HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Boncterem

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Boncterem
Pént. Szept. 02, 2016 11:57 am
 



 



Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Pént. Szept. 02, 2016 2:38 pm
 



 

Új játék - Nyssa & Lucy - Tűzkeresztség



Reggel fél nyolckor lépek be a rendőrség kapuján és indulok el a bűnügyi laborok irányába. A legtöbb emberhez hasonlóan az én munkaidőm is nyolckor kezdődik, de általában addigra már hívnak, így nincs időm meginni a kávémat is bejelentkezni az ellenőrző rendszerben. Hogy miért van ez? Mert az éjjel megöltek hulláit általában a kora reggel munkába menők fedezik fel és ennek megfelelően ez még a munkaidő kezdete előtt megesik. Sok helyen ez kilenc óra, de nem mindenhol, így a fél nyolc a biztos. Nem mellesleg, ha ilyenkor bejövök, akkor igazán senki nem néz rám ferdén, ha korábban távozom. Valami előnye csak legyen már annak, hogy hihetetlenül fura beosztásban dolgozom, aminek a lényege nyolctól-négyig és amikor szükség van még rám elv. Az óraszámom alapján úgyis az jön le, hogy kis örökmozgó vagyok. De még mindig enyhébb mint a legtöbb sebészé. A profik általában képesek tartani a napi óraszámot és ügyeletet, de a rezidenseknek fogalmuk sincs róla sokszor, hogy mégis mikor fognak hazaesni. Vagy ágyba kerülni valamelyik pihenőben. Ehhez képest már igazán nem mondható el rólam, hogy annyira rohanós lenne az életem. Sőt, még az is rotálódik, melyik hétvégén ki az ügyeletes halottkém, biztos ami biztos.
Most sem ártott meg, hogy korábban ide értem, mivel szinte csak elmosni volt időm a kávés termo bögrémet és már be is futott egy hívás. A rendőrségi diszpécser nem valami közlékeny általában, de most annyit mondott, hogy jobban járnék, ha az előtt odaérnék, hogy az összes zsaru összerókázza a helyszínt. Ez pedig az a mondat, amit a halottkémek nagyon nem szeretnek hallani. Elképzelni sem tudják egyesek, milyen problémás egy hulláról levakarni annyi idegen anyagot és kiválogatni. Ebben a témában még a laborosok is a pártomat fogják, mivel nem szívesen szortírozzák a trutyit esetleges bizonyítékok után kutatva.
Az áldozat nem messze, az egyik belvárosi irodaház liftjében került elő, így nem telt sok időbe, amíg a szokásos egyenruhába és védőcipőbe öltözve oda értem. A zsaruk szokás szerint jókora részt lezártak és engem már ismernek. Elég volt az ablakot leeresztenem és már engedtek is tovább, majd befelé is. Már a kocsiból kiszállva fogtam fel a hajamat egy biztos kontyba és húztam kesztyűt. A bűntény helyszíne a lift, amit sikeresen lehoztak a földszintre, így a kardio edzést a tizensokadik emeletig megúsztuk, de ez az egyetlen előny. Így hiába a kordonok, sok a nézelődő és nem lehet őket kirekeszteni sem. Pedig az ember azt hinné, többen lesznek rosszul egy női lábtól, amelyről szépen lenyúzták a hús nagy részét. És honnan veszem én, hogy női? A fekete, kisebb méretű magassarkú cipőből, amit visel. De z áldozatból ennyi van itt mindössze. A zsaruk meg hátrálnak mindenfelé. Lehet inkább irodistákat kellene alkalmazni?
A tömeg átenged szerencsére és immár be sem kell jelentkeznem az ügyeletes listázónál, mert ismer. Bólint és felírja a keresztnevemet a papírra. A többit majd kimásolja valahonnan utána. Rászoktak, miutána soha nem sikerült jól leírni korábban. Most pedig jöhet a szokásos megállapítások.
- Hét óra ötvennyolc perc, hétfő reggel. Dr. Nyssa Kaianae-Plyseckaja vagyok, a halottkém. A láb tulajdonosa egészen biztosan nő, a megmaradt szövet alapján felnőtt, 45 év alatti. A húst lekaparták. A nyomok alapján halott volt, mikor ez történt vele... - kezdek vele a diktafon és a rendőrök tájékoztatásába, miközben felnézek a lift tetejére, hogy lássam, honnan zuhant le. És még az én hangom is elakad. Bárki is volt szegény, szépen feldarabolódott. A nyomok alapján a liftakna teljes hosszában végig húzták. Még soha nem láttam ilyesmit. És fogalmam sincs róla, hogyan fogom szállíthatóvá tenni. Egek...
Tíz perccel és két fényképésszel később, akik már megbánták a reggelit, engedélyt kapok a begyűjtésre. Csak éppen nem számítottam arra, hogy nem elég a felszerelés a halott szállítóban ahhoz, hogy össze tudjam szedni. Azt hiszem, bármennyire is nem ezzel akartam kezdeni, kénytelen leszek az újonc gyakornokomat is bevetni. A kesztyűt levéve veszem elő a telefonomat és tárcsázom az irodai számát. Most már biztosan benn kell lennie.
- Jó napot Miss Lawrence, szükségem van a segítségére. Kérem öltözzön be, szedjen össze annyi steril zsákot, hányózacskót és szállítóedényt, amennyit csak tud, hozzon néhány spatulát is, majd kérje el a rendőrségi alpinista felszerelést és jöjjön utánam a címre, amit sms-ben kap. Ha nincs autója, kérjen meg egy járőrt, hogy szállítsa ide! Siessen! - teszem hozzá, majd bontom a vonalat és sms-ben írok le a címet neki. Elteszem a telefont, gondosan becipzárolom a zsebet, majd kesztyűt váltok és a nyomozókhoz fordulok. Ha én ide értem alig tíz perc alatt, akkor a gyakornokomnak sem kell több húsznál. Addig megpróbálhatjuk megnézni, honnan is dobták bele a nőt a liftbe. Mert az eddigi nyomok alapján a lift magasabban volt, mikor ez megtörtént és valamibe beleakadva húzta végig emeleteken át a falon, a jó ég tudja hányszor. Ha ironikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, remélem az antropológia hallgató kis hölgynek volt csontváz puzzle vizsga feladatként, mert szükségem lesz a tudására. És ajánlom neki, hogy ne legyen tériszonyos. A liftet nem mozgathatjuk, amíg ki nem szedtük a testrészeket körülötte az aknából, de közben a gravitáció dolgozik a többin. Valakit le kell lógatni a karbantartó résen át, hogy fent kezdjen bizonyítékokat gyűjteni. Üdv a törvényszékieknél!
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Avataron : Emma Stone
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Hétf. Szept. 05, 2016 1:02 pm
 



 

Tűzkeresztség


Szinte alig aludtam valamit az éjjel. A plafont bámultam az ágyból, néha oldalra fordultam és a telefonom számlapjára pillantottam. Még órák vannak reggelig… S mire ezt kimondtam sikerült elaludni.
Ma lesz az első alkalom, hogy Dr Nyssanal kezdek. Megengedte, hogy a gyakornoka legyek, ami igen furcsa, mert egy diákjának nem szokta engedni. Főleg, hogy az én szakmám nem is annyira az ő szakterülete. De a hetekig való nyakra járás sikeresnek bizonyult.
Még az ébresztő előtt felkeltem, izgatottságomba csak egy kávét főztem le, amit nem bírtam meginni egy helyben. Még azelőtt távoztam otthonról, hogy bárki felkelt volna. Termosszal a kezembe indulok meg az első busz iránt, mely bevisz a rendőrségre. Még nyolc előtt odaérkezem, de sajnálatos hírrel fogadnak. Pont elkerültem a doktornőt, egy helyszínre sietett ki. Egyszerre vagyok csalódott, de izgatott is. Ritkán látnak holtakat a tanulók és a legtöbbje rögtön el is hányja magát az órákon. Bevallom ritkán rám is rám jött a gyomorforgató érzés. De igyekeztem legyűrni és arra gondolni, hogy én ezzel fogok foglalkozni, ha végzek.
Izgatottan lépek be az irodába és örömömbe végigtáncolom az egész helységet. Meg sem próbálok profiként viselkedni. Miért tenném? Nem vagyok az, nem fogom magam megjátszani, de a legjobb tudásom szerint fogok segíteni a doktornőnek.
Épp a termoszba énekelek, amikor hirtelen megszólal a telefon mellettem. Sikoltva ugrok meg, hogy aztán rárepüljek a készülékre.
- Jó reggelt Dr. Nyssa! – szólok élénk, kedves, boldogságtól sugárzó hangon. Majd bólogatva hallgatom végig szavait. Miért bólogatok? Úgyse látja. No sebaj. – Rendben asszonyom, amint összepakoltam indulok.
Válaszolom, s letéve a telefont, mint a gyalogkakukk úgy indulok útnak, hogy összeszedjem amit kért tőlem. Steril zsák, hányózacskó… Hányózacskó? Az minek? Ez az egy széttrancsírozott hulla! Hát persze, hogy ez az első gondolatom, mert még nem láttam, hogy milyen.
Egy nagy bőröndbe pakolok össze, vagyis inkább kettőbe, viszek többet, ki tudja, hogy mire kellenek ezek, s úgy robogok ki a portára.
- Szia Lewis. Mondd valaki el tudna dobni a reggeli helyszínre? – kérdezem izgatott mosolygással az arcomon. Egy perc sem telik bele és az egyik járőr már itt is van értem. Bepakoljuk a csomagtartóba a bőröndöket és már indulunk is útnak. Izgatottan beszélgetjük végig az utat. Igen, ritkán tudom befogni a számat. Percek kérdése és megérkezem a helyszínre. Nehezen segít a járőr átverekedni a bámészkodókon és már meg is látom a mentoromat.  
Áthajolok a sárga kordonon, elhadarom a nevemet, és a két bőröndöt húzva magam mögött toppanok meg a nő mellett.
- Szolgálatra jelentkezek Dr. Nyssa. – vigyorodok szélesen, majd szétnézek a helyszínen és számat elhúzom, ahogy tudatosul bennem, hogy mi történt.
- Ez biztos, hogy nem öngyilkosság. – majd megrázom a fejemet. – Miben segíthetek?

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Szept. 06, 2016 7:04 pm
 



 

A liftakna nézegetése soha nem lesz a kedvencem. Nincs tériszonyom, de a véres sötét semmibe belebámulni úgy a tizennyolcadik emeletről egyértelműen felkavaró érzés. Ennek megfelelően pedig én sem teszem hosszabb időm át, csak amíg eléggé megnézem a rést ahhoz, hogy kiderítsem, lehetséges-e ott beledobni valakit. Nos, nem valami bő, de a legtöbb holttest elég ügyesen darabolható ahhoz, hogy egy tíz centis csőbe bele tudják rakni, nem még egy jókora lyukba. Persze semmit nem mondok, a zsaruk mellett bizonyíték nélkül a feldarabolásról beszélni minden, csak nem praktikus ötlet. Helyette megállapítom, amit már előtte is tudtam, konkrétan, magasról ledobták, megakadt és amikor a lift felért hétfő reggel, lerántotta magával, szép nyomot hagyva hátra. Az egyetlen dolog, aminek örülök, hogy nem az ajtó oldalán tette ezt meg, így lehetséges azt kinyitni és úgy dolgozni belül is. Amit jobb lenne minél gyorsabban elkezdeni, hiába kértem meg a karbantartókat, hogy annyira hűtsék le az egész helyet, amennyire tudják, a hulla már itt volt pár napja és bomlani is kezdett. Szóval az illatok eleve nem az igaziak, egy ilyen légmentesen zárt térben pedig elég jól meg is tudnak ragadni ahhoz, hogy ne nagyon akarjam tudni, mennyivel lesz rosszabb fél nap múlva, amelyet emberek mellett töltök. A gravitációs vonzóerőről nem is beszélve. Így is aggódom eléggé, nem véletlenül hívtam ki egyből az első napos újoncomat. Akinek valószínűleg fél évre elég hányózacskót rakok a felszerelésébe. Bizalmatlan típus lennék...
Mire leérek és elkezdem leszelektálni az egyébként sem örömmel maradó embereket, kapok két hullaszállítót, néhány rendőrt a kordon felügyeletére és egy nyomozót is, akinek ellenben nem hiszem, hogy sokat mondhatnék. Öreg róka, tudja már régen, hogy megy ez a halottkémekkel és mennyire nem fogok tudni extrát mondani, szóval egy újsággal a kezében a falnak dőlve figyeli, ahogyan behozatom a szükséges dolgokat és bezsákolom a lábat. Alighanem ez a legjobban megmaradt darab, a többihez több szerencse kell. Meg pár tucat tároló, ami meg is érkezik, amikor az aszisztensem befut két jókora bőrönddel. A jó reggelt köszönés halottkémeknél nem gyakori, így ezt hagyagolom, csak egy bólintással jelzem, hogy tudomást vettem a jelenlétéről. Utána jöhet az instrukciók kiosztása, amit megelőz a felkiáltása. Oké, mégsem ezzel kezdünk, hanem a szabályokkal. Amik közül a legfontosabb, hogy olyat nem mondunk zsarunak, amit nem tudunk megindokolni, nehogy vakvágányra vezessük. Szóval kezdheti is magyarázni, hogy miből gondolja ezt.
- Kezdetnek magyarázza el a nem szakképzett személyzetnek, hogyan állapította meg első pillantársa, hogy nem öngyilkosság volt. Utána pakolja át a hegymászó felszerelés mellé a zsákok felét, pár szállítóedényt, hányózacskót, és legalább két spatulát. A többit itt rakja ki a kordonon belül, ahol nincs útban a rendőröknek - foglalom össze a doglot, miközben ellenőrzöm, hogy mindent hozott-e. Ugyan a spatula és más festészeti eszközök nem éppen rutin részei egy halottkém felszerelésének, de a városi hullaházban tartanak belőle pár példányt. Nagyjából ugyanott, ahol a kombinált fogót, francia kulcsot és a konyhai húsforgatót is. Ezekre bármikor szükség lehet egy makacsabb gázoláskor is. Szóval ha tudom, hogy az áldozat valamire rákenődött, azonnal hozom. Most azonban csak a liftet sikerült említeni, én azt hittem, az aknába esett valaki. Nem szép látvány, de a becsapódás ereje csak összetöri, nem szétkeni új festésként. Hát, legalább elmondhatom magamról, hogy havonta meg tud lepni a szakma valami újjal. A legszörnyűbb, leghülyébb, legvalószínűtlenebb esetek áldozataival találkozom rendszeresen és nem mindenkinek van közülük szerencséje. Igazából, ha nem tartanám kegyelet sértésnek, minimum évi két-három Darwin-díj jelöltről tudok beszámolni. Elvégre kevesen kezdenek el a lépcsőn menve tíz kilós súlyokkal zsonglőrködni teljesen amatőrként, hogy a tavalyi év legjobb példáját felhozzam...
- Mászott már valaha sziklát, Miss Lawrence? Egyikünket ugyanis a felszereléssel kell lelógatni a liftakna tetejéből, hogy összegyűjthesse a maradványokat ott, még a másik idelenn kezd. Szervek mind külön zsákokba, csontok mehetnek egy helyre, izmok szintén, csak ne a csontokkal együtt. A liftajtókat kinyitják, ahogy halad és a megtelt zsákokat kicserélik a segítők. A spatulára szükség lesz, és előny lenne, ha nem esne le semmi - mert az alul dolgozó minden lesz, csak boldog nem, ha neki áll zuhanni valami életveszélyes eszköz. Ugyanebbe a nem kívánom kategóriába tartozik egy csomó csont és hús, valamint a hányás is. Ez pedig az egyik fő oka annak, hogy reménykedem benne, még soha nem próbálta. Mert akkor nem most kellene megtanulnia, hogy működnek a kötelek és hevederek, hogyan lehet leereszkedni és miért hülye ötlet túl sokat az egyirányú eresztő szíjakkal. Nem vagyok profi, de tapasztalt mászó vagyok, ugyanakkor a lift tetején sokkal több a maradvány. Arról nem is beszélve, hogy utána a liftet is emelni kell, hogy folytatni tudja a begyűjtést, méghozzá jóformán méterenként, ha nem akarja összezúzni azt, ami még itt megmaradt. Mindkét munka elég bajos lesz, és ha nem aggódnék az idő miatt, akkor egyedül akarnám az egészet megtenni. Most viszont egy egész épület bűzlik, egyetlen működő lift van összesen, ráadásul túl sok a kíváncsi ember...
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Avataron : Emma Stone
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szer. Szept. 07, 2016 7:01 pm
 



 

Tűzkeresztség


Köszönésemre a doktornő nem válaszol egyből. Nem is baj, nem szokása, ez mégsem töri le szűnni nem akaró jókedvemet. Izgatott vagyok és elég vaknak kell lennie annak, aki ezt nem veszi észre. Még a segítség kérdésére sem kapok rögtön választ, no de a feltevésemre!
Háhá! Tudom, hogy mitől ugrik a majom a vízbe. Elnézést, rossz szóhasználat, hiszen Dr. Nyssa ezercsilliószor okosabb, mint egy majom. Lefogadom, hogy még egy delfinnél is intelligensebb. Ezért is akartam az ő gyakornoka lenni. Végre tesztelnek.
Hajamat a csuklómon lévő gumival tűzöm fel kontyba, gyorsan és gondosan és közbe a bezsákolt lábra pillantok.
- A csontokon lévő barázdák arra utalnak, hogy a csontot ledarálták. Ami lehet egyben a lift mellékhatása is. – annyira nem vagyok kezdő, idefele jövet kifaggattam a rendőrt, hogy mit kell tudni az esetről az első hírek alapján. Lift aknába végigszánkózott hulla. – A hely túl kicsi, hogy akrobatikus háttér nélkül be tudjon bárki is kerülni, bármelyik szellőzőről. Legalább egy két csontját el kellett törni, habár látatlanban, ez csak kitaláció. Viszont a szagokból ítélve napok óta itt lehet, talán egész hétvégén. Az öngyilkosok a legtöbb esetben telefonálnak valakinek, vagy elég látványos helyen végeznek magukkal, hogy rögtön rátaláljanak, hogy a világ megtudja, milyen beteg is volt valójában.
Magyarázom, szaktudásomnak megfelelően, de aztán lehet, hogy ez nincs így. Beszédem közbe úgy teszek, ahogy a doktornő parancsolja. A csomag egyik felét a jobb oldalamra pakolom, a másik felét pedig a balra. Hegymászó felszerelés? Az minek?
Oh persze, a liftaknához. Halkan dalolászva teszem mindezt, ügyet sem vetve a szagokra. Néhány csoporttársunkkal karöltve az egyetemen kitaláltuk, hogy miként szokhatnánk hozzá a rothadó hús szagához. Vettünk egy-két kilónyi nyers húst és kitettük az egyik laborba. Hagytuk, hogybüdösödjön, megpenészedjen. Kellemes illatokkal töltötte meg a teret. Az első pár hétben folyamatosan hánytunk a szagoktól, fintorogtunk. De ahogy múlt az idő, úgy kezdtünk el hozzászokni.
Aztán majd kiderül most éles helyzetbe, hogy mennyire volt hasznos.
- Az egyetem alatt másztam falat. Az félig hegymászásnak bizonyul. – teszem csípőre a kezemet, miután mindennel végeztem. Amíg Dr. Nyssa magyaráz, én hevesen bólogatok minden egyes mondatánál, mint aki megértette őket.
- Vállalom, hogy fentről lógok lefelé. Meglehet, hogy ez időigényes munka lesz, nem szeretném elkapkodni és gondosan szeretném véghez vinni. Eltarthat pár óráig, ha igaz, hogy végigszánkózott az egész aknában. A köteleket tudom kezelni. Mikor kezdhetek?
Mosolyodom el lelkesen, várva, hogy feltornásszam magam az irodaház legtetejére, és onnan lóghassak alább. Nem is kicsit vagyok izgatott. És szeretném bebizonyítani, hogy nem öngyilkosság volt, de azt csak úgy tudom, ha végre látni is fogom a csontokat és a szöveteket. Ha hiszitek, ha nem a csontokból elég sok mindent meg lehet állapítani. Kor, nem, gyermekkori sérülések… S ez csak pár dolog.

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Csüt. Szept. 08, 2016 12:37 am
 



 

- Arra nem gondolt, hogy az egyik liftajtót kifeszegetve ugrott az aknába? Vagy megpróbálta gyilkosságnak álcázni, hogy a családja megkaphassa a biztosítást? - teszem fel a kérdést tanári stílusban, miközben figyelem, ahogyan pakolja el a dolgokat a kérésemnek megfelelően. Ügyes lány, több mindenre is tud figyelni egyszerre, függetlenül attól, mekkora a dekoltázsom. Nem mintha ez utóbbi lenne, most a halottkémek szokásos kék egyenruhája van rajtam, aminek fő feladata, hogy még akkor is megvédjen, ha rád robban egy hulla teljes belső berendezése. És elvileg meg is teszi, már ha alulról jön a támadás, egyéb esetben ez a fajta haszon erősen megkérdőjelezhető, tekintve, hogy nem szokásuk méretre szabni az ilyesmit. Ha valaki nem akar benne egész nap attól tartani, mikor folyik be a nyakkivágásnál vagy máshol valami, akkor eggyel legalább kisebb méretet rendel felső részben, mint minden más ruha esetében tenné. Ez egy íratlan szabály, amelyet minden tapasztaltabb ember tud, hiszen állam bácsi fél évente biztosít új garnitúrát a régi mellé. Nekem ennek köszönhetően mellben kissé kihívóan feszül az egész, de ennyit túlélek, csak hasznosabb mellette egy olyan segítő, aki nem a nőket szereti. Egyébként Lucy Lawrence kifejezetten aktív kezdőnek és tehetsége is van. Csak éppen még nem tud sokat. Ugyanakkor a mostani vallatás nem büntetés számára. A hangom kissé kioktató, ha valaki hibázik, és előzőleg az volt, amikor azt kérdeztem, miért zárta ki az öngyilkosságot, de volt rá egy nagyjából elfogadható érve. Szóval most már átváltottam a tanári hanglejtésre, amikor ugyan elfogadom egy diák érvelését, de még nem gondolom teljesnek és a kérdéssel próbálom ráébreszteni, mit hagyott ki. Például az álcázott öngyilkosságot. Ilyesmi nem túl gyakori, az én praxisomban eddig még nem volt, de a főnököm újoncként velem is ezt csinálta, mert ő már nem egyet látott. Igaz, volt vagy 30 évnyi rutinja már benne...
- Ez igazán megkönnyebbülés, akkor öné a felső rész. Mindent gyűjtsön össze, amit csak tud, a segítők pedig végig a közelében lesznek. És legyen precíz, ki tudja, melyik cafat rejthet golyódarabot is. A felső hat emelettel kell végeznie, utána beszéljük meg a továbbiakat. Szüksége van szemléltetésre a begyűjtés menetéről? - teszem fel a kérdést, miközben a hátra maradt dolgok közül a hányózacskókat a vigyázó rendőrök számára jól látható helyen és elérhető távolságban pakolom le. Nem, nekem nincs rá szükségem, de nekik bármikor kellhet. És tuti, hogy senki nem vállalná be, hogy hord magánál. Én pedig nem kockáztatom, hogy elhagyják a helyüket, csak mert egy ravaszdi nagyon ki akar szökni. Inkább szponzorálok, leírható irodai költség ez is. A Lucynál lévő részt pedig a segédeinek szánom, remélhetőleg nem az első lyukba, ala az aknába akarnak majd akkor reflexből kiengedni. Nem sok gyakornokom volt eddig, konkrétan csak a kórházban rezidensként kaptam párat, így eddig meg sem fordult a fejemben, milyen szerencse kell egy olyanhoz, aki kiegészít. Tudok sziklát mászni, de pontosan azért vagyok halottkém, mert a kezem nem mindig biztos és ezzel itt veszélyeztethetek másokat is. Amikor pedig nem a saját életemről van szó, nem veszem félvállról a dolgot. Ugyan a gyakornokom még nincs tisztában vele, pontosan milyen okból is vagyok boncnok, azért sejtheti, hogy nálam sem minden oké. Aki egyszer már begépelte a nevemet a Google-ba, az egész szép találati rátát kap a pályafutásomról korábbról. Utána ott a békehadtest majd Seattle. A baleset nem nyilvános. És még azt sem mondhatom, hogy nem én vagyok, mert még egy ember a világon nincs ilyen kulturális névözönnel. A Nyssa egyszerre görög, latin és arab, a Kaianae hawaii, a Plyseckaja pedig orosz. Az egészet pedig köszönhetem egy ókori nyelveket kutató, hawaii bennszülött származású anyának és a gyökereit nem feledő orosz apának. Genetikai turmixgép, röviden...

//nem a leghosszabb posztom, de remélem a tartalmat fogod nézni
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Avataron : Emma Stone
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Hétf. Szept. 12, 2016 6:08 pm
 



 

Tűzkeresztség


A tanárnő oktat, a már megszokott hangnemben. Vagyis amit én megszoktam tőle. Az ilyen keresztkérdésekkel általában az a baj, hogy szeretek hasonlókkal válaszolni. Jó, nem minden esetben rossz, habár a diáktársaim nagy része tudálékosnak nevezett. Én inkább kíváncsinak. Az is igaz, hogy a tanárok nagytöbbsége nem is díjazta, ha valaki ellentmond nekik,vagy épp megkérdőjelezik azt, amit mondanak.
De tehetek róla, hogy felvágott nyelvvel áldott meg a családom? Legkisebbként a farkas törvények uralkodtak. Egy báty és egy nővér mellett nem könnyű az élet, és fizikálisan sem vagyok mindig a toppon. Így gyorsan megtanultam a nyelvemet gyilkosan használni.
- Egyelőre még nem tudjuk, hogy van-e családja. Igaz? – tekintek hátra az egyik nyomozóra, de ő csak megadóan felteszi a kezét. Nem akar belebonyolódni ilyesfajta beszélgetésbe. Szemlátomást pártan tartanak Dr. Nyssától. S épp ez a varázsa, kisugárzása az, mely engem hozzá vonzott. – Valójában semmit nem tudunk és igaza van. Elhamarkodott következtetés, de úgy vélem, hogy egy embernek nagyon meghasadt tudatállapottal kell rendelkeznie, hogy így akarjon magával végezni.
Tudatom sajátos álláspontomat. Aztán a nyomozás során kiderül, hogy mennyire van igazam, avagy nem. Ez már nem az én dolgom lesz, nekem a csontok alapos megvizsgálásával kell információt adnom az illetőről. Ki volt, mi volt. Hogyan élt, miként étkezett, mozgott. A csont nagy úr és sok mindent elárul nekünk.
Gondolom, hogy a hányószacskók nagy részét nekem készítette elő Dr. Nyssa. Elismerő, hogy gondol oly esetekre, amikor én épp végigrókázhatnék a liftaknába. Beleborzongok a tudatba, mégis izgatottan várom az elém táruló feladatot.
- Értettem. Alapos leszek, mint egy hangya. – enyhe utalás az állatvilág legszorgalmasabb gyűjtögetőiről. – Rendben, hat emelet. Nem, nem kell megmutatni, fog menni magamtól. – mosolygok lelkesen és körbenézve kiszúrom magamnak azt a járőrt, kivel ide érkeztem.
- Segítene felcipelni a holmijaimat? És szóval tartani, amíg szedegetek? Igazán unalmas munkának tűnik és így legalább az idő is menne.
Kedveskedek a férfinak. Az, ha jó kapcsolatot ápolsz a „munkatársaskkal” csak könnyebbé teszi az itt dolgozást. Alaptörvény, melyet kevesen ismernek. Talán egy üde színfolt leszek Dr. Nyssa mellett, ki saját szakterületében zseniális.
Sok pletyka kering róla, de én csak a kezemet legyintettem erre. Mit számít, hogy ki volt ő vagy mi volt? Az a lényeg, hogy egy zseniális elme és sokan hálát rebeghetnének az Úrhoz, hogy taníthatott minket.
Ezen való gondolkozás közepette indulunk meg a toronyház lépcsőházába. Messze van a legfelső szint, de lihegve csak elérjük végre. Ott már várnak is, hogy rám adhassanak egy gúnyát, becsatolják rám a köteleket és uccu neki.
A fejemre egy elemlámpát erősítenek, hogy könnyebben tudjam összeszedni a darabokat. Óvatosan engednek be az aknába, s az első, amit látok.
- Jesszusom. Még szerencse, hogy nem reggelizte. – fújom fel az arcomat. A szagokat hamar megszokom a látvány is menni fog, miután visszanyerem arcom pirospozsgásságát. Most ugyanis egyenlő a hófehér fallal.
- Ez undorító. – mondom újra, aztán megkapva az eszközöket kezdem alaposan lefejteni az akna mind a négy faláról a maradványokat. Letekintve hihetetlennek tűnik, hogy ennyi helyen szét tud kenődni egy ember. Lassan haladok, de legalább alaposan. Órákba is telhet, mire leérek hat emeletet. De hát ez a munkám. Talán még éjszakára is bent maradhatok.
El sem hiszem, hogy ilyen élményben lehet részem! Ez az Lucy!
Külön teszem az izmokat, a húsokat és a csontokat is. Szinte mindegyiket véleményezem, már amelyik nem olyan apró, hogy csak hosszas gondolkozás után jöjjek rá, hogy mit is látok.
- Áh, egy Vertebrae thoracales! – örülök meg az egyik csigolyának és hupsz teszem bele máris a zacskóba.  - A csontok apró darabokra törtek. Valószínű, hogy a lift okozta ezeket.
Elmélkedek magamba. Emeletről emeltre haladva adom ki a bizonyítékokat a fiúknak, kik újabb zacskókkal látnak el és különféle történetekkel, hogy mivel futottak össze eddigi pályafutásukon. Egy biztos: ilyet még nem láttak, és nem is nagyon bírják a látványt. Zöldre és fehérre vált arccal néznek rám és pihegnek a lépcsőházba.

//Nem a hossz a lényeg és igen nagyon tartalmas volt *-* imádom, ahogy írsz *-* //

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Hétf. Szept. 12, 2016 11:29 pm
 



 

- Ez a jó válasz, az úgy érzi. A rendőrök feladata minden információ morzsát feljegyezni, így kérem, ne kezeljen tényként feltételezéseket - figyelmeztetem kissé szövevényes úton a lényegre, hogy mégis miért vallattam én annyira. Mert ez az egyik fő cél a halotttkémeknél. Az a feladatunk, hogy a lehető legpontosabban meghatározzuk az okot, amiért valaki az asztalunkon kötött ki. Ennek pedig sok módja van, az elsődleges becslés például azt jelenti, hogy a helyszíni szemle során kimondjuk a nyilvánvalót, de attól az még nem válik megcáfolhatatlan ténnyé. Ennek a legjobb példája egy floridai eset volt a tavalyi évben: találtak egy nyíllal átlőtt nyakú férfit és rögtön íjászt kerestek. A boncolás során kiderült, hogy ugyan a nyakát tényleg meglőtték, de semmilyen nagyobb baja nem esett miatta és ezzel mentették meg az életét, hiszen előtte elzáródtak a légutai hála egy allergiás reakciónak. A halál végső oka pedig szívroham volt. Röviden: annyira megkönnyebbült, hogy nem fog belehalni a kígyómarásba, hogy ez okozta a vesztét. Szokatlan történet, nem mindennapi, de a legjobban szemlélteti, mennyire nem mindegy, mit mondunk ki. És fogadok, hogy az antropológusok sem hamarkodják el a kormeghatározást egy csonton. Légmentesen lezárt tárolóban akár évtizedekig nem bomlik fel a holttest, még baktérium dús környezetben pár óra alatt csak csontok maradnak. Ott sem mindegy, melyiket tippeli az ember idősebbnek. De legalább ebből tanulok én is. Diákokat anatómiára már egy ideje képzek, de gyakornokom még nem volt. Tudom, hogy Lucy új és még sok mindent nem tud, ezzel nincs is gond. Csak eddig eszembe sem jutott, hogy az első dolog, amit nem árt megjegyezni, hogyan is viselkedjen egy tetthelyen. Azt hiszem, ha nem kerülök kényszer helyzetbe és követhetem a főnököm stílusát, akkor őt sem engednék ide hónapokig, amíg meg nem szokja a munkahelyi protokollt. De szükség törvényt bont. Ez esetben inkább falat, de a lényeg ugyanaz. Első heti tananyag a becslés és a százalékos arány lesz. És ezek a zsaruk megértőek legalább. Van nehezebb eset is, aki mindent tudni akar. Számukra szól a szöveg arról, hogy kaparják le nekem a májat a falról és mondok halál időt két órás szórássi pontossággal is...
- Elhiszem, tegyen róla, hogy a segédeinél mindig legyen kéznél hányózacskó, még nem tudom, melyik emelet környékén szóródtak el a bélrendszer darabjai - tájékoztatom még egy utolsó körben a lányt, miközben a magam részéről beöltözöm. Lehet, hogy boncnok vagyok, de nem kötelező ezt a szagot ilyen szinten eltűrnöm. Szóval mielőtt visszamennék a gyűjtésre alkalmas eszközökkel és tárolókkal a liftaknába, még felhúzok az arcom elé egy vastagabb orvosi maszkot is. Speciális darab, néhányszor használat előtt beáztattam levendulás és mentás vízbe, így valamennyire szűri ezeket a bomlási aromákat is. Majd jöhet pár kesztyű és kezdem is a csomagolást. A csontokkal nincs nehéz dolgom, azok szépen lejönnek a falról és szórhatok is a zsákokba. Az izmok, bőr és szerv maradványok sokkal problémásabban. Az izmokat egyszerűen leszedem a spatulával, kis illesztgetés és erősebb mozgatás bővel elég hozzá, de a szerveknél fokozottan kell ügyelni, mert még lehet bennük folyadék és bizonyíték is. Mindegyik alá gondosan oda illesztem a falhoz a steril zacskóval bélelt és négyszögletes edényt, majd kaparni kezdem alulról és figyelek rá, hogy lehetősége legyen a tálba csúszni. Mintha csak a tepsi aljába leragadt süteményt akarnád sérülés nélkül kiemelni. Néha sikerül, néha nem éppen. A gyomor szerencsére csak annyira sérült, amennyire a lift megdolgozta és egyben marad, de bizony szép adag folyadék távozik a jobb tüdődarabból, amelyet nagyjából a harmadik emelet környékén találok meg. Nem könnyű munka, mellettem is vannak halott szállítók, akik a lift tetejéről szedik össze a megtelt gyűjtőedényeket és viszik el a halottszállítóba, megakadályozva a további bomlást. És persze ott van a lift kezelő is, aki minden egyes alkalommal egy méterrel feljebb emeli az egész vas szerkezetet, mikor végeztem egy terület megtisztításával. Remélni merem csak, hogy Lucy az első pár alkalom után megszokja ezt a hangot és nem kap szívbajt, ahányszor érzi az emelkedést.
Mire ő leér a korábban kitűzött tizedikig, én már a nyolcadik és kilencedik emeletet elválasztó sávnál vagyok. Gyorsabban megy nekem állva a dolog, hiszen nem kell himbálóznom és mindent magamra aggatnom, ugyanakkor alul több maradék volt. A spatulával pedig bevallom, nem nagyon tudok bánni, eddig még nem fordult elő velem a pályafutásom alatt, hogy ennyire magas szinten kellett volna mindent levakarnom, ami nem vér. Szóval majdnem egyezik a sebességünk. Most már elég közel van ahhoz, hogy kiabálás nélkül is beszélni tudjak vele, így felnézek, hogy lássam, mennyi mindent ért el eddig. Egyébként mondtam már, hogy milyen jó diéta a halottkémi munka? Pár óra egy oszló, szétroncsolt test mellett a liftaknában és eszébe sem jut az embernek, hogy lassan az ebédidőnek is vége és még nem is evett semmit. Nem egészséges, de határozottan praktikus, ha pár kilót fogyni akar valaki...
- Ha befejezte a tizedik szintet Miss Lawrence, szálljon ki, igyon egy kis vizet, majd menjen le a halott szállítóba. Már jó ideje viszik le a maradványokat, amíg én összegyűjtöm az itt lévőket, rendezze el a többit úgy, hogy a szállításkor ne sérüljenek. Bármilyen anyagot használhat hozzá, ami nem károsítja a darabokat és el tudja távolítani! - foglalom össze röviden, mi lesz a dolga, amíg én elrendezem a hátra lévő nagyjából három méternyi területet. Itt már nincs sok minden, ráadásul az idő folyamán tényleg jó néhány darab engedett és lehullott, így becslésem szerint két-három zsák bőven elég lesz azokhoz a csontszilánkokhoz és a húshoz. Addig meg legyen valami fantáziadús dolga is, szóval találja ki, hogyan tudjuk szállítani az egészet. Nekem ugyanis nem sok ötletem van azon kívül, hogy mindent gondosan szállítóedényekbe rakunk és azokat feltornyozzuk. Csak éppen ehhez elég edény a városban nincs. Szóval jöhet a fantázia. Minden zacskózva van, így nagyjából bármit odarakhat a buborék fóliától kezdve a papírhulladékon és szivacsokon át egészen az ipari tömítőhabig. Nem érdekel, csak tudja kiszedni belőle majdnem ugyanolyan gyorsan. Tőlem aztán azokkal az apró fehér golyókkal is feltöltheti az egész kocsit, csak időben kapjam meg a lényeget. Tudom, nem könnyű feladat, de ideje megtanulni, hogy ehhez a munkához kreativitás is kell. Ki tudja, egy sima ásatáson mikor kell gyorsan biztonságba helyezni több ezer éves leleteket a semmi közepén? Rám ne mondja senki, hogy nem adom meg a lehetőséget a tapasztalat szerzésre... - Jut eszembe, a felmerülő számlát a bűnügyi központ nevére állítassa ki és legyen takarékos, nem szeretik a nagy kiadásokat - teszem hozzá, mert nyilván nem várom el tőle, hogy ilyesmit fizessen. Az állam azért fizet minket, hogy lekaparjuk a szegény nőt a lift faláról, bevigyük, összerakjuk és kitaláljuk, miért halt meg. Az ehhez szükséges anyagokat pedig biztosítania kell. De attól még fáj nekik, ha fizetni kell. Pedig ránk nem lehet mondani, hogy nagy a költségvetésünk a technikusokhoz képest. Nekik folyamatosan új gépekre van szükségük...
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Avataron : Emma Stone
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Csüt. Szept. 15, 2016 4:34 pm
 



 

Tűzkeresztség


Bokámat összecsapva szalutálok a doktornak, talán némileg bohókásabban, mint ahogy a helyzet elvárja. Mégsem tudom magamat nem adni. Ilyen vagyok, egy üde színfolt a fekete vásznon. Az első színes adás a fekete-fehér tévén. Vagy nem tudom, hogy oldották ezt meg annak idején. Dr. Nyssa szavait mégis komolyan veszem, ha az elsőnek nem is látszódik. Teljes mértékben igaza van és biztos vagyok benne, hogy  a későbbiekben így is fogok tenni.
Elsőnek meg mindenki tévedhet nem igaz?
- Rendben, mindenkinek rendel egy tucat hányózacskó! – nézek a fiúkra, kik feljönnek velem emeletről emeletre. Ők nem érzik magukat annyira megtisztelve mint én, s már látom, hogy fehérednek azok az arcok. De hát mit is lehet tenni velük ilyen helyzetben? Lényegében nem erre szerződtettek, hanem, hogy az utcán futkorászva kapják el a rossz fiút.
Az legfelső emeletet épp hogy sterilizálom, amikor érdekes hangot hallok. Mellettem a lift kötele megmozdul. Ijedten kapok a kötelem után és tekintek fel a magasba. Nem is vagyok annyira messze tőle.
- No fiúk én leszek a következő. – vigyorodom el szélesen. Próbálom oldani a feszültséget, mikor két emelettel később hallom, hogy az egyik srác a hányózacskót kölcsönvéve rohan végig a lépcsőházon. Eddig semmi bajom nem volt, de ahogy meghallom a hangot.
Érzem, hogy a gyomrom liftezésbe kezd és pár percre abba kell hagynom a munkát.
- Legalább ne előttem csinálta volna… - felelem fehérlő arccal. De aztán csak visszajön a munkakedvem és dolgozok tovább, bár már kevesebbet fecsegek a kint állókkal. A szagok egyre kínzóbbak. Nem ettem még ma, de kizárt, hogy ezek után még fogjak tudni.
Félúton találkozva megkapom az újabb parancsot.
- Máris asszonyom. – felelem mosolyogva és mielőtt felhúznám magam egészen a tizedikig, hogy ott még összeszedjem a maradék falatokat, még visszaszólok.  – Rendben, akkor számlát… Fent békességben szedem a maradék darabokat, amikor... Az egyik kis izmocska úgy gondolja, hogy inkább a zacskó mellé akar esni és engedne a gravitációnak.
- A francba… - hallom saját szavamat és kiengedem a biztosító kötelet. Hangosan nevetek fel,a hirtelen zuhanáskor, hangom visszhangzik az aknába. De… elérem a kis szemetet, és visszaakasztom a biztosítót. Hirtelen akadok fent nem messze Dr. Nyssától. Vigyorogva vonom meg a vállamat és úgy húzom magam vissza, mintha semmi sem történt volna az égvilágon. Gumikesztyűs kezemben mégis ott van a szökni kívánó izomdarab.

Ezután rohanok le a kocsihoz, hogy elrendezzem a holttest maradványait. Kibéleljem, de mégis, mivel? Találok pár munkagúnyát és azokat használom fel támaszfalnak. Nem sok van, de egyes zacskókat, melyek az izmokat tartalmazzák tudom egymásra tenni. A csontok is mehetnek egy kupacba. Mikor a ruha elfogy, akkor a fiúktól kérek segítséget, csak amíg vigyáznak a bizonyítékra. Én a környező boltokat járom végig, de már az elsőbe kapok  buborékfóliát. Ezzel vonom be őket és rakosgatom szép sorba. A csontokat, melyek nagyjából egyben vannak pedig gumikötél segítségével szorítom a földre annyira, hogy az még ne károsuljon, melyeket amúgy a rendőr kocsikból szermányoltam kölcsön. Tiszta költséghatékony vagyok.
Kezeimet összecsapva állok a furgon hátában, majd leülök annak nyitott ajtajába úgy várom a Dokit. Hamarosan neki is végeznie kell.

Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Szept. 20, 2016 11:24 am
 



 

Az asszisztensem lelkes. Nagyon is. Látom a zsarukon, hogy ők sem tudják hova tenni ezt a mosolygó, vörös energia bombát, akinek szemmel láthatóan semmi baja nincs azzal, hogy egy ezer darabra szakadt hullát kell egész nap vakarnia a lift faláról. Az ő esetében pedig a kötélen lógás is a munka része lesz.De nekem megfelel. Lucy nem éppen a szokásos, komor, magába burkolózó patológus. Látszik rajta, hogy fiatal és tapasztalatlan, de ezeken lehet javítani. Ha sikerül neki, akkor pedig én leszek a legboldogabb ezzel a csupa vidámság stílusával. Vállaltam, hogy a mentora leszek, vállaltam, hogy évekig foglalkozom vele és készítem fel mindenre, amire csak tudom. Persze nagy eséllyel kevesebb csontvázat fog találni kiszáradt és maradvány állapotban, mint egy átlagos törvényszéki antropológus, aki ásatásokra rohangál, de így nem is kell minden hónapban máshova utaznia és heteket töltenie ásással. Kegyetlenül hangzik, de ez a nagy igazság. A gyakornokokat mindenhol komolyan próbára teszik, mielőtt önállóan dolgozhatnának és ebbe én is beletartozom. Aminek az a legnagyobb hátránya, hogy nem az egyszerű esetben kell a segítség, hanem az extra problémásaknál. Egy sima autóbaleset áldozatával én alig pár óra alatt egyedül is elbánok, de a különlegességekhez bizony elkel a segítség. És elmondhatja magáról, hogy olyasmit látott, amelyet még a mentora sem. Mert itt tényleg soha nem lehet tudni. Seattleben az átlagos gyilkosságok száma heti három és öt között van, ebből pedig legalább kettőt nekem kell vizsgálni. Ha csak havonta egy szokatlant kapok, az már kimondottan könnyű hónapnak mondható. Szóval, remélem felkötötted a gatyádat kislány és készen állsz, mert innen nincs menekvés...
Igazából el kell ismernem, hogy a kisebb fennakadások ellenére jól haladunk. Nagyjából fél kettő lehet, mikor eljutunk arra a szintre, hogy én be tudom fejezni a munkát, amíg a gyakornokom megpróbálja szállíthatóvá tenni az eredményt. Persze a döntésben, hogy nem együtt fejezzük be azt a négy métert, ami még hátra van, sokban rájátszik a tény, hogy az egyik izom darabot egy igencsak kamikaze pilótára emlékeztető mozdulattal kapta el. Ha eddig nem keveredett fel a gyomra az illatoktól, akkor a zuhanás megtette a magáét, így leküldtem, amíg a maradékot eltávolítom. Ami nem ment könnyen. Ha eddig nem esett le valami, akkor volt jó ideje rágyógyulni a falra, így igencsak meg kellett küzdenem a cafatokért. Nagyjából húsz percbe telt a dolog és még ötbe, hogy a lehető leglassabban lehozzák a liftet a földszintre. Addig volt lehetőségem ismét átnézni a falakat és konstatálni, hogy tényleg nem hagytam ki semmit. A véren kívül minden megvan, az pedig a takarítók dolga már. Bár kíváncsi leszek, melyik cég és mennyiért vállalja be, hogy eltakarítja a mocskot. Tuti nem lesz olcsó, és a gyors munkáért is számolnak fel pénzt. Márpedig egy ekkora irodaházban tényleg sok dolog lesz, amit még ma meg kéne ejteni. Szegények...
- Nos, én végeztem, gondolom Ön is hamarosan készen lesz, Miss Lawrence. Mit gondol, képes lenne ezek után ebédelni? - teszem fel a kérdést komolyan, miközben belenézek az autó hátuljába. Szám adag dolog van itt, biztos, hogy erre nem lett volna elég a zsákolás. Van ugyanis az a jogszabály, amely szerint minden külön darabot saját steril zacskóba kéne tenni, de ilyen esetben tuti, hogy a városban nincs elég a szállításhoz, szóval költséghatékony módszert választottuk. A hulla szállító szerencsére erősen hűtött, így itt már nem bűzölögnek olyan feltűnően a darabok. Azért nem szívom be az aromát, csak azután veszem le a levendulás maszkot, hogy kijövök és bezárom az ajtót. A hatása ezzel be lett bizonyítva. Remek, most már csak a több maradt hátra. De mindenek előtt az ebéd. Lehet, hogy sokan ez után nem tudnának és a közelben lévő zsaruk arcáról le tudom olvasni, hogy ők ma már nem is fognak enni, de hosszú távon ezzel a munkával az ilyesmi nem megoldható. Enni kell, mert ezzel még hosszú órákig el fogunk szórakozni és semmire nem megyek egy olyan gyakornokkal, aki az energia hiány miatt túl lassú és nincs a toppon fejben is. - Visszafelé én mindenképp meg fogok állni egy szendvicsért, velem tarthat. Bár azt is megértem, ha nem teszi. Ugyanakkor figyelmeztetem, hogy ennél sokkal jobb nem lesz, egy hónapja van a gyomrának megszokni a kötelező étkezéseket munka közben - utána már nem fogom értékelni, ha nem eszik és attól rosszul lesz, hogy én megteszem. Tudom, hogy ez nem antropológia, itt elég sok a hús is, és nem mondhatja, hogy erre nem figyelmeztettem, mikor elfogadtam. Hónapokig járt a nyakamra miatta, én pedig minden lehetséges módon próbáltam eltántorítani, amibe egyértelműen beletartozott az is, hogy a munka minden hátrányát felsoroltam. Amiből nincs kevés. - Amíg mi ebédelünk, az autó is beér a rendőrségre és kipakolják. Utána össze kell raknunk, este hétig biztosan nem szabadul, minden korábbi programot nyugodtan mondjon le - teszem még hozzá, miközben egy gyűjtőzsákba dobom a felszerelésem felesleges részét. Ugyan van munkacipő, de attól még nem akartam a talpát súrolni, így arra zsákot húztam, a kezemen kesztyűk voltak és persze maszkot is használtam. Most szépen sorban ezeket eltávolítom, így marad a kék kezeslábas, aminek enyhe hulla szaga van. Alatta pedig egy egyszerű nadrág és póló, amire azonnal le is vetkőzhetek. A ruhát rendszeresen lefújom szagelnyelővel, így ritkán szivárog át bármi is az agyagon. Hála az égnek, különben biztos, hogy tönkre tenném az autómat és jó néhány étterem forgalmát is. Ha nem felejtem el, a nap végén még adok is egy listát Lucynak arról, mi mindent szerezzen be, ha nem akar hulla szagúan haza esni minden nap...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Csüt. Dec. 01, 2016 10:28 am
 



 





játék vége






Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Jan. 24, 2017 2:26 pm
 



 

Új játék - Chris & Nyssa


Egy teljes hónap. Ennyi telt el a plázai katasztrófa óta és én majdnem minden napomat a hullák között töltöttem, azonosítással. Két napja érkeztem meg a laborba az utolsó dns eredmények és szinte mindenkit sikerült is azonosítani, aki ott tartózkodott. De még így is van pár kikéretlen test. Néhánynál már elértem tegnap a távoli rokonokat és közöltem a rossz hírt a halálról, de két-három tetem még mindig a nyakamon van, hála a ténynek, hogy nem volt senki, aki vállalta volna, hogy eltemetteti a város pedig évente csak kétszer szervez tömeges nyugalomra helyezést az ismeretlen, hajléktalan és más egyéb módon magukra maradt emberek számára. Közülük is az egyik az, aki miatt ma megint teljes felszerelésben folytatom le a boncolást. A négyes számú ismeretlen áldozat súlyos égési sérüléseket szenvedett, darabokra tört az arc csontja és a korábbi eredmények alapján az is nyilvánvaló, hogy nincs az aggódó rokonok által vártak között, mert részleges dns egyezéssel sem szolgálhatok felé. Ezért is hagytam őt utoljára, keresve bármi féle azonosító jelet rajta, mint tetoválás, egyedi műtéti heg vagy éppen egy fém pótlás. A röntgen azonban eddig egyetlen fémet mutatott ki benne, amit alig két perce sikerült kiemelnem két csigolya közül és minden irányból egy késpenge letört hegyének tűnik, ezzel alaposan felforgatva mindent.
- Lucy, kérem hívja fel az ügyészi hivatalt és kérje meg őket, hogy küldjenek valakit ide, akinek van döntéshozó joga. És értékelném a gyorsaságot - teszem hozzá, miközben a pengét letisztítva az egyik bizonyíték gyűjtő fiolába pakolom, majd folytatom a boncolást, immáron sokkal körültekintőbben. A pláza áldozatait fel kell boncolni rutinból és persze, mert a hozzátartozók kedvenc kérdése, hogy sokan szenvedett-e a szerettük, amire ismernem kell a választ. Ez alap, már belejöttem, de ez a test itt előttem teljesen más helyzetbe hoz. 99%-ig biztosan merem állítani, hogy ő már nem előtte kapott egy halálos sérülést. A penge a szögek alapján behatolt a hasfalon át a testébe, kicsorbult, amikor megcsavarták és a hegyét hátrahagyva a gerincben távozott. Közben átvágva a májartériát. Vagyis gyilkosság történhetett. A papírok alapján a testet a fekete lepelről hozták be, ami annyit tesz, a tűzoltók holtan, vagy haldokolva emelték ki a romok közül és vitték ki, vagyis képtelenség megmondani, hol lehetett eredetileg. A meglévő sérülései súlyosan, nyilván valóan betemette a leomló több tonnányi vasbeton, de ezen kívül én se sokat tudok mondani, amíg nem látom a jelentéseket a kitörő tüzek helyéről. Utána sem biztos. És hogy miért nem egy nyomozót kérettem az ügyészség helyett ide? Mert én túl nagy véletlennek tartom, hogy egy testet akarjanak elrejteni egy forgalmas helyen pont akkor, amikor az felrobban. Valaki tudhatott a merényletről és megpróbálhatta kihasználni a körülményeket. Ha nem találom meg a testben a fémet, valószínűleg én is egyszerű repesz találatnak minősítem a dolgot és balesetet írok a halotti jelentésbe. Így viszont kell egy felelős vezető, aki megmondja, hogyan tovább. Hogy képesek lennének-e esetleg párhuzamot vonni a két esemény között majd a bíróságon. Igen, körülményes, akárcsak maga a jogrendszer. Ez utóbbi nem véletlenül az én mumusom...
- Nyssa, itt az ügyész - a hang zökkent ki és csak most tűnik fel, hogy már több mint egy órája a testet vizsgálom újabb és újabb nyomok után kutatva rajta, amelyek meg tudnák mondani, mi is történt vele vagy ki volt ő. Úgy tűnik, jól elgondolkodtam közben...
- Rendben, védőruhát rá és küld be, szó szerint könyékig vagyok valamiben - ami ez esetben egy sérülés nyom a hozzá illő szöveti roncsolódással. Rétegenként kell lefejtenem a bőrt és a szerveket, hogy pontosan láthassam, milyen szögből érkezett a penge, ezt pedig szeretném minél előbb megtenni. Persze azért a belépő férfi miatt egy időre legalább a kezemet kihúzom és leveszem a kesztyűimet, majd a veszélyes anyag tárolóba hajítom. Utána az arcmaszkot. A védőköpeny marad, és szerencsére nem lett igazán véres. Ahogy a műtősapka is. Jobb, ha nem a saját hajszálaimmal terhelem az amúgy is elfoglalt labort...
- Üdv! Nyssa Kaianae-Plyseckaja, vezető halottkém. Van egy elég nagy problémám az egyik holttesttel... - kezdek bele, miközben ellépek az asztaltól és már fordulnék a bizonyítékos üvegcse felé, de a fordulat közben elkapom a férfi arcát és megdermedek. Mert nagyon is jól ismerem őt. Pontosabban a testét és azt, amikor nem tud egy hideg maszkot erőltetni magára, mert az élvezet elviszi az önuralmát. Tudom, alatta fekve néztem végig az egészet. - Te? - a hang a torkomból igencsak meglepetten bukkan ki, mielőtt egyáltalán végig gondolhatnám, hogy mit is akarok kérdezni. Mert az agyam ebben a pillanatban leáll. Mit keres itt ez a férfi? Pontosabban miért kellett neki jönnie? Hol van az ügyész, aki ilyen esetekben meg szokott jelenni, Jenna Gallam? Vagy bárki más? Legalább fél tucat dolgozó van az ügyészségen, akikkel egészen biztosan nem feküdtem le, nem lehetne közülük valaki? Bárki más?
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Jan. 24, 2017 6:09 pm
 



 

- Ne haragudj fiam! Nem tudtam elmenni a szülinapodra, mert lefoglalt az új munkám. El sem tudod képzelni milyen sok melóm van most. De azért az ajándékomat megkaptad? kérdezem egy kissé bűnbánóan. Már több mint két hónapja nem találkoztam a gyerekeimmel, a telefon az egyetlen kapcsolat közöttünk. A szülinapjára szerettem volna elmenni, végül is most töltötte a tizennyolcat ami minden fiatal férfi életében nagy előrelépés. Most léphet ki igazán először az anyja árnyékából, lehet felelősségteljes férfi. Nekem pedig ott kellett volna lennem, hogy tanácsokkal lássam el, biztassam és felejthetetlen bulit csapjak neki. De nem így sikerült. Néhány hete vagyok csak még kerületi ügyész, és azóta ki sem látszom a munkából. A plázás robbantás mindenkit bőven ellát feladatokkal, amiből én sem maradok ki. Biztosítani a sajtónak az információkat, fontos, hogy csak azt tudják meg amit én akarok, hogy megtudjanak, azonosítani a hullákat, részvétet nyilvánítani, és legfőképp kézre keríteni a robbantót, akit még mindig nagy erőkkel üldözünk. Az íróasztalomon még most is sorakoznak az átnézendő akták és aláírni valók. Minden gondolatomat ez az ügy köti le, mostanában szinte reggeltől-estig a bőrszékemben ücsörgök, ami lassan teljesen elszívja az energiámat. Jó lenne végre egy kicsit lazítani, hölgyek társaságát élvezni. De, most a munka az első.
- Persze apa! Nagyon klassz...MITSUBISHI Outlander, mindig ilyenre vágytam. Bár...anya nem örül túlságosan.
- Ide figyelj! Még van három hónapod amíg leteszed a vizsgát, addig nem vezetheted, soha semmilyen körülmények között. Megkéred anyádat, hogy ő furikázzon. És utána is, mindig óvatos leszel, odafigyelsz, különben visszaveszem. Felelősségteljesnek kell lenned. Rendben fiam?
- Igen apa...de.... beszélgetésünket az ajtóm nyikorgása töri meg, megfordulok és a titkárnőmmel találom szembe magam.
- Elnézést uram. De azonnal a városi boncterembe kell indulnia, azt hiszem fejlemények vannak az ügyben. és már csukódik is utána az ajtó.
- Mennem kell fiam. Hamarosan hívlak. búcsúzok, majd kinyomom a telefont. Megkértem, hogy ma ne zavarjanak, de úgy tűnik ennek az aprócska kérésnek sem lehet eleget tenni. Morogva lépek ki az épületből és azonnal a limuzinom felé veszem az utam.
- A boncterembe. És taposs a gázra Gareth... csapom be magam mögött az ajtót és veregetem meg angol sofőröm vállát. Ő engedelmeskedik is a parancsomnak, amilyen gyorsan csak tud szlalomozik az autók között. Körülbelül egy óra múlva hangos fékcsikorgással áll be az egyik üres parkolóhelyre. Nagyon remélem, hogy fontos az ügy és nem azért kellett bejönnöm, mert a halottkém nem tudja melyik kisujj melyik hulla tulajdona. Megérkezésem azonnal jelentik halottkémnek, majd az előírásoknak megfelelően védőruhába bújok. A szabályok rám is érvényesek. Veszek még egy nagy levegőt mielőtt belépek a terembe. Azonnal mindenféle szagok keveréke csapja meg az orrom, amit nem is tudok beazonosítani. Körbenézek, és enyhén szólva úrrá lesz rajtam az émelygés. Soha nem láttam még testközelből hullát, nemhogy ilyen állapotban. Uralkodnom kell magamon, hogy ne dobjam ki azonnal a taccsot, ahogy szemügyre veszem az egyik ágyon fekvő, felkoncolt, bűzlő "tetemet". Csak nagy koncentráció árán sikerül a nőre figyelnem, szinte nem is hallom szavait. Látni viszont nagyon is jól látom, ahogy megfordul és tekintetünk találkozik azonnal felismerem őt. Nyssa....tisztán emlékszem arra a csodálatos, erotikus és szexuálisan túlfűtött éjszakára amit egymás karjaiban töltöttünk. De mi a csudát keres itt? Azt nem mondta, hogy ő a halottkém, hogy ezután minden ügyet ő fog majd jelenteni nekem. Pedig azt hittem sosem látom már, bár álmaimban néha újra az enyém volt, de  a viszontlátást soha nem  így terveztem.
- Te mi a csudát keresel itt? kérdezem még mindig kissé lesokkolódva. Tekintetem ugrál hol a hulla hol pedig a nő között.
- Christopher Carter...az új kerületi ügyész mutatkozom be, bár kissé fölöslegesnek érzem a dolgot. Valószínűleg ő is nyomon követte a kampányomat, a győzelmem...minden Tv adó ezt közvetítette.
- Mi a baj vele? kérdezem és fejemmel az áldozat felé bökök, miközben próbálom kerülni a teljes összeomlást. Jól nézne ki ha az új ügyész egy halott láttán kidobná a rókabőrt...ráadásul ez egyik egyéjszakás kalandja jelenlétében. Több lenne mint kellemetlen.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Csüt. Jan. 26, 2017 2:05 pm
 



 

Lefagytam. Nem kicsit, nagyon. Elég látványosan ahhoz, hogy hálát adjak az égnek, amiért a segédem most tart kávé szünetet, különben nem tudtam volna eltusolni előtte, hogy valami nincs rendben. Miért is lenne? Sok mindenkire számítok az asztalon, elvégre a halál nem az alapján válogat, hogy ismerem-e azt, akivel megtörtént a dolog. Sokkal inkább egy mindenki számára ismeretlen minta alapján, amire bármikor felkerülhetnek rokonok, ismerősök, barátok vagy akár ellenségek is. Már hozzászoktam, hogy ne lepődjek meg azon, amit az asztalon látok. Ez mégis más. Egy volt szexpartnerem felbukkanása a hullaházban élve nem gyakori. Nagyon keveseknek van ide bejárása. Leginkább a dolgozóknak, diákoknak, laborosoknak, zsaruknak és néha az ügyészeknek is. Röviden olyanoknak, akiket igyekszem a privát életemben nem túlságosan megismerni, mivel a legtöbbek számára kifejezetten vágy lohasztó a tudat, hogy alig pár órája valami rémes dologban turkáltam még, hiába volt akkor rajtam védőfelszerelés, kesztyűréteg, zuhanyoztam le azóta és hagytam magam mögött nagyjából minden nyomot. Ez egy ilyen világ, a működő szexuális életem egyik sarkalatos pontja, hogy elválasztom tőle. Épp ezért akadok ki, amikor mégis keresztezi egymást a két dolog...
Persze az ügyésznek még nálam is jobban sikerül földet fognia, de ennek oka nyilván a leginkább chili con carne-ra emlékeztető arcú halott az asztalon. Jah, nem irigylem, ha most lát először ilyet, tényleg csúnyán összezúzódott a koponya, a fogröntgen esélytelen azonosítási alap. Ahogy az arcrekonstrukció is. Nem véletlenül hívjuk még mindig négyes számú ismeretlen áldozatnak, lövésem sincs róla, ki lehetett ő egykor. És ha nem tűnik fel valakinek a hiánya, akkor bizony hozzáférés fog kelleni az országos dns adatbázishoz, hogy bármit is megállapíthassak róla. Ahhoz pedig engedély kell, az ügyészségtől szintén. Vagy bírói, ha ki akarom terjeszteni a keresést a részleges egyezésekre is. Meg nagyjából egy szabad gép tíz napig, mert annyi időbe telik átnézni az egész rendszert még neki is. Ezt is meg akartam beszélni az ügyésszel, mielőtt az arca mindent törölt a fejemből.
- Boncolást végzek. Mint mindig - teszem hozzá halványan, miközben szaporán kell pislognom, hogy tényleg összeszedjem magamat. Nem tehetek róla, de a munka nem szerepelt a kérdések között, amikor megismerkedtünk, így a helyzet mindkettőnk számára ugyanolyan új és zavarba ejtő tud lenni. Legalábbis így lenne fer, de az államügyészt én már láttam öltönyben, még ő engem nyakig halottkémi szerelésben és félig véresen még biztosan nem. Pedig a hullákból kevesebb folyik, mint az élőkből. A sürgősségin fél évente egyszer biztos, hogy vérben ázva fejezte be a napot valamelyik rezidens. A műtősruha sem véletlenül vízhatlan, egy artériás seb látványosan spriccelhet minden irányba...
- Szépen megszerkesztették a választási plakát képét, a saját, öt évvel fiatalabb öcsédnek nézel ki rajta - nem tehetek róla, de a kijelentés annyira kikívánkozik, hogy képtelen vagyok visszanyelni. Mert ez volt a legnagyobb oka, hogy nem fogtam gyanút. A kizárólag vezetéknévvel ellátott, jelmondatos hirdetmények mindent elleptek és még én, aki minimálisan néz tévét, sem fogtam gyanút, hogy a jövendőbeli államügyésszel iszogatom, meg csinálok még néhány más dolgot. Egyszerűen azt hittem, egy jóképű üzletember, akinek jobb dolga is van, mint állandó barátnőt keresni, ez pedig teljesen illeszkedett az én nem éppen irreális elvárásaimhoz is. Egy kis élvezet, száraz búcsú és utána felejtés. Rengetegszer megtettem már. Most is szándékomban állt...
- Bemutatom John Doe-t, szám szerint a negyediket a pláza helyszínéről. Férfi, valószínűleg a negyvenes évei végén, súlyos posztmorten égési sérülésekkel és többszörös szilánkos csont töréssel. Valamint ő az első gyilkossági áldozatunk, legalábbis erre utal a késpenge darab, amint a csigolyái közül bányásztam ki egy órája - nyúlok az átlátszó mintavételi dobozka felé, amely a többi bizonyítékos tasak és tégely között alig észrevehetően emelkedik ki a sorból. Én is azért találom meg, mert a címke szélén hagytam egy sárga jelölést. Az egy centinél is kisebb szilánk ugyan heteket töltött a testben, de ez nem látszik rajta, mivel nem volt vérkeringés. A test már nem élt, ennek megfelelően nem indult be a csigolyán a gyógyulási folyamat, nem próbálta meg az immunrendszer lebontani a pengét, vagy legalább körbevonni és elválasztani a sejtektől, amelyek közé beékelődött. Egészen biztosan nem sokkal a halál előtt került a testbe, az eddigi vizsgálataim alapján pedig a seb, amelyen át ezt sikerült végrehajtania, alighanem halálos. Maximum négy perc alatt elvérzett az áldozat. És az épület csak utána omlott rá, mert azokban a sérülésekben nem találtam vért... - Még meg kell néznem a csigolyákat mikroszkóp alatt, de szinte biztos, hogy ez a sérülés halálos volt és a helyszínen szerezhette. Egy halottat olyan zsúfolt napon problémás lett volna átcipelni a parkolón, az időközben elfolyt vér mennyiségről nem is beszélve - ráadásul túl nagy véletlen, hogy pont ott találjanak holtan valakit, ahol pár perccel később robbantás történt. Szinte biztosra veszem, hogy ez a szegény ember kiszúrt valamit és elhallgattatták. Ha pedig megtudjuk, ki volt, abból kiderülhet az is, mit szúrt ki és mire érdemes jobban ügyelni, amikor átnézik a környező utcák felvételeit a nyomozók. Na, őket sem irigylem, van pár száz órányi felvétel, amit át kell nyálazni valakinek tüzetesen. Meg kétszer ellenőrizni, biztosan nem hagyott-e ki valamit...
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szer. Feb. 01, 2017 5:18 pm
 



 

Nagyon kell koncentrálnom, mert nem szeretném összerókázni itt a helyet. Nyilván számítottam arra, hogy az előléptetésemhez ilyen kellemetlen helyzetek is hozzátartoznak, de nem számítottam arra, hogy ilyen nehezen fogom majd viselni. A hulla látványa erős émelygést okoz, nem kis erőfeszítésembe kerül, hogy tartsam magam. Enyhén szólva elég ciki lenne, ha az első ilyen alkalommal kidobnám itt a rókabőrt, arról nem is beszélve, hogy a tekintélyem is odalenne talán egy életre Nyssa előtt. Ha valamit, akkor azt pedig végképp nem akarom. Akármi is történt közöttünk, akármennyire is jó volt, szenvedélyes és izgalmas az együtt eltöltött éjszaka, most én vagyok a „felettese”, nem akarom, hogy tekintélyem csorbát szenvedjen. Bár így is bőven kellemetlen szituáció, hogy ilyen körülmények között találkoztunk újra. Szívesen találkoztam volna vele máskor is, de nem pontosan ebben a helyzetben. Mondjuk szívesebben látnám ismét meztelenül izzadni alattam szenvedélytől izzó tekintettel, vagy szívesen szemügyre venném kerek fenekét abban az észvesztő fekete fehérneműben, a fehér köpeny valahogy olyan túl hivatalos és férfiasságromboló. Na nem mintha még így is nem lenne dögös, de jobban áll neki a meztelenség. Gondolataim teljesen más irányba kalandoznak, látom magam előtt azt a néhány röpke órát amikor kölcsönösen boldoggá tettük egymást, olyannyira rám törnek az emlékek, hogy szinte érzem csókját és bőrének puhaságát. Legalább elterelődik a figyelmem az asztalon fekvő hulláról, ami abból a szempontból okés, hogy így egy kicsit jobban érzem magam, de azt viszont nem szabad hagynom, hogy az ilyen dolgok elvonják a figyelmem a problémákról. Sosem keverem a magánéletem a munkámmal és eddig nem is voltam még ilyen kényes helyzetben. De nagy fiú vagyok, ezt is megoldom. Inkább koncentrálok arra amiben most vagyok, így próbálva visszaverni agyam szexéhesebb gondolatait. Éles megjegyzésére csak felvonom a vállam és öntelt mosoly jelenik meg az arcomon.
- Oh igen. Ezt már többen is mondták. Meg is jutalmaztam érte a szerkesztőmet, bár...ha jól emlékszem ezzel az arcommal sem volt semmi problémád... nem szeretnék jobban belemenni a részletekbe, úgy érzem fölösleges. De nem volt túl nehéz dolgom az ágyamba csábítani, biztosan ő is emlékszik még minden együtt felforrósított pillanatra.
- Első gyilkossági áldozat? Penge? egy kissé nehézkesebb ebben a pillanatban az agyműködésem, bár gondoltam, hogy valami baromi fontos dolog lehet amiért a kisasszony iderángatott, de ezek szerint még a fontos is enyhe kifejezés rá. Néhány lépéssel közelebb araszolok, hogy jobban szemügyre vegyem a holttestet és a Nyssa kezében tartott bizonyítékot. Ha igaza van, akkor nagy valószínűséggel nem csak merénylettel vagy terror cselekménnyel hanem még egy plusz gyilkossággal is szembenézünk. Ez jelentheti azt, hogy nagy valószínűséggel több tettest kell keresnünk. Még több munka, még több papír és még több fejfájás.  Ennek igazán nem örülnék. Lassan mindenki ezen az ügyön dolgozik, de még nagyobb előrelépés nem történt. A kamerák felvételében csak egy mikulásnak öltözött pasas látszik, az arcfelismerővel sem mentünk semmire, a rögzített felvételek nagy százaléka pedig vagy megsérült vagy teljesen megsemmisült. Nincs könnyű dolgunk tehát. Az teljességgel kizárt ugyebár, hogy a Télapó Lapföldről idejött volna egy kicsit robbantgatni, de egyenlőre kábé olyan szinten állunk a nyomozással, hogy akár még ő is lehetett volna. Akaratom ellenére hangos sóhaj tör fel a mellkasomból ahogy belegondolok mennyi munkával jár, ha Nyssa megbizonyosodik arról, hogy gyilkosság áldozata lett ez a fickó.
- Na és mondd csak, ebben mennyire vagy biztos? természetesen nem a szakmai tudását szeretném megkérdőjelezni, csak biztosra akarom tudni mielőtt még egy gyilkos keresését kiadatom. [colors=green]- Ha igazad van, akkor ez nagyon megnehezíti a dolgunkat. Fennáll a lehetősége, hogy két gyilkossal állunk szemben, még egy csapatot be kell vonnunk az ügybe, és már így is túl sokan dolgozunk rajta [/color] stressz, stressz és még több túlórát jelent ez mindenki számára. Már így is hallani az elégedetlenkedés vízhangját, amit teljesen megértek, de nem pihenhetünk addig amíg a végére nem járunk ennek az egész cirkusznak.
- Azt tudod, hogy 4. John Doe hullája hol volt? Talán ha előkeressük újra a kamerák felvételeit látni fogjuk, hogy mi történt vele. De ehhez tudnom kellene, legalább nagy vonalakban, hogy honnan lettek összeszedve szerencsétlen maradványai. pillantok ismét a halottra, de hamar elkapom róla a tekintetem, mert úgy érzem forogni kezd velem a világ.
- Vizsgáld meg még egyszer, nézz meg minden apró részletet, vedd jegyzőkönyvbe és ha már tuti a gyilkosság akkor rá állítok még egy csapatot, és megteszek mindent, hogy segítségetekre legyek. Más tudnivaló?[/color]


A hozzászólást Christopher Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 10, 2017 7:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Feb. 07, 2017 11:45 pm
 



 

- Tényleg nem probléma, csak elsőre nem ismertelek fel. Mindegy, ez nem fontos és tuti, hogy nem működő mikrofon mellett kellene tovább tárgyalni - még akkor sem, ha az ügyészségnek természetesen nem kell a teljes anyagot átnyújtanom. Egyszerűen átadom az elején, amin a boncolást végzem és mindent hangosan ki is mondok, majd annak a vége nyilván ott kezdődik, ha felbukkan az államügyész és kap tőlem egy kevésbé hivatalos tájékoztatást, a második rész pedig akkor fog sorra kerülni, ha már a csontok mikroszkopikus vizsgálatánál fogunk tartani, ami azért még mindig odébb van. És bár, ha ugyanaz szerepel a jelentésben az ügyvédek nem nagyon kérik ki a felvételeket eredeti, vágatlan változatban, attól még erre is meglenne a joguk, szóval figyelmeztetem rá a férfit, mielőtt még olyat mondana, amiből más is többre következtethet egy-két italnál valamelyik kötelező megjelenésű vacsorán a városi tanács rendezésében. Mióta itt dolgozom, automatikusan kapom rájuk én is a meghívókat, és nem mindet lehetséges csak úgy visszautasítani. Főleg, ha olyantól érkeznek, aki korábban támogatta az ember előléptetését. Valahol be kell nyalni, bármennyire is a fordítottját várom el...
- A behatolási szög kivehető, ez nem öngyilkosság. A seb mély és szinte azonnali halált okozott, a máj artéria sérült meg. Egy ekkora embernél alig három perc elég a halálos vérveszteséghez. Ellátásnak nincs nyoma. Ha nem találom meg a pengét, simán egy lezuhanó fém repesz számlájára lenne írható a dolog, de így... ha nem lenne előírás a megerősítés, akkor már most kapná a halotti bizonyítványt gyilkosság címszóval - ami nagyjából jól fel fogja kavarni az egyébként is zavart kedélyeket, de sajnos nem tehetek róla. Én az alapján ítélek, amit látok és tapasztalok és nincs kétségem sem afelől, hogy az országban nincs halottkém, aki az eddigiek alapján nyugodt szívvel rá tudná írni a papírra azt, hogy nem történt idegen kezűség. Maximum nagyon-nagyon sok pénzért. Mert valljuk be, bizonyos szempontból a papír a legjobb teherbírású dolog a földön, nincs akkora hazugság, amit ne lehetne rá pakolni és még aggódni sem kell, hogy összeomlik a súly alatt. Ez egy ilyen világ, sajnos...
- Ez a legjobb, fogalmam sincs. A fekete cetlisek ponyvájáról hozták be, ha a tűzoltók nem emlékeznek rá, akkor soha nem is fog kiderülni. Bár a nyomok alapján a második omláskor már nem volt az épületben - ami nagyjából annyi, mint halottnak a csók, tekintve, hogy akkorra is több mint száz embert sikerült már csak az én orvosi csapatomnak osztályozni, ellátni és kivitetni a tűzoltókkal és azért valljuk be, rajtunk kívül is bőven voltak csapatok és ők sem unatkoztak. A pláza zsúfolásig meg volt telve, ami több ezer embert jelent és abban a fejetlenségben képtelenség bármire is emlékezni, ami nem elég jellegzetes. Én is csak azokat a betegeimet ismertem fel utána, akiket egyébként már előtte is legalább látásból ismertem, mindenki másra csak zavartan pislogtam, amikor a kórházi folyosókon lekaptak, hogy megköszönjék a segítséget és hogy egyben sikerült kijutniuk...
- Igen, szükségem lesz egy bírói engedélyre is, hogy hozzáférjek az országos dns adatbázishoz részleges vagy teljes egyezést keresve. A sérülései miatt arcról nem lehet azonosítani és nincs a keresettek listáján sem, valamint állami ujj lenyomat nyilvántartásban sem akadtam rá - ráadásul még sehol egy tetoválás vagy műtéti heg, ami picit meg tudná könnyíteni a dolgomat, már ami a beazonosítást illeti. A rutin műtéteknél is van stílus, ami egyedi minden orvosnál és ha én nem is ismerem fel, de utána már meg lennének a hivatalos oldalak, ahol segítséget kérhetnék másoktól. A tetováló tinta anyaga sem törvény által meghatározott, így az analíziséből kideríthető lenne, hogy börtönben vagy szalonban csinálták-e, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb művésznek is megvannak a jegyei, amik alapján fel lehet őt ismerni. Csak tudni kell, mit keressen az ember... - Sajnos a gyerekkori kar- és lábtörések elég gyakoriak, más jellegzetességet még nem találtam, bár a keze alapján a férfi valamilyen szakmunkás volt - de ez még így is sovány, mert már tegnap megadtam ezeket a paramétereket az eltűntek ügyosztályának, hátha valakire illeni fognak, azonban semmit nem találtak. Pedig a pláza omlás után mindenkit, aki nem jött haza elég hamar, hajlamosak voltak azonnal jelenteni. Ő viszont nincs benne. Szóval hogyan kerülhetett oda?
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Vas. Feb. 12, 2017 4:27 pm
 



 

- Csak nem hoztalak zavarba? kérdezem pimasz mosollyal a szám szélén. Igaz ami igaz nem terveztem, hogy még találkozom vele, azt meg főleg nem, hogy ilyen körülmények között, de legalább tudom, hogy hol találom meg ezután. Szép kis éjszaka volt, mindkettőnknek forrt a vére, szerintem meg kell ismételni. Erre majd egy késöbbi időpontban visszatérek, meghívom majd egy italra, de ezen agyalni történetesen nem ez a legjobb idő és helyszín sem. És, bármennyire is gyönyörű meg tüzes, most az elsődleges dolgunk, hogy a végére járjunk valahogy a decemberi robbantásnak. Nem sok kiindulási pontunk van, nem ismerjük az indítékot, valószínű terrorcselekmény áll a háttérben, de lehet az ügy ennél sokkal komplikáltabb is. Bandaháború, bosszú és még sorolhatnám. Rengeteg kérdés és opció van, de konkrét válaszunk sajnos még egy sincs. A bizonyítékok megsemmisültek, a merénylő egy télapó, és még mindig van jó néhány beazonosítatlan hullánk. Mindannyiunkat teljesen lestrapál ez a rengeteg munka, a tudat, hogy nem haladunk egyik pontról a másikra. Rengeteg erőt és energiát fektetünk bele ebbe az ügybe, de még mindig ugyanott vagyunk ahol a hetekkel ezelőtt. A nullán. Olyan mintha egy fantomot keresnénk. A pláza nyilvántartásából bekértük az összes télapó nevét, akik a robbantás idejében a plázában voltak és őket az üzletláncok is fizették. Mindig vesznek fel embereket a boltok, üzletek, a pláza igazgatói, irányító az emberek és gyerekek szórakoztatására. Nyilván nagy üzlet nekik a karácsoni vásár és az ember szívesebben benéz egy boltba aminek ajtaja előtt egy kedves télapó mosolyog. Főleg, ha még gyerek is van a vásárló mellett. Emlékszem, az én gyerkőceimet alig lehetett elrángatni a mikulástól, mindegyikhez odamnetek, fotózkodtak és azt vizsgálták mennyire igazi a szakálluk. Nos, a nyilvántartásuk szerint tíz télapó tartózkodott az adott időpontban a bevásárlóközpont különboző részein, nyilván ennél sokkal több is lehetett, akikről semmi információ nincs. Nagyjából ott vagyunk tehát ahol elindultunk és elég elveszetnek látszik az ügy. Most ezt a kilátástalanságot pedig megfejeli egy extra gyilkosság. Közelebb merészkedek az asztalhoz amin kiterítve fekszik az említett gyilkossági alany, hogy jobban szemügyre vegyem. Nem mintha érténék is hozzá. De azonnal megbánom ezt a meggondolatlan cselekedetet, mert a hulla láttán erősödik bennem a kényszer, hogy kidobjam a taccsot. Kezem a szám elé tapasztom és amilyen messze csak tudok elhátrálok. Mély levegő, orron be, szájon ki. Beletelik néhány percbe amíg rendbeszedem magam. Még émelygek ugyan egy kicsit, de talán a veszély elmúlt.
- Még jobb. Akkor a tűzőltóktól kell információt gyűjtenem. Bár irtó kevés az esélye annak, hogy emlékezzenek is erre a szerencsétlen fickóra. Annyi hullát és sebesültet húztak ki a romok alól, hogy kétlem emlékeznének egyesével mindegyikre. mondom miután sikerül megszólalnom és friss levegőhöz juttatnom a tüdőmet. Nem szeretném már sokáig húzni idelent az időt, rangomhoz egyáltalán nem méltó hogy ennyire felkavar a látvány, arról nem is beszélve, hogy Nyssa ezek után milyen véleménnyel lesz majd rólam. Kézben kell tartanom a dolgokat, erősnek kell maradnom.
- Az engedélyek miatt ne aggódj, azokat én megszerzem neked. Vizsgáld át még egyszer, és állítsd ki a bizonyítványt. Néhányat telefonálok és elintézem amire szükséged van. A legkevesebb, hogy kiderítsük ki volt ez a szegény fickó. Úgy talán a halálának okához is közelebb kerülünk. De megingathatalan és pontos feljegyzésekre lesz szükségünk. Mindent amit ki tudsz deríteni. Halál oka, az áldozat nem, kora, és a többi. Nem kell neked magyaráznom. Mikorra készülsz el vele? igen, eléggé sürget az idő. Mindenki megoldásra vár, az emberek idegesek amíg ez az őrült szabadon van. Rajtunk pedig egyre nagyobb a nyomás.
- Kapsz 24 órát, hogy az asztalomon legyen a pontos jelentés. Meg tudod csinálni? Ha segítségre van szükséged, bármire akkor szólj és én azonnal intézem. Van valaki aki segíthet neked? Próbálom lezárni végre ezt a beszélgetést, hogy minél hamarabb friss levegőt szívhassak végre, Természetesen mindenben segítséget nyújtok a nőnek, ami hivatásomból és erőmből kitelik. De ehhez eredményekre, gyors munkára és alátámasztott bizonyítékokra van szükségem.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Feb. 21, 2017 8:44 pm
 



 

- Engem nem, de a jövőbeli védőügyvédnek eskü alatt válaszolgatni a kérdéseire nincs a bakancslistámon - márpedig lesz néhány, aki nagyon jól bele tudna kötni, hogy mennyire épít az ügyészség vádat egy olyan halottkém vallomására, akiről elmondható, hogy kapcsolata volt a kerületi ügyésszel. Tuti, hogy kavarna egy kis port az ügy és lenne mit csinálni, mire mindketten szabadulnánk. Márpedig én eddig is túl sok hímsoviniszta szarral találtam magamat szemben ahhoz, hogy tudjam, egy ilyen után az állásomtól búcsút vehetek és ezt nem fogom megengedni. Nem műthetek, de a szike az életem része és ha választanom kell, hogy azt tartom meg és a hozzá tartozó remek szakmai hírnevet vagy egy kósza kalandot, akkor egyértelműen a szike fog nyerni. Szóval téma a mikrofonok előtt jegelve, az irodámban, édes privátban majd elő lehet hozni, ha egyszer sikerül mindent megcsinálnom és végre lezuhanyozni is. Igen, itt van ilyen is vegyi támadás meg halottkémek számára, de néha a helyszínelők is becsatlakoznak, amikor arról van szó, hogy éppen egy kukát kellett átnézniük teljesen. Meg tudom érteni őket, a szemétnek és a hullának sincs általában rózsa illata. Vagy bármilyen egyéb kellemes...
- Képtelenség. Én nem ismertem fel másnap a kórházban felét sem azoknak, akiket megmentettem, pedig mindegyikkel percekig foglalkoztam, hogy biztosan felmérjem a sérüléseiket és megfelelően soroljam be őket veszélyeztetettség szerint - pedig nekem tuti, hogy kevesebb emberrel volt dolgom. A rezidensek boldogultak a halottak felcédulázásával és nekem csak a menthető esetek jutottak, de ez nem jelenti, hogy a koszos és poros arcok megmaradtak a fejemben. Igazából másnap hálás voltam, hogy nem emlékszem mindenkire. A boncolásaim megvannak, az emberek is, akiket sebészként műtöttem itt vannak előttem, de a tömeg katasztrófa más dolog. Ráadásul én még csak nem is a kórházban dolgozom, így rá sem került a nevük a személyi anyagomra, mint sikerek vagy kudarcok. Szóval csak azokkal tudom, mi történt, akiket a munkán kívül is ismertem. Vagy valaki mást, akivel együtt szorultak be. Olyan is volt, azt hiszem...
- Másfél óra és megleszek, majd a gyakornokom újra átnéz mindent és még este ellenőrzöm ismét. Megingathatatlan minden, azért tartott eddig ide kerülnie, mert törvényileg köteles vagyok minden áldozatot teljes boncolásnak alávetni. Minden dokumentálva van kép- és hanganyaggal, videót is készítettem abban az órában, amíg vártam az érkezést - válaszolok, miközben végre sikerül elég jól elnavigálnom a laparoszkóphoz hasonló nagyítóval a belsejében ahhoz, hogy megtaláljam a sérülés helyét a gerincen. Mivel a csigolyát nem tudnám jól kiszedni, marad ez a lehetőség, ahol minden nagyobb roncsolás nélkül alaposan körül tudok nézni, lefényképezni a helyzetet több szögből is és átnyújthatom kiértékelésre. De amit kell, azt már most látom, a csontban mikroszkopikus szinten sincs nyoma gyógyulásnak. Ez azt jelenti, hogy a halálakor szerezte a heget és tényleg a gyilkos fegyver hegyét találtam meg. Amit hangosan el is mondok a mikrofonnak, miközben kiszedem a csövet mindenestől. Ez megvan, már csak lemásolom, átadom Lucynak, meg az eredeti verzió segítségével begépelem a jelentést az irodámban. És a nyomtatott példány alapján még egyszer megnézek mindent, ami alapján azonosítani lehet...
- Mennyi idő kell az engedélyekhez? Itt én végeztem és nagyjából fél óra múlva az irodában folytathatom a tájékoztatást. Addigra át tudják küldeni emailben az aláírt engedélyeket? Akkor azonnal kezdhetné a labor a keresést - ha a városon átverekedni magunkat beletelik néhány órába, akkor telefonon intézkedni az ügyészségnek nyilván gyorsabb. Megírni a formát öt perc, keresni egy bírót hozzá még tíz, aláírja, visszapostázzák és én már mehetek is az országos rendszerbe. Ezt még a sima ismeretlen áldozatoknál is gyorsan és hajcihő nélkül intézik, nem még akkor, ha öles betűkkel rá lehet írni a papírra, hogy összefügg a plázai robbantásokkal. De ehhez akkor is kell pár perc, neki a telefon, nekem pedig egy alapos fertőtlenítő zuhany, hogy lemossam magamról a hulla minden nyomát. Ebben már profi vagyok, tíz perc alatt átmosakszom, még öt alatt felöltözöm és van negyed órám sminkelni is. Vagy hajat szárítani és sminkelni, mert ha valami az ember arcába robban, akkor bizony fontossá válik az ilyen momentum is. Jól van, nő vagyok, szeretek tökéletes lenni. Ez a munkahely pedig sokat javított a készülődési átlagomon, mert nincs mindig idő mindenre, ha végezni is akar valaki a feladataival.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Avataron : Gerard Butler
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szer. Márc. 01, 2017 6:45 pm
 



 

Elég nehéz úgy erősnek és megtörhetetlennek mutatnom magam, ha néhány lépésnyire tőlem egy hulla fekszik az asztalon. Egyszerűen nem tudom elterelni a gondolataimat, hiába minden erőfeszítés. Még az sem segít túl sokat a dolgon, hogy éppenséggel Nyssaval beszélgetek, és most, hogy újra találkoztunk akaratom ellenére is eszembe jutottak azok a szenvedélyes órák. Nem szoktam a kalandokon gondolkodni, ami elmúlt elmúlt, de néha, amikor ismét találkozom áldozataim egyikével akaratlanul is felidézem magamban a pillanatot. Mondjuk, a második találkozások nem így szoktak kinézni. Van, hogy ismét szexbe fullad a beszélgetés, van, hogy a fejemre olvasnak kígyót-békát és néha olyan is előfordult, hogy úgy tettek mintha azt sem tudnák ki vagyok. Mindez természetes, az ilyen szituációk mást váltanak ki a nőkből. Ahogy természetesen belőlem is. Sosem gondolkodtam azon, hogy újra szeretnék találkozni a fekete démonommal, ez a szituáció pedig legmerészebb álmaimban sem fordult még elő. Több okból is lenne tehát kényelmetlen, ha kidobnám itt a taccsott egy holttest láttán. Veszne a tekintélyem mint ügyész, és csorbát szenvedne a hírnevem mint szerető. Ki akarna még egyszer árgyba bújni egy olyan emberrel aki egy kis vér láttán ájulási tüneteket produkál?
Néhány percre van szükségem amíg ismét rendbe tudom szedni magam. Tekintemmel kerülöm az asztalon fekvő áldozatot, mély levegőt veszek és megpróbálok a nő szavaira koncentrálni. Szeretném rövidre zárni ezt a tárgyalást, hogy minél hamarbb friss levegőhöz juttassam tüdőmet. Az biztos, hogy a közeljövőben megpróbálom majd kerülni a bonctermet. Fáradjon majd mindenki az irodámba, vagy egy semleges helyre.
- Gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgunk. Akkor nincs más választásom, ráállítok néhány embert és újra átnézetem a megmaradt videók felvételeit. Csak lennie kell valamilyen felvételnek, nyomnak...vagy bárminek ami segít előre vinni ezt az ügyet. Ha sikerül azonosítani talán könnyebb dolgunk lesz. Mindenki hibázik, hagy hátra nyomokot, talán az ő beazonosításával haladunk előre. Vagy legalább azt megtudjuk, hogy a két gyilkosság összefügg, vagy két tettest kell keresni. az utóbbinak nem örülnék túlságosan. Jelen pillanatban mindenki a télapóra koncentrál, nála is folyton zsákutcába kerülünk, fogalmam sincs hogyan bírkóznának meg a csapatok egy esetleges második tettesel is. Ha csak a szigorú ügyész felemmel nézem a nő munkáját, akkor őszintén beismerem, hogy tetszik a hozzáállása. Minden pontos, precíz, tudja mit csinál és ahogy látom töretlenül halad előre. Egy kicsit magamra emlékeztet, ugyanolyan hajthatatlan és akaratos amilyen én is vagyok, hazudnék ha azt mondanám ez nem imponál nekem.
- Fél óra elég lesz. Azonnal telefonálok és lekérem az engedélyeket. Szerintem nem lesz vele gond, mindenki tisztában van vele, hogy ez egy igen komoly és kényes ügy. Ha van valami amivel nyomot foghatunk, akkor gondolkodás nélkül leküldik majd a kért papirokat. legalábbis minden tőlem telhetőt meg fogok tenni ennek érdekében, bevetem a legmegyőzőbb énem, hogy elérjem amit akarok. Ez mindig így szokott lenni, és Christopher el is éri amit szeretne. Lopva az órámra pillantok, itt az ideje angolosan távozni, megúsztam a dolgot mindenféle kellemetlen szituációk nélkül is.
- Akkor én most megyek. Rohanok vissza az irodámba és intézem a telefonokat. Amint megvan minden jelentkezem. indulok a kijárat felé. - Örültem a szerencsének Nyssa. fordulok még vissza, hogy felé küldjek egy mosolyt. Egy percig sem bírom itt tovább, levegőre van szükségem és arra, hogy minél távolabb kerüljek innen.
Mélyeket szippantok a friss levegőből, végre kint vagyok. Soha többé nem szeretnék a boncterem falai között tartózkodni. Ha egyszer nincs rá feltétlenül szükségem. Beülök az autóba és máris a titkárnőmet hívom, szükségem lesz arra a telefonszámra. Nincs vesztegetni való időnk.

//köszönöm, élmény volt
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szomb. Márc. 18, 2017 6:56 pm
 



 

- Rendben, én pedig amint az irodámba érek, e-mailben átküldöm az előzetes jelentésnek azon részét, amiben a megkülönböztető jegyei vannak. A sötét haj és átlagos bőrszín nyilván nem segít a felvételek átnyálazásakor, de biztosan lefényképeztem a bőrdzsekijét is, amin elég látványos sas motívum volt - ez még így is sovány és tömegben nagy eséllyel csak a feje látszik majd az emberünknek, amiről éppen fogalmam sincs még, milyen lehetett, de nekem sem poénból van törvényszéki antropológus gyakornokom. Majd, ha már minden belső szervből sikerült mintát venni és túl vagyunk a teljes vizsgálaton, akkor neki állhat még a fej megtisztításának, kifőzésének és a csontok összerakásának is. Egy életnagyságú puzzle, amit majd nagyon fog értékelni a bizottság. Lehet, hogy a kabát nem éppen szokványos, de megnéztem a címkét és a márka elég gyakori, könnyen meglehet, hogy aznap a pláza felvételein többen is viselték az időre való tekintettel, így egy viszonylagos fantomkép nem olyan rossz kezdő ötlet szerintem. Szóval vár rám a munka, jó adag méghozzá. Ebből minimum túlóra lesz. Méghozzá látványos adag. És most az egyszer nem is bánom. Mert amíg azzal foglalkozom, nem azon fog járni az agyam, hogy a fenébe sikerült egy éjszakára összeszednem magamnak a városi kerületi ügyészt. Nem hiszem el, hogy nem ismertem fel a plakátokról korábban. Ha jobban megnézem, biztos rájövök, hogy az nem csak enyhe hasonlóság és igazából csak a photoshop miatt tűnik fiatalabbnak. Akkor pedig nem hagyom, hogy szexbe torkolljon a dolog. A házi nyúlra nem lövünk szabályt nem véletlenül találták ki és a rendőrségen duplán van értelme...
- Oh, máris? Rendben, viszlát Mr. Carter - intek neki halvány mosollyal, majd fordulok is vissza a test felé és kezdek el felhúzni egy pár tiszta kesztyűt, hogy ismét belekotorhassak a sebbe. Mert jelenleg még ez a csomó hús is jobban vonz, mint az ügyész arca. Ha nem megy el, biztos, hogy nem tudom fenntartani a nyugodtság álarcát. Az érzelmeimnek nincs helye a munkában, különben nem tudnám jól elvégezni és már az első gyermek test után felmondtam volna. A jeges önuralom, amelyet magamra erőltetek pontosan ennek a fenntartására szolgál. És most ugyanabba a kis dobozba, ahol az ártatlan gyerekek miatti érzelmeimet tartom kénytelen leszek betömködni egy adag kéjvágyat is, amit akaratlanul felébresztett bennem a kerületi ügyész és az öltönye. Kész szerencse ebből a szempontból, hogy a boncteremben fogadtam, mert ha nem lenne az asztalon egy hulla, amely elbizonytalanítja, nem biztos, hogy sikerült volna megmaradni többé-kevésbé a tárgyilagosságnál és annak minden mellékszálánál. Így ment és most folytatom a munkámat, mert nem akarok muníciót adni senki kezébe, aki szeretne innen kidobni...

//én is köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Kedd Márc. 21, 2017 7:53 pm
 



 




Játék vége



Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szomb. Ápr. 01, 2017 2:42 pm
 



 

Misha & Dia - tanulmányi kirándulás


Én mindig is imádtam az iskolát. A tanulást. Mert jó voltam benne. Mert soha nem volt vége. Mindig volt még valami, amivel foglalkozni lehetett. Amiért megérte bemenni. És valljuk be, stréber is voltam. Tudtam, hogy orvos akarok lenni és ahhoz nagyon jó jegyek, sok extra tevékenység és még több könyvtárban töltött idő kell. Igazából ebben voltam igazán különleges, mindig megtaláltam a jó és érdekes dolgokat. Stréberségből jeles, hogy egyes osztálytársaimat idézzem. A bőröm színével és a kontrasztos fekete hajjal még akkor is azt hitték, egész nyaramat a poros könyvek között töltöttem, amikor éppen azt élvezhettem, hogy milyen kellemes szörfözni a hawaii tengerparton. Mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az előadások. Mindig is imádtam, akkoriban igazán szívesen szerepeltem, így igyekeztem az összeset tökéletesre készíteni el. Könyvekből tanultam, színházi díszlet tervezőkkel építettem a maketteket, és a legjobb a karrier nap volt. Apám munkája mint rendező mindig mindenkit izgatott. Találkozhatott sztárokkal, parancsolhatott nekik és csodálatos előadásokat szervezhetett. Mikor róla meséltem, minden csendben hallgattak. Ha pedig nem őt, akkor nagyapát választottam, akinek a katonai múltja szintén tiszteletet érdemelt. És ugyan nekem már régen nem kell senkinek semmit bizonyítanom, a tinik szerint úgy tűnik, még én is menő munkát találtam magamnak. Erre utal legalábbis a tény, hogy az első olyan napomon a héten, amikor nem kell gyilkossági helyszínelésen is részt vennem, magam mellé kapom kísérőnek Joel két szőke tinilányát. Nem tudom, hogyan intézték el, hogy a szülő hiányában apa "barátnője" is megtegye, mint alany a beszámolóra, de megtették. Joelnek pedig fájhat a feje amiatt, hogy igazából a női barát kifejezés illik hozzám és Chloe megint nem fog repesni az örömtől, ha ez kiderül. Bár a lányokat meg tudom érteni. A nőgyógyászatról beszámolni a hormon túltengéses tiniknek ciki. Mi van ott? Vizsgálat, nemi betegségek, terhesség, szülés, abortusz. Csupa olyan téma, amiről nem akarnak hallani és a tanárok sem szívesen adják elő. A család doktori felhozatala mellett maradhat még esetleg Raf, aki ugyan pilóta, de nem is biztos, hogy az országban van éppen a héten vagy Chloe. Mondjuk el tudom képzelni, hogy mivel a lányok ketten vannak igazából két előadást kell tartaniuk és holnap a francia éttermi konyhát látogatják meg, de az biztos, hogy hozzám a boncterembe bejelentkeztek duplán is.
Reggel az első utam a lakás elé vezezett, ahol összeszedtem őket, majd irány a rendőrségi parkoló és a fémdetektorok. Elsőre elég vicces dolgok, tudom, de igazából komolyan kell venni és minden nap ezzel foglalkozni néha fárasztó is tud lenni. Nekem pedig külön elbírálás jár, mert már a kezdéskor kiderült, hogy elég érzékeny a masina és a repeszek a fejemben igenis jeleznek. Így amíg a csajok az esetleg zsebben maradt apró miatt tarthatnak dupla műszakot vagy figyelik egyszerűen a többi érkezőt, én megkapom a randimat a pálcával és csak utána indulhatok el lefelé. Mert miért ne a pincébe rakják a hullákat?
- Oké, remélem tényleg olyan ruhában jöttetek, amiért nem kár, mert akkor hamarosan kezdhetünk. Vegyük át még egyszer a szabályokat: szabad fényképezni, de a dolgozóktól engedélyt kell kérni, ha látszik a képen személyes adat mondjuk a háttérben a számítógépen, esetleg belépőkulcs kóddal valaki nyakán, azt utólag eltakarjátok és a mai hulla arcát sem szabad mutatni. Én gyorsan átöltözöm, addig segítsetek egymásnak felvenni a védőruhát itt kinn, utána irány a boncterem - foglalom össze a dolgokat, miközben a táskámat beteszem az irodámba, bezárom az ajtót és elvezetem őket a kis előtérhez, ahol szépen várnak az egymásra pakolt vékony köpenyek, cipővédők, kesztyűk és esetleges sapkák is, hogy biztosan steril legyen a belépő látogató. Ha valaki üvegen keresztül azonosít, ez a hajcihő persze nem kell, de mivel itt vannak áldozatok gyilkosságokból is, inkább ne kósza dns nyomokon rugózzon az egész labor. Nekem saját ruhám van, a kék kezes-lábas nagyjából mindenálló, így ezt veszem fel és nem kell külön más, csak az arcvédő és a kesztyűk. Mire ezzel végzek, meg persze lecserélem a körömcipőimet, már a lányok is készen állnak a besétálásra.
- Oké, utolsó esély, meggondoltátok? - teszem fel a kérdést mosolyogva, mielőtt kinyitnám az ajtót és előre engedném őket a teremben. Hátul egy hatalmas ajtó van, az tartozik a hűtőkamrához, ahol akár több tucat holttestet is tárolhatnak egyszerre és most is vannak lakói. Igazából a rendszer szerint éppen 11 halott van benn, akik közül csak egyetlen egy van elöl, akit én kértem kikészítésre, mint a mai tanulmányi kirándulás alanyát. Még le van takarva, de hamarosan az arca és az ágyéka kivételével fel fog tárulni az úr teste, annak minden sebével és persze a korábbi boncolás nyomaival. - Ti ne érjetek hozzá, de szívesen válaszolok a kérdésekre és ha kéritek, mindent megmutathatok. Hol kezdjük? Le a lepellel vagy meséljem el, mi pontosan a munkám? - teszem fel a kérdést miközben oda vezetek őket az asztalhoz. Mellette vannak egy tálcán az alap felszerelés darabjai is, igaz, ma nem sok hasznuk lesz. Csak szemléltető eszközök...

//ígérem a kovetkező rövidebb lesz, lányok Smile
Vissza az elejére Go down
Michelle Roux-Wyard
avatar
Oktatás

Avataron : Sabrina × Carpenter
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szomb. Ápr. 15, 2017 6:25 pm
 



 


Kaianae-Plyseckaja és Roux-Wyard


Már akkor imádtam ezt a feladatot, amikor megkaptuk. Még nem is kezdtünk el arról beszélni Diával, hogy mit választunk, már kitaláltam, hogy én a legbizarrabbat akarom az egészségügyből. Bár a boncolás annyira nem egészség dolga. Mindenesetre amint eljutottunk addig a közös megegyezésig, hogy apához aztán soha, mert nőgyógyászat az pfujj, jött Nyssa, mint képbéli szereplő. Most pedig itt vagyunk.
Nem vagyok az a fecsegős típus. Tele vagyok kérdésekkel, de a legtöbbjüket majd a helyszínen szeretném feltenni. Van egy füzetem, amibe jegyzeteltem minden oldal tetejére egy kérdést, hagyva jó sok helyet arra, hogy leírjam a válaszát. Egyrészt nekem nincs okostelefonom, amin felvehetném diktafonra a szavait, másrészt pedig szeretek írni, a jegyzetelésnek én csak ezt a formáját preferálom, nem másikat. A modernebb ilyen szinten hiányzik a szótáramból.
- Abszolút. - bólintok a kérdésére válaszul.
Nem kerülte el a figyelmemet a csipogás a fémdetektoros helyzetben, de azt gondolom, hogy ez olyasmi, amit nem szabad emlegessek, mert nem a tárgyhoz tartozik.
- Van olyan patológia, ami nem a mélyben foglal helyet?
- fogalmazom meg a kérdést, mely még nem az interjú és a gyakorlat része, de most, hogy így a helyszínen felmerült, érdekel. Lehet, hogy majd utánanézek ennek is, ha hazamentünk. Mert semmit sem szeretek parlagon hagyni, ami plusz tudás megszerzésével kecsegtet.
- Nincs fényképezőgépem. - vallom be töredelmesen.
Tényleg nincs, soha nem is volt. Anyáét használtam, ha mentünk valahová, de azt nem akartam elhozni ide, meg úgy egyáltalán a kezembe venni azóta, hogy meghalt. Diára hagyományoztam tulajdonképpen, én pedig maradtam a telefonos kamerával, ami kinyithatós lévén elég gagyi, de annyi baj legyen. A bohóckodós képekhez tökéletes, úgyse akarok semmit se a facebookra feltölteni. Minden másra pedig ott vannak a precíz leírások, mint jelen esetre is. És egyébként meg élménydokumentálásra a naplóírásban hiszek.
Segítek Diának összekötni hátul a köpenyt, s aláigazítom a sapka alá azokat a tincseket, melyeket egyedül nem sikerült, majd hagyom, hogy ő is segítsen nekem. Lófarkat kötöttem, nem kontyot, mert bár tán azt praktikusabb lett volna, mégse voltam biztos benne, hogy beférne a steril ruha alá - igen, készültem előre, jelentem - hát nem vállaltam be a veszkődést úgy, hogy utána úgyis szét kelljen bontanom. Jól is tettem, azt hiszem.
- Engem először is az érdekelne nagyon, hogy miért éppen ezt a szakirányt választottad. - jegyzem meg. - És mi az, amivel kezdődik egy holttest vizsgálata? - íme itt a második kérdés. Ha közben fellibbenti a "fátylat" a tetemről, engem az sem zavar. A gyomrom elég erős, s nem hiszek a zombis filmekben sem. Aki halott, az halott. Nem riaszt a látvány lehetősége, egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Diana Roux-Wyard
avatar
Oktatás

Avataron : Sabrina Carpenter
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Szer. Május 17, 2017 7:37 pm
 



 

Nem mondom, hogy nem rázott ki a hideg, amikor Mishának bevillant, hogy Nyssát is megkérdezhetnénk, nem-e volna kedve a dologhoz, mert basszus, a hullákhoz bemenni azért elég brutál dolog. Azt mondjuk el kell ismerjem, hogy ezerszer menőbb a munkája, mint Joël-nek és amúgy sem hiszem, hogy a suliban pont a nőgyógyászati praktikákról szeretnének hallani a többiek. Szóval végül rábólintottam én is, habár közel sem voltam annyira besózva, mint Misha, mert azért egy picikét tartottam ettől az egésztől, hogy egy hullát fogunk nézegetni...
A detektor érdekes volt, mindig azon izgulok előtte, hogy be csipogjon, a reptéren egyszer megszívtam, mert elfelejtettem levenni az övemet, de itt már okosabban álltam neki a dolognak, így elmaradt a csipogás, hála égnek. Amíg Nyssa is átjutott, addig maradtam a bámészkodásnál, nézegetve, mennyi fura alak jár errefelé, a rendőrök meg amúgy is menők. Bár azért bíztam benne, hogy Harperrel nem találkozunk, nem szerettem volna látni azt a búvalbélelt arcát, meg felidézni, mennyire ciki volt, amikor rajtakapott bennünket, meg behozott ide. Szerencsére nem is kell ezen töprengenem, mert Nyssa is elkészül, mi meg roboghatunk tovább.
Egyszerű farmerban jöttem, egy elnyűttebb pólóval párosítva, szóval ezekért tényleg nem gáz, ha valami baja esik, szóval én is bólintottam a kérdésre, letudva ezzel ezt a kört is.
Misha kérdésére felkaptam a fejem én is, mert a válasz érdekelt, valamiért nehezen tudtam volna elképzelni, hogy az emeletre rakjanak egy patológiát, az ilyesmi inkább a mélybe tartozik, elzárva minden kíváncsiskodó tekintet elől. Bár lehet csak a filmek miatt él benne ez a kép, fene tudja.
- Nekem ha lenne, se hoztam volna el - jegyeztem meg mellékesen, mert habár ott volt anyáé, de még én se nagyon éreztem rá magam késznek, hogy használjam. Amúgy sem akartam volna fényképezni, ez nem olyasmi dolog, amit illő lenne mutogatni bárkinek is, szerintem legalábbis.
Segítettem én is Mishának a ruha felvevésével, konty helyett én fonatba rendeztem a hajamat, így nem szállt annyira, mintha lófarokba kötöttem volna.
- Erről viszont kell egy képet csinálnunk - nekem az okosabb fajtából volt való a telefonom, adtam a technikára ezen a téren, úgyhogy máris kaptam elő és amíg Nyssára várakoztunk, jöhetett pár bolondozós kép, mert ez a ruci nagyon viccesen állt rajtunk és tényleg úgy néztünk ki, mint két tojás. Külső szemlélőnek legalábbis, mert szerintem azért volt köztünk némi különbözőség.
- Menjünk! - bólintottam rá, próbálva határozottnak lenni, bízva abban, hogyha kimondom, csapjunk bele, akkor könnyebben leküzdöm azt a szorító érzést a gyomromban.
- Szereted ezt csinálni? - fűzöm hozzá még Misha kérdéséhez, mert azért valljuk be, kell egy habitus ahhoz, hogy valaki egyrészt ezt a szakirányt válassza, másrészről szeresse is azt. - Meg.. Hányan szoktak itt egyszerre lenni? - most csak egyet látunk, de biztos van valami tároló, valószínűleg amögött a nagy ajtó mögött, aztán ki tudja, hány hulla van odabent.
Egy picit megborzongok, ha leveszi a lepedőt, mert nekem sajna nem olyan erős a gyomrom, mint Mishának és tulajdonképpen nem is azért, mert félnék attól, hogy undi lesz, sokkal inkább azért, mert egy hulláról van szó és félek nagyon, mit fog felkavarni és előidézni bennem a dolog.

// Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni rám, most már aktívabban leszek. Embarassed //
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
Vas. Május 21, 2017 1:05 pm
 



 

- Nem véletlenül rakják a pincébe a halottas termeket, egész praktikus okai vannak. A testek négy fok feletti hőmérsékleten bomlani kezdenek és sokkal könnyebb a földbe épített termet állandóan ilyen hidegen tartani - ezt igazából még azelőtt találták ki, hogy a nagy teljesítményű speciális hűtőkamrákat elkezdték volna használni, de utána sem szűnt meg a gyakorlat. A hűtéshez bizony áram kell és abból sok, így a legtöbb ilyen terem tartalék generátorról megy és még akkor is működik, ha mindenhol máshol kimaradás van. Nem véletlenül, egy oszló tetem kifejezetten büdös tud lenni és nem kell, hogy az egész épületben ennek az illatát érezzék az emberek. Ezt pedig nem minden gyomor bírja még a gyilkossági nyomozóknál sem. Nem mondom, hogy nyáron a legnagyobb hőségben nem tudnék felhajtani pár önkéntest, akik részt akarnak venni az éves továbbképzésükön a hűvös boncteremben és végig nézik, ahogy szakszerűen felboncolok egy testet, de attól még egészen valószínű az is, hogy maguktól máskor be nem jönnének ide. És nem tudom őket hibáztatni, ez utoljára az egyetem első évében volt érdekes helyszín szerintem...
Michelle és Diana szerencsére messze nem annyira félénk, mint a legtöbb itt dolgozó, jó buliként fogják fel a dolgot, így mosolyogva vezetem őket be a boncterembe. Itt egy kicsivel hűvösebb van, de még egészen tűrhető a hőmérséklet és nem kérdés, hogy a legtöbb itteni ruhához hasonlóan a védőöltözék is kissé vastagabb, hogy a látogatók ne fázzanak meg. Persze az én ruhám még egy picivel ennél is melegebb, mivel nekem naponta több órát kell itt töltenem és a cipőimet is különleges talpakkal látták el. Meg egy olyan borítással, amiről nagyjából mindent le lehet törölni. Szóval magabiztosan a holttest mellé megyek és a lányokkal szemben lévő oldalon megállok, hogy nekik tudjak válaszolni a kérdésekre és ne kelljen forogniuk, mint a szélkakas.
- Nektek még nem meséltem erről, igaz? Nos, valójában én sem akartam halottkém lenni, nem patológiát tanultam, hanem neurológiát, ismertebb nevén agy- és idegsebészetet. Egy baleset miatt azonban a bal oldalam gyengébben működik, így átképeztem magamat az egyetlen olyan ágára a sebészetnek, ahol ez nem okoz gondot. És egészen jól megy, olyan dolgokat látok, amelyeket más orvosok soha az életben, mert túl veszélyes lenne élő pácienseken végrehajtani ugyanazokat a metszéseket - teszem hozzá, mert hazugság lenne azt mondani, hogy utálom a munkámat. Nem ez volt a szívem vágya, de megszoktam és valljuk be, nekem jó érzés, hogy az egyik legelismertebb vagyok a szakmámban. Pár év alatt a szorgalmam segítségével eljutottam arra szintre, hogy rendszeresen publikálok több nyelven, az idősebb szaktekintélyek nem kérdőjelezik meg a véleményemet és időnként még olyan jelentéseket is láthatok, amelyeket mások előtt szigorúan elzárva kell tartani. Egészében nem is olyan rossz, ahhoz képest, amit vártam. Igen, tőlem valószínűleg soha senki nem fog mosolyogva távozni, de már sok hozzátartozó köszönte meg könnyek között, hogy választ kapott a kérdéseire...
- A létszám változó, mögöttem a nagy fém ajtó vezet a halottas terembe, ott egyszerre harminc testet lehet tárolni, valamint van egy speciális hűtő rész is a komolyabban bomlásnak indult testeket ugyanis mélyen le kell hűteni a vizsgálat előtt, oda további hat testet lehet elhelyezni. Általában ez több mint elég még úgy is, hogy teljes King megyében, nem csak a városban vagyunk az egyetlen nem kórházi létesítmény, de bevallom, a plázai merénylet után elég erősen helyhiánnyal küszködtünk... - ami nem csoda, több tucat fekete cetlis áldozatról tudtam én magam beszámolni azon a helyen és a többi orvos sem produkált jobb számokat. Azokról a szerencsétlenekről nem is beszélve, akiket a tűzoltók találtak meg és egyértelműen kifejtették irányukba, hogy annyira darabokban voltak, ahol már orvos sem kellett a halál megállapításához. Persze azért az elsősegély sátorban valamelyik gyakornok őket is felcetlizte, de ez annyi volt, mint halottnak a csók. - Egy nap átlagosan hat-tizenkét boncolást végzünk, rajtam kívül egy gyakornok, két teljes állású boncnok, egy félállású, időnként egy tanácsadó, két boncsegéd és két szállító dolgozik itt. Minden testet mi kapunk, ahol nem egyértelmű a halál oka, felmerülnek gyanús körülmények, gyilkosság vagy éppen öngyilkosság lehetősége, valamint hozzátartozói kérésre is végzünk boncolásokat valamint orvosi műhiba perek esetén független szakértőként. Szóval akad itt munka szép számmal - kezdek bele, mert ugyan ez nem teljes válasz a lányok kérdéseire, de sokkal könnyebb itt kezdeni és utána szépen lassan áttérni azokra a válaszokra, amelyek őket id érdeklik. Egyébként a beszéd közben nem állok meg, hogy esetleg legyen idejük leírni és mindjárt meg is tudják miért. - Az első, amit idebenn teszünk, hogy bekapcsoljuk a fejetek felett lévő diktafont és védőruhát húzunk. A mai felvételt kifelé menet majd átadom nektek. Vannak testek, amelyeket beszállítás előtt helyszíni szemlén is látunk, másokkal csak itt találkozunk és jelentésből tudjuk meg, hogy miként találtak rájuk. Utána következik a külső vizsgálat, a ruhákat és személyes tárgyakat bezacskózzunk, átnézzük a szájat, körmök alatt, hajban, testen megtapadó nyomokat és összehasonlítjuk a leírtakat a látottakkal. Például a vér a szív megállása után mindig lefelé folyik a testben, így alakulnak ki a hullafoltok. Ha valakit háton fekve találnak és az oldalán vannak a foltok, akkor egyértelműen elmozdították a halál után. A halál idejének meghatározása, amit olyan gyakran láttok a filmekben a máj segítségével csak a friss hulláknál lehetőség, később a merevség vagy annak elmúlta és a bomlás szerint lehet tippelni és akkor sem órára pontosan. Általában nem is szükséges tudni ezt, ha nem egyértelmű a gyilkosság ténye... - folytatom a válaszomat és tudom, hogy sokat beszéltem, de így könnyebb. Ezek voltak az alapok, ha valami ezzel kapcsolatban nem világos, akkor most van esélye a lányoknak kérdezni, mert befejeztem és készen állok, hogy áttérjek az előttünk lévő esetre konkrétan. Nem a legérdekesebb, de elég tanulságos a maga módján és talán kevésbé gyomor forgató mint sok másik...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Boncterem
 



 

Vissza az elejére Go down
Boncterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Rendőrség
 :: 
Bűnügyi laborok
-
Ugrás: