HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Folyosók (Roosevelt Középiskola)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Pént. Nov. 25, 2016 10:21 pm
 



 

First topic message reminder :



Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down

Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Szer. Jan. 04, 2017 4:22 pm
 



 

- Azért fontos, mert bármilyen szemét szukának is nézel éppen, foglalt pasikkal soha nem kezdtem. Ha nem akarok semmi komolyat, akkor a szakítási vagy válási indokká sem én szeretnék válni - márpedig a legtöbb nő igencsak zokon veszi, ha kiderül, hogy a férfi, akinek az eddigi idejét áldozta, megcsalja. Nem egy hangos válóperről hallottam az újságokból, az egyik kedvenc sporttársam pedig pont ilyen témára szakosodott ügyvéd, az ő történetei elég fájdalmasan érintettek még engem is. Egyébként is elég mély szabály volt nálam, hogy más férjét és barátját nem szedem el, mert nem akarom visszakapni, de a Lorival való beszélgetések még inkább bevésték. És az én esetemben az sem perdöntő, hogy én voltam itt előbb, mivel nekem eleve volt egy egyességem Max-szal, aminek elég sarkalatos pontja volt, hogy nem a hosszú távú szerelmi kapcsolat a célom és amint erre valami esélyt lát, már léptem is hátra. Halloweenkor Tara elég szépen kifejezte az érdeklődését, de a professzor úr engem nem vett elő, amit úgy értelmeztem, hogy nem kölcsönös a dolog és nem kell vele foglalkoznom. Ezek szerint az utolsó pár napban mégis kölcsönössé vált, csak elmaradt róla a memo. Remek...
Tara újabb kérdésére megfagyok és kell pár pillanat, hogy végig gondoljam a megfelelő választ. Közben neki dőlök vele szemben a szekrénynek és figyelem, ahogy a padlón öleli át magát. Annyira ismerős. A régi Nyssa ugyanezt tette volna, hasonlóan képes lenne az érzelmeit kimutatni. Az új viszont jeges önuralmat gyakorolt. És készen áll folytatni is. - Igen, a te szemedben nyilván rideg vagyok, amiért kerestem magam mellé egy férfit, aki megelégszik a közös programokkal, jó szexszel, beszélgetéssel és elviseli, hogy nem szeretem. Max igenis jelent számomra valamit, de valószínűleg soha nem fogok beleszeretni, amit ő is tud. És megelőlegezve az újabb kérdést, igen, tudom mi a szerelem, mert érzem én is - csak éppen az a férfi, akit én hosszú évek után sem tudtam még elfelejteni, már halott. Meghalt, láttam a holttestét, elvittem magammal a hamvai egy részét és a tengerbe szórtam Hawaii egyik apró kis szigetén. Egy olyan helyen búcsúztam el tőle, amit mindig is imádtunk, ahova évente visszajártunk és ahol korábban igent is mondtam neki, amikor feleségül kért. A gyűrű az egyetlen, ami még mindig megvan, azt soha nem voltam képes eldobni vagy tovább adni. A rossz karma a tárgyakra is hatással lehet, így inkább egyszerűen elpakoltam az egyik fiókom mélyére a dobozt még évekkel ezelőtt.
- Ha ki akarsz jutni, kövesd a fényt - szólalok meg újra és fordítok hátat neki, mert nem érdekel a következő kérdése. Sejtem mi lenne és hallani sem akarom, nem még válaszolni rá. Hiszen, ha valakit szeretek, miért ne lehetnék vele? Miért kellene arra a férfira rászállnom és pótléknak használnom, akit Tara szeret? Ezek ésszerű és jogos feltevések, amelyeket még sem tudok megmagyarázni. Mert én ilyen vagyok. Mert valamiről nem akarok beszélni és attól félek, ha még sokáig itt leszek, akkor mégis megteszem. Így most én fogom menekülőre a dolgot...
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
avatar
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Csüt. Jan. 05, 2017 2:17 am
 



 

Csak lassan fogtam fel, hogy mit mondott. Fáradt vagyok és sok volt nekem ez a mai nap, csak haza akarok menni és aludni egy akkorát, amekkorát még sosem. Össze akarok kucorodni a paplanommal, epervelős vanília fagylaltot akarok enni és valami romantikus filmet akarok bámulni, amiben a főhősnő megszerzi álmai pasiját és élnek, mint hal a vízben. Meg kefélnek, mint a nyulak... Az Elemi ösztön meg is felelne.
Szóval csak lassan fogtam fel, amit mondott, de lassan eljutott a tudatomig a szavainak értelme. Még mindig szeret... Vagy reménytelen és viszonzatlan vagy le nem zárt és függőben maradt szerelem. Ahogy végignézek rajta és emlékeim között végigmazsolázom, hogy mennyire karakán nő, az első opcióra nem tudok gondolni, ahhoz túl erős jellem, hogy csak úgy leragadjon egy esélytelen kapcsolatnál. - Miben halt meg?
Vonom le a konklúziót, mellyel talán még magamat is meglepem, de túl jól ismerem ezt a történetet. Túl sokszor voltam már lelki szemeteszsák ahhoz, hogy felismerjem a jegyeket. Annyi és annyi betelefonáló öntötte ki nekem a szívét, kért tőlem feloldozást vagy nem is tudom, hogy micsodát, hogy csak azon csodálkozom, nem előbb esett le a tantusz. Bár ahhoz az is kellett volna, hogy kicsit kedveljem. Mert most egyáltalán nem kedvelem...
Nem megyek utána, még mindig magamat lesem a tükörben, s arra számítok, hogy egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, de érzem a kérdésem súlyát és inkább aggodalom jelenik meg váratlanul. Nem, nem kellett volna kérdeznem, nem kellett volna vájkálnom a múltjában, hiszen semmi jogom vagy közöm nincs hozzá. Csak egy nő, aki a szívemnek kedves pasival kavar, de ezen kívül semmi sem köt hozzá. Mégis mit akartam elérni? Tisztára hülye vagyok!
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Csüt. Jan. 05, 2017 10:21 pm
 



 

Mégis honnan gondoltam, hogy nem fog leesni neki? Lehet, hogy Tara nem egy agysebész, de nyilván valóan az emberi kapcsolatokban ezerszer jobb mint én. Minimum az eq szintje a duplája az enyémnek és ez az érzékenység mellé azt is eredményezi, hogy nem kell a szájára rágnom teljesen nyilvánvaló dolgokat ahhoz, hogy megértse őket. A hideg logikámmal egyértelműen nem boldogult, de most szinte azonnal kapcsol, esélyem sincs meglépni. Két lépés, ennyit sikerül megtennem, mielőtt a kérdésével szoborrá változtat egy újabb időre. Pedig nekem sem kellene ezt megtennem, elég lenne megemelnem a lábamat és elsétálni, ahogy minden más alkalommal is tettem eddig, mégsem megy. Mert már tudja. Tudja, mi az oka az ő boldogtalanságának. Én vagyok. Az én összetört szívem, ami még ennyi idő után sem képes megnyílni más előtt. És hiába nem követelek olyasmit mástól, amit én sem vagyok képes megadni neki, a férfiak sosem voltak agyonkomplikált lények. Számukra éppen elég az a tény, hogy megkapják az előnyöket hiszti és követelés nélkül, sokszor nem vágynak többre. Pontosan a hozzám hasonló nők létezése miatt nem kell megerőltetniük magukat. És bár Max pontosan tudja, hogy kiléphet, elsétálhat bármikor, mert ebből nem lesz kapcsolat, élvezi a szabadságot. Mert én nem akadok ki, csak mert megfektette Tarát. Ami azt illeti, az sem zavarna, ha minden este más nőt kap el, amíg nem velem van. Amíg vállalja az óvszert és nem ragaszt rám semmilyen betegséget, lelke rajta. De ennél azért őt jobbnak ismerem. Ezt csak a saját egyébként még mindig alacsonyan leledző önértékelésem miatt fejtettem ki. Aminek egyetlen előnye, hogy lezuhanni mélyebbre már nem tud...
- Egy robbanásban, és erről többet nem beszélek - a hang idegen, messze nem olyan hangos és magabiztosan csengő, amilyen az enyém lenni szokott, de nem érdekel. Róla még mindig nem tudok beszélni fesztelenül. Két dolog megy, a rideg tárgyilagosság, amit Chloe kapott ki és a palástolhatatlan bánat. Tara nem látja az arcomat, neki háttal állva arra nem kell figyelnem, így a hangomon is próbálok erőt venni, de csak az utolsó szóra sikerül, abban nem cseng vissza ezer és egy emlék. Megkapta a válaszát minden kérdésre, tudja, miért élek egy olyan életet, ami számára ennyire megfoghatatlan. Mert nekem még csak ez megy. Javulok, Max az évben az első olyan, akit hosszú távon is elbírok, de ez még nem teljes megoldás mindig. Ahhoz azonban szükségem van időre. Még több időre. Egy perc alatt minden szempontból tönkre ment az életem. Lemondhattam a társamról, a családról, a munkámról és egy időre a testem uralmáról is. Nekem ne mondja meg senki, hogy ennyi idő alatt már fel kellett volna épülnöm, mert ők ugyanezt nem élték át. Nem köszönök el Tarától. Nincs értelme. Csak nagy levegőt veszek és lépkedek tovább. A tűsarkaim ütemesen kopognak a padlón a kijárat felé. Majd irány az oldalsó parkoló, ahol a kocsimat hagytam. Pár méter és szabadulok. Igazán nem sok...
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
avatar
Inaktív

Avataron : Anne Lindfjeld
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Pént. Jan. 06, 2017 11:58 am
 



 

Mit mondhattam volna erre? Beszéljük meg, sírjunk egymás vállán és válljunk el még két barinő? Nem, egyáltalán nem éreztem, hogy ezt kell tennem és Nyssa sem tűnt olyannak, aki ezt igényelte volna. S különben is, másodszor találkoztunk, szóval még ismerősnek sem mondanám, csak egy idegennek, aki ... nos, igen. Figyeltem hátát, cipőjének egyre távolodó koppanásait, eltűnő alakját. Nem tudom, mit tehettem volna másként, de abban sem voltam biztos, hogy bármit is másként kellett volna tennem. Megmostam az arcomat, majd nagyot sóhajtottam és nyeltem egy hatalmasat.
A telefonomat vettem elő, majd pörgettem az alkalmazások között, hogy kicsit odázzam a dolgot, amire éppen készültem. Bár pontosan tudtam, hogy úgysem fogja felvenni, hiszen éppen edzés tart. Ugyanolyan edzést, ahol először találkoztam vele, ahol a vágyaimat feltüzelte, ahol aggódhattam érte, mely után először megcsókolt. Kiforgattam a számát a névjegylistából, majd hívtam és türelmesen hallgattam a készülék kicsengését. Az ötödik hang volt az, ami átkapcsolt hangpostára. Hallgattam a hangját, és minden szó, minden mondat tőrként csavart egyet a szívemen, s majdnem elsírtam magam, amikor felnevetett a mondandó végén. Nyugi Tara, csak befejezel valamit, ami el sem kezdődött igazán. Ne is törődj vele!
- Szia Max! Tudom, hogy nem így kellene, de én már csak ilyen kényelmes vagyok. Utoljára tettünk és mondtunk dolgokat, amiket nem gondolhattunk komolyan. Jól indult az egész, de szerintem csak ennyi volt benne... Na mindegy, úgysem vagyok a kapcsolatok híve. Szóval pápá és köszi a halakat.
Próbáltam kacagni, nem tudom, hogy mennyi ment át belőle, mennyire tűnt őszintének, de amikor letettem a telefont és töröltem a telefonszámát a készülékből, könnyeimmel hadakoztam. Megálltam egy pillanatra, egy oszlopnak dőlve figyeltem, ahogyan a mobil végrehajtja a kiadott parancsot, majd álltam és vártam. Nem tudom, hogy miért, de ezt kellett tennem. S különben is, Nyssaval sokkal jobban meglesznek, nem? S ha már itt tartunk, elővettem a névjegykártyát, amit ma kaptam és beírtam a telefonba, továbbot nyomtam és fürge ujjaimmal nekikezdtem egy üzenet farigcsálásához. Tíz perces munka eredményét küldtem el a nőnek:

Szia! Megbeszéltem Marcellel, hogy nélkülem mész az éttermébe. Szerintem Maxot kellene vinned, de vagy annyira önálló, hogy ezt magad is el tudod dönteni :) Kérd tőle a séf asztalát, onnan van a legjobb kilátás a konyhára. Szó szerint.
Gondolom többet nem futunk össze, érezzétek jól egymás Max-szal.


Kiszállok ebből a hármasból és továbblépek. Ezt teszem, mert ezt kell tennem. Túl sok dráma, melyek legnagyobb részét én generálom...
- Bonne nuit Marcel!
- Bonne nuit ma petite chou-fleur! - üdvözölt hatalmas nagy mosollyal a séf, majd elkezdett kérdezősködni, hogy merre tűntem és hova ment kettősünk. Nem látta rajtam, hogy mennyire sírtam, amíg visszaértem hozzá és van annyi színészi vénám, hogy el tudjam vele hitetni, mennyire nincs semmi bajom. Elmagyaráztam neki a helyzetet, hogy én nem megyek, átadtam Nyssa névjegyét, s megesküdtettem, hogy lesz az étterméből valaki, aki beszél vele. - Egyél egy falatot...
Csak mosolyogtam rá és megráztam a fejem. - Majd legközelebb!
- Lesz legközelebb? - tette fel a kérdését, hiszen tudta, hogy milyen betegség bújkálhat bennem. Újabb mosoly és megpuszilgattam jobbról és balról is, átöleltük egymást, majd elbúcsúztunk. Még egyszer feltette utolsó kérdését, de most sem feleltem rá ... nem mondhattam neki, hogy kételkedem benne. Sóhaj, kilépő, lelépő. Viszlát Marcel!

// Köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Maximilian Goltz
avatar
Oktatás

Avataron : Andrew Cooper
Kor : 32

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Pént. Jan. 06, 2017 1:18 pm
 



 

Az edzés után az öltözőben kerül kezembe a telefonom és látom a nem fogadott hívást. Aztán a nevet is, ami hozzá tartozik. Tara. Remélem nincs gond, a tegnapi rosszulléte eléggé megijesztett. Szóval kissé nyugtalanul hagyom félbe az öltözést és hallgatom vissza, hogy hagyott üzenetet hátra, avagy nem. Hagyott. Nem is akármilyen üzenetet. Még egyszer meg kell hallgatnom. Magamban megrágom a szavakat. Egyszerre értem és nem értem. A gyomrom önálló életre kel, belsőmet elönti a hidegség. Mély levegőt veszek, félreteszem a készüléket, majd átöltözök. Türelmesen, nyugodtan, síri csendben. Nem érdekel a többiek csevegése, sem kérdései, csak tenyerem emelem fel, hogy most ne. Nincs kedvem megszólalni és nem is fogok. Miután kész vagyok, elhagyom az edzőtermet, beülök az autómba, majd újra a kezembe kerítem a telefont. Tara számát kikeresem, majd az SMS küldésre. Lepötyögöm a pár szót. Számomra halott vagy, Tara Goglin ennyi, kész. Ha vizsgázóm lenne, elképzelhetetlen mennyiségű mínuszpont járna arra, ahogy a magáét közölte velem. A tartalom is égbe kiáltó volt, valamit eltört bennem, de megint csak valamit meg is értetett: a bizalom és a hit kapitális hiba lehet. Nincs már kedvem küzdeni, nincs kitartásom, sem megértésem. Nem két percet és nem kis energiát szenteltem eddig Tarára, amikor előhozakodott vallomásával, én is felvállaltam, amit éreztem. Miért is ne tettem volna? Minden jónak tűnt s most mégis itt vagyunk. Nem értem, hogy mi a hirtelen változás oka, de már nem is akarom. Egyszerűen nem akarok már semmit megérteni vele kapcsolatban, mert lehetetlen feladatnak tűnik. A keserű csalódás, fájdalom mellett, hogy akkor este a fülembe hazudott s hogy még a tetejébe engem is ezzel vádol, bármilyen opció nélkül. Ez már önmagában is annyira sértő lenne számomra, hogy nagyon is kikérném magamnak, de így? Ez az egész? Ugyan... a tartalom, a forma, mind-mind arra indít, hogy egy pár karakternél többet ne szánjak rá, még az SMS centjeit is sajnálom rákölteni. Ezek után ennyit érdemelt. Amennyire ő becsült engem, nos annyira én is őt. Indítom az autót és irány az egyetem, az irodám. Nem akarok hazamenni és az irodában is van italom...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Pént. Jan. 06, 2017 1:34 pm
 



 





játék vége





Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Folyosók (Roosevelt Középiskola)
 



 

Vissza az elejére Go down
Folyosók (Roosevelt Középiskola)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Roosevelt Középiskola
-
Ugrás: