KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

Creative Media Alliance

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptySzer. Jan. 04, 2017 12:15 pm
 



 

Creative Media Alliance Tumblr_otjstcgD4I1svzm7do7_500
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyVas. Jan. 15, 2017 3:34 pm
 



 



Drina & Philip

- Show me something of yourself...-


Fejcsóválva hagyom magára Niklast, pontosabban sorsára az általa kiszemelt szőke maszkulint. Megpróbálom átérezni, voltaképp mekkora szemétség is ez az egész, sőt, néhány röpke másodpercig sikerül is megtalálnom magamban a mélyen együttérző „bazd meg” bűnbánatot, de ennél tovább nem is időzök ezen a téren.  A friss, újdonsült kihívás körülbizsergeti a szívem.
Azért az is megérne egy misét, hogy végiggyönyörködjem, milyen is, mikor Nik teljes erőbedobással egy pasinak csapja a szelet. Szívás a javából. Nem is értem, hogy nem találtam ki korábban. Ám bámészkodásra sajnos nincs idő, ideje nekem is munkába látni, az üzlet, az üzlet, ugyebár.
Drina Burroughs.
Első ránézésre nekem van könnyebb dolgom: fiatal, szőke, csicsergős, figyelemreméltóan csinos, sejtésre kedves és enyhe naivitásba mártott „hölgyemény”, ideális falat, bármelyik fogamra; ám ha jobban szemügyre vesszük... Niklas azért nem hülye. Sajnos ezt bizton állíthatom. Nem vállalna egy ilyen kiegyenlítetlen fogadást, hacsak... nem tudná pontosan, hogy az én aranyhalam nagyon is értékes, ennélfogva fokozottan védett példánynak számít. És mint ilyen, nem elsősorban a kifogása lesz nehéz, hanem hogy közben ne csukjanak le hatszor illegális horgászatért.
Mr. Stockton elég látványosan rajong a drága unokahúgáért, minden rendezvényen jelenése van, de azon sem kell csodálkozni, ha olykor a céges folyosókon fut össze vele az ember. Nem tudom, észleli-e ilyenkor a férfi kollégák által produkált szurikáta-effektust, de gyakorta hallom az el-elejtett megjegyzést: odanézz, Phil, új „munkaerő”?
Tudomásom szerint, voltak ettől bátrabb katonái is a hazának, akik nem csak bámészkodni merészeltek, de ezek elég kacifántos történetekké alakultak, fene se tudja, hogy mi igaz belőlük és mi nem, az mindenesetre tény, hogy végül hamar munkahelyet változtattak. Hogy a két dolog milyen összefüggésben áll egymással, azt mindenki máshogy tudja. Olyan verzió is akad, ami egészen fizikális utókezelésről is beszámol. A lényegben a lényeg viszont, hogy ilyen felállásban már annyira nem is egyszerű a feladat. Már ha meg akarom őrizni az állásom, én pedig kifejezetten jól érzem itt magam. De kórházra sem annyira vágyakozom.
További nehezítő tény, hogy ha nem is tudja archoz kötni, a hírem minden bizonnyal már eljutott hozzá. Csodálkoznék rajta, ha nem, mondjuk úgy: sajátos hírnevet szereztem már a kedves kolleginák körében, őt pedig elég gyakran látják kávézgatni a büfében.
Nos, tegyünk egy óvatos próbát.
Egy apró kézmozdulattal megállítom a mellettem elhaladó, méretéből adódóan étkezes italos tálcával tébláboló pincért, ám ahelyett, hogy levennék egy pohár pezsgőt a kínálatból, kiveszem a kezéből az egész garnitúrát.
- Ezt most átveszem – jót mulatok magamban a meghökkent ábrázatán, nem tiltakozik, de látszik rajta, hogy várna azért némi magyarázatot.
- Deö...
- Megszomjaztam, vegyél ki egy tíz perces cigiszünetet – halvány mosoly bujkál az arcomon, még mindig nem lazít, ezek a mai húszévesek, mennyire nehéz felfogásúak.
Körülbelül tizenöt-húsz kicsi pezsgőspohár illeg a kezemben, ahogy megközelítem a kisasszonyt, egész jól mennek az ilyen finommozgásos feladatok, de azért az kiszúrható, hogy hivatásos pincér nem vagyok. Az egyensúly érzékem viszont eléggé kifinomult, így mikor Drina mögé kerülök, könnyen eljátszom, hogy épp mindketten fordulni készültünk, mindketten meglökjük egymást egy kissé, ami pont elég ahhoz, hogy megbillenjenek és veszélyesen meginogjanak a kezemben tartott kristálypoharak, készen arra, hogy akár rá vagy rám borítsák buborékos tartalmukat, ám igyekszem úgy manőverezni, hogy mindössze egyetlen pohár dőljön el, és az is a tálcán maradjon. Zsonglőrködésben egyébként régebben egészen jó voltam.
- Óh, bocsánat – koncentrálok egyelőre még a tálcára, és a minimális károkra, csak utána pillantok fel rá. – Ugye nem öntöttem le? – pechemre magamra azért sikerült fröccsentenem néhány cseppet, érzem is, hogy a mellkasomon az ingem kezd rám tapadni egy apró hűvös foltban, de annyira nem vészes.
Viszont a tálcán lassan körbeúszik a kiöntött pezsgő, én pedig megjátszott aggodalommal pillantok az áradásra, mint akinek most jut eszébe valami égetően fontos.
- Ó, ne, ne, ne! Fogja meg a névtáblát, nem szabad eláznia – a kétkezes tálca miatt én nem tudom lehalászni, mielőtt megadná magát az elegánsan díszített, cikornyás betűkkel mintázott papírkártya, amely minden tálcán ott trónol, a cég presztízsének hirdetése és a vendégek előzékeny üdvözlése céljából.
Remélhetőleg sikerül úgy ráijesztenem, hogy lekapja az említett táblácskát, de bárhogy is igyekszik, teljesen már nem tudja megmenteni.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyVas. Jan. 15, 2017 6:47 pm
 



 

Oscar bácsi mindig kitalál valamit. Nem tudom, hogy vajon Novát is annyiszor riasztja magához, mint engem, de ahogy a nővéremet ismerem, valószínűleg ő kevesebbet jelenik meg, mint amennyiszer én adom be a derekam. Hát igen, úgy nem nehéz, hogy sosem mondok nemet a hívására. Hétvégén a testvéreimet látogatom végig, az éppen aktuálisan kipróbált pite receptjeimmel, vagyis inkább azzal, amik a receptekből kisülnek, Oscar bácsit meg nagyjából kéthetente. Ő sem menekülhet a piték elől, neki is mindig jut, de persze nem akkor, amikor valami estély van terítéken, oda nem csapom a hónom alá, mint valami elemózsiát, szépen is néznék ki. Beállítanék talpig kikenfe-kifenve, meg egy zacsival, amiben egy tálca sütemény figyel csendesen, arra várva, hogy valaki felfalja…
Oscar bácsi oldalba bökdös, hogy legyek szíves visszavenni a röfögésre emlékeztető, felhorkanásokkal teletűzdelt nevetésemből. Tudom, hogy valami fenomenálisan rémisztő, amilyen hangokat ki tudok ilyenkor adni magamból, de már megtanultam együtt élni azzal, hogy visszafogott és bájos, meg szűzies mosolygásokat képtelen vagyok produkálni. Ha egyszer valami vicces, akkor durr bele, jön a kacagás, meg az orrhangú, semmihez sem hasonlítható horkantás. A bácsi kedvéért igyekszem visszafogni magam, de komolyan és, hogy bizonyítsam is, nem égetem tovább imádott szándékosan, magamhoz fogok egy pezsgős poharat. Ha beleiszom, legalább elejét veszem annak, aminek most kellene és csendesen arrébb is igyekszem szivárogni, a terem egy másik pontjába sasszézva, ahol Robert nem ér utol a marha vicces sztorijaival. De csak nem sikerül olyan egyszerűen lerázni, megtalál és onnan folytatná, ahol abbahagyta, meg ahol a bácsikám rám szólt, pontosabban a könyökével oldalba inzultált, hogy kicsit csendesebben viduljak már. Nincs mit tenni tehát, minthogy újabb szabad és Robert mentes helyet keressek a teremben, amihez már indulnék is és forgolódás közepette nem is én lennék, ha nem sikerülne valakibe beleütközni.
- Upsz! – szökkenek egyet, mint egy gazella, a frász miatt, meg amúgy is.
- Uhh, bocsi, elnézést, én voltam a figyelmetlen, nem akartam, ugye jól van? Olyan lett a ruhája? Uhh basszus, persze, hogy olyan lett.. ne haragudjon! – szabadkozok egy levegővel végighadarva az egész monológot, mintha csak egyetlen szót mondatot sorolnék végig és már rántok is elő a kis táskámból egy adag zsepit, hogy a fickóra fröccsent italtól gondoskodjak.
- Rémesen sajnálom, várjon, mindjárt segítek. – a poharamat leteszem, jobb ötlet híján a padlóra, mert asztal az éppen nincs a közelben és olyan lendületesen lépek közelebb és állok neki a felitatásnak, hogy közben sikerül kicsit meg is lökjem. Mert eddig nem volt elég a bénázásomból mára…
- Mi? Milyen névtáblát? Hol van? – pillogok fel megilletődve, még mindig itatva a ruhájáról az oda került pezsgőt és lázasan keresem miről is beszél, eddig ugyanis nem figyeltem semmiféle névtáblákat. Aztán leesik. Basszuskulcs.
Gyorsan lekapom, de nem igazán figyelek, pontosabban gyorsabb szeretnék lenni, mint amennyire jól sikerül becélozni az egész mozdulatsort, és a vége az lesz, hogy valószínűleg borítom az egész tálcát, már persze kivéve, ha a pasas elég ügyes ahhoz, hogy mégis megtartsa. Adja az ég, hogy született tehetség legyen.. ma már épp eleget sikerült műsoroznom.. Közben pedig igyekszem mélyen elsüllyedni itt helyben.
...De a kártya legalább megúszta áztatás nélkül a kezemben. Az is valami... nem?!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyHétf. Jan. 16, 2017 10:36 pm
 



 



Drina & Philip

-Show me something of yourself...-


Az ütközéses hadművelet egészen tervszerűen alakul: koccanás megejtve, hölgy megszólítva, pezsgő kiöntve, de csak egyetlen egy, megelőzve a nagyobb katasztrófát. Ami a tálca teljes megsemmisülése lenne, abból adódna csak igazán feltűnés, amit azért ezúttal próbálok minél jobban visszaszorítani. Minél később szúrja ki az öreg, hogy az unokahúga körül legyeskedek, annál könnyebb dolgom van. Azonban megeshet, hogy elszámoltam magam ezzel a behemót tálcával, bármilyen jó zsonglőr is legyek, húsz teli pezsgőspohárral azért mégiscsak nehéz megtalálni a közös hangot. Már csak tizenkilenc.
Egyelőre azonban sikerül, leszámítva azt az aprócska balesetet, hogy leöntöm magam. Bár a hölgy reakcióját elnézve, akár a terv része is lehetett volna...
- Ugyan, dehogy. Én ütöttem el. Tudja, nem szokásom ekkora teherautókkal manőverezni – pillantok le a tálcára, majd újra rá. Azért édes, hogy így szabadkozik, ezek szerint a gőgös jégkirálynő a mai meséből elmarad, ez nem is olyan rossz hír. A segítőkészsége viszont nem várt határokat súrol, mikor a földre helyezi a poharat – nem ám az előtte terebélyesedő tálcára, az túl egyszerű lenne –, előkapja a zsebkendőjét, és a nagy sietségben egy kicsit meg is lökve, az ingemet kezdi törölgetni.
Ó. Meg kell valljam, ettől a meghitt mellkas dörzsölgetéstől néhány röpke másodperc erejéig egész zavarba ejtő gondolataim támadnak, különösen mert úgy ér hozzám, hogy a böhöm tálca miatt a kezeim teljes mértékben foglaltak, ez pedig mindig képes benyomni nálam egy meglehetősen ide nem illő gombot.
- Hagyja csak, semmiség, már meg is száradt – lépnék közbe, és idejét látom bevetni a névtáblás trükköt, amivel szintén meglehetőst vegyes eredményeim születnek.
Anyám, borogass. Kis híján borul az egész tálca, ahogy a nagy sietségben megbillenti az egyik poharat, ami kuglibábuként nekidől egy másiknak, majd egy harmadiknak, nem hiszem el... összesen öt delikvenst végez ki így, a másodper tört része alatt, mire sikerül valahogy megfékeznem a merényletet, de csakis úgy, hogy ebből három tartalma ismét az ingemen landol, ezúttal teljes egészében.
Nem mondom, rendesen megdolgoztat. Az ötlet születésénél még egészen más jellegű kihívásokra számítottam.
- Úgy látszik, ma különösen szökni akarnak... – fújom ki a levegőt, szabályosan fellélegezve, ahogy sikerül megtartanom a kínálatot, a mellkasommal kitámasztva a meginduló dominóáradatot, ami annyit jelent, hogy van egy pohár, ami jelenleg élet-halál között lebeg, nekem pedig elég egy rossz mozdulat, hogy a földön landoljon. Le sem veszem róla a tekintetem.
- Megtenné hogy... átnyúl a poharak fölött, óvatosan – ezúttal el nem felejtem hozzátenni –, és visszailleszti a talpát a helyére, mielőtt újabb pezsgőfürdőben lenne részem? – a hangomban rejtőzik valami derűs nyugodtság, ami azért elárulja, hogy részben mulattat a szituáció, pedig ezúttal már moccanni sem tudok. Mégsem veszem vérkomolyan, mintha csakugyan pincér lennék, és az állásom múlhatna rajta. Azért titkon remélem, hogy Niklas nem látja ezt, és nem röhögi szarrá rajtam a seggét.
A névkártyát bezzeg ázatlanul megszerezte, amit nem kellett volna, nem is olyan egyszerű eset ez a lány. Kezdhetem törni a fejem, hogyan vágom ki magam ebből, de mindent csak szép sorjában, ugyebár.
- Ha megmenti az életem, ígérem, még azt is elárulom, ki küldött, és miért készültem megtámadni egy seregnyi pezsgőspohárral - fut halvány mosoly az arcomra. Fő a motiváció. Tekintetemmel megkeresem az övét, és azt latolgatom, mennyire kapizsgálja, hogy nem a személyzethez tartozom, és ez most bizony részemről egy kőkemény alkuajánlat.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyHétf. Jan. 16, 2017 11:47 pm
 



 

- Ohh, ebben az esetben nyomathatott volna egy tütűűű-t vagy valami. – széles mosolygásba ívelődik a pofim, de csak egy pillanatra mielőtt folytatásba melegednék így frissiben.
- Bár arról gőzöm sincs, hogy egy teherautó miféle dudahangot tud kibocsátani magából, eddig szerencsére még nem dudáltak rám olyannak és el sem ütöttek. Bár akkor nyilván nem ácsorognék itt, hanem felkenődtem volna az aszfaltra a legjobb esetben is, ami valljuk meg nem lett volna annyira szép látvány. Szóval, ha jobban meggondolom, inkább maga csapjon el így, mint egy igazi teherautó, a pezsgő meg hát borulhatott volna rám is, sajnálom, hogy a maga inge bánta az esetet, meg az én figyelmetlenségem is, mert hát az is szervesen kapcsolódik az egész történethez. – pislogok fel a pasi arcára, ha már neki kezdtem összehordani, ami éppen az eszembe jutott. Na igen, ha egyszer belekezdek a szövegelésbe, akkor számorma is rejtély, hogy hová is lyukadok ki a végén, mert egyik dologról eszembe jut a másik, aztán arról meg egy harmadik és így tovább. A levegővétel azért jelentős mértékben meg tudja akadályozni a folytatást, némi szünetet ékelve a szófosásomba. Igen, tudom, hogy túl sokat vagyok képes folyamatosan beszélni, főleg, ha zavarban vagyok.
- Biztos? Nem venném a szívemre, ha esetleg miattam kellene pezsgőbe, előre bepácolva töltenie az est további részét. A konyhán lehet, hogy tudnak adni valamit, ami segítene megszárítani, egy zsepivel nem hiszem, hogy nagyon sokra mennék, de azért megtettem, amit megtudtam. Mondja nincs véletlen egy váltás inge? Oh és a tisztító költségét engedje, hogy én álljam, komolyan. – már kapnék is elő egy saját névjegyet, hogy tudja mégis kihez kellene benyújtania a számlát, amikor ő jön elő ezzel a kártya üggyel, ami hirtelen le se esik, hogy mi is, vagyis pontosabban milyen kártyáról ejt szót. Aztán persze a tantusz leesik és még koppan is egy jó nagyot, ezt követően meg majdnem a tálca is nekem köszönhetően. Ó, hogy az a rézfánfütyülő vinné el az egészet, főleg a dominókat is megszégyenítő előadástól, amelynek rendezője ki más volna, mint jó magam, még ha nem is szándékosan.
- Upszi, basszus, bocsánat! – már nyúlkálok is, hogy megmentsem az utolsó pohár bosszújától és tragikus halálvágyától, már ami a lepottyanást illeti és ez alkalommal kicsit ügyesebben igyekszem manőverezni és talpra állítani a kis huncut pezsgős szökevényt.
- Azt hiszem ennél jobban csak akkor ázna el, ha belecsobbanna a pezsgőszökőkútba. – horkanok fel nevetve, majd egyetlen pillanat alatt ül ki az aggodalom az arcomra.
- Mondja, hogy nincs pezsgőszökőkút, mert a végén tényleg sikerül ott kikötnünk, az előbbieket figyelembe véve és nem biztos, hogy az est főattrakciójának lehetőségét el kellene bitorolnunk, amire igen nagy eséllyel pályázhatunk, az eddigieket figyelembe véve… – másik zsepi után kezdek kutatni a táskámban, aztán eszembe jut valami és simán, minden gond nélkül pillantok be a tálca alá, a pasi többi részletének megvizslatása céljából. Na nem azért, mert perverzkedem épp, isten ments!
- Nem akarok indiszkrét lenni, de a pezsgő egészen déli tájak felé kezdett szökni, szerintem a támadás körülményeit nem itt kellene megvitatnunk. – persze, ha maradni szándékozik, akkor részemről semmi akadálya, csak gondoltam szólok, ha már sikerült jól megáztatni őt.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyCsüt. Jan. 19, 2017 2:36 pm
 



 



Drina & Philip

-Show me something of yourself...-


Első körben esélyem sincs megszólalni, ami valljuk meg, azért elég nagy hátrány, ha az ember azzal a célzattal érkezik, hogy könnyed beszélgetés közben elbűvölje a kisasszonyt. És legalább ennyire meglepő is. Csak állok ott, kezemben a böhöm nagy tálcával, próbálva roppantul értelmes ábrázatot vágni, miközben az jár a fejemben, mivel is állhatnám útját ennek a cikornyás asszociációs láncnak. Lenyűgöző, hogy ez a lány mennyit tud fecsegni, de komolyan.
- Higgye el, addig jó, míg fogalma sincs, milyen hangokat ad ki egy elütni készülő teherautó – élek gyorsan a levegő elfogyta lehetőséggel. – És azzal is sokkal jobban jár, ha én nyomom laposra helyette – hogy közben milyen hangokat adok ki, azt már inkább nem ecsetelem, de egy kezdődő mosoly megjelenik az arcomon. Meg is mozgatom kicsit a tálcát, hogy világos legyen, még mindig a jelen szituációról beszélek, természetesen. Mielőtt esetlen kétségei támadhatnának, asszociációkban, ugye, mint kiderült, nagyon penge.
- Arra azért vigyáztam, hogy véletlenül se az ön ruháján kössön ki – mintha lett volna némi ráhatásom, de ez jó alkalom, hogy végigpillantsak az öltözékén, ami nagyon is tetszetős darab.
- Oh, nagyon kedves, de szó sem lehet róla, ez csak egy pici folt, hamar megszárad. Inkább én hívnám meg egy italra, hogy felülírjam ezt a kellemetlen ütközéses élményt, nem szeretem, ha kellemetlen emléket hagy az első találkozás, pláne egy ilyen csinos hölgy esetében, de ez sajnos nem a megfelelő hely erre az attrakcióra – tekintve, hogy minden vendég számára korlátlan a fogyasztás. Viszont máris jó alap, hogy kilátásba helyezzek egy következő találkozást. Már fel is tenném a kérdést, amikor egy ártatlannak tűnő karnyújtással újabb három pohárral borít rám. Nos, ennyit az apró pici foltról. Ráadásul minőségi a hely, ami annyit tesz, hogy a pezsgő is behűtött, nagy örömömre. Ez a merény azért már érzékenyebben érint, fel is szisszenek alig hallhatón, és önkéntelenül behúzom a hasam, de amúgy épp sűrűn elfoglalt vagyok azon ügyeskedvén, hogy véletlenül se landoljon a földöm az egész rakományom. Ekkora figyelmet azért én sem szeretnék, nem mintha ne lennénk már így is feltűnőek ezzel a lelkes borigatással, de mr. Stockton szerencsére jelenleg a terem teljesen másik csücskében tárgyal.
- Hálás köszönet – sóhajtok fel, ahogy megmenekít a negyedik pohár habfürdőtől, azt most inkább nagyvonalúan elhallgatom, hogy tulajdonképpen az egész fürdőzős program javarészt neki köszönhető. – Most már viszont végképp tartozom...
Befejezni azonban ezúttal sem tudom a mondatot, mert ekkor olyat művel, ami egy csöppet megakaszt a gondolkodásban. Ahogy a feje és a komplett felsőteste eltűnik a tálca alatt, azért némileg feszengve nézek körbe. Alapvetően semmi kifogásom ellene, ha egy nő elém térdel, sőt, még a nyilvános hely ellen sem, de jelen körülmények között mégis csak egy kicsit túl sok a közönségünk. Ugyebár a tálcától látni se nagyon látom, hogy mit művel. Lassan kezdek oda kilyukadni, hogy többet szívok ezzel a tálcás ötlettel, mint amennyi előnyt sikerült kovácsolni belőle.
A kommunikációs készségében viszont ezúttal sem csalódok, mielőtt megkérdezhetném, mit is művel voltaképp, már csiripeli is a választ.
- Óh – lepődök meg az előzékeny javaslaton, bár én is érzem, hogy sehogy sem a legoptimálisabb ez a mostani helyzet. Csakugyan levágnám már valahová ezt a hülyeséget a kezemből, de gondosan – és elégedetten – észlelve, hogy a kisasszony máris többes számban fogalmazott, támad egy sokkal jobb ötletem.
- Ez nem rossz ötlet. Pezsgőszökőkúttal momentán nem biztos, hogy tudok szolgálni, de egy diszkrétebb hely valóban jól jönne – adok neki rögvest igazat, a nők ezt amúgy is roppant mód szeretni szokták. – Állati hideg ez a lötty – avatom be intim titkaimba, kissé halkabbra fogva.
- Kinyitná nekem azt az ajtót, kérem? – pillantok az említett irányba, amerre is terelgetni szándékszom magunkat, maga a cég hatalmas, néhol szinte már labirintus-szerű, de azért a nagy részében elég jól eligazodom. Ha pedig már kinyitja, bizonyára velem is jön, az első meccs tehát, még ha nem is pont úgy alakult, ahogy terveztem, mondhatni kipipálva.
- Mennyire ismeri a céget? A madarak azt csiripelik, hogy azét egész sűrűn megfordul erre – tartom szóval közben, nehogy megszökjön nekem. Ahogy lépkedni kezdek, Drina szavai valóban beigazolódnak, a pezsgő alacsonyabb szintekre is eljut, nekem meg még a hátam közepe is libabőrös lesz, aminek az ajtó túloldalán már adok is némi hangot.
- Uhhu. Jesszus, a jóslata bevált - aztán gondolkodni kezdek, hogyan is hidalhatnám át ezt a problémát. Hamarosan születik is egy csodás elképzelésem, bár a kivitelezésen még agyalni kell. A bejutás ugyanis nem olyan egyszerű. - Mondja csak, járt már az épület tetején kialakított vendéglakosztályokban?

Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance EmptyVas. Dec. 24, 2017 8:04 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Creative Media Alliance
Creative Media Alliance Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
Creative Media Alliance
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Közösségi média (Isadora)
» Közösségi média (Caleigh)
» Közösségi média (Caitlyn)
» Közösségi média (Joël)
» Közösségi média (Mietta)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: