Laboratórium

Meglepődök, amikor engem keresnek, mert általában nem szoktak. A laborban ugyebár nem csak én dolgozom, hanem rajtam kívül még rengetegen, így pedig amikor kiderült, hogy egy hölgy nekem adna át valami mintákat, kissé zavarban, kissé meglepetten, de azért kivánszorgom a saját kis részemből és amint kezet nyújt, úgy én is hasonlóan teszek.
- Üdvözlöm, én meg Drina Burroughs. Rendben, adja csak ide. – nekem aztán a kutya nem szólt, hogy valaki valamilyen mintával fog érkezni, arról meg pláne nem, ahol a bátyám is dolgozik. Mert hát ugyebár ilyen helyeken, és amúgy sem, nem titok, hogy testvérek vagyunk, épp elégszer világították az egész családot ahhoz, hogy tökéletes térképet kapjanak a delikvensek a családfánkról, már akik foglalkoztatnak minket.
Átveszem a kapott anyagot és kinyitom, de ráncolódó homokkal nem értem, hogy miért is éppen én kapom ezeket a mintákat, amikor egy kukkot sem értek hozzájuk.
- Értem.. bár igazság szerint erre én nem fogok tudni választ adni, mert nem vagyok orvos, hogy vérmintákat teszteljek.. Biztos, hogy hozzám küldték? Én ugyanis ballisztikával foglalkozom, ahhoz értek. – ráncolom a szemöldököm, a mintát, meg persze a hivatalos papírokat tartva a kezemben és még mindig kissé értetlenül állva az egész helyzet előtt.
- Viszont itt van a kolléga, akinek ez a profilja, ha gondolja, átadhatom neki a mintát. – a lehető legnagyobb kedvességgel és udvariassággal ajánlom fel a dolgot, bízva abban, hogy elfogadja és így majd a segítségére lehetek valamiféleképpen. Megcsinálnám magam is, ha éppenséggel tudnám, de sajnos, vagy sem, a képesítésem nem alkalmas arra,  hogy vércsoportot határozzak meg. A biológia nem igazán az én asztalom, sosem volt, viszont a fizika az már egészen már dolog, azt mindig is szerettem, értettem és érdekelt, ennek köszönhetően vagyok ott, ahol és csinálom azt, ami magam dolga.
- Megvárja? – ha sürgős, akkor feltételezem, de természetesen nem tudhatom, hogy miként is gondolta az egészet intézni vagy mennyi időt szándékozik itt a laborok szintjén eltölteni.

A jogi osztályon tevékenykedő, ugyanazon vezetéknévre hallgató személy említése már alapvetően mosolyt csal az egyébként is derűssé váló pofimra.
- Igen, a testvérem. Ismerik egymást? – nem titok és amúgy sem rohangálnak ilyen névvel sokan, főleg nem ügyészségi és labortechnikai körökben. A véletlen tehát nem véletlen ebben az esetben.
- Értem, akkor egy perc türelmet kérek és máris szólok, hogy küldjenek ide valakit. Azt hiszem megoldható lesz, hogy eredménnyel térjen vissza és ne anélkül. Tényleg csak egy pillanat. – mutatom fel az ujjamat, jelezve, hogy némi időt kérek és a belső, vezetékes telefon után nyúlok, hogy a megfelelő melléket megnyomva csörögjem fel a kollégát, aki sokkal kompatibilisebb nálam a vérminták területén.
- Helló, itt Burroughs. Fel tudnátok küldeni valakit a fogadótérbe? Van itt egy hölgy, Eva Sterling a Fort Lawtonból, vérmintát hozott várcsoport tesztelésre, de tévedésből hozzám irányították. Aham. Köszi. – gyorsan megvagyok a hívással, már csak a munkatársam érkezése van hátra és mindenki folytathatja a dolgát a maga menetében.
- Azt ígérték pár perc és érkezik valaki. – adok rövid tájékoztatást és hát részemről igazából ennyi is lenne a találkozó, hiszen nem engem keresett, amikor megakaszt a kérdésével.
- Oh, igen-igen, ballisztika. – viszonozom a mosolygását, nem esik nehezemre.
- Azt hiszem elengedhetetlen a szakmámban, hogy kedveljünk magunk is lőni, gyakran szükséges modelleznünk. – ráncolom kicsit a szemöldökeimet. Nem rémlik, hogy találkoztam volna valaha is olyan ballisztikussal, aki ne szeretett volna lőni vagy a fegyvereket. Ez nem egy büfé szakma, aki nem szereti, az nem végzi el a hozzá szükséges tanulmányokat és sosem fogja űzni.
- Egyáltalán nem, foglaljon csak helyet nyugodtan. – intek az elfoglalható székek sorára, ahol egészen nyugodtan megvárhatja mind a kollégámat, mind pedig majd az eredményt is. Másodjára is indulni készülnék vissza a saját dolgomhoz, de újfent elmarad a dolog.
- Igazság szerint a papírmunka nálunk minden esetben sok, az év vége közeledte ezen nem sokat változtat. Hála az égnek. – legyintek egy szelíd mosollyal az arcomon a kérdésre. Nálunk nem fordulhat elő, hogy elmaradnak bizonyos jelentések, amiket utólag kellene pótolgatni.
- Maguknál ezek szerint viszont ilyenkor nagy hajtás megy? Melyik részlegtől is érkezett? – nem rémlik, hogy említette volna és, ha már szóba elegyedtünk, akkor azt hiszem evidens is a kérdés.