HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Regent Cukrászda & Kávézó

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Regent Cukrászda & Kávézó
Csüt. Ápr. 21, 2016 8:53 pm
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Hétf. Nov. 14, 2016 7:17 pm
 



 

- Baszki, csináld rendesen, vagy ne csináld. - röhögök a patkányon, azért merjen már lekeverni nekem egyet. Vagy ebben a nyitott kapcsolatban már vannak olyan szabályok, amiket nem vágok? Kétlem, hogy bármi is tiltaná, hogy jól képen gyúrjon. Nem mintha mazo lennék, de nem bírom,  mikor beszariskodik. Mindketten vágjuk, hogy elég nagy állat ahhoz, hogy poénból is rendeset üssön. Vagy most magamból indulok ki?
Mondjuk ezt mondhatnám magamnak is, nagyjából húsz perc múlva én tolom a seggem az ágyékára, aztán elbújok a kapucnim mögé, mintha legalábbis a szűzességem vesztettem volna el. Mi a fasz bajom van?
- Ha majd arra vágyom, nem hozzád jövök. - sutyerák kis vigyor tolakszik a képemre, de azért kétlem, hogy a közeljövőben sor kerülne erre. Valaki azért beugrik... Viszont inkább a smárra koncentrálok, és ezzel lerendezettnek is tekintem a dolgot. Ő se érti, én se, túltárgyaltuk. Amúgy sem szoktam a miérteken szarakodni, ösztönlény vagyok, vagy mi a faszom.
- Mi van? - ráng egy picit a szemöldököm, mer így elsőre rohadtul nem vágom le, hogy a faszba jött az ide. Pár másodperces késéssel összerakom a fizetést, meg a mondatát, aztán leesik, mi van.
- Nem. Azt majd akkor lerendezzük. - tényleg elég csóró lehet, ha már ennyit pörgünk a témán. Vagy egyszerűen csak nem akar lógni nekem? Nem mintha ezt a pár cuccot egyáltalán megérezném.
Azért ő sem lehet a topon, mer simán elterelem a zuhany kérdésről. Jó, hogy ezen nem baszakszik, mer erre sem tudnék mit mondani. Bocs, a sármod elterelte a figyelmem, lol.
Többek között ezé nem készülök fel a tini áradatra, de En helyettem is eleget pózerkedik, lefoglalja a sáskákat, míg megszerzem a kaját. Nem t'om, hogy ezek most hullámvasútnak néznek, vagy mi a fasz, de többet már nem fogok odébb pakolni, mer egész nap itt állhatok. Ez meg még flörtölni, meg kaját lejmolni is leül, hogy basszam meg. Legalább addig se az eladót molesztálja, azzal nem szórakozunk, akitől a kaja jön.
- Egész olcsón kapható a társaságod, legközelebb én is csak krumplit adok. - röhögöm ki, ahogy mellém lép, de a'sszem két másodpercenként hazudtolom meg önmagam, mert a következő pillanatban már ujjaim az övéibe kulcsolódnak.
- Egy-kettő elvérezhet, van utánpótlás. - röhögök, miközben a képébe tolja azt a rohadt fagyit. Nem t'om, mi a faszér, de valahogy még azt is végigbámulom, ahogy zabál. Már inkább rágyújtok, hogy legyen valami ellen tevékenység.
- Már a ringben kinyírtalak volna. - vigyorodom el, bár valljuk be, a dolog nem az én önuralmamon múlott. De mindegy, addigra már kiütve feküdt, nemigen vágja a történetet.
Azért ahogy elnézem, annyira nincs ellenére, hogy beterelem a fürdőbe.
- Az egy másik frontember. - vigyorodom el, nemt'om levágja-e a DMCE féle Toothbrusht, de hát a'sszem ha engem se vág, akkor ilyesmire pláne nem számíthatok tőle.
- Mér, zavarok? - nem mintha akkor mozdulnék akár egy centit is, de a lényeg, hogy legalább úgy tegyek, mint akit érdekel a véleménye. Nem mintha lenne ellenvetése, mer vonakodás nélkül strippel le, és mászik be a zuhanyplafon alá. Azér ez jelentősen ilyen félisten a fürdőmben jelenet, úgyhogy ha már itt vagyok, végigmozizom, mint valami kielégítetlen pedofil. Pedig a'sszem pont az ellenkezőjének köszönhetem, hogy nem állok neki kiverni, mire kimászik elém. Azért kevesen közlekednek mellettem ilyen magabiztossággal egy szál faszban.
- Fasza, mi? - vigyorgok, mer az én mániám volt, hogy ne egy zuhanyrózsából folyjon a víz, meg kövekkel legyen kirakva az egész. Kurva jó, mintha egy vízesés alá állna be az ember.
- Ja, meg a hátsóm is. - nevetek fel, bár igazából inkább a hátamra kellene a cucc. Fogadok beindulna rá, ha a saját tetkója jönne szembe vele szex közben... azért meglep, ahogy ez az egoista faszfej a nyakamba csimpaszkodik, aztán hintázik rajtam, mint valami degenerált. Egy darabig hagyom, aztán elkapom a derekát, finoman a fal felé lököm, a lábai közé lépve smárolom le. A'sszem ahogy elmélyül a dolog, el is feledkezem róla, hogy a hiperaktív köcsögje épp készült valahova.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 15, 2016 10:22 am
 



 

- Akkor nem csinálom – adom meg magam, elvégre nekem nem lételemem, hogy beépítsem a fejét a karosszériába, vagy ráverjem a vérző pöcsére. Ha ennyire bunyózni akar, akkor húzzon vissza a bokszterembe, mert a magamfajta béna faszokkal nem sokra megy. Így is eléggé lestrapált állapotban vagyok és még a kezem is féltem, amit akár gyöngeségnek is vehet, ha nagyon akar. Részint mondjuk igaza is lenne, de hát ebbe már nem futunk bele, mivel elkapom az öltözőben, ő pedig cserébe belemászik a tükörbe. A problémát amúgy elég frankón lekezelem, ergo sehogy, mert fingom nincs, mi a lófaszom baja lehet. Amikor kiderül, hogy különösebben neki se dereng, valahogy sikerül elengednünk a dolgot; legalábbis én mindenképp elengedem, me’ baszki. - Jól van, de engem ne invitálj be, me’ nem bírom a szüzeket. – Túl sok romantika, kevés eksön. A finomkodáshoz meg az esetek többségében nincs kedvem, pláne ha nyöszörgés és bőgés követi. Nyilván mindig van kivétel, de hát azokat a pöcsöm válogatja halomba, viszont, ha ő erre is gerjed, hát hajrá. Mondjuk, a csók elmossa a további fölös farokságokat, meg hát a pultnál is eléggé összekotorja magát ahhoz, hogy levágjon egy rendes értetlenkedést, bár valahogy ironikus ez az elmúlt jó félóra tükrében. Inkább csak hunyorgok, most mit nem vág ezen? – Ja, okés, a’sszem – motyogom magam elé, de frankón nem vágom, ha nem erre megy ki, akkor mi más kellhet neki tőlem? Szexet így is és úgy is kap ingyen, az ilyen kölcsönös baszás, szó szerint, lolz. De hát ezen kívül másom nagyon nincs. Hát, gondolom, majd csak kinyögni, mint ahogy a zuhany témát is kerülgeti, mintha csak szarba lépett volna, és most nem tudná, min kellene lekotornia a cipőtalpáról, de betudom annak, hogy éhes. Olyankor nekem se kapcsol egyből az agyam, meg mondjuk jelenleg csak számomra létszükség, hogy tiszta legyen a seggem, szóval… Különösebben nem is foglalkozom vele, mivel leköt a rajtunk csüngő sáskahad, amit lelkes röhögéssel fogadok, ellenben vele. Még krumplit is nyúlok az egyik lányhordától, meg hányom eléjük a kéretlen infókat, amiktől vöröslő képpel kuncognak össze. Na, banyek, ezeket se én fogom megrontani, az már tuti. Még a kólájuk is meghúznám, de hát látom Eli fején, miszerint menne, szóval vigyorogva intek nekik egy utolsó, ahogy ellépek, de azé’ a srác beszólásán felvonom a szemöldökömet. – Csak dumáltunk, nem tosztam őket meg az asztalon úgy, mint ahogy veled terveztem – vetem oda, ajkamon egy gunyoros félmosollyal, ami csak nyúlik, ahogy összekulcsolja az ujjainkat.
- Jahát, én végül is leszarom – árad belőlem a lelkiismeret, ami kábé az övével kelhet versenyre, miközben zabálom a fagyimat, majd kiszúrom a bámulását. – A bratyóm szerint elég undorítóan kajálok, de ne vedd magadra – törlöm le a képemre kenődött cuccot, adni viszont nem fogok belőle, mert mégis teli van baszva Reese’s-el. A ringes témát nem firtatom, mert leköt a vanília és karamell, meg különben sem tudnék mit mondani rá. Hát val’szeg így van, de most akkor hova szarjak? Még élek. További fölös firtatás helyett inkább követem a fürdőbe, hogy újra lecsekkoljam a helyiséget, aztán röhögve csóválom meg a fejem a farokságán, ahogy lazán betámaszt az ajtóba, mintha csak azt akarná kizárni, hogy valamelyik nyomoronc bandatársa lecsekkolja a faszomat. Na, nem mintha különösebben érdekelhetné, ki bámulja és ki nem. Tudtommal nem sajátított ki magának. - Mi van? – bámulok a terelésére me’ nem értem, bár a heccelése parttalan, ugyanis kurván nem zavar, hogy végigmozizza a pancsolásomat. Ha nem lett volna ilyen nyomoronc kedve szex után, még be is rántanám, de így marad a szappan meg a tusfürdő. - Hát, eléggé adja – bámulok fel, noha jobb programot is ki tudnék ide találni, mint a fürdést. – Dugtál már benne? – kérdezek rá, me’ tényleg érdekel, és velem végül is majd valamikor felavathatja, ha nem. – Ja, tényleg – emlékeztet az ígéretemre, miközben felöltözöm, aztán úgy kezdek el lógni rajta, akár egy gyp-s ötéves. Várnám, mikor rúg le magáról, de helyette egy darabig hagyja, aztán meglepetésemre elkapja a derekam és a falhoz vág, mielőtt pedig telibesmárolhatna szalad ki a számból egy meghökkent: - Oh? – Persze engedem, hadd mélyítse a dolgot és még idegből, szinte ösztönösen se nyúlok utána, inkább csak jobbommal közelebb húzom magamhoz a testét, míg balom a hajába túr, hogy méginkább magamba fogadjam. A tempó nem olyan viharos, mint általában, inkább csak puhatolózó, de ettől meg a fejünkre esik egy ilyen chilles szemét, amitől nem merek a cuccai után kapni, nehogy elijesszem. Azé’ elég frankón megy ez az önmegtartóztatás téma, ha nagyon muszáj, és még büszke is lennék magamra, de aztán belebámulok az arcába, míg fejem a falnak koppan, ahogy erősen a számra harapok. Talpam a nedves köveken csúszkál és még vizes a mellkasom, ahogy rátapad a ruha, míg a pára megül a hajamban. Így nehézkes levegőt venni, mert látom magam előtt, ahogy a zuhanyrózsa sugarában áll és az övé meg a szemébe csúszik. Basszam meg, ennyit arról, kinek milyen fétisei vannak. - Újra… - nézek a szájára és érzem, ahogy sötéten belekavarog az íriszem. – Aztán, megnézem a szobádat. – Nem szakítom el a tekintetem a nedves ajkától, de ha már így kezdeményezett, nem toszom telibe azzal, hogy megint rákenem a falra.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 15, 2016 7:38 pm
 



 

- Majd észben tartom. – röhögök fel, na nem mintha nekem ez lenne az esetem, a védtelenség sosem jött be igazán, ezért is ironikus, hogy nekem is van egy ilyen oldalam. De gondolom a patkánynak is, egyszerűen csak jól rejtegeti… többnyire. Azért a korábbi srác például erős gyenge pontja.
Az utóbbi időben váltogatjuk az értetlenkedést, de hát asszem erről szól az ismerkedés, nem érthetem, és nem is akarom egyből vágni a gondolatait. Így azért jóval izgalmasabb. Valahogy várakozóan néz rám, mintha várna még valamit, és ahogy visszagondolok azokra az időkre, amikor én csóró voltam… baszottul nem rémlik. A’sszem túl rég magam mögött hagytam már, és túlzottan egy elkényeztetett geci lettem, kurvára nem emlékszem, milyen volt nem tudni, hogy miből kajálok másnap. Bár azért itt ő se tart, maximum hozzám képest csóró.
- Csak ilyen kedvem volt. – vonom meg a vállam, ennél többet viszont nem tudok mondani, úgyhogy hagyom, hadd vonszoljon magával a kajáldák felé, ha már én ajánlottam fel. Azé értékelem, hogy hamar leakad a krumpli lejmolásról, mer nehezen bírom, hogy ezek most faszán a magánéletemben túrnak. A segglyukamat már nem akarják lemérni, mennyivel tágabb, mióta együtt toljuk? Mondjuk, hacsak ez a segg ki nem postolta instára, még nem igen vághatják, hogy ezt mi már kapcsolatnak hívjuk. Nem mintha közük lenne hozzá, rajongjanak a zenémért, bakker. Abból is visszaköszön az életem, úgyhogy betekintésnek bőven elég.
- Wow, kitüntetve érzem magam. – röhögök fel, de azért még ez a kifordított bók is jól esik a kis egómnak. Nem mintha tiniribikre lennék féltékeny, azért ilyen mélyre egyelőre még nem süllyednék, ha lehet. Tánk jú.
Felnevetek, de azé’ örülök, hogy osztja a nézetem a témában, pont ennyit akartam foglalkozni a dologgal. Valamiből mondjuk meg kell élnem, meg alapvetően nem kívánom egyiknek se a halálát nyilván, de amúgy meg pont leszarom.
- Tőlem a seggeddel is felszippanthatnád. – röhögök, mer pont majd én fogom kritizálni a zabálását, miután még a szaromat is megosztom másokkal. Amúgy meg jobban szeretem ezt, mint a kulturált falatozgatást, részemről inkább attól kapok hányingert, olyan mű az egész, ahogy van.
Ja, hát éreztem, hogy erősen melléfogok, ha őt akarom ezzel zavarba hozni, de azért még mindig próbálkozom fellelni azt a gyenge pontot. Mer baszki, lennie kell. Ezek szerint nem itt kell keresnem...
- Húzzál zuhanyozni. – röhögök, és bár előrébb nem jutottam, azért határozottan megéri végignézni a procedúrát. Jobban belegondolva ő az első, akivel ezt eljátszom, a fürdés az egyetlen dolog, amit alapvetően egyedül szeretek tolni. Nem véletlenül van hangszóró is a falon, elég sok időt el szoktam baszni ezzel.
- Nem. A többséget a kanapén, vagy hotelben intézem el. – vonom meg a vállam, ez nem az a hely, ahová akárkit behoznék kefélni egyet. Itt szoktam kitisztítani az agyam is, aztán eléggé belerondítana egy félresikerült kaland valami részeg nyomorékkal.
Nem t’om, min van úgy meglepődve, amiért kivételesen én kenem fel a falra, de talán köze lehet a korábbi előadásomhoz… aminek kicsit idegesít az emléke, pláne, hogy ő sem igazán lépett túl rajta, ezek szerint. Azért hagyja, hogy belemásszak a szájába, és tőle kissé szokatlanul békés módban toljuk le. Nem szívesen szakadok el a nedves fejétől, pláne, hogy elég jó illata van így frissen zuhanyozva… Elégedetten vigyorodok el, ahogy repetát kér, és mélyebb gondolkodás nélkül megadom neki, tenyeremmel a feje mellett támasztva meg a falat érintem össze testünket, finoman harapok az ajkaira, de csak mert megkívántam, ahogy csinálta. Nedves hajába túrok, érzem, hogy azért még nem teljesen száradt meg a bőre. Azért ezzel még ellennék egy darabig, szóval belemosolygok a smárba, aztán a vállára hajtom a fejem, és finoman a nyakára harapok.
- A szobám végül is még ott lesz egy darabig… - és most amúgy is kényelmes ez a tempó. Kissé fura a tekintete, de a’sszem a pára elálmosíthatta, vagy valami, mert sokkal nyugodtabb, mint szokott. Azért egy ilyen pillanatot ki kell élveznem, szóval újabb csókért hajolok az arcába.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 15, 2016 7:42 pm
 



 

A szüzes témát hamar kinyírjuk, de mondjuk, nem én vagyok a legalkalmasabb jelölt arra, hogy ezt a végtelenségig vesézzük. Különben sem tudom elképzelni, hogy eddig ne sikerült volna bekapnia egy olyan kis buzi rajongót, aki még fullon ártatlanul rebesgette a pilláit és úgy gondolta az, hogy a kedvenc énekese megmártja benne a farkát majd valami romantikus, egészen idilli élmény lesz. Márpedig a nedvekben tocsogó kúrás egy szórakozóhely téglafalán minden, csak álomszerű nem. Aztán végül is passzolom, mert nekem sose voltak ehhez hasonló naiv elképzeléseim és az első alkalom se viszi a listán a prímet, meg különben is – többek között – ezért lyukadunk ki ott, hogy frankón elsétálunk egymás mellett. Jóhát, honnan kéne kiszopnunk a másik gyökérségét, meg a’sszem, erről kellene, hogy szóljon az egész járás téma. Bár eddig nem erőltettem túl a dolgot, és ezután se fogok belerogyni, talán ezé’ is fosik mindenki attól, hogy szokás szerint elbaszom. Má’ csak azt kéne tudnom, miből gondolják, hogy Elivel megérné túltolni a bringát. Há’, talán kiderül, vagy nem, végül is egyre megy. Inkább helyén kezelem a nyomorát, meg a sajátomét is.
- Akkor kösz, bár úgyis le fogsz lejmolni, hogy óránként beleélvezz valamelyik gatyámba – dobok felé egy randa félvigyort, mert nyilván képtelen vagyok beszólás nélkül elsétálni a dolog mellett, amit józan fejjel vehetnénk egyfajta buzi védekezésnek is, de az esetek többségében nem józan a fejem. Most pölö eléggé cukorelvonásom van, így szinte rohanvást teszem meg az utat a kajálda felé, ahol nem kis rajongói csoportosulás fogad minket. Egyébként nem vágom, mé’ nem áll bele a kiscsajok nedves bugyijába, de hát zabálom én helyette a krumplikat, meg hörpintem a kólát, no para. Amúgy meg elég frankón ellennék, kiszellőztetve itt a szennyest, ha nem meresztgetne rám olyan kétségbeesett szemeket. Jóhát, nem kell fosnia, nem adom ki a méreteit és abba se megyek bele, mennyire izgató, amikor a számba nyög, miközben élvez, bár szerintem ettől csak nőne a rajongóinak a száma. De a’sszem ő a zenéért csinálja, nem pedig a szexuális étvágya végett, szóval…
- Érezd is – felelem komolyan, elvégre kurvanagy szakadék van kúrópartner, meg párkapcsolat között, legyen az nyitott vagy zárt, rohadtul lényegtelen. – Egyébként is aranyosak – már a fanok. Van bennük valami görcsös ragaszkodás, amiért oda tudok lenni. Na, nem a ’frankón megbasznám’ szintjén, hanem csak úgy kiröhögném, ahogy epekedik, oszt’ csövi. Innen a zabálásba torkol a téma, na, nem mintha annyira elvettem volna a jelek szerint az étvágyát, amit értékelek. Rühellem, ha folyton azt lesik, mit eszem le és a kaja fele hova potyog. Brad meg a kurva szőnyege, bakker. – A seggemmel mást szippantanék fel – nevetek, mekkora hülyeség már ez? De neki talán már nem kell részleteznem, mihez hasznosítsa a sajátját, bár kivételesen csak csöndben támasztja az ajtót és bámul, ahogy levetkőzöm, majd magamra eresztem a vizet.
- Beinvitálnálak, de akkor kevesebb helyen élvezhetném a luxus adta kiváltságokat – vigyorgom felé a vállam fölött, amikor már a séróm sikálom és szorosan lehunyt szemekkel öblítek. Viszonylag hamar megvagyok, bár nem kapkodom el, aztán lassanként magamra veszek ezt-azt, ne pirulgasson itt nekem. – Komolyan? – ámulok, és nem kell tettetnem, mert én már rég szétkúrtam volna ezt a pöpec helyet, ő meg tartogatja, de mire is? – Miért, mi a baj ezzel? – mutatok végig a nedves csempéken, meg a frankón hideg falakon, amiknek még nekidőlni is iszonyat kényelmes. Ezt nem sokkal később meg is tapasztalom, ahogy feltapaszt rá, amitől egy meglepett kiáltás hagyja el a szám. Na, erre nem készültem, bár nem is különösebben bánom, sőt. A csókja türelmes, én meg erőlködve próbálom követni a tempót és szinte görcsösen rántom vissza a kezem, hogy ne váltsak idegből pozíciót. Mikor elválik tőlem mérhetem be az elégedett képét, meg a bőrét, amin szintén kezd megülni a pára. Így belegondolva a komplett helyiséget beborítja és vastagon fehér réteggel tapad rá az üvegre, tovább préselve tüdőmben az oxigént. Ahogy a teste a sajátomhoz lökődik, és orromban mindent kitölt a víz szaga homályosodik el a látásom is, de még érzem, ahogy belém harap, amitől kiver a veríték. Többek között ezé’ sikerül cenzúráznom magam, ahogy az idegeim belezsibbadnak ebbe a rongyosan meleg és dunsztos levegőbe, amitől egyre nehézkesebben megy a légzés.
- Mhm, majd kifestem – motyogom magam elé, de jelenleg kurván nem érdekel, ahogy belehajol egy újabb csókba, míg kezeim a bőrét érik, ahogy a felsője alá nyúlok. Kezd irritálni, amiért nem csúsznak rajta az ujjaim, és nem keveredik számban a nyála mellett a csapvíz, de aztán tényleg egyre szarabbul megy ez a légvétel, míg tőlem pár lépéssel ezerrel ontja magából a meleget a radiátor és bele kell kapaszkodnom a felsőjébe, hogy ne zúgjak rá a nyakára.
- Várj! – tolom el keményen, aminek az lesz a vége, hogy frankón térdre esem, és elkezdek csillagokat látni, meg lassanként úszik szemem elé a sötétség. – Ha nem nyitod ki az ajtót…  garantáltan megdöglöm – kapkodom a levegőt, ami kurvásul nincs és érzem, ahogy ég a bőröm, meg már a csempe is langyosan pulzál körülöttem. Hát, ez így frankón férfias, de leszarom, me’ eddig bírtam, kész. Ha megbaszkod egy kis meleg vízzel, akkor tutira megfulladok. Szinte könyörögnék némi jégért, vagy valami, de remélhetőleg lassan arcon basz a hideg szellő és sikerül a szemem dörzsölve összevakarnom magam a földről. Ha eddig pont a gyengepontjaim után kutatott, akkor most telibekapott egyet, me’ rohadás megmurgyanok egy forró kádnyi vízben, vagy szaunában, esetleg 30+ fokban a napon. Basszam meg. Különben is a faszomnak kell ilyen gedva melegben élnie, há’ normális ez, vagy bazdmeg egy hüllő?!
- Csak akkor vagyok hajlandó a szobádba menni, ha kinyitod a geci ablakot – morgom az orrom alatt, ahogy megpróbálok talpra vergődni.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Csüt. Nov. 17, 2016 6:15 pm
 



 

- Na menjé’ anyádba. – röhögök fel, de tény, hogy jól időzítette, mert kurvára nem számítottam rá. Hát, legalább még meg tud lepni. Így vegyen az ember neki cuccokat, baszki. Hol a hála?! Nem mintha vártam volna, de így, hogy nem volt, már majdnem hiányzik. Wötöfö.
Néha nincs hangulatom a rajongóimhoz, pláne, ha nem a zenekarommal vagyok, mint például most is, vagyis egyértelmű, hogy épp nem melózom. Nem mintha nyafogós pina lennék, hogy a magánéletemért könyörögjek, de baszki, azért néha szünetelhetne ez a cucc.
- Há’ némelyik. De nehogy má’ te is ezt a bullshit faszságod told, mint ezek az új emo boygroupok, hogy szeretem minden fanom, imádlak titeket, ti vagytok a kibaszott világ, és társai, közben meg egyet nem ismernek, baszki. Szerinted tudom, kik ezek? Egy faszt. – röhögök fel, és még azt is leszarom, ha ő pont ilyen köcsög. Még ki is nézem belőle, hogy mindenkinek a képébe hazudik, és még bűntudata sincs. Nem mintha nekem lenne, csak épp szar vagyok benne, és amúgy sem fogom senkiért se erőltetni. Egy-két tini csajjal kevesebb, akinek éreznie kell, hogy a húszezer kilométerre lévő frontember viszont szereti. Blöe.
De lám, eltereli a témát, a következő pillanatban meg már a fürdőben állok, oszt bámulom, ahogy zuhanyzik. Félúton elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mi a faszt is csinálok én itt, és ez kissé beteges, de ugyanakkor elég tré lenne már kimenni, meg a látvány se mindennapi – egyelőre, lol – sz’al akkor már ki is élvezhetném… amit meg is teszek, persze. Jellemző, hogy még a zuhatag alatt se tudja befogni, de hát má hozzászoktam.
- Ne fáradj. Majd tisztálkodom, ha kiraktalak. – vigyorodom el, habár még elég sok időm van estig, és az alvásról már amúgy is lemondtam, úgyhogy nem kell semmit se siettetni. Feltételezem, hamarosan magától is lelépne, bár tőlem aztán megvárhat itt, mint valami friss menyecske, höhö. Ha már itt tartunk, egy koncertemre tán majd meg is hívhatnám, csak hogy meglegyen a kellő tisztelet.
- Mer ez az én szentélyem. – nevetek fel, szerintem ez már elég, hogy megértse a dolgot, bár odáig már én se nagyon jutok el, hogy ezt mér követi az, hogy feltolom a falra. Meglepően engedelmesen tűri a dolgot, úgyhogy kiélem magam, a bőrével játszadozom, az sem zavar, ahogy megérzem hideg kezét a felsőm alatt, mert a levegő némileg bepárásodott a zuhanyzása alatt. Azért az meglep, ahogy ellök, és egy pillanatra értetlenül bámulom, ahogy térdre esik előttem. Mármint én értem, hogy beleélte magát, de… hamar leesik, hogy ebből nem szopás lesz, és egy pillanatra megijedek, mer ez itt mindjárt megdöglik a fürdőmben.
- Mi a faszom? – azért kirúgom az ajtót, és felkapom a gyereket, majd a nappalin át szépen átviszem a szobámba, bár kapok némi fújolást a tévéző Jiméktől, de hát ki a faszom nem szarja le? Még röhögök is egyet, ahogy lebaszom az ágyra, meg kitárom az ablakot, legyen gyereknap. Eléggé hűvös levegő jön be, úgyhogy nem hiszem, hogy sokáig haldokolna még.
- Még jó, hogy hajlandó voltál bejönni. – nevetek, ahogy a haldokló mellé huppanok, és vigyorogva nézem, ahogy szipolyozza a levegőt, ami máris libabőrt csal a bőrömre. Ilyen közelről megint megérzem a tusfürdő illatát, és elégedetten dőlök le mellé, mellkasának egyenletes emelkedését bámulva. Talán nekem sem ártott volna egy zuhany, így belegondolva, de hát má mindegy, még megdöglik, mire visszaérek.
- Sz’al nekem halál mindegy, mit csinálsz, csak legyen rajta mit bámulni, amikor részeg vagyok. – lehelem, mer ennyi a lényeg, máskor úgysem nagyon térek be ide, max ha alszom.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Csüt. Nov. 17, 2016 7:15 pm
 



 

Kezdem megszokni, hogy egyfolytában sérteget. Bár így belegondolva, ezzel túlságosan nem lóg ki a sorból, de nála legalább érzékelek mellette némi baszhatnékot is. Így vagy úgy, de kap egy randa vigyort, hadd tegye zsebre, ha már a fancsajokat két méterrel arrébb nem sikerül neki. Nem vágom, mit van úgy oda, de hát én helyette is belefetrengek ebbe a töménytelen nyálba, és még alaposan bele is sikálom a seggem, csak úgy szolidan és stílszerűen.
- Jahát, ezeket én se vágom, de azért össze szoktam járni bulizni néhánnyal, meg vannak ilyen urban versenyek, amikre ők is kijönnek csápolni - vonok vállat, nem értem, mit húzza ezen fel magát. Én mindig is élveztem a pofájukat, nem hiába kapják telibe a kontentet social medián, de ezt má' nem fejtem ki ennek a gyökérnek me' látom, hogy irritálja. - Amúgy meg egy szóval se mondtam, hogy szeretném őket - hangsúlyozom, me' azé' van különbség. Amúgy se vagyok túltöltve ezekkel a retardáltan pozitív érzelmi faszomokkal, szóval kurvagyorsan rá kéne állnom a spórolásra, mert a hó végére úgy elfogynak, akár a redva cigim. Jut eszembe... a cigim, nem is dereng, legutóbb mikor szívtam egy szállal belőle, de hát a zuhany alá má' csak nem viszem magammal, elvégre spórolás van ugye, meg egyéb bullshit. Legalább a pofázás addig is lefoglalja a számat, ha má' képtelen bemászni mellém, noha nem is invitálom túlságosan. Kurvajó ez a nyitott zuhanyfülke, nekem is kéne egy a műterembe, de lóvé... na, az épp nem mindig az értelmes cuccokra megy el, legalábbis, ha rajtam múlik és Adamnek sem sír annyit a szája.
- Ja, máris ki akarod tenni a szűrömet? - fordulok felé vigyorogva, ahogy kipislognom a szemembe folyt vizet, majd tovább sikálom a hajam, bár közben arra is figyelek, amit összehord. A szentélynél azé' felvonom a szemöldökömet és kisebb hallgatásba burkolózom, mert a'sszem, nálam valami hasonló lehet a műterem, bár ha nem a vásznak közelében, akkor ott is szabadon kúrhatok. - Ja, akkor már értem, miért akarsz kibaszni innen - vetem oda röhögve, és bár nem a forró vízsugár alatt ázom, így is kellően bepárásodik a helyiség, amin a fűtés sem sokat dob. Addig legalább hűti a bőröm a csempe, míg felnyom rá, majd két másodperc alatt átmegyünk egy laza előjátékszerűségbe. A tempó kissé zavar, de addigra már fejembe száll a meleg, és egyre szaporábban kezdem el venni a levegőt. Végül kénytelen vagyok megállítani, pedig hát nem volt szar a témázás, csak hát... ja. Így is kurván elkések, ahogy térdem a földre koppan és próbálom kihunyorogni szememből a sötétséget.
- Adj... öt percet - lihegem, ahogy nyomorgok azon a szaros padlón, és várnám, hogy lelép tenni a dolgát, vagy a faszom tudja, de helyette felkap, mintha valami pöcsöm gyereket, gec'. - Mi a... - nyögöm, ahogy rákúr az ágyra, de mivel még mindig szédülök csak akkor jutok újra szóhoz, ahogy megcsap a kinti hideg. - Ah... végre... - szívom le, egészen a tüdőm aljáig, hogy aztán alaposan megforgassam a testemben.
- Pofa be, te fasz - röhögök fel, amiből köhögés lesz, de megmozdulni már nem akarok, mert elönt az az ismerősen irritáló biztonságérzet. Talán, mert olyan a szobája, mint az enyém volt Filcnél. Elzárt lyuk egy baszásnyi ablakkal. Kezdek lehiggadni, és érzékelem, ahogy mellém fekszik, bár egy ideig leköt a légvétel, onnan meg az agyam összekaparása. Hát, ez frankón szar volt!
- Mi van? - hunyorgok, majd oldalvást fordulok, hogy a szemébe nézzek. - Ja, a szoba... - esik le, mit vakerál itt össze, de addigra már kiszúrom, miszerint majd idefagy nekem a pöcse, így hát egy fájdalmas sóhajjal rúgom fel a plédet, majd egy lusta mozdulattal dobom fel rá.
- Előbb csináljunk mást - vigyorodom el, ami azé' kissé még gyengére sikerül, de már szkennelem is a szobát némi papírért és cerkáért vadászva, ha má' a noteszem kinn maradt a kaja mellett. Végül a földön találok rá arra, ami kell, így áthajolva fölötte kaparom össze, majd vissza is huppanok mellé. - Szóval... hova kellene, mekkora és konkrétan mi? - kérdezek rá a jövendő tetkójára, majd megdörzsölöm az orrnyergem, hogy tisztuljon a látásom.
A faszomat már, többet nem fürdök nála csukott ajtó mellett, az kurvabiztos.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 18, 2016 7:36 pm
 



 

Kezdem megszokni, hogy egyfolytában sérteget. Bár nekem halál mindegy, így legalább nem hisztizik be azon, hogy én is ezt teszem, oszt elengedhetem magam, mikor vele vagyok. Nem mintha egyébként nem engedném el, csak hamarabb berágnak. Meg a patkánynak néha külön irritál a képe, mintha arra biztatna, hogy toljam még.
- Még, köcsög. De ha aszondod, nem, akkor nem. – amíg engem nem von bele a műsorba, addig részemről leszarom, akár nyalja a seggük, akár nem, konkrétan, vagy nem konkrétan. Bár engem még nem nyalt arrafele… lehet annyira azért nem nyálas típus. Erről még mindig inkább a börtönszex ugrik be, pedig azt inkább kitörölném a memóriámból. Bár kétlem, hogy olyan magabiztosan a derekára ültem volna anno, ha az soha nem történik meg, szóval mondhatjuk, hogy valahol kellett. Erről az élményről azért nem szívesen mondanék le.
- Pár óra, és kénytelen leszek. Este koncert. – vonok vállat, de amúgy sem hinném, hogy ezzel belerondítok az elképzeléseibe. Bár, ha azt nézzük, az első találkozásunk is meglehetősen elnyújtott volt. Fasz tudja, szerintem nagyjából a hangulatától függ, meg a társaságtól, tőlem meg ugye nehéz megválni. – Persze helyes kis pincsi módjára is várhatsz rám. Addig majd kivered az óriásplakátra. Nem t’om méretarányos-e, de majd te eldöntöd.
Nem mintha olyan plakátra verős típusnak tűnne, de én azért felajánlottam, ne sírjon a szája, hogy nem bír elengedni. Még a végén túl hamar kiábrándulnék.
- Neked is van?  - érdeklődve pillantok az arcára (merthogy eddig ugye mást néztem), de azé feltételezem, nem a kérójában van, mer egyedül a konyhában nem jártam, oszt egyszer nem szólt rám, hogy tűnjek má a faszomba. Az általános anyázást leszámítva, amit ugye mellőztem. Ja, tulajdonképp lehet, hogy fel se tűnt volna.
Kissé azért sajnálom, hogy az általam kezdeményezett játék (végre) ilyen hamar végetér, de hát így is nekem kell felkaparni a padlóról, és olyan baszott jó voltam, hogy két perc után térdel, szóval büszke lehetek, lol. Meg hát azért nem minden nap cipelhetem át a pasimat a ház egyik feléből a másikba. Kissé talán túl lazán is dobom le az ágyra, de hát ezek szerint még megmaradt a tagjaimban az építkezéses meló emléke. Valamiből azért kellett lemezt kiadni.
- Meg ne dögölj már itt nekem, rühellek hullákat takarítani. – röhögök fel, ahogy ledobom magam mellé, de ahogy elnézem, kezd magára találni. Mi a faszom ez, jegesmedve? Fasz tudta, hogy a patkányokat hűvösön kell tartani.
Viszont én meg igénylem a meleget, bár nem jut eszembe az az állat, amihez hasonlított, de azé magamban is külön faj v’ok. A’sszem nem jön be neki a libabőr, mer nagylelkűen hozzám bassza a saját paplanom, amibe kellemesen be is kuckolok, és rám is tör az a jóleső meleg, amit a vastag pléd magával hordoz. En valszeg két másodperc után kiakadna, ha ezt ráteríteném.
- Mást? – vonom fel a szemöldököm, de hamar rájövök, hogy nem ugyanarra gondolunk, mer ugyanúgy a füzetét kapja elő, csak épp engem firtat a szoba helyett. Hát tőlem kezdheti a szebbik felével is…
- A neved a seggemre, 60-asban. – röhögök fel, mert ez a legnagyobb faszság, amivel elő tudok rukkolni így hirtelenjében. Az első tetkója után függő lesz az ember, az előzőt is alig egy hónapja csináltattam, de már nem nagyon érdekel, hogy hordoz-e jelentést, vagy nem, szóval kurvára mindegy, mi az, ameddig tetszik. Mintegy végszóra, tompa puffanás hallatszik a tető felől, szorgos kis mancsok topognak a tetőcserepeken, Mr Fluffy, vagy ismertebb nevén retkes kis dög, az én méretesre hízott, imádnivaló cicám egy irigyelni való bukfenccel tép be a helyiségbe. Mellette válok csak igazán buzeránssá, de hát ő megérdemli, habár egy részemben még mindig Mimit idézi fel, na meg a fél életem, amit elvesztettem vele. Párizs, ha? Néha még csekkolom az instáját, és legutóbb valami faszit is kiszúrtam a növények közt, sz’al ki tudja, talán neki már sikerült tovább lépnie a gyerekkorán. Örülök neki, de azé bassza meg. Fluf persze tisztában van a helyzeti előnyével, szóval gondolkodás nélkül mászik az ölembe, és dörgölődzik az oldalamhoz, hogy aztán amint megérzi a kezemet szőrén, elégedett nyaffantással feküdjön keresztbe rajtam, amolyan innen már nem mozdulsz pillantással, hogy egyem azt a csúf pofáját.
- Élvezed, mi? Kis rohadék. – vakargatom a fülét, aztán eszembe jut, hogy a mesebeli ősellenség is a szobában tartózkodik, és valszeg elég furán néz rám. – Ja, hogy ez? A… - gyerekkori barátomé? Ex tesómé? Groteszk. – Sz’al egy barátomé volt, de lelépett, én meg befogadtam. Nevekben elég gyökér a csaj, de ez a gumó meg még mindig csak a Mr Fluffyra hallgat, sz’al ez van.
Röhögök fel, és mintha csak igazolni akarna, fel is kapja a fejét, és végigméri Ent is, nem túl nagy érdeklődéssel, de hát ez nála az átlag, a’sszem nem kedveli túlzottan, de azért tovább dögönyöli a takarót. Na ja, ilyen szempontból is jó, hogy vastag ez a szar, már így is elégszer mélyesztette belém, lassan azt hiszik, vágom magam.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 18, 2016 8:27 pm
 



 

Egy mérföldről kiszagolom, mennyire bassza az agyát a helyzet, amitől még nagyobb kedvem lesz ahhoz, hogy a fanpinákkal enyelegjek. Valahogy vicces húzni azt a köcsög kis fejét, meg bejön, ahogy fintorog közben, mintha rászakadt volna a világfájdalom. Egy ponton azé' elröhögöm magam, ne vegye má' ilyen komolyan az életet, és a rajongós elszólalását meghagyom lógni a levegőben, szedje le az, akinek tetszik. Mert engem pölö jelenleg jobban lefoglal a plafonból a pöcsömre zuhogó víz, meg ez a kúl kis helyiség, ami a pecójukban vár rám. Amúgy is imádok vízközelben rezet baszni, ezé' van, hogy napjában háromszor fürdök, csak hogy feltöltődjek, kikapcsoljak, vagy mi a retek búbánatos fost tolnak itt le emberek a kúráson kívül. A lepattintásával mondjuk visszaránt a valóságba, szóval...
- Ma koncerteztek? - kérdezek vissza, inkább csak meglepetten, mint érdeklődve. Valamiért úgy gondoltam, rá fog érni, de hát eddig túlzottan nem is jött szóba, kinek mi a terve az estére nézve. Azé' sikálom tovább a séróm, meg hümmögök egy sort, mert nekem kivételesen nincs semmi fix betervezve. Mármint, van ez a rave parti, de egyre több a züllött kurva, akiket lassan fájdalom levakarni, ha nincs bennem elég pia. Elmehetnék deszkázni, de órákon belül ránk rohad az eső, úgy meg folyton be akarom baszni a fejem az első téglafalba, motorháztetőbe, meg fasz tudja. Az idő miatt a graffiti is ugrik, bár attól még otthon festhetnék, ha Ganja nem kúrna olyan redva hangosan az aktuális kalandjával. Márpedig ma frankón ez lesz a menetrend. - Minek verjem plakátra, ha itt van nekem a húsvér mása? - vigyorgok rá a vállam fölött, majd alaposan végiggusztálom, ahogy támasztja az ajtót. - De oké, akkor megvárlak itt. Majd vigyázom a kecóra, meg minden - dúdolok valami béna popdalt, ahogy fejben összerakom, mit ne basszak tönkre, míg ő melózni megy. Fura helyzet, de most pont eléggé fekszik ahhoz, semmint kibukjak tőle. Különben is itt a szobája, amit addig kifesthetek, ha Bug idebassza a holmim, akkor meg miért ne?
- Hm, szentélyem? - agyalok, bár túl sokat nem kell. - Hát, a műhely - vonom meg a vállam, bár ott kattog agyamban az a másik is, ahol már ezer meg egy éve nem jártam már. Szeretném lenyomni, belefullasztani a lefolyóba, de aztán leállok a sikálással, majd hagyom, hadd ázzon szét a fejem. - Meg a lakás, ahol Filccel éltem. De esélyesen má' felzabálta a por és a retek - mondom, és konkrétan gőzöm nincs, mikor jutok megint oda el. Mindig tervezem, mindig ott lebeg a hét legvégén, csak aztán sose tudom rászánni magam, mert pókerezni kell, inni, bringázni a városban, kipróbálni a hokit és... ja. Nem kattogok rajta túl sokat, meg hát el is kap, hogy a falra kenjen, és amilyen frankón indul a téma, olyan pocsék vége lesz. Vagyis hát nem a legjobb pillanataimban esem térdre, meg tüdőzöm a párát, amibe bele akarok fulladni. Fosadék egy nap ez, de hát már reggel tudhattam, amikor magamhoz tértem. Az mondjuk meglep, hogy gondolkodás nélkül kap fel, mint egy zsák cukrot, aztán már rá is kúr az ágyára, amibe kissé belenyekkenek.
- Akkor ne lógj túl sokat velem, mert még a végén tényleg végignézheted - nyögöm, ahogy magamhoz térek, meg próbálom kontroll alatt tartani a légzésemet. Egyre jobban megy, amire nagy lapáttal rátesz a kibaszott ablak is, bár ez a szerencsétlen majdnem ráfagy tőle a paplanra. Mikor rákúrom a fejére a takarót egyből beletemetkezik, amitől halkan röhögök fel. Hát, mindkettőnknek megvan a maga baszása, az már zicher. Ettől még visszamászik belém az élet és szerválok cumót az alkotáshoz, majd vigyorogva ütöm le a perverz agyát, amit esélyesen én rontottam meg.
- Oké, szóval a nevem, vagy mondjuk egy dagadt patkány, ami a járdaszegélyre szarik - kezdek el tag-eket felrajzolni, bár közben egy másféle minta kering a fejemben, de aztán a dobogás visszatérít az ágyba, majd végigbámulom, ahogy a puffancs szőrös genya berándul az ablakon, és rávetődik a mellettem szöszölő srácra. A jelek szerint ismerik egymást, és a macska kábé annyira odavan, mint a mekiben összegyűlt kis tetvek, amitől elég határozottan kéne elhánynom magam, hála a megható jelenetnek, de aztán beugrik Arsehole és ó, rohadjanak meg.
- Mekkora elbaszott név ez - nevetek, de azért elnyúlok a fejéhez, mire ráharap a kezemre. Válaszul a másikkal túrok a szőrébe, amitől meg alkaron karmol, de úgy, hogy kiserken tőle a vérem. - A'sszem, rühell - vonom le eme világmegváltó következtetést, de attól még gyömöszölöm tovább, majd egy hirtelen felindulással tárom elé a tényeket, ha már így ismerkedünk, meg minden.
- Nekem is volt egy macskám, ő Arsehole néven futott, csak aztán az egyik elbaszott bulin a gyökér haverom bevágta a sütőbe, me' pizzának nézte. Onnan a sztori elég egysíkú, de érted - keresem elő a mobilom, majd megmutatom neki a graffitit, amit a kis büdösről készítettem még a halálának az évfordulóján. - Ja, nem volt meg az egyik szeme, me' összebalhézott valami csövivel. De amúgy elég frankón jófej volt, bár mindent összehugyozott. Ennél két fokkal a kutyám is jobb, bakker - vigyorgok, de aztán visszafordítom tekintetem a papírra és fel se tűnt, hogy a tag-eket már egy rajzkezdemény váltotta fel.
- De most tényleg, hova akarod? - nézek a szemébe, ahogy leakadok a macskáról. Ha válaszol, még bólogatva hallgatom, de aztán felpattanok, hogy félig behajtsam az ablakot, kizárva a nyakunkon himbálódzó vihart, majd elcammogok a kinn hagyott kajáért. A nappalinál azé' belenézek a geggyó rajzfilmjükbe, majd a mekis fosokkal együtt vágom be magam mögött az ajtót és baszom le közénk a finomságokat. Nyilván, a happy meal-el kezdem, me' az az enyém és pont, vesszőcske, meg faszomocska. Kinyalhat. - Holnap elléphetnénk a haverom szalonjába - dobom be, de már kétpofára zabálom a sült krumplit, meg a burgert és nyakalom a kólát. A'sszem, ez a spontán behalás legalább az étvágyamnak jót tett. Míg kajálunk egy ponton elbambulok a fején, és azon agyalok, mi a faszom ez. Egy darabig kattog az agyam, meg pörögnek a kerekek, majd hunyorogva markolok a halrudacskákba, hogy a pofámba tömjem: - Hallod - magyarázok teli szájjal, de há' most ugrott be, aztán vagy érti, vagy nem -, ez gecijó így - bólintok rá, me' mégis én mondom, ugye. Ma má', ha minden igaz, másodjára, de még mindig meglep.
- Má' nem ez a műanyag fos, amit kurván nem vágom, melyik szervem próbál emészteni - röhögök, ahogy a húggyá olvadt shake-be mártogatom a sajtburi felét. - Hanem, amit csinálunk.
Na, csak tudok fasza döntéseket is hozni néha. A'sszem.
Meg közben sikerül elhagyni ezt az irritáló depressziót, amit Filc évfordulója rántott a felszínre.
Hát, frankón fura.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 18, 2016 10:54 pm
 



 

A’sszem ő az egyetlen, aki direkt a pofámba ingerel, miközben ott játszik az ajkán az a félszeg mosoly, a tekintete viszonozza az enyémet, de ajkai még mozognak, tinipicsákkal flörtöl, de azért az én képemet stíröli. Szerencséje, mer különben kétlem, hogy ilyen fürdőben végezte volna. Felvonom a szemöldököm, ahogy értetlenkedik, mintha nem vágná, hogy egy baszott rocksztár vagyok. Mondjuk a faszán kívül nem sok minden járhat a fejében, na meg azon az évfordulón, sz’al nem hibáztatom, amiért elfelejtette, hogy van életem.
- Ja. – ezen nincs mit részletezni, meg a’sszem ő is hamar továbblép, még ha ott is marad az a levegőben tengő üresség. Inkább formaságképp ajánlom fel, hogy itt is csövezhet, amíg el vagyok, de nem hittem volna, hogy tényleg belemegy, mint valami elbaszott friss menyecske. Tényleg el lehet kenődve, ha ennyire nincs mit csinálnia. Kicsit azért szánnivaló, és ez a gondolat érdekes módon felvidít.
- Akkor má’ meleg kajával várjá haza. – röhögöm képen, ha már így nyalja a seggem, akkor csinálja rendesen. Mer én aztán leszarom, mért marad. Bár nem biztos, hogy jó lesz, ha itt hagyom egyedül a lakásommal, mer a végén még az egész csillámporos faszokkal lesz tele, amiket már posztol is instára. #bf? Komolyan?
- Az max kúró szentély. – hagyjuk má’, nem tellett 10 percbe, és már az ágyán basztunk, komolyan el akarja hitetni velem, hogy amúgy érdekli, mi a faszt művel ott? A következő ötlet már hitelesebb, bár kissé lelombozó is… a helyében soha a büdös életbe nem mennék vissza. A’sszem ebben különbözünk. És még azt hittem, én vagyok ragaszkodó természet.
Azért bejön, hogy nem palástolja a dolgot, és nem zavarja az sem, ha szóba jön, úgyhogy én sem állok szerencsétlenül, egyszerűen lesmárolom, és haladok az árral. Ahogy elnézem, eléggé élvezi, viszont a hővel kevésbé van jóban. Azért szeretném hinni, hogy én is benne voltam… mindenesetre ezt egy darabig nem vakarja le magáról.
- Majd egy szexi öltönyben megyek a temetésedre. – röhögök, mindig is groteszk humorom volt, úgyhogy az ilyen témák nem igen hoznak zavarba. Egyszer amúgy is mind megdöglünk, és onnantól kezdve az idők végezetéig a földben rohadunk. Innen nézve nem sok értelme van ennek a sok fölös erőfeszítésnek.
Elég para, mennyire nem illünk össze, mintha a természet akarna szétbaszni, de hát ezt már megszoktam, egy ideje nem veszem fel a pofonokat.
- Ja, az fasza lenne. – röhögök, bár azért esélyes, hogy megbánnám, mer akárhogy nézzük, én nem saccolok hosszú időt magunknak. Nem véletlenül figyelmezteti az összes haverja, hogy ezt ne bassza el. Meg hát én se v’ok egy baszott angyal, bár az tény, hogy kevesebb lehetőségem volt kapcsolatokat szétbaszni, mivelhogy nem volt.
- Ne vedd magadra, rajtam kívül minden faszit rühell. – elégedetten vigyorodom el, mert azért jólesik a megkülönböztetés, meg kurvára szoktam röhögni, ahogy Jim meg Vaughn kerülgeti a pofáját, és persze viszont. A kaját azért elfogadja tőlük a kis köcsög, büszkébb nem is lehetnék. Azért lefogom a tagjait, ne karmolja már véres(ebb)re a pasimat, mégse egy kibaszott macskajáték, ez a hülye meg azér gyömöszöli tovább. Fasz.
- Neked? Macskád? – valahogy nehéz elképzelni ezt a köcsögöt egy ilyen döggel, ezek azért igényelnek érzelmeket, hogy aztán legyen mit képen szarni. Nem lepődöm meg, hogy így elbaszta, bár én ezért kinyírnám a faszba az illetőt.
- A’sszem megfontolom, hogy közel engedjelek hozzá. – vigyorodom el, de azért tetszik, hogy legraffitizte az állatkáját, meg valahogy érződik, hogy bírta, ameddig tartott. – Mi a fasz? Van kutyád? Mióta?
Én legutóbb kurvára nem láttam, pedig ennyire azért nem vakított el az a méretes farka. Legalábbis remélem, baszki.
- Nem t’om. A hátamra. Ott még túl sok a betelítetlen hely. – vonom meg a vállam, miközben elgondolkodva viszonzom a pillantását. – Lehetne valami sátánista geci, azokra rákaptam mostanában.
Meg abban azért ez a köcsög is elszabadulhatna, bár kétlem, hogy otthon érezné magát a terepen. De ki tudja? Egy próbát megér. Azért örülök, hogy bebassza az ablakot, mer egyszer még ki kéne másznom a takaró alól is, még ha kurvára nincs is kedvem. A patkány még kaját is hoz, úgyhogy lassan már tényleg belopja magát a szívembe. Most valahogy elég chilles a jelenléte, miközben Fluff meg az ölemben tolja a dorombolást, az egész úgy passzol.
- Kösz. – mondom, ahogy mellém dobja a zacskókat, aztán előhalászok egy csibét, és tömöm a képem minden további szarozás nélkül.
- Ja, bár esélyes, hogy baszottul másnapos leszek. – már lassan hagyomány, hogy mindenki fasszá issza magát a koncertek után, mer megtehetjük, úgyhogy esélyes, hogy nem teljesen leszek tudatában annak, ami ma éjjel történik. Vaughn néha még másnap reggel is részeg, az azért kurva vicces tud lenni.
Meglepetten pillantok fel rá, mer semmi spéci nincs abban a kurva happy mealben, leszámítva, hogy a rocksztár seggem fizette, de aztán magamtól is rájövök a képéből, meg a további magyarázatból, hogy nem a mcdonaldson témázik. Azért baszott undorító, hogy sajtburgert márt a shakebe, úgyhogy a hajába túrok, magamhoz húzom, és némi csibével a pofámban smárolom le, mire kelletlen vernyogást hallok az ölemből, és belekuncogok.
- Gondoltam intézzük el a romantikázást, mielőtt azt bebaszod a szádba. – intek a torzszülött teremtményére, mer má lassan életre kel, miközben értelmes élőlény módjára szopom a saját shakemet. Nem t’om, hogy csinálják, de baszott jó íze van. Mondanám, hogy ilyen ízű gumit kéne szerválni, de hát ez a köcsög eddig se zavartatta magát ilyeneken.
- De amúgy tényleg fasza. – kimondom, mielőtt kinézi a számból, aztán vakargatom tovább a kis felsőbbrendű dögöt az ölemben. Azé vannak igényei, basszam meg. Kap egy harapást is a csibebureszem húsából (mer a többi szart nem értékeli), aztán lazán zabálok tovább.
- Kurvára nincs kedvem megmozdulni.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 18, 2016 11:58 pm
 



 

Na, nem mintha elfelejtettem volna, hogy valami bandában énekel, de hát a zuhany sok mindent kimos az ember agyából és különben sem aktív annyira social medián, hogy levágjam, mit görget maga előtt. Bezzeg én kábé minden egyes órámat megosztom, ezzel a pöccsel szemben. Állítom, ha a kis tetű fanjai rábuknak az instámra, többet megtudnak róla két nap alatt, mint ahány éve szopja azt a mikrofont. Talán meg is bántom vele, igazándiból ezeket általában későn veszem észre, vagy pont leszarom, bár az is lehet, hogy már megszokta, szóval annyiban is hagyom. Ha vernyog érte, legalább majd megtudom. Ahogy azon sem baszakodom sokat, elfogadom-e a felajánlását vagy sem. Látni a pofáján, ahogy meglepődik, de bassza meg, akkor ne dobja be, me' geciszarul jár.
- A faszomon túl más meleg nem lesz - röhögök fel, mi a pöcsömnek néz ez engem? Egy redva rántottát nem tudok összedobni, nem majd fullextrás vacsorát rittyentek neki. Akkor má' inkább Ganjával kéne balfaszkodnia, mert ő rohadásjó szakács, ellenben bárki mással, akit a haveromnak mondhatok. Bár mindketten jobban járunk, ha nem állok le kísérletezni a konyhájában, és ezt gondolom, túl sem kell magyaráznom neki, meg mondjuk kedvem sincs, lol. Nem vagyok én a pinája, rohadjon meg.
- Hát, ebben van valami - vigyorodom el, me' mondjuk nehezen mondanék olyan pontot a műteremben, amit még nem hágtam volna végig. Egy pillanatra elgondolkodom, de á, még az udvar is megvolt, szóval ebben most igazat adok neki. Viszont ott van még Filc rám hagyott lakása, ahol már évek óta nem jártam, de még csak a környékén sem, pedig... Hiába kanyarodik fosra a téma azé' a nyelve elég aktív ahhoz, hogy a további kellemetlenségeket oldja. Nem is lenne rossz az eksön, csak becsúszik egy spontán majdnem ájulás, amiből egy jó adag hideglevegőnyi huzat, meg az ágyra történő baszásom ráz fel. Pedig ezt, az esetek többségében nem a gyatra chill követi, most mégis kiegyezhetünk benne. - Utálom a temetéseket. Nekem nem lesz - fűzöm a gondolat mellé, majd hunyorogva bámulok az arcába. - Azt akarom, hogy belekeverjék a hamvaim egy frankó kis festékbe, azzal meg egy baszásnagy faszt fessenek a templomfalra - röhögök fel, de tényleg. Ezt már lezsíroztuk Buggal, szóval ha megdöglöm, akkor az valahogy így fog kinézni. Gyászmenet, taknyos bőgés, büdös virágok és szentbeszéd nélkül. Azokból egy időre elég volt. Közben nem'tom, mi járhat a fejében, de semmi jó, mert egy időre mintha elfancsalodna a pofája, amit végül a redva macskája tör meg, ahogy belé dörgöli a képét, engem meg alaposan szétbasz. Kúl egy dög ez, az már tuti.
- A legtöbb állat rühell, má' megszoktam. - Arsehole-al sem voltunk valami jó viszonyban, de adtam neki kaját, má', amikor nem felejtettem el, hogy még él, cserébe meg vadászott patkányt. Ezt a mai napig nem vágom, figyelmeztetésnek szánta-e vagy csak unatkozott. - Hát, nem garantálom, hogy ez túléli, de sose lehet tudni - mosolyodom el, ahogy próbálja lecuppantani rólam a karmait, több-kevesebb sikerrel, de így legalább megmutathatom neki a graffitit. - Ja, nem mondtam? - túrok a hajamba, de má' nem dereng, mikor döntöttem el, hogy lekoptatom a telepről. - A hét elején hoztam el a menhelyről, bár egy ideje má' szemeztünk. Amúgy pitbull, ekkora nyálas pofával - mutatom, kitárva a karjaim, meg beledobok egy adagnyi vigyorgást is. - Na, majd megmutatom. Swagetti jófej, csak Ganja minden fosommal eteti - vonok vállat, de szerintem bírni fogják egymást. Az egyik gyökér szerint a kutyám jobb arc, mint én, szóval... csak ne dugja meg.
- A hátadra, mi? - virul pofámon az önelégült vigyor, me' tetszik a szitu, és persze így még inkább rá akarom varrni. - Ja, tényleg. Mondtad a temetőben, hogy sátánista vagy. - Igazándiból templomkert volt, de már összefolynak a dolgok, az az este meg amúgy is homályos egy ponton. Nem mintha zavarna vagy érdekelne, felőlem hindu is lehet, tökéletesen telibeszarom. Mondjuk ezt nem most fogom neki kitalálni, ezé' félig rácsukom az ablakot, meg ellépek a kajáért, mert kezdek éhen dögleni, és akkor má' ne kinn rohadjon el, ha egyszer megvette nekünk. El is kezdek zabálni, meg ő sem zavartatja magát, ami csak jó, mivel elmegy az életkedvem attól, ha közben baszogatnak, hogyan eszem, meg mit hova dugok, hát bazdmeg.
- Ja, igaz, koncerteztek - emlékeztetem magam megint, aztán elnézek a mobilom kijelzőjére és lassan belépünk az éjszakába, szóval esélyesen meg is pattannak mindjárt. - Mondjuk sok lélekjelenlét nem kell hozzá, csak a tested - világítok rá a problémára, ami ugye nincs. Elég, ha elvonszolja magát és nem hány be közben, mert akkor garantáltan elbaszom. Utálom, ha nyafognak vagy mocorognak.
Mondjuk, így is sikerül kilyukadnom oda, ahová még a kávézóban má' egyszer sikerült, de ha ez van, akkor baszod, ez van. Szopjon le. Nagyban tunkolom a burgert a rózsaszín shake-be, amikor a hajamba túr és majdnem ráfordul a kezemből a takarójára a cucc, ahogy magához ránt. Viszonozom a smárt és még a felsőjére is ráfogok, hogy közelebb húzzam magamhoz a testét.
- Mé', mi bajod vele? - öntök mellé még pár sült krumplit is, majd egy nagy harapással tolom a számba. Imádok fagyival keverni... mindent. De frankón mindent. - Mondjuk általában ezért okádom ki a belem, de az majd csak akkor fog zavarni, most nem érdekel - nevetek. majd vigyorogva hallgatom a vallomását. Na, azé'! A nyavalygásán csak megrázom a fejem, de felőlem, azt csinál, ami tetszik. Sokáig mondjuk úgyse szenvedhet, mert egy ponton Jim ránk bassza az ajtót, hogy magával rángassa. Talán még meg is fürdeti, amilyen retardált fejet vág, de az tuti, hogy az ajtóban látom viszont, ahogy betámasztok, ujjaim között forgatva egy csikket.
- Megpróbálom nem felgyújtani a kérót és véletlenül házibulit sem szervezek - ígérem, majd végignyalok a számon, ahogy bemérem a terepet. Egyébként meg tényleg nincs kedvem hasonlókkal balfaszkodni, ugyanis majd beledöglöm, annyira festhetnékem van, de erről neki még nem kell tudnia. - Búcsúcsók? - ajánlkozom, aztán ha akar, felőlem lesmárolhat. Az ajtót mondjuk így is csak fél órára rá nyitom ki, mégpedig Bugnak, hogy elvegyem tőle a cuccaimat, majd a pofájára basszam. Mondom, rühellem a pofázást, ha dolgozom. Végül megállapodok Eli szobájában, majd a földre ülve bámulom jó tíz percig a falat, ami nem is fal, hanem poszterhalom. A jórészét leszedem, aztán bámulom tovább, majd átsuhan agyamon a szikra, apró darabjaira robban és érzem, ahogy elönti képem az ismerős mosoly. Az iTunes-on belövök pár random listát, maxra tekerem a hangerőt, aztán előrámolok, hogy nekiálljak annak a bizonyosnak.
Pár helyen le kell pucolnom róla a celluxot, de egyébként meglepőmód jó állapotban van az alapanyag, amin szórakoznom kell. A koponya a sarokba kerül, de frankón rálátni, ahogy az ember belép. A kontúrnál már kikapcsol az agyam, aztán onnan hol kézzel, hol pedig ecsettel kenem fel a fekete, füstszerű kanyarulatot. Bug mákja, hogy fasza festékeket hozott, nem valami szart, ezért bátran nyúlok el a lila és kék árnyalataiért, de az aprólékos munkát majd a fehér teszi ki, ami helyenként ezüstös, mintha csillámot basztak volna bele, de nem lesz tőle hányadék az egész, inkább csak fényesen sikamlós. Amúgy meg adni akarok neki egy vízfestékes feelinget, majd elégedetten nézem végig, ahogy a galaxis felhője körbemászik a szobán. Egy ponton el is baszódom, így festékes mindennel csapódom az ágyba, és még Fluff bundája is kap az áldásból. Cserébe nyakon karmol, majd elszelel, ki, az ablak vékonyka résén át. Ha a vihart választja helyettem, akkor lenne egy tippem, egytől mennyire szar a társaságom. Aztán csak fekszem az ágyban, nyakig festékesen, miközben a falból rám csöpög ez a vibráló, megfoghatatlan, mégis végtelen űr.
Valahol ekkor sikerül elaludnom. Nála, valahogy mindig összejön.



Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 19, 2016 5:26 pm
 



 

- Ha engem kérdezel, már a pofád is elég homo. – röhögök fel, de hát átérzem, mert nekem is kölyök fejem van, aztán nem egy köcsögöt kellett megvernem, amiért lebuzeránsozott, miközben esténként arra verte, hogy maga fölé képzelt. Az élet iróniája.
- Na azé’. – a fejéből ítélve pont annyira szétkúrta a kéróját, mint ahogy előtte képzeltem, meg néha el is képzeltem, de ez most lényegtelen. Erről pont nem kell tudnia, mer már így is alig fér el az egója a fürdőmben, holott azért elég tágas.
Ellenben a szobámmal, ami egy konkrét kis lyuk, de akkor is szeretem. Emlékeztet arra, honnan jöttem, meg amúgy sincs szükségem másra, mint egy baszott ágyra. Melózni nem itt szoktam, többnyire még baszni sem.
- Azt hittem má’ valami olyan faszság lesz, hogy a poraidat eregessék el egy mezőn, aztán a lelked szabad lesz. – az ember néha eszméletlen nagy faszságokat művelnek, kevés dolog van, amin még meglepődöm. – A temetés amúgy sem a halottaknak szól.
Ezzel mondjuk nyilván tisztában van ő is, csak leszar mindenkit, aki még bírja a képét. Pedig egy temetésen nagy elmék találkozhatnak.
A kettesben létünk csodaszép perceit megzavarja Fluff, de részemről mindig örülök a felbukkanásának, párszor már lefaszfejeztek érte, de általában a kúrópartnerem is kirakom, ha a kis dög egy kis kényeztetésre vágyik. Van prioritás.
- Akko’ meg ne sírjon a szád. – röhögök fel, de a’sszem ő se várja, hogy sajnáltassam, úgyhogy le is akadunk a témáról. – Ja, nem.
Mintha nem vágná, hogy miről pofázik nekem, meg miről nem. Szájba baszom itt mindjá’.
- Swagetti? Te buzeráns geci. – nevetek fel, lassan besírok, mert ez a csúnyaság már dühödten karmolássza a takarót az ölemben, amiért ennyit izgek-mozgok alatta. El van kényeztetve ez a büdös kis vadóc.
- Ganja? Az ki? – nem túl ismerős név, szóval mintegy mellékesen rákérdezek, miközben a cicukámat dögönyölöm. Élvezi a kis rohadék, úgy dorombol, baszki, mint valami varrógép.
Inkább nem gondolok bele, hogy a hátamról ő is arra asszociál-e, mint én, de azért rendesen a pofájára van írva, sz’al akaratlanul is elvigyorodom. Erről ennyit.
- Mi a fasz, tényleg? – ez kurvásul nem rémlik, de mondjuk még erősen bennem volt a pia, kimaradnak emlékek az este elejéről, na meg az maradandóbb volt, ahogy a köcsög pappal verekedtem. Nagyon ragaszkodott a getva tógájához.
Azér a sátánistaságom se nagyon izgatja fel, úgyhogy má hétszentség, hogy semmiben se hisz. Nekem mondjuk egyszerűbb így, amúgy sem bírom a sok sötét hívőt, akik várják a megváltást az égből, ahelyett, hogy tennének valamit a szaros életükért.
- Ja, persze. Aztán másnap egy dákóval a képemen ébredek. – röhögök fel, mert másnaposan nem sokra megy velem. Ritkán esik meg, de olyankor az átlagosnál is használhatatlanabb, nyűgösebb, és zombibb vagyok. Ez van.
A’sszem kissé könnyen irányítható vagyok, mert mond valami szépet, és már a szájában is vagyok, de azért elégedetten smárolom le ezt a köcsögöt, Fluff fújása ellenére, mielőtt tovább zabálnék.
- Hogy lehet, hogy még élsz, baszki.  – eddig is tudtam, hogy egy önpusztító nyomorék, de azé már majdnem olyan durván tolja, mint én a börtön után, és ha az a ribanc nem esik teherbe, a’sszem már rég megdöglöttem volna.
Jim felbukkanása mondjuk eléggé elcseszi az idillt, de azért jó kis szerető módjára hajolok le En képébe, és elég szenvedélyes kis búcsúcsókot lehelek a pofájába, mer még a hajába is túrok, hozzá is dörgölődzöm, aztán meg a dobosom rángat le róla, szóval ja. Ez van… Fluff már el is szökött a tető irányába, pedig tőle is el akartam köszönni. Faszom.
Innentől fogva az este a szokásos rendben halad, órákig fürdök, szopatom Vaughnt a kocsiúton, további órákat ülök, amíg a sminkesek, meg egyebek szórakoznak rajtam, ma különbejáratú a kreativitás, mer’ még kamu tetkókat is kapok, faszom meg nem mondja, mi a szarnak. Amíg fel nem lépünk a színpadra, egész máshol járok, de aztán a zene beleszivárog az ereimbe, és arra másfél órára más ember leszek, megint kiokádom magamból azt a sok szart, ami bennem maradt, aztán felszabadultan iszogatok ezekkel a köcsögökkel.
- Te, az a Rat gyerek még nálunk csövezik? – néz rám Jim, miközben felém tossza a whiskeys üveget, már szerintem az, de igazából tök mindegy. Felvonom a szemöldököm, aztán vállat vonok.
- Fasz tudja. Aszontam maradhat.
Valami gruppi pina röhögve sipít fel mellettem, miközben a karomon lóg, de lusta vagyok elküldeni a jó faszba, szóval csak sóhajtok, és szívom tovább a cigimet, tisztán, mint mindig. Kira mondjuk már meglépett, tuti valamelyik sarokban szipuzik…
- Hé. El. Mondom mi a faszt akarsz tőle? – Jim már rázza a vállamat, mire üveges tekintettel pillantok fel, és vigyorogva heherészek kicsit.
- Gondoltam majd kúrunk. – elég sötéten néz, aztán csak megrázza a fejét, de a’sszem nem erre volt kíváncsi. Tudom, hogy mire, de én nem gondoltam tovább ezt az egészet, nem is akarom tovább gondolni. Egyszerűen nem érdekel, hogy mi a faszt művelek, amíg élvezem. Meg az se, hogy mi lesz a vége, meg ilyen faszságok. Nem mintha nem tudnám, miért parázik.
- Ettől még nem térek vissza ahhoz az undormány, füves geci élethez, úgyhogy lenyugodhatsz. – most veszem észre, hogy tenyeremmel közre fogtam az arcát, de a tekintete továbbra is elég bizalmatlan, felnevetek, mielőtt otthagynám. – Inkább szopasd le magad, elég merev vagy.
Na. Merre is kéne mennem? Szerencsére Mel szembejön, és felajánlja, hogy hazadob. Ezé jó, ha az embernek menedzsere van… kis híján a bögyein alszom, és még el se küld a faszomba, mielőtt kirakna.
- Innen már feltalálsz, ugye? – vigyorog rám a lehúzott ablakon át, mire nyomok egy puszit az arcára (kicsit a szemére megy, de hát istenem, célozni max a faszommal tudok), és intek neki egy jóccakátot. Ez is megvolt.
Eléggé benne lehetünk már a hajnalban, az előszoba meg a nappali viszont eléggé fénytelen, át is esek a kanapén, aztán röhögve terülök el a padlón. Mindig ilyen messze volt a hűtő? Azt se tudom, a talpamon, vagy a hasamon csúszva jutok el odáig, de baszki. Lehörpintek egy liter vizet, de visszabaszni mondjuk má nem sikerül, úgyhogy a fele kifolyik, de ez má nem tud érdekelni. Mi van, lelépett ez a köcsög?
- Eee….eeeeeeeeeeeeeen. – nyöszörgöm/ordítom, vagy ki tudja, de semmi válasz, úgyhogy káromkodva rúgom be a szobám ajtaját. Há’ csak nem az ágyamban szunyál az az alvászavaros pöcsfeje? Persze az egész gyerek csupa festék, viszont a falam is, egy kibaszott csillámporban úszó galaxis, amibe majdnem beleszédülök így elsőre. Kurvajó. Már majdnem megsajnálom az alkotót, amiért mindjá felkeltem az igazak álmából. Majdnem. Heherészem egy sort, mielőtt bedőlnék a gyerekre, és a szokásos nyakharapással ébreszteném, de mielőtt megszólalhatna, már mászom is a szájába, a kezem meg a gatyájába, és keményen markolok rá az abban rejtőző közkincsre, merhogy már fél Seattle fogdosta, a felől semmi kétség. De nem úgy, mint én… a hajába túrok, de nem érzem, hogy a szokásosnál kissé erősebben harapok ajkaira, vagy dögönyözöm a pöcsét, már ha hagyja.
- Reggelt köcsög. - heherészem lihegve.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 19, 2016 6:23 pm
 



 

18+

- Nem kérdeztelek, te kretén - röhögök fel, elvégre jó ember mondja, banyek. Végül is eddig csak kétszer mentem el a seggében, talán, megeshet, nem tűnt fel neki, ez mit jelent. - Csak annyira vagyok buzi, mint te - sarkítom le a tényeket, amikkel jó lenne, ha megbarátkozna végre, de aztán elmerengek a kéróm rejtett pontjain, amiket félrészegen elkerülhetett egy-egy orgia, de á, esélyesen minden szaros pontján élveztem má', szóval annyira nem szentély az ott, mint mondjuk errefelé a zuhanyzója. Elég frankó a berendezés, de a szobája mégis mindent überel, holott konkrétan egy csöves kis lyuk, amiről meg se mondanák a faszom kis fanjai, hogy az övé lenne. Bár a plakátok biztos, árulkodóak, de addig már nem jutok el, ahogy elterülök az ágyán és próbálom összekaparni az agyam.
- Az se rossz ötlet mondjuk. Képzeld el, ahogy szétbasszák, a szél meg belefújja a pofájukba és még az ebéd mellé is én roszogok a foguk alatt - vinnyogok, mert kezd bejönni ez a mezős téma, de hát a festék mégis százszor stílusosabb, szóval maradok amellett. - Ja, tudom. - Eszembe jut Filcé és kurván nem tetszik sem az érzés, sem pedig az az elbaszott pillanat, ahogy elföldelik, ezért inkább a gernyó fejére koncentrálok, meg a tényre, hogy most így egészen faszán érzem magam. Talán erre gerjed a macskája is, ahogy mindenképp közénk akar férkőzni, bár én csípem a fejét, még ha ez nem is kölcsönös.
- Ebben a kapcsolatban meghagyom neked a sírást - mosolyodom el gunyorosan, aztán próbálom rendszerezni, mi az, amit eddig elmondtam neki, vagy csak eszembe jutott valamikor, hogy nem ártana. Hát, eléggé arra áll, miszerint Swagetti az utóbbi kategóriát üti. - Most mi a lófasz bajod van a nevével? Szerintem menő - lököm vállon, bár ettől még nem fog eltoszódni, de kedvem sincs leállni itt bunyózni vele, mert megint beépíti a fejem a parkettába, amiből jelenleg nem kérek.
- Ja, tényleg - csapok a homlokomra, mert mondjuk erről is elfelejtettem beszámolni, aztán azon baszakodom, hogy tulajdonképpen akkor most minden szirszarról kéne? És mi számít egyáltalán szirszarnak? Faszom tudja. - Múlthéten cuccolt be hozzám, de má' régóta ismerem. Még a csöves korszakomból, az utcáról, vágod - pakolom elé a tényeket, de aztán majd be is kéne őket mutatnom egymásnak, hogy levágják a másik pofáját, ne csak kósza nevek keringjenek a levegőben, mert pöcs kivan, amikor fingjuk nincs, kiről vakerálok.
- Ja, a pofámba ordítottad, de igazándiból leszarom. Ezt mondjuk akkor is megmondtam már - bólintok rá, mert tényleg. Persze észreveszem a firtatását, de mákomra nem megyünk bele ebbe a redva vallástémába, mert attól sugárban tudok hányni. Ha túltolja a dolgot, esélyesen úgyis lelécelek, de így, szépen csendben, mindenki arra veri, amerre akarja, oszt' cső. - Lol, a fejedre nem varrnék semmit, mégis azt kell néznem - röhögök fel, meg francnak basznám el azt a csini kis pofáját, ha egyszer ebből él meg, én meg erre élvezek. Legalábbis részben. Bár, egyszer a gyakorlatban is ki kéne próbálni, höhö. Most viszont marad a romantikázás, ami nem jön le olyan bénán, semmint az ember gondolná. Fura, de hát faszt érdekel.
- Megköszönheted a menedzseremnek, meg mondjuk a bratyómnak is - de ha már itt tartunk, lazán beszlalomozhat a sorba Bug és Ganja is, és akkor ez még csak a sor legeleje. Nem is értem, mi a faszé' éri meg nekik ennyire, hogy kihúzzam még pár évig, me' ha nem lennénk, esélyesen az első daruról lezúgva toccsanna rá az agyvelőm a betonra. De a buzeráns ragaszkodásuk nagyjából próbál a felszínen tartani. Aztán ránézek a gyökérre és inkább csak megcsóválom a fejem.
Sokáig úgyse tart az érzelmi odabaszós parti, me' beront a bandatagja, hogy magával vigye. Mondjuk a smárt még ennek ellenére sem spórolja le, én meg kezdem úgy érezni magam, mintha már itt a küszöbön a kinti fanservice-re gyúrna, de hát hagyom magam kihasználni, lolz. Végül Jim rángatja ki a képemből, amit egy vigyorgó integetéssel zárok. Neki - velem ellenben - olyan munkája van, ami néha efféle kötelező időbeosztást igényel, és mióta Adam kitiltott az üzleti tárgyalások kontra kiállításmegnyitókról, azóta én efféle jeles tevékenységekkel nem dicsekedhetem. Na, nem mintha ugye működőképes lett volna, elvégre a saját fejem után megyek és nem bírok elülni a seggemen fél órát, míg ezek száraz faszságokról egyeztetnek. Persze egy színpadon ugrálni az más, de hát basszam meg. Teszem azt, amihez értek, és elhappolva a festékeket mázolom szét a spontán kreativitásomat a homár falán. Az eredmény elég baró lesz, és ajánlom, hogy ne akadjon majd fenn a buzi plakátokon, amiket a földre kúrtam, hogy legyen a festménynek hely. Egy ideig bámulom a fejem fölé kent fénylő galaxist, majd érzem, ahogy elnehezül a szemhéjam, és a következő pillanatban már bele is esem ebbe az ismerősen sötét verembe. Olyan mélyen alszom, hogy szinte ijedt zihálással riadok fel, ahogy valami ráharap a nyakamra.
- Mi a... - kiáltom, de addigra már keményen lesmárol és belenyúl a gatyámba. Fél perc múlva azé' összerakom, hogy a tulaj dobbantott be, és a nyálából érzem, kábé mennyit ihatott, azon a bizonyos afteren. - Mi van, nem volt a környéken egy faszom gruppi se, hogy leszopjon? - mordulok fel, de azé' hagyom, hadd rángassa a farkamat, ha ennyire szüksége van rá, bakker. Mondjuk a mértékkel gondban vagyunk, ugyanis a harapására vér serken a számban, és lassan letépi a pöcsömet, ahogy próbál belé életet lehelni. Állítom, ha rábukna, akkor frankón le is harapná, amitől egy fájdalmas nyögés hagyja el a szám. Inkább letolom magamról és azt teszem, amit általában Braddel szoktam, ha az ehhez hasonló ritka szituban én vagyok a beszámíthatóbb. Ilyet mondjuk általában tényleg szökő évente baszok, de ez van. - Gyere, te pöcsfej - markolok rá a felsőjére, aztán elkezdem magam után rángatni, akár tetszik neki, akár nem. A vége egy nyitott (!) fürdőajtó, meg a fejére zúduló hideg víz lesz, ahogy alá baszom. A tesómnál az esetek többségében beválik, de őt általában két perc után ott is hagyom, amikor tutira veszem, hogy nem fullad bele, most viszont csak állok és bámulom a srác nyakán lecsorgó cseppeket, míg a háttérben masszívan veri a vihar az üveget. Belépek, hogy feljebb nyomjam a kallantyút és a hideget a langyos váltsa, majd olyan határozottan tépem le a felsőjét, hogy lepattannak róla a gombok. A nedves bőrének a látványa csak tovább ingerel, és az sem izgat különösebben, hogy az akvarell elkezd a lefolyó felé kavarogni, ahogy enged a hajamból, meg próbál lemászni a képemről. Amikor végighúzom kezem a mellkasán még látom a sötétlila csíkot, amit maga után hagy, majd összegyűlik a gatyájánál és beissza magába a nedves anyag. A pulzusom felszökik és frankón elmegyek már a látványtól is, ezért gyorsan a szája után kapok, míg felkenem a csempékre. Az egész csúszik, meg nyelem közben a vizet, amitől a pupillám kitágul és beleröhögök a szájába.
- Most olyan keményen foglak megbaszni, hogy beledöglessz - sóhajtom, aztán hirtelen elszakadok tőle, hogy két lépés távolságból mérjem végig. - Vedd le a gatyád, de ne fordulj meg! - vigyorodom el nyers gusztálással, míg hajam az államra tapad és olyan sötéten bámulom, hogy nem kérdés, miszerint két perc múlva már a combjába kapaszkodva tolom fel és nem, elég határozottan nem áll szándékomban finomkodni.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 19, 2016 7:19 pm
 



 

18+ wuttt
Tulajdonképpen ez egy egész szép este, családiasan toljuk, én melózom, a menyecske otthon vár, ő bealszik, én felkeltem, mi kúrunk. Kész nyelvtan lecke… bár a’sszem nem kifejezetten értékeli a szenvedélyemet. Én kurvára kiakadnék a helyében, de ő átlagban sem alszik sokat, örülhet, ha már ennyi jutott neki, meg amúgy is, értem van itt, nem baszakodhat.
- Nem volt jó a felhozatal. – kuncogok a bőrére, ahogy tovább harapdálom, már így is érzem a fémes vér izét, de ezt valószínűleg még Fluff művelte vele. A kis dög rosszalkodott kicsit a távollétemben a pasimmal. Majd még megjutalmazom érte…
Egy darabig hagyja, hogy elvaduljak, de aztán má’ le is szed magáról, és a felsőmnél fogva húz magával, mintha legalábbis egy baszott pincsi lennék.
- He? – tétlenül himbálózik a karom, ahogy keresztül cipel a lakáson, kissé ilyen fordított mása ez a délutánnak, amitől röhöghetnékem van, de nem értem, mit művel ez, hát az előbb még a pöcsét rángattam. – Mi a fasz van?
A fürdőszobában kötök ki, aztán már engedi is rám a vizet, amiből arra a következtetésre jutok, hogy jó büdös lehettem. Eszelős röhögés hagyja el a számat, ez a köcsög meg csak áll és bámul, mint valami kibaszott fasz. Csak most veszem észre, hogy amúgy melegem volt, mert egész jólesik a nyakamba zúduló hideg víz, és kissé tompítja az agyamat, nevetgélve nyitom ki a számat, hogy kortyoljak párat. Az idillt csak az rontja le kissé, hogy közben a patkány letépi a felsőmet, a hajából meg valami lila csillámló izé folyik, amitől úgy néz ki, mint egy kibaszott tinivámpír.
- Mondom én, hogy Twi… - röhögök fel, de valahogy megakadok a mondat közepén, mert nekem is jut belőle, kiráz a hideg, ahogy végigkeni a mellkasomon, aztán felken a rideg, de kényelmes csempére. Nem t’om, valahogy a szokásosnál is éhesebb a tekintete, ami nagyon tetszik, úgyhogy a fél csók után vele röhögök, aztán meg köhögök, mer túl sok vizet nyeltem.
- Ó. Hajrá. – vigyorodom el szélesen, mer így piával megspékelve nem nagyon félek, há hányszor túléltem már, és… nem is tűnik ijesztőnek, meg minden. Alig. – Még stripeljek is? Öltáncot nem akarsz?
Rázom meg a popóm nevetve, de aztán engedelmesen, és degeneráltan vigyorogva tolom le a gatyámat, szép lassan, pláne, hogy amennyire tapad a víztől, izzadtságtól, meg alapból, sokkal gyorsabban nem is működne a dolog. Ő sem egy utolsó látvány azért, úgyhogy közben nedves testét vizslatom. Azért az a megállapításom, hogy élvezi, mert ilyen elborult tekintettel még sose stírölt, mintha itt helyben felfalna mindjárt. Nagyjából az egeket veri a pulzusom már a tekintetétől, és reflexből hátralépek kissé, amitől a csempére kenődöm. Eh… erőltetek egy halk nevetést, de aztán mellettem terem, és a combjaimra markolva tol fel a kibaszott falra, miközben megkapaszkodom a nyakában. Eddig se ment jól a koordináció, de így má’ télleg védtelen vagyok, ami a’sszem rohadtul nem zavarja. Kissé fáj, ahogy felkenődöm, halkan nyögök fel, aztán a következő pillanatban már rendesen ordítok egyet, merthogy gondolkodás és felkészítés nélkül tolja fel magát bennem, ami rohadtul fáj. Kibaszott gumit má nem is említve, ez a köcsög buzeráns még csak nem is szólt. Nem mintha ettől, vagy a káromkodásomtól leállna, egyre nagyobb ihlettel mozog bennem, szinte besírok, ahogy a nyakába kapaszkodom, de kurva jólesik. Ezúttal nem fojtom vissza a hangom, bár kissé azért belevörösödöm, ahogy a sóhajokba kevert nyögéseim visszhangoznak a falakról.
- Hé, a fürdőm… - na igen, ez előbb is eszembe juthatott volna, kicsit már késő kapálózni, de azért megpróbálkozom vele. – En. EN! Várjá… má…BASZOD. ÁLLJÁL LE.
Egy köcsög buzeráns sem használhatja ki, hogy részeg vagyok és kanos! Ez a szent…helyem. Vagy tököm tudja. Enyém. Blö. Mondjuk hatásosabb lenne, ha nem lihegnék közben úgy, mint egy veszett kutya.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 19, 2016 8:02 pm
 



 

18+ heh

Ha nincs rémálmom, akkor nem álmodok semmiről, vagy pont, hogy az ürességről. Bug szerint lehet, szimplán csak nem emlékszem rá, noha nem bánom, ha még erre is áll. Ritkán tudok ennyire kikapcsolni, ugyanis. A régi kecómban mindig ment, bármilyen elbaszott egy éjszaka után is másztam haza, de a mostaniban /24 megy a pörgés, üvöltözés, kúrás és hányás, meg a faszom tudja. Ezért is használom ki, hogy Eli szobája más. Itt képes vagyok fél másodpercen belül ellazulni, ami amúgy baromira kéne, hogy bassza az agyam. Többek között azért is, mert így totál védtelenül talál rám ez a szerencsétlen fasz, hogy vámpírt játsszon a nyakamon, meg a képemre lihegje a benyalt piamennyiségét. Mondom ezt én, bazdmeg.
- Nehogy elkezdjelek sajnálni - röhögöm, és kicsit hagyom, hadd próbálkozzon a gyökér, de aztán viszonylag hamar megunom, mert a karja után kapok, majd elkezdem magam után rángatni. Közben úgy röhög, mint valami betépett fasz, így szemöldököm felvonva lesek hátra, vajon szívott-e. - Mi lenne? - kérdezek vissza csípőből, de addigra már a zuhany alatt is áll, míg a hideg a nyakába zúdul. Káromkodásra meg balfaszkodásra számítok, helyette csak visít tovább, mint valami eszement. Mondjuk ezen a ponton már nem érdekel, jobban leköt a nedves holmija, meg ami alatta lehet. Mintha pofázna még valamit, de addigra már nem figyelek, csak végighúzom kezem a mellkasán, amitől festékes és vibráló lesz. Passzolom, mikor kúrom neki a falnak, de már megint smárolunk és innen már kurvára nem megy sehova, maximum is csak el, de azé' még nem árt dolgozni egy kicsit. Egyébként is egy szava nem lehet, mert én figyelmeztetem, bár félkomolyan sem vesz, amit a pia számlájára írok.
- Ne légy ennyire engedelmes, még a végén elmegy tőled a kedvem - kamuzom, mert a lófaszt megy el. Elég végignézni rajta, beletúrni a nedves hajába és már készen vagyok. Annyira meg akarom baszni, hogy már belegörcsöl minden izmom, így hát nem szarakodok különösebben, amikor nagy nehezen letolja magáról azt a szaros nadrágját. Ennél tapadósabb má' nem is lehetne, állítom, de azért ráállok, hogy amikor felemelem a lábát ne rántsa magával az anyagot is. Onnan franc tudja, mikor húzom le a sajátom, csak azt vágom, hogy ujjaim a bőrébe fúródnak. - Már mondtam. Minél inkább menekülsz, annál jobban felizgatsz vele - ami tény, de most túllő a témán a zuhany, a csúszós bőre, meg ahogy a haja a szájára tapad. Szerencséje, hogy időben megkapaszkodik bennem, mert erre már amúgy se figyelnék, ahogy bármiféle figyelmeztetés nélkül tolom belé a farkam. Az ordítása sem érdekel, addigra már nagyban tempózom benne és lehunyt szemekkel tüdőzöm az érzést, amit ad. Torkomon végigfolyik a vízbe kevert festék, meg még talán egy kis vér is, ahogy ismét a számra harapok, de aztán, mintha egy ponton elkezdene balfaszkodni, vagy nem tudom, de majdnem kizökkent.
- Mi van? - A hangom karcos és egészen mély, ahogy a nyakára morgok, aztán beugrik, hogy ja, a szentély, ahol nincs kúrás. Máskor húznám az agyát és lassan csúsznék ki belőle, de most nem fogok. Inkább kirántom a farkam és hagyom, hogy a földre görnyedjen, majd rábukom a szájára, ahogy fölé hajolva folytatom ott, ahol az előbb a türelmi idő leosztása előtt jártam. - Nem érdekel - szorítok rá a merevedésére, ami ékes példája annak, mennyire is akarja abbahagyni vagy sem, aztán olyan keményen kezdem el verni, ahogy járok benne. Ha ettől nem áll le a hadakozással, akkor így járt, de épp eléggé lefoglalom a száját is ahhoz, hogy ne hordjon össze több hülyeséget. Most viszont, legalább nem a gatyájába megy el és a víz is lemossa róla a gecit, én meg világom nem tudva terülök ki mellette, még mindig nyelve a vizet. Hát, ez jó volt.
Színeket látok, meg képeket, és érzem, ahogy beleremeg az ujjam. Ihlet.
- Mmm - sóhajtok fel, majd hunyorogva bámulom a plafont, amiből olyan, mintha az eső esne, ami odakinn már az ablakokat veri. Hát, legalább esélyesen sikerült kissé kijózanodnia, nekem meg jól esne egy cigi, minimum. Sőt, akár kettő is. Már, ha nem vág le egy újabb hisztit, töri be az orrom, esetleg húzza el a belét sértetten, ha sikerül ugye lábra állnia, heh.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Vas. Nov. 20, 2016 12:16 am
 



 

18+
- Pedig megérdemelném. – vigyorgok a képébe, mint valami kisfiú, aki a cukorkáért epekedik, bár a jelen helyzethez a’sszem inkább a nyalóka illene. Úgy csinál, mint aki a faszom semmiért rángat át a fél házon, ami azért valljuk be, nem túl valószínű, kénytelen leszek tehát én elméleteket gyártani.
Az első ötletem az, hogy büdös vagyok, de nem nagyon húzta a száját, meg ezt nem titkolná, sz’al elvetve. Terhes, lol, ez mindenre megoldás. Vaagy… nem tud ágyban kefélni. Ó, már keféltünk ágyban. Lehet már unja az ágyban kefélést… de ezt is kétlem. Elvégre a személy a lényeg azé mégiscsak. Akkor öhmm… ajj faszt kell nekem ennyit gondolkodni.
- Faszé' rángatsz át a fél házon? – teszem egyértelműbbé a kérdést, nyilván azért, mert egyértelműbb választ várok. Nagyszerű, ez így jó lesz, menni fog. Minden oké, nincs itt semmi baj, leszámítva azt, ahogy rám néz, mert attól nagyon beindulok.
- Ja, pont úgy nézel ki, mint akinek nem állna meg egy korsó sör a farkán… - vonogatom a szemöldököm, mert azért mégsem pinák vagyunk, eléggé nyilvánvaló, hogy mikor fekszik a téma, mikor kevésbé. Ez a jelen helyzetre is igaz, úgyhogy nem sokat cécózunk, pláne ő nem, mert már teper is fel a falra, mintha épp a kibaszott húsom akarná nyújtani egy pogácsához, baszki.
- Hű. – hát igen, nem vagyok éppen a topon (semmilyen értelemben), úgyhogy csak ennyit sikerül reagálnom, mielőtt átcsapnék ordítozó gyökérbe, de hát azért nem akkora a farka, hogy meg se érezzem, mikor feldugja a seggembe, aztán úgy tempózik, mintha legalábbis érzéstelenítve lenne a farkam. Menjen már a faszomba… lihegve dőlök előre, kapaszkodom, és ajkaimra harapok, aztán leesik, hogy itt valami kibaszottul nincs rendben. Aztán még az is, hogy mi. Eltart egy darabig, de sikerül elérnem, hogy rám figyeljen, a’sszem, mer kissé belassít, és még a nyakamra is morog, amitől majdnem magam alá megyek, de azért nyelek egy nagyot és visszatartom. Nem itt. Nem most.
- Ez a… kibe…baszott… szent… - akármim, de nem sikerül végig lihegnem, mer ez a köcsög buzeráns kirántja belőlem a farkát, én meg várhatóan ernyedtek esek össze, és a’sszem a kibaszott derekam segítségért kiált. Fú, geci. Nem mintha sokáig hagyna lógva, mert már a számban is jár, én meg belesóhajtva hagyom jóvá (ez még csak belefér), és itt rontom el, mert a következő pillanatban már a farkamat markolgatja.
- Mész te a… - hát a mondat végére már nem jutok el, mert ismét belém ereszkedik, és még a levegő is megáll a torkomban, a hang mondjuk nem, mert már nem bírom visszatartani, zihálva dőlök a csempének, és próbálok nem úgy a kezébe élvezni, mint anno a fülkében, aminek már a gondolatától a hideg ráz, és csak meggyorsítja a folyamatot, holott amúgy is kurvára jólesik. A szájába nyögök, ahogy elélvezek, de a bizonyítékot legalább elmossa a víz, ez a geci meg legördül rólam. Lihegve támaszkodom a falnak, de egyelőre nem sok erőm van elküldeni a faszba, amiért ennyire nem tartja tiszteletben a kibaszott elveimet.
- NEM… BASZUNK… A… FÜRDŐBEN. – nyögöm rekedten, miközben eldőlök, és hagyom, hogy a víz tovább áztassa ernyedt testem. Nem akarok megmozdulni… egy darabig csak a víz csobogását hallom, ami kivételesen inkább megőrjít, minthogy megnyugtatna, míg végül megfordulok, és óvatosan mellé kúszom, hogy aztán a combjára feküdjek. – Mondjuk most már kurvára mindegy.
Ja, akárhányszor belépek ide, ez fog eszembe jutni… innentől nem élek külön életet, lol. Faszom akarja minden nap ezt a köcsögöt látni.
- Ami nem azt jelenti, hogy tolunk még egy menetet. – röhögök fel, és ezúttal már fel is nézek arra az önelégült, ázott pofájára. Hogy én innen fel nem kelek az elkövetkezendő két évben, az hétszentség. Kivéve, ha még egyszer a seggemhez közelít, mert akkor letöröm a kezét, farkát, ami épp közelebb van. Nem tudom, mivel vághatnék vissza, mert neki nincs hasonló helye – leszámítva a halott haverja kéróját, de azér ennyire nem vagyok fasz – és fogalmam sincs, mivel lehet kirángatni abból a végtelen méretű komfortzónájából. Bár, egy ötletem azért van.
- Hé, En. – felveszem vele a szemkontaktust, és várok pár másodpercet, amíg már tényleg rám figyel. – Szeretlek.
Röhögnék, ha kiszaladna.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Vas. Nov. 20, 2016 1:22 am
 



 

Mivel általában mindig én vagyok hullarészeg, így nehezen rakom össze, mit kéne csinálnom azokkal, akik meg mellettem adnak az életnek. Mármint, ha dettó be vagyok baszva, általában kúrás, verekedés, hányásig röhögés vagy densz fight lesz a vége, de így... Mondjuk leszarom, mert van pár módszerem, hogy javítsak a helyzeten - bár ezek közül egyik sem működik a saját seggemen -, szóval abba kapaszkodom, ami van. Esetünkben a pöpec fürdőszoba. A kárálását közben elengedem a fülem mellett, mert részeg faszokkal nem éri meg leállni csevegni az élet kurvanagy dolgai felett. - Na mert szerinted mit csinálok, bazdmeg... - Próbálok beléd lehelni némi józanságot, mielőtt letéped a faszomat - vetem oda egy gunyoros félvigyor képében, de amilyen kanos, val'szeg csak a faszom jut el az agyáig. Két perccel később követi a hideg víz és a stírölésem, de mondjuk erről aztán végképp nem tehetek.
- Ha ennyire képben vagy, akkor hasznossá is tehetnéd a seggedet - röhögök fel sötéten, majd rákenem a csempére, hadd hűtse vele jobban le magát. Frankón segítőkész vagyok, ezé' egy pöcsöm szava nem lehet, bár nem is úgy tűnik, mintha túlságosan panaszkodni támadna kedve. - Hű bizony - bámulom a kulcscsontjában megülő vízcseppeket, ahogy rászorítok a combjára és bármiféle teketóriázás nélkül vágom magam belé. Másféle helyzetben és állapotban nyilván visszavennék az ordítástól, de mivel maga kereste a bajt, hát így járt... Nekem meg semmi kedvem elvenni a tempó éléből, vagy figyelembe venni az éppen aktuális faszságát. Kell egy kis idő, mire egyáltalán azt kiszúrom, hogy akar valamit, aztán egy reszelős morgással hárítom a marhaságot.
- Talán, ha sikerülne kinyögnöd egy összefüggő mondatot még érdekelne is - nem. Határozottan leszarom, mi a nyomora, ezért hiába engedem, hogy a földre csússzon, szinte azonnal fölé kerekedek, hogy alaposan lesmároljam. - Na, és mégis hova? - röhögök, amikor további káromlásba kezd, amit elég hamar a nyögései váltanak és végre nem akarja magába fojtani a szuszt. De hát előre szóltam, hogy itt most bele fog dögleni, akár tetszik, akár nem.
- Ne tartsd vissza - súgom a fülébe, majd ráharapok a cimpájára, mielőtt ismét birtokba venném a száját. Jobban kifejteni mondjuk nem fogom, meg hát nem is kell, ahogy rá két pillanatra elmegy, ezért én is elengedem magam, hogy utánaessek. Aztán csak szívom a levegőt, meg szaporán jár le-föl a mellkasom, ahogy a víz záporozik a testemre. Teljesen chilles, de nyilván elkezd üvölteni, amitől csak egy hervadt sóhajra futja, de bassza meg, hagyjuk már ezt a buziságot. Ott kúrok, ahol kedvem támad hozzá, most mit kell ebből ennyit kihozni? Ráadásul a fürdő a kedvenc helyem.
- Hát most már tényleg kurván mindegy - nevetek, ahogy a kis geci odanyomakodik mellém, holott elvileg pipa rám, ugye. Ja, látom, mennyire. - Kár, pedig még futná párra - túrok a hajába csukott szemmel, hogy megborzoljam, bár a festék szokás szerint még nem kophatott le teljesen róla.
Mondjuk engem különösebben nem érdekel, ő meg végre befogja, így hát szép csendesen kezdünk szarrá ázni a zuhanyrózsa alatt, míg ez a gyökér addig nem basztat, hogy végül nehézkesen belebámulok a képébe. - Mi az? - kérdezek vissza, várva, mivel akarja má' megint elvenni a kedvem, de amit mond, minden más eddigi baromságát felülírja. Egy ideig csak nézem, mert fel sem fogom, mit nyom a pofámba, aztán szépen lassan felszívódik bennem az értelme és előbb cselekszem, semmint végiggondolnám, hogy csak poénkodik a pöcsfej.
Olyan hirtelen ülök fel, hogy esélyesen levágódik rólam, majd lerúgom a gatyám és kirontok a folyosóra, keresve egy kurva papírtáskát. Kell egy ruha, vagy valami alsó, kurvamindegy. Amikor megtalálom úgy kezdem el magamra rángatni, akár egy idegbeteg, de a vizes felső marad, mert az má' nem tűnik fel. Kinn úgyis szakad, szóval leszarom. Csak nincs meg a mobilom.
- Hol van a mobilom? - kúrok félre egy párnát, amit egy másik követ, majd arrébb rúgom a szőnyeget, de semmi. Végül a szobájában lyukadok ki, ahol elkezdem rángatni a takarókat - amik így a földön kötnek ki -, meg nekimegyek a festéknek, ami kiömlik. Durván a hajamba túrok, ahogy elkezdek pánikolni, mert mi a faszomat kezdjek ezzel?! - Ne gyere a közelembe! - kiáltom, ha netán megpróbálná, aztán megint a hajam túrom és bámulom a padlót, meg kenem el rajta a végigpettyezett festéket. Még az ágy alá is benézek és majdnem magammal rántom a belibbenő függönyt, ahogy körözök a félhomályban. - Kurván nem vicces! - Na, nem az, hogy nincs meg a picsa telefon, ami a komplett életem, hanem, hogy ezzel szórakozik. Kibaszottul nem vicces, bazdmeg. Simán pofán verném, és érzem, ahogy kezd túlpörögni az agyam. Nem. Ezzel most gecire mellélőtt.
Majd a faszt szeret ez, de engem biztos, nem! Mindenkinek érdeke, hogy ne baszódjak meg a következő saroknál. Olyan felfokozott dühvel nézek el rá, mintha az előbb nyírta volna ki az anyámat. Bár, talán még az se hatna meg ennyire, basszam meg. - Mire megy ki? Mi kell? Szórakoztatlak, meg jó kefélni, nyilván. Biztos, az a tetkó is frankó lesz, mi?! - kapok az egyik festékért, majd erősen a számra harapok és érzem, ahogy az államig csorog a vérem. - De ezzel ne szórakozz bazdmeg, meg rohadtul nem vicces! - ordítom, és a határán állok, hogy hozzábasszam a festéket a frissen pingált falhoz. Ő meg nyilván nem érti, de miért is értené? Őt már biztos szerették önzetlen, belekenődve ebbe a ragacsos és gusztustalan szarba, neki nyilván, lófaszt nem jelent egy ilyet kihányni, mert semmi jelentősége nincs.
Csakhogy - leszámítva a tetvek kamuzását, meg azt az átlátszó gennyet, amiben ezt a szót kezelik -, eddig háromszor mondták a pofámba. Egyszer, amikor leesett, hogy nem minden szülő kell, hogy szeresse a gyerekét. Aztán akkor is, mielőtt ez zárt le egy olyan vitát, aminek a betonra loccsanó vér lett a vége. Meg legutóbb, amikor emiatt töltöttem a hajnalom felét a kórház várótermében.
- Ne áltassuk magunkat - csúszik ki végül kezemből a festék, és a lábfejemre ömlik az a sötéten kavargó aranyozott-kék árnyalat. - Mindketten tudjuk, hogy erre soha és senki sem lesz képes.

Mert, ha mégis, hát kurvagyorsan megdöglik.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Hétf. Nov. 21, 2016 10:09 pm
 



 

- Nem én tehetek róla, hogy punci vagy. – vihogom képen, de valljuk be, azért elég méretes bizonyítéka van az ellenkezőjéről… lélekben meg eddig is tudtam, hogy egy hisztis pina, de hát a buzeránsok már csak ilyenek. Biztos valami hormontúltengés, vagy ilyenek.
A hideg zuhany enyhén józanító hatású, ami azt követi, az már kevésbé, mert a csigalassúságú sztiptízemet már csak az indulatai követik, én meg a falon vergődve végzem, kicsit későn reagálva le a dolgokat. Az nem kérdés, hogy akarom-e őt, vagy hogy szétkúrjon, hogy bennem legyen, mert kurvára akarom. Elvesztem tőle a fejem, és egy másik kibaszott világban járok, az egész testemet átjárja az élvezet… de vannak elveim. Voltak. Meg akarom tartani őket… azelőtt mintha óvatosabb lett volna, de most nem érzékeli a határokat, az ordításaim pedig nyögésekben fúlnak el, elvörösödöm, ahogy a saját visszhangom, keveredve egyenletes lihegésével betölti az egész elmémet.
- Ja, persze… - dühös akarok lenni, sőt, dühöngeni, mégsem megy, ahogy az sem, hogy megőrizzem a makacsságom. Nem vele szemben… pláne, hogy magasról szarja le, épp mit akarok, meg mit nem. Így kihasználni egy részeg embert…
A legrosszabb az egészben, hogy mintha olvasna a gondolataimban, vagy inkább a testemben, merthogy eléggé ráfeszítettem, amitől az egész csak még fájdalmasabb és szűkebb, és őrjítőbb. Megint a szájába nyögök bele, ahogy ujjaiba élvezek, mielőtt elterülnék a csempén. Ideje lenne szembesülnöm vele, hogy rohadtul élvezem ezt… mert kibaszottul fáj, mozogni is alig tudok, basszam meg, mégsem tudom levakarni a vigyort a pofámról, ami azért vicsorba fordul, mert ez még mindig a kibaszott fürdőszoba. Szóval vegyes érzelmek kavarognak bennem, miközben ez a baromarc rágyújt, és adja itt nekem a menő gyereket.
- Most komolyan? – röhögök fel, bár tulajdonképpen nem tudom, miért lep meg, párszor már tapasztaltam, hogy megvan a maga erőnléte. Ha verekedni nem is tud, a kúrásban azért nagyon ott van. Vitatható, hogy melyikkel megy többre az életben, de azért az utóbbira voksolnék.
Utálom, hogy reflexből simulok bele a hajamba túró kézbe, és hogy olyan vagyok, mint egy játékbaba, akárhányszor szexelünk. És még élvezem is... szóval beugrik, hogy mivel szívathatnám be, amit egyszerre rühellne és élvezne, de elsőre elég nagy failnek érzem, mert csak néz rám bambán. Már épp megszólalnék, hogy sokkot ne kapjon, de a fejem hirtelen erővel baszódik a csempének, ahogy kivágtat a fürdőből, én meg sűrű káromkodásba fogva vánszorgok a falig, és tolom fel magam némileg bizonytalan állásba. Jobbára már kijózanodtam, de azért jól szétkúrta a seggem ez a geci. Hova a tökömbe szaladt? Nem mintha nehéz volna követni a nyomát, még lifeg az ajtóm, és beérve épp tanúja lehetek, ahogy szétcseszi a szobámat. Mondjuk a szerencsétlenkedésétől éktelen röhögés tör rám, ahogy pucéran támaszkodom az ajtófélfában.
- Mi a faszt művelsz? – alapvetően jól felbaszna, ha akármelyik másik köcsögnek lenne akkora pofája, hogy a kérómban randarílozzon, de most kielégítettebb, fáradtabb, és részegebb vagyok annál, nem találok sok kivetnivalót a padlómat borító festékfoltban, vagy a szétszaggatott párnákban.
Abban már annál inkább, ahogy rám förmed, pedig csak tettem egy lépést felé. Felvonom a szemöldököm, mer faszt se értek az egészből. Tényleg egy kibaszott szó miatt tepert végig a fél házon? Én vagyok a beteg, hogy aranyosnak találom, amint tehetetlenül dühöng. Komolyan, az ágy alatt? Önkénytelenül is röhögök, mire persze megint kiakad, de képtelen vagyok ezt komolyan venni. Azért ahogy rám néz, attól elpattan egy-két biztosíték a fejemben, érzem, ahogy pumpálja belém az agressziót, pedig az kurvára nem hiányzik egyikünknek sem.
- Rohadt gyorsan gondold át, hogy mi a faszt beszélsz. – egyelőre még higgadt, de rideg a hangom, de ismerhet annyira, hogy tudja, ez az állapot nem fog sokáig tartani. Nem vagyok egy türelmes fajta, ráadásul kurvára nem értem, hogy mi a fasz baja van. Ki ez, valami tinédzser picsa?
Rühellem ezt az érzést, gyűlölöm, amikor minden fasz bajukat rám kenik, erre ez meg jön az engem sose szeretett senki szöveggel, én meg komolyan úgy érzem, hogy most helyben kibaszom innen a picsába.
- Menj má a faszomba, szart sem tudok rólad, de így fel tudok sorolni 6 embert, aki megdöglene érted, úgyhogy kurva gyorsan szedd össze magad. Aztán keress meg, ha felmostad ezt a kibaszott önsajnálat tengert, mer’ kurvára nem kérek belőle. Pinát növesztettél, vagy mi a faszom van?!
Én sem tudom, miért ordibálok szegény érzelmi nyomorékkal, de kibaszott jól esik, hogy a képébe mondom, amit gondolok, meg így legalább korán tisztázzuk a dolgokat. Én nem fogom a fülem-farkam behúzni, csak mert hüppög kettőt, hogy milyen szar az élete. Hát leszarom. Mindenkié az.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Hétf. Nov. 21, 2016 10:58 pm
 



 

Általában pont elég kómásan ébredek ahhoz, hogy semmit se fogjak fel abból, ami aktuálisan körbevesz. Ezen már csak az altató tud rontani, de azé' az se semmi, ha az ember arra kell, hogy ráncigálják a farkát és beleharapnak a nyakába. Nem újkeletű, de azé' banyek. Ekkor még bőven nem számolok azzal, hogy rányomom a buzi fejét a csempékre és megküldöm hátulról, bár elég kiszámítható a téma, ha má' egyszer a fürdőjébe rángatom be és fullon adja a kretént. Ha nagyon panaszkodna se tuti, hogy le tudnék állni közben, de hát nem is teszi meg, sőt, meglehetősen élvezi a viszonylag gyors menetet. Azé' jobban meg kéne edzenem, hogy több kört is elbírjon, de az már egy következő alkalom lesz. Hiába adja a dühöt meg rágalmaz, pont leszarom a kicsinyes balfaszságát ezzel az egész szentély fosommal, mert ha annyira érdekelné, hát még időben kivédi a farkamat. De így marad a torkomban elhaló nyögése, meg a masszív lihegés, amit meghagy utána.
- Még jó - vonok vállat, ahogy tüdőzöm a nikotint és eregetem a füstöt a plafon felé. - Mert mit gondoltál, ennyivel beérem? - bámulok el rá vigyorogva, vegye a lapot, miszerint a következő körben nem fogja ilyen könnyedén megúszni, de még hagyom élni, hadd kaparja össze a seggét. Azé' a hajába túrok, meg engedem, hadd másszon félig rám és totál belekényelmesednék ebbe a fosba, ha elő nem állna valamivel, ami kisüti bennem ezt a kényszeredett chillt. Eleinte csak bámulom a képét, és hiába tudom az agyam egy távoli szegletében, hogy csak poénkodik, mégis beüt vele a pánik. Olyan gyorsan pattanok fel, hogy szinte végigcsúszom a parkettán, amikor beérek a nappaliba, onnan meg a szobájába rombolok, hogy megtaláljam végre a faszom mobilomat és elhúzzam a belem. Vissza se akarok jönni, ott lüktet a fejemben az ideg, és minden perccel csak tovább spannolom magam, amin az sem segít, hogy betámaszt az ajtóba.
- Kurván nem vicces! - ordítom, mert kezd felbaszni ezzel a nevetőgörcsével, és az a szaros telefon sincs sehol, pedig szétkúrom a párnákat és még az ágy alá is benézek. A végén odáig fajul a dolog, hogy őt teszem meg bűnbaknak és a fejére zúdítok mindent, minden egyes szart, amin képtelen vagyok túllépni. És itt nem érzem, hogy ezzel bármiféle probléma is volna, mert baszódjon meg és kész! - Mert, ha nem, mi lesz? Addig vered a fejem, míg bele nem döglök?! Most úgyse állítana le senki! - köpöm, és tény, szerintem nekem is kezd elmenni a maradék józanságom, pedig egy kortyot sem ittam. Közben az ablak kibaszódik a viharnak hála és rám szitál az eső, de valahol hajtom magam abba a faszom helyzetbe, hogy majd elönti az agyát az agresszió és tényleg nekem esik.
- Keres a faszom! - üvöltöm, aztán rájövök, pontosan azt akarom, hogy szarrá csépeljen, pedig így sem vagyok már túl jó formában, vagy talán, pont hogy ezért... Nem kéne sok, hogy ebből kórház legyen, vagy az sem, aztán Bradnek többet nem kell kihoznia a sittről, a kutyát meg úgyis eteti Ganja. Hát ennyi, bazdmeg. Leírom egy zsákba az életem vásznakkal, beszáradt temperákkal és elbaszott ígéretekkel.
- Ja, mert csak te sajnáltathatod magad, mi?! - nevetek fel karcosan, egészen gunyorosan, noha kezd elmenni az éle, ezért gyorsan kilépek felé, hogy a kezem ökölbe szorítsam és ráverjek a képére, de addig már nem jutok el, ugyanis a talpam megcsúszik a kiömlött festéken és alaposan bevágom a térdem, ahogy rákúródom. Onnan a homlokom megtalálja a parkettát és szorosan lehunyt szemekkel szívom a víz és sötétkék folyadék szagát, miközben tudatosítom, mekkora baromságot is művelek már megint. Direktbe hergelem, hogy megbüntessen, amiért... értük? Ekkora eszement egy faszságot, de tudom, neki simán elborulna hozzá az agya, és nem állna le, nem kérdezne, még csak fel sem fogná, mi történik. Ujjaim görcsösen szorulnak egymáshoz, míg erősen a számra harapok és a vér keveredik az alkarom érő festékkel. Nem nézek fel rá, de miért is tenném, elvégre kurván elbasztam. Már megint. Pedig jó volt vele, a'sszem. Á, nem, lófaszt. Ez biztos. Biztos, hogy jó volt.
- Bocs - morgom, aztán összeszedem magam és felállok, de nem nézek rá. Inkább az egyik ronggyal próbálom feltörölni a festéket, meg visszadobok az ágyára egy párnát, aztán a hajamba túrok, összekenve egy adag csillámos lila szmötyivel, de szerintem fel sem fogom. - Ja, a fal ajándék, meg minden - teszem még hozzá, egy utolsó pillantást vetve a galaxisra, bár még mindig nem vágom, miért gondolom, hogy illik hozzá. Egyszerűen csak szét kellett basznom azt a helyet is, ahol még aludni tudok, bár nem a koponyával, hanem ezzel a bárgyú cirkusszal. Inkább megindulok az ajtó felé és próbálok úgy elsétálni mellette, hogy kurva lazának tűnjek, de közben meg... bőgni lenne kedvem.
Ez az elcseszett évforduló, használhatatlan szemétté veretésem a sikátorban, meg hogy lassan nincs egy kurva hét, amikor fizikálisan ne fájna valami, vagy ne papolna nekem a bátyám arról, hol okádom telibe saját magam. Kezdi betenni a kaput, ezért megdörzsölöm a szemem, direkt, amikor elhúzok mellette, hogy ne lássa az arcom. Na, nem mintha többet látni fogja. Vagy egyáltalán akarná.

Ezen a ponton mindenki lelécel. Vagyis, mindenki hagyja, hogy leléceljek és cső, faszom belém kapcsolat.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 22, 2016 7:21 pm
 



 

Képtelen vagyok nem viszonozni a vigyorát, holott így belegondolva nekem most nagyon nem hiányozna egy következő menet. Még elsírnám a sminkem, lol.
- Le kéne ezt vezetned valami sportban, pöcsfej. – naja, a festegetés nem igényel túl sok mozgást, emellett pedig a szex az egyetlen elfoglaltság, amit rendszeresen űz. Nem mintha az nem lenne megfelelő testmozgás, de azon túl van még egy rakat szarság, amivel lefoglalhatná a seggét.
- Be kéne. Így is szétbasztad a derekam. - szó szerint. Tényleg idedöglöm mindjárt, na nem mintha nem érte volna meg a fájdalmat. Másokkal nem szoktam ám ilyen könnyen elmenni… most se tetszik, kicsit jobban is megdolgozhatna érte, de hát ez van.
Érzem, hogy kezdünk beleposhadni ebbe a kielégült chillbe, amit szinte sose sikerül elérnem nála, most mégis késztetést érzek rá, hogy egy szóval szétbasszam az egészet. Nagyjából arra számítok, hogy kiröhög és elküld a picsába, vagy legalább is megüt, de nem számolok azzal, hogy egy drámakirálynővel van dolgom… na ezért fos, ha az ember művészekkel kezd. Semmit sem képesek a túláradó érzelembombáik nélkül megtenni. Ilyen szempontból a’sszem én nem vagyok zseni.
- Most erre hajtasz, vagy mi a fasz van? - sötéten pillantok rá, mert kezd felbaszni az ordítozós óvódás előadásával. Nem mintha fel akartam volna nőni, de ez már sok az idegzetemnek, mindig is az volt. Önkéntelenül is ökölbe szorulnak ujjaim, de nem fogom hagyni, hogy felbasszon itt, aztán önelégülten vigyorogjon a képembe, mielőtt megdöglik. Én meg az idők végezetéig a sitten rohadok. Csodás kilátások.
- Akkor ne keressél! Ez kurvára nem fog hiányozni! – most már én is ordibálok, elérte, na nem mintha nehéz volna, de a’sszem először vesztem össze vele. Elég röhejes, pláne, hogy egy szál pöcsben küldöm el a faszba, meg pattogok itt neki. A harag meg nem fűt eléggé, úgyhogy konkrétan lefagy a pöcsöm.
Ahogy felhozza a korábbi kifakadásom, érzem, ahogy elönti az agyamat a düh, mer kurvára kihasználja, hogy nyíltan beszéltem a szaromról, csakhogy megnyerjen egy amúgy is kurvára értelmetlen szópárbajt. A faszom kivan vele, úgyhogy komolyan örülök, ahogy meglódul felém, és a’sszem szerencséje van, hogy pofával a padlón végzi, mert ha rajtam múlik, szerintem bele is állítom. Viszont nélkülem is ott marad, aztán pár másodperc múlva kinyög egy bocsánatkérést, már ha jól hallottam.
- He?  - hát nem a valaha volt legjobb reakcióm, de egyre furábban viselkedik, nekem meg nehéz összerakni a képet. Mindenesetre az öklömből azért engedek, és kifejezéstelen arccal nézem, ahogy elsétál mellettem, valamit a falról pofázva. Egy félvigyort azért még megengedek magamnak, mert a kipingált fele kibaszott jól néz ki a szobámnak, a többi viszont egy kibaszott nagy romhalmaz, amit volt szíves egyedül összebaszni. Dicséretre méltó. Meg az is, hogy még csak rám se néz, ahogy kisétál. A pinákat talán elintézte így, de engem rohadtul nem fog. Rémesen szánalmasan fest. Nagyjából a nappali közepén érem utol (fájdalmas erőfeszítések közepette), hátulról karolom át derekát.
- Most aztán kurvára nem fogsz így lelépni. – lelököm a fotelra, aztán levetem magam vele szemben, szenvedős grimaszba torzulnak ajkaim, mert kell egy kis idő a testemnek, hogy regenerálódjon. – Egyetlen rohadt szó, te meg lerombolod a fél lakást? Mi a fasz bajod van? És ne gyere nekem azzal, hogy nem szeret senki, mert most már tényleg szétbaszlak.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 22, 2016 8:18 pm
 



 

- Hajnalban ki szoktam járni futni - vonok vállat, mert hiába rohanom végig a fél partot, akkor sem tudom levezetni azt, ami folyamatosan egy gecinagy energiabombaként bennem kattog. - Plusz szeretek mászni és eljárunk tolni egy kis éjszakai a parkourt, meg hát ott vannak még a zsernyákok... - most komolyan soroljam? Nem tespedek a seggemen, kivéve, ha festek, de az egy kurván más légkör, univerzum. - Ha ennyire zavar, tolhatjuk plátóiban is, csak abba úgy cirka két perc után beleunok - vigyorodom el, elvégre még az ötlet is életidegen. Én, meg a szexmentes kapcsolat, jó vicc.
Azé' elég frankón belelazulunk ebbe a chilles szemétbe és még akár jól is eshetne, ha félúton nem baszná telibe. Akkor még nem ér el az agyamba, hogy a további feszkót már én generálom jól bele a szituba, így hát inkább szétszedem a fél lakását, meg majdhogynem habzó szájjal keresem a gedva mobilom. Ami nyilván gecire nincs meg, me' miért lenne?!
- És, ha erre hajtok, akkor mi a fasz van?! Nem, mintha ettől kevésbé lenne kedved megtenni! - folytatom az ordibálást és érzem, hogy kezd benne is felmenni a pumpa, de hát papíron erre hajtottam, mi? Most még úgyis tiszta homály az agyam, képtelen vagyok némi realitást beleerőszakolni, ezért is tolom tovább fullon a drámát, mint valami elcseszett rinyapina. Mikor az ő ujjai is ökölbe szorulnak kezdem érezni a mellkasomban a feszítést, amit a válasza piszkál fel még jobban és jobban, ezért legszívesebben már rég beleépíteném a fejét a frissen kent festménybe.
- Ja, még örülnél is, te buzi! - Elvégre ki ne tenné?! Meg úgy alapjáraton mit várhatnék tőle. Hiszen ő is csak olyan lesz, akár a többi, én meg még pluszban plántálom benne ezt a felszínes ragaszkodást, amiből sose lesz semmi érdemi, mert előbb baszom szét. Mint, ahogy most is megteszem, persze. Bele se gondolok, miket vágok a fejéhez, de ha elönt az ideg általában leszarom. Még érzékelem, ahogy elpattan benne valami, de beteg hévvel kapok utána, és már ki is lépek, hogy behúzzak neki. A mutatvány a festékfolton bukik, meg a homlokomon, ami a parkettára koppan. Ezt a néma kuss követi, pedig simán fejbe rúghatna, vagy gyomron, ami tetszik. Helyette viszont a hátamra szemel az eső és nedves karom csapkodja a szél, miközben kinyögök egy béna bocsánatkérést.
Hát, valahogy azé' sikerül feltápászkodnom és járnom egy frankó kis kanosszát, basszam meg. Amikor elsétálok mellette nem várok semmit, tudom, hogy részéről gecire ennyi, mert ilyen ribanc egyszerű a képlet. Ami tuti, hogy én nem megyek senki után, ezért tőle se várok mást, így hát nem kicsit döbbenek le azon, ahogy meghallom ütemes lépteit, majd megérzem karjait a derekamon.
- Mit művelsz? - szakad ki belőlem a döbbenet, mert összecsúszik a kép és nem értek semmit. Nem kéne ezt túlbonyolítani. Én szétkúrtam a redva szentélyét - szó szerint -, aztán a szobáját is, majd bedobtam a levegőbe egy szánalmas szakítós csá-t és ennyi az annyi. Amúgy sincs kedvem ránézni, de mintha csak a fejembe látna lök bele a fotelbe, amin hangosan nyekkenek.
- Nem te mondtad, hogy jobb is, ha nem kereslek? Akkor meg? - grimaszolok, majd nehézkesen ugyan, de belebámulok az arcába, elvégre ezt a részt általában le szoktam spórolni. Nagyjából emiatt se tudom, mit kéne tennem, és még csak a mobilom sincs nálam, hogy Bugot megkérdezzem. Arról nem beszélve, hogy kurván nem akarok bőgni, me' az lenne csak végtelenül száni.
- Jó, már mondtam, hogy bocs - már a lakásért, meg a drámáért. Tény, kissé túltoltam a bringát, hát baszki. Szar napjaim vannak, vagy heteim, ez még később pontosításra szorul, most egyelőre leköt a tény, hogy intenzíven bámul és kurván válaszokat akar. - Csak kikészített az évforduló... - vonom meg a vállam, de aztán a számba kell harapnom, mert kurván nem ez érdekli.
- Most mi ez, kihallgatás? Vagy szakításnál ezt tolják? - Hát én most frankón nem vágom, csak annyit, hogy szúr a szemem és tutira veszem, miszerint vörös, meg homályos, ezért durván törlöm le a kézfejemmel. - Nem vicces... - nyögöm ki végül, me' ezek szerint addig úgyse enged el, de hát részben jogos, mert csak meg kéne indokolnom, miért basztam szét a kecóját. Nem ügy... - Nem vagy a fanom, aki agyatlan előáll ezzel a faszsággal, mert járunk - a múlt időt itt valahogy lespórolom, de most pont nem fog érdekelni és különben is furán viselkedik. Tutira így szakítanak mások? - És legutóbb, amikor ezt mondták nekem egy kibaszott tetőn álltam, két méterre a... - most már tényleg a tenyerembe temetem az arcom. Bevillan anyám, meg Filc és Angelica, ezért felhúzom a térdem és tovább rágom a szám, mert nem akarok belemenni. - Lényeg, hogy nem lett szép vége. - Még mindig látom, ahogy esik hátra, én meg nem tudok érte kapni, mert nem kapcsolok időben, nincs ott a reflex, még a ruhája szegélyét sem érem el. Ő meg zuhan és bőg, mert... elbasztam, ahogy ezt is. Végül felnézek rá, és annyira bénán fest ott az asztalon, egy szál pöcsben, lúdbőröző testtel, elvégre még a faszom kötött pulcsijában is képes hatszor a küszöbre fagyni. Ettől elvigyorodom, ami elég bénán jöhet le, aztán lekecmergek a fotelről, de má' nem az ajtó felé nézek, hanem ráhajolok a vállára, majd szorosan átölelem és érzem, ahogy kapar közben a torkom.
- Most le kéne lépnem, te meg megtalálod a mobilom és szétbaszod, aztán legközelebb az utcán sem ismerjük fel egymást. Persze direkt - motyogom az orrom alatt, ahogy kezem a hátán csúszik és beledőlök az ölébe. Aztán lehunyom a szemem, beszívom ezt a vizes-cigis illatot, amit áraszt, és egy pillanatra olyan, mintha az ágyában lennék, a szobájában, az én régi szobámban, Filcnél.

Hát. A'sszem mégis megvan az a szentély, rohadjon meg.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 22, 2016 9:14 pm
 



 

- Futni? – egy horkantással fejezem ki a hitetlenségemet, mert valahogy kurvára nem tudom elképzelni, ahogy egészséges életmódot folytat, vagy bármi olyat tesz, ami ahhoz hasonlítana. Már majdnem elszégyellem magam… majdnem. De hát amennyit én a színpadon meg a ringben pattogok, már sok lenne, ha még ilyesmiket is művelnék. Elmehetnék testépítőnek, már ha változna bármit is az alkatom, ami ugye nem fog. Állítom, hogy ezért buknak rám a pasik.
- Ha a zsernyákok elől futsz, az nem sport. Ha seggbe kúrnak, az már vitatható. – nevetek fel, bár az ő esetében még ezt is inkább fordítva tudnám elképzelni. Végül is, van, aki erre bukik (bár nekem épp egy ember sem ugrik be…).
- A kapcsolatunk alapja a szex. Anélkül lófasz sem. – kaján vigyor csúszik a pofámra, de ismer, tudja, hogy ami a szívemen, az a számon. Én aztán nem félek kimondani, hogy még mindig kibaszottul kúrópajtik vagyunk. Persze könnyedén kideríthetem, vajon még mindig így gondolja-e. Érdekes, mert a reakciójából eléggé ez jön le, nagyjából Jimnek lenne joga így reagálni, ha szerelmet vallanék, basszam meg.
- Ahogy mondod, kisköcsög. EGY KIBASZOTT FELÜDÜLÉS LESZ. – ordítok vissza, elvégre ez az, amit akart, azt várja, hogy pucéran dühöngjek itt, pattogjon a farkam, aztán verjem végre szét a pofáját, mert nincs, aki addig verné, mint én. De abból kurván nem eszik, mer’ ha apám miatt nem rohadok a sitten, akkor miatta már végképp nem.
Már épp mutatnám, merre van a kijárat, de a homloka a padlót találja be, és ahogy vergődik, megint olyan elesettnek tűnik, mint pár perccel ezelőtt, amikor még a redvás mobilja miatt nyafogott. Felsóhajtok, ahogy kiböki a világ legbénább bocsánatkérését, ilyen gáznak még komolyan nem láttam, de a’sszem mindent meg kell élni egyszer. Bár az, hogy így akar lelépni, azért kurvára kiábrándító, én meg kurvára nem fogom hagyni. Reflexszerűen kapok utána, jobb híján mindketten a kanapéra baszódunk.
- Én mit művelek? Te mi a faszt művelsz? – vonom fel a szemöldököm, ahogy lerakom a pöcsöm vele szemben a hideg üveglapra, mert most már rohadtul mindegy, így is szétfagyok a picsába.
- Kussolj. Tudom, mit mondtam. – csak leszarom. A szabad ember kiváltsága, hogy a saját véleménye se érdekli. So deep. Igazából csak gyorsan változik a hangulatom, de ezt ő is pontosan tudja. Talán épp ezért fosik annyira. Azért szórakoztató nézni a tehetetlenségét, akaratlanul is felkanyarodik egy lanyha mosoly ajkaimra. Megszólalnék, de inkább mégse, elhallgatom még egy darabig a szerencsétlenkedését.
- Szakításnál? Ez volt a nagy terv? – nehéz nem röhögni, merthogy nekem ez még mindig nem nagyon világlik kapcsolatnak, de azért próbálok komoly fejet vágni, mintha nem lenne egyértelmű, hogy baromira nem akar elmenni. Most kajak sírni fog?
- Aha. – faszt nem értek belőle, de kezd elég esetlen lenni szegénykém, úgyhogy adok neki némi biztatást, a lényeg, hogy nem én basztam el. Ezek szerint… a végén még kiderül, hogy nem is vagyok lelketlen fasz.
Nem t’om, hogy ez segít-e a lelkén, de végül elmosolyodik, én meg hagyom, hadd használjon plüssmackónak, addig is kevésbé van hideg, mer basszam meg, sejtettem, hogy ettől idefagyok majd, de azt nem, hogy ennyire.
- Ezeket honnan a faszból szeded? – röhögöm képen, olyan, mint egy önbizalom-hiányos tindézser picsa. Komolyan nem vágtam, hogy ilyen oldala is lehet, de a’sszem ezek után nem lesz nehéz zavarba hozni. Elég, ha emlékeztetem erre. Na nem mintha ő ülne itt egy szál pöcsben.
Fintorgok, ahogy lejjebb csúszik, mert kicsit azért még sajog a derekam, és elsőre így majdnem elhiszem, hogy a nagy békülés örömére most nekiáll leszopni, viszont szimplán csak befészkeli magát. Imádnivaló, meg minden, de nem túl kényelmes helyzet, meg ezt aztán ki nem magyarázom, ha most nyit be az ajtón valamelyik kretén tag. Azért pár percet adhatok neki, sóhajtva túrok bele a hajába, és elkapom az állát, hogy magamhoz vonjam egy puha csókra.
- Vágod, hogy hülye vagy? – nevetek ajkaira, aztán összeérintem a homlokunkat, mert épp úgy érzem, hogy ezt most jó lesz. – A lényeg, hogy jobban érdekelsz, mint mások. De ezé’ most ne rendezd át a nappalit is…
Egy kicsit mélyebb csókot lehelek az ajkaira, aztán elkapom a csuklóját, és megindulok a szobám felé, vigyorogva húzom magam után.
- Még amúgy is dolgod van itt… - rosszfiús vigyorral intek fejemmel az ágy felé, sunyi kis csillogással a tekintetemben. – Valakinek fel kell takarítania.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Avataron : Ash Stymest
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 22, 2016 10:19 pm
 



 

A'sszem ő sűrűbben lejár a bokszterembe, ha ideje van rá, ezé' valahol levágós, kettőnk közül kiben buzog túl a sportszellem. Én csak azért futok, mert nem tudok aludni, és le kell vezetnem a feszkót. Ha nem lenne meg az az x kilométer, akkor szerintem cafatjaira robbanna az agyvelőm, vagy szimplán leállna a szívem, ami legalább kellőképp ironikus volna. Hát, talán majd egyszer bepróbálom. Talán. A megjegyzésén azé' elgondolkodom, noha én nem látom ennyire szarnak se a dolgot, de elbaszni a kedvem ugyan nem ezzel fogja, elvégre pont lefosom, amikor rábólintott.
- Te nem tudod, milyen az, ha valaki csak a kúrópartnerem - vetem oda felületesen, bár pont elég komolyan ahhoz, hogy mérlegeljen kicsit.
A helyzet az, hogy gecinagy különbségek vannak itt. Kezdésnek többet nem tenné be a lábát a műtermembe, aztán nem ismerné a crew-t, de még csak egy laza kávéra se ülnék be vele sehova. A beszélgetéseink helyszínekre, meg időpontokra korlátozódnának és nem várnék azzal a második és harmadik körrel úgy öt percet sem. Nincs lábadozás, együtt kajálás, ahogy egy válasz sem a feltett kérdésekre. De mondjuk ekkora redva hiszti se követné, mint ami most.
- Akkor üdülj, bazdmeg! - ordítom vissza, hogy rohadna már meg. Ha ennyire nélkülem akarja tovább baszni a rezet, akkor ki vagyok én, hogy megállítsam benne?! Az előbbi elszólalása után lassan az kérdéses, mi a faszomért ment egyáltalán bele, ha ennyire szenved. Hogy le ne sajnáljam már, bazdmeg. Amúgy meg fingom nincs, hova fajulna ez a buzeráns veszekedés, ha nem baszódom bele a parkettába. Há', nem ma fog kiderülni, ugyanis az ütközésnek hála tisztul ki az agyam, hogy elé nyögjek egy bocsit. Ha egyszer már elbasztam, akkor ez van. Inkább veszem a kötelező formát és belövöm a kijáratot, mert innen már nem sok értelme van tovább húzni a dolgot. Nyilván, ő is az utcán akarna tudni, nem a pecójában, ezért sem tudom helyre tenni, ahogy utánam kap félúton. Miafaszom?
- Elmegyek - vonom fel a szemöldököm, elvégre mi mást művelnék? De aztán a kilincs helyett az ülőgarnitúrát kapom, meg a pucér seggét az üvegasztalon. Ez most így mi?
- Miért, már nem akarsz nélkülem üdülni? - mosolyodom el gunyorosan, mert baszod, ez se tudja ám, mit beszél. Így még normálisan szakítani sem lehet, ha kétpercenként meggondolja magát, mint egy tinipina. Jó, azt mondjuk eddig is levágtam, hogy eléggé hangulatember és társai, de na.
- Miért, mi? - hunyorgok fel rá, elvégre nem értem, miről beszél, amikor ez halál evidens. - Elvileg félkomolyan se veszed, meg ezek után mégis mit akarnál még tőlem, ugye - ha egyszer mindenki lelép. Nincs nagyon kivétel, legalábbis eddig még nem volt, és valahogy kétlem, miszerint ő akarná itt megváltani a világot. Aztán a faszom tudja, nem vagyok jós, basszam meg. Azért levágok egy dióhéjnyi szöveget arról, mi lehet a bajom, de mivel a háromnegyed sztori elveszik, a felét sem érti. Értékelem, hogy nem rója fel, mert frankón elbőgöm magam, így meg csak egy langyi ölelésre futja, de azé' végigsimítok a hátán, bár nekem pölö jól esik, amiért végre ilyen hideg a teste.
- Tapasztalat - lehelem, noha volt már ennél cirkalmasabb is. Inkább jobban az ölébe furakszom, még annak ellenére is, hogy fáj a segge. Most nem érdekel, velem foglalkozzon, ne a kitágított valagával. Esélyesen a fejemben olvas, mert belehúz egy csókba, én meg kérdés nélkül viszonozom, noha, mintha pár perce még menni készültem volna, me' ugye kidobott. - Mhm - hümmögök a szájára, de a kijelentésére lassan nyitom ki a szemem, hogy a fejem kissé hátradöntve nézzek fel rá.
- Ha nem így lenne, nem járnánk - mondom, mert ez egyértelmű. Ja, akkor most már megint, vagy még mindig járunk, nem vágom. Kurvanehéz ez a párkapcsolatosdi. Na, majd rákérdezek a bátyámnál, mert ez nekem innen má' magas. Inkább teszem azt, amihez értek és ujjaim a nyakára csúsztatom, ahogy mélyítem az újabb csókot. Ez legalább jól esik, nem úgy, mint a citálása vissza, a kuplerájba. Egy ideig a terepet szkennelem, aztán lehúzom a felsőmet és a mellkasának nyomom.
- Megfázol - közlöm vele lazán, elvégre azt is rám varrná ez a geci. Na, kitakarítani kurvaélet nem fogok, de az igaz, hogy a festékkel így ember nem bánik, ezé' legalább a vödröket és ecseteket szép rendbe rakom, meg a ronggyal felszedem a kiömlött hányadot, elvégre ezzel, talán még kezdeni is tudnék valamit a jövőben. Max. ráragasztom egy homár rendelt festményére és eladom csillagos áron, holott egy szemét, lolz. Mikor a saját szarjaimmal végzem dőlök vissza az ágyba, majd kitárom karjaim a plafon és fal felé: - Na, hogy tetszik? - célzok a festményre, egy elégedett mosollyal a képemen. Aztán felvinnyog a mobilom, a fejemtől pár centire az egyik párna alatt.
- Ja, csak ezért jöttem vissza - húzom ki, ajkamon alja vigyorral. - Jó volt, meg minden, de hát... csá! - pattanok fel, majd egy határozott elánnal lépek elé, hogy karon ragadjam, majd viszonozzam a vendégszeretetét és rákúrjam az ágyra. Mire kiköt rajta már fölötte is térdelek, hogy kezem a feje mellett süllyesszem a paplanba, aztán lehajolok és lassan csókolok rá a nyakára.
- Nem duglak meg - mondom, mielőtt elkezdene kapálózni itt nekem vagy a semmin beszarna. Kivételesen tényleg nem tervezem, hogy újra megküldjem a hátsóját, bár energia lenne hozzá, meg kedv is - pláne így a balhé után -, de akkor frankón besírna tőle, ami meg nem nagy fun.
Inkább a nyakába harapok, leszívom róla a festéket és az ujjaimmal túrom végig a haját, ami kicsit még vizes. - Na, még mindig akarsz? - súgom a fülébe, majd legördülök mellé az ágyra.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Avataron : Andy Biersack
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 25, 2016 10:19 pm
 



 

- Pedig úgy rémlik, hogy ezzel indítottunk. És még reggelizni is elvittél, aztán leszoptál egy óriáskerék fülkében… - mm, a kellemes emlékek mosolyt csalnak ajkaimra, szinte érzem, ahogy akkor elmentem, pedig úgy még életemben nem szoptak le. Ahh, akarom.
- Nem érzek nagy különbséget. – persze lehet, hogy eleve nem úgy tekintett rám, mint egy átlagos kúró partnerre, annak ellenére, hogy még nem tudta, milyen fasza kis rocksztár vagyok. Nem mintha ettől lógnék ki a tömegből.
Mondjuk nem tart sokáig, míg megérzem, feltételezem másoknak nem szokott ilyen szépen kidolgozott hisztiket letolni, mer ez már lassan kész kabaré.
- AZ LESZ, BASSZAM MEG! – ordítok vissza a képébe, én aztán nem fogom visszafogni magam, különben is, kettőnk közül elméletileg én vagyok a részeg, mégis józanabbnak érzem magam, mint ez a köcsög, aki 2 éves módjára hisztizik az én kérómban. Egy redvás szó miatt. Néha komolyan elgondolkodom, hol baszom el folyton a dolgokat.
Nem mintha nekem kéne lekevernem a pofont, az élet megteszi helyettem, és a’sszem ennyi elég is, hogy lenyugodjon végre, és visszapattogjon a gatyájába. Ha ezt tudom, ezzel kezdtem volna.
- Már a látványomtól? Ez hízelgő, de azért visszatarthatnád. – sütök el egy gyenge poént, de hát nem az én lelkiállapotom zaklatott, én inkább csak kissé zavarodott vagyok, mer én sem értem, mit csinálok. Mást már az első szónál kibasztam volna, egy ilyen odakint folytathatod kijelentéssel, húztam volna egy gatyát, és egy chipsszel az ölemben ülnék a tv előtt. Helyette viszont őt ültetem le, hogy… megbeszéljük a dolgokat. Begolyóztam, vagy mi van?
- Meghatott, ahogy a padlón csúsztál. – nevetek fel halkan, holott tulajdonképp ez az igazság. Volt benne valami aranyos, meg enélkül már félholtra vertem volna eddigre. A szőnyegemen múlt az élete.
- Ja, hát ha olyat akarsz, aki komolyan vesz, keressél apácát, baszki. A zenén kívül semmit sem vettem még komolyan. – max a verekedést, néha, meg a barátságot, mer ilyen szempontból hűséges vagyok, meg a visszáját is elvárom, és nagyjából ennyi. Kapcsolatra nincs semmilyen szabályom, mert hogy még ennyim se volt eddig. Amúgy sem t’om, mit vár, hogy egy hét után mit kéne ezen komolyan vennem. Holnap már házasodni akar, vagy mi a faszom?
Ezt viszont már nem jut alkalmam felróni, mert az egész vita egy langyi lelkizéssel végződik, aztán egy langyi öleléssel, én meg egyiket sem tudom, hova tenni. Fogalmam sincs, miről beszélsz, de hát segíteni úgy se t’ok rajta, a lényeg, hogy nem az én hibám. Csókban végezzük, aztán én pillantok rá értetlenül, most kb. ugyanazt mondtam, mint az előbb, de minden okés? Ki érti a melegeket.
- Aha, ja. – próbálok hihetően bólogatni, hogy túl legyünk rajta, mer már idefagy a valagam, aztán a jeget még az ő farka sem töri át, pedig annak is van azé egy keménysége, höhö. Belesimulok a csókba, aztán magammal húzom, de a felsője váratlanul ér. Megvonom a vállam, és elfogadom azért, de a következő pillanatban amúgy is bevetődnék a feldúlt ágyamba, a jó meleg paplan alá. Az viszont meglep, hogy komolyan elkezd takarítani.
- Poénból mondtam, te gyökér. – röhögök fel, de ha ez a heppje, tőlem csinálja csak. Biztos bűntudata van ennek a nyomoréknak, röhejesen aranyos, vagy inkább aranyosan röhejes.
- Fasza lett. – bólintok, mert, ahogy már pár órája megjegyeztem magamnak, kibaszott jól néz ki a falam, és a hisztit félretéve (meg a szentségsértést), tulajdonképpen jó munkát végzett ma.
Meglepetten pislogok, ahogy mellém lép, aztán nyikkanok egyet, ahogy az ágyra dob, mer bevallom, ezúttal tényleg nem számítottam rá, meg arra sem, hogy két percen belül felém tehénkedik. Azért átfut egy finom rémület az arcomon, mert a derekam már az esést is csúnyán megszenvedi, gondolom, ezért nyugtat meg. Ettől függetlenül nem sikerül, akaratlanul is végignyalok ajkaimon, ami azt illeti, nagyon is kívánom, mély levegőt kell vennem, ahogy a fülembe sugdos. Viszont a seggemre is gondolnom kell, nem vagyok mazo buzeráns.
- Dehogy. – bököm ki, kissé késve, és nem túl meggyőzően, de azért mégiscsak megformálom valahogy. Csak így meg megint hisztizni fog, szóval valami jobb kifogás kéne. – Én izé. Gumi. Ragaszkodom a gumihoz, és mivel az nincs, hát, segg sincs.
Rém meggyőző, mint valami szűz pina, komolyan. Ezzel legalább lehervasztom a kedvét, az is valami. Nem mintha jól hazudnék, meg szerintem amúgy is kitalálja, hogy vagy ezer gumi van szétdobálva az egész házban. Faszom.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 26, 2016 3:25 pm
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jamie D. Woodward
avatar
Inaktív

Avataron : Jensen Ackles
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Nov. 29, 2016 2:00 am
 



 



Jamie & Cornelia
Az egyetlen útja, hogy barátot szerezzünk, ha mi magunk azzá leszünk.


- Dr. Woodward, lesz nemsokára egy tüdő-szegmentrezekcióm, nincs kedve csatlakozni? - kérdezi a folyosón az egyik gyereksebészem, akivel együtt dolgozom, miközben megállok a nővérállomásnál. Kedves nő. Bírom, ahogy bánik a gyerekekkel, és szakmailag is a helyén van. Sok jó orvos dolgozik a kórházban, igaz, nem vagyunk elegen, még kettő sebész elférne, de így is megvagyunk. Én a huszonnégy órás ügyeletem után elvégeztem egy rakás unalmas papírmunkát, és most egy kicsit elengedem a csemetéimet és a kórházat.
- Köszönöm, doktornő, de most vissza kell, hogy utasítsam az ajánlatát - pillantok rá, és halvány mosolyt küldök felé - már elígérkeztem valahová. De talán legközelebb.
- Szaván fogom. Amúgy tudta, hogy amióta engedte műteni azt a gyakornokot, azóta szinte mindegyik a gyerekosztályra akar jönni? Jó kis marketing volt, elismerésem.
Aláírok még két papírt a nővérpultnál, és elvigyorodok.
- Nem marketing volt, de ez nekünk csak jó, nem igaz?
Bólint. Tényleg nem így terveztem, de el kell ismernem, valóban jól sült el a dolog. Kegyetlen vagyok, Ausztráliában csak úgy hívtak, hogy A Kivégző. De mindennek meg van az oka, és tudok én jófej meg kedves is lenni, bár ez utóbbi elég ritka. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon is tudok inspirálni, motiválni embereket.
- Jó pihenést, főorvos úr! - mondja, és elsiet a műtők felé. Sóhajtok, majd utasításokkal látom el a nővéreket, még egyszer csekkolom az intenzíves pácienseink eredményeit, és immár teljes nyugalomban tudom elhagyni a részlegemet. Néha nekünk is kell, hogy eltávolodjunk, kicsit kilépjünk a komfort zónánkból. A lépcsőn lefelé menet kis izgatottság lesz úrrá rajtam. Már nagyon régen nem hívott senki sehová. Csak a kórházban voltam, vagy a kórházban. Johnt nem akartam sehová hívni, mert tudom, hogy amennyi időt csak lehet, a családjával akar tölteni, Maya meg...hát ő csak maradt Maya. Itt nincsenek barátaim, és beismerem, eléggé sündisznóra vettem a figurát. Ráadásul sokan a kórházban rám neheztelnek, amiért az elődömet kirúgták miattam (és persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy gyógyszereket árult illegálisan egy külvárosi raktárban, dehogy) és a hirtelen magához tért alteregóm drukkerei sem épp azért örvendenek, hogy elhappoltam előle a széket. De itt vagyok, és ha nem is szeretnek, együtt kell dolgoznunk. Viszont ennek akkor is megvan az a hátránya, hogy szinte senki nincs, akivel programot csinálhatnék. Épp ezért...vagy hasonló okból örültem, mikor Cinde...khm...Dr. Cornelia Jones megkért, hogy menjek el vele tortakóstolásra, már ha azt lehet meghívásnak nevezni. Maga a szituáció véletlenül jött össze, de nem is bánom, hogy így alakult.

Véletlenül hallottam meg, ahogy elhaladtam a rezidensi öltöző előtt hogy sír odabent, miután a csoporttársai kimasíroztak az öltözőből. Mikor egyedül maradt, megkérdeztem:
-Dr. Jones, minden rendben?
De csak szipogva válaszolt.
- Igen, Dr. Woodward, semmi bajom.
Én meg csak álltam az ajtó előtt, és nem tudtam, hogy ez most tényleg igaz, vagy csak lerázni akar. Így megint bekopogtam.
- Ne haragudjon, de nem nagyon értem a szarkazmust mostanában. Ha valóban semmi baj, esetleg csak a boldogságtól pityereg és inkább magára maradna, kérem kopogna kettőt? Vagy csak dobjon ki valamit az ajtón...
Nem tagadtam meg önmagam, ismét. Az egyik legjobb orvos vagyok a kórházban, de ebben az esetben csak forogtam az ajtó előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy most akkor zavarom, vagy szüksége lenne pár jó szóra. Nem tudom azt sem, miért érdekelt, de már belemászott a fejembe, és nem akaródzott onnan kimászni. Így mikor nem jött válasz, ismét beszóltam.
- Rendben, én úgy hallom, hogy a hangulata meglehetősen...izé...hát...na, ne sírjon már ennyire, én ezt...Na! Hallja? Hát ma megtanítottam magukat tovafutó öltéseket csinálni, nem? Akkor meg...na jó, Dr. Jones, akkor én most...úgy hallom, mintha pánikrohama lenne. Remélem fel van öltözve, mert most én bemegyek, és szeretném ha tudná, hogy mindezt nem mint férfi teszem, hanem mint felettese, mint orvos...
- Jöjjön már be az Isten szerelmére, mielőtt még megőrjít! - kiáltott ki a hüppögő Jones, én pedig mint akit áramütés ért, beugrottam a helyiségbe. Összegörnyedve ült a padlón, mellette halomnyi papírzsepi, szemei vörösek voltak a könnyektől. Na, és ez az, amit én képtelen vagyok elviselni. A halálom, mikor egy nő sír, sosem tudtam jól kezelni. Ezért kedvelem Nadiát, mert ő sokat mosolyog, akkor is, ha igazából bántja valami. Őt kedvelem. És mindig csinál nekem házi zselét, ami sokkal finomabb, mint a kórházi. Ezért külön pluszpont jár neki. Zavartan nyújtottam neki zsepit a zsebemből.
- Na, elárulja mi a baj, vagy itt kell állnom, míg megőszül a szakállam?
Cornelia sóhajtott egyet majd belekezdett.
- Tudja, amióta műthettem, csak arra vágyok, hogy sebész lehessek, és most már tudom, hogy ez az amit szeretnék elérni, nekem csak ez maradt, de jött ez a...baleset, vagy mi...
- Baleset? - kérdeztem, mire rám nézett, én meg azt hittem, maga a Sátán néz rám, a szemei villámokat szórtak. Megijedtem, főleg, mikor rám rivallt, egy oktávval magasabb hangon.
- Ne vágjon a szavamba! Mégis minek nevezné, ha a gyakornoki vizsga előtt kiderülne, hogy terhes? Ha? Mert én az vagyok, úgyhogy hagyja, hogy végigmondjam, vagy menjen innen és hagyjon nyugodtan depresszióba esni!
Összehúztam magam, és leültem vele szemben a földre. Egy kismamát sosem szabad felbosszantani, az végzetes hiba lehet.
- Bocsánat.
Megnyugodott. Én meg életben maradtam.
- Na, szóval, kiderült, hogy terhes vagyok, és senki nem akar velem eljönni tortakóstolásra, pedig vagy száz tortát végig kell ennem, de terhesen van fogalma róla milyen nehéz? Így is rettentően nehéz magamban tartani a kaját, ház, ha még tömnek vele...ráadásul tortával...és úgy volt, hogy nem kell egyedül mennem, de a barátnőm nem ér rá, a vőlegényemet nem akarom elvinni, mert megőrjít, és van ez a...
- Én elmegyek.
Döbbenten nézett rám. Mintha nagyjából azt mondtam volna, hogy én fogom az oltárhoz vezetni. Vagy én fogom elvenni. Farkasszemet néztünk.
- Maga? Eljönne velem?
Bólintottam.
- Ha most azt gondolja, hogy érdekel, hogy terhes, vagy hogy megszántam, mert szegény, magányos kicsi léleknek nincsen barátja, téved. Torta. Torták. Lehet enni. Engem ezzel meg is vett, a mondat többi részét nem is hallottam. Szóval, ha akarja, én szívesen elkísérem, és ígérem, a létező összes édességet képes vagyok végigenni hányás nélkül. Szóval, mikor indulunk?

Így alakult, hogy Dr. Jones és én megbeszéltük, hogy én általa tudom majd végre értelmesebben eltölteni a szabadidőmet, és neki sem kell minden harmadik harapás után elhánynia magát. Úgyhogy most megyek, és meg fogom várni a kórház előtt, ahogy megbeszéltük. Ez volt a legésszerűbb, és innen könnyedén eljutunk a helyszínig. Természetesen felajánlottam neki, hogy ha van még elintézendő dolga, szívesen elfurikázom, én egész nap ráérek. Mert valóban így van. És így is gondolom. Szívügyeim a kismamák, és bár azóta nem esett szó a terhességéről, azért az is bennem van, hogy megnyugtassam, semmi akadálya annak, hogy így is a programban maradhasson. Ha szorgalmas, és teljesíteni tudja a megfelelő részeket, akkor az a néhány hét szinte semmiség lesz, amit otthon tölthet a kisbabájával. Sok rezidens és gyakornok lesz terhes, és van, amelyik mégis levizsgázik. Ráadásul be kell valljam, Victoria halála óta rettenetesen empatikus vagyok a pocaklakókkal és az anyukájukkal, nem véletlenül lettem idővel magzati sebész is. Így sok kérdéssel a fejemben, de totál üres hassal és nagyon lelkesen állok meg a kórház előtt. Kinézetem teljesen egyszerű, sőt, mondhatni vagány. Elmúltam harminc már rég, mégis jól állnak nekem ezek a cuccok. Legalábbis a tükörképemet mindig ezzel biztatom. A nap süt, de csípős az idő. Így van ez, lassan közeledik a december. A bevásárlóközpontokban már karácsonyi hangulat uralkodik. Nem akarok a karácsonyra gondolni, mert az baromira nem lesz vidám számomra. Tényleg el kéne gondolkoznom azon, amit John javasolt? Hogy menjek pszichiáterhez? Nem tudom. Néha úgy érzem, senki nincs, aki megértene. Nagy teher van rajtam, a kollégáim nagy része utálja a pofám, és hiába minden elismerés, ha közben nincs senki, aki egy jó szót szólna hozzád. Az igazság az, hogy hiányoznak a barátaim. Hiányzik a régi életem. Hiányzik Sydney, és a régi házam. Hiányoznak az ottani kollégák. Nathan, és Shane, meg Jo. Legjobban persze Maya hiányzik, ezt én is tudom, de jelenleg még képtelen vagyok számára megbocsájtani, így nem tudok mit kezdeni vele. Hiányzik Olivia is. És bár nagyon fáj, de mióta Seattlebe jöttem, sokkal többet jut eszembe Victoria is, és a meg nem született kisfiam. Ezért szeretek annyira Lucyval lenni. Ő kicsit pótolja az elveszítettet, akit nem tudok kitörölni soha a szívemből. A temetőig még nem mentem el, hogy meglátogassam őket. Még nem tudtam rávenni magam. De talán majd holnap már menni fog.
Odakint állva a leheletem fehéren száll az ég felé, és épp az órámra pillantok, mikor meglátom a közeledő Dr. Jonest. Rámosolygok, és a karom nyújtom felé.
- Dr. Jones, akkor indulhatunk? - kérdezem lelkesen, majd észreveszem, hogy többen is döbbenten néznek ránk az üvegen keresztül, így közelebb hajolok hozzá - Remélem nem bánja, ha most egy ideig hírbe hozzák majd velem. Sajnos így jár az ember, ha facér és pasi, meg főnök is. De majd igyekszem elsimítani a félreértéseket. - mondom halkan, majd ha jön velem, a kocsim felé irányítom, és odaérve kinyitom neki az ajtót, majd be is csukom utána, és csak utána szállok be a Range Roverbe.
- Na, akkor lássuk azokat a tortákat. - tapsolok egyet, majd indítom a kocsit, de aztán eszembe jut valami, így felé fordulok. - Dr. Jones, remélem nem bánja, de szeretnék tisztázni valamit. Az, hogy a kórházon kívül találkozunk, semmiféle előnnyel vagy hátránnyal nem jár az ön számára. Képes vagyok elkülöníteni a magánéletemet a kórházétól, szóval...most ne úgy tekintsen rám, mint a felettesére, hanem...mondjuk mint egy barátra. Vagy...vagy olyasvalakire, akit elhívott tortát kóstolni. Itt nem vagyok a felettese, csak egy felnőtt férfi, aki történetesen odavan a tortákért, és néhány színes, habos, marcipános, és túldíszített édességgel le lehet venni a lábáról. Bűnös vagyok, vállalom. De a lényeg, hogy én sem kezelem önt úgy, mint egy rezidensemet, hanem...csak mint...mindegy, remélem érti mire akarok kilyukadni.
Belezavarodok abba, mit is akarok mondani, így bánatomra a tekintélyemnek azt hiszem itt lőttek is. Elpirulva gyorsan a vezetésre kezdek koncentrálni, és kihajtok a parkolóból. Igen, a kórház falain belül mindig tudom mit kell mondani. Ha oktatnom kell, zseni vagyok, ha műtenem kell, egyenesen Isten Igéje mutatkozik meg a kezeim által, de ha emberekről van szó, beijedek. Ez van. Maya és Olivia eléggé hazavágtak, nincs ezen mit tagadni, és az sem igazán tesz jót nekem, hogy visszatértem oda, ahonnan elindultam. A városba, amely legnagyobb tragédiámnak adott otthont. Szorosan fogva a kormányt hajtok ki az utcába.
- Hová is kell mennünk erre a kóstolásra? - kérdezem torkomat megköszörülve. Hát, remélem nem beszéltem baromságokat össze neki. Abban az utóbbi időben nagyon jeleskedek.  

✗ Szószám: 1711 ✗ Dal: Trouble is a friend of mine ✗ Egyéb:  



A hozzászólást Jamie D. Woodward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 08, 2017 2:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
 



 

Vissza az elejére Go down
Regent Cukrászda & Kávézó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: