Maximilian Goltz irodája

To Max

Kopognom kellene végre. Már emelem a kezem és érintem az ajtóhoz, amikor újra elbizonytalanodom. Megint nem megy. Harmadszor sem. Öt perce állok már itt és csak azért nem buktam le eddig, mert tömör fa az ajtó és nem átlátszó. Nem tehetek róla, zavarban vagyok. Nem tudom mi vár rám a másik oldalon. És meg is érdemlem a bizonytalanságot. Végeredményben az én saram a dolog. De ettől még nem lesz könnyebb. Még öt perc belefér. Dr. Goltz úgy sem megy sehova még egy ideig. Tudom, előre megnéztem a munkabeosztását, mielőtt ide jöttem. Hátra lépek két lépést. A folyosó keskeny, máris a másik oldalon vagyok és a falnak támaszkodva veszem elő a táskámból a kis kézi tükrömet. A sminkem még mindig makulátlan. Az alapozó tart, a fekete szemfesték nem kenődött el, a rózsaszín szájfény szépen megszáradt már. A ruhámmal nincs gond. Fekete, semleges és fiatalos. A pamut felső ideális a hideg időre és szépen kompenzálja a szoknya rövidségét, kihangsúlyozva a lábaimat. A tűsarkúban még hosszabbnak néznek ki. Dögös vagyok, tudom. Kihasználtam, hogy ma nem kell hullákhoz öltöznöm. Csak előadást tartani jöttem az egyetemre. És visszaadni Maximilian Goltznak egy személyes tulajdonát. Amit már majdnem két hete meg kellett volna tennem. Nagyjából azután, hogy rájöttem, tévedés történt. De még mindig nem sikerült. És nem fogok csodálkozni, ha leszedi a fejemet ezért. Pedig igazából ez nem az én hibám volt egyedül.
Az egyetemnek van elég szép gyűjteménye minden témában. Egy gladius replikát szerezni nem volt nehéz. Főleg, hogy a kérvény beadásakor nem mondtam meg, hogy a hobbimhoz szeretném megkapni. Az egyik tényleg létező kutatáshoz hivatkoztam rá, mint eszközre, amelynek meg akarom vizsgálni az emberi testen hagyható nyomait. De a kutatás még egy ideig eltart és jó néhány másik fegyvert is ki kell hozzá próbálnom. Csak egyszerűen az előtti héten kértem ki a kardot, amikor a római császárság témájában a történelmi fesztivál megrendezésre került, hogy a gladiátornő ruhámhoz is használhassam. A replika kora ebből a szempontból mellékes volt, én egyedül az anyagát határoztam meg a papíron és a korhű kinézetét. Utána pedig repestem az örömtől, mikor másnap a rendelkezésemre bocsátottak egyet. Szó nélkül vittem el, miután aláírtam az átvételi lapokat és csak napokkal később tűnt fel, hogy a hivatalos papírokon más leírás szerepel a kinézetnél, mint amelyet a kezemben tartottam. Sőt, az elvileg meglévő sorszám sem volt a helyén. Utána persze bőszen telefonálni kezdtem, hogy kiderítsem, mi van nálam, de majdnem egy hétbe telt nekik is rájönni, hogy valaki valahogyan az egyik történelem tanár személyes gyűjteményének egy darabját adta át nekem. Szó szerint az utolsó pillanatban, pénteken derült ki a kard eredete. Én pedig úgy tettem, mintha nem láttam volna az e-mailt. Gonosz dolog, de annyira tökéletes volt, hogy nem bírtam a lakásomon hagyni. Egész hétvégén nálam volt, és mindenki imádta. Arra azért figyeltem, hogy ne essen baja, ne keletkezzen rajta karcolás. És hétfőn reggel azzal kezdtem, hogy egy bocsánatkérő üzenetet írtam a tanárnak és biztosítottam róla, hogy a csütörtöki napon az egyetemen tartózkodva személyesen adom át neki. Közben pedig bőszen reméltem, hogy nem hallja vissza, mire is használtam fel. Bár, ha belegondolok, talán mégsem baj, ha visszahallja. Eredetileg ugyanis hulladarabolásra kértem ki. Akkor már inkább két napig használjam jelmezhez, nem? Ez a gondolat az, amely megnyutat annyira, hogy visszasüllyesszem a táskámba a tükröt és végre az ajtó elé lépve bekopogjak. Majd várjak tíz másodpercet mielőtt benyitok, ha nem szólnak ki, hogy nem alkalmas.
- Szép napot Dr. Goltz, Dr. Nyssa Kaianae-Plyseckaja vagyok, e-mailben már érintkeztünk. Szeretném személyesen visszaszolgáltatni a kardját - szólalok meg halvány mosollyal, miközben belépek és becsukom magam mögött az ajtót. Csak utána nézek fel és szembe a tanárral. Az első reakcióm pedig a meglepetés, mert egészen fiatal. És jóképű. Az első nem ritka. A második viszont... kezdem érteni, miért olyan jók latinból a diáklányok idén. Az ő óráira még én is beülnék. A gondolat elég, hogy szélesebb mosolyt öltsek fel és közelebb lépjek hozzá. Még végig is mérem, mielőtt a táskám felé nyúlnék. Igen, abban tárolom a kardot azzal a szép tokkal és derékszíjjal együtt, amelyeket hozzá kaptam. A női táska szépsége, hogy belefér, amint nincs ott a laptop. A diákok, akik ma törvényszéki orvostan előadáson voltak, szerintem igencsak meglepődnének, ha tudnák, mit tartottam a tanári pulpituson órákon át...

- Szabad! - szólok ki a kopogásra határozottan, majd jóval halkabban engedek meg magamnak egy sóhajt is. Alig pár perce távozott innen Timothy, az egyik lelkes elsőéves, aki szeret az órák után beülni mindig kicsit beszélgetni az anyagról. Én pedig sosem küldöm el, hiszen a szándék, hogy komolyan foglalkozzon a történelemmel, dicséretes, csak néha sok tud lenni belőle egy fél órás szünet... nem szoktam egyáltalán elküldeni a diákokat és bár megtartok két lépés távolságot, ettől eltekintve közvetlenebb hangulat szokott uralkodni, az irodám olykor valóságos átjáróházzá válik. Megengedem, hogy dohányozzanak, alkohol is elő szokott kerülni, bár az utóbbi két dolog ütközik az intézmény rendjével, ügyesen mégis megoldom, hogy ebből ne legyen gond. A hallgatóknak szüksége van erre és olykor szakmai műhely beszélgetéssé válik a dolog, olykor így több diák érdeklődését tudom megragadni, mint az órákon. Timothy mondjuk nem szokott ilyenekre járni, ő ettől lényegesen szárazabb világképpel rendelkezik s most is attól tartok, hogy valamit netán itt felejtett a fiú, így őszinte meglepődéssel nyugtázom, hogy egy 18 éves fiú helyett egy érett nő lép be a "birodalmamba". - Szép napot Doktor... Plyseckaja - választok végül a név repertoárból, amit már volt alkalmam elektronikus levélben is olvasni. Az előbb elmondta a nevét és nyelvek ismeretében meg is birkózom a kiejtéssel, ha nem tökéletes, legfeljebb kijavít, ennyit elvisel a büszkeségem. Túllépve első pillanatban keletkezett meglepettségemen veszem szemügyre a feketébe öltözött hölgyet. - Igen, emlékszem a levélre. - bólintok, míg megállapítom, hogy minden bizonnyal tőlem alig lehet idősebb, vagy velem egykorú és szépen metszett arcával, sötét hajával, világos bőrével, melyet a fekete kihangsúlyoz, kifejezetten megragadó az összkép. Nem vizslatom nyíltan, kendőzött figyelmem élvezheti, mint amit mellesleg én is élvezhetek az ő oldaláról. Nincs ebben semmi, ha két ember először találkozik személyesen e-mail váltás után. Közeledésére természetesen felegyenesedek ülőhelyemről. Én sötétszürke nadrágot viselek a hozzáillő sportzakóval, alatta pedig bordó felsőt. Ha valaki látná a ruhás szekrényem, bizonnyal frászt kapna, hogy mennyi szürke holmim is van, de lehet a vár nem válik vízzé... a feldgraut utoljára dédnagyapám hordta emigrálás előtt a német hadseregben, de a vér nem válik vízzé. - Örülök, hogy személyesen hozta el, egyszersmind meg is tisztel vele. A magam részéről egy rossz kiadás után nem bíztam volna már semmit az egyetem raktárosaira. - jegyzem meg finom mosollyal, hiszen ki tudja hová kavarták volna el... - Annyi biztos, hogy ezek után az órai szemléltető eszközeimet inkább az irodámban fogom tárolni. - nem nyugtatott meg a tudat, hogy az egyik fegyverem egy ismeretlennél kötött ki. - Megkínálhatom valamivel, ha már volt ilyen kedves ide fáradni? - nem kocsma az irodám, de tea, kávé, víz mindig van, a dugi piáról meg Nyssa minden bizonnyal nem tud, de ha alkoholt kér, sem jövök zavarba. - Foglaljon helyet. - kínálom hellyel is, ha úgy dönt, hogy netán meginna valamit kárpótlásul a kis fáradtságért.

//nem a legjobb, de igyekszem felzárkózni

- Csábító a kihívás, de legyen kérése szerint. - bólintok Nyssa szavaira. Nincs ezzel semmi gond, ő kérte, én pedig alkalmazkodom ehhez, ahogy illik. Fölösleges lenne ebből problémát csinálnom, főleg úgy, hogy nagyjából egy korban is lehetünk, szóval nincs semmi indoka a nagyobb fokú távolságtartásnak. Kérdése kicsit meglep, mármint nem szoktam hozzá különösebben, hogy nők értékeljenek nagyra ilyesmit, de szavaira először bólintok. - Persze, szívesen.Van egy szúró- vágó fegyverekre specializálódott társaság, az Albion Swords, ők készítették nekem, személyre szabott igények szerint. Szóval nem széria darabról beszélünk.- Közben persze figyelem, hogyan kerül elő az említett fegyver annak a multiverzummal kombinált fekete lyuknak a szájából, amit a laikusok csak női táskának hívnak. Én nem mernék belenyúlni, valami még megharapna a végén... persze amikor asztalomra kerül a fegyver, nem állom meg, hogy kézbe ne vegyem és tüzetesen meg ne vizsgáljam, körbeforgatva és nyugtázva, hogy minden rendben. A réz szerelék nem oxidálódott drasztikusan, azt amúgy is tisztítani kell időről időre. A bőrözés sem sérült, az is rendben. Végül kihúzom a pengét és megforgatom. Kicsit talán szárazabb a kelleténél, majd lekezelem olajjal. Ezt követően visszakerül az asztalra. - Máris. - nyugtázom kérését s az asztalomon álló kancsó és poharak felé nyúlok, töltök Nyssának, majd magamnak is. Mindeközben hagyom, hogy Nyssa figyelme vándorolhasson az irodában, melynek képét elsősorban a könyvespolcok határozzák meg, de vannak itt összecsavart fali térképek is egy sarokba támasztva, melyek órai segédleteim, és az egyik oldalon, ahol hellyel kínáltam Nyssát, egy kanapé, valamint egy fotel áll, a hallgatóim is ott szoktak ücsörögni, avagy ha sokáig dolgozok itt, a kanapén tudok egyet szunyálni. Az alkalmatossággal szemközti fal előtt is könyvespolcok állnak, de köztük van pár apróság: egyrészt a polcokon egy-egy antik mellszobor replika. Másrészt a két bútorközben is egyedi dekorációs elemek: az egyikben a XIX. Legio sasa a másikban pedig egy bekeretezett kép Colmar von der Goltzról, egy ősömről. Nyssa kérdésére azonban megrázom a fejem, miután helyet foglaltam mellette. - Erre azért nagyobb összeget ne tegyen, ha fogadás tétje lenne, mert már két éve tanítok itt. - iszok a vizemből, majd újra visszatérek kék lélektükreihez. - És Dr. Nyssa mit tanít? - nem hinném, hogy a mi karunkon van, akkor azért már láttam volna ha mást nem, egy villanásra kari értekezleteken. - Illetve egyet még kevésbé értek... mi helyett adták ki a gladiusom a raktárból, Mivel lehetett összekeverni? - erre módfelett kíváncsi vagyok, már azért is, mert láthatólag igencsak érdeklődik a doktornő a fegyverek iránt. Az pedig mindig jó pont.

- Rájöttem, amikor megláttam a kidolgozását és a tényt, hogy nincs belevésve semmilyen leltárkód. Igazából ez leplezte le. De a társaságról még nem hallottam, köszönöm az információt - válaszolok halvány mosollyal, miközben a mozdulatait figyelem. Nyilván valóan értékes a kard, így nem is csodálkozom rajta, hogy megvizsgálja, nem esett-e baja. Én is ezt tenném a helyében, pedig fogalmam sincs róla, mekkora összeget kérhetnek el egy ilyen egyedi gyártású kor- és anyag hű fegyverért. Az az erős megérzésem van, hogy nem keveset, tekintve, hogy ilyesmit csak kézzel lehet gyártani. Oké, nyilván nem ér fel egy eredeti japán katanával, amelynek a pengéjét évekig edzették és a jó ég tudja, hányszor hajtogatták az acélt, hogy megfelelő legyen az ereje, de attól még ez sem olcsó mulatság. Sőt, őt elnézve drágább is, mint képzeltem. Kezdek örülni, hogy amikor egy hétvégén át magammal cipeltem, még nem tudtam az értékéről. Akkor biztosan kevésbé lettem volna magabiztos vele. Most már mindegy. Megtörtént és kész...
- Nem teljes állásban dolgozom itt, csak anatómia gyakorlatokat és törvényszéki orvostan előadásokat tartok az orvosi kar hallgatóinak - mellette pedig hullákat darabolok, de ezt a részt hagyhatjuk még pár percig a feledésbe merülni, mivel nem éppen a legszexibb része a személyiségemnek. Sőt, igazából ettől paráznak be sokan. Aki meg nem, attól én menekülök nagy eséllyel...
Közben pedig úgy foglalom el a felkínált helyet, hogy legyen lehetőségem továbbra is végig nézni az irodán. Nyilván valóan berendezkedett és szépen rendben tartott. A könyvek után pedig végig siklik még pár apróbb tárgyon a szemem. Egyértelműen történész szobája, a szobrok, térképek és egyéb dísztárgyak elárulják őt. A latin kor ugyan nem az erősségem, jó, igazából csak általános történelmet tanultam és azt, amit a rendezvények miatt szükségesnek ítéltem áttanulmányozni, de én is felismerem pár elég látványos reprodukciót. Egyszerűen magával ragadóak. - Pontosan egy másik gladius-szal. Kikértem egyet a törvényszéki antropológia gyűjteményéből, mert meg akartam vizsgálni a roncsolási képességeit élő szöveteken és csontokon - ennyit arról, hogy nem mondom el, mi a munkám. Ezek után már nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg nem élő emberekkel foglalkozom. Mindegy, remélhetőleg aki kétezer éve eltemetett emberek után érdeklődik, nem akad ki, ha én a múlt havi gyilkosság áldozatát tartom a munkahelyi frigóban. Csak azt éppen hűtőkamrának hívják és pontosan erre lett tervezve. Mert másképp nem lehetne ott dolgozni, az anatómia órákról nem is beszélve, amelyekhez a testnek egyben kellene maradnia a következő hétig is, hogy befejezhessék a diákok a vizsgálatokat. - Tudom, hogy az orvosi írást olvashatatlannak tartják, de éppen ezért ment e-mailben a kérelem. Fogalmam sincs róla, hogy tudták elnézni. Kész szerencse, hogy jobban meg szoktam vizsgálni magát a fegyvert is, mielőtt valamibe belevágnám - különben lenne mit kimagyarázni esetleges kicsorbult pengéről és minden lehetséges apró résbe szorult dns maradékról, amelyek egykor egy élő és lélegző lényhez tartoztak. Jobb esetben egy malackához, rosszabban emberhez...
- Megkérdezhetem, mi pontosan a szakterülete? A könyvei alapján magát a latin nyelvet és annak változásait mondanám, de a tárgyak inkább a történelem felé vezetnek. Azt már csak halkan merem hozzátenni, hogy a korai császárság korába - mert ebben végképp nem vagyok biztos. De az általam felismert mellszobrok és a légiós sas eléggé egy irányba tud mutatni. Bár, ha jobban belegondolok, épp fogalmam sincs róla, mikortól használták. Csak azt tudom, hogy az a sas akkoriban volt kiváltkép jelkép. Hogy honnan? Kettőt és könnyebbet. Egy nyelvész anya mellett nőttem fel, akinek szokása volt szövegeket fordítani, miközben és a földön játszottam mellette és a csendben dolgozás nem az erőssége...

- Nincs mit, érdemes náluk szétnézni. Széria darabok is vannak, de bármilyen kérést szívesen teljesítenek. - bólintok, ha ilyesmire vágyik, ott kiváló minőségben megtalálja. Nem olcsón, de megtalálja. - Oh, értem! Az teljesen másik kar, szóval értelmet nyert, hogy miért nem volt alkalmam eddig felfigyelni megragadó arcára. - elmosolyodom és nem különösebben foglalkoztat a tény, hogy átlag emberek számára már-már hátborzongató dolgokkal foglalkozik. Nem vagyok aktív katona, de arra fel vagyok készítve, hogy az élet nem videojáték vagy romantikus film, vannak durva dolgok. Éreztem már a kezeim alatt, ahogy csont törik, vagy komolyabb sérülés keletkezik, nem kell az ilyesmit bemutatni. Érdeklődve figyelem szavait, hiszen most derül ki, hogy mi a félreértés oka. Azért meglep, hogy mire és mit keresett, így szemöldököm felszalad. - Nocsak... - gondolkodom el. - Azt ne mondja, hogy valaki ilyesmivel szaladgál és gyilkol, mert akkor gond van. Azt azért tanácsolom, hogy ha a történeti aspektusa érdekli ennek, akkor a döfésekre helyezze a hangsúlyt és ne a vágásokra, mert ez elsősorban szúró penge. Azt mondanom sem kell, hogy 3 centi mélyen bármilyen eszköz halálos sebet ejtene a torzón, de egy ilyen hatvan centi tömör gyönyör szép dolgokra képes. - ismerem és szeretem a fegyvert sőt, a fegyvereket. Sokkal jobban, mint a lőfegyvereket, érdekesebbek, több ügyességet kívánnak és egyszerre lehetnek kegyetlenek vagy emberségesek. - Nos, garancia szerint nagy kárt nem tett volna benne a dolog, bár ebben az esetben elvártam volna, hogy tisztességesen letisztítsa a pengét. - azt fölösleges megemlítenem, hogy annyira kitörő lelkesedéssel sem fogadtam volna és lehet nem kínálgatnám semmivel. - Nos, miután tudom már a kegyedét, így az a fair, ha én is elárulom: classica filológia-történelem szakos vagyok, tehát tartok órákat a történelem hallgatóknak, meg az irodalom szakosoknak is. Nem kevés, de megfizetik és élvezem is a munkát, még ha olykor rémálom is a saját kutatásaimmal összehozni. - észlelem, hogy érdeklődve tanulmányozza Nyssa az irodámat, én viszont inkább őt figyelem. Az irodát már láttam. - Részben találó is amit mondott, de inkább a késő köztársaság korával foglalkozom, a Krisztus előtti első századdal. Sajátos időszak, Marius, Sulla, Cicero, Caesar és a többi nagy egyéniség sodrában... - a sas felé intek. - Bár elismeréssel adózok, hogy a XIX. Legio ezredsasáról a kora császárság jutott eszébe, mégha nem is túl szerencsés megnevezés ez Augustus principátusára, amikor ennek a legio-nak a sasa a teutoburgi erdei csatában germánok martaléka lett. Kis emlékeztető, hogy bár rokonnak érzem magam a római történelemmel, az őseim germánok. - mosolyodom el finoman, majd inkább elhallgatok, mert észlelem, hogy megint kezdem túlbeszélni magam. Inkább iszok.

- Igazából szeptemberig csak akkor kellett az egyetem területére lépnem, ha találkozóm volt a felső vezetéssel. Az anatómia gyakorlat külső helyszínen folyik hűtőház hiányában, a törvényszéki orvostant pedig a mentorom vitte - szóval egy nem orvosi karos tanárnak végképp nem volt esélye találkozni velem, ha nem futottam bele a folyosót. Ott viszont azért szokásom a lábam alá nézni, tekintve, hogy a tűsarok és szoknya a hivatalos megjelenésem része és nem tenne jól a jövőbeli diákjaim tiszteletének, ha felkerülne rólam néhány elesős, villantós kép valamelyik szövetség honlapjára. Oké, kicsit előre szaladtam, ennyire azért általában nem problémás a helyzet, de attól még óvatos vagyok. És néha picit gyenge az arcmemóriám. Ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert így válik érthetővé, hogy miért nem tudtam két évig Mr. Jóképűről sem. De most már biztosan nem felejtem el. Szeretem a bókokat...
- Nem, igazából egy jelenlegi kutatás és jövőbeli publikáció reményében kértem ki. De ezek után jobb, ha a jövő heti viking fegyvereket duplán ellenőrzöm átvétel előtt - mert a fene sem akar még egy adagot elvinni valaki más magángyűjteményéből. Sőt, az a csúnya az egészben, hogy a raktárnak fel sem tűnt a hiba, amíg én rájuk nem hívtam, hogy nálam valami nem stimmel a kézbesítéssel. Tudom én, hogy sok dolguk van és unalmas a munka, de azért néha nem ártana jobban megnézniük, honnan és mit visznek el egy-egy kérésre. Komolyan örülök, hogy nekem tényleg nem kell semmit itt tartani. Idegbajt is kapnék, ha nem találnák az orvosi eszközeimet...
- Áh, így már értem a könyvek sokszínűségét. És csak gratulálni tudok az elszántságához. Jól sejtem, hogy nem könnyű abból a korból olyan szövegeket találni, amellyel valaki egyszer már nem foglalkozott? - ezt még én is tudom, anyám is éppen eleget morgott is érte néha, főleg, amikor a különböző nyelvek összehasonlítása volt a téma. Vagy valami olyan szöveg, amelyet nem csak egyszer írtak le. Akkoriban a fordítás eléggé gyerek cipőben járt elmondása szerint, a szó szerinti elég nehézkessé tette a szövegek megértését más nyelveken. És ez még csak a kezdete annak a több tucatnyi problémának, amellyel egy ókori nyelvekkel foglalkozó nyelvész szembesülhet. Hiába, hogy a történelem már elmúlt, mivel az nem nagyon tud változni, sokan sok féle képpen próbálják tökéletesíteni a tudást, reménykedve benne, hogy hírnevet szerezhetnek vele. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy pont ez a hozzáállás az egyik fő oka annak, hogy én nem tartozom a törtetők közé. Publikálok, ha valami hasznos témát találok, de nem érzem feltétlenül szükségesnek, hogy mindenki ismerjen. Igazából a családom mellett viszolygok is az érzéstől...
- A nevek még ismerősek, de a légiókkal már nem vagyok tisztában. Bár, ha jobban belegondolok, nem csináltak erről egy filmet "A sas" címmel? - ebből tényleg gyenge vagyok, de nekem most kezd beugrani pár jelenet. Valami film volt, amelyet egy álmatlan éjszakán néztem meg, és biztos, hogy egy ilyen légiós címer szerepelt benne, amelyet egy római katona próbált visszalopni. De pontosan nem emlékszem. És lehet, hogy hülyeséget is mondtam, mert egy kitárt szárnyú, felegyenesedett madár volt a jelkép arany színűre festve. Mindegy...
- Lehet, hogy ez hirtelen váltás lesz, de nincs köze a katonasághoz? - teszem fel a kérdést, miközben végre kinyújtom a kezem a vizes pohárért is, és beleiszok. Közben pedig a reakcióját figyelem. Már a belépés óta megvan az az érzésem, hogy ő is az egyenruhások közé tartozik vagy tartozott. A viselkedése, a mozgása és a tény, hogy ezeket valahogy próbálja leplezni. Mind nagyon ismerős nekem...

- Igen, így érthető, hogy miért nem figyeltem fel erre a szép világos fényű szempárra. - mosolyodom el, mert úgy érzem, hogy beszélgetőpartnerem nem fogja túlontúl pofátlannak tartani, amit mondok. Ha meg igen... nem vagyunk egy karon, nem vagyunk közvetlen munkatársak, nincs gond. De való igaz, hogy egy nőben először a szemét figyelem és az tud megragadni igazán. Lehetnek bármilyen paraméterek, a 90-60-80-as szőke csoda is, ha nem tetszik a szeme, a tekintete, akkor gond van. - Ha nem bízik a raktárosokban, van olyan tizedik századi kard replikám, amit szívesen kölcsönadok ilyen célra, már azért is, mert én is szoktam vele végezni vágás teszteket. - igazán nem nagy tétel a dolog, Nyssa meg szakértőnek látszik a maga témájában, akkor miért ne segítsem elő a tudomány működését. - Annyi kikötéssel, hogy az eredményeket szeretném majd látni. - szerintem nem nagy ár és gyomrom is van éppenséggel hozzá. Szavait újabb mosollyal fogadom, majd sietek is választ adni. - Nem mondanám, a régészek gondoskodnak az utánpótlásról. A rómaiak rettentő grafomán népség, még azt is felírták a wc-ben, hogy itt pottyantottam. Namost egy ásatással rengeteg sírkő és egyéb felirat kerül elő, amit fel kell dolgozni és az nem kis munka, meg nem kevés idő. Viszont nagyban gazdagítja a provinciák életéről alkotott képünk például, ha egy Kis-Ázsia területén álló város ilyen anyagát feldolgozzuk. - kis szünetet tartok, míg iszok, majd folytatom. - Arról nem is beszélve, hogy a száz-százötven éve megírt ókortörténeti munkák is felülbírálásra szorulnak újabb ismeretek kapcsán na meg módszertanilag is. Szóval munkában nincs hiány, az egyetem és az állam pedig megfizeti, kultúrfölényét bizonyítandó. - társadalmi hasznosságunk másban nagyon nem látom jelen helyzetben, leginkább így, de inkább el is hallgatok, mert egy kicsit megint túlbeszéltem magam. Lehet Nyssa nem lesz vevő erre, így inkább kicsit hallgatásba burkolózom. Azonban kapok kérdést, amire válaszolhatok s nem is fogok kitérni. - Nem, az az alkotás Britanniában játszódik később, és hasonló eseményt dolgoz fel végső soron. - azt meg inkább hagyjuk, hogy mennyire pontosak vagy jók az ilyenek, na akkor szerencsétlen Nyssa tényleg belesüketülne a dumámba. Következő kérdésével azonban meg tud lepni s érdeklődő kíváncsisággal tekintek szemeibe. - Tartalékos katona vagyok, ami azt illeti. De miből következtetett erre? - persze a válasz lehet ott van a szemeim előtt, a munkája miatt sokat érintkezik rendőrökkel, csakhogy az más világ és én nem egészen úgy viselkedem, mint ők. Sőt, nagyon nem... De kíváncsiság ide vagy oda, tekintetem kicsit újfent elkalandozik a doktornőn. De jó is a hallgatóm után ilyen társaság...

- Vagy miért nem akadt meg magán az én két szép szemem. Nem kell szerénykednie, ezek az arccsontok minden második nőt kiolvasztanak a bugyijából - és még akkor óvatosan becsültem meg a helyzetet. Mert nem lehet észrevenni, hogy mennyire jóképű Maximilian. Van benne jó adag férfiasság és mellé olyan vonások, amelyeket sok nő is megirigyelne, ha néhány helyen picivel lágyabbá alakulnának. Így viszont szívdöglesztőek. Nem csodálom, hogy egyre több női hallgató vesz részt örömmel az óráin. Kifejezetten kellemes adag fantáziával gazdagodhatnak egy-egy ilyen előadás alatt. Még rám is nagy hatással van, pedig én már nem tizennyolc éves, hormon túltengéses diák lennék, aki dinoszaurusz korú tanárok mellől szabadul az órájára. Sőt, nekem aztán végképp semmi problémám nincs azzal, hogy mosolyogjak a bókjaira és komolyabban felmérjem értük. Mert testbeszédben ugyan nem erős, de a szavai és az arca elárulnak egy olyan érdeklődést, amit nem csak jó néven veszek, hanem viszonozom is örömmel...
- A helyzetemet elnézve, talán még jöhet is darabolni. Már ha nem bánja, hogy az első áldozat egy sertés lesz, mert nincs keretem a próbavágásokat is hullán végezni - ahhoz kicsit sok testre lenne szükség. Így is kevés, amelyet fel tudnak ajánlani a tudomány számára, tekintve, hogy azokat, amelyeket szervdonorokként azonosítanak vagy súlyosan megsérülnek, tilos használni. A maradékból viszont jut az orvosi anatómia hallgatóinak, a kutatóknak, a hozzám hasonló tanulmány készítőknek és még jó néhány tucat helyre el kell szórni, így nem állíthatom, hogy van pocsékolni valóm. Szerencsére a kutatási kerek, amit megpályáztam arra elég, hogy pár kocát is kapjak érte, amelyeken kipróbálhatom a vágásokat és utána még ezer örömmel vissza is veszi a vágóhíd a maradékot állateledelként felhasználásra. Szóval nem vagyok a pazarlás híve. De egy erős férfi kézre biztosan nem mondanék nemet. Sokkal látványosabb lenne a különbség a csontokon, azt le merem fogadni...
- Ennyire nem követem nyomon a történelmi felfedezéseket, de az orvoslással kapcsolatosakról rendszeresen értesülök még így is. Valahogy mindig is lenyűgözött engem a régmúlt idők embereinek találékonysága - és sokszor úgy tűnik, minden civilizálatlan és fájdalmas mivoltuk mellett is el lehet róluk mondani, hogy hatásosak voltak. Az egyiptomiak rendszeresen használtak például állati ürülékeket a gyógyszerek részeként, általában inkább szájon át bevéve, nem nyílt seben és később évezredekig hülyeségnek tartották ezt. Amíg jobban meg nem vizsgálták az említett állati maradványokat és rá nem jöttek, hogy nem véletlenül írták fel azokat, hanem konkrét okból. A legtöbben antibiotikumként használt baktériumokat találtak kisebb mértékben és ezek enyhe betegség esetén még sikerrel is kecsegtettek. El nem tudom képzelni, mennyi gyakorlás és próbálkozás kellett egy-egy ilyen recept kisütéséhez...
- Erős tipp volt. Van néhány nyugalmazott katona a családomban - technikailag a néhány egyet fed, aki tényleg vérrokon, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt több nagybácsi alkat, akik ott lógtak nálunk a nagyi főztjéért és figyelték anyámat, ha kellett. Sőt, engem is, amikor éppen nagyapa nem ért rá, hogy tanítson, akkor bizony volt önkéntes, aki lőtérre vagy vadászni járt verem, erdőben tartott nyomkövető órákat és így tovább. Volt, aki nős volt több gyerekkel, volt, aki öregfiú maradt, de a legtöbb elmondhatta magáról, hogy nem volt lánya, amit rajtunk élt ki. És néhány hiába csak tíz vagy tizenöt évet szolgált, a katonai kiállása megmaradt. Azonnal kiszúrom már a mozgásából azt, akinek van múltja ezen a tájon. Meg sokszor a viselkedése is el tudja árulni. Szóval erős tipp volt Maxnál. - Érettségi után vonult be, vagy katonai középiskolába járt? - oké, túl kíváncsi vagyok, de nem tehetek róla. Ha nem állítanak le, akkor bizony kérdezek, nem is keveset. Ez a téma érdekel...

Szavaira felvonom a szemöldököm. - Nem nyilatkozhatok a szebbik nem ízléséről, na meg mindenkinek más a zsánere... de jó tudni, hogy kegyed elégedett a vonásaimmal. - lehet kicsit cukkolom is, hangomban sok tónus keveredik, humor, minimális egoizmus, némi összekacsintás. Tisztában vagyok vele, hogy tudok hatni a nőkre, ugyanakkor igyekszem uralkodni magamon és az intellektus mögé zárkózni. Vannak bennem dolgok, amiket nem feltétlenül jó, ha szabadjára engedek... legalábbis folyamatosan. - Amennyiben nem kell üldözni, benne vagyok. - nevetem el magam, mert igencsak mókásnak találom a viking kardos disznóvágás elképzelését, pláne hogy mondjuk öltönyben kergetek egy sáros, büdös jószágot egy farmon. Na jó, a tesztelésre nem fogok elegánsan öltözni, a katonai gyakorló tökéletes lesz. Szeretek adni magamra, de sohasem hagyom, hogy a dolog a hasznosság rovására menjen. - Az emberek többsége nem teszi, amíg egy ismeretterjesztő csatornán, vagy egy facebook hír formájában szembe nem jön velük. - nincsenek illúzióim afelől, hogy a munkánk milyen sebességgel szivárog be a köztudatba, de belegondolni is rossz, hogy mekkora eltérés van- illetve lehet ilyen téren. - A találékonyság és kreativitás mindig érdekes, én a magam részéről az emberi egyéniséget szeretem keresni, az átélhető, beleérezhető dolgokat, az erényeket és esendőségeket. - a mai ember számára a múlt egyénei sokszor egy-egy szoboralakot jelentenek, plasztikusak és idegenek. Számomra ez másként van. - Nekem a családom eleve katonákból áll, már ami a férfiakat illeti. - sóhajtok, mert valahol még mindig fáj az elfogadás hiánya édesapám részéről. Anyám jó asszony, de apa mellett annyi szava volt éppen, hogy csak ne tagadjon ki döntéseim miatt, ennyit is köszönök neki. - Katonai középiskola és utána alapkiképzés, majd tartalékos állomány. Még jó, hogy a hadsereg nem csak az apám-féle alakokból áll, és ott volt a vezetésben olyasvalaki, aki tudta értékelni, hogy camebridge-i ösztöndíjat tudtam szerezni és a tudományos pályával többet érek el... persze fenntartják a jogát az aktiválásomnak és állandó ingyenes előadó vagyok a Westpoint-on havonta egyszer ókori hadtörténetből... - az meg nem is sorolom, hogy milyen plusz apróságokat tudnak még olykor a nyakamba varrni, de nem panaszkodom, legalább emellett hagyják, hogy azt csináljam, amit akarok. Közben kiürítem a poharam és félrerakom az üres ivóalkalmatosságot, hogy utána ösztönösen, már-már figyelmemet teljesen elkerülve érkezzen vissza tenyerem Nyssa szabad kacsójára.

- Nem vadászatra kell, kutatási céllal kérek. Alaposan bealtatózva kapom meg, ha nem holtan - és közben szaporán imádkozhatok, hogy ne bukkanjon fel sehol valami őrült állatvédő, aki kiakad, amiért képes vagyok ilyen szinten kihasználni az állatokat. Bár, azt rendeléskor nem kértem külön, hogy élő példány legyen és kijelöltem a rubrikát, mi szerint nem zavar, ha nem emberi fogyasztásra kiválasztott lesz az eredmény. Rajtuk múlik, hogyan szállítják könnyebben el nekem, a lényeg, hogy öntudatlan állapotban legyen, mire eljutok a kísérletekig. Humánusabb lenne, ha előre elaltatnák, de ugye az ilyesmi végképp nem szokás a vágóhídon. Ott, bár ebben nem vagyok biztos, szerintem a fejtraumára szavaznak. Mindegy, ezt már megoldom, sőt, rendeltem egy extra halottkémi kezeslábast is magamnak az utolsó utánpótlásba saját költségre, mert semmi kedvem a cuccaimról kaparni a vért. Ezeket nem tudom miből csinálják, de szinte bárminek ellen állnak, ráadásul pedig speciális vegytisztítóban kezelik ki, így nem nekem kell vele szenvedni. Tökéletes...
- A nagyapám katona volt, több mint ötven évet húzott le Pearl Harbor kiképző részlegén, miután megsérült az első támadáskor. Makacs vén ember, akihez mindig visszajárnak a korábbi tanítványai. Száz méterről kiszúrtam a katonákat már azelőtt is, hogy csatlakoztam a békehadtesthez - oké, ez nem éppen katonai szervezet, de amikor orvosok kíséretéről van szó, bizony elég gyakran mégis hivatásos gyalogosokat küldenek be. A szállításról nem is beszélve, azokon a tehergépeken jöttem rá, hogy hiába vagyok doki, még én sem tudok bárhol elaludni, ahol használhatok párnának valamit. Egy hétig lila voltam az egyetlen fél órás fekvési kísérletem után is, inkább beszereztem egy felfújható nyakpárnát a második körre. Fura, általában erről nem szoktam beszélni. Nem azért, mert titok, hanem egyszerűen túl sok rondaságot láttam arra, amire nem akarok emlékezni. Maxnek azért említettem, mert ő nyílt meg először és ismerte el, hogy nem fenékig tejföl egy katona család. Anyám is így gondolja, pedig a könnyebb háborús sérülés egyik előnye, hogy ő nem költöztek két évente másik bázisra, amíg gyermek volt. Mindegy, a lényeg a védelmem, amely most szépen elszáll. Magam sem tudom miért. Csak érzékelem, ahogy a következő pillanatban a keze már az enyémen van. És ahelyett, hogy automatikusa elhúznám, a szemébe nézek. Pedig ez nem egy zsúfolt bár. Nem egy olyan férfi, akinek a nevén kívül csak a kedvenc italát ismerem. Nem a rutin része, amibe beleszoktam az elmúlt időben. És mégsem zavar. Ennyit arról, hogy kezdek javulni, már ami a szexuális szokásaimat illeti. Mert ha a professzor nem hátrál meg, akkor ebből sokkal több lesz egy kis beszélgetésnél. És ezt a tekintetem pontosan el is árulja. Könyörgés nincs benne, de vágy igen. Pontosan egy perce van reagálni rá, mielőtt felülkerekednék rajta és elrejteném a lelkem mélyébe. Azért remélem, nem az a hosszan fontolgató alkat...

- A halott a legjobb. - gondolkodom el, hiszen tetemet trancsírozni valahol még mindig jobb. Elméletileg probléma nélkül kéne és tudnék ölni, de ha nem muszáj, még egy állat esetében sem tenném, pláne nem különleges kegyetlenséggel. - Dicsérendő és hősies példa, na meg felmenő, büszke lehet rá. - mondom elismerően szavaira. Német a családom, de akkor már itt éltek, szóval a második világégésből amerikai oldalon vettük ki mi is a részünket. - És az ön példája is a békehadtesttel. - teszem még hozzá, mert ezzel más módon, sőt, a szememben még értelmesebben vette ki a részét a világ jobbá tételéből. Ez nem az én utam, de elismerem és tisztelem az ilyet. Végül egy akaratlan érintkezés következik, mire Nyssától egy nyílt, sok mindenről árulkodó pillantást kapok s én is viszonzom azt. Az agyamban átkapcsol valami és a poharat gyorsan félretéve szabadítom fel másik kezem, hogy azt Nyssa arcára simítsam. Fura a helyzet, hiszen épp pár perce ismertem őt meg s most már húzódok is közel hozzá, hogy ha engedi, ajkait vegyem birtokba és megcsókoljam. Közben kacsójáról kezem a derekára simul. Kezd elszabadulni az az énem, amit igyekszem kordában tartani és nem kiengedni... valahol tudom, hogy a helyzet és az egyelőre sekélyes ismeretség révén ez az egész nem kifejezetten érzésekről szól, inkább ösztönös vágyról, testi szükségletekről. Nem szerelem, csak testiség, ennél többet nem is várok és ezzel nem is foglalkozom jelenleg.

// Még nem mondanám annak, de jobb félni, szóval 16+

- Mindenképp hasznos volt látnom, hogyan élnek az emberek más tájakon, de nem vállalnám be újra - mert ami egy ártatlan, két éves humanitárius küldetésnek indult, bizony elég ronda balesetként zárult másfél év után és magával vitte azt a Nyssát, aki korábban voltam 29 évig. Szóval életem ezen időszakáról ritkán és keveset mesélek bárkinek is. Szerencsére nem is kell, mert egy véletlen mozdulat teljesen más irányt ad az eseményeknek és máris mellékessé válik a dolog. A vágy igen hamar átveszi az irányítást és ki is használom. Sőt, örömmel fogadom az érkezését és merülök el benne egyszerre a kedves professzorral. Nem ismerem, nem tudok róla pár alap információn kívül semmit és egy szóval sem próbált eddig ígérgetni, ami számomra jó kezdés. Hagyom, hogy megérintsen, hogy magához húzzon és éhesen nyitom a számat, hogy fogadjam a csókját. Ma, most semmi kedvem a hosszú előjátékhoz, nem kell engem elcsábítani kedveskedéssel, így szinte azonnal kezdeményezek a nyelvemmel és őt is arra ösztökélem, hogy játsszon velem, harcoljon, ha irányítani akar és vessen be mindent. Egy kalandom egyszer azt mondta, simán el tudom hitetni a férfiakkal, hogy szex közben is lerúgom őket és távozom, ha nem vagyok elégedett a teljesítményükkel. Lehet, hogy igaza volt. Mert az a minimális irányítás, amit mutatok, arra ösztökéli őket, hogy még többet adjanak, amit utána kiélvezhetek teljes egészében. Mire a csókban kifulladok annyira, hogy hátra kelljen hajolnom levegőért, már régen nem méterekre ülünk egymástól, szinte az ölébe mászom és könnyedén simíthatok végig minden porcikáján, ami csak érdekel, elég hozzá kinyújtanom a kezemet. Halvány, sejtelmes mosollyal meg is teszem, kezem végig siklik lefelé a tarkójától kezdve a hátán egészen a nadrágja derekáig, majd vissza a hasfalán, kitapogatva a kemény izmokat, amelyeket a sokat rejtő ruha ígér nekem. - Egy pillanat - szinte lehelem a szájába a szavakat, miközben lábra állok és néhány lépéssel átszelem a termet az ajtóig. Lehet, hogy merész vagyok, de az exhibicionizmusom kifullad a ténynél, hogy az irodában csináljuk. Rám nyitó diákot nem akarok, így gondosan ellenőrzöm az ajtó csukódását, majd elfordítom a kulcsot a zárban. Máris jobb és sokkal megnyugtatóbb...
A mosolyom szerintem minden tervemről árulkodik, miközben ismét visszafordulok a férfi felé a kanapén és lassan kihúzom a garbó alját a szoknya derékrészéből, majd az egészet egyre feljebb emelem, amíg ki nem bújok belőle. Lehet, hogy nincsenek plasztikai sebész által csinált dupla d-s melleim, de ami van, arra büszke vagyok. A testalkatomhoz képest telt, kerek és most éppen fekete-vörös csipkébe csomagolt félgömbök, amelyeket nem félek megvillantani, miközben a ruhadarabot a szék háttámlájára terítem. Ha nem muszáj, ne gyűrjük össze, a kabátom a kocsiban hagytam. A szoknya azonban még marad, ahogy a térdig érő csizmák is, amikor ahelyett, hogy visszasétálnék hozzá, egyszerűen az asztala szélére huppanok. - Van ez az asztal olyan masszív, amilyennek tűnik? - teszem fel a kérdést, miközben azért hálás vagyok, hogy a kardot elpakolta az útból. Ha nem túlmozgásos, akkor valószínűleg a többi tárgyat sem fogjuk leverni és bevallom, engem a masszív tölgyfa a fenekem alatt jobban begerjeszt, mint a bőrkanapé, ahol korábban voltam. Talán, mert a legtöbb affér egyértelműen az utóbbin történik. Vagy mert ezt nem cseréli le olyan könnyen. Mindegy, nem fogom analizálni magamat, helyette kihívóan nézek rá és az egyik kezemmel végig simítok a saját testemen, az arcomon, a nyakamon, a mellemen, egészen a szoknya pereméig. Alá nem, de az anyagon tovább, egészen a térdemig, ahol ismét elindulnak felfelé az ujjaim és pár centit az anyagot is magukkal viszik. Na, ki kíváncsi rá, illik-e a tanga a melltartóhoz?

+18

- Én ennyire messzire nem mentem, csak Törökországig. - azt nem feltétlenül nevezném harmadik világnak, akkor sem, ha tud elég konzervatív és tradicionális lenni. Amilyen én most koránt sem vagyok. Vagy leszek még jó darabig... A vágyaké lesz hamarosan a főszerep. Egy csók indít, de Nyssa tekintete többet ígért és még többet kért s ezt nem felejtem el szem előtt tartani. Félre a szavakkal, beszéltem már eleget, most a tetteké a főszerep! Játékos, de nem szelíd csókban fonódunk össze. Szenvedélyek szabadulnak el már most, nyelvünk édes táncot jár s Nyssa kihívását nem vagyok rest elfogadni: irányítani akar, de én sem adom fel a dominanciám. Vadságot vadsággal viszonzok, kezeim birtoklóan simulnak testére, nyelveink csatájában sem maradok alul. Ha mászni akar, hát húzom, derekát, hátát, combjait érintem, de sötét fürtjein is végigszaladnak kezeim, a csókcsata közben ezt már nem is figyelem. Sőt, ha hátra hajol levegőért, akkor sem állok le: ajkaimmal lecsapok nyakára, hogy ott zongorázzanak végig érzéki csókokkal. - Rendben. - mondom torkot köszörülve, mikor pillanatot kér s útjára engedem kényszerűen. Figyelem, hogy zár, mire bólintok. Elégedetten szusszanok, ahogy a kulcs elfordul a zárban, majd újabb pillantására válaszként kacsintok s ahogy látom mire készül, én is nekilátok öltözékem bontogatásának. Megoldom a sportzakó gombjait és levetem azt a kanapéra dobva hanyagul, ennyitől nem lesz gyűröttebb, ahogy bordó felsőm sem, mely követi hamarosan. Így lépek Nyssa elé, mert közelsége mágnesként vonz. Jó, távolról sem volt rossz szemlélni és csodálni formás idomait, de... nos, odalent feszült a helyzet, nem fogom kínozni magam. - Tömör mahagóni, van. - bólintok szavaira cinkosan. Szóval ott akarja? Nincs ellene kifogásom, bár azt nem ígérem, hogy végig ott fogunk maradni, de meglátjuk mit hoz a  jövő... ma már több órám nincs, szóval sietnem nagyon nem kell. De ez nem ok arra, hogy ne cselekedjem: ahogy közel érek Nyssához, határozottan markolok sötét fürtjeire, hogy húzzam magamhoz újabb éhes csókra, míg másik kezem fehér, bársonyos bőrén indul meg nyakától lefelé. Kifejezetten kellemes érintésre is, akárcsak a guszta csipkébe csomagolt vonzó domborulatai, melyeket szintén nem hanyagolok el: kalandozó kezem némi cirógatás erejéig, még csak az anyagon keresztül, de birtokba veszi őket, hogy már tova is szaladjanak le lapos hasfalán, át derekára, hogy combja külső oldalára, finoman rámarkolok, de csak pillanatnyi pihenő ez, amíg odafent ajkaink eltávolodnak, mert utána szoknyája alatt tapintom ki a csipkés tangát, hogy közben nyakába csókoljak. A csipke előnye, hogy mikor ujjaim ingerlő játékba kezdenek ölén, azt majdnem teljes valójában érezheti, de a finom anyag súrlódása is hozzáad az élményhez. - Kell is majd a masszív asztal - mormolom fülébe és oda is osztok csókot, érezze csak, mennyire vágyom is rá... mert lassan én is érzem, hogy az ő testében mi megy végbe, a bugyi anyaga remekül elárulja ezt s amikor észlelem, sokáig már nem is húzom a következő lépést: eltávolodik kezem alul, de csak azért, hogy megpróbálja bugyiját alul leügyeskedni, majd ha ez megvolt, újfent combjára markolok, hogy egy kis emelés árán jobb vállamra helyezzem bal lábát, míg elindulok csókjaimmal lefelé testén, kissé elidőzve keble halmainál, majd végül leérkezve ölét árasztom el először csókokkal. Kissé gonosz módon kerülöm a nyilvánvalóan érzékeny pontokat, míg a türelmetlenség fel nem torlódik benne, csak akkor nyalok végig először érzékeny pontjain, hogy utána először lassan, módszeresen kezdjem nyelvem játékával kényeztetni, hogy kitapasztaljam, mit és hogy élvez... körkörös és hosszanti irányban dolgozik csiklóján, de hamarost bevonok apró szívogatásokat is a játékba. Lássuk mennyi idő alatt őrül meg... egy biztos, erélyesen, szenvedélyesen, de lassan dolgozok.

18+

Mégis mióta van ilyen teste egy történelem tanárnak? Ez az utolsó ép gondolat, amely felbukkan az elmémben, miközben próbálok nem nyáladzani a látványra. Nem tudom, mennyit edzhet Max, a katonai iskolából kiindulva nem kicsit, és ennek megvan a látszatja is. Hat csodás kocka alapnak, mellé pedig gondosan kidolgozott vonalak és izmok. A látvány elég, hogy a fejemből távozzon minden gyorsasággal kapcsolatos gondolat és arról kezdjek fantáziálni, hogy máskor, egy másik helyen minden egyes porcikáját végig nyalok és harapok, amíg csak kedvem van rá. Most azonban a tudat izgat fel, hogy ez a férfi és az isteni teste engem akarnak, rám fordul minden figyelem. Ha eddig nem tudtam volna biztosan, jó ötlet-e kikezdeni egy egyetemi tanárral a saját irodájában, hát a látvány alaposan megtámogatja a magabiztosságomat. Most már határozottan biztos vagyok benne, hogy még fantáziálni sem tudnék ennél jobbat és ez felpörget. Mire az asztalra ülök, már nedves vagyok és nagyon is készen állok rá, hogy kipróbáljam, milyen jó a kitartása.
Az újabb csók a korábbinál is vadabb és éhesebb, egyszerre követelek és adok is meg neki mindent, tobzódom a vágyakban. A kezeim pedig azonnal támadnak, végig simítanak a vállain, kitapogatják a hátán az izmokat, majd előre siklanak az oldalán, hogy még azelőtt leszedhessem az övet a nadrágról, hogy még jobban belemelegedünk a dologba. Vakon és ismeretlenül kissé nehezen jön össze ugyan a dolog, de alig egy perc múlva a bőrszíj már a kezemben van és könnyedén ejtem el az asztal mellé oldalt, ahol valószínűleg nem zavar majd meg a jövőben. Ha nem lenne végig foglalt a szám, már egészen biztosan sóhajok sorát engedtem volna meg, mert ez a férfi tényleg tudja, hova és hogyan kell nyúlnia. Mire hátra hajolnék levegőért, a keze már a szoknyám alatt kalandozik és érzem az érintését a csipke rétegen keresztül is. Lassú, kutakodó és nagyon is férfias. Lehunyt szemmel, hátrahajtott fejjel élvezem a simogatást és majdnem felugrom, amikor ajkai a fülemhez érnek. Áramütésként cikázik végig rajtam a vágy mellett egy leheletnyi fájdalom is, amitől automatikusan fordítom el a fejemet a másik irányba. Elfelejtettem, hogy ez nem a legjobb ötlet nálam, legalábbis a bal oldalamon. - Ezen az oldalon ne - kérem csendesen, miközben gyorsan elvonatkoztatok az érzéstől. A fülemnek ugyan semmi baja, de mögötte húzódik a hosszúkás, vörös heg, a korábbi repesz találat és sürgősségi agyműtét nyoma. Nem az esztétikumra mentek, de ez a kisebbik baj, valószínűleg ideg sérülés is volt, ami miatt nagyon érzékeny egy-egy régió. Ezért sem szeretem összefogni a hajamat, helyette általában függönyként használom, hogy a világtól elválasszam ezt a területet. Ha nem lennék ennyire begerjedve, biztos előre szólok, hogy hagyja ki a játékból erre felé ne csak a fogait, de az egész száját is. De a józan eszemet a zár elfordítása után már magam mögött hagytam a jelek szerint...
Az alsónemű eltávolítása ránt vissza a jelenbe, nem mintha az ázott anyag olyan nagy akadályt jelentett volna nekem eddig. Felnyögök az érzéstől, ahogy a szoknya anyaga súrolja a legérzékenyebb részeimet, amíg el nem távolítják az útból azt is. Érzem, ahogy az anyag felcsúszik és összegyűrődik a fenekem alatt, miközben ő már a lábamat dédelgeti, egyenesen haladva a cél felé. Elég csak a térdemnél járnia, hogy egy megadó sóhajjal dőljek hátra az asztalon és adjam át magamat a szájának. Lehunyt szemmel koncentrálok az érzésekre, amelyeket a nyelve vált ki belőlem és nem félek megremegni, felsóhajtani, amikor jó pontokat talál meg rajtam. Szerencséje, hogy nem vagyok hangos fajta, különben sikítanék, mikor először ér direkt a csiklómhoz. Újabb áramütésként cikázik végig rajtam a vágy, de most egészen másképp. Mozdulok, hogy oda tereljem, ahol érezni akarom, és ahol éppen nem tartózkodik, bármennyire is ficánkolnék. Már éppen próbálnám fogjuk ejteni a kezemmel, a lábaimmal és a csizmáim igencsak akkurátus sarkával, amikor végre enged nekem. Lassan, alaposan simít végig rajtam a nyelve és ez elég is. A kezem a hajába kap, a csípőm megemelkedik és a torkomat mély nyögés hagyja el, miközben áthullámzik rajtam az orgazmus. Következő tanulság rólam: nagyon könnyen el tudok menni. És nagyon csendesen a helyzethez képest. A feszültség máris enged, még pár pillanatig élvezem a helyzetet, majd megpróbálok felkelni, amint engedi.
Ülő helyzetbe tornázva magamat nyúlok érte, húzom magamra egy újabb csók erejéig és a kezem siklik le a nadrágjára. Most már tényleg érdekel, mit rejt, így kígyóként siklik is be alá és simít végig a merevedésén. Oh, igen, nem csak nekem tetszik a helyzet, nagyon. Meg sem próbálom fékezni magamat, körmeim a csupasz felsőtestén karcolják a bőrt, szám még mindig fogva tartja az övét, miközben simogatni kezdem. Lassú, kitartó mozdulatokkal dolgozom rajta, észrevétlenül tornázva egyre lejjebb a nadrágot és az alsót is róla, amíg annyira le nem csúszik, hogy akadálytalanul érinthetem teljes hosszában, időnként elkalandozva még lejjebb, a herékig. Szaggatott légzéssel szabadítom ki ismét a számat, hogy ezúttal én kóstolhassam meg őt. A nyakát csak csókolgatom és a nyelvemmel játszadozom az ütőere felett, de a vállánál már nem félek a fogaimat is bevetni, próbálgatva, mi az, amit még szeret és elbír. Élvezem a kemény izmokat a szám alatt és ahogy haladok egyre lejjebb a testén, lassan talpra is állok. Nem mondom, hogy elsőre és hibátlanul sikerül a dolog, de a csípője egész jó kapaszkodó, amíg vissza nyerem az önuralmamat. Utána hátra nyúlok és a szoknyát cipzározom ki, majd hagyom, hogy az anyag lecsússzon a földre és félre is rúgom.
- A csizmák maradjanak? - teszem fel a kérdést, miközben ismét közelebb húzódom Maxhoz, érintve őt és megadva neki a lehetőséget a választásra. Alapvetően engem nem zavar a jelenlétük és ezeken a sarkakon majdnem egy magas vagyok vele, így övé a választás lehetősége. Már ha tud gondolkodni, mert közben ismét a számmal kezdem felfedezni őt, most már a mellkasánál tartok és lassan, céltudatosan haladok lefelé, egy jól látható célig. Persze elsietni nem fogom, és vele ellentétben én merek harapni is egy-egy simogatás mellett. Persze a péniszénél ezzel nem fogok próbálkozni, ha egyszer elértem, de addig jobb, ha hozzászokik. Vagy szól, hogy álljak le vele. Mindkettő megfelel nekem, az eredmény ugyanaz. Térden fogom végezni a számmal a farkán, mert élvezem és nem szeretek adós maradni. Fél kézzel továbbra is a tövénél simogatom, de most a másik kezemet kivonom a játékból, a hátam mögött a táska oldalzsebéhez vezetem. Abban tartok az óvszereket. Valahogy a nemi betegség nem szerepel a kívánság listámon ugyanis. Szóval, akinek nincs kéznél friss vizsgálati eredménye mindenre negatívan, az kap...

+18

Minden egyetemi iroda sokat látott hely, úgy látszik az enyém most kezd azzá válni... nem tudom, hogy mennyi ideig fogok itt tanítani, de ha hosszú távon maradok, akkor biztos, hogy egyre több kellemes emlék fog hozzá fűződni ami miatt majd emlékező szeretettel simíthatok végig egy-egy bútoron, vagy állhatok meg és pillanthatok fel a plafonra, hogy lássam mennyire sárgult meg a fehér festék a diákok dohányfüstjétől. Azt hiszem bajosan lesz felejthető a nap, amikor a feketébe öltözött doktornő beállított hozzám és... a többi egyelőre a közeljövő zenéje, hogy mi jön a három pont után, még most fog kirajzolódni. Ahogy az is, mit takart a fekete szövet Nyssa esetében. Nos, nem panaszkodhat, ahogy én sem fogok végignézve rajta. Van benne valami sötét, megragadó és kívánatos, ami vonz s aminek nem is akarok ellenállni. Közelebb lépek hozzá és újfent csókolom édes ajkait, tetszik, ahogy egyszerre odaadó és követelőző, ez következtetni enged a későbbiekre is. Ínyemre van a tűz ami benne lakozik s ahogy ajkaink is megtalálják az összhangot, úgy érintéseink is kölcsönös viszonzásra találnak. A cél is közös, a másik testének felfedezése. Nem sajnálom az időt, hogy birtoklóbb természetű cirógatásommal tovább ne hevítsem Nyssa bőrét ahol érem, még ha keblei kitüntetett figyelmet is élveznek eközben. Igazán tetszenek a buja halmok s elgondolkozom, hogy megoldjam e a melltartó kapcsát, de úgy döntök, hogy kicsit várok még ezzel, a jelenlegi látvány is épp elég gusztusos, nem kell ezzel annyira sietni, van más, amivel haladhatunk gyorsabb ütemben... például azzal, hogy érintés útján csekkoljam egyező fehérnemű esete forog fenn s képzeletben hamarosan bólinthatok is, hogy igen. De nem csa ezért az információért nyúltam szoknyája alá, ha a kezem ott jár, hát adok neki kis ízelítőt abból, hogy milyen bánásmódban lesz része. Hirtelen mozdulatát tán be is tudom ténykedésem eredményének, de kérdése mást enged sejtetni. - Rendben. - ígérem egy bólintás kíséretében, tiszteletben fogom tartani kérését. Máskor biztos kérdeznék is mellé, de most, nos, jelenleg más dolgok sokkal jobban lekötnek. Például az, hogy az egyre inkább fölöslegessé váló anyagoktól megszabadítsam Nyssát. Legalábbis most a bugyijától, hogy utána újabb útra induljak testén ajkaimmal, még több örömet szerezve neki. Tetszik, ahogy sóhajtva dől hátra s már ingerlő kezdeti játékomra is mennyi vággyal telve reagál. Arra ösztökél, hogy legjobb tudásom szerint adjam meg neki, ami rendelkezésemre áll. Így hát továbbra sem sietem el, hiába ficánkol és próbálkozik, kicsit belesomolygok tevékenységembe, de nem hagyom, hogy irányítson. Ebben itt most én vagyok az úr és én döntöm el, mikor mit teszek, hiába próbál foglyul ejteni, izmaim eleve fölényt jelentenének. De ebből tudom, hogy nem érdemes tovább húzni, a megfelelő pillanat megvan, így hát ki is aknázom. Meglepettséggel vegyes örömmel észlelem, hogy a jelek szerint tökéletesre sikerül számításom, fülembe muzsikáló erotikus hangja és kezének gesztusa, csípőjének billenése elegendő jel arra nézve, mi is történt. Egy... motyognám magamban, de inkább csak fejben jegyzem meg, mert itt koránt sincs vége semminek. A féktelen szenvedélyek délutánja folytatódik.
Hagyom Nyssát felülni, s én is felemelkedem, alkaromba gyorsan megtörölve szám, hogy újfent vágytól fűtött csókban forrjunk össze. Élvezem, hogy Nyssa felfedező útra indul, sőt segítem is annyival, hogy megoldom a nadrág gombját és a slicc zipzárját. Egyrészt így könnyebb dolga lesz, másrészt az anyag sem nyúlik ki... viszont érzékelheti, hogy az eddigiek már megtették hatásukat, őszintén szólva már vetkőzésétől kezdve a vérkeringésem elkezdett dolgozni jobban derék tájon, ennek eredményét most duzzadtan és keményen simul kutató kacsója alá, a mai délutánra nézve komoly ígéreteket hordozva s kíváncsiságát is minden bizonnyal kielégíti, ha megérzi, hogy átlagon felüli fogásra tett szert tizennyolc centi körüli hossz és öt-hat centis átmérő tekintetében... így hát végső izgalmi állapotban simulok kacsója alá, míg bőröm hevül csókjaitól és harapásaitól, melyeket elégedett morranásokkal nyugtázok. Mikor feláll az asztalról segítek neki, kérdésére pedig bólintok. - Igen, maradjanak. - kifejezetten jól fest bennük így anyaszült meztelenül és az sem feltétlenül hátrányos, hogy magasabbá is teszik, lehet ennek még haszna... Inkább élvezettel sóhajtok és hagyom, hogy ajkaival haladjon, amerre szeretne, míg térdre nem érkezik. Szemem falja a vadító látványt, testemen jó érzés fut át érintéseire, élvezettel engedem ki a levegőt tüdőmből, ahogy ajkait érzem ott. Látvány és ingerek összekapcsolódnak és kéjt támasztanak bennem, ahogy érzem puha ajkait, nyelvét, kezét. Élvezem, s a mohóság is egyre inkább önt el, így markolok sötét fürtjeire, persze azon az oldalon csak, ahol nem problémás, korábbi kérésére még emlékszem. Tombol bennem a vágy s a késztetés, hogy minél jobban kiélvezzem ezt az egészet, így a kéjtől homályos tudattal, mintegy ösztönösen igyekszem kicsit Nyssát irányítani, arra ösztökélni, hogy mutassa meg mit is tud...

+18

Azt hiszem hamarosan eljön a pillanat, hogy bibliai értelemben is megismerkedjek Nyssával. Első pillanatban is megragadta a figyelmem a dokinő, megvan a maga "sötét" bája, de azt nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan és határozottan itt fogunk kikötni. Viszont amennyire nem hittem, annyira nem is bánom. Tudom, hogy ez az egész nem szól többről, csak a testiségről, meg maximum a két szép szememről, nincs sok köze a belső értékekhez, mély érzelmekhez meg pláne nem. Férfi vagyok, szükségletekkel, miért utasítanék el egy szép nőt? Így hamar bele is vetjük magunkat az akcióba és örömmel csiholok ki Nyssa testéből egy kielégülést, még ha nem is fogom beérni ennyivel. Ilyen testet, ilyen idomokat vétek lenne parlagon hagyni, meg fogom dolgozni alaposan, már most tudom. Hamarosan változás áll be, átadom neki a terepet. Hadd kalandozzon, induljon felfedező útra, míg meg nem találja, amit keres. - Tetszik? - nem állom meg, hogy ne tegyem fel a kérdést, míg kéjesen nyögve üdvözlöm ténykedését. Van itt tapasztalat, kérem... persze majd én sem leszek adósa. De most én vagyok a soros, így elégedetten nézem a megkapó látványt, ahogy elém térdel, figyelem vonzó idomait, hátán szétterülő fekete fürtjeit, a csizma sarkait, de azt is Nyssa szemem, ahogy megkezdi küzdelmét élvezetemért, kezdeti mohósága elégedett morranást vált ki belőlem, jól esik az ilyen... na nem mintha az azt követő visszafogottság ne lenne jó, tetszik ahogy húzni, hergelni próbál, én meg jó fiú leszek és átengedem magam ennek, hagyom, hogy hergeljen, hogy csigázza várakozásom. Tetszik az is, ahogy hirtelen két kézre vált csak és úgy fedezi fel magának a területet, de az előzővel együtt csak azt éri el, hogy feltámadjon bennem a mohóság s utat követeljen magának. Így magára vessen, ha hajába markolok és határozottságom kifejezésre juttatom, valamint azt is, hogy mit szeretnék, mert azt nem csak ő tudja kifejezni. Egész ügyes Nyssa, el kell ismernem s ezt egy-egy morranásom is tanúsítja. Persze hagyom, hogy ő is kontrollálja a szituációt, de határozottságom és izmaim bevetve azt is megkapom amit szeretnék, mélyen merülök el ajkai között kellemes ütemben s a jelek szerint valahol ez neki is bejön, mert hamarost ölén kezd el játszadozni, ami tovább emeli a helyzet pikantériáját, akárcsak az, ahogy érzem ajkain és a levegő remegésén is szerszámom körül, hogy újabb csúcsot élt át. Szikrázó kék szemeibe nézek. - Egész jó vagy.. hálából addig viszlek a mennyekbe, ameddig bírod. - kacsintok rá, mert érzem, hogy már erre vágyik, ahogy én is. Ezt követően támaszt nyújtok neki, majd hagyom, hogy az előkerült óvszer a helyére kerüljön. Logikus és józan lépés, egy szóval sem ellenkezem ellene, teljesen indokolt dolog. A folyamat kicsit több másodpercet vesz igénybe mint normál esetben, na nem mert partnerem ügyetlen, sokkal inkább arról van szó, hogy érzésem szerint kicsit szorosabb a termék, mint ami nekem indokolt lenne, de mikor felkerül, már nem érzékelem ezt. Bár azt tudhatja Nyssa, hogy ezzel most még kis plusz erőtartalékkal ajándékozott meg, mert az enyhe szorítás és a latex réteg fog annyit tompítani, hogy növelje tűrőképességem. Segítek neki felállni, de csak azért, hogy aztán határozottan, de nem durván az asztalra nyomjam hátát. Jobb kezem ráfog az így derékmagasságba került csizma tűsarkára, a bal helyre igazítja hímtagom, majd kéjesen lassan hatolok Nyssába, míg így felszabadul balom buján domborodó mellére markol és finoman gyúrja s tekintetem arcát figyeli, ahogy centiről centire tolom be neki szerszámom, végül tövig jutva. Itt picit megállok, majd elkezdek először laza ritmusban dolgozni, egyre nagyobb utat járva be csípőmmel, hogy végül farkam teljes hosszában mozogjak és ha ez nem elég, egyre gyorsabban, erősebben.

18+

- Akkor remélem, van olyan jó kitartásod, mint hiszed - válaszolok neki halvány mosollyal. Ami azért kétes. Mert egy férfiban azt értékelik, ha elég sokáig bírja ahhoz, hogy a nőnek is jó legyen. A nőben pedig azt, ha minél gyorsabb. Furcsa fintora az egész a sorsnak, de a többszörös orgazmus képességét én le nem cserélném másra. Ahhoz túlságosan is szeretem. Meg le sem tagadhatnám, hogy élvezem. A férfiak szeretik, ha kenegetik a hiúságukat, én pedig meg tudom tenni. Főleg, ha valamit el akarok érni. Például még másik két-három orgazmust, mielőtt elhagynám a szobát. Nem nagy és kivitelezhetetlen ábránd és most, hogy kisebb nehézségek árán, de az óvszer is felkerült Maxre, már nem látom semmi akadályát a dolognak. Hagyom, hogy irányítson, már amennyire tud. Mert ha megpróbálna a kanapé felé terelni, egészen biztosan tiltakoznék. Az asztalra dőlni viszont nem probléma, jószerével még nem is ért a hátam a fához, mikor már a lábaim ismét a levegőben vannak és ő köztük. A könyökömre támaszkodom, hátha sikerül kicsit tovább figyelnem a ténykedését, azonban a tettei nagyon hamar keresztül húzzák a számításaimat. Érzem, ahogy a pénisze helye nekem feszül és lassan belém siklik, utána már nem megy a koncentráció. Le kell hunynom a szememet és csak az érzésre koncentrálok, ahogy egyre beljebb jut. Érzem a kezét is magamon, ahogy végig simít a mellemen, tovább fokozva az egyébként is tomboló tüzet. Feladom, egyszerűen hátra hanyatlom és a lábaimat összekulcsolom a derekán, hagyva, hogy azt tegyem velem, amit csak akar. És amilyen gyorsan csak akarja. Még ha az a tempó az elején számomra fájdalmasan lassút is jelent. Ennél már sokkal jobban kész vagyok, többre vágyom és nem örülök neki, hogy még ebben a helyzetben is húz. Egészen addig, amíg el nem éri azt a sebességet és erőt, amely minden más gondolatot kiűz a fejemből. A légzésem azonnal megváltozik, szaggatottá válik, a csípőm mozdul az asztalon, keresve a tökéletes szöget, amely átlendíthet a csúcson. Nem megy könnyen, kell pár perc, hogy megtaláljam, de szinte azonnal érezhető a hatása. Újabb, erősebb orgazmus süvít végig rajtam, görcsbe rántva a lábaimat és arra késztetve, hogy hangosan felnyögjek, kieresztve a korábban benn rekedt levegőt. Ha tudnék beszélni, akkor most biztosan könyörögnék, hogy ne hagyja abba, hogy legyen még lendületesebb. Nem mintha esélyt adnék neki a szabadulásra, fenekem még inkább az asztal pereme felé csúszik, szinte szorítom őt magamhoz, ösztökélve a folytatásra. Mert ez olyan jó érzés. Leírhatatlan. Nem érdekel, hogy vagyok, amíg folytatja és elnyújtja számomra a gyönyört. Pillanatokig jutok csak a felszínre, szívom be újra a levegőt, mielőtt ismét összerezzennék. Most már nagyon jó helyeken jár és ennek meg is van a hatása. Az újabb orgazmustól megmerevedem, szemeim összezárulnak és úgy érzem, bele tudnék süllyedni a fába is. Most nem olyan letaglózó, számíthattam rá és ennek megfelelően könnyebben térek is eszemhez újra. Ki tudja, mennyi idő után. És még mindig nincs vége...
Percekkel később Max légzése és mozgása is kezd egyre darabosabbá válni, nem testileg, inkább tudat alatt érzem, ahogy egyre közelebb kerül a saját befejezéséhez. De még küzd, amit értékelek. Lassan ismét a saját csiklómhoz vezetem az ujjaimat, érzem a lüktetésében a férfi farkának ritmusát és a saját vágyamat is egy utolsó, befejező körre. Most óvatosabb vagyok és hiper érzékeny, szinte csak hozzá érek néhányszor, elősegítve a testem újabb reakcióit. Már így is a határon vagyok és engem nem könnyű ott tartani. Elég lesz egyetlen erősebb mozdulat, hosszabb simítás és én egyensúlyomat vesztve fogok lezuhanni. És azt akarom, hogy a férfi is velem jöjjön, őt is magammal tudjam rántani. A tény, hogy egy irodában vagyunk, majdnem nyilvános helyen, egyedivé teszi az élményt. Így várok az utolsó percig, csak akkor engedem át újra a testemet az élvezetnek...
Percek kellenek, hogy össze tudjam szedni magamat, csillapodjon a légzésem és felfogjam, mit is tettem. Nem megbánás miatt, arra nem vagyok képes. És egy ilyen gyönyörteli élményt nem tudnék megbánni. Reakciókezelésben viszont nem mondanám magamat tökéletesnek. A legtöbb esetben ágyban vagyunk és könnyebb úgy tenni, mintha halálosan fáradt is lennék. Ami egyébként most is igaz rám, lehet, hogy nem én voltam az aktívabb fél, de elhiheti bárki nekem, hogy néhány orgazmus sorozatban felér egy edzéssel. Így csak lassan ülök fel és tűröm el a maradék hajat az arcom elől. Majd nézek a partneremre. Nagyjából most először látom őt ruha nélkül úgy, hogy közben nem veszi el a vágy a józan eszemet, és tetszik a látvány. A hangom nem biztos, hogy remegés nélkül kijönne a számon, így most csak egy elégedett mosolyra futja, miközben figyelem a mozgását. Hm, ruha nélkül még kevésbé tudja letagadni a katonai iskolát...

+18

- Majd bizonyítom. - adom meg lakonikus válaszom Nyssának. Módfelett beképzeltnek és önteltnek tűnhetett benyögésem és tán ez a válaszom is, de ha az ember éveket tölt testének megedzésével, akkor meg is ismeri azt. A dokinő kétségtelenül jobban ismeri az anatómiát, az emberi testet nálam, csakhogy az én tudásanyagom másra koncentrál. Például tisztában vagyok terhelhetőségeivel, határaival, mikor mennyit tudok belőle kipréselni. Kialakult testtudatom és testképem pedig az intimebb pillanatokra is kiterjed, nem a levegőbe beszélek, de majd ő is rájön. Minden ember máshogy van összerakva mellesleg, a tűrő- és teljesítőképesség is egyénenként változó ennek Nyssa is eklatáns példája, hiszen eddig nem sok ilyen női "gyorstüzelővel" találkoztam. Nem mondanám, hogy nem jó, vagy élvezetes az egész, azonban pontosan tudom mennyit ér a dolog rőfje s harminc évesen tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlenül az átlagra jellemző ez, így tudom kezelni a dolgot és nem érzem magam ettől nagyobb kannak egyáltalán.
Ilyen tekintetben az inkább megmozgatja a fantáziám, hogy egy ilyen szép nővel tehetem meg azt, amire most az asztalnál készülök, bár a kérdést nyilván árnyalhatná az, hogy Nyssa miként viselkedik a férfiakkal, engem tüntetett így ki szinte azonnal, vagy mások tekintetében is ez a helyzet, mert akkor megint másképp fest a dolog. ugyanakkor ezen gondolkodni van a legkevésbé agyam, ahogy az asztalra kerül a nő, én pedig elé, s a nem vágyainkkal foglalkozó gondolatokat végképp száműzi az, ahogy csizmájának bőrére fog egyik kezem, s ölem mozdulatára végre megérezhetem, igaz tompítva, Nyssa forró lágyságát. Elégedetten morranok, hiszen ínyemre van a helyzet, mint az is, hogy Nyssa teste engedelmesen simuljon tenyerem alá, ahogy telt keblét kezdem közben kényeztetni. Kell a bemelegítő ritmus, bármily türelmetlen csípőmozdulatokat tesz is ő apró ringatózással, de újabb alap igazsága a sportoló embereknek: bemelegítés nélkül sérülés a következmény. Márpedig akárhonnan is nézzük, a szex az az izommunka, ami elég sok területet igénybe vesz a test izomrendszerében, én pedig nem fogok amatőrizmusból húzódást szerezni így, inkább adok magamnak egy kis időt, amíg alkalmazkodom, bemelegszem, aztán gyorsítok és növelem az erőt is. Akkor viszont egyre kevésbé lesz kímélet s ezt Nyssa is érzi, csípője mozdulata egyértelműen utal erre, én pedig minden felfokozottság ellenére gondosan megjegyzem, hogy milyen pozícióba billent, hol van a megfelelő pont. Reakcióira támaszkodva gyorsabb és erősebb tempót diktálok, megadom amit kér s közben kezem testét is bebarangolja, simogatom, olykor ölén is eljátszadoznak ujjaim, de amikor ő veszi át ott a vezető szerepet, visszatérek telt melléhez, hogy azt gyúrjam s bimbóját izgassam. Kielégülései, izmainak virtuóz módon megránduló ritmusa hüvelyében megteszi a hatását s megnehezíti kissé a dolgom, mozdulataimba költözik némi darabosság, Nyssa hangjai azonban tovább pörgetnek s az ő legintenzívebb pillanataimban is ura tudok maradni saját testemnek, vágyaimnak, amit részben persze az óvszernek is köszönhetek. Másnak ez lehet kegyelemdöfés is lett volna, mondjuk ha kevesebb akaraterőm van, vagy ha nem ismerem igazán magam, a testem. Ám így a megfelelő pillanatban megfeszültem, mélyen Nyssában megtartva magam s akár azt is hihette, hogy ennyi, így hamarosan megpróbál felülni, amit hagyok is, de még benne vagyok s ha kapott is pár másodpercet, egy kis időt, amíg nyeregben érezhette magát s úgy gondolhatta "nyert", hát kedves módon rácáfolok neki, mert átölelem derekát mely elszakadt az asztal lapjától és könnyedén kapom őt fel. Az se baj, ha nem kapaszkodik, megtartom én, de így is nekiállok magamévá tenni. Kellően bemelegedtem az álló pozícióhoz, így karjaim erejét kihasználva kezdem el őt fel s le mozgatni, bár kihasználom a gravitáció erejét is, hogy minden lendületes pillanatban, amikor Nyssa lefelé tart, az az erőhatás plusz intenzitással lássa el együttlétünk,a hogy még nagyobb erővel és mélységben érkezik hímtagomra. Egyik karom derekán, másika fenekén, így könnyítve meg a helyzetet. Pár perc után viszont egy-két lépést téve hátát egy könyvespolcnak szegezem, hogy így folytassuk az aktust. Ha eddig nem tudta, mit szabadított el a kanapén megejtett csókkal, most kezdheti érezni... nem hazudtam neki, bennem pedig tovább tombol a mohóság és a vágy, hogy több kell. Nem tudhatom, hogy lesz e második alkalom vele, így nem spórolok semmivel és nem hagyom, hogy könnyen meneküljön. A teuton vér és a római akarat vitustánca kezdetét vette, magamhoz ragadtam az "uralmat". - Remélem tetszik... - súgok kuncogva a fülébe s most, hogy kevésbé kell kezem tartó erejére koncentrálnom, nekiállhatok, hogy nyakát csókolgathassam, kezem újra kalandozhasson testén, míg csípőm tovább tartja a kíméletlen ritmust. Ráéreztem az ízére, könnyen bírom már ezt is és tudom kontrollálni magam.

+18

Viharosan és határozottan indult ez a kis légyott, Nyssa kezdeményezett, de tán nem is gondolta át mit csinál s mit szabadíthat el. Most pedig kénytelen lesz megbarátkozni vele, mert a birtoklási vágy, a mohóság már fennen lobog bennem s nem adom ki a kezemből a gyeplőt. Eleinte hagytam kicsit, hadd irányítson, mert ínyemre volt minden tette, de amint elmerültem benne a helyzet kulcsa bizony az én kezemben került. Hiszen ficánkolhat akárhogy, mocoroghat, ha én nem adom magam valamihez, akkor megette a fene az egészet. Persze eszem ágában sincs így tenni, Nyssa megkap mindent, ami az öröméhez kell, de úgy, hogy az nekem is jó legyen. S amikor elunom az asztalt és ő pedig azt hiszi nyert ügye van, nos akkor dobom be a meglepetést és használom ki izmaim erejét. Élveztem az eddigieket is, de kell az intenzitás, amit az álló helyzet szül, a plusz mélység, a gravitáció adta lendület, ami tovább tüzelhet. Nem kímélem Nyssát mert érzem, hogy kellően nedves az egészhez s így mutatom meg, hogy van itt erő és potenciál, még bele sem fáradok ebbe igazán. Éppen ezért nem is a fáradás indokolja, hogy kihasználjam egy könyvespolcom adta lehetőségeket, inkább az, hogy így még több opció áll rendelkezésemre. A gravitáció behatását nyugodt szívvel elcserélem arra, hogy bár karjaim továbbra is megtartják őt, jobban cirógathassam, vagy ajkaimmal fehér bőrén barangolhassak. Nyomot persze nem hagyok, fogaim nem vetem be mert az intenzív mozgás mellett nem lenne jól kontrollálható, helyette maradnak a csókok. Bőven elég, hogy ajkaim perzselik a bőrét, míg csípőm ütemesen mozog odalent. - De legalább szép halálod lesz. - tán nem is lenne rossz dolog, egy kielégítő együttlét után feldobni a bakancsot. Jobb, mint bármilyen erőszakos megoldás. Bár ez a gondolat tényleg csak egy-két másodpercre suhan át az elmémen, mert a következő pillanatban már Nyssa örömére koncentrálok, na meg a magaméra. Ahogy megérzem izmai rándulását, még egy utolsó trükköt vetek be ebben a végső rohamban: ahogy korábban megfigyeltem hol van az a bizonyos pont, amivel a legjobban tudok rá hatni, most úgy mozdulok, hogy lökéseimmel G pontját érjem, ezáltal megpróbáljam még intenzívebbé tenni számára az élményt s ha ez sikeres, végül engem is elér a kielégülés hulláma, így egyszerre szívom be élesen a levegőt sikolyát elfojtó harapásától és az élvezettől. Megtartom Nyssát, amíg csillapodik a vihar. - Lehet akkor egyszer használatossá válna az anyag, amit használsz. - na igen, ha elkapna az ötperc, akkor lehet még egy fém lánc hegesztési pontját is elpattintanám sámsoni erőm összeszedve. Ellépek a faltól és leeresztem Nyssát, bár érzem, hogy még kell neki egy kis idő, így két kezem derekán van, hogy támaszt nyújtson, de azért távolabb lépek tőle. Csak semmi romantika, ez nem az a rendezvény. Neki megvan a lehetősége, hogy a karjaimba kapaszkodjon, de ez nem az az együttlét volt, amit kis összebújás követne. Ezt észben tartom. - Megpróbálkozhatsz vele, de csináljuk úgy, hogy aki kevésbé bírja és hamarabb megy el, az viseli a bilincset, majd váltás... - játékosabb a dolog, van benne versengés és izgalom a maga módján. Kacsintok is szavaim nyomatékosításaként, majd ha már megáll a lábán, távolabb lépek, hogy elkezdjem ruháim összegyűjteni és öltözni lassan. - Bár nem hittem volna, hogy felveted majd az ismétlést. - teszek még egy megjegyzést. Az indítás és az egész azt mutatta, hogy Nyssa az egy alkalmas megoldásokat gyűjti, az állandóság és az ezzel esetlegesen felmerülő kötöttség már zavaró lenne számára. Közben öltözök, alsó, majd ing kerül fel s megérzem sarkainak és körmeinek hatását a bőrömön. Eddig nem nagyon figyeltem fel ezekre az apró sérülésekre, de most az anyag érintése kihozza a kis fájdalmat. Nem zavar túlzottan, bírom én, de az is biztos, hogy erre a délutánra fognak emlékeztetni.

- Köszi a figyelmeztetést, azt hiszem, egyből kötelekre megyek bilincs helyett akkor. A zsaruknak így nem kell magyaráznom, miért akarnék kölcsön kérni egyet - nem mintha tényleg képes lennék valaha is megpróbálkozni vele, hogy valamit a rendőrségről szerezzek be. Ahhoz kicsit túl sok kíváncsi nyomozó és járőr van a közelemben, akiknek nincs jobb dolguk, mint ebédszünetben az én kukám környékén szimatolni. Persze csak képletesen, tekintve, hogy én nem egyszer emberi maradványok megsemmisítése céljából kiválasztott tárolókba pakolok néhány egyéb dolgot is. Oda még soha senki nem akart benézni, hogy megtudja, mit titkolok. Minden más pedig le van védve. A mobilom kóddal nyílik, ahogy a laptopom is, ujjlenyomat érzékelés hülyeség lenne, tekintve, hogy néha kesztyűben kell folytatnom az adatok bevitelét, de így csak az tudna hozzáférni, aki ismeri a jelszavamat. Amihez pedig sok sikert kívánok, mert még véletlenül sem angol szó...
A légzésem még mindig nem az igazi, ahogy ellépek tőle és kissé neki támaszkodom a polcnak. Az intimitásnak vannak fokai és én még nem értem el azt, amikor hiányzik egy ölelés. A tény, hogy kizárólag csizmába öltözve lát engem az irodájában, már nem akkora probléma. A családom nyilván nem nevelt exhibicionistának, de látott már valaki balettruhát? Jobb esetben csak az ember testének fele látszik ki belőle, de olyankor is rásimul minden hajlatra, domborulatra és mélyedésre. Jó kezdet volt nekem. A jelenlegi szexuális életem mellett pedig végképp nincs okom kiakadni, így meg sem próbálom eltakarni magamat. Akkor nem az irodában, fényes nappal esem neki, hanem randira hívom a professzort.
- Jó vicc. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy akkor életem végéig bilincsben maradnék - válaszolok, miközben végre ellépek a faltól és elkezdem begyűjteni a ruháimat. A szoknya és a felső még a széken van, de a fehérneműm fogalmam sincs merre tűnt el a szenvedély hevében. Kell pár pillanat, hogy kiszúrjam a csipkéket az asztal sarkára akadva valamint a földön. A második érthető is, de hogy a melltartóm mégis mikor került oda és hogyan akadt fenn az íróasztali lámpán, az sötét rejtély számomra. Fogadok, Maxnak is. Most zavartalanul gyűjtöm be, miközben pillantásom a hátára esik. Azt hiszem, holnap nem csak én fogom a sajátomat elrejteni. Nem vészes, de eléggé irányt mutatnak azok a karmolások tevékenységileg...
- Egy kapcsolatot a hátam közepére sem kívánok, de egy tehetséges szexpartnert, akit nem lomboz le a tény, hogy hullákkal dolgozom, értékelek - nem szokásom elmondani általában, mi is a munkám. Valahogy a férfiak teljesítő képességét nem arra találták ki, hogy elképzelje, kinek és melyik belső szervében járt a kezem, mielőtt hozzájuk érek. Sokan hiszik, hogy nem probléma, de utána az lesz. Pedig tényleg mániás fertőtlenítő vagyok, a teljes védőfelszerelésről és a kötelező zuhanyról nem is beszélve, amely a rutinom része. Hála neki, öltözni például elég gyorsan megy, alig két perc alatt már ott tartok, hogy a táskámat emelem fel és keresem benne a kézi tükröt. Valahol van mellette néhány nedves törlőkendő is az elkenődött sminkre és egy fésű. Adjon valaki nekem tizenöt percet és minden nyomát eltüntetem egy együttlétnek. Ijesztő és lenyűgöző tud egyszerre lenni még saját magam számára is a dolog.
- Nézd, nem ígérek és nem is várok el többet jó szexnél. Két szabályom van összesen: nem leszek harmadik egy kapcsolatban és nem engedek az óvszerből, amíg nincs a kezemben friss teszteredmény nemi betegségekre. Ha ez neked is megfelel, ismételhetünk - nem mintha ez az ajánlat nem lenne nyers még egy nőtől is, de én ilyen vagyok. A legtöbben egy éjszakára kellenek csak, nagyon kevesen fogják meg annyira a figyelmemet, hogy ennél többet akarjak. Maxnak sikerült és részemről semmi gond nincs a folytatással, amíg nem akar mást. Mert kapcsolatról szó sem lehet. Ami azt illeti, még hűségről sem. Amíg vele vagyok, rá fogok figyelni, de tetszik az ötlet, hogy nem kell lemondanom egy jó pasiról, ha kedvem támad hozzá. Ha úgyis képtelen vagyok a szívemet nyújtani, akkor minek erősítsem az illúziót róla?

- Próbálkozni lehet. - kacsintok játékosan, elvégre egyáltalán nem biztos, hogy ez az egész meg is fog történni. Például, hogy hagynám egy nem feltétlenül közeli ismerősnek, hogy megkötözzön. Bár bibliai értelemben már ismerjük egymást Nyssával, az én világomban tán több bizalomra lenne szükség ahhoz, hogy ilyenbe belemenjek. Paranoiás lennék? Nem, de lássuk be, nem azt a világot éljük, ahol bárkire rá lehet bízni az életünket. Igaz talán sosem létezett ilyen világ... de az biztos, hogy a kettőnk között szárba szökkent intim kapcsolat csak a testiségről szólt és ha megismétlődik, újfent arról is fog. Az emberi személyi illetve bizalmi tényező meg majd alakul, ahogy alakul. Épp ezért hagyok jobban mozgásteret Nyssa számára, nem erőltetem rá magam. Csak semmi romantika, kérem szépen. Jobb, ha már lassan megnyugszanak a kedélyek. Például helyreáll a normális vérnyomás és vérkeringés, a légzés egyenletessé válik. - Mintha annyira ellenedre lenne egy kis élvezetért cserébe. - nos igen, ez a társalgás a játékosságról szól egyelőre és jobb ez így, mintha valami kínos beszélgetésbe fognánk, vagy feszült csend uralkodna. Sokkal jobban segíti az átmenetet, hogy ösztön lényből visszaalakuljunk. És könnyebb így beszélgetni az egészről, mintha bármi mást, netán többet várnék a dologtól. A helyzet nem ez, éppen ezért veszem könnyedre a figurát. Ha Nyssa ruhát gyűjt, úgy hát én is ezt teszem, bár az enyém kevésbé szóródott szét, de azért azt is össze kell halászni, kiterítem, lesimítom őket először, hogy ne teljesen gyűrött állapotban húzzam újfent magamra. A kinti világ számára ez feltűnést kelthetne, azt pedig mind a ketten kerülni akarjuk véleményem szerint. - Nem vagyok nagyon konzervnyitó gondolkodású, mint tapasztalhattad, legalábbis bizonyos tekintetben kétségtelenül nem. - kezdem meg válaszom, miután figyelmesen meghallgattam Nyssa szavait. A jelek szerint a könnyed társalgás korábban bevált és zökkenőmentesen tudtunk áttérni a történtek, valamint a későbbiek tárgyilagos megbeszélésére. Tény, hogy nem is a múlt, hanem a jövő az érdekes és a kérdéses egy-egy ilyen eset után. - Ennek ellenére viszont van egy-egy elv, amit azért ésszerűnek tartok és, minden támadási szándék, vagy negatív felhang nélkül, de egy párkapcsolat indítását nem épp így képzelem el, szóval bennem fel sem merült. - biztos van akinek ez jó, de nem feltétlenül egy olyan nőt képzelnék el hosszú távú partnernek, aki másodperc alatt veti rám magát (az én közreműködésemmel és egyetértésemmel), hogy aztán ez legyen a végkifejlet. Bár azon el kell gondolkodnom, hogy nem ez jelenti itt az akadályt, hanem egyszerűen az, hogy Nyssában nem érzékelem azt a plusz szikrát, ami erre indítana. Csinos, vonzó és értelmes, de nem úgy fog meg, ahogy erre egy kapcsolathoz szükség lenne. Ebből nem lesz félreértés. - Ettől függetlenül nincs ellenemre, hogy testi szükségleteink levezetése érdekében élvezzük olykor egymás társaságát. - ez aztán a szép megfogalmazás. Aztán Nyssa még inkább konkretizálja a dolgot, amire rá is bólintok, majd szóban is megerősítem azt. - Ha oda kerülök, hogy tartós kapcsolatom lesz, nyugodt lehetsz, nem az az alkat vagyok, aki szeretőt akarna tartani. Másrészt az egészségügyi oldala is teljesen korrekt. - akkor lényegében ezt meg is beszéltük. Komolyan, már csak egy aláírt szerződés, meg kézfogás hiányzik... na, a viccet félretéve, végül gyorsan felöltözök, elrendezem öltözetem, s már én is úgy állok az irodában, mintha tényleg csak csevegtünk volna. - Egy pohár vizet? - kínálom fel a lehetőséget, hiszen a korábbiak bizonyosan dehidratálták őt valamelyest, én a magam részéről le is hajtok egyet, majd az íróasztalom sarkára ülök.