KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Magánhangár és kifutó

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 6:16 pm
 



 

Magánhangár és kifutó Tumblr_othlr7Q6nU1svzm7do2_500
Magánrepülőknek fenntartott fel- és leszállóhely, hangár a város határán kívül, a nemzetközi repülőtérrel átellenes agglomerációs oldalon.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Ápr. 23, 2016 6:30 pm
 



 



Joel
& Ralf


Az öcsém magánrepülővel akar elhúzni valamerre, én olcsón eljuttatom őt bárhová. Szinte ingyen.
Nem kérek sokat egy ilyen út során egyik testvéremtől sem, tényleg, jóformán semmit. Ingyen út. Örülök ha látom mindet. Most is ilyesmi van készülőben.
Épp a takaros Short 330 mellett állok. Már kitoltak minket a levegőre, a többi a felszálláson múlik.
Várakozom az öcsém érkezésére, elvileg idáig kocsival érkezik majd, aztán kitudja mit dob a gép. A repülőtérről indulunk, hiszen repülővel szállunk fel, csak amaz másik oldaláról a magángépekhez tartozó felszálló pályánál.
A hajamba turkálok, csak tudnám minek, amikor még fél centis sincs. Rohadt megszokás.
A torony ismét bejelentkezik.
Egészen másként viselkedek pilótaként. Nem sokára már sorra is kerülünk, már a szárnyakról leszedték a takaróponyvát… már csak Joel hiányzik… lám.
Nem késett, csak emlegetni kellett. Még gyakorló repülésnél is bevállalok csomagfuvart, postát is. Sokat fektettem a reptérbe, a felújításba és az átalakítások azóta elég szépen térülnek meg. Mintha érdekelne. Ha csak egy percet késik, a gép nélküle száll fel. Sosem szoktam várni senkire és semmire, ha megvan az indulási engedély, és sosem hagyom, hogy bárki magától függővé tegyen bármit, amit tenni akarok.
Megvárom míg közel ér, aztán ellököm magam a géptől és én is közeledek felé. - Üdv. - tárom ölelésre praclijaimat, jó szorosan ölelem, eleresztem egy váltapi lapi és testvéries pusszantásban részesítem öcsémet. - Mi a helyzet? -  érdeklődök végig pillantva rajta, múlthét óta semmit sem változott. Sebaj. - Csüccs be. - intek a fejemmel az ajtó felé, én megkerülöm és a vezető ülésbe huppanok be.
Lassú munka, de ez van. Ez jár.
Megvárom, amig elhelyezkedik majd felé fordulok hasznos információkat átadva neki. - Na sassolj csak ide tündérkém. - vigyorgok, majd megköszörülöm a torkom. - Két dolog. Csak akkor és ahhoz nyúlsz, amit én mondok. És azt teszed, amit én mondok. Mert ha e miatt lepotty az égből, még a nyakad is kitekerem hozzá… - szavaim sokkal komolyabban csendülnek ajkaimból, mint amit megszoktak tőlem, nem bohóckodom el az utasításokat. Nagyon fontos, hogy észben tartsa őket.
Érzékeny a gép, ennyi.
- Nem szeretnék "BammPuffYankReccsNyekk"-be átmenni… Ha érted… - az sokkal inkább egy őrült hullámvasúthoz fog hasonlítani, amelyen az ember nem csak szórakozásból sikít. Na jó, félre is dobom a negatív hullámokat. "Rouxék menni KaBabumm!" No no de nem mi Rouxok!
- Az indítás és felszállás az én dolgom, te figyelsz. Tedd fel. – mutatok mellé, ahol az ő kommunikációs cucca van. - Ez tartja a kapcsolatot a toronnyal és a fekete dobozzal.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzer. Ápr. 27, 2016 12:39 pm
 



 

Kuba és Varsó után azt kell mondjam, az életem merőben fenekestül felfordult, és jelen pillanatban halvány lepkefingnyi fogalmam sincs arról, mit és hogyan kellene eztán tennem, szóval azt hiszem, kénytelen vagyok afféle testvéri közvélemény kutatást tartani. Miután kellőképpen kiröhögték magukat, talán hozzám vágnak valami használhatót is. Egyelőre fogalmam sincs róla, hogy mennyi esélyem van egyáltalán ilyesmire, de bízom benne, hogy azért akad majd értékelhető ötletük, mert most tényleg szükségem lenne némi segítségre… Nem is Chloe miatt, róla nem fogok beszélni, de a kisördög és a kisangyal okán azért már bőven van minek fájni fej tekintetében.
Én is meglapogatom úgy istenesen a bátyám vállát, család tekintetében mindig nagyon szerencsés voltam, mindig ott voltak nekem, és fordítva is, kivétel nélkül minden testvéremért rajongok a magam ki nem fejezett stílusában, de nyilván tudják. A családnál fontosabb számomra nincs, és gondolkodás nélkül ugranék a tűzbe bármelyikükért.
- Helyzet az van, elég bajos, de majd elmesélem, ha fenn vagyunk, és nem fenyeget a lezuhanás esélye. Életbiztosítást azért kötöttem. – ugratom, mert eszemben sincs firtatni, hogy nagyon is jól érti a dolgát, inkább a velem történtek súlyosságára igyekszem utalni. Érzésem szerint fogni fogja az adást. Be is ülök a gépbe, és ha van valami, amit be kell csatolnom, megteszem, nem is repültem még vele, rég volt ilyen hülye ötletem egyébként is. Mármint, hogy ilyen formán közöljek bárkivel egy elég húzós dolgot. Aztán ki tudja, lehet csak vállat von, és közli, hogy most aztán rábasztam… Mindenesetre, csak nem kap nekem sokkot az abszurd élethelyzet miatt, amibe keverednem sikerült.
- Értetem főnök, de relaxálj, eszembe sem jutott nyúlkálni bármihez is. - Ha valamihez kell, hát megteszem majd, de azért alapjaiban nem rajongok azért az elképzelésért, hogy bármit fogdossak egy repülőn. Mondjuk két formás combon kívül.
- Figyelek, akár egy kisangyal. – Felröhögök, nagyon is szórakoztat egy a pattogós, parancsolgatós stílusa, mindenesetre teszem, amit ideugat, és felpakolom magamra a kommunikációs izét. Aztán addig tényleg kussolok, míg fel nem érünk, mert a végén még neki hajt a toronynak röhögő görcsében. Na biztos, hogy valami ilyesmi aztán senkinek sem hiányzik. Úgyhogy egyelőre hagyom, hagy végezze a dolgát, egyébként, még arra is kíváncsi lennék, hogy vajon ő tudja-e már, hogy Angie megint teherbe esett, Tristantől… bár, szerintem ha tudná, minimum sík ideg lenne, szóval élek a gyanúval, hogy még nem. Na akkor aztán nem lennék szívesen a húgunk helyében.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Ápr. 30, 2016 10:51 pm
 



 

Nála is események pedzegetik a tűréshatárát. Valahogy sejtettem, sose volt a jó fiúk közé tartozó. Értjük mi. Nem úgy rossz ő, hogy mindenkibe beleköt, hanem másképp rossz. - Helyes. - szólalok meg az életbiztosítás kapcsán, hátha eltántorítom céljától, de tudom, ez lehetetlen. Bízik bennem annyira, hogy feljöjjön velem.
Bár ha jobban belegondolok, akkor elég elvetemült lehet ahhoz, hogy a magánéletében minden szar rázúduljon, és maga alá temesse, ahonnét már nem tud kikecmeregni.
Szopacs tesó! De itt a kezem, nem disznóláb. Relaxálok én, nyugiban van lelkem s’ testem egyaránt. Bár utóbbi szívás lenne, zuhannánk egyből… Öröm hír lenne-e, vagy ellenkezőleg? Én 100 évig még ontani akarom magamból a hülyeséget kérem szépen.
- Angyalt ne mondj Csöpike. Nem kerülsz fel, de le se, ami azt illeti. - húzom a szám, de nem, dehogy akarom, hogy megmurdeljen az én hibámból a töki.
Más hogy sem, de ez azért hatalmas csapás lenne…. nem hagynám. - Na meséld el szépen az életed történetét. – vetek rá egy sunyi pillantást jó hosszan, szám szegletében megbújik egy mosoly.
- Ne légy ennyire feszült, lazulj már el! - vonom fel szemöldököm, majd előre meredek. - Van ejtőernyő is, ha kiakarod próbálni. Ugrottál már? - érdeklődöm, majd a toronytól kapok némi utasítást, irányt, koordinátát.
Jól érthetően és artikuláltan beszélek vissza, komoly hangejtést adva le, majd kikapcsol és figyelmem ismét az öcsémé.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Május 07, 2016 1:11 am
 



 

- Na, hát fel semmiképp sem, még a drága kaporszakállúnak félteni kéne az angyalkáit odafenn. Csak anya meg ne tudja. – Rég elkárhoztam már, annyi bizonyos, de ezt nem is ragoznám, tudja ő jól, milyen vagyok, én pedig azt, hogy ő milyen, s ez így van jól. Igazából nem gondolom ám, hogy valóban szükséges volna az az életbiztosítás, de meglehet, tévedésben élek, nem baj, a remény hal meg utoljára.
- Előbb szálljunk fel, nem venném a lelkemre, ha nekimennél az irányító toronynak, az meg gáz lenne. – Szerintem azon kívül, hogy közli, rábasztam, és istenesen kiröhög, más nem fog történni, de ez is épp elég lenne arra, hogy rossz felé irányítsa a szárnyas szörnyeteget. Szeretek én repülni, és most sincs bajom ezzel, csak a téma nem könnyed. Egyébként sem lehet minden rózsaszín, igaz?
- Könnyű mondani, de sejtheted, hogyha én feszült vagyok, ott valami nagy gáz van. – Csóválom meg a fejemet, nem szívesen vallom be, hogy olyan esett meg velem, amivel abszolúte nem tudok mit kezdeni, és abban sem vagyok biztos, hogy valaha képes leszek rá.
- Ugrottam már, de most nem akarok, szóval ne fáradj vele. - Nem mintha ilyenkor felállhatna, én meg egyedül magamra nem veszem az ernyőt, és ugrom is ki. Még a végén rosszul csatolom be, aztán megnézhetném magam. Azért az életem még fontos a számomra, nem kockáztatnám fölöslegesen.
Amikor azonban már felszállunk, és biztonságosabbnak ítélem a bomba ledobását, már nem finomkodom, elvégre pontosan azért jöttem, hogy erről pofázzak.
- Kiderült, hogy van két 15 éves lányom. – Közlöm tényszerűen, másként egyelőre nem megy sajnos.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyHétf. Május 09, 2016 9:46 am
 



 

Érdekel a családom napjai vagy hetei, főleg ha hetekig nem tudok róluk semmit, mert mindegyikünk melózik. Van telefon, meg net, de ha reggel hívom és éjszakás volt, akkor le vagyok teremtve, ha éjjel hívom és pont dolgozik…. nem folytatom, ugyanaz a mese, mint az előző.  Ezért vannak a szervezett találkák, hogy a fiúk és a hugi összeül és társalog egy jót. Vagy összeülünk egyiküknél és ott rodeózunk. Az öcsém feszült, van valami körülötte, amit csak nekem szándékozik jelenleg elmondani. Ez a legidősebb testvérek bitófája. Joel legalább nekem mondja el előbb a dolgokat, Angie pedig pont utólag számol be nekem mindenről… ez már csak ilyen. Meghallgatom én őket szívesen bárhol bármikor, tényleg. De ha arról a baromról (Tristan) kellene egész nap hallgatnom… elküldenék mindenkit a picsába. Ejtőernyő van, ha fél a repülés adta gyönyörtől, de visszautasítja. Na majd legközelebb. A repülőt elhelyeztem rendesen, a torony értesítve lett minden koordinátáról, hány utasom van és mit szállítok. Joel végre kiböki, ami nyomja belülről.
Felhúzott szemöldökkel pislantok rá. Tényleg meglepődtem nah. Ez nem olyan dolog, hogy oké, menjünk tovább és lapozzunk. - Tizenöt? Hol voltak eddig töki? – pillantok vissza az „útra”, de mivel nyílegyenesen haladunk és semmi nincs előttünk, így újra Joelre fókuszálok.
- De most tényleg? Nem szívatsz? – az ilyen dolgokkal nem szoktuk szívatni a másikat, egy gyerek nagy felelősség, hát még kettő, ezt mindegyikőnk kurva jól tudja, rendes nevelést kaptunk. - És? Nem tudod őket hova tenni az életedben, mi? – vakarom meg a tarkóm, hisz mind érdekesek vagyunk, ez meg hab a tortán, vagy cseresznye. De az utóbbi.
De kettő tizenöt évest mondott, akkor ikrek lesznek a... - Lányok... Baszki, sok gond lesz velük. Vagy már ,most problémásak, mi? - érdeklődök, mert érdekel a dolog, hogy miként vélekedik erről, ha kell tanács, akkor adok szívesen, még úgy is, hogy nincs gyerekem.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyHétf. Május 09, 2016 12:32 pm
 



 

- Nos, leginkább Varsóba, jó messze. Az anyjukkal. Én meg nem is tudtam róluk, gondolhatod… – Azért az egy dolog, hogy egyszer részegen elfeledkeztem a védekezésről, de azért az már másik, hogy egy alkalomból is született egy ikerpár. Meglehetősen megvisel a gondolat még mindig, hogy apa vagyok, mert a vizsgálat bizony kimutatta. Az meg még utólag is mélységesen felháborít, hogy az anyjuk nem közölte.
- Nem, nem szívatlak. Tényleg van két lányom. Most halt meg az édesanyjuk, úgy kerültem képbe. Képzelheted, mennyire meglepődtem. Meg ők is. - Amellett, hogy nyilván nem tartanak az apjuknak, amin mondjuk nem is csodálkozom, de sajnos semmiben nem könnyíti meg a helyzetemet a dolog.
- Hova tegyem? Szinte állandóan dolgozom, ha nem, akkor alszom. Semmi időm sincs két kamaszlányra. Örvendeni fognak a kórházban, mikor közlöm, hogy a minimum szintre csökkenteném a benn tartózkodásomat és nem vállalok plusz ügyeletet. De az idő még csak egy dolog. Mit kéne kezdenem velük? Egyáltalán nem értek a gyerekekhez, hát még két kamaszhoz. - Dörzsölöm meg gondterhelten a halántékomat. Néma köszi bratyó, hogy nem röhögtél képen, mert az valószínűleg rosszabbul esett volna, mint ahogy első körben gondoltam.
- Hát… az egyik egy levegőt sem bír szívni velem, a másik nyugisabb, tök jó arc, vele eldumálgatok, és olyankor úgy érzem, nem reménytelen az egész, de amikor meglátom a bajosabb csajt, esküszöm az életkedvem is elmegy. Szerintem úgy még embert nem utáltak, mint ahogy ő teszi, és nem dramatizálom túl. – Szögezem le, mert olyat nem szoktam csinálni, egyszerűen valóban úgy érzem, hogy Lydiával kapcsolatban teljesen mindegy, mit csinálok, az jó nem lehet. Hála a magasságosnak, hogy nem mindkettő ilyen, mert akkor aztán mehetnék is világgá rögtön, olyan reménytelen lenne a helyzet. Így néha látom a fényt az alagút végén, de összességében nagyon be vagyok tojva az egész helyzettől.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Május 14, 2016 11:02 am
 



 

- Varsóban? Baszki… - törnek elő franciául a szavak, ez mekkora már? Ilyenről se sűrűn lehet hallani. Felcsinálta a csajt, az meg elköltözött a világ másik végére, nem teljesen, de hasonló az érzés. Aztán lett 2 gyerek és most 15 évvel később bekopogtatnak a tökihöz. Basszus, nem szeretnék az öcsém helyében lenni. De segítek, ahogy tudok, hiszen az összetartás a mi családunkban a legismerősebb. A legerősebb.
- Részvétem. - bököm azért ki, mert volt közük egymáshoz a csajjal, meg a lurkók miatt is ugyebár. Még kettő unokahúgi, hát ez annyira remek érzés. Rose-t is imádom, sőt! Rettenetesen imádom a kis csajt. Mondjuk a másik kettő szerintem a pokolra kívánna, de akkor is. Jó érzés, hogy gyarapodott a család észrevétlenül.
- Hát figyelj, annak azért örülhetsz, hogy nem pelenkások szakadtak a nyakadba… - kacsintok öcsémre, de tök komoly vagyok. - Ők legalább feltalálják majd magukat. Gondolom, tizenöt évesen nem várják el, hogy az asztalon kaja legyen, meg ilyenek? - vonom fel a szemöldököm, mert ha ilyenek a csajok, akkor jól ellettek baszva, hogy a segük alá lett rakva minden, meg a szájukba. Az egyik problémás… - Figyelj csak. Ha lesz időm, akkor elviszem a csajt egy kis légi kirándulásra. Mit szólsz? Repülni minden gyerek szeret. Jó tudom, nem gyerek, de lélekben még az… Nem fogom megenni, ne aggódj. - vetettem fel egy ötletet öcsémnek, hogy elviszem a bajosabb ördögöt egy napra, félnapra. Fő a levegőváltozás.
- De csak ha beleegyezel. Meg a lány is. Nem vagyok az erőszak híve. - egészítem ki azért a dolgokat, majd megnyomok pár gombot a műszerfalon és ellenőrzök pár papírt. Majd egy irományt nyújtok át Joelnak. - Írd alá. Csak annyi, hogy elregéltem a biztonsági dolgokat és a gombtilalmakat, szabályokat. - ha elakarja olvasni, akkor olvassa, ugyanezt fogja visszaszavalni, amit én korábban elregéltem Ralf stílusban. Ha egyszer kötelező, akkor kötelező. Az öcsém az én felelősségem. Sőt! A testvéreim az én felelősségeim. Az idősebb én vagyok, szóval jah, valami ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Május 14, 2016 5:04 pm
 



 

- Ja, ott, és én még csodálkoztam, hogyhogy ilyen simán felszívódott az egyetemről.- Csóváltam meg a fejem, még mindig nem hiszem el igazán, hogy ez tényleg megtörtént, és pont velem, de ott vannak a papírok, persze száz százalékot sosem írnak rá, de a kilencvenkilenc ott virít rajta. Komolyan elképesztő az egész, szerintem sosem fogom felfogni úgy igazán a dolgot. Ettől még immár tény, és így kell folytatnom az életem, eszemben sincs őket másra bízni, felelősség van bennem, elvégre életeket hozok a világra. Attól még, hogy nem vetem meg a női nemet, még ilyen téren nem vagyok pöcs.
- Kösz, bár nem láttam azóta, hogy egy bulin részegen összegabalyodtunk és csak szaktársak voltunk. Előtte szerintem két szót sem beszéltünk. – Értékelem a gesztusát, de úgy hiszem, irányomban fölösleges, mert bár sajnálom, hogy meghalt, de nem úgy, mintha valaki számomra valóban közelálló ment volna el. Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de túl sokat nem tudtam róla soha, és bevallom, még mindig kiakaszt a tény, hogy egyszerűen nem mondta el.
- Meglehet, hogy a pelenkásokkal több a gond, de ők legalább kezdettől az emberrel vannak, és nem személyiségileg kiforrott kamaszok, akiknek esélyed sincs megmagyarázni, hogy a fű zöld, ha ők kéknek látják. – Morogtam, mint valami vén medve, de tényleg nem tehettem róla, kiakasztott az egész, és be voltam szarva. - Hát Varsóban Pheobet például nem láttam enni, mert egy falatot sem volt hajlandó. Gondolom, mikor nem láttam, csak rájárt a hűtőre. Michelle érdeklődik a sütés-főzés iránt, szóval vele biztos nem lesz baj ilyen téren. – Én mondjuk szoktam főzni, de elég ritkán, hisz sokszor nincs időm rá, szóval, hogyha elvárás lenne, sem tudnék megfelelni neki, nem vagyok robot.
- Mindig tudtam, hogy rád számíthatok. Nos, lehet, hogy ezt majd személyesen kell előadnod neki egyszer, mert ha én mondom, holt biztos, hogy nem megy sehová. Szereti pont az ellenkezőjét csinálni annak, amit mondok. – Sóhajtok fel, de nem ragozom tovább, szerintem érti, oké, a legtöbb kamasz ilyen, de nekik még okuk sincs bízni bennem, hiszen csak biológiailag vagyok az apjuk, eddig közünk sem volt egymáshoz.
- Én ezer örömmel, nem árt, ha valami eltereli a figyelmét az anyjáról, szerintem az elvesztése is nagyban befolyásolja a viselkedését. Ez mondjuk tök normális, én is bekattannék, ha anyával történne valami. – Amennyire anyás voltam mindig is, ez egyáltalán nem nevezhető túlzásnak.
- Oké. - Vésem alá gondolkodás nélkül, szerintem most az egyik vesémet is eladathatná velem bárki, annyira nem érdekel semmi más az aktuális problémámon kívül. - Na és veled mi van? Valami újdonság? Idegeid rendben? – Vigyorgok rá, nem titkolt célom esetleg arrafelé turkálni, hogy tudja-e amit már rég tudnunk kellene, vagy sem… Meglátjuk. Tőlem nem fogja, ha nem így van, ez Angie tisztje, kínlódjon csak vele ő.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyVas. Május 15, 2016 4:47 pm
 



 

Jó, hát semmi más nem volt közöttük a szexen kívül, megértem, de jelenleg a helyzet ugyan az. A gyerekei. - De furcsa baszki… - csóválom meg a fejemet vigyorogva… - A töki apa lett. - jó érzés tényleg, mondjuk nem ilyen hirtelen gondoltam, hogy lesz neki, főleg nem tizenévesekkel, de a jelenlegi helyzetét nézve, ez sokkal jobb.
Legalábbis még két unokahúgom lett. Mondjuk őket már nem lehet agyon gyömöszölni, mint az egy két hónapos kis pöttömöket…de attól nagyon szeretem a rokonaimat. A testvéreimet és azok családját…Jó hát Tökit a lányai előtt nem fogom a becenevén szólítani (Töki), nem akarom égetni előttük. De ő a kedvenc öcsém…. jó ez gonosz volt. Szeretem a testvéreimet, de az öcséim közül Joelhez állok a legközelebb…. meg is látszik. Pheobe és Michelle… Szép neveik vannak. - Mikor iratod őket a nevedre? Mert gondolom az anyjuk nevén van. - isten nyugosztalja lelkét a nőnek…
Rám mindig számíthatnak a tesóim, legyek bármekkora poéngyáros, a határokat tudom. Nézzek ki bármennyire is felelőtlennek, a testvéreim mindig az első sorban lesznek. - Majd beszélek vele. Vagyis próbálok… - tekintve hogy az előbb említette a töki, hogy az idősebbik nehéz eset… csak megoldom felnőtt létemre. Gáz lenne, ha egy tizenéves kis takonypóc (bocsi Phoebe) kifogna rajtam.
Kiröhögném magam komolyan. Meg hallgathatnám életem végéig.
Ha anyával történne valami, mindegyőnk kiakadna…még én is 42 éves fejjel. Mégis csak ő hozott minket a világra. Ehhez megszólalnom se kell, ugyanaz jár a fejemben mint drága kisöcsémnek.
A papírt alá firkantotta, elmondtam mit ír alá, nem hazudnék neki. Szart és mást nem iratnék alá vele. Nem szokásom, ezért szóltam.  
- Velem? Nem sok. - húzódik fintor ajkaimra, majd sóhajtok. - A szokásos. - vállvonás. - Mi van az idegeimmel töki? Rendben vannak, köszönik szépen. - pillantok rá sunyi vigyorral képemen. - Töki tényleg, jut eszembe, nem tudsz felírni fájdalomcsillapítót? - érdeklődöm, mert mint mindennap gyógyszereken élek, bár már fel sem tűnik…sőt ha azt veszem, már lassan nem is hat egyik sem. Erősebb hatna? Ahhoz meg orvosi vizsgálatok kellenek. No, a lábamat nem akarom elveszíteni, akkor a fájdalmat választom. Raoultól meg el is felejtettem érdeklődni... na majd legközelebb, ők az orvosok noh!
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyHétf. Május 16, 2016 10:57 pm
 



 

- Az, pont én, aki sosem akart gyereket. – Még barátnőt sem, nemhogy gyereket. A frászt kapok a gondolattól, még akkor is, ha valójában kész felnőttek, és hamarosan ki is repülnek. Ugyanakkor mégis hogyan kellene megismernem két tizenöt évest? Nem élhetünk addig csak úgy egymás mellett mintha a világon minden rendben lenne… Nekik is fura, nekem is fura.
- Egyelőre még nem, túl friss a seb, szerintem kiszaladnának a világból, ha még az anyjuk nevét sem viselhetnék. Mondjuk, egyébként is a kötőjeles megoldást preferálnám, de várok vele, előbb inkább kerüljek beszélő viszonyba mindkettővel. – Michelle az elfogadóbb, valószínűleg megértené, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy erre még nekem is fel kell készülnöm, mert mégiscsak sokkal visszavonhatatlanabbnak tűnik úgy…
- Kösz. Az sem érdekel, ha jobb arc leszel nálam a szemében, szerintem jót tenne neki, ha valakivel kicsit tudna lazítani. Mellettem láthatóan képtelen rá. – Nem szokásom túlmisztifikálni az életemet, de Phoebevel egyelőre tényleg nem tudok mit kezdeni. Ez az apa dolog rohadt új nekem, és egyelőre nagyon kényelmetlen, bele kell szoknom. Legalább Michelle segít valamelyest, még ha nem is tud róla, akkor is.
- Hát az enyémek ki vannak, példának okáért, gondoltam te is hasonlóan szerencsétlen vagy. Ja és ha már idegek… volt az a kubai nyeremény utam a huszonhárom éves hölgyeménnyel. Futólag említette. Na hát hallod, remekül zongorázott az idegeimen. – Kinek, ha nem neki? Minden tesómmal jó a viszonyom, de Angie példának okáért biztosan inkább minden nőnemű lénynek szurkolna ellenem. Raoullal meg inkább levezetem a feszkót egy jó meccsen, minthogy dumáljak róla.
- Mire, és milyet? Női bajod gondolom nincsen… Egyébként fel tudok, csak kösd az orromra miért kell… – Az engedélyemmel nem játszom, ezt tudja jól, bár szerencsére egy fájdalomcsillapítóban nincs semmi, relatíve gyakran szükséges.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzer. Május 18, 2016 7:18 pm
 



 

Idővel majd az apjuk nevén lesznek a lányok…apjuk. Roux néven futnak majd ők is idővel. Csak kis idő és türelem kérdése. Nagyon megakarom őket ismerni, de Joel aggodalma az egyik felé, engem egy ötlettel csillogtat meg. S szavakban is megformálom azt. Meglepő mód meg is kaptam azonnal a választ egy szép nagy kerek igen címen.
Hát én bele vágok és a kisasszonnyal is közlöm majd. Joel miatt csinálom, hogy kicsit könnyebb legyen. A lány miatt csinálom, hogy lépjen kicsit túl. Szeretném, ha bíznának bennünk. Még szerencse, hogy a testvérkéim bíznak bennem és ez kölcsönös.
Kubai nyeremény és a 23 éves… - Igen? Na mi volt? Érdekel ám! Viszonoztad legalább az idegeit Töki? - nevettem el magam jókedvűen, hiszen elég bátor tett egy 23 évestől egy tíz évvel idősebb vénembert pesztrálni. Volt benne bátorság, hogy öcsém ellen menjen ilyen téren… ő engem el visel ideig óráig, de ha más…akkor annak ott jajj. Mondjuk Kubát én is szívesen megnéztem volna… de milyen lett volna a dolog, ha két férfi egy szobában telepszik le…furcsán néznének, míg ki nem derülnének a rokoni viszonyok.
Jó…befekszek minden tesóm mellé az ágyban… mint régen, ez azóta sem változott. Csak annyiban, hogy nem kétnaponta cselekszem ezt, hanem amikor épp valamelyiküknél vagyok és éjjeli dumálás van, hát akkor egy jó pofa sörrel képes vagyok erre a gesztusra.
- Lábra és valami erőset… nagyon erőset, amolyan elefántnak valót. - viccelnék? Nem, nem viccelek. - De csak olyat, amilyet felírhatsz. Nem játszunk. - felelem szigorú éllel, én nem szórakozom az életemmel, ő pedig nem játékra választotta a hivatását. Fontos neki, akkor nekem is az lesz.  Ha a kenőcs is megoldás ideig óráig, akkor azt is felirhat, mindegy, csak hasson.
- Időjárás változás lesz, vagy nem tudom, de a bokám rendesen feladja a leckét. – fintorodok el, de nem azért mert választ kellett adnom, ez semmi. Az igazat mondtam, neki nincs miért hazudnom. Ha azt vesszük egyiknek sem hazudtam még. Nem is áll szándékomban… felvillan a sárga helyére egy piros a gombon. - Marha jó. - pillantok  probléma forrásra, kissé összeszűkült szemekkel…
- Kapaszkodj meg valamiben jó erősen. - adom ki az ukázt az öcsémnek, miközben felé pillantok gyorsan. Ahogy ezt megteszi abban a pillanatban „ugrik” egyet a gép.
A piros újra sárgára vált. - Bedaráltunk egy madarat… - a rotor érzékelte és jelzett mielőtt az utasok megrémültek volna. Kis gép, nagyobb löket egy kisebb balesetnél. Csak a madarat sajnálom…
Nem az első és nem is az utolsó egy ilyet végig élni, hát még amikor nem tudsz úrrá lenni a vasgépen. Na az engem is megizzaszt rendesen. - Jövő héten valamikor viszek el egy terhes nőt, bevállaltam nézhetsz hülyének. Szóval…ha gáz lenne, hívhatlak? - egyedül nem tudok levezényelni egy szülést, hiába vagyok 42 éves, még soha nem volt alkalmam ilyet átélni.  
Hangom kissé aggodalmas, de nem vészes. Bevállaltam, mert a repüléshez van köze és amíg itt fent vagyunk, addig is közelebb vagyunk fivérünkhöz. Hogy megnyugtat a tény, hogy a mennyekben van?
Teljes mértékig.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyKedd Május 24, 2016 8:32 pm
 



 

Miért is mondanék nemet, ha úgy gondolom, vélhetőleg jót tenne Pheobenek a dolog? Michellet kicsit könnyebb úgymond elvarázsolni, meg amennyire fogékony a sütés-főzésre, őt egyébként is inkább Angievel gondoltam összeereszteni, biztos nagyon édesek lennének együtt.
- Igazság szerint nem tudom még most sem eldönteni, hogy rohadéknak könyvelt el, vagy belém zúgott. Esetleg a kettő együtt. Az utóbbi mindenesetre már biztos áll, lévén elhagytam a telefonom még aznap, mikor visszajöttem… És abban volt benne a száma. – Azóta már van új készülékem, és a kártyám is, de az összes számom kuka, kész szerencse, hogy a betegeimé mind megvannak a számítógépek memóriájában, amiken dolgozom, a magánéletem résztvevőivel pedig úgyis tartom a kapcsolatot állandóan. Azt meg valahogy nem bánom, hogy kiscsillió tudom is én már milyen nő telefonszáma is benne tobzódott. Most kellemesen szellős a kontaktlistám. Egyébként ez nem azt jelenti, hogy keresni akartam, mert ez nem igaz, lévén még mindig azon az állásponton vagyok, hogy jobb, ha távol tartjuk magunkat egymástól. Az ő törékeny kis lelkének mindenképpen.
- Mivel épp repülőgépet vezetsz, inkább nem ugatom el sokadszorra, mennyire nem járja, hogy fájdalomcsillapítókon élsz. Írok fel, de jó lenne, ha megkeresnéd a dokidat. Hmm, azt hiszem, mégiscsak elugattam. – Legyintek, olyan gyógyszereket, amik speciálisan az ő problémáját orvosolhatnák, nekem nincs módom felírni, de az erősebb fájdalomcsillapítók közül akad, amit lehet. Ami azt illeti, még lenne is kit megkérnem, ha nem állna módomban.
- Még szerencse, hogy migrénnel inkább a nők küzdenek, bár így időjárás radarom sincsen. – Remélem, tényleg csak ennyi a probléma. Én abszolút megértem, hogy nem akarta amputáltatni a lábát, bár ami engem illet, eljöhet az a pont, amikor megváltozik majd a véleményem. Az életét inkább ne áldozza fel érte, persze tudom én, hogy olykor halál fölösleges magyarázni neki.
- Ugye nem az üzemanyag fogyott ki? Nem gondoltam ám komolyan azt a lezuhanás dolgot. - Egyáltalán nem értek hozzá, következésképpen nem is lesem annyira a műszerpanelt, vagy falat, tököm tudja, hogyan hívják ezeket a repülőkben. Kapaszkodok én, nem akarok lesérülni egy sétarepülésen, bár mennyire jellemző lenne rám…
- Banyek, szerencsétlen szárnyas. - Nem vagyok túlzottan empatikus, de azért nem is hiányzik belőlem, az állatokat meg egészen kedvelem, szóval magam is sajnálom.
- Persze, de jó eséllyel van neki saját orvosa, aki engedélyezte neki a repülést. Ugye kaptál róla papírt? Máskülönben ne vidd fel, mert az engedélyed bánhatja, ha baja esik. – És akkor még ez a legenyhébb dolog, istenes pert lehetne a nyakába akasztani. - Annyira amúgy sem lehet terhes, hogy szüljön, az utolsó 1- másfél hónapban már nem engedjük őket repülőre ülni. – Szóval ebből kisakkozhatja, hogy az adott hölgyemény nem tekintettel senkire és semmire, bevállal-e egy olyan utat, amit nagyon nem kellene neki, vagy pedig még bőven megteheti. Érdekes, az előbbiről Chloe jut eszembe, neki szokása abszolút nem vigyázni magára…
- Mit is kell vinned, és hova? Rohadt kajás lettem hirtelen, ráadásul holnap még eszement hosszú napom is lesz, tutira tömve lesz a rendelőm, ez az első magánrendelésem a majd három hetes kényszerszünetem óta… – Nem vagyok egy nyafogós fajta, de garantáltan olyanok is be akarnak majd férni abba a négy órába, akiknek nincs időpontja.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyVas. Május 29, 2016 10:43 am
 



 

Úgy őszintén? Joelben mit lehet gyűlölni? Van egy fajta kisugárzása, mint mindegyikünknek, de ez nem ok arra hogy gyűlöljék, vagy utálják. Nehezen esik megemészteni, amit mond. Ő és a fiatal hölgyemény? Sosem gondoltam volna, hogy kettejük között fellobbanhatott valami. Az egyikről konkrétan azt gondoltam, hogy semmiféle ilyenféle érzései sem lehetségesek, noha meglehetősen szép, erős, és kedves lányról van szó, aki megdobogtathatta az öcsém ... szívét?
Mert mi más lehetett volna? És ami kettejük között történhet, arra különösen kíváncsi vagyok. Igazából nem tartozik rám, ezért próbálom el is kergetni az efféle gondolataim, de bevallom nem megy könnyen. Egyik résztvevőnek sem lehet ez könnyű. Tovább azonban nem firtatom a dolgot, elvégre nem rám tartozik, csupán kíváncsi voltam öcsém reakciójára.
- Biztos vagyok benne, hogy ő maga fog eljönni Hozzád, csak még egy kis időre van szüksége. - mondom ki neki hangosan, amit gondolok a dologról, remélve, hogy szavaimmal sikerül talán egy picit enyhítenem a fájdalmán.
Segítek. Ha máshogy nem is megy, akkor így. Más opció nem is létezik. Számomra nem.
Nem azért, mert ő Joel Roux.
Fúh, de érdekes kimondani a nevét. Mindig Tökizem, kivéve amikor sok az idegen, akkor öcsém. Persze felnézek rá (is), és tisztelem őt azért, amiért kiáll és amit képvisel, amit elért az életében, noha ezt nem mondanám a szemébe, még a végén elbízná magát nekem.
Meg aztán... tudja ő ezt nagyon jól, nincs szükség rá, hogy szavakba öntsem. Mindig is fontosnak tartottam, hogy minden napot a tőlünk telhető legintenzívebb ráfordítással éljünk meg. Mert ki tudja, lesz-e még holnapunk, nem igaz?
- Nekem mondod?! - sóhajtva nevetek fel a migrénes beszólására. Ha belegondolok, hogy egy terhes nőt reptetek meg…basszus.
Túl éljük mi. Főleg ha rajtam áll. Mert rajtam áll, hogy a gép szerencsésen leérkezzen ugyebár.
Gondolatmenetemből aztán végül Joel kérdése ránt ki.
- Persze, kaptam. Nincs para. - ahogy tekintetünk találkozik, elmosolyodok, pontosan tudom, mi lesz ennek a vége, nem szükséges szavakba foglalnia.  - A papírokra a hetedik hónap volt felvésve… - rohadtul nem értek az orvosláshoz mondom én. Felőlem lehet daganata is, de egy ultrahangos képet még felismerek. Láttam már!
- Csak pár láda. Bainbridge szigetre. Az átadás után kajálhatunk. Ott az étterem is. – vigyorodok el, hiszen tök jó kaja van, ő meg pont kajás. - Ne parázz, időben haza reptetlek, hogy szusszanni tudj a teendőid előtt.  
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyCsüt. Jún. 02, 2016 10:06 am
 



 

Nem mond semmit, nem is kérdez, és jelenleg nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e, vagy sem. Úgy értem… nem nagyon akarom boncolgatni a történetünket, de be kell vallanom, hogy azért olykor eszembe jut, többször is, mint kellene, azonban elég erősen mantrázom magamban állandóan, hogy felejtsem el, így lesz a jobb. Én meg a kapcsolatok két külön dolog, nem is hiszem, hogy képes lennék rá, de ha őszinte akarok lenni, még csak kísérletezni sem akarok vele. Így hát, egyszerűbb nem az élete részének lenni, mintsem erőltetni valamit, amit nem szeretnék.
- Igazság szerint, mindenkinek jobb, ha nem jön el hozzám, egyébként meg, túlságosan büszke és öntudatos ahhoz, hogy megkeressen. – Ha valamiben, hát ebben tökéletesen biztos vagyok, és jelen esetben örülök is neki, hogy a nők nagy része nem veszi ilyen téren magához az irányítást, vagy nem olyan tapadós, hogy fel akarjon hívni. Egyébként, nem is szoktam megadni a számomat, a legritkább esetben teszem csak meg. Szó sincs arról, hogy mélységes szerelmi bánatban szenvednék, de megérintett a kisasszony, ezt nem tagadnám a testvérem előtt, ellenben szeretném, ha ennyiben is maradna a dolog, és elfeledtetné velem a sok hosszú comb, és kellemesen rövid szoknya, amiket nap, mint nap látok. Kár, hogy a két leányzó is felkavarta az életemet, így most meglehetősen háttérbe szorult az ilyen fokú szórakoztatás. Azonban ami késik, nem múlik.
- Akkor jó, nehogy aztán te szívj más felelőtlensége miatt. – Elég zabos lennék, mondjuk, az meg legyen az én heppem, hogy hét hónaposan már senkit sehová, de orvosa válogatja. Általában már a terhesség elején szólok, mire számítsanak, és bizony semmi utazgatás már a hetedik hónaptól, autóval se túl messze lehetőleg. Nem is ütöttem még meg ilyen téren a bokámat, szóval nem bánom, hogy szigorúbban veszem, mint a legtöbb orvos. - Lelkük rajta, ha igazolást kaptál, bajod nem lehet belőle. – Mindenesetre azért remélem, nem kell felhívnia, hogy elindult a szülés.
- Szuper, benne vagyok, hazáig már úgysem bírnám ki. – Ki tudja, mikor jutok ugyanis vissza, és azért addig tényleg nem éheztetném magam, szeretek enni, na.
- Örök hálám bratyó. – Villantok rá egy vigyort, a számos gyerekkori nehézségünk ellenére mindig imádtam, hogy ennyi testvérem van, el sem tudnám képzelni nélkülük. Így hát örülök, hogy elkölthetek vele egy étkezést is, nem beszélve a repülőútról magáról. Határozottan jobban érzem magam, és az is remek, hogy önként magára vállalja az egyik lányomat, még kérnem sem kellett, amúgy nem is tettem volna meg, lévén eszembe sem jutott. Gondolhattam volna mondjuk, hogy így fog reagálni Rose-t is nagyon bírja.

//Köszönöm szépen a játékot bratyó! Magánhangár és kifutó 196308728 Ha van bármi kijátszanivaló, ötlet, vagy lelki nyavalya, állok rendelkezésedre bármikor! //
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Jún. 04, 2016 10:39 am
 



 



Help Me


Reggel a megbeszélt időpontban találkoztunk a kisasszonnyal, a jelenlegi útitársammal. Várandós. A hetedik hónapban van. Állítása szerint nagyon jól érzi magát és ennek piszok mód örülök. Az első gyermeke lesz majd. Ő maga nincsen 25 éves sem. Úti célunk Vashon, hogy letegyünk egy szállítmányt a nővérének. Meg jól érezze magát, hiszen most először repül.
Minden papír aláírva. Az oda fele út nevetéssel telt, sztorizgattunk, amik eleve tök viccesek voltak, kitárgyaltuk a sztárokat és hamar eltelt az idő.
Leszállást követően ellenőriztem a gépet, a hölgyike pedig pár szót váltott a családtagjával. Talán bő egy óra múlva indultunk útnak, haza felé tartottunk Seattle-be.
- Jézusom. - sikkantja el magát a kisasszony. Rápillantok mosolyogva, majd hirtelen elhűl az arcom az arcát nézve. Fájdalmai vannak. - Ugye nem? - kérdezem aggódva, majd felsikolt a fájdalomtól. Basszus, ne már!
A vér dörömböl az ereimben, erőszakosan pumpálva jut el egészen az agyamig. Az eddig ütemes zene hangja csak háttérzajjá alakul, agyamat saját lélegzetvételem szapora hangja köti le. Na meg az Ő szapora, szinte ritmustalan lélegzetvételének hangja.
Látom ahogy mellkasa le-föl emelkedik, ütemtelenül, hol gyorsabban, hol lassabban, és mintha itt szuszogna a fülem mellett.
Szaporábban veszem a levegőt jó magam is…
Körülnézek, hogy hol tudnék le szállni, szerencsére épp a Blake sziget Vizi parknál vagyunk, a kis mezőn kényszerleszállást kellene végre hajtanom.
A helyzet az, hogy füves pálya az eléggé meredek lesz.
- Kapaszkodj! - azzal a gépet is a megfelelő pozícióba helyezem, kieresztem a kerekeket és letenném a gépet is óvatosan. - Kitartááás!! - a gép zötykölődve ugyan, de méterekkel odébb megáll. Kicsatolom magam, a kisasszonyhoz lépek, hogy kicsatoljam őt is, de újra felsikolt, amire lefagyok teljesen.
Látom szemében a félelmet csillanni, gyorsan akár a villám.
Hangja olyan éllel csendül, hogy eddig homályos pillantásom az övére ugrik. Látom íriszeiben saját magamat,  ijedt ábrázatomat és lemerevedek.
Lehet, hogy rossz ötlet volt elhoznom őt? Talán nem voltam felkészülve, elvakultan vágtam bele, nem gondoltam végig.
Túl merész voltam ezzel a lépésemmel. Ha igazán őszinte akarok lenni önmagamhoz, akkor belátom, hogy kicsúszott a kezem alól az irányítás méghozzá egyik pillanatról a másikra. Az élet nem mindig azt hozza, amit vártunk. Nem mindig van akkora szerencsénk, hogy minden elképzelésünk valóra válik, hogy amit csak akartunk, bármikor könnyedén megkaphatjuk, s olykor elég könnyedén kisiklódhat egy emberi élet - erre én vagyok, azt hiszem legmegfelelőbb példa.
Igaza volt múltkor Raoul-nak. Egész életemben csak szórakoztam, nem törődtem másokkal, csakis a saját kis ökörségeim és szórakozásaim kötöttek le, ami miatt jött a baleset, ami mindent megváltoztatott. Akkor az életem mintegy 180 fokos fordulatot vett, aminek a belépési díja két ártatlan életébe került. Egy meg sem született kisfiú halt meg és az édesanyjának az élete romokban.
Mindkét karomon libabőr fut fel - a feltűrt ingujj ezt kiválóan láttatja, és a nyakamon, a kulcscsontom is szintén libabőrös. - Joel. - motyogom alig hallhatóan, majd előkapom a mobilom és az öcsém számát keresem meg.
Majd hívom is.
Kicsöng. - Gyerünk, gyerünk gyerünk gyerünk… - mantrázom olyan sebességgel, mintha megakadt volna a szalag. - Joel! Mond hogy nem sietsz sehova! - aggódó hangom és a neve kimondása mindent megmagyaráz.
Időközben kihangosítom kellőkép és ráteszem a töltőre is. majd rácsatlakoztatom gép hangfalára is, hogy tisztán halljak mindent.
A csaj újra sikolt és a magzatvíz is szétfolyt. - Nem tudom megcsinálni…- túrok a hajamba aggódó pillantást vetve a vajúdó kis csajra, ráparáztam a dologra teljesen.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzer. Jún. 08, 2016 11:00 am
 



 

Még a kórházban esz a fene, amikor meglátom csörögni a telefonomat. Mivel Ralf az, hát azonnal fel is kapom, a tesóimat sosem váratnám meg. Pláne annak fényében, hogy ő pont belebegtette, hogy talán felhív majd, hogyha úgy alakul, és a terhes nővel, akit megreptet, bármi probléma lenne. Ha jól emlékszem, az pont ma volt esedékes, hú, reményeim szerint nem azért hív, mert tényleg valami gáz van.
- Mondd, Bratyesz! – Szólok bele azonnal, amint kapcsol a vonal, a kérdésére majdhogynem felröhögök, de a csökkentett fájdalomcsillapító adagomnak hála mocskosul fájna, szóval nem teszem. - Hát öregem, hallom, hogy humorodnál vagy. Hova a túróba sietnék? – Közlöm egyszerűen, közben vadul integetek a nővérkének, hogy jöjjön már ide hozzám, mert elég sürgető ügyről van szó.
- Húha, úgy hallom nem jött össze a biztonságos landolás a kismamával. Mondd meg hol vagytok pontosan, koordináták is jók, küldök egy mentőhelikoptert. – Nem áltatom abba a hitbe, hogy egyedül le tudja majd vezetni a szülést, de ha sikerül is, mamának, babának mielőbb be kell majd érnie a kórházba. Azon már nem állok le akadékoskodni, hogy nem én vagyok a nő orvosa, nem engem kellett volna hívni.
- Carol… legyen szíves felhívni a Virginia Mason Kórházat, hogy egy hét hónapos terhes nőnél repülés közben megindult a szülés, és kényszerleszállást kellett végrehajtani. – Ezen egy pillanatra azért elgondolkodom. Egyébként, amíg a nővérkéhez beszélek, letakarom a hangszórót, nem akarok senkit megijeszteni esetlegesen. - Ugye már leszálltatok? – Totál hülye kérdés, de mégiscsak Ralfról van szó, szerintem van akkora állat, hogy repülés közben intézze az ilyet. - Szóval, hallotta, Carol. Tegye hozzá kérem, hogy dr. Roux üzeni, és küldjenek mentőhelikoptert érte, ahogy hallottam, Blake Islanden sikerült leszállni. Nincs vele hozzáértő személy. – Ő elrohant, én pedig értékeltem, hogy érzi az eset súlyosságát.
- Van esély tiszta törülközőre a gépen? – Ha igen, készítsd el, közben elkezdem számolni, hány percesek a fájások, elég jól hallok mindent, ami azt illeti. - Elfolyt a magzatvíz már ugye?
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Jún. 11, 2016 7:29 pm
 



 

Jelenlegi helyzetben nincs humorom, semmi poént nem tudnék elsütni, görcsben áll a gyomrom és a szívem a torkomban kalimpál. Parázok az istenért! Szökő évente egyszer!
Nem mondok rá semmit, csak mereven bámulok magam elé, és érzem, ahogy pár pillanatra minden izmom megfeszül. Jeges rémület uralkodott el rajtam. Az álom, mely éjszakáról éjszakára végig kísérte az életemet, egyre élet hűbben, valóságosabban uralkodott el agyamon, pedig valóban igazi volt. Megtörtént, néhány évvel ezelőtt, a szemem láttára.
De az óta sok idő eltelt, miért kezdődnek újra az álmok? Valósággal keveredve.
- Szerinted most pont a koordinátákra vagyok ráhajazva? - érdeklődöm meg kissé mérgesen, de nem neki szól a haragom különben sem, hanem magamnak és hogy nem tudok a félelmemen jelenleg uralkodni. - Koordináták : 47 ° 32'19 "N 122 ° 29'34" W…. ismétlem… - rápillantok a kijelzőkre, majd vissza a fájdalmait átélő nőre és ismétlek. - 47 ° 32'19 "N 122 ° 29'34" W
- Shh… - csitítom a lányt, miközben elnyöszörgi nekem, hogy nem tud lábra állni. Ne is akarjon nekem pont most itt lábra kecmeregni. Aggodalmasan simítok végig az arcán a haját is félresöpörve, mely egy kicsit kuszán szanaszét áll most. - Igen Joel…leszálltunk… robotpilótában sosem bíztam. - pillantok kissé mérgesen a telefonomra.  
A nő a karom után kap és megragadja, közelebb húz. Valamit motyog a fülembe, de nem sok mindent értek. -  Van néhány…igen. - válaszolok a Tökinek is, ingadozva állok fel, nem nekem találták fel az ilyen stresszes helyzeteket az egyszer biztos.
Csak a fejem fölötti eltakart részbe nyúlok be, egyből három vastagabb törölközőt szedek elő…- Három elég, vagy több kell? - érdeklődöm, majd a kérdésére is felelek.
- Tiszta trutyi minden…olyan zselés valami is távozott… normális a vér is…? – csuklik el a végére a hangom és visszatérek a lány mellé, segítek lejjebb tornázni róla a nadrágot. Tiszta víz minden…nem víz, elrepedt a magzatburok, ennyit én is tudok ám! Szent szalamandra! Ha én ezt épp ésszel kibírom… megeszem a kalapom. - Joel, itt vagy? Sűrűek a fájások…ez nem jó, ugye? - nyelek egyet és helyezkedek, bár elég nehéz a bokám miatt. Adok párnát is a hölgynek, az ülést is kényelmessé avanzsálom neki.
- Nem hiszem hogy megvárjuk itten azt a segítséget… - a hajamba túrok, majd a nőre pillantok. - Ugye nem farfekvéses? - amaz csak fejet ingat.
- Szuper… - sóhajtok kisebb megkönnyebbüléssel, majd ekkor eszmélek…
- Joel…a gyerek…ugye nem..? - nem fog megsérülni vagy bármi baja lenni, nem fog ugye? - Milyen komplikációk léphetnek fel???
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyHétf. Jún. 27, 2016 8:55 pm
 



 

- Szerintem pont most legyél, különben kurva nagy baj lesz. – Ki merem jelenteni, elvégre még nem vagyok kihangosítva, de szerencsére megkapom, így tovább is mondom rögtön a nővérkének, aki meg felírja. Ég áldja okos kis fejét, sok olyan nő járkál azért a földgolyón, aki használja is a fejét szerencsére.
- Szusszanj egyet, nem az ellenséged vagyok. Hideg fejre van most szükség, bármennyire is legyen nehéz. – Ha az a gyerek nem jön ki onnan normális tolással, természetes úton, akkor ott fognak meghalni, merthogy egy hozzá nem értő holt biztos, hogy nem fogja tudni felvágni, és életben tartani a mentőhelikopter megérkezéséig. Fogalmam sincs, mennyi idejük van még.
- Elég, egyet tegyél félre a babának, az egyiket tedd alá, és készülj fel… mindenre. – Nem lesz szép látvány, de Ralfnak van gyomra, nem féltem, egyszerűen csak jobb, ha tudja, hogy durva lesz, egy szülém sem egyszerű, nem is szép, az érzés utána csodálatos, ha minden rendben, de sokszor sajnos erről nincsen szó. Nem fér a fejembe mi a fenének kell séta repülni hét hónapos terhesen.
- Mennyi vérről beszélünk? Légy kicsit pontosabb, alapvetően normális, mindig van valamennyi. – Nevetséges, hogy kórházi ágyon fekve igyekszek levezényelni egy szülést a bátyámnak, és még véletlenül sem annak, aki legalább orvos. A büdös franba.
- Itt vagyok, három percesek. Még van időnk, próbáljuk minél inkább elodázni. – Annak a babának segítség nélkül nincsen esélye, a legkisebb komplikáció is az életükbe kerülhet orvosi segítség nélkül.
- Ne nyomjon, jó? Hogy hívják? … Laura? Remek, Laura, igyekezzen ne nyomni, csak ha magától jön, ne sürgessük. Minden rendben volt a terhessége alatt? … Oké, akkor nem sietünk sehová, adjunk esélyt annak a mentőhelikopternek. – Hét hónaposan több esélye van, mint félig kifejlett tüdővel, de így is sokáig kórházi ellátásra szorul majd, mindazonáltal, még mindig tartom, hogy odabenn kellene maradnia, máskülönben nagyon lecsökkennek a túlélési esélyei.
- Meg kell várni a mentőhelikoptert… – Nyomatékosítom, értse jól, muszáj. Ott az a gyerek nem fog életben maradni, bármit is csináljon. Tüdő nélkül meglehetősen nehéz lenne… - Csak igyekezzetek benn tartani, mély levegők, nincs nyomás, beszélj hozzá, vond el a figyelmét, halkan, megnyugtatón. – Nem fogom kimondani a nő füle hallatára, hogy ha az a gyerek kijön most, akkor meg is fog halni…
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Júl. 16, 2016 9:58 am
 



 

A családom sose volt az ellenségem, most mégis úgy érzem mindenki és minden ellenem szövetkezett. Még ez a repülőút is…jó, hát ez nem a hölgy hibája, de akkor is.
Minden egy lecke. Mindennek megvan a maga értelme. A fájdalom megtisztítja az elmét és a testet. Számos akadályt kiéget belőlük.
Egy francia nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt… ezek a mesék most a hasznomra válnak… de Joel sem könnyíti meg a helyzetem. - Bocsi doki. - mosolyodok el, majd megszemlélem…. - Egy tenyérre való…? - talán ez közelebb van közelebbi adatokhoz, de megint csak vicc formájában jött ki. Nem tudom hogy mondják az ilyet egy dokinak… remélem a tesóm megérti és nem kontráz rá.
Laura az öcsémmel beszél, vagyis próbálkozik és csodálattal tölt el a testvérem tanúbizonysága amit jelenleg tesz érte… és én mit csinálok?
Semmit.
Utasításokat követek, mert nem tudom mi tévő legyek egy ilyen helyzetbe. Sose kerültem ilyen helyzetbe! Sőt, még videókat sem láttam miképp vezényelnek le egy szülést. Szóval szívás. Van mit bepótolnom. Meg kellene várni a mentőhelikoptert…ja, könnyen beszél…
Ne haragudj pillantással nézek a nő szemeibe és lenyúlok neki kicsit tapogatózni…de amit érzek az…sírni tudnék.
Elveszíthetek egy újabb életet? Abban sem vagyok biztos, hogy saját magamon segíthetek... vajon... vajon vele mi lesz? A bizonytalanságnál... semmi sem rosszabb. Nem kellene éreznem. Képesnek kellene rá lennem, hogy... mindezeken felülemelkedjek, de... az érzéseim... azokkal valamiért... nem tudok mit kezdeni. Helytelen. Tudom jól. De mégis mit érek vele?
Én helyesen akarok dönteni, de vajon elég lesz ennyi? - Nem akarlak elkeseríteni doki…de a gyerek feje félig kint van… - néha vannak események, melyeket sehogy sem lehet elkerülni.
A kütyüimre nézek, majd a fejemet is lejjebb horgasztom, hogy lássam a lurkónak a kobakját…szép kis fekete haja nőtt már, de túl fiatal még… A nőt újra fájdalom töri meg és gyorsan kezdi el a levegőt is venni… - Joel… - veszek egy törölközőt magamhoz és kényelmesebben elhelyezkedek, hogy lássak is meg fogni is tudjak majd. -… bajok vannak… még kijjebb bújt.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyHétf. Júl. 18, 2016 12:13 pm
 



 

- Akkora, mint a te tenyered, Ralf? – Általában Bratyeszezem, és mivel ki vagyok hangosítva, nem akarom másként érzékeltetni, hogyha akkora, akkor kurva nagy gáz van, mert tényleg bármikor kijöhet az a gyerek, fejletlen tüdővel, és nem fogja megérni a következő fél órát sem, nemhogy a holnapot. Hogy én mennyire utálom, mikor igazam van… a fene vinné el.
- Jól van, Amanda, ugye? Mély levegő szájon át beszív, orron kifúj, lassan, csak akkor nyomjon, ha már semmiképpen sem bírja visszatartani. Nyugodjon meg, ez mindkettejük érdeke, ha a baba érzi, hogy nyugodt, ő sem fog annyira sietni. – Nem lóverseny, mondhatnám, de azzal aztán végképp senkinek sem segítenék. Bízom benne, hogy az anyai ösztönök képesek felülkerekedni a fizikai fájdalmakon, mert én nem tudok ott lenni, és csak a hangom adhat némi útmutatást, semmi egyéb lehetőségem nincs, személyesen sokkal egyszerűbb lenne, de nyilván akkor a kórházi körülmények is adottak lennének.
- Ebben én is meglehetősen biztos voltam. – Csak berregne már fel az a kurva helikopter, nem akarom, hogy a bátyámnak egy halott csecsemőt kelljen a kezében tartania, túlságosan lélekölő, erre én sem vagyok soha felkészülve, pedig én már megéltem sajnálatos módon…
- Amanda, tudom, hogy rettenetesen fáj, de amíg nem érkezik meg a helikopter, ne nyomjon, kérem. – Basszamegbasszameg. Felmegy a vérnyomásom, és egy nővér már jön is be, hogy mi bajom lehet, de csak legyintek. - A helikopter Seattle határain belül percek alatt ott van, csak még egy kicsit tartsatok ki. – Én képtelen leszek összekanalazni, magamat is képtelen vagyok az ég szerelmére. Esküszöm, fogalmam sincs, mit tehetnék, megőrjít ez a tehetetlenség.
- Ralf, amint hallod a helikopter rotorját, szólj… oké? Addig kénytelenek vagyunk a lurkóra bízni magunkat. Van esetleg éles tárgy és alkohol a fedélzeten? A köldökzsinórt el kell majd vágnod steril eszközzel. – Legalább ennyi legyen, könyörgöm… Bízom benne, hogy legalább lefoglalom annyira a bátyámat, hogy ne akadjon ki tökéletesen, és talán közben meghallja a megváltó hangot. Én csak jóval később jutnék el erre a szintre telefonon keresztül, ráadásul az anya fájdalmas nyögései is elnyomnak minden mást, képtelenség lenne kiszűrnöm.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzomb. Júl. 30, 2016 5:12 pm
 



 

Akkora? Pár másodperces fáziskéséssel, de válaszolok. - Akkora. - a hangom kissé feszült, a helyzet valóságos, sose csináltam ilyet, még Angienál se vezettem le ilyet. Sőt, nem is láttam…. csak a pár órás Rose-t fogtam a kezemben… az gyönyörű pillanat volt tényleg.
Figyelek és hallgatok, az öcsém profibb ebben, lószart sem tudok az orvostudományról… pedig a 3 testvérem azok igazán kitesznek magukért.
Életeket mentenek és életeket adnak…én meg?
Én meg röpködök, mert szabadságérzetet ad…
Nekem is olyasmi hivatást kellett volna választanom, amelyeken ők már elindultak?
Ugyan!
Gondolataimból a nő fájdalmas nyögései zökkentenek ki, megragadja a kezem és rászorít, aggódó pillantást vetve rám… kifújom a levegőt, kissé reszketően, de kijön. - Nem lesz semmi baj… - suttogom a nőnek, hogy kissé megnyugtassam, de leginkább magamat akarom. A saját gyerekem megöltem…egy idegenét nem akarom. Ennek a gyereknek élnie kell, ha törik ha szakad, de életben kell maradnia.
Az ablak felé lesek, ahogy Joel is mondta, hamarosan érkezik a mentőhelikopter.
- Oké… figyelem. - meg szólok is, de ez már nem jön ki, a nő nyomni kezd, a fájdalom gondolom nem enyhül és szabadulni próbál ettől az érzéstől. - Van… - azzal a lendülettel állok is fel a nő mellől és a mögöttünk lévő lezárt polcon kezdek kutatni a ládában.
- Van egy sniccer, meg… egy olló... - még jó hogy tartok a gépen ilyesmit. Csúnya lenne, ha nem basszus. Alkohol…alkohol, alkohol… - Whisky vagy pálinka? - melyik a jobb az ilyen helyzetekben… de ha nem ilyenre gondoltakkor mást kerítek elő. A gépem olyan mint egy kincsesbánya. Ki is nyitok egy kisebb hűtőládát és előveszek belőle jó pár dolgot. Még egy buliról aggatták rám, aztán itt is maradt.
- Oké, megvan minden… - leginkább magamnak válaszolok, amolyan megerősítésként, hogy nem vagyok elcseszett. Visszatérek a nőhöz, benézek mi a helyzet a gyerekkel és hát a látvány. - Basszus… - nyögök fel, majd újra kitapogatom az egészet, hogy tudjak mit közölni a bátyussal…
- Ez…. egy fej. Az egész… - ez kifog jönni, nem fog megvárni senkit sem…
- Ebből a gyerekből … pilóta lesz… - mosolyodok el fájdalmasan, próbálom viccel enyhíteni a saját és a hölgy fájdalmát. Kisebb sikerrel ugyan, de a hölgy elmosolyodik, megállt egy pillanatra nála minden, egy kicsit megkönnyebbülök. Végül kezdődik az egész elölről. Nem hiszem el…
Tiszta vér és egyéb trutyi a pici feje, gondolom ezzel jár.
- Joel… még pár nyomás és a gyerek kint lesz…  - nincs visszaút, sem másik választási lehetőség, a törölközőt a gyerek alá teszem, a másikat meg megfogom, hogy a fejéhez tegyem, kissé letörölgessem a trutyitól.
De már nem bírom ezt a feszültséget, Pálinkát fogom meg és meghúzom. Na akkor jöhet a folytatás, ha idáig kibírtam, a többi gyerekjáték lesz… Jön a gyerek még kijjebb, mondjuk a vállaitól nem tudom hogy fog jönni, de meglátjuk.
Figyelem és hallgatok. Közben a külső zajokat is próbálom figyelni, de hirtelen derült égből poli a gyerek kicsusszan hasig, onnan már csak egy óvatos mozdulattal húzom ki. - Oké, kint van… - piszkálgatom, törölgetem, egy kis életet viszek belé a szürkeségébe, mert semmi emberi színe nincs.
Mondjuk nem is lélegzik… - Nenenene, gyerünk tökmag… - piszkálgatom, kissé megdögönyözöm, hogy kapjak némi életjelet tőle… - Joel! - kiáltom el magam a gyereket figyelve… a repülő sincs még sehol, jómagam meg teszem amit tudok, az istenhez imádkozok némán, segítséget kérve. - Hol a francba vagytok már!!! - morgolódok, majd dörgölni kezdem a gyereket, megszabadítva mindentől, ami rajta van, foglalkozok a szájával is, beleturkálok meg minden.
Magától jön a dolog, megakarom menteni. - Gyerünk picike. Nem hagyom, hogy miattam halj meg te is...
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
Joël Émeric Roux
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyCsüt. Aug. 04, 2016 10:25 am
 



 

Basszameg. Ki nem mondom, de ez gáz. Még egy harminckét hétre született gyermek túlélési esélyei is majdnem száz százalékosak, de holt biztos, hogy azokat kórházi körülményekre értik, nem pedig arra, hogy egy kibaszott sziget közepén bújnak ki. Még az anyjával is lehetnek nagy gondok, de az ég adja, hogy erről szó sincs, mert nem akarom, hogy a bátyám karjai közt haljon meg a gyermek. Oké, ne legyünk ennyire borúlátók, a gyerekek a magzatvízben sem vesznek levegőt, azt sem tudja, milyen az, ki kell, hogy bírja amíg megjön a helikopter, ebbe kapaszkodjunk inkább.
- Inkább a pálinka, az színtelen, de egyébként mindegy, fertőtlenít. Gondolom, fertőtlenítőfolyadék egyébként sincsen a gépen. Locsold le vele mindkettőt, nem tudom, milyen éles az olló, lehet nem lesz elég. – Magyarázom tovább, legalább magamat is lefoglalom, a nővérkét közben elzavartam, hogy sürgesse meg a mentőhelikoptert, mert gáz lesz, a gyereknek mihamarabb inkubátorba kell kerülnie.
- Oké, ne parázz, a gyerekek nagy része magától kibújik, elakadni nem fog, sokkal kisebb, mint normál esetben lenne, a nők medencéje ennél sokkal többet kibír. Ha az átlagot nézzük, nagyjából másfél kilós lehet, nagyon kicsi még, szóval óvatosan bánj vele, akár egy hímes tojással. – Ha kijön, hát abból hozzuk ki a legtöbbet, másból nehezen tudnánk. Következésképpen innentől már inkább ezt magyarázom.
- Ha kijött, törölgesd meg amennyire tudod, vágd el a köldökzsinórt, aztán rakd az anyja mellkasára úgy, ahogy van, és amin ott van, takard be őket törülközővel. A meztelen bőrét érezze, és hallja a szívverését. Sejtem, hogy valami tudományos humbugra vágysz most, de annál a kapcsolatnál, ami anya és gyermeke közt van, egyszerűen soha, semmilyen körülmények közt nincsen nagyobb csoda. - Nem egyszer tapasztaltuk már, hogy az ilyen fizikai kontaktus mennyit segít egy koraszülött babának, de elég csak arra gondolni, hogy az időre született társaik is mennyire függnek az édesanyjuktól.
- Ne akadj ki. Nézd meg, van-e valami a szájában, ha szerencséd van, csak annyi kell neki, hogy felsírjon. – Magyarázom, és a következő pillanatokban meg is hallom a panaszos felsírást, amitől első körben iszonyatosan megkönnyebbülök. Elméletileg nem is lehet baja a gyereknek, csak épp a nyomáskülönbség valószínűleg megzavarta a dolgokat odabenn. - Jól csináltad bratyó, most tedd, amit mondtam. Tedd az édesanyjára, megoldják, amíg odaér a helikopter.
- Másfél perc! – Szól be éppen a nővérke, hálásan biccentek is neki.
- Szuper, másfél perc és ott van a mentőhelikopter. – Tudom, hogy ilyen helyzetben az rettenetesen hosszú idő, de szerintem addig már kibírják, egyelőre nem hallom, hogy más probléma lenne, és bízom benne, hogy nem is lesz. Van azonban valami, amitől nem bírok megszabadulni. „Nehogy meghalj miattam te is”… Mi a franc történt a saját testvérem életében, ami ilyen súlyos, és nem tudok róla? Erről mindenképpen beszélnünk kell majd…
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
Francois Raphaël Roux
Polgárság

Avataron : Adam Levine
Kor : 49

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptyPént. Aug. 05, 2016 11:27 am
 



 

Fertőtlenítő folyadék? Fogalmam nincs. Sose volt szükségem rá, általában, illetve sose történik olyasmi, hogy egy állapotos nő szüli meg a gépemen a gyermekét a segítségemmel. Szóval fogalmam sincs róla mi van jelenleg a gépen, nem is tudok gondolkodni, hogy egyáltalán ha van is, akkor hol. Az olló meg nem lesz elég… - Hol vágjak? Közvetlen a köldöknél? Vagy feljebb? - pillantok a készülék felé, majd vissza a nőre… Törékeny gyerek fog érkezni hamarosan a karjaimba, szóval vigyázni kell rá nagyon.
Oké… még egy 9 hónapra születettel is nagyon óvatosan bánok, akkor ezzel még annál is finomabban kellene mi? Oké oké. Meg lesz az is. Mégis csak a hetedik hónapban bújik ki a kis gyerek… nem kellemes a látvány és az érzés még annál inkább sem. Főleg hogy tudom, lehet meghal. Nem hagyhatom!
Ő is az én lelkemen száradjon? Nem. Ezt nem. Neki élnie kell.
A tudományos magyarázatra szükségem lenne, hogy a két mezítelen test miképp rezonál egymással, főleg ha a kicsike meg se mukkan a kibújást illetően. Törölgetem, simogatom, óvatosan masszírozom a hátát. Kiszedem a váladékot a szájából. Megteszek minden tőlem telhetőt, de nem vagyok hős. A világot ugyan nem tudom megváltani, de ezért a gyermekért muszáj Hősnek lennem. Nem adom fel, küzdök az életéért, aztán hirtelen nyögni és nyekeregni kezd, majd felsír. Ugyan nem az a világra ordít, hogy igen is él.
De ennyi megteszi szerintem. Ellágyulok és figyelem az arcocskát, a behunyt szemeket, majd hallgatok Joelra és átadom az anyjának, rápakolom annak a testére, aki elkezd örömében sírni. Másfél perc. Azt már kibírják… kifújom a levegőt… még mindig nem találtam nyugalmat.
Mi van ha nem tudom megcsinálni?
Mi van ha elakad a folyamat a nő medencéjénél és ebbe halt volna bele mindkettő?
Nem tudom magam könnyedén túltenni ezen, de a helikopter hangja kibillent egy pillanatra.
- Itt vannak… - túrok a hajamba, majd ajtót nyitok, utat engedve a mentősöknek akik ellátják a két személyt. Az egyik felém tesz pár kérdést, a hazavitelről érdeklődik. Valahogy most nem jutnak el hozzám a szavak. - Nem kösz, majd megoldom…Jól vagyok. - intek nekik, felviszik a nőt a gyerekével a másik gépre.
Aztán elhalkul minden.
Most már biztonságban lesznek. Nekidőlök a műszerfalnak háttal, kinyújtom a lábaim, majd megszólalok.
- Itt vagy még? - érdeklődöm a készülékbe, ha kapok választ elmosolyodom, hátra döntöm a kobakom. - Kösz. Később dumálunk… - azzal nyomom is ki az egész készüléket, mindent kikapcsolok.
A telefontól elkezdve a rádióig mindent.
Talán 4 óra is eltelik mire képes vagyok megmoccani, hogy egyáltalán a gépet a levegőbe vigyem.
Nem lett volna lelkierőm azonnal felszállni. Ha lelkiekbe nagyjából nem szedem össze magam, akkor útközben nem tudnék koncentrálni a repülésre és lezuhanok… most nagyjából okés. Szóval fel is kelek, a helyemre ülök, iszok egy kis pálinkát, talán 4 nagy kortyot, aztán indítok.  A gép felbúg, majd nekiindítok és a levegőbe érkezek hamarosan.
Aztán már csak percek, talán órák kérdése, hogy Seattlebe érjek.
Talán Elroyt kellett volna megzavarnom egy kicsit? Hogy a lelki nyavalyáimról dumáljak vele? Néha igenis szükségem lenne a bátyámra...
Seattlebe érve lerendeztem a szükséges papírmunkákat, aztán haza mentem. Még Dove sem jutott az eszembe, hogy elmehetnék hozzá, kicsit kimozdulni vagy valami. Egyik testvéremet sem hívtam fel... nyugalomra volt szükségem.
Eszembe jutott az ultrahangkép, amit hamar előkerestem a pénztárcám mélyéből. Kiterültem úgy ahogy voltam ruhástól mindenestől az ágyba.
Jó ideig a képet bámultam és elgondolkoztam rajta, mi lett volna ha..?


// Fúh Magánhangár és kifutó 1789651895  Köszönöm a játékot Töki! Magánhangár és kifutó 1139198741  //
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó EmptySzer. Aug. 10, 2016 10:24 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Magánhangár és kifutó
Magánhangár és kifutó Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Magánhangár és kifutó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: