Tárgy: Re: Beltér (Pink Pitbull Bar) Pént. Május 26, 2017 12:04 am
Nem szokott különösebben zavarni, ha hosszúra nyúlik az este. Rendszerint nappal van időm az alvást pótolni. Most is így lesz minden bizonnyal, hiszen, miután a kaszinóba értünk, Fey még enni szeretett volna, amit persze meg is oldottunk s arra is kellett még némi pihenőt hagyni, mert ugyan kinek a vágya, hogy egy tempósabb ténykedés után rókát tegyenek mondjuk a mellkasára? Jó, biztos van olyan beteg, aki erre gerjed, de én nem. Ha gerjedek valamire, az legfeljebb a kis vöröske, akivel, - miután kellően kivártunk a késői vacsorája után-, végül csak abban a szobában kötöttünk ki, amit az itteni tartózkodásaimra jelöltem ki. Elegáns luxussal berendezett szobácska ez fürdővel és wc-vel, olyan hely, ahol meghúzhatom magam anélkül, hogy bármiben hiányt szenvednék. Szükség van erre is, mert hozhatja úgy a munka is, hogy itt kell lennem, akkor pedig jobb maradni, mint hazafelé csámborogni. Arról nem is beszélve, hogy maga az épület a létesítményeivel sokkal nehezebb célpont mint egy magányos ház, ahol csak egy-két ember lakik. Itt több ember él, van a kaszinó, a tömbben vannak üzletek, ha valaki itt akar leszámolásba kezdeni, az fölösleges áldozatokat és komoly kockázatot vállal, márpedig az ilyen "üzenetek" és tettek csak a belső szakmának szólnak, a külvilágnak kevésbé. Senki se szeretne terrorgyanús cselekmény miatt kiemelt rendőri és szövetségi figyelmet a nyakába... bár, az este folyamán amivel leszámolás történt, az maximum a ruházatunk volt, aminek minden darabjától egyenként szabadultunk meg, aztán pedig egyik dolog követte a másikat, míg nem... míg nem most is itt vagyunk a szobában, ahol a redőnyön a reggeli napfény már át-átszüremlik, mi meg még az igazak álmát aludhatjuk a gyűrött lepedőn, a sokat látott takarók között. Szükség is van erre, hiszen most tényleg rendesen megnyomtuk az éjszakát, panaszra egyikünknek sem lehet oka. Igaz, nem csak az időtartamot illetően vetném el a panaszkodás lehetőségét, de a mennyiség mellé minőség is járt. Ha az első, interjús alkalom intenzív volt, ezt már nem is tudom minek nevezzem. Akkor az újdonság varázsa hatott, most az újbóli felfedezésé, bár, meg kell hagyni, volt újdonság azzal is, hogy ez most már bizony becsületes ágy volt, éppenséggel ez sem mindegy, ahogy Fey tesztjének jó eredménye sem, ami még több pluszt adhatott az alkalomhoz, ami után most, a magam részéről álmomban szuszogva terülök el a matracon, nem teljesen elfordulva és elkülönülve a vöröskétől, ha ébren lennék, biztos érezném fehér bőre bársonyos közelségét.
Reggel nem éppen a redőny aprócska redőin át beszűrődő napfényre ébredek - annak ellenére, hogy teljesen logikus lenne -, hanem arra, hogy valami szokatlanul kemény, mégis meleg dolog van a fejem alatt, ráadásul elzsibbadt az arcom azon fele, ami rajta nyugodott. Mi a fene? Lassan kinyitom a szemem, és az első, amit meglátok, az Caleb arcának egy része, na meg a válla. Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, az éjszaka egy pontján ki tudja, milyen indíttatásból, de úgy döntöttem, hogy Caleb karját szeretném párna gyanánt használni, ahelyett a kellemesen puha kupac helyett, ami az említett testrésze alatt terül el, és alighanem kényelmesebb fekhelyet biztosított volna. Most már mondjuk mindegy, az a fajta vagyok, aki, ha egyszer felébred, nem képes visszaaludni. Lassan felülök az ágyon, és megdörzsölöm a zsibbadt arcbőrömet, abban reménykedve, hogy ettől valamivel jobb lesz a helyzet, de, ha nem, akkor egy frissítő zuhany biztosan segít majd rajtam. Nyújtózkodom egy keveset, majd arra törekedve, hogy Calebet ne ébresszem fel feleslegesen, lemászom az ágyról, és a táskámhoz lépek, amiből elővarázsolom a hajkefémet, na meg egy viseletes fogkefét - utóbbi nem tudom, mikor kerülhetett a sporttáskámba, de talán akkor, amikor a legutóbbi exemmel elutaztunk az egyik hétvégén… Csak éppen, már annak is több hónapja. Mindegy, most beérem ezzel, legfeljebb, ha még sok ilyen alkalomra fog sor kerülni, mint ez a mostani, akkor mindenféleképpen beszerzek egy újat, lehetőleg elektromos verziót, mert azt sokkal jobban szeretem. S, ha már az előző este… Az átéltek alapján azt mondanám, hogy igencsak komoly esély van az esetleges folytatásokra, mert remekül sikerült. Meglepő módon, még az sem rontott semmit az élményen, hogy nem eshettünk egymásnak abban a pillanatban, hogy beléptünk a szobájába, mert sajnos, muszáj volt ennem valamit… De határozottan megérte. Teljes mértékben. Egyrészt, mert addig is jól el tudtuk szórakoztatni egymást - kiderült, hogy Calebbel még adott esetben beszélgetni is lehet, ami ugye az interjú alatt, hát, mondjuk úgy, nem volt éppen egyértelmű a számomra -, másrészt pedig, a folytatás pazar volt. Nem emlékszem, pontosan hányszor mentem el, vagy, hogy éppen hányféle pozícióban csináltuk, mert valahogy három után mindkettőt elfelejtettem számolni. Az már a múltkor is egyértelművé vált, hogy a főnököm remekül ért a lepedőakrobatikához, de ezt az este csak tovább fokozta. Az pedig, hogy hála a jó orvosi leleteimnek - na meg a tablettáimnak - nem kellett gumit használnunk, adott még egy kis pluszt a dolognak. Úgy, ahogy vagyok, teljesen pőrén lépek be a fürdőszobába, ahol lezuhanyzom, majd kicsit rendbeszedem magam némi fésülködéssel és fogmosással. Amikor ezzel végzek, egy törülközőbe csavarva megyek vissza a szobába, aminek egyik sarkában egy konyhaszerű sarok van kialakítva, amennyiben bárki szeretne konyhának titulálni egy beépített minihűtőt, egy mikrót, és egy kávéfőzőt. Bár, mivel férfiról beszélünk, még az sem kizárt, hogy a saját otthona is így néz ki belőlről, ki tudja? Mindenesetre, amíg várom, hogy lefőjön a kávé, szárazra törölgetem magam, majd a nedves anyagot visszaviszem a fürdőbe. Hogy zavar-e, hogy meztelenül vagyok? Nem éppen, és jelen pillanatban egyébként sincs ingerenciám, hogy felvegyem a tegnapi ruháimat.
Némi változást érzékelek helyzetemben, de erre még nem ébredek fel igazán, inkább kissé mormogva fordulok a másik oldalamra. Mondjuk, ahogy megfordulok még több fényt kapok, majd távoli neszek is megütik a fülemet s lassan nekilátok ébredezni. Még félálomban laposakat pislogok s olykor-olykor meg is nyújtózom, hogy aztán pár másodperces, vagy egy-két perces mikroalvásba süllyedjek ismét, amik alatt a leghülyébb felszínes álomképek táncolnak el szemeim előtt, például az, hogy miként kerül egy kocsi a szobába... de fölösleges is erre vesztegetni az energiám, lassan inkább egy nagy ásítás és nyújtózás keretében tényleg felébredek, véget vetve most végleg a forgolódásnak, inkább felülök az ágyban. Igen, most már határozottan hallom, hogy a kávéfőző neszei térítettek magamhoz. Megdörgölöm a szemeim, majd figyelem, ahogy Fey meztelenül kilejt a konyhába s én megérzem reggeli merevedésem. - Jó reggelt kislány! - szólok oda neki, majd lassan fel is kelek az ágyból, ügyelve, hogy a hirtelen mozdulatokat hanyagoljam, amik a vérnyomásom megingásához vezethetnének, pláne most. Én sem öltöztem túl magam az alváshoz, ami azt illeti, semennyire. Azt viszont érzem, hogy az előző éjszaka enyhe izomlázzal sugárzik tagjaimba, ami kellemes emlékeket ébreszt. - Remélem kettőnek való adagot tettél oda, mert ha nem, kénytelen leszek elfenekelni téged! - fenyegetem meg ujjammal játékosan, majd én megyek most a fürdő felé, persze azért menet közben pucér fenekét megpaskolva. Odabent gyors arcmosás, némi dezodor és egy fogmosás, meg kócosabb tincseim elrendezése után lépek ki a szobába, ahol a reluxához lépve némi plusz fényt is csinálok. - Kialudtad magad? - próbálok udvarias társalgást fenntartani, csak természetesen, elvégre Feyre nem olyan, akit csak egyszer szedtem fel. Egyrészt nekem dolgozik, másrészt meg... ez már a második eset volt. Ez még megér egy misét. De majd inkább a kávé mellett, amikor jobban magunkhoz térünk.
Amikor immáron tisztán és illatosan - ám még mindig a ruházatom nélkül - kilépek a fürdőszobából, észreveszem, hogy Caleb, noha még nincs teljesen magánál, lassan, de biztosan ébredezni kezd. És mellesleg, egészen mókásan fest ilyenkor, mint azt pár pillanattal korábban lehetőségem nyílt megfigyelni. Mocorog az ágyon, hol felébred, hol visszaalszik, majd végül felül az ágyon, mintegy ezzel jelezve felém, hogy most már valóban ébren van. - ‘Reggelt - intek oda neki vidáman, majd visszamegyek a kávéfőzőhöz, és amikor amaz elvégzi a dolgát, lekapcsolom. Az hiányzik a legkevésbé jelen pillanatban, hogy kigyulladjon ez a kóceráj. Némi kutakodás után kerítek két bögrét, majd a hűtőben tej után nézek amit azonban, őszinte sajnálatomra, nem találok, pedig én azzal szeretem. Nem baj, egy rahedli cukor biztosan elegendő lesz ahhoz, hogy orvosolja a problémámat. - Úgy csinálsz, mintha ürügyet kellene biztosítanod magadnak ahhoz, hogy elfenekelhess - szólok ki a konyhából, és alig bírom visszafojtani a kitörni készülő nevetésemet. Este rámért pár ütést a hátsómra, és nem mondhatnám, hogy különösebb alapot szolgáltattam volna hozzá, egyszerűen ilyen kedve volt, és rásózott. Engem nem zavart, talán még jobban fel is pörgetett mindkettőnket. A magam kávéjába teszek vagy öt kanál cukrot, majd megint csak kiszólok a főnökömnek: - Hogy iszod? - kérdezem, majd amit mond, annak alapján ízesítem, vagy éppen üresen hagyom, és viszem ki neki, persze a sajátommal egyetemben, hogy aztán a kezébe nyomjam. Ezután leülök az ágy szélére, és az egyik takaróval valamelyes betakarom magam, nem azért, mert zavarban érezném magam Caleb előtt, hiszen nem ez az első alkalom, hogy látott belőlem minden apró részletet, de a kávézásnál nekem kell ez a begubózás érzet. Plusz, az igazsághoz, ha nem is maximálisan, de az is hozzátartozik, hogy jelen pillanatban én magam sem tudom, miként viszonyuljak most a mellettem ülő férfihoz. Mert az egy dolog, hogy ez az este remekül sikerült, de még mindig ott van az a tény, amit nehéz lenne figyelmen kívül hagynom, miszerint ő a főnököm, ami lehetséges, hogy okozhat némi bonyodalmat a későbbiekben, nem? - Azt hiszem, igen, bár, ha jól sejtem, egyikünk se aludt túl sokat, És te? Odakint már világosodni kezdett, amikor végül is sikerült annyira kimerítenünk egymást hogy már egyikünknek sem volt ereje újabb akcióba kezdeni, így feltételezem, hogy alig négy-öt órát tölthettünk alvással mind a ketten. Lassan lehet, el kellene kezdenem azon gondolkozni, hogy fel kellene öltöznöm, teszem azt... Hacsak, Caleb-nek nem jön meg hirtelen a szexuális étvágya.
Hosszú és mozgalmas éjszaka után lassan jön az ébredés, de ez nem újdonság. Inkább egy meztelen Feyre számít annak, mármint, ha belegondolok, most aludtunk először együtt s találkozunk így reggel. Ez tényleg új és a fura igazából az, hogy valahogy távolról sem tűnik kínosnak, vagy nagyon szokatlannak. Van benne valami természetesség, ami jobban is elgondolkodtatna, ha éberebb lennék. Kedélyesen köszöntjük egymást s amíg Fey a kávéval ügyködik, én a fürdő felé veszem az irányt. - Akár van ürügy, akár nincs, mindenképpen rászolgálsz. - szólok vissza vidoran. Mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben Feyre egy "rossz lány", már a szó sajátosan pozitív értelmében, na meg kellemesen domborodó feneke is vonzza az ember tenyerét. - Két cukor elegendő lesz. - válaszolok, miközben arcomat végleg megtörölgetve lépek ki és a törülközőt a tartóra dobom vissza hanyag eleganciával, ami talál is, a hangok alapján. Remek. - Köszönöm szépen. - elveszem a kávémat egy mosollyal, majd én is leülök, bár nem az ágyra, hanem az egyik székre, mert így a lánnyal szemben lehetek és ez most így jobb. - Az biztos, hogy nem aludtunk túl sokat. - ismerem el. - De munka után édes a pihenés, mi pedig alaposan megdolgoztunk érte. - kacsintok rá. - És egy ilyen eredményes időtöltés után tényleg nagyon jót tudok aludni. - kortyolgatom közben a kávémat, majd csevegő hangnemben folytatom. - Még egy kis izomlázam is van... - mosolygok rá, majd ahogy kiiszom az utolsó kortyot, közelebb lépek és nyomok egy könnyed csókot az ajkaira. Az igazság az, hogy a reggeli merevedésem ügyében nem "segített" a meztelenül flangáló leányzó, cseppet sem. Így az a dolog vége, hogy ha Fey is kiitta a kávéját, akkor a takarótól is kénytelen lesz megválni, miután kivettem a kezéből a csészét és letettem az asztalra, hogy aztán őt húzzam magamhoz. - Egy apró, gyors reggeli nassoláshoz mit szólnál? - súgom a fülébe míg az ujjaim az ölén játszadoznak, majd, ha igent mond, akkor rövid úton egy futó csók után 69-be forgatom magunkat, hogy nyelvemmel ízlelhessem meg ölét.
- Miért is? Mert annyira kívánatos a fenekem? - kérdezem nevetve, és még direkt meg is riszálom az orra előtt a konyhába menet, hadd sóvárogjon utána. Arról már megbizonyosodtam, hogy szereti, hiszen már az interjú során is előszeretettel érintette, hát még az este. Tény és való, nem vagyok egy szentéletű jókislány, de nem is akarok az lenni, mert ennél unalmasabbat keresve se tudnék elképzelni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a túlságosan visszafogott egérkék nem merik kiélvezni az életet, én pedig nem erről vagyok híres. Ha van lehetőségem, megragadom, és élek vele. Ennyi az egész. Addig, amíg Caleb el nem tűnik a fürdőszobában, fel sem merül bennem, hogy voltaképpen ténylegesen együtt tölttünk egy éjszakát, anélkül, hogy a szex végeztével kipenderített volna innen. Meglep, mennyire fura érzéssel tölt ez el. Egyszerre érzem magam zavarban ettől, és vagyok valahogy mégis feldobott ettől. Mintha csak a lelkem abban reménykedne, hogy ez jelent is valamit - túl azon, hogy jól megértjük egymást, ha ágytornáról van szó -, de, hogy pontosan mit, azt nem tudnám megmondani, mert a gondolataim valahogy nem akarnak addig eljutni. De nem is kell, mert rövidesen hallom az elzáródó zuhany hangját, és ez hamar leránt a földre, elterelve a gondolataimat az efféle ostobaságokról. Ahogy kérte, két cukrot ejtek a fekete levesébe, majd odaviszem neki, nem azért, mert feltétlen ki akarom szolgálni, hanem mert, ha már ott voltam, semmibe sem került az övét is a kezembe venni. Kicsit meglep, hogy nem ül le mellém, hanem inkább a fotelt választja, de nem teszem szóvá, hiszen ő dolga, én nem harapok - legalábbis most nem -. - Nincs mit - biccentek, hiszen tényleg nem volt komoly erőfeszítést igénylő művelet a részemről. - Igazán? Most, hogy mondod, én is sajgok néhol - kuncogok, hisz valóban. Rendesen átmozgattuk egymást, és ennek megvan az eredménye. Ha ezt sokszor megismételnénk, hamar bombaformába kerülnék, azt hiszem, pedig már a jelenlegi alakommal sincs semmilyen problémám. Nyugodtan iszogatom a kávémat, majd amikor végzek vele, félreteszem a bögrémet. Már éppen azon lennék, hogy felálljak, és a ruháim után nézzek, amikor a főnököm megáll előttem, és lehámozza rólam a takarót. Látom a szemében, hogy mire vágyik, s nem sokkal később a szavai is megerősítenek ebben, az érintésével egyetemben, amitől kellően megborzongok, nem éppen az ellenkezésem jeleként. - Azt hittem, a zuhany alatt lerendezted magad - felelem hasonló stílusban, majd hagyom hogy kimozdítson a jelenlegi helyzetemből, majd úgy fordítson, hogy ő kényelmesen hozzáférjen az ölemhez, én pedig a férfiasságát vegyem kezelésbe.
- Kétségtelen, hogy jó a mérete és a formája. - ismerem el, miért is vitatnám? Főleg, amikor riszálja... a kis pajkos leányzó! Nem baj, megkapja még a magáét, ha ilyeneket csinál s van egy olyan érzésem, hogy nem is tart tőle különösebben. Nem az az alkat és én ezt bírom benne. Szeretem a belevaló nőket, Feyre-t pedig nem ejtették fejre. Ez mindenképp szimpatikus. Bár a pimaszságot azért egy bizonyos ponton nem kedvelem és nem is tűröm, egyelőre ezt a keretet még nem merítette ki. Mondjuk annyira nem is ajánlom... Bár ő mindenképp más elbírálás alá esne, mint a "valós" életben, az alvilágban létező beosztottjaim és ellenfeleim, az is igaz. De jobb, ha nem teszi igazán próbára a türelmem. Mindkettőnknek. Közben a fürdőben elrendezem amit kell, a szokásos reggeli szertartások lefutnak s közben élvezem azt, amit minden férfi: hogy csak a ténykedés közbeni zajok vannak, azon felül csend és nem kell semmire gondolnia. Jól esik a "semmi dobozt" elővenni és a fürdőben többnyire ez szokott történni, a csend és nyugalom szigete. Utána pedig amint kiérek, jöhet is a kávé, amit elfogadok és megköszönök egy mosoly keretében. Nem a lány mellé ülök, jobban esik vele szemben elhelyezkedni, ha furcsa is neki, de így jobb beszélgetni szerintem, mint az ágyon egymás mellett ücsörögve. Az az autóban oké, de itt inkább szemtől-szemben jó, már a szemkontaktus miatt is. - Na, akkor jól végeztük a dolgunkat. - kuncogok. - Tudod, nincs fájdalom, nincs eredmény. - edzőtermi duma leginkább, ezért ebben a környezetben kifejezetten mókás, de valahol találó is. Bár a legfrenetikusabb egy szűz lány esetében lenne, igaz, Feyre messze nem az, de én ezt a legkevésbé sem bánom. - Egész jó kávét főzöl, de ettől még nem kerülsz pult mögé, máshol még jobban tudod használni a tehetséged. - Jegyzem meg. A kávé azért csak elfogy, hogy azután már tényleg éberen és frissen tehessem meg a következő lépést, mert a helyzet és a reggeli állapotok bizony lekötetlen vegyérték elektronokkal járnak, amivel valamit kezdeni kell s épp ezért hamar Feyre közelében vagyok és már cselekszem is. - Nem hideg zuhany volt, meg van más megoldás... - nem bánja a jelek szerint, igaz, az előző este után ez akár kisebb csoda is lehetne. Nem kell hozzá sok, hogy már az ágyon legyünk vízszintesben és én 69-be forgassam magunkat, céljaimnak megfelelően. Nem akarok új maratonba kezdeni, de egy tisztességes szórakozás azért nem árt a nap elindítására, ez a megoldás meg kíméli a nőt, akit esetleg még ki is dörzsölhetett az előző este... lényeg a lényeg: én a hátamon, Fey meg rajtam s rövid úton végigcsókolom belső combjait, majd ajkaim ölére találnak, incselkedve környékezve és csókolgatva őt, bár kerülve azokat a pontokat még, amikre igazán vágyna, magamban jót derülve azon, hogy milyen kis mocorgást fogok ezzel kiváltani belőle, de amikor kellően felhúztam, akkor csap le nyelvem először csiklójára és kezdi nyalni gyengéden, közepes tempóban, míg tenyereim fenekére markolnak. Nem lesz ez maraton, de attól még megadom a módját és az alapos bánásmód igenis kijár Feyrének, aki így még több élményhez juthat.
- Ezt sokan mondták már - nevetek, majd direkt hergelem egy picikét a mozgásommal. Gonosz volnék? Meglehet, de ha egyszer olyan jól esik! És külön feldob, hogy hátrapillantva látom, amint valósággal felfal a tekintetével, pedig alighanem sok nővel akadt már dolga életében. Ugyan kávézfőzés közben eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha benyitnék a fürdőszobába, és csatlakoznék Caleb-hez, ám rövidesen elvetem az ötletet. Annyira azért nem nagy az a szoba, hogy kényelmesen elférjünk benne, ezzel meg kéne várni, amíg esetleg eljön hozzám, vagy én őhozzá. Vajon milyen helyen lakhat? Amikor végül csatlakozik hozzám, mindketten elmerülünk a reggeli kávézás örömteli rítusában. Az első percben valóban furcsának tartom, hogy velem szemközt foglal helyet, azonban, ahogy telik az idő, kezdem belátni, hogy így valóban egyszerűbb a helyzet. Ha mellettem ülne, lehet, hogy nem a beszélgetésen járna az eszünk, hanem azon, hogy hogy taperoljuk le a másikat “észrevétlenül”. Hogy ez vajon jó lenne, vagy sem, azt mindenki döntse el maga, de így legalább megvan rá az esélyem, hogy arra figyeljek, amit mond. - Mondasz valamit - értek vele egyet, majd kicsit kinyújtom a lábamat, mire a combomba tompa, de érezhető izomláz költözik, mintegy emlékeztetve az esti történésekre, amit azonban nem nagyon tudok bánni, mert úgy érzem, nincs is mit. Jó kis este volt, ennyi az egész. Határozottan előrelépés a múltkorihoz képest, aminek én személy szerint, csak örülni tudok, és úgy tűnik, Caleb is valahogy így lehet ezzel, hiszen nem menekült el sikítva, amikor azzal szembesült, hogy még mindig itt vagyok. Picit tartottam tőle, hogy esetleg nehezményezni fogja a dolgot, de egyrészt az ő ötlete volt, hogy itt töltsük az éjszakát, másrészt egy szóval sem említette, hogy amikor végeztünk, távoznom kellene - lehet, csak azért, mert igen hamar elnyomta az álom, akárcsak engem -. - Például, hol? - érdeklődöm, és érzem, hogy az ajkamra egy huncut kis mosoly költözik, ahogy elképzelem, hogy milyen más munkakörben tudnám használni a kávéfőző “tehetségemet”, ami valójában egyáltalán nem nagy varázslat. Bárki, aki látott már ilyen masinát, elboldogul vele. Jó, lehetséges, hogy elkél némi gyakorlás, amíg az ember megtanulja, hogy pontosan miből mennyire van szüksége a tökéletes végeredményhez, ám ez egyáltalán nem nagy ördöngősség. Azonban, mielőtt elmerülhetnék ebben a gondolatban, megváltoznak a dolgok. Mivel a kávék elfogynak, úgy tűnik, a főnököm már valami egészen mást forgat a fejében… Nevezetesen azt, hogy a segítségemmel orvosolja a reggeli merevedés komoly problémáját. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megint tettre kész lesz - már annyira, hogy ehhez ne érezzen elegendőnek némi hidegvizet, és mondjuk az emlékei felidézését -, de ha már így alakult, ki vagyok én, hogy elrontsam az örömét? Főleg, ha én is kedvemre valónak találom az ötletét? - Akkor lehet, élnünk kellene vele, hacsak nem szeretnél álló farokkal kisétálni innen - harapok egy aprót a nyakába. Rövidesen pedig már Caleb felett találom magam, amint a férfiassága a számba csusszan, miközben az ő nyelve ismét elkezd ismerkedni az ölemmel, ami igencsak tetszetős a számomra, de ettől függetlenül, nem feledkezem el róla, hogy segítenem kell a kis “problémáján”, így aztán én is akcióba kezdek, nehogy véletlenül úgy érezze, hogy csak ő dolgozik az én örömemért, és cserébe nem kap semmit.
- De a jelek szerint nem elegen, ha még mindig kell a bók. - vágok vissza, csak a játék kedvéért. Értékelem, amit csinál, hogyne értékelném! Engem (is) boldogít vele, szóval gond egy szál se. Tény, hogy Feyrén elég sok buja és vonzó domborulat van s nem lenne könnyű a választás, szerintem egyik férfinak se, de az bizonyos, hogy a szoros harcból csodás keblei kerülnének ki győztesen, mert ilyen isten adta idomok nem mindenhol teremnek ebben a tökéletességben. Ezt nagyon kevesen vitatnák. Ha merengek is valamin a fürdőben, az minden bizonnyal ezekhez hasonló gondolat, de igazság szerint nem sok jár a fejemben, mert nincs is rá szükség. Kell a kis nyugalom és semmit tevés is, pláne annak, aki irányító feladatkörben működik. A nyugalmat tovább fokozza a közös kávézás békés aktusa, mi alatt csak Feyrére és a kávéra koncentrálhatok. A vöröskére pedig érdemes, mert még így begubózva is jól mutat, főleg, ahogy formás virgácsait nyújtogatja. Újra meg kell állapítanom, hogy szeretek nőben gyönyörködni. Egy-egy stresszesebb pillanatban is jó kúra lenne egy hús-vér szépséget fixírozni, de ez sokszor nem adatik meg sajnos ezekben az esetekben. Amikor ilyen helyzetbe kerülök, a leginkább erre nincs különösebb esély, főleg egy kínos természetű maffia megbeszélésen, ahol a feszült hangulatot fokozzák a bedobott sejtelmes utalgatások és célzások, burkolt fenyegetések... sokkal jobb és üdítőbb két formás comb között elveszni, mint ezekkel foglalkozni. Ezt persze más "Kollégák" is így gondolják s ilyetén gyengeségüket jól ki is lehet használni, míg én ügyelek, hogy a magam ura legyek és jobban vigyázzak. Feyre például egészen megbízható eddig és ez jó. Mindenképp. - Például egy bárpult mögött, vagy a kaszinó kávézójában. - adok választ a kérdésére. - Tény, hogy tetemes borravalót szednél össze pusztán azzal, hogy a blúzod felső egy-két gombját kioldod. - kacsintok rá. Végül csak elfogy a kávé, a harci kedv meg megjön. Ennek a vége, hogy az ágyhoz menjek és ott kezdjek egy kisebb "ütközetet" Feyrével, újra, a lepedőn. - Nem fogok, az biztos. És szerintem te is elégedett leszel. - felelem neki, majd jöhet is az akció. Élvezettel látok neki, hogy újra felfedezzem és megízleljem őt nyelveim és ajkam segítségével. A póznak köszönhetően más szögből férek hozzá Fey öléhez, mint normál esetben s ezt nem habozok kamatoztatni: nyelvem hamarosan csiklóján táncol, hogy körkörös mozdulataival még jobban felizgassam s érzem, ahogy még áramlik oda vér, kissé duzzadtabb, ami még jobban megkönnyíti a játékot. Már váltogatom az irányt, hol körben, hol fel s le mozog a nyelvem, közepes intenzitással és a távolsággal is játszok, hogy olykor csak nyelvem hegye érje precízen, máskor pedig laposabb csapásokkal dolgozzam meg. Következő lépcsőfok, amikor már finom szívogatást is bedobok a dologba, azt az ütemet követve, amit Feyre diktál éppen. Merthogy ő pedig rendkívül ügyesen dolgozik kemény és merev szerszámomon, olykor morranok is lágy nyelvének ügyes fordulatainak hatására meg-megrezgetve a levegőt csiklója körül.
- Bókból sosem elég - legyintek. Nem tudom, mire számított, de nőből vagyok és nekem is jól esik, ha legyezgetik a hiúságomat, nem csak neki. Igen is, szeretem, ha a férfiak csorgatják utánam a nyálukat, ha elmegyek előttük az utcán, vagy éppen kedvesen rájuk mosolygok, amitől a sötétebbje szélesen elvigyorodik, és elköveti azt a hibát, hogy elhiteti magával: lehet nálam esélye. Pedig, sajnos, ennél sokkal magasabbra tettem a mércémet. Amikor ezzel szembesülnek, nem szoktak túl boldogok lenni, de kit érdekel? A bárban se adok meg bárkinek bármit, igaz, hogy nem régóta dolgozom Caleb keze alatt, de már volt rá példa, hogy visszautasítottam egy-két vendéget, aki szemmel láthatóan félreértelmezték a kifutón nyújtott teljesítményemet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lep meg, mennyire jól érzem magam a főnököm társaságában, ami nem biztos, hogy annyira egészséges. Nem csak azért, mert neki dolgozom, és ha bármi rosszul sülne el kettőnk között, az kihatással lehet a munkaviszonyomra, hanem azért is, mert kicsit tartok tőle, hogy mi lesz a következménye, ha elkezdek közelebb kerülni hozzá, nem a szó fizikai értelmében - hiszen úgy már sikerült -, hanem lelkileg, ami lássuk be, egy sokkal veszélyesebb bizniszt rejt magában… - Lehet, ki kellene próbálnom magam barista szerepben - s úgy teszek, mintha komolyan elgondolkoznék ezen a lehetőségen, majd megrázom a fejem -, de akkor nem vetkőzhetnék, pedig az nagyon szórakoztató. Ki hitte volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a sztriptízes szerepet? Bár nem tűnt rossz munkának, hiszen, ha az ember lánya jól csinálja, elég hamar megszedheti magát, ami nem éppen egy elhanyagolható szempont. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy ennyire élvezem majd, hiszen a dominasággal ellentétben, ez egy sokkal kiszolgáltatottabb helyzet, amely során meg kell bíznom a hely vezetésében, és biztonsági szolgálatában, na meg a körülöttem dolgozó lányokban, akiktől olykor nem árt, ha segítséget kér az ember. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Caleb ismét megpróbálja elcsavarni a fejemet, és be kell vallanom, hogy nagyon is jó úton halad, mivel nem nagyon tudok neki ellenállni. Na, nem mintha olyan hevesen próbálkoztam volna ezzel… Így aztán szavaira csak biccentek, majd hagyom, hogy úgy rendezzen el minket, mint korábban, valamikor az előző este folyamán, amikor szintén szájjal láttuk el egymás baját. Hol az ajkaimmal, hol pedig csak a nyelvemmel dolgozom a megvastagodott szerszámon, miközben teljesítményben Caleb sem marad el mögöttem semmiben. Komoly gyakorlata van benne, hogy ezekkel az apró, jól elhelyezett szívásaival az őrületbe kergessen, a szó jó értelmében, amitől egyszerűen kész vagyok. Noha igyekszem a “feladatomra” koncentrálni, néha muszáj megállnom egy-egy pillanat erejéig, hogy az örömömnek egyrészt hangot adjak, másrészt pedig kicsit összeszedhessem magam, hogy aztán újult erővel folytathassam a farka kényeztetését, arra törekedve, hogy a főnököm minél előbb feljuthasson a csúcsra. Ha már ehhez támadt kedve a zuhany helyett.
- Kapsz is. - replikázok, majd eltűnök végleg a fürdőben. Kétségtelen, hogy Feyre bőven kap figyelmet és bókokat gesztusokkal és szavakkal egyaránt. Nem is véletlenül, a munkaköre miatt meg különösen sok ilyenben lehet része, bár, kétségtelen, hogy sokszor illetlenebb dicséretekben is. De ha annyira zavarná az ilyesmi és a lelkére venné, nem ezzel foglalkozna. A fürdőben végzek és nem kell sok idő, hogy hamarosan már bögrével a kezemben ücsörögjek és a vöröskével csevegjek, ami kellemes szórakozás, kikapcsol a tét nélküli társalgás és ez jó. - Ha egy szabadnapodon erre vágysz. - vonom meg a vállam, mintha komolyan venném s ez tényleg ajánlat lenne. Azért ahhoz több kell. Például szakmai végzettség, legalább minimális szinten. Már csak papírozás szempontjából is, mert lehet, hogy a szervezett bűnözés az életem része, de azt csak úgy lehet jól csinálni, ha minden más szabályosnak és minta alapúnak látszik. Kell a vállalkozások tisztasága ilyen tekintetben. Ezek egyébként is hátországot képeznek. - Örülök, hogy ennyire tetszik az újdonsült foglalkozásod. - vigyorgok, hiszen nekem is jó, ha egy lányom lelkesen, jó kedvvel végzi a dolgát. A vendégeknek is épületesebb az egész. A jelek szerint pedig nem tévedtem az interjún, amikor azt állapítottam meg, hogy a vöröskének szinte ösztönösen jó ez a foglalkozás és érdemes éppen ezért alkalmazni. De az is megérte, hogy az interjún az alkalmazásnál még tovább is mentem. Ennek eredménye, hogy itt és most egy szobában vagyunk és újfent egymást boldogítjuk, bár ez a tegnap estéhez képest csak röpke, örömteli kis lopott pillanatok együttese lesz. Kifejezetten kellemes és hasznos ez a póz, ahol az adok-kapok jól tud érvényesülni, na meg nekem is van lehetőségem ügyeskedni. Most sem spórolok semmivel, szépen, módszeresen építem fel a pillanatot a még nagyobb élmény érdekében. Kell ez, még ha kissé őrjítő is lehet a fokozatosság. De Feynek akkor sem kell sokat várnia, hamarosan már nagyobb kanállal kóstolhatja az élvezeteket. Persze ő is viszonozza, amit hálásan fogadok s még több élvezettel viszonzom. Fokozatosan kapcsolok rá, egyre erőteljesebben dolgozik rajta nyelvem s a szívások ideje alatt is meg-megpörgetem érzékeny pontján, hogy aztán fogsorom felső fogait finoman helyezzem csiklója alá és ezzel támaszt képezve, nyelvemmel fogaimnak lökdösve kezdjem ingerelni gyorsan pörgő mozdulatokkal, érzékeny pontját csak nyelvem hegye éri. Tudom, hogy kedveli a finom harapdálást, ez pedig az érzékeny területen mindenféle fájdalom okozása nélkül válthat ki belőle hasonló érzetet s reményeim szerint ezzel el is tudom érni, hogy felérjen a csúcsra, ha pedig ez megtörténik, hirtelen érezheti meg ujjaimat hüvelyében, ahol nagyon gyorsan rátalálok G pontjára, hála annak, hogy este mennyi időt töltöttünk a másik felfedezésével, s míg nyelvem továbbra se áll le, terveim szerint így két, elsöprő orgazmust csikarjak ki Feyre testéből, miközben ő hímtagomon ügyeskedik a maga virtuozitásával s az bizonyos, hogy ahogy ő élvez, nagyjából abban az időben az én csúcspontom is elérkezik, bár, az rajta és helyzetén múlik, hogy érzéki ajkai között fogja megérezni hevesen lüktető vesszőm izmainak rándulásait, avagy az élvezet hatása alatt nem bírt már szájával biztonságosan dolgozni s finom kacsójával juttatott el a kielégülés pontjára. Miután örömünk csillapodik s elégedetten fújjuk ki magunkat, lassan felkelek az ágyról, még rugalmasabban, mint eddig. Ez jól esett így reggel. - Tudod mit? Arra gondoltam, hogy nem kellene a tegnapi ruháidban parádéznod, ti nők amúgy is kényesek vagytok erre. - tekintek közben szemeibe. - Szóval az épületben lévő butikból hozathatok fel neked egy-két darabot, ha megmondod a méreted. - nyúlok a telefon után, hogy ha Feyre megmondja a ruhaméretét, akkor a recepciót hívhassam és a recepciósnak elküldhessem a kérést.
- Akkor majd szólok - ígérem meg - De mit szólnál, ha ezt a magánszámot csak neked adnám elő, teszem azt, egy szál semmiben? Azt hiszem, ez az ötlet mindjárt jobban fog tetszeni neki, mint az, hogy bármiféle előzetes képzés és felkészülés nélkül beálljak a pult mögé, és esetleg olyan gondokat varrjak a nyakába, ami miatt akár be is zárathatnák klubot. Nem, ezt még én sem szeretném, így marad inkább ez az elképzelés. - Én is. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog válni, de látod. Nincs okod panaszra - viszonzom a vigyorát, majd ha tudok, azért lopok tőle egy gyors csókot, mert miért is ne? Megtehetem, főleg a folytatást figyelembe véve, hiszen hamar a nem éppen illendő irányba billenek az események kettőnk között. Nem gondoltam volna, hogy egy kávé csodákra képes, de alighanem, Caleb esetében valami ilyesmiről lehet szó, ugyanis, annak ellenére, hogy milyen nehezen sikerült magához térnie, most olyan ügyességgel veszi kezelésbe az ölemet, mintha igazából abba se hagytuk volna az esti menetet. S ez persze, azt is maga után vonja, hogy egy idő után már nem nagyon tudok az ajkaim játékára koncentrálni, ugyanis képes a nyelvmunkájával teljesen az eszemet venni. Így aztán, bár nem ez volt a tervem, egy idő után feladom a próbálkozást, és inkább a kezemmel folytatom, hogy átadhassam magam az élvezetnek, ami, mi tagadás, jön magától. A egy dolog, hogy egyszer amúgy is felérek a csúcsra a nyelve alapos munkájának köszönhetően de amikor bedugja az ujját, és nekiáll a G pontomat ingerelni, végem van. Lényegében ráhúzza a második csúcspontot az elsőre, én pedig szinte magatehetetlenül heverek rajta, kiváltképpen azután, hogy ő meg a kezemnek hála élhetett át egy orgazmust, ami remélhetőleg megoldotta a reggeli merevedés problematikáját. Ezután nincs más hátra, mint rendezni a sorokat valamelyest, és azon gondolkodni, hogy vajon hol lehetnek a holmijaim - már a padló mely részein -, amikor a főnököm egy remek ötlettel áll elő, amitől szinte azonnal fülig ér a szám. Kielégít, és még ruhát is vesz nekem? Kell ennél több? Most már biztos, hogy meg kell próbálnom megtartani. - Harminchatos a méretem - árulom el. Tudom, nem éppen a legkisebb női méret, de nem is vagyok csont és bőr leányzó, ami szerintem előnyös, mivel így legalább van mit fogni rajtam, amit azért a férfiak nagy többsége értékelni szokott. Kétlem, hogy Calebnek ez gondot okozna adott esetben, hiszen amennyiszer bejárta a kezeivel a domborulataimat, tisztában van ezzel, és szerintem - de nem akarom elkiabálni - alighanem még tetszik is neki. Míg Caleb telefonál, én kényelmesen heverészek az ágyon, ujjaim hol a takarón, hol pedig a főnökömön járkálnak fel s alá, de most nem azzal a céllal, hogy felizgassam, hanem sokkal inkább unaloműzés okán, hogy addig is, míg várunk, teljen valamivel az idő. S mindeközben eszembe jut valami, amit talán nem ártana letisztáznunk a későbbiekre nézve. - Lesz folytatás? - kérdezem meg Calebet, szerintem ő is sejti, hogy nem a most rögtönre gondolok, hanem arra, hogy akadnak-e majd a mostanihoz hasonló alkalmak, amikor munka után nem a saját lakásomban fogom álomra hajtani a fejem, vagy, ha igen, akkor remélhetőleg, nem egyedül teszem majd. A hangom nyugodtan, és kíváncsian cseng, elvégre nem vagyok kétségbe esve amiatt, hogy mi lesz, ha esetleg nemet mondana. Nem fog összedőlni a világ, nem leszek ettől se több, se kevesebb, de szeretném tudni, hogy egy ilyen este után mégis mire számíthatok tőle. Ennyit simán megérdemlek. Már nem vagyok az az idióta 17 éves kis picsa, aki nem tudta kezelni a visszautasítást. Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból sikerült felnőnöm.
- Utána meg nyalogassam le rólad a tejszínhabot? - kérdezem pajkosan némi nevetés kíséretében. - Félek, kissé átrendeznénk a pultot, de nem egy rossz ötlet... - arra már nem is térek ki, hogy onnan ki tudja milyen cukros cucc ragadna a hajába, ha a pulton a pillanat hevében kapnám el de hát na, van ez így... meg ez még ki tudja, hogy mikor fog megvalósulni. Nem ma, annyi bizonyos. Mint ahogy az is bizonyos, hogy nem hagyjuk el a szobát anélkül, hogy kellő búcsút ne intsünk az ágynak. Lehetőleg vízszintesben és az élményektől áthatottan. Nem hagyom Feyt csalódottan távozni, ennek érdekében pedig, még ha kis gyors körről van is szó, tisztességes, alapos bánásmódot kap. Nem mondanám, hogy mindent beleadok, hiszen van még bennem kraft és trükk bőven, de ide most ennyi elég. Aztán majd máskor is jön a leányzó repetára és akkor kaphat többet. Persze nem csak én dolgozom, hanem ő is munkálkodik az én élvezetemen, így én kitartó és ügyes munkával egy, majd két kielégüléssel "ajándékozom" meg őt, miközben én is elérem a csúcsot ügyes kacsójának hála s lüktetve élvezek el s juttatok némi végterméket a leányzóra ténykedése következtében. Persze utána azonnal adom neki a nedves törülközőt, hogy rendbe szedhesse magát. Élek egy felvetéssel is, ha már rendbeszedésről van szó s a jelek szerint Fey él is az alkalommal. Ez nem meglepő, melyik nő ne tenné? Engem nem zavar, nagylelkűségből ajánlottam fel a dolgot s igyekszem nem úgy kezelni az egészet, mintha valamiféle cukros bácsi lennék, egyszerűen úgy érzem, hogy a lány megérdemli és miért ne? Nekem nem olyan nagy áldozat. - Rendben, akkor szólok. - biccentek szavaira s felveszem a kagylót, majd a recepcióssal beszélek. - Igen Tom, én vagyok. Na szóval, a butikból felküldenél pár női ruhát? Mondjuk hármat... harminchatos méretben. - Feyre kacsintok biztatóan. - Rendben, köszi! - teszem le a kagylót. - Na, nemsokára itt lesz. - élvezem persze cirógatását s még én is viszonzom. - Szeretnéd, hogy legyen? - kérdezek vissza kíváncsian. Nem váratlan, hogy feljött a téma, de eddig is merenghettünk már rajta. Most picit elgondolkodva hallgatok, majd ismét megszólalok. - Szerintem lehetne, ha arra gondolsz, hogy továbbra is kiélvezzük egymás társaságát. - valószínűnek tartom, hogy ez jár a csinos kis buksijában, valahogy olyan alkatnak tűnik... ha nem, akkor majd felvilágosít, aztán azt is átbeszéljük. Közben kopogást hallok s megindulok az ajtó felé, magamra kapva a fürdőköpenyt, amit összekötök elől. - Tessék! - majd nyitom az ajtót s átveszem a vállfákat egy köszönet kíséretében, amiket aztán az ágyra helyezek, a ruhákat leterítve. - Na, válogathatsz. - villantok rá egy mosolyt.
- Miért is ne? - vonom meg a vállamat - Most mondd, hogy nem lenne szórakoztató - nevetem el magam én is, ahogy elképzelem a jelenetet. Annál is inkább, mert simán kinézem belőle, hogy annyira beindulna ettől, hogy fogná magát, és tényleg a pulton tenné magáévá… Na, nem mintha én ezt különösebben bánnám. Ha zavarna a gondolat, hogy esetleg más megláthatna minket szex közben, aligha hiszem, hogy sztriptíztáncosnak mentem volna, akinek a magamutogatás egyébként is a lételeme. Amikor a rögtönzött “nassolás” végére érünk, hálásan veszem át a törlőkendőt, és szedem magam rendbe, és hát a későbbi ajánlatának sem tudok ellenállni. Lehet, hogy ezt sokan pénzlehúzásnak vennék - vagy egyenesen kurvaságnak vennék, mintha csak emiatt feküdtem volna le Caleb-bel, azonban, mivel tudom, hogy egyáltalán nem ez történt, nem zavartatom magam emiatt. Az meg ki érdekel, hogy mások mit fognak gondolni, ha ez valaha is kitudódik? Ami persze nem valószínű. Hagyom Caleb-et telefonálni, nem csak azért, mert lényegében nekem rendel ruhát hanem azért is, mert akármennyire is romlott nő az anyám alapvetően, azért a felemelkedése nyomán, a jómodort azért belém nevelte, ha mást nem is igazán. A többit inkább nevelőnőre bízta, és lehet, hogy ez volt az én szerencsém, mert tőle aligha tanulhattam volna valamit. Már olyat, ami hasznomra válhatott volna. De elég a múlton merengésből, jelen pillanatban van valami, ami ennél sokkal fontosabb, nevezetesen az, hogy el kell döntenünk, mi is legyen a későbbiekben. Ezért is kérdezem meg a mellettem heverésző férfit, ám őszinte meglepetésemre, nem kapok azonnali választ, hanem egyszerűen visszakérdez. Érdekes, lehet, hogy ő sem tudja igazán, mi is legyen? - Szeretném - mondom végül némi gondolkodás után. Megkönnyebbülten elmosolyodom, amikor azt feleli végül, hogy lehetne folytatás, ha már így le tudjuk kötni egymást, mint azt már bizonyítottuk az elmúlt két alkalommal, sőt, akár öt perccel korábban is. Persze, felvetődhet az a kérdés, hogy vajon ez nem csak szexuális téren igaz-e, de most semmi kedvem ezt a vetületet megvizsgálni, és átgondolni. Ahhoz túlságosan is jókedvű, és feldobott vagyok. Bár lehet, ezzel a döntésemmel kicsi ki fogom akasztani Mary-t - ez már a legutóbbi találkánk alkalmával is sikerült kicsit, noha nem állt szándékomban -, de ő mondta, hogy szeretné, ha boldog lennék, és ha nekem most ennyi is elég, akkor miért ne? Kicsit nehezemre esik levenni Caleb-ről a kezemet, amikor elhúzódik, hogy ajtót nyisson az érkezőnek, aki alighanem maga Tom lehet, de a vállfán lógó ruhadarabok azonnal feledtetik is velem a korábbi problémámat. Nézegetem a három ruhadarabot, azonban az egyik szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet, leginkább a bohókás kinézete miatt. Tetszik a pöttyös dizájn, így végül a fekete-fehér ruhát fogom meg, és viszem be a füdőszobába - a fehérneműmmel egyetemben, mert lássuk be, arra azért szükségem lesz -, majd felöltözöm. - Hogy festek? - kérdezem meg a főnökömet - szeretőmet? -, ahogy kilépek a fürdőből, és ellejtek előtte, majd meg is perdülök a saját tengelyem körül, hogy mindenhol szemügyre vehesse rajtam a választott darabot.
- Nem lenne szórakoztató. - nevetem el magam. - Jó, szórakoztató lenne, de te kérted, hogy mondjam azt, hogy nem lenne. - kellemesen feloldódtam, ennek eredményeként még el is viccelődöm a dologgal. Végül a viccelődés helyét a tettek vették át s pár kellemes, élmény teli percet szereztünk egymásnak, amit egyáltalán nem bánt egyikünk sem. Így kétségtelenül jó egy napot indítani. Végül a kis vihar csak elcsendesedik, s rendezzük sorainkat, majd, hála jó kedvemnek, úgy döntök, hogy Feyre megérdemelne egy új ruhát, hogy ne kelljen a tegnapiban rohangálnia, tudom, hogy a nők nem is nagyon szeretik az ilyesmit. Nem kerül ez nekem rettenetesen sokba. Miután a rendelést elintéztem, újra a lányé a figyelmem, aki végül be is dobja a kérdést, amin már én is gondolkodtam valamennyit. Felvetésére először kérdéssel válaszolok, hiszen kíváncsi vagyok a véleményére. Persze, utána én is el fogom mondani a magamét, csakhogy jobban szeretném, ha előbb ő mondaná ki a sajátját, mert mint a főnöke, én vagyok hatalmi pozícióban és nem akarom, hogy ez befolyásolja, hogy az én akaratomnak kívánjon megfelelni, mert abból semmi jó nem származik. Nem akarom kényszeríteni, mert az nem az igazi. - Örülök neki. - felem válaszára, majd én is kifejtem a magam álláspontját. A jelek szerint ebben egyetértünk, ami kifejezetten jó. - Viszont ettől még ugyan úgy a főnököd vagyok és munka kérdésekben egyenlő elbírálás és professzionális szemléletmód marad továbbra is. Remélem ez is elfogadható. - hívom fel a figyelmét még egy fontos kérdésre, amit érdemes tisztázni. Szeretném kerülni a problémákat és félreértéseket. A munkahelyen ezek a szabályok érvényesek, bár van ő olyan okos szerintem, hogy megértse és elfogadja ezt, belássa, hogy mindenkinek így a legjobb. Nem vezetne jóra, ha bármilyen módon kedvezni tudna ezáltal magának, vagy hagynám, hogy így befolyásoljon. Közben megérkeznek a ruhák amiket át is veszek s innentől Feyre dolga, hogy melyiket választja. Akár mindet felpróbálhatja, de ha csak egy tetszik meg neki az se gond, én nagyon nem sietek és van időm megvárni. Amíg elvonul öltözni, addig én is magamra kapok egy alsót, zoknit, nadrágom és ingem, na meg a cipőt, majd leülök a fotelba s pont ekkor érkezik meg. - Egészen csinos. - felem, ahogy jobban megnézem magamnak. - Jól áll és tetszik, hogy csak a szoknyát kéne felhajtani... - küldök neki egy huncut kacsintást. Hiába, egy ilyen poén belefér... - De kifejezetten jól simul az idomaidra, szóval, ha neked tetszik, akkor ez meg fog felelni gondolom. - mondom. - Mit szólnál, ha hazavinnélek?
- Te… - emelem égbe a tekintemet, de azért alig bírom visszafojtani a toromat mardosó, kitörni készülő nevetést. Ki hitte volna, hogy ennek a fazonnak még humorérzéke is van? Ez mondjuk hamar mellékessé válik annak tükrében, ami az ágyon történik. Ahhoz képest, hogy ki tudja hányszor csináltuk az éjjel, Caleb még rá tud tenni egy lapáttal, annak ellenére is, hogy érezhetően nem adott bele mindent, de azért így is megajándékoz két igencsak kellemes orgazmussal, amitől aztán hamar feltöltődöm energiával. Ezt azonban nem arra kell most felhasználnom, hogy ismét ledolgozzam, hanem sokkal inkább arra, hogy el tudjam kezdeni a mai napot. S szükség is van rá, ha egyszer igen komoly témát kell megvitatnunk, nevezetesen azt, hogy folytassuk-e, amit az interjún elkezdünk, és az este folyamán továbbfejlesztettünk - lévén, sokkal több mozgásterünk volt, mint az irodájában -. Az álláspontját hallva bólintok, én sem gondolom, hogy ennek a kis megállapodásnak ki kellene hatnia a munkakapcsolatunkra, hiszen az egy teljesen más lapra tartozik. Nem mondom, hogy helyenként nem lesz nehéz dolgom, ha mondjuk egyik-másik lány flörtölget vele, de ezt még le tudom nyelni, úgy gondolom. Nincs rá szükség, hogy az egyik befolyásolja a másikat, felnőtt emberek vagyunk, csak meg tudjuk oldani. Noha úgy teszek, mintha nehéz döntés lenne választani a három, meglehetősen huncut, vagy épp csábító darab közül választani, de közben már tudom, hogy hazáig melyiket fogom választani. Azt a pirosat inkább egy randihoz tudnám elképzelni, a kéket meg… Nem is tudom, talán valami délután programhoz, mondjuk amikor beülök valahova iszogatni Mary-vel. Így hát marad a pettyes csoda, amiben, annak ellenére, hogy fehér alapon fekete pöttyökkel van díszítve, mégsem érzem úgy magam, mintha a 101 kiskutya színházi változatából léptem volna elő, ami azért komoly pozitívum, lássuk be. Vajon a másik két darabot is megtarthatom?, merül fel bennem a kérdés, azonban ezt nem teszem fel Caleb-nek, mivel nem szeretném, ha azt érezné, hogy a pénzére pályázom, hiszen ez egyáltalán nem igaz. Ha így lenne, már kilométer hosszú rendelést adtam volna le az igényeimről. Felhajtva már lehet, nem nézne ki olyan jól, bár kétségtelenül többet láthatnál a lábaimból - nevetek, mert a kacsintása igazán mókásan hat ebben a helyzetben. Bár sejtettem, hogy valami ilyesmit fog mondani, általában, minél kevesebbet takar egy darab, a férfiak annál jobban rajonganak érte, vagy inkább a benne lévő nőért, ki tudja. - Tetszik hát, nem látszik? - illegetem magam benne egy kicsit, csak, hogy húzzam a főnököm agyát valamelyest, mert végül is, most nem a bárban vagyunk, és megtehetem. Nyilván a munka közben egészen más szabályok fognak életbe lépni, de ebben a pillanatban nem akarok erre gondolni, csak kiélvezni a helyzetemet. Az ötlete némiképp meglep, de örülök is neki, hiszen ez egy kedves gesztus a részéről, akárcsak az, amikor az interjú után egy sofőr gondjaira bízott, hogy épségben hazaérjek. - Rendben, benne vagyok. Mit szólnál, ha cserébe összedobnék neked egy reggelit? Isteni rántottát tudok sütni - ajánlom fel. Nem vagyok egy fene nagy konyhatündér, de egy finom, vagy ehető rántottát, kinek hogy tetszik, simán meg tudok csinálni. Sőt, ha megerőltetem magam, akkor még jóval többet is, de ezt egyelőre nem áll szándékomban Caleb orrára kötni, majd később megtudja. Peersze nem ragaszkodom hozá, ha más programja van, vagy szeretne valami jobbal előállni, szívesen meghallgattom. Ha sikerül megegyeznünk, összeszedem a földön heverő ruháimat, bedobom a táskámba, majd azt a vállamra kapva, már készen is állok az indulásra. Mihelyst beleléptem a cipőmbe, természetesen, hiszen nem kéne mezítláb hazamennem… Nem lenne túl kényelmes.
- Vigyázz, mit kérsz. - fenyegetem meg játékosan ujjammal, finoman kuncogva közben. Ha nem munkáról és fontos dolgokról van szó, persze, hogy nekem is van humorérzékem. Jó, olykor még feketébb is a kelleténél, lehet ezért is csillantom fel ritkábban, hogy kerüljem a megbotránkoztatást, az imázsomnak arra nincs szüksége. Nekem pedig egészen másra van most szükségem s azt Feyre-től kapom meg, nem is akárhogyan. Persze adósa nem maradok, így ismét szereztünk egymásnak jó pár kellemes percet, mintegy a tegnap este és ma hajnal lecsengéseként. De akármilyen jó is, nem adhatjuk át magunkat újból az élvezeteknek teljesen... már azért is, mert van mit megbeszélni s végül bele is kezdünk. A jelek szerint egyeznek az álláspontjaink, ami örömteli dolog. Figyelembe akartam venni, hogy ő mit akar, mert nem akartam ráerőltetni semmit. Nem vagyok az az alkat, hiába az a foglalkozásom ami, nyilván, ha kell valami, azt megszerzem, de emberek tekintetében nem ugyan az a szabály, mint a tárgyi világ esetében. Akarata ellenére nem kell egy nő sem, mások biztosan találnak ebben élvezetet, de én nem. Szóval így megkerültem azt, hogy alá-fölé rendelt viszonyban vagyunk és Feyre igazi álláspontját sikerült megtudnom, ami örömmel tölt el. Így én is nyugodtan bólintottam rá a dologra. Ha esetleg átverne? Nos, akkor így jártam, bár nem hinném, hogy tévedtem. Ha igen, akkor meg majd viselem a következményeit és ő is... merthogy azzal minden kétséget kizáróan a nem túl kedves énem rántaná elő a homályból, amit egyébként talán sosem fog megismerni. Ha már ezt így eldöntöttük, egy kisebb ajándék sem fog megártani a dolgoknak, úgy gondolom és ezzel egyszersmind megkímélem Feyt a "szégyenmenettől", hogy a tegnapi ruháiban kullogjon haza. Jobb lesz így. Megjönnek a ruhák, Fey megy próbálni, én meg türelmesen várom s én is felöltözök. Tetszik amit látok és ezt meg is erősítem. - Mondjuk úgy, hogy hátul felhajtva és én mögötted vagyok. - kacsintok rá, utalva pontos gondolataimra. - Úgy igenis jól nézne ki. - felelem kellemesen csevegő modorban, mert Fey bizony jó partner a pajzán színezetű pajkosságban, ami üdítő számomra. - Most, hogy így illegeted magad, mintha egészen kicsit látszana. - ha már húz, akkor nem árt, ha ő is kap belőle. - A másik kettőt se felejtsd majd el berakni. - mondom még az ajtóból visszafordulva, ahogy látom, hogy pakol. Miután a boltból máshogy nem lehetett volna elhozni, nyilván ki lett fizetve, így viheti azokat is. Én pedig megvárom a folyosón. - Jó, végül is annyi időm még van. - pillantok fémesen csillanó karórámra, majd zárom mögötte az ajtót is irány a parkolóház, meg az autóm. - Van jogosítványod? - teszem fel a kérdést kíváncsian.
- Jó, majd vigyázok - ígérem, azonban nem tudom megállni, hogy a fenyegetően mutató ujját látva kirobban belőlem a nevetés. Ki hitte volna róla, hogy mókázni is tud. Bár, az is lehet, hogy tényleg komolyan megbüntetne, ha rossz fát tennék a tűzre… De ezt jobb, ha nem próbáljuk ki, úgy érzem. Nem szeretnék vörösen izzó tenyérnyomokkal a hátsómon távozni innen. Pedig, a további események erre még akár okot is adhatának, hiszen Caleb nem egészen úgy képzeli el a reggeli feszültséglevezetést, mint én. Na, nem mintha bánnám, szó sincs róla, de ezután már nehéz a szőnyeg alá söpörni a kérdést, hogy vajon merre is tart ez az egész kettőnk között. Éppen ezért is állapodunk meg végül, hogy folytatni fogjuk - esélyesen hasonló formában, mint eddig -. Remélem, nem fog balul elsülni a dolog, villan át a gondolat az agyamon, majd igyekszem minél hamarabb elhessegetni. Nem szeretném, ha Mary paranoiája rám is átragadna, mert annak esélyesen nem lenne jó vége. Nem tudom megállni, hogy ne illegessem magam előtte az új ruhában, amit tőle kaptam, és úgy veszem észre, akárcsak nekem, úgy neki is kedvére való a látvány. Nem tudom, a portása kit bízhatott meg a vásárlás nyűgjével, de bárki is volt az, alighanem remek divatérzékkel lehetett megáldva - talán valamelyik elegáns butik vezetője volt -. - Mondasz valamit - értek vele egyet, és nem tudom megállni, hogy a kacsintását egy igencsak kacér mosollyal viszonozzam, annál is inkább, hiszen lelki szemeim előtt le is játszódik az említett jelenet, amitől egy kellemes kis görcsöt érzek az alhasamban. Le kell állítanom magam, mert ha így folytatja, a végén lehet, hogy nem megyünk sehova. Ahogy húzza az agyam, picikét elpirulok, de aztán igyekszem uralkodni magamon. Ennek jegyében, felkapom a két másik ruhát is, amit szándékaim szerint, hazáig a csomagtartóba teszek majd, nehogy összegyűrődjenek, otthon pedig mehetek is majd be a szekrénybe. A következő találkozónk alkalmával biztosan felveszem majd valamelyiket, esélyesen a piros darabot. - Köszönöm! - puszilom meg az arcát hálásan. Eddig is tudtam, hogy nagylelkű - végül is, megvan rá a pénze -, de azért ez kicsit váratlanul ért. Mivel a portás előrelátóan eltávolította az árcédulákat, ezért meg sem tudom saccolni, hogy vajon ezek a szépségek mennyibe is kerülhettek. Lehet, jobb is, ha nem agyalok ezen, mert még a végén belezavarodom. Noha akkor sem lett volna semmi baj, ha Caleb visszautasította volna a meghívásomat, a lelkem mélyén nagyon is örülök neki, hogy nem tette. Rosszul éreztem volna magam tőle, azt hiszem, mert azt éreztem volna, hogy talán mégse akar velem több időt eltölteni, mint ami szükséges. A parkolóházba belépve pedig ismételten megcsodálhatom azt a szépséget, ami este idehozott minket. A főnököm kérdése kissé váratlanul ér, ezért meglepetten torpanok meg egy pillanat erejéig. - Igen, van jogsim - felelek, majd benyúlok a táskámba, és meglengetem az orra előtt a kis laminált lapocskát - Miért kérdezed? Majd, alig, hogy a kérdés kicsúszik a számon, egy szinte elképzelhetetlennek tetsző gondolat kezd formálódni a fejemben. - Csak nem azt akarod mondani, hogy vezethetem a csodajárgányodat hazáig? - nézek rá félrebillentett fejjel, reménykedő arckifejezéssel. Remélem, megengedi, jó betetőzése lenne ez az együtt töltött időnknek. Oké, ott lesz még a közös reggeli is, de akkor is, garantáltan ez adná az egyik csúcspontját - az eddigiek mellett, természetesen -.
- Helyes! Bár legalább óvszer már nem kell, azzal nem kell vigyázni. - kacsintok rá, könnyed képzettársítással gazdagítva párbeszédünket, ha már némi humorra adtam a fejem. Tudok én viccelődni is, ha arról van szó, de igazság szerint kevésbé vagyok hozzászokva. Akár a legális, akár az alvilági üzleti életről van szó, a humor nem tartozik a legfőbb kvalitások és erények közé, így nekem sem ez teszi ki a napom jó részét. Lehet ezért szeretek olykor egy-egy este valami vígjátékkal leülni és kinevetgélni magam, bár igen jó alkotásnak kell ahhoz lennie, hogy hangosan felnevessek, mert ez ritka. Vagy a Rém Rendes Családnak mondjuk... az zseniális, főleg, amikor a maffiától szerez Bud hitelt. Ám pár percig ha van valami, amire a legkevésbé gondolok, akkor talán ez. A bögyös vörös sokkal jobban leköti a figyelmem, na meg a kölcsönös örömszerzés. Igaz, most ez nem tart olyan hosszan, mint tegnap este, de azért jó volt és jól esett mind a kettőnknek. Viszont ennyi esemény után egyáltalán nem árt, ha megbeszéljük hogy miként tovább s a jelek szerint a kellő egyetértés ebben is megvan, így hát nincs más hátra, mint előre. Kezdetnek elhagyni a szobát mondjuk, de azt mégsem pőrén kéne talán. Az én esetemben ez nem olyan nagy gond vagy kérdés, de azt sem akarom, hogy újdonsült "szeretőm" walk of shame-be kezdjen tegnapi ruháiban, így nagylelkűségemről teszek tanúbizonyságot. Talán önző ez a nagylelkűség, mert azzal, hogy csinosan öltözik, én is vizuális élményekhez juthatok, amit egyáltalán nem bánok s ezt persze kifejezésre is juttatom. - Nem csak valamit, hanem igazat. - fejelem meg egy kijelentéssel az övét, majd most már. - Viseld egészséggel. - válaszolom egy finom mosoly kíséretében a szokásos "nincs mit" szlogen helyett, mert az egyrészt sablonos, másrészt üres lenne. Mi az, hogy nincs mit? Igenis van, éppen ezért köszöni meg az illető és ugye a világon semmi sincs ingyen... szóval őszintének és jobbnak tartom a jókívánságot, mint valami álszent dumát, aminek sok alapja nincs. Akár a kettőnk, akár más emberek viszonya alapvetően nem mondanám, hogy anyagi és természetbeli juttatások cseréjére alapul, de, ha tetszik, ha nem, ez akkor is része. A kicsinyes emberek ügyet csinálnak belőle, a normális többség pedig már nem is figyel erre a rejtett adok-kapok játékra. Én se foglalkozom vele különösebben, csak egyszerűen volt alkalmam megtanulni, hogy a világon mindennek megvan az ára. Az ár pedig lehet egy egyszerű gesztus is, amivel elérem, hogy valaki kedvesebb legyen velem. Bibliai alapelv, hogy úgy viselkedj mással, ahogy azt szeretnéd, ah veled is viselkednének? Ugyan kérem! A legősibb cserekereskedelem maga az udvariasság is. Nem akadok fenn rajta, egyszerűen átlátom a rendszert. - És nálad is van, vagy otthon tartod? - vannak sokan, akik rendelkeznek vele, de csak a fiókban áll. Bár személyazonosításra is alkalmas, szóval nem árt, ha van az embernél. - De, vezetheted, mivel te jobban tudod, hogy hova kell menni és ennyi élmény belefér. - mosolygok rá, majd nyitom a kocsit és ha szeretné,megkapja a kulcsot, én pedig az anyósülés bőrére zuttyanok le.
- Úgy lesz - teszek ígéretet, hiszen melyik nő ne akarna ilyen csodálatos ruhadarabokat viselni? Mindegyik álomszép, és még jól is állnak, ezek szerint, szóval többszörösen is megéri a dolog. Nem sokkal később azonban már a kaszinó garázsában állunk, és nekem egyre hevesebben ver a szívem, ahogy felmerül a lehetőség, hogy esetleg vezethetném Caleb autóját. - Nálam van, látod? - lobogtatom meg még egyszer a szeme előtt, arra az esetre, ha az előbb nem látta volna meg, bár, ha jobban belegondolok, most nem teljesen világos, hogy miért is cipelem magammal. Van személyim, ha igazoltatnának, és mivel nem lakom valami messze a bártól, általában odasétálok, ahelyett, hogy autóba vágnám magam, és besorolnék a seattle-i forgalom kellős közepébe. Ha így tennék, esélyes, hogy el is késnék. Amikor meghallom a jó hírt, szinte rögvest ugrálni kezdek örömömben, pont, mint egy kisgyerek. Hogy zavar-e, ha Caleb emiatt esetleg hülyének néz? Nem igazán. Úgy vélem, az elmúlt hetek alapján rájöhetett, hogy nekem ez is belefér, ha örömkinyilvánításról van szó. Szinte a nyakába ugrok, ahogy megcsókolom, majd szinte rögvest kikapom a kezéből a kulcsot, amint lehetőségem nyílik rá. Beülök a sofőr oldalára, majd boldog mosollyal az arcomon simogatom meg a kormányt. - Szia, picinyem - duruzsolom az autónak, majd mielőtt még bekötném magam, előrébb állítom az ülést, hogy egészen biztosan elérjem a pedálokat. Ezután jöhet a biztonsági öv, majd az autó indítása. Kiállok a mélygarázsból, majd besorolok a forgalomba. - Köszönöm - mosolygok Caleb-re, amikor épp kikapunk egy piros lámpát - Egy álom vezetni ezt a kocsit. Ha már jobban fogok majd keresni a Pink Pitbullban - - amire eddig minden esélyem megvan, úgy érzem, lehet, elgondolkozom rajta, hogy összespóroljam az előleget egy ilyen autóra, és vegyek egyet, persze, egyelőre hitelre. Még nem állok annyira biztos lábakon anyagilag, hogy egy ekkora költséget be merjek vállalni, de a későbbiekben, szerintem simán beleférhet. Nem vagyok egy anyagias picsa, nem áll szándékomban, hogy Caleb-bel vetessek magamnak ilyesmit, már a három új ruháért is iszonyatosan hálás vagyok neki, amik most a csomagtartóban várják a megérkezésünket a lakásomhoz. Szerencsére az apartmannak is van mélygarázsa, így oda állok be, amikor megérkezünk, majd az egyik fogast a kezembe veszem, és szépen megkérem az újdonsült szeretőmet - ezt még szoknom el, azt hiszem -, hogy segítsen velük. Lezárom az autót, majd mehetünk is a lifthez, és nem sokkal később már a lakásom ajtaja előtt állunk. Kinyitom a zárat, bemegyek, majd szinte rögtön lerakom a kanapéra a kezemben tartott holmit. Amint Caleb is így tesz, a kezébe nyomom a slusszkulcsát. - Még egyszer köszönöm, imádtam - csókolom meg ezúttal - Helyezd magad kényelembe, kérsz valamit inni? - érdeklődöm, majd átmegyek a konyhaszigethez, hogy nekikezdjek a reggeli elkészítésének.
Ha már így hozta a sors, hogy Feyre a szeretőm lett, minden bizonnyal elő fog fordulni, hogy itt-ott meg fog jelenni velem, ebben az esetben pedig mutatnia is kell, nem mintha egyébként nem lenne vonzó nő, de ilyen apróságokra muszáj adni. Nem vagyok sekélyes ember, viszont pontosan tudom, hogy mi mennyit ér és milyen hatással van a külvilágra, szóval alkalmazkodom a játékszabályokhoz és lecsapom a labdákat, ha kell. És ha ehhez az is szükséges, hogy a vöröske buja testére egy-két ruhát is olykor fogok venni, ám legyen, nem nagy áldozat, ő meg boldog tőle. Biztos több alkalomra vannak ruhái a szekrényében, mint minden nőnek, de azt is valószínűnek tartom, hogy egy adott minőségi és márka színvonal már az ő pénztárcáján felül van, ezekre meg egy-két alkalommal lehet szükség. De ez a jövő zenéje. - Remek, jó is ha magadnál tartod, mert sosem lehet tudni, mikor kell valahol a volánt átvenned. - bólogatok. Lehet én vagyok paranoiás, de adódhat olyan vészhelyzet, amikor az ember kölcsön kocsi kormánya mögé kell üljön, akkor meg koránt sem rossz, ha van. Most inkább csak mosolyogva nézem Feyre kissé gyermeki örömködését s a csókot is viszonzom természetesen. Kedvelem a kis lelkes stílusát, üdítővé teszi a társaságát. A kulcsot persze megkapja, majd mindenki elfoglalja a helyét az autóban. Hagyom, hogy ismerkedjen kicsit, aztán mehet a menet. Szeretem az autóimat, így biztos értékeli a leányzó, hogy milyen megtiszteltetésben van része. Ez valahol a bizalom jele. Látom, hogy jól vezet, szóval most sem lesz gond az úton. - Van bennetek valami közös. - kacsintok rá kuncogva, majd, ha már pirosnál állunk, picit törlesztek a tegnap estéről és kezem elkalandozik a combján, míg finoman a nyakába harapok, majd elengedem, hogy továbbra is tudjon a vezetésre koncentrálni. Mikor megérkezünk hozzá, persze segítek neki a ruhákkal, amik végül a kanapén kötnek ki,a hogy megérkezünk a lakásába. - Nincs mit, ha jó leszel, vezetheted még. - kacsintok rá játékosan, majd a csók forrasztja ajkainkra a szavakat. - Egy tea jó lesz, köszönöm! - adom meg a választ, hiszen a reggeli kávé már megvolt és ma még fogok vezetni, szóval alkohol kilőve. - Egész kellemes a lakásod, egy-két tükör kellemesen növeli a tér érzetét. - jegyzem meg, ahogy körbenézek a praktikusan és ügyesen berendezett lakhelyen. - Egyébként milyen rendszerességgel szeretnél találkozni? - kérdezem, hiszen az egy dolog, hogy a munkahelyen ez adott és utána könnyen lehet programot szervezni, de a többi napot illetően nem tudom mi a helyzet igazából.
- Ha hosszú útra megy az ember, nem árthat, ez egészen biztos - ismerem el. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer egy menő autóban elautókázzak az ország egyik partjától a másikig, ami nyilván nem lenne egy rövid túra… Éppen ezért, egyedül nem is mernék belevágni, az viszont elengedhetetlen, hogy ne csak egy ember vezessen egész idő alatt, mert abból komoly baj is lehetne. Nincs kizárva, hogy sokkal lelkesebb vagyok a kelleténél, de nagyon tetszik ez a kocsi, éppen ezért igyekszem minden egyes másodpercet kiélvezni, amit benne tölthetek. Szerencsémre nem vagyok béna sofőr, igaz, egy ponton Caleb visszaadja a tegnapit, ami után picit nehezemre esik rálépni a gázpedálra, amint a lámpa zöldre vált. - Az, hogy mindkettőnkben jártál már? - kuncogok, elvégre nem mondok valótlant. Mindenesetre, végül csak megérkezünk a lakásomhoz végre, valahára. Tetszik az ötlet - adok neki még egy csókot, majd átvonulok a konyhába, hogy elkészítsem a rántottát, na, meg megfőzzem a teát, amit kért, nem mintha az utóbbi túl nagy erőfeszítést jelentene. - Köszi - mosolygok rá - Nem egy nagy durranás, de kényelmesen elférek benne. és még a Pink Pitbullhoz is viszonylag közel van. Bármennyire is hülyén veszi ez ki magát, a munkavállalásban az is szerepet játszott, hogy közel esik a lakóhelyemhez, hiszen így nem kell olyan gyakran használnom az autómat, amivel, értelemszerűen pénzt spórolok. Nem egy világmegváltó összeget, elvégre a benzin nem nagy tétel, de mégis csak több a semminél. A kérdése, noha teljesen logikus, némileg meglep. Eddig eszembe sem jutott, hogy egyeztetnünk kellene, milyen gyakorisággal szeretnénk találkozgatni. Ebből is látszik, hogy mennyire új számomra ez a helyzet, hiszen nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Pedig máskor is voltak már szeretőim, azok mellett azonban sosem terveztem tartósabban megmaradni, míg Caleb esetében nem zárkózom el ettől. Abba, hogy ennek vajon mi lehet az oka, egyelőre nem akarok belegondolni. - A szabadnapjaimon mindenféleképpen - mondom végül, miközben vizet töltök a vízforralóba, és bekapcsolom. - De ezeken kívül lehet még pár nap, persze. A minden nap sem lenne rossz, de az éjszakát figyelembe véve, akkor hamar kimerülnénk mind a ketten - nevetem el magam, ahogyan ez a jelenet lejátszódik a lelki szemeim előtt. - Neked mik az elképzeléseid? - kérdezem, miközben a hűtőből újhagyma, paradicsom, tojás, cukkini, és némi padlizsán kerül elő, egy kis parmezánsajttal egyetemben. Úgy döntök, hogy frittatát fogok sütni, az is hamar megvan, ám valamivel bőségesebb fogás, mint egy mezei rántotta. Egy serpenyőben elkezdem pirítani a zöldségeket, egy másikban pedig pár csík bacont is megsütök arra az esetre, ha Caleb mindenféleképpen szeretne húst is enni. Nem vagyok vegetariánus, de tény, hogy sok esetben szívesebben eszem zöldségeket, mint húst. Eközben a víz is felforr, így előveszem a teafüves dobozkámat, kinyitom, majd Caleb felé fordítom, hogy válasszon magának egy szimpatikus ízesítésű filtert. Magamnak egy mentásat veszek elő, majd jön a két bögre is. - Citromot, cukrot, tejet? - kérdezem, hiszen nem tudom, hogyan issza a teát. Kitöltöm a vizet, majd a magam bögréjébe beledobom a filtert. - A tojásokat feltörnéd? - kérem meg a másikat, miközben megfűszerezem a zöldségeket, és megfordítom a baconszeleteket, amiknek ínycsiklandozó illata lassan betölti a teret.
- Persze, meg ha az ember nem egy helyen tartja a személyi igazolványával, akkor lehet második védelmi vonal, ha ellopnák, vagy elhagynád a tárcádat. - magyarázom, jobban átgondolva a helyzetet. - De egy hosszú utazás kifejezetten jó kikapcsolódás is lehet. - kacsintok rá, mert annyira nem kerülte el a figyelmem, hogy Feyre ezt szóba hozta. A későbbiekben lehet még realizálni ilyesmit, kellemes kis kaland lenne, ha mind a ketten el tudnánk szakadni a washingtoni élettől egy kis időre. - Részben. - nevetem el magam. - De az is, hogy mindkettőtöknek elég egy kis pöccintés és a motor már fel is pörgött. - kacsintással fűszerezve mozdulnak úgy ujjaim, amit Feyre bizony alaposan meg fog érezni, majd abbahagyom ingerlését, hogy a forgalomra is figyelhessen. - és mind a kettőtök igazi luxusba öntött szépség. - teszem még hozzá, majd én is a forgalomra figyelek, na meg arra, hogy Fey hogy kezeli a járművet és magamban meg kell állapítanom, hogy kifejezetten jól összebarátkozott vele, jól érzi az autó kiterjedését, azt, hogyan fekszi az utat és hogy mennyi érzékenységet kíván a fék kezelése. Ez nőknél kevésbé szokványos, vagy csak én találkoztam rossz példákkal. - Egy hosszú úton nyugodt szívvel tudnék veled váltva vezetni. - mondom ki a gondolataimat nyíltan is, mintegy summázva belső eszmefuttatásom. - Helyes. - villantok rá egy mosolyt, tudván, hogy nála jó kezekben lesz a kormány. Akárhogy is, a kocsiút csak véget ér és a leányzó lakásában találom magam hamarosan. - Durranás ne is legyen, a jelek szerint nálad nincs olyan rendetlenség, mint ahol bomba robbant. - akár vicc is lehetne, de nálam ez furcsa élt is kap, hiszen... jó, maradjunk annyiban, volt már ilyesmihez közöm. - Így akarsz rávenni, hogy több szabadnapod legyen mi? - vigyorgok, világosan jelezve, hogy ezt a kérdést merőben tréfának szánom és a valósághoz semmi köze sincs, nem feltételezem róla ezt. - Az én elképzelésem az, hogy nehéz lesz úgy megállni, ha látlak téged munka közben, de majd moderálom magam... olykor azért le fogok csapni rád. A többi meg... ahogy alakul és ahogy össze tudjuk egyeztetni. - egyelőre eszem ágában sincs más elfoglaltságaimról és üzleteimről felvilágosítani őt, így kénytelen lesz beérni azzal, amennyi időt így rá tudok szánni. Figyelem Feyre tüsténtkedését s nem tudom megállni, hogy meg ne szólaljak... - Hiába, lehet a vége az lesz, hogy tojással a hátadon fogsz sikongatni a kéjtől megint. - általában nem szoktam ilyeneket mondani, de valahogy a kis vöröske közelsége nyíltabbá tesz és kimondok, valamint megteszek olyan dolgokat is, amiket egyébként nem és sokkal merevebben kezelek. Most viszont csak a fenekére csapok. - Nekem jó lesz egy sima fekete tea, tej nélkül, citrommal és cukorral. -jelentem ki, miután filtert választottam, majd az én filterem is a forró vízben landol. - Próbáltad már a szálas teát? Sokszor jobb minőségű, mint a filteres. - csevegek, míg kedvem szerint ízesítem citrommal és cukorral a sárga folyadékot. - Természetesen! - megyek, míg ingem ujjait feltűröm, hogy aztán megmossam és feltörjem azokat.
- Hékás, azért nekem egy pöccintésnél több kell - mondok neki ellent tettetett komolysággal, mert valójában, ha jobban belegondolok, tényleg nem kell sokat tennie annak érdekében, hogy teljesen bepörögjek tőle, és másra se tudjak koncentrálni, csak arra, hogy minél hamarabb a lábam között érezhessem a dorongját. Hogy szégyellem-e magam emiatt? Egy kicsit sem. Sosem tartottam magam szentnek, és nem áll szándékomban ezt most elkezdeni. Ki akarom élvezni a dolgokat, amíg csak lehet. - Akkor betervezhetünk egy kirándulást, ha majd szabadságra megyek - dobom fel az ötletet, mert miért is ne tölthetnénk ilyesmivel teszem azt egy hetet? Az útszéli motelokban kényelmesen elalhatnánk éjszakánként - vagy, magunkat ismerve, inkább kellemesen lefáraszthatjuk egymást még jobban -, és látnivalóból is bőven lenne mit. Lehet, Caleb annyira nem lesz vevő az ötletemre, de ki tudja? Egy próbát megér, nem? Annál is inkább, mert időközben megérkezünk hozzám, így aztán kénytelen vagyok aktivizálni magam, és nekiállni a reggeli elkészítésének, miközben a gondolataim továbbra is az autó és a benne megtett út körül járnak. - Valóban nincs - pillantok körbe a lakásomban, amiben most meglepően komoly rend uralkodik, annak ellenére, hogy pár napja Maryvel komoly rendetlenséget csináltunk, amikor befestettem haját… A fürdőszobai tükrön még ma reggel is találtam némi szőkítő-maradványt… De így jár az, aki becsípve áll neki az ilyesminek. Az ötletét meghallva azonban nem bírok magammal, kirobban belőlem a nevetés. - Nem erre gondoltam - rázom meg a fejem - Akkor is szívesen töltöm veled az időmet, ha másnap dolgozom, legfeljebb kevesebbel kell beérned. Vagyis, olyankor le kell mondania az olyan “maratonokról”, mint amit most éjszaka csaptunk, de azt hiszem, akármennyire mohó legyen is Caleb, ha úgy adódik, kevesebbel is elégedett lesz, ebben biztos vagyok. - Ebben igazat adok neked - mosolygok rá. Azt hiszem, nekem se lesz könnyű visszafognom magam munka közben, ha mondjuk azt kell néznem, hogy egyik-másik leányzó ráakaszkodik a főnökre. Eddig nem tartottam magam féltékeny típusnak, de nem kizárt, hogy most ez meg fog változni. Bár, örülnék, ha nem így lenne, mert nem áll szándékomban ilyesmivel elmarni magam mellől. Ezért sem mondtam azt, hogy teszem azt, szívem szerint minden estémet vele tölteném. Itt még azért nem tartunk. - Igazán? - pillantok rá szeletelés közben. - Lehet róla szó, de akkor lenyalod rólam a nyers tojást, megegyeztünk? A teával kapcsolatos javaslata megint csak gondolkodóba ejt valamelyest, hiszen nem mondhatom magam a teafüvek nagy szakértőjének, így kénytelen vagyok etéren arra hallgatni, aki nálam sokkal tapasztaltabb ebben a témában. - Még sosem próbáltam. De most, hogy mondtad, majd beszerzek egy teatojást - mondom, hisz valóban megfontoltam az ötletét. Talán érdemes lenne kipróbálnom ezt a verziót. Miután Caleb feltöri a tojásokat, a tálban fűszerezem, némi sóval, borssal, egy kis petrezselyemmel, majd gyors mozdulatokkal felverem a keveréket egy habverő segítségével, mert így sokkal levegősebb, és finomabb lesz a végeredmény. Amikor a zöldségek kicsit megpárolódtak, ráöntöm a folyadékot, majd lassú lángon keveregetni kezdem, ám nem sokkal később beteszem a sütőbe. - Nagyjából öt perc, és ehetünk - fordulok Calebhez. Viszont, mivel addig sem tudom visszafogni magam, meg legyünk őszinték, nem is akarom, lábujjegyre állok, és lopok tőle egy csókot, mert miért is ne?
Kezdőlap 
Tárgy: Beltér (Pink Pitbull Bar)
