Nappali & Konyha (Brooks-Harper ház)

zene

Kénytelen voltam új telefont beszerezni miután a sajátomat szarrá törtem, amikor a falhoz basztam a kedves nejem hívása után. Gyakorlatilag hamarabb csókolózott össze az a kibaszott készülék a nappalimmal, minthogy elküldhettem volna a picsába, amiért egy ilyen hívással közölte csak lazán, arrébb viszi pár száz mérfölddel a fiamat. Igazán bájos volt tőle, hogy megkérdezte mégis mi a faszt szólok ehhez. Hülye tyúk!
Most, hogy anyám meghalt és a húgom is itt van, meg a nejem és a fiam is, nem maradt más választásom, minthogy hazarongyoljak én is. Visszaköltöztem a városba, amit kamaszkoromban láttam utoljára, nem véletlenül. Kibaszottul nem hiányzott – Heather viszont igen és Jacob is –, de még az ő hiányuk sem tudott rávenni, hogy vissza egyen a fene. Egészen eddig.
Becuccoltam anyám házába – neki már kurvára nem kell a sírból –, Heather meg beköltözött a belvárosba. Kényelmes és jobb is ez így, legalább nem zavarjuk egymás köreit és nem kell lakbért se fizetnem. Király.
Az esti verekedés – nem szimplán balhé, pénzért bunyózok – úgy ment, mint máskor is szokott. Mivel illegális buli, szabályok szinte nincsenek, a szemem alatt alaposan felrepedt a bőr és gyanúm szerint megrepedt pár bordám is, az ökleim pedig elég szarul és sebesen festenek, de volt már rosszabbul is.
Jacobot kértem meg, hogy kurva gyorsan derítse ki, mégis hová a fenébe költözött az asszony a kölyökkel. Jah, az meg csak hab a tortán, hogy a pöcsfej sógorom is itt van. Komolyan, lassan összepisálom magam a jobbnál jobb hírektől.
Leparkolok a kapott cím előtt, a cigi még lóg a számból, amikor kiszállok és bevágom a Mustang ajtaját. Minden vagyonom ez a kocsi, de nem csak poénból tartom, versenyezni is ezzel szoktam.
Elhajítom a cigit és minden szívbaj nélkül megyek be a kapun – ha zárva van, simán átmászok a kerítésen, ha alacsony, akkor egy ugrással, ha magas, akkor is bejutok – és aztán egyenesen az ajtóhoz, amin dörömbölni kezdek. Nem ám finom kopogással, hanem istenes zörgéssel püfölve a fát, addig, amíg ki nem nyitja az ajtót valaki. Ha nincs itthon, akkor akár egész nap is képes leszek itt maradni. Ilyet nem játszunk, hogy csakúgy lenyúlja a kölykömet a kurva életbe már!
- Hol van a fiam? – nesze neked szia, amikor felbukkan és nem, a hangom se sokkal kedvesebb, mint az ábrázatom. Kibaszott pipa vagyok.
- Mondd, neked totálisan elmentek otthonról?! Rád jött az agybaj vagy mi a fasz?! – nem gondolta tán, hogy egy költözés közben!!!!! megejtett röpke hívás után megússza annyival, hogy többé a képem se látja. Eszemfaszom megáll, de komolyan.
- Connor! – kiáltom el magam, hogyha a házban van, akkor hallja csak a hangom, elvileg a kölyök még szeret és ragaszkodik hozzám.
- Bazmeg nem elég neked, hogy úrikedved szerint láthatom, de el kellett idáig rángatnod?! Mi a pöcsömért nem voltál képes ezt előre megbeszélni velem?!

Helló-szia-szevasz meg a tököm akkor lesz, ha képessé válik emberszámba venni és minimálisan tisztelni, legalább csak annyira, mint a gyereke apját és mondjuk nem az utolsó kibaszott pillanat után szól, hogy amúgy hatszáz mérföldnyire viszi a kölykömet. Addig viszont akkora arccal állítok be, amekkorával akarok és az bizony nem kicsi, most sem.
- Mér' akkor mégis hol a faszomban van? Remélem nem annál a nyomoroncnál a kurva élet! – morgok egy sort nem annyira az orrom alatt. Sosem bírtam a tesóját, ő se engem, nem egyszer vertük laposra már egymás pofáját, szóval ez nem újdonság. Mondjuk azok után, hogy annak idején lelotyózta a terhes feleségemet, nem tudom, hogy Meg mi jó égért áll még vele szóba – arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy Connor minimálisan is a közelében legyen –, leginkább annak a számlájára írom a dolgot, hogy a nők alapvetően nem teljesen komplettek sok esetben. Biztos rajta volt a havi baj vagy a faszom se tudja mi, amikor eszébe jutott megint szóba állni azzal a faszkalappal.
- Meddig? – hát nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy tényleg ott van a kölyök, de ha mégis, akkor tudni akarom mikor van vége a gyerekmegőrzőnek.
- Még én uralkodjak magamon?! Te vagy az, aki elrángatod idáig a beleegyezésem vagy a megkérdezésem nélkül és még én vegyek vissza?! Megártott neked az esős időjárás vagy mi?! – gesztikulálni azt ilyenkor nagyon megy, magamra és rá mutogatni, közben pedig fel-alá járkálni vagy megállni, de akkor is mozgásban maradni – tudom, anomáliának tűnik, de nekem megy –, mint egy ketrecbe zárt dúvad, úgy is érzem magam.
- Nem akarod, hogy válaszoljak erre a kérdésre. – állok meg végül, hogy higgadjak és csípőre raknám a kezeimet, ha a bordáim miatt nem húzná össze a képemet a fájdalom. Azért nem grimaszolok, mint a fürdős kurva, de érzem, hogy fáj a picsába is már.
Ráemelem jelenleg épp rendkívül mogorva képem és mivel kussban maradok, leeshet neki, hogy rendben, hajlandó vagyok kicsit visszafogni magam, de csodákat azért rohadtul ne várjon. Ellépek mellette, kezemmel még szélesebbre tárva egy lökéssel az ajtót és amint tettem pár lépést befelé, megállok és visszafordulok felé. Összefonom a mellkasom előtt mindkét karomat.
- Nem mondanám, hogy egy rohadt Zen kert lettem, de nem üvöltözök tovább egyelőre. Szóval hallgatlak, mi a fenéért jöttetek pont ide?! – morgom el és rohadtul kíváncsi vagyok, hogy mégis miféle magyarázattal fog előrukkolni.

- Már rászorul a te védelmedre? – vetem még oda, mert nekem ne jöjjön ezzel. Nem fogok a kedvéért sem úgy tenni, hogy nem tartom annak a bátyát, ami. Hagyjuk már, hogy majd pont a saját – jó vicc – nejem lesz az, aki nekem esik, miatta. Komolyan a pofám leszakad.
- Mégis, hogy a faszomba? Elmondtad tán, hogy melyikbe írattad be? – a címét se közölte, csak annyit, hogy ebbe a városba jön. Jó poén. Mondjuk az, hogy miként is derítettem ki, hol is lakik már egy más dolog, de nem varázsütésre megy egy ilyen infó megszerzésének ideje és nem, nem szoptam ki a kisujjamból, hogy hol is van a gyerekem.
- Pff… te és a feltételeid... – forgatom meg a szemeimet. Tudja jól, hogy miből élek, így pedig gyakorlatilag alig van olyan, hogy ne legyen valami sebem, ütésnyom rajtam vagy véraláfutás és így tovább.
Bezzeg az rohadtul nem zavarta gyerekkorában, hogy az apja is folyton ilyen képpel mászkált, úgy tűnik sikerült elfelednie, hogy miként is nőtt fel és lám, mint azt a mellékelt ábra mutatja, így is felnőtt, teljes ember lett belőle, szóval rohadtul nem vágom miért is félti annyira pont tőlem a saját fiamat.
- Eddig is tudtad mekkora egy szemét rohadék vagyok, nem?! Akkor meg ne játszd itt nekem a dráma királynőt baszki! – túl sokszor rágtuk már át magunkat ezen. Jah, én vagyok a rohadt köcsög, tudom, lejárt lemez, mondj valami olyat, amit még nem toltak a képembe vagy hatezerszer.
- Tartsd meg a mondásokat meg a hegyi beszédet magadnak, mert engem aztán kurvára nem izgat. – nem vagyok kíváncsi az ilyen bölcselkedő szarságokra. Mondom, amit gondolok, nem lehet olyan nagyon idegen tőle sem ez a dolog, emlékeim szerint legalábbis neki éppen annyira ami a szívén az a száján, mint nekem.
- Na látod, ezzel én is éppen így vagyok. – ha belém marsz Cicám, akkor én is beléd, az adok-kapok mindig is rohadtul jól ment, úgy tűnik van, ami kibaszottul nem tud változni az évek alatt.
Bemegyek és kíváncsian állok elébe a magyarázatnak, amit úgy tűnik minden kertelés nélkül is vázol fel.
- És úgy gondolod, hogy ennyi, mert te nem akartad eladni azt a kócerájt, simán elég ahhoz, hogy így lépj le?! Ezt ez kurva fasza. – most kivételesen az orrom alatt ejtem el a megjegyzést, de azért úgy, hogy ő is hallja és megdörgölöm a képem, ami szar ötlet volt tekintve, hogy mekkora seb van az arcomon. A picsába már!
- Részvétem az öreged miatt. – teszem végül hozzá, nyugodtabban, mint eddig, de az valahogy kimarad a társalgásból, hogy anyám is meghalt. Nem akarok ebből ilyen egymásra ígérgetést csinálni. Basszus.
Megindulok utána, nem maradok a nappali vagy bejárat vagy ahol megálltunk részen, mivel nem ismerem a házat, meg amúgy is, vele van beszélnivalóm.
- Aha kösz. – bólintok is egyet röviden.
- Látom segítséged, az nem sok van. – nem kell nagyon körbenéznem, hogy lássam, a cuccaik még dobozokban dekkolnak.
- Maradhatok bútort tologatni, vagy dobozokat cipelni, ha akarod. – nesze neked, vissza tudok venni a képemből, amihez nagyban járul hozzá, míg én anyámat, ő az apját temette el.
- Connor nem is hiányolt? El se köszönhettem tőle. – elvégre arról nem volt szó, hogy én is ide hordom a cuccaim és áttelepszem ebbe a városba. Nem is tudom, akarom-e hallani a választ, rohadtul szarul esne, ha a saját fiamat nem érdekelné, hogy hetek óta nem is láttuk egymást.

Hirtelen emelem a levegőbe mindkét kezem, jelezve, hogy szerintem is hagyhatjuk a témát. Szerintem a büdös életben nem fogjuk a bátyával csipázni egymást, kár erőltetni a dolgot. Ha rajtam múlik, a fiam közeléből is lekoptatom, kicsit sem örülök annak, hogy körülötte legyeskedik, amikor is szerinte pont attól lett lotyó az anyja, hogy megfogant vele. Nem, ezt nem tudom benyelni, míg élek, tuti nem.
- Jah, azt is gondolom csakúgy elfelejtetted mi?! – vetem oda és azt nem kommentálom, hogyan is kerültem ide pontosan. Olyannyira nem nagy titok, ki tudja logikázni, ha akarja. Jacob is zsaru és ráadásul ebben a városban. Tartozik nekem és ma is barátomnak tekintem, innentől kezdve pedig nem kérdés, hogy ki is segített.
Nem zavar, hogy megnéz – még élvezem is –, én is szoktam őt, amikor épp nem vagyok rohadt pipa rá. Bár az is tény, hogy ruha nélkül szívesebben nézegetem, de ez most rohadtul nem ide tartozik.
Egyezményes jelet mutatok neki röviden a középső ujjammal, amikor a képességeimet firtatja. Akkor gondolom ezek alapján nem is fogja elárulni, hová vitte a fiam, nem baj, előbb-utóbb azt is kiderítem.
- Nincs, amit még ne láttam volna belőled. – húzódnak grimaszba az ajkaim, mert szerintem senki nem ismer úgy minket, mint mi egymást, de persze lehet, hogy tévedek. Jó ideje zár már ki az életéből, éppen csak bepillantást engedve olykor, amikor úgy van kedve hozzá. És ezzel egyébként az őrületbe kerget.
- Nem tudom Cicám, mondjuk, amikor nem volt arról szó, hogy elszakítod tőlem a fiamat. – szúrok oda gunyorosan. Oké, kidobott otthonról, eljöttem. Oké, nála maradt a gyerek, mégiscsak az anyja és jobb szülő is nálam, amit mondjuk sose vallottam be neki, de tudom, hogy így van, plusz Connor még kicsi. Oké, szabályokat állított fel, hogy mikor láthatom vagy nem láthatom a gyerekem, de arra nem tértünk ki, hogy el is viszi magával akármikor is és ez ugyan nem konkrétan hazugság – mert szóba sem került a dolog soha – mégis becsapva érzem magam. Faszom, nekem egyre megy.
- Menj a picsába! Szerinted mégis miért vagyok pipa? – most őszintén, ha én fognám Connort és mennék arrébb hatszáz mérföldet a szövetségi rendőrséget akasztaná a nyakamba, hogy előkerítsenek a fiunkkal együtt. Én csak az ajtajában bukkantam fel, kurvára nem csináltam ügyet a dologból, csak kibaszottul felszívtam az agyam rajta.
- Hát tényleg nem. – én így fogadom el a ki nem mondott bocsánatkérést. Értjük mi egymást, ha nagyon akarjuk.
Csak bólintok egyet, természetesnek vélem, hogy kifejezem a részvétemet és ezt azzal mutatom meg a legjobban, hogy lejjebb teszem az arcomat. Fegyverszünetet hirdetek, tessék, ennyire vagyok szemét rohadék.
- Sört. – most mi van?! Nem fogom megjátszani, hogy gyümölcslé-szopogató lettem, amikor kurvára nem.
Büszke vigyor mászik fel a képemre, amikor Connorról beszél és arról, milyen ügyes kiskrapek.
- Nem lep meg, remek kölyök. – naná, hogy az, a mi fiunk, az én fiam, még szép, hogy valamit faszán csinál meg.
- Nem tesz semmit. – vonok vállat. Azért mondtam, hogy maradok segíteni, mert szeretnék, így pedig nem várok érte hálát. Meg egyáltalán semmit sem.
Jól esik hallani, hogy azért hiányolt a fiam és ettől újabb őszinte mosoly kerül a képemre.
- Kösz. – veszem át a sört és kinyitom, mielőtt azonban beleinnék, elkerekednek a szemeim.
- Mégis honnan a faszomból szedte, hogy rossz ember vagyok? – a döbbenet egyelőre nagyobb, semmint, hogy azonnal rávágjam, emögött is Meg fivére van mi?! Egyelőre azonban még tart a meglepetés ereje.
Hirtelen a kérdését nem tudom hová tenni, de aztán leesik, hogy a tekintete a kezeimre és az arcomon lévő sebekre siklik.
- Jah, egész jól fizetett, de lehet vesztenem kellett volna. Mert egy hónapig nem biztos, hogy megint ketrecbe szállhatok és összességében így nagyobb lesz a veszteség. – annak az egy hónapnak inkább hat hétnek kellene lennie, de ahogy magamat ismerem úgysem várom ki a dolgot és amíg nem tudok újra harcolni, nem csak pénztől esek el, de az edzésektől is távol maradok, ami mindenképpen szívás.
- Nem baj, majd vezetek addig. Szóval… átvetted a műhelyt? És, hogy megy? – ha már említette, akkor rákérdezek a dologra.
- Amúgy mit kellene arrébb toljak, vigyek stb? – iszok bele a sörbe végre és közben körbe mutatok a lakásban, hogy mit szeretne arrébb állítani, mert akkor megcsinálom.

- Falhoz basztam a telefonom, oké?! És kurvára nem tudom a számod fejből. – forgatom meg a szemeimet, a fecnit meg már rég elhagytam, amire felírtam, arra az esetre, ha esetleg összetörném a mobilt, ami nálam fogyóeszköz. Hát noh, kissé indulatosan tudok reagálni erre-arra, például, ha feleségem közli, hogy rohadtul elviszi magával a fiam egy másik városba.
- Eszedbe juthatott volna mondjuk magadtól is. – ha már annyira szeretjük hangoztatni, hogy én vagyok a szemét köcsög, ő meg a felelősségteljes anya, akkor neki jusson már eszébe az ilyen és ne nekem, basszus.
- Naná, van tíz perced? – azért a mérgem mellett egy pofátlan félvigyor is felmászik a képemre. Tíz perc se kéne, egyfelől, mert pontosan tudja, hogyan is szeretem, ráadásul olyan kurva régen nem volt már benne részem, hogy tuti nem küzdenék az élvezet ellen hosszasan. Az első körben legalábbis.
- Nem értesz egyet? – szalad feljebb a szemöldököm a homlokomon. Jah, ha rám hagy valamit, abba is képes vagyok belekötni, de ezt is megszokhatta már.
- Ne szarakodj velem Meg! – szinte csak sziszegem a szavakat és bár eddig se voltam éppen nyugodt, ezt most faszásan komolyan, éllel a hangomban mondom, miközben a tekintetem szikrákat lenne képes hányni. Ne akarja megtudni mire lennék képes, ha meglépné ezt és végleg elzárna a kölykömtől.
Most a másik kezemmel is mutatom azt a bizonyos középső ujjas egyezményes jelet, amikor már a mozdulataimba is beleköt. Hát a faszomat már!
Grimaszolt vigyort küldök felé, amikor leédesez, majd egy szemforgatás is érkezik mellé, csakhogy érezze a törődést részemről is.
Lenyugszom, a fiamról meg szívesen hallok, szóval megérkezik a büszke mosoly is a képemre. Szeretem a kis szarost, nagyon is, mégiscsak az enyém (is).
Az viszont rohadtul meglep és ki is akaszt, hogy rossz embernek tart. Jó, oké, aláírom, jó ember sem vagyok, de a saját fiam ne így gondolkozzon már rólam, a kurva élet!
- Nem én raktam ki magam. – ezt most kivételesen nem vita indítás miatt jegyzem meg, de azért csak kicsúszik halkan, miközben elhúzom a számat. Na tessék, elvileg azért mentünk szét, hogy a gyereknek jobb legyen, ehhez képest azt értük el, hogy azt hiszi szar alak vagyok. Kibaszott fasza, mondhatom.
- Borda. – pillantok rá, miközben csípőmmel a konyhapultnak támaszkodok lazán, kezemmel a már megkapott és kinyitott sörrel.
- De megmaradok. – mondjuk elég szarul néz ki, de a póló alatt nem látszik, csak fáj olykor, ha rosszul mozdulok, ennyi. Az, hogy alapból is folyamatosan sajog, már nem ügy, kibírom.
- Milyen zűrök? – persze, hogy érdekel mégis miféle szarakodások vannak, na meg az, hogy Meg biztonságban van-e a zűrök alatt és kapcsán. A gyerekem anyja, aggódom érte, még ha nem is mutatom ki nyálas módon. Elég, ha én tudom és kész.
- Oké, nem pálya. – leteszem a sört a pultra és átmegyek a szekrényhez.
- Meg, életben maradok. – hagyjon ezzel, mert a falnak megyek, vagy ahhoz vágok valamit. Ha nem lennék képes arrébb mozdítani ezt a szart, hát képen hugyálnám magam.
Oldalról fogok rá a bútorra és nekiveselkedek. Nem mondom, hogy nem nyilall azonnal az oldalam, tiltakozásul az ellen, amit csinálok és jah a képemet is összehúzza a fájdalom, de nem hagyom abba. Összeszorítom a szám és elmozdítom a szekrényt oda, ahová Meg kérte.
- Baszki miből van ez, ólomból?! – tudtommal fából, de beszarok milyen nehéz, nem csodálom, hogy nem bírta egyedül mozgatni.
Egyik kezem az oldalamra teszem a fájdalmas rész fölé, másikat a csípőmre és a mennyezetet bámulva várom, hogy legalább levegőt kapjak attól a fájdalomtól, ami most belehasít.
- Van valami fájdalomcsillapítód? – nyögöm ki nagy nehezen és elvonszolom magam a kanapéig, hogy aztán nem túl elegánsan rázuttyanva üljek le. Felhúzom a pólót magamon, csodásan mély lila és kék kurva nagy foltban a bőröm ott, ahol jelenleg kibaszottul fáj is. Fasza.

- Az. – hagyom rá a nyilvánvalót, hogy aztán szemforgatással fogadjam a replikáját.
- Esküszöm, direkt baszod fel az agyam. – jegyzem meg az orrom alatt morogva és ezzel gyakorlatilag egyet is értve vele. Tényleg nem tudta volna megadni a címét azok után, hogy összetörtem a mobilt. Bár mondjuk nem mintha szándékában lett volna vagy valami.
- Mér', ha azt mondom kabbe kérlek vagy szopj le légyszi, megteszed? – és akkor már mindjárt nem vagyok ekkora köcsög, elvégre kértem, amit nem szokásom egyébként semmilyen szinten és semmivel kapcsolatban sem.
Persze, pofátlanul vigyorgok azért, hiába tudom – sejtem –, hogy mi lesz erre a válasza. A dühöngés mellett igazán megfér némi humor is, sosem volt ezzel gond eddig.
- Jó! – engedem el ezzel a témát végül én is. Amúgy is veszekszünk, elindítani mellette egy másikat már annyira felesleges, főleg, hogy nem egyszer lezongoráztuk már ezt korábban. Meg szerintem a jövőben is le fogjuk még néhányszor.
- Ajánlom, hogy ez így is maradjon. – és ebben a legkisebb mértékig sem viccelek. A gyerek az enyém is és részt is akarok az életéből, nem hagyom, hogy teljesen kizárjon, ha esetleg ez lenne a szándéka. Bár meg kell valljam őszintén – kizárólag saját magamnak – nem feltételezem róla, hogy képes lenne rá.
- Tudod, hogy az vagyok, ha rólad van szó. – pimaszkodok vissza egy újabb széles vigyorral a képemen. Hagyom, hogy a megjegyzésnek meglegyen a maga sikamlós éle is. Nem hazudok, sosem tudtam betelni vele, mindig is odáig voltam minden egyes porcikájáért már a legelejétől. Basszus, ilyenkor kibaszottul tud ám hiányozni! Ő és mi együtt. Faszom, hogy ezt is képes voltam elszúrni…
- Te meg már Connor előtt is nagyon jól tisztában voltál azzal, hogy milyen vagyok. – nem zsákbamacska voltam, tudta milyen lóra tesz velem, amikor pozitív lett az a terhességi teszt. Ha nem ilyen csókát akart, akkor nyilván másikat kellett volna választani, de neki én jutottam és nem, nem vagyok hajlandó változni, mi a fasznak tenném?! Nem fogok kifordulni önmagamból, mert ennyi erővel valaki tök más lennék, olyan, amilyen és aki nem vagyok.
- Látni szeretném. – hallod Bébi, szeretném és nem pedig akarom, már ami a szóhasználatot illeti. Tudok én, ha akarok és bízom abban, hogy észreveszi, most is épp próbálok olyan lenni, amit elvár tőlem azért, hogy átölelhessem a fiamat.
- Ha beadom kulcsot, legalább nem lesz többé, aki rád törje az ajtót. – vigyorgok rá komolytalanul. Egyébként marha jól esik az aggódása és ez persze a legpofátlanabb módon van a képemre írva.
- Ha valakinek be kell törni a képét, szólj és elintézem. – tényleg vannak olyanok, akik a szóból nem, de a verésből annál inkább értenek és ebben (is) számíthat rám Meg. Szívesen szerelem le akármelyik seggfejt, ha kell, ezen igazán nem múlik.
Nekifogok bútort tolni és persze, hogy nem esik jól a repedt bordáimnak, de ettől még teszem és befejezem a dolgot. Hogy aztán majd' összehugyáljam magam a fájdalomtól. Kibaszott élet!
Átveszem a bogyókat és a sört, majd benyelem őket és leöblítem az alkohollal.
- Kikérem magamnak a löttyedtet. – grimaszolok, aztán arrébb mászok, hogy elférjen mellettem.
Felszisszenek, amikor a vizes rongyot az oldalamhoz érinti és élesen veszem a következő lélegzetet.
- A kurva életbe! – szűröm a fogaim között, mert ez fáj, de mocskosul.
- Látnád a másikat, ő néz ki szarabbul. – pillantok a nejemre és naná, hogy van bennem hiúság és büszkeség is, tényleg a másik fasz járt rosszabbul.
Meg mellett kapaszkodok meg a kanapé háttámlájában, miközben a tekintetem végig a feleségemen tartom.
- Tudod, hogy nem vagyok normális, sose voltam. – eresztek meg egy csibészes vigyort, ami csak szélesebbé válik a kérdését hallva. Elengedem a háttámlát és átkarolom Meget.
- Na gyere ide. – kérem, mert jelen pillanatban az odahajolás sem volna a legkellemesebb mozdulat, inkább közelebb húzom, ha engedi.
Ujjaim a szőke tincsek közé túrnak a füle alatt és mindenféle szemérmesség nélkül csókolom meg, magamnak birtokolva ajkait és nyelvét is.

- Pont annyira nem tudod, mint amennyire szőke herceg vagyok fehér lovon. – horkanok egyet a szemforgatás mellé. Meg a faszomat nem tudja, hogy mennyire képes felbaszni, ha akar és nem merő véletlenségből teszi meg. Az agyam elszáll ettől a nőtől, de komolyan. Minden értelemben.
Kaján vigyor szélesedik a képemen, egyik karomat pedig az ajtófélfának támasztom, ahogy közelebb lépek hozzá.
- Sose fukarkodtam az ellenszolgáltatással. Kinyaljalak vagy megujjazzalak cserébe? Vagy a kettőt együtt? – ha a pofátlanságot arckifejezésbe öntenék, tuti az én képemet toldanák mellé, legalábbis ebben a percben nagyon is így vélem.
Azonban a nagyon is szókimondó sikamlósság elszáll – meg az agyam is –, eleresztem hát az ajtófélfát és hagyom elillanni a pillanatnyi jókedvet, amíg nem érünk az egyéb dolgaink végére Connor kapcsán.
- Nagyon helyes. – bólintok egyet végül. Egyelőre hiszek neki, hogy nem szándékozik jobban elszakítani a fiamtól a már meglévő felállásnál. Ez sincs túlságosan ínyemre, ha viszont egyáltalán nem láthatnám, asszem' kurvára vörös köd lepné el az agyam.
Csak vissza sikerül kanyarodnunk a könnyedséghez. Tény, hogyha róla van szó, telhetetlen tudok lenni, mindig is az voltam és valószínűleg mindig is az leszek. Még ennyi év után is képes teljesen bepörgetni – minden értelemben – és ezt mocsok jól tudja ő is.
- Akkor ezt megbeszéltük. – veszem tudomásul egy bólintással, hogy nem óhajtja azt a végzést a későbbiekben sem. Helyes.
- Mit? Ki akarsz mázolni? – kicsit meghökkenek a gondolaton, nem mondom, de ha ez kell, ahhoz, hogy láthassam a kölykömet, akkor legyen, szarok bele, nem érdekel mivel akarja a fejemet lepacsmagolni.
- Héé! – ujjaimat az álla alá csúsztatom, hogy így érjem el, a szemembe nézzen.
- Nem patkolok el olyan könnyen, oké?! – a korábbi komolytalanság helyett ez most nagyon is komolyan hangzik. Nem kell, hogy aggódjon miattam. Nem áll szándékomban feldobni a pacskert még jó ideig.
Őszintén mondom, ha valakit helyre kell agyalni, akkor szívesen megteszem a kedvéért. Eggyel több vagy kevesebb bunyó nem számít, ráadásul ha sok mindenben nem is, ebben pont számíthat rám Meg.
- Siketségemre nincs mentségem. – vigyorgok fájdalmam közepette, de nem sokáig, mert, ahogy arrébb mozdulok, az nem esik túl jól. Az már sokkal inkább, hogy mellém fészkelődik a nejem.
Melyik férfinak ne esne jól hallani azt, amit most nekem mond az asszony?!
Fájó bordák ide vagy oda, az ajkai, a csókja után vágyódom. Míg egyik kezem a tarkóján pihen meg, addig másik a derekáról csúszik a fenekére, főleg, hogy jelzi, vízszintesbe kerülne inkább. Engedek és elfekszem a kanapén, vele együtt. Fejem a karfán támasztom meg és helyezkedek is kicsit, ahogy a csípőmre ül.
- Úgy véled? - kaján vigyorra húzódnak ajkaim a csók közben az elejtett szavakra és neki segítve mozgolódok megint, hogy lekerüljön rólam az a póló. Nem a legkellemesebb maga a mozdulat, de az amiért lekerül már nagyon is.
Valamit valamiért, ha rólam lejött, akkor róla is, így most én kapaszkodok meg az ő felsőjében és kezdem lehúzni róla, ehhez pedig kicsit fel is ülök megfeszített hasizmokkal. Faszom a kibaszott bordáimba, hogy még ez ellen is tiltakoznak, fájdalomgrimaszt csalva vonásaimra. Viszont a gyógyszer kezd hatni, kevésbé vészes most, mint eddig.
Tenyerem a hátán szalad feljebb, finoman húzva így magamhoz ismét, ahogy visszafekszem hanyatt.
Ajkait csókolom újra, táncba hívva nyelvét is sajátommal, szenvedélytől túlfűtötten téve tanúbizonyságot arról, mennyire is akarom és kívánom őt minden egyes apró porcikájában.

16+

- Maradok a fekete Mustangomnál, az a biztos. – vigyorodok el szélesen. Értékelem én a szóviccet
- Oké, akkor mindkettő és nem mondhatod, hogy nem lehet velem beszélni. – nem mintha olyan nagy áldozat lenne részemről a beleegyezés, főleg, mivel nem csak kapni szeretem, ami jó, hanem neki csinálni is. Kifejezetten nagy rajongója vagyok a combjai közének és éppen annyira nagy élvezettel kedvelem kóstolni, mint érinteni vagy éppen benne lenni. És erről eszembe jut, hogy de kibaszott régen nem volt már benne részem, ami meg különösen frusztrál.

- Most a fiammal hozod össze azt a találkát, vagy férfikurvát akarsz csinálni belőlem? – vonom feljebb az egyik szemöldökömet kérdőn. Egyébként meg a faszom se bánja, kenjem rám, amit akar, leszarom, ha ez az ára annak, hogy a kölyköm közelébe engedjen.
- Helyes. – remélem, hogy ezzel már megnyugszik és letudtuk a témát. Nem szándékozom elpatkolni, de tudja ő is, hogy megvan a maga rizikója annak, amit csinálok. Ettől azonban még eszemben sincs változtatni, szeretek bunyózni, akkor is, ha lesérülök. Legalább érzem, hogy élek.

Elégedettséggel tölt el, ahogy a bőrén libabőr jelenik meg érintésem nyomán és nagy élvezettel hallgatom a morranását. Lekerül a felső, sokáig nem kellett győzködnie és már az övétől is szabadítanám, rohadtul nem fog az kelleni most.
- Ezen tart a legkevesebb ideig változtatni Cicc. – somolygok én is az orrom alatt és közben lerúgom a cipőket a lábamról, ehhez nem szükségeltetik a kezem.
- Bár kettők közül te vagy jobban túlöltözve. – ejtem ajkaira a pimasz megjegyzést és, hogy demonstráljam is mire gondolok, ujjaimat beakasztom a melltartója alá a hátán, hogy aztán ki is kapcsoljam szinte azonnal, amíg az ő keze a mellkasomon halad egyre lejjebb. Nagyon is tetszik a dolog, mindig is szerettem, ahogyan hozzámér és simogat.
- Nem, már nem annyira. – suttogom vissza, majd újabb csókot vételezek, gyengéden beharapva alsó ajkát, hogy aztán nyelvemmel érintsem, mintegy kiengesztelésként az iménti kéjes fájdalomra gyógyírül.
Oldal irányban húzom szét a melltartóját, így megpróbálva lecsúsztatni róla a leheletnyi anyagot.
- Na, így már sokkal jobb. Hadd nézzelek meg… – kérném, de a mondat végén halk nyögéssel vetek véget a szövegelésnek, ahogy a kioldja a nadrágomat és benyúl az anyag alá. Ösztönösen tolom előre a csípőmet, így lökve keményedő farkam a kezébe.
- Nem... – nyögöm halkan – már ami a fájdalmat illeti és nem azt, hogy abbahagyja, mert azt bizony ne tegye! –, ahogy körülfon ujjaival és mozgatni kezdi a kezét.
Ismét a tincsei közé túrok, tenyerem a tarkójára siklik és mielőtt elindulhatna lefelé, még egy birtokló csókot követelek mielőtt hagynám, hogy tegye, amit csak szeretne.
A kikapcsolt, de még le nem vett melltartója alá nyúlok kettőnk között jobb kezemmel és markomba fogom az egyik puha halmot. Masszírozó mozdulattal zárul rá tenyerem újra és újra, míg másik kezem továbbra a tarkóján pihen ténykedése közben.

16+

16+

Újabb mohó, szenvedélyes csókra hívom vagy ő engem – már a faszom se tudja, de nem is érdekes –, nyelvem az övét bírja táncra és fordítva, olykor harapással tűzdelve meg az egészet. Ízlelni vágyom, testét éppen úgy, mint nyelvét és ajkait, egyre többet és többet belőle.
Elégedett és halk nyögéssel fogadom ujjait a farkam körül, bele-bele mozdulva ténykedésébe, míg tenyeremet a mellére simítom. Forró leheletű kéjes nyögése elégedettséget vált ki belőlem és korbácsol egyet vágyaimon.
Amint megérzem, hogy a nadrágomat akarja lejjebb csúsztatni, segítek neki az eddig a tarkóján pihentetett kezemmel, míg a másikkal továbbra is a mellét simítom, gyúrom, ujjaim közé fogom keményedő bimbóját és finoman morzsolom, csipkedő mozdulattal befejezve mozdulataim sorát, amikor már duzzadtan mered előre.
Élvezem, ahogy a nyakamra ejti apró csókjait és egy ponton meg is szívja a bőrt.
Elhúzom a kezem, hogy ismét tarkójára simítsak a szőke tincsek közé, míg másik kezemmel segítem magam ülő helyzetbe – ha hagyja – és újabb csókot követelek ajkait falva.
Nadrágja dereka után nyúlok – ha szoknya van rajta, akkor az alá –, kigombolom és lehúzom a cipzárt, majd minden szégyenérzet nélkül nyúlok be a bugyijába is, hogy érzékeny húsára simítsam ujjaim. Azonban nem állok meg a csiklónál, két ujjamat merítem meg benne, miközben ajkait még mindig nem eresztem, tovább csókolom. Tarkójánál a tincseire markolok és finoman feszítem hátra a fejét, ha engedi, épp csak annyira elszakadva ajkai érintésétől, hogy láthassam arcát, amint ujjaimmal játszadozni kezdek benne.
- Ha így folytatod, kurva gyorsan fogok elélvezni. – nyögöm ajkaira. Mindig is remekül tudta, hogyan is tartson a kezeiben – szó szerint – és épp elég régen nem dugtunk már ahhoz, hogy bizony gyorsan véget érjen a játék első felvonása, ha így folytatja a gatyámban.
Kihúzom a kezemet belőle és a nadrágjának derekába akasztom hüvelykujjaimat, így húzva lejjebb róla az anyagot, de mivel rajtam ül, túl messzire nem jutok, főleg, nem egy kézzel.
- Vedd ezt le. – ejtem ajkaira a szavakat kérésként és eleresztem tincseit is, így kezem azonnal a fenekére simul, mielőtt játékosan rá is csapnék arra az általam rajongásig imádott kerek idomra.
Ha megteszi és megszabadul tőle, hát élvezettel csodálom meg újra.
- Baszki, de szép vagy... – csúszik ki őszinte megjegyzésem mielőtt a kezem nyújtanám érte, hogy mielőbb megint magamon érezhessem őt.

16+

18+

Fogalma sincs mennyire kibaszottul szexi, ahogy ajkát beharapva, lehunyva a szemeit, láthatóan élvezi ujjaim játékát és mozgását benne. Kifejezetten szeretem nézni és még hosszasan tenném is, ha nem érezném, hogy az ő munkálkodásának köszönhetően kurva gyorsan el fogok menni, ha így folytatja tovább.
- Kibaszottul nem csak egyszer akarlak megdugni. – húzódik pimasz vigyorra a szám, ahogy elenged és én is őt. Ideje megszabadulni a nadrágjától, nincs arra már egyáltalán szükség.
Elégedetten nézek végig rajta, ahogy megadva a módját a dolognak veszi le végre  a felesleges ruhadarabot. Majd pedig, amikor az enyémért nyúl, úgy mozdulok, hogy megkönnyítsem a dolgát.
Visszahúzom magamhoz, sajátomon akarom érezni az ő bőrét és annak minden melegségét. Újabb izgató csókban veszek el vele, miközben egyik kezemmel átölelem, a másikat pedig visszacsúsztatom öléhez. Ezúttal ne merítem meg benne ujjaimat, csupán nedvességét simogatom csiklójára, izgatva még egy kicsit és közben nekem is jut időm annyit higgadni közben, hogy ne három lökés után élvezzek majd el.
Mindkét tenyerem a csípőjére simul és finoman emelem kicsit meg és el magamtól, hogy aztán jobbommal eleresszem és magamon igazítsak, a tökéletesebb szög elérése érdekében. Kezemmel irányítom őt és magamat is, hogy mélyen elmerüljek benne végül.
Halk nyögés szakad fel torkomból és fullad csókcsatánkba. Annyira forró, szűk és nedves, hogy az valami kibaszottul kurvára finom, egyszerűen imádom!
Mozogni kezdek benne, feneke alá nyúlok és így hívom táncra ölét és csípőjét, megadva a ritmus gyorsaságát, de csak az elején.
Jobbomat visszacsúsztatom a tarkójára, ismét a tincseibe marok és újra hátrafeszítem a fejét, hogy előbb nyakára ejtsek egy apró csókot, majd pedig nem teketóriázva hajolok az egyik melléhez. Ajkaim és fogaim közé veszem a puha halmot és a keményedő bimbót, hogy aztán a nyelvemet is bevetve játszadozzam vele, ízleljem és kóstoljam addig, míg újra kőkeménnyé nem válik.
Mielőtt elengedném megszívom kicsit és áttérek a másik izgató halomra, hogy azt is ugyanolyan elbánásban részesítsem, mint a párját.

18+

18+


Kibaszottul rajongom a testéért – nem csak azért, de az most faszásan nem ide tartozik – és szándékomban is áll kiélvezni minden egyes pillanatát együttlétünknek. Dugásnak tituláltam, pedig ez jóval több, vele mindig az, mert nem csak kurvára izgató minden egyes porcikájában és tudja annyira kibaszottul jól a dolgát. Vele egyszerűen más, több, jobb. Kurvára sokkal jobb.
Ujjaim a tincseibe marnak, de csak amíg nyakára ejtem apró csókjaim nyomát, végignyalva ugyanott mielőtt a melléhez hajolnék. Csípője izgató és egyben rohadtul lassú tempót jár. Elengedem a haját, derekán találok kapaszkodót, míg vállamba marja izgatott vágyát, majd a fenekére simítom tenyereimet, miközben tovább kényeztetem melleit és bimbóit, kellő figyelmet fordítva rájuk. Fenekébe markolok, nem túl finoman, de különösebb fájdalmat sem okozok és szépen lassan visszaveszem a a ritmus irányítását. Hamarosan el fogok menni és eszemben sincs visszafogni magam, főleg, mert még koránt sem élveztem ki eléggé együttlétünk. Akarom őt, jobban, mint el tudná képzelni és nem csak egyszer, egyféleképpen.
Hosszabban, keményebben szívom meg mellét, ahogy belé élvezek néhány lökéssel mikor már nem bírom tovább. Halk nyögés szakad fel a torkomból és homlokomat a puha halomnak döntöm, amit elengedtem már ajkaimmal.
Tenyerem felkúszik a gerince mentén egészen a tarkójáig. Felemelem a fejem, hogy ajkához hajolva birtokoljak el tőle egy újabb szenvedélyes csókot.
- Ülj a kanapéra. – ejtem ajkaira a kérést szinte hangtalanul. Ha nincs ellenvetése, akkor kisegítem az ölemből és úgy mozdulok, hogy a lábai közé érve térdeljek le elé a földre.
Az oldalam kéretlenül húzódik, de magasról szarok rá, kurvára nem érdekel most.
Megkapaszkodok a lábaiban és egyetlen húzással vonom közelebb magamhoz, hogy aztán egy végtelen pimasz vigyorral a képemen hajoljak be a combjai közé. Ajkaimmal és nyelvemmel kezdem izgatni, amíg újra(?) nem vágódik ívbe gerince és ez az idő nekem is kell, hogy ismét kőkeménnyé váljak tőle.
Nem sietem el a dolgot, ahhoz túlságosan is finom. Lefogom a csípőjét, hogy ne ficánkolhasson, ha esetleg a gyönyör felé haladva mocorogni kezdene.

18+

Érzem, látom, hallom, ahogy nyelvem játéka alatt, egyre több izom feszül meg alhasában és vágtat végül végig gerincén is az érzés. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy a gyönyörbe hajszolhattam másodjára is, amiből szeretnék még néhányat ezen a délutánon. Kibaszottul halvány gőze sincs arról, mennyire kurvára hiányzott, nem csak ez, hanem ő. Utoljára még megszívom kicsit jobban izgató húsát, majd egy utolsó csókot lehelve rá hajolok el tőle, amikor már nem remeg tovább teste és öle ritmikusan. Combjai mellett két oldalt támaszkodok előbb fel a kanapéra, majd még feljebb mászok, ahogy maga felé húz.
Újra csókolom ajkait, birtokolón harapva be alsó ajkát. Tenyerem a hátára csúszik és közelebb húzom magamhoz, bőrét a sajátomon akarom érezni, kiélvezni teste melegét. Ahogy ismét mozdul és magával von, hajolok és helyezkedek, azonban a türelem az előbbiek után már nem annyira erényem. Nem mintha valaha is kurvára az lett volna, de ez most kibaszottul mellékes.
Füléhez hajolok, nyakán nyalok végig a fülcimpáig, amit ajkaim közé veszek. Forró leheletem cirógatja a bőrét, míg tenyerem a testén kalandozik, újra felfedezve a hajlatokat és domborulatokat, minden egyes izgató ívet homorulatot is beleértve.
- Fordulj a hasadra. – suttogok újabb kérést bőrére és közben ujjaimat becsúsztatom a combjai közé, hogy újra végigsimítsak az általam olyan nagyon kedvelt testrészén. Kibaszottul imádom ezt a részt rajta.
Ha megteszi és átfordul, előbb lassan, mutatóujjamat simítok végig a gerince mentén, a tarkójától indulva, le egészen a fenekéig, onnan pedig a combja felé, de itt már a tenyeremet vonva a mozdulatba. Amennyiben nem bánja, egyértelműen úgy fogok rá, hogy az egyik lábát feljebb húzza oldal irányban. Behelyezkedek a lábai közé, közelebb hajolok, haját félre söpörve csipkedem meg a bőrt a tarkóján és csókolom le az gyengéd harapdálások nyomát, közben pedig újra belé hatolva veszem birtokba tökéletes és izgató testét egy elégedett morranás kíséretében.

18+