HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Sadie & Sigmund földszinti lakása

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Márc. 12, 2016 7:01 pm
 



 

First topic message reminder :


Az egész lakás akadálymentesítve van, hogy kerekesszékkel is élhető legyen.
Vissza az elejére Go down

Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Hétf. Aug. 01, 2016 9:41 pm
 



 

Megelégedéssel hallom, hogy jó évet mond, megnyugszom tőle. Nem zavart, legalábbis nem jobban annál, mint amennyire az ijedtség azzá tudja tenni, ekképpen könnyedén tudom legyőzni a kényszert, mely arra sarkallna, hogy azonnal pattanjak autóba vele és vigyem be a kórházba. Hiába, néha van annak is haszna, hogy orvos vagyok, Sadie is profitál belőle. Bár az utóbbi években azt érzem, hogy csak hátrányai származnak ebből is, tekintve, hogy az anyja éppen a munkám miatt hagyott el és ha nem így történik, akkor Sadie sem szenved soha balesetet.
- Azért én ebben nem vagyok olyan biztos. A nagyi mostanában elég furán viselkedik. Te nem vettél észre nála valamit?
Nem annyira érdekel most anyám és az ő utazásai, de szeretném Sadie figyelmét elterelni addig is, amíg hat az érzéstelenítő és befejezhetem a sebellátást. Hiába, hogy nem kell varrni, attól még nem akarom, hogy érezzen belőle bármit, vagy legalábbis ne többet a muszájnál.
- Természetesen meg. Heg sem fog maradni a nyomán, vagy ha mégis, maximum nagyon kis finom. Alapozóval sem kell bajlódnod majd rá.
Na, miket tudok? Alapozó. Ez a női eszköztár egy olyan része, amit sose tudtam megérteni. Persze, szép lesz tőle és egyenletes a bőrük, de nem egészséges és semmilyen szinten nem esztétikus, ha túlzásba viszik. Sadie anyja gyakran élt vele, túlzottan szerette sminkelni magát. És még én voltam "munka"mániás..
- Tudod, hogy nem szívesen tömlek gyógyszerekkel, de ha tényleg úgy érzed, hogy nem bírod, kereshetek neked valamit egy kicsit később. Mit kerestél, amikor beütötted a fejed?
Valljuk be, a nagy ijedségben ezt elfelejtettem megtekinteni.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Sarah Mallors
avatar
Oktatás

Avataron : • kat mcnamara • •
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szer. Aug. 17, 2016 5:15 pm
 



 

to daddy ♥
Olyan ügyetlennek érzem magam, amiért képes voltam így beverni a fejem. De az igazság az, hogy észre sem vettem igazán, hogy mi történik. Nem is láttam, hogy ott van a szekrényajtó. Mármint, hogy annyira közel. De legalább már megtanultam az esetből azt, hogy soha többé nem fogok még egyszer hirtelen lendületből cselekedni. Abban biztos vagyok, hogy a fájdalom, amit jelen pillanatban is érzek az egy darabig határozottan rányomja a bélyeget az óvatosságomra. Nem vagyok kényes, amikor a fejfájás jön szóba, hiszen nagyon ritkán folyamodok gyógyszerét most azonban még talán finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy ölni tudnék érte.
Nem.. Nem igazán.. Miért kellett volna? Talán valami baj van? – Nem tűnt úgy, hogy bármi baj lenne, de lehet, hogy annyira elvagyok foglalva a saját világommal, hogy már nem is igazán figyelek oda azokra az emberekre, akik igazából ugyanúgy a részei, mint én. Az utóbbi időben talán még undokabb is voltam mindenkivel, mint átlagosan. De egyszerűen nem tehetek arról, hogy megállás nélkül tombol bennem egyfajta düh, amiért olyan magatehetetlennek érzem magam. Sohasem akartam ilyen életet élni. De sosem vetemednék olyan gyengeségre, hogy véget vessek a keserű utamnak. Még ez a keserű út is sokkal barátságosabb, mint az utána következő véget nem érő sötétség.
Hát, ha meg is maradna se rejteném el. Kitalálnék hozzá valami sokkal menőbb történetet, mintsem, hogy lefelejtem a szekrényt. - Nem ezt szokták csinálni az emberek? Hamis dolgokkal körbeölelni magukat? Úgy értem lefogadom, hogy a történtetek, amiket hallottam már egy-egy heghez kapcsolódóan úgy 80%-ban fikciók. De pont ez teszi őket tökéletessé.
Én pedig nem vagyok gyógyszerfüggő, de most tényleg nagyon kell. – Zúg a fejem, mint még soha és van egy olyan érzésem, hogy egy fájdalomcsillapító közel sem lesz elég a fájdalmam csillapítására, de kétlem, hogy többet ki tudnék harcolni magamnak. Legalábbis egyelőre. – Csak a ruháim között pakolásztam és rosszul számítottam ki a hajlási szögemet.

Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Hétf. Aug. 29, 2016 9:36 pm
 



 

- Bajnak épp nem mondanám, de elkezdett máshogy öltözködni, sokkal nettebb a külseje. Ha nem a nagyanyádról lenne szó, akkor a végén még azt hinném, hogy valami pasi van a dologban. - fejtem ki nézeteimet.
Igazából elég bizarrnak tartom, hogy a saját anyámról ilyesmi jut eszembe, de ha már Sadie rákérdezett - és tulajdonképpen én hoztam szóba, mert jólesett, hogy beszélhetek róla, végre nem veszekszünk, hanem értelmesen cserélünk eszmét - akkor bátran mondom el neki mindazt, ami úgymond böki a csőrömet. Mindehhez elgondolkodó és kissé fintorsúlyá hanglejtés társul, mert azért mégis.. ha az anyám pasizna, na az nem tetszene, úgyhogy a masszív fintorgást is előrevetítem ekképp.
- Mint például? Háborús sérülés? - vigyorgok rá.
Nem titok, hogy voltam odaát még Sadie születése előtt, tudom mi várna rá a katonaság kötelékében. Nem tiltottam volna tőle a baleset előtt sem, s most sem valami negatív felhangú dologként hozom fel. Bár azért kicsit aggaszt, nehogy olyasmit találjak mondani, amivel kényelmetlen helyzetbe hozom a lányomat vagy rossz érzéseket keltek benne.
- Egy szóval nem állítottam, hogy függő lennél. - csendül némi atyai önérzetesség a hangomban.
Eszem megáll, de komolyan! Le se tagadhatnánk egymást, Sadie is legalább olyan meredeken tud táncolni a makacsság határain, mint én magam. Mosolyom mondjuk elmarad, de nem vonom össze szigorúan a szemöldökömet, egyszerűen csak arrébb lépek kettőt, beletúrok a gyógyszeres fiókba - Sadie is tudja, hogy hol tartom a medicinákat, sose volt előtte titok - és előveszek neki egy közepes erősségű, gyorsan felszívódó fájdalomcsillapító-kapszulát.
- Hozok egy pohár vizet, addig ezt fogd a markodba. - kérem tőle, s átadom a pirulát. Nem tartok tőle, hogy elolvadna a kezében, ezek már nem olyan bevonatúak.
Pár pillanattal később megjelenek egy pohár vízzel a kezemben, amit az éjjeli szekrényre teszek le.
- Segítsek felülni? - kérdem, s ha igenlő a válasza, akkor ülésbe segítem őt, majd átadom neki a poharat.
- Szeretnéd, hogy visszavigyelek a szobádba, vagy maradsz nálam? Egy kiadós alvás jót tenne a fejednek..






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Sarah Mallors
avatar
Oktatás

Avataron : • kat mcnamara • •
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Kedd Nov. 01, 2016 10:06 pm
 



 

to daddy ♥️
- Miért csak nem furcsa számodra belegondolni abba, hogy esetleg mégis? Mármint, ha ezt teszi boldoggá, akkor miért ne? Mondjuk inkább úgy kellene fogalmaznom, ha egy bizonyos személy boldoggá teszi, akinek szeretné felhívni a figyelmét, akkor hajrá. Az életnek nem az a lényege, hogy megpróbáld a lehető legkeserűbben megélni. – Nem tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Ez pedig teljes mértékben igaz, hiszen én ténylegesen kezdek belezavarodni a saját világomba. S, nem azért mert az előbb vertem be a fejemet, hanem azért, mert tényleg egyáltalán nem figyelek oda senkire, mintha teljesen ki lennék kapcsolva és csak a saját világomnak élnék. Ez így hirtelen túlságosan mély gondolkodásmódra utal és ugyanakkor ijesztő is. De nem hiszem, hogy pont most kellene ilyeneken törnöm magam, amikor épp bevertem a fejemet.
Hát az egyszer biztos. Majd mondhatom teljesen nyugodtan, hogy látniuk kellene a másikat… Mert azért biztos vagyok benne, hogy a szekrénynek is nagyon kellemetlen volt, ha nem rosszabb, mint nekem. – Nem tudom, hogy sikerült ez elérnem, hogy ilyen ügyetlenül lefejeljem a szekrény sarkát, de az egyszer biztos, hogy ezzel is csak azt bizonyítottam, hogy még mindig ugyanaz az ügyetlen lány vagyok, aki mindig is voltam. Vannak dolgok, amik sosem változnak. Nem számít, hogy mennyi minden történik körülöttünk nem minden múlandó. Igaz a vörös hajam sem lesz mindig ilyen élénk vörös, de az igazság az, hogy jó ideig fenntartja majd ezt a pompázó színt, mielőtt áttérne falfehér árnyalatra.
Ha az lennék, akkor egyetlen egy gyógyszer sem lenne abban a fiókban. Bár, ha belegondolok jó zsebpénz lenne belőle, ha más nem is. – Persze eszem ágában nincs olyan felelőtlenséget csinálni, hogy kifosszam a fiókot és elkezdjem árulni a suli környékén. Talán pont beletaláltam egy olyan dologba, ami nem is állhatna tőlem távolabb.
A markomban fogom a gyógyszert, amíg elmegy egy pohár vízért és próbálok valamennyire ülő helyzetbe küzdeni magam, de a fejfájás és a szédülés nem akar egyetérteni velem. Végül csak bólintok a segítségére, majd pedig gyorsan legurítom a gyógyszert és imádkozom, hogy a lehető leghamarabb hasson és elfelejtesse velem még azt is, hogy ez az egész megtörtént. – Azt hiszem most itt megleszek, ha neked nem gond.

// röstellem, hogy csak most.    
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Vas. Nov. 20, 2016 10:50 am
 



 

- A nagyanyádról beszélünk, Sadie, az anyámról!
Morranok fog között szűrt szavakat küldve a lányom felé.
- Felnevelt két gyermeket, volt már férjnél, előtte kiélte fiatal hóbortjait, nem gondolnám, hogy így a hatvanas éveihez közel kellene felszednie valami pasit megint. Szerintem ez abszurd, pláne azért, mert amit közben művel, az nevetséges. Utazgat, nem válaszol a hívásainkra, nincs itt, amikor szükség lenne rá.. milyen nagymama az ilyen?
Az egy dolog, hogy nincs itt nekem, ezt nem ragozom, ezt meg tudom emészteni. De vannak unokái, akik igenis rá vannak szorulva, főleg azért, mert Tristannel mindketten szinte a kórházban éljük az életünket, szóval ez a megannyi kiruccanása erőteljesen az idegeimre megy.
- Vicces történet lenne, az biztos. Bár engem a szekrény lelki és testi épsége cseppet sem érdekel. Nem vagyok bútorasztalos.
Gyenge vicc, én is tudom, de ettől függetlenül azért ellövöm. Nem tudom miért érzem kényszerét a humorizálásnak, nem Sarah az egyetlen, akinek a társaságában ez megesik velem. Pedig tudom, hogy a vicceim - ahogy a bókjaim is - legtöbbször nagyon gázosak. A reakciókból ezt remekül le lehet mérni azért.
- Sarah!
Dörren hangom nagyon szigorúan. Ezt a gyógyszeres függőségi és dílerkedési viccet egyáltalán nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között tolerálni.
- Egy orvos lánya vagy, s ha ez nem lenne elég, akkor értelmes ifjú hölgy is. Nem mondhatsz ilyet! A függőség nem vicc, nagyon nem az.
Gondterhelten szalad ráncba homlokom, de nem ragozom a kérdést. Nem tartozik rá - egyelőre - az, hogy miért akaszt ki a kérdés ennyire. Sose mondtam neki, hogy amikor annyi idős voltam, mint ő, elvonóra jártam, hogy kigyógyuljak az alkoholizmusból. Egyszerűen azon túl, hogy kínosnak érzem így utólag, még tekintélyromboló is lenne. Bár.. ha jobban belegondolok, az anyja tudja, s amennyire az utóbbi időben tapintatos velem, esélyes, hogy Sadienek is elmesélte a történetem.
Kezébe adom a poharat, visszaülök mellé az ágyra. Megsimogatom az arcát.
- Persze, hogy nem gond. Pihenj csak! A konyhában leszek, kiálts csak, ha kellenék.
Adok egy atyai csókot a homlokára, mielőtt betakarnám és kimennék. Nem szeretném zavarni a pihenésben, a gyógyszer úgyis hamarosan elnyomja majd.

//Szerintem kezdhetnénk valami újat, ha gondolod Köszönöm ezt a játékot, nagyon szerettem! //






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Dec. 03, 2016 6:36 pm
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Richard Madden
Kor : 35

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Dec. 03, 2016 6:54 pm
 



 

Vezetés közben indítom a hívást. Tudom, hogy ma Sigmund is szabadnapos – pont tegnap néztem meg a saját beosztásommal együtt –, van rá sansz, hogy otthon lesz – ajánlom neki – és akkor nem kell Daisyvel csakúgy fel-alá furikázzak a városban.
Angie elég egyértelművé tette, hogy láb alatt vagyok szerintem csak a karácsonyi ajándékokkal bíbelődik már most, és Rose lányom is beközölte, hogy átjönne a fiúja, jó volna, ha nem rögtön egy csecsemővel szembesülne – jepp, kamasz, nem könnyű vele –, mindegy a lényeg, hogy elküldtek, töltsek némi időt a kisebbik lányommal és élvezzük egymás társaságát, mondván: ránk fér. Na pff…
Nem arról van szó, imádom Daisyt és szeretek is vele lenni, de a kocsikázgatás nem annyira érdekfeszítő egy idő után és hát igazság szerint Siggel se mostanában tudtunk találkozni és beszélgetni, úgyhogy a kihangosított készüléken az ő nevére bökök rá és várok, amíg kicsöng a telefon másik vége, bízva abban, hogy felemeli majd a mobilját.
- Tíz perc múlva a lakásodnál vagyunk, otthon vagy, ugye?! – nem tökörészek, majd elmagyarázom mi újság, amikor odaértem, most egyelőre az foglalkoztak, hogy zárt ajtókat találok-e vagy sem, amint leparkoltam fivérem otthona előtt.
- Daisy van velem. – teszem még hozzá és, ha azt a választ kapom, hogy nem csupán az üresen kongó ház fogad, akkor hamarosan ki is nyomom a hívást. Jobb ilyenkor a vezetésre koncentrálni. Basszus, kijöttem már a gyakorlatból, Rose nagyon régen volt ennyire pici. Olyan régen, hogy a hajam akkor még neonszőke volt...
Az ígért időben érkezem és kanyarodok a felhajtóra, majd a motor leállítása után pattanok ki a vezető ülésről, hogy a mellettem lévő, fordított állásban behelyezett autósüléssel együtt szedjem ki a lányomat a négykerekűből. Vele együtt – meg persze a méretes pelenkázó táskával – érkezem a bejárathoz és nyomok rá a csengőre, várva, hogy felbukkanjon a bátyám vörös üstöke.
- Hali! – vigyorgom telibe, amikor már ajtót nyit és, ha hagyja, akkor a gyerekkel együtt lépek be a lakásba, kint hideg van ugyebár.
- Ideiglenesen száműztek otthonról és mivel úgyis régen láttad az unokahúgod... – teszem le közben a hordozót, hogy kiszedjem abból – meg az idebent túl meleg cuccokból – a kisebbik lányomat.



Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Dec. 03, 2016 7:08 pm
 



 

Éljen az adventi időszak. Pont annyira vagyok karácsony-kompatibilis, mint a húsvéti nyúl, éppen ezért is írtam már be magam a beosztásba minden egyes napra az ünnepek alatt. Elvileg úgy terveztem, hogy az ünnepekre való tekintettel lenyelem a békát és áthívom magunkhoz Sadie anyját, de mivel legutóbb sikerült konkrétan igen csúnyán bebizonyítanunk egymás számára, hogy okkal váltunk el, letettem erről. Cserébe közöltem Sarahval, hogy nem érek rá, szóval töltse az anyjánál a karácsonyt. Vagy az én anyámnál, bár hozzá legszívesebben dafke nem küldeném, mert még mindig morcos vagyok rá, amiért hazudozik nekünk. Lehet, hogy rémeket látok, de akkor is.
Éppen egy adag húst klopfolok, hogy a frusztrációimat legyen min kiélnem, amikor megszólal a telefonom. Kis híja van csak annak, hogy nem verek rá az ujjamra a csirkemell helyett. A privát számom, nem a munkahelyi, szóval igencsak meglep, amiért szól. Konkrétan annyian szoktak keresni, amitől éhen halna a telefontársaság, hogyha a bejövő hívásaimból kapna fizetséget.
- Hogyne. Épp arra készülök, hogy megmérgezzem magam.
Vigyorgok bele a vonalba, mintha legalábbis videóhívást folytatnánk. Nem arról van szó, hogy teljesen süket lennék a főzéshez, de valljuk be, több szenet eszem, mint rendes ételt, mert ha valamit alkotok, akkor annak a normális részeit mindig Sadie kapja, a szar félresikerült pedig az enyém. Még jó, hogy sebész vagyok és sokat dolgozom, van okom a kajarendelések oltárán áldozni, s nem tűnök tőle rossz apának. Ettől legalább nem.
Már épp kérdezném, hogy kimenőt kapott-e, amikor közli, hogy a legkisebb Mallors is csomagban érkezik vele. Aranyos a pöttöm, szeretem meg minden, de Sarah mellett az anyja állt helyt és nem én, szóval kissé fenntartásokkal viseltetem a kisbabákat illetőn. Más dolog, amikor már lehet játszani velük.
- Esküszöm, mint egy korai karácsonyfa.
Nevetem képen, amint kitárom nekik a lakás ajtaját. Elállok az útjából, s ha tudom, akkor leakasztom róla a táskát, míg ő a lányát bugyolálja ki a bundabugyiból.
- Részvétem. Kirakott a család ivarérett női fele?
Meglapogatom köszönésképp az öcsém hátát. Hiába no, szórakoztat a helyzet, ezt nem tudom tagadni, de legalább bunkónak ne tűnjek.. annyira. Na meg amíg rajta fenem a nyelvem, addig se derül ki, hogy ennyi idős koromra sem sikerült magamra szedni az értek a kisbabákhoz attitűdöt. Semennyire sem.
- És milyen a pasi? Már Roseé.. - tippelek.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Richard Madden
Kor : 35

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Dec. 03, 2016 9:37 pm
 



 

A vigyor az én fejemre is felmászik, mert egyből levágom, mérgezés alatt főzést ért.
- Még van időd levenni a kötényed. Nah, akkor nem sokára. – rázom meg a fejem a pofátlankodásom után, hogy innentől tényleg csak a vezetésre tudjak figyelni. Lassabban haladok, mint egyébként tenném, ha a kisebbik lányom nem lenne a kocsiban, de még így is az ígért időre érkezünk meg.
- Az égősor otthon maradt. – lépek beljebb, ha már karácsonyfának lettünk titulálva.
- Sadie itthon van? – adom át a táskát, ha már érte nyúl, egy halk kösz kíséretében, mielőtt a lányomat kezdeném el kicsomagolni a becsomagolásból.
A kérdésre – vagy megjegyzésre – csak felhorkanok egyet jó kedvűen.
- Így is mondhatjuk. Angienek elvileg kell egy kis pihi, gyakorlatilag tuti, hogy a karácsonyra készül, Rose meg közölte, hogy a pasija orra elé ne pakoljunk már egy csecsemőt, amikor az éppen átjönni készül. Eszem-faszom megáll komolyan… Mindegy. – veszem fel az immáron rugdalózóra vetkőztetett legkisebb Mallorst.
- Nézd csak hercegnőm, itt a te Sigmund nagybácsid, tudom, nem olyan jóképű, mint apád, de majd megszokod. – csak hülyéskedek, húzom a bátyám fejét, ennyi. Amúgy ennyi hiúság valójában nincs bennem.
A Roset érintő kérdésre csak megforgatom a szemeimet, kifejezetten látványosan és a minit ringatva kezdek kicsit járkálni ide-oda.
- Ütni való? Ezzel leírtam? Szerinted mégis milyen a srác, amelyik a lányomhoz nyúlkál? – horkantok rosszallóan. Angie már a múltkor rám szólt, hogy ezt felejtsem el a lányunk előtt, szóval olyankor moderálom magam, de minden más esetben… pfej.
- A te lányodat nem kerülgetik? – mármint az idegesítő kis kullancsok, párdon, lovagok.
- Egyébként mit főzöl? Segítsek? – vonom feljebb mindkét szemöldököm, míg Daisy szépen lassan visszaalszik a ringatásra. Komolyan mondom, ez a gyerek egy angyal, Rose közel sem volt ennyire nyugodt baba.



Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Szomb. Dec. 03, 2016 10:15 pm
 



 

- Miért tenném? Állítólag nagyon jól áll.
Nevetem el magam. Egyébként nincsen rajtam kötény, egyszer vettem fel és akkor sem főzéshez. Sarah hat éves lehetett és a nagyiéknál töltötte a téli szünetet. Még nem ebben a lakásban laktunk és még nem tettem tönkre a kapcsolatunkat. Fantasztikus szünet volt, s határozottan szemérmetlen is. Egészen addig, amíg be nem hívtak egy esethez és én a kórházban nem ragadtam három egész napra. Mire hazajöttem, a volt feleségem már elment a lányunkért és elutaztak kettesben telelni. Oda, ahová velük kellett volna mennem, de amit elfelejtettem a nagy munkában. Mert ilyen ember vagyok én. Ilyen ember voltam mindig is. Ha nem épp az alkohol, akkor a munka a függőségem.
A hallókészülékem sípolása akaszt meg. Megmosom a kezemet és elemet cserélek a készülékben, majd visszateszem a fülembe. Kellett ez a hatásos kis intermezzo ahhoz, hogy mosolyogva tudjam érkező öcsém vérét szívni.
- Kár. Pedig a rózsaszín ment volna a szemed színéhez. Vagy az a sárga, amit Rosezal vettünk tavaly. Emlékszel, hogy mennyit kellett járjak utána, mire olyat leltünk, amire a kisasszony vágyott? Akkor még egy égősor boldoggá tette. Idén gondolom már egészen más körül forog az agya.
Megrázom fejemet a kérdésre válaszul.
- Az anyjánál van.
Arról, hogy én küldtem oda, makacsul hallgatok. Nem fontos igazából, ahogy az sem, hogy lassan úgy érzem, megbukom apaként. Inkább csodálom meg az unokahúgomat, miközben Tris bíbelődik vele.
- Ej, hát eljutottunk abba a korba, amikor a pasik fontosabbak, mint a család. Mondjuk néhány éve már tartottatok itt, nem? Hogy is volt az a matekfüzetdekorálás a Mrs. Rose Nememlékszemki-ként?
Valami tizenkét éves kölyök nevével tetoválta ki a füzeteit, ha jól emlékszem az elmondás alapján. Akkor is jól szórakoztam rajta, bár emlékeim szerint csak azért, mert áldottam az eget azért, hogy Sarah nem csinál ilyet. Egy hónappal később beütött nálunk is a rózsaszín köd mennyköve. Isten nem ver bottal, ugyebár.
- Nem hát. Mert a nagybácsi sokkal jobb képű.
Megcirógatom a kislány orcáját, de el is kapom a kezemet, amikor látom lebiggyedni ajkacskáit. Az kéne még, hogy miattam kezdjen bömbölésbe. Nem emlékszem, Sadie is így "szeretett" annak idején?
- Nyúlkál is? Hű. Akkor már megvolt a nagy apa-lánya beszélgetés a szexről? Vagy Angiere bíztad?
Nem úgy értem, hogy a felvilágosítás, hiszen ahhoz már elég nagy lány Rosie is rég. De a biztonságos szexről van mit beszélni, még akkor is, ha szegény Rose szülei épp nem a legjobb példák. De persze távol álljon tőlem, hogy ítélkezzem, imádom az öcsémet és a lányait is. Jó, hogy vannak.
A kérdés kissé mélyebbre talál annál, mint amennyire komolyan kéne vennem. Tudom, hogy nem rosszból mondja Tris, de ettől még első reakcióm egy keserű sóhaj, mielőtt szavakat is formáznék gambámmal.
- Bár kerülgetnék.
Megdörgölöm arcomat mindkét kezemmel, s inkább a konyha felé veszem az irányt. Amíg pár pillanatnyit vagyok háttal nekik, talán összeszedem magam.
- Amúgy inkább az anyját kerülgetik legjobb tudomásom szerint. Múltkor miattam nem jutott el egy randira. Gondolhatod milyen nagyon fel volt dobva.
A helyzet komikus, így utólag. Büdös görény voltam, tudom, de ráfér a képemre, van ez így.
- Tepsis húst akarnék. Valami csirke, rá krumpli, hagyma meg az a hülye szósz, aminek nem tudom a nevét. Fűszerkeverékből tolom, szóval a fene se jegyezte meg. Ha van kedved, örömmel venném. Addig én eldajkálom Daisyt, még fekete-fehérben kell lásson, csak nem riasztja a vörös fejem. Hogy vagytok, amúgy?






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Hétf. Feb. 20, 2017 8:14 pm
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Avataron : Kevin McKidd
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Pént. Júl. 20, 2018 9:39 pm
 



 

[előzmény]

Megforgatom a szemeimet. Nem vagyok egy őskövület és tényleg távol álljon tőlem elítélni a modern technika vívmányait, de azért mindennak van határa. Szóba se jöhet nálam se a facebook, se instagram, snapchat vagy twitter meg még tudom is én mik vannak. A youtubeot is leginkább csak zenehallgatásra használom, hogyha olyanom van, s nem a vloggerek nézegetésére. Ez alól persze kivételt képez a saját lányom, hiszen rá büszke vagyok bármit csináljon, de ettől még tényleg szeretném, ha inkább itthon lenne és nem a világ másik felén.
- Persze, fel, de azért az mégse ugyanolyan. - az anyagiakról nem is beszélve, na de ezt nem teszem hozzá. A végén még nem csak ósdinak, hanem szarrágónak is lennék titulálva, amit egyáltalán nem szeretnék megkapni. Látszólag ugyan semmi se tud a lelkem mélyére hatolni, de ezen azért jócskán húznám az orromat, ha nem is mutatnám ki, hogy sért.
- Nem én égetem el, hanem a mikró. Nagy különbség. - nevetem el magam.
Ha itt lenne velem szemben, akkor most felemelném a kezeimet is megadón, jelezvén, hogy tényleg nem tartom magamat hibásnak. Na jó, de, nyilván mindketten tudjuk, hogy az vagyok, hisz a mikrót én üzemelem be, de ez így azért jóval viccesebben hangzott, nem igaz?
- Sarah! - morranok rá, amikor a nőket hozza szóba. Ez a téma nálam mindig olyasmi volt, ami rosszul érintett. Eleinte azért, mert sértett voltam Kate miatt és azért, mert elhagyott, aztán meg azért, mert nem akartam Sadie orrára kötni, hogy még mindig az anyjába vagyok szerelmes, később pedig azért, mert.. nos mert eléggé nem úgy jönnek össze a dolgaim, ahogy kéne nekik, s egyébként sem olyan téma ez, amit szívesen beszélek meg egyetlen gyermekemmel.
- Rengeteg nő van a láthatáron, mert elég messzire ellátok határtalanul, de ha azt szeretnéd tudni, hogy van-e valakim, akkor a válaszom határozottan nem. Nem érek én rá ilyesmire a munka mellett. És egyébként is öreg vagyok én már bohócnak. - a sóhajom talán karcosabb annál, mint amilyennek tettetni szeretném. Eszembe jut a Jane és a Nyssa fiaskó is, s mit ne mondjak egyikre sem gondolok jobb szívvel a másiknál.
- De ilyen alapon én is érdeklődjek a pasiügyeidről, kisasszony? - riposzt, tusé. Hátha lekopunk a nők és én témáról ettől.
- Sok a munka, de tudod, hogy az nekem megfelel. A szomszéd kutyája az idegeimre megy, de más újság nincsen. Igazán érdekes életet nem én élek, hanem te. Mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak valamikor?






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Sarah Mallors
avatar
Oktatás

Avataron : • kat mcnamara • •
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
Pént. Júl. 27, 2018 1:39 pm
 



 

to daddy ♥️
Eljönni otthonról és világot látni igazán fantasztikus lehetőség volt a számomra, hogy kimozdulhassak a megszokott közegből egy közel sem megszokott bagázzsal és ugyanannyira volt az egész felszabadító a számomra.. Tényleg teljesen lehetőségem volt arra, hogy kikapcsolódjak és ne foglalkozzak a hétköznapi gondokkal vagy azzal, hogy ki-mit gondol rólam, hiszen a legtöbb személy, akivel találkozni fogok most, többször úgy sem látom, ha pedig mégis remélhetőleg az arcom beolvad az ismeretlenek tengerébe és nem idéz fel senki számára sem egyetlen kínos pillanatot sem.
- Tudom, hogy nem ugyanolyan, de már nem leszek olyan sokáig távol nem kell aggódnod. Addig is használd ki, hogy egyedül vagy. - Néha szeretném, ha a szüleim egymás mellett találnának újra boldogságra, de úgy vagyok vele, hogy igazából nem kellene beleütnöm az orrom a dolgaikba mégis szeretném, ha boldogok lennének. Még akkor is, ha lehet ezt könnyebben megtalálnák külön-külön.
- De arra neked kell figyelned, hogy a mikró ne égesse el. Annyira azért még nem okos, hogy teljesen véletlen ne generáljon egy tüzet, mert nem figyelsz oda. - Azt hiszem egyszer már volt lehetőségem minimális tüzet csiholni a mikróban szerencsére azonban még hamar reagáltam és megállítottam a katasztrófát, amely vészesen közelített. Bár, mivel nem is történt akkora baj ezért nem is kell tudni róla senkinek.. Ugye?
- Annyira negatív vagy.. Ha nem a munka lenne mindig az első, akkor lenne lehetőséged rá. Avagy igazából ott is biztos vagyok benne, hogy találnál egy hasonlóan megszállott nőszemélyt, akivel képesek lennétek megoldani. Mert nem leszek mindig ott veled és az ember társas lény, apa. Aztán meg hiánypótlásra gyerek helyett ott lenne egy kutya is, ami alapból jönne a családba ugye.. - Talán ez az egyik legjobb alkalom arra, hogy kinyögjem mennyire vágyom egy kiskutyára. Teljesen boldog lennék, ha otthon várna engem egy vakarcs, mire hazaérek, de nem tudom miképp áll hozzá apa, mert hát nagy felelősség meg minden.
- Tudom, hogy mire játszol drága apuci, de emlékeztetnem kell téged arra, hogy milyen is az, amikor nyíltan beszélek a dolgaimról? - Legutóbb szépen behúztam a csőbe, ami a pasikat illeti, vagyis hát a meleg barátommal viccelődtünk picit, húztuk az agyát, de azt hiszem még ez sem tántorította el őt attól, hogy az szerelmi életemről érdeklődjön, ahogy én sem hátrálok ki teljesen az övéből.
- Ööö.. Mi a baj a szomszéd kutyával? Talán csak egy kis szeretetre vágyik.. - Nyögöm ki zavarodottan, hiszen talán ez rontja az esélyeimet egy kiskutyára. - Szóval, nincs időd randizni, becsajozni de arra tudnál időt szakítani, hogy elgyere.. Nem.. Nem.. Ilyet nem játszunk. A saját életed kell rendbe tenned, nem az enyémet felügyelned. Ha hazamegyek úgy is még kétszer eleged lesz belőlem.. Minimum. - Habár nekem is hiányzik és jó lenne újra látni úgy gondolom jobb, ha azt az időt kicsit magával töltené. Bár itt talán könnyebben összehoznék neki egy gyors randit.


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Sadie & Sigmund földszinti lakása
 



 

Vissza az elejére Go down
Sadie & Sigmund földszinti lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
-
Ugrás: