HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Wedgwood Broiler

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Wedgwood Broiler
Kedd Aug. 30, 2016 10:05 am
 



 

First topic message reminder :





A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 30, 2018 1:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Chris Evans
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Kedd Május 02, 2017 10:21 pm
 



 

- Volt. S van is – vágok önelégült arcot, még ha csak enyhébb formában is. Mostanra már megtanultam elégedett lenni, megelégedett lenni magammal, miközben folyamatosan fejlesztem önmagam.
- ... hele – ízlelgetem a szót, rövid ideig, majd hümmögök. Ezt a nyelvet sem nekem találták ki, még ha helyesen is ejtem ki.
- Hogy jön ide a Sixtus-i kápolna – nézek Nyssára döbbenten, megütközve, hogy talán a fejemre estem az elmúlt percekben, de ez nem valószínű, mert éppen ülök és Nyssával beszélgetek.
- Akkor azért nem rémlik. Milyen évet írunk ma? – komolyan, annyira el vagyok tájolva dátumban ilyen téren, hogy ha nem lenne naptár, akkor nem tudnám honnan lepuskázni.
- Az jó – bólintok. – Vagyis, akarom mondani, egy óra agyfárasztás jót fog tenni, ha benne vagy.
A kérdésre rejtélyesen ránézek, veszek egy nagy levegőt, és kis szünet után szólalok meg.
- Titok – mindenkinél vannak jelek, és a megfigyelés nálam megy.
Csodálkozva vonom fel szemöldököm s meredek rá.
- Mert? – a nézés irányába fordulok, majd gondolatban a fejem fogom.
Félálomban is tudok operálni, a kezeim sem remegnek, de ez hogy fog engem agyilag kipörgetni? Edzőterembe sem tudok ilyenkor menni, mert az agyamat nem foglalja le a mozgás. Fél szemmel Nyssára tekintek, a másik szemem becsukom.
- Melyiket akarjuk? – részemről marad az elmebajnokság, rá is mutatok a táblára, amely jelzi a második kört.
- Nem értem. Most két játék van párhuzamosan? – nézek értetlenül körbe. Ennyire kimaradtam volna ilyenekből az utóbbi időben?
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Szer. Május 03, 2017 11:46 pm
 



 

- Oh, nem is tudtam, hogy van barátnőd - pislogok egyet meglepve, mielőtt gyorsan visszanyerném az uralmat az arcom felett. Sajnos rossz szokás nálam, hogy ezzel a családdal kapcsolatban csak akkor lepődöm meg, amikor valami nagyon váratlannal találom szemben magamat és még nem hallottam. Túl sok Roux nevű egyént ismerek és néhány majdnem Rouxot, akik szeretnek másokról pletykálni, így általában erős tippem van rá, ki hányadán áll az életével. Raoul esetében pedig a barátnő biztos olyasmi, aminek örülnének a rokonai, ha tudnának róla. Van egy erős tippem rá, hogy a doktor úr mégis milyen hallgatott róla. Már ha a megjegyzését nem én kombináltam túl, amikor azt feltételeztem, van valaki, akinek ilyen szinten ad a szavára és nem anyucinak hívják...
- A kápolna mennyezeti freskója volt a következő kérdés, de olyan egyszerű, hogy fel sem olvastam, csak beírtam a választ - mutatok a sorra, ahol már ott díszeleg a kedves művész teljes neve is. Sőt, ha kicsit megerőltetem magamat, akkor nagyjából azt is be tudom lőni, mikortól meddig élt, de művészet történet órát senki nem kért, így nem is tartok. Elég lesz később játszanom az okosat, amikor már valakinek a halála körülményei múlnak minden általam kiejtett szón.
- Most komolyan nem tudod, melyik év van? Hogy a fenébe írsz te recepteket betegeknek? - kerekedik megint nagyokat a szemem, miközben újra a pohárért nyúlok és leírom az utolsó betűt is a játék első körébe tartozó kérdésekhez. Remélem jó lesz, bár ennél néhányszor jóval nehezebbre számítottam. Oké, hogy azt akarják, a zsaruknak is legyen meg az ötven százalékos találati rátájuk és felette kezdődjön a szórás, de nekem elhiheti mindenki, hogy a hangos könyvek korában az önképzés egyre nagyobb népszerűségnek örvend a világon...
- Igen, két játék van párhuzamosan és azt a tálat meg az almákat elnézve biztos, hogy az ügyességi részhez engem vontatni sem tudnának - köszöni szépen a sminkem, de jól van így, és a vízállóság mint olyan, nem szerepelt a kora reggeli elvárások között, szóval nem rizikóznám meg, mennyire esik szét egy ilyen akció alatt. Ráadásul nekem még munka van, ahol ugyan a partnerem nem tud kritizálni, de azért nem ártana elfogadható körérzet, ha azt akarom, hogy eredményes legyen a dolog...
Miközben a többiek döntésére várunk, hogy kitalálják, megéri-e nekik maradni a kérdéseknél vagy jobb lenne átmenni ügyességire, hirtelen megszólal a mobilom is. És majdnem egy percbe telik, mire sikerül kihalásznom a táska mélyéről, majd kikapcsolni az ébresztő óra funkciót és megkeresni az aktuális beállításokat, hogy minden rendben legyen. Nem tudom, hogy közben Raoul szólt-e valamit, mert a programot még mindig nem tudom jól használni és teljesen belefeledkeztem, de most megvan, szóval sajnálatot jelképező szemekkel pislogok fel rá. - Bocsi, értesítés. Lehet, hülyeségnek tűnik, de egy időzáras macskaetető tálam van otthon, hogy ne embereket kelljen mindig ugráltatnám, ha hirtelen esik be munka - és igaz, hogy pár óra késést minden cica túlél, ha van elég vize, de a gyógyszerei is az ételbe vannak szórva. Oké, igazából csak egyetlen szer, amit már lassan nem is kell neki adnom, de attól még megelőzésként minden 12 órában eddig kapta és jó lenne nem most eltérni a végére a rutintól...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Chris Evans
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Május 07, 2017 12:46 am
 



 

- Egészen cuki az arcod, amikor meglepődsz – dobok még egy lapáttal rá, még egy mosolyt is mellékelek hozzá. Ennyit a nem hozok kínos helyzetbe senkit. Nyssa semmit sem tud az életemről, én nem mondok el neki semmit és voltaképpen a családtagjaimnak sem, mert akkor is inkább a munkát hozom fel témaként. Így aztán a tabula rasa érzésével találkozom Nyssával.
- Ja, értem – nézek a sorra, elbambultam volna a játék közben? Elolvasom a sort, próbálva felidézni a kérdést, és végül beugrik. A mezen gondolkodtam éppen, ezért nem figyeltem.
- Az asszisztensem írja. Én csak elolvasom a tartalmat és szignózom – vigyorgok újfent. Ha nekem kéne adminisztrálni, ott már rég összeomlott volna minden. Az én agyam nem erre van berendezve.
- Akkor már ketten vagyunk – bámulok továbbra is az ügyességi részhez.
Nézek a sörömbe, még van benne, s úgy döntöttem, ennyi elég volt a habos élvezetből, s csak Nyssa hangjára pillantok rá.
- És ezzel mit akartál mondani pontosan? – mert, hogy dunsztom sincs, ezt miért mondja. Elmegy, kísérjem is el, vagy csak jelzett a telefonja és mehet tovább a játék (várakozás)? Fene érti a női logikát a finom utalásokkal, de én csak daganatokkal dumálok nap mint nap, azok meg aztán végképp csavarosak, csak máshogy. Azt megoldom szikével és sugárzással, csodagurigával. De a női észjárás... azt a jó isten sem érti, szerintem.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Május 07, 2017 8:16 pm
 



 

- Cuki? Utoljára gimis flört próbálkozások alatt hívtak így. Mennyire vagyok édes, ha nem kíváncsiskodom tovább a magánéletedről meg a partneredről? - veszem fel a lapot halvány mosollyal, miközben azért nem is tudom hibáztatni amiatt Raoult, hogy nem én leszek, akinek egyenes válaszokat ad a témában. Sem ma, sem pedig a közeljövőben. Nem vagyunk jóban, nem vagyunk barátok és igazából semmi oka nincs rá, hogy azt higgye, meg fogom tartani magamnak a hallottakat. Már, amennyiben nem kér meg rá. Mert azt az egyet hajlandó vagyok mérlegelni és elfogadni. Annak, hogy éppen van-e nő az életében valószínűleg nincs életveszélyes mellékvonása, így a titoktartási kötelezettségbe belemennék. Nem mintha egyébként meg akarnám említeni bárkinek is, hogy nem rég összefutottam Raoullal egy bárban, annál több és jobb pletykálni való akad mindig a közelben. Az a család, akárcsak az enyém, mindig alkot valamit...
- Ügyes lehet. Nekem egy gyakornok jutott, akinek nincs joga jelentéseket felvenni és írni, de egyre több mellékes feladatot elvégez, alaposan felgyorsítva a munkámat - több, mint elég test vár rám minden egyes nap és igen, elég sokáig tartana, ha nekem kellene őket előkészíteni is. A mintákat én veszem le és rendszerezem a külső sérüléseket, de utána szükség esetén a röntgen és a vetkőztetés, valamint a test valódi felvágás előtti állapotba helyezése nem olyasmi, amivel nekem kellene szenvedni. Jó fél óra minimum a dolog és én az alatt simán felbontok valaki mást, beszerzek néhány mintát és félig át is nézem a belső szerveit. Futószalag szerű az egész, leginkább azért, mert időhatárunk van és utálok egész nap ki-be rohangálni a boncteremből meg öltözni. Helyette inkább reggel megcsinálom a véres részeket, zuhany, ebéd, délután pedig gépelem le a jelentéseket. És közben a terem a váltásé. Kivétel pedig a sürgősségi boncolás ügyeleti idő alatt...
- Ohm, mert nem tudom, szóltál-e hozzám közben. Néha hajlamos vagyok annyira koncentrálni, hogy fel sem fogom, valaki hozzám beszél a környezetemben - válaszolok szapora pislogás mellett, mert ezek szerint Raoul türelmesen megvárta, amíg ismét rá tudtam figyelni a telefonom helyett és közben hallgatott. Ellenkező esetben feltűnt volna már neki, hogy én azt sem veszem észre, ha atombomba támadásról vagy ufo invázióról tudósít a be nem kapcsolt rádió a bárban. Furi, a férfiak általában egy nő társaságában nincsenek oda a csendért és megpróbálják kitölteni. Utána meg sértésnek veszik, ha az illető hölgy nem figyel. Ezt most megúsztam akkor...
- Egyébként máskor is harapófogóval kell téged beszélgetésre késztetni, vagy ezt csak én és csak most fogtam ki? - avagy a fáradtság a ludas, amiért nem nagyon szólal meg, vagy csak azt nem tudja, mit mondjon nekem, amiről nagy eséllyel tudunk társalogni. Mert az utóbbi esetre nekem van néhány nagyon is jó tippem, kezdve az agyi és gerincvelői daganatokkal, tumorokkal és rákos sejtekkel. A legtöbb sebészeti ág összefügg minimum egy másikkal, az onkológusok meg mindegyikkel találkozhatnak általában, így a szakmai témákból biztosan nem fogynánk ki. - Mindegy, erre nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. Már azzal is sokat segítettél, hogy vállaltad a játékban az első kört. Van még jó ötvenöt percem, szóval én beruházok a másodikra is. Nem kell maradnod, ha nem akarsz - teszem hozzá, miközben figyelem, amint elkezdik mondani a párosok neveit és kérdezni őket, hogy akarják-e folytatni. Pontszámot nem mondanak. Gondolom jó néhány embert akarnak vele megkímélni a szégyentől. Amikor hozzán érnek, automatikusan jelzem a kezemmel, hogy tőlem jöhet a második, immáron nehezebb kör is...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Avataron : Chris Evans
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Szer. Május 10, 2017 8:17 pm
 



 

- Elég bénán tudott flörtölni ez esetben az illető – vigyorgok tovább. – Kíváncsiskodni lehet – vágok egy arcot, aztán határozottabbá rendezem arcvonásaim, belevegyítve kedvességet is. Nem áll szándékomban megbántani.
Nem tudom, miként is alakult ki, hogy a család barátja, s nem is kívánok ezzel foglalkozni. Van valami, amiért a többiek így gondolnak felőle. S Nyssa valóban kedves, tele törődéssel. Kívánom, hogy minél előbb legyen saját családja.
- De majd idővel, lesz? – nézek rá. Elég béna gyakornok lehet, ha félév múlva sem teheti majd meg.
A pislogásra csak felemelem a söröm felé, s beleiszok utána. Én is ilyen vagyok, nincs mit ezen megsértődni.
A következőre azonban leesik, hogy terelt, mert várta, miként reagálok erre. Ezek szerint nem az jött le, amit várt. De hát, én tényleg nem értek női nyelven.
- Nem tudom mit akarsz a harapófogóval - mosolygok rá.
Van, amit meg Nyssa nem ért, és ezzel úgy vélem, kvittek vagyunk egymás felé. S mint ahogy ő, úgy én is lapozok ebben a kérdésben.
A röviden lekoptatásnak érzékelhető mondatra kissé meghökkenek, aztán arra fogom, hogy a képemre van írva a fáradtság, ám az agyam még továbbra sem akar lenyugodni. Azt hiszem, inkább visszamegyek, és átnézem a kapcsolódó kutatási anyagokat, hátha attól lenyugszik a fejem.
- Oké, akkor valóban távozom
A baseball sapkát a kezembe fogom, majd a fejemre teszem, a kabátot egyelőre csak kézbe.
- Jó volt újra látni, Nyssa – intek még felé mosollyal.

// Köszönöm a játékot! Smile
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Csüt. Május 11, 2017 11:24 am
 



 

- Nem biztos, törvényszéki antropológiát tanult eddig, csak nálam ragadt egy különösen macerás holttest összerakás után. Nyáron övé a döntés, vált és marad mellettem, vagy visszamegy az egyetemre befejezni az eredeti szakon a tanulmányait - ez egy ilyen világ, nagyon kevés olyan ember él a földön, aki azért gürizik nagyon hosszú évekig az egyetemen, hogy utána ilyen munkát válasszon magának. A hullák egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy végképp nem tudják elmondani, mi történt velük és nem sok kiindulási adat van az ügyek felderítésére általában. Kivétel, akit a kórházból hoznak át teljes kórtörténettel és mondjuk egy barom nagy sebbel a mellkasán. Az elég egyértelmű tud lenni. És ritka. A munka egyetlen mentsége, hogy élő embert viszont törvénytelen boncolni, halottat nem. Oda vágunk bele, ahova akarunk, hogy láthassuk a belső szerveket és esetleges képalkotó módszereken nem látható elváltozásokat, senki nem fog reklamálni sebhelyek miatt és azért, ha soha többet nem vehet fel bikinit, mert csúnya lett a varrás...
- Menj haza és aludj egyet, Raoul. Egy óra múlva nagyon-nagyon irigyelni foglak miatta úgyis - mosolyodom el halványan és felállok, hogy ne úgy nézzen ki az egész, mintha éppen most akarnám kidobni. Eredetileg csak inteni akartam neki, de sikerül olyan gyorsan mozognom, hogy akaratlanul is elég közel kerülök hozzá, miközben megpróbál mindenki eltűnni egy alaposan megrakott tálcájú fiatal pincérnő elől. És nem bírom ki. A Roux család és újabban a Mallors is büszkélkedhet jó néhány taggal, akik minimum egy nagy puszit kiérdemelnek tőlem minden találkozáskor. Jó, van köztük erősen kiskorú, meg más is. Szóval csak kihasználom a helyzetet és egy gyors puszit lehelek a szájára, majd egy csendes "Szép álmokat!" megjegyzéssel visszaülök és hátat fordítok minden esetleges delikvensnek, aki láthatta az akciót. Raoul végképp nem áll közel hozzám, az ezért járó vidám kérdéseket pedig tartsák meg holnaputánig, amikor ismét felveszem a műszakot, de immár kipihent állapotban...

//én is köszönöm és bocsi, de ezt nem bírtam kihagyni a végéről
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Pént. Május 12, 2017 10:52 am
 



 




Játék vége



Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Kedd Május 16, 2017 12:57 pm
 



 

 
Rick & Trish



Nem mondanám kifejezetten munkamániásnak magamat, de azért akadtak olyan napok, amikor kicsit sűrűbbre sikerült a programom. Ez a mai is egy ilyen volt, ugyanis túlórát vállaltam, hogy mindenféle adminisztratív feladatot elvégezhessek, amit a hónapban eddig felhalmoztam. Ráadásul még akadt egy olyan páciensem is, aki csak későn ért rá, mert éjszakai műszakot vállalt, én pedig elég rugalmas voltam ahhoz, hogy néha beleférjen az ilyesmi is. Még akkor is, ha nyilvánvalóan szívesebben lettem volna inkább otthon.
Mivel egész nap alig ettem, ezért úgy döntöttem hazafelé menet, hogy bekapok valamit. Semmi extrára nem vágytam, csak egy egyszerűbb vacsorára, amit ezúttal nem nekem kellett elkészítenem. Ugyan rendelni sokkal kényelmesebb is lehetett volna, de amikor elmentem az étterem előtt a kocsival, és megláttam a nagy hirdetést, hogy a pitéket ma féláron árulják, valahogy nem kellett magam nagyon győzködni ahhoz, hogy meggondoljam magam és inkább beüljek elfogyasztani a kaját.
Nem mondanám, hogy dugig volt a hely, de azért jó pár asztal foglalt volt. Végül sikerült egy olyat kiválasztanom, ami közvetlenül a nagy kirakat mellett kapott helyet. Miután megkaptam az étlapot, és udvariasan visszautasítottam a felkínált kávét, elkezdtem bújni a menüt. Nem kellett sok idő, annyira éhes voltam, hogy szinte az első dolog már el is nyerte a tetszésemet, amit megláttam.
- Sikerült választania? – kérdezte barátságosan az ötvenes éveiben járó hölgy, mire mosolyogva bólintottam egyet.
- Egy BBQ burgert kérnék dupla sajttal, baconnel. Hozzá fűszeres sültburgonyát, rántott hagymakarikákat, és valamilyen szószt. – talán nem a legegészségesebb vacsora, de nagyon megkívántam, és még mindig jobb volt, mint egy oldalas. – Ó, és fogok még kérni mellé egy szeletet a rebarbarás-epres pitéjükből is, ha még van. – tettem hozzá gyorsan, mielőtt távozott volna. Amíg várakoztam, addig az utcán elhaladó autókat bámultam, megszabadulva az elegáns zakómtól. Nem illettem ide így munkából jövet, de nem nagyon érdekelt. Ennie még annak is kell, aki olyan helyen dolgozik, ahol ki kell öltözni.
Jó negyedórával később már ott pihent előttem egy kis kosárban a hamburger, és mellette minden, amit még pluszba kértem. Még gyorsan egy kis káposztasalátát is rendeltem mellé, és így már mély elégedettséggel láttam hozzá, hogy megegyem az egészet, és aztán rátérhessek majd a pitére. El sem tudtam volna képzelni tökéletesebb befejezést erre a napra, és nagyon reméltem, hogy semmi nem fogja elrontani. Mondjuk az, hogy közlik velem, már nincs abból a pitéből, pedig én már szinte éreztem a számban az ízét, a tejszínhabbal együtt. Pont emiatt kértem hideg citromos vizet, hogy ne nyomja majd el a sok édes egymás ízét.
Vissza az elejére Go down
Derrick D. Willoughby
avatar
Epizódszereplő

Avataron : Chris Pratt
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Jún. 04, 2017 8:26 pm
 



 

#patricia #derrick #hellodocbeauty
Remeg a kezem. Bámulom a klaviatúra fölött tartott, mocorgó ujjaimat és legszívesebben leverném a monitort magam elől. Rühellem, hogy ilyen szinten nem tudom kezelni a stresszt, de jelenleg azt még jobban rühellem, hogy hátráltatom saját magamat a munkában. Egy egész sor jelentést le kellene gépelnem, de csak az jár a fejemben, amit percekkel ezelőtt a telefonban hallottam. A kurva életbe, Dominica! Már nincs, aki átvegye a felügyeleti jogot, szóval jó lenne, ha előkerülnél, s nem haraptál volna fűbe odaát.
Hosszú percek és két nagy pohár víz kellenek ahhoz, hogy nagyjából annyira lenyugtassam magam, hogy ne rángassam az egeret, hanem nyugodtan el tudjam menteni a dokumentumokat és kikapcsolni a gépet. Félrekattintgatát nélkül.
Nem megy, én is tudom. Egyedül vagyok már egyébként is a nappalosok közül, szart se érdekel, hogyha holnap reggel hamarabb jövök azért, hogy befejezzem azt, amit ma nem sikerült. Így hát kirúgom magam alól a széket, hagyom, hadd guruljon neki a mögöttem levő asztalhoz, míg magamra kanyarítom a bőrdzsekimet.
Percekkel később már a motoron ülök és elhatározásom szerint a legközelebbi krimóig repesztek, hogy ott aztán a sárga földig leigyam magam úgy jóllakjak valami egészségtelennel, mint a duda. Úgyis edzenem kellene, a feszültség levezetésére tökéletes számomra. Ha meg van mit leedzeni, az pláne jó.
Szinte satufékkel állok meg a hely előtt, s elnyomva magamban az újabb szitokhalmot, a bukósisakot a hónom alá csapva csörtetek be. A terveim időközben jelentős mértékben módosultak, nem elég egy kis eszem-iszom, valami erősebb kell. És ha bosszanthatok másokat, az megfelelőnek bizonyulhat. Egészen addig dédelgetem magamban a lehetséges verekedés esélyének kellemes gondolatát, amíg ki nem szúrom a békésen falatozó vöröst az egyik boxban.
Elmarad a meglepett füttyentés, ahogy a köszönés is. Nem akarom, hogy azelőtt meghallja a hangomat, hogy le tudnám dobni magam vele szemben. Csak akkor szólalok meg, amikor már rányúltam az asztalon díszlő, salátává forgatott étlapra, s annak pereme fölül sandítok Patriciára.
- Van huzata, mit ne mondjak. Ugye egyedül akarja megenni, s nem vár valakit? - egyelőre még magázva kérdezek, az étlap mögé rejtve pimasz vigyoromat. Adjuk meg a módját. Aztán úgyis leszarom majd az illemet. Hiszen civilben vagyunk, vagy mi a halál. Nem igaz?
#onerepublic #letshurttonight
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Kedd Jún. 06, 2017 1:12 pm
 



 

Igazából remekül éreztem magam most már, hogy nekiláttam a vacsorámnak. Nem siettem sehová, hiszen nem akadt már mára semmi egyéb dolgom. Ki akartam élvezni magányosan elköltött hamburgerem minden egyes falatját, de ez abban a pillanatban távoli álomképpé halványult, ahogy a nagyon is ismerős alak ledobta magát velem szemben. Nem láttam korábban, bár nem is figyeltem az érkező embereket, hiszen mással voltam elfoglalva.
Most azonban megálltam a számhoz emelő mozdulat közben, és csak pislogtam a pofátlan férfira. Alig akartam elhinni, hogy ilyen szépen belerondított most a privát falatozásomba, de ezt valószínűleg a meglepetten kikerekedő szemeimnél semmi nem érzékeltethette volna vele jobban. Miért is tettem volna úgy, mintha nem így lenne? Valahol igencsak felháborított ez a viselkedés, még ha ki sem akadtam rajta látványosan.
- Miért, nyomozó? – kérdeztem vissza, én is mellőzve a köszöntést. Szépen leraktam a kis kosárba a félig már eltüntetett burgeremet, ujjaimat pedig köré fontam, mintha így akartam volna megvédeni tőle a vacsorámat. – Ha várnék valakit, az visszatartaná attól, hogy itt üljön továbbra is? – felvontam egyik finom ívű szemöldökömet, úgy pislogtam rá továbbra is. – Ahogy magát ismerem, kötve hiszem! – állapítottam meg végül, aztán már nyúltam is a poharamért, mert úgy éreztem, hogy muszáj egy kicsit benedvesítenem az ajkaimat.
- Miben lehetek a szolgálatára? – kérdeztem végül, közben a számba dobva egy sült krumplit. Csak miatta nem fogok itt szünetet tartani, amikor farkas éhes vagyok. Természetesen eszem ágában sem volt őt megkínálni belőle. Megtettem volna, ha normálisan jön ide, de hát ez ugyebár lehetetlen elvárás volt a részemről, nagyon úgy tűnik. – Engem követett, amiért a legutóbb hárítottam a meghívását, vagy egyszerűen csak nem bírta kivárni a szerdát? – vetettem fel az alternatívákat, mintha csak hangosan gondolkoznék.
- Esetleg én voltam annyira szerencsétlen, hogy merő véletlenségből pont a törzshelyére sikerült besétálnom? – vonultattam fel a további lehetőséget is, közben újabb krumplikat tüntetve el a kosaramból. Nem tudtam igazából, hogy melyik lett volna jó. Ha az előbbiek közül igaz valamelyik, és akkor akár még hízelgőnek is találhatnám, vagy az utóbbi, és tényleg csak én vagyok nagyon szerencsétlen ma. Abban sem voltam teljesen biztos egyébként, hogy egyáltalán ki fog derülni az igazság, mivel a kedves nyomozó nem az a típus volt, aki őszintén szerette kimondani a fejében lévő dolgokat. Ezt már megtanultam a közös foglalkozások alatt, és nem számítottam arra, hogy általánosságban másképp viselkedne.
Vissza az elejére Go down
Derrick D. Willoughby
avatar
Epizódszereplő

Avataron : Chris Pratt
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Jún. 11, 2017 10:06 pm
 



 

#patricia #derrick #hellodocbeauty
A nők valami fura módon mindig ezzel a nyomorult kérdéssel kezdik. Hát nem mindegy nekik, hogy mit miért tesz az, aki velük társalog? Ez olyan, mintha azon lamentálna, hogy miért kel fel minden egyes nap a Nap, s miért nyugszik le esténként. Ugyan szorult belém annyi jó modor, hogy ezt így ne vágjam az arcába, de azért homlokráncolásom fáradtságába beleláthatja, ha annyira nagyon menő ebben az agyturkászásban.
- Hát csak azért, mert ha vár valakit, feltehetőleg zavarni fogja az érkezőt az, hogy nem megyek innen sehová. És ön sem, mielőtt ez lenne a terve. - rákacsintok a mondandóm végére.
Megszokhatta tőlem, hogy látszólag semmit sem veszek komolyan. De ugyan már! A miért kérdést hogyan is lehetett volna másképpen fogadni?
- Miért ennyire rossz a véleménye rólam, hm? Nem úgy van,  hogy pártatlannak kell lennie?
Tettetem, hogy rosszul esnek szavai. Még le is biggyesztem ajkaimat, mintha nagyon kellemetlenül érintett volna mindaz, amit mondott, s most igazán szomorú lennék. Egyébként valahol tényleg szíven üt majd, ha kiderül, hogy komolyan nem bír, de akárhogy is, nem valószínű, hogy tudatni akarom vele. A lelkem titkai miatt járok hozzá, de eddig egész jól megúsztam azt, hogy ki kelljen tálalnom róluk.
- Erre vezetett az utam hazafelé, s hát mit tagadjam? Megéheztem. Az étel pedig jobban esik társaságban, így hát arra gondoltam,  félretehetnénk egy kicsit a kötelező viszonyunkat és tehetnénk úgy, mintha most találkoznánk először. - a felvezetés után enyhén megköszörülöm a torkomat, s az asztal fölött kezet nyújtok Patriciának.
- Jó estét, kisasszony! A nevem Rick Willoughby. Megkérdezhetem az ön becses nevét?
Nem hangzanak rosszul a számból a szavak, egy cseppet sincs erőltetett felhangjuk. Tudok én udvarias is lenni, ha akarok és bár nem látom, de Patricia előtt talán nem marad rejtve, hogy egész más színezetet kap az arcvonásaim halmaza úgy, hogy közben nem akarok bazári majmot, vagy épp bunkó őstulkot játszani.
- Volna kedve meginni velem valamit? Azt mondják, hogy itt remek nem csak a limonádé, de a házi szörpök is. Szívesen meghívnám.
Oké, ez már lehet, hogy túlzás és több a soknál, de ha belemegy a játékba, akkor azért veszem a bátorságot a folytatásra, ha nem, akkor azért. Mondjuk jó lenne, ha jelezné, hogy tegeződhetünk-e, mert nem akarok paraszt lenni azzal, hogy letegezzem hölgy létére csak úgy. Pedig ha így haladunk, nagyon ki fog kívánkozni az is.
Bármit, csak ne kelljen arra gondolnom, hogy a testvéremet talán nem a saját lábán, hanem koporsóban küldik haza Afganisztánból.
#onerepublic #letshurttonight
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Szer. Aug. 02, 2017 7:09 pm
 



 

- Ezt mindjárt gondoltam… - ingattam a fejem lemondóan, hiszen várható volt, hogy nem szándékozik majd elmenni innen. – És mégis hogyan akar itt tartani, ha menni akarok? Erőszakkal?! – szökött fel kérdőn a szemöldököm. Ezt azért nem feltételeztem róla. Egyébként eszem ágában sem volt miatta félbehagyni a vacsorámat, de ezt neki nem feltétlenül kellett tudnia. Ha akarnék, semmibe nem kerülne, hogy fogjam magam és itt hagyjam a fenébe. Semmivel sem tarthatott volna vissza, én legalábbis ezt mondogattam magamnak.
- Attól még, hogy az vagyok a foglalkozásokon, semmi nem tiltja meg azt, hogy legyen véleményem. Márpedig elhiheti nekem, hogy véleményem az mindig van. És ahogy elnézem, most nem az orvosaként ülök itt, csupán egy futó ismerősként, akinek bizony megvannak a maga gondolatai és benyomásai. – eresztettem bő lére két falat között a mondandómat. Alapvetően szerettem beszélgetni, még azokban az esetekben is, ha a beszélgetőpartnerem nem volt éppen a legkifogástalanabb egyed. Mint ahogyan ez a velem szemben ülőről is elmondható volt.
- Ne fárassza magát ezzel a színészkedéssel! – intettem felé a kezemmel, mielőtt a számba dobtam volna egy sültkrumplit. – Aha… - dünnyögtem, fel-felpillantva rá. Elgondolkozva pislogtam a bemutatkozását követően, azt latolgatva, hogy menjek-e bele a játékba. Gyorsan vonultattam fel a pro és kontra érveket magamban, aztán végül úgy döntöttem, hogy miért is ne? Nem lesz belőle semmi baj, és talán más oldalát is bemutatja, mint azt a folyton morgós férfit, akivel szerdán délben szoktam találkozni.
- Trish! – mutatkoztam be csak úgy lazán, közvetlenül, elfogadva a felém nyújtott kezét. Enyhén szorítottam meg, miután beletöröltem kicsit a szalvétámba, hogy aztán újra a hamburgeremhez térjek vissza. – Egy limonádé remek lesz, köszönöm! – fogadtam el végül, hiszen amilyen szomjas voltam, az általam korábban kért innivalót már háromnegyedéig el is tüntettem. – Tegeződjünk, jó? – ajánlottam fel, és mivel kezdett fárasztani a színjáték, mintha most ismerkedtünk volna meg, ezért fel is hagytam vele a lehető leghamarabb.
- Történt ma valami érdekes odabent? – próbáltam olyan közvetlen és laza lenni vele is, mint amilyen általában szoktam lenni az őrsön kívül. Egyelőre még szokatlan volt, hogy nem köt bele mindenbe, de lehet, hogy még annak is el fog jönni az ideje. Ha valami olyanra fogok rátapintani, biztosra vettem, hogy máris elutasítóvá fog válni velem szemben még így is. – Egyébként a hamburger és a pite remek, ajánlom őket! – böktem fejemmel az étlap felé, előttem is volt mind a kétféle ételből, úgyhogy mondjuk úgy, hogy nem voltam teljesen elfogulatlan.
- Azt hittem, hogy utálsz hozzám járni, és ha csak teheted, majd messzire elkerülsz majd… - tértem rá arra, ami valójában felkeltette az érdeklődésem.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Dec. 24, 2017 8:00 pm
 



 





játék vége






Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Harper Krevorien
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Logan Lerman
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Csüt. Jan. 04, 2018 7:04 am
 



 


Olivia & Harper


K éső este jut be a városba a munka után, már alig várta, hogy végre vége legyen a napnak. Mindenki teljesen meg volt bolondulva, állandóan sürögtek-forogtak körülötte, rohangáltak fel-alá, csak épp nem értette, hogy miért.
Utálta, ha valamiről elfelejtették tájékoztatni, és úgy tűnt, a mai nap pontosan ilyen volt. Mikor vége lett a műszakjának, azonnal visszatért a lakhelyére a bázison. Lezuhanyozott, és átöltözött, hogy felfrissülve vághasson neki az éjszakai életnek, ráfér már a kikapcsolódás.
Egy ideig céltalanul bolyong a város különböző negyedeiben, mikor végre eljut a célállomáshoz, történetesen a Wedgwood Broiler-hez. Megtorpan a küszöbnél, aztán vállat von és benyit a beülős kocsmába. Na, jó, nem teljesen kocsma; de ettől még teljesen úgy fest, csak nincs annyira lepukkanva.
Jól sejtette, még épp időben érkezett, hogy az egyik hátsó boxhoz leüljön, és rendeljen magának legalább két felest és egy üveg whiskyt. Igen, csak a szamár iszik magában, de nem különösebben foglalkozik ezzel, úgy volt, hogy a barátai is jönnek, csak kicsit később.
Amíg őket várja, addig is kényelembe helyezi magát. Fekete magasszárú Adidas cipője ott virít a lábán, ez már lassan a védjegye lesz, farmerba bújtatott lábait kinyújtja maga előtt és keresztbe teszi az asztal alatt a bokáinál. Fehér pólója már szinte világít a halovány fényben, miközben a bőrkabátját az ülésre dobta maga mellé.
Rövid, barna haja szokásos módon olyan, akár a szénakazal; úgy sem tud vele mit kezdeni, tehát marad ilyen. Tengerkék szemei fáradtan csillognak az esti fényekben, miközben egymás után lehúzza a feleseket, aztán jöhet a whisky. Figyeli az embereket, kezd egyre inkább megtelni a hely, lényegében csak az előtte lévő ülésen van még szabad hely.  
Az ital marja a gyomrát, alig evett valamit a nap folyamán, így nagyon hamar megcsapja a szervezetét az alkohol, kellemes bódultság lesz rajta úrrá, mikor végre a barátai is megjönnek. Ők is helyet foglalnak előtte, így már csak egy hely maradt mellette.
Gyorsan megbeszélik, hogy ki mit kér, s mikor megvan, akkor odasétál a pulthoz, és türelmesen vár a sorára, hogy rendelhessen a többieknek. Az italokkal a kezében fordulna vissza, mikor történetesen beleütközik valakibe és majdnem ráborítja az italokat.
– Francba, ne haragudj! – szól a lányhoz. Igen, egy lány áll előtte, ő meg kissé kábultan pislog le rá, hogy jé, hogy került ide.
Vissza az elejére Go down
Olivia Frost
avatar
Média és művészet

Avataron : Roxanne McKee
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Szomb. Jan. 06, 2018 6:54 pm
 



 

A reggelem még élvezetes volt, úgy tűnt, hogy kellemes napnak nézek elébe. De aztán mikor munkába mentem elég gyorsan megváltozott minden. A fotós, akinek az üzletébe dolgozom a mai napot lemondta. Azt pedig már megtanultam majd nem a saját káromon, hogy helyette nem fotózgathatok, mert akkor ki rúg. Mert mi van akkor , ha a kedves ügyfél nem azt a minőséget kapja, amit szeretne. Én meg azt kérdezném meg, hogy mi van akkor , ha a vártnál jobb minőséget kapna, és nem a főnökömet kérné fel legközelebb.
A drágalátos főnököm tudja, hogy én is fényképezgetek, de akár hány képemet megnézi mindet lehúzza, még azokat is, amiket mások agyon dicsérnek. Így nem is foglalkozom ezzel. Kapok tőle fizetést, van állásom, több pénz jut a zsebembe, és ezzel, illetve a mellékjövedelmeimmel egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy végre megvegyem a saját kis szalonomat, és önálló legyek. Addig pedig ügyfeleket szerzek meg nevet, mert valljuk be, még mindig csak egy kis porszem vagyok a nagyvárosban.
A délután így még unalmasabb volt, mint előtte. Nem is értem miért kell nyitva lennünk. Oké, hogy árulunk ezt azt a fotókészítés mellett,de a fene se jött be ma. Se egy időpont kérő, se semmi. Csoda, hogy kapva kaptam az alkalmon, amikor az egyik ismerősöm felhívott, hogy lenne egy megrendelő. Új képeket szeretne a kocsmájáról, a vendégeiről, meg amit épen érek, mert szeretné a helyet feldobni, illetve van egy egész gyűjteménye, ami a sűrű estékről, törzsvendégekről szól. Egyszóval nem kis múltja van már a helynek.
A munkát elfogadtam, alig vártam, hogy záróra legyen. Haza siettem, felfrissítettem magamat, átöltöztem és már rohantam is a megadott címre. A tulaj vidáman fogadott, én meg a pultnál ülve vártam a remek lehetőségekre, de egyelőre kevesen voltak, de azért így is lőttem pár képet.
Aztán mikor kezdtek kicsit szaporodni, neki fogtam a munkámnak, és mikor visszatértem a pulthoz szusszanni, meg filmet cserélni a helyemnél állt valaki. Kis naivan azt gondolta, hogy majd szépen beslisszolok mellette a székemre, de ekkor már fordult is, és szépen egymásnak ütköztünk.
Első reakcióm a gépem mentése volt, a többi nem is igen érdekelt, hiszen az biztosítja a jövedelmem egy részét.
- Jobban is figyelhetnél – morogtam, és a gépet néztem gyorsan körbe, de sikeres volt a mentésem.
Vissza az elejére Go down
Harper Krevorien
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Logan Lerman
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Jan. 07, 2018 9:15 am
 



 


Olivia & Harper


M ikor végre megjönnek a barátai is, már felszabadultabban indul meg a pulthoz, hogy nekik is hozzon italt, elvégre csak miatta vannak most itt.
Kikéri az italokat és már fordulna is visszafelé, de ekkor beleütközik valakibe, hogy majdnem ráborítja a kikért alkoholt. Igaz, hogy már kissé ittas, de felfigyel a lány hangjára, aki most bosszúsan pislog fel rá, ő meg inkább előveszi a gonosz önmagát. Na, igen, az alkohol és ő talán túlságosan is jóbarátok.
– Nem kéne más háta mögé lopakodni. Persze, hogy neked megyek. – szól vissza flegmán a lánynak, tengerkék szemei alkoholtól csillognak. Először kedves akart lenni, de az előbbi hangsúly kissé felpaprikázta.
Ekkor lépett oda hozzá egyik barátja, hogy átvegye tőle az italokat és odaadja a pénzt, amit gyorsan a pultosnak ad. Végül újra visszafordul a lányhoz, de csak nem mozdul előle. Alaposabban megnézi magának, pont úgy, ahogy azt kell, elég feltűnően, mint aki épp azt méri fel, hogy jó játék lenne-e estére, vagy sem. A szeme megakad a fényképezőgépen.
– Hm… Csak nem fotós vagy? – Na, ez is egy nagyon értelmes kérdés volt a részéről, de annyi baj legyen. Kíváncsian pillant a lányra, hogy aztán tegyen felé egy lépést, így már alig pár centiméter választja el egymástól kettejüket. Nem túlságosan zavartatja magát, hogy ezzel akár zavarba is hozhatja a másikat, esetleg feszéjezi. Sikeresen beszorítja szegényt a pult és a teste közé.
- Tudod mit? Jó pénzt fizetek, ha ma este velünk maradsz. – Int maga mögé az egyik boxhoz, ahonnan eljött; miközben még mindig áthatóan nézi maga előtt a lányt. Vele egykorú lehet; hosszú, barna hajjal és ragyogó szemekkel. Csinos kis pofival, nem túl kihívó, mégis valami miatt felfigyelt rá. Vonzotta magához, mint valami mágnes, bár nem is próbált elszakadni tőle. Már egy ideje amúgy sem szórakozott és rég volt nővel, ki tudja, mire tudja még rávenni a lányt az este folyamán. Soha nem lehet elszalasztani a lehetőségeket.
- Na, mit mondasz? Kell a pénz? – Volt ebben a kérdésben valami, kellemes hangon duruzsolt a lányhoz közel hajolva, hogy még mindig a szemeibe nézzen. Egyik kezével finoman simított fel a lány karján, nem kihívóan, mégis nyilvánvalóvá téve, mit akar; hogy aztán a következő pillanatban mosolyogva ellépjen tőle. - Gondold meg, nagyon hálás tudok lenni. – Kacsintott kacéran Oliviára, hogy aztán visszasétáljon a boxhoz, ahol már a barátai várták.
Még miután leült, akkor is áthatóan figyelte a lányt, vajon mit lép. Gátlásos marad, vagy kap az ajánlaton, elvégre jó pénzt ígért neki, és tényleg nem szokott hálátlan lenni senkivel. Egyik ital jött a másik után, de még mindig Oliviát kereste a tekintetével.
Vissza az elejére Go down
Olivia Frost
avatar
Média és művészet

Avataron : Roxanne McKee
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Szer. Jan. 10, 2018 10:05 am
 



 

Csak nézek, és pislogok, hogy ez mit meg nem enged magának. Még neki áll feljebb. Oda áll úgy a pulthoz, hogy alig férek hozzá a székemhez. Pedig elég jól látható, az egy szék. Igaz nem ül rajta senki sem, de az akkor is egy szék.
- Nem kellene más székére majd nem rátelepedni, csak hogy ihass- szurok vissza, mert nem fogom magamat hagyni annyi szent. A pultos is felfigyel, de intek neki, hogy minden rendben, megoldom, ő csak dolgozzon. Elvileg én is ezért lennék itt, de gyakorlatilag most feltartanak, amit ki nem állhatok. Főleg, ha ezt egy ittas pasi teszi.
Jön valaki, aki elveszi tőle az italokat, már megkönnyebbülők, hogy végre odébb megy ,és békén hagy , de nem. Ott állt, és nem mozdult, amire elfintorodtam. Ha most előhúzza a csajozós dumáját, akkor tutira melegebb éghajlaton fogja magát találni.
Láttam, hogy nézett rám…Mint egy darab húsra a pulton… Ha hamarosan nem megy el, istenemre mondom, hogy felképelem, és nem fog érdekelni a munka sem.
- Igen az- válaszolok röviden ,és tömören, abba a reménybe, hogy elmegy végre. Közben a gépet nézem, hogy tényleg nem esett e baja, de erre megint mit csinál. Lép egyet felém, és beszorít. Igyekeztem átnézni a válla felett, hogy most ez direkt volt e, vagy valaki belépett ő mögé is, de nem volt ott senki sem.
- Te most engem akarsz megvenni, vagy a munkámat? – néztem rá kérdőn, mert a testhelyzet, a kialakult szituáció nagyon másra utalt, és ez roppan túl feldühített, ami bizonyára az arcomra is kiült.
- Jelenleg már dolgozom! – osztom le neki a lapokat, és fordulnék el már tőle, de valahogy nem szeretnék hátat fordítani neki.
Kiráz a hideg, ahogy megérint, és csak nagy szemekkel nézek rá, hogy ez tényleg mit meg nem enged magának. De végre itt hagyott, viszont csak az maradt meg a fejembe, hogy ez a srác fizetni akar, és valahogy úgy érzem, hogy nem a fotókért, amit készítenék.
A pultoshoz fordultam, hogy kérjek egy kis jeges vizet. Csak nézett nagyokat, hogy mit szeretnék én meg oda súgtam neki, hogy bocsi a felfordulásért, de nem szeretem , ha kurvának néznek. Ezzel a mozdulattal fogtam a vizet, ami így jéggel más alkoholos italra emlékeztetett, majd ringó csípővel odamentem a boxhoz. Egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon , kicsit behajoltam, de úgy hogy azért még se lehessen belátni a blúzomba.
- Tudod… a pénzedet megtarthatod, és vehetsz belőle illemtanórákat. Ezt pedig neked hoztam, hogy kicsit lehűtselek, mert túl vagy hevülve – és már a mondókám felénél elkezdtem az ölébe önteni a hűs italt ,majd dolgom végeztével indultam is vissza a pulthoz.
Vissza az elejére Go down
Harper Krevorien
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Logan Lerman
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
Vas. Márc. 25, 2018 2:47 pm
 



 


Olivia & Harper


V alójában este csak szórakozni akart, soha nem gondolta volna, hogy épp egy csinos csaj akad az útjába, aki történetesen fotós.
Persze, sok mindent megenged magának, de ne várjon tőle senki túl sok illedelmet részegen, pláne ilyen helyzetben. Halehetősége van rá, akkor kihasználja. Ritkán tud szórakozni, nem úgy él, ahogy a vele egykorú fiatalok szoktak, nem egyetemre jár és bulizik, hanem katona. Ez pedig rengeteg fegyelemmel, elkötelezettséggel és hivatásszenvedéllyel jár a részéről. Meg persze baromi sok idővel, de ez részletkérdés.
Kicsit meglepi a lány reakciója, elvégre bocsánatot kért normálisan, ennél többet nem is akart, de ahogy azzal a flegma stílussal visszaszólt a lány, úgy lett ő is mérgesebb. Nehogy már annak álljon feljebb, aki benyomakodott a háta mögé, és még csodálkozik, hogyha nekimegy italokkal a kezében.
- Persze, fogd csak rám, minden az én hibám! Elvégre egy pasi ne szórakozzon, és ne kérjen italokat a pultnál – szól vissza mérgesen. Tényleg nem érti, mire fel ez a stílus, nem jobb a lány semmiben. Na, jó, fotózásban lepipálja, ez biztos, tekintve, hogy most is épp egy fényképezőgép van a kezében, amit folyamatosan szemrevételez a lány, vajon történt-e vele valami.
Aztán inkább gondol egyet, és előveszi a másik témát, ami vagy beválik, vagy nem. Minden Oliviától függ, hogyan reagál. Csinos csaj, ezt meg kell hagyni, történetesen nagyon is szemrevaló, csak ez a fellengzős stílus, ami miatt ellenszenves. Na, ettől tud igazán falra mászni! Úgy viselkedik, mint annak idején a testvérei és a szülei; mintha valami szentséges istenek lennének, akiknek a szemében ő csak egy porszem. Kösz, ebből nem kér, és nem is viseli ezt el!
- Attól függ, hogy reagálsz. De úgy tűnik, inkább csak a munkádat. Túlságosan is mérges típus vagy – válaszol, miközben megrántja a vállát és ellép a lánytól. Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, vagy valami ilyesmi.
Inkább visszasétál a srácokhoz, akik már nagyon várták, és nevetve elegyedik ismét beszédbe velük, mikor Olivia újra feltűnik a színen. Meglepve néz fel a lányra, az előbb még azt mondta, nem kér belőle, miközben most ringó csípővel jön az asztalukhoz. Közel hajol hozzá a lány úgy, hogy ő maga inkább hátrébb dől, de aztán jön a hidegvíz és dühösen pattan fel a boksz üléséről. Káromkodva próbálja megszárítani magát, miközben a haverjai dőlnek a röhögéstől, a lány meg minden gond nélkül elszambázik a pulthoz.
Fújtatva indul meg a férfi mosdóhoz, hogy azzal a nyamvadt kézszárítóval valahogy megszárítsa magát, és ne úgy nézzen ki, mint aki maga alá hugyozott. Bő fél órával később tér vissza, de ott hirtelen olyan tömeg fogadja, hogy azt sem tudja, merre nézzen. Próbál visszajutni az asztalukhoz, de ekkor kisebb tülekedés veszi kezdetét, amire fejét csóválja. Jellemző, biztos összekaptak valamin, aztán most jön a verekedés és persze, ami ezzel jár. Szerencsétlen tulajt sajnálja egyedül, ha jól hallotta, nehezen tűri az ilyet, ami érthető is. Próbál még átjutni a verekedőkön, mikor valaki durván meglöki és valahogy Olivia mellé keveredik, aki az egész forgatag mellett van.
Ha nem annyira szemfüles és rántja maga mögé a lányt, most biztos, hogy betalált volna az a jobbegyenes. Így viszont őt kapja el az öklös, hogy hátratántorodik tőle és oldalról a pultnak dől még úgy, hogy ne szegény Oliviát szorítsa be maga mögé.
- Jól vagy? – fordul a lányhoz, közben az arcát masszírozza. Nem akar verekedést, és ha valaki megtudná, páros lábbal rúgnák ki a munkahelyéről. Így most a barnát húzza el az útból, hogy kikerüljön a verekedés központjából.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Wedgwood Broiler
 



 

Vissza az elejére Go down
Wedgwood Broiler
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: