Dr. S. G. Mallors irodája

- Eddig kétszer történt meg, elsőre még próbáltam beszélni vele és azt értem el, hogy a biztonságiak is kellettek, amíg lenyugtatták, olyan szinten próbált nekem esni. Másodszorra a vajúdón át jutottam ki, a nővérek szerint több mint egy órán át próbált megtalálni. A csatakiáltása után úgy döntöttem, a második menetet megint jobb elnapolni - még ha ez azzal is járt, hogy igencsak kellemetlen helyzetbe hoztam vele egy orvost, akit nem is nagyon ismerek. Az egyetlen mentségem, hogy mindketten tisztában vagyunk vele, ez nem folytatódhat így az idők végezetéig és készen is állok rá, hogy véget vessek neki a hónap végén. Akkor, ha kell lekötöztetem, de szépen le fogunk ülni és átbeszéljük, mi az, amit szerinte elkövettem azzal, hogy hagytam a haldokló gyermeket és egy másik anya még menthető kislányával foglalkoztam helyette, aki egy becsövezés után szinte csak azért kellett, hogy bejöjjön a kórházba, mert nem járkálhat tűvel a mellkasában. Részben, jó nagy részben, pontosan megértem mit élt át és milyen könnyű valakit hibáztatni, ha az életed összeomlik, de ez nem mentség rá, hogy úgy viselkedik velem, mintha én lennék az antikrisztus. Ráadásul az ügyvédek már régen megmondták neki, hogy jogi úton sem érhet el semmit, mert nincs orvos, aki azt merné mondani, hogy rosszul döntöttem. Ezzel pedig bezárult a kör és megint csak én vagyok az egyetlen mumus.
- Te csak térd alatt áztál el és orvos vagy, itt bármi rád dőlhetett. Jobban izgat, mit találnak ki arra, hogy én nyaktól lefelé vagyok vizes - mert azt nem hiszem, hogy bevennék, hogy megcsúsztam a padlón és olyan sikeresen zuhantam a hátamra, hogy egy felmosóvödör teljes tartalma is arrafelé kötött ki. Egyik oldalról, kizárt, hogy vizsgálat nélkül kijutnék innen utána, másikról pedig a ruhán csak tiszta víz van és senki kedvéért nem öntöm le takarítószerrel. Számomra az a logikus, ha Sigmund viszi el a balhét és még mindig nem őt keresi az az őrült nő, szóval én szíves örömest vetem ilyen szempontból a farkasok elé. Ha élet-halál kérdésről van szó, meggyőzhető vagyok, sőt, igyekszem nem olyasmit elvárni mástól, amit én nem vagyok hajlandó megtenni, de a ciki és kellemetlen esetek egy igencsak más kategóriába tartoznak. Ahol sokáig lehet arról vitázni, hogy Mr. Szadista vagy a Hullagyáros kisasszony az, akiről több pletyka keringene, de én arra tippelek, tőle jobban félnek, mert minden nap itt dolgozik...
- Miért, más is a katonai induló ütemére kopog itt? - teszem fel a kérdést félig meddig mosolyogva, mert biztos vagyok benne, hogy most már ő sem éppen a komolyságát próbálja megcsillogtatni előttem. Korábban is felfedeztem már, hogy van humora a merev viselkedés alatt, de nem könnyű előhozni. Ki hitte volna, hogy a hideg zuhany a kulcs hozzá? Vagy csak egyszerűen hasznát vette a karácsonyi ajándékomnak? Ha egyszer visszatér, tuti megkérdem tőle, mi lett a nagy csomag leszarom tablettával, amit a barátaim nagy örömére kiosztottam a fiúcsapatnak a poén kedvéért az ünnepekre. Még a katasztrófa előtt...
- Van, kilesnél, hogy nincs-e az egyötven magas fúria még a folyosón? - teszem fel a kérdést, miközben könnyedén elkapok egyet a törölközők közül, amelyet valószínűleg a takarítók készítettek ki jó előre. Csak éppen a kórházi norma szerint ezek nem a legnagyobbak, hanem az éppen ideális méretűek ahhoz, hogy praktikusak legyenek száradáshoz, ami azt jelenti, takarni viszont vagy csípőben vagy mellben tudnának, a kettő együtt már túl sok nekik. Talán a női mosdóban bőkezűbbek, de az meg a másik folyosón van és nekem most öt méter is sok, nem még ötven. Szóval csak a biztonság kedvéért felkapok egyet és Sigmund mögé húzódom, majd amint kilép, magassarkút megszégyenítő sebességgel tűnök el az irodája ajtaja mögé és fordítom el a kulcsot. Remélem, nem most akadt látogatója...

- Rendben van, meggyőztél! - dörzsölöm meg fáradtan a képemet. Kezdem azt hinni, hogy öreg vagyok én már a nők okfejtéseihez. Az utóbbi időben a volt nejemből is sokkal többet kaptam annál, mint amit frusztráció nélkül el tudnék viselni. És akkor ott van még a lányom is, akinek feltett mániája az, hogy mindenáron nőt akar belém beszélni - vagy engem egy nőbe, részletkérdés ezen a ponton - mert szerintem azért vagyok olyan, mint az a morcos macska, mert nem élem ki magam. Hogyne. Nem mondom, hogy nincs ebben igazság, de én az a fajta vaskalapos barom vagyok, akinek a társ hiányzik az életéből, szexszel együtt. Nem csak a szex.
- Úgy. Szóval izgat? - ő mondta, nem én!
Vigyor szalad vörösborostás képemre a megfogalmazás hallatán. A kezem megáll a kilincs felé fél úton, nem nyúlok hozzá, s nem indulok egyelőre kifelé. A kulcsot amúgy is ráfordítottam már azelőtt, hogy megkezdtük ezt az igencsak kimerítő okfejtéssel teli beszélgetést a dühös páciensről. Vagyis a halott páciens dühös anyjáról.
Ellépek a bezárt ajtótól, pillantásom, melyet Nyssára vetek nem teljesen eldönthető, hogy aggodalmas - az egészségi állapotáért, természetesen, hiszen nem venném a lelkemre, ha megfázna - vagy már-már szemtelen, de lényeg a lényeg, hogyha nem különösebben ellenkezik, akkor elkapom a derekát, s nevetve emelem a vállamra őt.
- Majd azt mondjuk, hogy elfáradtál a sok menekülésben. - veszem elő a főképpen csak Tristan-ismerte, idétlen énemet. Cipeltem én már sok mindent és mindenkit a vállamon, egy pehelysúlyú nőt tartani - ha még ficánkolna is - nem tartozik azok közé a dolgok közé, amik kifognak rajtam. Elindulok terhemmel az ajtó felé, hogy aztán úgy állítsam talpára, hogy köztem és az ajtólap között legyen. Megtámaszkodom mellette a nyílászárón egy szemtelen, mustráló vigyor kíséretében.
- Nem szeretem a katonai indulót. - fintorgok rá ebből a közelségből. A játék az játék, de én sem vagyok fából, s ugyanaz a nő kétszer nem tud nem kizökkenteni a zenből.
- Akár ki is leshetnék. - hajolok el arca mellett, direkt nem tartva nagy távolságot, s teszem ismét a kilincsre a kezemet. Mivel a helyzet az, hogy Nyssa közöttem és a kilesés lehetősége között áll - hacsak még nem támadt menekülhetnékje - így ez azzal jár, hogy igen csak nagy testfelülettel érintem és egyáltalán nem véletlenül. A mozdulatváltás arra tökéletesen megfelel, hogy leellenőrizzem, biztosan magunkra zártam-e a mosdó ajtaját. Elég hülye hely lenne, hogyha a tisztálkodóhelyiséget ne lehetne bezárni. Nem mindenki szeret úgy zuhanyozni, hogy bárki rátörhet. Ez tiszta sor.
- De én inkább úgy döntöttem, hogy másképpen segítelek ki szorult helyzetedből. - fordulok vissza felé, s veszem birtokba ajkaimmal a hozzám közelebb eső oldalát nyakának. Orrom hegyével cirógatom meg a bőrét egy reá ejtett csók után. Szusszanó, mély hangú kuncogás az, mi ellopja minden lehetőségét az ellenkezésre. Ha nem vigyáz, ismét csak felkapom - ezúttal feneke és combjai alá nyúlva, abszolút szándékossággal fogva meg őt úgy, hogy a ceruzaszoknya anyagát egész a csípőjéig felseperje a mozdulat. Ha rásegít, akkor derekam köré fonhatja combjait, így tartva meg magát, de ha nem, úgy is találok rajta fogást.
- Félmunkát nem végzek soha. Ezt a pletykát még nem hallotta rólam, kisasszony?
Hangom belemélyül a beszédbe, elmémből pedig elhagyom az összes logikus gondolkodást. Csak pár lépés és már ismét a zuhany alatt vagyunk, ezúttal a csempének vetett háttal szándékozom őt a tálcába állítani, hogy egy szenvedélyszikráktól világló, gonosz tekintetvillanást követőn hirtelen mozdulattal nyissam magunkra a csapot, s hagyjam, hogy a langyos - arra azért figyelek, hogy ne hagyjam a vízhőállást se a jéghideg se a tűzforró oldalon - víz felülről érkezve teljesen eláztasson mindkettőnket. Ha már vizesek leszünk, legyünk azok nagyon. S ha már pletykálnak, legyen is miről.
Csókom közben, mellyel Nyssa ajkaira kívánom forrasztani a szót, a ruhájának zipzárja felé matatnak ujjaim. Van az a részem, amelyik tudja, hogy ez az egész határozottan és sok tekintetben véve nem jó ötlet, de most egyáltalán nem vágyom arra, hogy az agyam irányítsa cselekedeteimet. Azóta akarom Nyssát a magaménak, hogy megcsókolt az irodában hónapokkal ezelőtt. A pontosan hogyan most nem fontos a kapocskialakítás szempontjából. Az a magánügyem, hogy nem tartozik bennem a csak szex halmazba. Azt kell kihasználni, ami adatik. S hogyha nem tiltakozik, akkor hamarost a zuhanytálcában köt ki ruhája, kört formázva lábfejei körül, én pedig ajkairól nyakának oldalán lecsordogálva, vállának kecses vonalát csókolom.

//18+

Kezdem élvezni a munkámat. Vagy csak elszoktam a páciensek panaszaitól. Fogalmam sincs, régen nem volt olyan beteggel dolgom, akivel azonos volt az anyanyelvünk és volt is oka akár hónapokig gyűlölni engem, így nem nagyon tudom kezelni a helyzetet. Vagyis a második legrosszabb módon teszem, meneküléssel. Még ha ezzel hülyét is csinálok magamból, sőt, az egészbe belerángatom Sigmund Mallors-t is, akinek tényleg a világon semmi oka nincs segíteni nekem. Sőt, még egy látványos cicaharcot is kapna, ha elutasítana, de ezt nem volt időm neki részletezni, mielőtt a segítségét kértem. És meg is kaptam mindenben, teljes úriemberi valójával együtt. És itt követtem el a hibát. A beleegyezés nem jelent egyből irányítást is, én pedig természetesnek vettem, hogy elfogadja a javaslataimat, mert logikusak és zokszó nélkül teszi, amit kérek tőle. Egy nagyon elázott nővel egy terembe zárva. Így aztán elsőre azt sem fogom fel, hogy kezd megváltozni a hangulat. Csak folytatom a félig tréfás, félig flörtölő évődést, keresve a legjobb módot a helyzet megoldására. Bevallom, lefoglal annyira a saját gondolataim áradata, hogy észre sem vegyem, mennyire megváltozik a hangulat és a fogékonyság az előjátékra.
- Még szép, hogy izgat. Jobb esetben bokáig benedvesedtem, rosszabban el is áztam alaposan - válaszolom az arcára nézve ugyan, de át nem gondolom a szavakat, mielőtt elhagyják a számat. Kell pár pillanat, mire leesik, hogy ezek a mondatok mennyire félre érthetőek egy avatatlan fül számára és az emberek kilencvenkilenc százaléka azonnal a szexuális felhangot találja meg benne. Olyan arányban, amitől más esetben egészen biztosan elpirulna egy tisztességesebb lány. És még én is érzem, hogy a smink alatt egy leheletnyit kimelegedik az arcom, de remélem, hogy a vörös rúzs eleget vonzza magához a figyelmet és nem látszik meg. Egyébként is, a doki bácsi elég szépen kimondta a múltkor, hogy amit én ajánlok, az a lehetőség nem érdekli. Én pedig elfogadtam, mert olyasmit nem kényszeríthetek ki, amit utána folytatni nem lennék képes...
És én most tényleg megpróbáltam tartani a távolságot. Egészen addig, amíg a trauma sebész úgy nem dönt, hogy neki bizony elég volt ebből a tarthatatlan komolyságból, ami csak kínos csendeket hozna a beszélgetésbe és inkább stratégiát vált. Az évődés és kóstolgatás mellé pedig teljes szélességben megkapom őt és az izmait, ahogy szó szerint magához ragad. Pillanatokkal később már a lábaim csak a levegőben kalimpálnak, az egyetlen, amit tehetek, hogy megkapaszkodom azokban az izmos vállakban, amíg méltóztatok letenni. Azt azért el kell ismernem csendben magamban, hogy megvan az ereje és a rutinja is, ahogy mozog, még véletlenül sem érzem, hogy gyengülne, nem ingok meg a szorításában és sikerül úgy tartania meg, hogy közben nem krumplis zsákként vet át a vállán. Ez utóbbi ki is készítene, ha valamit még én sem bírok, az a fejjel lefelé lógás. Még jógában sem erősségem a dolog. Sőt, úgy nagy átlagban nem kedvelem, ha emelgetnek, bizonyos fizikai aktivitást leszámítva, így magamat is meglepem vele, hogy kapaszkodás helyett a kezem csak a vállain siklanak végig, feltérképezve az igencsak kidolgozott izmokat. Ki hitte volna, hogy Sig ennyire jó karban van?
Mire leenged az ajtó előtt, már nagyon nincs kedvem elengedni őt, élvezem a lehetőséget, amit a tettével adott. Lehet, hogy a helyzethez mérten ő úriember maradt és nem voltak kutakodó érintések a fenekemen, de nekem senki nem mondta, hogy viselkednem kéne és ennek megfelelően a vállait, lapockáit, felkarját és már a nyakát is sikerül végig simogatnom, mielőtt igazán felfognám, mit is teszek. Vagy mondok. Mert amint elhagyja a számat a javaslat a kipillantásra, már meg is bánom. Ez most így nagyon jó helyzet, ahogy az ajtónak dőlök és előttem van azon kevés férfiak egyike, akik képesek voltak nemet mondani nekem és ezzel hónapokra megragadni a fantáziámat. Oh, a büszkeségemet nem érintette jól a dolog elsőre és most egy pillanat alatt  döntöm el magamban, hogy még egy olyan eredményt nem akarok. Helyette kihúzom magamat, éppen annyira el tudok távolodni az ajtó fájától, hogy teljes testtel hozzá simuljak, és miközben a kezem a nyakára és az arcára siklik fel, még az illata is megcsap. Határozott, férfias és nagyon izgató. A szexuális vágy soha nem lapul mélyen bennem és ő most határozottan csalogatta fel az utolsó egy-két percben, de olyan szinten, hogy ha sokáig fog még rám nézni ezzel a pillantással, akkor reszketni kezdek érte, mielőtt még hozzám érne.
Ezúttal a szavaira határozottan kezdek kimelegedni, már nincs az a vékony réteg smink, ami a pirulást el tudná rejteni, ahogy a légzésem felgyorsulása is egyértelműen mutatja, hogy hatással van rám ő. A jelenléte. A közelsége. Úgy az egész mindenség.
- Szóval kisegítesz? Van egy ötleted elütni az időt, amíg feladja? - suttogom borzongva a szavakat, de nem is tudom, miért teszem. Egyértelműen igen a válasz, amit a teste ad meg, a lehelete, a nyelve és a fogai, amelyek a nyakam érzékeny ívét veszik célba. Most sokkal jobban tudatában vagyok a kezének, ahogy végig simít a ruhám alján, felhúzza azt és megragad, nekem pedig eszem ágában sincs ellenkezni, csak hagyom, hogy magához szorítson és egy egészen más, sokkal kéjesebb pózban emeljen meg újra. Ezúttal még segítek is neki, a lábaim a dereka köré kulcsolódnak, Fél kézzel a vállánál kapaszkodom meg és a másik kezem is követi, amint lecsúszik a táskám a vállamról, hogy legalább az ne akadályozzon már. Sőt, a cipőim is ott végzik a padlón, egyhamar úgy sem fognak kelleni. Azon már meg sem lepődöm, hogy Sigmund újabb megjegyzést tesz és rövid úton visszajuttat a zuhanyzóba. A ruhám már így is elázott, a hajam miatt sosem aggódtam, tartalék sminket pedig mindig tartok magamnál, így egy kis víz ellen sincs kifogásom. Mégis akkor kezd ezerszer jobban tetszeni a helyzet, amikor végre ismét megcsókol. Mert a csókban eltűnik minden korábbi kimértség. Az irányítás ott van, de mellé színtiszta szexuális vágyat kapok, ami azonnal magával ragad. Észre sem veszem először, hogy ismét állok, csak a kezeket érzem, amelyek a ruhám cipzárját húzzák le és a langyos vízpermetet. Kacagni akarok a helyzettől, de visszanyelem a hangot, csak egy nyögéssel jelzem, hogy tetszik a tempó és már nyúlok is Sigmund felsője után, hogy lerángassam róla. Vagy tépjem, ha nem akar magától jönni. Mindegy, a lényeg, hogy láthassam, érinthessem szabadon az izmokat, amelyeket korábban már éreztem a testem alatt. A vizes bőr elbűvöl, mindent láthatóvá és érezhetővé tesz, én pedig nem tudok leállni. Tovább simogatom őt, időnként a hajánál fogva ragadom meg és kényszerítem csókra, de leginkább minél kevesebb mozdulattal próbálom mindkettőnkről leszedni a maradék vizes ruhát. Egy perc, kettő, öt esetleg tíz? Fogalmam sincs, mennyibe telik, mennyi ideje próbálkozom, mire siker koronázza a törekvéseimet, mert nem izgat. Csak vággyal és kíváncsisággal telve tolom hátra a mellkasánál fogva Sigmundot, hogy végig tudjak rajta nézni, majd lépek elé és veszem kézbe a férfiasságát. Sehol a tétovázás, sehol az álszemérem, magamat mutatom, a nőt, aki nem fél a vágyainak engedni...

18+

- Ami azt illeti - búgom, ami akar jóleső morgásnak is felfogható.
-akad. - fejezem be szusszanva a mondatot.
Az átkattanás nem tervezésre működik. Magam se találom meg azt a pontot hogy mégis mikor változik meg bennem ez az egész. Csak átsiklom rajta, mintha nem is lett volna semmi más csak szikrák közöttünk. Váltok és ezzel változtatok is, s azon kapom magam, hogy az előbb meg megmenekíteni kívánt nővel a zuhany alatt állok, s egyre vadabba korbácsolt szenvedéllyel csókolom. Nem lényeges, hogy lesz-e folytatása ahogy az sem, hogy mi lesz. Ebben a pillanatban csak az számít, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg a folytatás útjában álló ruhaneműktől.
Azért arról nincs szó, hogy tépnie kelljen, mozdulattal rásegítek arra, hogy könnyedén le tudja hámozni rólam a vizes felsőt, természetesen az orvosi köpeny után, aminek ugyan nem a legszentebb helye van a zuhanyzóhelyiség padlóján összegyűrve, de viselje sorsát. Ennyit arról, hogy a volt feleségem szerint a munkámmal kapcsolatban mindent becsben tartok és a fontossági sorrendem élén áll. Elég sarkos elgondolása volt azért.
A ruhát lehámozva róla hátára simítom tenyereimet, hogy alányúlhassak a melltartópántjának. Míg fél kézzel megküzdök a kapoccsal - ha ugyan visel melltartót - addig másik kezemmel előre kalandozom, szemtelenül beférkőzve a vagy viselt vagy nem melltartó anyaga alá. Finoman érintem meg mellbimbóját, először hüvelykujjammal a bimbóudvart járva körül, hogy aztán a megkeményedő bimbót izgassam tovább. Kettőnk között hagyott, ki nem eresztett kacagásának ízét harapom le ajkairól egy csókkal, hogyha közben végre a melltartó sincs már útban, akkor ahogy messzebbre lök magától, én is végigmérhessem csodás alakját.
- Gyönyörű vagy! - borul ki belőlem a vallomás, melyre tán nincsen szüksége, melyre talán nem is vevő, de mely olyan őszintén teszi bele a tevékenységbe a lelkemet is, amilyen őszintén csak lehet. Mert én még mindig nem vagyok az a csak munkahelyi szex alkat. Akármit is mutasson a látszat és a vágy által elsodort mozdulataim.
Vadócsága merőben új, de nem zavaró. El merem engedni magam én is, az irányítás gyeplőjét vadabbul veszem át a hajrángatós csókbahúzásainak hatására, mint talán azok nélkül tenném, de még így is úriember vagyok.
Csípőjét két tenyerem zárójelébe zárom egy ponton, leguggolva elé sodrom le róla az alsóneműt bokájáig, hogy ott először a jobb bokájára adjak csókot, jelezve, hogy azt a lábát kívánom először kibújtatni a fehérnemű anyagából, útban ne legyen. S ha már így elkezdtem, akkor felemelkedés közben bokától combtőig végigcsókolom a lábát, szeméremdombján állapodva meg. Nyelvemmel éppen csak érintem szirmait, korbácsolni kívánom tüzét, nem teljesen fellobbantani és elégetni, így csak ízelítőt kap a játékból, mielőtt hasfalára, majd onnan kebleire futna csókjaim zápora, kényeztetve őt.

//18+

Ha pisztollyal fenyegetnének sem tudnám megmondani, pontosan mikor váltott át a fejemben a Sig egy nem túl közeli ismerős szalag az aktuális szerető témára, de megtette. A legjobb tippem, hogy pontosan akkor, amikor ő is úgy döntött, hogy ne hagyja figyelmen kívül a korábbi ajánlatomat és most készen áll kihasználni az alkalmat. Nekem pedig meg sem fordult a fejemben, hogy játsszam a büszke nőt és visszautasítsam. Egyik oldalról izgatott a helyzet, a másikról pedig nem láttam értelmét olyasmiről lemondani, amit én is akarok. A szabályaim közül a legfontosabb, hogy nem kezdek foglalt férfival és ő egészen biztosan nem az, minden másban pedig képes vagyok az egyességre. Vagy csak kidobom az ablakon az egész egyesség ötletét és hagyom, hogy irányítsanak. Kapok egy helyzetet, amikor végre nem nekem kell meghozni a döntéseket, csak hátra dőlni és élvezni az eredményét...
A ruha hamar lekerül rólam, de ebben nem maradok adósa és segítek, hogy az orvosi köpeny, valamint az alatta viselt felső is kövessék a sorsát, sőt, még sikerül valahogy az egész kupacot félre is rúgnom, mielőtt a folytatás arra késztetne, hogy megtámaszkodjam a falban. A hideg csempe neki simul a vállamnak és a fejem hátuljának, miközben a hátamon és a mellemen egy ennél sokkal égetőbb érintés kerülök szembe és élesednek fel miatta az érzékeim. Oh, igen, ez remek érzés és többet akarok belőle. Sokkal többet. Pillanatnyilag nagyon nem érdekel, hol vagyunk és mit csinálunk, amíg ezt folytatja Sigmund. Csak élvezem a simogatását, a próbálkozásait és pontosan tudom, mikor jön rá ő is, hogy nem nyögés, hanem kacaj akart megszökni az ajkaim közül, mert újabb támadást intéz feléjük. Amit én egy cseppet sem bánok. Most sokkal inkább kiélvezem a technikáját, játszom vele, csalogatom, nyelvem egyszerre támad és védekezik, még a fogaim is bevetem, amint elenged, jó néhány apró harapás éri az állkapcsa vonalát. Tudok én kezes bárány lenni, de itt és most nem akarok, ezt pedig ki is mutatom neki, ha kell...
A szavai után már esélyem sincs, hogy az újabb kacagást visszanyeljem, a fejemet hátra vetve csendül fel a hang és verődik vissza a csempékről, beburkol minket és az egészhez egy remek atmoszférát teremt. Mert nem ő az egyedüli, akit vonz az elé tárult látvány, nekem sem megy sokáig a veszteg maradás, tíz teljes másodpercig csak figyelem őt, végig mérem a testét, amiből a víz már majdnem mindent felfedett, majd mozdulok is előre, hozzá. Egy csepp bizonytalanság sincs bennem, automatikusan a saját területemként jelölöm meg és készen állok arra is, hogy minden határát feltérképezzem. Példának okáért csókolózás közben a felső testén vándorolnak a kezeim, érintve őt, ahol érem. És figyelek rá, hogy csak akkor simítsak végig a vékony hegen a hasfalán, mikor elég elfoglalt és nem tudná palástolni az esetleges zavarát. Engem nem a sebhely érdekel, hanem az érzékenysége, hogy később érinthetem-e, vagy jobb, ha távol maradok tőle. Nekem is ott vannak közelről nézve az apró hegek a testem bal oldalán, a karomon és az oldalamon lévőt egy orvos megtalálja, pedig plasztikai sebész tüntette el. A fülem mögött húzódó hosszú, enyhén ívelt azonban érintetlenül maradt az érzékenysége okán és most is úgy fordulok, hogy ne direkt módon érje a víz vagy egy kutakodó száj.
Annyira igyekeztem a csókok közben megszabadulni a ruháktól, hogy későn jövök rá, az utolsó fennmaradó darab az én alsóneműm lett. Nem mintha Siget félteni kellene, érzem a kezét, amint végig simít az oldalamon és kegyelem nélkül húzza le magával a kis darab anyagot is. Én pedig királynői mosollyal a számon állok előtte és figyelem minden apró mozdulatát. Ahogyan rávesz, hogy engedjek neki, nyíljak meg és hagyjam, hogy végig csókolja a lábamat is, bokámtól a térdemig, a combomig és még feljebb, amíg egy kutakodó nyelv nem érinti a legérzékenyebb pontokat is, szapora remegést és elfojtott nyögések váltva ki belőlem.
Ez annyira jó, pontosan ott van, ahol érezni akarom a testem megfeszül, követel még egy érintést, még kettőt, nem sokat, néhány éppen elég lesz ahhoz, hogy megkönnyebbüljek. De nem kapom meg, az a gonosz száj eltávolodik, és az egyetlen, amit tehetek, hogy a hajába markolok és hagyom, hogy a körmeimet a fejbőrén is érezze, amíg el nem indul felfelé ismét. Ez kegyetlen volt tőle. Olyan gaztett, amiért büntetést érdemel. Újra megborzongok, ez ellen nem tudok tenni, de most lerázni sem hagyom magamat a játékban. Könnyedén simítok végig a nyakán, cirógatom a fülét és a válla vonalát, majd folytatom lefelé a vállizmain és az oldalán is. Körmöm hegye most az ő bőrét karcolja, a mellkasába húz halvány vonalakat, miközben minden körrel egyre lejjebb merészkedik, egészen az ágyékáig. Meg akarom őt érinteni ott is, körül akarom fogni, hogy érezzem a hosszát és a keménységét, de nem teszem. Csak játszom, ujjheggyel cirógatok, körömmel érek hozzá éppen annyira, hogy még érzékenyebb legyen, várjon a folytatásra, ami nem jön el. Gátlástalanul térképezem fel a testét, amíg elérek a combján lefelé, majd vissza, de minden alkalommal, ha közelebb kerülök a lába közéhez, a kezem visszafogottabbá válik. Úgy öt körön át. Vagy többször is simogathatom, bevallom, nem számoltam a dolgot. Hagytam, hogy hozzászokjon a rendszerhez, így meglepetésként érje, amikor ismét elhúzom a kezem, de ezúttal irány váltás helyett a legbecsesebb testrészére kulcsolódik és az eddigiekhez képest igencsak határozott mozdulatokkal fedezze fel az egészet. És egyvalamit egészen biztosan megért belőle: a kézimunkámra még soha nem volt panasz utólagosan sem...
- Most pedig légy jó és maradj nagyon-nagyon mozdulatlan - suttogom neki mindent megígérő mosollyal, miközben elkezdem behajlítani a lábamat és úgy pozicionálni a testemet, hogy a mozdulat végére szembe térdeljek a farkával. Második kör, Sig...

18+

Se foglalt, se normális nem vagyok, s utóbbit meg is állapíthatnám magamban, hogyha éppen nem azzal lennék elfoglalva, hogy az agyamat kikapcsoljam a rendszerből.
Nem kell. Semmi nem kell, csak Nyssa, rá fókuszálok, a társaságát élvezem és nem törődöm sem azzal, hogy mi történt akár egy perccel ezelőtt, sem azzal, hogy mi fog történni egy perc múlva. A jelen érdekel, a pillanat varázsa, annak a lehetősége, hogy irányíthatom kettősünket, hogy hagyhatom neki ellopni a gyeplőt, majd visszavehetem tőle, mindezt úgy, hogy közben testének minden négyzetcentiméterét kóstolni vágyom.
Torokból morgok, mint ösztönállat, amikor harap. Jóleső hang ez, melyet előcsal belőlem, viszonzás jár érte, ha érem, akkor fogaim közé csippentem fülcimpáját pimaszul, mielőtt eltávolodnék tőle, hogy megcsodálhassam azelőtt, hogy csókjaimat testére hintem.
Nem zavar, ahogy a sebhelyhez ér. Jelen felfokozott állapotomban az se tűnne fel, ha fájdalmat okozna, ám nem okoz. Találhat azon kívül a testemen többet is, nem a plázás baleset volt az egyetlen, ami nyomot hagyott bőrömön, s cakkozta markánssá bőrfelületemet.
A hallókészüléknek árt, ha víz éri, de csak akkor eszmélek rá, hogy ki kellene szedjem, amikor parányi pattanást érzek a hallójáratomban. Azt nem hallom, hogy sípol-e - nem teszi egyébként - de a rázás figyelmeztető jel, s egy korábbi életszakaszomban még fintort is előcsalna belőlem saját szerencsétlenségem, ma azonban már nem érdekel. Ez is csak egy olyan pontja az életemnek, melyről nem beszélek, de melyet elfogadok. Így esik, hogy egy pillanatra az előbbinél messzebb távolodom Nyssától, s enyhén oldalra fordulva - az egy dolog, hogy nem szégyellem a létét, de semmi szexi nincs a kivételében - kiemelem fülemből a mélyhallójárati készüléket. Jó helyen lesz az a levetett köpenyem zsebébe süllyesztve. Az se víztelen, de kikapcsolt állapotában ellesz magának. Én pedig figyelmem teljes fókuszát újra Nyssa kényeztetésének szentelem.
Végigsimítok combjainak hátsó oldalán, fenekére siklatom tenyereimet, miközben nyelvemmel nőiségét érintem. A játék része az, hogy csak csigázzam, szemtelenül jelezve ezzel is, hogy semmi sincs ingyen, no meg azt is, hogy bár nem ma volt, hogy utoljára nővel lettem volna, azért még nem felejtettem el mitől is döglik a légy szakad fel lábremegtető nyögés a hölgytorokból.
Kevésen múlik, hogy fel ne nevessek hangosan a vehemens nemtetszésétől. Kacsintásra vetemedem, pimasz fajtára. Szemtelennek csak azért nem mondanám, mert mégis csak a szememmel kacsintgatok, ugyebár. Kicsúsztatom kezemből az irányítást, hadd bontakozzon ki, de közben egy pillanatra sem hagyom el érintésemmel bőrét, különös figyelmet fordítok melleinek kedélyborzolására, kényeztetésére, nehogy egy pillanatra is lanyhuljon a hite abba vetetten, hogy a végtelenségig kívánom fokozni vágyát azelőtt, hogy kielégíteném.
A viszonzás cseppet sincs ellenemre, érintésére, játszadozására élettani férfisajátosságaimmal reagálok, érezheti pimaszkodása alatt vérbővé keményedni érdeklődésemet.
Valóban meglep, amikor határozottsággal váltja fel incselkedő évődését. Felszalad egyik vörös szemöldököm, ráncba szedve ezzel homlokomat. Csak csodálkozás, minden rosszallás nélkül. Maximális kíváncsisággal fűszerezetten. És persze egy nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát válasszal spékelten.
- Könnyelmű ígéreteket nem teszek. - morgom-súgom szinte, de persze nem áll szándékomban mocorogni. Hagyom neki, hadd tegye, amit akar, torkomra már-már állatias morajt csal a tevékenysége már a kezdeti pillanatban is. Ezen a ponton újra felmerül bennem, hogy mekkora hülye is vagyok. Egyrészt, mert legutóbb elutasítottam ezt a csodanőt, másrészt pedig, mert most nem tudtam tartani magam. Hatalmas ellentmondás ez az egész, de panasz nélkül, szapora lélegzetvételekkel, vágyam korbácsoltan élvezem. És közben a viszonzást ízleli jövőlátásom. Lesz még második második kör is.. ne félj, amíg engem látsz.

//18+

Szabadság. Ez az, amit a legtöbbször érzek, amikor egy férfival intim helyzetbe kerülök. Most pedig hatványozottan igaz a dolog. Sigmundról és rólam is lefoszlott minden máz, miközben megszabadultunk a ruháinktól és én alighanem a sminkemnek is búcsút mondhatok a szapora vízsugár okán. Tekintve azonban, hogy a partneremet még nem borzasztottam el, szinte biztos vagyok benne, hogy a márka megtartotta az ígéretét és nem fekete csíkokban, hanem apró darabokban jött le rólam, amelyeket a víz gyorsan tovább tudott mosni. A civilizáció ilyen szinten való lefoszlása igazából megkönnyebbülés, nem ijeszt meg, hogy esélyem sincs már elrejtőzni a kíváncsi tekintetek, kutakodó kezek és vágykeltő férfi testrészek elől. Hagyom, hogy játszon velem és visszafordítok egyes támadásokat, ingerlem, ahogy ő is ezt teszi velem. A korábbi sürgetés, amely miatt szinte pillanatok alatt szabadultunk meg a ruháktól most visszavonult és én nem teszek mást, csak tobzódom a lassúság okozta élvezetben. Már rég nem érdekel, mégis mióta lehetünk bezárkózva és hogyan reagálnak odakinn az esetleges erre járók, a külvilággal bőven ráérünk később is foglalkozni.
Az egyetlen dolog, ami egy pillanatra meglep, amikor a férfi hátralép és kivesz egy hallókészüléket. A rutin alapján nem most kaphatta meg és nem tudom, hogyan nem sikerült eddig kiszúrnom a létezését, de nem is érdekel. Igazából éppen hogy felizgat a tudat, hogy azon a fülén nem fogja hallani, ha bármilyen őrültséget kiejtek a számon szex közben. Van férfi, akit felizgat a mocskos beszéd, valakit meglep vagy elszörnyeszt, de a tény, hogy én leszek az egyetlen kettőnk közül, aki tudja, milyen szavak hagyták el a számat, egészen egyedi élménynek ígérkezik. Persze nem mutatom ki, hogy pont ez a tett volt rám hatással, inkább lefelé irányítom a tekintetemet a doki legférfiasabb részeit szemügyre véve, tudva, hogy most senki nem siettet és meg fogom kapni az egészet. Már alig várom...
Könnyelmű ígéretek? A szavai hallatán csak felvonom a szemöldökömet, de éppen jobb dolga is van a számnak, mint egy újabb riposztot kitalálni Sigmund számára. Már ott vagyok előtte, térdelve és a kezeim egy ideje felfedezték azt, amit korábban még nem volt lehetőségem, a férfiasságát. A víz permet most jó szolgálatot tesz nekem, látom, ahogy cseppekké gyűlik össze és vékony patakokban kezd el lefolyni róla, még ráérősen az ujjaim hegyével követem az egyiknek vagy a másiknak a nyomát. Nem sietek, jól megnézem, mielőtt végre a hajamat a fülem mögé tűzném és előre hajolnék, hogy a nyelvemmel is megízleljem. Először csak apró, óvatos nyalások, alig pár centi hosszan, keresve azokat a vonalakat, amelyek érzékenyebbek még egy ilyen részen is, majd váltok és teljes hosszában is végig siklik rajta a nyelvem. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Negyedszerre már fölé hajolok és a számba veszek, immáron a csúcsával játszadozva el, mint a kedvenc nyalókámmal. Bár ennek nagyon más íze van, leginkább semmilyen, hála a rengeteg víznek, amely már ráhullott, de alatta ott van még valami férfias. Amit kifejezetten szeretek megkóstolni, így nem tagadom meg magamtól. Időnként jobban kinyitom a számat és mélyebben kóstolom meg, pár pillanatra, majd visszahúzódom és a kezemmel simogatva izgatom tovább. A meleg bőr és a keménység igazán biztató, és felpillantva tudom, hogy minden egyes pillanatért, amit itt töltök, meg fogok kapni még a magamét. Túl messzire azonban nem merek menni, nem ismerem Sigmund testének határait, így amikor már túl sokat mozog, leállok és elengedem. Majd a karjába kapaszkodva emelkedem fel, közben végig csókolva a hasfalát, mellkasát és végül egy újabb harapással fejezem be az egészet a nyaka és válla találkozásánál. Hm, valamiért imádom azt a pontot és bár látható nyomot még nem hagytam ott, azt nem tudom megígérni, hogy később sem fog maradni. Úgy pár percen belül, ha rajtam múlik, és ezt ki is fejezem egy türelmetlen csókkal a szájára. Én több mint készen vagyok valami komolyabbra is...

18+

Baljós is lenne, s erősen negatív fényben tüntetné fel az élvezett játékunkat az, hogyha akármelyikünk azzal foglalkozna, hogy mi zajlik a külvilágban. Az ajtó zárva van, nem tudnak megzavarni minket, éppen ezért szabadon tehetjük azt, ami felé az ösztöneink, a vágyaink sodornak bennünket. És jó hagyni, hogy végigdübörögjön zsigereimen a szépségének, közelségének szexuális túlfűtöttsége.
A készüléktől meg kell szabaduljak, könnyelműen jártam el viselése közben jelenleg és ezt nem tehetem. Hazugság lenne azt állítani, hogy soha máskor nem fordult még elő, ám tény, ami tény, hogy már nagyon rég nem vagyok könnyelmű. Túl sok ideje viselem ilyen nyomát apám szigorának és a saját, fiatalkori függőségemnek. Megszoktam. A részem. Ez is épp annyira én vagyok, mint maga a múlt.
A készülékez viszonylagos biztonságba helyezem, majd utána immáron teljesen Nyssáé minden figyelmem. Kényeztetni vágyom, korbácsolni addig, amíg minden porcikája könyörög majd a beteljesülésért. És nem, nem azért csókolom mindezt bőrére, mert önző volnék vagy birtokló és irányító típus. Sokkal inkább azért, mert boldoggá kívánom tenni őt. Tisztelem a női nemet, erre soha, még a volt nejemnek sem lehetett semmi panasza. (Bár ahogy őt ismerem, nyilvánvalóan akadt azért.)
Rossz szokás a beszéd, nem is kellene tegyem jelen helyzetben, de az, hogy ellopta tőlem a bőrét, melyet ajkaimmal érinthetnék, más fajta mozgásra kényszeríti a számat. Magára vessen, mondanám, de a cselekedeteivel a legpozitívabb értelmében a szónak elveszi a kedvemet a beszédtől. Csak a torokmélyről feltörő, enyhén morgó, szusszanó sóhaj az, melyet az ágyéktáji vérbőséggel együtt előcsal belőlem áldásos tevékenysége, pimasz játéka a vízcseppekkel karöltve.
Testem minden izma belefeszül a pillanat hevébe, meg-megbicsaklik önuralmam tevékenységének közepette, hisz érzem súlyát annak, hogy elvált ember vagyok. Tagadhatatlanul szüksége van a testemnek arra, amiben része van, s éppen jó időben hagyja abba ahhoz, hogy még lépésnyi és ne pillanatnyi távolságban legyek attól hogy szégyenben maradjak, hogy magam kívánjam visszarabolni a vezetés fonalát. Ahogy felemelkedik, derekára teszem jobbomat, azzal kanalazom oly közel magamhoz, hogy pőre bőrének a lehető legnagyobb felületével érintkezhessek. Ebből a közelségből talán nem is tud tovább a harapdálással foglalkozni, nincs hozzá elég helye, vagy ha mégis, hát hadd tegye, amíg még szabadok ajkai, s nem forrasztom csókkal pimasz szájára a pillanatot. Bal kezemmel mindeközben nyakának hattyúívét simítom, ujjbegyeim alatt érzem dekotázsának bőrét, tenyeremmel, hüvelykujjammal koncentrikus körökbet róva időzöm el mellbimbójának keményre izgatásával azelőtt, hogy hasfaláról lejjebb sikolva ölét érinteném.
Kíváncsi táncot lejtenek kutakodó-cirógató ujjaim a legérzékenyebb pontjain, feszítve a húrjait negédesen, amíg csókolom ajkait. Ahogyan az előbb a számmal érintettem dombját, majd szemtelenül, még azelőtt elpályáztam onnan, hogy igazán kiélvezhette volna a helyzetet, úgy érek hol hozzá, hol húzom feljebb kezemet köldöke köré cirógatón. Játék ez, mint ahogy macska teszi az egérrel, s ha már így két fronton tudok a szexuális feszültségére veszélyes lenni, eddig derekán nyugtatott kezemet mellbimbóinak izgatási szolgálatába állítom.
Ha érzem ujjbegyeim alatt rezonálni felfokozottságát, akkor egy kicsit még a határon túlra kacsintok, mellbimbóját ajkaim közé csippentve nyelvemmel lököm meg azt amolyan időnyerésként a következő, meglepetésnek szánt, hirtelen mozdulatsorozatomhoz. Hogyha nem ellenkezik, akkor ismét csak ölembe kapom annyira, hogy combjaival fogást találhasson oldalamon, s az így kínálkozó tökéletes szöget meglelve, feneke lá fogva tartva őt – hátát a csempének tolva találva támaszt a falon is - határozott gyengédséggel ölébe csókolom férfiasságomat. Ugyanaz a tánc, csak komolyabb a színpad, melyen oda-vissza ritmusát járom az összeolvadásunknak, nőiségének örömét keresve, hajszolva emígy.

18+

Ha egy csepp józan eszem lenne még, valószínűleg az első csók után megállítom az egészet. Az még nem veszélyes, ki lehet magyarázni és nem szegném meg újra a fogadalmamat arról, hogy soha többé kórházban. Bár, ha egészen pontos akarok lenni, akkor az a kórházi pihenőről szólt, amit már volt esélyem felavatni egy doki hathatós segítségével. A zuhany még eddig eszembe sem jutott, tekintve, hogy ezek nem szerinte felosztásban a mosdók mellett helyezkednek el. Először keveredtem be ide és valószínűleg második kör nem lesz, mert amikor éppen nincs minden érzékem a férfi vágyával bombázva, akkor nem olyan kényelmes a hideg csempe és ez a sok csúszós felület. A szex eleve nem az a sport, aminél olyan stabil marad a végére is az ember, a padlón kikötni meg valahogy nem szeretnék. Mindegy, mert a gondolataim szinte abban a pillanatban el is szállnak, amint megfogalmazódtak, az ösztöneim és a vágyaim nagyon gyorsan átveszik az irányítást az ítélő képességem felett. Egyesek szeretik a fejemhez vágni, hogy túl logikus vagyok, nem tudom engedni a szívemnek, na, őket ezzel a példával tudnám leállítani, csak éppen eszem ágában sem lesz erről mesélni bárkinek is...
Mire Sig péniszét kiengedem a számból a férfi már erősen a határra kerül és ezt elégedett sóhajjal veszem tudomásul. Egyetlen okból csinálom ezt meg, ha azt akarom, hogy a másik teljesen elveszítse a józan ítélő képességét. Vagyok olyan jó, hogy ezt elérjem és minden alkalommal ki is használom, ha kedvem van hozzá. Persze amint végzem, neki van egy kis esélye visszavenni a vezető szerepet és meg is teszi. Elszakít, mielőtt igazán belelendülhetnék a harapdálásba és valami cuki szívásnyomot is hátra hagynék, de reklamálni esélyem sincs, mert a nyelve hatol a számba és ismét játékra csábít. Próbálok közelebb kerülni hozzá, dörgölőzni, amíg a keze meg nem akadályoz benne és ismét nem kezd húzni. Minden érzékem éles, rendszeresen összerezzenek az érzékeny csúcsok izgatására és mindig túl hamar vége még nekem is. Sig játéka elégedetlen morgásokat hív elő a torkomból, és egyszer még eltűrtem a lógva hagyást, de másodszor nem akarom. Az egyik kezem a hajába túr, gondoskodik róla, hogy a szájával még véletlenül se tudja elhagyni az enyémet, majd elmozdulok, éppen annyira, hogy a lábam köze a combjához nyomódjon. Egyetlen esélyt kap, tovább lép, vagy elveszem, amit akarok és nem fog érdekelni a véleménye. Érzem őt, tudom, hogy izgatott és nem lenne képes hátat fordítani nekem, de ideje felfogni, hogy bőven elég volt az előjátékból. Most már valami behatóbbat akarok, szó szerint...
Amit meg is kapok, látom a szemében, ahogy hátrébb húzódik, a fogai a mellbimbómat érintik, majd egyszerűen a levegőbe emel. Én pedig jólesően felnyögök és megkapaszkodom a vállában, amíg meg nem találja azt a tökéletes szöget, ahol gond nélkül tud belém hatolni. Oh igen, ez olyan jó... lehunyt szemmel, pihegve feszülök bele a mozdulatokba, szűk vagyok még az ilyen hirtelenséghez, de meg is nyúznám, ha most akarna lassítani. Hagyom, hogy a testem ellazuljon, miközben ő egyre mélyebbre jut bennem és a végén már nem könnyű megállni, hogy minimális csípőmozgással ne próbáljam tovább juttatni magamat és őt is. Percekig tart, mire teljesen belém hatol, a végére pedig nehezebben szedem a levegőt, a mellem szaporán hullámzik és fogalmam sincs, hány karmolás nyomot hagytam a hátán, miközben jól talált el néhány érzékeny pontot bennem. Most már itt van, a végén és én úgy érzem, éppen eleget húzott eddig. Ahogy nekem simul a csiklóm nekinyomódik a testének, kéjesen súrolódik és fokozza a vágyamat. Már majdnem ott vagyok. Még néhány mozdulat kell, így erősebben kapaszkodom meg a vállában, előre dőlök, hogy a fejem neki ütközzön a kulcscsontjának és kicsit mozdítok a csípőmön. Jobbra, balra, alig egy-két centit, de ebben a szögben ez elég. A légzésem felgyorsul, el kell fordulnom, hogy ne harapjam meg jobban Sig bőrét és pár pillanaton belül elkap az orgazmus. Végig száguld rajtam, reszketek tőle és összeszorulok, a légzésem elakad és megint megkarmolom. Ha tudnék, felsikítanék, de ilyenkorra soha nincs hozzá elég levegőm. Helyette csak rázkódom, majd továbbra is kisebb összehúzódásokat érezve az ölemben emelkedem fel annyira, hogy ismét megcsókolhassam. Közel van ő is, szinte érzem, mennyire küzdött azért, hogy még bírja, de most már nem kell. Nedves vagyok, nagyon, érzékeny és nem áll szándékomban őt lassításra kérni. Épp az ellenkezője, ha már egyszer eljutottam eddig, akkor nagyon könnyű számomra folytatni a dolgot, így teljes mértékben övé az irányítás, ha akarja. Tudni akarom, milyen, ha rajta uralkodik el a vágy, érezni akarom...

18+

Nem avathat mindig osztatlan sikert a vezető és emelgető szándékom, meg úgy általában senkié. Minden nő más, minden szeretkezés - igen, számomra a szex mint olyan csak tankönyvi fogalom, mert akármennyire is szánalmasnak találnák ezt az igazi nőfalók, soha nem érintkeztem még szexuálisan olyan nővel, aki felé nem éreztem volna semmiféle érzelmi kötöttséget. Nem vagyok az a buliból egyéjszakázós típus, még a legmélyebben levő korszakomban sem voltam az. Akkor sem a szexben éltem ki magam, hanem más szenvedélyt választottam, melybe bele is betegedtem. Rég volt, de igaz volt. Szót sem érdemel viszont. - más éppen ezért mindenkinek az igényeit tapasztalni, tanulni kell. Ha csak egy fertályórányira, akkor is.
Sötétben tapogatózm azt illetőn, hogy vajon mi lesz az, ami Nyssánál még belefér, ám a reakciói, a torokmélyről csalt nyögései egyértelműsítik számomra azt, hogy az irányvonal maximálisan megfelelő, sőt. Hogy éljünk egy másik kifejezéssel, a kielégítő felé halad.
Erősen, határozottan tartom meg, esélyt sem adva ezzel annak, hogy netalán lecsússzon. Sokat segít ebben a csempe is - és az is, hogy nem először szeretkezem a zuhany alatt. A kedvesnek így utólag nem nevezhető volt feleségem kifejezetten szerette, amikor a fürdőszobában tettem magamévá és mit ne mondjak, nekem sem volt ellenemre a helyszín soha sem. - meg a nem éppen kanapé előtt heverészéssel eltöltött, harctéri idők. A kiképzés ugyan már rég volt, de a fizikai aktivitás, edzés mindig kikapcsolt, hát alkalmaztam és alkalmazom is. Ezért nem mondható rám, hogy elhanyagolt lenne az izomzatom. Oké, nem egy túlsportolt fazoné, de nem is az a cél. Az erőnlét a lényeg és a hobbi. Számomra legalábbis mindenképp. Testépítéssel pedig foglalkozzanak mások, amindó vagyok.
Ahányszor karmol, annyiszor morgok rá, mindig más színezettel. S nem csak ezt kapja, hanem hevesebb, szemtelenebb, felcsigázó lökéseket, beiktatott, lassabb tempójú szüneteket, határainak feszegetését. Érzem, ahogy összerándul rajtam, izmainak szorítása, meg-megremegése hangja nélkül is tudatja velem azt a pontot, amikor már nem bírja tovább. Legalább olyan szaporán szedem a levegőt, mint ő, nyakamon kidagad egy ér a jóleső fizikai megterheléstől, s jelen pillanatban áldom az eget azért, hogy eljártam gyógytornára és már szinte tökéletes fényében tudom terhelni a karácsonykor sérült lábamat. Azon túl, hogy elég kínos lenne, ha nem bírnám megtartani Nyssát annak ellenére, hogy én emeltem magamra, még utálnám is, ha a fájdalom beleszólna abba, ami ilyen jó érzés.
Csukott szájjal engedme át magamat egy rekedt sóhajnak, nyakába hajtom homlokomat, vállgödrébe rezonálom az utolsó másodperceket, mielőtt kirobbanna belőlem az élvezet. Akadály nélkül ömlik át belé belőlem a szenvedély, nekidőlök, de vigyázok azért, hogy ne nyomjam kényelmetlenül a csempének. Tartani szeretném még, míg összeszedem magam annyira, hogy finoman le tudjam ereszteni lábaira. Az izadtságcseppeket és az elmúlt vágyfűtötte perceket jótékonyan mossa le rólunk a még mindig folyatott víz. Orcájára csókolok, majd ajkaira helyezek egy törődő, kedves puszit - nem vagyunk állatok, nem tudom és nem is akarom nyers ridegséggel lezárni ezt az egészet - miközben tenyeremet orcájára simítom zárójelként. Pontosan ezért utálom az ilyen munkahelyi, sietős dolgokat. Mert nehezemre esik elengedni, rohadt egy aljas disznónak érzem tőle magam. Mindazonáltal legutóbb elég egyértelműen a tudtomra hozta, hogy mit is gondol a flörtünkről. Nem kívánom hát érzelgősen marasztalni. Túl jó volt ez ahhoz, hogy a végére kínossá váljon.
- Megmossam a hátadat? - csippentem fülcimpáját ajkaim közé a kérdést megelőzőn. A könnyedség, amivel belevágtam ebbe az egészbe, továbbra is ott érződik hangomban, de  lassan azért helyet talál magának bennem a józan ész, ami azért annyira nem dicséri túl önnönmagát.

//Köszönöm a játékot, nagyon imádtam! Megy neked egy grátisz a záró mellé és alig várom a folytatást. //

//18+

Még most is, vizesen, ázottan, levegőért küzdve a kéj tengerében kacagni van kedvem. Nem tudom miért, de Sigmund jelenléte ezt váltja ki belőlem, olyan szinten tölt el diadal érzéssel a tény, hogy mégis itt van, velem van, bennem van, hogy az már szinte kielégítőbb, mint maga az aktus. Tudom, ez nem túl kecsegtető rá nézve, de bevallom, az elviselem és a nem veszem a szívemre az elutasítást jelenetek között van egy olyan határ, amelyet én már annyira azért nem tartok be. Szemétség tőlem próbálkozni, amíg meg nem kapok egy pasit majd utána elfelejteni őt? Meglehet, de én ilyen vagyok. Ez az a fokozat, amin éppen égek és ki is használom minden apró kis lehetőségét annak, hogy a végére érjek. A helyzetet tekintve mondhatjuk, hogy ez megvolt szó szerinti és átvitt értelemben is. Nedves vagyok kívül és belül, jólesően remegnek a tagjaim és nem bírom ki, hogy bele ne remegjek az újabb döfésekbe, míg végül az orgazmus őt is eléri. Érzem, ahogy összerándul, belém élvez és nem tudok mást tenni, csak fogni őt, simogatni a fejbőrét és várni, hogy az utóhatás rajta is átmenjen teljesen. Addig egyenesen a falnak vagyok szorítva, nem mintha annyira panaszkodni akarnék a helyzet miatt. És látszik, mennyire volt ügyes a férfi, mert percek kellenek jóleső pihegéssel eltöltve, mielőtt képes lennék újra tisztán gondolkodni. Mondjuk annyira, hogy rájöjjek, a védekezés kimaradt a képletből. Pontosabban nálam maradt ki, mert már-már notóriusan tudok ragaszkodni az óvszerhez annak ellenére is, hogy tablettákat szedek. Nem biztonságos rám és a partnereimre nézve sem, ha hanyagolom a dolgot és eddig általában annyi józan eszem még maradt az előjáték alatt, hogy ezt felvezessen. Most egyszerűen az egész semmissé vált. Az egyetlen oka pedig, hogy ez a tény nem küld masszív aggodalmat szét a testemben, hogy tudom, ő valószínűleg tényleg nem volt már jó ideje szexuális kapcsolatban senkivel, ami eléggé leredukálja a betegségek kockázatát is. Ettől még alaposan fel kell pillantanom a vízpermetbe, mielőtt elhagyná egy igencsak hangulat romboló kérdés a számat. És meg is bánom nem sokkal később, mert a kedveskedését nem nagyon tudom hova tenni. Hozzá vagyok szokva, hogy a férfiakat annyira nem vonzza az intimitás és számomra is csak nagyon kevés emberrel megengedett a dolog. Ha nem lennék még a falhoz szorítva, talán megpróbálnám leállítani, így viszont mondhatni, csak tűröm. Vagyis, egy egészen kicsit még jó érzés is, de a feszengés nagyobb, így a vége elég zavaros. Menekülésként fogom fel a kérdését és nem esik nehezemre halvány mosollyal lassan megfordulni, hogy jobban láthassa a hátamat. Még a csipőmet is picikét riszálom közben és bár alapvetően nem vagyok oda érte, ha valami kemény felületnek arccal kell lennem, most el tudom viselni egy kis ideig... utána pedig ki kell találnom egy indokot, hogy miért akarok jól elázva távozni. A tűzoltó rendszer túlzás lenne?

//én is köszönöm!