Washington State History Museum

Athena & Darius

Nem érdekelt! Egyáltalán nem érdekelt, hogy mit szabad és mit nem. Lázadoztam a magam módján, elvégre ez az én pénzem. Mellesleg rengeteg ügyet elintéztek a szüleim, új aláírásokat készítettünk, hiszen az én stílus jegyeim mások voltak, mint korábban, Dariusé, és az apróságokra is ügyeltek, még az ujjlenyomatainkat is leellenőriztették, biztosra mentek, hogy az ő szeretett fiuk helyét teljesen átvegyem a trónján. De a gondok ott kezdődnek, hogy én nem Darius voltam, még akkor is ha kiköpött mása vagyok. Csak külsőleg hasonlítottunk. Tudtam például, hogy Dariust hidegen hagyta az Amerikai Őslakosok ténye, az indiánok. Engem meg érdekelt. Hiszen mégis csak ők éltek itt hamarabb, mi csak elvettük ami az övék volt, erőszakkal. Viszont érdekes kultúrájuk van, amit a mai napig igyekszenek megőrizni. Ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik Tacoma-i múzeumban ezzel kapcsolatban rendeznek jótékonysági eseményt, a kiállítók mellett jó néhány kisebbségi problémára is felhívják a figyelmét a gazdag embereknek. Jó néhánynak ez csak adójóváírás és presztizs. Tudtam, hogy a mostani akciómról sem fognak máskén beszélni, főként az újságok, de sosem érdekelt, na jó egy esetben igen, amikor tudtam ,hogy egy szakadt cafka lesz a feleségem. Én visszavonultam a baleset után, nem éltem olyan kilengő életformát, bár azelőtt se élt túl nyilvánosan, azelőtt se, csak csendesebben csinálta.
Én meg, hála a baleset tényének, foghattam arra a visszafogottságomat, hogy túléltem a balesetet, és másra sem vágyom csak arra, hogy rendbe szedjem az életemet.
Egy hotelszobát béreltem ki magamnak, magamban érkeztem, kísérőt nem használhattam, mert ugye jegyben járok. Minő változatosság. Miért nincs itt a párom? Hiszen a fele társaság tudni fogja, hogy azért, mert fontosabb leinnia magát a sárga földig, mint megjelennie a jegyese mellett egy ilyen fontos eseményen, de ezen már rég felemelkedtem, ezen az apró problémán.
Fekete öltönyt viseltem, csokornyakkendővel  és egy szintén fekete Maybach Landaulettel érkeztem, drága luxus kocsi, mert megengedhetem magamnak, és szeretek ráfeküdni Darius pénzére, kocsik terén elég szar ízlése volt. Ebben legalább el lehet férni és úgy néz ki mint egy kisebb limuzin, kettő vagy négy személyes hátsó térrel. A sofőrömnek  is külön szobát rendeltem, ő is velem tartott. Nem csevegtünk az idefelé vezető úton ,csak meghagytam neki, hogy maradjon a közelben. Ide is ezzel a kocsival érkeztem, így legalább jó pár fontos hívást elintézhettem, a közelgő film produkcióval kapcsolatban. Az ,hogy Darius inkább producer volt, nem jelenti azt, hogy ne vehetnék részt a filmekben én magam is, bár egyelőre elkerült az ihlet, egyik forgatókönyv se tetszett amit az ügynököm elém rakott. Le kell váltanom.
Átadtam a meghívómat és ami egyben a csekk is volt a jótékonysági esemény számára, majd amint lehetett elvegyültem a tömegben, itt csak a paparazzik, a fotósok ismerhettek fel legfeljebb, a többi embert nem érdekelte, hogy ki vagyok. Hamar le is léptem, és mivel még sosem jártam itt, így felfedeztem magamnak a múzeumot. Igen, kitömött bábokat és történeteket olvasgattam a lezárt részlegen, volt egy kis kordon, de nem érdekelt. Nem viszek el semmit sem, akkor meg? Kit zavar. Érdekesnek találtam a vadnyugati korszakot is. Itt a lovak bemutatásánál el is időztem, mert odahaza, a weekend házban vár a saját lovam.

Athena & Darius

Nyugalom és csend, ez vesz körbe és valahogy megnyugtatnak a viaszbábok, nem feleselnek vissza, egy letűnt kor hozományai, amelyek megmutatják, hogy mennyivel harciasabb volt az adott világ a mienkhez képest. Amióta megérkeztem ide, olvasgatok könyveket is, az őslakosokról is természetesen. Érdekel, hogy hova kerültem. Francia honban, nem tanulhattam ezekről, igaz a lehetőség sem merült fel, hogy valaha ide betehetem a lábam, ebbe az államba, vagy egyáltalán eljöjjek Európából. Mégis különös módját választották a szüleim arra nézve, hogy kerüljem a feltűnést, ha közvetve is, de nyilvánosság előtt tartottak a Francia filmekben. Hogy hogyan oldották meg, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy esetleg más vagyok mint Darius? Senkihez nem szólhattam a szünetekben, szigorúan csak a lakókocsimban tartózkodhattam. Egyszer kétszer mégis sikerült autógrammot vadásznia az ott élőknek, erre az esetre a borzasztó egyszerű aláírását megtanultam a bátyámnak. Hogy még most is az ő árnyékában kelljen élnem, fárasztó. De apránként bevezem a saját változásaimat is majd. Nem látványosan, mert az a külvilág számára is feltűnő lenne, hogy nem stimmel Dariussal valami,bár foghatnám a balesetre, magam sem tudom pontosan, hogy mi volna a jó.
Percek óta egy összeállítást figyeltem az egyik tévén, a musztáng lovak eredetéről és egyéb Amerikai lovas western versenyszámokról. Tetszett ez a fajta lovaglási mód is. Azt hiszem új hobbinak nézhetek elébe, nem csak a díjlovaglásnak, és ugratásnak, vagy a terep lovaglásnak. Nem untam ezeket a sportágakat se, tévedés ne essék, csak ez valami új, amibe gyermeki lelkesedéssel vetettem magam! Először szeretném megismerni a témát jobban, nem szeretnék random hülyeséggekel odaállítani senkinek sem, szerettem kiokosodni mindenekelőtt, hogy ne nézzenek újgazdag ficsúrnak, aki csak egy fél órás hóbortjának örül, és utána fog egy másik hobbit és más után néz.
A kezemben fogtam a félig üres boros poharat, és próbáltam láthatatlanná válni, de ez csak egy ábránd volt, a magas sarkú cipő tulajdonosai, egyre csak felém kopogtak. Megszokásból simítok végig a hátrazselézett hajamon, afféle simítás csak, nem túrás, hiszen azzal összetúrnám a hajam, lassan pillantok fel az érkezőre,az öltözékéből egyértelművé válik a számomra, hogy talán itt dolgozó, vagy csak a mai estén dolgozik itt, nem tudom. De nem szokványos öltözék egy jótékonysági esten, pláne egy nőnek.
- Jó estét! Nem, csak ez sokkal érdekesebb, mint a pár teremmel arrébb folyó üres fecsegések és hamis bókok gyülekezete. – bökök az állammal az eddig figyelt monitor irányába, majd ellépek tőle, hogy a tv fénykörén kívül legyen az arcom is.
- Ha zavaró a jelenlétem, máris távozom. Ámbátor megjegyzem, sokkal kellemesebb efféle csendben járni a múzeumot, minden más zavaró tényezőtől mentesen. – eresztek meg egy halovány mosolyt, amelytől az ábrázatom így is jellegzetesebbé válik, egyedivé, ahogy az ikremé is. De nem ez a lényeg, csak fecsegek össze vissza, üresen. Hátha valahogy hathatok erre a nőre, hogy ne azonnal küldjön el innen.  

Athena & Darius

Nem akartam ott lenni a többi megjátszós ember között. Talán eszkort lányt kellett volna kérnem magam mellé az estére, de mint eljegyzett férfi ezt nem tehetem meg. Így is pletykáltak rólunk, ezután még jobban, még több pletykára adtunk volna okot. Jobban örültem a csendes magánynak, amit ez a kiállítás adott meg nekem, a maga viasz, vagy kitömött bábúival. Nem féltem tőlük, pusztán csak a téma érdekelt.
Elléptem a tv fényköréből és, kíváncsian pillantottam az engem megzavaró alak irányába.
- Semmi esélyem arra, hogy inkább itt ténferegjek, igaz? – a hangomból hiányzott a gazdagok számon kérő stílusa, inkább beletörődő voltam, sosem éltem vissza státuszommal, ez inkább Darius előjoga volt. Bizony, ha ő lenne itt, ő egyből kicsapná a hisztit, hogy mi jogon zavarják meg a bámészkodásban, bár az is igaz, hogy ő épp az egyik bársony díványon vágná gerincre az egyik Barbie babát.
Leengedtem a kezemben tartott borospoharat a combom mellé és megkerültem az állványt, amit eddig néztem.
- Egyedül érkeztem, bár néhány embernek feltűnne, ha túl hamar távoznék. Nem ajánlom, hogy együtt érkezzünk vissza, a végén még hírbe hoznák velem, és talán ez rossz fényt vethet magára. – magyarázom halkan, megtorpanok, pár lépés után és érdeklődve pillantok vissza az ismeretlen alacsony nőre.
- Elnézést, ha kellemetlenséget okoztam Önnek a jelenlétemmel, biztosíthatom, ha rajtam múlik, nem fogja elveszíteni a munkáját. – eresztettem meg egy féloldalas mosolyt és megittam az italom maradékát, majd lassú, komótos léptekkel indultam el az estély forgatagába vissza. Útközben még meglestem egy indiános csendéletet, kicsit meg is torpantam előtte, majd megráztam a fejem.