk valamilyen karitatív, vagy jótékonysági programban. AZ UNICEF nagyon jó, és hát nekem van egy ötletem, de ehhez természetesen mindenkinek rá kellene bólintania. – ha leült, akkor helyet foglalok én is mellette, és előveszem az egyik prospektust.
- Örökbe fogadhatnánk egy gyereket, de csak képletesen. Támogatnánk anyagilag, beszélhetnénk vele, ajándékokat küldhetnénk. Mit szólsz hozzá? – tekintek fel a barátnőmre. Rólam biztosan nem hitte volna, hogy ilyennel állok elő. Én is meglepődtem, hogy elsőként gondoltam rá.

Tárgy: Re: Szauna Vas. Márc. 05, 2017 3:07 pm

Azért sejtettem, hogy Zoe egy kicsit még mindig neheztel rám azért, mert nem voltam túlzottan lelkes az estét illetően, de reméltem, hogy valahogyan majd sikerül kiengesztelnem őt. Nem lesz egyszerű, az biztos, de hittem abban, hogy elég jó a viszonyunk ahhoz, hogy ebből ne legyen közöttünk hatalmas törés. Sosem egyezett teljesen a véleményünk, de talán pontosan ezért jöttünk ki olyan jól egymással.
- Ne aggódj, úgyis be fogják pótolni. – legyintettem, próbálva megbékíteni őt a másik két lánnyal kapcsolatban. – Tudod, hogy legalább olyan lelkiismeretesek, mint te, vagy én. – tettem még hozzá, és egy mosollyal is megtoldottam a mondanivalómat. – Jó este lesz, és megígérem, hogy jól fogom érezni magam. – ezt persze még saját magammal is el kellett hitetnem, de talán tényleg jól jött volna, ha kicsit képes vagyok kikapcsolni. Mostanság nem nagyon volt rá példa, pedig időnként nagyon hasznosnak tudott bizonyulni.
- Tudom, de ismersz! – fordultam felé újabb mosollyal. – Szeretnék addig elmenni, amíg lehetőségem van rá. – vontam meg enyhén a vállaimat. Próbáltam eléggé felengedni ahhoz, hogy ne bosszantsam különösebben Zoet. Egyszerűen csak ez nem az én terepem volt, és ebből kifolyólag nem is tudtam magam olyan lazának érezni, mint mondjuk a sütő mellett. Tudom, szánalmas, hogy ott vagyok elememben, de hát én már csak ilyen vagyok. – Tényleg? – érdeklődő tekintetem hamar rátalált a kék íriszekre. Nem tudtam, hogy mégis mire számítsak, mi lehet az a fontos dolog, de egy kis gombóc máris kezdett kialakulni a torkomban. Csak remélni mertem, hogy semmi kellemetlen, és komolyabb baj sem ütötte fel a fejét.
- Hú, jó! Pedig egy masszázs lehet jól jött volna… - elgondolkozva néztem a kezelést hirdető táblára, miután kiléptünk a fülledt szaunából. Én sem húztam nagyon az időt, bár nem is volt szokásom. Gyorsan felöltöztem, és követtem a szőkeséget ki, az utca irányába. – Rendben, összeütök valamit, és fél hétre érkezem! – ígértem, és mivel jól tudta, hogy pontos vagyok, ezért biztosan most is időben ott fogok toporogni a küszöbön szobrozva. – Fél hétkor találkozunk! – intettem még utána a puszit követően, hazafelé menet pedig végig az járt az eszemben, hogy vajon mit akarhat. Kicsit tartottam attól, hogy nem fog tetszeni a dolog, de nem akartam előre a falra festeni az ördögöt. Az sosem szerencsés.

***

A ruhákat, amiket estére kinéztem magamnak, belepakoltam egy táskába, abban vittem át Zoe-hoz. Még nem akartam abban feszengeni az indulás előtt, sem pedig a sminket lekoptatni. Éppen ezért rámoltam össze mindent, ami kellhetett később, de rajtam egyelőre csak egy kényelmes ruha volt, meg a friss illat, amit a fürdés hagyott rajtam. Mondjuk úgy, hogy megalapoztam a készülést, de inkább majd a barátnőm társaságában szerettem volna megtenni ténylegesen is.
Pontosan időben kopogtam be hozzá, egyik vállamon a táskával egyensúlyozva, kezemben pedig egy tálcát tartottam, megpakolva mindenféle finom süteménnyel. Inkább a gyümölcsös, könnyed kis szeletek mellett döntöttem, mert a csoki talán túl tömény lett volna most az italok mellé, amit reményeim szerint el fogunk fogyasztani. Biztosan szükségem lesz rá, noha már elhatároztam, hogy jól fogom ma érezni magam este.
- Mint általában! – mosolyogtam rá a szőkeségre, miután kinyílt előttem az ajtó. Otthonosan be is vonultam a lakásba, aztán ügyesen kibújtam a cipőimből. – Igen? – a szemem sarkából láttam a papírokat, de egyelőre próbáltam semmi rosszra nem gondolni. – Tessék, ezt délután csináltam! – nyújtottam át a tálcát Zoe-nak, hogy aztán megszabadulhassak a táskámtól is, és tényleg helyet foglaljak. Nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, de nem kezdtem el kérdezősködni, mert tudtam, hogy úgyis mindent el fog mondani, amit elgondolt. – Ez tényleg nem rossz ötlet! – ismertem be, ezzel pedig mintegy arra biztattam, hogy folytassa csak, amit elkezdett.
- Hogy micsoda? – kérdeztem vissza értetlenül, amint kibukott a nagy haditerv lényege. – Létezik ilyen? – nem mozogtam otthonosan ebben a témában, nem véletlenül volt ez más feladata. – És ezt mégis hogyan gondoltad? Oké, ez szép és jó, és tudod, hogy nagyon szeretek segíteni másoknak, de a cégünket ez miként mozdítaná előre? – tényleg kíváncsi voltam a részletekre, ezért is nem utasítottam el egyből a lehetőséget. – Így sem állunk azért olyan rosszul, de gondolod, hogy ilyenből hasznot tudnánk húzni ilyen formában? – ráncoltam tanácstalanul a homlokom. Eleve nem voltam biztos benne, hogy etikus-e egy gyerekkel szemben egy ilyen lépés a részünkről. Hiszen nem lenne teljesen önzetlen a segítségünk.

Tárgy: Re: Szauna Vas. Márc. 19, 2017 10:58 am

Julie and Zoe

Már kitaláltam, hogyan is fogom tálalni a három barátnőmnek az őrült ötletemet, miszerint örökbe fogadunk egy gyereket, akit anyagilag is támogatunk. A cégünknek jó hírnevet szerez, de elsősorban magánemberként kell megállnunk a helyünket, mert a mi arculatunk fogja adni a cégét is, és nem szerettem volna, ha csak abban merül ki a szolgáltatásunk, hogy esküvőre éhes ribancokat, és ficsúrokat segítünk hozzá a nagy naphoz. Lényegében lesarkosítottam a helyzetet, de a nagy átlag ezt hozta, és csak néha fordult elő, hogy a menyasszony, és a vőlegény ettől eltért volna, és kisebb, ámbár annál szebb ceremóniát rendezett volna. Amerikában az elmúlt években nagy teret hódított ez a szakma is, és nem csoda, ha négyen a közös vállalkozást ennek a szellemében nyitottuk meg. Julie és Mer külön is megállták volna a helyüket, akárcsak Cam, és én, de valamiért úgy éreztük, hogy ideje belevágni egy saját projektbe. Azóta se bántam meg, és tudtam, ha új tervvel állok elő, akkor vegyes fogadtatásban lesz részem, éppen ezért fogom kikérni előbb Julie véleményét…elvégre talán ő áll a legközelebb hozzám, és ha azt hiszi, hogy nem számít a véleménye, akkor nagyon téved. Izgatottan készülődöm, bár elcsúszok az előkészületekkel, és mire fél hetet üt az óra, már tudom, hogy tíz előtt biztosan nem megyünk sehova, és még az is megeshet, hogy a megbeszélt találka elmarad egy szőke és egy barna lány hiánya miatt. A kopogásról már tudom, hogy ő érkezett meg, és sietek is elé. A látvány nem meglepő, egy tündöklő mosoly ül ki az ajkaimra, ahogyan végigtekintek rajta.
- Valóban én leszek ma a stylistod, de sebaj, mert rengeteg ruhám, cipőm, és kiegészítőm van, nem beszélve a sminkkészletemről. – a tálcáért nyúlok, mielőtt még szólhatna, de nem késik a verbális kommunikáció eszköztára sem.
- Hmm…belekukkantok, hogy mit sütöttél a rosé mellé…igen ma este valahogyan nem megy a testesebb bor, de szerintem neked is a könnyedebb jobban fogyna. – kacsintok rá, és nem vagyok rest a jobb keze lenni, miközben levetkőzik, addig a nappaliba sétálok át, és lehelyezem a dohányzóasztal tetejére a süteményes tálcát. Nem bírom ki, így elveszek egyet, de már intek is neki, hogy kövessen, mert szétterítettem a prospektusokat, és kíváncsian várom a reakcióját is. Nem hazudtol meg, mert a kérdések záporoznak, de még a mélyebb bevezető előtt leülök, és bekapom a mennyei eper szeletet.
- Ez megint isteni lett. – nyúlok alá, és úgy tartom a kezemet, hogy ne morzsáljam össze a fehér ülőgarnitúrát, aztán feltekintek a meleg barna szempárba.
- Ez kicsit összetettebb, mint elsőre hinnéd, és nem a kihasználás az elsődleges célom. – biccentek az egyik szórólap felé, hogy nyugodtan olvassa el.
- Cam nehéz dió lesz, de készítettem kimutatásokat is, de úgy gondoltam, hogy nem fárasztalak a hivatalos részével, és csak a lightosabb verziót adom elő. Szóval a helyzet az, hogy mi négyen kiválasztunk egy gyermeket, akinek a sorsa alakulásában segítünk. Nem hinném, hogy zokon vennék. Tudod hány fiatal éhezik, nem kap elegendő támogatást Afrikában? Az éhezés, a megfelelő higiénia hiányában több ezren halnak meg naponta. Anyagilag, esetleg segélycsomagokkal javítanánk az életkörülményeit annak a csemetének, aki a szerencsés lesz. A cégünknél nem feltétlenül a reklám miatt tanácsolom elsősorban, de más helyeken is feltűnik a nevünk majd, mint magánszemély, úgy egyre többen fognak megismerni minket. Ott van a cukrászdád, hidd el egy jó ügy érdekében ez neked csak előnyös lehet. Jótékonysági estet is szervezhetünk, a bevételeink egy részét beleforgathatjuk ebbe. Természetesen megértem, ha elsőre ez így meredek, de négyen kell döntenünk, hiszen ez a mi cégünk, és mindenkinek benne van a pénze is. Én nagyon szeretném, ha nem csak arról szólna a munkánk, hogy gazdag emberek legnagyobb napját tesszük boldoggá, hanem egy kicsit kitekintünk a nagyvilágba, és segítünk a rászorulókon. Mit szólsz? – összeütöm a két tenyeremet, és előrehajolok, hogy tölteni tudjak a két előkészített pohárba a borból. A halványrózsaszín ital már most jobb kedvre derít, és az egyiket át is nyújtom Julienak.
- Veled szerettem volna először megosztani ezt az ötletet, és remélem, hogy mellettem fogsz állni, ha a többiek előtt felvillantom. – reménytelien tekintek végig rajta, és az egyik lábamat a másik alá húzva, kortyolok bele az italba.
- Tökéletes párosítás a sütiddel. – dicsérem meg, és lehúzom egy szuszra. Habzsolom az élvezeteket.

Tárgy: Re: Szauna Kedd Márc. 21, 2017 2:12 pm

- Nyugi, Zoe, nem így terveztem menni, bár igazán szívmelengető, hogy ennyire elnyertem a tetszésed! – mosolyodtam el szélesen, mert egyértelmű volt, hogy nem tetszett neki a kényelmes ruha, amiben átjöttem hozzá. – Előrelátó voltam, és elpakoltam ám néhány ruhát! – emeltem meg a táskámat, hogy megmutassam neki, tényleg nem így szándékoztam megjelenni az esti kiruccanásunkon. Még csak az kellene, ennél azért még én is hiúbb teremtés vagyok, bár a barátnőm nyomába sem érhettem.
- Amúgy sem rajongok a vörösért! – fintorogtam egyet, miközben bevonultam a lakásba, és becsuktam magunk mögött az ajtót. Mintha csak otthon lennék, de hát mind a három barátnőmhöz úgy jártam, úgyhogy ez nem meglepő. – Örülök! – ragyogott fel újra a mosolyom, azt meg csak magamban tettem hozzá, hogy nem is vártam kevesebbet magamtól. Még egy ilyen jelentéktelennek tűnő eseményre is szerettem tökéleteset alkotni, ha módomban állt.
- Igen, gondoltam én, csak… - tehetetlenül vontam meg a vállaimat, miközben őrült tempóban forogtak azok a bizonyos fogaskerekek a fejemben. – Szóval valamilyen hasznot akkor is gondolom, hogy szeretnél belőle, még ha nem is a kihasználásra hajtasz. – fogalmaztam át, mert nem gondoltam én róla semmi rosszat, és nem is szerettem volna, hogy esetleg ezt a téves következtetést vonja le. Közben átfutottam a szórólapot, és ha tovább beszélt, akkor érdeklődve hallgattam. Akkor is, ha épp nem néztem fel rá, mert újra belemerültem a prospektusra leírt részletekbe.
- Tudod, hogy én nem zárkózom el semmitől, és szerintem Merry is benne lesz, ha átgondolhatja. Camnek kellenek majd azok a kimutatások, ebben szinte biztos vagyok. – vélekedtem elgondolkozva, miután Zoe szünetet tartott, és én is szóhoz jutottam. – Én hajlok rá, hogy vágjunk ebbe bele, de vannak ennek valamiféle jogi oldalai? Illetve mi a garancia arra, hogy tényleg megkapja az a gyerek azt, amit küldünk neki? Hogy tényleg oda megy a pénzünk, ahová mi szeretnénk juttatni? – nem akartam a falra festeni az ördögöt, de egy ilyen döntés előtt szerettem volna mérlegelni, és minden oldalt alaposan megvizsgálni. – Tudod, hogy sokan használják ki a segítő szándékú embereket manapság. Azt hiszik, hogy jótékonykodnak, közben csak valaki másnak a zsebébe vándorol a pénz… - sóhajtottam, elemelve egy szelet süteményt. Most kellett. Talán sokszor naivnak tűntem, de egyáltalán nem voltam az.
- Köszönöm! – dünnyögtem magam elé, úgy kortyolva bele, hogy még mindig magam elé meredve gondolkoztam. – Igen-igen, persze! – bólintottam automatikusan. – És találkozni is fogunk vele, vagy ő marad Afrikában, mi csak küldjük neki a dolgokat, és ennyi? – érdeklődtem kíváncsian, újabb süteményért nyúlva, amit lekísértem pár korty borral. – A jótékonysági est egyébként jó gondolat, csak azt nem tudom, hogy az a réteg mennyire lesz fogékony erre, akiket mi kiszolgálunk. – mert vannak azok a gazdag emberek, akik ülnek a pénzükön és nem hajlandóak ilyen dolgokkal foglalkozni, meg vannak azok, akik a látszat kedvéért adakoznak. Engem mondjuk nem érdekelt volna, ha csupán látszat miatt teszik, de akkor is előrébb lennénk. És talán tényleg többen eljutnának hozzánk, elhalmozva minket különböző megbízásokkal.
- Szép gondolat, hogy szeretnél segíteni! – jelentettem ki végül mosolyogva, néhány percnyi gondolkodást követően. Nem mondom, hogy meglepett, de egy kicsit azért mégis.

Tárgy: Re: Szauna Csüt. Ápr. 06, 2017 10:20 pm

Nem is veszem először tudomásul, hogy mi van rajta a barátnőmön, de aztán feltűnik, hogy nem éppen úgy készült, mint aki bulizni indul, de sebaj, mert akkor ezen változtatunk. Már éppen mondanék valamit, de beelőz, és megnyugtat, hogy váltó is nála.
- Reménykedtem is benne, de ne aggódj, mert úgy készültem, hogy neked is összeszedjek valami csinosat, ha nem hoztál volna magaddal. – legyintek egyet, aztán segítek neki, de a fejemben már ezer gondolat jár amiatt, hogyan is tálaljam a felvetésemet, és később hogyan adjam elő a másik két barátnőmnek. Nem tudom, hogy ki lesz a nehezebb dió, de talán Cam. Meredith jótét lélek, neki tetszeni fog, hogy támogatni akarok egy árvát.
- A vörös egy nyugis estére kell, vagy egy jó vacsorához, de most egyik sem játszik. – töltök a roséból, és merészen bele is kóstolok a süteményébe. Imádom, ha ilyesmikkel kedveskedik. Vigyázok az alakomra, de ha Julie valami finomsággal áll elő, akkor annak nem lehet ellenállni, ahogyan most sem. Szeretek vele lenni, és a kisebb összezördüléseink ellenére is úgy hiszem, hogy nála jobb barátot, aligha találhattam volna lassan két évtizede…hogy szalad az idő. A dicséretre elmosolyodik, tudom, hogy mivel lehet lekenyerezni. Hamar leülünk, és belemerülünk a jövendőbeli projektembe.
- Hasznot? Igen, azt hogy ne csak az esküvőszervezésről ismerjenek meg minket, és külön-külön mindenkinek adjak egy kis hátszelet. A cukrászdádnak csak előnyös lehet, ha engem kérdezel. – kortyolok bele a talpas poharamba, és az üveg szélén játszadozom, de érdeklődve hallgatom az újabb kételyeket, ha felmerülnének. Az este egyik része annak van szentelve, hogy ezt kivesézzük, mert holnap már élesben fog menni a tárgyalás.
- Jogi oldalai? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert rés talál a pajzsomon, és bele is pirulok.
- Hmm..erre nem is gondoltam. Talán nem ártana felkeresni egy ügyvédet a témával kapcsolatban, hogy az aggályok fel se merüljenek. A kimutatások megvannak, de úgy hiszem, hogy nem átverés. Ha kell, én magam utazom el, és nézzek körül. Nem szeretném, ha csak a számlánk csappanna meg, hanem valóban eljutna a kiszemelt árvához a segítségünk. – sóhajtok egyet, és nekikezdek a második kör kitöltésének. Szétnyitom a lábamat, és meglöttyintem az üveget, már a fele is el is fogyott, és neki se álltunk készülődni.
- Ebben maximálisan igazad van, és bevallom nem voltam eléggé körültekintő. – adom át neki az újabb adagot, ha már kiürült neki, ha nem, akkor marad csak nekem a következő kör.
- Lapozz a negyedik oldalra. A program keretein belül, ha ő is úgy akarja, akkor találkozhatunk vele, és ő is iderepülhet. Izgalmas vállalkozás lenne, még soha nem jártam Afrikában. – lelkesülök fel, és lelki szemeim előtt megjelenik egy egész szafari. Az a sok állat…és megint az önhasznú résznél tartunk.
- Nagy az ismeretségi köröm, neked is ott van a vendégköröd a cukrászdában, és a többieknek is akad szerintem néhány ember, aki részt venne. – helyezkedem el, és felteszem az egyik karomat az ülőalkalmatosság tetejére.
- Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Állandóan azt látom, hogy gazdag emberek mindennapjait tesszük szebbé, miközben mások éheznek. Nem kellett volna megnéznem azt a dokumentumfilmet, de megtettem. – hanyagul rántom meg a vállamat, és leöblítem a maradék italt is, egy újabb süti kíséretében.
- El fogok hízni miattad. Azt mondod, hogy… - nyúlik ki oldalt a távirányítóért, és átkapcsolok egy zenecsatornára, hogy hangolódjunk az estére. Feltekerem a hangerőt, amikor felhangzik Cascada How do you do című száma.
- Kihozom a ruhákat, rendben… - pattanok fel, és útközben teszem le az üres poharat, majd a szekrényemből kiemelek egy vörös, és egy fekete színű koktélruhát, és azokkal vonulok át a nappaliba.
- Szerinted melyik legyen? Ez oldalt nyitott, a másiknak mély a kivágása a háton, hmm? – tartom fel mindkettőt, hogy segítsen. Nekem mindegy melyik, de talán neki van másik perspektívája, hogy melyiket válasszam.

Tárgy: Re: Szauna Hétf. Ápr. 17, 2017 5:51 pm

- És gondolod, hogy pont jól állnának rajtam a te ruháid? – mert azért valljuk be, mellben jóval erősebb nálam, én meg inkább vagyok sovány, de izmos. Zoe viszont jóval nőiesebb alkatú, ami miatt másfajta ruhák jól állnak rajta, nekem meg olyanok lennének, mint valami zsák. Legyen akármilyen márkás, drága darabról szó. Egyébként is, a stílusunk sem mindig egyforma, noha én is ki tudtam öltözni, ha muszáj volt. Csak általában igyekeztem elkerülni az ilyen eseteket, mert a nők többségével ellentétben én nem éreztem magam olyan komfortosan akkor, amikor csinosan kellett megjelenni valahol.
- És ma nem tervezel valami nyugis estét, mi? – mosolyodtam el, mindenesetre annak nagyon örültem, hogy a süteményemmel sikert arattam. Úgy tűnt, hogy ízlik neki, és én ettől mindig nagyon boldog tudtam lenni. Nagyon ritkán lőttem ugyan mellé, a sikereket mégis mindig ugyanolyan intenzíven és pozitívan éltem meg. – Remélem, hogy be fog jönni a dolog, ha belevágunk! Azért nem kevés macera lesz vele, bár én így sem vagyok ellene! – szögeztem le gyorsan, mielőtt még azt hinné, hogy akadékoskodni akarok csak azért, mert nem lesz minden olyan gördülékeny bizonyos esetekben. – És mások honnan fogják tudni, hogy hozzánk kapcsolódik ez az egész? – tettem fel a nagy kérdést, mert gondolom nem fogjuk kiplakátolni mindenfelé. Az nem lenne túl etikus.
- Szerintem is. Az apámnak biztosan van ügyvéd ismerőse, akit tudna ajánlani. Vagy esetleg te is tudsz keríteni egyet? – kérdeztem kíváncsian. Én tényleg nem akadékoskodni akartam ám, csak mindenre próbáltam gondolni, és felkészülni az összes eshetőségre. – Akkor biztosan Camet is sikerül majd meggyőzni velük. – bólintottam rá határozottan. – De hát nem utazhatsz oda állandóan, valahányszor küldünk valamit… - túrtam bele a hajamba elgondolkozva. Én csak biztosra akartam menni, de szerintem mindez Zoe fejében is megfordult már.
- Valahogy be kell biztosítanunk magunkat. – szögeztem le végül, de ötletem nem volt, hogy mégis miképpen. Nem voltam járatos ezekben a dolgokban, de Zoe úgysem fog addig nyugodni, amíg utána nem nézett rendesen mindennek a nagy döntés meghozatala előtt. – Köszönöm! – közben újra töltettem a saját poharamat is, ha már ennyire benne volt. – És hány éves gyerekek vannak? Vagy mennyi idősre gondoltál te? – tapogatóztam finoman. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mik a további elképzelései, közben pedig odalapoztam, ahová irányított. – Remélem, hogy igazad lesz, és nem bukunk ebbe bele, mert az nagyon kellemetlen lenne! – dőltem hátra kényelmesen a kanapén. – Akkor innen jött az egész? – vigyorodtam el szélesen. Tudtam én, hogy valami hatással volt rá, mert csak úgy magától senkinek nem jutna ez eszébe szerintem. Nekem se, bevallom, pedig szerettem segíteni az embereknek én is.
- Dehogy fogsz elhízni! – forgattam a szemeimet türelmetlenül, amíg át nem kapcsolt a zenére, mert akkor máris mocorogni kezdtem még ülő helyzetemben is. – Szerintem a mély kivágás a háton! – szavaztam meg azt, amelyik nekem jobban tetszett. – Én egy méregzöld ruhát hoztam, de biztos bele fogsz kötni… - már előre felkészültem, hogy valamit ő akar majd adni, pedig ez a merészebb darabjaim egyike volt. Be is hoztam hát, hogy megmutassam neki, mert nem volt valószínű, hogy tudja.

Tárgy: Re: Szauna Szer. Ápr. 26, 2017 4:21 pm

Nem csodálkozom a barátnőm hozzáálláson, amiért ennyire nem látja szépnek magát, mármint értem, hogy egy kicsit más a testalkatunk, de mégsem különbözik annyira, mint szerintem ő hiszi, ezért jobban gyanakszom arra, hogy magával a stílusommal van gondja.
- Igen, ezt gondolom Julie, de nem erőszakoskodom, ha nem akarod. – tartom fel védekezően mindkét kezemet, hogy ne érezze a nyomást. Hatást tudok gyakorolni rá, néha meg is teszem, de nem szeretem fitogtatni az erőmet, ami abban nyilvánul meg csupán, hogy határozottabb vagyok, mint ő, és két lábon járok a földön. A tündérmesék messze állnak tőlem, de kell olyan érzékeny lelkű is a csapatba, mint ő, talán ezért szeretem annyira. Tükröt tart elém, hogy néha nem ártana, ha én is gyengédebb lennék, és nem kergetnék mindenkit az őrületbe.
- Nem terveztem nyugis estét. Abból mindig csak romantikus filmek lesznek, és ma este mulatni szeretnék. – sóhajtok egyet, de a következő megjegyzésére heves bólogatásba kezdek.
- Macerás, az nem kifejezés. A jogi hátterébe el kell merülnöm, de mindenképpen fel fogok keresni egy szakembert, mert nem szeretném kockára tenni a cégünk jó hírét, ha nem gond. – egyetértek vele, az óvatosság később csak kifizetődő lesz.
- Számít is az, hogy tudni fogják? Egyébként a honlapon fent leszünk, és a közvetítőcég előszeretettel hív majd meg bennünket, ha már szerves részét képezzük ennek a láncnak. – bírom Juliet, hogy ennyire előrelátó, nem megy bele mindenbe, de néha már zavaró is tud lenni, mert amikor neki kell lépnie, akkor bizony fogni kell a kezét, lásd a nyári versenyt, ahol minket képviselt.
- Nekem is van ügyvéd ismerősöm, de köszönöm a felajánlást. Cam nehéz dió, de szerintem én még nehezebb vagyok. – kuncogok fel, de a többi problémával egyelőre nem akarok foglalkozni. A ruhákon jár már az eszem, kicsit ropnék a táncparketten, a bor után szomjazom. Újra is töltöm a poharát, de a barátnőm nagyon belemerül a témába, és kénytelen vagyok helyben maradni.
- A kisbabák nagyok sok támogatást kapnak, én egy tinédzserkorúra gondoltam, akire nem figyelnek annyian, mondjuk aki a továbbtanulás előtt áll. – fejezem be, és elgondolkodom. A szülés nem az én terepem, de mondjuk szívesen fogadnék örökbe. A testem vonalait is megőrizhetném, ha már hiú vagyok, és a lelkem is jól járna, mert tettem valami jót.
- Na, most már készüljünk. – pattanok fel, és behozom a két kiválasztott ruhámat, de abban fogok menni, amire rábök. Egyenlő esélyekkel induljunk már neki az estének.
- Akkor az lesz. Te…jaj, ez nagyon szép. – lelkesülök fel, ha már elindul, és idehozza közénk.
- Tudod, mit, akkor menj el a fürdőbe öltözz fel nyugodtan, addig én kikészítem a sminkes felszerelésemet, és beizzítom a sütővasat. – vigyorodom el, és a lapockáján meglökve segítek rá, hogy elinduljon végre. A ruhámat a kanapéra helyezem, le is simítom kétszer, aztán fogom magam, és kipakolok a hálóból. Egy egész táskát hozok előre, beállítom a székeket egymással szemben, aztán leülök, és az ölembe fektetve szedek ki egy zöldes árnyalatú szemhéjpúdert, aztán egy kissé szolidabb ajakbalzsamot, és alapozót is.
- Kész vagy már? – kiáltok be, és türelmetlenül várakozom, miközben a lábammal dobolok.

Tárgy: Re: Szauna Szomb. Május 06, 2017 11:59 am

Játék vége