HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

I Do Esküvői Szalon

Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 167

TémanyitásTárgy: I Do Esküvői Szalon
Vas. Május 01, 2016 5:25 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Avataron : Rose Leslie
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Vas. Május 01, 2016 5:40 pm
 



 

TO AUDREY

előzmény

- Van pár minta, amit megmutat az esküvőszervező, hazahozom őket és a bátyád elé tárom, aztán meglátjuk melyik lesz. – nem akarok Keith nélkül dönteni, mert bár fájdalmas beismernem, igaza van Audreynak, tényleg kevésbé veszi ki a részét vagy érdekli, mint azt szeretném.
Felveszem a kulcsaimat és a táskámat és, ha Audrey is készen áll, akkor azt hiszem indulhatunk is.
Van valami, ami tulajdonképpen egy ideje érdekel és szeretnék is rákérdezni, csak éppen azt nem tudom, hogyan is kezdjek bele. Így ha a leendő sógornőm nem fonja tovább a beszélgetés fonalát, akkor csendben próbálok rájönni és rávenni magamat, miként is bökjem ki, amit tudni szeretnék.
- Figyelj csak Audrey... – kezdek bele végül nagy nehezen, ahogy feloldom a kocsi ajtózárait.
Halkan szusszanok egyet és azt hiszem látni rajtam, hogy ugyanolyan kellemetlenül élem meg, amire készülök, mint amilyen a kérdés lesz. Nekem elsősorban és nem neki.
- Milyen volt Lorraine? – bököm ki nagy nehezen a vőlegényem exfeleségére vonatkozó kérdésemet. Tudom, hogy van, tudtam, hogy létezik, létezett, de eddig valahogy csak a múlt része volt, mostanában azonban inkább élem meg az ágy alatt bujkáló mumusként.
Gőzöm sincs milyennek kellene lennie egy esküvő előkészítésének, azt se tudom mennyire normális az, ahogyan mi készülünk rá, de valahol, valami azt súgja, hogy nem így kellene lennie. Ez pedig nem hagy nyugodni.

//fejléc később//
Vissza az elejére Go down
Audrey Diantha Lott
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Emma Watson
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Hétf. Május 09, 2016 3:16 pm
 



 

- Rendicsek. Én nagyon kíváncsi vagyok, imádom az esküvőket, kár, hogy alig házasodik mostanában valaki, de majd kiélem magam rajtatok. Tényleg, a színvilágban megegyeztetek már egyáltalán? – Csacsogok lelkesen, mert bár tudom, hogy van gáz, de ha Annát talán képes vagyok egy kicsit lelkesíteni, azzal reményeim szerint időt nyerek Keithnek, vagy mindkettejüknek, mert hogy mi a baj közöttük, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy van.
- Annyi kérdésem van, te jó ég. Hol lesz egyébként? Ruhád van már? Ha nincs, elviszel engem is? – Nézek rá hatalmas szemekkel, mert bizonyára sok lehetek már most is, de nem tehetek róla, képtelen vagyok visszafogni magamat.
- Minden figyelmem a tiéd, Anna. – Fordulok felé rögvest, mert szeretném igazolni is a szavaimat. Én vigyorgok, ő nem, ez biztos nem lesz kellemes, de azt legalább tudom, hogy nincs vaj a fülem mögött, hacsak nem ettem több muffint, mint kellett volna, de szerintem határozottan nem ez a helyzet, mert azért nem ettem meg mindet… Csak úúúgy, a felét, Keith nem mondta, hogy vendégeket várnának, meg mondjuk ebbe a kriptahangulatba inkább ne is.
- Anna… – Csóválom meg azonnal a fejem, és tapasztom össze ajkaimat, mert őszintén nem értem, hogy miért van erre szükség.
- Miért csinálod ezt magaddal? – Kérdezem halkan, sokkal komolyabban, mint amilyen eddig voltam, mert ez a téma nem olyasmi, amit bármelyikünk is könnyedén vehetne.
- Lorraine már nem a felesége, Téged szeretne elvenni, elváltak, nem véletlenül. Ha engem kérdezel, olyan volt az egész közöttük, mint valami hurrikán, olyan gyorsan ment, amilyen gyorsan jött. – Tényleg nem szeretném, hogy ezen eméssze magát, és ez alá az is pontosan beletartozik, hogy kínozza magát a róluk szóló információkkal. Már nincs is róluk, rég nincs, és a magam részéről kedveltem a nőt, de Annát is nagyon bírom, de akármilyenek is legyenek, sosem hasonlítottam össze őket, nem hogy Keith előtt, de még magamban sem.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Avataron : Rose Leslie
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Május 12, 2016 10:00 pm
 



 

- Fehér és natúr, esetleg kék. A bátyád nem nagyon van oda a túlságosan színes elemekért az esküvőt illetően. – elég csak a szalvétákra gondolnom, szóval maradok – maradunk – a fehérhez legközelebbi árnyalatokhoz a legtöbb dolgot érintően. Nem bánom, nem ragaszkodok különösebben semmilyen színhez, ami azt illeti.
- Úgyhogy ezen a vonalon maradtunk. – azt illetően, ami eddig megvan és így valószínűleg már minden más is ehhez fog igazodni a későbbiekben.
- Itt lesz, nem messze a Thornwood kastély parkjában. Nagyon szép hely, a szertartás is kint lesz a szabad ég alatt, hacsak az időjárás el nem mossa, de bízunk abban, hogy nem fogja. – mesélek kicsit a helyszínről. Van pár tájékoztató füzetem róla valahol és a neten is nagyon szép képek vannak fent, bár most egyikre sincs időnk.
- Ha hazaértünk, megmutatom a fotókat róla. – feltéve, ha érdekli Audreyt, de nem erőltetem a dolgot, igazából rajta áll, ha szeretné látni, akkor nagyon szívesen előszedem, ami tájékoztatóm van a parkról.
- Nem, még nincs meg a ruhám és igen, örömmel veszem, ha eljössz. – eresztek meg felé egy mosolyt és közben nem tudok nem arra gondolni, hogy a húgaim nélkül képtelen leszek kiválasztani a megfelelőt. Ha nem lennének ott, valahogy nem lenne az egész az igazi, így csak remélni tudom, hogy megbocsátják nekem a hallgatásom és hajlandóak lesznek majd elkísérni.
Előadom – nehezen és nem is túlságosan szívesen – a kérdést, ami érdekel.
A kérdésre, amit kapok, nem felelek, részben azért, mert kicsit költőinek érzem, részben pedig azért, mert időt sem hagy rá, tovább fűzi a szavakat.
- Oh. Oké, értem. – bólintok egyet és beülök az autóba. Rákérdezni is nehéz volt, tovább faggatózni pedig még inkább az volna, így inkább lenyelem a dolgot, de azért a fülemben még ott cseng a válasz, olyan volt az egész közöttük, mint valami hurrikán.
- Felejtsd el, hogy rákérdeztem. – küldök egy szelíd és halvány mosolyt leendő sógornőm felé. Ettől azonban én még nem tudok nem kattogni ezen, de ezt inkább megtartom magamnak és elsüllyesztem titkaim közé mélyen.
Mély levegőt veszek és próbálok jobb kedvűnek lenni, így mindenkinek könnyebb lesz.
- Na és eddig, hogy tetszik Seattle? Öhm, tényleg, tudom, hogy Keith azt mondta, egy heted van melót találni, de ha tovább maradnál, én nem bánom. Sőt, ha esetleg szeretnéd, akkor szétnézhetek a forgatáson is valami munka után, ott mindig elkél egy pár plusz kéz. – kedélyesebbé válik a hangom vezetés közben, ahogy oldalra pillantok, de csak annyi időre, hogy közben azért szemmel tarthassam a forgalmat és az utat is.
Vissza az elejére Go down
Audrey Diantha Lott
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Emma Watson
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Vas. Május 15, 2016 1:46 am
 



 

- Akkor, az olyan kellemesen letisztult lehet, szerintem illene hozzátok. – Aztán ki tudja. Mármint alapvetően sem hinném, hogy minden rendben lenne velük, de talán elrendezik, mire eljutnak az esküvőig, nagyon bízom benne, mert komolyan szeretném, hogy összejöjjön nekik. Igaz, ezen a ponton szívesen megkérdezném, hogy de Anna mit szeretne, viszont a szakadékot sem szándékom mélyíteni köztük, így hát hallgatok.
- Hú, akkor az biztos nagyon szép lesz. Én sosem álmodoztam még esküvőről, egész kis csitri vagyok még ahhoz, de azt hiszem, a természetben én is szívesen esküdnék. Biztos csodálatos lesz. – Lelkendezek csillogó szemekkel, nem tehetek róla, de nagyon komolyan rázsongtam a témára, bár az esetemben ez igencsak gyakran megtörténik, olyan magas lángon égek eleve, következésképpen abszolút nem meglepő azoknak, akik ismernek legalább egy kicsit.
- Szupi, alig várom. – Van, amivel nem így vagyok? Épp annyira tudok tűkön ülni a kedvenc sorozatom következő részéig, mint mondjuk a soron következő palacsinta adagomat várni, vagy jelen esetben pár képet egy kastélyról, ahol a bátyám fog nősülni.
- Van egyébként olyan fazon, amit kigondoltál? Tudom, hogy sokszor csak a látvány dönti el, de gondolom minden menyasszonynak van valamiféle elképzelése. – Nekem nincs, de menyasszony sem vagyok, ez a veszély nem fenyeget, fölösleges is volna ilyesmiről ábrándozni úgy, hogy nincs férfi az életembe. Elég fura, bár amilyen csodabogár vagyok, nem meglepő, hogy senki sem cövekel le mellettem.
- Nos, az nem fog menni, de megpróbálom, bár tudod… látom, amit látok, még ha nem is tudom, mi folyik köztetek, nem biztos, hogy ezt tetőzni kell még azzal is, hogy elbizonytalanítod magad ostobaságokkal. Ha Lorraine lett volna neki a megfelelő nő, akkor vele lenne. – Sóhajtok fel, és beülök én is a kocsiba, tudom, az én pozitív világszemléletemmel sokszor nehéz mit kezdeni, és megesik, hogy én sem értem, mások miért depiznek totálisan felesleges dolgokon. Mindenesetre azzal is tisztában vagyok, hogyha egy nő nem bízik magában, a jó isten sem fogja megmagyarázni neki, hogy márpedig rosszul gondolja, így többször én magam sem fogom elmondani, hogy emiatt aztán tökéletesen ostoba dolog aggódni.
- Önkénteskedni már voltam, de az nyilván nem fizetős meló, keresgélek, csak hát nem egyszerű, meg legalább valami tanfolyamot lőnöm illene hozzá. – Morgom az orrom alatt, sosem fogom lemosni magamról, hogy kicsaptak az egyetemről, és még nem is vallottam az okát illetően, de szerintem most egyébként is több bajuk van annál, mintsem az én kis akcióimról hallgassanak meg bármit is. - Rendben, azt megköszönném, csak hogy Keith megnyugodjon, nem én vagyok az ördög jobb keze, vagy valami, amiért csak lopom a napot. – Ez abszolút nem igaz, de sajna azt sem köthetem csak úgy senki orrára, hogy szabadidőm nagy részében a következő megcsapolandó bankszámlát lesem, illetve azokat, akik igazán rászorulnak egy segítő kézre. - Azért a végtelenségig nem lennék a terhetekre, meg nem is normális, ha egy párhoz beköltözik valaki, szóval aranyos vagy, de azért nem fogok visszaélni a jóindulatoddal. – Keith türelmét meg pláne nem tenném próbára.
- Ja igen, Seattle, nos, meglehetősen nagy… mármint a megszokotthoz képest, és szerintem simán eltévednék benne bármikor, de egyébként pofás. Főleg az az óriás kilátó, az nagyon jellegzetes és szép, bár még nem voltam fenn rajta. Tényleg, te egyébként itt születtél? – Alap dolog, de ezt biztosan nem tudom még róla.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Avataron : Rose Leslie
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Vas. Május 15, 2016 2:46 am
 



 

- Ezt én is remélem, mert a dolgok egy részén már visszaköszön ez a színvilág. – ha nem is túl sok mindenen, mert a szervezés még mindig nem áll sehogy sem, hiába van esküvőszervezőnk is. Pedig a nő valami hihetetlen ügyes és egy igazi hajcsár, csak éppenséggel, amíg mi nem döntünk erről vagy arról, addig értelemszerűen ő sem tud nagyon tovább haladni. Ördögi kör.
Azt, hogy Audrey mennyit vett észre vagy sem abból, hogy a bátyja és köztem nem minden van teljesen rendben, nem tudom. Igyekszünk nem mutatni előtte, ez amolyan hallgatólagos egyezmény mindkettőnk részéről, ami csak ránk tartozik, azt igyekszünk ott is tartani. Én még többet is, szokás szerint…
- Pár éve még én sem gondolkoztam ezen. Mármint… pontosabban mielőtt Keith meg nem kért. – egyébként sem volt túl sok kapcsolatom és ami volt, azzal tinglitangli módon elvoltam, de egyik sem jelentett annyit vagy azt, mint amit érzek. Így pedig maga az esküvő sosem volt olyan, amiről nagyon álmodoztam volna, valahogy kimaradt eddig.
- Nem igazán tudom, hogy milyen fazonú legyen. Túl nagy szoknyásat nem szeretnék, még arra is gondoltam, hogy csak egy egyszerű fehér ruha lesz, alakot követő, térdig vagy földig érő és ennyi. Inkább valami modernebb az, ami jó lenne. – nem tudom, talán ez az, amiért nekem is lelkendezni kellene, mégsem teszem. Hiányoznak a lányok, a húgaim. És hiába tudom, hogy csak magamnak köszönhetem az, hogy nincsenek most – még – mellettem, ettől nem lesz kevésbé rossz érzés.
Nem feszegetném tovább a kérdést, amire én kerestem a választ, főleg azért, mert még azelőtt az orromra csapta a nem létező ajtót leendő sógornőm, hogy az valójában kinyílt volna. Mégis tovább fűzi a szavakat, gyakorlatilag megismételve az iménti le nem zajlott cselekményt és úgy megbánom, hogy szóba hoztam, mint a kutya, amely kilencet kölykedzett.
Több okom is van, amiért érdekel, milyen volt az elődöm, akinek szintén örök hűséget és jóban-rosszban kitartást esküdött a jövendőbelim és igen, felütötte a fejét bennem némi aggodalom és a válaszok talán megnyugvást hoznának, talán csak rontanának a helyzeten.
Szavak nélkül engedem el a fülem mellett az egész témát, mert ebből egészen biztosan nem kerülhetek ki jól, eleve én indulok tudás és információ hátrányból.
- És azt tudod már, hogy milyen tanfolyam érdekelne? – megjátszott könnyedséggel kérdezek újra, megpróbálva túllépni az iméntieken.
- Szerintem nem gondol semmi ilyesmit rólad. És rendben, megnézem mit tudok neked keresni. Esélyesen statiszta koordinálás vagy szintén statiszta öltöztetés a jelmezesekkel, ahol hely lesz és elkél a segítség. Tetszene az ilyesmi esetleg? – természetesen nem muszáj elfogadnia, tényleg csak, ha van hozzá kedve is. Utánajárok, hogy milyen lehetőségek vannak még, de az a kettő egészen biztosan tuti, ott mindig kevesen vannak.
- Okés, ahogy jobbnak érzed, csak szerettem volna, hogy tudd, szívesen látunk. – vagyis az én részemről nem gond, ha tovább marad. Audrey kedves és hamarosan egy család is leszünk, azt hiszem ez a minimum, amit megtehetünk érte.
- És szeretnél felmenni? És, ha igen, akkor van már kivel? Mert, ha nincs, valamelyik hétvégén rávehetjük a bátyádat, hogy menjünk el együtt vagy, ha csak vele szeretnél, az is jó. Szóval, ahogy gondolod. – nem szeretnék tolakodónak tűnni, szóval részemről nem gond, ha kihagynak. Testvérek és megértem, hogy milyen az, ha csak egymás társaságára vágynak.
- Nem, Angliában születtünk a húgaimmal. Később költöztünk át a szüleinkkel, mi még gyerekek voltunk. – mesélek miközben beérünk egy kereszteződésbe és a piros lámpához, ami előtt megállok.
- Miért? Vagy csakúgy, kíváncsiságból? – fordulok felé érdeklődve.
- Miféle önkénteskedésen voltál amúgy? – erre nem is kérdeztem rá az előbb, pedig érdekel.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 167

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Júl. 22, 2016 3:36 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Kedd Nov. 15, 2016 6:52 pm
 



 

Nyssa and Chloe



Két dolgot szeretnék megjegyezni a nagyérdemű előtt. Egy, ne akarjon senki se férjhez menni, és kettő soha, se soha ne vállaljon el egyetlen nyoszolyólány szerepet sem egy hormoningadozó kismama mellett, aki nem mellesleg a legjobb barátnője, és a menyasszony is egyben. Nem tudom, hogy Joel be lett-e fogva, de én keményen űzöm az ipart, ha már a drága Amy úgy pörög, mint egy búgócsiga, és nem ismeri a nyugalom fogalmát. Ha én nem vagyok képes megállítani, akkor Mark hogyan fogja? A vőlegényjelölt jámbor lélek, és pénzügyi igazgató az egyik nevesebb banknál, de ha őszinte akarok lenni, akkor mellette hitetlen papucs is. Joel már többször került nézeteltérésbe Amyvel, mint a tulajdon párja, mert el merte mondani neki a véleményét. Nagyon aranyosak együtt, de a barátnőm olyan, mint egy időzített bomba, és ha nem hagynak neki elég teret, akkor robban is. Az összeköltözés alatt nem voltam jelen, mert Oliverrel Texasban „nyaraltam”, bár az inkább lelki feltöltődésnek ment el, hogy megerősödjek egy kicsit a történtek után, nem pedig holmi kiruccanásnak. A magánéletem címlap szenzáció volt heteken keresztül, de szerencsére kezd elmúlni ennek a hatása, és már nem súgnak össze annyian a hátam mögött, mint az ősz elején. Davidet lecsukták, én meg megpróbálok visszatérni a normális életembe, ahol jelenleg barátnő, szexi csaj, nyoszolyólány, és étteremvezető is vagyok. Elhalmoztak a feladatok, de az egyetlen szívem csücskének nem mondhattam nemet. A listát ma reggel kaptam meg tőle, ha már szabadnapot vettem ki, és az álmom irányítását átmenetileg Santos kezébe adtam át. Nem olyan rossz csávó, de még gyanúsan ügyelek rá, hogy túl nagy hatalmat ne kapjon, mert a fejébe száll. Idősebb, de nem tapasztaltabb nálam.
- Amy…értettem elsőre is, hogy mi a fontossági sorrend, ma komolyan ötpercenként fel fogsz hívni? A ruháddal, meg a kiegészítőkkel együtt fogok visszatérni, és remek hétvégén leszünk túl, nem..az esküvőd álomba illő lesz, de ha minden másodpercben a telefonon fogok csüngeni, akkor a büdös életben nem érek a listád végére, és nem lesz ruha, cipő, és szexi hálóing sem. – sóhajtok egyet, és körülnézek, mielőtt átmennék az úttesten. Nem kívánom elüttetni magam Seattle közepén. Az esküvői ruhaszalon tábláját már kilométerekről kiszúrtam volna. A barátnőm divattervező, de a babaprojekt miatt közbeszólt az élet, és most mással kell a hobbiját csináltatnia. Biztos vagyok benne, hogy még szombat előtt legalább egyszer vissza fogok jönni, mert valami nem jó a csodás hercegnős ruhán, de addig is igyekszem az összes szabadidőmet okosan felhasználni, mert arra se tudok majd egy perc nyugtot sem szakítani, hogy kimenjek a mosdóba. Az üzlet előtt állok meg, és a kirakatban álló három modellt szemlélem meg.
- Megérkeztem, szóval leteszem…majd jelentkezem. – még hallom a vonal túlsó végén, hogy üvölt, de szemrebbenés nélkül nyomom ki, és teszem el a mobilomat a táska mélyére. Senki ne mondja meg nekem, hogy miképpen kérjek ki egy ruhát, azért aberrált még nem vagyok, vagy szellemi fogyatékos. Még be se lépek, de egy fekete hajú nő ütközik nekem.
- Bocsánat, te is ide? – kérdezek rá mosolyogva. A megjelenése határozott, és meglepően fehér a bőrre. Biztosan kiválóan játszana el egy szerepet valamelyik vámpíros filmben, vagy színdarabban. Kitárom előtte az ajtót, és egymást követve sietünk a pulthoz, de az ötvenes évei közepén járó hölgyemény szó nélkül lép ki onnan, és csapja össze a két tenyerét.
- Végre, hogy megérkeztek. Önök a tíz órásaink, ugye? – még válaszolni se hagy időt, mert szükségtelen is, ahogy elnézem. Helyeslően bólint, és mindkettőnket végigmér tetőtől talpig.
- Igazán jó barátnők lehetnek, ha dupla esküvőt szerveznek. Jöjjenek utánam. – int hevesen, és már el is tűnik…vélhetően a próbafülkék irányába. Értetlenül pillantok a mellettem álló nőre, akit még annyira se ismerek, hogy a nevét tudjam, de úgy tűnik, hogy máris összeboronáltak bennünket, és barátnők lettünk, avagy éppen esküvőtestvérek.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 21, 2016 3:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Szer. Nov. 16, 2016 12:34 am
 



 

Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a rendőség tele van férfias nőkkel. Legalábbis aki valóban járt már egyen és nem csak a filmekből ismerni. És ezeknek a nőknek általában van egy nagy közös ismertetőjele a tényen kívül is, hogy felesküdtek az igazság védelmére. Ez pedig a stílus. Vagyis inkább annak a hiánya, már amikor a romantikáról van szó. Oké, rossz szó, mert ebben a műfajban és is simán buknék, de divat esetében már sokkal sikeresebb vagyok. Ennek is köszönhetem a megtiszteltetést, hogy Clara, az egyik biztonsági tiszt, akinek januárban lesz az esküvője, rám sózta a diskurzust az esküvői szalonnal. Nem mintha ő ne tudta volna megtenni, nyilván valóan a saját ruhájával kapcsolatban képes rá, de a nyoszolyó lányoknál már más a felállás. Elsőre igazából bele sem akart egyezni, hogy lecserélhessem a szabásmintát, amit a legjobb barátnője választott ki és az ő kerekded alkatához tényleg remekül illik, de sikerült pár perc alatt eltántorítanom a múlt héten, miután kiderült, hogy elég konzervatív keresztény családja van a kedves vőlegénynek. A merészebb dekoltázs még belefér, de a ruha alól kivillanó jókora tetoválás már nem, hiába csak egy vörös virágról van szó. Szóval rövid szócsata után megegyeztünk, hogy minden lány választhat, kapja az előre meghatározottat, vagy ugyanabból az anyagból kis változtatással mást, de akkor jó előre szól és jóvá is hagyatja az egészet a menyasszonnyal. Mint például én. Így elég érdekesen alakult a napom, konkrétan reggel nyolckor a bíróságon kezdtem egy tanúvallomással, utána mehettem egy gyors megbeszélésre a kórházba, és igencsak szorosan sikerült tíz előtt pár perccel leparkolnom a szalon előtt. Igen, a hatalmas autókkal a manőverezés nem könnyű. De a halottkémi felszerelés, ami általában két nagy táskányi segédeszköz, külön csomagolt ruha és esetleges egyéb munkaeszközök használatát igényli egy sima négyajtós kocsi hátuljába nem fér be. A váltócipőről nem is beszélve, mert holtbiztos, hogy nem a kedvenc, magas sarkú bokacsizmámban fogok menni helyszínelni egy csatornába vagy valamelyik elhagyatott raktárba. A jó ég tudja, mi mindenbe léphet ott az ember...
A kinézetem ma nem is lehetne konzervatívabb, már ami a saját mércémet illeti. Elegáns bokacsizma feketében, fekete kosztümnadrág és kabát, fekete csipkés blúz, fekete szövegkabát és táska, követve a kedvenc divat trendemet a monokróm öltözködéssel kapcsolatban. Mellé egy kevés ékszer, nyaklánc és fülbevalók. A hajam széteresztve, a sminkem minimális, tekintve, hogy a bőröm túl világos nagyobb mennyiségű festék elviseléséhez, a számon halványan csillogó pasztell rózsaszín rúzs, a szemeim kékségét barna és fekete festék hangsúlyozza ki. Kissé vámpír szerű, de a bírósági fényekben nem olyan gyilkos, a kórház igazgatója pedig még nem volt túl elég kávén ahhoz, hogy bármilyen betegséget gyanítson a háttérben. Egyébként beteg tényleg nem vagyok, ezek a kontrasztok a hawaii-orosz vérvonal keveredésének eredményei, de néha alkonyatkor eléggé meglepi az embereket. Engem nem zavarnak már, megtanultam elviselni, hogy soha nem fogok lesülni és egy jó smink tanfolyam csodákra képes, már ami az előnyök kihangsúlyozását illeti...
A szalon ajtajához lépve még egyszer ellenőrzöm a telefonomat, hogy biztosan be legyen kapcsolva rajta a hang, így észre sem veszem, hogy kis híján belegyalogolok egy másik lányba. Sőt, kissé bele is megyek, mire azonnal felkapom a fejemet és halvány mosollyal próbálom elütni a helyzet kínos mivoltát. - Igen, remélem nem késtem el. És sajnálom, hogy neked mentem, kevesebbet kéne a mobilt néznem - próbálom elviccelni a dolgot, miközben elfogadom a felkínálását, hogy elsőként lépjek be az ajtón, de rögtön utána meg is állok, hogy bevárjam és letehessem a kabátot. Lehet, hogy a tél még nem ért ide a naptár szerint, de a bőröm azt mondja, igen, és ennek megfelelően öltözöm is fel. De a szalonban elég meleg van ahhoz, hogy azonnal meg akarjak szabadulni ettől a darabtól. Gyorsan az ajtó melletti fogasra akasztom, majd a pulthoz lépek, ahol már egy idősebb nő vár minket. Az első kérdésére jobb híján bólintok, hiszen nekem tényleg tízre volt időpontom, majd lépnék is utána a fülkék felé, ha nem szólal meg újra. Dupla esküvő? Mi a fene? Fogalmam sincs, mi ez, és a lányra pillantok magam mellett, aki hozzám hasonlóan tanácstalanul pislog. Azt hiszem, valaki itt valamit nagyon elkevert. De mire kinyitnám a számat, a nő már el is tűnik, nekem pedig jobb híján utána kell mennem, ha nem akarom végig kiabálni az üzletet. De jó!
- Elnézést hölgyem, de itt valami félreértés történt... - kezdek bele, miután megteszek pár lépést a fülkék felé, de reakciót persze nem kapok. Talán nagyot hall? Nem tudom, így bizonytalanul még hátrább megyek, egészen egy nyitott ajtóig. Legalább tudom, hol tűnt el. - Bocsánat, de én nem az ara vagyok. Egy nyoszolyó lány ruha átalakítása miatt kaptam időpontot... - szólok be, mire kisebb motoszkálás és néhány keresetlen szó után mégis felbukkan a nő, már kicsit kevésbé boldogan. Azt hiszem, valamin megsértődött, csak fogalmam sincs, min. De jó nekem. Remélem a méreteket nem ő veszi le, akupunktúra nem szerepelt a terveim között. Azért csak visszajön velem és kezdi el fellapozni a hatalmas füzetet a pulton.
- Ezt igazán mondhatta volna előbb is! Mindegy, adja meg a nevét! - szólít fel, mire azonnal rávágom a Nyssát és kapok egy újabb szúrós nézést. A fene a jó dolgába! - A teljes nevét, ha kérhetem! - néz rám úgy, mintha egy gyerekkel beszélne. Francba, ez de jó buli lesz. És az első elhangzó mondat is megvan már: "Houston, van egy kis probléma". Vagy inkább nagy probléma. Egész pontosan tizennyolc karakterből álló, amit ember nem ejtett még ki helyesen a közvetlen családomon kívül és leírni sem gyakran tud...
- Kérem nézze meg előbb egyszerűen a Nyssát vagy a Clara Simmons-t, ő az ara és ő kérte az időpontot is. A vezetéknevem elég bonyolult és Clara sem tudja lebetűzni. Ha mindenképp ragaszkodik hozzá, akkor pedig a másik hölgyet is előre engedném, mert ez eltart egy darabig...  - nem tehetek róla, sikerült összeszednem a világ egyik legnehezebben kimondható nevét és túl sok magánhangzó van benne ahhoz, hogy mások ne felejtsenek le néhányat kiejtéskor vagy íráskor. Szóval kegyetlenség lenne ezt leíratni ok nélkül. A zsaruk így is utálják, azzal szívatnak évek óta, hogy ha egyszer mégis férjhez megyek, nászajándéknak leírják ezerszer egy füzetbe nekem búcsúzóul...

// Kinézet
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Nov. 17, 2016 2:45 pm
 



 

Nyssa and Chloe




Amy roppant módon ki tud hozni a sodromból, ha egy feledékeny barátnőnek tart. Az utóbbi időben valóban akadtak mélypontok, de nem jelenti azt, hogy ne lettem volna mellette, ha a szükség úgy hozta. A balesete óta sokkal finomabban bánok vele, mert akkor tényleg nem viselkedtem barátnőhöz méltóan, de mindenhol akadnak problémák. Joel megmentette az ő, és a kisbabája életét is, ami nekem nyugalmat hozott. Ha nekik bajuk esett volna, akkor valószínűleg már egy elmegyógyintézetben, vagy a pszichiátrián feküdnék. A rapszodikus, őrjöngő stílusát leszámítva imádom, de nálam is elszakad a húr, ha lekicsinylően bánnak velem. Az esküvői ruhaszalon a belváros közepén helyezkedik el, az egyik legforgalmasabb útszakaszon, ezért arra számítok, hogy sokat kell majd várni a soromra, de meglepően csak egy ember van előttem…na igen meg egy, aki nekem jön az ajtóban. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, és nem is verem ki a hisztit, mert előfordulnak hasonló balesetek, és emberek vagyunk mindannyian, így hibázunk, figyelmetlenkedünk. A pult felé indulok meg, ahogy ő is, de a kedves eladónk szinte kirobban onnan, és kérdezés nélkül invitál meg minket a bolt hátulsó felébe. Bizony elképzelhető, hogy Amy ruhája ott lóg valamelyik fogason, de azt idekint is meg tudom várni, hogy előhozza. Az időpont egyeztetés nálam nem szerepel, mint opció, így amikor a mellettem álló még bólogat is, hogy neki van, hát előreengedem. Ennyi várakozás még belefér nekem is, de minő csoda, hogy összekevernek bennünket két másik vevővel.
- Dupla esküvő? – kérdezek vissza én is, de a nő hajthatatlan, és megy előre, mint a tank. Meg se várja, hogy bemutatkozzunk, vagy adatokat egyeztessünk, így a magas, modellalkatú nőszemély megy utána. Irigylem a fekete haja, és a hófehér bőre miatt. Biztosan sokan buknak az efféle megjelenésre, szinte szürke kisegérnek tűnök mellette. Utol is éri, mert a hangzavar elhallatszik idáig is, meg a lemondó sóhaj az eladónő szájából. Meg tudom érteni, ha veszít a lelkesedéséből, mert ha jól jutottak el az információk hozzám, akkor ő sem arajelölt, így ma nem fog nagy üzletet sem nyélbe ütni, kivéve, hogy itt vagyok én, de az a ruha már előre ki lett fizetve. Amynek furcsa szokásai vannak, de semmit sem bíz a véletlenre, és neki az esküvő majdnem ugyanolyan fontos, mint nekem, mondjuk őt jobban izgatja a ruha. Az enyémet biztosan ő fogja varrni, ha egyszer valaki ráveszi magát, hogy feleségül kérjen. Vajon Joel lesz az, aki megteszi értem? Sohasem rejtettem véka alá, hogy örülnék neki, bár a legutolsó alkalommal, amikor ez szóba került, akkor ki voltam borulva, és olyat mondtam, ami nem igaz. A pulthoz sétálnak vissza, és elindul a névegyeztetés, de az idegen csak a keresztnevét adja meg. Nyssa. Megáll bennem az ütőér, és ha akarom, ha nem, de egyetlen személlyel azonosítom. A telefon, a konyhám, és Joel. Ugyanez a keresztnév…nem hinném, hogy túlontúl gyakori. Feléled bennem a kíváncsiság, és közelebb is araszolok hozzá. A megtestesült Miss Elegancia a teljes nevét követeli, ami némi fennakadást okoz.
- Itt nincsen Clara… - rázza meg a fejét, én meg végre megszólalok.
- Nem hiszem, hogy gyakori név a Nyssa, nyugodtan nézzen utána, én tudok várni. – addig az akasztóhoz sétálok, és jómagam is kibújok a kabátomból, mert kezd meleg lenni, és ahogy elnézem egy darabig még itt leszek. Megint megszólal a telefonom, így elnézést kérve vonulok félre, és ki más lenne, ha nem a barátnőm.
- Amy…még nem. Micsoda?! – majdnem kiejtem a telefont a kezemből.
- Nem fogom felpróbálni a menyasszonyi ruhádat, különben se vagyok terhes, mint te. Nem… - rázom a fejemet, de kitartóan magyaráz. Idegességemben a hajamba túrok, és egy nagyot sóhajtok.
- Vannak még előttem, oké… - tartom a vonalat, és a pultnál állókra pillantok.
- Amy Henderson szeretne magával beszélni.. – adom oda neki, én meg Nyssára nézek.
- Bocsánat ezért, de a barátnőm öhm…öntörvényű, és terhes is. Kész bomba. Egyébként Chloe Ward, és mi az a kimondhatatlan vezetéknév? – nyújtom felé a karomat mosolyogva, na meg kicsit gyanakodva. Joel ismeri?
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Vas. Nov. 20, 2016 9:45 pm
 



 

Sietnem kéne. Ma munkában vagyok elvileg. Bármikor befuthat egy hívás, hogy hullát találtak és mennem kell megnézni. Mégsem tudok. És elég nehéz titkolnom a türelmetlenségemet az esküvői ruha szalonban. Egyszerűen túlságosan nyugtalan vagyok még magamhoz képest is, és csak azért nem az órámat nézem minden pillanatban, mert ilyesmit nem hordok magammal és a mobilom már a bejövetelkor is komoly bajba kevert. Így viszont fogalmam sincs az idő múlásáról, nem tudom, mennyi ideig volt hátul az eladónő, mielőtt felfogta, hogy nekem nem a fehér ruha kell, hanem valami krémszínű félig kész báli ruha alap, amelyet most kell a méreteimre igazítani és katolikus szülő kompatibilissé tenni egyszer és mindenkorra. Nekem minden másodperc hosszúnak tűnik, túl hosszúnak és fogalmam sincs róla, miért van ez. Feszengek és nyilván az idegességem ragad át a hölgyre is, mert egyre kevésbé kedves, miközben próbál engem elhelyezni a könyvecskéjében. Talán ha időpont szerint írták volna be az embereket és nem random telefonálási sorrend szerint, ahogy innen tűnik, könnyebben menne a dolog. De nem szólok be, nem dobogok a cipőmmel, csak állok és várom, hogy megtalálja, amit keres. Első próbálkozásra Clara nevét, amit persze nem sikerül. Fenébe, hogy nem gondoltam rá, megkérdezzem azt a két lábon járó duracell nyuszit, mégis milyen néven jelentett be engem. Most már mindegy, csak meglesz előbb vagy utóbb...
A telefon csengése rángat ki a mélyből és kell pár pillanat, hogy lenyugodjon a hevesen zakatoló szívem és rádöbbenjek, nem az enyém volt. Utána pedig leesik az is, mi volt a minimális mozgás, amit végeztem, miközben a hölgyre vártam, hogy végig nézze a hosszú listáját. Végig az ujjamat simogattam a bal kezem gyűrűsujját. Azt, ahol egyszer régen, egy másik életben eljegyzési gyűrű várta a társát. Ez a bajom a szalonnal. Túl ismerős a felhőtlen hangulat, a boldogság, a fehér taft, csipke és fátyol tömeg és persze az öröm. Az öröm, amit én nem kaphattam meg. A belsőmben a féltékenység megint felbukkan, akárcsak a düh. Azt hittem, ezen már túl vagyok. Már tudok úgy ránézni egy boldog párra, hogy nem érzem azt, az élet tönkretett. De a bolt még mindig sok. Még mindig kikészít. Vagyis eddig ezt tette. Most már tudom mi a baj és igyekszem javítani rajta. Mélyeket lélegzem és lassan megnyugszom. Nem tehetek semmit a sors és a múlt ellen. Megtörtént, vége. Továbbléptem. Képes vagyok erre is. Két hónap múlva esküvő és túl kell élnem!
- Semmi gond, az én barátnőm sem hagyna békén, ha nem kellene a munkájához kikapcsolnia a telefont... - válaszolok automatikusan, halvány mosollyal az arcomon, miközben pontosan tudom, hogy pár pillanatom van, mielőtt beugrik, honnan ismerős a név és ki lehet ez a nő mellettem. Már megfogom a kezét és megrázom, mire leesik, hol halottam a Ward vezetéknevet. A Chloe nem túl ritka, azt nem nehéz megismerni, de amilyen szerencsém van ma, kifogtam azt az egyet a városban, aki elmondhatja magáról, hogy immáron hosszabb távon áll kapcsolatba Joellel. A férfival, aki az egyik legjobb barátom. És aki nem tudom elmondta-e már neki, hogy a megismerkedésünk után a legelső beszélgetésekre az ágyban került sor. Ha igen, akkor bajban vagyok. Ha nem, akkor jobb, ha nem szólom el magamat, mert bajban leszünk mindketten. Francba! - A nevem Nyssa Alexandr Kaianae-Plyseckaja, röviden Nyssa. Megmondtam, hogy hosszú lesz, ha ezt le kell betűznöm a hölgynek - vágok mellé egy grimaszt, mert bármennyire is bonyolult és komplikált ez a név, olyan családi örökség is egyben, amit eszem ágában sincs lecserélni bármi másra. Főleg, mert nincs vér szerinti testvérem, sem fiú, sem lány, aki vihetné utánam tovább. Bár, szerintem, ha lenne, sem tenném meg. Ahhoz túlságosan tisztelem a felmenőimet... - Örülök, hogy megismerhetem, és kérem, tényleg menjen előre. Biztosan hamarabb tudnak segíteni - bár azt azért remélem, hogy közben sikerül leegyeznie a barátnőjével a ruha krízist. Mert ugyan nem sokat hallottam az egyoldalú beszélgetésből, de annyi elég volt, hogy megtudjam, valami itt félre ment. És amíg így lefoglalom az agyamat, addig tehetek úgy, mintha nem ismertem volna fel. Gonoszság lenne? Lehet, de nem tudom, hogy mennyire mélyre ásna el engem és Joelt is a tény, hogy tudok róla. Oké, tényleg zavarban vagyok. Vissza lehet kérni az irigység dilemmát öt perccel korábbról?
- Elnézést, mégis megtaláltam Nyssa néven. Kérem jöjjenek velem, mindkettőjüknél igazítani kell a ruhákon, most szabad a tükörterem - szólal meg újra a nő, mire ismét csak bólintani tudok. Hoppá, ezt nem így terveztem. De mivel nem tudok mást tenni, követem az eladót hátra, megvárom, amíg a kezembe nyomja a félkész ruhát és megmutatja, hova menjek, ha sikerül valahogy a próbafülkében magamra kapnom. Nem mintha szégyenlős lennék, de nekem sincs olyan önbizalmam, hogy egy minden oldalról tükörként funkcionáló dobozban tegyem meg ugyanezt. Amit alig egy perc múlva meg is bánok, mikor elvileg a ruha a helyén van, de valami anyag hang megállásra késztet. Miattam nem szegték le és most fennakadt valamin a nyakrésze. És nem tudok megfordulni. - Bocsánat, van itt valaki? Be tudna jönni segíteni? Beakadtam valamibe - amit még csak kitapogatni sem tudok, amíg el nem kotrom az összes hajamat az útból. Kelleni fog a hajgumi a táskámból. És egy időgép, hogy újrakezdjem a napot...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Nov. 24, 2016 8:11 pm
 



 

Nyssa and Chloe





Amy mellett nem sok időm van gondolkodni, és mostanában úgy peregnek az események, hogy képtelenség azon agyalni, hogy mi lesz velem egy hónap múlva, vagy éppen jövőre. Az ősz elcsúszott, de szembe kell néznem azzal a ténnyel is, hogy a legjobb barátnőm nemsokára feleség, és anya lesz. Soha nem hittem volna, hogy éppen pont ő lesz az, aki hamarabb révbe ér, mint én. A kapcsolati státuszom foglalt lenne, ha már címkét kell ráaggatnom, de abban korántsem vagyok biztos, hogy ez még januárban is így lesz-e. Nem kell félreérteni semmit, magamat is győzködöm egyfolytában, hogy felül fogok emelkedni a kétségeimen, és méltóképpen átadom magam a szerelemnek…de ez jelenleg nem megy olyan könnyen, és jól sem. Az állandó félelem, megfelelési kényszer Joel felé nem múlik, és lassan úgy érzem magam, mintha egy örökös hullámvasutazásra fizettem volna be a vidámparkban. Az egyik pillanatban még minden happy, és a karjaiba omlok, aztán jön egy név, egy nő…és megrengeti a hitemet. Bízni akarok, már-már erőszakosan ragaszkodom hozzá, de mióta otthagyott a lakásomban, és Kubában is azt hangoztatta, hogy nem illünk össze...valahol a tudatom mélyén ez berögzült, és nem enged. Az utazás is részben emiatt volt, hogy ne görcsöljek rá a szexre, mert nemcsak azért kellek neki, randizunk, együtt töltjük a szabadidőnket. Ez a röpke négy hónap még nem sok, és ha beleveszem azt is, hogy két-háromhetente jut összesen két teljes nap a másikra, akkor nagyon az elején járunk. Nehéz utat jártunk be, de próbálkozunk mindketten, hogy ez a valami életben maradjon. Nem működünk a másik nélkül, de a másikkal sem feltétlenül. Össze kell csiszolódnunk, tudván azt, hogy a jövőképünk más.

Az eladó a kis noteszén futtatja végig többször is az ujját, és nekem ez éppen elegendő idő ahhoz, hogy elmerüljek a saját belső világomban. Az esküvői ruhaszalon nem hozna lázba….messze állok tőle, szinte évmilliárdokra, de nem hagyhatom figyelmen kívül a bennem élő kislányt. Vágyom a fehér ruhára, a gyűrűre, a sírig tartó fogadalomra…és egy gyerekre. Joelnek egyszer azt mondtam nagy felindultságomban, hogy nem akarom, és akkor úgy tűnt ez bántja, de most nem mernék megesküdni rá, hogy akarná. Rendeződtek a dolgok közöttünk, és jelenleg egy ingoványos terepen járunk. Valaha el fog venni? Nem tudom. A mélázásomból Amy hívása ébreszt fel, ami arra jó, hogy elterelje a figyelmemet az előttem álló fekete hajú szépségről. Szinte üvölt velem, ezért kénytelen vagyok átadni az eladónak a telefont, és tudom, hogy mi következik, ezért a pulthoz sétálok. Normálisan bemutatkozom az ismeretlen nőnek. Ó, és jön a megérzés. Köze van hozzá. Nem tudom megmondani, hogy mi, és hogyan…de Joel túlontúl furán viselkedett velem, amikor szóba került.
- Igazán szép neved van, attól függetlenül is, hogy kimondhatatlan. Néha az egyszerű sem jó, ha van kihez kötni. – a mosolyom már nem is annyira őszinte. Apa miatt sok az elvárás, na meg David óta mindenki tudja, hogy én vagyok az a lány, akit megerőszakolt a polgármester jelölt New Yorkban. A kisasszonyunk rátalál a névre, de engem kicsit meghökkent, amikor visszaadja a telefont, és mindkettőnket ruhapróbára hív.
- Elnézést, de…- mintha a falnak beszélnék, szóval szednem kell a kis virgácsaimat, ha utol akarom érni őket. Az egyik próbafülkébe be is megy Nyssa, én meg kettesben maradok a nővel.
- Kérem, Amynek a ruhájáért jöttem, és nem én vagyok az ara. A sajátom már megvan, és méretet sem kell venni. Nem leszek az élő próbababája… - hevesen kezd el bólogatni, és betol a fülkébe.
- Ms. Henderson azt mondta, hogy majd beteszünk egy óriási párnát, és pont olyan lesz, mint egy kismama. – mosolyogva húzza rám a függönyt, én meg nem kapok szikrát. A fehér, tülökkel, és csipkékkel díszített ruhaköltemény az álmaimat is felülmúlta. Könnybe is lábad a szemem, és a szám elé kapom a kezemet.
- Úristen… - félve érintem meg a szegélyét. Még hezitálok egy darabig, de végül beadom a derekamat, és a felsőmből bújok ki. Már a farmerom sliccét húznám le, amikor a közelben valaki segítségért kiált, vagy kér…nem olyan hangosan. Kikukkantok, de az eladó már sehol, és csak ketten vagyunk vélhetően a bolt hátuljában.
- Én… - húzom el a függönyt, és érdekes pozitúrában lelek rá az újdonsült ismerősre.
- Hát…ez izé…várj egy pillanatot. – visszarántom a garnist, és megpróbálom a ruhát a fejéről lehúzni, de nem mozdul az anyag.
- Így simán, itt hagytak? Vegyél egy mély levegőt… - szólalok meg, és a ruha szélét rángatva haladunk egy kicsit, de bumm…az anyag elkezd szakadni, és egészen addig hallatszik ez a borzalmas szakadás, míg meg nem pillantom a kékeszöld íriszeit.
- Hoppá… - nézek a szemébe, egy szál melltartóban, és kioldott nadrágban.
- Bocsánat… - nem bírok megszólalni se, és furán érzem magam, mert egyszerre van sírhatnékom, és nevethetnékem is.




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 30, 2016 9:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Nov. 25, 2016 10:01 pm
 



 

- Még egy ilyen név a világon nincs, így ha valaki jól írja be a google-be, minden publikus információt megtudhat rólam. De ma már azt hiszem, egy Hello, Jane Smith vagyok bemutatkozással bealtatnám a másik felet - így jó kezdés ismerkedéskor a téma, hogy a legtöbb ember visszakérdez, mégis honnan akasztottam le egy ilyen nevet. Családi ajándék, érdekes származású szülők, hagyománykövető nagy-nagynéni és nyelvész anyuka közös érdeme, amiért minden hivatalos adatkezelésnél nagyon tudnak szidni a dolgozók. És egy idő után rászoktam, hogy ne csak mondjam, hanem egyből neki is álljak lebetűzni az egészet. Ez sokban megkönnyíti az adatkezelést, adategyeztetésről meg ezer éve nem hallottam. És valamiért minden második zsarunak beállították gyors billentyű parancsra, hogy kiírja, különben tíz extra percet kéne jelentésenként minimum szenvedniük vele. De attól még ez az én nevem, amire büszke vagyok. És soha nem tudnám megváltoztatni. Egyébként is hozzá szoktam már, hogy Nyssa-ként emlegetnek mindig minden helyzetben, kivéve a bíróságot. Meg a saját diploma osztómat, ami előtt a felolvasóval tizenöt percig gyakoroltattam a kimondását...
A ruhapróbát igyekszem minden gond nélkül végig csinálni, de úgy néz ki, a sors ma nem az én oldalamon áll. Ami azt illeti, leginkább a balszerencse látogatott meg, mert beakadtam. Nem tudom, ki a jó ég tervezte a ruhát bebújósra cipzáros helyett, de nagyon megbánom, hogy beleegyeztem így. Szó szerint fennakadok. Vagyis én annyira nem, elvileg az anyag nem szűk és enged, de a nyakamnál hátul érzek egy apró szúrást. Elsőre úgy tűnik, mintha csak tűt felejtettek volna benne, de minél lejjebb kerül az alja, annál kényelmetlenebb és jobban feszül. Beleakadok. Mozdulni sem tudok, ahogy a karjaim fenn vannak, csak a hajamat érem el nyújtózkodva. Így segíséget kérek, amit meg is kapok. Chloe jön be és figyelmeztet, mielőtt elkezdenél lefelé húzni a ruhát rajtam. Nem látok, nem tudom mit csinál, csak a szakadás hangja ér el hozzám, utána pedig végre eltűnik az anyag az arcomról. Fenébe, ezt megkaptam.Tuti, hogy kiakadnak rajta az itt dolgozók, de nem érdekel, mert majdnem megfojtott az egész anyaghalmaz.
- Köszönöm. És semmi gond, ezt nem foghatják ránk, nézd! - mutatok a fura, táskatartónak kitalált szögre, amely mögöttem van a fülke falába verve. Ugyan lekerekített a hegye, de még van éle és én nem vettem észre eddig. Ezért akadt bele a ruha alaposan. És szakadt el. Nagyon. Hátat fordítva látom, hogy a jobb vállam mögött majd húsz centi hosszan húzódik a rés és nem sokkal a melltartó felett ér csak véget. Tökéletes. - De legalább van egy remek indokom, hogy miért felejtsék el nálam ezt az extra rövid ujjú, válltöméses design-t - teszem hozzá halvány mosollyal, miközben vissza nézek a lányra. És ekkor fogom fel, hogy valószínűleg őt is a próbafülkéből rángattam ki, mert majdnem fél pucér. Melltartó még van rajta, szerencsére, mert azt biztos nem tudnám a pasijának kimagyarázni, hogy miért látom nélküle. Ezt is nehéz lesz, ha egyszer tudomást szerez róla. Remélem, nem fog. És közben igyekszem nem feltűnően bámulni őt. Elvégre tudtommal még mindig nem vonzanak a nők. Hiába van jó, sőt mi több, remek alakjuk. De legalább nem hasonlítom magamat másokhoz. Azzal én kapnám a pofont. Mert Chloe nyolc évvel fiatalabb. És hiába tartom nagyon jól magamat a koromhoz képest, ami még így se sok, attól nem vagyunk ugyanolyanok. Legalább a hegek már nincsenek. Nevezzenek hiúnak, de én bizony egy plasztikai sebésszel megcsináltattam. Épp elég az a seb, amivel ő sem tudott mit kezdeni...
- Egek, itt meg mi történt? - a hangtól megriadok, eddig fel sem tűnt, hogy nincs behúzva jól a függöny és megjelent az eladó is. Nem túl boldogan. De nem érdekel. Ezt nem foghatja rám. A ruha nem olyan szűk, hogy magától elszakadjon rajtam. Ránézésre még be is kell belőle venni két-három centimétert. Egy füst alatt szabászollóval meg is oldhatják a nyiszálást rajta. Elvégre az volt a terv, hogy eltakarjuk a nem katolicizmus kompatibilis részeket, de a váll még náluk sem számít erkölcstelennek. Meg van valahol egy fehér stólám is...
- Beakadtam. Ne aggódjon, van egy ötletem. Találkozunk a tükörteremben - válaszolok neki, miközben elhúzom a függönyt. Itt már mindegy, a ruha rajtam van, a cuccaimat összeszedni meg megy egyedül is. És talán jobb lenne, ha Chloe az előtt kimenne, hogy leesik róla a nadrág. Azt már végképp nem tudnám kimagyarázni. - Te azért vigyázz. Szerintem minden fülkében van egy ilyen szög - figyelmeztetem még egyszer, miközben elkezdem elrendezni a hajamat is. Kissé összekuszálódott, így kell pár pillanat, hogy fel tudjam fogni és kivenni a hajgumit a táskámból. Az esküvőn nyilván valóan nem fogom használni, de a próbán miért ne tenném? Van egy heg a fülem mögött, a keletkezésének oka pedig publikus. Derékba törte a sebészi karrieremet. Ezen már túlléptem. - Megvárjalak, vagy menjek előre, Chloe? - teszem fel a kérdést, miközben elkezdem összeszedni a táskámat. A ruháimat nem féltem, azok simán maradhatnak itt, összehajtogatva, de ezt nem adom ki a kezem közül. Minden cuccom benne van, amire nap mint nap szükségem van. A mobilom pedig nem téveszthetem szem elől, ügyeletes lennék. És kizárt, hogy bárhol elhagyjam a tárcámat és a kulcsaimat...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Szer. Nov. 30, 2016 9:51 pm
 



 

Nyssa and Chloe



Az elmúlt félévben nem viccelek, ha azt állítom, hogy olyan szerencsétlen, és ügyetlen lettem, mint Bella volt az Alkonyatban. Nem tudom, hogy miért éppen ő jut eszembe, de a jégen való elcsúszása, meg a karaktere merőben hasonlít rám, de valahogyan nem hiszek a vámpírokban, és Joel sem csillog a napfényben, ha levetkőzik előttem. A bájos személyiségem nem sok hasznomra válik éppen, mert ha határozottabb lettem volna, akkor már a telefonban megmondom Amynek, hogy semmi esélye sincs arra, hogy engem rávegyen a ruhapróbára. Belementem, hogy elugrok a ruháért, de arról már nem esett szó, hogy fel is kellene vennem. Mikor leszek nyolc hónapos terhes? Még jóformán hasam sincs, szóval nem éppen én vagyok a legjobb modell erre, de mit ér az én szavam az övével szemben. Az eladót simán kioktatja, és az újdonsült társammal együtt a bolt hátuljába leszek száműzve. A ruha láttán kicsit meg is hatódom. Túlontúl tökéletes, és a New York-i divathéten bemutatott darabon is túlmutat. Nem viccelek, mert ha jól értelmeztem, akkor Amy rajzai alapján készítették el. Nem is az én barátnőm lenne, ha nem tervezte volna meg a saját menyasszonyi ruháját. A szám elé kapom a kezemet, és vetkőzni kezdek. Mindig ő győz, és arra készülök, hogy hülyét csináljak magamból, de egy másik hang siet a segítségemre, vagy éppen fordítva. Kikukkantok a próbafülkémből, de szó se róla, csak mi vagyunk ketten Nyssával. A belső kételyem nem apad, és valami azt súgja, hogy köze lehet Joelhez, de ha így állok minden nőhöz, akkor talán be is kérethetem magam az elmegyógyintézetbe. Nem akarok féltékenykedni, meg ok nélkül mutogatni mindenkire. Joelnek van egy múltja, a nők szeretik, de a jelenben én vagyok az egyetlen, vagyis...remélem, hogy az vagyok. Egy hónap nem olyan sok idő, hogy más után nézzen, vagy mégis? Elzárom a gondolataimat jó mélyre, és automatikusan indulok meg a másik helyiség felé. A függönyt elhúzom, és érdekes látvány tárul a szemem elé. Nem sok időm van felmérni a helyzetet, mert égetőbb lenne, ha megszabadítanám a ruhától, mintsem agyaljak. Megpróbálom, szavakkal is figyelmeztetem, de amint feljebb tolom… a szakadás elindul, és nincs megállás. Egy húsz centis mélyedés, és elég volt ehhez harminc másodperc. Gratulálok Chloe, ügyes vagy!
- Hát nem tudom, én úgy szégyellem magam, nem hiszem el. – temetném az arcomat a kezembe, de felhívja a figyelmemet az egyik kiálló szögre nem messze a fejétől.
- Ezt nem is láttam eddig. – csodálkozom el, és jobban szemügyre veszem.
- Ha engem kérdezel, a merészebb ruha is jól állna. – mosolyodom el én is, aztán valamiért ekkor tudatosul bennem, hogy hiányos az öltözetem, és nem ártana, ha visszatérnék a saját fülkémbe, de megérkezik az elkésett felmentő seregünk is. A nő nem túl boldog a látottaktól, de Nyssa határozottan áll elő egy ötlettel, ami fogalmam sincs, hogy mi lehet, de fél siker, mert a nő magunkra hagy minket, én meg farkasszemet nézhetek vele.
- Fogok figyelni rá. Amy megölne, ha tönkretenném a ruháját. – túrok bele idegesen a hajamba, és elérkezettnek látom az időt, hogy továbbálljak. Az egyik kezemmel takarom el a melleimet, de aztán rádöbbenek, hogy nincsenek férfiak a közelben, így meg is állok a mozdulatsorban. Kilépek a közös helyiségből, és megindulok a sajátom felé, de a kérdése váratlanul ér.
- Öhm nem kell…. – torpanok meg, de aztán jön egy isteni sugallat, és meggondolom magam.
- Tudod mit, de örülnék, ha megvárnál. Sietek. – teszem össze a két kezemet, és a nadrágomat megfogva elől, szinte, mint a füstcsík úgy iszkolok befelé. A szögtől el is teszem az alsószoknya végét, és kibújok a nadrágomból. Összehajtogatok mindent, és szemezni kezdek a fehér habos-babos csodával.
- Nyssa…öhm. – húzom el a függönyt, és tanácstalanul tekintek rá.
- Ez hosszadalmasabb munka lesz, mert a barátnőm nyolc hónapos terhes, és nekem kellene a ruháját felpróbálnom. Őrült vagyok, hogy belementem. Hogyan kellene kivitelezni a terhességet? – fogom meg a garnist egy szál fehérneműben. A lábaimat automatikusan összeszorítom, és az ajkamat harapdálom.
- A kabátom se lenne elegendő, hogy begyűrjem alá. – sóhajtok egyet, és tőle várom a megváltást.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Dec. 02, 2016 12:27 pm
 



 

- Az eredeti terv egy pánt nélküli ruha volt, de azt át kellett alakítani. A katolikus templomban nem szeretik a tetovált koszorús lányokat - én pedig senki kedvéért nem fogom lesminkelni a rajzot, aminek az elkészültét több mint egy évig vártam. Ha ez azt jelenti, hogy decens, ujjatlan ruhát kell viselnem, hát legyen. Nem mintha a sors nem döntött volna úgy magától, hogy segít nekem. Most már egészen biztos, hogy megyek és féloldalasra szabatom a darabot. A bal lapockám felett van a virág, nem lesz nehéz eltakarni, ha arról ujjat is kap a ruha azon a félen, de ettől még nem tilos a bőrömet másik oldalon mutatni, ahogy egy vállal sem lehet nagy gondjuk. Tudom, láttam a menyasszonyi ruhát és gyönyörű példány hatalmas dekoltázzsal, ami mellett ez a szín és anyag nehezen lesz extrém fajta. Meg azért nekem is van tisztesség érzetem, szóval a menyasszony mindenképp látni fogja és dönthet róla, mennyire akarja látni élőben is. Amint kijutok innen, kap egy sms-t. Nincs sok koszorús lány raktáron, de mindenki más alkat és típus, így az anyag van csak előre kiválasztva a többiben mi is dönthetünk szabadon. Nekem kezdésnek a sellő fazon kezd egyre vonzóbb lenni, mert tél közepén lesz az egész buli és nem akarom, hogy lefagyjanak a lábaim. Bár talán egy egész picit méretre igazítani sem ártana, mert húzni sem akarom magam után a földön...
- Rendben, idekinn leszek, szólj, ha kell segítség! - egyezek bele, miközben felemelem a táskámat és elhagyom a fülkét. A ruháim összehajtva és felakasztva ott maradnak a falnál, ezekre rá sem hederítek, a táskámban kutatok újra a telefon után. Clara nem hívhat a saját telefonjával, de én felhívhatom a hivatalos vonalon szólni neki, hogy átalakításokra lesz szükség pár helyen. És ujjakat keresztbe, hogy jól fogadja a dolgot. Elvileg egészen logikus nő, azért van velem is jóban, mert megértem sokszor azt, hogy mennyire fejezi ki az érzelmeit. De nincs menyasszony, aki nem buggyan meg, ha az esküvőjéről van szó. Mert mindennek jónak és tökéletesnek kell lennie. Ebbe pedig a ruhák is beletartoznak. Mázli, hogy az egyencucc színét nem valami rózsaszínben határozta meg, amitől én például kifejezetten kísértet szerű lennék a másik kollegina pedig a testalkatával enyhén szólva is idézné Miss Röfit. Nem azért, mert olyan húsos, de bizony a nagy melleknek hátránya is van, szűkre szabott ruhában közönséges, bővebben pedig optikailag öt kilóval is hizlalhat...
Éppen csak leteszem a telefont, amikor meghallom Chloe hangját újra. Nem mondom, jóra vállalkozott. Én soha nem lennék képes felpróbálni más esküvői ruháját, nem még egy olyan menyasszonyét, aki nyolc hónapos terhes. Ő vagy nagyon jó barátnő tényleg, vagy eljutottunk Alice világába, ahol az értelmetlen dolgok kapnak értelmet. Mindegy, nem ismerem, nem kritizálom, csak körülnézek, hogy mit lehetne használni póthasnak. Párnát a várakozók kanapéjáról nem, azok nem elég nagyok és tömörek, de talán egy másik tömést át lehet irányítani. Ez egy esküvői ruha szalon ezernyi mérettel és formával, egészen biztos vagyok benne, hogy van valahol viktoriánus stílusú is, elvégre újabban kezd megint népszerű lenni. Akkoriban pedig nagy divat volt a fenéknél kipárnázni a ruhát, hogy valaki még vékonyabbnak és dúsabb idomokkal megáldottnak tűnjön. - Meg tudom oldani a hasat, vannak itt párnák, de fogalmam sincs, mellben mit kellene csinálnod, hogy fenn is maradjon a ruha - szólok be, miközben a megfelelő polchoz megyek. Oh, igen, van itt minden, amit csak egy őrült menyasszony ki tud találni. Egy több mint félmillió lakossal rendelkező város legnagyobb esküvői ruha szalonjában még szép is. Két nagyobbat választok ki és egy kicsit, mert tippem nincs rá látatlanban, hogy mekkora is lehet a hasa egy ismeretlen nőnek nyolc hónapos terhesen. Volt olyan, aki már négy és fél hónaposan úgy nézett ki, mint aki bármelyik percben megszülhet, másnak pedig a kilencedikben kellett először kismama nadrágot néznie, mert a magasságához képest a baba egészen pici volt a maga két és fél kilójával. Egy bővebb pólóval simán eltakarta a hasát a szülési szabadság kezdetéig... - Tessék, próbáld a párnákkal. Egynek vagy kettőnek elégnek kell lennie - láttam azt a ruhát, mikor átadták neki, annyira azért nem széles csípőben, hogy ennél több kelljen. Beadás közben pedig próbálok nem Chloera nézni. A félmeztelen jelenet is húzós volt, az egy szál fehérneműben  rész már végképp nem az, amit most kellene megfigyelnem. Főleg nem olyasvalakinél, akinek a jelenlegi pasijával korábban kapcsolatban voltam. És az, hogy még mindig barátok vagyunk és tudok pár dolgot a barátnőjéről egyéni véglet, amelyet nem tudom hogyan, de jó néhányszor megalkottam már. A logikus felfogásom mellékterméke...
- De nem szeretem a tükörtermet. Folyton olyan érzésem van benne, mintha elvárás lenne a bugyimodell alak és makulátlan bőr, ha megkapja valaki az esélyt a belépésre - és akkor még enyhén fogalmaztam. Menyasszonyi ruhában nyilván más érzés lenne, ahogyan minden irányból megnézheti valaki a neki kitalált ruha költeményt, de mivel én egyhamar még nem fogok oltár elé állni, számomra az egész rémisztő. Minden kis testi hiba látszik, márpedig a meglévő sarkalatos pontokkal nem szeretek szembesülni. Eleget sportolok ahhoz, hogy jó alakom legyen, de akkor sem tudok mindent megváltoztatni. Kezdve a hosszú, vörös heggel a fülem mögött, ami egy táborkórház sürgősségi agyműtétjének eredménye. Pont a hajvonal alá került és nem volt kéznél felszívódó varrat, így a végeredmény látványos. És most mutogatnom kell, mert ha nem fogom fel egy gyors kontyba a hajamat, akkor nem fér oda senki a ruha hátuljához...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Hétf. Dec. 12, 2016 7:00 pm
 



 

Nyssa and Chloe




Nyssával kapcsolatban fura érzés kerít a hatalmába. Joel telefonjának kijelzőn felvillant a neve, és most már biztos vagyok benne, hogy közük van egymáshoz. Munkaidőn kívül hívta, ami sok mindenre utalhat, de ha a városi halottkém, talán jobban járnék, ha eloszlatnám a kételyeimet. Elvégre egy nőgyógyász is számon kérhető, ha baj van, nemde? Igazából a kinézete alapján egy arrogáns, és határozott nőre voksolnék, de egyáltalán nincs semmilyen felsőbbrendűség a hangjában.
- A katolikus templomban sok mindent nem szeretnek, de attól még nem kellene elrejtened a tetoválásodat…igaz megint olyasmiről fecsegek, amihez semmi közöm. Bocsánat, de nem egy mélyen vallásos családból származom, pontosabban az apai nagyszüleim olyanok, de a szüleim szabadabb szellemben neveltek, és szokatlan, ha ennyire meg van valakinek kötve a keze, mint nyoszolyólány. - szerencsés vagyok, hiszen Amy nem szólt bele, hogy milyen ruhát válasszak az esküvőjükre. A lila a gyerekkorom kedvenc színe, így evidens volt, hogy annak valamelyik árnyalatában fogok megjelenni. Pirosra változik el az arcszínem a kijelentésem gyanánt, és kerülöm is a beszélgetőpartnerem tekintetét. Idősebbnek néz ki, mint én, és így jobban szemügyre véve látszik, hogy áteshetett valamilyen szépítkezési beavatkozáson, de illetlenség lenne ezt megemlíteni neki szóban is.
- Köszönöm. – takarom el magam, és még a nadrágom korcát is megfogom, hogy ne essen le, amíg átérek a saját öltözőrészlegembe. A próbafülke nem olyan nagy, de figyelek arra, ami miatt ma már tönkretettem egy ruhát. Amy nagyon rugalmas tud lenni, de a menyasszonyi ruhájával kapcsolatban nem lesz kedves, sőt, ha egy pici lyuk is lesz rajta, akkor szerintem keresztbe le fog nyelni. Félőn érek hozzá a taftos, és tülökkel tarkított alsószoknyához. Hol vagyok én attól, hogy beleférjek ebbe? Nem is kellett volna igent mondanom rá, egyszerűen a nevet, és a foglalási számot kellett volna elmakognom, és akkor nem keveredek ennyire kellemetlen szituációba. A segítségkérésre bizonyosan szükségem lesz, mert nincs azaz isten, hogy egyedül másszak bele a tökéletes modellbe. Nyssára támaszkodom, és reménykedem benne, hogy neki több ötlete van, mint nekem. Félig fogom a függönyt, és egy szál bugyiban, meg melltartóban billegek a bejáratnál, és a fekete szépséget figyelem. Különös, de tényleg annak tartom. Az önértékeléssel, évekkel ezelőtt is problémáim akadtak, de David óta nőnek se igazán érzem magam. Lúdbőrözve feszítem össze a combjaimat, hogy ne tűnjön fel neki…nem mintha láthatná, de ha jobban szétnyitom őket, akkor ott éktelenkednek a hegek. A késsel való billogozásnak maradandó nyomai lettek, és nem szívesen feküdnék kés alá, hogy eltüntessék őket, így mutogatni se fogom.
- Jó kérdés… - pillantok hátra, és megint felmérem a helyzetet. Nem mondom, tényleg megtáltosodott a barátnőm mellben is, de nekem sincsenek kicsik, és ha…
- Szerinted, ha beleteszem a két zoknimat, akkor hülyén fog kinézni? Amy valóban teltebb, de a csípője nem lett olyan széles, és szerintem majdnem egyezik a kosárméretünk is. – a székhez lépek, és bepuccsítva emelem el a két zoknimat, majd dugom be a melltartómba. Még szerencse, hogy nem Joel jött el velem, mert most röhögne, vagy már itt is hagyott volna. A férfiak nem igazán viselik el az esküvővel kapcsolatos teendőket, és ráadásul egy olyan férfi párjának lenni, aki az elköteleződéstől is becsinál…szerintem a szívrohamot hoznám rá. A párnákat elfogadom Nyssától, de csak a kezünk érintkezik. Elhúzódom az egyik sarokba, és nekilátok a korántsem egyszerű ruhapróbának. Könnyedén csusszanok bele, de hátul már nem fogom tudni összehúzni, és így is érdekesen bő, de ez csak addig tart, még a két párnát egymásba nem forgatom. Megrángatva a karnist állok elő, de szorosan tartom mellrészben a ruhát.
-  Én sem szeretem a tükörtermet, de lehet másképpen vélekednék róla, ha nem a várandós barátnőm ruhájában feszítenék. Segítenél begombolni hátul? – állok ki, és magam elé meredek. Nem hiszem el, hogy a New York-i divatbemutató után ismét fehérbe bújok. Amennyiben a gyöngygombok is a helyére kerültek, akkor felé fordulok, és széttárom a karomat.
- Szerinted, tetszeni fog neki? – igazgatom el a szétterülő habos-babos csodát, miközben a szívem nagyot dobban, és a ronda felismerés miatt gombóc nő a torkomban. Soha nem fogok menyasszonyi ruhát viselni, Joel nem fog elvenni.
- Voltál már menyasszony, Nyssa? – személyesnek tűnhet a kérdés, de nő –nő között ez nem is hangzik idegenül. A tekintetem az övébe fúrom, és egyfajta lemondás, sőt fájdalom csillan meg mindkettőnk írisze mélyén. Kinek ez, kinek az a titka…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 15, 2016 12:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Dec. 15, 2016 9:16 am
 



 

- Én minden szempontból ateista vagyok, a legközelebb is a buddhizmushoz állok, így amikor a menyasszonynak annyi kérése van, hogy a helyszínre való tekintettel ne villantsam ki a koreai halálvirág tetoválásomat, akkor megteszem - jó, a halálvirág nem pontos neve a vörös pókliliomnak, ami a vállamon díszeleg, de amilyen tömegben ez a kis drága növekszik mindenszentekkor a temető környékén, egyszerűen ráragadt a jelző. Egyébként sem szokásos kis virágról van szó, kell egy erős őszi eső és fagy, hogy a levelei elszáradjanak és végre virágot bontson. Tudom, kevesen vannak, akik egy tetoválásban felismerhetik a minta jelentését, de nem szeretnék kockáztatni. A vőlegény szülei elég komolyan konzervatív keresztények és ha már felkértek, nem akarom, hogy miattam szívja a fogát egész nap a menyasszony. Egyetlen napra kibírom, hogy eltakarjam ruhával. De csak a tetoválást. Most, hogy a másik oldalon szakadás van, már senki nem tud rávenni, hogy bevarrassam a félvállas ruha megoldás helyett. Az anyag és a szín marad ugyanaz, de a személyre szabás nem volt tiltva egészen eddig. Clara már látta a terveket és megengedte egyébként is...
Chloe viselkedése hagy némi kívánni valót maga után, már vagy másodszor jutunk el tíz perc alatt arra a pontra, hogy komolyan nem tudom eldönteni, kedves vagy őszinte legyek-e vele. Nyilván valóan nálam sokkal emocionálisabb alkat és ezt nem fél kimutatni. Én meg alapvetően sebészien precíz és egyenes vagyok, amelynek egyik mellékterméke, hogy ritkán hazudok bármit is. Most pedig egy olyan kérdést tesz fel, amivel megakaszt. Kitömni egy melltartót, hogy beleférjen a terhes barátnője ruhájába? Egek, én már tíz perce nemet mondtam volna telefonban a hormon túltengéses kismamának és nem érdekelne, mennyire veszi zokon. Ő nem tette meg, most pedig még a véleményemet is kéri. Ez azért sok. Ha nem Joel barátnőjéről lenne szó, valószínűleg rávágnám, hogy piszok jó szemmértéke lehet, ha pontosan tudja, hogy két zoknival eléri ugyanazt a mellméretet és a melltartója is bírni fogja a terhelést. Így már nem nagyon tehetem meg, csak a terelés marad. És az őszinte részvét érzése a barátom felé. Tényleg a teljes ellentéte ez a nő, egyedi lehet megbirkózni vele... - Kettőt és könnyebbet kérdezz! Még életemben nem volt rá szükségem, hogy kitömjem a melltartómat, fogalmam sincs, hogy néz az ki - és ez nem is hazugság. Mikor a tinédzser kor elején elkezdtek nőni a melleim és eljutottam arra szintre, hogy valami takarásra van szükségem, a legvékonyabb változatot kértem a sportosból. Még javában balettoztam és ott a minél laposabb, annál jobb elvet követték a diákok, hogy könnyedén lehessen hajolgatni és megemelni a másikat. Azóta sem növesztettem D kosarakat és nem is bánom. A vékony, magas nő képe tökéletes számomra...
- Jó neked, én a saját ruhámban is viszolygok az egésztől. De másképp nem lesz kézzel készített, templom kompatibilis példányom - válaszolok kis sóhajjal, majd oda lépek a lány mögé és elkezdem egymás után a gombokat összekapcsolni. Nem egyszerű a dolog, mivel a ruhának passzolnia kell, nem hagytak ki túl nagy lyukakat és néha tényleg meg kell dolgoznom vele. Gyönyörűen néz ki készen az egész, de akkor is, műkörömmel biztos, hogy fennakadást okozna a feladat. Vagy hosszabb körmökkel. Mindegy, most megy és amikor Chloe megfordul, el kell ismernem, hogy remekül néz ki ebben a csipke csodában. Még akkor is, ha nem teljesen illik rá. Ezen nem lehet segíteni. Azért elmosolyodom, ahogy figyelem őt a menyasszonyi ruhában. El kell ismernem, illik hozzá, de az egyszerűség kedvéért talán következőre egy méretben illőt kellene megpróbálnia. Abban biztosan még szebb lenne. - A barátnőd biztosan imádni fogja, mert hihetetlenül csodálatos ez a ruha. Azok után, amit eddig vállaltál érte, pedig az a minimum, hogy neked is hasonlóan szépet választott - teszem hozzá, miközben még egyszer megnézem az egész fehér habtengert, miközben felkötöm a hajamat egy apró kontyba a táskámból vett hajgumival. Most már készen állok, hogy bemenjek abba a terembe és igazíttassak a szakadás körül az egészen. Remélem jó a türelme a varrónőnek. Kicsit maximalista tudok lenni és most ragaszkodni is fogok a pontos méretekhez. Van, ami jól áll nekem, de az elrontott dekoltázs nem az...
Hogy a francba tud érzékeny pontokat elkapni bennem ez a nő folyamatosan? Egyetlen apró kérdést tett fel egy esküvő szalonban és nekem kissé már fel is ment a vérnyomásom tőle. Egy rossz napomon egészen biztosan az arcába kapja a "Mi közöd hozzá?" választ, mert kevés dologról utálok jobban beszélni, mint a tragédiába torkolló álmaimról, főleg egy vadidegennel. Most is felnézek rá és nyitom a számat, hogy közöljem, mennyire tartaná helyénvalónak, ha ugyanezt kérdezném tőle, de a pillantása kissé megakaszt. Van valami vágyakozás és lemondás benne. Ja, persze, ő Joel barátnője még mindig. És ahogy én azt a pasit ismerem, már régen lefektette a szabályokat. Mert az ő párkapcsolataiban szabályok vannak, akárcsak az enyémben. De amíg én a "nem vagyok hajlandó szerető lenni" kijelentéssel figyelmeztetek mindenkit rá, mennyire felejtse el a komoly kapcsolatot, addig ő inkább kimondja, mit nem fog megtenni és jobb, ha a vágyat gyökerestül tépi ki magában a másik fél. Chloenak nyilván nem sikerült még. Nem tudom, melyiküknek fog jobban fájni, ha továbbra sem fog. Ez nem ridegség, logika. Mert engem a logika tart egyben fájó pillanatokban. - Igen, voltam. De a sors közbeszólt... - válaszolok végül lassan és közben elfordulok tőle. Egy, be kellene végre mennünk a tükör terembe. Kettő, az érzéseim ezzel kapcsolatban magányügynek számítanak, nem akarom, hogy lássa őket. Annyira nem vagyok barátságos még vele. És ha ennek az az ára, hogy hátat kell neki fordítanom és felfedni a sebhelyet a fejemen, amelyhez akaratlanul is oda téved a kezem, hát legyen. Remélem megérti, hogy több kérdésre a témában nem fogok válaszolni. Mert ez a legjobban védett titkom még mindig...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Dec. 15, 2016 12:51 pm
 



 

Nyssa and Chloe



Nyssa az ellentétem, és ez már a hanghordozásából is látszik. Mindenről megvan a határozott véleménye, és nem is rejti véka alá. Nem szerettem volna kényes témára tapintani, de már a vallás is egy olyan kérdéskört vet fel, amibe nem lett volna beleszólási jogom. Nem ismerjük egymást, és a szám hamarabb járt el, minthogy az agytekervényeim fordultak volna kettőt. Menthetetlen eset vagyok, és még szerencse, hogy ez nem mutatkozott meg további butaságokban, bár nem állok messze tőle, hogy lejárassam magam az üzleti vezetők, és az újdonsült ismerős előtt is. Sok mindent megtennék a barátnőmért, többek között, hogy elrepülök vele a divatbemutatójára, vagy fogom a kezét, ha beindul a szülés, a tanúja leszek az esküvőn, sőt…még a ruháját is felpróbálom. Pihennie kell, Joel is megmondta, hogy rosszul sülhet el, ha túlhajszolja magát, én meg, mint a jó barátnő óvom őt a széltől is…néha egy-két engedménnyel. A ruhájáról van szó, és ha fordított eset lenne…nem ahhoz túl önzőnek lennék, hogy másra bízzam a ceremóniám ékességét. Nem szívesen engedném át másnak a lehetőséget, hogy felpróbálja az enyémet. A nagy napra tündökölni szeretnék…és megint eljutok oda, hogyha Joel mellett maradok, ha ő lesz a nagy Ő (miért ne ő lenne, ha már szinte létezni se tudok nélküle), akkor bizony nekem nem lesz belépős, templomba vonulós napom. Kizártnak tartom, hogy a Kubában felvezetett monológja után hajlandó lenne elvenni, nem beszélve arról, hogy már két gyermek édesapja. A kapcsolatunk viharosan indult, és ha amúgy sem lettek volna akadályozó tényezők, akkor sem alakult volna könnyen a viszonyunk. A megannyi veszekedés, és félreértés után most élvezni szeretném a nyugisabb napokat, de tartok tőle, hogy valami el fog romlani, ha nem is miatta, akkor miattam. Sok mindent nem mondtam el neki, úgy érzem, hogy nem nyílhatok meg neki teljesen. Egyszer már megtettem, és akkor is eltaszított magától. Mikor lesz elég a drámából? Mikor lesz elég belőlem?

Túlontúl elkalandozom, és hallgatagon folytatnám az öltözködést, de Nyssa segítsége nélkül a ruhaköltemény nem fog rám jönni. A zoknimat is bevetem, hogy a mellrésznél megfeleljek Amy méreteinek, de még így sem érem el a kellő hatást. A két párnát egymásba fordítva bújok bele a ruhába, és az egyik kezemmel szorítom oda a hasamat pótoló anyagokat. Ismételten segítség után kiáltok, de már szó nélkül lép is oda hozzám, hogy a hátamon is összegombolja a kis gyöngyöket. Az egész megjelenésem lélegzetelállító lenne, de magamnak biztosan egy szolidabb modellt választanék. Minek tervezel? Chloe az istenit…nem tehetek róla, hozza magával a reményt az egész üzlet, meg a berendezés hangulata is.
- Ebben igazad van… - megemelem a hajamat, hogy a végén is megigazítsa nekem a csipkés csodát. A próbafülkében sokat nem látok, és szűkösen is férek el, ezért kilépek onnan, és Nyssa előtt fordulok körbe. Nem tudom, hogy miért érdekel egy idegen véleménye, ráadásul nem is az én ruhám lesz, de mégis megkérdem tőle.
- Amynek tökéletes lesz, de a nyoszolyóruha választásban nekem szabad kezet adott. Orgona lila ruhám lesz, de az már otthon van. Egyszerű, testhez simuló. – jegyzem meg mellékesen, és megemelem az alsó szoknyát, hogy ne lépjek rá a szegélyére. Nem is értem, hogyan fog ebben mozogni, sőt táncolni akkora pocakkal. Amennyiben én lennék a helyében, akkor vártam volna az esküvővel a baba megszületése utánig. Amy egyszerre akar mindent, és túl akar lenni a házasságkötésen is. Valóban megfordul egy századmásodpercig a fejemben, hogy nem is akarja, de akkor nem mondott volna igent Marknak. A saját életem jelenleg háttérbe kellene, hogy szoruljon, de amint teszek egy lépést rám tör az a fura érzés. Nő vagyok, ahhoz a táborhoz tartozom, akik vágynak a boldog happy endre. A tekintetem hirtelen fúrom a velem szemben állóéba, és gondolkodás nélkül csúszik ki a számon a személyes kérdés. Nem érzem annyira helytelennek, de nem ismerem a másik felet, talán válaszolni sem fog. A végén mégis megteszi. Valamiért nem lep meg, hogy volt már. A tekintetében ott van a szomorúság egy apró jele, de hamar el is fordul, mielőtt még bármit is mondhatnék. A tekintetem a füle mögötti hosszú vágásra siklik. Vajon mi történt vele?  Beharapom az alsó ajkamat, és némán követem a tükörterembe, ahol egy másik menyasszonyjelölt is ruhát próbál éppen. Ketten sürögnek körülötte, szinte sugárzik. Eléggé megtorpanok, és le is fékezek az egyik ülőalkalmatosság előtt. A pillantásom nem tudom levenni az idegen nőről, aki tündöklő szőke hajával, szinte beragyogja a termet.
- Menj csak előre. – szólok Nyssának, és leülök az egyik székre. Az egyik varrónő siet is elénk, én meg magam elé bámulva egyre mélyebbre süllyedek az önsajnálatban. Kellene beszélnem Joellel? Honnan ismeri egymást Joel és Nyssa, ha ugyanaz a Nyssa, aki felhívta, miközben nálam volt?

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Vas. Dec. 18, 2016 2:32 pm
 



 

A ruháról való beszélgetés semleges terep, így gond nélkül folytatom egész idő alatt, amíg Chloera próbálom rávarázsolni ezt a nagyon terhes kismamának kitalált menyasszonyi ruhát. És közben próbálom visszanyelni a véleményemet egyéb témákban, amilyen például a tény, hogy remélem, nem most akarják befejezni a méretre szabást, mert ahhoz az eredeti tulajdonos kellene. Aki nyilván valóan nincs itt. És nyilván valóan bátor ember. Én legalábbis egészen biztosan nem próbáltatnám fel senkivel a sajátomat. Egy részről babonás vagyok ebből a szempontból és nyilván való, hogy nem túl szerencsés dolog, ha a saját, méretre készíttetett csodám máson látom viszont, a másik oldalról pedig féltékeny is lennék, nagyon. Még akkor is, ha én már kinőttem a hercegnős álmokból a hófehér ruhával kapcsolatban és választás után inkább kérnék egy vörös vagy fekete példányt. És ne mondja nekem senki, hogy az nem illik egy esküvőre és mennyire zavaró már, ha a saját házasságomról lenne szó, bizony beleszólást ebbe senki más nem kap. Nem mintha évekkel ezelőtt a terveim nem egy fehér ruháról szóltak volna fekete rózsamintával. Nagyon hasonlított ahhoz, amelyet Audrey Hepburn viselt a Sabrina című filmben és Oscar díjat is nyert érte. Bár jelenleg a házasság olyasmi, amit a hátam közepére sem kívánok, egészen biztos, hogy ha egyszer eljön a pillanat, azt fogom megint alapnak venni. A hófehér egyébként sem az a szín, ami jól állna az én bőrömmel és hajammal...
- Ezek szerint neked már csak ezen a ruhán kell a végső simításokat elvégezni és nem probléma, ha nagy eséllyel két varrónővel fogok vitázni a sajátomról? - teszem fel a kérdést, miután végeztem és újra a kezemre akasztom a táskámat. Nevezzenek paranoiásnak, de ha rendőrségi belépő, hullaházi mágneskártya, laptop és a gyógyszer készletem is ugyanott van, akkor nem engedhetem meg, hogy ellopja valaki. És abszolút nem érdekel mellette, hogy mennyire tartják biztonságosnak a boltot. Ez a kiegészítő bizony rajtam magad, ahogy belépek a tükör terembe és az ott pipiskedő, maradéktalanul boldog menyasszony mellé. Csak egy pillantást vetek rá, felmérem, hogy felesleges erőlködnöm az összehasonlításon, mert egy nagy mellű, vékony, szőke baba teljesen más kategória mint én és máris az egyik székhez lépek, amely támlájára akasztom a táskámat. Itt minden szögből látni fogok. Utána már éppen foglalnék helyet, hogy Chloét előre engedjem, amikor megkér, hogy mégis menjek én előre. Máskor talán vitáznék vele ezen, de ma bármikor behívhatnak, így csak vállat vonok és elterelem magammal a varrónőt. Aki majd szívrohamot kap, amikor meglátja a ruha hátsó részén a szakadást. Sajnálom érte kicsit, de nem veszem annyira a szívemre a dolgot. A ruha maga még csak félkész, szóval kezdhetjük az alakítását.
- Ne aggódjon, ezt nem kell összevarrnia. Ha már elszakadt, akkor szeretném, ha átalakítaná félvállas szabásra, lehetőleg úgy, hogy azért a gerincvonalamból ne sok látszódjon ki. Utána lehet meredekebb is a lejtés, nagyjából így - húzom végig a körmömet elöl a ruhán, kirajzolva, hogy mi az a szög, aminél még az alá vett melltartó nem fog messziről kirajzolódni. A nő sokkal együttműködőbb, mint a társa, mert azonnal kap elő egy-két gombostűt és megjelöli vele az általam kért szabást is. Azt már neki kell tudnia emellé, hogy hány centivel feljebb kell elvágni, ha rendesen le szeretné szabni. Én hagyom, hogy dolgozzon a ruhával, majd folytassa a derekamnál is a szűkítést, amikor ismét visszapillantok Chloera. A menyasszony nagy sikongatások közepette távozott a teremből, ami azt jelenti, hogy ő van a soron a másik nőnél. Már ha abban a habos izében ide tud jönni, mert nekem nincs rá tippem, hogy fog benne felállni. Egy tényleg terhes menyasszonynak meg biztosan még nehezebb dolga lesz vele...
- Oh, micsoda szörnyű sebhely, mi okozta? - a varrónő hangja ránt ki a merengésből, aki most már hátul igazítja a ruhámat és nyilván valóan kiszúrta a heget munka közben. Joel barátnőjével ellentétben ő pedig már nyilván valóan látott ennél meredekebbet is, így képes semleges hangon rákérdezni az okára. Azért mielőtt még a keze oda tévedne az érzékeny részhez, a fejemet elhúzom, majd a tükörbe nézve nyitom válaszra a számat.
- Repesz találat és agyműtét, sajnos egyik sem az a helyzet, ahol a rejthetőséggel és esztétikával is foglalkozni lehet - mert ha az ember fejébe beleáll egy jó nagy fém és minél hamarabb műteni kell, akkor bizony nem azt nézik, hogy honnan megközelítve lehet szépen a hajvonal alá rejteni a nyomokat, hanem a minél korábbi eltávolítását. Az agy védelmi mechanizmusa, hogy duzzadni kezd az idegen tárgy körül, ezzel pedig az eltávolítása egy idő után lehetetlenné válik további károk okozása nélkül. Ez volt az oka, hogy benne maradt akkor a koponyámban pár szilánk. Nagyobb kárt okozott volna a kiszedése, mint amit jelenleg az okoz, hogy ott van. Gyógyszer függőség és kis óvatosság mellett jelenleg teljesen zavartalanul tudok élni. Ha kipakolják, akkor nem kell gyógyszer, de nagy eséllyel a járásról mondhattam volna le. Mindkét oldalról pocsék üzlet, valljuk be...
A ruha alakításai nagyjából tökéletesre sikerülnek, már csak az oldalán lévő sliccelésről tárgyalunk, amikor a hölgy telefonja megszólal és bocsánat kérések közepette siet ki a teremből. A tükrökbe nézve tűnik fel, hogy Chloe varrónője is lelépett, így megint csak ketten maradtunk. És a szemeivel akaratalnul is nemsokára új tetoválást fog a bőrömbe vésni. Égető a pillantása, csak egy nagy sóhajjal adhatom meg magamat neki. - Kérdezz! Mindkettőnk helyzetét megkönnyíted vele. És megígérhetem, hogy hazudni nem fogok - az más ügy, ha el fogok hallgatni valamit, mert a világon semmi köze hozzá, de direkt félrevezetni nem tervezem. Nem tudom, hogy azért ő vagy maga Joel nyírnának ki előbb. Meg nem is a stílusom. Egyszerűen túl egyenes lennék hozzá...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Szer. Dec. 21, 2016 3:48 pm
 



 

Nyssa and Chloe




Soha nem az a nő voltam, aki figyelmen kívül hagyta volna a környezete véleményét. Állandóan meg akartam felelni másoknak, és ez bizony nagyon nem jó, de ebben a szellemben nőttem fel. A szüleimnek akartam először bizonyítani, majd a tanároknak, az első szerelmemnek…Davidnek, aztán meg a főnökömnek, most meg ott van Joel. Egész eddigi életemben a közeg, melybe beleszülettem, vagy belekerültem, határozott meg engem. Talán ebből fakad az is, hogy képtelen vagyok nemet mondani a legjobb barátnőm kérésére. Nyssa szemében egy félőrült nőszemély lehetek, megannyi dilis tulajdonsággal, de ez a legnagyobb gyengeségem. Nincsen belekódolva a génjeimbe, hogy elutasítsak olyat, aki segítséget kér tőlem. Amy nyolc hónapos terhes, alig egy hónap van hátra a nagy napig, bár ha belegondolok, bármikor jöhet a baba. Nem kérhetem tőle, hogy ugráljon, és szervezzen meg egy esküvőt, ha már ágynyugalomra ítélték. Nem is egyszer füllentettem a tulajdon páromnak, és a vőlegényének egyaránt abban, hogy éppen mennyire sikerül betartania az előírt kényszerpihenőt. A próbafülke előtt még vetek egy pillantást a táskám, és a ruháim felé, de nem vagyok babonás, sem paranoiás, így otthagyom őket, és átvonulok a tükörterembe az újdonsült ismerősömmel együtt.
- Nagy eséllyel igen, már csak ezen igazítanak párat, és ha minden jól megy, akkor a ruhával együtt fogok távozni. Amy nem ér rá, és engem kért meg… - megint úgy merülök bele a részletekbe, mintha a másikat érdekelne, de nagyon jól tudom, hogy ez csak a felszín. Nyssa nem kíváncsi rám, és fordítva is így kellene lennie, de szöget ütött a fejemben a tény, hogy kapcsolatban állhat a partneremmel. A másik helyiségben már többen mászkálnak, de én az első ülőalkalmatosság előtt megállok, és előreengedem a mellettem állót. Nem is ellenkezik, ezért lehuppanok a díványra, és magam elé bámulok. Nem szívesen hallgatóznék, de eljutnak fél információk hozzám, és kiderül, hogy a szőke menyasszonynak két hét múlva lesz az esküvője. A vőlegényével fél éve tervezik a nászt, és roppantul izgatottak. Ki ne lenne az, ha két hét múlva kimondja a boldogító igent? Nem agyalok sokat, de bevillan az egyik rémálmom. A ravatalozó, a tölgyfából készült koporsó, és a halott Joel képe. Álmaim ruhája is rajtam lehet, ha éppen az, akit szeretek, már nincs az élők sorában. Jelentenie kellene valamit, vagy egyszerűen így próbálok küzdeni a vágyaim ellen? Az esküvő, és a boldog happy end nem játszik nálunk, mint lehetséges opció a közös jövőkép kialakítására. A szerelem erősebb az akaratnál, de meddig vihető előre a közös út? Egy nyolc hónapos kismama ruháját igazítják hozzám…és jelenleg se menyasszony, se terhes nem vagyok….valószínűleg nem is leszek. A szám szélét rágom, amikor az egyik varrónő felszabadul, és int nekem, hogy álljak fel az emelvényre. Nagy nehezen, a tenyeremen támaszkodva pattanok fel, és sétálok oda, de majdnem kiesnek a szemei.
- Nem az enyém a ruha, és nem vagyok terhes, ez a ruha miatt kell. – fogom át a hasamat helyettesítő párnákat az egyik karommal, a másikkal meg a szegélyét emelem meg a habcsókra emlékeztető ruhakölteménynek.
- Bizonyára akkor.. – megrázom a fejemet, hogy ne folytassa. Nincs kedvem beszélgetni, így kihúzom magam, és mint egy próbababa, rezignált arcvonásokkal hagyom, hogy tegye a dolgát. Kis gombostűket szurkál az aljára, meg a csípő részen is. Előfordul, hogy összeakad a tekintetünk a tükörben, de nem kezdeményezek kommunikációt.
- El kell mennem még tűért, mindjárt jövök. – jegyzi meg a vörös hajú varrónő, és kettesben hagy Nyssával. A tekintetem rávetül, de megszólalni nem merek, végül ő töri meg a csendet, és engedélyezi a faggatózást. A tükörben nézünk össze, és hezitálok, hogy merjek-e személyes hangvételű témába belemenni, vagy sem, de úgy tűnik, hogy rébuszokban már megtudtam róla így is néhány dolgot. Joel sem szeret beszél magáról, mindenkinek megvan a maga keresztje, és nem szeret róla ország-világ előtt csevegni, ami nem is baj. A határokat nem szeretném átlépni, de erőt veszek magamon, és féloldalasan helyezkedve az irányába szólalok meg.
- Joel nálam volt, amikor megláttam a nevedet a telefonja kijelzőjén. Milyen kapcsolatban álltok egymással? Tudom, hogy halott kém vagy, de ennyi volt azaz információ, amivel ellátott veled kapcsolatban. Az érzéseim általában nem hazudnak, és úgy gondolom, hogy nemcsak ennyi lenne. Mi köze lenne egy nőgyógyásznak, egy halott kémhez? Magánemberként ismered, ugye? – fejezem be. Nem feltétlenül erre kívántam kitérni, de úgy gondolom nem tartozik rám, hogy miért beszélt múlt időben a menyasszonyi státuszáról. A balesetre meg nem merek rákérdezni, nem az én ügyem.


A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 23, 2016 2:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Csüt. Dec. 22, 2016 11:12 pm
 



 

Chloe kíváncsi. Ezt meg is értem, én is kíváncsi lennék olyan nőkre, akikkel baráti viszonyt ápol a pasim. Ezért elsőre fel sem veszem az időnként kissé számomra nyersnek és udvariatlannak ható gesztusait. Volt már nem egy ilyen elbeszélgetésem korábban nőkkel, akik nehezen tudták elsőre elfogadni, hogy tényleg nem akarok rámászni az aktuális barátjukra és megelégszem időnként egy-egy találkozóval nyilvános helyen és egy csésze kávé társaságában. Egy fokkal ennél is problémásabb volt, mikor Tristan és Angie vettek elő az ügyben. Azt elég könnyen meg lehet magyarázni, ha fiú az egyik legjobb barátom, de amikor vele írattam alá az egészségügyi vészhelyzetben a döntéshozói jogosultságot, az azért kicsit feszegette a határokat. De hát mi mást tehettem volna? A szüleim New Yorkban élnek, legalább fél nap, mire Seattle-be érnek, ha nem több. Maria az egész országban utazgat. A nagyapám Hawaii-on lakik és kilencvennégy éves, nem is repülhet. Az öcsém pedig az elmúlt pár hónap kivételével az utóbbi két évet Európában töltötte különböző forgatásokon. Azonnali döntést látatlanba mégis ki merne meghozni, ha valami baj történik velem? Telefonos információk alapján senki, mire pedig ideérnek, akár meg is hallhatnék. Így maradt egy jó barát, aki itt van és akivel már régen megbeszéltem, mi az a pont, ami után már nem akarom, hogy megmentsenek. Mert úgy már nem tudnék élni. Ráadásul ő tisztában van az eredményeimmel és a pontos állapotommal is. Ezért egy nyugis délutánon igenis képes voltam leülni Angie-vel és megbeszélni. Kis rákészülés után. Chloe esetében ez kimaradt és már most érzem, hogy nem éppen egyezik az értékrendünk. Nem tudom, mit akar pontosan tudni, de mire megfogalmazza, kissé felbosszant vele. Az elején még nincs gond, de mire az utolsó két kérdő mondatig ér, akaratlanul is elkomorodom. Pluszban pedig a büszkeségem is kikéri magának a dolgot. Ebből nem sok jó lesz.
- Már ne haragudj Chloe, de ez elég sértő megfogalmazás számomra. Mégis mi közöm lehet egy nőgyógyászhoz?!? Attól, hogy hullákkal dolgozom hirtelen megszűntem talán nőnek lenni? Vagy nem vettem észre a munkaköri leírásomban azt a sort, hogy az aláírással elveszítem a petefészkeimet, a méhemet, a vaginámat és minden más olyan szervemet, ami miatt egy nőgyógyászt keresnék fel baj esetén? Egy halottkém talán ne vágyhatna gyerekre? - tucatnyi indokot tudnék mondani a betegségektől kezdve a saját problémámig a gyógyszereim és a terhesség összeegyeztethetetlenségéről, amihez nem árt egy neves dokival konzultálni és Joel bizony a város három legjobbja között van. Az már más dolog, hogy mire megismerkedtünk nem csak másod, de harmadvéleményem is volt arról, hogy nagy eséllyel még a hatodik hónap betöltése előtt belehalnék egy terhességbe a babával együtt, mert vagy az agyvérzés elleni gyógyszereimet szedem vagy a terhességi vitaminokat. Még béranyával is csak egyetlen dobásom lenne, egyetlen hónap egy év alatt, amikor tudnám a veszélyes szereket hanyagolni annyira, hogy ép petesejteket gyűjtsenek be tőlem és azon múlna a következő minimum tíz hónap, hogy mennyit sikerül és a megtermékenyítés, beültetés procedúra után mi marad meg. Attól, hogy most nem vágyom gyerekre, még tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ha tényleg akarnék egyet, ahhoz a város legjobb orvosára lesz szükségem, így talán meg a kelleténél is személyesebbnek veszem a kérdést. Ettől még nem bánom meg a válaszomat...
- A második kérdésre felelve pedig igen, magánemberként is ismerem Joelt. Meg Tristant, Sigmundot, Francois-t és Angie-t is. Nagyjából tucatnyi kép lehet a telefonomban Daisy-ről, tudom, mikor van Rose születésnapja, tárgyaltam már az ikrekkel, mert ugyan lengyelül nem beszélek, de oroszról és oroszra orvosi szakszövegeket is fordítok, és a két nyelv elég hasonló. A Roux és Mallors család sokat segített nekem és sokakat barátomnak tekintek a tagjai közül... - mire a végére érek a mondandómnak, már sikerül lenyugodnom. Lehet, hogy kicsit még ez is zordra sikerült, de merem remélni, hogy a kis listám végre lehűti a kedélyeket. Persze az agyam tisztában van vele, hogy Chloe részben nem akart engem vérig sérteni, csak féltékenységből kérdezett rá a dolgokra, de akkor is betalált érzékeny pontokat vele. Most már remélem, hogy azért a válaszom őt is lenyugtatja annyira, hogy átgondolja a következő szavait. Nem erősségem a düh, a munkám folyamán nem engedhetem meg magamnak, hogy sajnáljak egy pácienst, de attól még bennem is él. Azt hiszem, délután nem fog megártani nekem egy extra edzés, hogy levezessem legalább egy részét. A többihez egy pasi is kelleni fog, de arra estig várnom kell. Talán jobb is, így nem támadom be a delikvenst. Meg kéne néznem talán a naptárat is, pár havonta még nálam is előfordul a PMS...
- Mire vagy még kíváncsi? - ha már itt vagyok, egyszerűbb mindenen túlesni egy füst alatt, nem? Annak pedig az a rövidebb útja, ha hagyom, hogy feltegye a kérdéseit, már amennyiben moderáltan is megy neki. Talán akkor végzünk is, mire visszaérnek a varrónők. - Most szólok, kábé mostantól ügyeletben vagyok, ha hívnak, hogy hullát találtak, akkor mennem kell és vége a játéknak. Használd ki az idődet, amíg tudod - teszem azért hozzá, miközben egy halvány sóhajjal próbálom bemérni, mi lenne az a magasság, ahol még nem villantanék ki semmit a ruhából járás közben, de nem is akadnék el benne minden másodpercben. Most biztos, hogy rövid az a felvágás, alig térdig ér és a ceruza szoknya nem a táncos lábú nők választása...
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Dec. 23, 2016 2:20 am
 



 

Nyssa and Chloe




Soha nem tudtam kerek-perec kimondani, ha valamire rá akartam kérdezni, vagy éppen kényes témát érinteni. Joel elcsábítása is felért volna egy keringővel, mire elértünk oda, hogy tudassam vele, nagyon is tetszik. A félrebeszélés a kenyerem, meg az ájulások, de az egyenes beszéd nem igazán…kivéve, ha ideges vagyok, mert akkor nagyon elememben tudok lenni. A tükör előtt állva számtalan kérdés átfut az agyamon, meg tálalás is, de úgy érzem, hogy ami a szívemen, az a számon elv lesz a jó Nyssával szemben…óriásit tévedek. Féloldalasan állok mellette, és nagyokat nyelve hallgatom, hogy miként adja meg a választ a feltett kérdésemre. Most igazán leszidom magam képzeletben, és visszasírom a fél órával ezelőtti állapotot. Az édes tudatlanság annyira nyerő, mint a teljes kép…de én biztosan felkészültem arra, hogy Joel milyen kapcsolatban van ezzel a nővel, vagy egyáltalán mindegyikkel? Tudni szeretném, hogy hány nővérkét döngetett meg egy ügyeleti idő alatt? Nem igazán. Férges emlékkép úszik a felszínre egy szőke nő képében. A liftben Joelre csavarodva, egymásnak feszülve a két test. A féltékenységet csírájában kellene elfojtanom, de nem érzem, hogy elég erős lennék hozzá.
- Félreértettél Nyssa.. – kezdenék bele, de úgy érzem, hogy könnyebb lenne megmagyarázni egy oroszlánnak, hogy miért ne egyen meg, mint neki. Ki az isten beszélt itt arról, hogy nem lehet köze orvosi szempontból Joelhez? Az egyik legjobb a szakmájában, sokan járnak hozzá, totál érthető lenne, ha felkeresné, mert én is ezt tettem. Idegesen túrom a fülem mögé a hajamat, és most lenne itt az ideje, hogy megvédjem magam ebben az érdekes párbeszédben.
- Nem utaltam arra, hogy megszűntél volna nőnek létezni, vagy ne lehetne okod, hogy meglátogasd Joelt, mint nőgyógyászt. Szimplán megszoktam, hogy Joel nem adja meg akárkinek a magántelefonszámát, és a betegek sem közvetlenül lépnek kapcsolatba vele, hanem az asszisztensén keresztül. Talán másra kellett volna gondolnom, amikor a privátszámán kerested? Joel nem sok embert enged közel magához, még kevesebbet tart számon a névjegyzékében. – húzom ki magam, de már kezd bennem is felmenni a pumpa. A támadás az igencsak kétélű fegyver, mert a nyers magatartás, meg az egyenes beszéd nem az én asztalom, ráadásul ő ajánlotta fel, hogy kérdezzek bármit.
- Szóval ismered az egész családot… - még a levegő is bent reked, forogni kezd velem a világ. Mi az istenért nem fogtam be a számat?! Nem kellett volna, nem akarom tudni. Magánemberként ismeri, talán barátok is, de nem számít, mert több köze van hozzá, mint nekem. Talán jól működött eddig közöttünk, hogy nem beszélt a múltjáról, mert annak bizonyosan rossz vége lett volna. Nem mintha most sokkal jobban érezném magam, a kétely kezd lyukat égetni a mellkasomban, és le is sápadok. Mennyire ismerem azt a férfit, akit beengedtem az életembe, mennyire lehetek neki fontos? Éles szakadék szélén egyensúlyozok, de nincs kedvem még jobban megalázkodni Nyssa előtt, így befogom a számat, és benedvesítem az ajkaimat.
- Semmi egyéb nem érdekel. – válaszolok halkabban, mint ahogyan szoktam, és elfordulok tőle. Tisztában vagyok vele, hogy még rengeteg feltételes mondatba beleszövő gondolatot kezdhetnék most, de egyben biztos vagyok. Magamtól nem fogom felhozni a témát Joel előtt, mert biztosan van oka annak, hogy eddig nem tett említést Nyssáról, és csak akkor került szóba, amikor megcsörrent a telefonja nálam. Az ikreket is ismeri, ez így már egy szorosabb viszonyra utal. A lányok egy fél éve, talán nyolc hónapja vannak Joelnél….annyi ideje ismer engem is. Mi a jó fene történik velem? Leforrázott ez a találkozás, és menekülni van kedvem.
- Milyen játéknak Nyssa? Köszönöm, de pont elég volt ez. – végszó is lehetne, mert éppen visszaér a varrónőm a plusz gombostűkkel, viszont egyelőre még a fekete hajú nőszemély kiléte tartja fenn az érdeklődésemet.
- Itt is vagyok… - szólal meg a segédem, de ő is észreveszi, hogy szinte késsel lehet vágni a levegőt közöttünk.
- Megkérhetném, hogy siessünk? A barátnőm már vár rám. – elfordítom a tekintetemet róla végül, és kissé eltartom a testemtől a kezemet, hogy az utolsó simításokat is elvégezze a lány. A percek csigalassúsággal telnek, de megérkezik Nyssa varrónője is, így tényleg nem szükséges, hogy kommunikáljunk egymással. A ruha elnyeri a végleges formáját, vagyis remélem, hogy sokáig már nem kell ebben parádéznom.
- Később visszajövök érte. Segítene kioldani a hátán a gombokat? – pillantok a barna szempárba, és egy bólintás közepette már mögém is lép, hogy megkönnyítse a dolgomat. A leggyorsabban szeretnék eltűnni a közeléből, és minden reményem abban fekszik, hogy Joel még egy jó ideig nem fogja felhozni a hozzáfűződő viszonyát, mert akkor kő kövön nem marad.

/Köszönöm a játékot! Smile /

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Dec. 23, 2016 3:45 pm
 



 

- Az ég szerelmére, én is orvos vagyok, ráadásul melyik titkárnő nem kapna frászt, ha a hullaház azonosítójával keresik? Sokkal egyszerűbb volt már az elején is magánszámot használni... - nem mintha hosszú távra terveztem volna őt dokinak. Egyetlen egyszer mentem be hozzá megbeszélésre, de akkor is csak a gyógyszer listámat adtam le és azokkal összeegyeztethető, keresztreakció nélküli fogamzásgátlóra kértem javaslatot. Utána már kicsit más kapcsolatban álltunk, mire aktuálissá vált egy ellenőrzés is, ennek fényében pedig másik dokit választottam a városban. És még csak szakvéleményt sem kellett hozzá kérnem, egyszerűen csak megnéztem, melyik volt az a városban, akit nem akartak perelni és nem kértek fel orvosszakértőnek az ügyében engem vagy valamelyik másik nem praktizáló dokit a városban. Vele már egyeztettem azóta is párszor és eléggé segítőkész, már ami a meglévő fél tucat problémámat illeti. De azért még mindig egy teljes óra szabaddal számol akkorra, ha én jelentkezem be hozzá újabb vizsgálatra és nem tudom érte hibáztatni. Biztos, hogy nem vagyok az egyszerű betegek egyike, több mint valószínű az is, hogy soha nem leszek szimpla eset senkinek az asztalán, de ehhez aztán Chloenak végképp nincs köze. Igen, tényleg nem csak beteg vagyok Joel praxisában, de ez nem jelenti, hogy ne lehetnék éppen az. Egy orvosi diploma és a tény, hogy nagyjából évtizedek óta ismerem a családját talán arra még feljogosít, hogy így is meglegyen a privát száma. A keresztnévre nálam meg felesleges kitérni, tekintve, hogy mennyi idei tart lebetűzni is a vezetéknevemet, ember nincs a földön, akinek azon szerepel a mobiljában a számom...
- Nem mindenkit, de hat éves korunktól egy évtizeden át egy iskolába és évfolyamba jártunk Angie, Tristan és én, még az orvosira is Trissel együtt készültem és ő az egyik legjobb barátom például. Tudom, hogy hihetetlen egyesek számára a fiú-lány barátság téma, de igenis létezik, nekem megy többekkel is - ha pedig nem hisz nekem, akkor menjen és kérdezze meg Angiet. Ha egy terhes, hormon túltengéses barátnő simán kibírja, hogy élete párja néha velem tölti az idejét és segít nekem, akkor nyilván való, hogy látott már minket együtt és pontosan tudja, mennyire komolyan gondoljuk mindketten azt a csak barátság mantrát. Arról nem is beszélve, hogy még a főztömet is elfogadta és jó étvággyal ette meg, ilyet pedig végképp nem csinál olyasvalaki, akiben ott a féltékenység magva. Oh, és ne hagyjuk ki a felsorolásból a tényt sem, hogy ő még látott a vőlegényemmel is és pontosan tudta, mennyire mélyen érintett és változtatott meg a halála. De ezek mind olyan dolgok, amiket nem akarok megosztani egy nővel, akit csak most ismertem meg és máris sikerült rám zúdítania tippem szerint minden bizonytalanságát. Sajnálom Joelt, amint Chloe lelép, telefonon figyelmeztetni is fogom, hogy találkoztam vele és igencsak szelektív hallással áldotta meg az ég felém, szerintem tudni fogja, mit jelent ez. Kezdem érteni, mit jelent a vita szó ebben a kapcsolatban. És megint csak bizonyítottam, hogy igazak a humoros megjegyzések arról, én vagyok a női változata.
Egyébként van egy olyan érzésem, Chloe a végén már így sem figyelt rám. Egyszerűen látom rajta, hogy ő már leszűrte a saját kis tanulságát a dologból és minden tőlem hallott dolgot csak felesleges magyarázkodásnak gondol, amit próbál ignorálni. Oké, legyen, én nem fogok a falnak beszélni. Szépen, türelmesen megvárom, amíg visszatér a varrónő, felvágja kicsit még a ruhát, hogy mozogni is lehessen benne, majd elbúcsúzunk és én a táskámmal együtt távozom a helyiségből. Chloénak tovább tart megszabadulni a menyasszonyi ruhától, így mire ő kijut, én már kabátban vagyok és elhagyom az üzletet, majd kocsiba szállva az első dolgom, hogy tárcsázzam a pasiját. Én megpróbáltam, de úgy tűnik, sikeresen ugyanazt az ellenszenvet váltottam ki belőle mint amit Joel próbált egyszer leírni. Ráadásul nőként hozzám még nem is vonzódik. Miért érzem úgy, hogy ez még csak az első kör volt? És hogy a másodikhoz nekem legalább két vodkára szükségem lesz?
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 167

TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
Pént. Dec. 23, 2016 4:23 pm
 



 





játék vége





Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: I Do Esküvői Szalon
 



 

Vissza az elejére Go down
I Do Esküvői Szalon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: