HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Jackie háza)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Nappali (Jackie háza)
Csüt. Május 19, 2016 10:39 pm
 



 

First topic message reminder :






A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 27, 2016 6:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Pént. Ápr. 06, 2018 8:50 pm
 



 






Zach ma nagyon nem akart időben kidőlni. Nyolc körül még mindig ugyanúgy pörgött, mint órákkal korábban, hiába a játszótéren töltött délután, ahol bőséggel kimozoghatta magát. Legalábbis ezt hittem. A harmadik mese után nagy nehezen végre ágyban maradt, bár feltett szándéka volt ébren megvárni a ház másik felnőtt lakóját, amíg hazaér. Ezzel mondjuk nincs egyedül. Mivel azonban a késés már tény volt a ma estére vonatkozóan, a kiskorú napközben felvetett ötletei közül erre határozottan nemet mondtam, ideje volt aludnia. Kilenc után valamivel halt el minden motoszkálás a szobájában és az éjszakai derengő fény, ami éjjeli lámpaként funkcionál a hálóban, végre a békésen szendergő arcát világította meg.
Egy nagyobb ásítást nyomok el a vállamon a harmadik bögre tea felett, amitől az ébrentartást várom ha mással nem is, a folytonos pisilni járkálással, miközben visszakucorodok a kanapéra a puha pléd alá. Az utóbbi napokban azt hiszem képes lennék akár egész álló nap aludni, ha tehetném. Pedig a munka nem fárasztó, inkább unalmasnak mondanám és általában Zachben sem bujkál egy túlmozgásos kisördög.
A bögre a kávézóasztalra kerül immáron üresen és a mosdó sokadik meglátogatása után, fél tíz magasságában pedig én meg már egyre inkább vízszintesbe, ahogy lassan ide-oda fészkelődök a kanapén. ..és az sem segít sokat, hogy már pizsinadrágba bújtam, meg egy Seattle Fire Dept. emblémával ellátott pólóba – baromi kényelmes az anyaga –, most még éppen beleférek, mondjuk már nem sokáig.
A tévében valami bugyuta DC sorozat megy, a történetre nem nagyon tudok odafigyelni, inkább csak az ébrentartás miatt figyelem a képernyőn száguldozó, piros köpenyes, szőke szuperhőslányt és egy mosolygásba forduló újabb ásítás mellett állapítom meg, a férfi szereplő egészen emlékeztet a hazavártra. Ezután azonban nem sokkal beáll a képszakadás, na nem a műsorban, hanem sokkal inkább nálam.
Fogalmam sincs hány óra van, amikor a felhajtóra kanyarodó autó hangjára ébredek. A tévében már régen valami más műsor megy és a szememből az álmot kidörgölve ülök fel. Ismét eltátom a szám a tenyerem mögött a fáradtság letagadhatatlan jeleként és mire a kulcs a zárat nyitja, addigra visszaindulok a konyha felé. Talán a következő bögre tea majd jobban kifejti hatását, de ha mégsem, legalább az elkészítési folyamat felébreszt majd kicsit.
- Szia. – a bögre koppan a pulton és habár még nem látom, így gondoltam jelezni, hogy többé-kevésbé megvártam, még ébren vagyok. Amint beljebb is ér(?), a konyhaszigetet megkerülve egy rövidebb csók is kíséri az üdvözlést. A sör aromája azonnal megcsap még egy dolog a listán, ami mostanában nem tartozik a kedvenceim közé.
- Kérsz egy teát te is? Vagy valami mást? – visszaindulok a pulton hagyott kerámia felé és a felső szekrényből leveszek egy – vagy két filtert –, majd  a vízforralót töltöm meg.
- Szóval.. elmeséled mi történt? – igyekszem nem mutatni, hogy aggódom és a tudatosabb, józanabbik eszemmel és részemmel egyaránt tudom, hogy nem kellene, elvégre ugyanúgy az én munkám sem veszélytelen – már amikor nem a kis padon ücsörgök –, de ettől még érzem.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Ápr. 07, 2018 12:42 am
 



 

A mai nap, ha úgy vesszük többszörösen nem úgy alakult ahogy terveztem. Az egyik lesérült kolléga miatt két órával korábban hívtak be és az sosem szerepel a listámon, hogy orvosiszeme elé kerüljek, amit keresztül húzott a hosszúra nyúló műszak utolsó egynegyedében történtek. Egyenesen repestem a nyakamnál történő tapogatózáskor.. A homlokom jobb oldalán, nem sokkal a szemöldököm felett keletkezett sebet szerencsére nem kellett ölteni és a torkomnak sem lett semmi baja, hiába támaszkodott nekem a súlyával az a baromarcú. A zúzódást megúsztam. Igaz, csak éppen, emiatt továbbra sem kellemes nyelni és azt mondta a doki, ha holnap sem változik érzésre, akkor vissza kell mennem vizsgálatra. Kis valószínűségét látja, de előfordulhat. Remélem rohadtul nem fog. A műszak utáni találkozómon Mrs. Kenway-jel emiatt sem bonyolódtam bele a bár étlapjába és beértem a sörrel, meg a kirakott mogyoróval, amit nagyjából az első próbálkozás után meghagytam másnak. Úgy éreztem, mintha kibaszott üvegszilánkot zabálnék.. A hideg viszont jót tett neki, kizárólag kis kortyokban.
Mióta visszamentem dolgozni és Zach is nálunk van igyekszem valamilyen szinten hozzájuk, az ő normális-okhuz igazítani az alvási időszakomat az este véget érő műszakokban legalább. A többinél ez kicsit bonyolultabb, sokkal kevésbé tudom önhatalmúlag szabályozni, de legtöbbször megy. Az energiaszintem alacsonyan van, a tagjaim kissé zsibbadtak, a szám kétszer elnyúlt a hazaút során és egyre jobban vágyom az ágyat, ahogy közeledek a kertvároshoz. A lehúzott ablakon beáramló levegő sokat segít az utolsó szakaszon, sőt, valamelyest élénkítő hatást ér el, mire leállítom a motort. A csomagtartóból kibányászom a szennyest tartalmazó sporttáskát, hogy az ajtó felé a slusszkulcsot a riasztó beindítása után a bejáratira cseréljem le. Az utóbbi időkben érzékeltem, hogy fáradékonyabb vagy alvásra hajlamosabb, belépve, meghallva a tévé háttérben futó zaját egyből feltételezném bealudt mellette.. A lépteimet eredetileg a fürdő felé venném, megszabadulni a vállamon lógó cucctól, de felfigyelek a talpának súrlódására, azt követően a köszönésre és a koppanásra. A hang forrását nem nehéz innentől beazonosítanom.
- Szia. – látótávolságba érve szólalok meg a kissé lestrapáltabb fizimiskámmal, ami a sebet illeti. A pult sarkába rakom le a táskát és odacsúsztatom a tenyerem a derekára a nap ezen szakaszára nagyon is megérdemeltnek érzett köszöntésnél, végül hagyom tovább menni. A pultra feltámaszkodva lustán követem figyelemmel a ténykedését.
- Nem kössz, csak vizet. – a felvett testhelyzetet azzal a lendülettel bontom meg, egyszerűen azért, mert közelebb vagyok a hűtőhöz. Poharat viszont szívesen veszek, ahhoz ő van közelebb. - Egyből számon kérsz, huh? – a székhelyemet a bögréje, ezáltal mellé helyezem át. A megdobott szemöldökből, hangsúlyból pontosan tudja csak húzom egy kicsit. A levegőt kifújom még, mielőtt belekezdenék és lecsavarom a kupakot az üvegről.
- Volt egy eset fél hétkor. Fekete férfi, nő, talán egy éves csecsemő. Bődületes perpatvart csináltak a társasházban, ami miatt kihívtak minket a lakók. Verekedés, repültek a bútorok is.. Az egyik szék váratlanul nekem. – befeszül az orgánumom, jobban megemelkedik a mellkasom a beszívott oxigén okán, ami ahhoz kell megálljam ideges szemforgatás nélkül a beszédet. - A férj vagy kétszer akkora volt, mint én és a megadási felszólításnak eleget tett egészen addig, amíg közel nem értem, mikor úgy gondolta felken a falra. A lakás tele volt minden szarral, kicsi is volt, sikerült neki és alkarral a torkomnak feszült.. Kurva jól esett használni rajta a sokkolót, amikor leráztam...tényleg és ez a megkönnyebbülés kihallható a hangomból, leolvasható az arckifejezésemről is az első vízfogyasztásom előtt. Ugyanakkor sejtem más információra is kíváncsi. - A doki szerint megmaradok, ma még fájni fog a nyelőcsövem, holnap már nem. Minden oké. – ha szigorúan vesszük nem, de ezen nincs mit. A sebet leszarom, majd begyógyul, a fájdalom, pedig el fog múlni és végre orvosolhatom a gyomromba maró éhséget. Ihatok amennyit akarok, az nem lesz elég. Az állammal felé bökök, nem feledkeztem meg róla mit írt, de előbb;
- Hogy tartottad magad ébren eddig..? - ..na hogy?


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Ápr. 07, 2018 1:51 am
 



 

A köszöntés kiegészítése miatti közelebb éréskor veszem észre az estéje látványosabb eredményét, amire a csók előtt és után is automatikusan fut fel a tekintetem. Oké, öltve nincs, ami egyértelmű jele annak, hogy nem annyira mély, nem volt rá szükség. Mondjuk ettől nem tetszik jobban a megléte de csak félig rágom a kefét miatta, az is valami.
Bólintok egyet a víz kapcsán és, ha már úgyis ott vagyok a szekrénynél, leveszek egy poharat is a teafilter társaságában, előbbit neki, utóbbit magamnak beszerezve. A hűtőhöz lépnék ezt követően, ha nem előzne be, de mivel megteszi, csak közelebb fészkelődöm, az egyik tenyeremet a konyhabútor felületére fektetve.
Valóban nem kertelek, ezt aláírom, amikor a napjáról, annak is inkább egy koncentráltabb pontjáról érdeklődőm és a visszakérdezése közben látott reakciói egyenesen lesznek adalékai az enyémeknek.
- Azt hiszem már minden jogom megvan kijátszani a sztereotíp kártyákat. – megállíthatatlanul szaladnak egyre pimaszabb ívű mosolyba az ajkaim, ahogy egy rövid mozdulattal mutatok végig magamon, különösen arra a részre fókuszálva a mozdulatot, ami már egyértelműen szemet szúró, de ahogyan az előbb ő sem, úgy természetesen én sem gondolom komolyan az elhangzottakat.
Viccen kívül amúgy meg tényleg érdekel, ezért ezen a ponton fel is függesztem a többi viszonthúzásként eszembe jutottakat és csak akkor veszem le róla a tekintetem, amikor a vízforraló után nyúlok. A víz bögrébe való öntése azonban a levegőbe függesztett mozdulat marad nagyjából már annál a résznél, amikor az „alacsonyan” repülő széket emlegeti. Arról nem is beszélve, hogy mekkora méretekkel rendelkezett a szóban forgó tag.
Nem akarok hulla feleslegesen sápítozni, főleg, ha szerinte pláne nem kell, mert nincs miért aggódni hah, persze.., ezért a beszámolója végén előbb a forró víz kitöltésének befejezése mellett döntök. Mielőtt azonban megszólalnék, leteszem a kannát a kezemből és végigsimítok a homlokán keletkezett seb felett, a hajvonala mentén a halántéka felé.
- Biztos jól vagy? – nem azért kérdezem, mert nem hiszek neki, hanem, mert ténylegesen szeretném tudni. Plusz, abból, amit elmondott egyértelmű, hogy akármi is hangzott el a dokitól, most még biztosan fájdalmas lehet.
- Kérsz fájdalomcsillapítót? – pirulából, kenceficéből meg az ég tudja még miből van itthon majdnem egy kisebb gyógyszertárnyi – némi túlzással –, ha úgy ítéli kell valamelyik, készséggel hozok, tényleg csak jeleznie szükséges.
- ..és mi lett a gyerekkel meg a nővel? Őket is bevittétek vagy csak a fickót? – mondjuk abból, hogy verekedés és repülő bútorok is a részét képezték a történetnek, van némi sejtésem.
A kérdésére előbb csak megrázom az üstököm.
- Sehogy. Jól kiütöttem magam egy vödörnyi teával, úgyhogy masszív estém volt. Főleg az ötpercenként kirongálós része. – a megjátszott komolytalan komolyság a vonásaimon szándékos, azt meg amúgy is tudja, hogy jó ideje mini vízerőműként működöm, úgyhogy tényleg nem volt nehéz ébren maradni a bealvások között.
- ..és az ismerősöd meg a szívessége..? Tényleg, ki is ez a rejtélyes valaki? – a bögrét felemelem és megfújom a forró teát. Persze, hogy az is érdekel, kivel töltötte az este egy részét, de nem számonkérés miatt, inkább csak egyszerű kíváncsiság az oka. Faggatózni még nem szoktam. Legjobb tudomásom szerint.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Ápr. 07, 2018 8:20 pm
 



 

Látom a szaladgáló tekintetét, de egyelőre nem fejtem ki szóban, csak egy másodperccel nézek rá hosszabban, nyugodtan és csendesen fújom ki a tüdőmben lévő levegőt; semmi komoly. A teát köszönettel elutasítom és kiveszek egy üveg vizet helyette, a pohárért cserébe néma Kössz. formájában érkezik annak járandósága.
- Aha, szóval én is jöjjek elő velük? Biztos akarod? – a nőnek a konyhában a helye és életének egyetlen, egyben elsődleges célja a férfi kiszolgálása? A laposabb pillantásom tömény szexizmussal van tele, a közel esővé vált derekához ismételten odatapadó kezem érintése nem kevésbé és nem egy vagy kettő élére állított példával tudnám megdobni, köztük olyannal, amit ha akárcsak egy kicsit is komolyan gondolnék már valóban belefojtott volna éjszaka a párnába..  Vagy úthengerrel átment volna rajtam. Nem, határozottan az úthengert választotta volna.
Elveszem a kezemet a meleg támasztékáról, hogy a történtekbe beavatás előtt levegyem a kupakot a helyéről és a szavak egymás után halmozása közben öntsek magamnak. Könnyen olvasható jele van a kibontakozó aggodalmának, amit szükségtelennek tartok. Üzenetben már jeleztem, szemmel láthatóan jól vagyok, a kedvéért, pedig szóban is megerősítem minden rendben lesz rövidesen, amivel a magam részéről teljesen elégedett vagyok a beszámoló egyes pontjainál szivárgó feszültség ellenére is. Az a körülményeknek szólt. Az érintett területre kisugárzik még a seb, érzékeny és hozzá képest hűvösnek mondanám az egyébiránt biztosra veszem, hogy meleg kezét. Arcizmom nem rándul, az nyelésnél valószínűbb lesz.
- Igen, volt már rosszabb. – kisebb bólintással igyekszem növelni a meggyőzés esélyeit a jól létemre vonatkozóan. Többször kerültem ennél jóval pocsékabb helyzetbe, ezt legfeljebb kellemetlennek nevezném azokhoz képest és ehhez az állásponthoz tartom magam a kérdése után is. A gyógyszerajánlatra puhán szusszanok, megingatom a fejem szolidan felfelé ívelő szájsarokkal.
- Nem kell, köszönöm. – együtt tudok élni a meglévő fájdalommal és mire hatni kezdene úgyis mindegy lenne. Feleslegesnek tartanám bevenni is, maradok a hideg folyadékos megoldásnál. A semminél határozottan jobb és ha még párszor engem is el fog irányítani a mosdó felé, megéri a minimális teltségérzetért cserébe.
- A gyerek a gyámügyesekhez került, intézkednek az elhelyezéséről. Nem valószínű visszakerül a szüleihez, mindkettőt bevittük és mint kiderült nem ez volt az első eset, hogy így veszélyeztették. A férfi elintézve magának a hivatalos személy elleni erőszakot, a nő meg.. Nem tűnt épeszűnek abból, amit láttam. – nem tartom sokra az ilyeneket, sajnálatra se a gyerek kivételével. Az nem tehet róla. A minket fogadó látvány a fogadtatásunk mellett sokat elárul a helyzetüket vizsgáló szociális munkások számára, a papírjaik csak habot jelentenek a tortán. A témát kényelmesen vezetem át ehelyett rá és körvonalazódik az arcvonásaimon egy Sejtettem. jelleg, közvetlenül az első szava után.
- Valóban masszív, detoxhatáros. – a ő példájával élve, csak épp komoly komolytalansággal reflektálok. - Zach sokáig pörgött? – legutóbb is ez volt emlékeim szerint. Meg talán előtte is. - Újságíró első-, politikus feleség másodállásban. Nem tudom hogyan lehetséges, de.. Ő az élő paradoxon rá. Infókra volt szüksége, meg egy kis visszatartásra is.. – az utóbbi kommentárt másabb hangsúllyal mondom, amiből sejtheti inkább magánvéleményről van szó. Iváshoz emelem a poharamat. Remélem holnapra kellemesebb lesz már nyelni és ihatok nagyobb kortyokban is, mint ez a kis köpet..
- Valamit el akartál mondani. Miről van szó? - az üzenet alapján nem tudtam megsaccolni a jellegét, csak feltételezem, mivel ráért és a kedve is jó az álmosság vetületében, hogy nem valamilyen felmerült problémával lehet kapcsolatos.


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Ápr. 07, 2018 9:19 pm
 



 

A kis pimasz ívű mosoly marad az ajkaimon a replika hallatán. - Hamar rám is unnál, ha eleget tennék nekik. – nyilván okkal van velem és, ha olyasmit keresett volna, amire sejtem, hogy most utalt, akkor ő és én nem ott tartanánk, ahol tartunk. Ettől függetlenül kifejezetten tetszik az a laposabb pillantás, amivel illet és nem kevésbé van ellenemre a derekamra simult tenyerének érintése. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, ahogyan én sem az imént vagy most.
Az aggodalmamat a tudatosabb és logikusabb énem sokkal jobban kezeli, mint a jelenleg uralkodó hormoncirkusz, ami ellen meg aligha tehetek bármit is. Máskor, más esetben fele ennyire se tettem volna szóvá és ráutaló magatartással is kevésbé viseltettem volna, de jelen helyzetben a dolgok másképpen vannak. Nekem is új és fura és sokszor bosszantó is, de ez van. Csupán átmeneti, ahogy sok minden egyéb kísérő kellemetlenség is. Előbb-utóbb elmúlik és a dolgok visszakerülnek a normális medrükbe.
- Oké. – rövid szusszanással nyújtózom feljebb, hogy ismét egy rövid csókot pecsételjek az ajkaira és ezzel együtt eleresztem a témát. A visszautasított fájdalomcsillapítóval kapcsolatban pedig csak bólintok. Ha meggondolná magát, majd szól vagy intézi magának, ahogy kényelmesebbnek gondolja.
A teafiltert megmerítem párszor a forró vízben, amíg a történetet hallgatom és a gyerek kapcsán akaratlanul is elhúzom a számat. Noha nem fűzök hozzá semmit, amikor ilyen történik, azt sosem könnyű teljesen kívülről és távolról szemlélnem. Egyetlen gyereknek se lenne szabad megtapasztalnia, amikor benyeli őket a rendszer, hiába tudom, hogy jelenleg ott mégis nagyobb biztonságban van, mint a szüleivel. Mire a történet végére ér, akaratlanul is végigsimítok a kerekedő hasamon. Igazából fel sem tűnik, hogy csinálom.
- Gondolom fel se fogták mit csinálnak. – vagy nem is érdekelte őket, ami meg a rosszabbik eset véleményem szerint.
A könnyedebb téma felé viszonylag gyorsan lendülök tovább és ha már témánál vagyunk, belekortyolok a még igen meleg teába egy aprót.
- Jah, mulattam, amíg elvoltál. – szélesebb mosollyal bólogatok párat a ráhatás kedvéért. - ..mint, akit felhúztak és sose akar lemerülni. Meg akart várni mindenképpen, úgyhogy kicsit nehezen tettem ágyba, hiába mondtam el többször is, hogy nagyon késő lesz, mire megjössz és addigra aludnia kell már. Nem tudom mi van vele mostanában, eddig nem volt gond az estékkel. – az utóbbi időben tényleg igen kreatívan talál ki dolgokat, hogy minél tovább fenn maradhasson és noha nem szabad neki, akkor is sokáig tart, mire a fáradtság kiüti.
- Húha, az tényleg érdekes kombináció. – egyetértek, valóban eléggé paradoxonnak tűnik így ennyi alapján a nő, de a továbbiakban lógva hagyom a témát, főleg, hogy áttér valami másra, ami igazából fontosabb.
Letagadhatatlanul lesz élénkebb a tekintetem, ahogy szóba hozza, valamit el akarok mondani neki. Szélesebb lesz a mosolyom is és határozottan átjár egyfajta izgatottság, aminek következtében leteszem a bögrét vissza a pultra, nem kell, hogy bármi a kezem ügyében legyen közben.
- Még tegnap este felhívott Dr J, hogy reggelre váratlanul felszabadult egy időpontja, be tudok-e menni. Akart még egy ultrahangot csinálni, inkább csak a biztonság kedvéért. – fogok bele a történetbe, előzőnap ugyanis bealudtam estére, mire szóba jöhetett volna, hogy elmondjam, megyek hozzá, reggel meg korán elindultam itthonról. - Minden oké, teljesen jól vagyunk mindketten.. – szögezem le gyorsan, mielőtt még esetleg felmerülne, hogy bármi baj lenne és ugyanazzal a levegővel folytatom is. - ..és most először hajlandó volt végre megmutatni magát a baba. – merthogy eddig folyamatosan olyan helyzetben volt a betekintések alatt, hogy nem derült ki a neme. Csak egészen kicsi szünetet tartok, egy levegővételnyinél nem többet és egy még szélesebb mosoly is odaívelődik az ajkaimra. Ahhoz viszont éppen elég a szünet, hogyha nem akarja tudni, amíg meg nem születik, akkor még van ideje leállítani. Ha nem teszi, akkor azonban nem kertelek tovább;
- Kisfiú.fiunk lesz. Vagyis már tulajdonképpen van és ez megmagyarázhatatlan és indokolatlan örömmel tölt el. Azt mondjuk nem tudom, hogy volt-e preferencia a részéről mit venne szívesebben vagy igazából mindegy. Valójában én se gondolkodtam el rajta, de azt határozottan tudom, nem érzek csalódottságot a megtudott információval kapcsolatban túláradó boldogságot viszont annál inkább.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Vas. Ápr. 15, 2018 8:36 pm
 



 

Oldalra billentem a fejemet és vele egy időben nézek félre, majd szinte egyből vissza. A pimasz mosolyát egy lustábbal viszonzom. A gondolattal nem szemezek, a tekintetemmel és a derékvonalába határozottabban belesimító kezemmel időhúzás nélkül adok neki igazat. Az ilyenfajta játszadozásokra csak egy-két kör erejéig vagyok kapható egyébként is, a továbbit már túlzásnak érezném és zárásként még röviden megfuttatom az oldalán a tenyeremet.
Az aggodalmának mértéke számomra érthetetlen, de nem veszem semmibe vagy tulajdonítok neki kevesebb jelentőséget, ahogy a megváltozott étkezési szokásainak sem, elfogadom, hogy jelenleg ez a normális és kihasználom, amikor felfelé tornázik. A futónak tervezett csók helyett egy rendeset követelek magamnak a hosszú nap után, ahogy távolodik az üstöke rögtön utána hajolok, hogy visszahúzzam egy kicsit. Ennyit igazán megérdemlek és nem mellesleg sokat enyhít a mai kellemetlenségeken, egyébként is fájdalomcsillapító hatása van, kibekkelhetjük vele ideig-óráig a felajánlott gyógyszert is, a soron következő, csak rövid ideig érintett téma előtt is kellemesen eső.
- Neked is jár a szórakozás...a pizsiparti. Azt hozzá se teszem kérdés formájában, hogy többször hagyjam ekként kibontakozni, inkább a jelen nem levő felé irányítom a témát és hosszan fújom ki a levegőt, amíg hallgatom az este mi volt vele. - Rákérdezzünk nála? Nem tartom kizártnak, hogy meg tudná válaszolni miért próbálkozik ennyit. – a korabeliekhez képest nagyon értelmes, úgyhogy nagyon is lehetségesnek tartom el tudná mondani honnan jött az új heppje. Egyelőre az óvodatársaira tippelnék, tőlük lesheti el. Az, pedig, hogy én miért maradtam ki idáig nem nagy dolog és nagy vonalakban ismertetem a szívességkérő személyét. A torkomat, pedig újfent  vízzel hűtöm mielőtt a mondanivalója felől érdeklődnék. Nem feledkeztem meg az sms-beli említéséről és a szóba hozás következtében kiváltott hatást csendesen, kérdőbb somolygással vizslatom. Mi az..? A dokival viszont nem tudom összekapcsolni ez hogyan lehetséges, főleg vizsgálat kapcsán, így összébbszűkülő tekintettel, felemásra emelkedett szemöldökkel várom hová fog jutni a beszédben. Mindegyik alkalommal problémamentességről biztosított minket az orvos, elképzelésem sincs miről lehet szó, ami ennyire megváltoztatta egyik pillanatról a másikra a hangulatát. Bólintok, amikor kitér rá nem merült fel baj egyikükkel kapcsolatban sem, de az ábrázatomat a következővel rakja helyre. Kezdve egy nagyobb pislogással, ahogy realizálódik a pontos szituáció..
Nehezen tudnám nem észrevenni eközben, hogy az izgatottsága mennyire összetéveszthetetlenül rajzolódik ki a vonásain és ez már önmagában felfelé rándítja a szám egyik sarkát. A poharat hozzá hasonlóan a pultra teszem, a talpa pont az információ kibukásakor koppan. A megkönnyebbüléstől egyből besüpped a mellkasom, ahogy hirtelen távozik belőle a levegőt.
- Fiú, huh? – az ezt követő fújtatásom nagyon is kedélyes, de a tekintetem muszáj vagyok levezetni egyszer a padló felé, mielőtt az ő szembogaraihoz vezetném a sajátjaimat, egy szekundumra megállva még az előtt az egyre kerekedő hasán. - Nem lesz egyszerű dolgod, úgyhogy reméljük a te természeted örökli. – ..vagyis abból többet. Jelentősen. A hír a megkönnyebbülés mellett másként is megmutatkozik, a felfogásának fokozatosságával szélesbíti a mosolyomat, amit nehezen tudnék megmagyarázni magamnak. Talán nem is kell. Egyelőre szusszanva engedem el a dolgot és nyúlok az arcához, hogy annak élét a tenyerembe vegyem, míg a hajáig vezetem az ujjaimat. Bele-belesimítok a vonalába és visszaszerzem a derekát is.
- Ez jó hír, nagyon jó hír. – kimondatlan marad, de mellé gondolom azt is minden oké mindkettejükkel és ugyanerre a sorsra jut az is, hogy megfogalmazzam azt, ami észrevétlenül húzódik a képemre ránézve..


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Vas. Ápr. 15, 2018 10:40 pm
 



 

Még szép, hogy elkönyvelem; igazam van. Azután meg pláne, hogy szó nélkül hagyja a megjegyzésemet és inkább csak a derekamra simít rá jobban. Tisztában vagyok vele, ha valaki olyan kellene neki, aki megfelel a sztereotípiáknak, akkor mást keresett volna magának. Valaki nagyon mást… Én azonban nemhogy nem teszek eleget a konzervatív társadalmi elvárásoknak a nőkkel szemben, de még szembe is megyek velük. Nem titkoltan.
Azért meg kimondatlanul is eléggé hálás vagyok, hogy szó nélkül hagyva elfogadja az éppen aktuális diliket dolgokat, amik eddig nem voltak megszokottak a részemről, de most mégis jelentkeznek. Ezek közé tartozik a túlféltés vagy aggodalmaskodás is, ami a hormon kilengésnek köszönhetően van jelen és ami elvileg csak idegig-óráig lesz jelen az életünkben. Aztán elmúlik majd, mintha sosem lett volna. Az pedig maradjon az én titkom, hogy jó részét még így is igyekszem titkolni előtte vagy inkább nem fárasztani vele és másként élem meg, mint amennyire elé tárom. Ebben az őrületben éppen elég, ha nekem kell elmerülni, nem várom el, hogy neki is kelljen.
A futónak tervezett csókot minden gond vagy gondolkodás nélkül nyújtom el a kimondatlan kívánsága szerint. Közelebb fészkelődve hozzá, a karjába bújva, szorosabban simulva hozzá és ráérősebbre fogva a korábban csak futóra tervezettet. Ellopom a nyelve alól a levegőt, magaménak bitorolva azt és az általa kívánt mértékig nyújtom a birtokháborút bármiféle ellenvetés nélkül. Igazából a legnagyobb örömmel.
Az orrom alatti somolygással fogadom a megjegyzését. Szórakozásnak valójában aligha definiálnám a dolgot, de a kontextusba abszolút belefér, ahogy én is komolytalankodtam az imént, nem csoda annak a tovább fűzése. Zach kapcsán azonban valóban komolyodnak a vonásaim, amik leginkább az összébb szaladó szemöldökráncolásban lesznek nyomon követhetők.
- Megpróbálhatjuk. – gőzöm sincs, hogy egészen őszinte legyek, mégis miként is tudna válaszolni erre a kiskorú vagy egyáltalán értelmezni magát a kérdést. Veszítenivalónk viszont nincs és, ha valóban választ tud rá adni, akkor ténylegesen közelebb lehetünk ahhoz, hogy újabban minek köszönhetően igyekszik elkerülni az időbeni ágyba bújást esténként.
A témát elengedve könnyedén lépek tovább nem csak a következő, hanem az azt követő megbeszélnivalóra is, amin sokkal inkább foglalkoztat és érint, mint az, hogy kivel, milyen szívesség okán maradt ki a munka után néhány órával. Mielőtt azonban valóban a tényleges dolgok közepébe ugranék, némi bevezető szükségességét ítélem meg. Az ábrázatára kiülő arcjáték véglegességét azonban én is csak akkor tudom igazán értelmezni, amikor az elmondottak végére érek. A nagyobb pislogás ugyan még nem segít, de ahogy felfelé görbül az ajkainak egyik szeglete, az valahogy megnyugvással tölt el.
Rövid, apró, de határozott bólintássokkal erősítem meg az elhangzottakat a visszakérdezésére; fiú bizony, akit a szívem alatt hordok. A pillantása elvonását és rövid megállapodását nem mulasztom el, sokkal inkább kísérem lélegzet-visszafojtott türelemmel, majd hamarosan szélesebbre görbülő mosollyal tekintek fel rá, amikor a szembogarai újra az enyémeket találják meg.
- ..mert az én természetem olyan könnyű.. – nem, nem azt nem állítom, hogy könnyebb, mint az övé egyáltalán nem, az enyém valóban mérföldekkel könnyebb az övéhez képest, de azt biztosan tudom, ha csak kicsit is fog egyikünkre vagy másikunkra hasonlítani, könnyű dolgunk egészen biztosan nem lesz. ..és ezzel együtt is, ha rá fog hasonlítani, annál többet nem is kívánhatnék. Elvégre úgy szerettem belé, amilyen. Nem számít mennyire könnyű vagy sem.
Nem is sejti mekkora megkönnyebbüléssel és örömmel is tölt el, ahogy meglátom a szélesedő mosolyát ezt követően. A tenyerébe belemozdulok, a kezem kívülről simul az övére, de csak egy pillanatra, ahogy megérzem tovább vinné a mozdulatát. Ekkor inkább áthelyezem az érintésem a mellkasára, valójában mindkét kezemmel, közelebb fészkelődve hozzá, ahogy a derekamra feszül az illetése.
- Örülsz neki? – visszakérdezésnek vagy inkább megerősítésnek szánom, bár abból, hogy nagyon jó hírnek jellemezte nem is nagyon tudnám másként elkönyvelni, mégis hallani szeretném.
..de ahogy megkérdezem, szinte abban a pillanatban fagy az arcomra az addigi lelkesedés és a tekintetem változik meg izgatottból kétségbeesettbe aggódóba. Valami nem stimmel, nagyon nem, érzem. Igazából a gondolatnak sem kell szinte végbe mennie, a kezem róla már leviszem a hasamra, a kerekedő ív aljára és megtörténik újra. Megint az, ami miatt úgy hiszem valami baj van…
Pedig, hacsak sejteném vagy valaha is tapasztaltam volna, hogy ilyen, amikor a rugdalózást lehet érezni… talán nem hordanék ki lábon egyszerre két szívrohamot is...
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Csüt. Ápr. 19, 2018 6:23 pm
 



 

Mindkét oldalról ráfogok a derekára a közelebb férkőzésekor és annál fogva döntöm magamhoz a léha kényelemmel elvett csók alatt. Soká nem nyújtom, jobban fölé hajolok és levezetésként még utoljára hosszabban beleszívok az ajkába, amikor szomjasabban nyúlnék érte, már éppen lépni akarnék a lábammal, hogy finom mozdulattal a pultnak háttal igazítsam. Puhán fújtatva szakadok el tőle, van időnk és egyaránt megbeszélnivalónk is.
- Oké, mivel holnap szabadnapom van eldoblak és hozlak titeket. Utána rákérdezünk, hm? Illetve az autóval kapcsolatban dönteni kellene. A lista megvan a jelöltekről, délután szűkítsük le és a napokban meg kellene nézni melyik legyen. – nem panaszkodtam egyik alkalommal sem, de a motor használatának abba hagyásával, Zach rendszeres bevitele óta kicsit komplikáltabbá vált a munkába be- és onnan hazajutásom. Sokszor meg tudom oldani a fuvart, amikor egyszerre lenne szükségünk rá és persze, a lehetőséget mindig vitatás nélkül átadom, de a tömegközeledésről szívesen lemondanék és egyikünk se lenne megkötve a másik által. […]
A mondanivalója elején nehezen tudtam kisilabizálni hova szeretne kilyukadni, mert az orvos emlegetése a tapasztalataim alapján a legtöbb esetben nem sok kellemes vagy pozitív dolog kapcsolódik hozzá. A vonásaimon ezért követhető le egyértelműen hallgatás közben, hogy épp melyik felfogási fázisban tartok. Hiába a megkönnyebbülés a végén, az nem sokkal előbb érkezik azért, mint a tényleges agyba ékelődése az infónak, ami vélhetően a szülői léthez fűződik. Az sem egészen megszokott. A mások között bizonyára magától értetődően elhangzó témák közül fogalmam sincs mennyi nem fordult meg a beszélgetéseink alatt, de a nem is ezek közé tartozott. Az valahogy számomra egyértelmű, hogy nehezen képzeltem volna el – feltételezem ő is – idézőjelesen mit kezdenénk egy lánnyal.. Egyikünk sem az a finomkodó típus, úgyhogy ha addig nem is tűnt fel, egy kisebb súly azért leesik a vállamról a megerősített hír hallatán és szélebbre húzza a számat. A sok tesztoszteron, pedig ezzel hivatalosan is lényeges túlerőben lesz itthon is vele szemben.
Elég beszédesen nézek vissza rá ezt megjegyezve, hogy ne kelljen kinyitnom a szám és feltennem a kérdést. Ki kell mondanom..? Mindketten tisztában vagyunk vele. Az ingerlékenységemmel, a nehezebb elfogadó készségemmel, a hirtelen haragúságommal, a felgyülemlett dühhöz való ragaszkodásommal, hogy mennyire nem nyitok és akkor még csak nagyon nagy vonalakban gondoltam végig. Ezek egyikét sem akarnám a kölyöknek. Rohadtul nem.. Sokszor nekem is nehéz dolgom van magammal.. Egy időre túllendülve ezen a részleten kibukik a mosolyom, ami jobban elterül az arcomon, mint eddig tette és az arcát a kezembe veszem, míg ismételten meglelem a melengetett helyem deréktájékon, hogy lazán közelebb fogjam, amihez jó érzékkel asszisztál.
Belekezdek a bólintásba. Az egésznek a megfogalmazása annyira.. Idegennek hat, úgyhogy a kisegítésnek örülök és hálás simítást tennék a hajába szaladóan. Csak tennék.. A vonásaiban beálló változás egyből áthúzódik a sajátjaimra és hátrébb dőlve, oldalra döntött fejjel kutatom a tekintetét, aközött és a gömbölyded rész között felváltva cikázva. A hirtelen megmásult hangulata hideg zuhanyként hozza rám a frászt.
- Jacks, baj van? – az ideg elkapja a hangomat, ami talán érthető, csak szemlélője vagyok a jelenetnek, ami leolvasztotta az arcáról az addigi lágysággal keveredett izgatottságot. A tudatlanság kezelése, pedig nem tartozik az erényeim közé, sőt, nagyon rossz vagyok benne.


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Csüt. Ápr. 19, 2018 8:23 pm
 



 

Jogos és érthető az árukapcsolással felvetett téma a kiskorú után, de valahogy mégis élesnek tűnik a váltás. Ez még persze nem jelenti azt, hogy ne ugranék át vele együtt a kitérőre, a gondolataimat azonban rögtön átrendezi. Zachel kapcsolatban csak bólintok egyet, nekem is tökéletesen megfelel, ha holnap délután beszélünk vele, aztán meglátjuk mire jutunk. Ami viszont a másik dolgot illeti;
- Oh, oké, persze. A hétvégén, ha szabad vagy, elugorhatunk megnézni néhányat. – addigra csak sikerül leszűkíteni, hogy melyik lenne megfelelő. Ebben a kérdésben inkább rábíznám magam, mert a négykerekűek terén nem mozgok annyira otthonosan, mint a kettővel kevesebbek között.
- ..és döntésre jutottam a motorommal kapcsolatban is; nem szeretném eladni. – tudom, hogy logikusabb lenne, mert mostanában aligha vehetem hasznát és még jó néhány évig valószínűleg csak dísze lesz a garázsnak, de ennek ellenére sem érzek kis indíttatást sem arra, hogy megszabaduljak tőle. Vagyis inkább egyáltalán nem. Terhes nőtől senki ne várja, hogy ésszerű döntéseket hozzon.
(…)
Egészen ma reggelig, valójában egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy van-e preferenciám a születendő nemével kapcsolatban. Azt hiszem, nagyon sok más dolog is van, amibe szintén nem sikerült még belegondolni vagy végigmenni rajta, sem egyedül, sem pedig közösen megbeszélve a szemben állóval. Egy lány.. nyilván vele kapcsolatban se jutott volna eszembe felcímkézni azzal, hogy vissza a feladónak, de viccen kívül; nem nagyon tudnám elképzelni milyen is lenne. ..és most már jó eséllyel nem is kell. Ahogy Dr J kimondta, hogy fiú és legalább ugyanakkora lelkesedéssel is mutatta meg a fekete-fehér képet adó ultrahangon látható, már kifejezetten felismerhető formát öltött alakon azt a kis pluszt, ami egyértelművé tette a bent növekvő nemét, úgy könnyebbültem meg és szimplán csak ...örültem. Nagyon. Különösebb ok vagy magyarázat vagy akármi nélkül, olyan módon, ahogy eddig korábban csak kevésszer volt rá alkalom. Ami meg a nap többi részét illeti; legalább 12 24 -szer beszéltem le magam arról, hogy telefonon közöljem a hírt azzal, akit ugyanannyira érint a dolog, mint engem is. Személyesen akartam, mert látni vágytam az arcát, magaménak tudni a figyelmét és tudni, mégis mit szól hozzá. Mostanra pedig tudom; totál megérte kivárni.
- Jó, nem kell válaszolnod. – lassan csóválom meg a fejem párszor, mert nem szükséges megszólalnia ahhoz, hogy pontosan tudjam mire is gondol. Hirtelen fut szélesebb ívűbe a mosolyom az ajkaim szegletében és némán emelem meg mindkét kezem megadóan rövid időre. Igazából nem számít melyikünk természetét örökli majd.
Magától értetődően fészkelődök hozzá közelebb, simulok a tenyere, az érintése alá, amit a sajátommal is kísérek és alig hiányzik egy kicsi ahhoz, hogy elmerüljek egy újabb nagy adagnyi rózsaszín hullámban – másként nehezen tudnám leírni az érzést, ami a nyálassága ellenére kifejezetten jó –, amikor történik ..valami. Valami, ami eddig még nem és fogalmam sincs hová tegyem, magamat ismerve pedig automatikusan a legrosszabbra gondolok. Nem lehet jó jel, ha olyasmi jelentkezik, ami eddig még soha, igaz?!
Látom, ahogy az ő vonási is megváltoznak, a hátrébb hőkölést és a kutató, vándorló pillantását, kihallom a hangjába feszült idegességet, mégsem tudok megnyugtatóan a segítségére sietni, mert jelen pillanatban engem is a frász kerülget.
- Igen. ..nem. ...Nem tudom. – az első szót szinte azonnal és gondolkodás nélkül, de nem kevés ijedtséggel a hangomba szövődve vágom rá, a következőt csak némi, alig talán két másodpercnyi szünet után, a vége pedig ha nem is elnyújtottan, de még később érkezik, leginkább azért, mert az előbb duplán érzett.. ..valami után nem jön azonnal a következő. Mondjuk nem is késlekedik túl soká..
- Valami történik, ami eddig még nem. – ez nyilván eddig is egyértelmű lehetett, de képtelen vagyok leírni, hogy miről van szó. ..vagy, hogy mekkora is a baj.
A soron következő megmozdulás alkalmával automatikusan nyúlok az egyik keze után és egyszerűen odahúzom tenyérrel magam felé – ha hagyja –, ahol a sajátom is van a kerekedő íven, pontosabban a helyére, mert a magamét a kézfejére simítom. ..és alig egy lélegzetvételnyi idő után ő is érzékelheti a rúgást, amit én.
- Érezted? – tudni akarom, hogy nem csak én képzelem be és valami valóban nincs rendben. Mert én nagyon nem úgy vélem, hogy minden oké lenne. Sőt..
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Pént. Ápr. 20, 2018 1:11 am
 



 

- A szombat jó, vasárnap tizenegytől műszakom van, szóval maximum előtte. – azzal kapcsolatban azonban akadnak erősebb és gyengébb tippjeim is mennyire lenne kedvük emiatt korán kikeveredni az ágyból aznap. A kölyöknek még csak-csak menne, de a szemléhez elengedhetetlen személy alvási periódusai megváltoztak egy ideje, így nem erőltetem. A folytatást érdeklődve hallgatom, nem okoz vele meglepetést, sejthető volt.
- Rendben, nem ezen fog múlni melyik autó fog az esőben ázni.háh. Az ő tulajdonáról van szó, a beleszólástól tartózkodok. Régebben, amikor felmerült az új jármű apropóján mi lesz a motor sorsa, elmondtam szerintem nincs értelme porfogónak megtartani és hagyni, hogy a kihasználatlansága miatt fokozatosan csökkenjen az értéke, ezáltal az eladási ára is. Most többet kérhetne érte, mint évek múlva, amikből szerintem lesz egy pár mire ismét lehetősége adódik a használatára.. Már most is állandóan ott van Zach cuccai közül néhány a hátsó ülésemen és ha mégse kell valamit pluszba magunkkal vinni az leginkább azért van, mert csak én megyek dolgozni. A döntés azonban az övé, tiszteletben tartom, attól függetlenül én másként kezelném a kérdéskört. […]
Nem merül fel bennem kérdésként előző este miért nem mondta hol kezdi a reggelt és határozottan hálás vagyok érte miután elmondta neki az orvos mit lát a felvételen nem telefonban mesélte el, várt estig annak dacára Zach-hez hasonlóan, korábban szokott álomnak esni. Egész jól tartotta magát és a látott arcjátékából megítélve ez nem kis feladat volt a számára. A féloldalasan körvonalazódó ívet elsőként ennek a gondolata kezdi el húzni, a többi utána éri el ahogy tényleg beágyazódik az agyamba.
..azért. A megadó mozdulata szórakoztatóan hat, ahogy a téma elengedésének végén ér és ezt finoman beledörzsölöm a derekán helyet foglaló kezemmel félig a ruhájának anyagába, félig az alatta húzódó bőrébe. A mai nap bosszúságaival ezen a ponton már rég nem foglalkozom vagy gondolok, a következményei is ingerküszöb alá esnek. A megoszthatatlan figyelmem az övé, aminek a pontos okát egész biztosan nem tudnám megfelelően összegyűjteni és megfogalmazni. Igazából egy része előtt értetlenséggel állok, mert sosem akartam az életem ekkénti alakulását és ő tehet róla, az ő hibája most itt tartok, tartunk, hogy nem ráz ki tőle a hideg, nem liheg a nyakamban a hátra arcra való késztetés mint korábban tette. Az éles változást nem csak azért észlelem, mert látom, hanem, mert érzem a tartásába is beleivódó feszültséget, a stresszt és egyáltalán nem tölt el nyugalommal. Egyik pillanatról a másikra és a lassan válaszként elhintett szavak sem dolgoznak ennek ellenkezőjén, csak melegebb táptalajt biztosítanak a bennem növekvő idegnek. A nyelvem végére odatolul, hogy hogy érti nem tudja, de időben forgatom át hosszabb levegő kifújásába a dolgot.
- Fáj valami? Hirtelen rosszul lettél? Leesett a vérnyomásod..? – sorolok pár eszembe jutó alternatívát, de érezhető én kérek segítséget a valamelyikre történő rábökéssel, hogy közelebb kerüljek ahhoz valóban baj van vagy nincs. Az arcát tartó kezem levezetem a vállára és azon vagyok ne borzoljam annyira a szemöldököm agyalás közben. A kórházt nem vetettem fel, de megfordult a fejemben és csak a hezitálása miatt döntöttem amellett nem teszek róla említést. Nem kell több frász, amíg nem indokolt. ..ami eddig még nem. Ennyit erről nem kell több.. Nyitnám a szám a javaslattal, amikor a derekán megpihenő kezemet elvezeti. Hagyom, türelmetlenebb kíváncsisággal, de igen, annak reményében többet megtudok a problémával kapcsolatban és amikor ez egyértelművé válik kiszakad belőlem az idegesség egy kövér sóhajként, a homlokom röviden a fejbúbjára hajtom, úgy ingatom meg kétszer a fejemet.
- Jézusom, kinyírsz.. – felegyenesedve beiktatok még egy nagyobb lélegzetvételt, majd az enyémre fogó kezén fordítok, hogy az legyen alul és úgy simuljon hasára, nagyjából oda, ahol az előbb a rúgás érezhető volt. Zolánál a már akkor is problematikus kapcsolatunk miatt nem, de emlékszem Connor-nál párszor megmutatta milyen izgága pillanatot él épp a kölyök. A gondolatot, pedig bokorugrással hagyom el, tulajdonképp még mindig nem szóltam neki a helyzet alakulásáról, de nem is beszélünk szóval..
- Éreztem és nincs baj. A gyerek egy idő után mit kezd el csinálni az anyja hasában, hm..? – hagyok egy kisebb szünetet, de ha nem koppan elsőre neki folytatom. - Mondhatjuk úgy is, hogy focizik....na most? Ha most se fog óhatatlanul szórakoztatóvá avanzsálódik a szituáció és a végén azt fogja hinni kinevetem..


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Pént. Ápr. 20, 2018 1:39 am
 



 

A válaszával el is dőlt lehetőségek mellett is, hogy melyik napba lenne jó belesűríteni a nézelődést a négykerekű kapcsán. - Oké, akkor legyen a szombat, Zach edzése után. – a baseball úgysem tart tovább egy óránál mindenestől a kicsiknek, így az alatt elugrani nagyjából lehetetlenség, utána viszont nincs akadálya azt hiszem. Ami a vasárnapot illeti, tényleg nem sok hangulatom van a korán keléshez aznap is, ráadásul fogalmam sincs, egyáltalán kinyitnak-e a kereskedések a reggeli órákban a hét utolsó napján. Nem gyakran járok autót venni, szóval tényleg nem sok lövésem van róla.
Lassan megrázom a fejem a megjegyzését hallva. Tudom, hogy mi a véleménye a dologról és, ha igazat is adok neki, akkor sem igazán szeretném piacra dobni. Hát ez van.
- Nem mintha akkora helyet foglalna el a garázsban, de nekem jó így. – azt hiszem így se – úgy se nagyon férne el két autó a fedett helyen vagy tényleg csak nagyon szűkösen. ..és, ha már itt tartunk, nem csak a garázs az, ami nem túl nagyra szabott a növekvő igényekhez képest, de maga a ház is lassan szűkössé fog válni. Ha nem is sürgős a dolog, de valószínűleg még az év vége előtt ki fogjuk nőni a méreteit. Ami felvet némi problémát. ..vagyis inkább egy lehetséges költözés ötletét. Azt azonban nem most kell még megbeszélnünk.
(...)
Megrázom a fejem újra és újra, minden egyes kérdés végénél. Nem fáj semmi, nem is érzem magam rosszul, leszámítva azt, hogy fogalmam sincs mi történik, de valami egészen biztosan és ettől a frász kerülget, mert automatikusan könyvelem el a baj előszelének; ami pedig a vérnyomásomat illeti, azt hiszem inkább van az egekben, semmint túl alacsonyan, köszönhetően az idegességnek és az ijedtségnek. - Nem, nem, egyik sem. – erősítem meg szavakban is, de hiába zárom ki a felsoroltak lehetőségeit, szemernyit sem nyugtat meg. Hiába próbálom végiggondolni, mondott-e bármi olyat az orvos, amikor azokat sorolta fel, mire kell figyeljek, ami ehhez lehetne akárcsak egy kicsit is hasonló, de nem megy. Minden gondolatomat az egyre inkább növekvő pánik tölti ki, ami jelentősen megnehezíti, hogy tisztán és nyugodtan tudjak gondolkodni. Jobb ötlet híján pedig úgy döntök, megmutatom neki is. Ha érzi ő is, tuti, hogy tényleg baj van. ..a reakciója azonban pont az ellenkezőjéről tanúskodik, mint amire igazából számítok. Mégis, hogy lehet, hogy megkönnyebbült sóhajjal reagál, amikor tuti valami baj van. Ez.. összezavar, nem is kicsit. Annyira, hogy amikor a homlokát nekem támasztja, hirtelen se mozdulni, se megszólalni nem sikerül, csak valamivel később, azt is nagy értetlenség közepette.
- Hogy érted..? – még, hogy én nyírom ki.. Összefutó szemöldökkel állok az egész jelenet előtt, hát ő is érezte, azt hiszem, hogy érezte vagyis hamarosan meg is tudom, amikor megerősíti kimondva is. Elszakítva róla a tekintetem, lefelé pillantok, arra, ahogy átcseréli a kezeinket és csak ezután vezetem vissza hozzá a szempáromat. Megint megtörténik, ami eddig is, de mielőtt még szóvá tehetném, hogy nem értem, kijelenti, hogy nincs baj. Nagyobbra nyílik a tekintetem és feljebb szaladnak a szemöldökeim a homlokomon, mert egyelőre fogalmam sincs, hogy lehet ebben ennyire biztos. A feltett kérdésére pedig vagy hirtelen tíz lehetséges válasz is beugrik. - ..kilakoltatja magát, ha megunja, hogy bent maradjon? – a szünet épp elég volt arra, hogy a sok közül az első ötletet megfogalmazzam. Még mindig nem nyugodtam meg, hogy nincs baj és hát időközben valamikor beugrott, hogy talán ennyi volt, idő előtt akar jönni, ami még iszonyatosan korai lenne mindenhogyan, minden szempontból.
Aztán.. aztán magyarázatot ad. ..és, ahogy szépen lassan leesik, hogy mire is akart rávezetni a visszakérdezésével na meg a már most jelentkező sportolásra való hajlammal, úgy válnak el az ajkaim is egymástól.
- Oh.. hogy ő most..? – ez nagyjából az első, amit ki tudok nyögni és szinte hallható benne, ahogyan koppant az a bizonyos. - ..óóó. – a folytatás se sokkal velősebb az előbbinél. A megkönnyebbülés viszont csak most ér el és az értetlen idegesség egy zavart mosoly húz az ajkaimra, ahogy a tekintetem ismét levezetem a kezeinkre. A bent lévő pedig végszóra megint jelét adja létezésének. Oké, számításba véve, hogy alig pár másodperce még halálra voltam rémülve, most pedig kiderült, hogy csak ilyen, amikor odabent rugdalózni kezd az apróság, a helyzet ebben a megvilágításban kissé komikus lesz. Ennek köszönhetően pedig előbb csak a vállaimat rázza meg egy hangtalan nevetés, a következő pillanatban pedig már a homlokomat a szemben álló mellkasának döntöm, ahogy az egyik kezem mögé rejtem az arcom. A hangtalanból kuncogás majd pedig nevetés is lesz a tenyerem mögött, továbbra is neki támaszkodva.
- Basszus.. – dünnyögöm immáron a pólójába, ahogy elveszem a kezem és inkább lazán átkarolom a derekát. - Nem akartalak megijeszteni. – meg mondjuk magamat se, de tény erre egyáltalán nem is gondoltam, mint lehetséges történésre. A katasztrófa vizionálása jobban ment.. Mire a mondat végére érek, már felé fordítom az arcomat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Jackie háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Jackie Collins háza
-
Ugrás: