Duzzogó (Kenway-ház)

-.James & Mia.-


Úgy ülök fel az ágyban, mintha rugó lenne a gerincem helyén. Dübörög a szívem, levert a víz, levegő után kapkodok. Először a csuklómhoz nyúlok, és megdörzsölöm, aztán az állcsontommal teszem ugyanazt. Nem duzzadt egyik sem, nyomásra se érzékeny. Mégis, mintha nyilallna még benne a fájdalom. Pedig egyik sem törött el. Annak mostanában lehet öt éve. Rég volt már... Ezért sem értem, miért pont most álmodtam róla.
Az órára lesek. Hajnal 3. James mellettem alszik. Hallom a lusta, egyenletes lélegzetvételét, miközben én még mindig zihálok, és a pulzusom az egekben. Tudom, hogy ha most megpróbálok visszafeküdni, akkor csak forgolódni fogok az ágyban, amivel pedig James pihenését zavarom. Úgyhogy magamra veszem a férjem még este az ágy mellé hajított pólóját, aztán lábujjhegyen leosonok a konyhába egy bögre kapszulás kávéért. Nem ez a kedvencem, de ez készül el a leggyorsabban, mivel a kis gép pillanatok alatt felmelegíti a vizet.
Már éppen belekortyolnék, mikor nyílik a garázs felőli konyhaajtó, és Ellie oson be rajta. Mindketten ledermedünk saját mozdulataink közben, ahogy megpillantjuk egymást. Előbb ő tér magához. Elhúzza torka előtt a mutatóujját, és kérdő tekintettel mered rám. „Ki leszek nyírva?” kérdezné ha merne szólni. Erre leengedem a bögrét az arcom elől, és eljátszom, mintha bezipzáraznám a számat, aztán határozottan felfele intek. „Lakat a számon, de most mars a szobádba.” mondanám hangosan de akkor nem lennék annyira diszkrét, mint ígértem. Ajka hangtalan „köszit” formál, én meg ugyanígy visszakérdezek, hogy „Jó buli volt?”. Lelkesen bólogat, aztán megindulunk az emeletre kezemben a bögre kávémmal. Ellie a szobájába slisszol, én meg a Duzzogóba megyek egy kicsit nagyobb zajjal, mint a mostohám. Ha James már felneszelt, akkor én bukok le, nem a kiscsaj.
Alvás ma már nem lesz, úgyhogy megpróbálok dolgozni reggelig, és ez a helység a legalkalmasabb rá. Itt alszok amikor össze vagyunk veszve, de a munka a szoba elsődleges funkciója. Van egy smart tábla a falon, mellette egy íróasztal a laptopomnak és a papírjaimnak, felette egy parafatábla post-it lapokkal és feltűzött egysoros jegyzetekkel. Balra, az ajtó mellett egy 3x1,8m-es keretezett üvegtábla van, ahova neonszín filcekkel jegyzetelek a jobb átláthatóság kedvéért. A szoba belső végében pedig ott az a sarokülő garnitúra amin az elfekvősebb cikkeket írom, vagy amit széthajtogatva ágynak használok.
Most az okos tábla érdekel meg a laptopom. Életet lehelek mindkettőbe, és előhívom a régi-új rögeszmémet: a Seavers fájlokat. Telik az idő, a hadnagy hónapokon belül nyugdíjba vonul, és még mindig nem tudom megdönthetetlenül bizonyítani, hogy mekkora szarházi. Nem most fogom megváltani a világot, de rettenetesen utálni fogom magamat, ha meg se próbálom.
A gépek halk zúgásán túl felsejlik, hogy valaki neszel a házban. Ha Ellie az, mostmár megnyúzom, de tényleg. Kidugom a fejemet az ajtón hallgatózni. Vajon most kéne elővenni a Desert Eagle-met az ágyneműtartóból? Enyhén szólva paranoiás vagyok, mióta Jamest meglőtték.

1 óra körül ébredek fel először, semmi különösebb ok nélkül. Ki van száradva a szám, szóval lemegyek a konyhába, és néhány pohár vízzel megkínálom magamat. Aztán pedig már megyek is vissza az emeletre, de mielőtt visszamennék Miához az ágyba, bepillantok a lányomhoz. Mióta egyszer véletlenül észrevettem, hogy az éjszaka közepén kiosont, azóta be-be szoktam nézni hozzá, hogy megint ellógott-e, vagy sem. Mármint akkor, ha én is felébredek az éjszaka közepén. Ha hétköznap veszem észre, akkor azzal a lendülettel ráncigálnám hazafele, de most hétvége van, és hiszem, hogy elég jól sikerült nevelnem a lányomat. Nem tetszik, hogy most sincs a helyén, de nem teszek most ellene semmit. Élje ő is az életét, a sulija is még most kezdődött, később úgysem fogom túlzottan hagyni, hogy eljárkáljon. Na meg kell neki is a kikapcsolódás, elég sok minden történt az elmúlt időszakban. Bár jobb szeretem, ha kér tőlem engedélyt, hogy elmegy, vagy legalább szól, de így legalább van okom reggel is kicsit szórakozni vele. Felkelteni akár hajnali ötkor, mikor tudom, hogy csak néhány órája ért haza, és egész nap foglalkoztatni, vagy hasonlók.
Szemeimmel hunyorítva nézek a távolodó alak felé. Mivel nem érzem közvetlen mellettem már Mia testének melegségét, így elég könnyen rá tudok jönni, hogy ő az. Vannak esetek, mikor a legkisebb neszre is fel tudok ébredni, most viszont szimplán Mia kikászálódása mellettem volt az ébresztőm. De úgy veszem, biztos csak kiment inni egy-két kortyot, ezért csak átfordulok az oldalamra, hogy megnézzem az időt. Hajnali 3. Aztán pedig már a hátamon folytatom a pihenést.
Vissza nem alszok, de nagyon közeli állapotba kerülök. A nagy csendet kisebb motoszkálás szakítja meg, de nem fordítok rá túl sok figyelmet. Fáradt vagyok én ahhoz. Mikor viszont ez a zaj nagyobb decibelűbe vált, akkor már én is kimászok az ágyból. Egyszerűen nem vagyok képes bármiféle zajra is elaludni. Ez világ életemben így volt. Megnyújtóztatom a tagjaimat, ásítok egynéhányat, aztán pedig magamra kapok legalább egy bokszeralsót, és úgy lépek ki a szobából.
Átmegyek a közeli fürdőbe, és megpróbálom kimosni a szemeimből az álmosságot. Aztán pedig már megyek is a szobába, ahonnan hallottam legutóbb a zajt. Nem tudom, Mia mit csinálhat ott, ezért is fogok rákérdezni.
A szobához érve már nyitom is ki az ajtót, és azt látom csak, hogy a nejem ott áll egyáltalán nem messze tőle. Valószínűleg hallgatózott. Bemászok az ajtón, és magam mögött becsukom.
- Mi a baj, drágám? Nem tudsz aludni?
Kérdezem tőle, miközben odahajolok, hogy az arcára nyomjak egy puszit. A szakállam az elmúlt egy hónapban már rendesen visszanyerte a formáját, a hajam viszont… alakulgat, maradjunk annyiban. De már egész hozzászoktam. Viszont nem fogom így hagyni, annyi már biztos. De most nem ez a legfontosabb dolog, hanem hogy Mia mit keres itt hajnali negyed 4-kor, és miért nem az ágyban pihen mellettem.

Hallgatózásom eredménye: megállapítom, hogy valahol folyik a víz. Mr. Holmes ma a nyomomba se ér, de komolyan. Mindenesetre megnyugszok annyira, hogy ne akarjak fegyvert rántani, és visszatérjek az smart tábla elé. Nem kapcsoltam villanyt a szobában, csak a laptop képernyője és a tábla ad némi fényt. Szeretem ezt a félsötét atmoszférát itt.
A szoba közepén állok. Egyik kezemben a smart tábla kontrollere, amivel léptetem a fájlokat, a másikban pedig a kávém, ami pedig már ihatóra hűlt, szóval azt kortyolgatom, miközben James is megérkezik.
A félhomályban is látni, hogy még duzzadtak a szemei az alvástól, és ráncot gyűrt az arcára a párna. Szeretettel mosolygok ennek láttán.
-Csak rosszat álmodtam. – szememet lehunyva fogadom a puszit, de úgy fordulok, hogy át tudjam ölelni. Nem vagyok a reggel bújós típus, de még élénk az emlék, amit annak idején is James mellett tudtam feledni, és most, hogy az álom révén megelevenedett a régmúlt is, megint a férjemhez menekülök. A dereka magasságában ölelem át, vigyázva, hogy a kávét ne borítsam ki a háta mögött.  – Nem akartalak felébreszteni. – Suttogom a nyakába. Halkan beszélek, mert őszintén remélem, hogy Ellie máris az igazak álmát alussza. Apropó kisasszony. – Nemrég jött haza a hercegnő. – Az ölelésből kibontakozok, de nem megyek messzire. Az arcát fixírozva próbálom felmérni, hogy fogadja a hírt. Fedeztem a kiscsajt, amíg beosont a szobájába, mert nem akarok balhét hajnalban, de Ellie James lánya, ergó: neki erről tudnia kell.
Ha morog, akkor villámhárításként, ha meg lazán kezeli a lánya szökésének tényét, akkor csak mert jól esik: lábujjhegyre állva röviden megcsókolom. – Bújj vissza az ágyba. Én próbálok valami ... nem is tudom, munkafélét? csinálni. – Orromat az övének dörgölöm, miközben a szakálla csiklandozza az arcomat. Ettől mindig mosolyra rándul a szám. Próbáltam meggyőzni, hogy hagyja egy ideig csak borostára – noha nincs bajom a szakállával se – a változatosság kedvéért, de hajthatatlan. A szakállal, a vágással a szemöldökében, félmeztelenül ebben a megvilágításban az egész lénye felér egy bő adag életveszélyes fenyegetéssel. Odáig vagyok érte!
Ha nem tudom meggyőzni, hogy visszaaludjon, akkor átnyújtom neki a kávémat, hogy kortyoljon belőle.

Ölelését könnyedén, határozottan viszonzom, egyik kezem hátán, másik tarkóján pihen. Gyengéden simogatom a haját, majd nyomok a feje búbjára is egy csókot.
- Akarsz róla beszélni?
Ha nem akarja elmondani, akkor nem fogom erőltetni a dolgot, amennyiben viszont mégis, úgy csendben végighallgatom, akármiről is van szó. Segíteni ugyan nem tudok neki, valamint nem akarom azokkal a szavakkal sem illetni őt, hogy „csak egy álom volt”, és hasonlók. Tudja ő ezt.
- Hát, már ébren vagyok.
És ha már ennyi ideje, mint most, fent vagyok, akkor bizony visszaaludni sem vagyok már képes. Nem vagyok a legjobban beprogramozva, annyi már fix. Néha fel tudok ébredni bármilyen kis neszre, aztán ha tíz percnél tovább nem vagyok az ágyban, a fáradtság is teljesen kimegy a szememből. Most is így lesz valószínűleg, de még nincs hat perce se m, hogy kikászálódtam a kényelmet jelentő ágyból.
Csak enyhén megrázom a fejemet egy sóhajtást követően, mikor Ellie kerül szóba.
- Szóval, ha minden jól megy, már alszik. Jól van, kap tőlem másfél órát alvásra.
Ajkam szegletében ott bujkál a mosoly. Ez az apaság egyik legjobb része, ha meg tudom kicsit keseríteni a lányom életét. Én sem mindig vagyok ilyen keménykezű, néha annyiban hagyom a dolgokat, de csak, hogy Ellie még inkább biztos lehessen abban, nincs semmi bajom, hát most az leszek.
Mia csókját viszonzom, tenyerem nyakára simít közben.
- A-a, ne is álmodozz róla. Ha már felébresztettél, nem foglak békén hagyni.
Arcomra mosoly húzódik, a felém nyújtott kávét pedig elfogadom, bele is kortyolok egy keveset, de aztán visszanyomom Mia kezébe. Majd nemsokára pedig már helyet is foglalok a bútoron, amit a feleségem előszeretettel használ ágyként, mikor összeveszünk valamin, mindeközben pedig kezét fogva húzom őt is oda, aztán ha nem ellenkezik, bele az ölembe.
- Inkább segíts kitalálni, hogyan keserítsem meg a hercegnő életét a mai nap folyamán.
Bár biztos vagyok benne, hogy képes lennék egyedül is kitalálni, mi legyen, de ha már egyszer úgysincs jobb dolgunk, meghallgatom, hátha van ennek a kis ördögi teremtésnek valami ötlete, aminek hasznát vehetem.

Nemlegesen rázom a fejemet. Nem akarok beszélni róla. – Csak álom volt. – Mondom, annak tudta nélkül, hogy ő is erre gondolt, vagy ő is pontosan ugyanezt mondta volna. Meg aztán... az  álmok sose azt jelentik, amit. Az enyém inkább a lezáratlan ügyekre emlékeztetett, nem a keserű nosztalgiázásra a régmúlt időkön. Rossz volt, elmúlt, ennyi. Csak azt sajnálom, hogy a közjátékkal felzavartam a férjemet. Engesztelésül szorítok kicsit az ölelésen, mielőtt elengedem. Aztán halkan kuncogok azon, amit Ellieről mondott. – Kegyetlen vagy. – Látom, hogy ő is szórakozik az ötleten, és én se úgy mondom, mint aki halál komolyan gondolja. A nyílt, kiabálós balhét nem szeretem lemozizni apa és lánya között. Ellenben imádom nézni az apró odaszúrásokat, bosszantásokat, amik még ha komoly nevelési célzatot tartalmaznak is, hihetetlenül szórakoztatóak tudnak lenni.
-Ilyen üdvözlés után vérig lennék sértve, ha úgymond békén hagynál - incselkedve beharapom a számat, és átnyújtom a kávét. Ő iszik, majd visszaadja, mire én is kortyolok egyet azon a helyen, ahonnan ő ivott, és közben a szemébe nézek. Ahogy végzek végignyalom a bögre peremét, ahol megszökött volna egy cseppnyi kávé, ha engedem. Nem, itt ma senki nem szabadul.
Amikor leül, és az ölébe húz, egy kicsit hezitálok mielőtt engednék. A merénylet óta nem volt köztünk olyan téren semmi, és nem akarom, hogy úgymond „támadásnak” vegye a közeledésemet. A ribancból igazi úrinő lett: ha lesz valami, azt ő fogja kezdeményezni. De attól még én mégiscsak ÉN vagyok, szóval szemből ülök rá nagy terpeszben, de még egészen messze tőle, csaknem a térdén. Innen ötletelek neki Ellieről és a büntetésről. A smart tábla kontrollerét lerakom mellénk a kanapé-ágyra, így két kézzel is szorongathatom a kávémat közben. – Ráférne a kocsidra egy alapos waxolás. Csinálhatnátok együtt is, mint apa-lánya program, és közben módodban áll pofátlanul kiélvezni, hogy szenved. Aztán levághatná a füvet az udvaron, majd ha nem akar nekem segíteni krumplit hámozni az ebédhez –hétvégén mindig én főzök, ebből nem engedek- akkor feleltesd le mondjuk a francia forradalomról, vagy az első világháborúból. Ezek után este agyald el valamelyik videójátékotokban. Garantáltan érezni fogja a törődést. – halkan nevetek. A tini lányok nem szeretnek veszíteni. Tudom, mert egyszer én is voltam fiatal.
Ötletelhetünk még, én benne vagyok, de ha kifújtunk, akkor megkérdezem, hogy neki mi a terve mára-holnapra. Bánom is én minek vesszük, szóval vasárnapra.

- Tudom, hogy az vagyok. Ellie is tudja. Mégis kimászik esténként a tudtom nélkül. Nem tanult még a korábbi leckékből, úgy tűnik.
Na nem mintha ez engem annyira zavarna. Egy élvezet megleckéztetni a lányomat. Addig viszont sosem megyek el, hogy az egészségének rovására menjen ez az egész. Végül is vehetjük úgy, hogy az én házam, én szabályaim, ha pedig Ellie nem tartja be, megkapja a büntetését érte. Szobafogságra csak nagyon ritkán ítélem őt, inkább vagyok az ilyen kis szórakozásaim híve. Ha a lányom nem alvással akarja tölteni az estéit… én benne vagyok! Sajátos nevelési módszereim vannak, annyi már biztos. De beválik, és az a lényeg, nem?
Örülök, hogy a hezitálásának nem az az eredménye, hogy inkább mellettem foglal helyet. Egyik kezemmel a lábát simogatom, amennyire érem, közben figyelek arra, amit mond. Arcomon egyre szélesebb lesz a vigyor, ahogy Mia elkezdi sorolni, hogyan keseríthetném meg a királylány életét. Ő is tisztában van vele, hogy mindez nem arra megy ki, hogy Ellie ténylegesen szenvedjen. Szeretem a lányomat, és nem bántanám én őt semmivel. Na meg a kisasszony is tudja, hogy mi lesz, ha lebukik, nem egyszer volt már ehhez hasonló napja, mint amit most tervezünk a feleségemmel.
- Egyszerűen imádom, mennyire ördögi vagy.
Legalábbis most így érzek. Máskor pedig a falat tudnám kaparni idegességemben. A merényleti kísérletem óta szerencsére viták sem voltak nagyon, hanem egész jól megvagyunk. Na majd, ha visszamegyek a munkába, utána beindul az élet idehaza is rendesen. Itthon megcsinálok egy-két dolgot, ha halálra unom már magam, és könnyen elintézhető, de az irodába csak kövi hónapban tervezek visszamenni. Ráérek, nem?
- Egyszer kapjam csak rajta, hogy úgy állít haza, hogy azt sem tudja hol van. Másnap felitatom vele a bárszekrényt.
Ha nem is az egészet, de biztos elővennék egy-két dolgot, hogy ha annyira inni akar, akkor gyerünk. Biztos, hogy utána hónapokig nem nézne rá alkoholra. Azzal nincs problémám, hogy a lányom éli az életét, eljár szórakozni. Még azzal sem, ha iszik egy keveset. De mindennek van egy határa.
- Tervem mára? Nem igazán van. Persze attól eltekintve, hogy teljesen leamortizálom Ellie-t. Na és neked?
Ha a lányom itt állna kint az ajtó előtt, és hallgatná, amiket beszélünk, az se zavarna túlzottan. Legalább kicsit fel tudna rá készülni, és csak úgy kapkodná magát az ágyba, hogy kiélvezze ezt a másfél óra alvást, amit most hagyok neki.
- Vagy úgy őszintén, mit akartál csinálni reggelig, míg fel nem ébredek? Azon kívül, hogy „valami munkafélét”.
Idézem nagyjából a szavait. Most realizálom csak, hogy az a 90 perc milyen hosszú idő is. Ha beszédtémából kifogynánk, akkor is fel tudjuk találni magunkat, nézünk valami filmet, vagy hasonló.

Ez az „ördögi vagy” számomra a legszebb bók, amit kaphatok tőle. Nem is az számít amit mond vele, hanem ahogyan mondja. Jobban felpörget, mint ötven rózsaszín „úgyszeretlek”. Szempillát rebegtetve mondom, hogy „köszönöm”, miközben a lábamat simogató kezére teszem az enyémet, és feljebb húzom a combomra, ahol érezni szeretem azt a nagy tenyeret. Húznám én máshova is, de éppen a lányáról beszélünk, és az úgy nem ildomos. Más körülmények között már elfelejtettem volna, hogy milyen fogadalmat is tettem magamban arról, hogy teret engedek neki, és kezdeményezze ő a szexet. Meg aztán... mi lányok néha szeretjük, ha mi vagyunk becserkészve, és nem mi portyázunk a kiszemelt hím után, ahogy az nagy divat napjainkban. Minden csaj szeret préda lenni. Én is.
-Tiszta volt, amikor haza jött. Vagy eleve nem ivott semmit, vagy volt annyi gógyija, hogy kijózanodjon, mire hazaért. Meséltem, hogy apa egyszer shotgun-nal a kezében várt haza a sötét konyhában ücsörögve? Sose bántott volna, de értett hozzá hogyan kell rám hozni a frászt. – Apa néha eljár még vadászni, ezért van otthon (legális, engedélyezett) fegyver. Miatta lettem én is fegyverbolond. – Eszembe nem jutott volna részegen, vagy netán pasival hazaállítani. Nos, ha Ellie helyébe képzelem magam, neked nincs szükséged shotgunra a kezedben. Te magad is felérsz egy RPG rakétavetővel, ha szúrós tekintettel nézel és nyakkendő is van rajtad. – Szeretettel csókolom meg a szája sarkán, de közben arra gondolok, hogy fel akarom gyújtani az összes nyavalyás nyakkendőjét. Rég kaptam már ennyit a férjemből. Nem akarom visszaadni a szürke hétköznapoknak.
-Az én programom nem lesz olyan izgalmas, mint a tiéd. Talán bemegyek az őrsre lezárt aktákat nyálazni, ha ezzel itt – biccentek a tábla felé- semmire nem jutok, márpedig úgy néz ki, hogy tényleg bukta. Viszont ha már így kettesben vagyunk – lerakom az immár üres bögrét a földre, és a szabad keze ujjaiba kulcsolom az enyémeket, miközben feljebb csúszok az ölében. Ez most kivételesen nem direkt volt, inkább reflex. – Mit szólnál, ha csinálnák valamit közösen? – előre hajolok megcsókolni a homlokát, a heget a szemöldökében, majd az ajkait is. – Van kedved futni menni? Szigorúan félmeztelenül. Imádom nézni, ahogy izzadsz. – Tényszerűen akarom közölni, de a reményteljes vigyorom agyoncsapja a hangulatot.

Hagyom, hogy a kezemet kicsit feljebb húzza a combjára, és ott folytatom a gyengéd cirógatást. Annyi módon tudom imádni ezt a csajt, ahányféleképpen csak lehet. Egyébként igen, feltűnt, hogy most mennyire máshogy áll a szex témához is. Más esetben valószínűleg nem itt tartanánk, de mióta megtörtént az a kellemetlen eset, kicsit visszafogta magát. Én pedig vagyok olyan rohadék, hogy ezt kihasználjam, és kicsit incselkedjek vele. Tisztában vagyok vele, hol szereti, ha simogatom, és kíváncsi is voltam, mennyire tudja türtőztetni magát. Meglepően jól, ami azt illeti. Valamilyen szinten örülök is, hogy nem veti rám magamat, hanem próbál tekintettel lenni arra is, én mit akarhatok.
- Nem mesélted, de egyébként ez nem is rossz ötlet. Egyszer tuti be kell adnom Ellie-nél. Ki tudja, lehet akkor, mikor már kirepült innen, és esetleg elkezd pasizni is. Szerintem ott kapna szívrohamot, ha egyszer, mikor hazaér a saját kis lakásába, én ott üldögélek a kanapén.
Nevetek fel halkan, de mégis jóízűen. Nem vagyok naiv, nem vetem el az ötletet, hogy a lányom már most is ismerkedik srácokkal. Azt nem tudom mondani, hogy nincs vele semmi bajom, mert nem szeretem, ha körülötte ólálkodnak. Egyszer téved az egyik srác keze rossz helyre, két órán belül garantálom, hogy a kórházban fog kikötni. Amint a lányom felnőtt lesz, ott már jóval kevesebb beleszólásom lesz ebbe, de addig az én felelősségem teljes mértékben. Mit beszélek, utána is az lesz ugyanúgy, de akkor még nagyobb szabadságot fog kapni. Vagy csak azt fogja érezni. Akárhogy is… ha bárki bántja a kicsikémet, az mondjon csak el néhány imát. Bár sok haszna nincs.
- Mire gondolsz?
Kérdezem tőle, míg az arcomat csókolgatja. Aztán mikor odahajol hozzám, azt is viszonzom szeretetteljesen.
- Van más módja is annak, hogy érezd, lásd, ahogy izzadok.
Mosolyodok el, majd pedig odahajolok nyakához, hogy lágyan megcsókoljam ott, majd pedig kicsit fogaimmal meg is csípjem a bőrét.
- Hacsak nem ragaszkodsz a futáshoz…
Suttogom, miközben nyakát csókolom, és kezemmel továbbra is a combját simogatom.

bizonytalan 16+
Még hogy átveszi apám ötletét... Először kuncogok rajta, aztán ahogy jobban belemerül, már röhögök. Persze csak halkan, mert még ketyeg Ellie másfél órája. – Ha nem pisili össze magát a fickója a Te plusz fegyver láttán, onnan tudod, hogy a megfelelő pasit választotta magának. – Az én apám legalábbis valahogy így volt vele. Ő volt az egyetlen a családban, aki nem fújt azon, hogy igent mondtam Jamesnek. „Jól bánik vele?” „Jól.” „Megvédi?” „Meg.” „Van biztos anyagi háttere?” „Van” „Akkor vigye”. Valahogy így képzelem el az öregem gondolatmenetét. Anyáé ennél bonyolultabb. És különben sem akarok erre gondolni. A másodperc tört része alatt képes vagyok A-ból Z-be jutni, ha a témaváltás van terítéken, most pedig nagyon úgy fest a dolog, hogy váltunk. Egy sokkal kellemesebb irányba. – Nem akarod tudni mire gondolok. – Felelem a kérdésre, de ízelítőt kap azzal, hogy beszívom az alsó ajkát. Végül mégis a futás témát hozom fel, bár súlyemelés és birkózás ötlete is felmerül ha már az izzadásnál tartunk. Lehetőleg a kettő egyszerre, vízszintesben, de hogy én alul, vagy felül, az nem számít.
Amikor a nyakamat csókolja már lúdbőrözök, és élesen beszívom a levegőt. Így ajánlja fel, hogy akár futhatunk is, ha ragaszkodok hozzá, én meg már azt se értem egyáltalán, hogy mondhattam ekkora hülyeséget, hogy fussunk? Különben is: milyen évet írunk? Melyik bolygón vagyunk? – Ó, baszd meg. – sóhajtom, és felszegem az államat, hogy jobban odaférjen a nyakamhoz. Lényegében olyan vagyok, mint egy macska, csak dorombolás helyett én káromkodva kérlelek több simogatás, több csókot, többet belőle, miközben az egyik kezem a tarkóján, a másik a hátán van, és teljesen felsiklok az ölébe. Mindig ezt csinálja velem. Előhozza a ribancot, aki nem tudja magán tartani a bugyiját. Egyszerre haragszok rá és imádom öt ezért. Ez a kettősség már benne van abban is, ahogy a száját keresem, és hosszan, szenvedéllyel csókolom amint megtalálom. Nyelvem végigsiklik a száján, a fogain, az ő nyelvén, beszívom az ajkát újra és újra. Fel akarom falni ezt az ördögöt. – Szeretnék kipróbálni valamit. – mormolom a szájába. Szaporán kapkodok levegőért, a bőrömet vékony verejtékréteg lepte el, és úgy fel vagyok húzva, hogy remegek. – Valamit amit még ez előtt sose. Benne vagy? -  Ha igen, akkor nagy levegőt veszek, mert neki ez könnyebb lesz, mint nekem.
Kikászálódok az öléből. Felveszem a smart tábla kontrollerét, a bögrét a földről, amik aztán az íróasztalomon kapnak helyet. Ott megállva James felé fordulok. Fürgén kibújok a pólójából és odadobom neki. – Öltözz. Megyünk futni. – Ami igazán ledöbbent, hogy komolyan is gondolom. Be is jelölöm a hálószobát úti célnak, mert nekem is fel kell öltözni mielőtt indulunk. Technikailag pucér vagyok. Fél négykor nem aggódok rajta, hogy Ellie így lát, szóval szemérmetlenül nyitok ajtót, és megyek a másik szobába öltözni.

- Sok próbát kell majd kiállnia Ellie jövendőbelijének, ennyit szinte megígérhetek. Ha kibírja, akkor fogom tudni, hogy tényleg képes megtenni szinte bármit a lányomért. Nem akarom, hogy egy nyápic alak mellett kössön ki.
Mondjuk szerintem ez magától értetődő. A lányom is tud elég harcias lenni, de nem hiszem, hogy ha egy magamfajta elé állna, akkor könnyedén megúszná a dolgokat. Nem akarom, hogy egy szteroidszökevény legyen a barátja, egyáltalán nem erre gondolok. Csak olyasvalaki legyen, aki képes a lányomat megvédeni, kerüljön akármibe. Ha úgy érez Ellie iránt, mint ahogy én Mia és ő iránta, akkor máris plusz pontokkal indul. De felesleges egyelőre erről beszélni. Legjobb tudomásom szerint nincs most senkije a lányomnak, és ez maradjon csak így.
Megmosolyogtat, hogy még mindig elég csupán ennyit csinálnom, és máris teljesen kikészül. Nem reagálok arra, amit mond, továbbra is egy kisebb mosollyal az arcomon csókolom a nyakát, időközben felszabaduló kezemmel pedig segítek, hogy az ölemben közelebb másszon hozzám, de aztán sem engedem el őt. Fenekét simogatom a nemrég felszabadult kezemmel, és továbbra is csak ingerlem a nyakát. Csókját ugyanolyan szenvedélyességgel viszonzom, amilyennel kapom. Az eddig combján pihenő tenyerem a tarkójára siklik fel, és a csók közben ott kezdem el a fejbőrét masszírozni.
- Ismételten muszáj megkérdeznem. Mire gondolsz?
Felhúzom a szemöldökömet, mikor kimászik az ölemből, és elkezd pakolászni. A pólómat elkapom, mikor odadobja nekem, és továbbra is felhúzott szemöldökkel nézek utána. Vállat vonok, aztán pedig fel is állok a helyemről, és követem Miát a szobánkba vissza. Beérve oda ledobom valahova a pólómat. Ha azt veszem észre, hogy Mia már a ruhát keresi, akkor egyszerűen csak odalépek hozzá, és hátulról átölelem. Nyakára lehelek újra néhány csókot, és egész testemmel hozzásimulok.
- Ajánlom, hogy ne bánjam meg.
Mondom neki, természetesen nem halál komolyan. A fáradtság, vagy nem tudom mi teszi, de most tényleg nem értem, mire próbál játszani az ördögi kis feleségem. De nem könnyítem meg a dolgát, annyi már biztos. Nem nagyon van kedvem a futáshoz igazság szerint, pláne nem azok után, ami a Duzzogóban történt.

16+
Az ott megint a pókerarc, vagy tényleg abszolút nem hergeli fel, hogy egy ilyen jelenet után bedobom a törölközőt? Nem, nem akarom tudni. Félő, hogy azt a női önbecsülésem bánná, úgyhogy vonogassa csak a vállát, én léptem.
Mire megérkezik utánam, én fehérneműben vagyok, és egy melegítőnadrággal harcolok. A pamut nyerte volna a roundot, ha James nem kapott volna el hátulról.
–Hmm. – Na jó. Határozottan dorombolok, ahogy újabb csókokkal bombázza a nyakamat, és jólesően borzongok az ölelésben. Komolyan lenne kedvem futni, ugyanakkor meggyőzhető vagyok valami másra is. Inkább olyasmi állhat a női logikám mögött, hogy szeretném, ha ezegyszer ő cserkészne be engem, és nem fordítva. Érezni szeretném, hogy akar. Annyira, hogy megbolondul. Szóval legyen kicsit én.
Ahogy visszanyertem az egyensúlyomat, már fel tudnám húzni a nadrágot, viszont még várnék egy kicsit, amíg eldől mi lesz. – Előbb még a válladat vonogattad olyan nekem mindegy formában. – emlékeztetem erre, aztán valami másra is azzal, hogy szorosabban nyomom hozzá a fenekemet. A fejemet oldalra döntve adok nagyobb birtokolható felületet a nyakamon, és hogy folytatásra biztassam, teljesen hátradőlök hozzá, az egyik kezemmel felnyúlok a tarkójára, a másikaz egyik ölelő karjára fektetem. Kezem az övén, és vezetem is, ha hagyja. Fel a melltartóig, majd a hasamon át a bugyi szegélyéig, a csípőmre.
-Pontosan mi is az, amit nem akarsz megbánni? Hmmm?
Megint a száját keresem, de egyelőre nem fordulok felé. Imádom az érzést, ahogy teljesen a hátamnak feszül. Ha megkapom a csókomat, és nem lettünk még a futás felé terelgetve, akkor bevezetem a kezét a bugyi alá, és úgy rendezem a súlypontomat, hogy a tenyerébe simuljak. Ennél kontrétabban nem tudom jelezni, hogy nagyon is meggyőzhető vagyok kardió-edzés tekintetében.
-Te vagy a főnök. – suttogom a szájába, aztán beszívom az alsó ajkát. Hosszan, ráérősen csókolom, hacsak nem diktál keményebb tempót, aminek úgy egyébként nagy-nagy rajongója lennék.
–Mondd, mit szeretnél? - Hogy én mit akarok, az nem kérdés, és részint már meg is kaptam. A kezét rajtam, az ízét a számban, a testét az enyémnek feszülve.

+18

Még mindig nem tudok mást csinálni, mint filozofálni azon, hogyan is bírta ki Mia ennyi ideig. De ha nem fog túlzottan ellenkezni (mert kétlem, hogy így tenne), akkor pedig én sem fogom már túlzottan kínozni. Azok után, ami a másik szobában történt, amilyen hevesen… kegyetlen vagyok, de nem ennyire. Meg hülye is lennék, mert ha tovább húzom Mia agyát ezzel az egésszel, akkor magamat is kínzom vele.
A megszólalására, miszerint előbb még csak a vállamat vonogattam, nem válaszolok semmit, csak tovább csókolgatom a nyakát. Elmosolyodok, mikor hozzám nyomja a fenekét, és a fejét is oldalra hajlítja. Oda-vissza csókolgatom a vállát, és a nyakát, valamint hagyom, a kezemet hadd vezesse. Ahogy melltartóig elérek, az egyik mellét finoman meg is markolom az anyagon keresztül. Szinte biztosra veszem, hogy ezt is rendkívül élvezi. Mondjuk Miával nincs valami nehéz dolgom, pláne most, miután megint hetek maradtak ki anélkül, hogy így érintettem volna.
- Hogy fittyet hányok az általad kijelölt programra. De ha nagyon sportolni akarsz, ajánlom a lovaglást.
Merje csak azt mondani, hogy ő inkább a futást választja, úgysem fogom elhinni. Túl jól ismerem már a feleségemet. Ha ezt közölné is velem, vagy dacból, vagy pedig azért mondaná, mert kéretni akarja magát. Odahajolok ajkaihoz, és finoman meg is csókolom őt. Lesz még időnk arra, hogy hevesebb, vadabb tempóra váltsunk. Meg sem próbálom akadályozni abban, hogy az alsóneműje alá vezesse a kezemet. Mi több, mikor rákérdez, mit szeretnék, akkor már el is kezdem a csiklóján simogatni
- Más dolog, hogy mit akarok, és mit szeretnék. Akarlak, téged, minden egyes porcikádat. És hogy mit szeretnék? Hogy dőlj hátra, és élvezd ki.
Aztán pedig úgy kezdem el magam felé fordítani Miát, hogy a kezem meg se mozduljon a bugyija alól. Másikkal tarkójára fogok, és úgy húzom közelebb magamhoz, amit követően pedig máris egy sokkal szenvedélyesebb csókban részesítem őt. Az ujjaimmal pedig továbbra is odalent kényeztetem, miközben nekinyomom őt a komódnak.
- Mit gondolsz, képes leszel rá?
Válaszától függetlenül siklik ki a kezem a fehérnemű alól, és kapom fel őt ölembe, hogy ráültethessem a bútordarabra. Aztán pedig már szabadítom is meg a bugyijától, eldobom valahova, és lábai közé hajolok, hogy az ujjaim korábbi játékot most a nyelvem válthassa fel. Na persze nem egyből. Még kicsit kínzom őt. A combja belső oldalára lehelek csókokat először, miközben finoman cirógatom kezemmel. De én sem vagyok képes ezt örökké csinálni, mert eszeveszetten kívánom, így hamar odatérek a legérzékenyebb pontjához, hogy végre megkaphassa tőlem, amire már elég régóta vágyhat. Még hogy vágyhat… Vágyunk.

18+ (pornó)

-Mertem remélni, hogy találsz kibúvót. – suttogom a szájába. Ez nem az a fajta csók, aminél lehunyom a szemem, és átadom magam a szép érzéseknek amik a lelkemet melengetik. Ez az a típus, aminél nyitva hagyom, és falom a látványt. Csak az egyik éjjeli lámpa világít a szobában. Pont elég fénye van ahhoz, hogy lássam amit kell, ugyanakkor kellemes hangulatot is teremt minden máshoz. Nem mintha a világítás bármiben is befolyásolna minket, ha egymásra gerjedtünk. Az első alkalom az autója motorháztetején történt meg, vaksötétben, ahol csak a sziluettjét láttam ennek az elképesztő testnek, de esett már meg tetőtéren fényes nappal is, és remekül kivilágított lépcsőházban. Nem a megvilágítás teremt hangulatot, hanem a partner.
Érintése nyomán ezernyi rozsdát fogott idegvégződés kel életre, a pólusaimból is az árad, hogy mennyire imádom, ahogy érint. Hiába lassúbb a csókja, én követelőző, hajthatatlan, engesztelhetetlen tempóra váltok. Mohón falom az ajkait, áttolom a nyelvem a szájába, közben vezetem a kezét a bugyi alá. Nem hezitál sokat azon, hogy a csiklómat vegye kezelésbe. Az első érintésbe mindenem beleremeg, és hangosan nyögök a szájába. Képtelen vagyok tovább csókolni, fejemet hátrafeszítem a vállához, onnan hallgatom, ahogy azon a mély, vágytól rekedt hangon ecseteli mennyire és hogyan akar. Én gyorsan és keményen akarom őt, mint úgy általában, viszont most jó hosszú szünetet pótolunk, és... Nincs és. Eszem ágában sincs most megsürgetni. Imádom, ahogy a testemmel játszik. A lehető legtovább akarom nyújtani.
Széles mosollyal nyugtázom, hogy felpakolt a komódra. Megőrülök érte, amikor ennyire önállósodik, és rakosgat ide-oda, nem csak elnyúlunk az ágyon, és hülyére kefél. Nekem most csak annyi a dolgom, hogy nyújtom az egyik, majd a másik lábamat is, és élvezem a látványt, ahogy megszabadít a bugyimtól. – Arra gondoltam, hogy szeretnélek leszopni, de... – nyögésbe fullad a hangom, ahogy letérdel elém, és a belső combomon halad fel a csókjaival. – hátradölni.. élvezni... Baaaaszd meg, ez annyira jó... oké, menni fog. – próbálok nem sikítani miközben a szája megtalálja a csiklómat, ezért muszáj beharapnom a számat. Egyik talpamat a vállára illesztem, a másikat a komód szélére, hátamat a halnak feszítem, két kezem a fején. –Használd az ujjadat is. – vagy kettőt. Nem pont a férjemmel fogok szemérmeskedni és piromkodni az ilyesmin. Átkozottul kívánom, és biztosra veszem, hogy ezt ő is tudja már. –Ez az... ott... te jó ég... – Nem akarok máris a végére érni, és érzem, hogy a hosszú szünetek után most nagyon gyorsan élveznék, és máris mutatkoznak a közelgő orgazmus jelei. Még ne. – Csókolj meg. – kérlelem, és ha hagyja, húzom a fejét, és hajolok én is. Érezni akarom a szájában mindkettőnk ízét. Perverz örömmel tölt el a tudat, hogy ott is benne vagyok. Vadul csókolom, szívom az ajkát, a nyelvét, miközben két kezem a boxerében, jómagam meg lehuppantam a komódról. Most rajtam a sor viszonozni a szívességet. Ceremónia nélkül letérdelek elé. Felnézek rá, ahogy térdéig letolom a boxeralsót, és akkor is a tekintetét keresem, amikor a tövétől a végéig végignyalok a farkán, majd a számba veszem, és lomha, kínzó lassúsággal mozgatni kezdem a fejem. Látni akarom az arcán, hogy belebolondul, annyira élvezi. Ha érzem, hogy megfeszül, és kész elélvezni, akkor abbahagyom amíg lenyugszik, aztán folytatom tovább. Akármeddig. Bármeddig. Szeretem ezt vele.

+18

Két okom is van arra, hogy ilyen formában tartsam magam. Egyrészt, hogy az egészségemet is megőrizzem, és minél tovább tudjam megkeseríteni a feleségem és a lányom életét. Másrészt pedig azért is, mert Mia és köztem eléggé nagy a testiség igénye. Ritka esetek közé tartozik, mikor nem bírom már a tempót sem tartani vele, de megpróbálok a lehető legjobban teljesíteni mindig. Eddig nem igazán hallottam panaszt. Merne csak mondani. Ez a másik ok pedig két részre is bomlik. Hogy meglegyen az állóképességem, meg hogy szinte csorgassa rám a nyálát, akárhányszor csak meglát. Nem nézek ki annyinak sem, mint ahány éves vagyok, ez sem annak köszönhető, hogy különböző kúrákra járok, vagy valami. Mia sem hanyagolja el magát túlzottan soha, én pedig pláne nem fogom.
A testét is eléggé jól sikerült már kiismernem, ez annak is köszönhető, hogyha valamit nagyon akar, hogy csináljak, akkor még közbe is szól. Kapcsolatunk kezdetén sem lehetett sok panasza, hisz mégiscsak volt már több évnyi tapasztalatom.
Elmosolyodok arra, amit mond, de nem zökkent ki abból, amit most csinálni akarok vele. Imádom hallani a hangját, nem arról van szó, de most örülök, hogy sikerült belefojtanom a szót Miába. Hozzáértően kezdek el dolgozni rajta, nyelvem finoman köröz a csiklóján, és úgy nyalom, mintha nekem okozna élvezetet ezzel. És annyira nincs is távol az igazságtól, mert nem kell túl sok idő, hogy a reakcióinak hatására én is megkeményedjek odalent. De most ő van terítéken. Mikor kéri, akkor belé is dugom ujjaimat, kapásból kettőt, és fokozatosan gyorsítok a tempón is.
Nem szólok rá Miára, hogy hangján csillapítson, hadd hallja csak Ellie is, mi folyik itt, amennyiben még ébren van. Ha egyszer elalszik, szinte lehetetlen ilyenekkel kizökkenteni őt, de most… mindegy, jelen pillanatban nem épp a lányomra akarok gondolni, annyira nem vagyok még én sem elvetemült.
Felállok végül, ujjaim még mindig benne maradnak, de nyelvemmel máris az övét keresem. Ahogy a boxeralsómba nyúl, megfeszül egy kicsit a testem, és ujjaimat is kihúzom belőle. Akkor gondolom most én jövök. Hátrébb lépek egy fél lépést, míg lemászik a bútorról.
Tekintetem rajta pihen, mikor letérdel elém, és csak ismét elmosolyodok arra, mennyire nem szorul se a segítségemre, se az engedélyemre ez ügyben. Ahogy végignyal férfiasságomon, egy mély, viszonylag hosszú nyögés hagyja el a számat, amint pedig elkezd munkálkodni rajtam, akkor máris a hajára szorul a kezem. Nehezen bírok megállni a lábamon is a ténykedésének köszönhetően, és folyamatos sóhajtásokkal jelzem a tetszésemet. Testem egyre gyakrabban feszül meg röviden, ahogy a végére érek, ekkor a hajára is erősebben szorítok rá. Valahogy sejtettem, hogy nem akarja, hogy máris elmenjek, és kell is néhány másodperc, mire kicsit összeszedem magam, hogy tudja is folytatni a dolgokat.
- Ah, vedd már le azt a szart! Megőrülök így!
Értem én a melltartójára, amit még mindig nem értem, minek vett fel. Hogy minek kellett egyből elkezdenie öltöznie, ha úgy is tudta, hogy itt fogunk kikötni. Bár szerintem tudom a választ, hogy csak kérette magát.
Nem érdekel, meddig akarja folytatni az ingerlésemet, az álla alá nyúlok, és úgy állítom őt talpra, ajkaimat máris rátapasztva az övéire. Itt már nincs teketóriázás, vadul esek neki, úgy, mintha ezek a csókok jelentenék számomra az életet jelentő levegőt. Mindeközben kibújok én is a gatyámból, és fordítok egyet a helyzeten, hogy Mia az ágy előtt legyen. Rálököm, aztán pedig már mászok is rá, amennyiben még rajta van a melltartó, akkor azt már-már letépem róla, és három ujjammal újra máris beléhatolok, miközben szám pedig az egyik mellbimbója köré zárul, és meg is szívom.
- Egyszerűen imádom ezeket a formás melleket.
Ujjaimmal elkezdek benne mozogni, miközben számmal pedig tovább kényeztetem hol az egyik, hol a másik mellbimbóját. Végül felnézek Miára, és egy röpke csókot adok neki.
- De nem azt mondtam, hogy ülj meg a seggeden, és élvezd ki az egészet?
Majd már térek is vissza a melleihez, miközben továbbra is mozgatom benne az ujjaimat, egyre fokozódó tempóban. Próbálkozhat azzal, hogy fordít a helyzeten, előbb hagytam, hogy megtegye, most viszont nem fogom, akármennyire is szeretné. Élvezze csak ki. Ha már érzem, hogy közel van ahhoz a ponthoz, akkor pedig még lejjebb haladok rajta, és besegítek a nyelvemmel is. Érezni akarom a számon, ahogy elélvez.

18+
A „megőrül” az nekem pont megfelel. Kedvenc elfoglaltságom ezen a módon őrületbe kergetni. A farkába hümmögöm, hogy szó sem lehet róla, a melltartó marad. Nem hiszem, hogy sokat érteni belőle lévén, hogy tele van a szám. És ami ezt illeti, folytatnám még nagyon-nagyon sokáig, ha nem veszítené el a türelmét. Imádom az ilyen pillanatokat, amikor elveszíti a kontrollt, és végre nem érzem azt, hogy minden mozdulatát előre kiszámította. Mintha ilyenkor lenne igazán önmaga. A zabolátlan vadállat. Nem tudom elmondani, mennyire meg vagyok bolondulva érte.
Mohón tapad a számra, mintha nem tudna betelni velem, amire válaszul elégedetten sóhajtok, és ugyanazzal a hévvel viszonzom az összes csókot, minden egyes érintést. Aztán egyszer csak az ágyra lök, én meg kuncogok, mint egy hülyegyerek, ahogy még vagy kétszer visszarugózók a matracon, aztán már széttárt lábakkal várom, hogy támadjon. Felkönyökölök, amíg a melltartómat ráncigálja. Ó, igen, pontosan ezért nem voltam hajlandó levenni én magam. Mit számít, ha itt-ott belilul a bőröm, ahol a szövet megnyúzza, ha annak eredményeként méginkább bevadul?
Amikor megcsókolna, csak centikre engedem közel a számhoz, aztán elhajolok, hátrálok, feljebb kúszok az ágyon. Azt várom, hogy kövessen. Vadász és préda. Nincs kétség afelől, hogy melyikünk melyik. Elég egyértelművé teszi a felállást, hogy az ujjai szinte azonnal oda érnek, ahol most a legjobban szeretném érezni azokat. Egyszerre hármat. Úgy hasít belém az inger, úgy feszül a testem, hogy közben megcsúszik a könyököm, és elterülök a matracon. Eldőlt. Levadászott. Végső csapása a mellemen talál el, ami még a nyakamnál is érzékenyebb terület, bár lássuk be, azon a helyen pont nincs akkora fogás. – Most hazudsz, de rohadt jól esik. Legalább nem azzal jössz, hogy pont a kezedbe való. – mert mindkettő egyszerre se töltené ki csak az egyik tenyerét. Ezen jót vigyorognék, de feljebb csúszik bennem az ujja... Jézusom, három is... és már megint kezdem elveszteni a határt valóság és vad álom között. Pajzán állom, az „akarok még” kategóriából.
-Mikor csinálom azt, amit elvársz tőlem, Hon? Itt az alkalom jobb belátásra bírni. – Előre hajolok még egy csókot lopni, de aztán átadom magam az élvezetnek. Érzem az ujjait magamban, és fokozza az izgalmat, hogy James a nyelvével is besegít. Szorosan odanyomja a csiklómnak, ami már önmagában felér egy valami elvont vallási élménnyel, de hogy az ujjait is mozgatja közben, az már túl jó. – James, könyörögnöm kell, hogy kefélj meg végre? Ahhh... Baszd meeg. Folytasd kicsit gyorsabban. Mindjárt jövök. – és ahogy ezt kimondom, már érzem is, hogy tényleg piszkosul közel járok. Nem így akartam. Úgy szerettem volna, ha félőrültre kefél közben, de most, hogy itt tartunk, már el is felejtem, hogy váltsunk. Most ő diktál, hát átadom magam ennek. Az utolsó pillanatban párnát szorítok az arcomra, és abba fojtom az orgazmus sikolyait, miközben a combjaim közé szorítom James arcát, és vonaglok a matracon.
Oké, round 2. Még nem cseng le teljesen az orgazmus, mikor felülök, és a tarkójánál fogva húzom fel őt is. – Rátéhetünk arra a részre, amikor félholtra dugsz? Őrülten kívánlak. – A végét újfent a szájába mormolom, és ha sikerül úgy terelgetni, akkor a széttárt lábaim közé irányítom a csípőjét. Tudom, hogy az orgazmus összehúzódása miatt ez már fájni fog, de az is igaz, hogy ezt a részét sose bánom. – Gyere. – kérem. Remélem, hogy nem kell többször. – Izzadást emlegettünk korábban. – Beharapom a számat. Várakozok.

+18

- Utállak, remélem tudod.
Mondom sóhajtva, fejemet hátrahajtva, mikor úgy határoz, hogy egyelőre még marad rajta a melltartó. Kezem továbbra is a tarkóján pihen, és egész sokáig tűröm még, hogy hadd kínozzon kénye-kedve szerint. De megunom, és végül lábára állítom, és vadul kezdem el őt falni. Testének összes reakciója még inkább megőrjít, jól tudom már, hogy szereti, ha ilyen vagyok.
Belemegyek a játékába (ismét), és úgy közeledek hozzá, ahogy várja. De aztán hirtelen abbahagyom a vadászatot, és ujjaimmal máris megtalálom a legérzékenyebb pontját. Megszólalásán elmosolyodok.
- Hazudnék én ilyesmiről? Másrészről pedig jobb is, mintha kifolyna belőle. Az már pazarlás kategória.
Nem nagyon érdekel, milyen nagyok a mellei, a lényeg, hogy én vagyok az, aki játszadozik velük. Viszont nem hazudtam azzal sem, amit korábban mondtam, hogy teljesen oda vagyok értük. Pont beletartoznak számomra a tökéletes kategóriába. Bár lehet csak azért mondom ezt, mert eszeveszetten bele vagyok esve a nőbe, akin rajta vannak.
Lassan kezdem el ingerelni őt a nyelvemmel, ezzel is próbálva megőrjíteni őt. Élvezettel kényeztetem őt, miközben Mia tekintetét keresem folyton-folyvást. Belemosolygok abba, amit mond. Imádom, hogy ilyen gyorsan meg tudom változtatni a véleményét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Kérése számomra parancs, ujjaimmal vadabbul nyomulok belé újra és újra, miközben nyelvemmel továbbra is a csiklóját nyalogatom. A párna segít ugyan elnyomni az élvezet sikolyait, de én hallom, ez pedig csak még inkább felizgat.
Még kicsit nyúzom utána, hogy elérte az orgazmust, de utána abba is hagyom. Hagyom magam felhúzni. Mielőtt megszólalhatna, számmal az övét keresem, hogy megcsókolhassam őt, vágytól ittasan. Vészesen közel van már a férfiasságom azon pontjához, de még nem hatolok belé. Egyelőre nem. Férfiasságomra markolok, és úgy kezdem el a csiklóját simogatni vele, arcomon pedig mosoly virít.
- Mi is volt az, amit mondtál, a könyörgéssel kapcsolatban?
Ő mondta, kegyetlen vagyok, én pedig nem akartam ellenkezni, mert… nos, az vagyok. Majd megveszek, annyira kívánom már Miát, de egy kis kínzás mindkettőnk részéről még belefér.
Végül, akár belekezd abba, amire rá akartam venni, akár nem, szép lassan beléhatolok, egészen tövig, és visszadöntöm őt az ágyra. Lassan, hangolódásképpen kezdem el mozgatni a csípőmet, egyre gyorsuló tempóban, miközben kezemmel az egyik mellét masszírozom, másikkal tarkóját fogom, és ajkát csókolom. Kezével szabad bejárást kap a testemen, nem fogok semmit sem megtiltani tőle. Eleget kínoztam már a mai nap folyamán. És még fél 4 sincsen.
Azt viszont nem hagyom, akármennyire is próbálkozik, hogy felülre kerüljön. Csípőm mozgása egyre hevesebb, egyre vadabb, keményebb lesz. Nyakára áttérnek ajkaim, és egyre durvábban dugom Miát is. Érzem, ahogy apránként elkezdek fáradni, de meg nem állok egy pillanatra sem. Végül pedig érzem, hogy közel van a vég, ekkor még gyorsabb tempóra váltok, és ajkához is visszatérek. Belenyögök ajkába, a testem megfeszül, és beleengedem magam, forró magommal töltve meg az ölét, talán másodperceken, talán perceken keresztül. Az időérzékem eléggé eltűnt jelenleg, hisz túl intenzív volt ez az orgazmus is. Ismét jó néhány hetet kihagytunk, és én pedig nem vagyok olyan, aki magához szokott nyúlni. Minek, ha van valakim, aki megteszi ezt helyettem? Tudtam, hogy egyszer úgy is eljön ez, addig pedig tartogattam magamat.
Lihegve fektettem vállára fejemet, és ki sem húzódtam még belőle.
- Remélem tudod, hogy ennyivel még nem úsztad meg.
Beszédem közben pedig Miára emelem a tekintetemet.

18+
Elképesztő látvány, ahogy a farkával a kezében játszik velem, közben ott van az arcán az a lehetetlen győzedelmes mosolya. Ateista vagyok, de ez a kép, ez a pillanat képes volna megint hívőt csinálni belőlem. Felér az egész egy vallási élménnyel. Hátradőlök az ágyon, hogy mindkét tenyeremmel végig tudjam simogatni ezt az elképesztő felsőtestet. Végig a váll izmon, a mellizmon, a kockákon a hasán, majd ujjvégekkel elérem azt a hihetetlen V alakú izomköteget is a hasa alján. – Izzadás, Hon, nem könyörgés. –nevetem. Feszült nevetés ez. Tele várakozással, tele izgalommal.
Amint elérkezik az a pont, ahonnan már képtelen vagyok tovább türtőztetni magam – ami nagyjából még kétpercnyi játszadozást jelent- megemelem a csípőmet, hogy a farka egyenest a bejárathoz kerüljön, és megint feltámaszkodok, hogy csókot lopjak miközben behatol. Lassan csinálja, viszont egészen végig nyomul. Elégedetten nyögök az érzésre, hogy teljesen kitölt, szinte már feszít, és igen, kicsit fáj is, persze, de ez zavar a legkevésbé. Tudom, hogy baromi könnyen idomul a testem az övéhez, és most is pont ez történik, amint lassan mozogni kezd bennem. Mire tempót vált, már teljese készen állok, és újra ezer fokon élvezem a szexet.
Többször is próbálnék pozíciót váltani, annyival is elodázni még a véget, ellenben James meghiúsítja az összes kísérletet. Kicsit se bánom. Imádom, ahogy elhárítja a próbálkozásaimat, és minden egyes alkalom után vagy a melleimet kényezteti közben, a nyakamat falja, vagy csókol úgy, mintha nem tudna betelni velem. – Megőrülők érted. –Tőled. Az akartam mondani, hogy „tőled”, de a másik állítás is a vegytiszta igazság lenne. – Ez az! – izgatott nyögéssel díjazom az egyre feszítettebb ritmust. Fejemet hátrafeszítve, a számat beharapva, csípőmet emelve biztosítok mélyebb behatolást. Bal lábammal átfogom a derekát,  a jobbot csak felhúzom nagy terpeszben a testünk mellett, és a nyakában fojtom el a hangosabb nyögéseket. Aztán hamar – nekem kicsit még hamar- megérzem, hogy acél-keménnyé merevedik bennem, végül aztán a számba nyögve elélvez. Intim izmaimmal rászorítva segítek fokozni az ingert, bár én ezúttal nem tartottam vele. Nem vagyok csalódott emiatt.
Fejét a vállamra hajtva piheg, én pedig a hátát és a fejét simogatom. Oldalra fordítom a fejem, hogy halántékon csókoljam, mert most csak ott érem el. Imádom ezeket a csendes, szuszogós perceket a szex után, amikor még mindig bennem van, még pihegünk a megerőltetéstől, hallgatjuk egymás szívveréseit, miközben a verejtéktől összetapad a testünk azokon a pontokon ahol bőr a bőrhöz ér.
Kihívóan mosolygok az ezt követőeken. – Értsem úgy, hogy máris készen állsz a visszavágóra?
Ha igen, akkor jelzem neki, hogy hátulról akarom, és ne kíméljen. Ha viszont kér még pár percet, nagy eséllyel elszundítok úgy ahogy vagyunk. Nem számít, ha idő közben teljes súlyával rám nehezedik. Imádom magamon érezni őt, és tudja ő is, én is,  hogy akármennyit pakol rám, én nem fogok összeroppanni a súlya alatt.

+18
- Khm… „James, könyörögnöm kell, hogy kefélj meg végre?”
Idézem őt nem is olyan régről, mikor fejem a lábai között ténykedett, ujjaimmal egyetemben. Az ilyen apró szólások rendesen meg tudnak maradni a fejemben, ahogy a helyzet is mutatja jelenleg. Nem várom el, hogy könyörögjön, bár rendesen simogatná az egómat, annyi biztos.
Érzem, hogy próbálna fordítani a helyzeten, de nincs az az Isten, hogy én ezt most hagyjam. Tovább nyomulok belé, újra és újra, szavai pedig mosolyt csalnak az arcomra, és ezeknek is köszönhető, hogy kicsit sebesebb, és vadabb döfésekkel jutalmazzam őt. Azért kiveszi az egészből is a részét, mert rásegít, hogy minél jobban élvezzük mind a ketten az aktust. Kicsit korábban megyek el, mint általában szoktam, de ez ismét csak annak köszönhető, hogy túl rég nem volt már ebben részem. Na meg azért annak is, hogy néhány perccel ezelőtt még a szájával kényeztetett, és elég közel hajszolt az orgazmushoz, hogy aztán visszarántson onnan. De azért ő is megkapta a maga élvezetét, csak kicsivel korábban. Panasza tehát semmire nem lehet.
- Értsd úgy, hogy ennyivel nem sikerült kielégítened az étvágyamat.
Ahogy jelzi, hogy most hátulról akarja már ki is húzódok belőle, aztán fordítom át, és először csak hátulról nekidőlök, kezemmel a csiklóját ingerelve ismételten, és nyakát csókolva, izgatva ezzel őt, és magamat is, hogy újra olyan kemény legyek, mint az imént voltam.
Amint ezt elérem, akkor pedig, most már hátulról veszem őt birtokba, és most nem tökölve túl sokat kezdek el egyből egy gyors, durva tempóban mozogni, miközben kezemmel továbbra is ingerlem a csiklóját. Fenekére rácsapok a másikkal, és aztán pedig bele is markolok, miközben mozgásom sem marad alább egy pillanatig sem. Csípőjét kicsit feljebb húzom magamhoz, felsőtestét pedig lenyomom az ágyra, és úgy folytatom a mozgást.
Mielőtt viszont ismét elérné egyikünk is azt a pontot, leállítom magunkat, és kihúzódok Miából, aztán visszafordítom őt a hátára, és ajkához hajolva csókolom meg őt, aztán egyik kezére ráfogva vezetem oda a legérzékenyebb pontjához.
- Kényeztesd magad.
Kérem őt, aztán pedig már el is engedem a kezét. Mégse csináljak már mindent én, és imádom nézni, ahogy játszadozik magával. Remélhetőleg most sem tagadja meg tőlem ezt az élvezetet.

18+
Általában az én memóriámmal sincs semmi gond. Ezt az alkalmat leszámítva. Esküszöm, már nem is rémlik, hogy olyat kértem, de ha jól hiszem, akkor elég gyakori szófordulat ez olyankor, amikor ehhez hasonló elfoglaltságokkal múlatjuk az időt. Ha nagyon ragaszkodik hozzá, megteszem. Nem azért, mert ennyire alázatos és kedves ember vagyok, hanem mert szex közben még jobbam szeretem, amikor teljesen elszáll magától, és mindent még nagyobb erőbedobással csinál. Nekem sokszor pont erre van szükségem. A legjobb értelemben véve kicsit összetörni, kicsit agyonkúrva lenni, hogy –képletesen- lábra se tudjak állni utána. Azt hiszem, pontosan ezt kapom, amikor a hasamra fordít. Tudom, hogy szüksége van még egy kis időre mire megint teljesen keményre merevedik. Ezen a részén sose aggódok. Ahogy én pillanatok alatt begerjedek rá, úgy ő is hamar megkíván engem. Addig is hátranyúlok a lábaim között, és amíg ő a csiklómat izgatja, én a farkára markolok rá, és türelmetlenül, az izgatottságtól kicsit remegő kézzel kényeztetem. Nem tart sokáig, és újra elmerül bennem. A tempója eleve gyors, de ebből a helyzetből módomban áll nekem is beleszólni a dologba. Ahogy ő lök, én keményen nekirugózok, felsőtesttel elnyúlva az ágy végébe kapaszkodok.  Megőrülök azért, hogy a fenekemre csap, vagy ahogy belemarkol. Nem úgy üt, hogy fájjon, inkább úgy, hogy jobban feltüzel vele. Kísérletező kedvem támad tőle. Illetve olyasmit csinálni, amit általában nem. – Nyomd az ujjad a fenekembe. – Nyögöm a matracba. Úgy nyom oda, hogy félig belesüppedt a fejem. Annyira vad. Annyira durva. Annyira szeretem.
Viszont mindketten közeledünk egy újabb orgazmushoz, és James ebben a körben már a késleltetésre játszik. Kihúzódik belőlem, hanyatt fordít, én pedig úgy érzem magam, mint a sarokban felejtett játék, ami várja, hogy újra elővegyék. Azt mondja izgassam magam, és vezeti a kezemet az ágyékomhoz. Vigyorgok rá, mint az ördög itt a félhomályban. – Kérem a vibrációs gyűrűmet. – Nyújtom a kezem, mert ő közelebb van a párnámhoz, ami alatt ott lapul a kis micsoda. Nem vagyok nagy gyűjtő, csak kíváncsi. Van egy kisebb, nagy teljesítményű vibrátorom, az előbb említett darab és egy farok gyűrű James részére, ami szintén vibrációs. Az a fajta, aminek a tetején van egy kis nyúlvány, tehát amikor maga a szerkezet rezegni kezd szeretkezés közben, az a kis nyúlvány továbbítja a jelet a csiklóhoz is.
Ha megkapom a vibrációs gyűrűt, akkor két ujjamat James a szájába dugom, hogy nedvesítse meg, aztán felhúzom a kütyüt, elfordítom a kapcsolót, és magamhoz nyúlok vele. Ha nincs gyűrű, akkor is szemérmetlenül izgatom magam, és közben James szájába dugom a hüvelykujjamat. –Szívd meg.- mintha a csiklómmal játszana, úgy ahogyan én is teszem. Rengeteg pluszt visz az egészbe, hogy közben árgus szemekkel figyel, miként én is őt, mert merem remélni, hogy ő is éppen a farkát markolja, és fel-le siklik rajta a keze. Élvezem. Átkozottul. Vonaglok az ágyon, sóhajtok, és nyögök, de rafináltabb dög vagyok annál, minthogy az orgazmusig hergeljem magam. Tökéletesen ismerem a testemet. Tudom, hogy hol az a pont, ahol eszméletlenül jól esik, és hol van az amihez hozzáérek és szinte azonnal élvezek. – Veled együtt akarom befejezni. – úgy, hogy a farka teljesen kitölt, én pedig az összehúzódásokkal erősen rászorulok. – Tedd be megint. Mindjárt... ó, bassza meg. mindjárt. – Kicsit rájátszok. Nem akarok túl sokáig foglalkozni magammal. Sok-sok hét után jobb szeretném, ha inkább a férjem kefélne hülyére.

+18

Elképzelni sem tudom, ez most Miának mennyire jól eshet, hogy a legtöbb esettel szemben, most én voltam az, aki kezdeményezett. Pláne mindazok után, ami történt. Így legalább ő is hihet abban, hogy minden vissza fog térni a régi állapotába. Vagy legalább részlegesen.
- Mi az… már… nem vagyok elég jó így?
Merne csak ilyet mondani. Nem úgy tűnik, mintha nem élvezné, így arra következtetek, hogy biztos csak kísérletezni akar ezzel. Majd kísérletezik magával, most én vagyok a főnök. Bár ha annyira ragaszkodik hozzá, mintha már-már az élete múlna rajta, akkor csinálom azt, amire kért, máskülönben viszont csak folytatom a mozgást úgy, ahogy elkezdtem.
- Tudod, hogy ki nem állhatom azokat a kütyüket. Elég maradi vagyok.
Ebből kifolyólag pedig nem is kapja meg tőlem. Kicsit hátrébb mászok tőle, és úgy nézem, ahogy elkezdi magát ingerelni. Elmosolyodom mikor a számba dugja az egyik ujját. Ezt már szívesebben teljesítem. Csak hogy ne érje szó a ház elejét, én is elkezdek magammal játszadozni, hadd élvezze ő is a látványt, ne csak én.
Nyögései csak még inkább feltüzelnek, és nehezebben tudom visszatartani magam. De kíváncsi vagyok, hogy ő ezt a végletekig akarja-e húzni, és tovább, avagy épphogy csak a peremig. A választ nemsokára meg is kapom, és nem sokára újra oda mászok hozzá, férfiasságommal pedig ismét belé hatolok újra és újra. Egyik lábát feljebb húzom, hogy még kényelmesebben tudjam ezt is csinálni. Ajkához visszahajolok néhány csókra, miközben mozgásom továbbra sem hagy alább.
Egészen addig, míg megint nem a peremen táncolunk már. Akkor viszont megállok, és egy újabb csókkal kicsúszok Miából, aztán pedig úgy helyezkedek, hogy testünk szinte teljesen ellentétesen legyen egymással, és mindketten orálisan elégíthessük ki egymást. Magamra húzom a feleségemet, és nem sokat szórakozok ezt követően, egyből elkezdem kényeztetni a csiklóját, és három ujjammal ismét belényomakodok, úgy ingerlem őt tovább, remélve, hogy ő is hasonló kényeztetésben részesít engem. Most viszont nem fogok megállni az előjátéknál. Ahhoz túlzottan is vágyok arra, hogy végre eljuthassunk mind a ketten az orgazmusig.

+16

Állja, nem állja, én imádom, amikor bizonyítja mennyivel jobb, több, kellemesebb és tartalmasabb időtöltést nyújthat ő nekem a „kütyüknél”. Csak úgy férfi módra, ahogy most is: metsző, sötét tekintete végigpásztáz rajtam, szinte felfal; a keze a farkán. Nem, én ugyan nem ragaszkodok annyira a játékszerhez, hogy a nemléte kizökkentsen a ritmusból, a jelenből, a pillanatból. Kompromisszum ez két –látszólag- megalkuvásra képtelen ember között. Egyféle adok-kapok. Én felhagyok a vibrációs gyűrűvel, ő pedig jön amikor kérlelem. Ó, te jó, ég, de még mennyire! A látvány, ahogy ez a test felém magasodik, és az érzés, a milliónyi inger, ahogy kitölt, mindig elképeszt. Olyasmi ez, amit soha nem fogok tudni megunni, vagy felejteni. Jesszusom, nem is akarom! Ez az a jelenség, amit én magamban James-effektnek nevezek. Metszőfoga van még a tekintetének is. Egyszer beléd mar, és soha többé nem ereszt. Betölti a gondolatodat, az érzékeidet, ő lesz a mindened. Fontosabb a levegőnél. Fontosabb mindenki másnál. Bármi másnál. Kicsit még mindig hihetetlen, hogy ő az enyém.
Mohó szenvedéllyel fogadom a csókokat, lábammal satuba zárom a derekát, és egy ritmusban mozgok vele. Valahogy az „egy helyben maradok kényelmesen heverészek amíg ő kefél” téma sose működött vele. Ezt hozza ki belőlem: bevadít, megőrjít, mind többet (egyre többet) akarok, és ez merőben más, eltérő a vágytól, hogy fél percig remegjem a testem, és azt se tudjam melyik bolygón vagyok. Pontosan nem tudnám megfogalmazni,  hogy mi is az ami köztünk zajlik ekkor, és máskor is. Ez nem pusztán szükség, nem megerősítés, nem szerelem, nem betegség, nem házasság, nem a tudat, hogy összetartozunk, hanem mindezek együtt, egyetlen levegővételbe, sóhajba, csókba, érintésbe, hátrasiklásba majd mély lökésbe tömörítve. Mi vagyunk a legelképesztőbb legószett két összeillő darabja. Teljesen mások, totális, tagadhatatlan ellentétek, amik valahogy mégis minden ponton összepasszolnak. Ugyanezt éreztem, amikor először megláttam, és tart még azóta is szüntelen. És majdnem elveszítettem... Amikor kihúzódna belőlem, úgy kapaszkodok belé, ahogy azon az éjszakán ragaszkodtam az életéért. Nem engedem el. Félőrült vagyok a szenvedélytől, az emlékektől, a már említett James-effeckttől, és valahol felfogom, hogy mit szeretne, de túl vagyok már azon a ponton, hogy engedni akarja neki is. Tarkójánál fogva húzom vissza csókra, erősen kulcsolom lábammal a derekát, ezzel is maradásra ösztökélve. – Muszáj magamban érezzelek közben. – nyögöm a szájába két csók között. Pozícióváltásra vevő vagyok, de kizárt, hogy most hagyjam kislisszolni belőlem. Ha nem érkezik ellenjavaslat, veszek egy nagy lendületet, amivel átforgunk a szétzilált ágyon. Én felül, ő alul nem heverészve, hanem ülve, esetleg egy kézzel maga mögött támaszkodva. Ha így van, én a kettőnk ritmusára mozgok az ölében. Szám a száján buja csókért, aztán az állára a torkára a nyakára siklik ajkam-nyelvem felváltva, miközben érzem: a testemben megint gyűlik a feszültség. Megszívom a bőrét a nyaka hajlatánál, éppen csak nem hagy nyomot, aztán az orgazmus pillanatában a vállába harapva fojtom el az önkívület hangjait. Ezt már nem én irányítom, ez már lehet, hogy fájni fog neki, és ott marad a helye még pár napig. Folytatom a mozgást ekkor is; újra és újra rászorulok farka teljes hosszára oda-vissza. Ez már nekem is fáj, de a legjobb értelemben véve. Imádom, ahogyan szétfeszít, helyet követel magának odabent, ami újabb rángássorozatot vált ki az intim izmaimból, és százszor intenzívebb, minden porcikámon át, millió idegvégződésen keresztül élem meg az orgazmust. Kisül tőle az agyam, habkönnyűnek érzem magam, és lebegek. A végtelenségig és még tovább is folytatnám, de csak addig teszem, amíg James is elélvez.
Később, már a valóságra eszmélve megint a száját keresem. Most nem a szenvedélytől, hanem a rajongástól aléltan csókolom, és az ajkába mosolygok a tipikusan „én, kurva boldogan” mosolyommal. –Üdv itthon.

+18

Ha valamiért, már ezért megérte felkelni ma is ilyen korán, és a törődő férjnek lenni, hogy elnéztem megnézni, mi van Miával. Kár, hogy nemsokára vissza kell mennem dolgozni. Az, hogy megtörtént, ami megtörtént, nem fog viszont semmitől eltántorítani. Csak még inkább hajtani fogok a célom felé. Nem a legjobb ötlet engem felidegesíteni, mert akkor minden kötél szakad. Azt a rohadékot is meg fogom keresni. De nem ma. Nem most.
Annyira tudom imádni, hogy a feleségem sosem fadarabként viselkedik az együttléteink során. Jelen pillanatban is próbálja kivenni a részét az egészből, amivel azért mindkettőnk dolgát eléggé megkönnyíti, és élvezetesebb. Magát az egész aktust szeretem, ha pedig érzem, hogy Mia is, az csak plusz löketet ad nekem, amit nem is vagyok rest kihasználni. Néha pedig szeretem addig húzni a határaimat is, hogy utána már szinte semmit ne tudjak csinálni, annyira kifáradok.
Lágyan elmosolyodok, mikor megakadályozza, hogy kihúzódjak belőle. Ragaszkodása nagyon is jól esik, és valahogy érzem, hogy itt nem csak a szexről van szó. Bár férfi vagyok, mit értek én a női gondolkozáshoz? Örülök, hogy a nehezén már azért túl vagyunk az elmúlt heteknek, és újult erővel vághatunk bele úgy… mindenbe. Csókját szenvedélyesen viszonzom, miközben egy kicsit folytatom még a mozgást, habár most már teljesen lassan, inkább a csókra fókuszálva.
Arcán simítok végig, miután megszólal, és úgy tekintek le rá. Vágyakozással, szenvedéllyel, és mindenek előtt szerelemmel. Hagyom, hogy ő vegye át a stafétabotot, és segítek is neki átfordulni. Kicsit hátrébb csúszok vele együtt, hogy hátam az ágy háttámlájának támaszthassam. Ahogy ajkaimtól elszakad, és lentebb kezd el csókolni, kezem a tarkójára csúszik, és ott kezdem el őt lágyan masszírozgatni. Kiveszem én is az egészből, vele együtt mozgok, amennyire ebben a helyzetben képes vagyok. Mikor eléri őt az orgazmus, akkor az rám is hatalmas hatással van, és tudom, hogy nem sok kell már ez után nekem sem, hogy elérjem azt a pontot. Élvezettel figyelem, ahogy ez után folytatja a lovaglást, teljes odaadással, akármennyire is fájdalmas lehet már ez neki. Nyakát csókolom közben, kezem még mindig a tarkóján van, mélyen a hajkoronája belsejébe. Mikor érzem, hogy az orgazmus vészesen közel van, a haját kicsit meg is szorítom, annyira intenzív ez az egész. Végül pedig testem teljesen megfeszül, és Mia vállára hajtva a fejemet élvezek belé, jó néhány másodpercen keresztül.
Szívem hevesen ver, kicsit még lihegek az egész előbbinek köszönhetően, de a csókját viszonozni tudom. Elmosolyodom arra, amit mond, és közelebb húzom, hogy mellei az én felsőtestemhez nyomuljanak, és szorosan magamhoz ölelem Miát.
- Maradjunk még így…
Egyszerűen nem akarom őt elengedni még. Annyira jó érzés ilyen közel lenni hozzá, pláne megint azon a sok hét kihagyást követően. Mindeközben vállát, és nyakát csókolgatom, lassan, lágyan, és nem eresztem őt le magamról.
Néhány perc csend és nyugalmat követően viszont már nem szorítom úgy magamhoz, ahogy eddig, szóval ha le akar mászni rólam, megteheti teljesen nyugodtan.
- Elképzelésed sincs, mennyire fontos vagy számomra. Nem tudom, mi lenne velem nélküled.
Nem vagyok az az ömlengős fasz az esetek túlnyomó részében, igazából azt sem értem, ezt most miért mondtam, de úgy éreztem, meg kell említenem. Még egy csókot adok neki, ezzel megpecsételve a mondandómat. Magából a csókból is kiérezheti, amit az imént mondtam neki, hogy mennyire kötődök hozzá.
Végül pedig, hogy a túlzott ömlengést elkerüljük, inkább mást hozok fel.
- Remélem az előbbieket jól hallotta Ellie is, és most pedig azon gondolkozik, bár tovább maradt volna abban a buliban.
Tinédzser még a lányom, és azért nem hiszem, hogy ez a legjobb dolog az életében, amit hallhat, ahogy az apja ilyeneket csinál... hát, úgy bárkivel.

Arcomat a nyaka békés sötétjébe temetem. Miután vége. Ide mosolygom el a válaszomat, hogy mennyire egyet értek vele: maradjunk még így egy kicsit. Érzem, hogy az ő hangulatán is végbement valamiféle változás, de ez nem a rossz fajta. Inkább a kellemesebb.
A szex néha csak szex köztünk. Nekem többnyire megerősítés abban, hogy lehet akármennyi szar a világban, mi ketten azért még jól meg vagyunk. Együtt vagyunk. És vannak az ilyen imádni valóan csendes, békés, szívfájdítóan meghitt pillanatok, amikor az én rendíthetetlen, könyörtelen férjemből szelíd óriás lesz. Imádom ezeket a perceket. A legszívesebben vitrinbe raknám őket. Nem hinném, hogy lehet ezt még fokozni, de megteszi. Nem azt mondja, hogy szeret, nem ígéri, hogy csillagokat hoz le az égről nekem, csak átölel, elmondja, hogy mennyire fontos vagyok neki. Ateista ember vagyok. Nem hiszek a felettünk basáskodó magasabb hatalmakban, de amikor ennyire egy hullámhosszon, ennyire egymásba gabalyodva, szerelemtől, szextől megrészegülve vagyunk nem tudok nem arra gondolni, hogy ez mennyire átkozottul sorsszerű, eleve elrendeltetett dolog közöttünk. Biztos több millió szerelmes balfácán gondolja ugyanezt még rajtam kívül: ami köztünk van, az annyira elcseszettül különleges. Nem tökéletes. Szerintem amint visszamegy dolgozni, megint elkezdünk marakodni, de hé(!) Ki mondta, hogy ennek könnyűnek kell lennie? Imádom, hogy nem az. Minden nap egy kicsi küzdelem. Izgalmas vele.
Én nem mondom, hogy szeretem. Szerintem borzalmasan elcsépelt kifejezés. Jelentőség nélkül. Inkább szorosabban ölelem, nagy lélegzettel beszívom a bőre illatát, csókot lehelek a vállára ahol megharapdáltam, a halántékára, az orrnyergére, a szájára. Tény, hogy nem kizárólag ő körülötte forog a világom, de nélküle én se léteznék.
Aztán ahogy jött, úgy el is szállt a pillanat. Lassan, lomha léptekkel telepedett ránk a csend, szinte hallani a szívverésünket. Hogy teljes legyen az idill: egyszerre dobog mindkettő. Olyan cukik vagyunk, a legszívesebben felképelném magunkat, de semmiért nem adnám.
Viszont vége. Egyelőre vége a pillanatnak, és ideje visszatérni a valóságba. A rémálomba, a munkába.
Lekászálódok róla, de még egy kicsit elnyúlok az ágyon. A fejem zsong, a testemet nagyon könnyűnek érzem, és ebben az állapotban ezerszeres erővel tör rám a fáradtság.
Ebből a helyzetből és állapotból kuncogok fel rá. – Remélem, büszke vagy rá, hogy még mindig tudsz gyermekkori traumát okozni neki. Nagyon kiakadnék, ha tudnám, hogy a szüleim még csinálják. Jobb azt hinni, saját magunkról, hogy mi vagyunk az egyetlen szeplőtlenül fogant gyerekek.
Beharapom a számat, hogy ne röhögjek hangosan. Aztán erőt vegyek magamon felnézni a digitális órára. Fél hat. Uh. – Biztos nem akarsz visszaaludni még egy kicsit? – Ha még mindig ül az ágytámlának támaszkodva, akkor ráhúzom a takarót amennyire tudom, és magamra is terítek amennyi jut belőle, mielőtt lustán a combjára fektetem a fejemet. Elégedetten veszem fel a to do listámra, hogy ma ágyneműt is mosni kell ~VÉÉÉÉÉGREEEE~
Ha úgy dönt, hogy megkönyörül Ellie-n, mondván, hogy épp elég traumában volt ma része, ő maga pedig visszaalszik még egy kicsit, akkor még mellette maradok, és megvárom míg elszunnyad. Ha a tenni akarás győz, az esetben közös zuhanyzást javasolok, aztán kezdődhet a nap.

Nem engedem el őt az ölelésemből, és örülök, hogy egyetért velem, miszerint maradjunk így egy ideig még. Nem kellenek nekünk szavak, anélkül is teljesen jól megértjük egymást. Sosem volt gond az efféle kommunikációval a mi részünkről. Talán pont ezért vagyunk olyan jó pár, hisz már egy-egy kisebb reakcióból is ki tudjuk következtetni, ha a másiknak valami baja van, ha bántja valami, vagy egyszerűen ha csak nem tetszik neki valami. Hosszú ideig nem hittem ilyenekben, mint ami köztem és Mia közt játszódik le, de mióta belépett az életembe… sok minden változott. Lehet, hogy nem akarja beismerni magának, de rajta is végbementek változások az elmúlt időszakban. Már a kapcsolatunk elején is eléggé egymásra voltunk hangolódva, de akkoriban ilyen, mint ami most van, nem volt. Nem beszélünk egymással, alig mozdulunk, mégis érezzük, mennyire fontosak vagyunk a másiknak. Hogy már-már nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket.
Arcomon mosoly ül, ahogy lemászik rólam. Túlzottan bele vagyok habarodva ebbe a nőbe, néha már tényleg ijesztő számomra is, mikor ezt realizálom.
Annyiból jó, hogy nincs hosszú hajam, hogy nem kell egyesével kiszedegetnem az arcomból az izzadtságtól odaragadt hajszálakat. Attól még hiányzik…
- Addig lehet csak gyermekkori traumákat okozni, míg gyerek. Ki kell használni.
Mondom neki mosolyogva, persze nem gondolva komolyan, amiket mondok. Ellie-t meg, ha zavarja, akkor fogja, és bedugja a fülhallgatóját, aztán nyomatja a zenét, és próbál nem gondolni az egészre. Ő is olyan, hogy ha elalszik, akkor ilyen külső zajokkal nem lehet felébreszteni, csak nagyon ritkán. Meg este azért mi is vissza szoktuk magunkat fogni Miával.
- Eléggé sikerült felébresztened ezzel, drágám. Én amondó vagyok, hogy felesleges. Ellie-t is hagyom mára, szerintem ennyivel is bőven betettünk neki.
Mia javaslatát pedig nem fogom megvétózni, miszerint egy kiadós fürdés ráférne mindkettőnkre. Ki is kászálódok vele együtt az ágyból, hogy aztán a fürdőt tegyük meg célpontunknak. Le kell mosnunk magunkról az eddigi nap mocskát. Csak, hogy legyen hely a későbbieknek.
Beérve a fürdőbe pedig már meg is nyitom a csapot, hogy a fejünkre el is kezdjen csobogni a víz. Mikor itt áll előttem, akkor érződik csak igazán az a húsz centi különbség, ami köztünk van. Habár egy pillanatig sem zavar. Még mindig jobb, mintha fordítva lenne.
- Most már boldog vagy? Nem érzed már úgy, hogy megcsallak?
Arcomon mosoly ül továbbra is. Ő nála senki sem tudja jobban, mennyire el tud szállni magától, ha egyszer nem érek hozzá egy nap, és arra következtetni, hogy biztos van valakim. Ilyen viszont nem volt még, hogy hetekig, már-már hónapokig alig volt néhányszor csak, hogy lefeküdtünk egymással. Mondjuk azért történtek rendesen is dolgok ez alatt az elmúlt néhány hét alatt…