Érzem, hogy egyre többször harap meg, ami nem igazán tetszik, mert egyáltalán nem esik jól. Még az első elment, de ez a folyamat harapdálás már túl sok. Még valamennyire fékezem magam és uralom a helyzetet, de azt hiszem nem sokáig leszek erre képes. Kezd elködösülni a látásom a vágytól és talán ezért is húzom el a faltól és hátrálok vele. Még mindig nem döntöm a kanapéra, csak állok ott a karfánál és várok arra, hogy levetkőztessen, de ez eddig még nem történt meg. - Okozok még meglepetéseket... - Megfordult a fejemben, hogy ott kéne de nem akarom, hogy túlságosan is tudja, hogy mit tervezek. Viszont egyre jobban érzem, hogy most már a testi vágyam felül kerekedett rajtam, és már gondolkozni sem tudok olyan szinten, hogy uraljam a helyzetet. Érzem, hogy kezd egyre más irányba állni a nadrágom, de az sem zavar, ha szemmel láthatja, hogy mennyire is kívánom most őt. Nehéz eltávolodni tőle, főleg, hogy ennyire vágyakozik férfiasságom az ő kényeztetésére, így nem engedem el őt, csak akkor ha a karjaimon végig húzta a zakó ujjait. Csodálom, hogy nem esik nekem azzal, hogy egyből minden ruhától megszabadít, de élvezem a játszadozást. Én akartam őt uralni és kínozni, de egyre jobban érzem, hogy kezd ez az ő előnyére fordulni. Kezem csak akkor indul el a testén felfelé, hogy megmarkoljam a mellét. Egyszerűen megbolondulok, ahogy a keményedő mellbimbója a tenyeremet nyomja. Vad csókból ismét a nyakát célzom meg, és ismét beleharapok, még egy kicsit ki is szívom neki, épphogy látszódjon.
Nem viszem túlzásba a harapdálását, de mi tagadás, olykor azért be-becsúszik néhány. Lehet, hogy neki ez nincs épp ínyére, de ha azt hiszi, hogy engem ez egy pillanatig is érdekel, akkor nagyon súlyos tévedésben él, ugyanis nagy ívben teszek rá, hogy tetszik-e neki, amit teszek, vagy sem. Épp úgy, ahogy őt sem érdekelte, hogy én mit mondtam neki a ruhátlanítás kapcsán. - Igazán? Alig várom - nem tudom elképzelni, miféle meglepetéseket tartogathat a számomra, hiszen a támadásának hatása már kezd elmúlni, nincs már bennem az a fajta ijedtség, ami a tette hirtelensége váltott ki belőlem. Most már csak ki kell várnom, hogy mire lehet képes az úriember. Ahogy a mellemre talál a keze, újabb nyögés szakad fel belőlem. Bármennyire is a vadságról szól ez most, jól esik az érintése. Ugyanakkor, kicsit furcsállom, hogy amekkora elánnal esett nekem, most annyira lassan halad, ahelyett, hogy a lehető legrövidebb időn belül magáévá tegyen. Vajon mire vár? Tapsra? Vagy, hogy én vetkőztessem le? Mert arra aztán várhat, nem fog megtörténni. Értem, nyeregben érzi magát jelen pillanatban, csakhogy nem biztos, hogy olyan stabilan ül benne, mint ő azt hiszi. Ha így lenne, már rég rá tudott volna venni, hogy én vetkőztessem le (amire az eddigiek alapján igencsak izgulhat), erre azonban a támadása óta nem tett még csak kísérletet sem. Sejtem, hogy az utolsó harapásának marad majd némi nyoma, de épp az efféle balesetekre találta fel a szépségipar az alapozót és a korrektort, ezekkel könnyedén elfedhetem majd az efféle "sebecskéket". Bár, nem tudom, kit érdekelne különösebben, hogy ki vagyok csipkézve...
Ez a letámadás még nekem is új és egyáltalán nem úgy érzem, mintha ő is ezt akarná. Egyoldalú dolognak meg nincs értelme, mint ahogy az előbb is kifejtettem neki. Ezért is terelem a kanapé felé, de nem igazán képes megmozdulni, mintha csak szűzzel kezdtem volna. Abban biztos vagyok, hogy Johnstonnak szétverem a seggét. Adok még neki egy esélyt, de nem látom, hogy bármit is akarna tőlem, a harapdálás meg egyáltalán nem esik jól. Hiába a testem reakciója az eszemmel tudom, ez így nem megy. Megfordítom a helyzetet, hogy ő legyen a karfánál, én pedig előtte. Bármennyire is szeretném, érzem, hogy ez így nem jó. Még jó, hogy itt állunk a kanapénál, így fogom és nem gyengén ellököm magamtól, hogy átessen a karfán és a kanapén kössön ki. Én minden megszólalás nélkül kimegyek az ajtón, még az sem érdekel, hogy félig feltüzelt állapotban vagyok. Azért annyira nem sikerült neki felizgatnia, hogy minden tekintetet odavonzzon az alsó felemhez. Azért annak örülök, hogy a kocsim a bejárati ajtónál áll, így csak bepattanok a vezető üléshez és a telefonomat kezdem el nyomkodni. Találok én más informátort, csak még több idő kell. Legalább a főnök is rájön, hogy a jó munkához idő kell. Én viszont nem fogok olyat tenni, ami egyáltalán nem esik jól, ráadásul kb egy kaktuszt is megd*ghatnék, ha már itt tartunk. Még egy üzenetet elküldök az egyik ügynök ismerősömnek, hogy vegye elő az alvilági kapcsolatait. Biztos vagyok benne, hogy hamarabb lezárom ezt az ügyet, mint amennyi időt elpazaroltam itt feleslegesen.
Kezdőlap 
Tárgy: Pult (Pink Pitbull Bar)
