Med's

Tárgy: Re: Med's Vas. Jan. 21, 2018 8:27 pm

Meow&Blue

Egyetlenemnek <3333
~~Tegnap este elszundiztam, bocsi.~~

- Nem is tudtam, hogy stílusváltáson esel át, Blue – mosolyogva jegyzi meg édesanyám belépve a szobámba. Kezeiben az aprólékos gonddal az élükre hajtogatott, frissen mosott ruháim állnak, azzal a pólóval a kupac tetején, ami a leges legkevésbé sem mondható enyémnek. Nos, nem csoda, hogy szemet szúrt anyukámnak, hisz még így összehajtogatva is elüt a rengeteg színes virágmintás, vagy csipkés darabjaimtól. Láttára úgy felpattanok az ágyamról, mintha az megégetett volna, és a szekrényhez rohanok, ahol anyum a rend kedvéért azon van, hogy szétválogassa a felsőket a szoknyáktól és a nadrágoktól. A gardrób ajtajába kapaszkodva kellemetlenül mosolygok és cseppet nyugtalanul, alig láthatóan toporgok, mint kisgyerek, akit rajtakaptak csínytevésen. Édesanyámat azonban annyira elfoglalják háziasszony teendői, hogy észre sem veszi izgatottságomat. Csendesen behajtja a bútor ajtait és kilépve a hálómból eszembe juttatja, hogy Rodie bácsikám ma este érkezik, így közös családi vacsorát terveznek apával. Egy egyszerű okéval tudomására adom, hogy megértettem, és amint már nem hallom lépteit, előkapom a gardróbomban vendégeskedő göncöt.
Az ágyam felett uralkodó jegyzethalmazra pillantok, majd a pólóra és tanácstalanul beharapom az alsó ajkam. Tudom, hogy alig pár nap van hátra a vizsgáig, de ez rettenetesen sürgős. Mármint… törvényeket sem kell ismernem, hogy egyértelmű legyen, hogyha még önszántából is kölcsön adnak valamit, az nem válik az enyémmé, így vissza kell juttatnom. Ezen kívül mégis milyen benyomást keltenék a másikban, ha nem így tennék az első adandó alkalomkor? Mintha csak kihasználtam volna a kedvességét, és nem becsülném meg. Pedig a számomra legfontosabb személyre, édesanyámra esküszöm, hogy nagy becsben tartom a bár kevés, de még létező és igazán segítőkész embereket.
Gyorsan lekapkodom magamról az otthoni ruháimat és néhány perc dilemmázás után a teljes ruhatáram előtt sikeresen kiválasztanom a szettem. A pólót gondosan a táskámba rakom el, és amint kész vagyok, tüstént el is indulok a pubba.
Derűs mosollyal vígan lépkedem egyenesen a célom irányába, lelki szemeim előtt próbálom kitalálni, hogyan reagál a bártulajdonos lány, amikor átnyújtom neki a tulajdonát. Igazából biztos vagyok abban, hogy a fejemben lejátszódó jelenetek egyike sem fog megtörténni, de mindig is szórakoztatónak találtam különböző szituációkat kitalálni az ilyen esetekben. Széles vigyoromat csak az árnyékolja be, amikor elképzelem, ahogy a kezébe adom pólót. Csak úgy. Kikapom a táskámból és odaadom, vagy esetleg a pultra helyezem. Totál, über gáz!
Be is támadom az első boltot, ami szembe kerül velem, hogy valami kulturáltabb külsőt szerezzek a szállítmánynak. Egy pöttöm virágokkal kirakott papírzacsi mellett döntök, és pár csekély másodpercre elgondolkozom azon, ha a jövőben a keze ügyébe kerül, a mintáról vajon eszébe jut a csuromvizes lány, akit megmentett az alapos megfázástól? Elmosolyodik rajta, vagy inkább még mélyebbre dugja el? Remélem, nem okoztam kellemetlenséget aznap.
A kasszák felé haladva hirtelenül megtorpanok a csokik soránál. Illene rendesen megköszönni a segítségét, nem? És hát mindenki szereti a csokit, aki nem mértéktelenül elkeseredett. Bár nekik meg ott van a ke-se-rű kakaócsodát. Heh, rossz szóvicc.
Elég nagy a választék ahhoz képest, hogy milyen kicsike a bolt, de ha a csokis kekszes versenybe szállna az oreos csokoládéval, tuti, hogy az oreos nyerne. Habozás nélkül el is veszek egyet és amint kifizettem a cuccokat, szépen átrakom az új csomagolásba a pólót, mellé pedig a kis finomságot.
Fogalmam sincs, hogyan és mikor tart nyitva egy pub, viszont abban biztos vagyok, hogy nem is gondoltam arra, mi van, ha zárva van. Ezen azonban nem sokáig töröm a fejem, mert hamarosan meg is érkezem, és már egészen messziről kiszúrom a „nyitva” feliratot. A kérdés helyét rögvest egy még nagyobb veszi át, de még mielőtt belépnék, igyekszem elhessegetni a gondolatot, miszerint nagyobb pechem van, mint gondoltam, mert nem a nyitva tartás lesz a legnagyobb probléma, hanem hogy Meawdow nem tartózkodik bent, így nem adhatom át személyesen.
- Helló! – köszöntök a pulthoz érve egy vidám vigyor kíséretében. Remélem, nem zavarok…

Tárgy: Re: Med's Vas. Jan. 21, 2018 9:26 pm

Blue && Meow

- Nem érzed azt, hogy 11:30-kor már ideje lenne kibasznod magad az ágyból és kezdeni az életeddel valamit? Mármint, értem én, hogy faszagyerek vagy, és éjjel éled a nagyrészét az életednek, mert akkor fog a biznisz, de tudod, a porszívó nem tolja ám önmagát. Ráadásul kettőtől kellenél lentre. – Ellépdelve Maca ágya mellett fogom meg a takaró sarkát és húzom magammal ahogy haladok ki a szobájából. Még jó hogy csak az ajtóból fél szemmel nézek vissza, és már megbánom, hogy kihúztam a függönyt, mert ez a szerencsétlen megint pizsama nélkül aludt, ahogy a Jóisten megteremtette, kitárt lábakkal. A retinám öngyilkosságot követ el, ahogy az agyam utasítja a szemhéjam, hogy azonnal csukódjon le és soha többé ne nyíljon fel. – Fák jú Maca, mi a faszért nem veszel fel legalább egy boxert ilyenkor? – A végét már csak kiáltom neki, ahogy felkapom magamra a cipőmet, és menekülök. Mert, ha beindul, akkor meztelenül fog randalírozni, enni, twerkelni, és addigra én már nagyon szeretnék lent leni a bárban. Oda nem mer lejönni. legalábbis ruha nélkül nem.

Visszahajtom magam mögött a bárpultot, felkapva egy rongyot és a vállamra dobva hanyagul nekidőlök a pult belső falának. A leltárjegyzék rengeteg száma összefolyik a szemem előtt, mint ahogy napok óta állandóan teszi, mióta a fekete hajzuhatag ázottan betoppant ide, átlátszó ruháján átvirító csipke braletteben, és Maca farkát egyből kiüldözi a fejemből a kép, ahogy kilép a mosdóból az én túlméretezett pólómban.
- Főni, megjöttek az új whisky-k, át akarod venni őket te, vagy nem baj, ha én írom alá a szállítmányozó levelet? – Ugrok egyet a hangra, ami kettétöri álmodozásom a fekete hajkorona csodálatos elterülésről a hófehér párnámon, és megrázom a fejem, hogy visszazökkenjek az életbe. Vagy legalábbis valami olyasmibe.
- Én nem is ren…Maca. – sóhajtok. – Írd alá nyugodtan, csak ne felejtsd el átírni az átvevő nevét Macáéra jó? – Bólint, visszanézek a leltárra, aláfirkantom, és megfordulok. Meg a világ is velem, mert hát mindenre számítottam háromnegyed tizenkettőkor csak erre nem. Arcomra azonnal vigyor kúszik, majdnem akkora, mint az övé, a lányé, aki napok óta nem hagy dolgozni rendesen. És még csak nem is tud róla.
- Helló! – Leteszem a rongyot a vállamról, és automatikusan nyúlok egy pohárért meg egy üveg cherry coke-ért, hogy elé rakjam. Közben meg le sem veszem róla a szemem. Hogy lehet egy ember ennyire tökéletes és gyönyörű, azt árulja el nekem valaki! – Azt hittem már elfelejtetted a címet. – Csúsztatom elé a poharat, és könyökölök én is elé, kicsit közelebb kerülve hozzá. – Mondták már, hogy jól áll, ha nem vagy elázva? – Nagyon is láthatóan mérem végig, a feje búbján kiálló kis babahajtól egészen a babapuhának tűnő kezéig, mert sajnos a pulttól csak ennyit látok belőle, és az már ennél is feltűnőbb lenne, ha csak úgy fognám magam és kisétálnék mellé, hogy megnézzem, vajon még mindig olyan formás lábai vannak-e mint ahogy emlékszem.
- Mit tehetek érted Bluebelle?

■ ■ ide is eljutottunk Med's 799442003

■ ■credit

Tárgy: Re: Med's Vas. Ápr. 01, 2018 10:40 am

játék vége

Tárgy: Re: Med's Vas. Júl. 29, 2018 6:02 pm

Hónapok óta nem tudtam találkozni Mary-vel, így kimondottan örültem, amikor végre valahára össze tudtuk egyeztetni, hogy mindkettőnk estéje szabad legyen. Hiányzik a legjobb barátnőm. Bár, nem hiszem, hogy túl sok mindent tudnék neki mesélni, mert az utóbbi időben alig történt velem valami… Amiről legalábbis tudhat. A Max-szal kapcsolatos ügyeimbe értelemszerűen nem akarom beavatni, mert azzal csak még több fájdalmat okoznék neki. Annak pedig nem látom értelmét.
Úgy beszéltük meg, hogy az egyik közeli bárban találkozunk, ami a Med’s névre hallgat. Mivel mégis csak az ártatlanság jelképének számítő Mary-ről van szó, most a lehető legvisszafogottabb öltözéket választom. Rövidujjú, fekete blúz, és kényelmes farmer, na meg egy szandál, mert mégsem grasszálhatok mezítláb. Sőt, hogy a kedves barátnőm lássa, kivel is van dolga, még a sminket se vittem túlzásba, mert tudom, hogy nincs odáig az ötletért, hogy több réteg vakolattal a képemen üldögéljek vele szemben. Ő közönségesnek tartaná, én szakmai ártalomnak. Kinek a pap, kinek a papné.
Amikor megérkezem, az egyik kétszemélyes asztalnál teszem le a táskámat, majd a pultnál rendelek magamnak egy pohár vörösbort kezdetnek, amivel a kezemben érek vissza a helyemre, és foglalok helyet. Gyorsan ellenőrzöm a telefonomat, de egyelőre sehol egy üzenet, vagy nem fogadott hívás. Szóval, el fog jönni. Nagyon remélem.

Tárgy: Re: Med's Vas. Júl. 29, 2018 6:38 pm

Hosszú és fárasztó nap után, úgy döntök, hogy egy sört megiszok valahol. Először is a kocsit leparkoltam a házam előtt, majd gyalog indultam be a városba. Nem is haboztam sokat, az első pubba beléptem. Elég nyirkos volt az idő, így kedvem sem volt tovább menni, ezért esett erre a választásom.
Természetesen a pulthoz sétáltam először, hogy kikérjem a korsó hideg, csapolt sörömet. Meg is fordulok a pultnál, hogy támaszkodjak rajta és körbe pillantsak. Ekkor pillantottam meg egy ismerős vörös hajú nőt az egyik asztalnál, aki épp a telefonját nyomkodta. A legutóbbi találkozásnál sem váltunk el a legjobban, bár most egyáltalán nincs szükségem a segítségére.
Hátra fordulok, mikor a pultos megbök, hogy kész a söröm és a zsebembe nyúlva kiveszek belőle pár aprót, hogy fedezzem az italom.
Szemem sarkából még mindig látom őt és vacillálok, hogy oda menjek-e hozzá. Elvégre még nem úgy nézett ki, mint aki kiszúrt, simán el is sétálhatnék. Viszont unatkozok, úgyhogy egy nagyot kortyolok a sörömből, majd fogom azt és elindulok felé.
- Csak nem a következő kuncsaftod várod? - Támaszkodok a széktámlájára, és kortyolok megint a sörömből, míg várom a válaszát. Egyébként most kivételesen egy farmer van rajtam és egy sötétkék színű ing, aminek az ujjai fel vannak tűrve. A karóra pedig nem hiányozhat a csuklómról.

Tárgy: Re: Med's Vas. Júl. 29, 2018 6:53 pm

Még időben vagyok. Úgy tíz perccel érkezhettem előbb, így kicsit el is szégyellem magam, hogy rögtön a telefonom kijelzőjét bámulom, hogy jelentkezett-e már Mary. Nem tudom, min izgulok, nem az a típus, aki át akarna verni valaha is… Lehet, kicsit feszült vagyok mostanában? Hm…
Épp leteszem a kezemből a kelleténél valamivel okosabb készüléket, amikor egy ismerős hangra leszek figyelmes, csak nem éppen arra, amelyikre számítottam. Amint felpillantok, Craig-et látom az asztal túloldalán ácsorogni, amint a széktámlán támaszkodva néz engem. Remek. Már csak ő hiányzott a boldogságomhoz, mit ne mondjak. Bár nem haragszom rá a múltkori mutatványáért (csak a tönkrement blúzomért), ettől még nem rajongok az ötletért, hogy beszólogasson nekem, mint ahogy az imént tette. Vajon most épp mi szállta meg? Nem úgy tűnik, hogy munka miatt tévedt erre a helyre, de ki tudja, lehet, most is épp megfigyel valakit.
- Nem mintha rád tartozna, de már rég nem fogadok kuncsaftokat - intem le. - Csak nem megint utánam nyomozol? - érdeklődöm, majd kortyolok egyet a boromból. Nem hiszem, hogy miattam tévedt volna éppen ide, hiszen ez nem egy olyan hely, mint a Pink Pitbull, ahol lehet számítani a felbukkanásomra. Ettől függetlenül, nem tudtam megállni, hogy vissza ne vágjak ezzel Craig-nek. Lehet, hogy most már ennyitől is el fog durranni az agya? Vagy most nem dobja ki a türelmét egy pillanat alatt az ablakon?

Tárgy: Re: Med's Vas. Júl. 29, 2018 7:17 pm

Nem érkeztem régen, de egyből kiszúrtam egy ismerőst, akihez oda is lépkedtem. Látom az arcán, hogy bárki másnak szívesen örült volna, de most én vagyok itt és én tudom boldogítani őt. Ráadásul ez külön öröm, hogy még idegesíthetem is a jelenlétemre. Elvégre nagyon is úgy tűnik, mintha várna valakire. Mint megtudom nem egy újabb férfire, akivel eltölti az est hátralevő részét, de ki tudja. Mire meg tudnék szólalni egy olyan kérdést tesz fel, amit magam sem értek. Kicsit meg is állok, hogy gyorsan átfuttassam ezt az agyamon, de nem jutok eredményre.
- Nem. Miért nyomoznék utánad? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet és tényleg tudni akarom, hogy miért kérdezte ezt. Sosem nyomoztam utána csak az ügyfél köre után, az meg más. Viszont egyből válaszolok, hogy miért is vagyok itt a mai estén.
- Csak lazulok a meló után. Mellesleg nem számítottam arra, hogy a magadfajta egy ilyen helyre bemerészkedik. - Megrántom a vállaimat, majd újat kortyolok a sörömből. Azért veszem a bátorságot, hogy helyet foglaljak, és most már szemtől szembe tudunk beszélgetni. Az igazat megvallva, nem is tudom, hogy miről tudnánk beszélgetni csak úgy a való életből. Mindig is valami ügyön melóztam és így könnyebb volt közös témát találni.

Tárgy: Re: Med's Vas. Júl. 29, 2018 7:36 pm

Látom rajta, hogy nem igazán tudja hova tenni az iménti kérdésemet, és ez szégyen szemre, de megmosolyogtat. Ki hitte volna, hogy ennyire szórakoztató lesz hülyét csinálni egy épp civilben parádézó ügynökből?
- Amikor legutóbb találkoztunk, számomra váratlan módon, felbukkantál a munkahelyemen, most pedig itt. Természetes, hogy felmerül bennem a gyanú.
Legalábbis szerintem némi gyanakvásra adhat okot a legutóbbi akciója után. De lehet, hogy ebben nem értünk egyet, és tényleg csak a véletlen sodorta ide… ekkor azonban mond valamit, ami önkéntelenül is megüti a fülemet, így nem tudom megállni, hogy szóvá ne tegyem neki.
- Magamfajta? Minek nézel engem? - vonom fel most én a szemöldökömet egy pillanat erejéig, mert ezt nem tudom mire vélni.
Attól még, hogy egy sztriptízbárban dolgozom, szerintem pontosan ugyanannyi jogom van bárokba járni, mint bárki másnak. És ha már bár, még egy pillantás a telefonomra: egyelőre semmi. Meddig várjak? Mary-re nem jellemző, hogy késne. Biztosan nem esett baja, mert arról azért tudnék, de akkor sem értem, miért nincs még itt.
- Mellesleg, én sem tudom rólad elképzelni, hogy képes vagy lazulni.
Legutóbb sikerült bebizonyítania, hogy az ilyesmi finoman szólva nem az erőssége. De nem ítélkezem, ha ő ilyen karót nyelt módon szereti élni az életét, hát, legyen. Én nem fogok beleszólni. Nem is ismerem, meg aztán kedvem sincs hozzá. De, ha már így leült hozzám, egy darabig elszórakoztatom magam vele, aztán meglátjuk… Lassan talán a barátosném is befut.

Tárgy: Re: Med's Szer. Aug. 08, 2018 11:03 pm

Fáj a feltételezés, amit nekem mond, pedig szó sincs ilyenről. Kicsit meglep, de nem is próbálom leplezni az érzelmeimet. Gondolom jól szórakozik rajtam, de már megszoktam.
- A munkahelyedre direkt mentem, mert infó kellett. Ide pedig egyáltalán nem ezért jöttem. - Rántom meg a vállaimat, szerintem elég egyértelmű, hogy nem vagyok szolgálatban. Azért még egyszer végig nézek rajta. Egy apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, szóval sikerül néha meglepő válaszokat adnom. Kicsit szórakoztat, hogy egyből ezt emelte ki a mondatomból.
- Egy olyan nőnek, aki nem ad lejjebb az igényeiből. - Kezdek bele, majd széttárom a karomat és folytatom. - Mert ugye ez egy elég lepukkant hely. - Kicsit még rá is játszok és aprót fordulok oldalra, majd újból előtte állok és kortyolok egy nagyot a sörömből. Komolyan mondom szórakoztat, hogy leminősíti magát, legalábbis nekem így jött le, ahogy a kérdését feltette.
Nem kell invitálni, hogy helyet foglaljak, kiszolgálom magamat, addig legalább van társaságom. Más esetben inkább a sötétbe húzódok egy magam, hogy egy korsó sör társaságában elgondolkozzak az ügyeimen, de most máshogy fogok tenni.
- Meglep mi? Pedig tudok lazítani, de ritkán teszem. Inkább a bűnüldözésnek élek, minthogy az időmet ilyenekre pazaroljam. De néha muszáj kirúgni a hámból. - Magyarázom meg neki, miért is vagyok itt, bár nem érzem úgy, hogy erről feltétlen tudnia kéne. Végül úgy döntök, hogy egye fene, úgyis bármit csinálok, csak oltogatni fog, így jó is, hogy már van benne egy kis alkohol, így nem tud olyan könnyen felhúzni.
- Szóval miért vagy itt? - Döntöm oldalra a fejemet, ahogy egyik karomat megtámasztom az asztalon és arra hajtom a fejem. Másik kezemmel a korsó oldalán játszok, követem az üveg vonalát, míg várom a válaszát.

Tárgy: Re: Med's Csüt. Aug. 09, 2018 9:00 am

- Ha te mondod - vonok vállat, bár bevallom, még mindig van bennem némi szkepticizmus ezzel kapcsolatban, mert úgy érzem, hogy valahol mégis sántít egy kicsikét a dolog, hogy így mellém csapódott, pedig a legutóbbi találkozásunkkor igencsak egyértelművé tette számomra, hogy mit gondol rólam. Mivel nem dobtam el magam a “kegyes” felajánlásától, előtört belőle a hisztis kisgyerek, és némi taperolás után sértetten elviharzott. A férfiasság mintaképe, hölgyeim és uraim!
- Lejjebb? Mintha bármit tudnál az igényeimről, Craig - legyintek.
Ha ő abból indul ki, hogy egysztriptízbárban dolgozom, és ezt tartja igénytelennek, hát, jobb lesz, ha körülnéz, mert a Pink Pitbull alighanem az egyik, ha nem egyenesen a legigényesebb hely ebből a szempontból az egész városban. Nem véletlen, hogy akkora forgalmat bonyolít minden este, amekkorát.
- Nos, még szerencséd, hogy akivel találkozót beszéltem meg, nincs itt… Hamar lehordaná a fejed, amiért becsmérelted az ízlését.
Való igaz, Mary azért választotta ezt a helyet, mert az ő szavaival élve, “kellően rusztikus”, hovatovább, nem annyira felkapott, mint ahol legutóbb jártunk, így nem kell attól tartanunk, hogy túl kéne kiabálnunk a tömeget… Feltéve, ha eljön, persze. Mert ha nem? Akkor így jártam. Ezen túl aligha lehet róla többet erről elmondani. De, még nem telt le a tíz perc, van némi remény.
- Te és a kirúgás a hámból? Ezt látnom kell - nézek rá hitetlenkedve, mert Craigről szabályosan lerí a karót nyeltsége (elég csak belegondolnom, hogy mi történt a bárban legutóbb), el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet az, ha elengedi a gyeplőt. Egyelőre azt feltételezem, hogy olyan, mint bármikor máskor, csak úgy tesz, mintha nem épp a munkamánia beszélne belőle. Lehet, tévedek, de az is elképzelhető, hogy igazam van.
- Mint már mondtam, egy megbeszélt találkozóra jöttem - felelem szűkszavúan, mert igazán nem rá tartozik, hogy egy barátnőmmel szeretném elütni az időt. Addig is iszom még egy kortyot az italomból, és vetek egy újabb pillantást a telefonomra, hátha. De még most sem nyertem.
- Egyébként jössz nekem húsz dolcsival a tönkretett blúzomért - jegyzem meg mintegy mellékesen, hogy tudja, nem felejtettem el azt a rongálást, amit hirtelen felindultságában véghezvitt.