Maximilian Goltz irodája

- Az élvezetet nyilván valóan könnyedén fogadom, de számomra van valami nagyon izgató abban is, ha csak adhatom - talán mert tényleg nem kell megerőltetnie magát annak, aki azt akarja, hogy élvezzem az együttlétet vele. A legnehezebb munka velem kapcsolatban az, ha valaki próbál a peremen tartani, szinte lehetetlen. Leszámítva, ha nem ér hozzám és hagyja, hogy játszadozzam. Olyankor én irányítom a saját élvezetemet és sokkal jobban el tudom húzni, mint bármelyik férfi, legyen akármilyen tehetséges is. Mert én pontosan tudom, hol van az a pont a saját testem esetében, ahonnan már nincs visszaút. Viszonylag könnyedén elérem és nem vagyok az a közlékeny fajta, akinek sikerül abban a másodpercben figyelmeztetni a partnert is, hogy azonnal álljon le. Ahhoz ugyanis levegő kellene a tüdőmbe. Ami olyankor általában már nincs. Nekem valahogy mindig sikerül az utolsó pillanatokban visszatartani a lélegezést és csak a csúcspont után folytatni. Hogy ez eleve megvolt, vagy a kíváncsi lakótársak miatt fejlesztettem-e ki, azt már nem tudnám megmondani, de határozottan működik. És legyen akárhány orgazmusom, csendháborítás miatt még nem hívták rám ki a szomszédokat...
A beszélgetés eléggé a folytatás felé terelődik, amivel eleinte még saját magamat is alaposan meg tudom lepni. Ki gondolta volna, hogy a sima szúrófegyver visszaszolgáltatásból egy szexpartner kereső lesz a végén? Oké, ismerem magamat, a jóképű és izmos férfiak mindig is a gyengéim voltak, de ennyire azért nem szoktam elsietni a dolgot, ha nem egy bárban vagyunk. A rövid ismerkedő beszélgetés előtte nem olyasmi, ami eddig szerepelt volna a repertoáromban. Maximum olyanoknál vált be, akiket korábban valamilyen szinten azért ismertem már. De jó tudni, hogy mégiscsak van férfi a városban az ízlésemnek megfelelőek közül, aki képes elfogadni, ha kicsit kihasználom. Meg azért azt sem lehet mondani, hogy ne viszonozná a dolgot. - Nálad bármi más feltétel, amit szeretnél előre leszögezni? - lehet, hogy nem vagyok egy tökéletes barátnő alapanyag, de azért elnyomni sem szeretem a férfiakat. Igenis olyan nő vagyok, akinek néha szüksége van rá, hogy nőnek érezze magát és tudja, hogy a másik az erősebb. Még ha időnként ez csupán illúzió is. Máskor pedig szimplán egy éjszaka kedvéért nem foglalkozom a partner gondolataival. Maxnek már tettem ajánlatot a folytatásra és belement, most ideje tisztázni, mik az ő feltételei. Könnyen lehet, hogy nem tartja jó ötletnek a munkahelyén való ismétlést, nyilvános helyen jobban örülne, ha nem viselkednénk bizalmasan, vagy az egyetem területén hanyagolnak az érintéseket, mert nem akarja, hogy egy csomó húsz éves firtassa a magánéletét. Amíg ésszerű a kérése, én kész vagyok ilyen témában kompromisszumot kötni. Bujkálni például nem fogok. Ezt nem kell elmagyarázni, ha nincs barátnője, akkor nem probléma, hogy létezem, ha pedig van, akkor én fogok dobbantani...
- Elfogadom, csak gyorsan rendbe hozom a sminkemet - válaszolok fel sem pillantva a kis kézi tükörből, amelynek segítségével az elkenődött festéket és minden más nyomot is letörlök az arcomról. A bőröm kivételesen tiszta, így alapozót nem használok, csak színezett arckrémet, amit pillanatok alatt újra tudok kenni, miután kiegyenlítem a szemfestékemet. A fekete makacs tud lenni, ha kicsit elkenődik. Legalább nem vörös rúzzsal párosult, azt nem biztos, hogy nem felejtettem volna Max valamelyik testrészén. Így viszont csak egy kisebb szivacs kell, a szemceruzámmal két húzás és a rúzst ki is hagyom. A szám természetes színe most sokkal jobban illik az arcomhoz, mint az a rózsaszín árnyalat. Egy utolsó ellenőrzés, majd a cuccok visszakerülnek a táskámba és végig húzom a kezemet a ruhámon. Kifogástalan. Akárcsak a professzoré. Neki is lehet rutinja gyors eltűnésben...
- Van még órád délután? - teszem fel a kérdést felé fordulva, mert nem bírom ki, hogy visszanyeljem. Igazából a tudat, hogy el kell mennie vagy ráér nem sokat változtat a kapcsolatunkon, de téma keresésben szex után nem vagyok jó. Ez olyasmi, amit eddig nem gyakoroltam...

- Ez valahol kölcsönös. - bólintok szavaira. Na, a jelek szerint nem is megy olyan rosszul ez a beszélgetés, még ha arra lenne is lehetőség, hogy kínos kanyart vegyen, csak jól kell egyensúlyoznunk a társalgás folyamán és gond nem lesz. Bár az biztos, hogy a folytatás témaköre nem éppenséggel a legóvatosabb lehetőség, de ezen is át kell esni, így csak belevágunk. - Nincs kifejezetten, legfeljebb annyi, hogy ha menet közben merülne fel valami, azt beszéljük meg normálisan. Amiről szó van, minden tekintetben ellentéte egy kapcsolatnak, de attól még a jó kommunikáció nem árt és úgy gondolom, ha semmilyen rózsaszín köd nem lesz a szemünk előtt, márpedig erről szó sem lehet, nos, könnyebben meg tudjuk majd beszélni amit kell, objektíven. - az objektivitás bizonyos tekintetben merő absztrakció, de jobb fogalom híján mégis ezt használom a józan ráción alapuló kommunikációra. Azt se mondanám, hogy barátság extrákkal, mert nem vagyunk barátok. Esetleg majd lehetünk, ha az idő úgy adja. De legfeljebb ennyi. Kettőnk viszonya számításon, őszinte szükségleteken és nyíltságon alapul, majd kiderül, hogy a valóság mit alkot. Bár pontosan tudom, hogy jelenleg ezzel képletesen aláírtam, hogy egy legyek a sorban, de valahogy nem érdekel. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy magazinokkal és a kezemmel töltsem el a magány pillanatát, mint valami kamasz. Nem, még ha elkárhozik a lelkem, akkor is inkább leszek ilyen tekintetben kompromisszum kész és szabados, semmint, hogy annyival beérjem. Valahol még örülök is annak, hogy ilyen módon a bárokban és egyéb helyeken való cirkálást megspórolom, nem kell egy húspiacon támasztanom a pultot és aztán elmagyarázni egy nőnek, hogy minden romantikus aspektust rakjunk félre, mert ha nem látom úgy, hogy valóban megmozgatna bennem valamit az adott személy, nos fölösleges egymás idejét és érzelmeit hiú ábrándokkal rabolni. Akárhogy is, ezzel most már nem nagyon kell foglalkoznom. Inkább a jelenre koncentrálok és megkínálom Nyssát, mert mi tagadás, én is kicsit kiszáradtam. - Rendben, csak nyugodtan. - bólintok, majd intézem a dolgot s mikor Nyssa is kész, megkapja az italt. - Nem, viszont le kell adnom egy rezümét jövő hétre és azt mindenképp meg kell még délelőtt csinálnom. - kortyolok a vizembe. - Szóval nem akarok udvariatlan lenni. - közben előkerítek egy névjegyet. - Viszont ez most egy fontos dolog és a korábbiak alapján nem lerázás, a névjegyemen van elérhetőség, a telefon szerintem meg fog felelni. - mosolygok rá. Nem lehet ezt jól csinálni, illetve optimálisan, de ez a megoldás az őszinteség miatt szerintem teljesen jól megfelel. Persze remélhetőleg Nyssa is ad elérhetőséget, majd utána búcsúzhatunk és én nekifoghatok a munkámnak. Fogjuk még egymást látni...

//Köszönöm a játékot! //

- Ez logikus kérés, rendben. Én sem szándékozom olyasmit eltitkolni, ami rád is tartozik - nem mintha olyan nagy kilátásaim lennének a jövőre ezzel kapcsolatban. Még nem tartok ott, hogy pár óránál tovább az ágyban is képes legyek egy férfival kapcsolatot kialakítani, a család pedig valahol a leghátsó sorban szerepel a vágyaim és lehetőségeim listáján is. Szóval lehet, hogy furán hangzik, de tőlem ez a fajta elköteleződés hosszú távúnak készül. Ha Max mást szeretne, komolyabb érzelmeket, kapcsolatot, akkor azt másnál kell keresnie és én megbánás nélkül lépek ki az egészből, addig azonban nem olyan rossz, ha van valaki elérhető közelségben. A legtöbb ember elsőre elég furcsának találhatja a felfogásomat, de én éppen erre vagyok képes, ennyit bírok ki. Már javulok, mert tényleg csak ritkán tűrtem el az ismétlődő partnert még fél éve is, de senki ne várja, hogy a lelki sebek percek alatt jöjjenek helyre. Nekem ehhez évekre van szükségem és nyugalomra hozzá. Márpedig egy olyan férfitól, akivel letárgyaltuk előre a játékszabályokat, ezt meg is fogom kapni. Ennyi...
Azért vizet iszogatva mosolygok kicsit a reakcióján, látszik rajta, hogy nem éppen erre a fajta kapcsolatra volt eddig felkészülve. Nem mintha olyan gyakran megtörtént volna velem a dolog, még az orvosin volt egy hasonló partnerem és két éve is próbálkoztam, igaz, az utóbbi nem nagy siker volt. Ahhoz túl korán jött a dolog. Viszont megmutatta, mit kaphatok,ha készen állok rá és most ott tartok. A névjegy kártyámat leteszem az asztalra, halvány puszit lehelek az ajkára, majd felkapom a táskámat. - Rendben, sok sikert! Én csak csütörtökönként járok ide, de lehet, még előtte keresni foglak, ha lesz időpontom darabolásra - mert nem vicceltem azzal, hogy örömmel fogadom, ha hajlandó hozzám csatlakozni egy halott húson végzett kísérlethez az ókori kardok sebzési arányairól. Lehet, hogy nem vagyok éppen gyenge, de nő vagyok, és egy erős férfi egészen másképp bánik ezekkel a pengékkel. Ha még a szex előtt nem ijesztette el a dolog, én bizony lecsapok a lehetőségre...


//én is köszönöm a játékot!

Marion & Maximilian
[folytatás az udvarról]

A hivatalos munka mára tulajdonképpen véget ért számomra, ha úgy veszem. A vizsgának vége, az eredményeket beírtam, szóval a papír- (illetve elektronikus) munka is rendben van. Azonban még korábban kaptam egy megkeresést s bár Marion eddig nem tartozott ismerőseim közé, rábólintottam kérdésére. Különösebbe halaszthatatlan dolgom nincs, szívesen segítek embereknek s itt tudásról van szó, így szívesen ragadtam meg az alkalmat, hogy rendelkezésére álljak. Jobb is, mintha mindenféle kétes tartalmakat próbálna meg innen-onnan összehalászni, aminek az internet kiváló táptalaja s ha valaki nem tudja mit és hogy keressen, kapitális hülyeségek és nem tudás birtokába juthat. A telefonban kellemes női hangot hallhattam, de ahogy megjelenik irodámban, igazolódik, hogy a kellemes hanghoz hasonló külső is tartozik. Ráadásul elegánsan is jelent meg s jó/rossz szokásomhoz híven így hát kézcsókkal köszöntöm. A válaszra, amit üdvözlésemre ad, finom félmosoly és biccentés a válaszom. Tetszik, ahogy tiszta kékségein átsuhan a meglepettség a kézcsók hatására, mely egyszerre illő és illetlen a lehetséges keretek között, tiszteletadás, egyszersmind a kis kihágással a tökéletlen formát illetően adózok Marion bája előtt. Meg van ez komponálva kérem, még ha manapság oly kevesen értik vagy értenék is meg az egészet... de pár év angliai tartózkodás és az ember beletanul dolgokba, már ha az elit köreiben mozog egyetemi évei alatt. Aztán hellyel kínálom Mariont s míg helyet foglal, én az egyik könyvespolc felé fordulok, aminek egyik rekeszét lenyitva előkerül a csésze, meg egy termosz, amiből öntöm a kávét. - Tejet, cukrot parancsol? - teszem fel a kérdést, hátrapillantva s amit kér, azt kap a kávéba, mely még mindig friss és meleg, hála a speciális edénynek. Végül visszatérek a kanapéhoz, átadva az italt. - Parancsoljon. - mosolygok, majd leülök mellé, illetve úgy, hogy felé tudjak fordulni. Így csak jobb és közvetlenebb beszélgetni, semmint ha mondjuk az íróasztalom mögül tenném. Arról nem is beszélve, hogy mint korábban jelezte telefonban, rögzíteni szeretné a beszélgetést, ami ellen nem is volt kifogásom. Sokat tudnak a modern kütyük, de tény, hogy közelebbről jobb minőségű lesz a felvétel, leginkább a hangerő tekintetében. - Nos, több ezer évvel ezelőtt is része volt az emberek életének az arcfestés. Tulajdonképpen amióta rájöttünk, hogyan lehet festékanyagot létrehozni, azóta létezik a testfestés is, mint olyan. - kezdem meg válaszom, miután figyelmesen meghallgattam kérdését és összeszedtem gondolataimat. - Elöljáróban azt kell látni és megérteni, hogy a festés, mint olyan, egy kultikus kapcsolódási pont, a hitvilág járulékos tartozéka volt. Ez alakult át az idők folyamán hétköznapi szükségletté. Tehát bizonyos vonatkozásban már a legősibb időktől bevett szokásnak tekinthetjük. Még ha az írásos források előtti időkből csak a halotti kultusz elemeként is ismerjük, hogy példának okáért a holttesteket okkerrel hintették be, festették meg, hogy elevenebb hatást keltsenek. - hátradőlök a kanapén és elgondolkodok kicsit, Marion finoman metszett arcát vizslatva. - Viszont érdemes lenne szűkíteni a kört, hogy pontosan mi érdekli? A közel kelet, tehát mondjuk Egyiptom, vagy a mai Görögország területe, netán Róma? - kérdezem. - Ha verseny, gondolom akkor az egyiptomi téma elég népszerű lesz, mert arról elég sokat tudunk és több ábrázolás is van ugyebár, jobban él a popkultúrában is.

Részemről abszolúte nem tartom kellemetlennek a gesztusát, igaz, ami igaz, nem is vagyok olyan típus, aki sok mindenen megsértődne, mert alapvetően már-már túlontúl könnyedén veszem az életet, és a bizalmaskodás nem kelt bennem felháborodást. Ami azt illeti, régebben így volt illő üdvözölni a hölgyeket, nem mintha az lennék, bár tudok nagyon elegánsan viselkedni, de messze vagyok a filmekben megjelenített dámáktól, hisz sokszor húzok farmert és egyszerű pólót, a kényelem néha legyőzi az eleganciát, bár azért valljuk be, sokszor dolgozni is kirittyentve megyek, szerintem halálosan ciki lenne sminkesként slamposan mutatkozni.
- Igen, tejjel felöntheti teljesen a csészét, cukorból két kanál. – Hahh, a cukorfogyasztásomtól sokan falnak mennének azok közül, akik az egészséges életmódon preferálják, ámde én az a típus vagyok, akinek szerencséje van az anyagcseréjét illetően, és nem kell megfeszülnöm ahhoz, hogy jól nézzek ki. Hála istennek, különben kénytelen lennék edzőteremben tölteni a fél életemet.
- Köszönöm szépen! – Nem is én lennék, ha nem időznék némileg el azon gondolatban, hogy milyen édes mosolya van, olyan huncut lesz tőle az arca, de azok közé tartozik szerintem, akinek eme cselekedete másokból is mosolyt vált ki. Én eleve gyakran művelem, szóval esetemben nincs sok különbség. Biztos az hónapok óta tartó apácaságom tehet róla, de most valahogy minden jó pasi nagyobb hatással van rám, mint általában. Istenem, csak bírnám visszafogni a gondolataimat, maradjunk a tárgynál, nem azért jöttem, hogy bárkinek is a vonzerejét firtassam.
Valljuk be, sosem volt kenyerem, hogy befogjam a számat, és hallgassak másokat, de most azért sikerül csak arra összpontosítanom, amit mond, és nem kotyogok közbe. Elvégre, ez a munkámhoz fontos, most is oda kell figyelnem, nem csak akkor, ha majd visszahallgatom. Mindig is tiszteltem azokat, akik egy témának, korszaknak ilyen szinten a szakértői, s rendkívül érdeklődő természetem okán bármiről szívesen hallgatok gyakorlatilag bárkit, szóval akkor is meghallgatnám, hogyha nem lenne szükségem az információkra. Noha valljuk be, egy ilyen pasitól biztos nem azt kérdezném első körben alapesetben, hogy mivel foglalkozik.
Amikor a holttestek szóba kerülnek, egy kicsit mocorgok, mindig is bizarr szokásnak tartottam a kimaszkírozásukat, na olyat sosem csinálnék, már eleve a nyitott koporsós temetés is borzalmas ötlet, de mégis vannak, akik emellett döntenek.
- Túl sok lenne, ha minden érdekelne? – Harapom be ajkaimat kíváncsiskodva, igazából ez nálam többnyire annak a jele, hogy gondolkodom, rossz szokás, mondhatni, lévén már észre sem szoktam venni. - Tekintettel arra, hogy jó eséllyel mindenki Egyiptomból indul majd ki, lehetséges, hogy jobban járnék az egyedibb megközelítéssel. – Nem mellesleg szeretem a kihívásokat, s talán ha mást választok, ezen szomjamat is olthatom egy füst alatt. - Legyen inkább a mai Görögország területe, az személy szerint is jobban érdekel. – A görög fehér, kék tetejű házak közt szívesen sétálnék valamely nyaralás alatt, a piramisok nem vonzanak annyira, szóval lehet, túlságosan is női aggyal döntöttem a kérdés felett, de mindig azt vallottam, hogy a munka édesebb, ha olyasmivel töltjük meg, ami érdekel bennünket, egyszerűen többet hoz ki az emberből, belőlem legalábbis biztosan.

- Akkor az cukros tej lesz. - jegyzem meg incselkedőn, de aztán Marion megkapja a tejeskávéját két cukorral. Mindehhez jár még egy mosoly is, melyet Marion viszonoz. Tetszik így az arca, magára vall, hogy kifejezetten vidám alkat a szőkeség. A sok szorongós diák után nem is rossz felüdülés lesz egy ilyen társaság, ami azt illeti. Bár egyelőre az én beszélőkémé lesz a főszerep, ahogy felteszi első kérdését. Valahol el kell kezdeni, így általánosságban és távolról kezdem a téma kifejtését, bár azért figyelek Marionra, hiszen tekintetem nem szakad el tőle beszéd közben sem. Látom, hogy a halott témára mocorog, márpedig ez is szerves része az egésznek. Bizonyos kultúrákban mindenképp. Mindegy, annyira nem fogom előhozni. Van, aki fél a haláltól és nem képes megbarátkozni vele, ez az ő dolguk. Ha az ember katonák mellett nő fel, akkor ez másképp alakul. Még ha én nem is döntöttem úgy, hogy zsoldért lövessem szét a fejem Afganisztánban. - Nos, a minden az tényleg nem kevés, de tőlem telhetően igyekszem a széles körű rávilágításra. - bólintok szavaira. Örülök, hogy érdeklődik, bár ahogy beharapja ajkát, gondolataimra rá kell parancsolnom, hogy maradjanak meg az eddigi mederben. - Akkor ebben egyet értünk, az egyiptomi jellegzetességeket hanyagolni fogom. - bólintok, majd figyelek kérésére s mosolyogva bólintok egyetértően. - Remek választás, ez biztos egyedi és sikeres lesz. Kegyed amúgy az ókori hellász lakói számára mesebeli szépség lett volna ezekkel a szőke fürtökkel. - mosolyodok el újfent. - Persze gondolom nem saját magát fogja sminkelni a versenyre... járt is arra? - ha igen és múzeumban is volt, talán látott is már egy-egy nyomot azt illetően, hogy mire is készül az ókori görögös sminkkel. - Először is azt az általános jelenséget kell lássuk, hogy a vörös okkerből nyertek pirostítót, már az arcra, az ajkakra növényi alapú rúzs előd került, fekete festéket a szén kölcsönzött. Az arc, a szem, az ajkak festése volt a jellemző.

- Ebben van valami, nem tehetek róla, édesszájú vagyok. – Az ártatlannak tetsző pislogás elmaradhatatlan, noha én magam kétségtelenül nem vagyok az, de azért most valamelyest illene hozni a jó kislány imidzset, hogyha a jövőben kérdésem merülne fel a témával kapcsolatban, akkor felhívhassam, mert valljuk be, biztos, hogy lesz ilyen. Szóval jó lenne a változatosság kedvéért nem a szokásos önmagamat hoznom, az úgysem sült el túl jól mostanában.
- Hálás vagyok mindenért, ami csak elhagyja a száját a témával kapcsolatban. – Azt ugyan még nem tudom, miként hálálhatnám meg neki, gyanús, hogy az ajándékkosaraknak nem rajongója, ellenben talán egy-két premier jegyet el tudok neki intézni, a filmeket a legtöbben szeretik, a moziba járás elég bevett kikapcsolódási forma, én is szeretem, de nyilván akkor sem fogok falnak menni, ha órabért kell fizetnem neki, belefér.
- Tekintve, hogy a görög nőket a mai szemmel sem illetjük a szép jelzővel, azt hiszem, értem a mesebeli dolgot. – Azért egy halovány pír kúszik az arcomra, mert bár nem a maga nevében beszélt, de azért melyik nő nem szeret ilyesmit hallani? Mesebeli szépség még semmilyen kontextusban nem voltam.
- Nem, egyértelműen nem magamat fogom, szerintem azzal már el is buknám a versenyt. Keresnem kell majd egy görög gyökerekkel rendelkező hölgyet. – Azt hiszem, ez lesz a legnehezebb része az egésznek, mert a festést a kisujjamból kirázom, de nem mindegy a modell sem. - Nem, sajnos nem, talán egyszer majd eljutok. Maga járt esetleg? – Elvégre, a foglalkozásába talán benne foglaltatik az is, hogy olykor meglátogatja azokat a helyeket, amiknek nagy tudora. Az ókori történetelem elég vastagon hangos a görögökről.
- Tehát mondhatjuk, hogy inkább csak kiemeltek és hangsúlyoztak, de nem próbálták az egész arcot megváltoztatni? - Csak ennyire zavarom meg, egyébként nem szeretnék nagyon közbekérdezgetni, nehogy eltereljem a gondolatait. Jól jön minden egyes információ, s ha esetleg mikor végeztünk, még akad kérdéses pont, arra visszatérek majd.

- Jómagam is szeretem az édes dolgokat. - felem kijelentésére és ártatlannak szánt mimikájára csibészes félmosollyal. Nem hazudok, a cukrászdákat és a süteményeket kifejezetten kedvelem, de mozgok annyit, hogy ebből nagy bajom ne legyen a jövőben. - Ugyan, nem tesz semmit. - legyintek megjegyzésére, elvégre csak szavakról, mondatokról van szó. Realitássá majd neki kell változtatni az egészet, annyi bizonyos. - Na, azért, engedelmével, nem mondanám, hogy egyik se szép, de bájuk korán múlik, ez tény... viszont tényleg mesebeliről van szó, a szőke haj, kék szemek a mítoszokban kerülnek elő, olyan ideál, melyet nagyon ritkán láthattak, annyi bizonyos. - mosolyodok el finoman, ahogy látom a pírt is az arcán s vagyok olyan komisz, hogy még kicsit feszítsem a húrt. - Én pedig mély egyetértésben bólogatnék velük ezt illetően. - dobom a labdát képzeletben, majd folyhat is tovább az eszmecsere. - Nem kell nagyon eltúlozni, elég, ha mediterrán jellegű, spanyolajkút hamarabb talál. - mondom minden rasszista tartalom nélkül, hiszen tény, statisztikailag erre sokkal jobb esélye van és az eredmény hasonló lényegében. A lényeg az égövi sajátosság, egy a mai görögországi nő pedig, naiv lenne a feltételezés, hogy antik gyökerekkel is rendelkezzen és kellően őrizze az antropológiai sajátosságokat. - Igen, ösztöndíjjal volt szerencsém két félévet is ott tölteni, bár az egyik után a nyári szünetből is maradtam egy hónapot, amíg átkalandoztam Törökországba, Kis-Ázsiát is látnom kellett. - válaszolok röviden, egyszer tán majd az élményeimről is elbeszélgethetünk, de most más a fő téma, arra koncentrálok inkább. - Ezt így nem mondanám, de könnyebb lenne, ha látnánk is a dolgot. - ébredek rá, hogy az úgy bizony tényleg jobb lenne, így egy pillanat türelmet kérve lépek el a könyvespolcaim egyikéhez, majd egy nagyobb, művészettörténeti albumot emelek le, amiben kellő méretű és mennyiségű színes képanyag található. Ezzel térek vissza s ülök szorosabban Marion mellé, hogy amint a kellő helyen kinyitom a könyvet, azt mind a ketten láthassuk. - Leginkább az archaikus időszakot ajánlom, a Kérta-Mükéné kultúrát, ott szabadabb volt a nők helyzete. - rá is mutatok a megfelelő festmény töredékre. - Mint látja, az arcot fehérre készítették ki, ezt ólommal érték el, a szemet feketével, de ezt kegyed jobban meg tudja állapítani... szokás volt vörös festékkel az orcákra napocskákat festeni. - magyarázom, közben közelről pillantva fel Marion kékségeibe. Kis pillanatnyi merengésbe kerül nekem ez, majd torkot köszörülök, hogy összeszedjem magam és folytassam. - Azért is ajánlom, mert a klasszikus ókori görögöknél a tisztességes nők helyzete más volt, csak a női ünnepeken mehettek ki a férjes asszonyok a házból, az utcán fiatal lányok és öregasszonyok járhattak. A prostituáltak és a hetairák voltak szabadabbak és ők is sminkeltek jobban.

//https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/0b/53/d7/0b53d77f7bd82ba386a1295a3ee41b90.jpg
http://ichef-1.bbci.co.uk/news/624/media/images/80171000/jpg/_80171599_visual.jpg jobbat sajna nem találtam, betegen meg a könyvtárba nem tudtam eljutni :/

Ó, ha tudná, hogy én erről egész másra is tudok asszociálni, na de nagyon igyekszem, hogy ne szaladjon el velem a paci, és még véletlenül se tereljem illetlen mederbe a társalgást. Igaz, ami igaz, az a csibészes félmosoly eléggé kedvemre való, de nem flörtölgetni jöttem ide, szóval maradjunk is a tárgynál.
- Ezt tovább gondolva, lehetséges, hogy az is nyerő lenne, ha parókát viselnék, és magamat is kidekorálnám kicsit. Az úgy jóval autentikusabb volna. – Az persze nyilvánvaló, hogy nem a görög vér, akinek szőke a haja, még manapság is vannak olyan kultúrák, ahol több tevét ajánlanának fel értem, de talán már nem akkora csoda, mint az ókorban.
- Ohh, ez igazán kedves. – Annyira mélységes zavarba azért nem hoz, de a pír maradandónak bizonyul egyelőre, tény, hogy erre azért nem voltam felkészülve a röpke kis ókori fejtágítást illetően, és többnyire vevő vagyok a flört minden formájára, de akárhogy is legyen, előbb legyünk túl a kötelező körökön. - Igen, ebben én is biztos vagyok, de azért közel sem gondolom olyan lehetetlennek, hogy görög vér is csörgedezik erre valakiben, persze mivel az idő nem barátom jelenleg, a végtelenségig nem fogom keresni. – S ha már itt tartunk, lehet még nagyobb kihívás egy hozzám hasonló kaliberű nőből mediterránt varázsolni, és az alap elmaszkírozott arcára felvinni a görög kultúra jegyeit. Hú, így még ütősebb lenne, és holt biztos, hogy kiesne a zsűri a cipőjéből. Remélem, senki másnak nem fog eszébe jutni a dolog.
- Akkor igazán világjárónak mondhatja magát. Szerencsés. Nekem még nem volt alkalmam világot látni, de ami késik, nem múlik. – Igaz, ami igaz, Amerikán belül sokhelyütt jártam már, de Európa Londonon kívül még nagy kérdőjel előttem, pedig bizonyosan szép számmal akadnak felfedezésre váró kincsei.
- Csak nyugodtan. – Addig elkortyolgatom az italomat, egyébként sem sietek sehová, a lényeg, hogy mindent megtudjak, amit tudni lehet ebben a kategóriában, máskülönben sok értelme nem lenne az itt tartózkodásomnak.
- Félelmetes, hogy mennyire tudatlan vagyok ebben a témakörben, ez nekem mind új. Viszont az biztos, hogy ezek a vörös napocskák meglehetősen egyediek, legalábbis én sehol nem fedeztem fel eddig hasonlót. – Vagy ez is a tájékozatlanságomat jelzi a témában, de azért bízom benne, hogy nem így van. Elmosolyodom, mikor felpillant rám, és bár addig a könyvet néztem, de megérezve a tekintetét odasandítok. Hmm. Miért van olyan érzésem, hogy talán nem kopogtatnék zárt ajtókon? Igaz, ami igaz, Bradley óta valamivel óvatosabb vagyok, eddig sosem féltem a visszautasítástól, de azóta minduntalan megfordul a fejemben.
- Szóval a tisztességtelen nők sminkje beszédesebb volt? Mit takar a jobban kifejezés? – Majdnem megkérdezem, hogy több napocskát, de félő, rettentő ostobának tűnnék még akkor is, ha pusztán viccnek szánnám.

//Ugyan, szerintem ezek is szuperek! *.* //

- Akár ez is egy lehetőség. - bólintok. - De ez a döntés már a kegyedé, a szakmámhoz nincs köze, bár, mint férfi, úgy gondolom, hogy nyerő lehet az ötlet. - ez már tényleg rajta múlik, nagy beleszólásom nincs és isten mentsen egyáltalán attól, hogy én egy smink versenybe beleavatkozzak. - Ugyan, csak az igazságot ismerem el. - válaszolok, majd már túl is lendülhetünk a bókocskámon, illetve az ahhoz kapcsolódó szóváltáson. A bevezető körök alatt össze tudtam szedni nagyjából a gondolataimat, hogy egyre inkább haladhassunk a téma felé. - Úgy érzem, hogy mindannyiunk genetikai térképe igen gazdag, aki az Egyesült Államok területén él, szóval bármi megeshet. - bólintok. Jó, az enyém talán annyira nem durván, túlságosan is germán jelenség vagyok ahhoz, hogy én legyek a fél világ genetikai olvasztótégelye, de ki tudja? A látszat csalhat, az meg, hogy egy-két évszázadra alaposan ismerem a családom történetét, még nem jelent semmit a származás évezredeken át ívelő kacskaringós ösvényeit tekintve, egy mitokondriális DNS vizsgálat után minden bizonnyal megtudhatnám, hogy melyik "ősöm" vándorolt az olduvai szakadékvölgyből Európába és keveredett egy neandervölgyivel... jó, talán ennyire mélyen és alaposan még sem, bár a természettudománnyal kéz a kézben járó őstörténet kutatás tud érdekességeket produkálni. - Eleve Camebridge-ben tanultam, szóval a külföldi tanulmány után egy kutatói ösztöndíj logikus következő lépés volt. Bár így, vagy úgy, minden bizonnyal világot látott emberré avanzsáltam volna, ha nem a diploma mellett döntök, hanem aktív szolgálatba lépek a tengerészgyalogságnál. - ebben az esetben kevésbé kellemes, de szintén élménydús éveim lettek volna, már, ha életben is maradok, mert lássuk be, a Közel-Keleten nem életbiztosítás semmi, márpedig én tuti ott "üdülhettem" volna, kergetve a tálibokat a hangásban. - Ajánlom főleg a téli hónapokban a kis mediterrán utazást, módfelett kellemes tud lenni a washingtoni időjáráshoz képest. - teszem még hozzá, hiszen egy görög szigetecskén kréta környékén szívesebben tengetném olykor az életem, mint a jeges-havas időben. - Ugyan, a történelem olyan mélységekkel és adatmennyiséggel bír, amit maradéktalanul senki nem sajátíthat el, könnyen lehet ezzel egy kollégámnak is újat mondtam volna, ő meg nekem valami mással... - legyintek, elvégre sok apróság van, amit képtelenség mind észben tartani, ezért is szakosodunk. - De tény, hogy egyedi megoldás és a versenyen ez előnyt is jelenthet. - teszem még hozzá, míg Marion-t figyelem, ezúttal már közelebbről. Kifejezetten jóleső a szőkeségen legeltetni szemeimet, még ha parancsolni is próbálok tekintetemnek s nem bámulom, mint vak a poharat, finomabb pillantásokkal dolgozom én annál. Ugyanakkor tudom, hogy ő tudatában van figyelmemnek, ha háttal lenne nekem, akkor is érzékelné, ezt már rég megtanultam a nőkről. Épp ezért nem törekvő a figyelmem, de éreztetem, hogy azért megragadta. - Itt konkrétan azt, hogy ők biztos sminkeltek, már hivatalból is. Ugyanakkor a prostituáltak idősebb és nem túl szép szerzetek voltak, a hetairák képviselték a szépséget, bár az ő feladatkörük más volt, nem kizárólagosan, vagy egyáltalán nem szexuális szolgáltatásokat nyújtottak, műveltek és képzettek voltak, szépek és drágák. Persze ott már napocskákról nincs szó, csak a szem és a szemöldök kihúzásáról inkább, mivel a krétai-mükénéi kultúrával az is eltűnt, itt négyszáz éves váltás van legalább. - tartok kis szünetet. - A görög világ lényege az volt, hogy a rendelkezésükre álló kis eltartóképességű területen a lehető legjobban szabályozzák a demográfiai viszonyokat, ne legyen túlszaporulat, mert az éhezéshez vezet, minimum. Épp ezért elég későn adták férjhez a nőket, hogy még egy-két gyereket szülhessenek, de többet ne nagyon. Tehát harminc éves koruk után. Viszont, mint minden huszadik század előtti társadalomban, a fogamzásgátlás módszerei kevésbé kifinomultan és hatékonyan léteztek, épp ezért értékelték nagyra a szüzességet, mindenki biztos akart benne lenni, hogy a saját ivadékára hagyományozza vagyonát s ezért őrizték így a nőket. Általában az emeleten, hogy ha reccsen a falépcső, már tudják, hogy gond van... - kis szünetet tartok, kiürítem vizes poharam, majd félreteszem a könyvet egyelőre, bár, ahogy a könyvborító alá nyúltam, futólag érintettem Marion kezét is. - A törvényeik is ezzel álltak összhangban, ha egy férj a feleségét és egy férfit egy döféssel meg tudott ölni, akkor nem volt tárgyalás, a házasságtörés bizonyított volt. Mit gondol miért? - nézek cinkosan Marion kékségeibe.

- Ebben kétségtelenül igaza van. – Szerintem akármelyik ember ásna le a gyökerei legmélyére, mindenféle rasszból találna benne. Egyszerűen, kiváltképp a mai világban már lehetetlenség kikerülni ezt. Nálunk ugyan mindenki szőke, de szemszínek terén már nagyon vegyes a felhozatal, ami arra utal, hogy mindenféle tekintet megfordult már a családban. A hajszín csak a véletlen műve lehet. Sokszor eljátszottam már a családfakutatás gondolatával, tekintettel arra, hogy anyáékon kívül nem sok rokont ismerünk, sőt, igazából egyet se, de én nem hiszem, hogy nincsenek… Inkább csak elhallgatják, hogy ne tudjuk meg, kikkel vagyunk még rokoni kapcsolatban. Nem mintha lenne értelme, de azt már rég megszoktam, hogy anya gondolkodásmódjában ne keressek logikát.
- Az sem lett volna semmi. Miért döntött a diploma mellett végül? – Én a magam részéről abszolút nem csodálkoznék azon sem, ha egyszerűen csak normálisan akarta volna leélni az életét. A tengerészgyalogosok is rengeteg rusnyaságot látnak munkavégzés közben, nem hiszem, hogy bárkire léleképítő hatása lehet. Ugyanakkor nélkülük igencsak szarban lenne a hazánk.
- Mindenképpen beiktatom majd valahogy. – Ha nem is idén télen, hanem majd talán jövőre, rábeszélem Cat-et valami kis dőzsölős luxusszállodás mókára. Amennyit dolgozom, jól jönne egy csak láblógatós móka, bár a tesóm úgyis elrángatna mindenféle városnézésre szerintem.
- Igaz, valószínűleg maguk tanárok is el lennének veszve, ha a különböző sminkecsetekről kellene eldönteni, hogy melyik mire való. – Mosolyodom el, nem mintha hasznos információ lenne, tisztában vagyok vele, hogy az ő szakmájukhoz inkább pallérozott elme szükségeltetik, míg az enyémhez kézügyesség és fantázia. Két külön dolog, de tény, hogy bárkivel találkoznék, esélyesen az élet más területén brillíroznánk, de ez így van jól, miként a személyiségünk is más, úgy rengeteg szakma berkein belül remekelhetnek az emberek.
Természetesen beszélgetésünk közepette nagyon is tudatában vagyok annak, hogy a pillantása túlmegy azon a határon, ami talán ilyen esetben illendő lenne, ám én nem vagyok az a fajta, akit zavar a férfiak pillantása, imádok sütkérezni bennük, és érezni, hogy valaki úgymond figyelemre érdemesnek talál. Olykor én is oldalt pillantok rá, amikor épp nem én a könyvet nézem. Vajon hány diákja van oda érte? Biztos sokkal jobban figyeltem volna a suliban, hogyha ilyen pasi tanított volna nekem bármit.
- Escort lány ókori görög módjára? Világos, ezek szerint a hetairák korában már közeledtünk a mai sminkdivathoz kicsit? – Ez lehet ostoba kérdés, mert ki tudja, miként mázolták ki magukat, de a napocskák után ez egészen másféle felütés, és bár erre talán szükséges sincs a versenyre, de attól még érdekel.
- Atya ég, mennyi érdekes dolgot hallok ma… – Akadok meg a mondandómban egy kurta pillanatra, minő véletlen, pont abban, amikor elveszi a könyvet, s ráadásként érinti a kezemet is. Őszintén meglepne, ha véletlen lett volna a mozdulat, van akkora ez a könyv, hogy gond nélkül el tudja venni. Azért valljuk be, a férfiak is javíthatatlanul, még elmosolyodom, mielőtt folytatnám azt, amibe belekezdtem. - Ezt egyébként hogyan kell elképzelni, ezek szerint harminc éves korukig a nők a szülőkkel éltek, hogy biztosítva legyen a szüzességük? Atya ég, hogy ez milyen furának hat mai fejjel, bár akkoriban és ott bizonyosan ez volt a normális. – Maradjunk annyiban, hogy nem szerettem volna akkoriban görög nő lenni.
- Hmmm, élek a gyanúval, hogy a pillantása elárulja a választ. Esetleg azért, mert in flagranti kapta rajta őket? Akkor elég nehéz tagadni bármit, ha abban a helyzetben valaki leszúrja őket. – Tippeltem, lévén nem volt háttértudásom a témában, lehet, hogy anno ellőtték töri órán, de akkor még közel sem voltam annyira kihegyezve a szenvedélyek hajszolására, mint mostanság, szóval nem ragadt meg az elmémben. - Eltaláltam, vagy rossz helyen kapizsgálok? – Kérdezem felvont szemöldökkel, fogva tartva pár pillanat erejéig a tekintetét, s közben mintegy totál átlagosnak ható mozdulattal jobb fülem mögé tűröm arcomba lógó tincseimet. Végül az ölembe húzom a kávémat, és megemelve a csészealjról, kortyolok bele, kihűlve már nem olyan finom.

- Mondhatnám, hogy mennyivel nemesebb tanítani, nem életeket kiontani, de ilyen aggályaim nincsenek, akkor a pszichikai alkalmasságin kidobtak volna. - mosoly kúszik az ajkaimra. - Egyszerűen jobban vonzott a tudomány, mint az, hogy napi zsoldért lövessek magamnak új piercingeket, csak ólomból. - meg fejben még hozzá is tehetem, hogy akkor nem üldögélhetnék csinos szőkeségekkel csak úgy, mint most, de ezt inkább megtartom magamnak. Helyette beszélhetünk az utazásokról. - Helyes. - biccentek, majd már mehet is tovább a társalgás, ezúttal más témáról. - Minden bizonnyal jobban tudnám hasznosítani őket egy régészeti feltáráson, legalábbis hatékonyabban. Pedig nem vagyok régész. - az lenne a fura, ha értenék az általa említett témához. Biztos hülyét kapna szegény Marion, ha az ő műszereivel takarítanám a finom port egy antik amfóra töredékeiről mondjuk a kutatóárokban, maga az elképzelés is vicces. Bár tény, hogy a törékeny leletek feltárására használt eszköztár minden bizonnyal nagyban hasonlít a sminkes ecsetekehez, pamacsokhoz meg ki tudja mikhez, elvégre ott is nagyon óvatosan kell dolgozni. - Igen, olyasmi, bár náluk tényleg több esetben csak művelt társalkodónő volt, nem feltétlenül testi szolgálatokra. Egy görög szónok úgy kategorizálta a nőket, hogy a feleségek szerepe a gyermekszülés, a prostituáltak pedig a test, a hetairák a lélek gyönyörét szolgálják. - sajátos kis világ, én pedig megpróbálom ezt megmutatni Marionnak. Nem konkrét sminkelésről szól, de hátha a kor megértése talán kicsit közelebb viszi a céljához, a tudás és a beleérzés képességével még jobbat tud majd alkotni. - Sajnos ezt nehéz megmondani, hogy mennyiben közelített, talán a vázaképek nőképeinek standardja állhat hozzá a legközelebb. - nehéz kérdés, olyan óriási képi forrásanyaggal ezeken kívül sajnos nem rendelkezünk. - Igen, odahaza éltek és végezték a házi munkát. -bólogatok, míg az én ajkaimon is ott játszik a mosoly cinkosan a korábbi futó érintésem kapcsán. - Vigyáztak rájuk, a férfiak pedig inkább kint élték az életüket, mondjuk a fiatal fiúkat bámulták a gymnaszion területén, ahogy meztelenül edzették a testüket... ugyanis a görög szépségideál a serdülő korú, még nem szőrös, de már férfias idomokat mutató testalkatú fiúk voltak. Ez a pederasztia, a homoszexualitás egy speciális formája... mellesleg ez náluk népességszabályzó tényező volt, a kedvük töltését úgy kellett megoldani, hogy lehetőleg gyerek ne nagyon foganjon, az egyik lehetőség ez volt. - tartok kis szünetet, hogy Marion feldolgozhassa az információkat. A görög világ olyan volt, amilyen, én nem mondok felette ítéletet, hangomból sem csendül ki ilyen, csak a tényközlés. - Platón azt írta, hogy nincs igaz szerelem, de ha létezne, az csak egy idősebb és egy fiatalabb férfi között lehetséges. A nagy filozófus... akinek a neve egyébként széles vállút jelent és fiatal korában kapta, mert kitűnő birkózó volt. Meg Arisztotelész egyik szeretője. - hiába, így működött ez, megvoltak a saját szabályai, mint a megcsalásnak is. Utána hallgatom Marion feleletét s tartom a szemkontaktust, majd ahogy véletlenül egy rakoncátlan tincse visszahullik arcába, "segítőkészen" én igazítom a füle mögé. - Bravó, helyes okfejtés. - felelem. - El lehet képzelni, hogy egy hatvan centis bronz karddal ha két embert át lehet szúrni, milyen közel voltak egymáshoz.

- Ebben van valami. Nyilván az idegrendszerre nézve is biztonságosabb, bár, ezt lehet jobban át kellene gondolnom, ki tudja, mennyire képesek kiakasztóak lenni a diákok. – Nincsenek afelől kétségeim, hogy nagyon, de azért mégiscsak más, mint minden reggel háborús zónában ébredni, és fél emberként, egy jó kis ptsd-vel hazatérni. Fogalmam sincs, valakiben hogy van annyi erő és hazaszeretet, vagy lélek, nem tudom miként nevezzem, hogy egy ilyen foglalkozást válasszon.
- Ez még sosem jutott eszembe, de azt hiszem, egyik régészeti lelet sem örülne némi rózsaszín pírnak, esetleg csillámnak. – Előfordul, hogy az ecsetek ragaszkodnak a korábbi színekhez, bár rendszeresen cserélem őket éppen eme okból kifolyólag.
- Ez nagyon érdekes, tudnék vele vitatkozni, de azt elhiszem, hogy akkoriban a szerepek meglehetősen merevek és sarkosak voltak. El tudom képzelni, mennyire élvezhették az életet a görög feleségek ebben a szellemben, bár tény, hogy mást nem igazán ismerhettek. – Ettől még biztosan akad köztük olyan, aki arról álmodozott, bár lehetett volna inkább hetaira, mintsem a gyermekek potyogtatása legyen az elsődleges. Megbolondultam volna abban a korban, bár, a szőke hajammal azt hiszem esélyesen nevezhettem volna erre lelki kielégítés témakörre. Tudom, szerénységem párját ritkítja.
- Betegek voltak ezek a görögök. Nem mintha elítélném a másságot, de fiatal fiúkról férfiként fantáziálni… – Ebbe inkább nem is megyek bele mélyebben, de tényleg beteg dolognak tartom, ugyanakkor azt is érteni vélem, hogy pont a népességszabályozásuk okolható érte, máskülönben a nők felé fordultak volna. Mindennek megvan a maga oka, de azért hála az égnek azok az idők már elmúltak. Nem mondom, hogy érthetetlen számomra, megvan a logikája, de ettől még nehezen feldolgozható, és némileg elfogadhatatlan. Ámde végső soron örülök annak, hogy nem voltam görög nő, de még fiú sem akkoriban, sok lelki defektussal könnyebb vagyok a jelenben.
- Minden tiszteletem Platóné, de szerintem ez erősen sarkos látásmódra vall, mindenesetre, abban egyetértek vele, hogy igaz szerelem tényleg nincs. – Ez lehet kissé lehangoló, de én ezt tapasztaltam, még csak a szívemhez sem került közel soha senki, a hamis szerelemről sincs fogalmam, nemhogy az igaziról, vagy annak közelében járóról. A mozdulat, amivel a fülem mögé igazítja a hajamat arra késztet, hogy beharapjam az ajkaimat, és egy leheletnyit közelebb fészkelődjek. Ideje eldönteni, hogy a felém küldött jelek mögött mennyi tartalom van, és esetlegesen átnyergelhetünk-e bronz kardos magasságokba, vagy csak valamiféle perverzió nála, hogy kétértelmű jeleket küld. Párdon, igazából egészen egyértelműek szerintem, de Bradley esetében is annak véltem őket, ő mégis lepattintott. Nem tagadom, van bennem némi félsz, hogy megismétlődhet az az eset. - A fizikai szemléltetést valahogy sokkal jobban kedvelem, mint a képzelgést… – Sutyorgom halkabban, mint eddig, s némi szemérmességet mímelve lesütöm a pilláimat, holott úristen, dehogy vagyok én szemérmes… Csöppet sem.

- Egyetemen annyira nem vészes a helyzet, itt már más az erő egyensúly, majdnem felnőtt fiatalokkal olykor könnyebb. Másrészt itt már minden döntés és felelősség az övék, én leadom az anyagot korrekten és következetesen, hogy ők aztán hogy készülnek fel... - vonom meg a vállam. - nem az én dolgom és nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést. - persze, vannak zavaró és idegsítő pillanatok, fegyelmezni és rendet tartani itt is kell, de lássuk be, ez nem egy alap- vagy középfokú oktatási intézmény, ahol kényszerből van mindenki. - Azt le lehetne tisztítani. - engedek meg magamnak egy mosolyt, mert azért szürreális és mulatságos elképzelni, ahogy egy időszámításunk előtti hatodik századi bronz kardon rózsaszín sminkfoltok vannak. - Való igaz, sok lehetőségük nem volt, már a többségnek. De mindig vannak kilógó esetek és az arisztokraták is más elbírálás alá esnek többnyire. - a társadalomtörténet érdekes eredményeket tud produkálni, de alapvetően jellemző, hogy hosszú évszázadokon, sőt, évezredeken át a legtöbbet a legfelsőbb társadalmi rétegekről tudjuk, a tömegekről pedig keveset és az általánosítás kétélű fegyveréhez kényszerül az ember, amellett, hogy apró töredékadatokból próbál egy valóságosnak tűnő képet összeilleszteni. - A pederasztia létező kategória, nem csak az ő világuk "termelte" ki, a másság egy alfajáról beszélhetünk, ami, minden ítélkezés nélkül, de valóban bajosan tarthat széles körű társadalmi elfogadásra igényt szerintem. Vagy lehet én vagyok túl konzervatív, netán a nők iránti vonzalmam mondatja ezt velem. - tárom szét kissé kezeimet, jelezve, hogy ezek közül bármi lehet, nagyon nem is érdemes figyelmet fektetni a kérdésre szerintem. Az USA elég sok dologhoz ad szabadságot, én pedig senkiét nem akarnám korlátozni, eleve annak védelmére esküdtem fel valahol. Persze a klasszikus liberalizmus keretei között: amíg az egyik szabadsága nem sérti egy másik emberét... - Valaki nagyon biztos magában... de ha vitába szállnék a nézőponttal, az biztos, hogy veszítenék. - na igen, jelen helyzetben én se mondhatom, hogy a csúcson vagyok és nagyon lenne okom ilyen elvont fogalmak létében hinni. Jelenleg beérem a hús-vér valósággal, az pedig Marion, mellettem és velem szemben az ő szép kék szemeivel, szőke tincseivel, édes illatával (ál)szemérmes pillogásával. - Akkor valahogy így... - állok fel a kanapéról s kacsóját megfogva húzom finoman magammal, hogy álló helyzetben ölelhessem őt magamhoz, könnyedén simítva végig gerince mentén. Minek erősködnék, mikor van bennem annyi erő amiről tudok, csak a gyenge ember próbálja kétségbeesetten kifelé demonstrálni, én beérem a finomsággal is. Egyelőre. - Jelenleg minket is át lehetne így szúrni. - másik kezem könnyedén talál rá arcára, simul finoman állának vonala alá s adok végül a köztünk lévő távolságot zárva, egy könnyed csókot ajkaira. - Őszintén szólva ezért meg is érné.

- Értelmetlen lenne, mások helyett úgysem lehet megtanulni semmit. – Megértem az álláspontját, én ugyan egyetemre nem jártam, de rengeteg sminkes előadást ültem végig, és csak rajtam múlt, hogy hasznosítom-e, amit hallottam, láttam, vagy megrekedek a korábbi szintemen. Én mindig a fejlődés és önképzés híve voltam, abból csak kamatoztathat az ember. Az egyetemisták is így vannak az itt megszerzett tudás nagy részével, azért azt nem állítom, hogy nem oktatnak fölösleges dolgokat, de minden nem lehet tökéletes.
- Én biztos kilógtam volna, ha akkoriban születek a világra. Kizárt, hogy az én szellemiségemmel el tudtam volna viselni azt az életet. – Azt hiszem, kezdek nagyon eltérni a tárgytól, bár tulajdonképpen már nagyon sok érdekes dolgot megtudtam, amiknek a segítségével tudok dolgozni. Némi személyes megjegyzés ennek fényében belefér szerintem, de ha nem, úgyis elhajt, bár valljuk be, nem tűnik olyan görcsösen merevnek, ahogy az ember az egyetemi tanárokat elképzelni. Sem olyan öregnek. Ráadásként határozottan nem csúnya.
- Nem hinném, hogy maga túl konzervatív, vagy akkor nekem is annak kellene vallanom magam, és én határozottan nem vagyok az. Igaz, ami igaz, a nőkhöz nem vonzódom, ugyanakkor a kamasz fiúkhoz sem. – Volt az az idő, persze, mikor ők keltették fel a figyelmem, de akkor tíz évvel fiatalabb voltam, sőt, talán már tíz éve is inkább az idősebbek vonzottak, nem a pattanásos osztálytársak, de ezt már nem ragozom, határozottan nem idevaló.
Nem mondom, hogy az a normális, ahogy én látom, de nemhogy az igaz szerelemben, a szimplában sem hiszek, lévén nem volt még hozzá szerencsém, bár ki tudja, mennyire lenne az nekem jó. Az összetört szívnél kevés fájdalmasabb dolog létezhet hitem szerint.
Úgy fest már megint hozom a szokásos provokatív önmagam, de közel sem mindenki csapná le a feldobott labdát, sok férfi a nagy szája ellenére sem hajlandó lépni, ha egyébként megtehetné, vagy éppen észrevenni, mekkora ziccert kapott. A jelek szerint most közel sem kell ettől félnem, ami meglehetősen örvendetes, már azt hittem, borzalmasan berozsdásodtam. A legutóbbi kalandom Tarának tulajdonítható, és valljuk be, ő abszolút nem férfiből van, következésképpen igencsak rég volt alkalmam férfiközelségben leledzeni, eltekintve a röpke Halloweeni affért, aminek határozottan csúnya vége lett.
Mikor felhúz maga után, kinyomom a diktafont, és leteszem az ölemből a kávéscsészét is, szerencsére már üres. Könnyedén simulok hozzá, a karjaiba, ajkaimon játékos mosoly villan fel, be kell vallanom, jól esik az érintését érezni a hátamon.
- Az nem volt jogos, nem vagyok férjnél… – Szúrom közbe, engem aztán senki a világon nem tud hűtlenségen kapni, lévén nincs kihez annak lennem, következésképpen abszolút nem kellene ilyesmitől tartanom. Az apámat meg aligha érdekli, alkalomadtán kikkel szűröm össze a levet. Egyébként mostanában határozottan nem esik meg gyakran.
A könnyed, röpke csókba már-már belefeledkeznék, ha kicsit tovább élvezhetném, de ki tudja, talán csak puhatolódzás, hogy mennyire nagy a szám, és egyébként meddig vagyok hajlandó elmenni. Be kell lássam, rossz kislány vagyok, mert ennyivel nem érem be.
- Valóban? Akkor el sem tudom képzelni, vajon ez milyen megítélés alá eshet… – Futtatom ujjaim a tarkójára, hogy közelebb vonjam magamhoz ismét, nem vagyok olyan alacsony, de magasnak sem mondhatom magam, így sokszor kénytelen vagyok ily módon besegíteni. Alakom lágyan simul az övének, lélegzetvételt nem hagyva a szöveteknek, míg ezúttal az én ajkaim lendülnek támadásba, lényegesen határozottabban, s olybá tűnik, türelmetlenebbül, mint az övéi, kétséget sem hagyva afelől, hogy elég heves némbernek teremtett az ég… Hacsak nem szakítja el magát tőlem, akkor egészen hosszúra nyúlhat a már-már érzékibe csapó csatározás, be kell valljam, hiányzott a férfi közelség, rettentően, nem hittem volna, hogy ennyire… Levegőért kapva szakadok el végül tőle, ha másként nem rendelte ő maga, és van pofám ráadásként kérdezősködni. - Nos? – Talán némi szemtelen él is vegyül az apró szóba, naná, hogy provokálom, nem lenne ellenemre, ha egy ideig még nem kellene kisétálnom az ajtaján.

- Pontosan. - bólintok Marion szavaira, majd már jöhet is a következő téma, mely inkább a fantázia, semmint a józanság megítélésnek talaja, hiszen nehéz megmondani, hogy ha valaki abban az adott korban születik, a kultúra bevett nevelési sémáira miként reagált volna s miként élte volna meg. - Elképzelhető, de ezt már nem fogjuk megtudni. - bólintok szavaira, hiszen ez már tényleg merőben fikció, bár nem mondanám, hogy kellemetlen, szerintem minden történelmet szerető ember eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne egy-egy korban élni. - Örömmel hallom, mert ezek szerint a férfiak állnak a célkeresztben kegyednél. - küldök felé egy finom félmosolyt. Más kérdés, hogy mondjuk az antik Rómában nagyjából negyven évtől számított valaki férfinek igazából, addig fiatalnak, de jelenleg már nem azt a kort és világot éljük, na meg a bájos szőkeség megragadta annyira a figyelmem, hogy egy újabb apró megjegyzést így burkoltan megengedjek magamnak. Ugyanakkor ez a jelek szerint már nem kifejezetten elégséges, ezen már túl vagyunk s észlelvén, nem is késlekedek megfelelően lépni. Magas labda volt, én pedig nem vagyok rest méltó módon meg is felelni rá, ahogy Mariont a karjaimba húzom a kanapéról felállva. - Még szerencse... - felelek neki, hiszen, bármennyire is abban a lelki állapotban vagyok, hogy egy ilyen helyzetben keressek és találjak részleges vigaszt, azért van olyan határ, amit nem lépnék át. Más boldogságába minek rondítsak bele, attól még, hogy jelenleg én ilyen téren hogy csalódtam? Fölösleges lenne. De most ez a veszély nem fenyeget, a jelek szerint Marion facér, ráadásul tényleg olyan közel van hozzám, hogy egy 60 centis fegyverrel mind a kettőnket át lehetne szúrni s a csábító közelsége oda vezet, hogy lágy, egyelőre még csak ismerkedő csókot leheljek ajkaira. Utána megjegyzésére már sok válaszadási időm nincs, mert ujjait már érzem is tarkómon s engedek a könnyed kényszernek, hogy most már határozottabb legyen ajkaink találkozója. Nem maradok adósa, folyamatosan és fokozatosan válik mind szenvedélyesebbé ajkaink, majd nyelveink játéka s édes kergetőzése, átengedem magam az élménynek és hagyom, hogy a pillanat irányítson. Élvezem azt is, ahogy testünk szorosan simul össze s érzem meg karcsú, feszes vonalait az én izmos alkatomnak feszülni, s egyik kezem ujjai játékosan, de kissé birtoklóan zongoráznak végig Marion gerince mentén, míg a másik derekán indul vándorútra. Végül levegő híján csak elszakadnak egymástól ajkaink, de a szoros összesimulás s a kettőnk közt vibráló "feszültség" nem oldódik ezzel, épp ellenkezőleg. - Kegyed pimasz... - nyakát kezdem csókolgatni lassú, de mély szenvedéllyel. - Én pedig a hatása alatt vagyok. - felelem neki csókok közé szúrva a szavakat, majd fogam is érinti lehelet finoman nyakának puha bőrét. Közben kezeim krémszín kosztümének felsőjét igyekeznek eltávolítani róla.

- Lelőni ugyan nem szeretném őket, de igen, ők állnak nálam a célkeresztben, határozottan. – Voltak kikacsintásaim, jobban mondva, leginkább egy, azt is visszautasítás szülte, és tapasztalatnak páratlan volt, nagyon is kellemes, de rendszert nem áll szándékomban csinálni belőle, mert mégiscsak a férfiakhoz vonzódom elsősorban, és ezen nem áll szándékomban változtatni, épp eleget tapasztaltam már ahhoz, hogy tudjam, nagyon is hetero vagyok.
- Határozottan. – Ha férjnél volnék, rendkívül illetlen volna, ahogyan viselkedem, ámde szerencsére nem vagyok, így sem visszafognom nem kell magam, sem másokat belerángatni egy rusnya házasságtörésbe. Eleve nem gondolnám, hogy valaha eljutok az oltárig, határozottan nem vagyok az a típus, ámde mindez engem nem zavar, szeretek a mának élni, és szeretnék a jövőben is, ehhez a szememben hozzátartozik, hogy olykor férfiakkal töltöm az időm. Igencsak szívdöglesztő példányokkal, mert én bizony értük rajongok, igencsak kényes az ízlésem ilyen téren, de többnyire szerencsére betalálok azoknál, akik felkeltik a figyelmemet. Arra ugyan nem kérdezek rá, hogy ő miként viseltetik a hölgyekhez, gyűrű nincs az ujján, nekem ennyi elég, nem firtatom, még a végén kiderülne valami rusnyaság, márpedig arra határozottan nem vágyom. Az elcsattanó csókra ellenben annál inkább, s míg az első finom és kutakodó, addig a következő, amibe már jobban belelovallom magam, és a jelek szerint ő is, már sokkalta vadabb magaslatokban szárnyal. Istenem, ha anyám látna ilyenkor, sírva verné a fejét a falba, hogy mennyire csődöt mondott a nevelése. Van ez így. Részemről remekül megvagyok a szabadosabb életvitelemmel, köszönöm szépen.
Kezeink kutakodva indulnak vándorútra, inkább még óvatosan, egyelőre még ruhán kívül, de ki tudja, mikor szakad át a gát. A magam részéről tényleg szeretem átadni magam a pillanat hevének, de ki tudja, hogy a tanár urat nem zavarná-e, ha megszentségtelenítenénk az irodáját. A francba is, engem totálisan begerjeszt a téma, mind az íróasztal, a kanapé, bármi… Egyszerűen bejön, imádom a munkahelyi témát, más kérdés, hogy nekem nem igazán jön össze, mert általában nagy publikum előtt sminkelek, ugyan vannak olyan nevesebb színészek, akiknek külön öltöző dukál, de még úgy sem volt példa semmiféle egymásnak esésre, színészekkel általában nem kezdek, addig legalábbis biztosan nem, amíg zajlik az a forgatásuk, amin én is dolgozom. A kivétel mindig erősíti a szabályt.
- Lehet benne valami, nem most hallom először. – Megadóan hanyatlik kissé hátra a fejem, kellő teret engedve a nyakamra hintett csókokra, a testem azonban szemernyit sem távolodik, nagyon is jó a kellemes közelségben. - Ezt igencsak örömömre szolgál hallani. – Nevetek fel röpkén, mi abban a pillanatban hal el, hogy fogaival indít támadást érzékeim ellen, abban meg készségesen segítek, hogy a kosztümkabát lekerüljön rólam, bár a blúzommal is meg kell küzdeni utána, s míg ő azzal harcol, én az ő ingét gombolom sietve, tépni nem akarom, azért nyilván még szeretné felvenni, de amint fedetlen bőrt látok, én is támadásba lendülök, hogy forró bőrére hintsem kutakodó, vágyat korbácsoló csókjaimat.

+18

- Ne is, még a végén megijednék! - jegyzem meg játékosan a felvetésre, hogy tüzet nyitna a férfiakra. Köszönöm szépen, pont ezért sem lettem aktív katona: annyira nem vágyok rá, hogy ólmot szórjanak felém. Csak abban az esetben, ha ezt a hazám ténylegesen megkívánja és veszélyben forog, mert akkor nincs apelláta. Akárhogy is, ez az egész most elsikkad és háttérbe szorul, sokkal inkább Marion köti le figyelmem. Meg a tény, hogy a szemléltetésem abból a szempontból nem tökéletes, hogy ő bizony nem házas, ami mondhatni jó hír. Így kutakodó kacsói jóleső érintéseinek nyugodtan adhatom át magam és én sem maradok adósa természetesen a bájos szőkeségnek. - Maradjon is meg ez a jó szokás akkor. - kuncogok, majd kecses nyakát fedezem fel ajkaimmal, hogy selymes, fehér bőre mellett egyszersmind parfümjét is érzékeljem közben, ami tovább hajt előre. Közelsége, hozzám simuló teste, illata, érintései mind-mind leküzdik azt a józan ellentmondást, ami a fejemben még megjelenhetett eddig. Helyette marad a vágy. Meg a ruhaneműk bontogatása. Az ember akár el is átkozhatná ezt a rengeteg kis gombot, de valahogy mégsem bántam sosem létüket: ilyen helyzetben csak fokozza a vágyat, a várakozást, én pedig nem vagyok kapkodós ember a gyönyörök világában, nem bánom, ha valami gitárhúrként feszíti meg az emberek vágyait, mert ami utána jön, az sokkal elemibb, lehengerlőbb lesz. Szóval nem ráérősen, de azért türelmesen oldom meg Marion blúzának gombjait, hogy egálban legyünk s csökkentsük a szövetek számát. Hagyom, hogy kellemesen borzongató vándorútra indulhasson kicsit felfedett bőrömön és izmos felsőtestemen, de van egy pont, amikor kényszerűen véget vetek ennek, távolabb lépve. - Egy pillanat. - mondom bocsánatkérően, majd az iroda ajtaját zárom, hogy annak a lehetőségét, miszerint ránk nyit valaki, kizárjam. Ebben talán nem muszáj kockázatot vállalni. Fürgén térek vissza Marionhoz, hogy hátulról öleljem át s míg megoldom melltartója kapcsait könnyed mozdulattal, fejem előre hajtva falják ajkaim nyakát, egy-egy finom harapást is keverve közéjük, hogy utána felfelé haladva nyaka tövétől, fülénél kössek ki. - Kanapé, asztal, vagy a falnál szeretnéd, vagy netán vegyük igénybe az egész irodát? - súgok vágytól reszelősebb, karcosabb hangon fülecskéjébe, míg kezeim felszabaduló, formás kebleire találnak. Saját képességeimmel tisztában vagyok, így tudom, hogy nem lehetetlen a dolog. Egyik kezem finoman gyúrja Marion keblét, míg a másik lefelé siklik ölére, hogy egyelőre még a szöveten keresztül érinthessem őt.

18+
- Az határozottan nem célom, ne aggódj. – Pisztoly sem volt még soha a kezemben, szóval aligha találnék el bárkit. Eszembe sem jutott sosem, ezernyi sokkal kellemesebb dolgot lehet csinálni egy férfival, már ha az illető elérte azt a szintet, ami a fejemben él velük kapcsolatban. Válogatós vagyok, de a tanár úr határozottan az a kategória, akiknek a társaságában nagyon szívesen időzöm. A jelek szerint nem tudom levetkőzni önmagam, mindenképpen előbújik belőlem a buja kisördög.
A nyakamat érő csókokba beleborzongok, nem vagyok rest útjára engedni kíváncsi ujjaimat, hogy felfedezzem, mi rejlik az ing alatt, meg úgy egyáltalán… nyughatatlan, telhetetlen természet révén egyszerűen ki van zárva, hogy ne szerezzem meg, amit épp szép szemem megkíván. Kész szerencse, hogy nem csak én vagyok benne a mókában.
Sokáig nem élvezhetem a barangolást a mellkasán, mert félbeszakít, de merőben logikusnak hat az indok, elvégre kényelmesebb úgy, hogyha nem áll fenn váratlan látogató esélye. Pillanatok múlva buján hanyatlik vállára a fejem, míg a melltartómmal bíbelődik, senki sem mondhatja, hogy nehéz eset vagyok, pillanatok alatt képes egy hozzáértő férfi előcsalni a sosem oly mélyen szunnyadó vágyat belőlem, és onnantól kezdve részemről már nincs megállás.
- Az egész iroda remekül hangzik… – Duruzsolom, miközben szembefordulok felé, hogy finoman a kanapé felé irányítsam, mondjuk kezdésnek jó lesz ott, és gondolkodás nélkül taszítsam le rá, hogy aztán szemérmetlenül foglaljak helyet az ölében, lévén egészen felhergel a gondolat, hogy még közelebb érezzem magamhoz, noha egyelőre csupán ruhán keresztül, de nem kell ám ajtóstul rontani a házba, és elkapkodni mindent, szépen lassan építkezni, kicsit megőrjíteni a másikat, hogy aztán még édesebb legyen, mikor végre az utolsó szalmaszál is elszakad, és nem marad más, csak a két egymásra találó test gyönyöre.
A tarkójára simítom ujjaimat, beletúrva tincseibe, miközben ajkát ízlelem, ölemmel finoman ingerelve az övét, s egyúttal puhatolózva, mennyire voltak gerjesztőek számára az eddigiek.

+18

- Helyes. - adom meg lakonikus válaszom egy bólintás kíséretében. Amúgy is a jelek szerint Marion teljes mértékben a szebbik nem hagyományos fegyvereivel van felszerelkezve és azokkal is csap le rám. ujjainak cirógatása, bársonyos tenyerének felfedező útja vérpezsdítő s rám hatással is vannak tettei, ahogy közben lassan újabb bőrfelületek is szabadulnak fel mindkettőnknél. Ritkán áll elő ilyen helyzet mint most, de, ha már így alakult nem fogom magam vissza és élek a lehetőséggel. Nagyon is kedvemre való a szőkeség és a november végi történések után... nos, jól esik és szükségét is érzem a gyengébbik nem ilyen irányú figyelmének. Most majd egy maratoni kör erejéig újra nyeregben érezhetem magam és semmi gonddal nem fogok foglalkozni. Gondom csak Marionra és a vágyakra lesz... de előtte még egy pillanatig az ajtó zárjára is, mert a kettő most pontosan elegendő létszám, úgy ítélem meg. - Rendben. A falak is elég vastagok, kellően régi az épület. - Ha már az ajtó zárult, valaminek nyílnia is kell s ez a szőkeség melltartójának kapcsa lesz, melyet könnyed precízióval oldok ki, míg ajkaim nem maradnak tétlenek továbbra sem, majd, ha a csipke távozott kettőnk közül, jár a tiszteletadó néma csend a formás kebleknek, amint már teljes valójukban megcsodálhatom őket. Ezt pedig Marion használja ki és terelget finoman, amit nem ellenzek. A játék úgy érdekes és izgalmas, ha ketten űzik... viszonzom az érzéki csókokat, pajkos és buja táncra hívva nyelvecskéjét, míg a várkeringésem odalent végképp más irányt vesz s már meglehetősen keményre váltok. - Kegyed roppant huncut. - jegyzem meg két csók között vigyorogva, majd tenyereim, amik eddig cirógatóan barangoltak testén, határozottan fognak rá s hirtelen könnyedén változtatok a helyzeten, ő kerül alulra, én pedig tenyereimre támaszkodva magasodom fölé, majd szoknyáját is megoldom és kibújtatóm belőle, hogy újabb védvonaltól szabaduljunk meg. Ajkaimmal támadást nyakától kezdve indítok finom csókokkal lefelé haladva, immáron keblein is elidőzök, mellbimbóit finoman nyalogatva vagy épp gyengéden meg-megszívva, majd még délebre veszem az irányt selymes alabástrom-bőrén, hogy combján haladjak térdéig, jobb vádliját a vállamra helyezem s perzselő ajkaim belső combján sétálnak végig érzéki lassúsággal, hogy aztán először csak a bugyin keresztül csókoljam ölét, majd az anyagot félrehúzva kéjesen lassan vessem be nyelvem is, ami fokozódó ritmusban sebességgel és intenzitással dolgozik Marion csiklóján, folyamatosan figyelve a nő testének reakcióit s azokból pontosan tanulva alkalmazom a friss tudást és kényeztetem egyre inkább úgy, ahogy az neki a legjobb, hol körözve nyelvemmel, hol fel s alá járva, aztán finom szívogatást is bedobva, vagy éppen egy-egy pillanatra gyengéden fogaim közé veszem fokozott óvatossággal s úgy pörgetem rajta nyelvem hegyét, mintha csak húros hangszert pengetnék. Meglátjuk a kis szöszi mit szól mindehhez.... de most nagyon is elememben érzem magam.