Wild Bill's Indoor Shooting Range

Annyira furcsa nekem, hogy Tara mozdulatától elpirulok, hogy nem tudom, mit is kezdjek ezzel. Próbálom elhessegetni a lelki szemeim elől ezt a képet, miközben igyekszem józanul gondolkodva válaszolni a kérdésére:
- Szerintem igen... Nem szeretek hülyeségeket művelni.
Túl pedáns lennék? Meglehet, de valóban nem voltam soha az az ereszd el a hajamat leányzó.
- Miért jó az, ha vágtatnak a lovak, és emiatt olyat teszek, amit később meg is bánhatok? - kérdezek vissza.
Nem haragszom rá, amiért rákérdezett, de jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy az én világképembe beleférne a vakvágta. Ettől függetlenül, végül én is lehúzom a második felest is, ami mintha valamivel jobban esne, mint az előző, de erre azért nem mernék súlyos pénzeket tenni.
Amikor dalra fakad, megintcsak érzem, hogy nevethetnékem támad a kissé hamiskás émekhangjától, amire persze az alkohol még rá is tesz egy teljes lapáttal, de ezt most még inkább szórakoztatóbbnak tartom, mint annak előtte. Azzal viszont, ahogy kilép a pult mögül, és elindul felém, nem tudok mit kezdeni. Csak nézem őt, és már-már a nyelvemen van a kérdés, hogy mégis mit tervez, amikor a lehető leglehetetlenebb választ kapom a ki sem mondott szavakra.
Ahogy Tara szája az enyémhez ér, teljesen leblokkolok. Mint aki szabályosan odafagyott a bárszékéhez, ha épp nem arra törekedne, hogy az ajkával szétfeszítse az enyémet, már biztosan levegő után kapkodnék a döbbenettől, mint aki szabályosan fuldoklik. A pillantásaiból talán le kelleett volna vennem már korábban is, hogy nem csak az egyenruhás pasik érdeklik, de nem tartozom a túlságosan tájékozott, meg jó emberismerő leányzók közé, így talán nem akkora vétek, hogy ez eddig a pontig még csak eszembe sem jutott… Azt hittem, Tara szimplán csak közvetlen… Hát, nem egészen.
Nem meglepő módon, nem viszonzom az ölelő mozdulatát, egyenlőre önmagammal küzdök, hogy mégis mit csináljak… Ott munkál bennem az a bizonyos két feles, ami végül is elmossa a határokat egy picit, éppen annyira, hogy rövid ideig ugyan, de viszonozzam azt a csókot. Egy másodperc...kettő...három... tíz? Majd elhúzódom.
- Ehhez lehet, nem ittam még eleget - nézek a szemébe, majd elnevetem magam - Tudod, eszembe sem jutott, hogy biszex lennél, olyan lelkesedéssel áradoztál arról a katonáról.
Ezzel a mondatommal nem akarom megbántani, mindössze tényleg annyiról van szó, hogy nem feltétleztem ezt róla. Hogy elítélem-e? Egyáltalán nem, szerintem az ember azzal legyen boldog, akivel akar. Csak nekem még nem akadt ilyen jellegű tapasztalatom. Nem tolom el a kezét, vagy ilyesmi, egyelőre próbálok rájönni, hogy egyáltalán én magam mit csinálok? Egy lőtéri kocsmában csókolóztam egy másik lánnyal. Én! Pont én… Ezzel pedig jelen pillanatban nem tudom, mit kéne kezdenem.

Oké, ez azért engem is meglepett, na. Eszembe sem jutott volna még két perccel ezelőtt sem, hogy ha Tara megcsókol, akkor azt valamennyire viszonozni is fogom. Ez viszont okozhat majd esetleg furcsa helyzeteket, nem?
- Mert ilyen vagyok, sajnálom,ha ezzel csalódást okozom, de ez nem fog változni egyhamar - felelem, majd jön egy újabb zavart pirulás, ahogy elsöpri az egyik hajtincsemet.
- Nem bánom, csak még nem tudok vele mit kezdeni, érted? Nem szoktam ilyesmit csinálni. Tiszta idiótának érzem magam.
- Nem bántásnak szántam - emelem fel a kezem kissé védekezően - Mindössze inkább tűnsz annak a típusnak, aki a kemény motoros pasikra bukik, mint olyannak, akinek a béna, ártatlan lányok a gyengéi, ennyi.
Minek magyarázkodom, egyébként? Nincs nekem azzal semmi bajom, hogy Tara nem válogat ilyen téren, ő dolga, viszont az sem akarom, hogy úgy érezze, elítélem emiatt. Vannak meleg ismerőseim - a laborban dolgoznak páran -, és nem mondhatnám, hogy problémám lenne velük, mindössze tényleg meglepett a dolog. De remélem, ezt azért megérti.
Még mindig kissé leblokkolva nézem, ahogy közelebb lép hozzám, s mintha a lábaim ólomból lennének, nem mozdulnak sehova, amikor arra gondolok, hogy összébb kellene zárnom őket, ám ehelyett Tara fogja, és közéjük áll, mint aki jól végezte dolgát, én pedig nem teszek mást, csak továbbra is kissé értetlenül pillantok rá. Mi ez az egész? Mi a fene ütött belém? Arról nem is beszélve, hogy hamarosan elzárja előlem a távozás lehetőségének útjait, amitől csak még jobban zavarba tudok jönni, egyre inkább fészkelődöm ültömben, mint aki nem igazán tudja, merre van arccal előre.
- Még többet? Ezt azért erősen kétlem… - azért ennyire nem vagyok én csókkirálylány, vagy mi a manó, mondhatni nulla tapasztalattal rendelkezem a témában, így a kijelentését inkább amolyan viccféleként igyekszem felfogni.
Amit mond, az bevallom, nem nagyon tetszik. Döntsem el? Hát, ez remek. Lehet, hogy ezt a fajta döntést nem pont rám kellene bíznia, annál is inkább, mert jelen pilanatban azt sem tudom, hol áll a fejem. Nem bánom kimondottan, hogy megcsókolt, még azt se tudom mondani, hogy zavart… na, de azt is túlzás lenne állítanom, hogy a messzemenőkig élveztem volna, mert nem így van. De, ugyanakkor tény, hogy annyira rossz sem volt, viszont lehet, hogy ez még éppen ez az a pont, ahol még könnyen meg lehet állni, anélkül, hogy a következmények miatt aggódnom kellene.
Igencsak tanácstalanul nézek rá, bár ő ezt nem láthatja, mert épp nagy rutinosan behunyta a szemét, mintha arra várna, hogy egyszer csak előrehajolok, és bumm, megcsókolom… Csakhogy, vele ellentétben, nekem ez nem megy olyan könnyen. Fiúkkal se túl gyakran csókolóztam eddigi életemben, akkor mit gondol, lányok terén mennyi tapasztalatom lehet? Ez a tíz másodperc, konkrétan. És ennyiből nem igazán lehet leszűrni, hogy van-e igényem ilyesmire, avagy sem. Így aztán úgy határozok, hogy máshonnan közelítem meg ezt az egész kérdést.
- Miért, te merre akarsz továbbhaladni? - kérdezek inkább vissza, és, ha már sikeresen elzárta a menekülésem útvonalát, hát nem tudok mást tenni, mint ülni a fenekemen, és várni. Hogy mire? Hát, ezt még én magam sem tudom biztosan. A lelkem egyik fele messzire rohanna, a másik, alkoholgőzösebb fél pedig azon mélázik, hogy mi lenne, ha még tennék pár próbát azzal a tequilás üveggel, na meg az előttem állóval. Hát, ez így nem lesz valami egyszerű.