HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Ivar's Acres of Clams (étkezde)

Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Szer. Ápr. 13, 2016 8:53 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Hope Gillian O'Hara
avatar
Inaktív

Avataron : Hilarie Burton
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Csüt. Ápr. 14, 2016 1:57 pm
 



 





Mások megfigyelése – és részben követése – eddig nem feltétlen tartozott a munkám – vagy akármim – közé, azonban tekintve, hogy mégiscsak a Seattle Timeshoz akarok bekerülni az írásaimmal, úgy döntöttem, hogy a nem éppen az átlagos és hagyományos módszerek egyikéhez nyúlok, bízva abban – és kockázatot is vállalva –, hogy az az új főszerkesztőnek esetleg kedvére lesz, ha nem csupán egy leszek és a sok közül, aki valamilyen módon részt akar magának a lapjából és nem fél a nem éppen az átlagosan elfogadott módokon hozzányúlni akármihez is, és hát abban is, hogy nem akad ki, mint a kakukkos óra a magánakciómtól. Bár utóbbi eset sem kizárt. Amúgy meg akcióban még sosem voltam és mindent ki kell próbálni egyszer, nem?!
Félretéve elmélkedésemet, amikor meglátom kilépni az épületből – vagy felbukkanni, akárhonnan is jön –, kényelmes léptekkel szegődök a nyomába, bőven lemaradva ahhoz, hogy ne legyen feltűnő, amit csinálok, de elég közel ahhoz, hogy ne veszítsem szem elől. Bízom az ösztöneimben és az orromban – értelemszerűen nem konkrétan valamilyen vagy akármilyen szag után megyek –, ami célra vihet.
Nem a családom révén vagy azért akarok nevet szerezni magamnak a szakmámban, mert megöröklöm a város legikonikusabb épületében lévő forgó éttermet, hanem úgy, hogy azt ki is érdemlem. Munkával és hivatástudattal és mindazzal, ami csak pluszt adhat. Ez pedig éppen elég motiváció ahhoz, hogy olyat tegyek, amit mások esetleg nem…
Minden szívbaj – vagy egyéb feltűnő jel – nélkül fordulok be én is az Ivar étteremlánc egyik étkezdéjének ajtaján – mint akinek éppen itt akadt dolga, hogy aztán hasonló higgadtsággal találjam meg kiszemelt „áldozatomat”.
- A fésűkagyló és a homár egészen tűrhető, viszont a bagettágyra fektetett bébiangolna fürjtojással a tetején kiváló, már ha az ember pucájában van elég vér, hogy ki is próbálja. Nem mondom, kell egy perverzió hozzá, de talán pont ez a lényege az egésznek. – nem zavartatom magam, hogy – egyelőre még – vadidegenek vagyunk egymás számára. Ajkaimon nagyon is magabiztos és vidám mosoly ül, tekintetem élénk csillogása pedig csak kiegészíti a látványomat. Nem hibbant vagyok, csak kedves és lelkes és nem hiszek az irodák szűk falai között meggyőzésben. Élesben szerintem sokkal izgalmasabb. Nemde?!
- Még nem ismerjük egymást, de ezen gyorsan változtathatunk, Hope O'Hara vagyok... – nyújtok felé kezet, bízva abban, hogy el is fogadja. Ha igen, akkor határozottan, de nőiesen és rövidre szabottan fogok kezet vele a magam részéről. Nem tudom, hogy mennyire ismerős neki vagy sem a nevem, gondolom ez attól függ, a gasztro kritika mennyire érdekli. Vagy mennyire van tisztában azzal, hogy melyik család sarja is vagyok… akárhogyan is, ha bármilyen módon sejt akármit is, remélem, hogy inkább az írásaim, semmint a SkyCity miatt van az.
-… és rettentően kíváncsi arra, zavarom-e, ha csatlakozom magához. Természetesen az ebédre. – mosolygok még mindig ugyanúgy, várva, hogy vajon elküld-e nem megyek vagy megoszt-e egy idegennel húsz percet az idejéből...
Vissza az elejére Go down
Shane T. Prescott
avatar
Új regisztrált

Avataron : Michael Fassbender
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Csüt. Ápr. 14, 2016 11:36 pm
 



 

Hope & Shane


Egy nyugodt, kellemes ebéd reményében hagytam magam mögött a szerkesztőséget. Ha a büfében ebédelek, valamiért mindig megtalálnak ott is a kérdésekkel, hiába mondom, hogy ebéd közben ne zavarjanak, de mindig akad egy-egy olyan fontos ügy, kérdés, akármi, ami nem tűr halasztást. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy ma inkább odakint választok egy éttermet. Nem voltam ma túl jó passzban, sajnos Karen-nel jóval nehezebbnek bizonyulnak a dolgok, mint azt szeretném, szükségem van egy kis pihenőre, friss levegőre, egyedüllétre, hogy ne csörrenjen meg legalább fél óráig a telefonom, hogy ne kopogjanak az ajtómon, hogy ne másszon bele senki az arcomba az idiótábbnál idiótább ötletével. Alapjáraton semmi kifogásom nem lenne a dolog ellen, de az ebédszünet az legyen ebédszünet, ilyenkor mindenki hagyjon békén.
Magamra kanyarítottam a zakómat, amint kiléptem az épületből, megigazítottam a nyakkendőmet és zsebre vágva a kezeimet indultam meg kényelmes tempóban a kiszemelt étkezde felé. Az egyik kolléga ajánlotta, én pedig nem vagyok ellene a tenger gyümölcseinek, így gondoltam, egy próbát mindenképpen megér. Még mindig vehetek hazafelé egy hot dogot az egyik útszéli árusnál, ha annyira nem jönne be az étkezde kínálata. Az autó szóba sem jöhetett, egyrészt nincsen messze a hely, másrészt a friss levegőre is szükségem volt, ráadásul szerettem volna kihasználni, hogy éppen nem esik az eső és még csak a lába sem lóg. A Nap ugyan nem süt, de az már túl luxusnak számítana errefelé, úgyhogy már elégedett vagyok ennyivel is.
Nem állok be egyből a pult elé, csupán kicsit messzebbről szemlélem a kínálatot hirdető táblákat, vajon miből is lenne érdemes kóstolni. Még csak az előételeknél átböngészésénél járok, amikor valaki máris megállapodik mellettem és hozzám intézi a szavait. Oldalra fordított fejjel pillantok (le?) rá, egyik szemöldököm szalad magasabbra mindössze, miután befejezte a szavait és egyetlen apró biccentést követően fordulok vissza a tábla felé. Ennél többel nem fogom kifejezni neki a hálámat, mert szó sincsen ilyesmiről. Magam is végig tudom nézni a kínálatot és eldönteni, mi az, ami szimpatikusnak tűnik. Már épp lépnek a pult felé, amikor a hölgy ismét megszólal, sóhajtva eresztem le a mellkasom előtt keresztbe font karjaimat, hogy teljes testemmel forduljak immár felé.
- Igazán örvendek, Miss O’Hara. - ragadom meg a felé nyújtott kezet. - Prescott. De kérem, szólítson Shane-nek - ajánlom fel máris a közvetlenebb formát, hiszen találkoztam már a nevével. Mivel egykoron magam is kritikusként szereztem a mindennapi betevőmet, így gyakran kísérem figyelemmel hasonszőrű firkász társaim munkásságát és nem egyszer futottam már bele Hope kezének munkájába. - Igazán örvendek, hogy személyesen is megismerhetem - kúszik feljebb szám egyik széle, ahogyan egyből le is leplezem magam, miszerint már ismerem őt. Legalábbis a nevét és néhány irományát egészen biztosan.
- Módosítana valamit az elhatározásán, ha azt mondanám, hogy egyedül kívánnék megebédelni? - apró, cinkos mosoly ül ajkaimon, mely összezavarhatja a kisasszonyt. Innentől övé a lehetőség, hogy eldöntse, mit gondol rólam; valóban képes volnék-e elzavarni, vagy pusztán vicces kedvemben talált. Már a pult felé sétálva intéztem hozzá a szavaimat, a válaszát pedig meg sem várom, ha annyira rabolni szeretné az időmet, akkor minden bizonnyal kitartó és elég türelmes ahhoz, hogy megvárja, amíg leadom a rendelésem.
- Üdvözletem! Legyen szíves egy adagot Ivar híres kagylóleveséből, illetve megpróbálnám a bagettágyra fektetett bébi angolnákat a fürjtojással. - sorolom a rendelésem, majd amint a végösszeget is megtudom, máris fizetek. - Oh, egy pillanat! Egy tonikot is írjon kérem hozzám - villantok egy halvány mosolyt a pult túloldalán állónak, majd immár valóban készen állok a számla rendezésére. Mivel a pultos elmondása szerint az ételt kihozzák az asztalhoz, így választok egy szimpatikust magamnak és annál foglalok helyet, a még a pultnál kezembe nyomott tonikba kortyolva egyet.
Talán illetlenség, hogy otthagytam Miss O’Harát a pultnál, de mivel az én ebédemet zavarta meg, így úgy vélem, neki kell alkalmazkodnia hozzám és nem fordítva. Ha pedig ez neki nem tetszik, akkor keressen más társaságot az ebédhez, én nem fogok bánkódni miatta. De mivel van egy olyan sejtésem, hogy nem a pazar társaságom miatt esett rám a választása, így nem tartom elképzelhetőnek, hogy ennyi miatt képes volna faképnél hagyni. Nos, pár pillanaton belül úgy is kiderül, én addig a kilátást veszem szemügyre; valamiért mindig képes magára vonni a figyelmem a különleges látnivaló.
Vissza az elejére Go down
Hope Gillian O'Hara
avatar
Inaktív

Avataron : Hilarie Burton
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Szomb. Ápr. 23, 2016 6:52 pm
 



 

Gondolkodás nélkül kapaszkodok bele a felém nyújtott kézbe és rázom meg, röviden, de – nememet tekintve finoman, mégis – határozottan, főleg, ha már én kezdeményeztem a bemutatkozást.
- Shane, ez esetben Ön is szólítson egészen nyugodtan Hopenak. – mosolygok rá szélesen és kedvesen.
- És nem kevésbé nagy az örvendés részemről is. Megkérdezhetem honnan is hallott rólam? – mert hát sajnos nem egyértelmű és ha csak az „örökségem” az oka annak, hogy be tudott azonosítani, akkor azt hiszem mindenképpen hátrányból indulok. Már, ami a Seattle Timesnál induló lehetőségeimet illeti.
- Azt kell mondjam nem igazán és ezért elnézést kérek. Remélem, azért nem utál már most. – szaladnak össze bocsánatkérően a szemöldökeim, miközben ajkaimon is megjelenik a sűrű elnézést kérés minden egyetemes vonása is. Nem bele akarok tromfolni az ebédidejébe – vagyis részben, de, de nem azért, mert bunkó volnék, hanem, mert ezt a megoldást mindenképpen eredményesebbnek ítélem egyelőre, mint egy steril interjút az irodájában –, hanem kicsit megismertetni magam, bemutatni, ha úgy tetszik. Tudom ez erőszakosabb megoldás, mint illenék, de… aki, mer az nyer, nem?! Szeretek ebben hinni.
Várok én, ameddig csak kell és ahogyan csak kell, nem tántorodok el, várok, amíg rendel, türelmesen és végig rettentően bájosan mosolyogva, és önbizalmat sugározva. Közben pedig némi büszkeség lesz rajtam úrrá, amikor meghallom, hogy mit is rendel végül.
- Remek választás. – hajolok hozzá kicsit közelebb, rendíthetetlenül vidám hangon.
- Helló! Én fehérboros paradicsomszószban párolt polipot szeretnék, egy pohárral abból a borból, amit a szószhoz használtak. – adom le én is a rendelésemet. Tekintve, hogy nem vezetek és nem is megyek vissza munkába, egy pohárka fehérbor nem fog a falhoz vágni, ráadásul ételkritikus vagyok, az ital ugyanolyan fontos része az egész élménynek, mint maga az étel.
Megyek legújabb ismerősöm után – ha már együtt töltjük az ebédet – bízva abban, hogy nekem is majd asztalhoz érkezik a rendelés, a borral együtt.
- Köszönöm, hogy nem küldött melegebb éghajlatra. Nos, gondolom már kitalálta miért is bátorkodtam megszólítani. – jó, ha nem, akkor azért elárulom, hogy étterem kritikákat írok.
- Tudom, hogy bizonyára számtalan jelentkező és író kopogtat az ajtaján lehetőségért, de azt bizton állíthatom, egyikük sem olyan, mint én. – nem mondom ki, de pontosan úgy hangzik, magamat tartom ebben a legjobbnak. Nem azért, mert öntelt vagyok, hanem, mert bízom a képességeimben és a tudásomban és abban, amit eddig már letettem az asztalra.
Közben természetesen leteszem magam vele szemben.
- Mindazonáltal, akárhogyan is alakuljon ez az ebéd, azt szeretném leszögezni, nem állandó pozíciót keresek, alkalmi vagy bedolgozó kritikus vagyok és igen, szeretnék együtt dolgozni a Seattle Timesal. Szóval, ennek érdekében miről beszélessünk? – rólam vagy az írásaimról? Tényleg nem nagyképűségből szónokolok, bizonyítani szeretnék és elnyerni a lehetőséget is, hogy az írásaim megjelenjenek az újságban. És ezért szinte bármire hajlandó is vagyok...
Vissza az elejére Go down
Shane T. Prescott
avatar
Új regisztrált

Avataron : Michael Fassbender
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Csüt. Ápr. 28, 2016 3:26 pm
 



 

- A Seattle Times főszerkesztője vagyok, kérdés még, hogy honnan hallottam magáról? - fordulok felé felvont szemöldökkel. - Az egyéb városi pletykák nem érdekelnek, de mivel nem volt egyértelmű, hogy az írásai miatt hangzott ismerősen a neve, ezért bátorkodom megkérdezni; magáról is kering valami? - már pletyka. Vagy akármi más. Nem árt az ilyesmivel már előre tisztába kerülni, főleg azért, mert sejtem, miért környékezett meg. Most bukjanak ki a kínos részletek - már ha vannak -, minthogy később ebből probléma legyen, akár neki, akár nekem.
- Ha így volna, már az első pillanatban melegebb éghajlatra küldöm - bájos mosolyt villantottam felé, ám nem éppen az őszinte fajtából. Nem utálom, ez tény, sőt, valamilyen szinten dicsérendő a bátorsága, hogy képes volt ebédidőben megzavarni és feltehetőleg munkáról cseverészni, amikor éppen azért hagytam el a székházat, hogy mentesüljek némileg az ilyesmi alól. Jobban díjaznám az ilyesmit, ha nem éppen velem történne meg.

- Igen, nem volt túl nehéz a dolog - ismertem be, miközben a tálcámon pakolgattam az evőeszközt és a tányérokat úgy, hogy kényelmesen hozzáférhessek a levesemhez. Nem néztem rá, egyelőre még nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy fontosabbnak ítéljem az ebédemnél, hangozzék ez bármennyire is gorombán.
- Úgy látom, önbizalomból nincsen hiány a háza tájékán - egyetlen pillanatra siklott rá a tekintetem. És azt, hogy a megjegyzésem negatív, vagy pozitív értelemben értettem, azt döntse el ő maga. Bizonyos szempontból áldásos, ha valakiben megvan az önbizalom, főleg a mi szakmánkban, de ha már túl sok van belőle, az éppen annyira káros is lehet.
- Meséljen magáról, kedves. Azt látom, hogy komolyak a szándékai, ennek kifejezetten örülök, de boldogabb lennék, ha ezenkívül mást is megtudhatnék kegyedről - példának okáért azt, mennyi ideig szeretne velünk dolgozni, mik a fő mozgatórugói, célok, vágyak, minden érdekel. Az írásait úgy, ahogyan ismerem, nem ártana a mögöttük rejlő arccal is megismerkednem, mielőtt fontolóra vennék, szeretném-e egyáltalán alkalmazni.
Vissza az elejére Go down
Hope Gillian O'Hara
avatar
Inaktív

Avataron : Hilarie Burton
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Szomb. Május 07, 2016 2:09 pm
 



 

- Nem, nem kering semmilyen pletyka. – az nem pletyka, hogy a családom mit tud a saját tulajdonában, de ez most nem ide tartozik és kifejezetten örülök – és megkönnyebbülök –, annak hallatán, hogy ez esetben az írásaim előztek meg.
- És ez esetben remélem, hogy kedveli, amik kikerülnek a kezeim közül. – értelemszerűen az írásaimra gondolok itt és talán ezt ő is érteni fogja. Nem mindegy ugyanis, hogy előnyből vagy hátrányból indulok. Ha nem váltottam ki semmit sem belőle, akkor pedig már régen rossz minden és eleve hamvában holt a beszélgetés. Mert, ha valaki nem ért egyet velem, érvelni még akkor is lehet, de amennyiben olyan érdektelennek találja a kritikáimat, hogy vélemény formálásra és szóra sem érdemes, akkor úgy hiszem, olyan kapukat döngetek, amelyek sosem fognak megnyílni előttem, annak meg nem sok értelme volna meglátásom szerint.
Mosolyogva bólintok egyet, örülök annak, hogy nem küldött délebbre – ha már a melegebb éghajlatot emlegettük – és ez így ad némi reménykedésre okot. Kinek ne adna, hogy a Seattle Times főszerkesztőjével ül le tárgyalni?!

- Ez nem túlzott önbizalom és főleg nem olyan, aminek nincs alapja. – talán merészség kijavítani azt, akit a leendő főnökömnek szeretnék, de ettől még – főleg egy kritikus esetében – fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk pár dologgal.
- Csupán egyszerű megállapítás, ami azon túl, hogy két ember sosem lehet egyforma, tehát mindenki másmilyen, még azt is magában hordozza, pontosan tudom mennyit érek és hol vannak a határaim. Van hová fejlődnöm, de régen elhagytam már a tojáshéjat az alfelemről a munkámat tekintve. – nem, az álszerénység nincs a jellemzőim között és irtózom is attól, hogy odakerüljön. Magyarán, tisztában vagyok azzal ki és mi vagyok. Ez nem több és nem kevesebb, az pedig, hogy ez számára mennyire szimpatikus vagy sem, nem tudom. Nem vagyunk egyformák, van aki szereti, ha azt hallja a másiktól, hogy nem elég jó vagy ügyes, de ez az én szememben olyan, mintha az illető folyamatosan dicséret után ácsingózna. Nos, én ilyesmire nem vágyom, csak arra, hogy tényleg kiérdemelhessem azt, hogy valaki jónak tartson abban, amit csinálok. Erre azonban az írásaimat használom és nem önmagam alábecsülését.
- Szakmai célú és a kérdés vagy egyéb? – vonom feljebb a szemöldökömet, mert nem teljesen világos, hogy miben is számít, milyen vagyok, de legyen. Akármit is szeretne hallani – és reményeim szerint meg is osztotta – előbb a szakmai részével kezdem.
- A Seattle Egyetemre jártam, ott végeztem irodalom alapszakot. Elsőévesként csatlakoztam az egyetemi laphoz, harmadévben váltam a lap főszerkesztőjévé. Már az egyetemi évek alatt publikáltam, társadalmi kérdéseket feszegető témákban, de a diploma előtt már elkezdtem a kritika iránt komolyabban érdeklődni és több témában is kipróbáltam magam, mire végül döntöttem az étterem kritikai írások mellett. – levegőt veszek mielőtt folytatnám a szakmai önéletrajzom, mert hiszem, hogy elsősorban az a fontos, az teljesen másodlagos, hogy magánemberként milyen vagyok, mert a munkámat a professzionalizmus jellemzi.
- A Seattle Weeklynél voltam gyakornok, később pedig állandó munkatárs öt évig. Őket elhagyva kezdtem el szabadúszóként dolgozni. – ott jelennek meg a cikkeim, amelyik lap megveszi őket.
- Továbbá az interneten is folyamatosan publikálok, számos gasztronómiai témával foglalkozó oldalon. – ezek némelyike fizet, mások nem, de nem is ez a lényeg. Nem a pénz az, ami mozgat, hanem a munkám iránti szenvedély.
- Mint azt említettem, továbbra sem célom állandó munkatárs lenni, időről időre szeretném, ha az írásaimat szívesen fogadná a lap. Hiszem, hogy ebben a témában nem lehet futószalagosan cikkeket gyártani, már csak annak okán sem, hogy nem nyílnak meg naponta vagy hetente új éttermek, ahogyan változtatások sem történnek a meglévőekben ilyen gyakorisággal, mégis szeretek időről időre visszatérni a már górcső alá vett helyekre és teljesen átgondolni a véleményemet, amennyiben újdonsággal vagy változtatással találkozom. A változás az egyetlen állandó és erre szeretek nyitott lenni. – magyarán egy egekig magasztalt vagy éppen régen lehúzott étterem is kerülhet a mérleg másik oldalára, ezzel pedig nagyon is tisztában vagyok.
- Idővel pedig feltett célom és szándékom a Michelin csillagot adó csapathoz tartozni. – azt hiszem, hogy az én szakmámban ez az egyik legmagasabb cél. Minden étterem vágyja, akarja a csillagot, amelyik pedig már megkapta, az a következőt és így tovább. Természetes, hogy én is odavágyódom, akik képesek ezt megadni vagy éppen elutasítani.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Csüt. Dec. 01, 2016 10:45 am
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Ivar's Acres of Clams (étkezde)
 



 

Vissza az elejére Go down
Ivar's Acres of Clams (étkezde)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: