Nem szól semmit, nem fűz hozzá semmit a szavaimhoz. Egyoldalúvá válik a kommunikáció, én meg pojáca vagyok, nem szószátyár, így leállok. Mintha nem érdekelné. Úgyis az lesz, amit ő akar. Szerinte. Befeszülés helyett azonban vannak sokkal beváltabb technikák, ezért minek akadjak fenn ezen. Az sem érdekel, ha levegőnek nézne. Már nem akarok megfelelni, senkinek.
Felkelek, s nem veszem ki a hátizsákból a labdát, ilyen időben nem hagyom rohangálni, majd elsétálunk kényelmesen a kocsiig.
A kabátot otthagyom Thadnek, mindettől függetlenül nem akarom, hogy megfázzon, noha én két perc alatt újra bőrig áztam, így inkább leveszem az ingem és a kezemben viszem tovább. Hűvös az eső, de nem számít.
Fenyegettek már meg a családommal, de így még nem tolták a képembe. Elgondolkodva csapom le a csomagtartó fedelét a hátizsákra, kivéve az egyik sípolós rágcsát, most jobb, ha lefoglalja magát Black.
~ Fenébe Thad, ha még egyszer leveszed a felsődet... ~ Leander képe kúszik Thad helyére, mire nagyot sóhajtok. Már csak az kéne, hogy Wald hívjon, és teljes lesz a kívánságom. Erre halkan megrezeg a telefon.
- Bazdmeg, ezt nem hiszem el – ejtem vissza a tartóra a mobilt. Majd ha lenyugodtam, visszahívom az öcsém. Ha a jelentésre koncentrálok, mint anonim forrásból származót, s leírom, mind az augusztusinak nevezett történetet, mind a családomra nagyon hajazó történetet, le fogok nyugodni. Nem, nem fogok lenyugodni, de a logika mindig segít.
// Szintén nagyon köszönöm! *.* //