A mai nap légies volt, kora nyári és egészen kellemes, én mégis percenként sóhajtozom az ég felé meredve, még akkor is, amikor két jókora bögre kávét lapátolok a tetőtéren ácsorgó asztalkára. Az azzal szemben ücsörgő lány közben a körmeit lakkozza, így az aceton és növényillat keveredik a poharakból orrunkba áramló aromákkal. Mélyen letüdőzöm, noha egy csésze gyógytea most jobban esne, de alig három óra alvással nem akarok kidőlni az első kúszónövény mellett. Inkább elvonszolom habtestem a hintaszék üres foltjára, majd úgy dobom bele magam, hogy épp ne egy újabb réteg felvitele közben zavarjam meg. - Luuucy - nyünnyögöm, míg fejem az ölébe dugom, és úgy nézek fel rá, akár egy elárvult kiscica. Apropó elárvult macskák... Gyopár nagyjából ugyanezzel a lendülettel sasszézik a párkányon, légiesen szlalomozva a fűszernövények cserepei között. Egészen idilli... volna, ha nem fájna az élet. - Miért nem tudtál eljönni a csajos buliba? Ha ott lettél volna, tuti, hogy sosenem bukom le. Sosenem! - pipiskedem tovább, mintha az ő hibája lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy ezt is én szúrtam el. Elvégre senki se mondta, hogy igyam le magam tökrészegre és valljak majdnem szerelmet, meg minden. Ritka ciki. Mielőtt jobban belelovalnám magam sóhajtok fel, és próbálom úgy számhoz nyomni a bögrét, hogy közben egyikünkre se boruljon rá, ami külön kihívás, tekintve, hogy még egy ujj legalább hátravan neki. - Arra gondoltam, még nem késő zárdába vonulni. Ott nincs internet, meg tv. Egész nap zöldséget kapálhatnék, és meggyónnám, hogy alja vágyaim vannak. Talán még azt is engednék, hogy vigyem a macskát, és havonta egyszer lekocsikázhatnál meglátogatni. Na? - bámulok fel rá, ahogy visszatolom a poharat a biztonságos helyére, és lábam a futók levelei közé dugom.
Szeretek Miminél lenni. Szeretem a tetőtéri kertjét, olyan békés, olyan, mintha egy mesébe lennénk. Növényimádata szerintem mindenkit felülmúl a kis bolondnak, de épp ezért szeretem annyira. Régóta vagyunk már barátnők, szerintem el sem tudnám már képzelni nélküle az életét. Igazából semmi különleges nincs abban, hogy itt vagyok. Ő ma nem dolgozik, nekem meg nincsenek óráim. Otthon sem várna rám senki. A növények alatt elterülő kanapén ülök és festegetem gondosan körmeimet remek fekte színre, mert mégis mi másra? Ez az, ami mindenhez megy. Aztán jön a bolond macska és a fejét az ölembe nyomja. Kisimítom arcából a belelógó tincseket s úgy nézek fel rá. - Bocsesz, Danny elvitt nyaralni. Úgy gondolta, hogy a testvérekre ráfér egy kis kikapcsolódás. – aztán csak vigyorogva intek a fejemmel, mint aki nem hisz a fülének. – Drágaságom, miért ittál te annyit, hogy eláruld magad? – vonom fel a szemöldökömet, mint aki semmiről sem tehet, főleg nem a történtekről. Amíg iszik elemelem az aszaltól a kezemet. Vigyorogva rakom a homlokára és inkább onnan festem tovább a maradék két körmömet. Sóhajtva dőlök aztán hátra a kanapén, miután lezártam a lakkot és magam mellé dobom az üveget. - Ühm, s Jézus szeretője lennél, nem igaz? Pajzánabbnál pajzánabb látomásaid lennének, hogy ezúttal mégis hogy tett magáévá. Tényleg rád vall. Uh, s ha már megyek hozzád, akkor elmesélhetném, hogy a héten milyen kávékat ittam, miként szórakoztam a vidámparkba. Te lehetnél az élő naplóm és minden bűnömet megbűnhődnéd helyettem. Király! – nevetek fel, kissé talán önzőn is. - No de mondd el újra. Mi történt pontosan? Egyáltalán, hogy kerültél oda, egyedül?
Mimi Bluebell
Avataron : Lily Collins Kor : 30
Tárgy: Re: Tetőkert (Mimi's) Vas. Okt. 02, 2016 10:51 am
Shame on me
Amikor úgy gömbölyödöm össze mellette, akár a fűszernövényeket kerülgető macskám suhan át agyamon egy kelletlen gondolat, de nem hagyok időt arra, hogy kibontakozzon. Hiába tudom, mi történt vele, nem fogom azzal korbácsolni, hogy felhozzam. Még akkor sem, ha szerintem ki kellene vesézni, mert jót tenne a kis lelkének. De nem bántom őt ezzel fölöslegesen, inkább a saját buta, egészen önző zagyvaságaimmal foglalkozom, hátha, így ő is el tud szakadni kicsit a problémáktól. - Hülye Danny! - csücsörítek, bár nem gondolom komolyan, ugyanis jobban rájuk fért már az a közös kikapcsolódás, mint egy újabb eszeveszett csajbuli a városban. - Nem is ittam olyan sokat - füllentem, na, nem mintha meg tudnám téveszteni vele, így enyhe pírral az arcomon csendesedem el, és próbálom nem kiengedni a bennem rekedt szorongást. Mondjuk kissé ki is ránt belőle, ahogy a homlokom lesz az új kéztartója, bár az orrom azért összeráncolom ezzel jelezve, nem akarok lakkpöttyöket a fejemen. - Nem is lenne pajzán látomásom! - emelem fel a hangom, és még föl is pattanok, amitől a hintaszék kissé berugózik, de az enyhe pírt ennek hála az égő vörösség váltja fel. Rendben, folyamatosan vannak pajzán gondolataim, pláne azok után, ami történt... Azért a zárdai kontra városi élet kissé megzavarja a nagy szökési tervem előkészületeit, így egy fáradt sóhajjal döntöm hátam a párnáknak. - Beállítottak a lányok és elmentünk partizni, amikor pedig látták, hogy Elijah is ott van úgy voltak vele, jó kezekben vagyok. Pedig nagyon nem... az este kicsit homály, de másnap... - akad el a hangom és kissé meg kell köszörülnöm a torkomat, ezért belekortyolok a kávéba. Innen már azért két fokkal nehezebb lesz, mert Lucy tudja, pisis korom óta odavagyok a srácért és eddig olyan prímán kerültem a lebukást, erre... - Megcsókolt és azt mondta, akar engem, de tudom, hogy hazudik, mert... úgy érzi, tartozik nekem, ami hülyeség. Azóta nem válaszoltam a hívásaira meg az üzeneteire és alig voltam itthon, inkább Mike-ék helyett dolgoztam a kórházban - hadarom, majd erősen a számra harapok és nem bírok a szemébe nézni. - Most mégis mit tegyek? Nem akarom látni, mert akkor tutira kihasználom őt és félek... - megdörzsölöm a szemem. Nem, határozottan nem fogok sírni.
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Tetőkert (Mimi's)
