KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

2nd Avenue

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyCsüt. Ápr. 14, 2016 10:37 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyPént. Ápr. 15, 2016 9:22 pm
 



 

Anton and Sava

Tízszázalékos fizetésemelés. Évi negyvenhárom napra növelt szabadság. Új iroda. Egy seychelle-szigeteki nyaralás cégjuttatásként.
Na ne nevettess..
A szakmájában jónak számít, ért ahhoz, amit csinál és jó minősítéseket zsebelt be az évek során Darrowney, de nem elengedhetetlen a cég további működtetéséhez az átvételt követően. Jó, de nem a legjobb, hogy foggal-körömmel ragaszkodjunk hozzá, mint ő a követeléseihez. A szó csak úgy dől belőle. Érveket sorakoztat fel, elismeréseket, innovációs projekttervezetet, amikért szép összegű honorációban részesül minden félév végén. Az átlagosnál nagyobb mértékű fizetésemelésről csak az egoja beszél. Az a mérhetetlenül ostoba, amelyik meg sem hallotta az első elutasítást a kérelmére. Legfeljebb ennyit tehet, kérhet és majd teljes hatalmú kirendeltként eldöntöm, hogy megadom-e neki vagy se. A tenyérbemászó stílusával nem lenne baj, az sem, ha viszketne tőle a tenyerem. Nem, egyszerűen untat amiért képtelen túljutni magán és előbbre tekinteni a szavainál.
Egyetlen félreérthetetlen mozdulattal hallgattattam el. A kezemben lévő mappát átlöktem hozzá az asztalon, benne a végkielégítésével, ami fele annyit sem ér, mint amennyit kér. Részletes beszámolót kértem az analitikustól a felső vezetőség azon tagjairól, akiket személyesen nem volt alkalmam megismerni eddig a pillanatig, akiknek nem volt szerencséjük hozzám.
- Három lehetősége van. Egy. Csendben marad és megelégszik a mostani fizetésével, juttatásaival. Kettő. Felmond és abban az esetben máris megtekintheti a kilépésének feltételeit, a végkielégítését. Három. Továbbra sem lesz képes féket kötni a nyelvére és máris lapozhat a harmadik oldalra. - egy teljesen üres lap jelképezi a felkínált összeget, mindazt, amit kézhez fog kapni, ha nem veszi észre magát. Nem óvodát üzemeltetünk és nem most fogjuk elkezdeni.
Látom, hogy szóra nyitná a száját és már a nyelve végére tolultak a szitokszavak. Felállok az üvegasztaltól.
- A tárgyalást lezártnak tekintem. Legközelebb pénteken tizennégy órakor találkozunk. Hölgyem, uraim. - biccentek egyként mindőjüknek. A jegyzőkönyvet lezárja a jogi asszisztens, az utolsó billentyű leütése lesz a végszó. Utána egyből az ajtó felé indulok, hogy elhagyjam az épületet. A folyosón utánam igyekvő befektető partnerünknek nem mondok nemet, amikor felajánlja, hogy pár szóban beszéljük meg a jövőre néző lehetőségeinket, ami mindkettőnk számára a legjobbakkal szolgálhat és erősítheti a vállalati kötelékeket. Könnyed és gördülékenynek bizonyul a beszélgetés a rugalmasságának köszönhetően. Kifejezetten üdítően hat, szelíd mosolyra késztet a tárgyalóban rám ragadt hangulat ellenére.
A legjobbakat..
Viszont kívánom az emeleteket átszelő liftút végén.
A cápaorrú, sötétkék Lagonda az épület előtt várakozott. Nem kívánt társaságban, akitől tényleg viszkető érzés kezdte égetni a tenyeremet. Egy pillanatra elfordítom a tekintetemet és megfeszült állkapoccsal erőltetem magamra a mély lélegzetvételt, amíg megengedhetem magamnak ezt a luxust - komolyan..? Egy rohadt nappal korábban érkezett. Egy rohadt nappal rövidítette meg a kész üdülésnek számító ittlétemet Seattle-ben. Egy újabb rohadt nappal a sok közül..
Kimért lépteim sorát megállítom elé - a kocsi ajtaja elé.. - állva és előveszem a kulcsomat, hogy feloldjam a zárat.
- A kávémat elfelejtetted. - a lemondó, higgadt hangsúlyom, pedig többet mond minden további szónál. Úgy kezelem, mint a kutyát, amelyik odasz*rt a lábtörlőre, de mégsem részesíti megrovásban az ember, mert tudja: ilyen a megzabolázhatatlan természete.. Ez a lehető legszebb fogadtatás részemről jelen pillanatban. Szólnia kellett volna. Szólniuk kellett volna a vállalatnál, hogy előbb csatlakozik.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Ápr. 16, 2016 11:15 am
 



 

A hatórás repülőút Washingtonból nem volt rövid, megjelenésem mégis makulátlan, mint mindig. Rám szabott, méregdrága és tökéletesen álló fehér öltönyöm nadrágjába mélyesztem mindkét kezem, ahogy lazán dőlök az ő kocsijának. Pontosabban az ajtajának, hogy még csak véletlenül, se kerülhessen el. Sejtem én, hogy azt szeretné majd, amikor meglát, de hát aligha számít a szememben, hogy mit szeretne ő. Leszarom.
Az egyetlen érdekes dolog, hogy én mit szeretnék, mit akarok és mit érek el és, ha ez nem tetszik neki, akkor rossz híreim egyike, hogy szar neki, így járt.
A fejem kissé előrebukik, fagyos kék íriszeim azonban nagyon is éberen és figyelmesen pásztáznak végig mindent, ami és aki csak a látóterembe kerül.
Végül őt is.
Szavait hallva, egy ragadozó által is megirigyelt, örömtelen és jeges félmosolyra húzódnak vékony ajkaim. Ha több humorérzékkel áldott volna meg a sors, talán még értékelném is a megszólalását, de ugye ismerjük azt a mondást, ha a nagyanyámnak kereke lett volna, akkor busz lett volna…
- Hogy mondtad? – eszemben sincs ellökni magam a kocsijától, maradok ott ahol vagyok és úgy, ahogy vagyok. Ó, nem a hallásommal van a baj, sokkal inkább vele, de ezt mindketten tudjuk. Vagy, ha ő nem… nos akkor a többlettudás ez esetben nálam van.
- Netán a kifutófiúd lettem? Ennyire naiv még te sem vagy, kedvesem. Arról nem is beszélve, hogy a túlzott koffeinbevitel jelenleg épp árt neked, nem?! – a hangomban aggodalomnak szikrája sincs meg, a harag enyhe parazsa inkább. Az meg, hogy hová is teszi az elejtett megjegyzést, már nem az én dolgom, ugyebár.
- Oh, és még valami... – na ezen a ponton lököm el magam a kocsitól, hogy pofátlanul lépjek be a személyes terébe – hacsak el nem lép közben – annyira előre hajolva, hogy a lássam íriszeit, pontosabban, hogy foglyul ejtsem a tekintetét.
- Legutóbbi emlékeim szerint te tartozol nekem, és sokkal többel, mint egy kávéval. – azt hiszem sosem fogom megunni, hogy ezt a képébe töröljem újra és újra.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyKedd Ápr. 26, 2016 9:14 pm
 



 

Szemétláda, miért nem az egyik sötétebb garnitúrájára esett a választása..? Arra a rövid időre is, míg elfordítom róla a tekintetemet ott világít a szemem sarkában azzal a tudattal, hogy végtelenül élvezi a felismerésének pillanatát, akkor is, ha ő nincsen tisztában a pontos idejével. Az utolsó mély lélegzetvételemet az üvegajtó túlsó felén ejtem meg. Már annak a gondolatától undorom, hogy egy levegőt kell szívjak vele és az utolsó másodpercig kihasználom – ha el nem is nyújtom – a helyzetemet, amikor megtehetem, hogy elhatárolódhatok ettől.. A kényéhez, kedvéhez idomulástól.
A legeslegutolsóig..
Válaszjelzésként felvillannak a lámpák és csipogó hangot hallat a támasztékként használt autó. Türelmesen fonom össze a kezeimet magam előtt, amíg nem csitítom le a magamba zárt indulataimat, nehogy az arcélén csattanjon a tenyerem. Méghozzá csípősen. A kérdésére nem reagálok, nem fogom elismételni magamat – tudja, ismer – és tudom, hogy a hallásával nincsenek problémák, egyszerűen csak nem bírja megállni a hatalmának csillogtatását, amiért megteheti ezt a felvezetést. A kevésbé különb folytatással, aminek az egyik darabja zavaróan kitér az egészségemre, olyannyira, hogy megakasztja a véráramlásomat a kihagyott szívdobbanás miatt. A torkom szárazzá válik, érzem a nyelvem alá szajhaként elterülő sivatagot és a hangszálaimat elnyomó gombóc növekedését a szekundum nevetségesen kicsi része alatt. Rutinosan lököm át magamat a saját határaimon és egyetlen szemforgatássá ferdítem át az érzéseimet.
- Nem jellemző rád, hogy ennyire a szívedre veszel dolgokat, mint az én egészségem, hogy már szóvá is teszed őket és nyugalom.. – erős késztetést érzek arra, hogy összekulcsoljam az ujjaimat, de az abba kifejtett erőt lendületként használom fel. Lassan, hogy magam mellé ejtsem a karjaimat és következtében megcsörrenjen a kulcs. Le akarok ülni..
- Kíváncsi voltam, hogy csak egyféleképpen tudsz-e meglepni.. de úgy tűnik nem tévedtem.egyféleképpen.. Tudom, hogy tudni fogja mire célzok: a sarokba szorításomra. A késleltetett beismerés viszont teljes mértékben hazugságnak számít, az imént fájdalmasan mart belém a meglepetésével. Egy szobor mozdulatlanságával várnám ki mikor dönt úgy, hogy eláll az utamból, de mivel gyorsan végigfuttatva a szemeimet az utcasoron nem látok az ízlésének megfelelő járművet.. Az utamból nem fog, legalábbis nem úgy, ahogy szeretném, még akkor sem, amikor ellöki magát a Lagonda mélykék oldalától.
Az államat feljebb emelem, hogy kiküszöböljem a kettőnk közti – el nem hanyagolható – magasságkülönbséget és álljam a jeges íriszek ostromát. Zavar a közelsége, de változatlanul nem hátrálok ki ennek hatásaként a szituációból, mint egy önuralomra képtelen csitri. A szám sarkába az utoljára eljetett szó húz mosolyt. Nyájasat természetesen és visszább billentem az üstökömet, hogy jobban rálássak az öltözékére. A szemmagasságban lévő ingére, aminek most a gallérja után nyúlok.
- Majdnem el is felejtettem mennyivel, kezdésnek: ez ferdén állt. – igazítom ki a csorbát egy határozott mozdulattal és egyúttal rögtön kihasználom a felmerülő lehetőséget, mi szerint nincsen helyszűke az ajtó kinyitásához. Ellépek mellette, kikerülöm, ha nem lép oldalra és tart vissza gyengéd erőszakkal, de a nyílt terepre való tekintettel.. Nem vagyok benne biztos, hogy meglépné, amikor éppen most léptem ki a tulajdonomban álló épületből, ahol az én dolgozóim tartózkodnak, az én megbízásomban álló biztonsági őrök, akik lehet jobban odafigyelnek ezután az erkélyjelenetünkre.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Május 07, 2016 12:47 pm
 



 

Tulajdonképpen egészen szórakoztató az, ami az arcán átvonul, amit kétségtelenül én és a jelenlétem okoz benne. Micsoda intenzív érzéseket korbácsolok fel, pedig gyakorlatilag még meg sem szólaltam. Már majdnem megolvad fekete, érzéketlen szívem a látványtól. Mondom csak majdnem, de efféle baromságokra nem ragadtatom el magam. Az érzelmi hullámzást és cirkuszt meghagyom neki, én a magam részéről jobban kedvelem a jeges nyugalmat.
Elégedett, kárörvendően önelégült és alig látható, remekül kontrollált kis félmosolyba fordul szám sarka, amikor egyértelműen meglátom rajta, elejtett kis megjegyzésem sikeresen célba talált. Gondolatban megveregetném a vállamat, ha nem tudtam volna pontosan, hogy ezzel a szúrással egészen mélyre fogok hatolni, de akkor végtelen ostoba lennék. Ennél könnyebb dolgot aligha vittem véghez a mai nap folyamán.
- Ki mondta, hogy a szívemre vettem bármit is? Ugyan kedvesem, mindketten tudjuk, hogy nem vagy ennyire naiv. Oh, és kettőnk közül határozottan én vagyok a nyugodtabb. – újabb szúrás, marás, amit egy királykobra sem vitt volna véghez szebben. Most már határozottabb, örömtelen és fagyos mosolyba torzulnak pengevékony ajkaim.
- Már a feltételezés is sértő. – ha képes volnék kuncogni, valószínűleg ezen a ponton tenném meg, de mivel ez eleve lehetetlen esetemben, így elmarad. Azt viszont hagyom, hadd lássa tekintetem jeges tükrében, mennyire is élvezem a társalgást. Sokkal több meglepetést tartogatok, mint amit elgondolni képes volna. De mindent majd a maga idejében…
Belegyalogolni a személyes terébe, ilyen szinte fogva tartani tekintetét, mind egy olyan játék apró részei, amit mocskos módon imádok. Elvégre minden ragadozó szeret a prédával játszani... Én sem vagyok kivétel.
Ahogy a gallérom után nyúl, úgy a kezem az övé után, hosszú ujjaim pedig könnyedén fognak rá finom kis női kacsójára. Érintésem hideg – szó szerint, a kezeim mindig hidegek – a fogás pedig nem durva, de határozott. Lejjebb hajolok hozzá. Ha így is el akar lépni, hagyom, de azaz egy másodperc, amíg a kezemben tartom az övét, elég arra, hogy bőven hosszabbnak érezze és értse a jelzést, a kezemben, a markomban tartom, amit örülnék, ha nem felejtene el. Bár ha megteszi, rendkívül nagy élvezettem emlékeztetem rá újra és újra.
Az autó ajtajához nyúlok, rendkívül előzékenyen kinyitva neki azt.
- Nem probléma, minden adandó alkalommal emlékeztetni foglak rá édesem. Kezdheted a törlesztést azzal, hogy hazaviszel. – nem kérek. Sosem kérek. És roppant butácska gondolat volna, ha azt hinné, nem tudnék mivel hazamenni, amennyiben itt hagyna. Tudnék. Tudok. Itt és most azonban nem ez a lényeg.
- És mielőtt rám vágnád az ajtót, szeretnék előtte mutatni valamit. – nyájasan csendül a hangom és nagy elégedettséggel a képemen húzok elő egy összehajtott papírlapot a zakóm belső zsebéből, amit lassú, már-már tökéletesen megkomponált mozdulattal nyújtok át neki. Ha megnézi, akkor az eltüntetettnek hitt jelentés első oldalának másolatát tartja kacsói között.
Ideje lenne felfogni végre, nem szarakodok és nem akadályoz meg az égvilágon és semmi és senki abban, amit el akarok érni. Még te sem kedvesem, a dolgozóid és házőrzőid pedig még annyira sem…
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyCsüt. Szept. 15, 2016 9:03 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
Norah C. Davies
Igazság- és hadügy

Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyPént. Szept. 16, 2016 9:39 pm
 



 

Norah & Gabriel


Nekem még mindig furcsa, hogy Hudson ilyen gyorsan beadta a derekát, de az is lehet, hogy csupán annyira örül annak, hogy a Főnök engedélyezte ezt az akciót végül, hogy már nem is érdekli annyira, hogy én lettem az új társa. Lehet, hogy kapóra is jön ez az egész, mert szerintem nagyon jól tudja ő is, hogy egyedül nem kapott volna erre engedélyt. Ergo, ha én nem szegülök mellé, sírhatna a főnöknek még egy jó darabig, akkor se lenne zöld a lámpa.
Alsó ajkamat rágcsálva visszasétálok az irodámba és gyorsan elpakolok mindent az asztalomról (nem szeretek kupit hagyni), majd magamra kapom a fekete dzsekimet, a pisztolyom a tokjába csúsztatom, fogom a rádiómat és a mobilomat is, végül kilépdelek az ajtón. A lépcsőn lefelé menet az órámra pillantok és megkönnyebbülten látom, hogy még időben vagyok. Pontosabban, még van öt percem, ennek örömére pedig a konyha felé veszem az irányt, hogy egy kávét még gyorsan magamhoz vegyek. Hosszú nap lesz ez úgy érzem és nem árt, ha kicsit felturbózom magam az extramorcos új társam mellé.
Megfordul a fejemben, hogy esetleg vihetnék neki is, de mivel nem tudom, hogy issza a kávét vagy, hogy egyáltalán szokott-e kávézni, csak viszek egy másik adagot is, zsebre rakok pár csomag cukrot és két tejszínt is és úgy vágtázok el a bejáratig. Hála az égnek, a betonkorlát elég széles az ajtó előtti lépcső mellett, hogy a poharakat nyugodtan rátehessem, így a saját kávémat már össze is készítem magamnak és elő veszek egy szál cigit is. Még mindig van egy kis idő, ha csak nem fog késni Hudson, így nyugodtan elpöfékelhetem. Jó, tudom, nem valami előnyös szokás, de erről nem tudtam még lemondani. A depressziómtól úgy, ahogy megszabadultam, ahogy a piától is, de alkalmanként beveszek még egy-egy bogyót és a cigit se tudom letenni. Minimum napi két szál kell, ha több nem is. Ez van sajnos.
Miközben szolidan pöfékelek és olykor a kávémba kortyolok, néha az épület felé fordulok és belesek az ajtón, hátha meglátom a társamat, de egyébként inkább az utca felé sandítgatok. Még magam is csodálkozok ezen a felismerésen, de rohadtul izgulok. Mintha valami vizsgára mennék épp vagy nem is tudom. Talán, az is lesz...?

//Remélem, jó a helyszín és a reaggal is tudsz mit kezdeni ^^ 2nd Avenue 2088257889
Vissza az elejére Go down
Gabriel Hudson
Gabriel Hudson
Inaktív

Avataron : Tom Hardy
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Szept. 24, 2016 10:28 am
 



 

Nem egyáltalán nem csípem a mai napot… nem elég az egyik nyűg, még jön egy púp a hátamra …. Még hogy jó! Aha, jó! A másik agyának felhúzásában. Nem hiszem el!  Mindegy is.
Nem éri meg a semmiért felhúznom magam, a végén még ő bánja meg és feljelent egyéb dolgok végett. Az irodámban ki kell fújnom magam kicsit mert különben menten felrobbanok. Nem kellemes dolog, ha a társadat küldöd a sürgősségire, csak mert kicsit elszállt az agyad. Igen… volt egy korábbi társam, igy végezte, máig nem halottam felőle, itt hagyta Seattlet és átkérette magát másfelé…. nagy bánatomra.
Össze készülődök, mindent a helyére teszek, közben egy plusz aktát is a kezembe veszek, azzal együtt hagyom magára az irodámat.
Némi megnyugvással konstatálom, hogy Miss nyomozó nem futamodik meg, hanem lankadatlan figyelemmel és meghódíthatatlan akarattal tör előre, át a kellemetlenségem szülte vagy épp okozott akadályokon. Annál ugyanis nincs nagyobb kihívás, mint mikor az embernek győzedelmet kell aratnia valaki elismeréséért. A siker is annál inkább édesebb, ámbár mámorítóbb is lehet.
- Nos Miss nyomozó…. - állok meg előtte, a mappa egyelőre nálam marad, majd a kocsiban elolvashatja. - Ha végeztél a dolgokkal… mehetünk. - pillantottam a kávés poharakra, majd elsétáltam mellette, hogy kicsit lejjebb álljak meg tőle. Elővettem én is a magam bagóját és rágyújtottam… volna. Az öngyújtó meghalt, az én idegeimet meg pengeélére állította, szóval a hatodik nyomásra sem adott tűzet… a falnak basztam. A cigit meg összegyűrtem a picsába.
Csak menjünk…. De még nem… a nő nem mozdul. Vissza lépek mellé és ott várakozok nekidőlve a lépcső korlátnak.
- Na és milyen helynek tartod Seattle-t? - a szabályokat felesleges ecsetelni… a Főnök (majdnem) mindenről értesítette.
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
Norah C. Davies
Igazság- és hadügy

Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Szept. 24, 2016 8:17 pm
 



 

Nem kell sokáig várnom, hogy meglássam a folyosó felől kifelé haladni a drága morcosképű új társamat. A cigi felénél se járok még, mikor kirongyol az ajtón, majd oda vágja, hogy akár mehetünk is, ha kész vagyok, aztán természetesen odébb sétál -jelezvén, hogy nem akar trécselni- és megpróbál rágyújtani.
Egyrészt a kávé miatt is oda akarok sétálni hozzá, mivel az egyiket neki hoztam, másrészt meg, mivel a cigit nem sikerül meggyújtania,  végképp elhatározom, hogy odamegyek hozzá de ekkor vissza battyog.
-Nem is tudom. Szép város, munka szempontjából viszont, szerintem még korai bármit is mondanom. Boston talán egy picit durvább hely, de idővel majd megmondom, hogy másképp látom-e.- vonok vállat, de még a válaszom elején oda tartom felé a cigis dobozom -ha már felhúzta magát és a sikertelen gyújtási kísérlet miatt szétgyúrta a saját cigijét- és megkínálom. Természetesen gyújtót is adok mellé, ha elfogadja esetleg.
-Nem tudom, hogy kérsz-e kávét, de hoztam egyet neked is, százados úr.- tartom oda a kis műanyag poharat egy barátkozós mosoly társaságában de, ha esetleg nem fogadja el, akkor a mellettünk lévő kukába kidobom az egészet.
-Van nálam cukor meg tejszín is, ha kell.- fűzöm még hozzá, hátha így csábítóbbnak tűnik az ajánlat, végül a cigarettámra kezdek koncentrálni, amiből még mindig van jó pár slukk.
Pár pillanatig csak ácsorgok csendben és fogalmam sincs, mit kérdezzek vagy mondjak. Szeretnék felhőtlenül cseverészni vele, de nem tudom, hogy neki van-e kedve vagy épp megint jönne a bunkózás a normális válaszol helyett.
-A pályád kezdete óta itt vagy?- érdeklődök finoman, ha már a városról volt szó meg ilyesmi, mert ez azért még elég köztes téma és annak ellenére, hogy ő is csak egy laza kérdéssel indította a beszélgetést, van egy olyan érzésem, hogy ez a nap még ki fog készíteni. Persze, remélem, hogy nem így lesz és esetleg már megbékélt a gondolattal, hogy mától én vagyok a társa, de azért felkészülök a legrosszabbra is.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyCsüt. Dec. 01, 2016 9:59 am
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyPént. Dec. 09, 2016 8:53 pm
 



 

Esther/Étienne

Egy ajánlással gazdagabban a zsebemben bandukolok az utcán. Közeleg a határideje a jelentkezésnek, keresztféléves képzésre adtam a fejem. Most már ideje mentőorvosnak lennem, talán már elnézik a lassan húsz éve történt pofára esésemet, mondjuk azóta sem adtam le abból, amit akkor vágtam a prof fejéhez. Éppen ezért menekültek meg annyian a halál torkából. Az elmúlt félévi eltűnésem a világ elől, sokat lendített az elhatározásomon. Nem akarok könyöradományból élni, és a jövőmre is gondolni kell.
Az iPhonet nyomkodom, abba belemerülve haladok, mintha nem várna otthon laptop, hogy kényelmesen töltsem ki a jelentkezést. Most akarom leadni, minden hiányzó papír megvan. Egy kézzel azonban nehéz tartani és nyomkodni is, sóhajtva süllyesztem el a zsebemben. A jobb kezem még mindig működésképtelenül lóg a nyakamba kötve. Felnézve a kijelzőre, már csak három percem marad, hogy az öt percre lévő sarokhoz érjek, ott találkozok Estherrel. Őt is cserbenhagytam az elmúlt fél évben, ha hívott, sem vettem fel, az üzeneteire sem válaszoltam, semmilyen módon. Csak most vettem a bátorságot, ha már a munkahelyen nem futhatunk össze, lévén év végéig úgysem tehetem be a mentőállomásra a lábam munka címén, alkalmam sem volt vele találkozni, most megtegyem. Felhívtam, de csak annyit kértem tőle, hogy találkozhatunk-e.
Elvégre a keresztlányom, az pedig sok mindent jelent, köztük kötelezettséget is. Az utóbbi években azonban, minden, ami lányra, vagy fiúra végződik, véres posztó a szememben, mégsem akartam őt kihagyni az életemből, a szüleivel a középsuli óta jóban vagyok, külön megtiszteltetésnek vettem, hogy keresztszülőnek kértek fel.
A sarokhoz érve körbenézek, merre is találom, szerintem már vár rám, én késtem.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyPént. Dec. 09, 2016 9:20 pm
 



 

Amikor Jules felhívott, először komolyan elgondolkoztam azon, hogy nemet mondok, és rácsapom a telefont. Mégis mit képzel magáról? Eltűnik egy szó nélkül hat hónapra, aztán elvárja, hogy találkozzam vele? Ha nem hiányzott volna annyira a társasága, egészen biztosan elutasítottam volna a javaslatát. Ám, a gyengébbik énem győzött, amelyiknek fontos a fogadott rokon, így most itt állok az utca sarkon, és rá várok… És szokás szerint késik, mint azt a karórám számlapja alapján meg tudom állapítani.
Mivel a keresztapámról van szó, nem akartam túllihegni az öltözködés dolgot, ezért a szövetkabátom alá egy vastag pulcsit és egy blúzt húztam, a farmerom alá meg harisnyát, bár nem szokott fázni a lábam, most valahogy szükségét éreztem, na, meg persze az elmaradhatatlan csizma, ami a hűvös időben igencsak elengedhetetlen.
Már éppen azon gondolkozom, hogy fogom magam, és inkább hazasétálok, amikor meglátom, hogy befordul az utcasarkon, és felém sétál.
Meglepve pislogok a felkötött karja láttán, amikor legutóbb találkoztunk, még nem volt semmi baja… De aztán az is eszembe jut, hogy az majdnem fél évvel ezelőtt történt, az pedig, hát, nem tegnap volt, ugyebár. Nem tudom, miért hanyagolt. Eleinte sokat gondolkoztam rajta, még meg is vádoltam magam azzal, hogy biztosan mondtam, vagy tettem valami olyat, amivel sikerült őt vérig sértenem, de hiába próbáltam meg a magyarázatot kipuhatolni az édesapámból, sajnos ő sem tudott nálam többet, csak tanácstalanul tárta szét a karját, mintha azt mondaná: tudod, milyen. Hát persze, hogy tudom.
Éppen ezért is ért váratlanul az a bizonyos telefonhívás, ami rövid volt és velős, tulajdonképpen keresztapám csak annyit kérdezett, találkozhatnánk-e, és, mint a mellékelt ábra mutatja, most itt vagyok. Ahogy ránézek, néha még most is nehezen tudom elhinni, hogy ő a keresztapám, hiszen csak 14 évvel idősebb nálam. Szó se róla, a szüleim se voltak olyan idősek, amikor én születtem, apa és Jules között talán hat, esetleg hét év lehet a korkülönbség, ettől még nem teljesen értem, miért egy akkor még szinte gyereket kértek fel erre a pozícióra. Talán azért, mert úgy gondolták, úgysem lesz velem komoly dolga, s valóban: azon kívül, hogy párszor vigyázott rám, meg ünnepnapokra ajándékokat vett nekem, nem sok mindent kellett tennie azért, hogy beteljesítse egy keresztszülő kötelességeit.
- Mi történt, Jules? - kérdezem a karjára pillantva, miközben igyekszem visszanyelni a nyelvemen formálódó “bácsi” szót.
Gyerekkoromban mindig így hívtam, kicsiként azért, mert hatalmasnak tűnt hozzám képest, utána, ahogy idősödtem, már inkább csak a hecc kedvéért neveztem így. Akkor szoktam le róla teljesen, amikor nagykorú lettem, de azért néha még így is elkap az inger, hogy ezt mondjam neki, miközben… Miközben már képes vagyok teljesen más szemmel is ránézni, aminek, az igazat megvallva, nem örülök. Zavarbaejtő, és furcsa az egész. Azt hittem, ez a fél év, amíg eltűnt az életemből, az előnyömre válik, és el tudom felejteni azt a kis hülyeséget, amit amolyan kamaszfellágolásnak élek meg - igen, huszonhat éves fejjel is -, de most, ahogy az arcát szemlélem, rájövök, hogy tévedtem, így némileg zavartan inkább a csizmám orrát kezdem el tanulmányozni.
- Miért nem kerestél? - bukik ki belőlem az újabb kérdés, és bármennyire is próbálom, a hangomban nem tudom elnyomni a fájdalmat. Hogy meg vagyok-e sértődve? Ostoba kérdés. Még szép, hogy rosszul esett az elhanyagolás, és most erős bennem a késztetés, hogy számonkérjem rajta a dolgot, még ha ehhez talán jogom sincs.
Mégis csak a családom részének tartom őt, éppen ezért nem tudom értelmezni a viselkedését. Azt hittem, fontos vagyok neki, még ha valami banális szinten is, de lehet, nem volt igazam?
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 10, 2016 7:31 pm
 



 

Félmosolyt engedek el, ahogy látom a megakadását. Mindenki megakad rajta, nem vagyok éppenséggel egy verekedős alak, és hogy helybenhagytak mentősként néha, egy-egy melák által, már régen a múlté. A mostani, nem is olyan régi esemény viszont újra felhúzta bennem a virtust, miszerint nem hagyhatom el magam és nem hagyhatom kifolyni az eseményeket a kezemből.
- Először is, szia – ölelem meg, bátorítón, mint ahogy mindig is szoktam. Számomra fogadalmat tenni, mint keresztapa, sokkal több, mint egy papír a keresztlevélen. Ezért is vettem a kezembe a telefont minél előbb és hívtam fel.
- Csak egy félresikerült hazafuvar. Hamar rendbejövök – legyintek az ép kezemmel, ahogy kibontakozok az ölelésből.
A kérdésre, amely olyan őszinte és egyenes, hogy lehetetlen előle kitérni, először zsebre dugom a kezem, kinyitom a szám, majd becsukom, elnézek.
- Van itt egy kisebb park, ha van kis időd, elmondom – felelem végül.
A szavak azonban nehezen törnek elő belőlem, hiába ezzel a szándékkal (is) beszéltem meg vele a találkát.
- Nehéz róla beszélni, még most is, de elmondom – emelem fel a végére a kezem, mintegy mentegetőzésként.
- Sok minden összejött. Szükségem volt egy kis egyedül létre, hogy tisztázhassam magamban a dolgokat és lezárhassam – hosszasabb szünet után folytatom.
- Volt egy kapcsolatom, és... – mély levegő, újabb hallgatás, ha kimondom, annál hamarabb túl leszek rajta. – akárhányszor próbálkoztunk, nem jött össze a gyerek. Az utolsó vetélés után elhagyott – nem tudom kimondani, hogy pár héttel ezelőtt kaptam a hírt, hogy Salmah meghalt.
- Veled mi minden történt, míg távol voltam? – terelni akarok, még most is nehéz róla beszélni.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 10, 2016 8:34 pm
 



 

Félmosolyát látva, bevallom, kicsit dühös vagyok. Hogy képes csak így, mosolyogni, miközben én úgy érzem, mindjárt felrobbanok az elnyomott keserűségtől, ami felgyülemlett bennem az elmúlt hónapokban az ő felelőtlen, hátrahagyó viselkedése miatt. Elméletileg felesleges lenne vádaskodnom, hiszen nem az apám, vagy ilyesmi, de akkor is, úgy érzem, igenis megérdemli, hogy éreztessem vele, nem tett jót nekem sem, hogy gyakorlatilag cseszett rám hónapokon át. Az ürességbe csöngő telefonhívások, felesleges üzenetküldések után azt hiszi, egy mosollyal mindent képes elintézni? Azért erre ne vegyen mérget még ő sem. Lehet, hogy megengedő vagyok vele szemben, és nem veszek mindent véresen komolyan, de sikerült átlépnie azt a lélektani határt, amikor már nem tudok úgy csinálni, mintha ezzel nem lenne semmi bajom.
A köszönését is szó nélkül hagyom, tudom, hogy illetlen dolog, de ettől még ilyenformán jön ki belőlem a feszültség, amit Jules okozott. Ahogy a fél kezével magához ölel, ösztönösen viszonzom a gesztust, ha nem engedne el olyan hamar, talán még a mellkasának támasztanám a homlokomat, de aztán rájövök, hogy ez alighanem félreérthető is lenne, így inkább hagyom az egészet a manóba. Ennek az estének nem a kínos beszélgetésekről kellene szólnia, nem?
- Akkor jó - sóhajtok megkönnyebbülten, nem örülnék neki, ha komoly baja esett volna.
Számomra teljesen természetes, hogy aggódom érte, alighanem frászt kapnék, ha egyszer csak az apám vagy az anyám azzal hívna fel, hogy bármi baj történt vele. Lehet, nem reagálnék túl jól… De ebbe nem akarok most mélyebben belegondolni. Nincsen erre nekem időm meg energiám.
Úgy tűnik, nem lepődik meg azon, hogy mennyire nyiltan szegezem neki a kérdést, már megszokhatta tőlem, hogy nem kenyerem a köntörfalazás, egyáltalán nem szeretem a felesleges, udvariassági köröket, főleg nem egy ilyen helyzetben, mint a miénk. A keresztapámtól igenis, elvárom a teljesen egyenes és őszinte választ.
- Időm az van, de a parkban ücsörgéshez szerintem kicsit hideg van - nézem a számon kiszökő kis párafelhőket. - Az albérletem nincsen messze, ott kényelmesebb lenne. És még egy csésze kávét, vagy teát is kaphatsz, ha szépen kéred - teszem hozzá gyorsan.
Kíváncsian várom a történetet, amivel szerinte nehéz előrukkolnia, és remélem, valami nagyon-nagyon jó magyarázattal fog szolgálni, mert per pillanat nehezen tudok elképzelni olyan szituációt, ami megindokolná az eltávolodását tőlem és a családomtól. Szerintem nincsen olyan dolog, amit ne lehetne normálisan letisztázni, vagy tévedek?
Ahogy Jules a magyarázat végére ér, csak állok, és kicsit eltátom a számat. Valami rémlik a próbálkozással kapcsolatban, mintha ezt anya mesélte volna egyszer, de a vetélésekről nem tudtunk, mindannyian abban a hitben voltunk, hogy egyszerűen csak nem akar még nekik összejönni, de majd idővel biztosan sikerülni fog. Hát, ezek szerint, mégsem.
- Én… sajnálom - mondom őszintén. - De nem gondolod, hogy ez rossz megoldás volt? Megértem, hogy egyedül akartál lenni, nem erről van szó. Viszont az okát igazán megmondhattad volna ahelyett, hogy egyszerűen csak levegőnek nézel minket, le sem tojva azt, hogy ez vajon bennem, vagy anyáékban milyen hatást kelt.
Hát végre, kimondtam. Lehet, nem fog neki örülni, de ez van. Mindenki másképp dolgozza fel a veszteségeit, ezt elismerem, de ennek a teljes elzárkózásnak akkor sem látom értelmét. A kérdését hallva csak megvonom a vállamat:
- Mit gondolsz? Rólam beszélünk. A munkán kívül nem történik semmi érdekes. - A Tarával való megismerkedésemet, vagy a laborba betévedt tűzoltót egyelőre inkább megtartom magamnak. Ezeket később is ráérünk kivesézni.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 10, 2016 9:20 pm
 



 

Újfent elmosolyodok, érzem a megkönnyebbülését, mint ahogy látom rajta, nem éppen rózsás kedvében van. Senki sincs mostanában, akivel találkozom. Okkal dühösek, és én okkal vagyok boldog, hiszen, ha nem lennék fontos számukra, hidegen hagyná őket, hogy fél évig eltűntem az életükből. Holott egyáltalán nem tesztelni akartam a szeretetüket és a tűrőképességüket. Én torzultam el olyan módon, amit nem akartam eléjük tárni, mert tudtam, hogy az nem én vagyok. Az erdő havas zöldje közé toltam ezt az arcom, másnak nem engedem megismerni, sosem.
- Nem akarlak zavarni az otthonodban – megfázatni nincs lelkem, végül bólintok. – egy csésze kapucsínó jól esne – úgysem megy mostanában még a kávékészítés sem, fél kézzel sok minden a lehetetlen kategóriába sorolódott. – Szépen kérek – teszem hozzá hamiskás mosollyal, vettem az adást.
Ha kiadom egyben és röviden, annál könnyebb lesz utána. Egyszerűen azért, mert nincs min rágódni, azzal, hogy harapófogóval kell előhúzni belőlem, az csak ront az egészen. Nálam mindenképpen. Mély levegőt veszek és engedem ki, lassan.
- Nem – eljutottam mostanra odáig, hogy egyáltalán nem tartom helytelennek azt, hogy elhúztam mindenki életéből fél évre. Visszatekintve arra a valakire, aki fél évvel ezelőtt a sztrádára taposta a gázpedált, ha marad, sokkal mélyebb és tartósabb sebet okozott volna. Így meg csak elég, ha annyit látnak belőlem, hogy még létezem és inkább dühösek legyenek rám, mint utáljanak, vagy gyűlöljenek.
- Vannak dolgok az életben, amit csakis egyedül tudsz megtenni, akkor és ott, azonnal.
Vagyis felvállalom azt, hogy utálni fognak ezért, és inkább így legyen.
- Jó tudni, hogy gondoltatok rám – halványan mosolyodom el, némi zavarral a hangomban. Bajban ismerszik meg a jó barát. Sosem tettem fel azt a kérdést a családomnak, miért nem köröztettek, kerestettek, miután eltűntem. Így volt helyes, amit tettek, s nem fogom okolni őket ezért.
- Ne sajnáld – halk a hangom. – Ennek így kellett lennie.
Kutatón nézek a szemeibe.
- Egészen biztos? – mindenkivel egynyolcvanat fordult a világ, akivel újra találkoztam, s egyre kevésbé hiszek abban, hogy senkivel nem történt semmi. – Egy egészen, ici-pici sem? – mutatom ép kezemmel a résnyi levegőt. És csak mert nem csak magamról akarok beszélni, nagyon is érdekel, mi történt Essievel, míg távol voltam. Többször voltam mentsvára, főleg kamaszkorában, amikor nagyjából senki sem hajlandó beszélni a szüleivel.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 10, 2016 9:47 pm
 



 



- Komolyan azt hiszed, hogy zavarnál? - tátom el a számat - A keresztapám vagy, az Istenért! Akit mellesleg nem láttam fél éve. Hogy a manóba zavarnál azzal, ha feljössz meginni valamit? Lehetetlen vagy Jules bácsi - nevetem el magam a régi nevét használva, mert most már inkább hat ez komikusnak, mint annak idején, amikor még véresen komolyan gondoltam ezt a megszólítását.
- Akkor menjünk, mert én kezdek fázni - indulok el az utcán az albérletem felé, ami nagyjából három saroknyira lehet innen. Nem egy nagy cucc, Jules még nem is járt ott, szerintem, de nem baj, majd most megmutatom neki azt a kis másfél szobás zugot, ahol élek. Bár nem hiszem, hogy sok látnivaló lenne ott, de nem is az a lényeg.
Szavaira csak dühösen legyintek. Lehet, hogy ő egyedül akart szembenézni a dolgokkal, de ettől még, akárhonnan is nézzük, ez egyáltalán nem volt szép tőle. Lehetséges volna, hogy tényleg nem érdekelték akkor az esetleges következmények, hogy mi van akkor, ha az emberek szimplán ellene fordulnak az információhiány miatt? Ez fel sem merült benne akkor, amikor felszívódott? Mindegy, nem akarom magam tovább idegesíteni emiatt, így inkább lenyelem ezt a kérdésemet, és a történekre kezdek el koncentrálni inkább.
- Lehet, hogy így kellett történnie, de ettől még sajnálom, mert szomorú az egész.
Ha sikerült volna családot alapítaniuk, lehet, hogy már azon izgulnék, hogy esetleg engem kérhettek volna fel a baba keresztanyjának, és az mégis milyen vicces lett volna… De ilyesmibe nyilván most már értelme sincs belegondolni, vagy elképzelni, hiszen nem fog megvalósulni, legalábbis mostanában biztosan nem.
- Akkor ez azt jelenti, hogy fél éve nincs is senkid? - kérdezem, most éppen hátsó szándék nélkül.
Azt ugyanis tudom a keresztapámról, hogy amióta a világon vagyok, mindig volt valami aktuális barátnője, nem rémlik olyan időszak, amikor épp szingli lett volna. Éppen ezért nem is nagyon tudom elképzelni ezt a szituációt, annyira nem vallana Jules-ra. Nem teljesen elképzelhetetlen, persze, de ettől még eléggé szokatlan már maga a gondolat is. De abból kiindulva, hogy minket mennyire hanyagolt fél éven keresztül, szerintem már most tudom a választ erre a kérdésemre.
Amikor ő érdeklődik affelől, hogy vajon velem mi történt, persze azonnal a legegyszerűbb választ bököm ki, ami eszembe jut jelen pillanatban. Hiszen az igazságot nem áll szándékomban az orrára kötni, így aztán nem marad más hátra, mint a tagadás. Hiszen mégsem mondhatom neki, hogy: Azt leszámítva, hogy azt hiszem, kicsit másképp érzek irántad, mint korábban?, teszem fel magamban a kérdést, amit persze eszem ágában sincs hangosan kimondani. Nem csak azért, mert a története után nem lenne szívem ilyesmivel előállni, hanem azért is, mert tartok tőle, hogy ezzel teljesen felborulnának köztünk a dolgok, és nem éppen a szó pozitív értelmében. Nem szeretném, ha ettől megromlana a kapcsolatunk, amit pár perccel ezelőtt kezdtünk el valamelyest helyrekalapálni, ezért inkább megrázom a fejemet:
- Egy picit sem - mondom végül - Ez olyan meglepő? Tudod, hogy nem vagyok egy nagyon társas lény.
Ezzel nem állítok valótlant: ritkán szoktam új ismeretségeket kötni, és a zömük, ha nem munkakapcsolatról van szó, igen hamar ki szoktak kopni az életemből. Hiába, az ilyesmi valahogy nem tartozik az erősségeim közé.


Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyVas. Dec. 11, 2016 6:31 pm
 



 

- Oké-oké – tartanám fel a kezem, ami momentán egyáltalán nem megy. A bácsira pislogva vonom fel a szemöldököm, meghökkenve, ami halvány mosolyfélére változik. Azért csak van közöttünk korkülönbség, és „rokonok” is vagyunk, a kettő együtt lányoknál eléggé zavaró tényező tud lenni, talán Essienél nem így van.
- Mert ti csajok imádtok hűvös időben is lengén öltözni – veszem le a kabátom és kanyarítom rá. Nehézkes művelet jelen pillanatban, ha elutasítaná, akkor nagyon morcosan nézek rá. – Nincs ellenkezés.
Abba az irányba veszem a lábam lépteit, amerre Essie mutatja, nem törődve a pillantásokkal, megszoktam már.
Nem ragozza tovább, elértem, amit terveztem, még ha dühös is rám. Így viszont lemaradok a gondolatairól, mostanában divat lett nálam.
Válasz helyett biccentek, nem jönnek szavak a torkomra, megakadtak a gombóctól. Ténylegesen is nehéz még mindig beszélni róla, s hiába nincs kedvem, mégis kell. Talán így túl leszek mindenkin, ha minél előbb kimondom, ebben reménykedem legalábbis.
- Az előzmények ismeretében már nem merek ilyet kijelenteni – elvégre, milyen renomé már, ha úgy mutatkoznék be, szia, Étienne vagyok, leszel a barátnőm? A te sírodat is meglátogatom, eskü.
Vágyom Nadiya után, de eddig mindegyik barátnőm a hullaházban végezte. Nem bírnék elviselni még egy ilyet.
- Téged ismerve? Nem – rázom a fejem. – A céges bulikra azért elmész, remélem – nem olyan régen még sulis kérdések voltak a terítéken, most meg már dolgozik. Nem volt nehéz átállni erre, inkább furcsa.
- Vagyis még mindig nincs senkid – nézek rá töprengve. Az ilyen magánéletis dolgok nem tartoznak az asztalom és pesztrálásom közé, de ha ilyen savanyú uborka életet él, akkor be is fog penészedni, s nehéz lesz onnan kilépni. Mondom ezt én, bár jó ideje megtanultam már, hogy a társaság kell, ha látszatnak, akkor is.
- Itt laksz? – nézek az épületre, majd tüsszentek egy nagyot. – Valaki macskát is tart. Perzsát – arra az egy dögre allergiás vagyok, fizikailag is.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyVas. Dec. 11, 2016 7:32 pm
 



 

A bácsi megszólításon kicsit megütközik, én viszont ezen remekül szórakozom. Látszik, hogy elszokott már tőle, és ez egy remek lehetőséget ad nekem arra, hogy ezzel ugrassam. Nem annyira durván nagy köztünk a kor különbség, de azért szerintem ez a kis szívatás néha belefér. Legalább neki is mosolyt csal az arcára. Nem szeretem, amikor ennyire búbánatos képet vág, na.
- Hé, van rajtam kabát! - hívom fel rá a figyelmét, de ezzel még nem tudom róla ledumálni, hogy kibújjon a sajátjából, és rámadja…
Aminek nyomán az arcom szinte rögtön olyan élénk színűvé változik, mint a pipacs. Annál is inkább, mert a galléron ott ül az illata, ami persze csiklandozza az orromat, és ettől görcsbe rándul a gyomrom. Igyekszem elhessegetni a nem éppen illendő gondolatokat, de bevallom, nem egyszerű.
- Oké, csak kérdeztem - emelem fel védekezően a kezemet, és amilyen gyorsan csak tudom, ejtem a témát.
Látom, hogy nem akar róla beszélni, én pedig nem akarom ráerőltetni a dolgot, majd ha úgy érzi, nyugodtan felhozhatja még a témát. addig meg úgyis találunk mást… Teszem azt, a nem létező társasági életemet, ami még a keresztapámnak is remek csámcsognivalót nyújt, ahogy észreveszem. Bár, közel sem erőlteti annyira a témát, mint mondjuk az anyám, ami igen nagy előny.
- Céges bulikra? Minek nézel te engem? Nem vonz az ilyesmi - felelem őszintén, hiszen sosem voltam az az ivós, vagy asztalon táncikálós fajta, nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy eddigi életem során valaha is berúgtam volna.
Ezt persze Jules is tudja, ő egyszer megpróbált leitatni, nagyjából a huszadik születésnapom körül, de mondhatjuk, hogy az esetnek igen csúfos vége lett, és nem azért, mert istenesen berúgtam volna, hanem mert szinte azonnal kiköptem a tömény whisky-t… egyenesen a szőnyegére. Hát igen. Azóta nem próbálkozott meg ilyesmivel, szerintem nem véletlenül. A két eset között látok némi összefüggést.
- Nincs - mondom meg az igazat, mert minek is tagadnám le?
Ez nem olyasmi, amit szégyellnék, sosem voltam az a pasizós fajta, így nem sok tapasztalatot tudok felmutatni ezen a téren, viszont a nagy többséggel ellentétben, engem ez egy kicsit sem zavar. Ott a munkám, a tanfolyamok, önmagam fejlesztése, mégis mikor lenne nekem időm az elkövetkezendő, nagyjából egy évben egy tisztes párkapcsolatra? Nagyjából soha. Így aztán, szülői nyomás ide, vagy oda, nem erőltetem a dolgot, sőt, inkább kerülöm a témát. Na, meg az sem segít, hogy per pillanat nagyon úgy fest a helyzet, hogy olyan ember iránt kezdtem el érzéseket táplálni, aki iránt nagyon, de nagyon nem kellene… Ezzel pedig nem két perc megbirkózni, csak mondom. Még le kell küzdenem magamban néhány dolgot, addig pedig a pasi téma, mint olyan, tökéletes lesz nekem jegelve is, köszönöm.
Ahogy az albérlethez érünk, meglepetten pillantok rá:
- Az egyik alsó szomszédnak tényleg van egy macskája. Fura, hogy máris tüsszögsz tőle… - mondom kissé zavartan, mert nálam bizony nincsen semmilyen allergiagyógyszer, így, ha esetleg eldurvulnának a tünetei, aligha tudnék rajta segíteni. Kicsit aggódva pillantok rá, nem nagyon tudom, mit mondhatnék.
- Azért bejössz? - kérdezem némileg elbizonytalanodva, lelkileg felkészülve arra az eshetőségre, hogy az egészségére való tekintettel, szimplán nemet fog mondani, és a találkozónk ennyiben akár ki is merülhet. Pedig fél év után azért valamivel többre számítottam volna.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyVas. Dec. 11, 2016 8:37 pm
 



 

- Nem elég meleg, különben nem lennél reszkető kisegér – dobom rá a kabátom, egy kézzel kész bénasági műsor, akkor is ráadom. Kissé talán hamar melegszik fel, eléggé elpirul. Zavarba hoztam, amit nem akartam. Erőszakos nem szokásom lenni, meg is vakarom a tarkóm gondolatban, megjegyezve, hogy legközelebb adjam lejjebb a gondoskodást, elég felnőtt végül is.
- Á, mindegy – sóhajtva legyintek. Nem igazán akarok belemenni ennek a témának a fejtegetésébe, jó részét nem is tudja Essie, és nem olyan régóta tudja a család testvértagja. A szüleim előtt inkább hanyagolom a házasságtörő pasi szerepet.
- Dolgozó lánynak. Nincs buli, nincs előléptetés, egész életedben ott fogsz robotolni. Mint én a mentőkocsiban. Csak én más okból. Nem sokáig – húzom elő büszkén a jelentkezéshez a tájékoztatót, átadva neki. Mentősorvosnak már ideje lennem, talán elült már az ellenérzés az egyetemen is.
- Nem faggatlak, miért nem. A lányok érdekelnek? – ennyit a témakerülésről. Nem zavar az ilyesmi, csak jobb tisztázni, mert akkor nem a fiúknak szólok, hogy buli van, gyerekek. Nem, mintha nem rágtuk volna át a témát ezerszer.
- Eh, biztos a bundája – legyintek. – Majd hozzászokom, az első öt perc után megszokom – persze, ha az ölembe telepszik az a dög, akkor nem, akkor ablakon kihajítás után tüsszögés, de ez a veszély most nem fenyeget.
- Fel is hívsz, vagy inkább valóban megfagysz lent? – nézek rá. Ha nem akar mégsem behívni, akkor nem megyek be vele.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyHétf. Dec. 12, 2016 4:24 pm
 



 

- Nem vagyok reszkető kisegér - mondok neki ellen, már csakazértis, hiába van az úgy, hogy közben apró lúdőbörök szaladgálnak a karomon, a hideg jeleként, de ezt ő a takarásban nem láthatja persze, én pedig nem fogom az orrára kötni.
Hálás vagyok a kabátért, gyorsan belebújok, hogy neki ne kelljen tovább szerencsétlenkednie így, félkezűen. Rámosolygok, hogy lássa, valóban értékelem a gesztust, de közben magamban azért imádkozom, hogy meg ne fázzon, amíg elérünk hozzám. Igaz, a lakás nincs messze, de az ember akár egy perc alatt is képes megfázni, ha arról van szó, ezt egyszer magam is tapasztaltam, még valamikor gyerekkoromban. Nem meglepő módon, akkor is a velem szemben álló férfi vigyázott rám pár napig, bár arról nem vagyok meggyőződve, hogy örült a kényszerpihenőnek. Igaz, akkor még iskolába járt, szóval… Talán mégis.
- Meddig lesz felkötve a kezed? -kérdezem kíváncsian.
Remélem, már nem tart már sokáig, mert be kell vallanom, kicsit furcsa őt így látnom, nem vagyok hozzászokva valahogy a látványhoz, hogy nem teljesen egészséges. Ez vajon gonosz dolog tőlem?, teszem fel magamban a kérdést, de aztán inkább elhessegetem a gondolatot.
Én biztosan nem mondanám egy ilyen komoly dologra, hogy mindegy, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a keresztapám életébe? Ha nem akar beszélni róla, hát, nem fogom erőltetni. Nehéz lesz, mert szívem szerint minden apró részletről kifaggatnám, de majd megtanulok uralkodni magamon. Alapvetően nem vagyok az a túl kíváncsi fajta, de Jules nyilván érdekel, hiszen mégis csak a családom tagjának tartom őt.
- Tudod, hogy lehet előléptetést szerezni, de ahhoz szakmai gyakorlat kell. Enélkül nem fognak felvenni sem az FBI-hoz, sem az Interpolhoz. Ráadásul még a fegyverszakértői vizsgám sincs meg - mondok neki ellent, majd amikor meglebbenti előttem a jelentkezési lapot, meglepetten, de örömmel sikkantok fel, és kikapom a kezéből.
Láttam már ezt a formanyomtatványt, ám most, a keresztapám adataival kitöltve egészen más hatást kelt bennem, amit szavakba se tudok önteni. Az biztos, hogy nagyon büszke vagyok rá, de azon túl? Magam sem tudom, csak azt, hogy boldoggá tesz, ahogy látom, hogy ő is előrefele törekszik.
- Nem is tudtam, hogy megpályáztad - pillantok rá kissé számonkérőn - Mikor döntenek? - faggatom tovább, nem törődve azzal, hogy ezzel esetleg idegesíthetem szegényt. Ő nem volt itt fél évig, hát, most viselje a következményét: a keresztlánya kíváncsiskodását.
A szexuális érdeklődésemet feszegető kérdését hallva, olyannyira meglepődöm, hogy szó szerint megtorpanok az utca kellős közepén, ami nyilván rosszallást vált ki a járókelők egy részéből, de ez most egy kicsit sem érdekel.
- Hát ezt meg honnan veszed? Sosem vonzódtam nőkhöz - felelem. - És, ha tudni akarod, amúgy tetszik valaki, aki történetesen férfi - teszem hozzá gyorsan...
Amit aztán meg is bánok, de majd ha esetleg tovább faggatna, biztosan le fogom állítani. Már ezzel is túl sokat mondtam, és még véletlenül sem akarom elszólni magam. Az, hogy tetszik nekem, egy olyan titok, amit szépen magammal viszek majd a sírba.
Időközben megérkezünk hozzám, én pedig elindulok felfelé a lépcsőn.
- Gyere - intek neki. Ennél komolyabb invitálásra nem hiszem, hogy szüksége lenne. - Lift, vagy lépcső? Az ötödiken lakom, de nem tudom, mennyire vagy ma sportos kedvedben - nevetek rá.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyKedd Dec. 13, 2016 9:22 pm
 



 

- Látni – még hogy nem az! Ismerem már ilyen téren, s nem véletlen, hogy egyből landol a kabátom rajta.
A felkötött kezemre nézek. Csak remélni tudom, hogy valóban minden rendben lesz. Főként az adja, hogy érzem a karom és a kezem, még ha nem is megy mozdítani.
- Holnap lesz még egy műtét rajta, azután meg még három nap, utána strapálás – legalábbis nagyon ajánlom neki, nem akarom ráhozni Essiere a frászt, miszerint van esély másra is, mint hogy mozgatni leszek képes a karom.
- Jaj, ugyan, menj már! Nézz már körbe az ugyanolyan korúak között, és kérdezd meg az FBI-os bigét, mit csinál a kollegákkal. Érdekli is őket a papír.
Elmosolyodom, ahogy kikapja a kezemből a papírt.
- Már egy ideje tervezem, most ért be. Két hét múlva, holnapig le kell adnom, különben várhatok egy évet. Mikor teszed le a fegyverszakértőit? – ugrok vissza a témára, mert naná, hogy érdekel Essie élete, s nem mellesleg egy kicsit lódítani szeretném már az állóvízből kifelé.
- Valami rosszat mondtam? – állok meg és fordulok vissza felé, ahogy kiesik a látóteremből.
- Nincs azzal semmi gond, ha az lenne a helyzet. Igen? Nocsak-nocsak. Azért majd bemutatsz neki? Szeretném jobban megismerni? – ez nyúl volt a bokorból, még képes volt itt tagadni nekem. – Mindent harapófogóval szedjek ki belőled? – méltatlankodom műviesen, miközben félig mosolyra áll a szám.
- Mozgás, mert leelőzlek! – ugrok neki a lépcsőnek és elkezdek felfelé nyargalni. Gyerekesnek nem vagyok mondható, kizökkenteni szeretném magunkat a sok kérdőjel halomból. Szándékosan maradok le, habár most megjátszani sem kell, eléggé kijöttem a kondiból, edzés ide meg oda, egy karral felfelé rohanni egészen más, mint két egészséges vállal.
- Egy narancsdzsúz rendel. Két deci, jég nélkül. A kávé mellé – állok meg a feltételezett ajtó előtt, ami nem az övé, hanem a szomszéd nénié.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzer. Dec. 14, 2016 5:48 am
 



 

Amikor közli, hogy holnap fogják megműteni, nem tudom megállni, hogy némi aggodalom ne suhanjon át az arcomon. Ötletem sincs, mennyire komplikált, vagy épp rutinszerű a beavatkozás, ami rá vár, de nagyon bízom benne, hogy nem lesz gond. Túl sok lenne nekem, ha a visszatérése után rögtön történne vele valami baj. Talán bele is rokkannék lelkileg.
- Az FBI-os bigét? Melyikre gondolsz a sok közül? Egyébként meg, lehet, hogy nekik nem kellett tenniük azért, hogy bejussanak, de én tudod, hogy nem az a típus vagyok, aki a lába széttevésében látja a megoldást. És különben is: jó akarok lenni a szakmámban, ahhoz pedig így is fejlesztenem kell magam. Vagy nem?
Kíváncsian várom, hogy mivel fog előrukkolni a mentőorvosi jelentkezéssel kapcsolatban, hiszen egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen tervei voltak… Na, nem amiatt, mert nem nézném ki belőle, hogy ne lenne rá képes, vagy ilyesmi, hanem azért, mert soha, egyetlen szóval sem említette sem nekem, sem pedig a szüleimnek, hogy ez eszébe jutott volna, pedig, ha belegondolok, ennél logikusabb lépés nincs is. Biztos vagyok benne, hogy remekül helyt fog állni ebben a szerepben is.
- Holnap műtenek, a jelentkezést is le kell adnod… Mozgalmas napod lesz, ahogy látom - jegyzem meg, majd persze vissza adom neki a jelentkezési lapot, nehogy véletlenül nálam maradjon. - Elvileg jövőre lesz a vizsga, talán valamikor a nyáron, nem tudom pontosan. Majd még utána kell néznem.
Hát igen, ha az ember elfoglalt, ugyebár… Akkor mindig akad valami tennivalója, Jules pedig nem az a típus, aki unatkozni szokott volna, vagy legalábbis nem túl gyakran teszi.
- Nem - rázom meg a fejem.
Nem mondott semmi rosszat, nem arról van szó, mindössze tényleg nem vonz a téma, de úgy tűnik, jobb, ha ezt letisztázom most vele.
Tudom, de ettől még nem tervezem, hogy lányokkal kellene ágyba bújnom - nevetem el magam.
Értem én, hogy Jules szabadelvű ilyen téren, de én meg tudom magamról, hogy nincsenek ilyen irányú ambícióim. Éppen ezért lapozok, és bököm ki, hogy bizony van valaki, aki tetszik, de amikor bizony nekiáll faggatózni, igencsak elbizonytalanodom. Van egy olyan érzésem, hogy ez finoman szólva nem volt egy jó ötlet a részemről, sőt. Hogy lehetsz ilyen bolond, Essie?, szidom magam gondolatban.
- Nem - vágom rá végül - Hidd el, nem komoly a dolog. Csak tetszik, ennyi. Ez nem jelenti azt, hogy be kellene mutatnom a családomnak, vagy igen? - pillantok rá kérdőn.
Meg miért is következne egyik a másikból? Oké, anya már tűkön ülve várja, hogy a kislánya egyszer megállapodjon, de ha én még nem érzem itt az idejét - meg van elég bajom ezen kívül is -, akkor ezt minek erőltetni? Majd lesz valahogy… Ahhoz viszont, előbb ki kell vernem ezt az egész Jules-témát a fejemből, ami lehet, hogy nem lesz olyan egyszerű, most, hogy visszatért az életembe.
Mozgok én, ezen ne múljon, szinte repülök felfelé a lépcsőn, bár sejtem, hogy a keresztapám hagyja, hadd előzzem be, bár… Mintha nem mozogna annyira fürgén, mint amit megszoktam tőle. Régen egyébként is volt rá példa, hogy nem hagyott nyerni csak azért, mert én vagyok a kicsi lány, akit muszáj, hogy sikerélménye legyen. Vagy csak túltengett benne a versenyszellem, erre már nem emlékszem pontosan, de lehet, hogy ő sem.
- Mrs. Reed biztosan szívesen ad neked mindkettőt - kuncogok, ahogy megáll az öregasszony ajtaja előtt - Én itt lakom - mutatok a szomszédos, hófehér ajtóra. Előkapom a lakáskulcsomat, kinyitom a zárat, majd befelé tessékelem Étienne-t.
- Szóval narancsdzsúz… Frissen facsarva jó lesz? - pillantok az amerikai konyhám pultján álló narancsokra - A kávéba whiskyt is kérsz, esetleg? Apával mintha sokszor úgy ittátok volna annak idején.
Emlékszem, hogy az utcán capuccinot emlegetett, de az emlék csak nem hagy békén, azért hoztam fel a dolgot, közben persze intek, hogy nyugodtan helyezze kényelembe magát.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptyPént. Dec. 16, 2016 9:13 pm
 



 

Ahogy meglátom az arcán az aggodalmat, kímélem az olyan szövegektől, hogy semmi komoly és minden rendben lesz. Mert nem tudom, hogy rendben lesz-e.
- Ha még van olyan, hogy Sarah, akkor talán őt. Nem a lába széttevéséről híres – fél év sok idő és Sarah hatásos belépőt tett, hogy megjegyezzem a nevét és az arcát is. Szimpla mentős vagyok, nem bankrabló, hogy erélyeskedni kelljen velem, tegyem, amit amúgy is megtettem volna. Az ilyen hozzámállás általában fordítva sül el. Természetesen, nem úgy történt a dolog, ahogy ő kérte és még csak szabályt sem szegtem. – Meg szerintem te is tudod, hogy nem erre gondoltam.
Nincs társaságba járás, nincs beajánlás, ennyire egyszerű a képlet, majd idővel rájön, és el tudja dönteni, melyiken halad majd tovább.
- A jelentkezést ma adom le – somolygok, holnap eléggé le fog foglalni, hogy délelőtt már a kórházba érjek, előkészülni a műtétre.
- Hamar el fog jönni. Tuti, hogy sikerülni fog a vizsga – ebben nem kételkedem, Essie célt elérő típus.
- Akkor jó – megbántani nem akarom, a lelkébe gázolni sem.
Elmosolyodom a nevetésére, s azért bőszen remélem, valóban nem titkol semmit. Mondom én, aki sok mindent titkol mostanában, annyira, hogy el is húzott, hidegebb vidékre.
- Oké – tartom fel azonnal az egy kezemet, megadón. – Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit.
Nem akarja elmondani, faggatni nem fogom, hallgatok én is mostanában.
Az ajtóra nézek, zavartan, majd felvonom az egyik szemöldököm.
- Nagyon jó meggyőző erővel rendelkezem, kérést illetően – indulok Essie lakásának ajtaja felé.
- Ha van dobozos, az is megfelel, ne fáradj vele. Jöhet, most egy ideig úgysem vezetek és műszakba sem kell rohannom, így a szondák veszélyei perpillanat elkerülnek.
Ledobom a kabátot, a cipőből is kibújok, a fűzőseket bedobtam jó mélyre a cipős szekrénybe, egy ideig nélkülözöm őket.
A mutatott helyre leülök, némileg tanácstalanul, aztán körbenézek. Szeretek pultra támaszkodni, ez viszont lehetetlen most.
- Tyűha, egészen jó kecód van. Megkíméllek attól a szövegtől, hogy ugye a szembeszomszéd nudista úriember és az ablakod is ránéz? Mióta laksz itt? – nem emlékszem, mikor említette, hogy ideköltözött. Az lenne gáz, ha kiderülne, már mondta anno.
Ideje előrukkolni a tervemmel.
- Arra gondoltam, hogy mit szólnál ahhoz, a karácsonyi céges partira felkérnélek kísérőnek? – aljas húzás, a szándékom az, hogy társaságba kerüljön végre és nem csak, hogy szerezzen már magának ágymelegítőt, hanem, hogy szakmailag is valóban lendüljön tovább.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
Esther Blomkamp
Igazság- és hadügy

Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 31, 2016 12:50 pm
 



 

Nem tehetek róla, aggódom Étienne miatt, de valahol a lelkem mélyén örülök, hogy nem akarja túlzásba vinni a nyugtatgatásomat, mert attól lehet, csak még idegesebbé válnék. Bele se merek gondolni, hogyan reagálnék, ha valami történne vele a műtét közben… Lehet, idegösszeroppanást kapnék, vagy olyasmi.
Igazat adok neki Sarah-val kapcsolatban, így csak biccentek, majd folytathatjuk utunkat a lakásom felé. Kissé felvonom a szemöldökömet, amikor azt mondja, ma fogja leadni a jelentkezését.
- Postán kell feladnod? - teszem fel a kérdést, miközben befordulunk az utcába, ahol az albérletem áll.
- Remélem… De azért még vannak kétségeim a sikeremmel kapcsolatban - mondom őszintén.
Jelen pillanatban úgy érzem, bármit is teszek, nem lesz elég ahhoz, hogy átmenjek, hiába tanulok szinte látástól vakulásig, töltöm szinte minden időmet a laborban, vagy éppenséggel Bill lőterén. Lehetséges, hogy csak az önbizalomhiány beszél belőlem, de nem érzem úgy, hogy kézen állnék. Most még biztosan nem.
Biztos vagyok benne, hogy a szomszédom örülne a keresztapám társaságának, de azért nem vagyok benne biztos, hogy Jules is örülne, ha egy rigolyás öreggel összezárva kellene töltenie az idejét… De erről nem az én tisztem felvilágosítani, inkább igyekszem megvédeni őt az ilyen ostobaságtól.
- Igazán? Egyszer prezentálhatnád - mosolygok rá, majd rájövök, hogy ez talán kicsit félreérhetően hangzott.. De Étienne-ről beszélünk, kétlem, hogy ilyesmibe mélyebben belegondolna. Ráaádásul ő volt az, aki feldobta a magas labdát ezzel a kijelentésével, ugyebár…
- Meglátom, mit tehetek. - felelem, azzal kinyitom a hűtőszekrényt, és kiemelek egy üveget, amiben még mindig van úgy két pohárnyira elegendő narancslé, amit talán tegnap este sikerült kifacsarnom. Keresek egy tiszta poharat, majd töltök neki, és a jó kezébe adom.
Látom rajta, hogy nem nagyon találja a helyét, ami miatt megint úgy érzem, mindjárt megesik rajta a szívem, igaz, jelen pillanatban nem nagyon tudom, mitől lehet ez nála… Nem hiszem, hogy annyira kényelmetlen kanapét hagyott volna itt a főbérlő, amin annyira rossz lenne ülni… De ki tudja. Nekem eddig nem volt vele problémám. Viszont, vagyok annyira korrekt, hogy erre azért nem kérdezek rá Étienne-nél, nem akarok illetlen lenni, ugyanis.
- Úgy négy hónapja - felelem némi gondolkodási idő után, amit arra használok fel, hogy a lefőtt kávét egy csészébe töltsem, majd az egyik polc tetejéről - amit a saját fellépőmről prímán elérek - leemelem a whiskys üveget, és pár loccsintásnyit a fekete leveshez öntök belőle, épp úgy, ahogyan azt annak idején apától láttam. Persze, azután szoktak rá erre, hogy Étienne nagykorú lett,  
A kérdése annyira váratlanul ér, hogy egy pillanat erejéig köpni-nyelni nem tudok, csak állok. és görcsösen szorítom az italos üveget, mert nem akarom, hogy elejtsem döbbenetemben. Kétlem, hogy azért kérdezne ilyesmit, amiért a legtöbben megtennének egy ilyen lépést, de nem tehetek róla, bennem is ott bujkál néha a kisördög, ami olykor-olykor előjön, mint például most.
- Tényleg velem akarsz menni? - teszem le az üveget, és rácsavarom a kupakot. - Vagy inkább csak arról van szó, hogy ennyire sajnálsz? - szegezem neki a kérdést.
Lehet, hogy ez könyörtelennek tűnik tőlem, de nem akarom, hogy csak azért akarjon velem elmenni egy ilyen alkalomra, mert sajnálja, hogy szociális pária vagyok, különösebb barátok, vagy párkapcsolat nélkül. Ha engem annyira zavarna ez az állapot, tennék ellene, nem? De nekem jó ez most így, ahogy van… Akkor miért kell ebbe beleszólnia épp neki? Ajj, Istenem.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
Jules Étienne Roux
Új regisztrált

Avataron : Nick Wechsler
Kor : 47

TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue EmptySzomb. Dec. 31, 2016 2:24 pm
 



 

- Ott is fel lehet – személyesen akarom majd leadni, ha nem jön össze, van még pár tízig nyitva tartó posta.
- Ne kezd már te is az önlebecsülést, a jó élet áldjon már meg! Jelentkezzél és tedd le, ne pedig évekig rágd magad, hogy úristen, nem fogok átmenni. Ha nem jelentkezel, akkor tuti, hogy nem is fogsz átmenni – de fel tud húzni az ilyen! Mondom én magamnak, aki egyfolytában magát becsmérelte, mert mindent elront. Drasztikusan, de búcsút mondtam annak az énemnek.
- Oké – nyúl a kezem a csengő felé, s megnyomom.
- Ó, elnézést, hölgyem, Étienne vagyok, a szomszédjának a keresztapja – mutatok Essie felé, ha még nem húzott be a lakásba, engem is magával együtt – Milyen csodálatos a felsője, egyenesen kiemeli a gyönyörű szeme színét. Ha édesanyám nem lenne annyira házsártos az ajándékokkal kapcsolatban, tudja, nem szereti a meglepetéseket, karácsonyra biztosan meglepném eggyel. Ömmm szóval egy nagyon kevés cukorra lenne szükségünk, sajnos kiborítottam a cukortartót – mutatok a jobb karomra. – Meg fogom hálálni, megígérem. Van kedvenc kávéja?
Az ajtó, mielőtt becsapódna előttem, egy várjon szót még hallok, majd kis idő múlva újfent kinyílik, s egy kis, papírpohárban cukrot nyújt ki.
- Á, megmentett a kínos helyzetből, nagyon köszönöm, hölgyem! Ó, a Bond Street-i kisruhaboltban vette, nagyon köszönöm, hálás vagyok!
Majd ahogy becsukódik az ajtó, a cukrot Essie felé tartom, egy sokat sejtető, elégedett arccal.
- Elég meggyőző voltam?
Arrébb tolom a kabátot a kanapén, hogy Essie mellém ülhessen.
- Köszönöm! – Veszem el a poharat, de még nem iszok bele, megvárom, míg leül.
Elégedetten nyugtázom, hogy ebbe most nem égtem bele. A következőbe igen, látom, ahogy megáll. De mibe nyúltam bele? Ó a fenébe!
- Se le, se meg – iszok bele a narancslébe, időt akarok nyerni, mivel folytassam. – Voltaképpen ezzel szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak úgy eltűntem. Meg szerintem nagyon jól táncolsz – teszem le a poharat és nézek Essiere. Mind igaz, az utolsó igazságot hagytam ki: kerítőnőt akarok játszani, férfi módra.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: 2nd Avenue
2nd Avenue Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
2nd Avenue
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Pacific Avenue
» Elliott Avenue

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: