KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Kent Street

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Május 11, 2016 8:23 pm
 



 


A Kent Street éjszakai, illegális gyorsulási versenyek elhíresült helyszíne Seattleben.





A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 30, 2018 12:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
Emmett Brooks
Törvényen kívüli

Avataron : Boyd Holbrook
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Május 11, 2016 10:05 pm
 



 




[valami bár az utca közelében]

zene/hangulat


- Whiskyt, a jeget meg tartsd meg magadnak. – senki nem mondta, hogy udvarias vagy kedves vagyok – bár képes rá éppenséggel igen, csak éppen szarok bele ki mit gondol vagy nem gondol rólam és kibaszottul nem veszem a fáradtságot, hogy tegyem itt a szépet akárkinek is –, és egyébként is szar a kedvem. Az asszony megint a képembe vágta az ajtót, mondván takarodjak a vérbe, most rohadtul nem ér rám. Nem mintha az ő fejét akartam volna nézegetni – ha már nézegetni támadna ingerenciám, akkor inkább pucérságában tenném azt és nem csak a fejét bámulva, ráadásul akkor már inkább magam alatt, vagy előttem térdelve lássam, semmint máshol –, hanem a gyereket. Faszom az egészbe, már megint biztos rajta van a havi baj, hülye liba.
Még rohadtul nem kerestem fel a húgomat, egyelőre gőzöm sincs, hogy mivel is álljak elé, meg mit mondjak neki, így inkább nemes egyszerűséggel nem húztam el a belem hozzá, ráér az még, főleg most, hogy visszaköltöztem a városba.
Dawson szólt, ha szórakozni akarok, akkor ma este lesz rá lehetőségem, várjak a Kent közelében, majd éjfél után indul be a buli. Viszont addig is el kell tölteni az időt valahol és rohadtul nem a négy fal között a sötétben gubbasztva, főleg, ha ugyanezt megtehetem olyan helyen is, ahol legalább a szemnek kellemes látványt nyújtó luvnyák is megfordulnak, akik hajlandók szórakoztatni is, ha éppen úgy hozza.
Megkapom végre a piám, lazán támaszkodok a bárpult oldalának és belekortyolva az aranyszín alkoholba, úgy hordozom végig a tekintetem a középszintű italmérés közönségén. Ez van a legközelebb a helyszínhez, szóval itt tengetem az időmet, amíg várok. Nem kell már olyan sok idő, hogy kezdődjön a valódi – és egyben teljesen más típusú – buli, igaz négy keréken.
A szőke csaj olyan szinten lóg ki innen – szerintem –, hogy az nagyjából elmondhatatlan. Most mondjam azt, ha bevarrnak, akkor hirtelen kurva jó szemed lesz ahhoz, hogy felismerd ki az, aki hasonszőrű és ki az, aki burzsuj körökből származik és bottal sem piszkálná meg a magamfajtát?! És éppen ezért lesz érdekes is… mert van abban valami szórakoztató, hogy a képébe toljam magam – nem kell rögtön a legmocskosabb fantáziát elővenni, nem úgy értettem –, holott valószínűleg ebből kérne rohadtul a legkevésbé.
- Hé, mi a legjobb whiskyd? – fordulok megint a kis vöröske kiszolgáló felé.
- Chivas. – válaszol rögtön. Hát… talán megteszi, bár azon se csodálkoznék, ha húzná rá a száját. A hozzáhasonlók biztos aranyat reggeliznek, gyémánt chipsel megszórva.
- Kettőt. – kérem ki a piát, de közben nem veszem le a tekintetem a csajról. Mikor megkapom, kifizetem és a poharakkal lépek oda hozzá, az egyiket neki tolva át.
- Eltévedtél? – villantok rá egy pimasz vigyort. A Rothschild palota nem éppen a környéken van.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyKedd Aug. 02, 2016 11:06 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Aug. 03, 2016 8:17 am
 



 



Emmett & Heather



A bátyámmal hetek óta nem találkoztam. Nem jártam rá a nyakára, hisz ahogy mondta, nincs szüksége rám. Legalábbis nah, nem pontosan így, de jobb is ha nem mindennaposak a találkozásaink. Felnőttek vagyunk, nem összenőtt ikrek.
Jacobbal lebeszéltem egy találkozót, de a helyszín meglepett, nem is gondoltam volna, hogy ma lesz egy futam. Szóval oda illő vagány ruhát szedegettem elő a szekrényből. Meg úgyis pihenős leszek holnap is, a két nap meg kijár. Azt meg nem fogom unatkozással tölteni, vagy vásárlással. Szóval kicsíptem magam, Jacob az otthonom előtt várt, én meg bevágódtam mellé a kocsiba, ahogy elindult, úgy nyomtam egy csókot ajkaira. Figyeltem a város fényeit, az éjszakai baglyokat és csak mosolyogni tudtam. Boldog voltam, ami azt illeti. Jó anya halála betett egy kicsit, de ezzel elmúlik a fájdalmam. Legalábbis remélem. Apa meg nem érdekel, ahogy Őt se mi.
Mondjuk nem is érdekel, ha felbukkanna se. Bele megyünk az éjszakába, meg se állunk a verseny színteréig.  Beállunk a parkolóba és a srácokhoz megyünk lepacsizni, meg minden egyéb.
- Hé Jacob, a nőd is a tétbe teszed? - érdeklődik sunyi vigyorral az egyik tag. - Mert akkor tuti nyerek. – röhögi el magát.
Hogy hogy kerültem ide? Hosszú sztori. Jacob egyszer kihozott ide, hogy szurkoljak neki, igaz ennek már két éve, akkor nem volt még ennyire nagy a vonzalom kettőnk között. Csak a bátyó legjobb haverjaként tekintettem rá. Szurkoltam neki és ő nyert. A nyakába vetettem magam, nekem adta az akkor bezsebelt pénzt.
Noha meg sem érdemeltem.
De ő másképp gondolta.
Én voltam az Ő védőangyalkája…
Azt a vörösödést akkor látnia kellett volna mindenkinek. Tuti volt az arcomon a rák vörös elnevezés.
J-é a kocsijára mutat a többi között, egy gyönyörű acélszürke… elmosolyodom, majd puszit nyomok orcájára. - Remélem ezt is megvered. - bökök az előző hapi felé, aki a tétekkel foglalatoskodott, de J-é csak elvigyorogta magát. - Akarod tudni a meglepimet? – érdeklődött. Meglepetten bólogattam. – Most beszállhatsz mellém. – a legutóbb nem tudtam, Jacob őrült volt, mert kikapott az előzőben és mindenképp nyerni akart, akár balesettel is, ezért nem akart veszélybe sodorni.
Szerinte ez most tiszta játszma lesz, hát nem tudom. De ha a bátyám részt vehet egy ketrecharcban, ami életveszélyesebb egy versenynél, hát ez akkor gyerekjáték lesz. Felőlem aztán… - Előkészülök, majd jelzek, hogy mikor gyere… - azzal Jacob el is megy a kocsijához, figyelmemet ő köti le és a ténykedése, amit mosollyal nyugtázok.
Aztán az előző tag fordít maga felé erőszakos mozdulattal, ráadásul rá fog a csuklómra is.
- Ne vigyelek inkább én el egy körre szöszi? - érdeklődik fenyegető éllel, én meg hiába akarok szabadulni csak nem enged.  
- Még csak azt kéne... vegyél már be egy tic-tac-ot basszus... - próbálok elhúzódni tőle, leginkább csak az arcától... ivott és nem keveset, ráadásul nem csak ez van a leheletében...
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
Emmett Brooks
Törvényen kívüli

Avataron : Boyd Holbrook
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyCsüt. Aug. 04, 2016 7:05 pm
 



 

16+ a csúnya beszéd és kifejezések miatt



Köcsögség vagy sem, de egészen örülök, hogy nem találkoztunk Heatherrel az elmúlt hetekben. Van éppen elég faszság az életemben és bár szeretem a húgom, a nagy összeborulásoknak kibaszottul nem vagyok még mindig híve. Ha pedig nem keres, akkor az azt jelenti, hogy jól van. Vagy legalábbis ezt remélem, mert ha valami gáz van és nem jutok eszébe, hogy hívjon, akkor elmehet a picsába. Jah, tudom, hogy nem vagyok a testvérek gyöngye, de attól még számíthat rám, vagy mi a faszom, főleg, hogy már csak mi ketten vagyunk. A pöcsfej apánkat nem számolom a képletbe, mivel kurvára semmi közünk hozzá már évek óta.
Ma este is kinéz egy jó kis verseny, eleget fizet – pontosabban ígér – ahhoz, hogy érdekeljen és ki akarjam tolni rá a képem, szóval annak rendje és módja szerint meg is jelenek, amikor kell.
Csak éppen arra nem számítok, hogy a saját testvérembe botlok bele, arra meg aztán kibaszottul nem, hogy ilyen körülmények között.
Valami faszkalap mar a csuklójára, amikor kiszállok a járgányomból, így aztán nem kérdés, hogy első körben mindjárt a jobb egyenesemmel kóstoltatom meg az ipsét, se szó, se beszéd, ahogy odaérek hozzájuk. És nem is hagyom abba egyetlen ütésnél, kap még egy párat a rend kedvéért. Puhapöcs a faszkalap, mert simán a földre küldöm minden gond nélkül.
- Baszod, kurva gyorsan leszállsz a húgomról, mielőtt a szart is kiverem belőled. – morgom a képébe mielőtt le is köpném – ki mondta, hogy disztingválok? – és csak akkor fordulok Heather felé, amikor a csóka képéből folyik a vér. Na meg az öklömre is ráragadt valamennyi.
- Te meg mégis mi a faszt keresel itt? – lépek a tesómhoz és a kérdés mellé túl artikulálok a kezeimmel. Amikor ideges vagyok, mindig ezt teszem. És most kibaszottul nem vagyok elragadtatva attól, hogy itt találom. Az ő élete normális és nem olyan elbaszott, mint az enyém és kurvára nem kell, hogy ez megváltozzon.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzomb. Aug. 06, 2016 12:28 am
 



 

Az ipse elkapott és eléggé megszorongatta a csuklómat. És még csak ellenkezni sem tudok, mégis csak egy férfival van dolgom, pedig simán lerúghatnám a golyóit… Már csak egy ismerős sziluettet észlelek szemem sarkából, amikor ténylegesen felfedezem bátyám vonásait… az ipsének esik. Tényleg ő az… mégis mit keres itt?
Mármint hülye kérdés volt.
Eleve én vagyok rossz helyen. az ipse el is enged, amint a fivérem öklének célpontja lett. Jómagam meg hátráltam pár lépést és hamar a számhoz kaptam a kezem a tesó „kiborulását” látva. Nem egyet kap az idegen és nem is kettőt, de szegényt már sajnálom azért…
A tesómra pillantok amilyen hirtelen fordul felém… bár rosszra nem gondolok, engem még hirtelenjében sem ütne meg… ha kurvára indulatos? Akkor inkább elmegyek a látószögéből. Bár most is eléggé ki van. Leeresztem a karjaimat magam elé, majd jobbomat a balom könyökére fogom. Kényelmes.
- Vegyél vissza, Emmett. - nem emeltem fel a hangom, csak ne beszéljen velem így… A testvére vagyok és nem az egyik haverjával beszél, akit a hátsó feléből rántott ki.
A tekintetébe fúrom a sajátom. - Már az is problémád, ha megnézem Jacob versenyét? - bökök a fejemmel a pálya felé, láthatja a cimbijét, miközben az átnézi a kocsiját.
- Szóval vegyél vissza kicsikét, mert nincs jogod kioktatni… Számon kérni meg főleg nincs... - szusszantam és elmosolyodva pillantottam vissza íriszeibe. - Oké? - lépek közelebb hozzá, majd megsimogatom mellkasát, hogy kicsit nyugodjon le.
- Jacob megkért hogy jöjjek ki neki szurkolni… - közlöm a tényeket, noha beülni akartam mellé, majd ha lankad tesó figyelme, akkor úgy is beülök, ha meg nem…?
Nos… akkor aggódjon, vagy törjön zúzzon, nekem mindkettő megfelel.
Megígértem Jacobnak hogy mellette leszek. Bátyusnak meg nem kell tudnia arról miféle viszonyt ápolunk mi ketten.
Két duda szó egymás után.
Kissé meglepődök és Jacob felé pillantok. Csak felemeli a kezét, hogy mi van? Majd int is, hogy menjek. - Megígértem neki, hogy beszállok mellé. Meg fogjuk nyerni… - jelentem ki egyszerűen, kicsit ugyan félénken, majd elsétálok bátyusom mellett, hogy majd a pályára léphessek, onnan meg le a kocsihoz…
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
Emmett Brooks
Törvényen kívüli

Avataron : Boyd Holbrook
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyHétf. Aug. 15, 2016 4:53 pm
 



 

16+ a csúnya beszéd miatt


Abszolút és teljes mértékben azt gondolom, hogy Heather az agyamat túráztatja éppen, főleg a megszólalásával.
- Mi a kurva faszom?! Hagynom kellett volna, hogy tovább szorongassa a kezed vagy mi a pöcs?! – eszembe nem jut, hogy normálisabban szólaljak meg, de még csak az sem, hogy eljusson a tudatomig, amit mond. Mi több, ahogy J is szóba kerül, onnantól végképp nincs megállás.
- Hogy a kibaszott faszomba jön ide J?! – merthogy arról nekem kibaszottul nincs semmilyen fogalmam se, hogy ő és Jacob miként is vannak együtt, így pedig kurvára csodálkozom azon, hogy mi a bal herémért jött megsasolni a haveromat.
A pillantását követve azonban észreveszem az említett delikvenst is.
- És mi a kibaszott kurva életért érdekel az, hogy ő hol van és mit csinál?! Hm?! – baromi pipa vagyok – ha ez esetleg eddig kétséges lett volna – és az sem érdekel, hogy a húgom felnőtt nő, aki maga hozza meg a döntéseit.
- Nyald ki a seggem, húgi. – lépek hozzá közelebb lendületesen, ahogy közli; vegyek vissza. Kurvára nem akarok visszavenni, a büdös kibaszott redvás életbe már…
Csak akkor vagyok hajlandó kicsit lenyugodni, amikor közelebb lép és a keze a mellkasomon landol.
- És mióta csinálod, amit az a fasz mond? – villan a tekintetem. Hiába a haverom J, akkor sem tetszik nekem ez az egész. Minek kérte volna meg a húgomat, hogy jöjjön ide? Hacsak nem meg akarja rakni… de Heather csak nem olyan hülye, hogy ezt bevegye és befeküdjön neki… ugye?!
- Az égvilágon minden jogom megvan hozzá, hogy ne hagyjam a te életed is elbaszódni, szóval ne gyere nekem ezzel! – lépek hozzá még közelebb és a képemen ott van, hogy nem viccelek. Bővel elég, ha a családban csak az én életem vagy szétszarva.
- Na nem! Heather, elment a maradék józan eszed is? Mikor lettél üres fejű liba, mi?! Egy kurva nagy faszt szállsz be mellé, hallod?! – eeez kurvára nem jó, mert veszélyes, mert rohadtul nem kellene, hogy itt legyen és most az sem érdekel hirtelen, hogy az a faszfej haverom kérte erre. Mégis mi a pöcsömnek?!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Aug. 24, 2016 11:02 am
 



 

Nem azt mondtam… de megint csak félre húzza a mondanivalómat, megmásítja, kiiktatja és mást képzel a helyére. Csak elhúzom a szám a megjegyzésére. Meg különben is jobb ha tényleg nem tud a kettőnk közti kapcsolatról. Jobb a békesség.
- Most mi bajod van? Problémád van vele hogy beszélünk?! Nem tilthatod meg úgy se. - vonok vállat, ebből meg nem derül ki semmi dolog. Tényleg nem hiszem el mi baja van… attól hogy kijöttem, nem leszek közelebb őhozzá.
- Nem azt csinálom… hülye vagy? Nézd Emmett… látni akartam egy versenyét. Kész, kár ezen tovább vitatkozni.
- Hallod… attól mert kijövök megnézni egy rajtját… abban mi a probléma? Bolhából elefántot csinálsz… ugye tudod? - még hogy elbaszódik ettől az egy megnézéstől az életem. Maradjon már ezzel a hülyeségével.
Megnézem, vagy beülök hozzá, haza megyek, vagy haza visz, holnap meg úgy is az íróasztalnál gubbasztok továbbra is. Az élet szép. Én meg imádom. És persze, hogy nem tetszik neki mindez, hogy beszálljak és azt a pár kört megtegyük Jaobbal.
Igaz, szerintem is veszélyes és túléljük…
- Nézd tesó… én se szólok bele a viadalaidba… csúnya is lenne… ebbe az egybe kérlek… te se. Csak ez az egy alkalom lesz úgy is. A többiről meg amúgy se tudsz. De minek is mondom én a magamét, ha úgy se izgat… - lépek el mellette, hogy beszálljak végre a faszi mellé és induljon végre a rajt. Ha nem állít meg akkor a kocsi mellett torpantam meg, a másik kocsi nagy sebességgel farolt be mellénk, összerezzentem, hiszen elég közel van… ráadásul még dudál is és a fazon is kiszól. - Újra itt kiscica? - kiabál ki, jómagam meg beszállok a kocsiba… ha minden simán megy…
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyCsüt. Dec. 01, 2016 10:44 am
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyKedd Dec. 27, 2016 2:12 pm
 



 

Jake/Étienne

Békés szuszogást hallani a törülközőből, ami a combomon pihen. Hófehér bunda, világoskék íriszek és talán még két hónapos sem lehet. Nem tudom a fajtáját, azt csak később fogom megtudni, hogy retriever, fajtatiszta lehet. A fiút már felfedeztem, a bolhákat nem kevéssé, ezért sem vittem egyből a lakásomba, hanem meleg tej, és vásárolt törülköző után inkább még kint maradtam vele.
Az egyik kirakatüvegen vettem észre, hogy egy kis fehér gombolyag követ. Aztán a következőben is láttam. Arra számítottam, hogy a gazdája a közelben van, ezért eléggé meglepődtem, amikor az egyik megállásnál mellém telepedett, a lábamra, onnan nézett fel rám. Egy-null a javára, azonnal körbenéztem és vártam, jönnek-e felé, de jó idő elteltével sem rohant oda senki. Lehajoltam, s az ép kezemmel keresni kezdtem rajta chipet, jelet, nyakörvet, amit játéknak vélt, és vékony hangon, ugrálva kezdett ugatni. Újabb kis idő, míg lenyugodott annyira, elértem és meg tudtam nézni. Egy kézzel elég vicces jelenet lehettem, ahogy a kutyát próbáltam elérni, végül a guggolás volt a győztes rész, akkor odajött hozzám. Talán két hónapos, ha lehet. Volt már kutyám, aztán amikor elment az utolsó, nem hoztam új kutyát, sok munkám és egyéb elfoglaltságaim voltak, egy kutya, macska pedig figyelmet kíván.
Semmi, se név, se sorszám, még a chip az egyetlen remény, de voltaképpen már nem érdekelt. Ha van is, nem véletlenül kerülhetett az utcára. Kis csalogatással fel tudtam karolni, aztán nem jött össze a dolog, így utánam rohangálva jártuk meg az állateledelest, akitől máris kértem, mi több, kéretlenül is kaptam tanácsokat.
Végül az egyik padon kötöttem ki a jóllakott, kifáradt (és bolhás) jószággal. Előhalászva a mobilt, csak egyvalakit akarok hívni, benne megbízom.
- Szia! Ömmm... segítségre lenne szükségem, Julien vagyok. Találtam egy kutyát, vagyis ő engem, és fogalmam sincs, mit tegyek vele – Jaket ismerem már egy jó ideje, kutyabarátként ráadásul, talán tud segíteni. Nagyon nem akarok rohangálni a szőrmókkal, így bemondom, hol is vagyok éppen.
Csak fel ne ébredjen, amíg meg nem érkezik Jake, hozzá nem akartam vinni, nehogy balul süljön el a mentőakció. Ha felébred, nem fogok utána szaladgálni, bár nem is volt eddig sem szükséges rohangálnom utána. Amíg várakozom Jakere, addig nézem a buksiját a kutyának, az kilóg a törülköző alól, annyira és olyan szorosan nem lett bebugyolálva.
- Helló! – a kézfogás elmarad, bal kézzel kezet fogni, nem igazán akarok. – Ő lenne a delikvens. Nem vittem hozzád, meg hozzám sem, bolhás. Segítségedre lenne szükségem. Megfürdetném, fogalmam sincs mivel – a hogyanra inkább ki sem térek, az látható a felkötött karomon.
A fél év szünet után Jaket is megkerestem már azóta, tud arról, hogy szakítás miatt kúsztam fel a hegyekbe, a serülésről meg pláne tud, de most nem én vagyok a terítéken, hanem a szőrcsomó.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Dec. 28, 2016 3:28 pm
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog




Kissé felfordult a gyomrom a ténytől, hogy mesehősök vesznek körül egész nap, és holmi jött-ment baszó nyulakra emlékeztetnek. Elgondolkodtam azon, hogy ifjonti emlékeim képe kopott ki, vagy valóban nem voltam ekkora Casanova, hogy minden lányt megdugjak az emeleten. A főiskola a kísérletezés helyszíne, elismerem akadt jó néhány kalandom is, de a jegyességem után megszűnt létezni a női társadalom. Csakis Mia tudott elég közel kerüli hozzám, hogy érzelmileg is megváltoztasson. Fene essen a múltba, meg a nőkbe is. A teremtés koronázatlan királyai vagyunk, és ha az a mondás is létezik, hogy a nők meglennének férfiak nélkül, akkor nálunk ez miért ne működhetne oda-vissza? Mostanában túl sokat kattog az agyam azon, hogy kiknek milyen hálószobai szokásaik vannak. A lehűtés céljából már nem ártana egy nudibár, vagy hasonló, hogy levezessem a felesleges feszkót, bár egy kicsit tartok a luxus árutól is. A legutóbbi escort lány aktus közben esett össze alattam, és kiderült, hogy epilepsziás rohama van. Nem a férfiak vágyálma, hogy potenciális jelöltből beteget csináljanak, de ilyen az én szerencsém. A szabadidőm nagy részét a kutyáimmal töltöm, vagy egy-egy munkatársam meghívásának teszek eleget, de ma még az első felállás él. Samira és Dózer két hihetetlenül eleven kutya, de én imádom őket. A havat hiányolom, és a téli időszakban tervezek is egy nagyobb kirándulást a közeli hegykoszorúkhoz…idén már nem vehetek részt a szánhúzó versenyen, pedig abban van ám löket, és adrenalin is. A két jószágnak adok éppen enni, amikor megszólal a telefonom, és egy ismerős név tűnik fel rajta. Julien és a jómagam ismeretsége régebbre nyúlik vissza, de nem mennék bele a részletekbe.
- Szia, mi a helyzet? – a vállam süllyedésében tartom meg a készüléket, és a fülemhez tartom, de közben az egyik lábammal az itatótálat kell védenem, a másikkal meg Samira orrát böködöm, mert nem hajlandó odaadni a tulajdonát.
- Nem kapsz vizet, ha nem maradsz nyugton. – figyelmeztetem, aztán rájövök, hogy Julien ezt félreértheti.
- Ez nem neked szólt. A pontos cím fejében lassan elindulok. Tarts ki, és nem harapnak, hacsak…nem egy vérebet szedtél össze. Nemsokára. – bontom is a vonalat, és egy kis harc után máris én állok nyerésre, ami nem meglepő. A szombati iskolák, meg különórák által legalább már elértem annyit, hogy ne Dózer legyen az alfahím. A két tál tele vízzel, én félig a kabátomat keresem, de amint belebújnék egy csipogó játék esik ki belőle.
- Ezt nem hiszem el. Új szabályokat fogunk bevezetni. – mutatok rájuk, de a két gaztevő csak ártatlan tekintettel vizslat, és egyszerre fordítják oldalra a fejüket. A slusszkulcsot lekapom a komód tetejéről, és végre elindulok. A megbeszélt helyszín nincs messze a lakhelyemtől, ezért hamar odatalálok, csak a parkolással esik gondom, de szarok rá, és a buszmegállóban fékezek le. Lazán szállok ki, és veszem az irányt Etienne felé.
- Öhm…helló. Ő lenne a mai feladat? – mosolyogva mérem fel a pöttöm fehérséget, aki félve néz ki a törölköző alól, de az orra nedves, és ez jó jel.
- Benézünk az állatorvosi rendelő melletti patikába, és utána semmi akadálya, hogy megszabadítsuk a bolháktól. Mik a terveid vele? Csak jó lenne tisztán látni a mai nap tervezését illetően. – tisztában vagyok vele, hogy voltak említések a kutyára illetően, de azért egészen más, ha derült égből pottyan ide egy kis mini bolhazsák. Kitárom előtte az ajtót, hogy szálljon be a kutyával együtt, és utána el is indulok a gyógyszertár felé.


A hozzászólást Jake Lester összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 07, 2017 8:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzer. Dec. 28, 2016 9:19 pm
 



 

Szuper, felveszi, egy lépéssel előrébb. A válaszra meghökkenek, csendben maradok, érkezik is a magyarázat, muszáj elmosolyodom.
- Nem kérdezek rá, kinek és hogyan – sejtem már, hogy a kutyákról van szó, hallok a háttérből zajokat. – Ez hihetetlen véreb, máris letaglózott – belemosolygok a telefonba. – Oké, nem megyek innen sehova.
Várakozás közben egy kislány ragad le nálam, nem tudva elszakadni a kutyától, mindenáron meg akarja simogatni. A bolhákat nem akarom, hogy ráragadjon, azt sem, hogy a blöki felébredjen, rohangálni nincs kedvem utána. Végül az anyja elvonszolja, finom zsarolással, s a süti nagyon jó eszköz erre.
- Bizony – nézek a bebugyoláltra, aki közben felébred és csodák csodája, még nem támadt kedve sem elrohanni, se balhézni.
- Oké – kapom a hónom alá a csomagot, előtte azért megsimogatom a buksiját. – Nem tudom, kié, már nem is érdekel, meg akarom tartani. Vagyis minden holmi, kaja kellene, ami egy akkora kutyának kell, mint ő – nevet sem adtam még neki. – Kösz – tekintek vissza Jakere.
- Buszjegyet nem kell vennem, ugye? – beszállás előtt még elengedem a kérdést, beszállni nem könnyű, a biztonsági övet meg sem próbálom bekötni, mint ahogy az ajtót sem tudom becsukni, se kinyitni.
- Kapott tejet, meg az állateledel boltban már evett egy jókora adag ennivalót, az eladó választotta ki.
A kocsiban azonban már nem bír magával, a motorhangtól megijed, és ki akar ugrani a törülközőből.
- Hé-hé, nyugi. Ezek szerint kocsiból raktak ki? – magamhoz ölelem, mire képen nyal. – Fúj, ezt mellőzd jó? – csukom be a szemem, elfintorítva az arcom, és eltartom magamtól, lejjebb vonom és úgy ölelem újfent meg.
A kocsiból kiszállva már próbál belém kapaszkodni, nyüszít.
- Nem raklak ki, hallod? Bemegyünk a patikába, te is jössz – magamhoz ölelem, majd a patikában már inkább lerakom.
- Rád bízom, Jake, nekem fogalmam sincs, miket kell beszerezni – régen volt már kutyám, s fogalmam sincs, milyen új dolgok vannak a piacon, törvényben a háziállatokat illetően.
- Nem, a lábtörlővel nem játszunk! – kapom oda a fejem, ahogy a kókuszrostos lábtörlőt betalálja és elkezdi morogva rázogatni, játék gyanánt. – Azt hiszem, játékot kellett volna még vennem – próbálom kivenni a szájából a lábtörlőt.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyVas. Jan. 01, 2017 3:08 pm
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog




Nem olyan sok idő, amíg elérek oda, ahol éppen Julien tartózkodik. Szokatlan hívás volt tőle, hogy éppen pont ő talál egy kutyát? Hamarabb fogadtam volna egy csinos nővérkére, vagy a másodikon dolgozó radiológusra, de tévedtem, mert a haverom hamarabb bekajálja a kis eb sztorit, és immár nem csak én leszek állattulajdonos, hanem ő is. Szeretem a meglepetéseket, hiszen abból sosem elég, ezért miután a közelben igyekszem rájuk akadni, és észre is veszem a buszmegállóban, hát élesen veszem be a kanyart, és fékezek le előtte. A kiszállással nincsenek problémák, azonban a fél lábú rabló is jobban néz ki egy vegasi kaszinóban, mint ő ebben a felállásban. A törölközőbe bugyolált egyeddel semmi gond, de ez a sérülés. A fejemet ingatva közelítem meg, és veszem szemügyre mindkettőjüket.
- Meg akarod tartani? Nagy falat lesz, de nem lehetetlen, ha engem kérdezel. Kettővel küzdök a mindennapokban, és nagy meló, de amennyi szeretetet adnak. – ingatom meg a fejemet, és letekintek a cipőm orrára. A kis lény orra nagyon pisze, és némi fehérséget is látok már a frottír alatt.
- Nem kell, azért jöttem ingyen fuvarral. – mosolyodom el, de a kettőnk közötti kommunikáció már csak ilyen. Aki nem tudja, hogy milyen Julien humora, az nagy bajban lehet. Nem ismerem az egész pereputtyot, de vele jól kijövök, és ez a lényeg. A hóna alá csapott csomaggal nem lesz képes beülni, így úriember módjára (kivétel, mert általában a nőkkel sem teszem meg), de segítek neki beszállni, és a biztonsági övvel is elbabrálok, hogy biztonságban legyenek mellettem. Nehogy már az én lelkemen száradjon, ha intenzíven fékezek, és bevágja a fejét majd. A volán mögött már sokkal komfortosabb, és a megfelelő sávba araszolok be éppen, de a kis gézengúz megijed a felbőgő motor hangjától. A visszapillantóból nézelődök kifelé, és majdnem sikerül valakinek belém jönnie, nem sok kell, hogy rányomjak a dudára, helyette azonban időben észhez térek, és csak bemutatom a középső ujjamat.
- Ezért nem szabad nőket volán mögé engedni, ráadásul szőke. – forgatom meg a szemeimet, de közben a mellettem ülőt hallgatom.
- Akkor kelleni fognak tálak, egy a kajának, egy meg az innivalónak. A tejet hosszútávon ne add, mert be fog fosni a szoba közepére. Most még elmegy, de jobban jársz, ha már ilyen fiatalon a száraz tápra szoktatod. Az otthoni koszt sem hátrány, bár nem tudom, hogy mennyire vagy konyhatündér. – ezerwattos vigyor szökik az arcomra, miközben meg is találom az állatorvosi patikát.
- Már most tudja mi a dörgés. Hópihe, vagy hótündér lesz? – gondolkodom el parkolás közben, de amint végeztem, már rohanok is, hogy segítsek nekik a mozgásban. A kocsit lezárom, és a két katt után be is megyünk a gyógyszertárba. Az eladó már jól ismer, mert azonnal kidülleszti a melleit.
- Helló virágszálam. Sarah azaz igazság, hogy a haverom éppen most találta ezt a csöppséget az utcán, és úgy néz ki, hogy bolhás, meg szerintem fostos is lesz, ha megtennéd életem… - hajolok be a pultnál, de nem is kell sok, hogy már rohanva kikerülje a pultot, és szemügyre vegye a harmadik tagunkat.
- Olyan édes Jake…nem lenne jó ötlet, ha átmennétek Josephine-hez? Szerintem szakít rád időt, és megnézi. – lehajol hozzá, és óvatosan gügyögő hangon hívogatja.
- Akkor Jul drága beugrunk a doktor nénihez is. – kacsintok rá, de előtte még diskurálunk, és beszerzek neki egy-egy tálat, meg valami sípoló csontot.
- Majd én viszem, átmegyünk akkor Sarah. Életmentő vagy. – dobok egy csókot neki a levegőben, és kitárom a haverom előtt az ajtót, hogy átmenjünk a másik épületbe. Joe egy bombázó…de a legjobb is a szakmájában, na meg az ágyban is.


A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 05, 2017 9:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyVas. Jan. 01, 2017 7:25 pm
 



 

- Nagy lesz? – a nagy falatot a kutyára értem, majd leesik. – Ja, hát úgy igen. Olyan lelkesen jött utánam az utcán, most már nem akarom elhagyni.
Ahogy a mondatot mondja, megjelenik előttem, hogy vénséges vén fejjel elvagyok egy kutyával, mert senki nincs mellettem az életemben. Pedig ezt választottam, azok után, hogy akikkel voltam, vagy halottak, vagy megpattantak. Nem akarok több kapcsolatot, az utolsóba sokszor belehaltam.
Szintén elvigyorodom a válaszra, vette a lapot, néha fárasztó tudok lenni, pedig mostanában egyáltalán nincs okom humorizálni.
- Öööö – ahogy babrálni kezd a biztonsági övvel, meglepődöm először. – Kösz – szokatlanul érzékenyen simul a jobb vállamra a biztonsági öv, de most csak a kutyára figyelek.
- Jó-jó, nem rak ki senki, oké? – ahogy megtörténik a közjáték, a nyakamba akar mászni, egy kézzel meg nehéz megfogni, így inkább magamhoz ölelem, továbbra is, nyugtatva.
- Hogy ez miket élhetett át. Mutass be helyettem is – a női vezetőkkel nincs bajom. A bénákkal annál inkább. Hányszor beszélek én hozzájuk magamban, amikor fény- és hangjelzéssel robogok a kórházak vagy a helyszínek felé.
- Ööö, jó. Ih, akkor tej kilőve. A konyhát inkább hanyagoljuk, lenne munkájuk a tűzóltóknak – vigyorgok vissza, de azért kicsit meghökkenek a tejre, remélem, nem rontottam el még semmit.
- Még nem tudom, fogalmam sincs, minek nevezzem el, de a Hópihe jól hangzik. Hallod, Jake lett a keresztapád, leszel Hópihe. Mit szólsz hozzá?
Ennyire bénának és magatehetetlennek már régen éreztem magam, s csak zavaromban nem tudom ismét megköszönni Jakenek a segítséget, cserébe megköszöni Hópihe és jól képen nyalja.
- Ez volt a kösz – nézek Jakere.
Hópihével vagyok elfoglalva, az meg a lábtörlővel, egészen addig, amíg a hívást meg nem hallja.
- Hát... máris cserbenhagysz, szép – tárom szét egy szem karom.
- Oui – válaszolok reflexből a Julre -, menjünk.
A tálakat szatyorba rakatom a sípoló csontot meg máris odaadom Hópihének, az meg elrohan vele.
- De hozd vissza, te, hát hogy menjünk így át? – aztán én hallgatok el döbbenten, ahogy odaszalad vissza hozzám és ledobja a tárgyat. Nyálasan, a cipőmre. – Ezt, még nekem is gyakorolnom kell – nyúlok a nyálas tárgyat két ujjal felcsippentve. – Lehet még egy szatyrot kérni? Inkább Hópihét viszem, mielőtt elrohan másfelé kint. Köszönöm a segítséget – fordulok az eladó felé.
Ismét felkapom Hópihét, ezúttal már törülköző nélkül, feleslegesnek kezd tűnni, meg nem is lesz annyi ideig a hidegben.
- Látom, nagyon otthonosan mozogsz itt – kacsintok Jakere sokat sejtetően.
A következő helyen már nem annyira mozgékony, sokkal inkább megint a nyakamban akar kikötni, megérezve, hogy nem csak ő van a helyen, mint állat. Jakeben megbízok, ezért is hívtam fel, még dokikból is a nem a legjobbat választottam volna ki, ahogy ismerem magam.
- Hát hallod, itt biztos nem kötöttem volna ki magamtól, kösz. Hé, ne, oda ne...mmm szaladunk be – és berohan a dokirendelőbe, atyaég! – szörnyen sajnálom! - és elfeledkezem, hogy az anyanyelvemre váltok át.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyCsüt. Jan. 05, 2017 9:39 pm
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog





Nem vagyok egy szakavatott kutyatartó én se, de nagyobb tapasztalattal rendelkezem, mint Julien, aki eddig elméletben akart csak állatot tartani, de a véletlen úgy hozta, hogy valakinek most van szüksége rá, és nem később. A kocsiban többször figyelem őket, nem mondanám, hogy egy bátor kutyus, talán bántották is, vagy valaki kitette, mert megunta. Nem tudom elhinni, hogy egyesek minek döntenek úgy, hogy nekik lesz egy kis kedvencük, ha nem tudják, hogy mivel jár ez. A döntéseink miatt felelősséggel vagyunk, és ez nem egy szimpla „Mit kérek reggelire” kérdéskör. A kocsiban elmondok neki néhány jó tanácsot. Jó érzéssel tölt el, hogy engem hívott fel először, és nem mást. Évekkel ezelőtt akadtunk össze, és már akkor tudtam, hogy jó haverom lesz, annak ellenére is, hogy mindkettőnknek más feladatai lettek időközben, és elszólítottak a teendők. Megjártam a híres orosz földet, láttam elég sok pusztítást, de mit sem érne most a munkám, ha nem értékelném eléggé azt, amit ott tapasztaltam. Elhatároztam, hogy a legjobb neurológus leszek, és erről az álmomról nem fogok lemondani. A nők háttérbe szorultak, és a munkám, meg a kutyáim lettek a mindenem…na meg az öcsém, akinek hamarosan a nyomára kellene bukkanom.
Nem kell sok idő, hogy beérjünk a patikába, és Sarah gondoskodó kezei közé kerüljünk. A legjobbak egyike, aki már most szimpatizál a kis törpével, akinek végül Hópihe lett a neve. Egy képzeletbeli vállon veregetés nekem is jár, ha már ennyi ész szorult a fejembe. Nem vagyok egoista, de azért jól esik a sok pozitív visszajelzés. A szükséges holmikat meg is vásároljuk, és egy váratlan tanácsra…nem mondhatok én se nemet.
- Már most mutatványokra tanítod? – mosolyodom el csibészesen, miközben a haverom kap még egy szatyrot, aztán felkapja a kis ölebet, aki kezd belejönni a dolgokba, és most fedezi fel a körülötte lévő dolgokat.
- Előre szólok, hogy ezért nem fog repesni most, de ha látja egy szakértő is, akkor te is nyugodtabban fogsz aludni, meg persze könnyebben fog menni az összeszokás is. – tárom ki előtte a rendelő ajtaját, ahol már most sok a kis beteg.
- Otthonosan hát, pedig nem gondolnád, hogy alig két hónapja vagyok csak a városban. Még nekem is új, de ha tudok, akkor terjeszkedem. – kacsintok rá, és az egyik közeli széken foglalunk helyet, pontosabban foglalnánk, ha valakiben nem lenne nagyobb a kíváncsiság, és nem rohanna be az első nyitott ajtón. Felpattanok, furán nézek Julienre, aki egy másik nyelven karattyol…biztosan a csigazabálók törtek ki belőle. A nyelvemet törném bele a franciába, de hát ízlések, és pofonok. Még be se kell érnünk, de már Josephine karjai közé bújik a kis gaztevő.
- Hol van a gazdid? – pillant ránk, ahogyan belépünk.
- Jake..nem mondod, hogy még egyet magadhoz vettél? Sok lesz a jóból. – megrovóan figyelmeztet az ujjával, de megrázom a fejemet, és bemutatom a mellettem betévedőt is.
- Ő itt Julien, az egyik haverom, aki ma reggel találta ezt a csöppséget az utcán. Úgy néz ki, hogy bolhás, és hoztuk, hogy meglesd. – mosolygok rá melegen a nőre, aki eszméletlenül gyönyörű a kissé kreol bőrével, és a hívogató barna íriszeivel, mégsem csaltam még lépre.
- Még lennének előttetek, de üsse kő, ha már itt vagy….te mi is a neve? – emelkedik fel a kutyussal a kezében, és a vizsgálóasztal felé terel minket is. Megvárom, hogy Julien is képes legyen megszólalni, elvégre gazdi babérokra akar törni.


A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 14, 2017 10:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzomb. Jan. 07, 2017 9:05 pm
 



 

Jake/Étienne

A tanácsoknak mindig örülök, főként, ha olyanról van szó, amit előtte még életemben nem csináltam. A nyugtatás az megy, tettem elégszer a munkám során.
- Ez kérlek, a saját találmánya volt – vigyorgok vissza, magamban azért csodálkozom. Nem tanítani szokták ezt nekik? Vagy ez most inkább más volt?
- Nyugodtabb leszek, nem értek a kutyákhoz, de nem akartam az utcán hagyni – nem vagyok lágyszívű, de ahogy jött utánam, majd felnézett rám várakozva, az felülírt minden racionalitást.
- Képzőbe nem tervezem vinni, nem bólogatójánosra vágyok, de azért a cipőimet hagyja meg, meg a lábtörlőt. Na és a vendégeket, egyben – tovább mosolygok.
- Azt látom, megérte az erőfeszítés. És kösz, tényleg – a szatyrokra tekintek.
Leguggolok, hogy hívjam, aztán felállok, ahogy Jake bemutat. Ekkor esik le, hogy mik voltak az utolsó pár mondataim. Visszaváltok angolra.
- Szörnyen sajnálom! Megvárjuk, nem akarunk tolakodni. Julien? – nézek rá először meghökkenve Jakere majd, elnevetem magam. – Á, tudtam, hogy megviccelsz. Jules – csak biccentek egy rövidet a fejemmel, a kezem éppen tele van mindennel.
- Hópihe a neve, Jake a névadója, remekül illik hozzá. Ömm... nem olyan régen talált rám, azóta kapott némi tejet, ami kiderült – nézek Jakere – hogy nem a legjobb ötlet, remélem, nem tettem vele túl rosszat. Azt sem tudom, hogy fiú vagy lány, milyen fajta, mire figyeljek vele kapcsolatban. De nem akarom se az utcán hagyni, se menhelyre vinni.
Hathetes fiú, golden retriever kölyök, és még nem tudom, hogy azon kívül, hogy előszeretettel fog aludni a cipőimen, csak bélférges és éhes, no és gazda nélküli, chip nincs benne.
- Meg az ilyen kötelező dolgokat sem tudom – láttam már, hogy chipelnek meg házi kedvenceket, de hogy mit kell még gazdiként teljesítenem, fogalmam sincs. – Azt hiszem, hogy kidobták inkább, sebet nem láttam rajta, hogy chipelve lenne, de nem vagyok benne biztos.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzomb. Jan. 14, 2017 10:58 pm
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog




Az egész helyzet szórakoztat, mert a haverom nem túl gyakorlott állatgondozó, meg gazdi sem, de elnézem neki, mert ekkora szíve sincs sok mindenkinek. Mások otthagyták volna az utcán, az esőben, a hóban…mert nem mutatnak különösebb figyelmet, és a környezetük is hidegen hagyja őket. Josephine nagyon kedves, és bár nem sok közünk volt egymáshoz a kutyáim vizsgálatán kívül, azért még nem zárnám ki, hogy a jövőben nem hívom el egy italra, vagy valamire. A kis újoncunk úgy gondolja, hogy ő a soros, ezért be is iszkol a rendelőbe, még szerencse, hogy aranykezekbe menekül, és nem máshová. Belépve csak a köpködést hallom, és elnézést is kérek a dokinőtől, akinek ez egyáltalán nem okoz gondot, és be is mutatom őket egymásnak, mire leesik Jules-nak, hogy angolul könnyebben menne a kommunikáció, mint az anyanyelvén.
- Előfordul, hogy nem bír a vérével, és akkor előtör belőle a Casanova. – lapolgatom meg a hátát neki, és a néhány mondatos párbeszéd után úgy tűnik, hogy nem számít, hogy kik következnének, mert mi maradunk bent.
- Nem olyan nagy probléma a tej, csak ne is essünk túlzásba. Az emberek által tartósított dolgok általában soha nem tesznek jót az állatoknak. Nem az anyai változatot kapja, ezért máskor a víz is megteszi. – megpaskolja a füle tövét, és neki is lát a vizsgálatnak. Én az ajtónak dőlve állok meg, és szemlélődöm egy kicsit. Az állatorvosi rendelő nem sokban tér el egy normális emberitől, de itt mások a testfelépítést ábrázoló poszterek, meg a gyógyszeres vitrin sem éppen a Homo Sapiensre van tervezve.
- Nagyon egészséges, és szép is, de azért elkel egy-két oltás neki, a chipet belőhetem neki most is. Pár perc, és nem is fáj. Meg fogja szokni, és akkor könnyebben lehet azonosítani majd Hópihét. – halványan elmosolyodik, és a munkájával van elfoglalva, ezért a haverom mellé lépek, és segítek neki megtartani a szatyrokat, mert a keze még nem az igazi.
- Tudod…nem kell zavarban lenned, most, hogy már kutyás leszel, ez a hely szinte a második otthonoddá válik. – biztatom, és az egyik közeli fiókot kihúzva egy csomagolt nyalókát szedek ki.
- Egyet az újdonsült gazdinak, ugye nem haragszol meg érte Josie? – bugyiszaggató mosolyt küldök a dokinő felé, aki elpirul, és leint.
- Egyáltalán nem gond, nyugodtan, de én most veszek egy kis vért is, meg adok neki féreghajtót. – tesz-vesz, így magamnak is lopok egy nyalókát, és azzal bíbelődöm el a fenekemmel nekidőlve a közeli pultnak. Mit mondhatnék, már otthonosan mozgom ebben a közegben…

Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyHétf. Jan. 16, 2017 12:34 pm
 



 

Jake/Étienne

- Aaaz nem. Az már foglalt – nézek egy pillanatra a plafon felé, értve a mókát. Látom én, ahogy minden nőt körbedong, ahová csak megyünk, én meg élvezem nézni, mert legalább másnak nem kell azt a cetlit letakarnia a homlokáról, hogy fekete özvegy. Pedig még a házasságig sem jutottam el soha. Az elhatározás pedig bölcs dolog, az energiámat az önsajnálat helyett másba kezdtem el belefektetni, s most egy kutyába fogom, aki elevenebb, mint valaha csak voltam.
- Ó. Az remek – még szerencse, hogy ráakadtam Jakere, vagyis ráért, azt hiszem, hogy már az első nap beteggé tettem volna a kutyát. Hópihét.
A kórházt utánzó illat helyrebillent, másoknak az utálat szokott lenni, engem felpezsdít és egyszerre nyugtat meg, ebben a közegben dolgozom.
- Egészséges? – az jó, bár, ha beteg lenne, se engedném már el. Legalább jó helyen lesz, feltéve, ha gazdiként jól teljesítek. Se feleségem, se gyerekem, legalább kutyám legyen.
A szatyor vágja a kezem, keresem, hova tehetem le gond nélkül. Úgysem tudom megfogni a kis buksit, egy kezem kevés hozzá.
- Hallottam, hogy vannak kötelező oltások – nézek Jakere, hiszen általában téma a kutya, ezért is mertem felhívni. – És mik vannak, amiket meg kell tennem? Mehet a chip, legalább ha elkóborol, visszakerül hozzám – azért tartok tőle, hogy lesznek gubancok.
Jake elveszi a szatyrot tőlem, hagyom, bár akkor meg neki vágja a kezét, azért egy mosollyal megköszönöm, s a felét átadom neki.
- Igen? – atyaég, ennyiszer el kell jönni majd a kutyával? Jól meggondoltam én? Megvakarnám a fejem, amit most érdekes lenne kivitelezni, így csak sóhajtok egyet.
– Nagyszerű. Hallod, kispajtás, tessék jól viselkedni. Milyen fajtájú? Fiú vagy lány? – ha egy gorillát fogadtam be, akkor még szerencse, hogy van plusz egy szoba a lakásban. Mennyit fog enni?
Somolygok a közjátékra, Jake imádja, amit és ahogy tesz. A nyalókára a fejem rázom, majd felemelem a szatyrot. Még megfogni se tudom a nyalóka szárát...
- Férges? – kapom egyből a tekintetem a kutya, majd a dokinő felé. Egészen helyeske az utóbbi, ahogy elpirult.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptySzomb. Jan. 28, 2017 11:37 am
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog




Jules jó haver, és bármikor lehet számítani rá, ezért is ugrottam az első hívásra, egy kicsit legyezi a hiúságomat, hogy éppen rám gondolt kutyaügyben. A testvérei számát tekintve lehet előbb családon belül kerestem volna fel valakit, de nem vájkálok mások magánügyében, különben is mostanában rájárt a rúd, és illene, ha valaki, vagy éppen egy picike kis fehér gomolyag helyrebillentené ezt. A kezére inkább nem teszek említést, mert néha tapló tudok lenni. Venné a poént, de ma a segítőkész oldalam kell, hogy villogjon. A rendelőben minden a maga ütemében zajlik, Josie nagyon rendes velünk, és örülök neki, hogy ráakadtam az ideköltözésem utáni első héten. Nem mondanám, hogy kirúgnám az ágyamból, de egyelőre beérem azzal, hogy könnyed flörtbe bonyolódunk, aztán meglátjuk talán egy randi is belefér.
- Igen, egészséges, és nagyon eleven is lesz, csak egy kicsit félénk. Nem vagyok benne biztos, hogy nem bántották, vagy csak egyszerűen kihajították az utcára. Sokszor megesik, de neki szerencséje volt. – mosolyog rá a dokinő az említett rosszcsontra, de én közben a haveromnak segítek megszabadulni a szatyrok felétől, és nyalókát szedek ki az egyik szekrényből. Nem vagyok szégyenlős, de nem ártana, ha visszafognám magam.
- Nem olyan vészes, de nem árt, ha rendszeresen elhozod majd Josephine-hez, mert nagyszerű szakember, és akkor nyugodt leszel te is, hogy nincs semmi gond vele. – okítom ki Jules-t, és segítek neki kibontani a nyalókát is.
- Néha olyan vagy, mint egy nagy gyerek. – ingatom meg a fejemet, és ráharapok a sajátomra. Az eper az én világom, és nem is tudok lemondani erről az édességről.
- Fiú, itt van neki minden, ami kell. – nevet fel halkan Josie, és felpillant a kettősünkre.
- Golden retriever, és másfél hónapos. A szopóreflexek még nem múltak el teljesen, úgyhogy ne ijedj meg, ha még egy ideig az ujjad helyettesíteni fogja a mamáját. A chip nem rossz, és most féregtelenítés ellen adok be neki egyet, meg a veszettség elleni se maradhat el. Megkérhetlek titeket, hogy kitöltsétek az űrlapot? Jake megtalálod a nyalóka melletti szekrényben. Fel kell vennem a kartonját. – mutat a másik fiókra, én simán kihúzom, és kiveszek egy üreset.
- Na, nézzük… - elveszem a másik szatyrot is Jules-tól, és a fejlécet elé tolom a pulton.
- A neve már megvan, de itt leszel te…öregem hivatalosan is gazda leszel. – lapogatom meg a hátát, és könnyedén töltöm ki az űrlapot helyette.


A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 05, 2017 5:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyVas. Jan. 29, 2017 8:46 pm
 



 

Jake/Étienne

- A motor hangjára megijedt, ki akart szállni – nézek elgondolkodva Jakere. – Elég vehemensen. Talán kirakhatták, de most már mindegy. Remélem, megnyugszik nálam.
Fél kézzel elég nehéz rohangáló ebet féken tartani, ha nekiindul, de eddig egészen jól ment.
- Milyen sűrűn szükséges jönnöm? – nem kérdéses, hogy el fogom hozni, eddig kiváló szakembernek látom az állatorvost, azt pedig nem könnyű találni. Hálás vagyok Jakenek, hogy elhozott ide. – El fogok, ebben hiba nem lesz. Nem szeretném, ha valami baj lenne.
Gyanúsan Jakere hunyorgok.
- Csak a gyerekek ismerik fel a nagy gyerekeket, tudtad? – ugratom. Az újabb nyalóka kínálásra ismét megrázom a fejem.
- Hm. Azt bekapta, tényleg – amikor az ölemben pihent, s simogattam, néha el-elkapta az ujjam és nem nyalogatni kezdte, hanem mint amikor egy gyerek cumizik. – Golden retriever? Az nem egy nagy kutya lesz, ha felnő? – mégiscsak gorilla talált rám.
- Öm, rendben – nézek tehetetlenül a bal kezemre, benne a szatyrokra. Bal kézzel nem tudok írni.
- Az írást rád bízom, Jake – elveszi tőlem a szatyrot, én pedig mellé állok, úgy nézem, hova mit kell írni.
- Ja. Egy gorilláé – azért ettől a hírtől kicsit leizzadok magamban, de most már csak azért sem válnék meg tőle. Engem választott, senki mást. Pedig mászkáltak elegen az utcán. Megdőlök előre, ahogy meglapogat, elvigyorodom.
- Már megint Julien. Esküszöm, át fogom kereszteltetni magam rá. Jobban is tetszik. A Roux-ot betűzzem? – megint ugratom, a fél kórház Rouxszal van tele. – Mit kell ... – összerezzenek, ahogy felvinnyog röviden, a szuri azért szuri.
– Nem baj, ha odamegyek? – nézek Jakere.
- Jól van, minden oké, a dokinéni jót akart – simítom meg a hátát, majd a fejét a kutyának, s érzem, ahogy megnyugszik.
– Hm. Tényleg gazdi lettem. Nézd, megnyugodott – tekintek Jake felé diadalittasan. Elhessegette a rémképet a mindenemből kievő kutya képe, ezt a kis szőrmókot látva.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
Jake Lester
Inaktív

Avataron : Jesse Lee Soffer
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyVas. Feb. 05, 2017 5:49 pm
 



 


Julien & Jake

Two man and a dog




A haverom tényleg nem sok kutyát látott, de nekem tetszik, hogy ennyire érdeklődő, és nem veszi félvállról, hogy gazdi lesz belőle. Nem is fojtom belé a szót, ha már kérdezi a dokinőt. Elvagyok magamban, nem akaszkodok rá senkire, és a fiókból elő is veszem az űrlapokat.
- Nem lesz olyan gyakori látogató, de a biztonság kedvéért nem baj, ha kéthavonta elhozza nekem. Nem lesz nagyobb baj belőle, és akkor meg tudom mondani, hogy mikor lesz esedékes a következő. – helyesbít a feltevésemen Josie, elvégre ő a szakértő, én gyakran járok, de nekem megvan az okom is rá. A nevelésük jó sok időt elvesz, és versenyállatok, hát nem akadály, ha időben tudom, hogy van-e valamilyen rendellenességük, vagy sem.
- Nagy kutya lesz, és a térigénye is nagy, de ettől még nem kell tartania. Addig jó néhány hónap fog eltelni, mondjuk szerencsésebb lenne egy kertes ház, de ha nem abban él, akkor sem baj. Sétáltatni lehet őket, és tudok ajánlani egy remek kutyasulit. Rugalmasak, és kedvesek is a kiképzők. – mosolyog rá a haveromra. Nem tudom, hogy mikor fogja észrevenni, ha valaki szimpatikusnak találja.
- Én soha nem állítottam, hogy nem vagyok gyerek. A munkámban elég komolynak kell lennem, a magánéletemben nem akarok mindig az lenni. – kacsintok rá Jules-ra, és segítek neki, ha már egy félkarú óriás lett.
- Megoldom, a tanító nénim ügyes volt az elemiben. – nevetek fel halkan, a legtöbb adat megy is, egy ideje ismerjük egymást. A vércsoportjával ugyan nem vagyok tisztában, de arra most nincs is szükség.
- Menni fog, de őszinte leszek veled, mert iszonyúan nem bírom a francia nyelvet. Beletörik a szájpadlásom. Nem akarod visszacsinálni az időt? – egy vigyort eresztek meg felé, és behajolva töltöm ki az üres helyeket.
- Menj csak, nem félek egyedül. – mutatok fel neki, és hagyom a gerlepárt kibontakozni a vizsgálóasztalnál. Egészen jól elboldogulok, és hamarosan a vizsgálat is véget ér.
- Ügyes vagy. Köszönjük Josie, és beírnál engem meg a kölyköket jövő szerdára? Samira lassan tüzelni kezd.. – sóhajtok egyet, és összeszedem Julien szatyrait, hogy búcsút vegyünk a dokinőtől, és elhagyjuk a rendelőt.
- Hazavigyelek? – fordulok felé, amint kiérünk, és a picúr is velünk tart.
- Szerintem meglesztek ti ketten. – mosolyodom el, és megnyomva a gombot, felnyílik a csomagtartóm. Bepakolok, és kinyitom nekik is, hogy beszálljanak. Ma úgy érzem, hogy valami jót tettem. Nem semmi, ha egy állat és egy ember találkozik. Remek barátságok születhetnek belőle. Amint lehet be is kanyarodok a belvárosba, és elindulok Julien háza felé. Megköszönöm, hogy engem választott, és a becuccolás után, megsimogatom az új lakót, majd egy fél kezes pacsi után, hazafelé veszem az irányt. Az én szerelmeim otthon várnak.

/Köszönöm a játékot! Nagyon élveztem.  Very Happy  /
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyHétf. Feb. 06, 2017 12:25 pm
 



 

Jake/Étienne

Kéthavonta kell majd idejönnöm, ez már jobb, mint a havonta. Mentős vagyok, de emberként nem kedvelem a kórházakat, rendelőket. Van mire emlékeztetnie.
- Rendben, ez így teljesen jó.
Fú, tényleg gorilla lesz! El kell gondolkodnom egy kertes házon, de az elég költséges, és nem pont egy kutya miatt költöznék. Jó nagy fába vágtam a fejszét. A kutyasulitól ki tud rázni a hideg, de ha nem bírok vele, muszáj leszek. Nem akarom elvinni oda.
- Egy kis gőz kieresztése nem árt munkán kívül – ebben egyetértek. Amennyit és amit látunk, ép ésszel nem bírná ki az ember, ha nem megy át néha gyerekbe, vagy lazulásba, bár mondom ezt én.
Elmosolyodom a visszaválaszra a betűzéssel kapcsolatban.
- Mázlid, hogy nem kanadai vagy. Vagy svájci – vigyorgok rá. Tényleg, miért nem Kanadába mentünk? Ezt már sokszor felvetettem magamnak, mint kérdést. – Eszemben sincs, jó az idő úgy, ahogy van – vigyorgok vissza rá.
- Inkább a karomban vinném – valahogy nem tetszik neki most lent, de így meg faramuci az egész, ezért a kabátom ráhajtva, veszem a hónom alá, így már biztonságban lesz.
- Nagyon köszönöm, doktornő – nem tudok vele kezet fogni, de mint orvossal, általában nem is szoktam.
- Ha megkérhetlek. Karácsonyfának érzem magam, és ha kiugrik a kezemből, akkor mindennek annyi. Jövök, nem csak eggyel.
Megint ugrálni kezd, de mivel már kezd hatni a szuri is, annyira már nem virgonc, így a kocsiban már nyugodtabb.
A lakásban pedig már szó nélkül mászkál körbe, minden megszagol – az egyik cipőmet le is pisili -, aztán nagy boldogan belemászik orral az egyik cipőmbe és úgy pihen.
- Köszönöm, és ha bármi van. Nélküled nem ment volna – nyújtom Jake felé a kezem, hogy aztán, amint becsukódott az ajtó mögötte, a tenyerembe támasztott állal nézzem a kutyát, aki észreveszi és visszafigyel, kibújva a cipőből.
- Mibe fogtam én, te atyaúristen.

//Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyHétf. Feb. 06, 2017 8:17 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyCsüt. Márc. 16, 2017 2:40 pm
 



 

To Becks

Mára végeztem, volt egy komolyabb megbeszélésünk a csajokkal, mielőtt komolyabban beindul az esküvői szezon, és egy percünk sem lesz szinte, kiváltképp a hétvégéken. Annak ellenére élveztem minden percét, hogy már elmúlt kilenc, rég besötétedett, és már a levegő sem volt éppen melegnek nevezhető. Nem pont így terveztem, a vékonyka átmeneti kabátom délután még megállta volna a helyét, de most már fázom benne. Igyekeztem azonban ehhez is pozitívan állni, mint minden máshoz az életemben, elvégre tudom jól, hogy még tíz perc séta, és beeshetek a barátságos kis lakásom ajtaján, aztán a takarómba fulladva lezárhatom a mai napot. Ez volt a terv, halálosan fáradtnak éreztem magam, és bár Zoe felvetette, hogy menjünk el bulizni, én nem éltem a lehetőséggel. Imádtam velük lenni, külön-külön és együtt, de most nem bírtam volna még órákig rázni a virgácsaimat és a hátsómat. Jobb lesz nekem otthon.
Megpróbálhattam volna leinteni egy felém tévedő taxit, de az a kis séta még senkinek sem ártott meg, nem árt, ha némi friss levegőt is szívok, a fejem tele volt a legkülönfélébb virágok illatával, a nadrágomat egy-egy példány beporozta kissé, szóval valamelyest illatozom, nem árt, ha ezt nem viszem magammal haza, mert félő, hogy reggelre ismételten őrjítő fejfájásom lesz a különféle szagok keveredésétől. Nem véletlen, hogy mi sosem visszük haza a munkát.
- Sziaaaa! – Vettem fel a megcsörrenő telefonomat, kedvenc, és egyetlen öcsikém szokásos esti bejelentkezése, mindennap beszélünk, amikor módja van rá, olykor órákig, nagyon jó a kapcsolatunk szerencsére. - Most sétálok haza, pár perc, és nyugiban leszek… Persze, most volt egy nagy brainstorming, tudod, mindenki feldobta az ötleteit, meg átbeszéltük, milyen újdonságokkal rukkolhatnánk elő, már zsong a fejem a mai naptól. Veled mi a helyzet? – Végig mosolyogtam, ahogy a hangját hallottam, rettentően hiányzott. Szerencsére jól volt, és nem készültek semmilyen komolyabb bevetésre, aminek okán aggódnunk kellett volna érte.
- Komolyan? – Örömömben megtorpantam, és lendületesen körbefordultam a járda közepén, még fel is nevettem. - El sem hiszem, hogy egész júniusban itthon leszel, ez a világ legjobb híre. Úristen, úgy várom. – Nevetve próbált megnyugtatni, de hát olyan ritkán láttam, esélytelennek tartottam, hogy lazán kezeljem ezt a kérdéskört, és úgy vegyem, mint bármilyen másik egyszerű, olykor semmitmondó hírt, amik felmerülhetnek egy-egy nap során. - Már hogyne lenne nagy dolog. Ne viccelj. Jesszus, legyen már június. – Csacsogtam tovább, de aztán megindultam, és nem igazán tűnt fel, hogy a közelben egy jármű indokolatlanul lassan halad, már-már azt mondhatnám, hogy követ, csakhogy nem szúrtam ki a dolgot, következésképpen nem támadtak ilyen jellegű gondolataim. Gyanútlanul beszélgettem tovább a tesómmal, egészen addig, amíg el nem mentem a lakásom közelében található kisbolt előtte, és eszembe jutott, hogy jobban járnék, ha most mennék be reggelinek valóért, különben reggel nagyon fogom szidni magam.
- Beugrom a közértbe, ha hazaértem, majd visszahívlak, okés? Már hogyha nem alszom be azon nyomban. Szeretlek! – A telefonom visszacsúsztattam a táskámba, és tettem egy pár perces kitérőt a boltba, vettem sonkát, tojást, kenyeret, ami ugyan már nem volt a legfrissebb, de némi pirítás csodákra képes, szóval nem aggódtam, hogy nem fog elfogyni, meg aztán, fagyasztó is van azért a világon.
Röpke öt perc után már ismét az utcát róttam, alig sétáltam pár métert, arra lettem figyelmes, hogy a legközelebbi utcai lámpa halványan pislákol, és a következő három már ki tudja mióta nem ég. A hideg futkosott a hátamon, igaz, ami igaz, rám rettenetesen könnyű a frászt hozni, de vettem egy mély levegőt, és megszaporáztam a lépteimet. Késői óra ide vagy oda, mégiscsak nagyobb biztonságban érzi magát az ember lánya lámpafénytől övezve, mint a sötétségben. Emlékszem, gyermekkoromban mindig rettentően féltem a sötétben, hittem a mumusban, a szörnyekben, mindenféle rejtélyesen veszélyes mendemondában, és nem mondhatnám, hogy manapság mindez kiveszett belőlem. Az a típus vagyok, aki a takaró alatt vészeli végig a horrorfilmeket, kizárólag társaságban, egyedül semmi pénzért nem vetemednék ilyesmire, szabályosan könyörögni kell, hogy benne legyek az ilyesmiben. Mondhatni, tagadhatatlanul elvarázsoltan romantikus kis nebántsvirág vagyok, aki hisz a szépben, meg a jóban, holott nagyon jól tudom, mennyire romlott a mi kis világunk.
Őrületesen hosszúnak tűnt a sötétségben eltöltött idő, és még a végére sem értem, mikor vad fékcsikorgásra lettem figyelmes, és az ütő is megállt bennem a hangjára, automatikusan odakaptam a fejem, bár szinte abban a pillanatban tudtam, hogy jobban járnék, ha rögtön elkezdenék futni, de nekem nem barátom a nyúlcipő, sokkal inkább vagyok az a földbegyökerezett lábú típus, aki szép nyugodtan kivárja, bármiféle katasztrófa közeledjen felé elsötétített üvegű gépjárműk képében… Mi tagadás, rendesen berezeltem, mégsem voltam képes sarkon fordulni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street EmptyPént. Márc. 17, 2017 3:16 am
 



 

Csend van. Fülsüketítő, éles csend. Zihálok, de a saját lélegzetem sem hallom. Fények és árnyak váltakoznak a szemem előtt, foltokká mosódnak el a táncoló öklök, arcok a rácsok mögött. Csak a saját szívdobogásomat érzem a mellkasomban. Megszűnt a fájdalom, megszűnt a kín és minden érzés. Csak ez van, ez a kínzó csend és a foltok, amik elmosódnak és lassúnak tűnnek, mint egy felvétel a tévéből. Arcom torz vicsorba fordulva, tekintetemben az ősi vad ösztön és a tanult érzelemmentes gyilkolási vágy jár táncot. Lehajtott fejjel meredek előre és nem is érzem, hogy mozgok. Aztán csak egy ugrás. Egy mozdulat.
Egy másodperc.
Egy lélegzet.
Egy szívdobbanás.
A hangok úgy robbannak a fülembe, hogy hirtelen azt sem tudom, hol is vagyok tulajdonképpen. A hallószervem cseng, és minden túl éles és zajos és én megmerevedve, zavartan pillantok fel. A rács kinyílik, és egy pasi ugrik be rajta, és először azt hiszem, hogy rám akar támadni, így azonnal támadóállást veszek fel de az utolsó pillanatban eltűnik a szemem elől. A földön egy pasas hever, szürke szemében fény-merev pupillák merednek a semmibe. Pislognom kell, alig fogom fel, mi történt. A kezem felemelem és meglepetten tapasztalom, hogy véres. A kezemről lehorzsolódott a bőr ott, ahol nem védte a bandázs, a most már piszkos és izzadtságtól megsárgult szöveten vöröslő, száradó vérfoltok vannak. Nem csak az én vérem, de az enyém is rajta virít, bizonyítékául annak, amit tettem.
Halott.
Csak ennyit hallok abból, amit kiabálnak körülöttem, mikor hirtelen éles szúrást érzek az oldalamnál és aztán egyet a vállamnál. A fájdalom eszelősen nagy, a levegő is bennem reked, a szemem kitágul és már biztos vagyok benne, ezt rohadtul elszúrtam. Vesztenem kellett volna. Térdre rogyok, az oldalamra szorítom a kezem. Meggyőződésem, hogy itt a vég, de a nagy zűrzavarban valaki hozzám lép és rövid ideig tartó ordibálást követően két kéz megragad a két karomnál fogva és kiráncigál a ketrecből. Egy melegítőnadrág, és a kezemen a bandázs, semmi más. Ez van rajtam, mikor átcibálnak félájultan a tömegen, majd magam sem értem hogy, de felvonszolnak a kijárathoz. Az oldalamból vér szivárog, még érzem a szúrás nyomát. Ha valami vastagabb eret talált el, percek alatt el fogok vérezni, talán annyi se kell. A karom is piszkosul fáj, és most már érzem, hogy a képem sem lehet sokkal jobb állapotban. A francnak kellett nekem megint esztelenkedni. Csak egy kis pénzt akartam keresni, és a lóvé, amit ajánlottak rohadt jó volt, tényleg. Idelent a ketrecharcosok között hírnevem van, de néha nekem is hagynom kell, hogy leverjenek. Ez az én világom, és tudom kezelni. Sydney után pedig itt tárt karokkal fogadtak, panaszom sem lehetett. Collier keze messze elér, de itt védve voltam. Eddig a percig. Mert nem szabadott volna nyernem. Főleg nem megölnöm azt a fickót. Túl sok pénzt tettek meg rá. Túl sok ellenséget szereztem magamnak. Zihálva kapkodom a levegőt, ahogy a sötét folyosókon hagyom, hogy a segítőm kifelé vonszoljon.
- A picsába, Becks, ezt most minek kellett? Te agyatlan, idióta...a picsába, minek kellett kinyírnod azt a pasast? Ugrott tíz lepedőm és csak nekem köszönheted, hogy még életben vagy...a francba, hát semmiből nem tanulsz? Tényleg semmiből?
Támolyogva próbálom a sietős lépteket követni, de ahogy az adrenalin távozik a szervezetemből, a fájdalomreceptorok előre engedik a kín érzését az egész testemben. izzadtságban úszok és vérben. Felpillantva Sethet látom meg, akivel lebeszéltem a mai meccseket. Eddig nagyon is jól ment az üzlet. Eddig.
- Nem akartam, esküszöm. - nyögöm és próbálok talpon maradni de a lábam egyre kevésbé engedelmeskedik az akaratomnak.
- Nem hát. Ezért utálok veled dolgozni. Már kiverték az agyadból a legtöbb használható agysejtet, az IQ-d minden ütésnél tízet csökkent. Kurva jó bunyós vagy, de nem tudsz parancsolni magadnak, ha elkap a gépszíj. Az a kurva háború...tudom én, de....a rohadt életbe, most mit csináljak veled? He? Mit csináljak?
Tanácstalanul hallgatok, jobban leköt az ő sopánkodása helyett a saját bajom. Fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni. Valahol tudnék örülni annak, ha eljönne a vég, mert végre megnyugodhatnék. De tudom, hogy odaát sem várna rám semmi jó. Ahogy itt sem találhatok megnyugvásra soha. Vannak azok az emberek, akikre sokan azt mondják: na, ennek kár volt megszületnie. Mostanában egyre többször érzem magam épp ennyire értéktelennek.
Felérünk egy lépcsősor tetejére, hatalmas fém ajtó húzódik el, és megcsap az éjszakai hideg. Sötét van, rettentő nehezen tudom megtartani magam. A kocsimhoz vontatnak.
- Mit gondolsz, tudsz vezetni? - kérdi aggódva.
- Főnök, de ilyen állapotban...- nyögi a másik, akit én nem ismerek, csak látásból, mire Seth kiakadva a mellkasába böki az ujját.
- Ilyen állapotban? És mondd csak, én milyen állapotban leszek, ha eltűnök anélkül, hogy az elbaszott üzlet részét megadnám Rosiernek, he? Kezem-lábam adjam ezért a seggfejért? Ezt is csak azért tettem meg érte, mert megmentette a háborúban a bátyám életét, kétszer is, de ennél többet én sem tehetek érte, és ha most nem fogod be a pofádat, esküszöm, hogy pofán lőlek, világos? Öt percem van visszaérni vagy a golyóim egy üvegben fogják végezni az íróasztalomon - ordítja a sötét sikátorban magából kikelve, mire én megragadom a karját. Ugyan alig érzem a kezem, de bólintok, hogy végre rám figyel.
- Kösz, Seth. Megadom. Esküszöm megadom a pénzedet. Tudok vezetni, menj csak mielőtt ők jönnek érted. - mondom és hátra pillantok. A hátsó ülésen ott hevernek a cuccaim, a ruháim, a telefonom. Nem érdekel különösebben, de örülök, hogy megvannak még. Hátra nyúlok és a táskámban kezdek el turkálni. Találok is egy csomag gézlapot és egy kis fáslit, ez megteszi egy darabig. Előre húzom.
- Segíts. - nyögöm, mire Seth int a nagy darab fickónak, és ő segít bekötözni a sebeimet. Át fognak vérezni, már most tudom, de legalább tartanak egy darabig, lassítják a vérzést.
- Pár napig húzódj meg, míg ezt elrendezem, oké? - fogja meg a vállam, mikor végzek - Ne gyere elő és kerüld a környéket, mint a tüzet, oké? Majd kidumállak, de idő kell. A pénz meg ne izgasson, majd megoldjuk.
- De megadom, ez az én saram, én nem tartozom senkinek, Seth. Tudod, hogy nem.
Bólogatni kezd és megfogja a kezem.
- Jó, jó, most ne ezzel törődj. Csak menj és maradj életben, oké? Fogsz tudni így vezetni?
Bólintok és a végtelen ezüst szemekbe nézek. Akár a bátyjáé. Jó gyerek ő is, mint a tesója volt egykor. Csak ő más útra lépve élte az életét. Én is lehettem volna rendes ember. Lehettem volna. Talán.
Búcsúzunk. Röviden és szigorúan. Talán ez az utolsó, hogy látjuk egymást, ki tudja? De az biztos, hogy az adósa lettem. Viszont nem vesztegethetem az időt, mennem kell, ha nem akarom, hogy a késszúrások mellé még egy pár golyót is belém invesztáljanak. Azt valahogy kihagynám. Így néhány percnyi magány után összeszedem minden erőmet, a bekötözött sérülések felé felveszek egy szürke pólót, és kínkeservesen, de beindítom a kocsimat. Jobb, ha mielőbb elhúzok, mielőtt valaki rám talál. Kifarolok a sikátorból és villámgyorsan megpróbálok eltűnni, de ez az én állapotomban elég nagy kihívás. Nem ismerem Seattle-t eléggé ahhoz, hogy félkómában is tudjam, pontosan merre is járok. Úgy tíz percnyi vezetés után egy kis mellékutcába kanyarodok. Szükségem lenne egy orvosra, de egy sem jut eszembe, akinek tudnám is az itteni elérhetőségét. Tudom, hogy van, csak sem a neve sem a címe nem ugrik be. Talán igaza van Sethnek, az agyamnak befellegzett. Kezdek kicsit szédülni is, de ez még elenyésző, a fájdalom azonban igen magas szinten érződik a testem minden porcikájában. Az utca teljesen kihaltnak tűnik és már el is húznék innen, mikor felnevet valaki, és ahogy oldalra pillantok, egy nőt látok boldogan mosolyogva pördülni a járdán.
- Ez a nő....- hunyorgok, mert a vonásai olyan ismerősek nekem, de nem tudom hová tenni. Lassítok és a visszapillantóból figyelem, mert az az érzés kerít hatalmába, hogy nekem nagyon kéne ezzel a csajjal beszélnem. De miért? Talán egy bige, akit mostanában meghúztam? Nem, nem, nekem ezek nem maradnak meg így, és nem is tűnik prostinak. Pultos valamelyik bárban? Meglehet...
Megállok a járda mellett, hagyom, hogy elmenjen mellettem.
- Basszus, ez kurvára fáj... - nyögöm, és megpróbálom előhalászni a telefonom. Rhys nem elérhető a napokban, így hozzá nem fordulhatok, pedig tudom, hogy ő kellene ide, de most nem támaszkodhatok rá. A nő eltűnik egy boltban, és ahogy lehunyom a szemem, hirtelen képek villannak be. Egy szoba, semmi dísz, csak rácsok az ablakon, és egy ágy egy éjjeli szekrénnyel. A kezem a finom, kecses kis nyakára fonódik. Még érzem, ahogy a tenyerem alatt őrülten gyorsan pumpáló erek duzzadnak. Karmolva sérti fel a bőrt az alkaromon, kapaszkodik, miközben felemelem a talajtól....
Kipattan a szemem.
- Ápolónő. - nyögöm, és már tudom, mit kell tennem. Előrébb hajtok a kocsival, és ismét előre húzom a táskámat. Beszélnem kell a nővel, de nem láthatnak meg vele. Így a fegyverem előkapom, felcsavarom rá fél kézzel a hangtompítót és a kocsiból kilövök pár utcai lámpát. Aztán várok, hogy hátha tudok vele értelmesen beszélni majd. Nem akarom kényszeríteni, de a fegyvert azért magamnál tartom, biztos ami biztos. Aztán meggondolom magam.
- Baromság - motyogom magam elé és inkább elindítom a  kocsit és arrébb húzok, viszont erőm már nem nagyon van továbbmenni. Talán ha kijön, mégis megkérem, hogy lásson el. Nem sok, pár öltés meg egy kis fertőtlenítés, ápolónőként ezt tudnia kell kezelni, s aztán békén hagyom. Mikor látom, hogy közeledik, kissé feszengve sóhajtok. Félni sosem szoktam, de most sok múlik azon, mennyire hajlandó segíteni egy bajbajutott emberen, még akkor is, ha legutóbbi találkozásunk évekkel ez előtt volt és majdnem megfojtottam. Ahogy látom közeledni, megint majdnem megfutamodok, és már majdnem elhajtanék, mikor meghallom a fékcsikorgást. A visszapillantóban egy nagy furgon látszik, ahogy eszelős sebességgel felém közeledik. A nő megtorpan, és látom az arcán a rettegést. Ösztönös reakció, de nagyon is megállja a helyét. Hirtelen lövések dördülnek. Rám találtak. El kéne hajtanom, de tudom, hogy ha itt hagyom a nőt, azonnal megölik. Így kinyitom a hátsó ajtót, és rá ordítok.
- Hé! Mire vár, egy golyóra a fejébe? Szálljon be azonnal! - kiáltok rá és ha nem jön, gyorsan kipattanok, és fájjon bármennyire is, a kocsim hátsó ülésére lököm - Nem bántani akarom, csak az életét megmenteni. Bukjon le. - ugrok be a vezető ülésbe és mikor újabb lövések dördülnek a hátam mögött és a hátsó szélvédőmet átszakítja egy lövedék, a gázra taposok a hátsó ülésen lévő vendégemmel együtt. Nem így terveztem, de mit mondjak? Az életem csupa meglepetés. Elhajtok és aktív üldözés alanyává válunk, és az újabb adag adrenalinnak köszönhetően a fájdalom ismét tompul annyira, hogy a vezetés ne okozzon nehézséget. Még jó, hogy zseniális sofőr vagyok még így félhullaként is, különben mindketten itt hagynánk a fogunkat. Bár még így is kérdéses, hogy ezt mennyire vehetjük készpénznek.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Kent Street
Kent Street Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Kent Street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Kent Valley Ice Centre
» Commerce Street
» Main Street
» East 21st Street Bridge
» King Street Vasútállomás - Peronok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: