Valahol jólesne a hiúságomnak, hogyha hallanám a gondolatait. Nem, mintha bármikor is arra lettem volna szorulva, hogy különösen szépnek lássanak, de azért amióta elvesztettem nem csak a szemem világát, de a szemem valódiságát is - ha csak félig, akkor is - azért jó hallani a bókokat. Jobb, mint rég. A lazaságom mondjuk megmaradt a régi, nem akarom, hogy bárki a lelkem mélyére lásson, vagy valami ilyesféle. De egy a lényeg: jólesnének a gondolatai. - Kedves név és szép a jelentése is. - mosolygok rá. Hiába, a nevek jelentése számomra mindig fontos volt, vagyis mondjuk úgy, hogy érdekes tudományterületnek bizonyult az évek folyamán. Mondhatnánk, hogy azért, mert előre dolgozom arra, ha majd nekem is gyerekem lesz, de ilyesmiről szó sincsen. Nem akarok gyereket. A terhesség intézménye foglalkoztat, de a gyereknevelésé semmiképp. - Hagyomány szerint beugrottam. Itt szoktam megtervezni az előttem álló hónapot. Sokkal inspirálóbb a hely, mintha otthon a négy fal között tenném. És meg kell valljam, jobban is főznek, mint én magam. - nevetem el magamat a végére. Nem szégyellem bevallani, hogy a főztöm gyalázatos. Mindig is hidegen hagyott az egész konyhai cécó. Amióta van telefon és étel házhozszállítás, azóta a magamfajtának sincs esélye arra, hogy éhen haljon. - De nekem is már csak a kávé maradt. Hogy iszod? Hosszan, röviden? - érdeklődöm kávéfogyasztási szokásairól úgy, mintha az bármilyen fokmérője is lenne az emberségnek. Valójában nem az, de kíváncsi természettel áldott meg a sors. - Hová sietsz innen a kávé után? Munka? - vagy esetleg randi? - tehetném még hozzá, de ilyen személyeskedésbe ad1 nem merülök, ad2 pedig ha randira készülne, akkor a partnerrel kávézna, gondolom én.
//Bocsánatot kérek, hogy csak most sikerült írjak //
- Köszönöm - mosolyog vissza a lányra. - A te neved is nagyon szép. - és tényleg. végül is Caterin egy ősrégi név, szóval nagy múltnak tekint vissza. Még az angol királyok is szinte minden lány gyermeküket így nevezték el. Tehát az ő nevének legalább van múltja. Az enyém ehhez képest semmit mondó. Olyan mintha csupán egy kurva neve volna, vagy valamelyik utcalányé. Na mindegy. lehet, hogy csak én vagyok így ezzel. - Oh. Értem. - válaszolom egyszerűen miközben a kihozott italomba kortyolok. - Nekem nincs időm főzni. - Én nagyon szeretek főzni amúgy, szó mi szó, de mostanában még arra sincs időm, hogy egy tojásrántottát összeüssek ha hirtelen éhes leszek. Bár otthon sem tartózkodom túlsókat, ami azt illeti. Napjaim legtöbb részét valamelyik fotózáson ütöm el, így ott is eszek. Nem biztos, hogy olyan dolgot ami amit szeretek, legtöbbször olyat amit épp elém raknak. vagy amiről a menedzserem úgy gondolja, hogy tökéletes lesz nekem, mert nem szedhetek fel kilókat vele. Nem mintha, annyira hízós típus lennék. Szerencsére olyan alkatom van, hogy bármit eszek nem szaladnak fel rám a kilók csak úgy. Ennek azért nagyon örülök. Sok lány hosszú időket kínlódik a kilókkal, míg végre megelégszik a súlyával és nagyon sok modellnek kell emiatt speciális étrendet fogyasztania. De hát ez ezzel jár. - Hosszan. - válaszolok kedvesen a kávéval kapcsolatban feltett kérdésére. Évek óta így iszom és ami a nagyobb baj, hogy legalább hármat egy nap, rosszabb esetben meg négyet. Kávéfüggő vagyok ami azt illeti. Sajnos leszokni, meg nem hiszem, hogy letudnék. Szinte meghallok nélküle. - Te? - kérdezek vissza közben. - Aj sajnos munkába rohanok. Épp csak egy kis időre jöttem el. - jut eszembe hirtelen, hogy van még egy fotózásom ma délután, amiről majdnem elfeledkeztem. Aj. Le is vágnák a fejemet ha nem mennék el rá. Hogy lehetek ilyen feledékeny. De szerencsére még van egy bő két órám addig, jó, hogy eszembe jutott. - És te sietsz valahová innen?
Kezdőlap 
Tárgy: SkyCity Étterem
//
