Vízpart

Tárgy: Re: Vízpart Szomb. Ápr. 16, 2016 8:33 pm

to jennifer ♥

Az utóbbi időben valahogy mindenki kerülget engem az őrsön, de valahogy nem bánom. Követem a megérzéseimet és ezt egy pillanatra sem fogom sajnálni. Tudom jól, hogy valami nem stimmel és akkor sem fogom annyiban hagyni, ha ennek köszönhetően még meg is utál mindenki. Amíg nem találom meg az igazságot, addig nem fogok nyugodni. Az pedig, hogy a nyakamba szakították azt az idegesítő Lucifer-t és még Dan-nel sem tudom, hogy miképpen alakul a helyzetünk csak még több tehert akaszt a nyakamba. Az pedig, hogy a lányomra is oda kell figyelnem.. Az utolsó pedig nem is igazán teher, mert nagyon szeretem a lányomat, de úgy érzem, hogy a többi dolog, amitől már szinte felrobbanok minden időmet felemészti és félek, hogy nem lesz elég türelmem hozzá. Na, nem mintha lehetne egyetlen egy panaszom is rá, hiszen eddig csak egyszer kellett bemennem az iskolába, amiért valakivel hajba kapott. De az is igazából azért volt, mert kiállt magáért. Erre azonban büszke vagyok.
El akartam szakadni a város pörgésétől ezért is kértem azt Jennifer-től, hogy kinn találkozzunk valahol a természetben, ami egy kicsit megnyugtathatja a lelkemet. Ahogyan a friss levegő elárasztja a tüdőmet úgy érzem, hogy a problémák egy része is tovaszáll.
A víz mozgása valahogy nyugtató hatással van rám és szinte el is kalandoznak a gondolataim. Mintha hagynám, hogy a víz magával vigye minden egyes terhemet és elmossa teljes mértékben. Szükségem van egy barátra, egy kívülállóra, aki segíthet nekem átlátni ezt az egész helyzetet. Az anyám túlságosan is rajong Lucifer-ért, de ugyanakkor Dan-nek is örült még régebben, bár Lucifer valahogy mindig könnyebben veszi le a lábáról az embereket. Úgyhogy olyasvalakire volt szükségem, aki teljesen pártatlan ebben a helyzetben. Valakire, aki olyan, mint Jen.

Tárgy: Re: Vízpart Vas. Ápr. 17, 2016 3:17 pm

philippa & jennifer

Nem régóta voltam még csak a városban, de éppen elég ideje, hogy az életem itt is szép lassan a fejetetejére álljon. Néha örültem annak, hogy egyáltalán haza tudom vonszolni magam és végre aludhatok. Álmaimban se gondoltam volna azt, hogy ennyire tényleg nehéz lehet a rezidensi élet és az segített a túlzottan a dolgokon, hogy én voltam a kívülálló, hiszen a többség már valahonnét ismerte egymást. De legalább nem volt időm azon se agyalni, hogy mit fogok tenni a férjemmel, vagy éppen miként fogok elválni, mert ha én beadom a válókeresetet, akkor valószínűleg a családom is megtudja, így ezért kellene valahogy rávennem azt az idiótát, aki elvett, hogy váljunk el. Majd csak valahogy megoldom, ahogyan eddig is megoldottam mindent, de előbb-utóbb Audrey-nak is el kell mesélnem a dolgokat…
Párhete találkoztam Philippa-val is, -s kivételesen nem úgy, hogy nem én okoztam volna bajt vagy éppen zűrt-, elég könnyedén megtaláltuk a közös hangot. Azóta pedig már többször is összefutottunk, de mindig csak rövid időre, hiszen mind a kettőnknek megvolt a saját kis élete, ami mindig fontosabb volt mindennél. A munkánkat se lehetett félvállról venni, így ebből sose volt gond. Örültem annak, hogy Audrey kívül lett még egy barátom, egy olyan, aki nem ismeri a múltamat és nem tud ítélkezni amiatt, amilyen voltam. Amikor üzent, hogy szeretne találkozni, akkor amint tudtam vissza is értem. Mielőtt pedig eljöttem volna a kórházból kicsit rendbe is szedtem magam, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy zombi. Sietve álltam meg az autómmal, hogy utána gyalog folytassam az utamat. Elég hamar kiszúrtam őt, mire még inkább megszaporáztam a lépteimet és arcomon mosoly ült. Amikor pedig elég közel értem hozzá, akkor barátságosan szólaltam meg.
- Szia! – s ha engedte, akkor meg is öleltem őt, ahogyan a barátok szokták egymást.
- Remélem nincs nagy baj, vagyis az arcod eléggé másról árulkodik. – állapítottam meg a dolgot. Ismert már, hogy tudja elég gyakran kimondom azt, amit gondolok. Néha ez átok, máskor nem. – Mi történt? – kérdetem tőle aggodalmasan és reménykedtem, hogy nem a lányával történt valami, hiszen tudom, hogy mennyire fontos számára.

Tárgy: Re: Vízpart Hétf. Ápr. 18, 2016 10:56 am

to jennifer ♥

Fura módon pár hónapja még minden a legnagyobb rendben volt az életemmel és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ennyi teher lenne a nyakamon, de valahogy ha még egy-egy dolog becsúszott volna, akkor még lenyelem, de egyszerűen nem tudok annyi felé szakadni, amennyi felé szeretnénk, vagy éppen kellene. A munkámmal is nagyon szerettem foglalkozni, hiszen a saját döntésem volt, hogy rendőr leszek és ebbe senkinek nem volt beleszólása. Nem irányítottak, vagy mutattak egy irányba, hogy neked már pedig arra kell haladnod. Önmagam miatt választottam ezt. De az igazság az, hogy mostanában még ez sem nyújt olyan kikapcsolódást, mint szeretném. Egyszerűen a falra tudnék mászni Lucifer-től meg a sajátos megszállottságától. De leginkább attól, hogy mintha varázsütéssel irányítaná az embereket. Dróton rángatja őket. Szinte látom, ahogy a munkatársaim nyála is sokszor kifolyik a szájukból, amikor ő a közelben van. Nem tudom, hogyan képes így hatni rájuk, de azt hiszem nem is fogom soha megérteni. Az is lehet, hogy én gyerekkoromban megkaptam az ellenoltást csak nem tudok róla. Bár kétlem, hogy erről lenne szó, mert akkor az anyámnak sem ártott volna belőle egy kis adag, mert ők ketten valahogy tökéletesen egyetértenek, ami csak még inkább frusztráló.
- Szia. - Igazán felüdülés őt látni. Nem is gondoltam volna, hogy képes leszek valakivel ilyen könnyedén beszélgetni. Néha a legváratlanabb helyzetben találunk barátokra, akikre nem is számítanánk.
- Túl sok minden. Az anyám felbukkant és már ráncigálta volna el a lányomat meghallgatásokra, ahogyan velem is csinálta. Úgy nézett ki, mint valami bohóc annyi sminket rákent. Aztán még ott van Dan is, aki most mintha változna és úgy érzem, hogy megpróbálhatnánk újra, de végül egy sms-ben közölte, hogy nem kér belőlem. Aztán még ott van Lucifer is, akit fogalmam nincs miért vettek fel, mint tanácsadó, de.. Elég idegesítő. - Ha csak tudnám, vagy látnám mit esznek rajta az emberek.. Mert külsőségekben lehetséges, hogy nincs hiány. Igen, nem egyszer láttam már meztelenül, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ettől valaki tökéletes lenne és megérdemelné, hogy úgy bánjanak vele, mint valami istenséggel. - Veled mi a helyzet? Fáradtnak tűnsz..

Tárgy: Re: Vízpart Kedd Május 03, 2016 1:24 pm

Nem tudtam, hogy mire számíthatok, de úgy éreztem, hogy az ő szívét is sok minden nyomja és ezért akar találkozni, ami talán részben jó, mert addig se kell a saját bajommal foglalkoznom, a másik kérdés már csak az volt, hogy mennyire vagyok olyan állapotban, hogy mások gondjával megbirkózzak. Alap esetben nem szokott gondot jelenteni, de most én se voltam a toppon. Rengeteget dolgoztam, s még akkor is bent maradtam, ha nem kellett volna. Nem akartam hazamenni az üres házba és a gondolataimmal egyedül maradni. Túl frusztráló volt az egész helyzet. Miért nem lehet csak úgy elválni? Ha beadom közös megegyezés nélkül a papírokat, akkor az kész tortúra lesz, de az idióta feje nem akar hallani a válásról, mert szerinte okkal történt. Én semmi okot nem látok benne, csak alkoholt és hülyeséget. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat, mielőtt még kiszálltam volna a kocsiból és higgadtságot sugároztam a külvilág felé.
Jó volt látni őt, s a mosoly automatikusan jelent meg az arcomon. Ő volt az első itteni barátom. Nem régóta ismertük egymást, meg azért volt köztünk pár év is, de ennek ellenére remekül megértettük a másikat.
Aztán hamarosan jön is a fekete leves. Egy pillanatra azért lesokkolódom, de igyekszem helytállni és még a fonalat se elveszíteni. Néha bólintok egyet, hiszen ha akarnék se tudnék közbevágni, majd pár pillanat erejéig csak pislogok. Rövid ideig pedig még csönd is telepszik ránk, majd a kérdésére megrázom a fejemet. – Hozzád képest semmi, csak sok a meló. Tudod milyen az, ha elhavazódsz. - legyintettem is mellé, majd egy apró sóhaj szökik ki az ajkaim között. – Sajnálom, eléggé összecsaptak a fejed felett hullámok. Mondanám azt, hogy jobb lesz, de fogalmam sincsen. Nem tudom, hogy mit kellene tenned, de a mondandód alapján bármennyire is idegesít Lucifer, azért valami vonz felé, vagy rosszul gondolom? – pillantok rá kíváncsian, majd a tájat figyelem rövid idő múlva. – Tudok segíteni, akkor fogok, de megérzésem szerint a volt férjedet kizárhatnád az életedből, mert egy igazi idióta! – melyik pasi közli ezt sms-ben? Szerintem egyik épeszű se tenne ilyet, vagy legalábbis nem olyan, akinek helyén van a töke.

Tárgy: Re: Vízpart Szer. Május 04, 2016 11:08 am

to jennifer ♥

Elveszettnek érzem magam a saját életemben, mintha nem is igazán én lennék az, aki irányítja és legszívesebben tennék egy lépést hátra és külső szemlélőként követném végig az eseményeket, hogy meglássam igazán mi a helyes és, mi nem. Hiszen egy bonyolultabb matek feladatnál is azt mondják, hogy tegyél egy lépést hátra és, akkor már jobban átlátod a helyzetet. Talán az életemmel is ez lenne, de valahogy ez az apró lépés hátra nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Mert nincs igazán egy szabad percem arra, hogy összeszedhessem a gondolataimat. Az egész egy iszonyatosan nehéz helyzet. Tudom jól, hogy nem boríthatom az egészet rá Jennifer-re, de azért egy kicsit jobban esik, ha az ember kiadja magából, ami a lelkét nyomja.
- Igen.. A pillanat, amikor annyi mindent kell csinálnod, de nem is tudod, hogy melyikbe kezdj bele. - Azonban ennek a másik legjobb fele az, amikor egyszerűen kedved sincs neki kezdeni az egésznek. Valahogy napok telnek el, de te nem is haladtál előrébb, hogy bármit is megoldj.. Ez túlságosan ismerős. Mert lehet, hogy az esetek többségében minden időmmel a munkámra fókuszálok, de ezzel együtt sajnálatos módon elhanyagolok minden mást. Ezért is volt lehetősége az anyámnak kis híján elvinni a lányomat egy bugyuta meghallgatásra.
- Nem, dehogy.. Egek.. Ő a világon a legidegesítőbb alak. Még sosem találkoztam olyan emberrel, akitől ennyire a falra tudnék mászni. De úgy tűnik ezzel csak én vagyok így.. - Nem értem, hogy miért esznek mások a tenyeréből úgy, mintha megváltotta volna a világot. Egyszerűen hihetetlen.
- Kizárni már csak Trixie miatt sem tudom, de tudom, hogy a legjobb lesz, ha elengedem azonban fogalmam nincs, hogyan csináljam, hiszen amíg egy normális magyarázatot nem kapok rá, hogy miért addig nem fogom tudni lezárni magamban. - Nem tudom felfogni, hogy mi vehette rá arra őt, hogy fogja magát és egyszerűen csak megszakítsa ezt az egész folyamatot. Elég jó úton haladtunk afelé, hogy minden rendben legyen, de azt hiszem nem kellene már meglepődnöm hiszen nem hiába váltunk már el.

Tárgy: Re: Vízpart Vas. Május 29, 2016 12:25 pm

Mindig adódnak váratlan helyzetek, s az én életem is jelenleg tele volt ilyennel. Nem ok nélkül keveredtem ide, ha tudom, hogy a legjobb barátnőm itt él, akkor már hamarabb megérkeztem volna, de fogalmam se volt, így nem kerülhettem el azt, hogy férjhez menjek egy ostoba este miatt. A gyűrűt azóta se hordom, hiszen minek tenném? Azok csak papírok, de nem érzem magam úgy, mint aki boldog lenne ebben a fullasztó kötelezettségben. Én már rég elsétáltam volna, de nem hagyták, így maradt a menekülés és a szó nélküli eltűnés. Mindenki csak azt tudja, hogy munka miatt léptem le, de hogy hova és miért, azt csak egyedül apa, hiszen neki köszönhetően lett itt kéglim, de mindegy is. Ő nem tud a férjemről, így nem hiszem, hogy kikotyogná. Most pedig nem is a sajátommal kell foglalkoznom, hanem Philippa-ról van szó, s ez azért eléggé megkönnyíti a dolgokat, hiszen mások baját megoldani mindig könnyebb, mint a sajátunkat, legalábbis úgy tartják.
- Ez ismerős érzés, de biztosan van olyan dolog, ami számodra fontosabb lehet, s próbáld meg ott kezdeni. Nem kell egyből belevágnod a közepébe, lehet szép lassan is. – pillantottam rá egy biztató mosollyal az arcomon. – Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor azért küzdünk is és nem hiszem, hogy te belőled pont a küzdés hiányozna. – eléggé erős nőnek tartottam, hiszen eddig is mindig remekül helyt állt. Én nem tudom, hogy mit csináltam volna akkor, ha kiderül, hogy még babát is várok. Akkor szerintem totálisan kétségbeestem volna és nem tudom… Az ember azt hiszi, hogy mindenre van valami frappáns megoldása, de nincs és ez talán így van helyén.
- Talán okkal másszol tőle farra, mert esetleg bekúszott a bőröd alá? Erre még nem gondoltál, hogy téged azért idegesít, mert egy részed vágyik rá? – tettem fel a legalapvetőbb, ugyanakkor talán a legbosszantóbb kérdést is. De barátok között nem szokás köntörfalazni, vagy tévednék? Nem hiszem, mindig is eléggé őszinte személy voltam, kivéve amikor egy-két dologról hazudtam, mert nem akartam senkinek se fájdalmat okozni és nem akartam a tettemmel szembenézni.
- Igen, a lányodnak szüksége van rá, de neked nincs. Attól még, hogy a lányoddal találkozik, neked nem kell vele beszélgetnek. Miért tennéd, ha nem is foglalkozik veled és ha csak árt neked? Tudod vannak olyan személyek akiket néha jobb elengedni, még ha nehéz is. – s bátorítóan kicsit megszorítottam a kezét. – Hidd el, hogy idővel minden rendben lesz, hiszen a viharfelhők után a nap is kisüt…

|| Bocsánat a késés miatt! Vízpart 4087494203

Tárgy: Re: Vízpart Csüt. Júl. 21, 2016 1:58 pm

to jennifer ♥

Fogalmam nincs, hogy miért idegesített fel engem ennek az egésznek a végkimenetele. Hiszen egyszer már megjártam ezt az utat nem kellene olyan váratlanul érnie. Igen, megjártam. Csak ostoba módon reménykedtem abban, hogy soha többé nem kell majd visszatévednem rá. De az én szerencsém nem ilyen. Soha nem is volt ilyen. Főleg, mióta a nyakamba varrták Lucifer-t. Megértem, hogy senki nem akar a partnerem lenni az őrsön, de ezért a nyakamba akasztani egy tanácsadót, akitől csak én kapok frászt és senki más? Azért ez még nekem is magas.
- Igen, tudom.. Csak sokszor, mikor nekiállok és ténylegesen küzdök a dolgokért úgy érzem, hogy soha nem lesz ennek az egésznek vége.. Mintha nem láthatnám meg a fényt az alagút végén. Meg, ha bele is kezdek valamibe, akkor legszívesebben a lehető leghamarabb magam mögött tudnám, hogy fejest ugorhassak a következőbe, hogy minél többet tehessek. De azt hiszem az emberi élet egyáltalán nem így működik. - Az utóbbi időben a kialakult tehetetlenségeim miatt már fogalmam nincs, hogy mihez kellene kezdenem, mibe kellene belefognom ahhoz, hogy újra képes legyek jól érezni magam a bőrömben. Rendőr vagyok. Ezt én akartam. De mindenki megvet azért, mert nem vagyok hajlandó bedobni a törölközőt, ha valami egyszerűen nem áll össze nekem. Nem akarom csak úgy lezárni az ügyeket, ahogy puffannak, az igazságot akarom kideríteni. De ugyanakkor legszívesebben minddel megtenném ezt, de nincs annyi életem, amennyi ehhez szükségeltetne.
- Ahh, ez még viccnek is rossz. Egyszerűen nem értem, hogy miért van oda érte minden egyes ember.. Mármint egyszerűen ránéz a főnökömre és ő elnézi minden hibáját és még be is osztja mellém. Egyszerűen érthetetlen. - Értem én, hogy magabiztos férfi, ami sok nő számára vonzó, de szerintem már régen átesett a ló túloldalára és valakinek észhez kellene térítenie. De az egyszer biztos, hogy nem én leszek, mert a kelleténél jobban nem akarok belemélyedni az életébe, a személyiségébe.
- Tudom.. Én elengedném, de az életünkben mindig is ott lesz a lányunk, ami összekapcsol minket.. Ami miatt ki fog könyörögni egy beszélgetést, amit nem ejthetünk meg a lányom előtt, mert nem akarom, hogy megint az a marakodást lássa, ami miatt elváltunk. - Egyik gyerek sem érdemli meg, hogy végigszenvedje a szüleivel a válásukat. Bár az lenne a legjobb, ha még azelőtt kiderülne két emberről, hogy nem illenek össze, mielőtt egy közös gyermekkel örökre összekötik az életüket.
- Veled mi a helyzet? Te sem ugrassz ki a bőrödből örömödben. - Lehet, hogy én is nyakig állok most a problémáimban, de ettől függetlenül még észreveszem, ha valami nem stimmel. Milyen nyomozó is lennék, ha nem venném észre? Főleg, hogy a barátnőmről van szó.

Tárgy: Re: Vízpart Hétf. Aug. 22, 2016 8:22 pm

Csendesen hallgatom azt, amit mond, hiszen részben átérzem a dolgokat. Én is ilyen voltam, mindig tudtam mit akarok, küzdöttem érte és minél hamarabb végezni is akartam vele. Azt is el tudom képzelni, hogy milyen érzés az, amikor a nyakadon marad egy idegesítő személy, hiszen ott volt a férjem. Én elváltam volna már, de még se tehettem meg, hiszen ha nem akarjuk mind a ketten, akkor sokkal több a huzavona, s vélhetően a családom is rájött volna, így viszont legalább csak az én titkom volt, meg az övé. Ezt legalább megfogadta, hogy nem veri nagydobra. Már csak az kellene.
- Tudod, az élet sose volt könnyű. Én is szeretnék minél több életet megmenteni, minél hamarabb túllenni a műtéteken és hasonlóak, de még se lehet. Ha túlzottan sietünk, akkor hibákat ejthetünk, ahogyan elrohanunk a környezetünkben lévő jó dolgok mellett is. Talán csak kicsit vissza kellene venned és rájönni arra, hogy mit is szeretnél ténylegesen? – kérdeztem meg óvatosan, hiszen többet élt már meg, mint én. Ahogyan sokszor volt veszélyes helyzetben is, ahogyan ő, úgy én is életekkel játszottam, próbáltam megmenteni, de nem mindig lehet. De ennek ellenére nem rohanhatunk mindig. Meg kell kicsit állni és körbepillantani véleményem szerint, mert egyetlen egy hiba akár végzetes is lehet és nem hiszem, hogy ő ilyen hibát szeretne véteni.
- A frusztráció mögött sokszor más lappang, mint elsőre hinnénk. Lehet, hogy rossz vicc, de szerintem egy részed kedveli őt, viszont te ezzel nem akarsz szembe nézni. Mitől félsz? Attól, hogy veszélyes, esetleg újra megsérülsz, vagy a lányodnak eshet baja? Vagy csak attól, hogy a szeszélyes életének köszönhetően neki esik baja és emiatt elveszíted? – nem voltam agyturkász, de attól még a betegekkel is sokszor kellett hasonlóképpen beszélgetni, így most se ment nehezen. Ő nem a betegem volt, hanem az egyik barátom, akit az érkezésem óta szereztem. S örültem annak, hogy rábukkantam, mert fontos lett számomra, így érthető, hogy segíteni szeretnék neki.
- Nem is azt mondom, hogy fordíts neki teljesen hátat, hiszen a tündéri lányod miatt ez lehetetlen, de attól még neked nem kell mindig belemenni abba, hogy beszéljetek külön is. Ha akar valamit, akkor hordja helyén a nadrágját és mondja ki kerekperec, s ha igazi apa, akkor nem fog semmi drámát csinálni a lányotok előtt, mert azzal csak előtte ásná el magát. Hidd el később elég nagy kihatással lehetne az apa-lánya viszonyra, s szerintem ennyire még ő se ostoba. – mások gondjaira annyival egyszerűbb megtalálni a megoldást, esetleg tanácsokat osztogatni, mint a saját bajunkra, én még mindig nem tudom, hogy mit kellene tennem, mert örökre se tűnhetek el. Előbb vagy utóbb vélhetően rám fog bukkanni itt és akkor mit fogok csinálni? Gőzöm sincs, maximum beverem az orrát, amiért meg lecsukhatnak és vége szakadhat az orvosi pályámnak, ami nem hangzik túl jól.
- Csak a munka, kicsit fáradt vagyok. – hazudtam könnyedén, de végül egy aprót sóhajtottam. – Még odahaza férjhez mentem részegen. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, annyira bonyolult az egész és én egészen idáig menekültem minden elől…

Tárgy: Re: Vízpart Csüt. Dec. 01, 2016 10:34 am

játék vége

» Vízpart