Miami

A nyár nem a Lawrence-ek mellett tette le a voksát, és félek ez már nem is lesz jobb. Az ősz talán egy új kezdetet is jelenthetne, és bizakodom is a sok rossz ellenére még talán megváltozhat a véleményem, mindenesetre a két húgomnak is kijárt a bajokból. Miával a piálós este óta két lépést haladtunk hátra a kapcsolatunkban, és úgy érzem, hogy nem voltam fair vele. A keserűségemet, és a bizonytalanságomat rajta vezettem le, holott nem érdemelte meg. Mellettem állt, és kitartotta szarban a jó fejnek nem mondható bátya mellett. Amikor összeomlottam, ott volt, hogy felszedje a darabkáimat. A helyzet nem egyszerű, de ha sérül az egója, akkor neki is kell egy kis idő, hogy megeméssze, de nem akarom, hogy megint közénk álljon egy szakadék, és ne tudjunk kommunikálni egymással. Lucyról mindvégig azt hittem, hogy Franciaország jót fog tenni neki, és életvidáman tér haza közénk. Anyáék állandóan kérdezősködtek róla, mert a kisasszony nem mindig adott életjelet, de a legmegdöbbentőbb hírt én kaptam tőle. Minden nő a családból a rendőrségen köt ki? Előbb Mia, most meg a legkisebb. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet vele. Meg akartam védeni, a széltől is óvni. Kiborultam, és kezdtem szétesni. Lily, és a lányok…mintha valami kozmikus rossz közepén állnánk, és mi lennénk a célpontok.

Végül elhatározásra jutottam, és mivel úgy tűnt, hogy nekem kell felvennem az kesztyűt, hát az egyik közeli bisztróba hívattam meg a két tesómat, hogy egy kis családi kupaktanácsra üljünk le, és létrejöjjön a haditerv. Ki kell szakadnunk az őrületből, a hétköznapokból, így voltam annyira kedves, hogy megelőlegeztem egy utazást hármunknak Miamiba négy napra, és már meg is váltottam a jegyeket holnapra. Nem akarok visszakozást, mert rájuk fér bőven, és újra egy csapatban akarok lenni a csajaimmal. Az egyik sarokban lévő asztalnál ülök, mint egy barom, és várok a két lányra, de azért igyekszem nem hülyének kinézni, és rendeltem egy pohár sört a biztonság kedvéért. A belvárosban vagyunk, és nem gond, ha taxiba kell ülnöm hazafele, de az is lehet, hogy az idősebbik húgom kocsival érkezik. Az órámra nézek, és reménykedem benne, hogy mindketten ideérnek időben, mert a nyaralás nem vár, és holnap reggel kilenckor elhagyjuk Seattle-t, ha kell odakötözöm őket az ülésre. Nemsokára fel is tűnik Mia, és mögötte már lohol is Lucy.
- Sziasztok, épp időben. – intek nekik, amint belépnek, és ha odaérnek hozzám, akkor a pincérnőre is rámosolygok.
- Kérem, lesz akkor egy óriás pizza, és a hölgyeknek üdítő. – pillantok előbb Miára, aztán meg Lucyra. Elmondani se tudom, hogy mennyire fontosak nekem. Testvérek nélkül nem lenne értelme az életnek, és ha néha veszekszünk is, akkor sem bánom, hogy ebbe a családba születtem bele, mert minden hibájukkal együtt szeretem őket.

Amikor egyedül ülsz egy étteremben, és a testvéreidre vársz, akkor sok mindennel elütheted az időt, de én inkább rendelek egy jó sört, és azt kortyolgatom. Ugyan öt percenként a telefonomra nézek, de a kijelző tök sötét marad, és ez arra ad okot, hogy aggódjak. Közbejött nekik valami, nem akarnak enni, Mia még mindig haragszik rám, de ez mind elmúlik, amikor kinyílik az ajtó, és meglátom őt, majd a másik jó cserebogarat is. Intek nekik, hogy jöjjenek oda hozzám, és foglaljanak helyet. Még kicsit gyorsabban ver a szívem, de amint megérzem Mia cuppanós pusziját, már el is száll a veszély, és üdvözlöm Lucyt is.
- Mi a helyzet? Előbb rendeljünk… - kezdek bele, de a két Lawrence lányt sem kell félteni, mert rá zúdítják a fiatal pincérnőre a kérésüket, és nem győz kapkodni a fiatal teremtés, hogy követni tudja a rendelésünket. A piával nincs is gond, de a pizza már más tészta, mert a családi kiszerelés egyik legnagyobb előnye, hogy bármilyen feltétet kérhetünk rá, én a magam részéről a csípős ízek mellett maradok, és hamarosan tényleg hárman maradunk az asztalnál. Mia érdeklődik először, aztán a bohém kicsike adja elő, hogy milyen jót tett neki a francia levegő.
- Attól még nem lett szebb a bőröd. – ugratom, de teljesen bepánikol, ámbár a másik húgomon is látom, hogy nem tudja mire vélni ezt a meghívást.
- Na, akkor… - kezdenék bele, és összecsapom a két tenyeremet is, de kihozzák az italainkat, és megint szünetet kell tartanom.
- A helyzet az, hogy a nyáron nem voltam sehol, Mia te sem…tudom…és te Lucy…igen marha nagy mázlid van, de úgy gondoltam, ha már anyáékkal nem megyünk sehová, mert ultraciki a szülőkkel lógni, akkor én viszlek el titeket valahová. – lehajolok az aktatáskámért, és kiveszem bele a három repülőjegyet, és az asztal közepére dobom le.
- Miami…és mi…négy nap. Ellenvetést nem fogadok el, és holnap reggel indulunk. – vigyorgok, és várom a támadásokat, a kibújást…amiből nem fogok engedni nekik.

Legidősebbként áldom az eget, hogy férfinak születtem, és nem nőnek. Van velük elég bajom, mert miközben az egyik túl laza, a másik aggodalmaskodó, és emiatt sokszor összekapunk. Az összenézést én se értem, de nyilván, mivel a legidősebb én vagyok, és Lucy az én segítségemet kérte, akkor fel is ajánlottam neki, hogy lakjon nálunk. Nem akartam kitolni Miával sem, és neki is kivettem a lakást, de nem sok időt töltött benne, miután megtörtént a baj, és majdnem az életével fizetett.
- Nem őrültem meg csajok, és normális vagyok. A hangok is megmondták. – vigyorogva figyelem felváltva mindkettőjüket, de már itt is kiütközik, hogy mennyire mások. Lucy laza és belevaló, aki szerintem, ha azt mondom, hogy az Északi-sarkra utazunk, még abba is beleegyezett volna, de marad a napsütés, és a semmittevés, ha benne vannak, de Mián még látom a hezitálást. Hamarosan megkapjuk a választ is, és rezignáltan veszem figyelembe, hogy ami történt vele, még nyomot is hagyott rajta.
- Mia…azért megyünk, hogy kicsit felejtsünk. Nem fogunk elengedni, és megveszem neked a legszuperebb kalapot is, ha igent mondasz.. – pillantok rá, mert a Törpillát már sikerült meggyőzni, de ezen nem is csodálkozom. Végül a nagyobbik Lawrence is beadja a derekát, de Lucy sikítása meg külön műsora jobban leköt. Ha figyel rám Mia, akkor a szemébe mélyedek, és hangosan felnevetek, mert ilyenek vagyunk mi. Nem feszegetem a témát, hogy nem jár át hozzánk, holott nagyon szívesen látom, de közte és Lily között már nem olyan nyugodt a hangulat, ha arról van szó, hogy az ikrek halála kerül szóba. Mia ilyen szempontból lojálisabb tud lenni, és nem annyira megbocsájtó, mint Lucy, és ez közös bennünk. Én se tudok olyan könnyedén túllépni rajta, de Lily roppant mód segít abban, hogy ne is kelljen, mert nem kommunikál, és nem is szexel velem. Akkor egy kis nyaralás ki jár, nem? Mi a fasz? Lucy hirtelen kiborulása még engem is meglep, és úgy tátogok rá, mint egy hal.
- Nincsen egy göncöd se? Ha hazaérünk, és ki tudom borítani a szekrényt, akkor téged csomagollak el. – fenyegetem meg, de semmi él nincs benne, aztán jönnek a kérdések, így Miára tekintek.
- Négy napot leszünk ott, és holnap reggel kilenckor indulunk, a szálloda nevét nem bírom kimondani, de öt csillagos, és most akciósan jutottam hozzá. Nem kell rágörcsölni, mert megoldottam. Na, benne vagytok Lawrence-ek? – nyújtom az asztal fölé a tenyeremet, hogy aztán mindenki belecsapjon, aki akar. Olyan régen mentünk bárhová is hármasban, hogy mindenképpen kell egy kis eltávolodás a hétköznapi gondoktól. A pincércsaj végül kihozza nekünk az óriási pizzát, így el kell húznom a kezemet, amíg lepakol középre. Már most összefut a nyál a számban, de nem vagyok pofátlan, és várok egy keveset. A sörömet még felhajtom, és rendelek tőle egy következőt.
- Naa…? - amikor hármasban maradunk ismét bepróbálkozok.  

Van egy, illetve két istenáldása testvérem, akik ha nem léteznének, akkor ki kellene őket találni. Nem tudok ám egyszerre több mindenre figyelni, mint általában a nők, és ez csöppet zavar, mert Lucy kikel magából, és a média áldozatának állítja be magát, miközben már Mia azon aggodalmaskodik, hogy hány ártalmas fazonnal találkozhatunk Miamiban.
- Először is te… - mutatok Lucyra, hogy kioktassam a legkisebbet.
- Reklámcéget vezetek, de nem jelenti azt, hogy a médiára kellene fogni a stílusválságodat. A világon nincsen annyira ruhája senkinek, mint neked, és még mindig nem tanultad meg, hogy nem attól leszel menő, hanem mástól? – kacsintok rá, aztán ránézek a másik Lawrence-re is.
- Mia…neked meg az agyadra fog menni a munkád. Mindenhol meghalhatunk, elrabolhatnak…sőt még az is lehet, hogy itt állítottak nekünk csapdát, csak megvárják, hogy megegyük a pizzánkat. Nyugalom csajok, mert mindenkinek az a lényeg, hogy kikapcsoljon, ahogyan nekem is. Sam elvállalta a vezetést, neked le kell tenned a tolladat Hercegnő, és te édes kis Puszedli…nem lesz több ruha véve neked. Ha nem férsz bele egy bőröndbe, akkor itthon hagyunk, és csak a meseszép képeslapokat fogod látni, amit küldünk neked a napsütötte, homokos tengerpartról. – fejezem be egy szuszra, és elégedetten csapom össze a tenyeremet, éppen időben, mert megérkezik a kajánk. A finom illatok szinte az agyamig kúsznak fel, és egy időre elvesztem az érdeklődésemet másfele is, de hamar vissza kell lendülnöm, mert Lucy elveszi a telefonomat.
- Hé…kisasszony, mindennek van határa. – nyúlnék érte, de nagyon nem akarja odaadni, és ő oktat ki minket. Összenézek Miával, hogy ugyan mi ütött a kicsibe, de csak egy mosolyra futja.
- Ez vacsora, és elő…ez igaz. A telefont nem veheted el tőlünk, mert kereső felnőttek vagyunk, és megígérhetem, hogy Lilyt nem fogom keresni, mert nélküle akarom tölteni a szabadidőmet. Elég sokszor gondolok így is rá. – sóhajtok fel, és hátradőlök a székemen.
- Nem lehetsz szőke…maradsz olyan, mint most. Vita lezárva…és a nővérednek kölcsönözhetsz az útra egy kalapot, hogy aztán neki vegyek egyet a helyszínen is. Mia megérdemli, te Puszedli nem. – elveszek egy szeletet, és beleharapva a két nőcire nézek. Anyáék valamit nagyon elronthattak nálunk, de változni már nem fogunk.
- Na, szépen add vissza a telefont a nővérednek, ne kelljen még egyszer mondanom. – figyelmeztetem Lucyt, de ekkor oldalról nekem jön valaki, és szépen félrenyelem a pizzámat. Kissé megütöm a mellkasomat, mert köhögési roham tör rám, és nem kapok levegőt. A végén itt fulladok meg, és le is mondhatok az álomnyaralásról a két tesómmal. Nem szeretnék itthon maradni.

Nem díjazom Lucy magánakcióját, ami a telefonelvételt illeti, de amint megnéztem az e-maileket, és a híváslistámat is, már nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, és el kell ismernem, hogy a legkisebb Lawrence-nek igaza van. Ez a nyaralás hármunkról fog szólni, és nem arról, hogy a mai készülékek által hírt szerezzünk a legújabb facebook ismerősünk házasságáról, vagy bébikakik sokaságáról. Ez a menő, és kár tagadni, hogy most neki van a legtöbb esze, és amint megérkezik a leszidás, el is teszem a mobilomat. Érezze, hogy ma este ők ketten a legfontosabbak, és valóban egy kicsit túllőttünk a célon.
- Nem kell nyavalyogni, és örülök, hogy James is megadta a felszállási engedélyt, mert akkor már semmi nincs, ami hátráltathatna bennünket. – vigyorogva csapom össze a két tenyeremet, amikor Miára, és Lucyra tekintek. Jesszusom, milyen régen volt már, hogy együtt lettünk volna, és abból ne lett volna szóváltás, veszekedés, és még ki tudja. A legidősebb testvérem kérdésére csak elveszek egy szeletet én is, és megmutatom neki, hogy nem puccos világban nőttünk fel, így semmi akadálya, ha így esszük meg a pizzát.
- Egyáltalán nem az, mert úgy az igazi, és nem vagyunk finnyásak Lucy. Látod, már nem lógunk a telón, és ne aggódj, mert nem azért utazunk ilyen messzire, hogy a munkát, és a magánéletünket is vigyük magunkkal. Mindennek eljön az ideje, de most szórakozni megyünk…bizonyos keretek között. Figyelmeztetlek, hogy nem akarok megint rózsaszín hajjal ébredni Lucy, mert akkor nagyon meg foglak verni, kiporolom a fenekedet, és az sem érdekel, hogy elmúltál húsz. – bökök a legkisebb felé, aztán lepacsizok Miával, ha veszi a lapot, és belemegy. Az étkezés jól telik, és elég hamar megtelik a bendőm. A mi helyünk ez a kis kuckó Seattle-n belül, így ha végeztünk, akkor mindenkinek átadom a jegyét, és a legfontosabb útmutatókat, hogy ne kössenek belém. Ismerem a lányokat, és Miának például fontosak a részleteket, ahogyan Lucy szeret sokáig pakolni, mert soha nem talál megfelelő bőröndöt, ruhát, és egyebeket a nyaralásra. Abban egyetérthetünk mind a hárman, hogy ki kell szabadulnunk a betontengerből, mert megőrülnénk.

Másnap reggel fél kilenc, a 9-es kapu előtt

- Istenem Lucy hol van az útleveled? – fogom a fejemet, mert kész katasztrófa volt a reggeli indulás. Legalább kétszer fordultunk vissza, hogy mindenkinek meglegyen a napszemüvege, a megfelelő faktorú napteje, és az ég tudja, hogy a lányok még mit dobáltak bele a bőröndbe. A legfontosabbról persze ilyenkor elfeledkeznek, és a beszállás előtt előfordulnak a problémák. A két beszállókártya és az útlevelek a kezemben vannak, Mia totál felkészülten érkezett, de a legkisebb, megint ez a ruhatéma. Nem akarok már most kiakadni, így igyekszem türelmesen mosolyogni a mellettünk álló lányra, és nem figyelni a mögöttünk sorakozók beszólogatásaira. Lucy a táskájában matat, az én fejemen napszemüveg, egy kisebb táska, benne csak a legfontosabb dolgokkal, és az ígéretemhez híven, nem is állt szándékomban kapcsolatba lépni a külvilággal. Nem is mi lennénk, ha ez nem így alakulna. Üdv a Lawrence klán zűrzavaros családi nyaralásának első felvonásán.