Art fotóstúdió

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Hétf. Aug. 15, 2016 3:55 pm

Egész úton hazafelé az elsuhanó fákat néztem. Pont úgy, mint mikor idejöttünk. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, megnyugszom tőlük. Néha azt kívánom, bárcsak elszökhetnék erről a világról vagy legalábbis ebből a városból. Fojtogat a kényszer házasság gondolata, a munkahelyen való elismerési vágy. Tartom magam, mert ezt kell tennem. Támogatnom kell Matt-et, noha legszívesebben jól beolvasnék az egész családnak. Mikre nem képes néhány vaskos pénztárca…
-Tudod, elmehetnénk a városból egy kicsit. Csak egy napra, nem kell olyan hosszú időre. – Vetem fel a több napja bennem kavargó ötletet. Nem lenne rossz kettesben eltűnni egy kicsit. Láthatatlanként járni a messzi hegyeket, nem törődve a ránk váró nyomasztó helyzettel. De persze ez is, mint minden közös program csak egy kósza ábránd. - De ha csak bezárkózunk a lakásomba, nekem is az jó. – Együttérző mosoly kúszik ajkaimra, ahogy pillantásomat elszakítom az elmosódó fákról és Matt-re nézek. Semmit sem változott azóta, hogy kitört a házasság okozta feltűnés. Senki sem sejti, hogy ez a házasság nem szerelemből fog köttetni, így aki csak tudja, figyelemmel kíséri az eseményeket. A sajtó sem rest minden nap új cikket írni róluk, én pedig minden áldott nap megfogadom, hogy nem nézek bele egyetlen újság lapjai közé sem. Na ez akkor válik kínossá, mikor a kiadó, ahol dolgozol, előszeretettel követi nyomon az ország híres-hírhedt örököseik, illetve celebjeik életét.
-A következő lehetőségnél forduljon balra. – Utánzom a navigáció förtelmes hangját és felnevetek saját hangom hallatán. Olykor megesik, hogy előbb nevetek a saját vicceimen, mint azok, akiknek mesélem. - Ne számíts hatalmas stúdióra. Kicsit talán még kupi is van, nemrég cuccoltam be. – És bevallom töredelmesen, nem nagy erősségem a takarítás. Azt legtöbbször Kylie végzi, mivel a szentem máshoz nagyon nem ért. Egyszer kértem meg, hogy főzzön, a konyha majdnem lángokban végezte.
Ahogy egyre közeledünk ócska, majdnem romokban heverő épülethez, elfog az izgatottság. Mint mikor egy anya először mutatja meg újszülött csecsemőjét a hozzátartozóknak. Vajon tetszeni fog nekik? Találnak majd benne hibát? Valahogy én is így érzek most.
-Remélem tetszeni fog. – Nézek fel rá, immáron nem az autóban ülve, hanem az ajtó előtt álldogálva, háromemeletnyi lépcső megtétele után. Szélesre tárom a bejáratot és betessékelem magunkat. Néhány percig csak állok némán, Matt arcának feltérképezésével töltve az időt. Biztos vagyok benne, hogy el lesz ragadtatva, csupán hallani szeretném a szájából.
-Ott van egy kis mosdó, zuhanyzóval. – Mutatok az egyetlen ajtóra a kis helyiségben. - Berendeztem egy kis konyhát, a hűtőben van kaja ééés… – Nyújtom el a szó végét. - …vettem rezsót is. – Vigyorgok immáron a konyhának kijelölt részben.
Néhány lépéssel leküzdöm a köztünk lévő távolságot. -Na, hogy tetszik? – Bújtatom nyaka köré karjaimat, lábujjhegyen egyensúlyozva. Azt hiszem, talán ez lesz a mi kis mentsvárunk. Ha el akarnánk bújni a vizslató szemek elől.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Szer. Aug. 17, 2016 3:47 pm

Isadora & Matthew

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Csüt. Aug. 18, 2016 12:38 pm

-Tényleg? – Kérdezek vissza homlokráncolva, kicsit abszurdnak tűnik, hogy ilyen könnyen belemegy kissé eszement tervembe. - Úgy értem, ez tök jó. – Lelkendezem karjai közt. - Eljöhetnél velem a nagyihoz. A háza távol van a nyüzsgő nagyvárostól és a kíváncsi szemektől. – Izgatott leszek, hisz az út nagy részében terveket szövögettem. Hiányzik a nagyanyám, elég fitt ahhoz, hogy nyakunkba vegyük a várost és a környező erdőségeket. Matt is szeret a természetben lófrálni, kutatni, nevetni, tökéletes párosítás lenne. Persze, kettőnkre is hagynánk időt, nagyi úgysem az a típus, aki ragadnak ránk, mink olvadt rágó a cipőtalpra.
-Pedig nagyon izgultam, mit fogsz szólni. – Vallom be kicsit elpirulva. - Sokat számít a véleményed. – Jegyzem meg alig hallhatóan. Túlságosan érzelmes lettem az elmúlt időszakban. Amúgy is túl sok könnyet termel a szemem, mostanában pedig… hajaj.
-Nagyon sok dolgot a bolhapiacon szereztem be. Nem akartam túl sokat költeni rá. – Szándékosan nem kértem kölcsön Matt-től, mert úgyis tudtam, hogy az nem kölcsön lesz, hanem ajándék. Meg hát, sosem a pénze érdekelt, így meg se fordult a fejembe, hogy szempillát rebegtetve, a város legjobb környékén béreljek magamnak stúdiót.
Köszönöm, most dagad a mellem. – Vigyorgok, csókot lopok ajkairól és a hűtőhöz masírozok. Egy üveg bort veszek ki belőle és két műanyag pohárba porciózom a tartalmát.
-Sok ügyfél feloldódik tőle. – Nyomom kezébe a poharat. - Nehogy azt hidd, hogy zugivóvá váltam az elmúlt hetek felfordulása miatt. – Mosolygok kényszeredetten, igyekszem kerülni ezt a témát, de belecsöppentem a közepébe és be kell valljam, irritál a tudat, hogy akár el is veszíthetem. Nem nagyon foglalkozom ezzel, a mának élek, de ha egyedül vagyok a gondolataimmal, bizony le kell gyűrnöm magamban a feltörő zöld szemű szörnyet.
Belekortyolok a borba, fanyar íze összehúzza ajkaimat. Nem vagyok nagy ivó, elég egy kevéske és a fejembe száll. De most nem érdekel, élvezni akarom ezt az estét.
-Szerintem, rendeljünk pizzát. – Az lesz a legegyszerűbb. - Fürödj le, ha úgy gondolod. Hideg volt odakint. – Beletúrok hajába, megcirógatom fülét, majd ujjaim borostás állát járják körbe. Olyan sokat változott már így is. Gondterhelt az arca, apró szarkalábak jelentek meg szemei sarkában és csupán akkor mosolyog, mikor velem van. Tudom, mert a google jó barátom.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Kedd Aug. 23, 2016 11:52 am

- Tényleg. Menjünk. Kitalálok valami mondvacsinált üzleti utat, mert határozottan tele van a puttonyom mostanság mindennel. – Jobbára csak ahhoz van kedvem, hogy vele töltsem az időmet, azt meg ritkábban tehetem, mint szeretném. Igencsak trágya irányba ment el az életem, és közel sem gondolnám, hogy én ezért dolgoztam, vagy vagyok olyan, amilyen. Szóval legszívesebben szemen köpném sorsom fonóit, mert álljon már meg a menet…
- Azt hiszem túl sokat is, mostanában meg sem érdemlem, hogy bármilyen tekintetben számítsak. – Húzom el a számat, mert ha valamit, hát azt mélységesen gyűlölöm, hogy ártanom kell neki, tudom, hogy én is szenvedő alany vagyok, de Ő még nálam is sokkal jobban rámehet erre az egészre, és nem tudom megóvni. Dühít a gondolat, milyen szinten vagyok tehetetlen, és csak kétségbeesett kapálózásokra futna. Az sem segít, hogy Laurel egészen belelkesedett az utóbbi hetekben, és mondhatni tapad rám, mint valami pióca. Ha nem lennék szerelmes Dorába, már vélhetőleg körül is fonhatott volna a hálójával. Így viszont vak vagyok a női praktikáira, inkább csak idegesítenek.
- Nem is látszik. – Én valóban nem ezt figyelem, nekem inkább az összhatás a lényeges, mintsem az, hogy minden neves bútorcégek, tervezők munkája legyen, az a szüleim mániája. Azt nem is emlegetem, hogy adtam volna neki pénzt szívesen, legalább addig, amíg megtehetem, ugyanakkor rátukmálni sem fogom, túl büszke ő ahhoz, és szereti a saját erejéből elérni a dolgokat. Egyébként amióta kibukott ez a házasságosdi, folyamatosan mentem ki a pénzemet, hogy legalább ne maradjak egy fillér nélkül, ha úgy döntök, megyek a francba. Egyébként meg van a nevemen két autó, egy lakás, az állam nem kopna fel, bár szó sincs arról, hogy ragaszkodnék a megszokott életszínvonalamhoz. Jó, az autómhoz igen, de az más. Egyébként meg összességében inkább arról van szó, hogy a munkám az, amitől nehezemre esne megválni.
- Bor műanyag pohárba, nagyon fennkölt. Azért, remélem, nem haragszol, ha legalább egy pohárkészlettel megtoldom a stúdiód berendezését. – Az igazán nem nagy tétel. Ugyanakkor, ha még ez sem fér neki bele, nem fogok erősködni, nem szeretném kényelmetlenné tenni ezt az egészet kettőnk közt, bár pont addig kéne költekeznem, amíg még gond nélkül megtehetem.
- Ez meg sem fordult a fejemben. – Csóválom meg az említett testrészem, és elveszem a poharat, na jó, műanyag pohárból borozni tényleg mindennek a teteje, ennyire sznob azért még vagyok, de amúgy nem említem meg a dolgot, belehalni nyilván nem fogok. Kortyolok hát belőle, és közben az motoszkál a fejemben, hogy akár ihatna is többet a kelleténél, akkor sem tudnám, mert nem vagyok eleget vele. Szomorú.
- Benne vagyok. – Bólintok rá, aztán csak felvont szemöldökkel, várakozón nézek rá pár másodpercig. - Nem is tudom, melyikünk fázott jobban… Te nem jössz? – Kezdek el hátrébb lépkedni, magam után húzva, szerintem az a zuhany mindkettőnknek rettenetesen jól esne, és nem kifejezetten szeretném nélküle megejteni.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Pént. Aug. 26, 2016 6:31 pm

-Legyen valami jótékonysági rendezvény Chicago-ban. Legalább ezzel kapcsolatban hazudjunk, ez annyira nem vészes. – Húzom el a számat, majd el is nevetem magam, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik az apja kétkedő tekintete. Nos, azért mert az idősebb Campbell nem adakozik, a fiatalabbik annál inkább.
-Ugyan már, mindig is adtam a véleményedre. Bár ami azt illeti, a hajamról nem kérdeztelek. – Túrok bele rövid tincseim közé. Soha egy szóval sem mondta, hogy nem tetszene neki a végeredmény. Bár, egyre többször gondolok arra, hogy újra hosszú loknikkal hódítsak. Szerettem azt is, viszont sok volt vele a nyűg.
-Pedig minden onnan van. Tudod mennyi mindent dobnak ki a sznobok, mert kétszer már nincs szükségük rá? Nem is gondolnád… – Vigyorgok, mert jól esik és nem azért, mert eszembe jut ismét az apja meg az ő márkás zakói, amiket nem hajlandó többször felvenni. Mekkora pénz pazarlás. Legalább ajándékozná el, ha már nem tart rá igényt.
A bortól csak még többet mosolygok, az arcomat pír lepi el, a szeplőim egy csapásra láthatóvá válnak, a fülem égni kezd és melegem lesz. Az ablakoz lépek, kitárom és fürdök az esti hűs szellőben.
-Jó, a pohár belefér, de csak ha olcsó. Nehogy nekem kristály poharakat hozz ide. – Szalad ráncba a homlokom. Az azért túlzás lenne.
Nem ellenkezem, mikor a fürdő felé vesszük lépteinket. Úgy markolom ujjait, mintha az életem múlna rajta. Ki tudja, meddig tehetem még ezt. Fogalmam sincs mi lesz, ha összeházasodnak és bár tudom, hogy erős vagyok és kibírja szerelmünk ezeket a megpróbáltatásokat, azért a hang, amiről nem veszek tudomást, ott motoszkál a fejemben. Laurel szép nő, gazdag, befolyásos baráti körrel rendelkezik. Én viszont egy egyszerű seattle-i gyári munkás lánya vagyok.
-Vigyázz, mert tényleg nagyon pici. – Emlékeztetem, hogy ez a stúdió legkisebb helyisége. - Az ajtó mellett ott a mosdókagyló és én általában fenn akadok rajta. – Mondom aggódva és hogy elkerüljük a lehetséges zúzódásokat, mellkasának feszítem tenyereimet és bekormányzom a fürdőszobába. Hátát a hideg csempének nyomom és már ajkain csüngök. A fény beszűrődik a nyitva hagyott ajtón, a város zajai elvonják figyelmem aggodalmaskodó gondolataimról. Lábujjhegyre ágaskodva csókolom, ujjaimat hajába mélyesztve.
Nem biztos, hogy lesz ebből fürdés és hogy őszinte legyek, nem is bánnám. em csak tudnia kell, hogy szeretem, hanem éreznie is. Ezen módon is…

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Szomb. Szept. 03, 2016 11:30 am

- Ha kamuzunk valamit, az már nem szökés, és valószínűleg rám akarnák testálni az asszony jelöltemet, amit valljuk be, nem akarok. Úgyhogy maximum majd utólag írok róla anyámnak, hogy halaszthatatlan volt az ügy. – Köszönöm, de nem akarok egy szőke poggyászt is magam mellé. Laurel szép és kedves nő, de nem hozzám tartozik, és nem is szeretném a jövőben sem, hogy így legyen, ugyanakkor fogalmam sincs, mit kellene tennem. Talán tényleg meg kellene szöknünk, nem csak most, örökre. Apám kitagadna az örökségemből, de őszintén, nem érdekel különösképpen az egész.
- A te hajad, a te döntésed, miként szeretnéd hordani, és tudod, ha neked tetszik, akkor más véleménye nem is fontos. Hiszen, ha jól érzed magad így, az kiül a vonásaidra, attól csak szebb leszel, összhangban önmagaddal, s ez nagyon jól van így. – Simítok rá beszéd közben finom puhaságú arcára. Nekem mindenhogy tetszik, akkor sem tudnék rá haragudni, ha valami elmeroggyant okból megkopasztaná magát. Elhiszem, hogy szüksége volt rá, és még csak azt sem tudom mondani, hogy nem én, és a helyzet az oka, amibe miattam került. Így hát egy szavam sem lehetne akkor sem, ha utálnám.
- Tudom, apám a legnagyobb sznob a világon. – Rántom meg a vállamat, bár szerintem elég élénk képe van az öregemről, hogy sejtse, sajnos nagyon is tudom, milyen az, amikor valaki tökéletesen jó holmikat bíz az enyészetre, csak mert már egyszer felvette, párszor használta. Arról nem is beszélve, milyen szinten pazarló az egész.
- Ja, majd elfelejtettem, hogy csak kristálypoharakból vagyok hajlandó inni. – Ironizálok, mert azért ezt csak nem gondolta komolyan. Eszembe sem jutna, sem a helyhez, sem hozzá nem illik, ismerem, és nem sérteném meg azzal, hogy az ízlésével szemben menő dolgot vásárolok. Inkább bízzuk is magunkat a zuhanyzóra, mert nem akarok ilyesmiről beszélni, sem gondolni arra, hogy vajon mennyi hasonló pillanat juthat még nekünk. A telefonom rezeg, de őszintén, semmi kedvem nincsen ahhoz, hogy felvegyem, kirántom a zsebemből, és a kis kanapéra dobom, a találat tökéletes, és elégedett is vagyok magammal, de aztán már csak a rövid tincsek gazdája érdekel.
- Sok jó ember kis helyen is elfér, te meg még helyettem is jó vagy. – Mosolyodom el, ahhoz képest, mennyire nehezen akart eleinte tudomást venni rólam, és engedni nekem, most már épp annyira nem tudná elképzelni nélkülem, miként ez fordítva is igaz. Pár pillanaton belül a szűk tér nem is számít, mert a kisasszony megvadul, ujjaim finoman marnak a derekára, ahogy birtoklón vonom magamhoz, és elengedni sem szándékozom, nos, nagyjából soha. Tudom, tudom, tipikus pasi vagyok én magam is, ahogy a következő mozdulatommal már húzom is felfele rajta a pólót, közben hátának selymes bőrét simítva, s igen, még a melltartót is kikapcsolom közben. A zuhany valóban tervben volt, de nem bánom, ha némi izzadtságtól is meg kell szabadulnom utána. Most sokkal fontosabb az előttem lábujjhegyen pipiskedő kis csodám, mint bármiféle hideg, ami a bőröm alá lopta magát odakinn. Csak az számít, hogy legalább akkor minden a helyére kerüljön, amikor együtt vagyunk, semmi más nem érdekel a világon. Az enyém közepe úgyis ő, és ezen senki és semmi nem fog változni. Nem hagyom. Mindegy, hogy mibe kerül... Hisz mi végre legyen őrült a férfiember, ha nem pont egy nő miatt? Párdon. A NŐ miatt.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Pént. Szept. 09, 2016 4:42 pm

-Jó, valljuk be, tényleg jobb, ha szó nélkül lelépünk a térképről. – Bólogatok egyetértésemet kifejezve, két csók között egyensúlyozva. Idejét sem tudom már, mikor voltunk úgy együtt, hogy nem kellett azon gondolkodnom, mikor kap halaszthatatlan telefonhívást. Önző vagyok, csak magamnak akarom és jól esik, hogy a bosszantó hétköznapok nyomasztó légköre után én vagyok az, aki megnyugvást ad neki. Aki biztos pontként húzódik meg életében. Mert egyelőre én vagyok az, akire számíthat, aki meghallgatja anélkül, hogy azonnal ítélkezne felette.
Fejem fölé emelem karomat, hogy könnyebben megszabaduljak felsőmtől. Huncut mosollyal nyugtázom, ahogy halk puffanással landol az aprócska fürdőszoba padlóján. Közelebb simulok hozzá, melltartóm pántja lepereg vállamról és néhány pillanat múlva ott állok előtte fedetlenül. A szívem a torkomban dobog, combom találkozása fájdalmasan felvisít.
Tenyerembe gyűröm azt a fránya textilt, ami elfedi előlem tökéletes felsőtestét. Ügyetlenkedem egy sort, mire sikerül valahogy lehámoznom róla, de mentségére legyen, tényleg nagyon szűk a hely. Ajkamba harapok, kiélvezem a látványt néhány kósza perc erejéig, hogy aztán újra közelében tudhassam magam és belekóstolhassak ajkaiba.
Vakon tapogatózom, a zuhanyfüggöny nedves hátamhoz ragad, ahogy próbálok kényelmes helyet követelni magunknak. Mohón követelem magamnak figyelmét és elsősorban ajkait, ujjaimmal hátam mögött matatva keresem a falat, aminek hátamat vethetem. Csak hogy nem a falat sikerül megtalálnom, hanem a zuhany csapot és a nagy matatás közepette megnyitom. Jéghideg vízsugár találkozik felhevült testemmel, amitől Matt nyakába ugrok. Lábimat dereka köré fonva nevetek, csurom vizesen.
-Légy oly kedves, zárd el a csapot. – Kérem mosolyogva, csatakos hajjal, elmosódott sminkkel. - Egyébként, még nem mondtam, de jövő hónapban el kell utaznom. – Nem ebben a percben, ebben a helyzetben akartam elmondani neki, hogy a világ másik végére száműztek. Egyszerűen csak kibukott a számon. - Európába megyek a főnökömmel, néhány napról van csak szó. – Tompítok a helyzet élességén. Bár sosem volt féltékeny típus és azt hiszem, sosem adtam okot rá, azért mégis csak van bennem némi kétely. Különösen azért, mert amíg én távol leszek, Miss Tökély bizony továbbra is itt ólálkodik bronzos bőrével és méregdrága mosolyával.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Pént. Szept. 16, 2016 12:45 pm

- Én is határozottan így gondolom. Talán vissza sem kellene jönnünk. – Az ég szerelmére, nyilván ilyenre nem kérhetem, holott szívem szerint megtenném. Hátat fordítanék mindennek, és a nulláról kezdeném újra. Ellenben azt nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy neki is itt van a karrierje, amit egyrészt imád, másrészt remekel benne, nem rombolnám le az ő egzisztenciáját is azért, mert nekem balul sültek el a dolgaim.
Akárki akármit is hisz, Ő számomra nem pusztán szerető, sokkal, de sokkal több annál, és megöl a tudat, hogy nem vállalhatom fel, hogyha kérdeznek róla, kivel voltam korábban, nem mondhatom meg az igazságot. Hazudnom kell, hogy a menyasszonyom az életem értelme, holott azt sem tudom, miként issza a kávét. Fogalmam sincs, hol simul gyönyörű bőrébe anyajegy, hol vannak a gyerekkor felhőtlensége szülte apró horpadások, rühellem a macskáit, a tényt, hogy szeretnem kéne, de még csak nőként sem vagyok képes ránézni. S akkor itt van Ő, aki mindent elvisel, mert szeret, és rohadtul tudom, hogy nem ezt érdemelné, de ketrecbe vetett vadállatként sínylődöm valóságunk súlya alatt.
Kell, hogy a bőrét érezzem a sajátomon, még mindig önző vagyok, ugyanakkor tudom, hogy neki sincs kifogása ellene, segítek neki a pólóm levételében. Hagyom, hagy vizslasson, ha éppen azt szeretné, de sok időt nem kap, mert magamhoz is rántom, hogy mellkasomnak feszüljön tökéletessége.
Egészen belefeledkezek a pillanatba, amíg csókolom, a szó szerinti hidegzuhany azonban csak egy pillanatig döbbent le, aztán már el is nevetem magam. Derültségünk közepette zárom el a csapot, s ha már az ölemben van, egészen könnyedén irányítom a fal felé, hogy nekidöntsem a hátát, miközben meglelem nyakának finom bőrét, hogy csókokkal halmozzam el. - Igazán? És hová? – Ez még önmagában nem akaszt meg, én is sokat utazom, nyáron is voltam Afrikában pár napot jótékonysági okokból, és nem is az volt az első, kiváltképp nem az utolsó eset.
- Ahha. – Ez az infó azért már megakaszt, el is húzódom tőle, hogy az arcába nézzek, felvont szemöldökkel, némi aggodalom által színezett lélektükrökkel. - Ez véletlenül nem az a főnököd, aki úgy tudja, hogy szingli vagy, és a legutóbbi céges bulin is rád mozdult? – Egyértelmű, hogy az, tekintettel arra, hogy csak egy főnöke van, és komolyan nem akarok balhézni, de érzem, ahogy ujjaim birtoklón vásnak kissé dereka bőrébe, kezelhetném jobban, ha ő ennyire jól viseli az én helyzetemet, de… nem megy. Meglehet, mégiscsak színezi a lelkem néminemű féltékenység, kiváltképp azért, mert míg eddig nem volt oka esetlegesen mást keresni, most már akadhat. Melyik nő bírná sokáig ezt a helyzetet? Pláne azt, ha végül feleségül is veszem, noha azt nagyon nem akarom megtenni.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Csüt. Szept. 22, 2016 6:15 pm

Jól esik hátamnak a csempe hidegsége, lehűti felforrósodott bőrömet. Matt ujjai húsomba vájnak, elmosolyodom ettől az apró gesztustól. Valamiért mindig megmagyarázhatatlan boldogság fog el, ha észreveszem rajta a zöld szemű szörnyeteg leplezetlen jeleit. Tudom és butaság azt gondolnom, hogy nem szeret vagy hogy cseppet sem érdeklem már, de bevallom, néha bizony kell a megerősítés. Ez a kis bizonyíték pedig épp elég arra, hogy tudjam, kapcsolatunknak van jövője.
-Nem kell aggódnod miatta, egyszer már világosan elmagyaráztam neki, hogy meglehetősen boldog párkapcsolatban élek egy remek emberrel. – Az már más tészta, hogy a tavalyi karácsonyi bulin úgy szedte le rólam Jim, a szövegtördelő srác a másodikról. Talán most jött el az ideje, hogy elkezdjek valami önvédelmi sportot.
-Teljesen külön emeleten leszünk, én az egyik végében, ő a másikban. – De csak mert én így akartam, és mert hosszas email csere után a szálloda volt oly kedves, hogy a kétágyas szoba helyett kaptam egy külön lakosztályt.
-Csak a közös meetingeken leszünk együtt és majd riasztom a rendőrséget, ha netán valami olyat tenne. Ne félts… – Barna hajába szántok ujjaimmal, csücsörítve csókot követelek tőle. Akarnék még többet is, de úgy látszik, ez nem a mai napon lesz.
Talpaimat a padlónak nyomom és kibújok öleléséből. Miért van az, hogy én tudok lakatot tenni a számra és nem beszélek arról az ostoba helyzetről, amiben most vagyunk? Engem is megvisel az, hogy Matt feleségül fogja venni azt a nőt, hogy közös otthonba költöznek. Hogy idejük nagy részét már így is együtt töltik, mosolyogva a külvilágnak és a firkászok kameráinak.
Kinyitom a számat, rengeteg gondolat kavarog a fejemben, amik létezéséről tudomást sem veszek vagy legalábbis nem akarok. Nyelvem hegyén vannak a sértettség és féltékenység szavai, mégis inkább nagy levegőt veszek és lenyelem őket.
-Ha tudni szeretnéd, Olaszországba megyünk. Pontosabban Rómába és alig várom már. Még sosem jártam külföldön, nem ültem repülőn. Nem ettem igazi, olasz pizzát és makarónit. Bejárom az egész környéket. – Kislánykoromban apa sokat utazott, a gyár ahol dolgozott, sokszor küldte őket az ország egyik végéből a másikba. De sosem hagyta el az egyesült államokat. Most hogy nekem ez sikerül, csak még jobban felvillanyoz.
-És ha nem lennél ennyire feldúlt ettől a számomra igenis fontos hírtől, mondanám, hogy utazz utánam és töltsük együtt azt a pár napot. – Újra ölelésébe bújok, mellkasára hajtom a fejem és hallgatom szívverését. Azt hiszem, ideje pizzát rendelni…

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Csüt. Dec. 01, 2016 9:59 am

játék vége

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Kedd Jún. 27, 2017 12:28 am

To Stella

Egy jó darabig nem tartottam túlzottan jó ötletnek, hogy két programot hozzanak maszek főnökeim egy tető alá: fotózást és oktatást. Ugyanis a Sunshine Tornastúdió keretein belül működő vívóköröm megkereste a városi filmstúdió, hogy egy most készülő kosztümös filmjükhöz ugyan tudnék e szakmai segítséget adni, ami igencsak kiterjedt együttműködéssé vált, amikor kiderült, hogy történész szakértőként is alkalmaznának, akkor pedig még csábítóbbá vált az ajánlat s nem mondtam nemet. Nem rossz mellékes, amikor pedig vna hitele az embernek, az extra lehetőséget sosem szalasztja el... Még akkor is, ha ezt a kalózos témát sekélyesnek és erőletetettnek, meg farvizen evezésnek éreztem bizonyos nagy sikerfilm miatt... de ez nem az én gondom, sőt, ha kisebb volumenű is a projekt, itt a külcsín és a pengeharcok bizony sokkal jobbak és szebbek lesznek, mint azon a felettéb drága szuperprodukción, szóval akár még államközi sikere is lehet a dolognak, de ez majd a közönségen múlik. Én a magam részéről belerakok mindent amit tudok, a rendezőt és írót, valamint a stáb minden kreatív tagját drákói szigorral kontrollálva, hogy ha már egy komolyabb szakmai nevet nyertek meg szakérteni, akkor azt ugyan rosszhoz mégse adjam. Hogy kedvelnek érte, avagy nem, fogalmam sincs és őszintén szólva nem is érdekel. Az biztos, hogy megtanulták elfogadni a külső szemlélői nézőpontom egyes kérdésekben és a szakértelmem is. A szeretem-nem szeretem kérdésnél fontosabb, hogy reális szakmai érzékkel reagálják le szakértői véleményezéseim és azt a munkám is, ami a színpadi vívás betanításán túl már a korreografálásba is jócskán belecsúszott. Hiába vannak saját filmes korreográfusaik, azt az élő, eleven rutint amit az én vívási gyakorlatom jelent, ők nem tudják belerakni, így az én plusz munkám az elemi, eredeti erő, karcosság, ami érdekessé és kiemelkedővé teheti majd a harci jeleneteket.
Ma pedig a film kis üdvös csillagocskájával kell foglalkoznom, csakhogy plakátos fotózásra is behívták és itt adódik, hogy fotózás és oktatás összecsúszott, mert időben a kettőt külön most nem tudták megoldani, így a fotó stúdióban kaptunk egy üres termet, ahol a többiek fotózása és minden egyéb munka alatt Stellával kell foglalkoznom. A kérdés az, hogy a két külön feladat terheivel hogy fog a lány megbirkózni s mennyire fog tudni majd koncentrálni. Hamarosan elválik. Egyelőre az egyik tükör előtt állok neki bemelegíteni magam, majd ha ez megvolt, hogy elüssem a némi várakozási időt, piramis rendszerben csinálok fekvőtámaszt, felülést és guggolást: 10-ről lefelé haladva 1-ig, majd felfelé. Könnyedén és lazán csinálom, nem erőltetem magam halálra, pláne, hogy a talpig fekete vívókabát és nadrág nem a legvékonyabb viselet.

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Kedd Aug. 29, 2017 1:37 pm

Még most sem hiszem el, hogy elfogadtam a felkérést, hogy egy kalózos filmben játsszak. Most teljesen abszurdnak tűnik ez az egész. Én egy kalózos filmben? Azt sem tudom, hogyan kell megfogni egy kardot, nem hogy még harcolást játsszak is vele. Most teljesen abszurdnak tűnik ez az egész. Én egy ilyen filmben. Most foghatom a fejem. Nem tudom mi fog kisülni ebből a dologból, de az az érzésem, hogy jó nem.
A rendező azt mondta minap, hogy valami vívó mester fog engem betanítani. Nagyszerű. Vívó mester próbál betanítani egy kétbalkezest. Remek. Garantálom, hogy hamarabb fog megszökni, minthogy betanítana. Nem vagyok valami jó diák szóval kétséges lesz a dolog. De egy próbát megér.

***

Remek a fotózásomat és a betanításom is egy napra tették, egyazon órába. Isteni. Rohangálnom kell egyik helyről a másikba, más se hiányzik nekem. Örülni fogok ha egy kis evésre tudok majd szentelni egy kis időt.
A sminkesek már a sminkemmel készülnek, valahogy nincs sok kedvem erre. Egy szál fürdőköpeny szerűségben ülök a széken. Még nem döntötték el ezek, hogy melyik ruhában fotózzanak le elsőnek, vagy melyik fehérneműben.
Csak azt remélem, hogy még nem érkezik meg a mesterem, nem szeretek idegenek előtt meztelenkedni. Erről lekéstem. Most kapom az infót, hogy már itt van és javában edz, az erre külön kért teremben. Hurrá...
Na jó. azt hiszem üdvözölnöm kéne az úriembert. Elkészültek a sminkemmel, de a ruhám még nincs meg. Így abban a lenge fürdőköpeny szerűségben felállok és elindulok a terem felé. Benyítok. Az említett férfi éppen fekvő támaszozik.
- Jó napot! - köszönök határozottan és ha felállt a férfi felé nyújtom a kezem és bemutatkozom. - Stella Lane. - Azt már megjegyezhetem jó kondiban tartja magát az egyszer bizonyos. A külseje is elég megnyerő. Kissé zavartan állok, mint említettem nem szeretek idegenek előtt flangálni egy köpenyben. Még a fotósom előtt is, még most is néha furcsán érzem magam. Pedig ez az egész a szakmámmal jár, hozzá szokhattam volna már. Mindegy is.
- Ha jól tudom ön lenne az oktatom. - jegyzem meg a természetesen nyilvánvalót. - Nem de?

Tárgy: Re: Art fotóstúdió Vas. Dec. 24, 2017 8:19 pm

játék vége