HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Volunteer Park

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Volunteer Park
Szer. Aug. 03, 2016 10:38 am
 



 

Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 03, 2016 6:37 pm
 



 

Joel and Chloe


Egy nagyon rossz perióduson vagyok túl, így eldöntöttem, hogy a jónak kell következnie az életemben, ha meg akarom tartani az egyensúlyt. A munkába még nem álltam be, de már benéztem az éttermembe, és némi segítséget adva legalább azokat a feladatokat átvállaltam, amiket otthonról is tudtam intézni. A főzéshez még nem igazán jött meg a kedvem, de a mai nap kivételt tettem egy valaki kedvéért. Joel és én randizni fogunk. Felfogni is képtelenség lenne, ha az elmúlt hónapokat nézem, de megérettünk, és egy új útra léptünk mindketten. A kórházban történtek után egyértelművé vált, hogy valamit kezdenünk kell egymással, mert nem vagyunk meg a másik nélkül. Kötődtem hozzá, és szerettem is, de sok esetben a szerelem nem elég ahhoz, hogy két ember együtt legyen. Nekünk vajon menni fog? A pszichiáternek megemlítettem őt, és ezután már nem is akart leszállni a témáról. Az erőszakot csak akkor hoztuk fel, ha hajlandó voltam beszélni, de ez még nem jött el, és a rémálmaimat is megtartottam egyelőre magamnak. David tárgyalása augusztus végére lett kitűzve, ahol vallanom kell majd ellene. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek újra a szemébe nézni, és elmondani az esküdtek előtt, amit velem tett. A konyhaablakot tárom ki, és egy kis friss levegőt engedek be, miközben a vállammal tartom a mobilomat, és a legjobb barátnőm kioktatását hallgatom a vonal túlsó végéről, aki még a kórházban lábadozik mellesleg, mert a nőgyógyásza nem engedte ki.
- Amy…igen randizunk, mi olyan hihetetlen ebben? Nem fogja leenni a fejemet…és átgondoltam sokszor. Szeretem, felfogtad? – sóhajtok egy mélyet, és megforgatom a szemeimet, mert megint hadar.
- Nem…nem feküdtem le vele. Tudom, hogy összetörte a szívemet, de ne oktass ki… - megállok a késsel a kezemben, és kipillantok a szomszédos erkélyre, ahol egy férfi éppen a péniszét himbálja a nagyközönség elé, pontosabban felém.
- Amy…egy pillanat. – leteszem a kést, és a rolóért nyúlva leeresztem azt, hogy a színházi darab egyszemélyes maradjon.
- Miért haladnánk fordítva? Lefeküdtem vele Kubában…igen négy hónapja, de addig nem erőszakoltak meg, és másképpen működtünk mindketten..hogyne, mert az normális, hogy egy táncolós este után lefekszel valakivel, teherbe esel, és elkezdesz vele járni. Szuper. – a homlokon összeszaladnak a barázdák, és már a vállam is zsibbad, de másképpen nem tudom tartani a vonalat.
- Nem kell kiherélned, és ne felejtsd el, hogy ő mentette meg az életedet. – a vágódeszkán szelem fel az uborkát, és egyesével dobálom bele a tányérba.
- Piknikezni a Volunteer Parkba. Ott a tó, meg a virágos üvegház is. Szerintem szép hely, és úgyis vasárnap van. – mosolyodom el, és a konyhapulton szétpakolt káoszra siklik a tekintetem. Nem hiszem el, hogy még nem vagyok kész, és Joel mindjárt itt van értem.
- Tessék?! – kiesik a kezemből a vágóeszköz, majd nagyot nyelek, és háttal fordulok meg a konyhapultnak dőlve, míg a telefont átteszem a bal felemre.
- Eljegyzett, mármint megkérte a kezedet, és te gondolkodási időt kértél? Én ne randizzak, amikor téged feleségül kérnek?! – az eszem majd megáll, de Amy mondja és mondja, nekem meg fogy az időm.
- Holnap meglátogatlak, és ezt elmondod részletesen. Imádlak, de mennem kell. Holnap. – nyomom ki, mert más választásom nem marad, aztán nekiállok készülődni. Egy rózsaszín spagetti pántos nyári ruhában feszítek, és a díszes kosárba pakolok bele éppen. Már akad itt gyümölcssaláta, fagyi, bor, némi szendvics, különböző toastkrémek, és sajtok. Nem csapnék ekkora felhajtást, ha nem AZ lenne, ami. A szívem a torkomban dobog, amikor csengetnek, és Brutus csaholva ugatja meg az ajtót, és be is farol elé.
- Megyek is. – szólok ki, és rohanok felé, de elcsúszom az előszobában a szőnyegen, és seggel érkezem el az ajtóig. Kell egy kis idő, hogy felkeljek onnan, és kinyissam végre.
- Joel…izé mindjárt kész vagyok, nem jössz be addig? – totál vörösen tárom ki előtte, és engedek utat, de Brutus már most ugrál rá, és nyüszítve akarja magára felhívni a figyelmet. Vidáman csukom be az ajtót, és elindulnék előtte, mert megáll az előtérben, de aztán esik le, hogy a ruhám szegélye jobban lelóg, mint kellene.
- A fenébe… - takarnám a hátsómat, de elszakadt a ruhám, és biztosan meglátta a szívecskés tangámat.
- Szolgáld ki magad, én átöltözöm. – iszkolok a szobám felé. Jesszusom, hogy éghetek be az első hivatalos randink előtt?



A hozzászólást Chloe Ward összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 05, 2016 5:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 04, 2016 10:59 am
 



 

Nem szoktam álmodni. Elég földhöz ragadt ember voltam mindig ilyen téren. Álmodozásról sem volt szó sosem, nem voltak megvalósíthatatlan álmodozások, csak kitűzött célok, amikért mindig megtettem, amiket meg kellett tennem. Furák ezek az álmok, amíg az ember bennük van, nem tudja, hogy mindaz, amit megél, nem valóság, bár érdekes téma, lehetne szerintem hosszú hetekig boncolgatni, mit, miért, és mikor álmodunk.
Amikor felébredtem ma reggel, csak abban voltam biztos, hogy valami nagyon szörnyű történt, és minduntalan Elroy járt a fejemben, meg az a pár ritmusos szóösszetétel. Versike. Érdekes, de egy képet sem tudtam volna a maga tökéletességében megfogni, arra azonban minden kétséget kizárólag emlékeztem.

Fehér ruhát ölt a szűz,
Feketét, kit gyásza űz.
Öt fivér és egy kishúg,
Tekintetük szomorú.
Egy közülük büszkén áll,
Szeretettel telve vár.
Itt az idő, menni kell,
Eltűnik Ő, el, csak el.

Csak Elroyra tudok gondolni, de miért álmodnék a fivérem halálával annak megtörténte után huszonhét évvel? Ez nem normális. Semmi olyan nem történt, aminek ezt kellene kiváltania belőlem. Hiába próbáltam az ébrenlétem ködfátylán az álom után kapni, nem jártam sikerrel, ellenben az ujjam végén megpihenő kövér vércsepp meglehetősen érthetetlen volt a számomra. Meglehet, az ágyamból valamiféle tüske, tollpárna, akármi, próbáltam megmagyarázni, egyik sem tűnt elég meggyőzőnek, de végül hagytam. Ideje belekezdeni a nagy randi napba. Rettegek, de komolyan, és nem is tudom, miként fogom ezt átvészelni, tanácsot sincs kitől kérnem, mert halálosan kínos lenne, szóval végül arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, attól sem leszek előrébb, ha rágörcsölök.
Lazára kéne venni a figurát, igaz? Elvégre, nem valami hivatalos tárgyalásra megyek, meg szerintem farmerban még úgysem látott, úgyhogy ezúttal az lesz a nyerő, egy világoszöld galléros póló társaságában. Megteszi, egyébként is tök mindegy, miben és hogyan megyek, randiról van szó, nem egyébről. Piknik. Szerintem utoljára hat évesen voltam hivatalos Angie tea piknikjére a hátsó kertben. Mit meg nem teszek egyesekért, néha még magamat is elképesztem.
A csajoknak írtam egy cetlit, hogy programom van, elhúztam, hagytam kinn pénzt pizzára, ne haljon már éhen Dia sem, ha már a főztömből még suttyomban sem hajlandó enni. Eszementül makacs teremtés az a lány, ellenben péntek este összeültünk Markkal, egyik bátyám sem ért rá, amolyan semmi nő, csak verjük a kontrollert, és ne beszéljünk a nőkről, mert már így is túlságosan meghatározzák a barátságunk természetét. Utolsó próbaként kihasználtam azt a fülest, hogy bizony nehezebbik eset leányzóm nagyon bírja a játékokat, szóval az este végeztével kinn „felejtettem” az x-boxot a nappaliba, ki tudja, talán rákattan, és lesz bennünk valami közös. Ami azt illeti, szerintem túl sok is van, azért vagyunk ilyen rosszban, de ezt nem kifejezetten szeretném még inkább érzékeltetni vele, szerintem totál kiborulna még pluszban tőle.
Időre ott vagyok, nem szoktam késni, még bukósisakot is hoztam neki, bár bevallom, nem szeretem a motoron magam mellett a gyengébbik nemet, de Chloe tekintetében már annyiszor tettem engedményeket, hogy ez már igazán nem oszt, nem szoroz. Miután csengettem, hallok valami puffanást odabentről, így mikor végül nyílik az ajtó, felvont szemöldökkel szemlélem a szeles barnát.
- Hogyne. Csak nyugodtan készülődj, nem hajt a tatár. – Pihenőnapom van, maximum akkor vagyok hajlandó bemenni, ha valamelyik nagyon kedves betegem szülne, de elméletileg senki sincs most eme lehetőség környékén. Ha már úgyis várnom kell, leguggolok Brutushoz, hogy megdögönyözzem kicsit. Nem kellett volna, mert ha valamire, a szívecskés tangával körbefoglalt popsi látványára abszolút nem voltam felkészülve. Dupla basszus. Egyrészt… ilyen feneket körzővel sem lehetne rajzolni, másrészt a tanga mintája azért meglehetősen kiakasztó egy magamfajta, érzelmeket mániákusan kerülni próbáló tagnak, bár amennyire eddig Chloet megismertem, tőle ez abszolút nem idegen.
- Ne fáradj, már mindent láttam, bár mentségemre legyen szólva, Brutus hibája… – Oldalt is pillantok, hogy nyugodtan besétálhasson, én pedig inkább a kutyával foglalatoskodom addig, ne érezze még nagyobb kínban magát a készülődő nőszemély.
- Rendben! – A kiszolgálás részemből annyiból tevődik össze, hogy addig Brutussal játszom, még keresek valami labdát is neki, kis termetű kutya, sokat nem nőtt, mióta először láttam, viszont lelkesen rohan az eldobott laszti után. Én meg még mindig vigyorgok az előző jelenet láttán…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 04, 2016 10:04 pm
 



 

Joel and Chloe


Olyan szerencsétlennek érzem magam attól, hogy beégtem Joel előtt, hogy nemcsak az arcom, de a nyakam is vörös lett. A ruha színe jó pár árnyalattal világosabb, mint a bőröm jelenleg, és hirtelen szökik fel a hőmérséklet is a hálómban, amikor becsukom az ajtót és nekidőlök. Régen voltunk ilyen helyzetben, és talán a véletlen szülte, de attól még kellően megborzongtam tőle. Nem érzékelem a rossz tüneteket, és a gyomrom is csak kicsit bizsereg, de a pillangók bukfencet vetnek, és a pulzusom is felszökött. Nagyon helyes, és ez a lezser viselet illik a természetéhez. Nem csak a köpeny, és a zakó áll jól neki, de még ez is. Miért kell, hogy a szívem negyedik sebességbe kapcsolva kiáltsa világgá, hogy akarom őt, kell nekem? Az elmúlt napok pozitív változásai a kedvemen is mérföldeket javítottak, sőt visszatért belém az élet. Óvatosan kezeltem a mindennapokat, de nem roskadtam magamba, és már ettem is eleget. A közös reggelink emléke mosolyt csal az arcomra, és eltávolodok az ajtótól egészen a szekrényemig. Rám tör a vágy, hogy megfeleljek neki, és csinosnak, sőt szexinek lásson. Amint elkezdek kutakodni benne, hirtelen esek pánikba is. Nincs egy normális göncöm se, amit felvehetnék. A fűben fogunk ülni, vagy egy fa alatt? Nem lenne a legjobb választás a fehér nyári ruhám, sőt mivel jött hozzám? Nem emlékszem, hogy eddig megkocsikáztatott volna, így elbizonytalanodom. Egy farmer rövidnadrág, és egy piros felső kerül a kezembe, miközben már a lábszáramat csiklandozza a vékonyka anyag. A bugyim színben pontosan passzol a melltartómhoz, és a fehér alapon lévő piros mintázat bohókássá teszi a megjelenésemet. Tanácstalanul dobálom kifelé a ruhákat, hogy megtaláljam a tökéleteset, de ilyen nem létezik. Végül megemberelem magam, és elindulok a nappali felé, de útközben fel sem tűnik, hogy ideje lenne átöltöznöm, vagy éppen fel. Kitárom a nyílászárót, és kisietek elé.
- Mivel jöttél? Mert, ha kocsival, akkor mehetek ruhában, de ha tömegközlekedési eszközt fogunk használni, akkor jobb lenne valami nadrág. Nagyon süt a nap, vagy esetleg fúj a szél? Egész délután ott leszünk? Mára az emlékeim szerint rossz időt mondtak, de még előbb a meztelen pasit látva sütött a nap. Amy elterelte a figyelmemet. Szereted az avokádókrémet, és a sajtokkal hogy állsz? – dől belőlem a szöveg, és a zavaromnak köszönhetően az agyam megint nincs összeköttetésben a számmal, és valahogyan beugrik az első alkalom, amikor megismertem. A rendelőben nem rá számítottam, és olyan butaságokat hebegtem össze, hogy nem sokban különbözik ez a szituáció, csak talán annyiban, hogy bonyolultabb lett a viszonyunk azóta, és mélyebb érzések szövődtek közöttünk.
- Készítettem neked szendvicseket, de az uborkát még nem tettem bele, az üdítők a hűtőben vannak, és a fehér, vagy a vörös bort szereted jobban? Jesszusom, nem is ismerlek, ez olyan ciki. Mi a kedvenc ételed? Lehet, allergiás vagy valamire? – elbizonytalanodom, és csak ekkor esik le, hogy a bokámnál fekszik a rózsaszín ruhám, és egy szál fehérneműben állok előtte. Takarjam magam, vagy már késő? Ahogyan elnézem az utóbbi lesz, hiszen mindvégig így voltam, és nem is foglalkoztam vele? Összezavart a megjelenése, és a mai öltözéke. A bárgyú vigyora, a magas termete.
- Nem, izé…sajnálom. – fújom ki a levegőt, és elindulok vissza a szobába, de az ajtófélfába kapaszkodva visszatekintek a vállam felett rá, és elveszek kékjeiben.
- Joel…én akarom, most. Szeretkezz velem.  – harapom be az alsó ajkamat, és várakozóan állok meg a küszöbön. Mennyire zavarhattam össze? Vajon akar engem? Tudja, hogy szerelmes vagyok belé?




A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 17, 2016 11:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 08, 2016 1:02 pm
 



 

Nehéz lenne nem arra a következtetésre jutnom, milyen éles a váltás a pár nappal ezelőtti, és a mostani látvány között, és valahol ijesztő, hogy ebben nekem mekkora szerepem van. Túl nagy felelősség, olyasmi, amivel én nehezen birkózom meg, bár, ne mondjak semmit két kamaszlány után a felelősségről…
Mindenesetre nyugodtan várakozom, addig elvagyok a kutyussal, elég lelkes jószág, szerintem csípi a fejem, bár soha nem volt gondom az állatokkal, csak nekem nem volt saját, nem volt rá pénzünk Elroy kezelése miatt. Azt azért megállapítom, hogy eléggé elhúzódik a dolog, remélem, nincs már a szekrény egésze szétszórva a hálójában, fogalmam sincs, rájön-e valaha, hogy attól függetlenül gyönyörű, hogy mit aggat magára, felőlem a függönyt is maga köré tekerhetné, az sem érdekelne. Már épp felkelek, hogy kimenjek a konyhába egy pohár vízért, jah, az előbbi fenékre pillantás eredményeképp némileg kiszáradt a torkom, van ez így. Ámde előbukkan, még mindig ugyanúgy, nem túl sok ruhával magán, és gőzöm sincs róla, hogy tudja-e, milyen embert próbáló feladat elé állít. Mert addig oké, hogy elhatároztam, hogy nem nyúlok hozzá, de végtelen akaraterőm nekem sincs, ha egy szál fehérneműben flangál előttem.
- Motorral. Hoztam sisakot is. Jöhetsz ruhában, maximum majd jól összeszorítod a lábaidat. A szél nem fúj, kellemes meleg van. Nem tudom, meddig leszünk ott, ha elkezd esni, nyilván eljövünk. A meztelen pasiról nem is akarok tudni. Az avokádókrémet megeszem, a sajtokat szeretem. – Humorosnak találnám benyögni az alsónadrág méretemet is, de tekintettel arra, hogy mi minden történt vele, inkább nem teszem.
- Sajtos hagymakrémleves, napóleon kedvence, creme brulée. Kaptál ez egész menüt, remélem elegendő lesz. Az összes létező bort imádom, alkalom és ételfüggő. Francia vagyok, drága… Egyébként nem a kedvenc ételeim vagy italaim okán fogsz megismerni. Allergiás nem vagyok semmire. – Mosolyodom el, tulajdonképpen elég édes, ahogy mindenbe belekap egy kicsit, az jut eszembe róla, amikor megismerkedtünk. Bájos, bohó kis szerencsétlenség. Azt hiszem, ez már mind megvolt a mai reggel margójára feltűzve. Kíváncsi vagyok, mikor esik le neki, hogy a ruhája végleg feladta a küzdelmet, rohadtul igyekszem ám az arcát nézni továbbra is, remélem, értékeli… Közel sem egyszerű művelet ugyanis.
- Ugyan, ilyenek ezek a szakadt ruhák. Egyébként, hogy a túróba sikerült megoldani? Meg… mi volt az a puffanás, mielőtt kinyitottad? Elestél? – Érdeklődöm, aggódom, persze, közben elindul vissza, de amikor ismét rám néz, már sejtem, hogy megint olyan helyzet elé állít, ahol nekem kéne gondolkodnom, de basszus… nem akarok mindig én lenni az óvatos, sosem gondolkodtam ennyit, mindig a pillanatnak éltem.
Tényleg kellett volna az a pohár víz, iszonyatosan kiszáradt a szám. Mit mondjak erre? Hogy jól meggondolta? Dehogy gondolta meg, egyszerűen csak most ötlött fel benne. Vagy világítsak rá, hogy ezt a kezdjünk bele, aztán nem lesz semmi játékot én nem fogom sokáig bírni? Tudom, hogy nem direkt csinálja, azt is, hogy jelen pillanatban valóban kíván, de hazudnék, ha azt mondanám, nem érzem biztosnak azt, hogy megint elnyomja a pillanatokat a múltja, a mélyről jövő, zsigeri ellenkezése a témában.
Basszus… Nem kéne, nagyon nem, de az a nagy helyzet, hogy én is akarom őt… Gyakorlatilag Kuba óta, és hiába volt a legutolsó veszekedésünk óta egy-két delikvens az ágyamban, valahogy nem volt az igazi. A pólóm aljához nyúlva húzom fel, mondhatni kiegyenlítem az erőviszonyokat valamelyest, talán aljas vagyok, de egyrészt tudom, hogy kellemes látvány vagyok a szemnek, másrészt azt is tudom, hogy ilyenkor rendszerint elfelejt gondolkodni. Legalábbis eddig így volt.
- Azt hiszem túlöltöztem az alkalmat. – Vigyorodom el, ahogy közelebb indulok felé, a nadrágom egyelőre marad, attól csak akkor szabadulnék meg, hogyha biztosnak tűnik, hogy nem roppant össze szegény ismét. Mindenesetre az teljesen magától értetődik, hogy a nyaka íve mögé nyúlva húzom közelebb magamhoz, hogy ajkaira forrva csókoljam meg, pár pillanatot kivárok, de amennyiben nem visszakozik, lassan beljebb terelem, bár fennáll az esélye annak, hogy valamelyik ruhakupacban elhasalunk, az viszont határozott célom, hogy az ágyat megkörnyékezve ne ő kerüljön alulra, hanem én. Nem szeretném, hogy bármilyen szinten is azt érezze, nincs lehetősége a menekülésre, bármennyire is pocsékul érintene, ha megtenné.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 10, 2016 6:44 pm
 



 

Joel and Chloe



Olyan esetlen vagyok, és bizonytalan, miközben alig várom, hogy kibújjak a szende kislány szerepéből, levetkőzzem a sok rosszat, és egy kicsit fellélegezzek. Át akarok esni azon a határon, hogy a múltamhoz ragaszkodom, a sötét emlékek gúzsba kötnek. Szabaddá akarok válni, és a jövő felé tekinteni, ahol nincsen őrült ex, nincsenek bennem kételyek, csak az a határozott nő, akinek megálmodtam magam. Még sokat kell dolgoznom a jelenben, de azért vagyok itt, hogy megerősödjek, és ne függjek másoktól. Azt tegyem, amit szeretek, és ne mások határozzanak meg engem, hanem fordítva. Nyomot akarok hagyni a világban, és nem a múlton keseregni. Fel kell oldanom a bennem lévő rosszat, hogy teljes értékű partnere lehessek Jolnek. Szeretem őt, és akarom is. A gyengeség nem egy alkalommal győzött már le, és talán korai még, de meg szeretném próbálni. Nem meghátrálni, hanem úgy igazándiból nekifutni, és meglátni, hogy mi lehet kettőnkből. A rosszakat már a mérleg másik végére tettük, de a jókkal mi lesz?
Össze vagyok zavarodva a jelenlététől, mikor eldarálom, hogy mennyi mindent nem tudok róla, de aztán elkezd beszélni, és minduntalan az ajkainak a mozgását figyelem.
- A sajtos hagymakrémleves? Azt én is szeretem, és máskor készítek is, meg istenem a borok… - kislányos pír lepi el az arcomat, miközben türelmesen válaszolgat nekem, de hamarosan fel kell tűnnie, hogy bizony a kelleténél lengébben vagyok felöltözve és a szerencsétlenül járt ruhám kerül a középpontba.
- Amikor csengettél elkezdtem sietni az előszobában, és megcsúsztam a szőnyeggel, de nincs komolyabb bajom. Akkor szakadhatott  el, de most már…jesszusom motorral jöttél? Mármint kétkerekűn, és… - hát ennyit az értelmes beszédről, mert jobbnak látom véget vetni ennek, és be is mennék a szobába, de valami visszatart. Vonz, mint a mágnes, és hiába, néha az ösztönök nálam is erősebbek. A vállam felett veszek el a kék szempárban, és olyasmi szalad ki a számon, amit nem mertem volna kimondani, ha rajtam múlik, de megesik, és nem akarom visszaszívni. Szeretkezni akarok vele, elveszni a kéjek birodalmában. A rabja akarok lenni. Pár pillanat esik csak ki, de nagyot kell nyelnem a jelenetre, amikor leveszi a pólóját, és úgy közelít felém, mintha én lennék a préda, és ő lenne a vadász.
- Öhm..meleg van idebent, és tényleg ideálisabb, ha leveszed. Nincsen légkondim, és ugye te is érzed…? – kiszárad a torkom, és egy másik univerzumba kerülök, ahogyan a felém közeledő görög istent figyelem. A mellkasán kirajzolódó kockák, a deltás vállak. Olyannyira megbámulom, hogy rá is harapok a nyelvemre, aztán meg fel kell tekintetem rá. A nyakamra vezetve a kezét máris közelebb kerülök hozzá, és édes ajkait megízlelve a levegő bent reked. Nincsenek vészharangok, csak a tesztoszteron, és az a fanyar, fűszeres Joel illat, amitől menten magam alá csinálok. Az orrommal finoman csiklandozom az övét, és lehunyva a szemhéjamat el is szédülök ajkainak játékától. Nem ellenkezem, hanem követem a hálóm felé, aztán megakad a talpam egy ruhahalmazban, és meg kell kapaszkodnom a vállában.
- Rendetlen vagyok, szeretek lustálkodni. – bújok a nyakszirtjéhez, és lábujjhegyre állva pipiskedek felfelé.
- Szeretem a romantikus filmeket, és odavagyok érted… - összefűzöm a kezeimet a nyaka körül, és lendületből felugrom az ölébe, ha megtart.
- Szeretem a nyarat… - lihegek bele a hallójáratába, miközben a nyelvemmel bele is nyalok, és megkóstolom a kis porcot.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 11, 2016 8:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 11, 2016 5:46 pm
 



 

- Igen, a legtöbb motornak két kereke van. – Röviden felnevetek, van valami eszméletlen módon bájos abban, ahogy most reagál rám, nem is tudom, talán a randi ténye maga hozza ki belőle, fogalmam sincs, de így meglehetősen könnyű elfelejteni a sok rosszat, amit megéltünk már, mióta ismerjük egymást. Azt hiszem, pontosan ez hiányzott nekem, a felhőtlenség érzete, mikor nem nyomul a tudatomba állandóan a mit kéne tennem mondat makacsul, és képes vagyok mindent feledni, csak a jelenre koncentrálni. Mindkettőnknek szüksége lehetett erre.
- Igen, igen, pontosan a meleg miatt veszem le. Nem nagyon érdekel a légkondi, és igen, valószínűleg hamarosan még melegebb lesz, milyen kár, hogy rajtad már alig van valami, amit levehetnél. – Ha jobban belegondolok, egész gyakran csinálja ezt a fehérneműben parádézós dolgot, komolyan eszem megáll rajta. Ha nem ismerném már egy kicsit, azt gondolnám, direkt csinálja, pedig ez abszolút nem igaz. Vagy legalábbis nem tudatos nála. - Tudtad, hogy sokszor úgy nézel, mint aki fel akar falni? – Évődőn lököm kettőnk közé a kérdést, bár válaszra időt már nem hagyom, sokkal inkább némítom el egy csókkal, bár bennem munkál a hátrább az agarakkal, és nagyon figyelem, mire milyen reakció érkezik a részéről, s akkor azonnal abbahagyom, mert nekem másokkal ellentétben nem célom a testi fölényemet használva felülemelkedni egy nőn sem.
- Tisztaság- és rendmániás vagyok és nincs időm lustálkodni. – Nyúlok a melltartópántjához, hogy lesodorjam a válláról és csókot hintsek a helyére.
- Elalszom a romantikus filmeken, és odavagyok érted… – Hahh, végre valami egyezés, naná, hogy megtartom, határozottan élvezem, ahogy a finom, kerek kis gömbök a tenyerembe simulnak. Bele fogok őrülni, ha abba kell hagynom…
- Én is. És a tavaszt is. Meg az őszt. A télben csak a síelés jó. Elmehetnénk majd síelni. – Ha ugyan a tél beköszöntével még lesz közünk egymáshoz, a mi esetünkben sosem lehet tudni. - Szeretem a csipkét. Ohh igen, és a tangákat. A szívecskéket már kevésbé, kivéve, ha… máshol vannak. – Harapom be finoman az ajkait, majd lezuttyanok az ágyra, vele az ölemben. Vigyorogva csúsznak végül ujjaim a tanga szegélyéhez, csak hogy értse is, mire gondolok, végül hátranyúlok, hogy kikapcsoljam a melltartóját, s addig csak a keblei kilátszó részére hintek apró csókokat, s perzselem aztán forró leheletemmel. - És a bőröd érintését… el sem tudod képzelni, mennyire finom. – Futnak fel ujjaim a hátán, hogy kezeim végül a vállainál bukkanjanak fel, és a másik oldalt is leédesgessem róla a pántot, így le is csusszanhat. Nem haladok gyorsan nem lerohanni akarom… ugyanakkor kisvártatva a földön landol a szivecskés ruhadarab, hogy pár pillanatig csak szótlanul, eleresztve egy sóhajt igyam magamba a látványt.
- Elképesztően gyönyörű vagy még mindig. – Úgy, ahogy van, nyilván nem csak a melleinek szól a dolog, és a szemeibe is mondom, nem lefelé nézve nyilatkozom meg…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 11, 2016 8:33 pm
 



 

Joel and Chloe




+18


Tényleg a meleg a legjobb kifogásom, amikor leveszi a felsőjét, meg a légkondi hiánya? Biztosan nem tart normálisnak, hogy megint hebegek és habogok, de ha egyszer letaglóz a látványa? Nem bírom ki, hogy ne tekintsek végig rajta.
- A sok meleg után kell majd egy hűsítő limonádé, vagyis..izé..vihar. – a feszes lábaitól indulok felfelé, és megakad a tekintetem a nadrágon. Kicsi Joel akcióba fog lendülni, és igen…ezt akarom. Nyelek egy nagyot, és a rákra emlékeztető arcszínnel jutok el a mellizmaihoz. Jaj, mintha most lépett volna ki a Baywatch-ból, és David Husselhoff helyett futna felém, csak nála nincs az a…minek is nevezik? Szörfdeszka talán? Beharapom az alsó ajkamat, és mielőtt válaszolhatnék a cukkolására, már le is csap a szirmaimra. Rémisztő nagy hatással van rám az úriember, és nem bírok a véremmel, ha olyan helyzetbe kerülünk, ahonnan nincs menekvés, de igazából nem is akarok elmenekülni előle. Az ismerkedési fázis folytatódik, és miközben röviden megosztom vele, hogy mi az, ami rossz lehet bennem egy izgalmas játékba vezet bele. A melltartóm pántja hamarosan leesik a bal vállamról, és nyekeregve nézem őt.
- Rendmániás? – elfúló hangon hunyom le félig a szemhéjamat, és a fülemben dübörgő vérre koncentrálok. Felpezsdít, és lassan el is éget.
- Odavagy értem? – pattannak fel a szememet takaró kis bőrredők, és elakad a lélegzetem. Nem először hallom a szájából, hogy akar, kedvel, de ilyen szintű ragaszkodást még meg sem közelítettünk. Az „sz” betűs szóra még nem venném rá, mert tudom, hogy nem áll készen, de ez..ettől a szívem nagyot dobban a mellkasom fogságában, és a legkisebb aggályomat is elfújja. Csak mi ketten létezünk ebben az éteri pillanatban, és a varázslat életre kel. A melleimet veszi célba, így még inkább hozzásimulok, de igyekszem tartani a lépést is, mert egyre jobban úgy tűnik, hogy a hálómat fogjuk megcélozni. A nyaka köré font karokkal huppanok bele az ölébe, és mivel egyértelműen jól működik közöttünk a nonverbális kommunikáció, ezért immár egy szemmagasságba kerülve elveszek a nyakánál, és a fülét veszem célba.
- A tél? Még sohasem síeltem, de mindenképpen el kell mennünk. – vigyorgok bele a hallójáratába, és a csilingelő hangom hamar csap át kéjes nyögésbe, amikor a csipkékre, és a tangákra térünk át.
- Ááááá… - vetődök le vele együtt az ágyra, de közben az ajkaink összeolvadnak, és elnyomja a halk sikoltásomat. A mellkasának támasztva a tenyeremet nyerem vissza az egyensúlyomat, és most felettébb büszke vagyok magamra, mert nekem kell letekintenem rá. A hajam az arcomba hullik, de a loknis hullámok között, melyek keretbe foglalják a kék íriszeimet, most megzavarnak. Végiggereblyézek az ujjaimmal, és hátrasimítom a rakoncátlan barna fürtöket, hogy kék lélektükreimet az övébe fúrhassam. Kezei gyengéden húzzák meg a bugyim vékonyka anyagát.
- Odalent nem találsz ilyesmit. A szívecske marad a melltartómon… - kuncogok fel, és elmélyülnek a gödröcskék is a szám két szegletében. Mivel nem feküdt el teljesen, így a nevetésem hamar megy át ennél sokkal izgatóbb hangokba, ahogyan forró leheletével végigsúrolja a mellemet, és a hátamon zongorázik az ujjaival.
- Joel… - vetem hátra a fejemet, és kidomborítom a mellkasomat, szinte a fejéhez nyomom, hogy még többet kapjak belőle. A jobb vállamról is lehullik a pánt, hogy aztán megszabadítson tőle rendesen. A hidegtől kissé megmerevednek a mellbimbóim, de a vágytól elnehezülnek, és megduzzadnak a kebleim. A látványtól szóhoz sem jut, így kihasználom az előnyömet, és a tenyeremmel lököm el a mellkasánál fogva. A két behajlított combomat szétcsúsztatom, és rásimulok én is. A nyaka ívére vezetem rá a kezemet, miközben óvatosan, és lassú puszikkal halmozom el a vállát először.
- Szeretem a kakaót, az esős sétákat, és… - megállok az egyik mellbimbójánál é s bekapva hosszú nyelvcsapásokkal kerítem körbe, végül ráfújok, és felpillantok rá, hogy lássam az arcvonásait.
- ..és a szenvedélyes táncokat. – feléled bennem az ösztön, hogy irányítsak, ezért a másik kezemet a nadrágja felé vezetem, és az övvel kezdek el babrálni.
- Nem szeretem…ha a konyhámban parancsolgatnak. Utálom a spenótot, de szeretem a teniszt. – vigyorogva húzom végig a mutatóujjamat a két mellizma között, és egy szívet formázok vele. Végül felnyomom magam ülőpózba, így én nézhetek le rá, de a kezem betalál a nadrágba, és átfogom a legnemesebbik szerszámát az alsón keresztül.
- Joel mutasd meg mennyire akarsz, ne gondolkodjunk. Én is most azt teszem.. – fúrom a pillantásom az övébe, és várakozóan kényeztetem addig is.


Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 11, 2016 8:37 pm
 



 

18+

- Úgy érzem, valaki már nagyon nincs jelen ebben a beszélgetésben. – Vigyorodom el, mi tagadás, határozottan kedvemre való, hogy ennyire összezavarom, eszméletlenül édes, emellett melyik pasi nem élvezi, ha ennyire elveszi egy nő eszét? Mégsem merem még most sem készpénznek venni, hogy bármiféle sikerrel is járhatok, bár igyekszem nagyon óvatosan hozzáállni, és még véletlenül sem eszébe idézni a történteket, mert az bizonyosan nem hiányozna egyikünknek sem, hogy megint eszébe jusson az az aljas féreg.
- Az. Például ennek a földön van e helye. – Vigyorogva húzom meg a melltartó pántját, érezze a drága, hogy értse, mire is utalok, de egyébként tényleg makulátlan rend van általában az otthonomban, noha ezt hiába is mondanám most, megmutatni úgysem tudom. Az is egy érdekes kérdéskör lenne, hogy összeeresszem-e a csajokkal, vagy legalább Michellel, de egyelőre biztosan nem fog sor kerülni erre sem. Idővel talán. Előbb jöjjünk rá, mi is pontosan ez kettőnk között.
- Oda, csak te sok mindent nem vagy hajlandó észrevenni, ha nem mondják kerek perec a szemeidbe. – Nem új keletű dolog, igazság szerint már Kubában elindult bennem a folyamat, csak éppen nem akartam beismerni, a mai napig nem szeretném, hogy bármi hasonlóra jussunk mi ketten, mert még mindig rettegek, hogy egyrészt elszúrom, másrészt mindketten sérülni fogunk.
- Megbeszéltük. – Elég hamar süllyesztőbe kerül a síelés témaköre, mert ő sem rest mindenfelé ajkaival érinteni felforrósodott bőrömet. Az ágyon kötünk ki, csókra marom ajkait, van egy sanda gyanúm, hogy tetszik neki ez a testhelyzet, és ami azt illeti, én sem fogom éppen lelankadni attól, ha ő irányít, mert igenis tanulja meg, hogy uraljon egy férfit a testével. Khm. Hogy uraljon engem, mert az a nagy büdös helyzet, hogy kettétöröm azt, aki rajtam kívül hozzá mer nyúlni.
- Milyen kár, pedig ott tetszene. – Fura ez a kellemesen bizsergető évődés, sokszor húztam kölcsönösen a nők agyát, de sosem volt mögötte igazából tartalom, vele más, ijesztő, ugyanakkor csodálatos.
- Kikészítesz. – Jegyzem meg nemes egyszerűséggel, mikor combjai szétcsúsztatásával közelebb préselődik hozzám öle. Nem zavar, hogy már most érezheti, mekkora hatással van rám, talán nyer belőle némi önbizalmat, tudom is én, mindenesetre engem a duzzadt keblek foglalnak le, és nem győzöm kihasználni az adódó pillanatokat, hogy érinthessem, de ahogy érzékelem, a kisasszonynak is tetszik, meglehetősen élveteg módon törleszkedik hozzám. Nem vagyok rest vágytól meredező mellbimbóit is célba venni, még tovább hergelve mind őt, mint pedig magamat, de aztán ismét megakadályoz benne azzal, hogy a kezébe veszi az irányítást, és ő lovagolja meg az én érzékeimet.
- Pipa, pipa, pipa. A kakaót hidegen vagy melegen iszod? – Nem mindegy, hú basszus, mi ütött ebbe a nőbe? Nem mintha bánnám, de erre abszolút nem számítottam, ugyanakkor hülye lennék leállítani, bármit is akar, csinálja csak.
- Azt én sem szeretem, a spenót undorító, és akkor legközelebb teniszezni megyünk. – Nem mintha most mentünk volna bárhová, bár ki tudja, akár még el is indulhatunk majd. Ugyanakkor, most én tartok ott, hogy ép gondolataim nem nagyon maradnak, pusztán a vágy kínoz már percek óta, és az, amikor végül a kezével érint odalenn, totálisan harci állásba kényszerít, mondhatni pillanatok alatt. Kiéhezett férfiember vagyok, kérem. Az a pár alkalom a kórházba nem pótolta be az elvesztegetett hónapokat, nem is tehette volna, hisz nem velük vesztegettem el.
- Nem elég egyértelmű? – Munkássága folytán a csípőjébe marnak ujjaim, a tekintetem már fátyolos a vágytól, végem van, semmi kétség. Boszorkány. Fogalmam sincs, mit tenne a következő pillanatban, de átfordítom magunkat, hogy ő kerüljön alulra, ugyanakkor nem nehezedem rá, csak oldalról simulva hozzá kényeztetem makulátlan testét csókokkal, alig rebbenő érintésekkel, míg nem feszes hasfalán keresztül pimasz módon a bugyi anyagára siklanak ujjaim, egyelőre azon keresztül érintve csak kelyhét, de én sem bírom sokáig, érezni akarom, így lejjebb csúszva húzom le róla a vékony anyagot, hogy finom, alig érezhető nyelvmunkával kergessem a vágyakozás legvégső peremére, nem engedve, hogy átlendüljön a vágyott túlpartra, másként akarom ezt elérni… ez még csak a bemelegítés.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Aug. 11, 2016 8:44 pm
 



 

Joel and Chloe


+18


Általában nem így reagálok, ha egy férfi a közelemben van, vagy intim viszonyba kerülök vele. A szex nálam érzelmi alapon működik, és hiába próbáltam volna az egyéjszakás kalandokat, nem jöttek volna össze, mert nem vagyok könnyen kapható. A gátlásosság alapvetően meghatároz, de Joel esetében már számtalan lépcsőfokot ugrottam meg, és néha még el is hittem, hogy képes vagyok hódítani. Kislánykorom óta bennem lappangott a zárkózottság, de David óta az a csekélyke önbizalmam is elszállt. A szüleimen kívül nem sokan mondogatták nekem, hogy szép lennék. A fiúk sokáig nem érdekeltek, az egyetem alatt sikerült némi kapcsolatra szert tennem, de utána egyből belecsöppentem egy két éves rémálomba, és az első együttlét megpecsételt minden utána következőt. A verések, az erőszakos fellépések tűntek a normálisnak, ha gyorsan elélveztek bennem. Nem tudtam, hogy mi fán terem a kölcsönösség, az őrült vágy, az orgazmus. Joel előtt nem is elégültem ki egyszer sem, és Kubában kóstolhattam bele igazán, hogy milyen, ha egy igazi férfi ér hozzá a nőhöz, és kelti életre. Csodálkozik bárki, hogy ezek után egy kis erőre kaptam, és megmutattam, hogy nekem is van egy másik oldalam, egy határozott, egy kéjelgő nő, aki arra vár, hogy kitörjön belőlem? Egy kis ízelítőt kaphatott belőle az alattam fekvő férfi, aki azóta nemcsak a vadmacskát, de a szerelmes kiscicát is láthatta. Rengeteg szeletet villantottam fel a szeme előtt, de az igazi Chloet még tartogatom. Még várok, mert félek, hogy összetöri a szívemet. A se veled, se nélküled kapcsolatokból már kijutott, de most szeretném én is látni, hogy milyen, ha valaki ismer, aki tudja, hogy mire van szükségem, aki befejezi helyettem a mondatokat. Igazi, és komoly kapcsolatra vágyom, ahol a partnerek egyenlően viseltetnek a másik irányába. Nem akarok félni attól, hogy nem leszek elegendő neki. Szeretni akarok elvárások nélkül.
- Kikészítlek? – pillantok le kék lélektükreibe, és szirmaim apró mosolyra húzódnak. A hajam az arcomba lóg, így nekem kell az ujjaimmal szétválasztanom, és hátratűrnöm a barna hajfürtöket.
- A kakaót mindenhogy szeretem. Ha le akarsz kenyerezni, akkor azzal sikerülhet. – suttogom a fülébe az édes szavakat, és túl közel kerülök az arcéléhez. Félrecsúszik a szám, és egy apró puszit lehelek rá. Olyan könnyű lenne megszokni, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz. A kezem már a tilosban jár, de most nem a józan eszem vezet, hanem egészen más. A mellkasomban dobogó izomköteg percenként egyre gyorsabban verdes, és félő, hogy idő előtt fogja felmondani a szolgálatot. Szeretkezés közben vesztette életét a nő. A magánakciómnak hála hamarosan kis Joel is életre kel, meglepődésre nem hagyva egy perc nyugtot sem. Amikor az ujjai már kellő nyomot hagytak a csípőm tájékán, akkor átfordít, és a puha lepedőmön landolok hanyatt. Besüppedek a matracba, és feltekintve a mélykék íriszekbe, beharapom az alsó ajkamat. Érdes nyelve a bőrömön siklik végig, akár a vékonyka pókháló az ujjaim repedésein, kellemes hangokat kiváltva belőlem. El fogja venni az eszemet, és ledönti az utolsó falakat is, amiket az elmúlt hetekben emeltem magam köré. Érintése nem idegen, inkább fura, mintha éveket repülnék vissza az időben, és ismét a szüzességem éjszakáján lennék. A pihegésem, és a levegővételem kezd átcsapni egyfajta fulladásba, és amikor letolja a bugyimat kisebb pánikfélelem tör rám, de nem marad időm ezen agyalni. A nyelve a belső combom vonalán halad a kelyhem felé, de félő…és megmerevedek. A kés, a szurkálások fájón nyilallnak belém, és most rajtam áll, hogy beengedem-e a rossz érzéseket a jók mellé, és hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam, vagy bizalmat fektetek Joelbe, és a kezébe adom az irányítást. Észrevehető a beálló változás, de a hezitálás nem sokáig tart. A gócpontomat összekötő idegpályák életre kelnek, mintha nem is ismerték volna az erőszak fogalmát, és átlendítenek egy magasabb dimenzióba. A forró lehelete csiklandozza a sérült bőrfelületet, mert tudom, hogy látja, ott vannak a hegek, és már nem fogom tudni eltüntetni, azonban nem áll meg, nem tesz megjegyzést, csak megízlel. Akar, zsigerből érzem, így a talpam megfeszül, és akadozó lélegzetvétellel esek át a másik oldalra. A küzdelmem belül zajlik, miközben az ujjaim erősen markolnak rá a lepedőre, és szinte elfehéredve törekednek arra, hogy a kedvenc ágyneműmből ne maradjon semmi.
- Joel… - nyöszörgök, és megemelve a tomporomat, végül rátalál a kis idegcsomóra, amitől hangosan felsikkantok, és gyűrűzve áradnak szét a bennem összegyűlt feszültségbombák. Szétrobbannak, és semmissé válnak. Elveszítem a valóságképzetemet, az időt, és a teret illetően. Az orgazmus spirálisan kúszik fel bennem, és a könnyektől égő szemhéjaim ellazulnak, majd a sötétségbe végre fény úszik be. A kezemmel keresem az arcát, a haját. Néhány szekundum múlva nyitom fel a kis bőrredőket, és mosolyodom el. Két tenyerem közé szorítom az arcát, és felhúzom magamhoz a fejét. Oltalmazó biztonságban érzem magam, és a rám függesztett tekintetben meglátom azt, amit már jó ideje kellett volna. Úgy néz rám, mintha más nem létezne rajtam kívül. A tekintetünk összeolvad, és ez többet mond minden szónál.
- Szeretkezel velem? Szeretni fogsz? – lágyan duruzsolom neki. Elmerülök a szemének fényében, a vágy hömpölygő dagálya elárasztja egész lényemet. Finoman érintem meg a száját, és veszem birtokba az ajkait. A szívem csordultig telik szerelemmel, és képes vagyok nyitni felé, átlendültem a mélyponton.




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 15, 2016 9:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 15, 2016 12:33 pm
 



 

- Totálisan. Tulajdonképpen félek is attól, hogy mikor jössz rá, milyen szinten a markodban vagyok. – Nos, nem szó szerint. Mármint egyelőre, de szerintem érti. Más kérdés, hogy fogalmam sincs, ezt valaha ki fogja-e használni, noha nem olyannak ismerem, aki öncélúan működne, a saját örömére meg… nos, csak bátran. Állok rendelkezésre. Azt viszont szó szerint.
- Értem, szóval reggel, délben, este kakaó. – Engedek vonásaimra egy kaján vigyort, miközben másfajta ténykedésbe is kezd. Végem van, az egyszer biztos. Felhagytam a gondolkodással, az úgyis amolyan női dolog, lesz, ahogy lesz. Épp elég bizonyíték nekem az elmúlt pár hónap ahhoz, hogy tudjam, kibírom szex nélkül is akár, ha úgy hozza a helyzet, és nem cuppanok majd rá az első szűkebb szoknyára… Sokáig azonban nem hagyom matatni, már csak azért sem, mert nem akarom, hogy így süljek el, mostanság nem igazán vagyok biztos magamban szexuális téren, túl sok volt az önmegtartóztatásból.
Abban valahol biztos vagyok, hogy én is éppen annyira feszegetem a határait, mint ő az enyémeket, tudom, mint ment keresztül, éppen ezért igyekszem sokkal óvatosabban tenni mindent, nehogy megriasszam, és visszabújjon a csigaházába. Szó sincs arról, hogy nem bírnám ki szex nélkül, ha úgy adódik, de ez a második, hogy tulajdonképpen ő kezdeményez, és nem biztos, hogy jól viselném, ha megint hoppon maradnék. Nem lenne egy szavam sem, de az tuti, hogy egy darabig megint elvonulnék magányomba.
Óvatos vagyok és lassú, éreztetni akarom vele, hogy amit csinálok, az nem fáj, sőt, pontról pontra épít fel a testében valami csodálatosat. Gyűlölöm azt a szemetet, amiért ezt tette vele, amiért összevagdosta a selymes bőrt, megjelölve, mint valami levágásra váró marhát. Nem hagyom ki azonban a sebeket sem, a részei, s hacsak nem fordul plasztikai sebészhez, hogy lehet-e velük valamit kezdeni, azok már örökké ottmaradnak. Érzem, hogy meginog, azonban egyelőre nem hagyom abba, de fel vagyok készülve arra, hogy eltol magától. Amikor nem történik meg, szépen módszeresen haladok tovább, nyelvem hegyével kényeztetve legérzékenyebb részét, lassan, puhán körözve kelyhe körül. Mélyet sóhajtok, még a szemeimet is lehunyom, egyszerűen csak élvezem, hogy örömet okozhatok, sok pasinak kötelesség, én imádom, ahogy a gyönyörtől meg-megvonaglik alattam a gyönyörű test, és épp olyan tehetetlen, mint mi a beteljesedés pillanataiban. Szeretem azt is, mikor már türelmetlenül rángatnának magukra, de hiába, általában csak akkor lépek tovább, amikor én akarok. A jelek szerint most elég rosszul lőttem be a dolgot, vagy Chloe rettentő türelmetlen, hisz a fészkelődésének hála eltalálom a direkt elkerülni vágyott pontot. Jah, tudom hol kell bekapcsolni, volt már rá példa, és én nem felejtek.
Végül hagyom, hogy felhúzzon, aligha sikerülne neki, ha nem tolom fel magam, és szabályosan megőrjít a gondolat, hogy nemesebbik szervem közben otthonosan leli meg helyét combjai közt, de egyelőre pusztán vágyakozva feszül bőrének.
- Azon vagyok. – Suttogom rekedten, mosolyogva, de aztán elmerülök a csókban, s bízom benne, hogy kész van arra, ami következik, az tuti, hogy én totálisan. Csípőmet az övéhez dörgölöm, s majdhogynem fájdalmasan egyszerűen csókolózik össze ölünk, ahogy magába fogad. Beleremeg a testem pár pillanatra, az tuti, hogy fogalma sincs róla, mennyire kívántam. Nem egy nőt. ŐT. Csakis Őt. El sem hiszem szinte, hogy valóban megtörténik, s talán már túlzásba is viszem, hogy a csókból kiszakadva a vonásait, szemeinek tükrét figyelem, azon tanakodva, nem bántom-e, nem fáj-e, ha bármi jelét látom hasonlónak, azonnal abba is hagyom, mert az én célom az örömszerzés, nem egyéb.
Azt viszont kétségkívül elég kimerítően teszem, mert most, hogy megkaparintottam, nem szándékozom elengedni egyhamar, maximum akkor, ha ő maga akar menni, de egyébként még jó eséllyel órákig ki sem engedem az ágyból…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 15, 2016 9:46 pm
 



 

Joel and Chloe


+18


A félelem uralkodott eddig felettem, és bármennyire is kívántam a partneremet, mindig legyőzött. Joel kitartó, és türelmes, ha rólam van szó, de most már én is át akarok lendülni a mélyponton, mert különben soha nem fogok szexuális kapcsolatot kialakítani senkivel. A bizalmam még nem ingott meg az irányába, mert tudtam, hogy mellette biztonságban vagyok. Nem hamis illúzió, hanem a kőkemény valóság. Minden mozdulatával, és cselekedetével arra ösztönöz, hogy én uraljam a pillanatot, és ne ő. Nem akar tőlem egyebet, csak hogy élvezzem, és ketten repüljünk a mennyekbe. Ördög és pokol, hogy milyen nehéz szituáció ez. Erősen szorítom össze a szemhéjamat, hogy ne lássak, csak érezzek. A gócpontomból kiinduló vibrálás közeledik, de amíg az elmém nem képes elengedni a sötét emlékeket, addig nem fogok önfeledten, kéjesen sikongatni a kielégüléstől. A pulzusom másodpercről másodpercre magasabb tartományba siklik, ahogyan a szívverésem is gyorsabban dübörög a mellkasom fogságában. A szakadék szélén egyensúlyozok, hogy engedjek, vagy ne, de végül győzedelmeskedik a jó, mert az árnyak visszahúzódnak a háttérbe, és erőteljesen kerít hatalmába az első hulláma a gyönyörnek. A nyelve hegye még mindig a Vénusz dombom környékén jár, de sebtében a nevemet is elfelejtem. A hátam ívbe feszül, és a spirálisan végigsikló orgazmusba beleremeg az egész hüvelyem. Pihegek, és a mellkasom olyan gyorsan süllyed be, hogy a tekintetem se tudom róla elkapni, amikor felnyílnak a szemhéjaim. Felhúzom magamhoz, hogy egy csókban részesíthessem. Örül, ahogyan én is, de a rajongás ott ül a kék szivárványhártyák mélyén. Nem sietett, és szinte eggyé olvad velem, amint izzadságtól gyöngyöző mellkasával rám nehezedik, de nem a teljes testsúlyával. Észre se veszem ajkainak birtokló mozdulatai közben, hogy hozzám ér, csak amikor előrelendül, és a bejáratot dörzsölgetve szépen belém csúszik. Készen álltam a befogadására, hiszen eléggé felizgatott előtte, mégis idegen az érzés. Nem miatta, hanem David miatt. A tekintetét rám kapja, és nem mer mozogni bennem, mert ő is tart, hogy fájdalmat okoz nekem. Nem fáj, még csak nem is vagyok szűk, egyszerűen a helyzet más.
- Várjunk egy kicsit. – emelem fel a fejemet, hogy a nyakához tudjak bújni, és megkapaszkodva a vállában egy biztos pontot találjak.
- Lassan kezdjük. – az előbbi sokk hatása alatt áll még a testem, és meg kell szoknom újra, hogy mivel jár a jó együttlét. A tapasztalatgyűjtés zajlik éppen, és nem sürgetjük a viszontlátás örömét. A mentorom kell, hogy legyen, mert nem sok mindenben volt részem eddig, szinte gyámoltalan kisgyerek módjára csüngök a nyakában.
- Most. – kérlelem a fülébe suttogva. Az első döféssel kisebb súrlódás alakul ki, de nem szólalok meg, csak szaporábban veszem a levegőt. A hajába fúrom bele az orrom hegyét, és lehunyva a kis bőrredőket szabadjára engedem az érzékeimet. Joel illatával telik meg az orrjáratom, és a kis csillámhámok szinte egybeolvadnak vele. Tüsszentenem kell, de elmosolyodom a várakozásra. A csípőm felveszi az ő ritmusát, és a harmadik nekilendülésre már jó ütemben mozgunk. A testem megint kezd felforrósodni, de nem engedem el, és ritmikusan megyek elébe. A gyorsulással még nem értek egyet, így erősen támasztom meg a válla mélyedésében a könyökömet, és érintem össze az arcélünket.
- Még tapasztalatlan vagyok…Joel…én még…. – kezdenék bele, de bennem reked a szó. Szinte felnyársal, és a hüvelyem falát ingerli, de amint kijjebb húzódik, és újra elmerül a mélységekben, akkor hangosan sikítok fel, és a körmeim puha bőrébe marnak. Túl intenzív, szinte már fájdalmas, de nem a rossz értelemben. A határaimat feszegetjük ma, miközben közel kerülök a második orgazmusomhoz. Nem tudom, hogy milyen indíttatásból, de feljebb tornázom magam az ágyon, és leállok.
- Lehetne….lehetne, hogy a válladra rakjam a két lábamat? – pihegve kérlelem. A belső ösztönök életre kelnek, így ha igent mond, akkor kisebb mozgolódásba kezdünk, és megtalálom a megfelelő pozitúrát. A nyakában lógva széttárom előtte a kelyhem, és megengedem neki, hogy újra felfedezze azt. A fenekemet kicsit megemelem, és a mozgás közepette rájövök, hogy ezzel több ponton is lázban tudom tartani magamat. A selymes hajába túrok, és fújtatva takarékoskodok a levegővel. Végiggereblyézek rajta, akár a szántóföldeken, és rámarkolok egy nagyobb hajfürtre.
- Joel…ez…. – közel a végjáték, miközben nem is áll meg, és a fizika törvényeinek hála megfeszül minden izmom. A gyönyör újabb méretet ölt, így a sikításom a kétszeresére, vagy a háromszorosára növekszik. A szívem a torkomban dobog, és beleszédülök a beteljesülésbe. Roppant mód magával sodor, és elveszek valahol. Fel sem tűnik, hogy szédülök, és abnormálisan gyorsan kapkodom az oxigént. A külvilág megszűnik létezni, és az ujjaim is elernyednek néhány másodpercre. Elsötétül minden, és a mennyekben lebegek tovább.
Néhány másodpercnyi kiesés után felnyílnak a szemhéjaim, és pír önti el az arcomat, mert Joel úgy mustrál, mintha szellemet látott volna.
- Én… - elájultam volna az orgazmus pillanatában? Na, ne….ez olyan ciki! Totál vörös leszek zavaromban.

Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 17, 2016 3:09 pm
 



 

18+
Csak szótlanul bólintottam. Elképzelése sem volt róla, hogy mennyire szeretnék vigyázni rá, hogy milyen szívesen verném David fejér a falba addig, amíg még képes mozogni azért, amit vele tett. Remélem, a börtönben válogatott úriember fogják seggbe rakni, hogy érezze a törődést. Most is tartok attól, hogy Chloe inkább elmenekül, de szerencsére ez nem történik meg, noha kétségtelen, hogy éppen önmagával vív harcot. Ami engem illet, csak annyit tudok tenni, hogy sosem lépem át a határt, addig megyek, amíg enged, s ha kell visszavonulót fújok. Már ott tartok, hogy okosabb lenne inkább ezt tennem, de végül úgy látom, erre nem lesz szükség, mert nem akar sehová sem menni, csak időre van szüksége, azt meg tudom adni neki.
Amikor utamra enged, ismét lassan mozdulok, ugyanakkor mélyebben merülök el benne, atya ég, elképesztő, mennyire más most minden, nem azért, amit vele tett az a féreg, hanem az érzés miatt, ami a mellkasomat feszíti. Elképzelésem sincs mikor és hogyan került oda, de kétségkívül belakta magát, és nem igazán akar távozni. Nem is tudom, mi végre gyorsul fel az iram, azt hiszem, kicsit belefeledkezem az érzésbe, egyúttal pár pillanatra eleresztve a görcsös óvni akarást, bár hamar kibukik, hogy nem kellett volna, de a lendületet nehéz visszavenni, bármennyire is igyekezzen az ember. Mennyei… s ahogy az ijedtség átcsap benne is élvezetbe, csak még fantasztikusabb lesz az érzés, egészen addig, míg váratlanul meg nem áll, és húzódik el. Kissé értetlenül nézek rá, és már majdnem szabadkozni kezdek, de megelőz.
- Hogyne, de figyelmeztetlek, hogy úgy sokkal intenzívebb minden. – Ami egyrészről marha jó, viszont vannak, akik nem bírják a dolgot, sem sokáig, sem más értelemben véve, de túlzottan megijeszteni nem szeretném. Teszem hát, amire vágyik, vagy azt hiszi, hogy vágyik rá, nekem holt biztos, hogy izgalmasabb és érzékibb az élmény, de eddigi tapasztalataim szerint a hölgyek is kedvelik, közben nem vagyok rest ujjaimmal cirógatni a hosszú lábait, a vádliját végig is csókolom, ameddig érem, s ha ez még nem lenne elég, hát nem csak belsőleg ingerlem, hanem ujjaimmal az érzékenyebb pontját becézgetem, ezzel mondhatni még inkább felerősítve mindent, ami benne tombol már most is. Ami azt illeti, roppant kevés időbe kerül eztán eljuttatni megint a már ismert magasságokba, de ezúttal már nem csak ő kerül örömittas terepre, én is megrészegülök az érzékek játékától, belé pumpálva minden cseppemet ernyedek el pár pillanatra magam is, nem igazán tudva magamról, s csak akkor észlelem tompán, hogy nem kerek ám minden, mikor végre ismét felnyílnak kékjeim a világra, ámde nem találkozna gyönyörű párjaival. Chloe arcára simítom a kezeimet, s már épp azon gondolkodom, hogy mit kellene tennem, mikor felnyílnak a pillái. Nem mondom, hogy kedvelem ezt az élményt, de legalább nem az újdonság erejével vágott arcon, hanem tapasztaltam már.
- Te… gyönyörű vagy. – Magabiztos mosollyal tapasztom ajkaira számat, hogy ki tudja hányadik csókot orozzam el tőle, elütve ezzel talán a dolog ijesztő élét, ugyanakkor vélhetőleg később szóba fog majd kerülni, de szerencsére ez nem egyedi eset, és nem jelenti azt, hogy bármi baj lenne vele, benne. Igencsak hosszasan dédelgetem nyelvemmel a övét, míg végül hajlandó vagyok kiereszteni a fogságból, akkor eszmélve arra is, hogy időközben nem távoztam belőle. - Egy gyors zuhany? Kár lenne veszni hagyni azt  a pikniket, ha már ennyit készültél. – Túlzottan nem távolodom el, egyelőre csupán mellé gördülök, és gátlástalanul cirógatom a csípője ívét, hasát, még a kebleit sem vagyok rest sorra venni, apró, finom érintések csupán, de határozottan jól esik a dolog.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 17, 2016 11:11 pm
 



 

Joel and Chloe



A rossznak vége szakad, és átélem azt, amit utoljára Kubában tudhattam a magaménak. Az első perctől fogva egy különleges férfinak tartottam Joelt, mert a magabiztossága, a belőle sugárzó erő azonnal levettek a lábamról. A kislányos zavaromat sikerült valamennyire levetkőzni a közelében, mert nem olyan merev velem, mint az elején, viszont ahogyan közeledünk egy bizonyos cél felé, úgy nőnek meg az általam felállított elvárások is. Nem akarok kudarcot vallani egy olyan férfi előtt, aki sokkal tapasztaltabb, mint én, sokkal többet élt, és sokkal több partnerrel volt. Megtippelni nem merném, mert akkor szerintem világgá is szaladnék, ha kiderülne, hogy hány nővel feküdt le élete folyamán. Nem ítélkezhetek, hiszen nézzenek csak rá: Egy élő görög Adonisz. A feszes hasfalával, az edzett felsőtestével lányok százezrei csöpögnek utána, akárcsak én. A nevét női sóhajok kísérik, és nekem ezt sikerült premier plánéban látnom, sőt néhányan meg is szólítottak, hogy számon kérjenek. Velem van, biztos így van? Nem, édesem a szomszéd tehenészlánnyal érkezett erre az egzotikus helyre! A féltékenység több hullámban öntött már el akkor is, és táptalajt adott egy jó kis veszekedési tornának. Aztán a második este úgy tarolta le Joel hurrikán Chloe falvát, hogy a lakosok mai napig azt a természeti katasztrófát zengik. Ő a tökéletes, és én a gyengécske láncszem. Most pedig, mikor átengedem őt a védővonalamon, és nemcsak a szívemet postázom neki, de a testemet is, akkor csúfos vereséget szenvedek. Ijedten pillantok fel a kék íriszekbe, és a vörösség mintaszobrát készítik rólam a következő percekben, amikor simán legyönyörűz, és nem hagy szusszanatnyi időt sem nekem a reagálásra. Ajkai finoman, de annál határozottabban törnek utat a számba, és ki tudna ellenállni ennek a becézgetésnek? Imádok a közelében lenni, vele tölteni a szabadidőmet, de félek is tőle. Pontosan olyan lányra vágyik, mint én? Nem fog megunni, nem kell majd a jobb, és az idősebb? Elvégre csak huszonnégy vagyok, aki beájult alatta! A gondolataim kezdenek elveszni az éterben, és valamilyen vákuum szipolyozza ki az értelmet a fejemből. Behódolnék neki, ha ezt kérné a csókomért cserébe. Ilyenkor bármire igent mondanék, ha megkérdezné, de sokkal jobb dolgokat tesz a szájával a beszéd helyett. Jesszusom, már megint liftezik a gyomrom, és amikor elszakad tőlem csak bambán nézem őt, és a szavak nem jutnak el az agyamig. Hova készültünk, nem a parkba? Jaj, a kaja, meg fog romlani! Minek is törődök ezzel, ha enyém a főnyeremény? Visszatérnek a kételyeim, de mellém fekszik, és az oldalamon szórakozik. Felé fordulok, és a vállára kis köröket, meg nonfiguratív alakzatokat rajzolok.
- Joel…az előbb… - hú de nehéz belekezdeni abba, ami történt. - ….szóval elvesztettem az eszméletemet. Még soha nem fordult elő velem, és én…biztosan bajom van. Melyik lány dőlne ki alattad, ha nem én? A történtek után… - nagy kortyokban nyelem a levegőt, és a pulzusom is megemelkedik, így inkább kerülöm a tekintetét is, de akkor meg a mellizmait nézem, és nem sokkal jobb, mert gombóc nő a torkomban. Felpillantok a kékjeibe, és végképp megsemmisülök.
- Most biztosan hülyének nézel…így akarsz randizni velem? – harapom be az alsó ajkamat, és végül nekidöntöm a homlokomat a mellkasának, és abba motyogom bele.
- Egy rakás szerencsétlenség vagyok. A ruhám elszakad, a kedvenc dolgaimról hablatyolok. Nem ilyen egy első randi….én nem így képzeltem el. Ott minden szuper volt, és te…meg én. – a felét szerintem nem is érti, mert könnyebben beszélek a bőréhez, mint a szemébe nézve.
- Idősebb vagy nálam…sokkal tapasztaltabb. – nyekergek, mint egy macska, akit most mentettek meg a fáról.



Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 17, 2016 11:41 pm
 



 

Egészen belefeledkezek bőrének érintésébe, s csak tompán jutnak el hozzám az első szavai, kész szerencse, hogy semmi olyat nem mondott még, amire figyelnem kellene, különben megnézhetném magam.
- Azért nem fordult elő veled, mert… nem volt még ennyire intenzív szexuális élményed, majd hozzá szoksz. – Egyik ujjam szemtelenül mellbimbója körül köröz. Basszus, alig bírom levenni a szemem a tökéletes alakjáról. - Jobban mondva, remélem. Egyébként nem te vagy az első, szóval nyugodj meg, nincsen veled semmi baj. Hogyha fizikailag nem érzed rosszul magad, akkor csak egy kis kiesés volt, elméletileg a túl magas izgalmi szint okozhatja… Ha előfordul többször is, akkor kell majd orvoshoz fordulni, de egyelőre szükségtelen megijedni tőle. – Bár, az eddigiek alapján hiába beszélek neki, de talán most másként lesz. Igaz, attól még elmehet orvoshoz, bár tekintve az orvoshoz járási szokásait, ez szintén nem fog előfordulni…
- Hé, nyugi, nincsen semmi baj, ez egyáltalán nem kínos… – Érintem orromat az övéhez, de ő inkább elhúzza a fejét, és a mellkasommal kerül intim közelségbe.
- Miért néznélek hülyének? – Csóválom meg a fejem, és sóhajtottam egy mélyet, s lám, megint problémázunk valamin. Kezdem azt hinni, hogy nekünk mindig kell valami, amitől az idegrendszerünk tótágast állhat, bár ami engem illet, én még egyáltalán nem vagyok ideges. - És ja, így akarok, mivel ilyen vagy, minden eszementségeddel együtt is érdekelsz, szóval jobb, ha elfogadod végre. – Magyarázom, nekem aztán ne akarja beadagolni, hogy így nem kell. Hát hogy máshogy kellene, ha ő ilyen? - De nekem az is tökéletesen megfelel, ha így nézhetlek egész nap. – Kúszik pofátlan vigyor a számra, mi tagadás, ellennék így.
- Tényleg egy rakás szerencsétlenség vagy, de szerintem csak a közelemben, ami valljuk be, egész édes a maga módján, legalábbis, meglehetősen hízelgő, hogy ennyire elveszted tőlem a fejed. Még mindig lehet minden szupi, bár a te meg én alatt nem tudom, mit értettél, de nyitott vagyok az elképzeléseidre. – Azért a dolgok nagy részét ki tudom silabizálni, és bízom benne, hogy az ő kis fejébe is beletuszkolhatom, hogy én azért feleennyire sem tartom tragikusnak a dolgot, sőt, egyáltalán nem igazság szerint.
- Jó, akkor egyedül zuhanyozom, ha abbahagyod ezt a hülyeséget, csatlakozz. – Sosem értettem, minek olyanon agyalni, amin tök fölösleges. Igen, tapasztaltabb vagyok nála, de ha olyan nagyon tapasztalt nővel akarnék lenni, olyannal lennék, nem pedig vele. Határozottan nem zavar, hogy van még ezen a téren felfedezni valója bőségesen, ami engem illet, szívesen segítek neki, már ha hagyja. Fel is kelek mellőle az ágyból, de előtte még kap egy röpke csókot, mérges nem vagyok, maximum értetlen, ugyanakkor nem áll szándékomban hagyni, hogy ezt a napot ilyesmivel elrontsa. - De ha nem jössz, nem tudod meg, milyen fantasztikus élmény az, amikor én mosdatlak meg. – Kacsintok rá, de aztán már indulok is, mert ha még ma el akarunk indulni, nem árt nekikezdeni a készülődésnek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 17, 2016 11:47 pm
 



 

Joel and Chloe



+16

Általában nem vagyok zavarban, csak az ő jelenlétében, de ugye ez sem tart majd örökké, vagy igen? A tapasztalatlanságom jó nagy méreteket ölt, és ez az eszméletvesztés csak a hab a tortán. Nem merem meghallani, amit mond, de aljas módon még a mellbimbómat is kényezteti, és nehéz úgy figyelni, ha egyszer mindenáron le akar fegyverezni.
- A túl nagy izgalmi állapot miatt? Hozzá kellene ehhez szoknom? – emelkedik meg egy oktávval a hangom, ahogyan előadja mi is okozta az előbbi ájulásomat. Nem fogok vitába szállni vele, mert más fizikai jelei nem voltak, és talán tényleg ennyi áll a háttérben, de engem megijesztett. Nem szokásom kidőlni pasik alatt, aztán meg úgy tenni, mintha ennek nem lett volna jelentősége. Nagy volt bizony, mert…mert…részben az ő hibája is, hogy akkora orgazmust éltem át. Amy nem fogja elhinni, sőt merjek a legjobb barátnőmnek erről mesélni? A zavarom nem múlik, és az összes kétségemet a nyakába zúdítom. Édesen érintené össze az orrunkat, de nem hagyom neki, mert a mellkasa védelmébe menekülök.
- Ühüm…na de Joel… - kicsit meghökkennek, hogy így pimaszkodik velem, és bele is bökök a köldökébe, hogy érezze a törődést a másik oldalról is. Szeretem, ha ilyen jókedvű, és nem rontja el semmi a hangulatát. Hamar ki tud borulni mellettem, és megértem, hogy nem könnyű mellettem, de azért mégsem lehetek olyan rossz, ha most velem van, és nem valami útszéli szajhával.
- Hát mi ez most…hát na, nem akarok címkét aggatni rá, mert tudom, hogy nem szereted. – sóhajtok egyet, mert itt meg az én vágyálmaim kúsznak be közénk, de ez annyiban is marad. Én akartam, hogy randizzunk, mert ő már ugrott volna egy következő lépcsőfokot is, de valahogyan ezen a szinten ragadtunk meg. Emlékszem, hogy félálomban kimondtam azt az sz betűs szót, de reménykedem benne, hogy nem hallotta meg, mert szerintem hazáig üldözném vele. Fél az elköteleződéstől, sőt kerek-perec kijelentette, hogy ő nem kér a szerelem nevezetű dologból, így nem is erőltetném a közeljövőben.
- Nem hülyeség, és ne hagyj itt… - nyúlnék utána, de csak egy csókot kapok cserébe, aztán meg egy nagyon vonzó ajánlatot.
- Megmosdatnál? Hát… - már nem érem utol, viszont egy sokkal pikánsabb ötlet villanykörtéje gyullad ki a fejem fölött. Megvárom, hogy megnyissa a fürdőben a csapot, és csak utána szállok ki az ágyból. Az ágy melletti komód legfelső fiókjából keresem elő az Amy által nagyra becsült randi bugyimat. Nem az ehető fajta, és igen kellemes a megjelenés is benne, de hol van a távirányító hozzá? Igen, azt is előhalászom, és másodperceken belül belebújok a kis csodába. A fehér szín nem a legjobb, de ajándék lónak ne nézd a fogát. A távirányítót leejtem az ágyra, és a nappaliban beállítok egy jó kis mixet, hogy aztán így lejtsek be a fürdőbe. A lábammal rúgom be az ajtót, és támaszkodom neki az ajtófélfának.
- Nézd…ezt még nem vettem fel soha… - csábosan pillantok rá, de hirtelen elkezd rezegni.
- Mi a fene? – takarva magamat nyúlok az alsóneműhez.
- Be se kapcsoltam… - vörösödök el, de a bizsergés az ölemig hatol, és megint kezdek begerjedni.
- Nem így…szóval… - kifelé fordulok, és akkor meglátom a kutyámat a távirányítóval a szájában.
- BRUTUS… - kiáltom el magam, és kirohanok, hogy elkapjam a gazfickót. Még szerencse, hogy én vagyok az erősebb, de már így is leizzadok, mire megszerzem, és kikapcsolom. Ki is bújok belőle, és egy magasabb helyre teszem, és végre bemegyek Joel mellé. A zuhanykabint elhúzom, és megállok előtte.
- Randi bugyi, de nem az ehető fajtából. Felizgat…Amytől kaptam. – adok magyarázatot az előbbi jelenetre, és elveszik a kékjeiben.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 20, 2016 1:09 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Pént. Aug. 19, 2016 10:50 am
 



 

- Olyasmi, hozzá kéne szoknod. Vagy tán nem szeretnéd? Végülis… nem kell, hogy ilyesmit csináljak. Mármint… nem az ájuláshoz. Csak a többihez. – Kacsintok szórakozottan, én ebben túl nagy problémát nem látok, maximum majd akkor foglalkozom vele komolyabban, ha többször előfordul, de azért remélem, nem fog. Bármennyire is tűnik úgy, nekem sem nagy öröm aléltan látni, viszont Chloe esetében határozottan csak rontana a helyzeten, ha én is elkezdenék sápítozni.
- Tessék? Már az is baj, hogy élvezem a látványt? – Panaszkodom a köldökbökdösés után. Nők… Hahh, fogalmam sincs, mi is most a probléma, bár azt megszokhattam volna már, hogy akkor is van, mikor nagyon nem kellene lennie.
- Mi ez most? Szeretkeztünk. Most fekszünk, aztán zuhanyozunk, és utána randizunk. Ahogy Te akartad. – Közlöm egyszerűen, mert ez van, nem kell címke, fölösleges, mert ő volt az, aki elutasította a lehetőségét bármilyen fajtának, s most majd alakul, ahogy alakul. Innentől kezdve ez a része engem már különösképpen nem mozgat. Nagyon jó nekem anélkül, hogy ilyesmin görcsölnöm kelljen.
- De. Hülyeség. Ne keress ott problémát, ahol nincs. – Szögezem le, mert az semmilyen szinten sem nevezhető annak, hogy ő nem olyan tapasztalt, én meg igen. Nem David vagyok, akinek csak a saját öröme fontos, és azontúl letojja a partnerét, ez szerintem már feltűnt, és azt hiszem, elvárásokat sem támasztottam elé szexuális téren, következésképpen nem is igazán értem, honnan jött ez a dolog.
- Tervezem, bár nélküled nehéz lesz. – Aztán már húzok is a fürdőbe, ideje összekapnom magam kicsit, hogy az a piknik megvalósulhasson, máskülönben tutira nem lesz belőle semmi. Nem indult el, hát… ő baja, én lezuhanyozok egyedül is, nem gond, általában úgy teszek. Sokáig mondjuk nem kell nélkülöznöm a társaságát, mert belejt a fürdőben egy szál bugyiba, amit nem tudom, minek vett fel, valószínűleg elfelejtette a kis drága, hogy nem használtam – most sem – óvszert… Nem lennék meglepve őt ismerve.
A jelenet láttán ellenben elég hamar elszakadok kebleinek látványától, mert igen… elég erőteljesen vonzzák a tekintetem, és mikor leesik, hogy mi zajlik éppen, nem bírom ki, de öblös nevetés szakad fel a torkomból, hiába is próbálom visszafogni magamat. Ezt el sem hinném, ha nem én látnám meg. Az a film jut eszembe, amiben Katherine Heigl visel ilyen bugyit, és elhagyja a távirányítót, amit egy gyerek talál meg egy étteremben. Na az sem kutya. Ez meg pláne nem.
- Milyen kis mohó valaki, most volt orgazmusa, és megint felizgatásra vágyik. – Lazán nyúlok a dereka után, hogy magamhoz vonjam, majd magunka húzzam a zuhany kabint. Nem vagyok rest a kerek, feszes fenekére markolni – oké, ilyen szempontból határozottan nyerő dolog, hogy ennyire szemtelenül fiatal -, és közben párbajra hívom azokat a duzzadt, szemtelen kis ajkakat. - Szóval… nem vagyok elég izgató? – Feszítem ölem az övének, kétségtelenül hozzáérve olyan helyen, amit a korábbiakban már egészen alaposan bebarangoltam.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szomb. Aug. 20, 2016 1:11 am
 



 

Joel and Chloe



+16

Az egész bizonytalanságom, hogy nem vagyok elég jó neki kezd átcsapni szégyenérzetbe, mert nem elég, hogy magamnak generálom a bajt, de az ő arcán, és viselkedésén látszik, hogy olyan könnyedén kezeli a helyzetet, hogy már én érzem rosszul magam attól, hogy felvetettem a kérdéseimet. Az ájulást meg kellett beszélnünk, de a többiben a saját önbizalomhiányom köszön vissza. Nem tartom magam megfelelő partnernek ahhoz, hogy a barátnője legyek, és éppen ezért mentem bele, vagyis vetettem fel, hogy randizzunk csak. Ezzel csak annyi a problémám, hogy mindketten tudjuk itt más szabályok érvényesek még, mint általában. A randik alatt nincs megkötve, hogy mással nem mehetünk el, és nincs meg az a biztos pont sem, hogy a jövőben egymáshoz fogunk tartozni, én viszont nem vagyok az a játékos, aki ennyivel beérné. Nem tudom, hogy Joelnél ez, hogy működik, mert nem emlegette, hogy randizna, talán az egyetem, vagy a gimnázium alatt még megtette, de nekem csak a nőügyei lebegnek a szemem előtt. Vele akarok lenni, nem akarom, hogy másnak is köze legyen hozzá, sőt mondhatni birtokolnám, ha tehetném, de mit csináltam helyette? Laza szabályok szerint játszunk, ami egyáltalán nem jellemző rám. Szeretem, ha udvarolnak nekem, ha elvisznek ide-oda, de akkor tudom, hogy egy kapcsolat felé tartunk, de ő meg nem ilyen. Mi lenne a helyes, vagy mit kellene mondanom, hogy világos legyen neki….én ŐT akarom, és senki mást? Szerelmes vagyok, és innen már nehéz lépcsőfokokat visszaugrani, hogy csak egy legyek a sok nő közül. Én akarok lenni az a lány, akivel kézen fogva sétál az utcán, egyszer majd bemutatja a családjának, és akivel, ha úgy alakulna…összeköltözne. Chloe..stop! Az érzelmi zsarolás nem megoldás, és Joel nem az a férfi, aki elviseli, ha tulajdonként kezelik. Meg fog szűnni valaha ez a szorongás? Megszégyenülten libbennek be a zuhanykabinba a bugyis incidens után, és pillantok rá, de a hangulata még derűsebb, mint volt.
- Joel…én. – már megint kezdi. Magához von, és elfelejtem, amit mondani akartam, mert elveszi az eszemet. A férfiassága az ölemhez nyomódik, és megint elönt a vágy.
- De, beérem veled is, sőt csak veled akarom. – harapom be az alsó ajkamat, miközben kezeim a nyaka körül fonódnak össze, és lábujjhegyre állva aprócska csókot lehelek az állára, aztán a szája sarkába.
- Joel…én… - szívós lányka vagyok, és új terepre merészkedem a csábítással. A nyakába szuszogok bele, majd rá is harapok a bőrére.
- …szóval nem tisztáztuk a randizás szabályait. – elhátrálok, hogy a szemébe tudjak nézni. Figyelemelterelésként elveszem az egyik rózsaszín szivacsomat, és a levendula illatú tusfürdőm flakonjából nyomok rá egy keveset.
- Figyelj eléggé nyúzott voltam a kórházban, de én nem akarok mással találkozni, csak veled. A randik meg amolyan haladnak valami felé…és jó…én kértem azt, hogy randizzunk, de nálam ezt úgy kellett volna venned, hogy benne vagyok. – kék szivárványhártyáim az övébe fúrom, és a bal vállába kezdem belemasszírozni a szivacsot és kisebb habréteget képzek rajta. Áttérek a mellkasára is, miközben szakadatlanul csöpög ránk a vízsugár.
- Lassú lépések a kapcsolat felé. – állok meg a hasfalánál, és ekkor jövök rá, hogy kimondtam a mumus szót. Ráemelem kék íriszeimet és várakozóan folytatom a mosdatását, de csend telepszik közénk.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 22, 2016 10:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 22, 2016 9:41 pm
 



 

- Igen? Te? – Nem kedvelem, ha lecserélnek egy bugyira, csak azért szorongatom meg egy kicsit képletesen, ugyanakkor nem feltétlenül igyekszem megint arra kormányozni a hajót, hogy a határait feszegessem. Van egy részem, ami ilyen, igen, de azzal is tisztában vagyok, hogy számára mennyire ijesztő lehet ez az egész, és nem feltétlenül direkt, de sokszor támadást láthat egy-egy mozzanatban. Ezt azért szeretném elkerülni.
- Valóban? Nem úgy tűnt, vagy merd azt mondani, hogy az a bugyi jobb nálam… – Öltök nyelvet szórakozottan, évődök csak, igazából ennél azért sokkal inkább tisztában vagyok önmagammal és a képességeimmel, és azt is tudom, hogy eléggé belegabalyodott a hálómba, hiába is szerettem volna kívül tartani. Igaz, ez kölcsönös.
- Még a végén azt hiszem, hogy gyakorlod a nevem. – Derűs mosollyal szemlélem a vonásait, és nyilván valami húzósabb témát szeretne érinteni, mert úgy tűnik, nagyon is nehezére esik kimondani. - Nézd el nekem, nem sokat tudok a randizásról, többek közt azt sem, hogy szabályai vannak. – S lám, el is érkeztünk egy sarkalatos ponthoz. Én. Szabályok. Nők. Nos, ebből nem biztos, hogy bármi jó ki fog sülni. Amúgy nagyon édes, ahogy a szivaccsal próbálkozik, milyen kár, hogy pont én voltam az, aki ezzel igyekezett a zuhany alá csalni. - Ügyes próbálkozás, de nem tudod elterelni a figyelmemet. – Ezt értem mind a mosdatás lehetőségére, mind pedig a korábbi finom harapdálásra.
Hahh, még a tusfürdője is levendula illatú.
- Csipkerózsikat… azt illetően ugye képben vagy, hogy a férfiak nem gondolatolvasók? Nekünk kerek-perec ki kell mondani, amit akarsz, nem megkerülni, vetíteni, mást beadagolni, mert akkor ne csodálkozz, hogy nem azt kapod, amit vársz. – Igaz, most még csak a kapcsolatunk természetéről van szó, de jobbnak látom leszögezni, hogy én félszavakból nem értek, néha még egészekből sem, szóval nem árt, ha pontosabban fogalmaz legközelebb.
- Chloe, amikor megkértelek arra, hogy mutasd meg, mi ebben az egészben a jó, nem úgy gondoltam, hogy én majd fűvel-fával fogok közben félremenni. Soha életemben nem randiztam, az nálam nem randi, mikor elviszek vacsorára egy nőt, hogy befűzzem. Akármennyire is elcseszett vagyok érzelmileg, azt azért vágom, hogy elég undorító dolog két végéről égetni a gyertyát. Lehet, hogy sok nővel voltam, de soha nem hetyegtem többel egyszerre. – Oké, nyilván nem tudom, milyen lesz ez az egész köztünk, örök hűséget nem ígérnék, de egyelőre tök jól bírom, olyannyira, hogy igazából nem is akarok senki más ágyába bebújni.
- Egyéb kimondani vágyott, csak épp félt szösszenet? Akkor essünk túl rajta egyben. – Érdeklődöm meg, mert ha valamit, hát a dolgok boncolgatását ilyen téren határozottan utálom, s nem is értem, hogy miért kell mindent ilyen aprólékosan kielemezni.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 22, 2016 10:53 pm
 



 

Joel and Chloe


Nem vagyok egy gyakorlott csábító, sem egy végzett asszonya, aki tudja, hogy mi fán terem a férfiak behálózása. Amennyiben eddig sikerült is valakinek elcsavarnom a fejét, akkor azt önön akaratomon kívül tettem. A gimiben nem ismerkedtem, és az egyetem alatt is engem szedtek fel, és nem fordítva. Soha nem indultam a barátnőimmel hajtóvadászatra, és az egyéjszakás kalandok se az én személyiségemet tükrözik. Én a szerelemben, a romantikában hiszek, de néha az embernek kompromisszumokat kell kötnie, ha azzal a férfival akar lenni, akiért őszintén odavan. Joel egyszerűen besétált az életembe, vagy én az övébe, mert ha nem képletesen vesszük, akkor én mentem be az ő rendelésére, és nem fordítva. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ő más, de akkor nem gondoltam volna, hogy ekkora talány. A Bermuda háromszöget is könnyebben fejteném meg, mint az ő viselkedésének az okát néha, és még erre mondják, hogy a nők bonyolultak. Most az egyszer beismerem, hogy a női praktikák egyikét vetem be, amikor a mosdatással terelem el a figyelmét, de már nem kezdő, és egyből leesik neki, hogy komoly vizekre akarok evezni vele.
- Nem gyakorlom a nevedet, és soha nem állítanám, hogy egy bugyi jobb nálad. Ha tehetném, akkor nem is hordanék bugyit. Sokszor kényelmetlen, és egyedül csak a nehéz napokon viselem el, de ha belegondolok, hogy mikor volt meg utoljára…annak is már legalább két hónapja. – nem különösebben zavar, hogy előtte csevegek ilyenről, mármint az elején nem, de aztán hamar elhallgatok, és úgy teszek, mint aki talált egy koszt a mellkasán, és mindenképpen meg akar tőle szabadulni.
- Pedig vannak szabályai, és nem is egy, de ezt a lányok tartják inkább számon. – tekintek fel rá, mert bármennyire is nagynak érzem magam, mellette többször volt kisebbségi komplexusom. Oldalra döntöm a fejem, és a vállán kezdek el játszadozni, miközben elmondja, hogy nem akar mással lefeküdni, és ettől, ha nem is hallja, de egy hatalmas kő esik le a szívemről. A férfiak néha nem tudják, hogy a nőknek is éppoly nehéz beszélni az érzéseikről, mint nekik. Nálam mindenesetre így működik a képlet.
- Akkor azt állítod, hogy rajtam kívül nem kell más? – hümmögök, és dacosan tartom vele a szemkontaktust, hogy lássa, engem nem tud megfélemlíteni.
- Hát..ha legközelebb teniszezni megyünk, akkor felvehetem a fehér szoknyámat, ami nagyon rövid? – nyalom meg az ajkaimat, és mire feleszmélhetne már meg is csókolom. Eszembe jut, hogy megemlítsem a holnapi látogatásomat a kórházban, de most kellemesebb elfoglaltságom is akad. Háttal fordulok neki, és kacéran pillantok fel a kék íriszekbe.
- Megmosdatsz, vagy menjek ki, mert zavarlak, esetleg kicsi a hely nálam? – nyúlok az ajtó után, de a mosolyom nem lankad, és hihetetlenül feltölt a jelenléte. Energiabomba leszek mellette, és félek, ha így folytatom, akkor még a kinézett főzőversenyre is benevezek a jövő héten.
- Na, mire vársz? – teszek egy lépést hátra, és nekipréselem a hátamat az ő izmos felsőtestének. Nők ezrei esnének most letargiába, ha látnának, de hölgyeim ez a férfi az enyém, és ölök érte, ha kell.


Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Pént. Aug. 26, 2016 12:47 pm
 



 

- Egyrészt, a bugyi nem hordását csak díjazni tudom, ami meg a menstruációdat illeti, nem ártana elmenned egy nőgyógyászhoz. – Üdvös lenne, ha nem hozzám tenné, tekintettel arra, hogy nem vagyunk éppenséggel közömbösek egymás számára, és így nem igazán kezelhetném. Érzelmileg – ja, úgy – túlságosan is érintett vagyok, határozottan nem tenne jót a dolog, főleg, ha megint valami baja lenne. Az nem különösebben tereli el a figyelmemet, hogy a mellkasomon turkál, kedves egészségére, ettől még nem szakadok el az általa felhozott témától.
- Akkor nem csoda, hogy semmit sem tudok róluk. – Alapvető dolgokat sejtek, az igaz, de különösképpen nem mozgatott sosem a téma, most sem igazán szeretnék ezzel foglalkozni, de meghallgatom, ennyit igazán megtehetek. Ettől még azzal a bizonyos félrekacsintgatós témánál igyekszem megnyugtatni, addig legalábbis hiszem, hogy képes leszek rá, amíg működnek a dolgok, ha mellékvágányra futunk… Nos, azt már közel sem ígérhetem meg, de mivel nem voltam még kapcsolatban – pff -, fogalmam sincs róla, mire miként reagálok, ez az egész még nekem is rettentően új, és nagyjából semmivel sem vagyok tisztában ezt illetően. Ezt azonban nem áll szándékomban még többször nyomatékosítani, úgy hiszem, már elmondtam.
- Amilyen szinten állandó figyelmet igényelsz, nem is tudnék másra koncentrálni. – Öltök nyelvet, azt még sem mondhatom, hogy jelenleg nem kell, meg a jövőbe sem látok. Olyan véglegesnek tűnne, ha kijelenteném, hogy nem kell más, nekem az ilyesmi nem megy, nem ilyen egyszerűen. A dacosságát nem tudom mire vélni, jobb reakció híján csak az arcát simogatom közben, hogy elűzzem róla ezt a kifejezést.
- Persze, külön jó lenne, ha bugyival sem kínoznád magad, igaz, akkor nem sokat teniszeznénk. – A lakásból sem jutna ki. Hiába, ez a bugyi téma kellőképpen megragadta a figyelmemet, kellett neki előjönni vele. A mondandómat egy csók koronázza, amit mi tagadás, rendkívül szívesen fogadok.
- Jaja, menj ki… – Rántom meg a vállam lazán, hülye kérdésre hülye válasz, ahogy mondani szokás, az ilyen női allűröktől az arcom le tudnám kaparni, tudom én, hogy csupán évődni szeretne, de ne úgy tegye, hogy negatív dolgokat feltételez rólam vele kapcsolatban.
- Óóóó…  hoppá. Elnézést, ki maga és mit művelt Chloe Warddal? – Kérdezem végül derűsen, ujjaim a dereka táján futnak előre, majd kúsznak fel szemtelenül, hogy a tökéletes halmokat becézzék, míg én magam a nyakához hajolva igyekszem megőrjíteni forró leheletemet felváltó hűs csókokkal finom bőrét. Nekem aztán nem kell kétszer mondani a hasonlót. S attól is majd megveszek, hogy érzem a popsiját is csípőm vonalának nyomódni. A kalapom megeszem, ha valaha eljutunk arra a szerencsétlen piknikre…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Pént. Aug. 26, 2016 9:10 pm
 



 

Joel and Chloe


Sokszor úgy érzem, hogy nem vesz komolyan, és talán nem is akar engem, csak egy átmeneti unaloműző vagyok a számára, de akkor mindig jön egy „de” és egy „ha”, ami megrengeti az elképzeléseimet. Miért akarna mindenáron vigyázni rám, ha nem vagyok neki fontos? Miért akarna a közelemben lenni, ha már annyiszor véget vetettünk a nem létező kapcsolatunknak? Az erőszak utáni időszakban végig asszisztált nekem, és kivárta…talán ezen van a legnagyobb hangsúly, hogy nem sürgette a szexet sem. Nem akart egyebet, csak velem lenni, és én buta belelovalltam magam abba, hogy nem számítok neki. Nem lehetek elég jó, mert mégsem akar mellettem lefeküdni, és felébredni sem. A mondata billent ki a gondolatmenetemből, és feltekintek a mélykék íriszekbe.
- El fogok menni, felkeresem dr. Calhount, de a legutóbbi alkalommal azt mondta, hogy a hormonjaim még ugrálnak, és emiatt egyáltalán nem okoz gondot, ha még nem jött meg. Reménykedem benne, hogy igaza volt, mert a műtét komoly volt, és a következményei is. – igaz, csak az egyik petefészkemet érinti, de attól még jócskán visszavett a gyerekáldás esélyeiből. Ott van, még ha nem is mondom ki, hogy egyszer anyává akarok válni. Tisztában van vele, de nem itt, és nem most fogjuk ezt a témát megvitatni.
- Nem is igénylek állandó figyelmet, de az tény, hogy a két lányod, és a munka mellett talán kicsit sok vagyok néha, de ez nem gond. – hangosan gondolkodom el, de nem rossz értelemben. Más különben nem sok esélye maradna még egy kufircra is, és a randizás alatt talán valóban megmutathatnám neki, hogy milyen, amikor az embernek a felhők fölött kell járnia, és nem a pokolba letaszítva léteznie. Az elmúlt időszakban nemcsak én szenvedtem, és a lelki gyötrelmeimnek általában ő volt a hárítója. David, anya halálának fel nem dolgozott ténye, az erőszak, a betegség, az öngyilkosság kérdése. Ez nem merült fel azóta, de tudom, hogy egyszer úgyis szóba hozza. A kórházban történt szerelmi vallomás, talán öntudatlan volt a részemről, de komolyan gondoltam. Lassan talált rám az érzés, és féltem is bevallani magamnak, de kár lenne már hadakozni ellene. Meg fogom mérgezni a jelent, ha nem engedek a kételyeimből. Velem van, engem akar. A képlet ilyen egyszerű lenne.
- Teniszezni fogunk, és nem bugyit hajkurászni. – erősítem meg benne, de a gondolataim másfele járnak, és annyi mindent elmondanék neki, de akkor a délután sem lenne elegendő. Kicsit szórakozok vele, de amint visszatalálok hozzá, és ajkaival ostromolni kezdi a vállamat, már elveszek.
- Chloe Ward még mindig jelen van dr. Roux, csak éppen nem a szende énje. – mosolyom őszinte, és a szívem hirtelen egy olyan dallam ütemét veri, ami csakis neki szól. Nem érdekelnek Amy figyelmeztetései sem, mert vele akarok lenni. A kezeivel átfogja a két mellemet, és kéjes nyögés szakad fel belőlem, de még magamnál vagyok annyira, hogy ne engedjem el a józan eszemet.
- Ha így folytatjuk, nem jutunk el a piknikre, és tényleg kárba megy a kaja, amit csináltam, pedig nagyon finom, és én kezdek éhes lenni. – oldalt fordítom a fejemet, és az arcához dörgölöm az orrom hegyét.
- Menjünk kifelé…oké. – fordulok felé, és pipiskedve csókot lopok az ajkairól. Átölelem a nyakát, aztán hátrébb lépek, és a zuhanyrózsa alatt lehunyom a szemhéjamat, hogy leöblítsem a rajtam maradt habot, és egyéb finomságokat. Elhúzom az ajtót is, és egy törölközőt csenek el a tartóról.
- Ott van neked a zöld. Kint megvárlak. – harapok az alsó ajkamba, és a szobámba sietek, de előtte még magam köré csavarom a frottírt. Már nem is olyan égető probléma a ruha kérdése, mert amint körbenézek a felforduláson, amit egy órája okoztunk, akkor rá kell jönnöm, hogy ezután bármi jöhet. A fiókból előkapok egy fekete bugyit, és a fehér, színes virágokkal mintázott nyári ruhámat. Mire kiér Joel, már felöltözve várom, és a konyhába sietek át, de mégis megakad a tekintetem a kidolgozott felsőtestén.
- A kosarat hova fogjuk tenni? A pokrócot is a tetejére helyezem. Be kell vallanom, hogy tartok a motorozástól, de ki is akarom próbálni. Milyen motorod van? – érdeklődök pakolás közben, és Brutusnak is adok kaját, mert nem bír a vérével.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 30, 2016 12:23 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Hétf. Aug. 29, 2016 3:18 pm
 



 

- Ezt jó hallani. – Legfőképpen azt, hogy elmegy, de azt is, hogy még nem gond, hogy nincs rendben minden a hormonjaival. Ugyanakkor, ebbe nem megyek bele most mélyebben, mert a hormonjaival nekem nincs kifejezetten dolgom, de ezt már megosztottam vele, és jelenleg túlságosan jól érzem magam ahhoz, hogy megint belefussunk valami meddő vitába. Arról nem is beszélve, hogy van két lányom, akikkel már eleve nem tudok mit kezdeni, pedig készen kaptam őket, csúnyán fogalmazva. Mit kezdenék egy törpével?
- Nem igényelsz? Hahh, ezt megvétóznám azért. Egyébként meg, inkább csak az egyik lányom, a másik nem tart igényt rám.- Rántok vállat, bár ennyire nem mondhatnám, hogy semleges vagyok a téma kapcsán, de halál biztos, hogy most nem akarom Dia miatt összerombolni ezt a szépnek ígérkező napot, meg a saját hangulatomat, úgyhogy ebbe sem most fogom beavatni, de majd mindenképpen sort kell kerítenem rá, hisz már azt is nehezményezte, hogy nem beszéltem neki a két lányról.
- Te lehet, hogy nem fogsz bugyit hajkurászni, én szerintem fogok. – Pedzegetem a dolgot, de ő baja, kellett neki a nem szívesen hord bugyit témát felhozni, igaz, ami igaz, totál leszerelne, ha valahol anélkül jelenne meg, szóval talán addig jó nekem, míg nem történik ilyesmi.
- Nahát, csupa meglepetés Miss Ward. Egészen… tetszetős. – Nem mintha a szende énjével bajom lenne, s igazság szerint Kubában tudtam, hogy ott van benne a nőstényördög is, máskülönben sosem szakítok az elhatározásommal azt illetően, hogy nem nyúlok hozzá.
- Kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem vagyok elég vonzó falat kegyed számára, ha holmi piknikek kiütnek a nyerekből. – A fülcimpáját megharapom még finoman, de aztán hagyom, hagy menjen, annyira még én sem vagyok kiéhezve, hogy máris harcra készen virítsak, így valójában csöppet sem frusztrál ama tény, hogy nagyon mehetnékje van a kisasszonynak.
- Annyira nem oké, de talán túlélem, már ha finom a kaja. – A vigyorom elárulja, hogy csak cukkolom, lévén egész biztos vagyok benne, hogy az, különben aligha tudna elvinni egy éttermet. Én még maradok egy keveset, szeretek a zuhany alatt ázni, nem is veszem észre, hogy telik az idő, s mire kikeveredek alóla, a kisasszony már fel van öltözve. Csodálkozom, hogy még nem szólt rám, hogy hahó, vár a piknik.  Magamra kanyarintom a zöld törülközőt, és a szobája felé veszem az irányt, hogy megkeressem a ruháimat, az lesz még csak a kihívás.
- Fel tudom tenni a hátuljára, ne aggódj, félni nem kell tőle, nem vezetek rizikósan, nyugi. És sisak van, mi kell még? Azt meg majd meglátod, milyen járgányom van. – Egy kacsintást eleresztek felé, miközben feltúrom a ruháimat, szerencsére elég hamar meglelek mindent, és el tudok kezdeni felöltözni, ellenben nem zavartatom magam amiatt, hogy esetleg megláthat közben, miért is tenném, már igencsak jól tudja, hogy milyen vagyok pőrén. Meg ahogy elnézem, ő sem pironkodik, hogy megnézzen, akárhányszor fedetlen mellkassal lát, olyan, mintha átmenetileg kikapcsolna.
- Egyébként, ha már bugyi… nem mondták még neked, hogy fehér alá nem ajánlatos sötétet venni, mert mindenki téged fog bámulni? – Néhol pofátlanságom már nem ismer határokat, ez tény és való, de hát istenem, valljuk be, ez a nők körében óriási divatbaki, a pasik részéről meg sasolj ide felhívás. Ráadásul idebenn még a nap sem süt rá, nem akarom tudni, mennyire világít ki úgy a ruha alól. - Részemről mehetünk. – Még a cipőmet kell magamra rángatnom, aztán már csak el kell hagynunk a kis kuckóját, és kezdődhet az a nagyon vágyott piknik.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Emily Didonato
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Kedd Aug. 30, 2016 12:29 am
 



 

Joel and Chloe


Már nem akarok feleselni vele, de felfigyelek a lányai említésére. Nem jön ki az egyikkel? A körülményeket nem ismerem, csak annyit, amit Mark mondott. Joel nem avatott be, hogy milyen apának lenni, milyen érzés két kamaszlánnyal együtt élni. Talán hálás is voltam a legjobb a barátjának, hogy elmesélte nekem, mert abban nem vagyok biztos, hogy a zuhanykabinomban álló férfi magától megtette volna.
- Most már elég lesz dr. Roux, soha nem jutunk el a piknikre, ha az erogén zónámat támadja be. – összehúzódom, mert a fülem egy igen érzékeny terület, de szinte szárnyalok is kifelé, és nem sok időt töltök az öltözködéssel, bár nem gondolom végig a viseletemet, mert amint kijön egy szál törölközőben Joel a fürdőből egy kisebb szívinfarktuson esek át. Nem fogok összeesni, de jó lenne, ha nem flangálna sokszor így, mert kénytelen leszek az ágyamhoz szegezni. Elpirultan dadogok a kosárról, meg a motorról, de megnyugtat, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
- Micsoda? A bugyim… - nem értem, hogy mire céloz, de leesik.
- Már nem fogom átvenni. – simítom le a ruhám szegélyét, és az előszobában egy fehér balerinát szerzek be a cipős szekrényemből. Bele is bújok, aztán a kosarat felkapva megvárom az ajtóban.
- Mehetünk is… - tárom ki előtte a nyílászárót, de Brutust az orránál fogva kell visszanyomnom. Kicsit nyüszít szegénykém, de most nem jöhet velünk. A bejárat előtt nem is akármilyen járgány vár ránk.
- Ez öhm…a tiéd? Az orvosi fizetés jó, de ez…gyorsulási legalább? – hökkenek meg, és elveszem tőle az egyik sisakot. A kosárral ő bajlódik.
- A plédet még anya varrta nekem. – jegyzem, vagy inkább jelzek, hogy vigyázzon rá. A kis kapoccsal pepecselek egy sort, de végül megoldom, és megállok mellette esetlenül.
- Erre mégis, hogy üljek fel? A fenekem is elszáll. – ingatom a fejemet, de átlendítem a lábamat, és felülök mögé, de azonnal a hátába kapaszkodom, és le is tépném róla a felsőjét, de nem lenne túl nyerő.
- Ne hagyj el.. – emelkedik meg a hangom, és amint gázt ad egy fokkal az adrenalin szintem is a normális fölé emelkedik. A derekát átfogva rátapadok, mint egy kis pióca, és behunyom a szememet. Erősen szorítom össze, hogy ne lássak ki, de érzem a ruhámba kapó szelet, és az oldalra kidőlést.
- Joel…. – vinnyogok mögötte, és két oldalról a ruhám is száll száguldás közben. Félig kinyitom az egyik szemem, de a hátán kívül nem látok semmit. Imákat regélek magamban, de hamarosan feltűnik a park bejárata és a zöld övezet is. A fékezésre nem vagyok felkészülve, de úgy szállok le, mint akit egy puskából lőttek ki, és ha már leszállt ő is, akkor leveszem a sisakom, és a nyakába borulok. A mellkasába fúrom az arcomat, és átölelem, de az egyik kezemben erősen szorítom az ujjaim közé a sisak végét tartó csatot.
- Élünk még? – kék íriszeimet ráemelem, és elmosolyodom. A hóna alatt átnyúlva kulcsolom össze a két kezem, közötte a lógó fejvédővel.
- Köszönök mindent. – lábujjhegyre állok, és puszit lopok az ajkairól.
- Menjünk, és keressünk egy jó helyet. – adok még egyet neki, de túl elnyújtom, és csók lesz belőle…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 31, 2016 7:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Gaspard Ulliel
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Aug. 31, 2016 12:30 pm
 



 

- Nos, hagy ne taglaljam, a kettő közül melyik eshetőséget választanám inkább. – Jól hangzik az a piknik, de részemről feleannyira sem, mint a jelenlegi ténykedésünk. Ettől függetlenül nem is fogok hozzá görcsösen ragaszkodni, lévén ennyire azért nem lehetek kanos, nem is vagyok, főleg, hogy nem oly rég történt, ami történt. Egyébként sem szeretném, hogy azt higgye, hogy csak a szex az, ami számít nekem. Esetemben rohadt hangsúlyos, az igaz, de én sem csak abból állok, akármennyire is hisz a nagy többség mást.
- Ahogy gondolod, de én szóltam. – A vállam megrándításával is ráhagyom a dolgot, nem mintha nagy dolog lenne egy bugyit átvenni, de amilyen makacs egy boszorka tud lenni, abszolút nem csodálkozom rajta, hogy azért sem veszi át.
Többek között ezért sincs kutyám, nem nagyon bírnám hallgatni minden reggel az ehhez hasonló hisztiket, elhiszem, hogy szuper társak, meg minden, de részemről kínzás lenne, olyan keveset vagyok otthon… A csajoknak igaz, biztos jól jönne, de ahogy jelenleg állok Diával, tuti arra szoktatná, hogy lehugyozza az ágyamat…
- Az orvosi fizetés közel sem olyan jó, mint amennyi a magánrendelésemből bejön. – Szögezem le, igaz, semmilyen téren nem keresek rosszul, de igazán csak azóta vitte fel az isten a dolgom, hogy megnyitottam a praxisomat. - Igen, az enyém. Szerintem nem akarod tudni, mennyire képes felgyorsulni, és ha akarnék, mehetnék vele illegális gyorsulási versenyekre, de eszemben sincs. És akkor még nem is láttad a Kawasaki Ninja H2R-t, na az nagy álmom lenne, ha lenne versenyigazolásom, de úgy nagyjából tíz éve lejárt, szóval süthetem. Egyébként sem lehet közúton használni. Éééés fogadjunk, hogy halálosan hidegen hagynak a motorok. – Vigyorodom el, aztán végül felterelem a motorra, és jobbára annyiban maradunk, hogy magam elé applikálom be a kosarat, odarögzítem gumipókkal elöl, s hátul, így nem fog lepottyanni. - Kutya baja sem lesz. – Vagy, ha igen, akkor már nekünk reszeltek, lévén, ha olyannyira megsérül a motor, hogy a kosárnak, rajta a takaróval a tetején baja legyen, akkor mi már nem hogy ezen, de semmi máson nem fogunk gondolkodni. Egyébként, érdekes, hogy féltése ellenére ezt hozta.
- Rossz hír, szemérmetlenül közel kell simulnod hozzám. – Vigyorogva húzom a fejemre a saját sisakomat, az látszik, hogy mind a motoromra, mind minden egyes tartozékára, így a sisakokra is nagyon igényes vagyok, tiszta és makulátlan minden darabja. A motoros kesztyű is felkerül, amíg felapplikálja magát mögém a kisasszony. - Nem terveztem, de kapaszkodj azért. – Nem szándékozom ezerrel menni, szóval nem igazán kell attól tartania, hogy lepottyanna, ráérünk, nem sietünk sehová, miként eddig sem tettük, én sem fogok vadulni a motorral, mint ahogy talán egyedül tenném, de tisztában vagyok vele, hogy olyan ül mögöttem, aki parázik a szituációtól.
- Csak szólok, hogy sokkal rosszabb, ha becsukod a szemedet. – Nem látom ugyan, de biztos vagyok benne, hogy ebben a testhelyzetben ő mindent csinál, csak épp nem nézelődik. Mindent összevetve azt hiszem, szerencse, hogy közel a park, mert félek kicsit, hogy beájul itt nekem, ám végül csak megérkezünk, és mehetünk is rögvest befelé, azaz mehetnénk, de Chloe előbb levezeti a feszkót, részemről átölelem egy mosollyal az arcomon.
- Határozottan élünk. – Nem firtatom, hogy nem volt ez olyan veszélyes, sőt egyáltalán nem, de érezhetően még szoknia kell a dolgot, ahhoz meg idő kell, amit én képes vagyok kivárni. Ha soha többé nem akarna motorra ülni, az bevallom, zavarna, de majd meglátjuk, nyugtával dicsérem a napot.
- Fogalmam sincs, mit köszönsz, de szívesen. – A puszit követően indulhatunk a zöldövezethez, bár a motoromat gondosan lerögzítem, ne akarja nekem senki meglovasítani, mert azért csúnya dolgokra lennék képes. Még a sisakokat is rögzítem, és nem holmi műanyag szarokkal, fém mind, ne vagdossák nekem el nagy nyugodtan…
- Valami fa alá jó lesz? Egész meleg van, ráadásul pont a legmagasabban van a nap, jobb lenne most árnyékban. – Amennyiben így megfelel neki, a kosarat már le is rakom egy fa tövébe, azt meg megvárom, hogy a többit illetően intézkedjen ő, mégiscsak ő van nőből, ami engem illet, szerintem gyermekkoromban piknikeztem utoljára, akkor is maximum a labdázás érdekelt.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
 



 

Vissza az elejére Go down
Volunteer Park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: