Pike Place Market

Tárgy: Pike Place Market Vas. Márc. 13, 2016 9:40 am

First topic message reminder :

Pike Place Market - Page 2 Tumblr_otjtfejKXg1svzm7do6_500

Tárgy: Re: Pike Place Market Pént. Jún. 02, 2017 2:35 am

- Ennyire nyílvánvaló volt? Sajnálom. - szégyeltem el magam amiatt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Mármint a szemüvegről. - Tudom, ostobaság, de annyira idegen így az egész helyzet. Persze, én is használom, de jobb szeretem, ha semmi sem zavarja meg, hogy a beszélgetőtársam szemébe nézzek.
Egy pillanatra elgondolkodtam. - Ha leveszi, ideiglenesen megkaphatja a kalapomat. Tudom, hogy kicsit nagy magára, de szerintem még így is jobban állna magán, mint rajtam.
Mosolyogtam el magam, ezer wattal csillogó fogsort villantva, majd ha belement az üzletbe, akkor a fejemről átkerült az ő kobakjára a kiegészítő, s bármennyire is vagyok keta a divathoz, igazam lenne az előző állításommal. Neki tényleg jobban állna.
- Nem hülyéskedem, távol álljon tőlem annak mindenféle formája. - álltam meg egy pillanatra egy sajtokat áruló pult előtt, de nem találtam kecskesajtot, így inkább továbbléptem. - De abban megegyezhetünk, hogy ennek ellenére ma is négykor kelt, nem? Inkább annak a nyughatatlan típusnak tűnik, ha megengedi a feltételezést.
A büfékocsik felé pillantottam, ahogyan arra terelte a figyelmemet, majd megjegyeztem magamban, hogy bizony remek ötlet lehetne, ha nem terveztem volna már el az ebédemet. Egy könnyű saláta a megvásárolt zöldségekből, a bresaola és némi kecskesajt, kevés pirítossal kiegészítve. Inkább friss és egyszerű ízekre vágytam, könnyed és zamatos harmóniára, melyet akár az egyik kocsi kínálatában is megtaláltam volna, de nem bíztam a véletlenre.
- Ha egy salátát főzésnek lehet nevezni, akkor igen, azt fogok, amire magát is meghívnám, de nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy elutasítson. - vontam vállat, majd indultam tovább, hogy az egyik sarkon befordulva megpillantsam minden húsok szentélyét, s benne a fehérbe öltöztetett pápát.
- Buongiorno Luca! - léptem közelebb az őszes halántékú és mindig mosolygó férfihoz, majd a pult mögé settenkedtem és kezet fogtam vele. - Megvan?
- Meg... - hatalmasat sóhajtottam és az égre meresztettem a szemem, imát és hálát adva az összes szentnek, amit csak ismerek. Egy pillanatra úgy nézhettem ki, mint egy drogos, aki a következő adagját várja a dílerétől, s valamilyen szinten igaz is volt ez az állítás. Az én addikciómat azonban nem holmi vegyszerek - igen, nikotin, persze - oldják, hanem az olasz gasztronómia egyik legfenségesebb alapanyaga.
- Mutasd! - sürgettem a férfit, majd alig bírtam kivárni, hogy hátramenjen a raktárba és visszatérjen a viaszpapírba csomagolt hússal. A kezembe adta, én pedig megillatoltam a papíron keresztül, magamba szívtam rusztikus aromáit, a borókabogyó összetéveszthetetlen zamatát, s olyan hatalmasat kellett nyelnem, hogy szinte magam is meglepődtem rajta. - Ugye tudod, hogy imádlak!
- Tudom, tudom, persze, hogy tudom, de azonnal megcsalnál, ha máshol olcsóbban kapnád. Azonnal!
- Ez nem így van! Azért pár pillanatot gondolkodnék rajta! - nevetünk össze a férfival, majd visszaadtam neki a csomagot és figyeltem, ahogy értő gonddal szabadítja meg a húst a papírtól. - Nézd csak, milyen modortalan vagyok! Szeretném bemutatni neked az egyik ismerősömet. Claire, ő itt Luca, a legjobb hentes az egész piacon... Luca, ő pedig Claire, legjobb tévés producer, akivel valaha dolgoztam.
- Elnézést kívánok, hogy nem fogok kezet, de ha Thaddeus nem kapja meg a kóstolóját, akkor bajok lesznek és azt nem szeretném kiprovokálni. - vigyorgott szélesre húzott szájjal a hentes, majd visszatért a szeletelőgéphez és a szárított marhacombhoz.
- Még három szelettel Luca, a hölgy is megkóstolja. - kacsintottam Claire-re, majd vissza a sötét vörös, már-már bordó színben játszó húsra. A férfi egy papírtálcára szedte a hajszálvékony szeleteket, majd átnyújtotta nekem, én pedig egy újabb sóhajjal fogadtam a mennyei falatok érkezését. - Jöjjön Claire, ne ácsorogjon ott!
Invitáltam a pult mögé a nőt, majd amikor megérkezett, megkínáltam a portékámmal. Hagytam, hogy elsőként vegyen el egy szeletkével, majd én is rávetettem magam a csemegére. Először a só ízét éreztem, ahogyan kiszárítottam a számat, majd a fűszerek aromája uralkodott el a nyelvemen, s éreztem a leheletnyi borsot, az előbb illatolt borókabogyót és egy csipetnyi, alig észrevehető mennyiségű szerecsendiót. Végül a marha összetéveszthetetlen aromája kényeztetett, amint a sovány és puha hús elolvadt a számban. - Szeretlek Luca! Teljes szívemből!
A hentes csak vigyorgott, majd elfordult tőlünk, hogy kiszolgáljon egy vásárlót. - Mit gondol? Csak őszintén!

Tárgy: Re: Pike Place Market Pént. Jún. 02, 2017 11:32 am

- Nem, csak feltűnt, hogy nézi. – azért magamban jót mosolyogtam a szabadkozás hallatán. Nem vettem én a szívemre a dolgot. – Igen, tudom, hogy úgy illene, de egyszerűen nem akartam folyamatosan hunyorogni. De, ha jobban érzi magát tőle… - feltoltam hát a fejem tetejére a napszemüveget, úgy néztem fel a férfira. – Dehogyis, tartsa csak magán nyugodtan! – legyintettem egyet könnyed, nemtörődöm mozdulattal. Ennyire azért nem zavart a nap, és tényleg nagy lett volna rám a fejfedő. Jobb úgy nekem, nélküle. Így is melegem volt egy kicsit, nem is értettem, neki hogy nem sül be a feje.
- Nem keltem négykor! – vágtam vissza védekezően, mintha szükséges lenne magyarázkodnom azért, hogy korán kelek. Nem tehetek róla, na! – Egy kicsit tovább sikerült aludnom. – vallottam be végül megenyhülve, amikor rájöttem, hogy milyen ostobán viselkedem. Hiszen nem az apám volt, hogy számon kérhessen, amiért nem aludtam eleget. – Igen, azt hiszem, hogy tényleg ez a legjobb szó rám. – egyetértően bólogattam mellé. Tényleg nyughatatlan voltam, és sajnos voltak esetek, amikor ez nem feltétlenül volt éppen pozitív.
- Azt hiszem, hogy ma inkább maradok egy hamburgernél, köszönöm! – és valóban visszautasítottam volna, ha meghív. Talán még így is valamelyest, bár nem szándékosan tettem. Egyszerűen csak ez volt az első válasz, ami magától jött belőlem. Előfordult, hogy nem gondoltam át, hogy mit mondok, csak amikor már késő volt. Ráadásul amúgy sem fordult meg a fejemben, hogy különösebben a szívére venné, ha nemet mondanék. Nem olyannak tűnt, maximum egy kis lelkiismeret-furdalást akart kelteni bennem. Sikerült is igazából, mert pár pillanat erejéig tényleg rossz érzés kerülgetett, de amint elértünk a henteshez, ez mintha egy csapásra el is múlt volna.
A helyét átvette a kíváncsi nézelődés, hiszen bármennyit jártam is a környéken, ide még sohasem tértem be. Most némán szívtam magamba a rengeteg illat kavalkádját, és fordultam körbe, megszemlélve a portékákat. Amúgy sem szívesen szakítottam volna félbe a beszélgetésüket, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor én is be lettem vonva a társalgásba.
- Üdv! – villantottam egy barátságos mosolyt a férfira, és még integettem is neki , ha már kezet nem foghattunk. – Ugyan, ne is törődjön vele! – legyintettem egyet könnyedén. – És ne higgye el egy szavát se! – böktem Thaddeus felé vidáman. – Még csak a második legjobb vagyok. – vigyorodtam el szélesen. Igazából még annak sem tartottam magam, de majd egyszer. Nagyon igyekeztem, hogy a szakmában elismertté váljak majd, de sajnos ahhoz több idő kellett, mint amennyi türelmem nekem volt. Ennek ellenére szorgalmasan hajtottam ki a belem minden egyes napon, hogy elérjem a célomat.
- Ó, én igazán nem… - kezdtem volna bele, de tudtam, hogy felesleges lenne kibújnom alóla, és különben is felkeltette az érdeklődésemet. – Nos, jó, köszönöm! – végül elfogadtam az invitálást a pult mögé, aztán a felkínált falatot is. Egy ideig ráérősen nyammogtam rajta, kiélvezve a fűszerek együttes aromáját, amit a számban hagytak. – Hm, igazán finom. Kellemes íze van, még sosem kóstoltam ehhez hasonlót! – vallottam be őszintén. – Bár, talán egyszer az egyik étteremben az előételben mintha lett volna belőle… - elgondolkozva bámultam magam elé. Szerettem az olasz konyhát, így néha megfordultam olyan helyeken, aminek az volt a fő irányvonala.
- De bevallom, én nem vagyok annyira nagy ínyenc, mint maga. Egyszerű vidéki lány vagyok, egyszerű igényekkel, ráadásul időm sincs arra, hogy ilyeneket felkeressek. Általában azt eszem, ami éppen a kezem ügyébe kerül, vagy még azt sem. Azt hiszem, hogy tipikus példája vagyok annak, akire azt mondják, hogy kár belém a különleges falat. – mosolyogtam jókedvűen, a hentes pult tartalmát szemlélve.

Tárgy: Re: Pike Place Market Pént. Jún. 02, 2017 1:20 pm

Magam sem gondoltam, hogy tényleg elfogadja a meghívásomat, de meg kellett próbálnom. Arra persze jól ráérzett, hogy furkálni szerettem volna a lelkiismeretét azzal a mondatommal, amivel ebédre invitáltam, de természetesen egyikünk sem volt gondolatolvasó, így az elménkben pattogó foszlányok mindkettőnk számára titkok maradtak. Ezért inkább csak hümmögtem a hamburgerre, mint a laktató ebéd felvázolt képére, s tovább haladtunk Luca felé, és a mennyei gyönyöröket ígérő falatok irányába.
- Ne szabadkozzon Claire, amit reggelente csinál az emberfeletti! - bólogattam rá a lehető legkomolyabban, majd minden tétovázás nélkül átadtam magam a szárított marhahús élményének. Az első szeletkét egy második követte, aztán egy következő és egy újabb. Azonban csemegézésem egy pillanat alatt abbamaradt, amikor a kevéske igényeiről mesélt. Csak a fejemet ráztam és némileg még fintorogtam is, aztán letettem egy szabad pontra a papírtálcát, majd kissé hátrább vonultam vele, hogy ne zavarjuk a kelleténél jobban a hentesemet.
- Elnézését kérem, hogy ilyen nyersen fogalmazok, de ostobaságot beszél. Az élvezetek miatt érdemes élnünk, legyen az egy csodálatosan megkomponált zenemű, egy mesterien papírra vetett novella, egy kívánatos nő csókja vagy egy apró falat marhahús, ami szinte elolvad az ember szájában, annyire tökéletesen készítették el. - vállat vontam és a fejemet ráztam. - Persze értem én, nem a gasztronómiában teljesedik ki, nem ott találja meg az inspirációt, de biztosan van valami, amiért megdobban a szíve? Amitől olyan fülzúgást kap, hogy szinte elájul tőle.
Sóhajtottam, majd az egyik hűtő fémlapjához dőltem, s figyeltem őt. Gyakran jártam az üzlet ezen részén, hiszen Luca nekem olyan volt, mint egy mentor, egy vezető, aki szívesen átadta a tudását bármilyen témáról kérdeztem is. Már a kezdetektől nála vásároltam, de sosem beszélgettem el vele, sosem kértem ki a véleményét semmiről, egyszer azonban rákérdezett arra, hogy miért mindig négy szelet sertéskarajt és három szelet vesepecsenyét veszek. Akkor még a kezdetén voltam az ételek világának felfedezésében, s amikor válaszoltam neki, kinevetett. A kezembe nyomott egy kisebb darab szegyet és pár gondolatot mondott mellé, amit receptnek is nevezhettem volna. Sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok megenni egy font színhúst, de azon a szombaton megtörtént. S azóta minden nap tőle tanulok, hogy milyen legyek, amikor nem dolgozom. - Most azt hiszi, hogy ezt kell tennie. Hajnalban ébredni, lehúzni a műszakot, kidolgozni a belét, majd hazamenni és holnap kezdődhet az egész előről. Már jártam ezen az úton, tudom miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ebbe bele lehet őrülni. Múltkor azt mondtam, hogy hét éve voltam utoljára szabadságon, ami egy bizonyos szempontból igaz is, de amikor itt vásárolok és hazamegyek, teljesen kikapcsol a főzés, megszabadulok attól, ami a hétköznapokat jelenti, kikapcsolhatom a mobilomat és eltűnhetek a világ elől. Magának van ilyen Claire?
Lehet, hogy hülyeségeket beszélek és teljességgel félreismertem, s annyi biztos, hogy semmi közöm nincs hozzá, hogy mit csinál az életével, de még változtathat rajta, mindent elérhet, amire csak vágyik.
- Sajnálom, nem kellene beleütnöm az orromat a dolgába. - löktem el magam a hűtőtől, majd megráztam magam és Luca felé tartottam. - Egy fél fontot felszeletelnél nekem barátom? A többi pedig nagyon jól el fog férni a hűtőben, igaz?
- Persze, mint mindig. A mocskos anyagiakat pedig majd rendezzük a szokásos módon. - vigyorgott rám, majd Claire után nyújtotta a nyakát. - A kishölgy nem jön?
- Dehogynem... Claire, itt van még? És a fontosabb kérdés, szóba áll velem?

Tárgy: Re: Pike Place Market Pént. Jún. 02, 2017 4:33 pm

- Igen, sokan gondolják úgy, hogy nem vagyok teljesen normális. Talán igazuk van, de másképp nem lehet. Ha az embernek reggeli műsora van, akkor ilyen az élete. Ha egyszer addig juthatok, hogy engem akarnak majd az esti fő műsoridőbe, akkor másabb lesz. Bár bevallom, bármilyen ostobaságnak tűnik is, én ezt is nagyon szeretem. Mikor kislány voltam, minden reggel néztük a híradót, mielőtt iskolába mentem. – magyaráztam egy szuszra, kicsit bő lére eresztve a mondandómat. Alapvetően egyébként beszédes típus voltam mindig is, és ha valami miatt izgatott voltam, akkor be nem állt a szám.
Amikor közölte, hogy ostobaságokat beszélek, csak finoman megemelkedett a szemöldököm, de mindössze ennyivel adtam jelét annak, hogy figyelek rá. Nem vagyok sértődékeny, most sem sikerült a lelkembe tipornia ennyivel, de azért senki nem szereti, ha ilyeneket mondanak neki.
- Maga túl költői katonának, Thaddeus. – állapítottam meg némi gondolkodás után, mintegy mellékesen. – Nem is tudom. Nem igazán szoktam kikapcsolódni. – rántottam meg lazán a vállaimat, mintha ez egyáltalán nem hangzott volna szánalmasan, ahogy kimondtam. – Általában az időm nagy részét a munkahelyen töltöm, de például nagyon szeretem a süteményeket. – valószínűleg nem erre gondolt, de attól még ez volt az igazság. Egyébként, amitől én fülzúgást kaptam, az a híradó volt, és az újabb és újabb események felfedezése. Ez tényleg szánalmas.
- Igazából senki nem kényszerít rá, én választottam ezt. – szóltam bele, ahogy elkezdte mondani, hogy nekem ezt tennem kell. Dehogy kell, akár úgy is dönthetnék, hogy másnap felmondok, és soha többé nem kelek fel hajnali négykor, de valószínűleg már annyira eggyé váltam ezzel az életformával, hogy képtelen lennék szabadulni tőle. – A legtöbben így élnek, nem? – kérdeztem kissé szomorkásan, az ajkaim pedig finoman mosolyra rebbentek. – Másoknak is abból áll az élet, hogy felkelnek, güriznek amennyit bírnak, és másnap újra kezdődik az egész. – ismételtem el nagyjából azt, amit ő is mondott az imént.
- Persze ez csak azokra igaz, akik nem születtek kivételes anyagi környezetbe. – mert ezek az emberek nyilván másként élték a hétköznapjaikat, de az én ismeretségi körömben inkább az volt a jellemző, amit én csináltam. Talán finomabban kivitelezve, de a lényeg ugyanaz volt. – Nem, nincsen! – ráztam meg a fejemet. Azért pár pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy inkább nem az igazat mondom neki ezzel kapcsolatban, de felesleges lett volna tagadnom. Én ilyen voltam. – A telefonomat sohasem kapcsolom ki, és általában otthon is bármit csinálok, be van mellettem kapcsolva a tévé. Ha valami jó ötletet hallok, vagy hírt, amivel érdemes foglalkozni, máris beindulnak a fogaskerekek a fejemben. Munkamániás vagyok, ez van. – zártam le a témát egyetlen vállrándítással. Erről többet nem nagyon tudtam volna mondani, ráadásul én is tudtam, hogyan hangzik mindez.
- Ne is törődjön vele, sokan megpróbálják! – ugyan nem ilyen téren, hanem az összeboronálásokkal és a vak randik szervezésével, de ráfoghattam arra, hogy mindezt a környezetem szeretetből teszi értem. – Persze, el sem vesztem! – mosolyogtam Luca felé, amikor a tekintetem találkozott vele. – Ezen még gondolkoznom kell, Thaddeus! – rebbent a tekintetem felé, de csakhamar ismét enyhültek a vonásaim. Miért ne álltam volna vele szóba? Mindenkinek joga van a véleményéhez, még ha az igazság fáj is. – És hová is megyünk? – érdeklődtem kíváncsian, megindulva a két férfi után.

Tárgy: Re: Pike Place Market Csüt. Jún. 08, 2017 2:41 pm

- Túl költői lennék? - még sosem kaptam meg ezt a jelzőt, de hozzá kellett tennem, hogy tetszett. Nem torkoltam le, hogy a szereopítiák rabja, nem világosítottam fel, hogy nem minden katona vaskalapos és megalkuvást nem tűrő tökfej, inkább csak mosolyogtam rá, majd hallgattam, ahogyan elmagyarázza miért és hogyan választotta ezt a hivatást. Természetesen fontos dolog tájékoztatni a közönséget arról, hogy mi történt a nagyvilágban, mégha ezzel az én munkámat is megnehezítik néha. - A legtöbben lehet, de a legtöbbek most nincsenek itt, csak maga.
Vontam vállat. Igen, az emberiség valahogyan belekerült egy mókuskerékbe, és sokak úgy élnek le egy egész életet, hogy sosem néznek a keréken túl. Sosem akartam ilyen lenni, s bár a szüleim voltak a legjobb példa arra, hogy tisztességben és szeretetben is le lehet így élni egy életet, már kölyökkoromban megfogadtam, más leszek.
- Én sem születtem oda. - nevettem fel, majd újra az ő szavai töltötték meg a kettőnk között lévő távolságot. Az a fránya mobiltelefon, elvette mindenkinek az eszét! Nekem hosszú évekig tartott megszoknom a régebbi típusú készülékem, és ha nem a hivatal adta volna az újat, még mindig az előzőt használnám.
Már Luca-val viccelődtem, amikor újra megjelent a nő, és majdnem átvert a mondatával, de amikor megenyhültek a vonásai, elmosolyogtam magam. - Kérek még három pár fűszeres kolbászt és egy másfél font marha rostélyost.
- Vasárnapi sült?
- Természetesen!
- Gonoszkodik velem! Pontosan tudja, hogy ez az egyetlen, amivel kicsit is egyet tudok érteni az angol konyhából, de sosem hív meg. Egyszer sem hív meg!
- Holnap délután egyre gyertek. És Nia válassza a bort, te tudom, hogy olcsót hoznál! - Luca szeme felcsillant a lehetőség miatt, majd olyan szélesre húzódott a szája, hogy öröm volt nézni.
- A legszebb húst kapod, a legszebbet! - tűnt el a pultban, majd egy olyan gyönyörű hússal tért vissza, hogy én is elvigyorogtam magam. Szép látvány lehettünk, az már biztos.
- Maga is ott lesz kisasszony? Vétség lenne kihagyni! - forgatta meg a szemét, majd olyan arckifejezést vágott, mint egy vén kéjenc. Valahol az is volt az ötvenkét évével, meg a harminckilenc éves feleségével. Bár erre azt is lehet mondani, hogy a szerelem kortalan és vak. Luca esetében pedig még a szemeit is bekötötte.
Átvettem a húsokat, majd kifelé tartottam, amikor Claire kérdésére válaszoltam. - Még kell néhány zöldség, kecskesajt és leveles tészta.
Kacsintottam felé, majd elindultam az egyik irányba, amerre a sajtot sejtettem.
- Nincs abban semmi rossz, ha az ember munkamániás, de tudnia kell elengednie a dolgokat. Hagyni, hogy megtörténjenek, elfogadni, hogy nincs rá hatásunk és így is egyetértünk a végeredménnyel. Egyszer ki kellene próbálnia, el sem tudja képzelni mennyire felszabadító lehet! - papok és a bor esete. Paradicsomot, káposztát és uborkát veszek egy zöldségestől, fizetem ki a kért összeget, majd irigykedve nézek egy kedves, idős hölgyre és a gurulós cekkerére. Nem is a karjaim fájnak, hiszen ennél sokkalta nehezebbet is cipeltem már, inkább az ujjaim nem bírják a műanyag szatyrok fülét, melyek felpödrődve akarják levágni az ujjam.
- S maga? Mi finomat készít a hozzávalókból?

Tárgy: Re: Pike Place Market Pént. Jún. 09, 2017 12:36 am

- Igen, azt hiszem, ezt határozottan kijelenthetem. – bólogattam mosolyogva, mert tényleg úgy gondoltam, hogy ha nem tudnám a foglalkozását, akkor valami teljesen másra tippelnék első blikkre. Aztán persze jöhetne a nagy felismerés, hogy mennyire mellé lőttem. – Igen, csak én. – értettem egyet, egy kurta biccentéssel. – De én is egy vagyok a legtöbbek közül. Átlagember vagyok, nem emelkedek ki semmivel a többiek közül. – ez volt az igazság, bármilyen szánalmasan hangozzék is. Tudom én, hogy az emberek nagy többsége szeretne valamivel kitűnni, valami miatt különlegesnek gondolni magát, de én tisztában voltam azzal, hogy én is olyan vagyok csupán, mint más földi halandók.
- És most mégis elért oda? – költőinek szántam a kérdést, mert nyilván nem akartam a pénzügyeiről faggatni. – Én még nagyon távol állok tőle… - mondtam inkább helyette, bár volt egysanda gyanúm, hogy talán ő ezzel tökéletesen tisztában is volt már. Egyszerűen félelmetes volt arra gondolnom, hogy mennyi mindent tudhatott rólam már az előtt, hogy akár csak egyszer is találkozott volna velem, így aztán el is tereltem gyorsan a gondolataimat ebből az irányból.
Halovány kis mosoly játszott az ajkaimon, ahogy a két férfi beszélgetését hallgattam. Kicsit feleslegesnek éreztem ugyan magam, de ez csupán addig a pillanatig tartott, amíg meg nem szólított a hentesünk. Úgy kaptam fel a fejemet, mint akit rajta kaptak valamin.
- Nem valószínű, Luca! – ráztam a fejemet, vetve egy gyors pillantást Thaddeusra. Azért itt még nem tartunk, és amúgy sem tudtam volna valószínűleg mit kezdeni egy ilyen eseménnyel. – De maguknak jó szórakozást kívánok! – mosolyogtam rá végül illedelmesen, mielőtt kifelé vettük volna az irányt, ismét kettesben. – A leveles tészta mihez? – kérdeztem a homlokomat ráncolva értetlenül, mert úgy rémlett, hogy mára csak salátát tervezett. Jó, nyilván holnapra szándékozott bevásárolni egyúttal, de azért érdekelt, hogy mit fog pontosan készíteni. Még ha nem is vagyok egy konyhatündér.
- Én szeretek hatással lenni a környezetemben történő dolgokra. – mondtam nemes egyszerűséggel, megvonva a vállaimat. – Illetve idegesít, ha tehetetlen vagyok, és nem befolyásolhatom azokat. – tettem még hozzá, de ezzel szerintem nem csak én voltam így, hanem sok más embertársam is. A tehetetlenség érzésénél nincs rosszabb, én mondom. – Tényleg nem tudom már idejét sem, hogy mikor kapcsoltam ki teljesen. Szerintem nem is vagyok már rá képes. – nevettem fel zavartan, amíg ő a zöldségeket válogatta. – Jól felpakolt… - utaltam a rengeteg szatyorra, amelyekkel egyensúlyozott. Nálam azért korántsem volt ilyen sok holmi.
- Igazából még fogalmam sincs. Nem vagyok túl nagy szakács, elég korlátozott a lista, amit el tudok készíteni. Majd ami éppen alakul, úgy gondoltam. – vallottam be töredelmesen. – Általában a munkahelyen kapok be valamit, vagy hazafelé menet út közben. – nem is nagyon lett volna időm főzni, megtanulni meg pláne nem. Pedig egészen hasznos lenne.

Tárgy: Re: Pike Place Market Csüt. Jún. 22, 2017 1:33 pm

- Tarte tatin. - kiváló francia akcentussal válaszoltam a kérdésére, ami a tészta után érdeklődött, majd meg is magyaráztam. - Egyszer próbálkoztam leveles tésztával, s bár nem neveztém teljes kudarcnak a kísérletet, megegyeztem magammal, amíg készen is kapható, addig nem bíbelődök vele. S különben is, a Hirondelle nővérektől gyönyörű, házi készítésűt is lehet venni.
Feléjük vettem az irányt, mármint az ikerpár felé, akik jó pár éve árulják portékájukat a piacon. Croissant, madeleine, éclair, religieuse, pain au chocolat és az összes többi klasszikus francia péksütemény megtalálható a kínálatukban, engem azonban csak a leveles tésztájuk érdekel, amiből ezeket a csodákat készítik.
- Ha idegeskedik miatta, akkor az befolyásol bármit is? - elnevetem magam. Egy idézet jutott eszembe Claire szavait hallgatva: Istenem, adj nekem türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok, és bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni. Klasszikus, elcsépelt, de attól még igaz. Persze mindez nem jelenti azt, hogy minden reggel beveszek egy leszarom tablettát, de miért idegeskedjek amiatt, amit nem tudok megváltoztatni? Aminek be kell következnie, az meg is fog valósulni. Akkor is, ha tördelem a kezeimet és akkor is, ha azokat a kezeket más, sokkalta hasznosabb tevékenységekre használom. - Pedig egyszer kipróbálhatná.
Mosolygom el magam újra. - Persze képmutatónak hathatnak a szavaim, de törekedni kell arra, hogy teljesen kikapcsoljuk. Meghívhatom a mennyországba?
Állok meg a pékség előtt, majd a cuccaimat egy kisebb padra rendezgetem el egy idősebb úr mellé, aki éppen pár aprósütemény utolsó morzsáit kutatta az ölében, majd egy biccentés és mosolygás kíséretében állt arrébb. Megvártam Claire válaszát.
- Bonjour Angélique! Hol találom a szebbik felét? - cseng össze a nevetésünk a negyven plusszos nővel, aki miután a kötényébe törölte a kezét, felém nyújtotta az.
- Bonjour Thaddeus! Jó újra látni magát! - húzta vissza a kacsóját, majd már készített is egy apró dobozkát, amibe egy csokoládéval leöntött apró figurát tett, majd már zárta is volna a tárolót, amikor közbeszóltam.
- Kettőt kérek!
- Vigyázzon magára Thaddeus, még a végén úgy fog kinézni, mint én! - fújta fel a tüdejét, majd a hasát is kinyomva mutatta gömbölyded alakját. - De legyen ahogy akarja, én figyelmeztettem! Én mindig mindenkit figyelmeztetek, de ki hallgat rám? Mégis ki hallgat rám?
- Ha nem sütne ilyen finomakat, kevesebben járnának ide.
- Ha engednénk a minőségből, bezárnám a boltot. - Amandine hangja törte ketté beszélgetésünket. Ő volt a fiatalabb a kettő közül, három perccel később jött a világra, ennek ellenére ő volt a komolyabb, a megfontoltabb. - Üdvözlöm Mr Gatwick!
- Hányszor kértem már, hogy szólítson Thaddeusnak!
- S látja, nem ért el vele sikert.
- De azért még próbálkozhatok, n'est-ce pas? - Amandine nem válaszolt, de egy apró mosolyt azért láttam ajkain görbülni.
- Ó, ne is törődjön vele, bolond ez a lány mondom én mindenkinek, de ki hallgat rám? Mégis ki? - nevet fel mellette harsányan a testvére, s miközben figyelem, ahogyan a második religieuse is bekerül a dobozkába, figyelem az ikernővéreket. Kétpetéjűek, azt nem is lehetne vitatni, s míg az egyiket dús idomokkal áldotta meg a sors, addig a másikat vékony formákkal, kissé beesett arccal és mindig gondterhelt tekintettel. Tökéletesen és teljesen ellentétei egymásnak.
- Kér még valamit Thaddeus?
- Egy csomagot abból a mennyeien vajas leveles tésztából.
- Hozom! - lépett hátra a mélyhűtőhöz Amandine, majd egy zacskóba tette az előre kiporciózott és viaszpapírba csomagolt alapot.
- Mikor hívhatom meg végre egy kávéra? - vettem el tőle a tésztát, majd nyújtottam át a vásárlásom ellenértékét. A nő nem nézett a szemeimbe, de az apró pír látszott arcán, ahogyan elfordult.
- Nem iszik kávét, nem is tudom hogyan lehet a testvérem? - viccelte el a dolgot Angélique, majd átnyújtotta a piciny dobozkát a két süteménnyel.
- Köszönjük a vásárlását, legyen újra szerencsénk! - biccentett a vékonyabb iker, majd újra eltűnt az üzlet hátuljában, Angélique pedig már egy másik vevő felé fordult.
- Én köszönöm hölgyeim! - távoztam nevetve, majd újra visszatértem a padhoz, ahol reményeim szerint Claire-t és a cuccaimat találom. - Sajnálom, hogy eddig tartott, egyszerűen imádnak ezek ketten!
Nevettem fel, majd ültem le a padra, a lány mellé. - Ezt nem lehet szépen enni, szóval ne is próbálkozzon vele! Biztos, ami biztos előkészítek egy kendőt. - nadrágom zsebéből előhalásztam egy hófehér zsebkendőt, melyre fekete betűkkel hímezték rá gondos kezek a monogrammom. Mindig megmosolyogtat, amikor anyám kezének munkáját látom, mint ahogyan most is.
- Közelebb kerültem vagy távolodtam a közös vacsorától? - nézek szemeibe, miközben leharapom az apáca fejét és élvezem a krémmel töltött égetett tészta mennyei harmóniáját.

Tárgy: Re: Pike Place Market Hétf. Aug. 14, 2017 11:55 pm

- Nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz. – vallottam be töredelmesen, miközben követtem őt az emberek sűrűjét átszelve. – Egyébként be kell vallanom, hogy roppant különösnek, és összeegyeztethetetlennek találom magát a főzéssel. – nem volt ez titok, szerintem már korábban is rájött, hogy furcsa dolog. Nem néztem volna ki belőle, de ezt talán már megjegyeztem egyszer. Persze szörnyű, hogy külső alapján ítélek, de mivel nem ismertem, más támpontom egyelőre nem igazán akadt.
- Nem hiszem, de nem tehetek róla! Ez egyszerűen csak úgy belülről fakad… - vonogattam a vállaimat szégyenlősen. – Bosszant, ha valamit nem tudok irányítani, pedig nem a mániám az ilyesmi. Ettől nem hiszem, hogy kirívok a tömegből, szerintem az emberek legtöbbje nem viseli jól, ha nincs beleszólása a saját dolgai alakulásába. Tudja, mindenki a saját sorsának kovácsa! – dobáltam máris a közhelyet, ahogyan nem olyan régen Marion társaságában is tettem. Azt hiszem, hogy ez kezd roppant aggasztó lenni, én pedig unalmas és nem is túl egyedi.
- Miféle… Ó! – mindentudón elmosolyodtam, ahogy felpillantottam a pékség cégtáblájára. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen utat jártunk be, annyira belemerültem a gondolataimba, és a beszédbe egyaránt. – Menjünk! – igazából nem akartam bemenni, de az illatok túl csábítóan hatottak rám, és az enyhén korgó gyomromra. Még sosem jártam itt emlékeim szerint, pedig évek óta leszaladok erre a piacra. Úgy látszik, még mindig nem sikerült teljesen bejárnom a területet, vagy egyszerűen csak mindig annyira sietek, hogy nem is vesződtem ilyesmivel. Már sajnáltam egy kicsit.
Magamban megjegyeztem, hogy ez a fickó tényleg mindenkit ismer ezen a piacon, és láthatóan kedvelik is őt. Hogy ne legyen túl feltűnő az elkalandozásom, mély érdeklődéssel szemléltem a kínálatot a pultokon. Valamit muszáj volt vennem!
- Igen, hallottam. Úgy tűnik, hogy maga mindenkivel flörtöl, és mindenkit ismer a környéken. – adtam hangot a korábbi gondolataimnak. – Azt hiszem, hogy talán én is vehetnék valami finomságot itt. Mit ajánlana? – kérdeztem komolyan, noha valami csokisra vágytam, azt hiszem. Ettől függetlenül kíváncsi voltam a véleményére. Talán nem fog örülni, hogy tovább húzom az időt, de legalább vigyáztam a holmijára, amíg bent volt, én meg csak kintről nézegethettem a péksüteményeket. – Mi ez? – érdeklődtem kíváncsian, a doboz fölé hajolva, miután helyet foglalt mellettem. – Még nem döntöttem el! – vetettem oda egyből, át sem gondolva szinte a választ.
- Ez egy kicsit morbid, nem? – egyelőre még nem kóstoltam bele, csak figyeltem a mellettem ülőt. – Azért visz körbe magával, és mutatja meg, hogy mennyien kedvelik, mert le akar nyűgözni, hogy meggyőzhessen? – néztem a szemeibe, miközben leharaptam az első falatot. Finom volt, még hümmögtem is mellé egyet elismerően, amíg a válaszára vártam.

Tárgy: Re: Pike Place Market Kedd Aug. 15, 2017 8:18 am

- Összeegyeztethetetlen. Akár nyelvtörőnek is elmenne ez a szó. - nevetem el magam, majd még mindig mosollyal az arcomon pillantok felé. Kicsit megrázom a fejem, majd közelebb hajolok hozzá. - Tudja, olyan ez, mint a Pusztító című filmben. Hogy is mondta Sandra Bullock karaktere? A computer genetikailag a legmegfelelőbb mesterséget tanította meg, implantálta a tudást és a vágyat, hogy gyakoroljak. Nem tehetek róla, főznöm kell...
A szavak végére megkomolyodtak a vonásaim, mintha meggyőződéssel gondoltam volna, amit az imént mondtam, de álcámat nem tudtam sokáig fenntartani. - Van egy kollégám, majdnem hét láb magas, kigyúrt izomkolosszus... Hajómodelleket épít palackokba. Egyszer meghívott a műhelyébe, éppen valami szerszámot kértem kölcsön, és ha nem látom, én sem hiszem el. Egy kétszázötven fontos hegyomlás csipeszekkel és pipettákkal. Összeegyeztethetetlen.
És ha még azt is tudná, hogy milyen bevetéseken vettünk részt közösen, akkor aztán tényleg ledobná agyáról az ékszíjat.
Arra a közhelyre pedig elkuncogom magam. Ösztönös volt, nem tehettem róla, olyan váratlanul ért és annyira nem is állt jól neki, hogy kedvem lett volna megölelni, megnyugtatni, hogy nincsen semmi baj és felejtsük el a sorsot és a kovácsokat.
- Nem ismerek mindenkit, csak akit fontos ismernem. És nem flörtölök mindenkivel... Egyrészt Luca is érdekesen nézne rám, ha csapnám neki a szelet, másrészt a felesége sem venné jó néven. Annyi viszont biztos, hogy egy kedves szó, a futólagos ismerettség jót tesz az üzletnek: ők a legszebb árujukat adják nekem, én pedig megígérem, hogy a legközelebb is náluk vásárolok. - megvonom a vállamat, majd már krémes szájjal és legkevésbé sem csábító módon válaszoltam neki. - Religieuse. Égetett tészta mokkás cukrászkrémmel töltve, ganázskrémmel leöntve és a közepén vajkrémmel összeragasztva. A történet szerint egy apácára kell hasonlítania, s ezt végiggondolva tényleg morbid, hogy lefejeztem az egyiket.
Számat ekkor töröltem meg a kendővel, majd hagytam, hátha csemegézne a dobozból, így hátradőltem a padon, szemeimet azonban végig rajta tartottam.
- Ne felejtsük el, hogy ön csatlakozott hozzám, Claire. Ugyanezt a kört róttam volna le, ha nem botlunk egymásba, de annyi biztos, hogy így kellemesebb a társaság. - tartok egy apró szünetet, majd kiveszem a sütemény alját a dobozból. - Van egy olyan érzésem, hogy maga már döntött, s rugózhatnék bármennyit az ügyön, nem tudnám megváltoztatni a véleményét. S tegyük hozzá, nem is akarnám!
Félbe harapom a krémmel töltött tésztát, majd kiszopdosom a folyékony összetevőt a kezemben maradt nagyobbik darabból. Újabb törlés. - Szerintem nyilvánvaló, hogy vonzónak találom, mind külsőleg, mind belsőleg, s feltett célom, hogy egy reggelen maga mellett ébredjek.
Kivégzem az apácát, majd megtörölközöm a kendővel és visszateszem zsebem mélyére. Kalapomat leveszem, keresztbevetett térdemre rakom és felé fordulva fogadom magamba lényét.
- A hétfő estéjét tegye szabaddá, délután hatra magáért megyek. Tudom, gyűlöli az ultimátumokat és maga szeretné irányítani az életét, de most nem így lesz. Átveszem a hatalmat, s maga nem tud ez ellen semmit sem tenni. - ujjaim a térdét érintik, már ha engedi és nem húzódik arrébb. Merészebb is lehetnék, de egyelőre nem akarok. Szerintem ennyi megrázkódtatás elég neki egyelőre.

/// Jó, hogy újra vagy Wink

Tárgy: Re: Pike Place Market Kedd Aug. 15, 2017 10:59 pm

- Nemrég azt mondták, hogy jól forgatom a szavakat! – mosolyodtam el én is egy kicsit szélesebben. Mentek nekem a nyelvtörők, ezzel csak arra akartam utalni. – Értem! Nos, én a munkával vagyok így. Hiába mondja, hogy pihennem kéne és kikapcsolódni, én meg arra érzek késztetést, hogy híreket lessek és ötleteket gyűjtsek. – vontam meg könnyedén a vállaimat. Egyébként a filmet nem láttam, holott Sandra az egyik kedvenc színésznőm. Egyszer még találkozni is majdnem sikerült vele, ám végül mégsem utazott Seattle-be, valami halaszthatatlan dolog miatt. Nagyon sajnáltam a dolgot azóta is.
- Mintha maga más lenne… - dünnyögtem az orrom alatt, reményeim szerint alig hallhatóan. Bár azon se lepődtem volna meg, ha olyan kifinomult a hallása, hogy még ez is feltűnik neki. – Tényleg nehéz elképzelni. – értettem egyet egy kicsit elmerengve. Az emberek különös hobbikat képesek választani maguknak, míg nekem meg semmi nem akadt. Lehet, hogy hamarosan fel kéne kutatnom valami olyan kikapcsolódási formát, amit tényleg élvezek, és beillik hobbinak? Lassan ciki lesz, hogy nem tudok ilyennel büszkélkedni.
- Nem is a férfiakra gondoltam, de azon már valóban nagyon meglepődnék, ha Lucának bókolna. – nevettem el magam jókedvűen, mert erre mi mást lehetne tenni? – Szóval a pékségben dolgozók fontos személynek minősülnek? – próbáltam komoly maradni, miközben jelentőségteljesen bólintottam egyet a szavak mellé. – Ez mondjuk, teljesen logikusan hangzik. Én nem vagyok visszajáró, hűséges vevő. Általában csak leszaladok, ami megtetszik, azt megveszem, szinte azt sem figyelem, hogy hol. – vallottam be őszintén, amitől lehet, hogy most csúnyán fog rám nézni, hiszen ő meg pont ennek az ellenkezőjét műveli. Valószínűleg ő csinálja okosan.
- Elég tömény, de finomnak tűnik. – jegyeztem meg a süteményt nézegetve, mielőtt beleharaptam volna. – Igen, erre utaltam. – feleltem kicsit teli szájjal, bár rágni még nem kezdtem el, így elég érdekesen vette ki magát a mondandóm. Azért reméltem, hogy érti, és túl nevetlennek sem tűnök. Ha mégis, hát annyi baj legyen, én már csak ilyen vagyok! – Még nem vagyok teljesen biztos a döntésemben, de idővel közölni fogom magával is, ne aggódjon! – nyugtáztam a témát, és ezzel én már lezártnak is tekintettem. Azért az megnyugtató volt, hogy nem akarta rám erőszakolni magát. Azt valószínűleg nem értékeltem volna különösebben.
- Aha… - dünnyögtem az orrom alatt kissé zavartan. – Nos, ez elég konkrét elképzelés, azt hiszem! – szusszantam végül egyet hosszasan, miután lenyeltem a süteménydarabot. – Nem szokták ennyire nyíltan közölni velem, és még különben sem ismeri a belsőmet. – tettem hozzá, bár úgy éreztem, hogy abszolút feleslegesen. – Igen, valóban gyűlölöm. – erősítettem rá a megállapítására, összeszűkülő szemekkel méregetve közben. – Elrabolni csak nem fog! – szöktek fel szemöldökeim a homlokom közepéig. Az azért egy egészen kicsit úgy érzem, hogy túlzás lett volna. Az érintése elől egyébként nem húzódtam el, viszont enyhén fészkelődni kezdtem.

// Köszönöm, igyekszem szép lassan visszarázódni! Smile

//

Folytatás

Tárgy: Re: Pike Place Market Hétf. Aug. 21, 2017 11:36 am

A kaland miatt a helyszín felszabadításra került, a megkezdett játék a Margószéli jegyzeteknél folytatható. Megértéseteket köszönjük. (:

játék vége

Tárgy: Re: Pike Place Market Hétf. Aug. 21, 2017 9:36 pm

Annie & Edward

|| A Pike Place Market mellett az utcán

Nincs más megnyugtatóbb, mint a megszokás és a rutinok gyakorlása egy átlagos napon. A forgalom a megszokottnál gyérebb ugyan ezen a szakaszon (mit sem sejt arról gyanútlan őrünk, hogy ennek oka az egy órája megkezdett, még nem publikált útlezárásokban keresendő), de ez nem veti vissza a parkolási rend fürge őrét semmitől. Egyenruháján megbicsaklik a természetes fény, körülötte a város zajai megszokott szimfóniát játszanak összemosódva a vele szemközti kirakatban felállított televíziókészülékek által sugárzott néma, mégis hangodaképzelésnek teret adó monotóniával. Érthetetlen, hogy miért nem egy zenecsatornára vannak állítva, vagy valami olyan filmre, ami felirattal nézhető. Ha már a készülékek minőségét akarja a kirakat prezentálni, igazán gondolhattak volna erre is. Így se hangja, se látványa, hiszen - amit (talán a délelőttközepi fánkadag elfogyasztása közben, talán más okból eszközölt pihenőidőben) Edward konstatálhat - mintha valami híradás kezdődne épp.
Nem tud viszont belemélyedni a headlineok elolvasásába, mert megakasztja egy kelletlen autótulajdonos.
- Mégis hogy képzeli? Csak tíz perccel ezelőtt járt le a cédulám. Az igazán nem idő! - fröcsögi a nagyobb darab, afroamerikai fazon, s ezzel együtt - megfélemlítő szándékkal vagy ösztönösen - egyre közelebb és közelebb lép Edwardhoz, oda sem figyelve arra, hogy csörtetése közepette majdnem elgázol egy járókelőt.
- Elnézést, hölgyem! – közli a tagbaszakadt férfi, amikor heves megindultában majdnem elsodorja a nyugodtan közlekedő, közte és a parkolóőr között ellavírozni kívánó barna hajú nőt, Anniet. Az ütközés nem történik meg, nem történik fizikai kontaktus a jelenet szereplői között, így a lassan nyugvó, előbb még tajtékzó idegen folytatná nyugodt hangerőn a számonkérését és Annie is mehetne tovább, ha nem ragadná meg figyelmüket egy újabb arra érkező idegen.
- Adjon rá hangot, ember! - ront be az elektronikai üzletbe ezzel a felszólalással, s az ajtót nyitva hagyja maga után, mintha ugyan azt akarná, hogy mindenki jól hallja minek is akarja a hangját hallattatni. 9:33 van, a sajtótájékoztatót egy perce sugározzák, s valamiért ezt az ismeretlent nagyon is érdeklik az adás szavai. Annak az adásnak a szavai, melyből hamarosan mind Annie Maldonado, mind Edward Kinsey számára világosan kiderül, hogy a város azon részében tartózkodnak éppen tökéletes nyugalommal, mely karantén alá került. Kérdés, hogy van-e lakásuk a kordonon belül? A kivetített térképről fel tudják mérni azonnal, hogyha jó a tájékozódási kézségük és a figyelmük, hogy mi a helyzet ezzel. S ha nincs, akkor mit is kéne tenniük? Vagy úgy egyáltalán? Az afroamerikai közben elszelel mellőlük, mint akire a pánik ráadta a nyúlcipőt, de vajon ők mit tesznek annak biztos tudatában, hogy olyanokká váltak, mint a ketrecbe zárt ~~vad~~állatok?

a Staff

Tárgy: Re: Pike Place Market Vas. Szept. 03, 2017 11:10 am

~ Eddie & Annie ~

Ácsi, ácsi emberek, mi ez a jó parkolás? Mi ez a rend, ez a visszafogott közlekedés és... sosem lesz meg a mai napi elégtétel, ha még csak három cédulát tudtam kiosztani. És akkor... hohó, erről van szó! Pontosan tíz perc, harmincnyolc másodperce járt le a parkolási engedély, ez bizony súlyos kihágást von maga után. Mint megrögzött őrült kezdek neki a büntetőcédula előállításának, miközben gőzerővel szemezek a rendszámtáblával. Azt hiszem fel kellene találni az önhűtő tollat, ugyanis mindjárt füstölni kezd a papír, annyira elragadtatva és gyorsan állok neki a papír kitöltésének, amit elégedett mosollyal szakítok le a helyéről és tűzöm fel a kocsi szélvédőjére.
Felpillantva körülnézek, az utcán mint ha egyre kevesebben lennének. De hát vannak napok, amikor nem igazán van forgalom, amikor kezdődnek a lusta napok, amikor... mmm... bekapok egy fánkot, ha már itt járunk. Az övemre csatolt kis szatyorból rögvest előkerül A DOBOZ, amely a mennyei lakomát tartalmazza. Bőszen kezdem el majszolni, miközben tekintetem a tévé képernyőjére siklik a szemközti üzlethelyiségben.
- Miért nem tudnak egy kis istenverte hangot adni erre a dobozra? Most komolyan... vagy akkor vetítsenek Chaplin filmeket, annál olyan mindegy... - morgolódok nagyban, miközben megvakarom a tarkómat. Aztán a kötekedő förmedvény is belém botlik. Anélkül, hogy rá pillantanék, már mondom is neki a magamét.
- A szabály az szabály, azt pedig be kell tartani uram. Jobban tenné, ha szépen csak... - tekintetem találkozik a nagydarab formával, mire a torkomra fagy a szó. Izé... a kávézós csaj? Mi a túrót keres itt ez a csaj? Komolyan jobban az idegeimre tudna menni, mint az a melák barom.
- Kérjen bocsánatot! - a meg sem történt incidensre, természetesen. Mi az, hogy majdnem elsodorja? Mi az, hogy... karantén? Tekintetemet a tévére kapom, mint ha csak bevonzana, úgy szegez oda engem is. Most akkor innét nem is mehetek sehova? Mégis meddig... vajon én is...?
- Azt a hideg fánkos úristenit neki.

Tárgy: Re: Pike Place Market Kedd Szept. 12, 2017 1:04 pm

Ed & Annie

Komolyan mondom, ha ez így folytatódik, nyugtatón kell majd éljem a hátralévő x éveimet. Hogy a francba bírta ezt idegekkel a nagymami? Akárhogy próbálom kézben tartani a dolgokat, folyamatosan csak kapkodok, rohanok és ahelyett, hogy ennek köszönhetően minden szépen lassan helyreállna, csak még nagyob sz@rba keverem magam. Aztán nem bírtam tovább. Ma a kávézót Lucasra bíztam, aki már ide s tova 6 éve dolgozik ott, szóval kézben tudja tartani a dolgokat, így végre nekem is van egy szabad napom.
Kialudtam magam, kényelmesen felöltöztem, aztán alaposan megfontoltam, mit is fogok ma vacsorázni, végül elindultam boltba, de a kapkodás már annyira megszokott számomra, hogy most is azon kapom magam kerül-fordul, hogy rohanok. Pedig, most igazán nem sietős, mégis feszült vagyok és sietek. Le kell nyugodnom.
Épp ezen mantrázok a kényelmes sétám közepette -ma úgy döntöttem, nem kell kocsi, mert a közlekedés is csak felidegesítene-, mikor megpillantom a parkoló őrt, aki felénk is írkálni szokott. A pasas, akit épp meg akar büntetni annyira rohan hozzá, hogy majdnem fel is lök. Csak annak köszönhető, hogy nem ütközünk össze, hogy még időben kitérek előle, de még így is majdnem egymásba akadnak a lábaim a váratlan mozdulatsortól és csak azért nem nyalom végig a járdát, mert tenyeremmel meg tudok támaszkodni a járda melletti épület falánál.
-Hé ember! Nyisd ki a szemed!- szólok oda, majd megigazítom a magassarkúm, aminek épp, hogy nem tört ki a sarka, végül tovább indulok. -Vadbarom.- morgok még a bajszom alatt és mindössze két lépés után megállok. Ekkor tűnik csak fel, hogy előttem a járdán egyre többen vonulnak a kirakathoz. Egy fazon be is szól, hogy tekerjenek hangerőt a tévére, de már a kép láttán tudom, hogy baj van.
A szokásos emelvény, két oldalt a zászló csüng a falon, ahogy a két pulpitusról is, valami nagyokos pedig komoly arccal ecsetel valamit.
-Mi a f...?- bukik ki belőlem, ahogy meghallom, miről is van szó. Kordonnal elzárták a város egy részét? Akárhogy is agyalok, az a hely, ahol épp állok, pont belülre esik. De meddig lesz ez így? És akkor most hova menjek? Mi az, hogy nem mehetek haza? Én nem vagyok fertőzött!
-Mi ez az egész? Valami vicc ugye?- pillantok a mellettem állóra, aki történetesen a parkoló őr és most annak ellenére, hogy utálom a munkája miatt, nem akarok balhézni. Csak azt tudom remélni, hogy ő tud valami konkrétabbat.

Tárgy: Re: Pike Place Market Vas. Dec. 24, 2017 7:56 pm

játék vége

Tárgy: Re: Pike Place Market Szer. Ápr. 04, 2018 9:42 pm

Egy hétre előre bevásároltam a lista szerint. Az a lista, amit mindig megírok, igazából már folyamatában, ahogy kifogyni kezdenek a cuccok otthon. Van, ami persze tovább is elég lesz, mint az egy hetes intervallum, de a romlandó holmik közül nem érdemes hosszabb távon számolni.
Úgy egyébként ki nem állhatom a bevásárlásokat és csak azért nem szoktam át a netes rendelésekre, mert zsinórban egymás után több alkalommal, több cégtől is jött olyan állapotban lévő cucc, ami azonnal a szemetesben végezte. Rohadt paradicsom? Könyörgöm, van akinek az megfelel? Az elszürkült húsról nem is beszélve, hiába áll a szavatossági címkén, hogy az még tíz napig fogyasztható. Hát kösz. Egye meg az, aki ezt rányomtatta és nyugodt szívvel és kiküldte az üzletek polcaira. Behányás őszintén szólva.
Ezen okokból fakadóan az egyetlen közel s távol lévő szabadnapomon viszont kénytelen vagyok az időm nagy részét polcok és sorok közötti bevásárlókocsi tologatással elbaszarintani és amint túl vagyok a kaja és a háztartási szarságok beszerzésével, még egy kisállat üzletbe is be kell térjek, hogy a macskaként definiált sátásfajzatomnak is legyen zabája meg alomja az elkövetkezendő időkben. A jutalomfalatokról és az új kaparófáról nem is beszélve, noha az előzőt még el se használta igazán, de az új albérletemben lévő ágyat már kikezdte. Még szerencse, hogy meg tudtam eddig csinálni, ami kárt okozott, így max csak az időm bánta a dolgot és nem a pénztárcám.
A holmikat bepakolom a csomagtartóba, amikor eszembe jut van valami, amit sikerült jó alaposan elfelejteni, pedig a legutoljára abban maradtunk Baileyvel, hogy rajtam a sor a beszerezni. Úgyhogy az ajtó lecsukását és bezárását követően visszafelé indulok, keserűen konstatálva, hogy ismételten kénytelen leszek végigállni a kígyózó sorokat a kasszáknál, mert túlságosan rövid volt az eszem és elfeledtem a listára is feltenni, amit kimaradt. Az egyetlen pozitívum, hogy még most eszembe jutott és nem akkor, amikor már mondjuk már otthon vagyok. Pótolni se lenne esélyem, főleg, hogy holnaptól megint vagy két hétig zsinórban be leszek osztva és max aludni lesz csak lehetőségem haza esni. Hát ez van.

» Pike Grocery