KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

1-es nyomozóiroda (Rendőrség)

Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 20, 2016 11:19 am
 



 

1-es nyomozóiroda (Rendőrség) Tumblr_oti0r40ZHE1svzm7do10_500


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 19, 2016 5:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Gabriel Hudson
Gabriel Hudson
Inaktív

Avataron : Tom Hardy
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzomb. Aug. 20, 2016 11:31 am
 



 



Norah & Gabriel


Vérrel vont ujjaimat rászorítom az előállításra kísért magas, kreol bőrű mexikói férfi vaskos, kemény edzéseknek vagy épp munkának köszönhetően kidolgozott karjára, s a kapitányság parkolóján át az épület felé kezdem vezetni. Fekete szín, vékony pulóveren még érződik a verejték, a küzdelem, az útszéli por és az olcsó mosószer illata, de a kezem a ruhán keresztül is érezhetően vasmarokkal tartja irányban a néha meg-megránduló végtagot, s vele együtt alig fél fejjel magasabb, testes korpuszt is. Nem nézek rá, mégis tudom, hogy a csokoládészín szemekből ridegséggel vegyes félelem és gyűlölet sugárzik felém.
Beszél, jobban mondva prédikál. A családom, a felmenőim szidja, keresetlen, trágár szavakkal illet engem is. Átkoz, ahogy csak egy bűnöző tud, pedig tudja, hogy vaj van a füle mögött, nem a semmiért verekedtem meg vele és a bandájával, s vertem végül mégis bilincsbe. Jómagam meg azzal szórom, hogy kilövöm a szemét… meg fellógatom a beleinél fogva egy fára, ha nem hagyja abba…
A szürke betonon karistolva adja meg a bakancsom nyomásának magát a sok apró, szétszórt kavics, ahogy a lépcsők felé haladunk a délelőtti napsütésben. Taktikai övemen megcsillan az oldalamra erősített fegyver, az egyéb kellékek, az a civil öltözetem szövete itt-ott poros a dulakodásnak köszönhetően. Igen… valahogy nem sok kedvem volt az egyenruhához, civilben indultam háborúba… fegyverrel együtt. Naná!
Meg a jókor jártam jó helyen, akkor persze, hogy megteszem.
Lecsukom ezt a szemetet.
Nincs kedvem most se vitázni, sem magyarázkodni senkinek. A dolgom teszem, mint minden áldott nap, amikor felkelek, egészen addig, míg nyugtalan, álomtalan, vagy rémképekkel teli álomra nem hajtom a fejem. Biccentek a szembe jövő kollégáknak, majd felfelé indulok ruganyos ám kissé megfeszült léptekkel a bejárat felé.
A pasas, név szerint Manuel Sanchez izgágán ficánkol még egy darabig, de amint beérünk az ajtón, abbahagyja. Már nincs hová menekülnie, és idebent, ahol több a zsaru, mint az őt pártoló csőcselék, jobban teszi, ha simán csendben marad, mielőtt valaki egy sokkolót nyom a sejhajába.
A pasast egyenesen egy kihallgató-szobába vezetem, majd miután rázártam az ajtót, egyenesen az irodák felé veszem az irányt. A kapitány hívott az imént, hogy amint tudok, menjek be hozzá.
A folyosóhoz érve elengedek egy idegen kolleginát, aki után csak egy pillanatig nézek rosszallóan, hisz még csak pillantásra sem méltatott, majd szó nélkül a kapitányhoz sietek.
Nem foglalkozom olyannal, ami lényegtelen.
Úgy tíz percnyi intenzív vita, majd egy hosszú, káromkodásokkal teli litánia végighallgatás után kirontottam a főnöktől és az irodám felé vettem az irányt. Kértem egyet, mert egyedül jobb szeretek dolgozni, minden társamat felzabáltam eddig, így jobb dolgom híján magányomba vonulok… az irodámba és az akták közé.  
Megint tomboltam, kiakadtam, bunkó voltam, de ez tulajdonképp már megszokott lett tőlem.
Nem vagyok türelmes fajta, és a mai nap, az rosszabb. Mindennél, sokkal, sokkal rosszabb. Hogy miért? Ezer okot tudnék felsorolni. A főnök az irodámba küldte az új társamat, majd együtt vissza kell érkeznünk hozzá… Kurva jó!  
Nem örülök, mert ez a csaj épp annyira kell az életembe, mint egy adag húsevő baktérium, de nem tudok mit tenni. Majd lelép mellőlem ő is pont úgy mint a többi.
Nyitom az ajtóm, az ablaknál ácsorog a nőci… kezdődik hát.
- Üdv! Hudson százados vagyok… mától egy csapatot alkotunk. - jó indítás, de valószínűleg a kapitány értesítette róla, hogy nehéz eset vagyok. Az asztalomhoz lépdelek, termetem nem a megszokott 170 cm, jóval fölé nyúlok. 190 cm-es melákként takarok el tőle majdnem mindent. Elfordulok az asztalomhoz és a székemben helyet foglalok.
- Honnan érkeztél boldogítani minket? - vagy csak engem, részletkérdés.
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
Norah C. Davies
Igazság- és hadügy

Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyVas. Aug. 21, 2016 10:36 pm
 



 

♦ Gabriel & Norah ♦



Mióta itt vagyok, még semmi komolyabb gond nem volt és azt hiszem, minden beképzeltség nélkül elmondhatom, hogy jól végzem a munkám. De tényleg. Pár piti bűnözőt elkaptam és van egy folyamatban lévő nyomozásom is, ami jól halad és már, csak napok kérdése, hogy kitotózzam, mi is a helyzet. Ezen felül jól érzem magam, tetszik a város és a munkahelyem is. Pár kollégával már sikerült összeismerkednem, már csak nagyon ritka esetekben tévedek el és azt hiszem, nem is nagyon vagyok kinézve innen. Mármint, persze, én vagyok az új csaj, de az, hogy pár emberrel már elbeszélgettem arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem sokat segít, mert megy ám a pletyka szépen, így a végén már, csak köszönnek, hogy üdv nyomozó, vagy "szia Norah".
Azt hittem, hogy mindez végig így lesz majd. Szólóban csinálhatom a dolgomat és majd szép lassan kivívom magamnak a kellő tiszteletet. Bár, az igazat megvallva, jobb szeretek úgy dolgozni, ha van egy társam, aki tudom, hogy bevédi a hátam és akire nekem is figyelnem kell, mert mi ketten egy csapat vagyunk. Szeretem, ha a kis gondolatmeneteimet van kivel megosztanom, mert ugye két koponya több, mint kettő és talán, a másik rá tud világítani olyasmire, amit én figyelmen kívül hagytam. Na és persze, úgy általában tök jó, ha legalább egy ember van az örsön, akivel komolyabban is össze lehet haverkodni és alkalom adtán beülhetünk a zsaru kocsmába inni egyet és kiengedni a fáradt gőzt.
Minderről azt hittem, hogy csak kósza ábránd marad, míg nem a főnök ezen a csodás napon be nem hívatott magához. Bár elsőre kissé összecsináltam magam, mert arra számítottam, hogy talán valami kifogásolni valója van a munkámmal kapcsolatban, de a tekintete, ahogy rám pillantott semmi rosszról nem árulkodott. Sőt. Elég jó kedélyűnek tűnt, ami nem is volt gyanús elsőre.
Csendben végig hallgattam persze, mikor közölte, hogy lenne egy zsaru, aki szintén társ nélkül van, mint én és arra gondolt, hogy össze dobna kettőnket, hátha jó csapattá vergődnénk idővel én pedig a világért se álltam volna le vitázni erről. Egy részem örült is a hírnek, de a másik, aki kissé tart az idegen helyzetektől, heves fejrázásba kezdett. Kell nekem valaki, aki belepattog mindig, hogy mit csinálok és hogyan? Gyanítom, az illető idevalósi lehet, ami azt jelenti, hogy játszaná az okostojást is és mindig kioktatna mindenről. Ez se hiányzik igazán. Nem beszélve arról, hogy lehet, hogy egy idióta. Akkor mégis, mi a francot fogok csinálni? Mondjuk az az egy megnyugtat, hogy ismerem magam. Kitartó vagyok, így akkor sem fogom feladni, ha elviselhetetlen a tag. Megvárom, amíg ő lép le.
Szóval, a hosszas monológ után, amit a főnöktől kaptam, elindulok Hudson százados irodájába. Útközben próbálom felidézni, nem-e hallottam már a tagról valamit, de semmi nem jut eszembe, ami vagy azt jelenti, hogy egy szürke kisegérről van szó, vagy azt, hogy jobbnak látják a többiek, ha nem is beszélnek róla.
Lévén, hogy amikor belépek az irodába épp a vendég szerepét töltöm be, nem ülök le és nem kotorászok, csak csendben megállok és kifelé lesek az ablakon, oldalasan az ajtónak, csípőmmel az íróasztalnak támaszkodva.
Mikor nyílik az ajtó, még nem fordulok meg és azt is megvárom inkább, amíg elmondja, amit akar. Épp, csak fél szemmel sandítok a hang irányába, de csak annyit sikerül ebből leszűrnöm, hogy egy melák az új társam. Aztán persze oda fordulok, mert így illik és a kezemet nyújtom felé, hogy én is bemutatkozzak.
-Davies. Norah Davies nyomozó.- tartom felé a praclim és, ha elfogadja, szolidan, de erélyesen kezet fogok vele, aztán derekammal visszadőlök az asztalnak és összefonom mellkasom előtt a karjaimat.
-Bostonból helyeztek át ide.- bökök ki csak ennyit és inkább szemügyre veszem azt az embert, aki majd elvileg a hátamat védi. Termetes pasas, annyi szent és valószínűleg nem ma kezdte a szakmát, de a második mondatából levágtam, hogy rohadtul nem örül nekem. Gyanítom, nem is nagyon akart ebbe bele menni, de ráerőszakoltak, amitől az egész pocsékul kezdődik. Én leszek a szemét ellenség, akit utálni kell, mert épp én vagyok az a palimadár, akit mellé dobtak melózni. Nem a főnököt fogja leginkább rühellni, hanem engem. Pocsékul kezdődik az egész, de én azért nem adom még most fel.
-Gondolom, te helyi vagy... -jegyzem meg óvatosan, de még mindig csak a szemem aktívkodik igazán. Nem mondom, külsőre nem egy rossz pasas, de általában az ilyenek szoktak a legnagyobb tuskók lenni. Persze, a világért sem szeretném már most beskatulyázni.
-Rajta. Vallass nyugodtan. Később, már nem biztos, hogy ilyen közlékeny leszek.- vágom oda halál lazán, mert a világért se szeretném, ha észre venné, hogy valójában rohadtul izgulok, hogy mi fog ebből kisülni és főleg nem szeretném, ha rákérdezne, miért dobtak át ide a világ másik végére. Minden esetre keményen elhatározom magam, hogy mindent meg fogok tenni, hogy még ez a mogorva melák se utáljon. Majd szépen rájön, hogy jó vagyok a munkámban és még a főnök se fog röhögni a markában, hogy megszívatott, mert a végén tényleg jó csapat leszünk. Remélem...

//Bocsi, utólag átjavítottam San Antoniot Bostonra xD Valamiért fordítva emlékeztem a kettőre az ET-ből o.O //
Vissza az elejére Go down
Gabriel Hudson
Gabriel Hudson
Inaktív

Avataron : Tom Hardy
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzer. Aug. 24, 2016 9:13 am
 



 

Jobb szeretek éjszakás lenni. De komolyan. Régen azért szerettem, mert mindig ilyenkor élt igazán a nagy város, ma meg azért mert egyrészt egyesek horkolása az utóbbi időben kezd kicsit elhatalmasodni, másrészt mára már eljutottunk oda, hogy tökéletesen büntetlenül baszkurálhatom a telefonomat, miközben megvacsorázom és megnézek egy filmet. Kivéve persze olyankor, amikor a fél állomány lebetegszik ezzel a teveinfluenzával, vagy mivel. Talán tudnom kellene, de őszintén szólva egy ideje már nem foglalkoztatnak a világ bacilusai.
Úgyhogy hiába a szépen megtervezett esti randevú magammal és az őrs félhomályával, ma délelőtt leszek ügyeletben. Végső soron a kocsiban is megehetem a még reggelről szerzett sült kolbászt, és várhatok a filmemre. Vagy, akár be is ugorhatnék majd egy sörre.
De nem… a Főnök ezt máshogy tervezte… kibaszott új társat sózott a nyakamba.
Púp a hátamon, komolyan.
Meg gerenda a szememben.
A bakancsom ráérősen kopog a padlón. Roppant szigorúnak tűnhetek, de ez csak a hanyagságot (nemtörődömséget, hogy itt van) álcázandó pökhendiség.
Igen, bűnös vagyok és mocskos.
Pontosan annyira rajongtam ezért a kis szarságért, mint azért, hogy összecuccoljak, bezárjam az irodámat és mindent magam mögött hagyjak, amit az elmúlt években felépítettem a semmiből.
Ez volt az életem, megküzdöttem érte, most azonban új fejezetet kell kezdjek, mondhatni egy teljesen Új Életet. Egy új társ... hányadik már ebben az 5 évben? A hatodik?
Mégis Harper volt a "kedvencem".
Milyen ironikus.. Na de nem fogok itten bölcsességekben kitörni, mert nem vagyok valami elcseszett író. Elcseszett mondjuk vagyok, az igaz, csak az író nem.
A kézfogást hamar lerendezem a csajjal, annyira nem is érdekel, hogy mélyebben belemenjek a témába. Norah… Davies. Szuper, ezt a fejezetet is túléltük.
- Remek… - adtam hangot nevének említésére és az előző helye adatairól. Boston…  
Azonban ami tovább szaggatja tűréshatárom falait, hogy nem fejezi be a dumát. Kénytelen leszek túllendülni a dolgon és elfogadni, hogy most már ez lesz, amíg ő is el nem húzza a belét, mert nem kér belőlem. Ez pedig az a keserű igazság, ami megüli a gyomromat, amitől egész egyszerűen rosszul leszek.
- Vallassalak?! Bocs szívi, a bíróság és a Murphy show odaát van. – ciccenek fel a megszólalására. - Annyira azért nem érdekel a dolog. - vonok vállat.
- Max annyi, hogy minek küldtek át? - nem olvastam az aktáját, ő amolyan meglepetés… csak a tojást kihagyták.
Ezt meg jobb előre letisztázni.
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
Norah C. Davies
Igazság- és hadügy

Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦
Kor : 36

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzer. Aug. 24, 2016 10:48 am
 



 

Valami hatodik érzékem azt sugallja -nem is tudom, milyen megfontolásból-, hogy ez a pasas rohadtul nem örül annak, hogy a nyakába varrtak. Sőt. Már most utál, pedig még két mondatot se váltottunk igazán. Vagy velem akar kicseszni a főnök, vagy Hudsont akarja kiidegelni. Minden esetre van egy olyan fura szokásom, hogy a bunkókhoz én is bunkón viszonyulok. Ha ő lekezelő és flegma, akkor én is tudok az lenni, na de cicám... nem biztos, hogy azt is ennyire élvezni fogod! Rühellem, mikor valaki anélkül, hogy ötlete lenne róla miféle ember vagyok, már így kezdi az ismerkedést. Mégis, mit vétettem én ellene?
-Norah, Davies vagy Chris, ha nagyon muszáj, de a szívit mellőzzük, vagy én is cuki beceneveket aggatok rád.- mosolyodok el amolyan "vigyorgok, de legszívesebben itt és most elgyepálnálak" fejjel, miközben odébb sétálok a nem éppen tágasnak nevezhető irodácskában. Ha azt hiszi, hogy majd behúzom fülem-farkam és megalázkodok neki, mert ő épp százados úr, akkor nagyon téved. Az se érdekel, ha megöljük egymást rövid úton. Egy biztos: nem egy olyan társat kaptam, akire rábíznám az életem, tehát ugyanúgy a saját hátamat kell védenem, csak épp van egy pótkocsim.
-Én kértem az áthelyezésem, ne aggódj. Nem öltem meg a társam és nem lett elege belőlem a főnökömnek. Ami azt illeti, nagyon is jól végeztem a munkám, szóval ne kezelj úgy, mint egy zöldfülűt.- tekintetem szúrós, már-már szikrákat szór, de valamiért tetszik is ez a vérszívás, ami most kezdetét vette. Igazán jó lesz így a munkahelyi hangulat, amíg meg nem öljük egymást.
-Mehetünk a főnökhöz vagy szeretnél még bensőségesen beszélgetni?- biccentem kissé oldalra a fejem, ahogy karjaim ismét összefonom mellkasom előtt és legszívesebben Hudson képébe vigyorognék. Ha alapból nem örül az érkezésemnek, ugyan minek jópofizzak?
-Bár részemről mehetünk a kocsihoz is neki látni a munkának. Igen csak ideje lenne már.- pillantok a karórámra, majd vissza a szőrös melák képébe. Kíváncsi vagyok, hogy bírjuk majd ki egymás mellett az első napot...
Vissza az elejére Go down
Gabriel Hudson
Gabriel Hudson
Inaktív

Avataron : Tom Hardy
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyKedd Aug. 30, 2016 5:48 pm
 



 

Hát persze, hogy feszült vagyok. Naná! Mégis miért kellene nyugodtnak lennem, és önfeledten, baráti hátba veregetéssel üdvözölnöm a csajt...?
És még ő van felháborodva a „becenevét” illetően… most nem mindegy, hogy hívom ebben az egy két napban, mit át nem helyezteti magát másvalaki mellé? Meg ha hallgat rá… apró mosoly kúszik a képemre, de ennél több reakciót felesleges lenne beleölnöm.
Még hogy cuki beceneveket… hát nah, lehet próbálkozni, nem állok a kreativitása útjában.
Azt akarom, hogy tisztában legyen az alá-fölé rendelt szerepekkel, azzal meg főleg, hogy melyik jutott neki... Remélem nem kell rá külön felhívnom a figyelmét...
Az meg hogy kit ölt meg, vagy kit nem… fullra nem érdekel, csak azt kérdeztem, hogy mi volt az áthelyezésének oka? A többi nem érdekel…
Felkelek nagy lendülettel, olyan mintha neki akarnék menni… ugyan már. Szükségem van néhány másodpercre, percre hogy kitisztuljon a kép, és hajlandó legyek visszaülni a helyemre. Tenyereimmel az asztallapot támasztom, és a csaj vonásait vizslatom.
- Baró… - szusszantam, miközben székemben hátradőltem és a papírokat figyeltem magam előtt. Nem az új társamé, hanem az új nyomozás eredményei…
- Miss nyomozó… én kérek elnézést ezért a fejetlenségért… de ez még mindig nem kívánságműsor. - vágok vissza kisebb gúnyos éllel. És nem, nem vagyok hajlandó a megadott név kereteken belül mozogni.
Van annál fontosabb dolgom is, mint hogy megjegyezzem a nevét. Harperét is 5 hónap alatt tanultam meg…
Az én dolgaim furcsák, ezért is vagyok külön irodában és nem egybezsúfolva a többiekkel… de hát ez már így megy… pár éve biztosan. Nem sokan kedvelnek, de vannak olyanok is akik az én segítségemet kérik. Nem szoktam visszautasítani.
- Jó, hogy emlegeted… úgy is dolgom van vele… - tűzök össze egy jó adag papírt az aláírásommal, papírmunka a korábbi ügy befejezéséről.  - És... mivel foglalkozol nyomozó? - a munkáján kívül.
Minden szóval meg kell küzdenem, leginkább a hangnemre kell odafigyelnem, és persze türtőztetnem magam, hogy ne borítsam rá az asztalt.
- És még van egy nagy halunk. - előveszem a fiókból a Martinez - Herrero ügyet és elé vágom, had tanulmányozza. - Ha átolvastad… a Főnöknél várlak… - azzal a lendülettel állok s fel és lelépek az irodámból… mehetek megint a góréhoz.
Milyen jó napom van….

//Folytatás itt  Cool  //
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyPént. Szept. 02, 2016 12:18 pm
 



 

Új játék - Nyssa & Gabriel



Laza nap. Ez valami olyasmi, ami teljesen mást jelent egy halottkém életében, mint bármilyen más kontextusban. Számomra azok a napok nevezhetőek lazának, amikor senki nem hív hullához. Ami pedig valljuk be, nem olyan gyakori. Seattleben és a közvetlen környezetében becslések szerint ma 700 000 ezer ember él. Ez a szám pedig folyamatosan növekszik, hála a társadalom elvárosiasodásának. Nos, ebből a jó néhány száz ezer emberből még az átlag 80 éves halálozási kor mellett is, ami azért eléggé nagyvonalú helyzet lenne, évente több mint 8700 meghal és hasonló számú születik meg. Napokra bontva pedig ez azt jelenti, hogy minden nap 23-24 halottat termel a város. Átlagban. Egy nagyobb baleset során könnyen felugorhat ez a szám akár több százra is. Ezzel pedig meg kell birkózni. A "vegyük úgy" 24 elhunytból 18 körül van azok száma, akik idős kori végelgyengülés miatt hagyják el ezt a világot. Velük a családjuk, halottas házak és temetkezési vállalkozások dolgozói foglalkoznak. De a maradék 6 akkor is ott van. Ők azok, akiket betegségek miatt veszítenek el, balesetben szereznek halálos sérüléseket, vagy gyilkosság és öngyilkosság miatt szakad félbe az életük. Átlagosan, mióta én a halottkémi hivatalnál dolgozom, heti három-négy hullához hívnak ki minket idegenkezűség gyanúja miatt. Ez minimum heti egy-két hullát jelent fejenként, tekintve, hogy a vezetőnk már nem száll ki és nem vállal új ügyet alig pár héttel a nyugdíjazása előtt. Én utoljára három napja kerültem sorra.
Az áldozat fiatal, fehér férfi volt a húszas évei közepén, jól látható golyó ütötte sebbel a mellkasán. A boncolás során azonnal kiderült, hogy a seb halálos volt, a tüdő artériát darabokra tépte a becsapódás ereje, miközben a lövedék távozott is hátul a testből. Azt hiszem, a helyszínelők azóta is azt keresik. Sajnálom is őket érte. Közben én végeztem a vizsgálatokkal és a testen nem találtam nyomát védekező sérüléseknek. Ahogy égésnek sem. Röviden, olyan távolról lőtték le, hogy valószínűleg nem is látta a gyilkosát. Az utolsó vizsgálati eredmények szerint pedig nem volt méreg a szervezetében. Ezt az egyet nem értem, miért kell vizsgálnunk nyilvánvaló halálokoknál is, de a protokoll megköveteli, így megtettem. És az eredményre várva nem adhattam le tegnap az aktát a felelős tisztnek. Mindegy, most már a nyomtató kiköpte ezt is, így egyszerűen a többihez tűztem és becsuktam. Kegyetlennek hangzik, de itt csak így lehet dolgozni. Ha minden halál megérintene, képtelenség lenne folytatni. Így én tárgyiasítom a testeket, amelyekben könyékig kell néha elmerülnöm. Ez egy ilyen világ. Nem véletlenül van évente egy kötelező szabadság, amit egyben kell kivenni. Mindenkinek ki kell lépnie néha ebből az épületből...
Majdnem ebéd idő van, mire minden papírt összerakok és ezúttal úgy döntök, személyesen viszem le a felelős tisztnek. Mivel ma még nem kellett a boncteremben huzamosabb időt eltöltenem, egyszerű utcai ruhában vagyok. Fehér nadrág és blúz, fölé pedig kardigán. Hiába, a holttestek a melegben bomlani kezdenek, hűtött helyen kell őket tárolni, így én télen-nyáron valamilyen zakót vagy kardigánt húzok. Bár lehet, ezt még meg fogom ma bánni, már ami a színét illeti. Az irodai szekrényemben ott lapul ugyanis egy zacskónyi zöldségchips is, amit feltett szándékom ugyanazon út alatt odaadni a recepciós lánynak, Christie-nek. Szegény kemény diétába kezdett az esküvője előtt, közben pedig majd meghal egy adag ropogós nassolnivalóért. Amit most szépen ki is töltök egy tálba és örömmel leviszek neki, ha közben nem borítom magamra. És közben talán meghallgatom a legújabb pletykákat is. Azokról ugyanis mindig tud...
Nagy sajnálatomra Christie nincs a helyén, mint kiderült, mára szabadságot vett ki valaki ruhapróba és sütemény kóstolás miatt. Mindegy. Egy apró vállvonás után ott hagyom a pultot és a másik célhelyiség fel indulok el. Gabirel Hudson irodájába. Ő a felelős nyomozó az ügyben, és az egyik olyan zsaru, akivel még ki is jövök. Vagy legalábbis nem nézett még teljesen elmebetegnek, amiért néha hullákat szagolgatok. Fogadjunk, egy mérges gázt termelő delikvens után a többiek sem tennék már. De mivel eddig ilyen nem volt, én vagyok a túl óvatos halottkém. Meg a legprecízebb is. Olyat nem írok le, amit nem tudok indokolni és bizonyítani. Bár az ajtó nyitva van, kopogok, mielőtt belépnék.
- Hello! Készen van a Jackson-ügy halottkémi jelentése - emelem fel és nyújtom át neki a viszonylag vékony aktát. Nem valami sok, de ez van. Ha nincsenek nyomok az áldozaton, akkor én sem tudok oldalakat írni róla, hogy mikor és hogyan keletkezhettek. Szóval nem fog belehalni az olvasnivalóban. Legalábbis ettől. Ahogy elnézem a helyet, másoknak nem nagyon megy a tömör és precíz leírás készítés. Vagy csak sok ügye van. Az is előfordul. - Igazából nem sokat segít, a lényeg, hogy távolról lőttek és szinte azonnal meghalt - teszem hozzá, miközben kissé semleges arckifejezést öltök fel. Legalább ennyi öröm van benne. Nem szenvedett sokáig a segítségre várva. Szinte nem is volt ideje felfogni, mi történt vele, csak a földre zuhant és elvérzett. A tüdejében nem találtam sok vért, így nem is abba fulladt bele. Ilyen szempontból a hónapban eddig ő a legszerencsésebb halottam... - Oh, és mit szólnál egy emberkísérlethez? Kóstold meg és mond meg, finom-e! - teszem le elé a tálat is. Visszavinni ugyanis nem fogom. Csináltam magamnak is egy adag chipset, és hiába egészséges teljesen, attól még ebből is megárthat a sok. Szóval mondhatni rásózom az első szembe jövő emberre. Leszámítva, hogy Gabriel Hudson századosról tudom, mennyire imádja az egészségtelen kajákat. Ez meg nagyon is annak néz ki...
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyCsüt. Dec. 01, 2016 10:26 am
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Lullaby
Lullaby
Admin

Avataron : Lullaby
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyHétf. Aug. 21, 2017 9:46 pm
 



 



Harper & Patricia

Helyszín: az egyik kisebb előadóterem

A kis előadó a várakozásokhoz mérten igen mérsékelten – mondhatni szinte egyáltalán nem – telt meg. Összesen öt főt várnak egy turnusra – a nap folyamán több is lenne –, de csak egyetlen személy érkezett meg időben. Az előadás témája pedig igen fontos és többeket érintő; Hogyan folytatódhat az élet a háború után? – Visszailleszkedés a hétköznapokba címmel. A felkért előadó a rendőrség berkein belül dolgozó, elismert szaktekintély, Dr. Patricia Calhoun pszichiáter. Az egész naposra tervezett program - pontosabban minden órában indulna egy-egy beszélgetés, mindig kis létszámú csoporttal, egyenként maximum 50 perces időintervallumban - meghívottai között olyan veteránok vannak, akik a közelmúltban tértek vissza a háborús övezetből, ahol, több, mint tizenkét hónapot szolgáltak, a családtagjaik, akiknek szintén meg kell birkózni a visszailleszkedés elősegítésével és annak nehézségeivel, illetve olyan katonák, akik még nem jártak a háborúban, de bármikor számíthatnak a behívásra. Nagyon fontos beszélni a lehetőségekről és megérteni, van élet a hazatérés után is, az előadás és beszélgetés megtartására pedig szándékosan olyan embert kértek fel, aki napi kapcsolatban áll hivatásosokkal.
09:15 -kor kezdődne a program a rendőrség egyik kisebb előadótermében – egészen egyszerűen azért ott, mert könnyen megközelíthető, központi helyen van és sokaknak kényelmesebb ide érkezni, mint a katonai bázist megközelíteni –, azonban a késők miatt várni kell. Skye Hastings, a program szervezője és koordinátora lassan negyven perce teljesen elérhetetlen, a telefonja ki van kapcsolva. Talán a reggeli dugóban ragadt, talán teljesen más oka van, amiért még nem be. Elérhetetlensége nem ad okot egyelőre aggodalomra, technikai malőr bárkivel előfordulhat, bizonyára csak lemerült a készüléke.
Harper is meghívást kapott az előadásra, amelyre elöljárója szerint igen ajánlott elmennie, másként szólva tehát a részvétel mondhatni kötelezőnek vagy parancsnak számít. Talán szívesen, talán egyáltalán nem, de hétfő reggel kénytelen a belvárosba eljutni, hogy részt vegyen a pszichiáter által tartott, állítólag egy órát nem meghaladó kollokviumon, amiből lassan tizenöt perc már el is telt, pusztán várakozással. Ő ugyanis azaz egyetlenegy fő, aki időben ideért.
09:30 -kor egy egyenruhás kolléga lép be az ajtón, kissé talán meglepetten végignézve a két fős társaságon.
- Önöknek nem szóltak, hogy a programot teljes egészében lefújták? – előbb az egyik, majd a másik arcra téved a tekintete.
- Kapcsolják be a tévét. – bök a fejével a teremben lévő készülék felé, de már valójában meg is indul, hogy inkább maga intézze annak üzembe helyezését. - A hivatalos bejelentést majd most fogják megtenni, karantén alá kerültünk valami vírus miatt, minden előadást és közösségi programot töröltek és betiltottak. – fejezi végül be és már indul is kifelé a teremből, nem akaródzik neki tovább maradni a helyiségben. Magára hagyja a sokkoló hírrel na és persze most már a háttérzajt adó készülékkel a másik a két felet.
09:32 -kor megtörténik a hivatalos bejelentés.

a Staff

Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
Patricia June Calhoun
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzomb. Szept. 02, 2017 10:07 pm
 



 

Örömmel mondtam igent a felkérésre, amikor Skye megkeresett. Többször dolgoztunk már együtt, ezért jó viszonyt ápoltunk és belefért véleményem szerint egy efféle esemény bevállalása a részemről. Igazából egy kicsit talán még izgultam is, de megvoltak a tervek, hogy miként szeretném megvalósítani a beszélgetéseket, és csak reménykedni tudtam, hogy a foglalkozásoknak majd pozitív visszhangja lesz. Szerettem segíteni másoknak, és most is feltett szándékom volt így cselekedni.
Ám az, hogy már régóta nem tudtam őt elérni, és egy ember kivételével az égvilágon senki nem jelent meg, az elég lelombozóan hatott rám. Ahogy teltek a percek, és továbbra sem hívott vissza, kezdtem egyre idegesebb lenni. Időnként megindultam, és fel-alá járkáltam, közben hol a telefonomat lesve, hol a már bent ülőre pillantva oldalasan. Magamban azt mantráztam, hogy biztosan nem történt semmi baj, és minden rendben. Egyszerűen csak mindenki dugóba került, és majd egyszerre futnak be. Talán…
- Elnézést kérek a várakozásért, ez még sosem fordult elő… - szólaltam meg végül, szabadkozva egy kicsit. Talán még mondtam volna tovább is, ám gondolatmenetemet erősen félbeszakította a belépő egyenruhás. Tekintetem egyből tovább reppent a vendégünkről, a rendőrre. – Hogy micsoda?! – kérdeztem vissza hitetlenkedve. – Senki nem tájékoztatott még! – ráztam meg a fejemet. Elárulva éreztem magam, és nagyon zavarban is. Skyenak nem volt szokása hülyét csinálni belőlem, így most igencsak a szívemre vettem ezt a roppant udvariatlan viselkedést.
- Mégis mi köze van ehhez a tévének? – értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben figyeltem, ahogy a férfi a készülékhez lépett. Két karomat összefontam magam előtt, úgy fordultam a tévé irányába. – Karantén… - ismételtem el, mint aki nem teljesen fogta fel az előbb elhangzottakat. – És akkor most mi lesz? Egyáltalán mekkora a karantén, és hogyan jutunk ki innen? – záporoztak a kérdéseim, de válaszokat már nem kaptam rá. Amilyen hirtelen megjelent a fickó, olyan váratlanul már ki is sétált.
Ahogy hallgattam a bejelentést, lassan leereszkedtem az egyik székre, úgy függesztettem kéklő íriszeimet a képernyőre. Nem vagyok könnyedén pánikba eső fajta, de ez még most nekem is sok volt. Miután véget ért a beszéd, odafordultam a számomra ismeretlenhez, ha már akaratlanul is társak lettünk a bajban.
- Mit gondol, mit kellene tennünk? – kérdeztem tőle. – Maga biztosan jóval jártasabb nálam a rázós helyzeteket tekintve. Ez pedig határozottan nem hétköznapi… - akaratlanul is az ablak felé néztem, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy miként dől romba a világ odakint. Tudtam, hogy nem mehetek közelebb ehhez a férfihoz, de valahogy kimenni sem szerettem volna, egyedül maradni meg pláne. Pedig tudom, hogy az lett volna talán a legbiztonságosabb.
Vissza az elejére Go down
Harper Krevorien
Harper Krevorien
Igazság- és hadügy

Avataron : Logan Lerman
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptySzomb. Szept. 30, 2017 9:16 am
 



 


Patricia & Harper


P énteken még jelezték, hogy egy előadáson kötelező részt vennie hétfő reggel 9:15-kor, amihez nem fűlik a foga, de az elöljáró kötelezővé tette, tehát mennie kell.
Hétfőn reggel kissé nyűgösen tér magához, egy kiadós fejfájással megspékelve; de annyi baj legyen. Időben elkészül és a katonai bázisról beverekszi magát a rendőrkapitánysága, mondván ez mindenkinek könnyen megközelíthető és elérhető helyen van.
Az orra alatt dörmögve jelentkezik be a kapitányságon, majd megy át az egyik kisebb előadóterembe, ahol már egy csinos doktornő fogadja kedves mosollyal. Meglepődve pillant körbe, hogy ő az első; de most erre nagyon nem tud mit tenni.
Inkább fogja magát, és leül a doktornővel szemben laza testtartással. Szokásos utcai ruhát visel, mivel a mai napon kimenője lenne; de persze az élet ebbe mindig beleszól. Inkább tűnik így egyetemistának, mint katonának. Fekete magasszárú edzőben, egyszerű farmerban, fehér pólóban, szürke kapucnis pulóverben és fekete motoros dzsekiben kezdi a mai napot. Haja szokásos módon össze-vissza meredezik az ég felé, arca enyhén borostás, kék szemei fáradtan csillognak, és az a fránya fejfájás sem akar elmúlni. Talán kávét kellett volna innia indulás előtt.
Azonban, mikor már eltelik tizenöt perc várakozással, már neki is kezd furcsa lenni a helyzet. Mivel katonákról van szó, így megszokta, hogy mindenki pontos és időben érkezik. Ráadásul erre a doktornő viselkedése is ráerősít, mikor jelzi neki, hogy nem erre számított.
De még mielőtt válaszolhatna, az egyik egyenruhás alak lép be és tájékoztatja őket, majd benyomja az egyetlen tévét, ami az előadóteremben van.
Szegény Patricia hiába kérdez, ahogy a férfi bekapcsolja a tévét, úgy rebben is tovább, s már csak a kimondatlan válaszok vannak a levegőben, amit a hivatalos bejelentés követ. Döbbenten, és enyhén gyorsuló szívveréssel hallgatja az egészet. Alap esetben ezzel nem is lenne semmi baja, sőt, ő maga is azok között lenne; akik őrzik a határokat, ha megtehetné; azonban egy valami felkelti a figyelmét. Miközben duruzsol a tévé, neki egyre jobban kezd fájni a feje. Ha ez nem a vírus, akkor mázlija van, de már reggel így ébredt és egyáltalán nem érezte jól magát.
Mikor megszakad az adás és újra kezdik az egészet, maga elé bámul, s összerezdül, mikor a doktornő szól hozzá.*
- Ha őszinte akarok lenni, akkor egyrészt tartsa be azt, amit most mondtak. Két méter távolság mindenkitől, zárkózzon el egy nyugodt helyre, ahol senki nem zavarhatja, amíg véget nem ér a karantén. Mint civilnek, nincs itt helye az őrsön. Másrészt, lehet, talán itt lenne a legnagyobb biztonságban, hisz hivatásosok között van, akik tudnak Önre vigyázni. *Válaszol elgondolkodva, s közben két kezével a halántékát masszírozza. Mégsem hagyhatja egyedül ezt a szegény nőt, még valami ostobaságot csinálni és bajba kerülne.*
- Rendben, járjunk utána a dolgoknak. Azt mondták, a kórházban és a tűzoltóállomáson vannak a szállások. Van lakása, vagy bármi-bárki a közelben, akinél meg tudja húzni magát? *Kérdez, mivel előbb a nőnek kell segítenie, majd utána segít saját magán valahogy.* - Másik kérdés; ha ilyen nincs, akkor inkább a tűzoltóállomást javaslom. Mivel a kórházból indult a fertőzés, én nem mennék a közelébe. Bár sok ember kevés helyen összezsúfolva sem ideális, ha csak a fertőzést nézem. Biztos, hogy sokan ragadtak itt, és nem fogják tudni tartani a két méter távolságot. *Nagyot sóhajt és hátradől a székben, ez így nem lesz egyszerű. Valahogy ki kell húzniuk ezt a negyvennyolc órát, már ha tényleg ennyi ideig fog tartané a karantén. Ha nem, akkor nagyobb bajban vannak, mint azt hinné az ember.*
- Na, jó, először kell egy biztonságos szállás, ahova el tudom kísérni önt. Utána majd aggódok magam miatt, addig is faggassuk ki az ittenieket, ők mit mondanak az egészről. *Mondja, majd ezzel együtt felkel a székről, aztán kilép az ajtón, de még megvárja, hogy Patricia is kövesse, ha szeretné. Először a civilt kell biztonságba helyezni, utána ráér aggódni saját maga miatt.  Így sétál oda az egyik pulthoz, ahova belépésekor is regisztrált, s mivel látja, hogy nagyon sok ember jön-megy a várakozóban, így nem biztos, hogy azonnal sorra kerül; de akkor is szüksége van pár információra.*
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 174

TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) EmptyVas. Dec. 24, 2017 8:06 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: 1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
1-es nyomozóiroda (Rendőrség) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
1-es nyomozóiroda (Rendőrség)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» S.P.A.A. (Rendőrség)
» Eligazító (Rendőrség)
» Zárkák (Rendőrség)
» Kihallgatószoba (Rendőrség)
» Recepció (Rendőrség)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Rendőrség
-
Ugrás: