HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Asztalok az emeleten (Good Bar)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Asztalok az emeleten (Good Bar)
Vas. Márc. 13, 2016 4:42 pm
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Asztalok az emeleten (Good Bar)
Szomb. Május 27, 2017 1:14 pm
 



 

Intézem a vakációt.
Postafordultával dobom vissza a válaszom. Nem kellett volna emoticont kanyarítania az üzenete végére, nélküle is tökéletesen tudva levő, hogy ugyanazzal a rá jellemző klasszikussággal van fűszerezve, mint az idővel kivitelezett üdvözlégye a hátam mentén. A mogyoróhéjból álló torony mostanra sokkal inkább egy alföldön elterült dombra hasonlít, nagy figyelmet nem szenteltem neki az előttem lévő számhalmazzal ellentétben, ahonnan felpislogva élénken fordítom a hang, a mozdulat irányába a fejem. Pont elszökik a látóteremből, a másik vállam felől közelít. Jellemző.
- Szia!. – a mobil hátlapja az asztalon koppan ahogy felkelek a székről üdvözölni a szökellő szőke rokont gyors orcaváltás idejére. A képernyőzárat a megejtése után kapcsolom be, visszafoglalva a helyemet, készülvén emlékeztetni a pontos időre, amikor megelőz a szándéktételemben. Oldalra döntött fejjel, mondjad csak jelleggel megemelt szemöldökkel hallgatom a védőbeszédét és elfojtott sóhajba, fejcsóválásba torkollik a kezdetben kényelmesen várakozó mosoly az arcomon. Grátisz, viszontvigyorba. Mindig kivágja magát. Megtalálja a módját.
- Kinéztem a leglassabb pincért. Csak a kedvedért. – tudja, tudom, hogy tudja nem így történt a rendelés leadása. Nem akarom, nem fogom meggyőzni róla. Ez gesztus. A söröm még gyöngyözik, a pohár falán kövérednek a páracseppek, de még hideg – elnézem a késést, nem volt számot tevő a várakozási idő. Mondjuk, ha két perccel később jön legalább kibogozom a maradék négy helyre milyen számok kellenek az átkozott táblában.
A felajánlott segítségre egyből megrázom a fejem.
- Elrontani? Még mit nem. Ne is gondolj rá. – odébb húzom, még ha nem is nyúl a telefonért. Emlékszem a segítségére a legutóbbi alkalommal. Nem mostanság volt. Nem is ebben az évben, de élénken él az emlékezetemben – ugyanez vonatkozik a célozgatás okára. A körülményekre inkább, mellékes. Nem felejtettem el. Önkéntesen vállalta magára ez sose történjen meg. A készüléket végül elrakom a zsebembe, társaságban nem tartom elől, a partneremre figyelek, nem az esetleg bejövő hívásokra. A kezem utána azzal a lendülettel a sör felé kanyarítom, lassan ideje lesz megkezdenem. Az ő koktélját is nemsoká hozniuk kell. A fenti pult felé nézek ellenőrzőleg a mogyorólopásnál.
- Mrs. Sanchez macskájától még mindig nem sikerült megszabadulni. Óramű pontossággal kelt a nyervogásával, ahogy a tűzlépcsőre telepszik az ablakom alá. Nincs kedved ellopni? Szőrös, puha meg minden. Valami flancos fajtájú, ha egy hétnél tovább nem maradna meg nálad csak be kéne dobnod egy menhelyre. Na? – Krys is látta már, amikor átjött és este nem bírt magával a beste, kaparni kezdte az ablaküveget, lesújtó pillantással foglalt helyet a párkányon. Mi van tonhalból van az ablakkeret?!
- Állandósítottak mellém egy társat az őrsön. Meg el kéne menni falat mászni. Rég nem voltam. Veled meg pláne. – ő a matekkal szívja előszeretettel a vérem, én pedig ugyanekkora kedvvel telve piszkálom a mászással. Nem, nem elevenítem fel a régi eset történéseit, végigpörgeti ő futólag mindjárt a fejében. Szolid bazsalygással szuggerálom pofátlanul, fél szemmel, pedig érzékelem rövidesen ideér a kis napernyőse. A sárga ernyős.
Alapjáraton sem egy kiszámítható nőről lehet beszélni, ha az unokahúgomról van szó, de a hirtelen előkapott alkatrésszel új keletűnek számít. Nagyobb pislogással nyúlok a darabért, hogy átforgassam az ujjaim között.
- Láncvezető, de mit keres egy ilyen nálad? – a használatba vételéből adódó karcokba ragadt gépzsír nem ragad. Megkaparom kicsit, de állapotát tekintve nincs baja, csak öregnek tűnik.
- Váltani akarsz a tömegközlekedésről? Remélem nem, mert egy biztosító se tud számodra ideális életbiztosítási ajánlatot tenni. – önveszélyességi intelem – pipa.

// ezer bocsi csak most   //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok az emeleten (Good Bar)
Kedd Okt. 17, 2017 8:00 pm
 



 





játék vége






Quentin :: Franklin :: Raymond
Vissza az elejére Go down
Svetlana Fyodorova
avatar
Polgárság

Avataron : Julia Voth
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok az emeleten (Good Bar)
Szer. Ápr. 11, 2018 12:07 pm
 



 

Sean & Svetlana

Tik-tak, tik-tak, tik-tak.
A női mosdóban felszerelt jókora falióra idegesítő kattogással jelzi az idő múlását. Vagy inkább azt, hogy fogytán van az időm? Ki tudja. A mutatókra pillantva gyorsan belövöm a pontos időt – 7:53, hamarosan elérkezik a döntő pillanat. A tükörbe pillantva gondterhelt arckifejezéssel és kissé kialvatlan szemekkel néz rám vissza a tükörképem, de legalább a bal szemem körüli zúzódásokat sikerült eltüntetnem megfelelő mennyiségű alapozóval; mondjuk a duzzanaton legfeljebb a csoda tudott volna segíteni.
A múltam elő való menekülés önmagában sem kifejezetten pihentető tevékenység, de a félreeső motelben található ágyak sem a kényelmükről fognak elhíresülni, az egyszer biztos. Viszont még mindig ez volt a legjobb megoldás: az autóban nem éjszakázhattam, a pincérnői fizetésem meglehetősen szerény volt, ráadásul ezekben a motelekben nem kérnek igazolványt. Talán nem a legbiztonságosabb helyek, de legalább a névtelenséget tudják garantálni. Még ha a lelkiismeretemet nem is tudják megnyugtatni...
Tudom, hogy Charlie most épp forog a sírjában, és ha figyel minket, minden bizonnyal rettentő dühös rám, elvégre éppen azt készülök elkövetni – vagy talán már el is követtem –, amit ő egész idő alatt olyan megrögzötten próbált elkerülni. A felszabadításomért folytatott küzdelmünk csaknem felét az töltötte ki, hogy önmagával és a történésekkel viaskodott annak érdekében, hogy Seant teljes mértékben kihagyjuk ebből az egészből; hogy még akár csak egy apró morzsát se hagyjunk belőle az ő asztalán, nehogy – akár direkt, akár véletlenül – belecsöppenjen ebbe a mocsokba. Már azzal veszélybe sodortunk volna, ha valakiben akár csak a gyanú is felmerül, hogy tudhat valami, és rajta keresztül vissza tudnak követni minket.
Én pedig most nem csak arra készülök, hogy magammal rántsam a hullámzó szartengerbe, de egyenesen lenyomnám alá a fejét.
Tényleg feljogosítva érzed magad erre?
A legkevésbé sem.
Mély sóhajjal pillantok újra az órára – 7:55. Persze ott van még az az apró kis reményfoszlány, hogy Sean végül meg sem jelenik, ezzel megkímélve a további lelkiismeret-furdalástól, és rákényszerítve, hogy valami kevésbé önző megoldás után nézzek. A rövid, de lényegretörő levélben, amit becsúsztattam az ajtaja alatt, igyekeztem a lehető legsemlegesebb maradni: semmi konkrétum, semmi érzelmi nyomás vagy zsarolás. Egy egyszerű kérés, amit vagy megtesz, vagy nem.

Sean,

Sajnálom, hogy sokévnyi hallgatás után így és ilyen hirtelen kell újra felbukkannom az életedben, de beszélnünk kell. Amennyiben még nem kívánsz teljesen a pokolba – hozzáteszem: jogosan –, találkozzunk péntek este 8 órakor a Good Bar 6-os asztalánál!

Természetesen azt is megértem, ha nem jössz el.

Köszönettel,
Svetlana


Először a postaládájába akartam dobni, de egy arra járó idős hölgy a maga kedvességével és naivitásával felkínált számomra egy sokkal jobb módszert: azt hitte, én is az épületben lakok, és nyitva tartotta nekem az ajtót. Már eleinte is tartottam egy kicsit attól, hogy a postaládából könnyebben lába kélhet egy darab papírnak, esetleg nagyobb eséllyel landol olvasatlanul a kukában – kapva kaptam hát az alkalmon. Megkerestem a Sean nevével fémjelzett ajtót, és egyszerűen becsúsztattam a levelet a küszöb alatt.
És bár az esélye megvolt, hogy nem jön el, valamiért kételkedtem ebben a lehetőségben, ismerve Sean becsületességét, és azt a felelősségérzetet, amit olyan önző módon tápláltam benne Charlie halála után.
7:58.
Feltöltöm magam erővel, aztán kisétálok a mosdóból. Szándékosan választottam ezt a helyszínt: gyorsan fel tudtam mérni, hogy egy átlagos hátköznapon is viszonylag forgalmas hely, de nem az a fajta, ami tele van visongó, részeges fiatalokkal, vagy túl kíváncsi emberekkel. Kulturáltan lehet beszélgetni az asztaloknál, és közben nem fognak kíváncsi tekintetek figyelni minket. Az általam kiválasztott és – szigorúan Sean nevére – lefoglalt asztal ráadásul az emelet túlsó végében helyezkedik el, közvetlenül a sarokban, így még csak nem is leszünk különösebben szem előtt.
Már csak az a kérdés, Sean is megjelenik-e.
Vissza az elejére Go down
Sean Walker Holmes
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Keanu Reeves
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok az emeleten (Good Bar)
Vas. Ápr. 15, 2018 1:21 am
 



 

...

Ma este is biztos szívvel a lépcsőt választom. Hogy miért?? Mehetnék akár lifttel is. Tehetnék úgy mint bárki más, egy hosszú és végletekig fárasztó nap után lehetnék az aki egyszerűen csak beletenyerel a gombba, csendben és alázattal várja amíg az a halkan búgó hang beérkezik az ajtóba és megnyitja megváltó kapuit, én mégis a lépcsőt választottam. Újra.. Ahogy minden áldott nap, és szerény vigasz hogy csak ellensúlyozom a 'mégmindig' dohányzás okozta ártalmakat. Ez sokkal inkább valami kihívásféle volt. Nekem...

Most is mint mindig, már kapkodva a levegőt teszem meg az utolsó métereket, mintegy figyelmeztetve a tudat, hogy nem kéne már sokáig húzzam az utolsónak kimondott cigarettaköteget, mégis valahogy ez egyre és egyre távolibbnak tűnt.

Az ajtót elérve, még kapkodva azt a bizonyosat kutatom fel a zsebemben a kulcsot, a zár zörren, a kutya ugat, én meg a szokásosan csitítva, kezelve a súlyos helyzetet jópár nyugtató szóval lecsillapítom. Szerencsére... Nehezen viseli a költözés óta az új helyet, pedig otthon - Vegasban - az utolsó hónapokban már egészen jól tűrt. Most viszont..

- Spock, ha nem állsz le, ma nem lesz vacsora! - És ez hatott... Ez mindig hat, és néha tényleg hálát adok amiért ilyen bélpoklos ez a kutya, de ami neki megszorítás, az nekem érdem, és ahogy a komódhoz érve a hazacipelt aktákkal teli táskát elfektetem, csak akkor szúrja ki a szemem valami hófehér az ajtó előtt.
Egy darab papír...

Először gyanakodva méregetem. El nem tudom képzelni, talán a reklámanyagos folyamodott volna új és kikerülhetetlen módszerhez valami felesleges holmi terjesztésének tekintetében??
Vagggy...

A vagy már egyszerűen ottragad. Az elmém szegletében, és mivel a találgatás soha és semmiben nem vitt előre az életben, egyszerűen odalépek és ketté hajtom.

"Sean,

Sajnálom, hogy sokévnyi hallgatás után így és ilyen hirtelen kell újra felbukkannom az életedben, de beszélnünk kell. Amennyiben még nem kívánsz teljesen a pokolba – hozzáteszem: jogosan –, találkozzunk péntek este 8 órakor a Good Bar 6-os asztalánál!

Természetesen azt is megértem, ha nem jössz el.

Köszönettel,
Svetlana
"

Először azt hiszem egy álomba kerültem. Egy szörnyűséges rémálomba, ahol automata fegyveresek törnek rám a következő percben, de rá kell jönnöm, EZ.. nem az az álom. Ez sokkal valóságosabb...

Mintha csak Spock is megérezne valamit a levegőben, talán a bennem termelődő adrenalin orrfacsaró bűzét, de közelebb merészkedik.. ahogy én még mindig csak a papírt olvasva a kanapé felé lépkedek, újra és újra.. mintha csak nem hinnék a szememnek. Mert nem hiszek neki... Miért pont most.. Miért ennyi év után, és egyáltalán hogyan talált meg!!? Nem mintha bárki elől is titkoltam volna, de a régmúlt... egyszerűen és felkészületlenül, minden erejét kihasználva egyszerre vágott fejbe.
Muszáj volt leüljek...

Spock vakkant. Ha a szemeibe néznék, tisztában lennék vele mennyire is nem érti a jelen helyzetet, de ezzel nem vagy egyedül barátom, én se értem... Mégis csak egy cigarettáért nyúlok, ma már a sokadik, villan a láng az arcom előtt, és a szobát betöltő hirtelen füstrengetegben újra feljátszik az a sötétbarna szempár. Charlié...
És az a jelenet...

Az est hátralévő része féligmeddig a múlt eseményeibe veszve telt. Hol régi érzések, hol régi pillanatok köszöntöttek vissza, hol szorongás, hol félelem, hol pedig a gyász... Azt mondják muszáj meggyászolni az elveszetteket... És én tettem is, rég.. nem hagytam ki egyetlen percet sem, mégis az a régen olyan sokszor látott zöldes kékség, a lelkedig hatolva utasított vissza mindent.
És néha még ma is vádlón tekint rám..

Elhessegetem a képet, megint csak a bizonytalanban fuldoklom.
Napok teltek el, ha igaz, kettő legalább. A munka segített, az mindig segít, akár menekülnöd, futnod kell, akár örök kérdések súlya kínoz. De a péntek este... Nem mondom hogy eljátszottam volna a gondolattal hogy nem leszek ott, mégis nem várt félelemmel bírok.
Még akkor is, amikor egy kiadós fürdő után az őrsön, tiszta ruhát húzva megállok az említett hely bejárata előtt.

A kilincset nézem...
Nem mintha várhatnék tőle válaszokat bármire, vagy képes és megkönnyítené a dolgot, de mégis... valahogy elválasztott. A múlt és a jövő.. A kettő közt a jelen, és nem tudom, tényleg felkészültem e arra hogy szembenézzek..
Ez nem derül ki amíg le nem nyomom.


Az utolsó pillanatban nem a hátam mögül jövő hang késztetett arra hogy belépjek. Hisz nem vagyok egyedül, itt az emberek csak jönnek és mennek, mégis valahogy csak töredékmásodpercekkel előztem meg az utánam jövőt.
Odabenn... megállok... szakmai ártalomként felmérem a terepet, megvizsgálom az embereket, és az előttem hirtelen elsuhanó pincérlányért szólva, akadályozva a munkában állítom meg.

- Megmondaná merre találom a 6-os asztalt!?? - nem tapintatlan, nem lök félre. Nemis beszél flegmán, mosolyog, és ez valahogy magától felvillanyozza ezt a különleges napot, ahogy egy bizonyos irányba mutat ahol lépcső vezet az emeletre.

Fogom magam és nekiindulok...


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Asztalok az emeleten (Good Bar)
 



 

Vissza az elejére Go down
Asztalok az emeleten (Good Bar)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Good Bar
-
Ugrás: