HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Harper lakás)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Nappali (Harper lakás)
Kedd Május 31, 2016 2:15 pm
 



 

First topic message reminder :




A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 21, 2017 10:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Harper lakás)
Szer. Dec. 21, 2016 8:54 pm
 



 

tizennyolc

..ezért a szűk fogadtatásért elég sok mindenre.. Szinte mindenre.. Bármire hajlandó lennék. A választott pozitúra több, mint beindította a fantáziámat és piszkosul sürgetővé tette, hogy lenullázzam a közöttünk húzódó távolságot. A tekintetéből hiába csak futólag olvastam ki a szándékot, a felajánlást, a viszonzást, nagyon is a tudatosultak bennem és az automatikus megválaszolást sürgették az elviselhetetlenné váló, égető érzéssel az ágyékomban. Akarja. Ugyanazzal a túlzó hajszolással, aminek nem tudok ellenállni testközelből megtapasztalva a tartásából, nézéséből kiolvasottakat, hát még a válaszreakciói hatására.. Önkénytelen nyeléssel figyelem az előre hajló koponyáját, a megfeszülő inakat a nyakán, a megdöntött csípő enyémmel szembe rohanó mozgását és nem tudatosan, de fokozatosan erősödik a kezem tartása, a bőrébe simuló ujjam satuszorítása. Nagyon az önkontroll szélére táncoltat most.. ..és ez meghatározhatatlan mértékben hatványozódik az elmélyülő gondoskodás hatására és komolyan ingerli, tovább provokálja a szükségleteimet. A való szükségletem majdhogynem a fizikai képtelenségig unszolva, amit nem tudok nem belé, rajta levezetni a nagyobb nyomás kifejtésével, az övéhez hasonló, millimétereket kifeszítő simulással, hogy majd` belefullasszam a jelenlétembe. Nincs az a pillanat, hogy elengedném, felemelném róla a kezem vagy úgy hagynám levegőhöz jutni, hogy a szája elrablása nélkül is ne követelném magaménak az összes sóhajával, nyögésével együtt. Fogalma sincs róla mennyire zavar a sok hús, csont és mennyire adja alám a lovat a dörgölőzésével, a kipréselt hangjával, ahogy ölének párnái közé vezetem a tenyerem simítását.
Hátrébb, még hátrébb döntöm az üstökét, még jobban a vállamra fektetem ahogy az állát a plafon felé tornázom, hogy jobban hozzáférjek az alatta lévő puha bőrhöz a nyakának találkozásánál. A felső testét keresztező karommal magamhoz húzom, feszítem a gerincébe vágó ívet teljességgel figyelmen kívül hagyva és oldalra fordulok, hogy egy odafurakodó csókból lenyaljam az érzékeny felületről az ízét, felfújjam róla az illatát és felborzoljam a hajtőnél lévő pihéket. Az enyémre vezetett kézfejét megérezve lassabban, még egy kéjes nyögést kicsikarni vágyó gyűréssel fogok rá a keblére és élveteg odaadással ellenőrzöm a hangot formáló ajkakat az arcéléhez tolakodva, alá még egy csókot szolgáltatva pihenésből rendkívül keveset hagyva az érzékelő receptorainak. Vállgödrébe bele-beledöntöm az állam a provokálása ideje alatt és erősebben fogom, amikor a háta homorú vonalat akarna felvenni, hasfala megremeg a belé vágó kielégüléstől, lába köze, pedig lüktetőn ölel körbe.. Kurvára imádom nem fojtja magába, hogy átlöktem a határán. Nagyon-nagyon. Viszont semmilyen szempontból nem tekintem végpontnak a megadását, a saját gerincem alján is csahol a bizsergés és nem akarom kevésbé gyűrni alattam csak, mert ő előrébb tart egy hajszállal.
Tompán jut el a tudatomig a kérlelés, a combomba marás az, amivel eléri a célját és értetlenségtől vegyes, elégedetlenséget részben tartalmazó fújtatással morranok: tényleg pont most..? Ez felér egy konkrét kínzással, mégha nem is sejtem egy szekundum erejéig, hogy mire készül a folytatásban, ami egyből elvett volna a morgás éléből. Benedvesítem a szám ahogy magához nyúl és világossá válik miért akarta, hogy várjak. A csípőjére visszavezetett kezeim elégedetten tesznek körkörös, dörzsölő mozdulatot a helyükön és most én vagyok az, aki hangot ad a benne való elmerüléskor a fejének hátuljának támasztva a sajátomat, a hajába furakodva. Annyira tudja.. Nem türtőztetem magam, határozottan mozdulok és a kezeim is újfent, oldalt váltva az eddig hanyagolt melléhez, a jobbom viszont ugyanoda vándorol vissza csak mélyebbre nyúló szándékkal. Sokkal mélyebbre a mutató és középső ujjammal, míg vészesen közel kerülök az általa már elért határhoz.. Jah, nem. Épp akkor tör rám velőt rázón és kenem fel a következtében kikívánkozó, kövér sóhajom a nyakának ívére.


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Harper lakás)
Csüt. Dec. 22, 2016 12:23 am
 



 

tizennyolc plusz


A fokozatosan hevesebbé váló szorítása; ujjainak mélyebbre szaladó markolása; a tudat, hogy azok nyomát pár percig még őrizni fogja a bőröm, amikor majd elenged; az a nyers és minden finomkodástól mentes erő, amivel megtart; a mód, ahogyan szinte lehetetlenül minimálisra fokozza a köztünk lévő távolságot.. talán halvány fogalma sincs róla, mennyire is oda vagyok érte itt és most. Egyre több, tudattalanul előbukó, kéjes hangot csalogat ajkaimra, amelyeknek, ha akarnék se tudnék gátat vetni. Tudatni vágyom vele, hogy amit tesz, azzal mit vált ki, hogy nincs olyan mozdulata, szorítása, érintése vagy a még esetlegesen fennálló távolságot minimálisra tolvajló szándéka, ami ellenemre volna. ..hogy szemérmetlenül és mocskosul élvezek az övé lenni mindent, ami csak tenni képes velem. ..és én is akarom, hogy belefullasszon a jelenlétébe. Nagyon is. Egyre jobban, önként kínálva ehhez bármit, amit csak akar. Amire vágyik.
Ezért idomulok az érintése alá és minden ellenkezés nélkül, engedelmesen feszítem a gerincem a lehetetlenségig, nyújtom a nyakam, ahogy hátrébb dönti a fejem és az államat egyre magasabbra húzza felfelé. Nem csak maga a túlfeszített testhelyzet, amit gyakorlatilag mostanra minden egyes porcikámban érzek a testem minden apró pontjában, hanem egyáltalán a tény és a tudat, mennyire a kezében tart a szó mindennemű értelmében, jelen helyzetben több, mint izgató és vágykeltő. Önkéntelenül és szégyentelenül velőig ható, leírhatatlan élvezettel fogadom el az uralkodását magamon, kérnie sem kell...
Újabb kövéren alábukó sóhajt birtokol el magának, ahogy csókol, nyelvével érint, glédába állítja tarkómon lévő, láthatatlan pihéket. ..és pontosan ugyanilyen módon csalogatja elő a következő halk, elfúló nyögést is a szándékosan lassított mozdulatával a mellemen. Könnyedén, pofátlanul könnyedén játszik az érzékeimmel a saját kedve szerint. Nem mintha panaszom volna emiatt.
Az erősebbé váló tartása, amennyire korlátoz, ahogy átlök az extázisba, legalább annyira izgató is. Hagyom magam belezuhanni a neki köszönhetően elemi erővel elsöprő érzésáradatba, miközben eszemben sincs magamban tartani, hogy a maga természetességében milyen élvezetet élek át. Azt azonban még időben érzékelem, ha bármit is másként szeretnék befejezni, mint, ahogyan elkezdtük, akkor nem várhatom meg, míg elcsitulnak az ösztönös hullámok. Kérem is és a combjához nyúlva jelzem, várjon még egy egészen kicsit és a rövid szavakkal együtt mozdulok, el tőle. Hallom az elégedetlen morranást, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy nem érti, de azt is, hogy még egy pillanattal később már meg fog változni a véleménye és csitul majd a moroghatnékja. Legalábbis bízom benne..
Nem akarom feleslegesen húzni az időt vagy a türelmével játszani, így pedig a mozdulataim gyorsak és egyértelműek.
Újra a kanapé háttámlájában keresek és találok fogódzkodót az egyik kezemmel, mikor ismételten birtokba vesz. A hang pedig, amit hallat, nagyon is bepörgető. ..ahw, de még mennyire, hogy az..
Sokkal szűkebb fogadtatásban részesül, mint korábban, olyannyira, hogy az előbb még magam mögött ténykedő kacsómmal a csípőmön pihentetett kezének csuklójára szorítok rá, jelezve; lassabban.
A tarkómra ejtett, forró lehelete és a befogadása oda-vissza bizsergeti a gerincem, újabb, feszítő homorításba kényszerítve a csigolyák lánc-sorát. Eleresztem a csuklóját, ahogy megérzem, útnak indul mindkét keze és újabb, elégedett hangot csal ki a tüdőmből, a korábban szótlanul kért lassítás pedig elég időt adott arra, hogy most már magam mozduljak a csípőjének közeledése elébe menve, ellentartva neki és mélyebbre hívva magamban. Izgatóan fájdalmas, kéjjel és vággyal túlfűtött érzések egész sorát kelti bennem életre az együttlét ezen módja. Ő maga. Mocskosul élvezem igazság szerint.. ..hát még amikor elmeríti combjaim közében az ujjait...
Az eddig is a kanapét markoló kezem marad a helyén, a másikkal a combja és az ágyéka találkozásának feszítem ujjaimat a bőrébe és tartom ott akkor is érintésem melegét, amikor rá is hirtelen csap le az élvezet meg- és kiérdemelt örvénye. Együtt mozdulok vele, biztosítva a teljes élvezetet számára és még akkor sem húzódom el, amikor egyértelműen abba marad csípőjének a végére egészen megzabolázott mozgása a hevesség lecsengésével.
Elveszem a kezem róla és a vállam felett nyúlok hátra – ha még a nyakam közelében van, ahová a forrón borzongató sóhaját ejtette az imént – és bár a kissé kifacsartnak is leírható testhelyzet miatt nem teljesen tudom az arcára simítani a tenyerem, mégis megpróbálom. Várok, amíg csillapodik a szívverésének gyors üteme és a légzésének tempója – addig a magamét is igyekszem a normálisra visszaoptimalizálni.
- Zuhany? – fordulok oldalra és enyhe ívben el is hajolok, hogy esélyem legyen látni is az arcának vonalait. Korábban a kádban pancsolást szerettem volna, mostanra kiegyezem a tisztálkodás ezen módjával, jobb és kényelmesebb is lesz az most. Már, ha nincs ellenvetése. ..és, ha valóban nincs, akkor megint mozdulok, elfelé tőle. A kanapéról lekászálódva a keze után nyúlok és abba kapaszkodva veszem célba a fürdőt, ma este már másodszor, hogy aztán tusolás után, alatt folytassuk, amit elkezdtünk.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Harper lakás)
Szomb. Jan. 28, 2017 7:45 pm
 



 

tizennyolc

Érzékeltem a kérést, amit a csuklómra szorított a szavak használata helyett és ahogy ő, úgy idomulok hozzá egy mélyebb lélegzetvétel segítségével korrigálni a kontrollon – szó nélkül. Lassan mozdulok, lassan döntöm magam felé a csípőjét és teszek masszírozó simítást a csonton, mielőtt a nagyobb kényelmén dolgozva indulna útra a kezem, a fejemet, pedig a tarkójának döntve szívom meg újra s újra a tüdőm az illatával, amíg nem jelzi, hogy ebben a felállásban is hozzám szokott. A megválasztott mód ennek a tudatására serkenti a nyáltermelésem és nagyot nyelek, mielőtt előrébb dőlnék a válla felett, jobban hozzáfeszülve, jobban elmerülve benne, jobban az ölében is, aminek melegébe temetkezve megszívom a nyakán lévő bőrt. Az első helyen, ahol érem és amihez nem kell eltávolodnom tőle. Keblére erősebben, de nem fájdalmasan markolok rá ahogy kezének pihenőhelyet talál és még türelmetlenebbé teszi a gerincem aljánál várakozó bizsergést, amelyik belátható időn belül gyűr le, feszít, dönt rá még jobban, már amennyire ez lehetséges anélkül túlságosan megdőljön a rá áthelyezett súlytól..
Továbbra is biztosan tartom, egyik karomat a hasa előtt vezetve át a túloldalra míg a másikat a csípőjénél, hogy a másik oldalt támasszam meg az ujjaimat puhán a bőrébe vájva őket és eszem ágában sincs még néhány másodpercig elhúzódni. Szeretem ilyenkor kiélvezni az apró válaszreakcióit. A libabőrt, a fokozatosan egyenletessé váló lélegzetvételeit, az érzékeny lüktetését, a még össze-összehúzódó izmait és utoljára lenyalni róla az együtt töltött idő sós ízét.
Az arcomhoz nyúló kezének döntöm a fejem, hogy jobban rálássak oldalról és nem, egyáltalán nem kell gondolkodási idő eldönteni akarom-e a közös zuhanyt. A kezeim előbb indulnak meg a dereka felé, minthogy rábólintanék és hátrébb lépnék lehetőséget biztosítva számára a kanapéról való lejövetelhez. Nincsen ellenvetésem, sőt, amennyire visszatartottam a kis közjátékunk előtt az ötlettől most olyan biztosan terelgetem rövid úton a zuhanykabin irányába és hiába hideg annak fala, pár másodpercig neki döntöm, míg a víz kellően fel nem melegszik a fürdéshez, hogy majd a combja belső feléhez nyúlva kezdjem a régóta fontolgatott tusolását, jelezzem; szakaszosan számítson innentől kezdve a folytatására. Már, ami az eredeti szándékát illeti és másodjára vezetné a fürdő helyiségébe mióta megérkezett.




A hozzászólást Dwayne A. Harper összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 28, 2017 10:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Harper lakás)
Szomb. Jan. 28, 2017 7:48 pm
 



 





játék vége





Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Harper lakás)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Harper lakás)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
 :: 
Harper lakás
-
Ugrás: